5 Búbánat 2003-08-27 10:51:04
Kiegészítésként, Lehár mellett itthon Millöcker Koldusdiákja is bekerült az Operába/Erkelbe, és természetesen a Straus operettek is. A Jánost vitézt és a Három a kislányt is említhetném, de azok más kategóriába tartoznak.
Kiegészítésként, Lehár mellett itthon Millöcker Koldusdiákja is bekerült az Operába/Erkelbe, és természetesen a Straus operettek is. A Jánost vitézt és a Három a kislányt is említhetném, de azok más kategóriába tartoznak.
4 Búbánat 2003-08-27 10:39:14
Egy időben a Dél-afrikai Botha is kirándult a műfajba. Ha jól emlékszem éppen Bécsben a Volksoperben szerepelt Szu csong szerepében a Mosoly országában, de vagy két éve Domingo és von Stade is nem érezték rangon alulinak a MET-ben A víg özvegy főszerepeit az angol nyelvű változatban közreműködni, ráadásul éppen az a karmester dirigált ott, aki most Bayreutban a nagyszerű Lohengrint vezényelte. De Sullivan művek is (pl. a Mikádó) felkerülnek az Operák deszkáira, így Bécsben is előadták Pár éve pedig a Royal Albert Hall-ban koncertszerűen vitték színre kiváló angol énekesekkel a Sullivannak egy másik művét. Offenbach számtalan műve szerepel a világ opera deszkáin: többek között Lyon, Genf, Párizs. Gabriel Bacquier, a neves francia baritonista is nem átallott fellépni a Banditákban. Harnoncourt A szép Helénát dirigálta Zürichben. Régen is nem átallották olyan nemzetközi hírű nagyságok operett produkciókban részt vállalni, mint Schwartzkopf, Gedda, Shock, Schreier, , Anday Piroska, Réthy Eszter, Karajan. A magyar operettszerzők közül valóban Lehár művei kerültek csak be az Operákba, utolsó eredeti műve a Giuditta is. Itthon, a Cigányszerelem átdolgozott változata Vándordiák címen (de más címen is ismert), került be az Operába a negyvenes években, ahol maga Lehár vezényelte. Udvardy mesélte, hogy milyen jó kapcsolatban állt a zeneszerzővel, és nagyon sok operettjében énekelte a főszerepeket, aminek maga Lehár is tanúja volt. Az is érdekes, hogy Richard Tauber, aki több Lehár-premier résztvevője volt (sőt, a szerző az ő hangjára komponált egy-egy számot), ugyanabban az évben halt meg, 1948-ban, mint a komponista, bár most ebben kissé elbizonytalanodtam. Hogy Lehár magyarnak vallotta magát, arról sok dokumentum tanúskodik, nem beszélve az archív filmfelvételekről, amelyeken magyarul beszél. (Különben a szlovákok is próbálták őt komáromi születése folytán utóbb hazájuk zeneszerzőjének tekinteni.) Sajnos, sok zeneszerzőnk került ki Bécsbe a Monarchiában: Lehár mellett Kálmán is. De a magyar operett atyja, aki sohasem hagyta el hazáját, és számomra az egyik legkedvesebb daljátékszerzőm: Dr. Huszka Jenő. Állítom, hogy ha ő is kiment volna külföldre, ugyanúgy világkarriert futott volna be, mint Lehár, Kálmán. De, még Jacoby Viktor is elismert népszerű komponista volt, határainkon innen és túl. Aztán a harmincas években, főleg a német nyelvterületen, Ábrahám Pál is befutott az ún. dzsesszes hangvételű operettjeivel. De azokat már nem igazán kedvelem. Összefoglalva, az operaházak szívesen mutatnak be operetteket is, ha rendelkezésre állnak a szükséges anyagi és személyi feltételek, és persze ha van irántuk a közönség részéről kereslet. E felől semmi kétségem sincs.
Egy időben a Dél-afrikai Botha is kirándult a műfajba. Ha jól emlékszem éppen Bécsben a Volksoperben szerepelt Szu csong szerepében a Mosoly országában, de vagy két éve Domingo és von Stade is nem érezték rangon alulinak a MET-ben A víg özvegy főszerepeit az angol nyelvű változatban közreműködni, ráadásul éppen az a karmester dirigált ott, aki most Bayreutban a nagyszerű Lohengrint vezényelte. De Sullivan művek is (pl. a Mikádó) felkerülnek az Operák deszkáira, így Bécsben is előadták Pár éve pedig a Royal Albert Hall-ban koncertszerűen vitték színre kiváló angol énekesekkel a Sullivannak egy másik művét. Offenbach számtalan műve szerepel a világ opera deszkáin: többek között Lyon, Genf, Párizs. Gabriel Bacquier, a neves francia baritonista is nem átallott fellépni a Banditákban. Harnoncourt A szép Helénát dirigálta Zürichben. Régen is nem átallották olyan nemzetközi hírű nagyságok operett produkciókban részt vállalni, mint Schwartzkopf, Gedda, Shock, Schreier, , Anday Piroska, Réthy Eszter, Karajan. A magyar operettszerzők közül valóban Lehár művei kerültek csak be az Operákba, utolsó eredeti műve a Giuditta is. Itthon, a Cigányszerelem átdolgozott változata Vándordiák címen (de más címen is ismert), került be az Operába a negyvenes években, ahol maga Lehár vezényelte. Udvardy mesélte, hogy milyen jó kapcsolatban állt a zeneszerzővel, és nagyon sok operettjében énekelte a főszerepeket, aminek maga Lehár is tanúja volt. Az is érdekes, hogy Richard Tauber, aki több Lehár-premier résztvevője volt (sőt, a szerző az ő hangjára komponált egy-egy számot), ugyanabban az évben halt meg, 1948-ban, mint a komponista, bár most ebben kissé elbizonytalanodtam. Hogy Lehár magyarnak vallotta magát, arról sok dokumentum tanúskodik, nem beszélve az archív filmfelvételekről, amelyeken magyarul beszél. (Különben a szlovákok is próbálták őt komáromi születése folytán utóbb hazájuk zeneszerzőjének tekinteni.) Sajnos, sok zeneszerzőnk került ki Bécsbe a Monarchiában: Lehár mellett Kálmán is. De a magyar operett atyja, aki sohasem hagyta el hazáját, és számomra az egyik legkedvesebb daljátékszerzőm: Dr. Huszka Jenő. Állítom, hogy ha ő is kiment volna külföldre, ugyanúgy világkarriert futott volna be, mint Lehár, Kálmán. De, még Jacoby Viktor is elismert népszerű komponista volt, határainkon innen és túl. Aztán a harmincas években, főleg a német nyelvterületen, Ábrahám Pál is befutott az ún. dzsesszes hangvételű operettjeivel. De azokat már nem igazán kedvelem. Összefoglalva, az operaházak szívesen mutatnak be operetteket is, ha rendelkezésre állnak a szükséges anyagi és személyi feltételek, és persze ha van irántuk a közönség részéről kereslet. E felől semmi kétségem sincs.
3 Megén 2003-08-27 09:36:48
Operettről: én dallamos-zene párti vagyok, talán mert \"kórista\" voltam fiatalabb koromban. Énekelni pedig dallamot lehet leginkább. Az operett a dallamok világa, ezért tud szélesebb közönségnél nagyon, és töretlen népszerűséget elérni. Ha felhangzik valahol én is szívesen dúdolom, és nem a szirupos (szappanoperás) mese, a csillogó színpadkép az, amitől a lelkemnek jobb lesz, hanem attól, hogy énekelek. És pld. egy Denevérnél a szopránoknak fel kell kötniük a csipkés fehérneműt. (Erről jut eszembe, a Szinetár-féle Denevér videón mai napig is kedvencem. És, hogy Hamarit is hallani lehet, külön öröm. De ez egy másik topic.)
Operettről: én dallamos-zene párti vagyok, talán mert \"kórista\" voltam fiatalabb koromban. Énekelni pedig dallamot lehet leginkább. Az operett a dallamok világa, ezért tud szélesebb közönségnél nagyon, és töretlen népszerűséget elérni. Ha felhangzik valahol én is szívesen dúdolom, és nem a szirupos (szappanoperás) mese, a csillogó színpadkép az, amitől a lelkemnek jobb lesz, hanem attól, hogy énekelek. És pld. egy Denevérnél a szopránoknak fel kell kötniük a csipkés fehérneműt. (Erről jut eszembe, a Szinetár-féle Denevér videón mai napig is kedvencem. És, hogy Hamarit is hallani lehet, külön öröm. De ez egy másik topic.)
2 Sesto 2003-08-26 19:40:12
...a jó operett szerintem is különleges szinvonalat, értéket képvisel, rendkivül nehéz müfaj(!) s bevallom szeretem(=na ez is tk. Ágai Karola \"büne\"...)-de félre a tréfával: J. Strauß, F. Lehár és Offenbach egyes alkotásait tényleg nagyra értékelem, sjanos a magyar operetthez nem sok közöm volt(eddig!) igy sem Kálmánnal, vagy huszka Jenövel stb. kapcs. \"nem tudok mit kezdeni\"... Mielött \"Canossa-t\" kellene járnom: tudom, Lehár magyar volt, de stilisztikai szempontból nekem ö az osztrák operett nagyságai közé sorolandó! Az utolsó 5 évben eléggé eltávololdtam az operett-töl, mert a Volksoper (volt) igazgatója(=szerencsére dilettancia miatt idén menesztve lett!) tönkretette; al bécsi operett \"Fellegvárában\" bazári produkciók tömkelege volt látható... (Talán majd az idén fellélegezhetünk, hiszen a Volksoper idén szeptembertöl egy valóban nagyszerü szinházi szakembert kapott vezetönek!-bizzunk sikerében!...) Üdvözlettel, Sesto...
...a jó operett szerintem is különleges szinvonalat, értéket képvisel, rendkivül nehéz müfaj(!) s bevallom szeretem(=na ez is tk. Ágai Karola \"büne\"...)-de félre a tréfával: J. Strauß, F. Lehár és Offenbach egyes alkotásait tényleg nagyra értékelem, sjanos a magyar operetthez nem sok közöm volt(eddig!) igy sem Kálmánnal, vagy huszka Jenövel stb. kapcs. \"nem tudok mit kezdeni\"... Mielött \"Canossa-t\" kellene járnom: tudom, Lehár magyar volt, de stilisztikai szempontból nekem ö az osztrák operett nagyságai közé sorolandó! Az utolsó 5 évben eléggé eltávololdtam az operett-töl, mert a Volksoper (volt) igazgatója(=szerencsére dilettancia miatt idén menesztve lett!) tönkretette; al bécsi operett \"Fellegvárában\" bazári produkciók tömkelege volt látható... (Talán majd az idén fellélegezhetünk, hiszen a Volksoper idén szeptembertöl egy valóban nagyszerü szinházi szakembert kapott vezetönek!-bizzunk sikerében!...) Üdvözlettel, Sesto...
1 Mantuai herceg 2003-08-26 19:29:45
Én nem szeretem az operettet, de tisztelem nivós művelőit, s azokat, akik rajonganak érte. Itt is el kell viselni a másságot, Mao szavaival: virágozzék minden virág!!!
Én nem szeretem az operettet, de tisztelem nivós művelőit, s azokat, akik rajonganak érte. Itt is el kell viselni a másságot, Mao szavaival: virágozzék minden virág!!!
0 Búbánat 2003-08-26 13:50:26
Tudom, sokan nem kedvelik az operettet, kissé lenézik a műfajt, lesajnálják azokat, akik elmennek egy operett előadást megnézni. Az indokok között rendszerint megemlítődik a giccs, a szirup, az ósdi, bugyuta történetek királyokról, hercegekről, grófokról, bárókról, egy álomvilág, tündérmese, primadonnák, bonvivánok, szubrettek, a bugyuta táncoskomikusok ripacskodása és mórikálása az egész. Az andalító muzsika, a keringők, a táncok, a magasröptű vagy éppen gyermekded szintű dialógusok, a belépők, a báli uszályok, frakkok, palástok, koronák egy rég letűnt világ anakronisztikus idealizált világképét mutatják, sugallják, és mindez együtt nem fér bele egyesek mindennapjaiba, az általuk művészetről vallott nézetükbe. E hosszú elővezetés csak azt szolgálta, hogy ezeknek a személyeknek itt üzenem, hogy sok –főleg zenei értéket – tartalmazó művekről, mint az opera esetében itt is színpadra írt darabokról van szó. Mindez megtetézve prózával, tánccal. S mindez egy operaénekesnél is magasabb követelményeket támaszt az operettben foglalkoztatott művészekkel szemben. (Főleg, ha a minőségre is adni akarnak hangban, alakításban, látványban egyaránt.) A klasszikus operettek, az aranykor, és a mi ezüstkorunk adják a műfaj színe-javát. A világsikerek önmagukért beszélnek, És a közönség mai tódul ezekre a produkciókra, de még a gálaestekre, ahol csak részletek csendülnek fel a darabokból. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint idehaza Kübekházán, az ún., operettfaluban immár 4. éve hagyományosan megtartott operettfesztivál sikere, fogadtatása. Ahová több ezer érdeklődő zarándokol el különbuszokkal is a messzi tájakról, hogy láthassa-hallhassa kedvenceiktől a fülbemászó dallamokat és gyönyörködjön a csillagfényes éjszaka alatt a színes tablókban. És biztos, anyagilag is megéri a művészeknek. Miért is csinálják ingyen? Van, akinek ez hakni, van, akinek ez a fő állása, de egyformán lelkesen szívvel és lélekkel teszik a dolgukat és örülnek a tapsoknak. Mindenki jól járt. Tegnap este láthattunk részleteket az említett műsorból. Be kell, hogy valljam, jól szórakoztam magam is a karosszékemben a TV képernyője előtt ülve. Láthattam, hogy a nívót nem csak az operaénekeseink tudják hozni (Csák József, de még a korosnak mondható Kalmár Magda is ezúttal kitett magáért, talán Berkes János és a Szegedről érkezett Andrejcsik volt kissé gyengébb a többihez képest.) A többi művész az Operettszínházból jött, és mindenki profi volt. Bebizonyították, hogy ez a műfaj sem alábbra való a többinél, meg kell becsülnünk az operettet, a daljátékot. Hiszen ebben is adtunk a nagyvilágnak olyan komponistákat, akikre büszkék vagyunk itthon és külföldön. Egy a problémám, hogy nálunk az Operettszínházban évtizedek óta nyolc – tíz darab van műsoron. Ezeket váltogatják a felújítások során. Pedig nem hiszem, hogy pusztán pénz kérdése lenne felfrissíteni a bemutatókat. Sok tehetséges muzsikusunk, előadóművészünk van, akik világszínvonalon produkálják a minőségi, nézhető operett előadásokat. És az operaénekeseink többsége is szívesen kirándul ebbe a műfajba, elég csak a Rádió Dalszínházának tengernyi felvételére utalnom az elmúlt ötven évtizedből.
Tudom, sokan nem kedvelik az operettet, kissé lenézik a műfajt, lesajnálják azokat, akik elmennek egy operett előadást megnézni. Az indokok között rendszerint megemlítődik a giccs, a szirup, az ósdi, bugyuta történetek királyokról, hercegekről, grófokról, bárókról, egy álomvilág, tündérmese, primadonnák, bonvivánok, szubrettek, a bugyuta táncoskomikusok ripacskodása és mórikálása az egész. Az andalító muzsika, a keringők, a táncok, a magasröptű vagy éppen gyermekded szintű dialógusok, a belépők, a báli uszályok, frakkok, palástok, koronák egy rég letűnt világ anakronisztikus idealizált világképét mutatják, sugallják, és mindez együtt nem fér bele egyesek mindennapjaiba, az általuk művészetről vallott nézetükbe. E hosszú elővezetés csak azt szolgálta, hogy ezeknek a személyeknek itt üzenem, hogy sok –főleg zenei értéket – tartalmazó művekről, mint az opera esetében itt is színpadra írt darabokról van szó. Mindez megtetézve prózával, tánccal. S mindez egy operaénekesnél is magasabb követelményeket támaszt az operettben foglalkoztatott művészekkel szemben. (Főleg, ha a minőségre is adni akarnak hangban, alakításban, látványban egyaránt.) A klasszikus operettek, az aranykor, és a mi ezüstkorunk adják a műfaj színe-javát. A világsikerek önmagukért beszélnek, És a közönség mai tódul ezekre a produkciókra, de még a gálaestekre, ahol csak részletek csendülnek fel a darabokból. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint idehaza Kübekházán, az ún., operettfaluban immár 4. éve hagyományosan megtartott operettfesztivál sikere, fogadtatása. Ahová több ezer érdeklődő zarándokol el különbuszokkal is a messzi tájakról, hogy láthassa-hallhassa kedvenceiktől a fülbemászó dallamokat és gyönyörködjön a csillagfényes éjszaka alatt a színes tablókban. És biztos, anyagilag is megéri a művészeknek. Miért is csinálják ingyen? Van, akinek ez hakni, van, akinek ez a fő állása, de egyformán lelkesen szívvel és lélekkel teszik a dolgukat és örülnek a tapsoknak. Mindenki jól járt. Tegnap este láthattunk részleteket az említett műsorból. Be kell, hogy valljam, jól szórakoztam magam is a karosszékemben a TV képernyője előtt ülve. Láthattam, hogy a nívót nem csak az operaénekeseink tudják hozni (Csák József, de még a korosnak mondható Kalmár Magda is ezúttal kitett magáért, talán Berkes János és a Szegedről érkezett Andrejcsik volt kissé gyengébb a többihez képest.) A többi művész az Operettszínházból jött, és mindenki profi volt. Bebizonyították, hogy ez a műfaj sem alábbra való a többinél, meg kell becsülnünk az operettet, a daljátékot. Hiszen ebben is adtunk a nagyvilágnak olyan komponistákat, akikre büszkék vagyunk itthon és külföldön. Egy a problémám, hogy nálunk az Operettszínházban évtizedek óta nyolc – tíz darab van műsoron. Ezeket váltogatják a felújítások során. Pedig nem hiszem, hogy pusztán pénz kérdése lenne felfrissíteni a bemutatókat. Sok tehetséges muzsikusunk, előadóművészünk van, akik világszínvonalon produkálják a minőségi, nézhető operett előadásokat. És az operaénekeseink többsége is szívesen kirándul ebbe a műfajba, elég csak a Rádió Dalszínházának tengernyi felvételére utalnom az elmúlt ötven évtizedből.
