Hát ha őszinte leszek akkor a következő évadban bemutatásra kerülő Cigánybáróban Barinkayként egyedül őt tudom a bonvivánok közül elképzelni.
A Fidelio oldalán tavaly nyári interjúban beszél Papp Balázs operaénekes a pályakezdéséről, énekesi mivoltáról, addigi szerepeiről és a tervekről. Nagyon szimpatikusan mutatkozott be és vall magáról a fiatal művész. Remélem, hogy szép, sikeres pályát fog befutni.
Érdekes módon ebben a nyolc hónappal ezelőtt megjelent sok mindent érintő interjújában Papp Balázs egy szót sem ejtett arról, hogy kacsingat az operett felé is. Úgy látszik, Kiss-B. Atilla főigazgató hívó szavának szívesen tett eleget, eljött az Operettszínházba - élt a csábításnak -, hogy megmutassa ilyen irányú (bonviván) képességeit is mindjárt a februárban bemutatott A cirkuszhercegő című operettben. Meglátjuk, milyen szerepet kaphat majd még a következő évadban is.
Hollósi Zsolt írása a szeged.hu oldalon a Szegedi Nemzeti Színház Marica grófnő-produkciójának pénteki bemutatójáról.
Itt van az összehasonlítási alap... hát, azért Vadász Zsolt százszor jobb volt...
Az a helyzet, hogy csak a meglévő "tehetségek" közül lehet válogatni, tehát be kell érni azzal, hogy manapság nem születnek új Simándyk... különben azért vannak jó fiatalok, de ők pedig inkább külföldön próbálkoznak pl. Németországban. Ott van például Rab Gyula, ő igazán remek tenor.
Papp Balázs és Kiss Ádám újbóli teltházas koncertje
Én operában nem hallottam még de mint bonviván nekem tetszett :)
A Momuson olvasható Puccini Manon Lescaut című operájának az Operaházban látott három előadásáról beszámoló kritika, melynek szerzője alaposan lehúzza a „vizeslepedőt” több fellépett szereplőről.
https://momus.hu/hangversenyek/operabemutatok/mikor-a-darab-nem-enged-operai-naplo-manon-lescaut
Köztük van az általad dicsért Papp Balázs, aki már az Operettszínházban is bemutatkozott, sőt mindjárt bonviván szerepkörben. Úgy látszik, operettben inkább elér(het) sikereket?
Idézem a vonatkozó bekezdést:
„Akikről semmi, de semmi jót nem tudok mondani, sajnos, azok a darab tenor comprimariói. Élükön Szeleczky Artúrral, aki Edmond kicsi, de egyáltalán nem jelentéktelen figurájában – egykor Rozsos István, Gulyás Dénes, Berkes János szerepe volt! – elgondolkodtatott, hogy ezzel a hanggal, ezzel a technikával hogyan kerülhetett Don Ottavio és a Junior Prima Primissima díj közelébe. (Aztán biográfiájában láttam, ki tanította a ZAK-on, és minden világossá vált.) Pál Botond a lámpagyújtogató szerepében hasonlóképp elgondolkodtatott, hogy ugyan minek alapján osztották rá Dmitrijt a Boriszban, amely egykor Ilosfalvy szerepe volt.
Papp Balázst
hallgatva pedig leginkább azon gondolkoztam, hogy hol képzi a hangokat, ha már
középfekvésben is ilyen borzasztó vibrátóval szólal meg. Összességében azt kell
mondanom, hogy a három fiatal, énekesnek tanult vagy még tanuló tenorista
énekében semmi nyomát nem fedeztem fel annak, amit egyszerűen professzionális
énektechnikának neveznek. Szomorú, sőt tragikus, hogy a magyar énektanítás
ilyen tudással és képességgel bocsát szárnyra fiatal diplomásokat, akik így
tulajdonképpen semmiféle igazi feladatra nem alkalmasak. (Épp tegnap néztem egy
1976-os interjút Maria Callassal, aki azt mondta, hogy a
konzervatóriumok, az ének iskolák a legfontosabbak, azok a műfaj jövője, ott
kell megalapozni mindent. Természetesen abszolút igaza volt – de mintha
Magyarországon ennek senki nem akarna tudatára ébredni.)"
Idézet vége.
Elfogadom, hogy Neked nagyon tetszik Papp Balázs alakítása Mr. X vagy Edvin szerepében. Én még nem láttam őt az Operettszínház operettelőadásain. Pótolni fogom.
Operabook - Performances
Nem olyan régen szó volt arról, hogy Vadász Zsolt halálával az Operettszínház az utolsó klasszikus bonvivánját veszítette el. Ez viszont most megváltozott. Papp Balázs személyében aki fiatal kora ellenére már két bonviván szerepet is játszik(Edwint és Mister X-et)újra lett egy igazi klasszikus bonviván. A hangja gyönyörű, operai hang(opera énekesként végzett a Liszt Ferenc zeneművészeti egyetemen) a kiállása is a klasszikus bonvivánokat idézi meg. Szerintem minden esélye meg van rá, hogy a színházban sikereket érjen el. Ha tehetitek mindenképp nézzétek meg őt valamelyik darabban.
Azt itt megnézheted teljes egészében. Sőt feliratot is lehet kérni hozzá.
Jut eszembe: Zeller Madarász című operettjét is láttam anno a Városmajori Színpadon. Sőt, Sullivan operettjének adaptációját, A királynő kalózát pedig a Szegedi Nemzeti Színház után a Margitszigeti Szabadtéri Színházban volt lehetőségem megnézni.
Persze egyértelműen magyar volt. Érdekesség: Jókai és Lehár szülőháza egymás szomszédságában állott, Komáromban.
Lehár Ferenc milyen nemzetiségű a Wikipedia szerint. 49 nyelven van fenn.
Ezért terjedt el ez a bonmot a német nyelvterületen:
Mondjuk Szente Vajk pályázatát se találni....
Külföldön Lehárt nem tekintik magyar szerzőnek, hanem bécsi szerzőnek, ő olyan nemzetközi szerző. Másrész több mint kétszerannyi helyen játszák Lehár operettjeit, mint Kálmán operettjeit, sokkal népszerűbbek.
Míg Kiss-B. Atilla első pályázatát megismerhettük 2018-ból (közzétette nyilvánosan), addig a másodikat már nem publikálta. Nyilván megvolt rá az oka... Kíváncsian várom, a következő évadokban milyen új operettbemutatókkal rukkol elő, azokat realizálva is!
Amint látható a kimutatásból, külföldi szerzőtől operettbemutató utoljára hét évvel ezelőtt, 2018-ban volt, amikor Offenbachtól Székely Kriszta rendezte Kékszakáll című dalműve ment az Operettszínházban. Azt megelőzően pedig egészen 2011-ig kell visszamennünk az időben, hogy egy másik külföldi szerző operettje bukkanjon fel a színház palettáján (ifj. Johann Strauss: Egy éj Velencében). Következtetés: az Operettszínházban, de általában a magyar színházak, alig játszanak nem magyar operetteket. Elgondolkodtató, hogy mi ennek az oka. Nincs hagyománya, nem ismerik?, nincs igény?... Az is igaz, a franciák, angolok is leginkább a saját szerzőik darabjait látják szívesen színpadaikon, az osztrákok és németek kissé nyitottabbak más nemzetek szerzőinek (pld. Lehár, Kálmán operettjei iránt - részben magukénak is vallják) , nem "ódzkodnak" tőlük.
Az Operaházban sok évig futó Szinetár Miklós rendezte Cigánybáró-produkció még utoljára látható lesz a Szegedi Szabadtéri Játékokon idény nyáron - mindössze egy "búcsú" előadás erejéig (június 27.)
Most eszembe jutott a kecskeméti Jacobi Leányvásár, egész jól sikerült modernizálni a 114 éves darabot...
Hát amit láttam a Hamupipőke zenéjéből, hát inkább nem kommentelném, csak annyit, hogy volt egy népdal utánzat és egy Lajos c. dal, ami hallgatható.... sajnos ennyi.
A mostani évadban a Cirkuszhercegnőre ment el a legtöbb pénz, igaz az nagyon is jól sikerült és elég hamar telházasak lettek az előadások. A Hamupipőke ehhez képest elég szerény lett, ott inkább azzal volt a legnagyobb probléma hogy Hamupipőkét legfeljebb nyomokban tartalmazott.
"Semmit nem szabad elhinni ... 90%, hogy nem fogja megvalòsìtani." Jellemző... ès ugyan mièrt? Mert hogy forràshiànyos lenne az àllam àltal eltartott ès àllami kedvencekkel kitömött vezetősègű Operettszìnhàz, azt alig hinnèm. Szòrjàk is rendesen pl. ùj magyar musicalre, aztàn vattàzhatjàk a Hàzat. Talàn csak nem az alkalmassàg hiànya a "bajok" oka? (Költői kèrdès.)
Annyi kiegészítés hogy a Teárumban volt a Riviera Girl a Csárdáskirálynő amerikai változata, illetve a Chicagoi hercegnő a nagyszínpadon ment.
Semmit sem szabad elhinni abból, amit egy igazgató a pályázatában leír mert 90% hogy nem fogja megvalósítani. Ezek csak üres ígérgetések voltak, hogy jobb színben tüntesse fel magát.
Nem gondoltam volna, mikor Kiss-B. Atillát 2019-től kinevezték a Budapesti Operettszínház főigazgatójának, később mennyire csalódni fogok benne és visszasírom mondjuk a megelőző két színházigazgató időszakát - már ami a színpadra állított új operettbemutatókat illeti:
Nézzük végig az Operettszínház korábbi direktorainak és a jelenlegi főigazgatójának eddigi regnálása alatt megvalósult operettbemutatók címjegyzékét:
Kerényi Miklós Gábor, főigazgató (2001 – 2014); művészeti vezető (2014-2017)
Más, ismert címek mellett ezek is:
Ábrahám Pál: Bál a Savoyban – 2004
ifj. Johann Strauss: Dr. Bőregér (A denevér adaptációja) – 2005
Jacques Offenbach: Párizsi élet – 2007
Leo Fall: Madame Pompadour - 2010
ifj. Johann Strauss: Egy éj Velencében - avagy a golyók háborúja – 2011
Lehár Ferenc: Cigányszerelem – 2011
Ábrahám Pál: Viktória – 2013
|
Lőrinczy György, főigazgató 2014–2019
|
|||
Nem az Operettszìnhàznak kellene megùjulnia, hanem a tòtumfaktumainak, szèlnek eresztve Isten hìrèvel a mostani Ifjù Gàrdàt.* Maga a műfaj nem/sem tud megùjulni, legfeljebb egyik mùzeumi darab helyett màsika(ka)t vehetnek elő. Vagy musicalt, de az egy màsik törtènet (ès a Madàchcsal ùgysem tudnak versenyezni). E tekintetben rosszabb a helyzet, mint az opera-fachban. Kortàrs operàk vannak, kortàrs operettek (szerencsère) nincsenek..
Ja én és Búbánat nem vagyunk Kálmán Imre rajongók. Pár dalát szeretem, de nekem elég egyforma mind, mármint egyfajata a stílus, ezért is uncsi már, másrészt nagyon szirupos.
Pedig hatalmas sikerük volt. Értem én hogy vannak más operettek is, de az emberek ezeket a dalokat szeretik az ilyen gálákon hallani, nem pedig azokat amiket nem biztos hogy ismernek. Ott voltam és láttam hogy mennyire élvezték az emberek és egy panaszt se lehetett hallani hogy már megint ugyanaz. És amíg ekkora az érdeklődés addig nem fognak ezen a "recepten" változtatni.
A tegnapi palotakoncerten a Duna world tv-n (2019-es) meg is lepődtem, hogy előkerült egy Dunajevszkíj dal "Az ördög bújt beléd"... nahát egy üde szinfoltja volt a gálának. Még korábbi Palotakoncerteken is volt pár külföldi operettsláger, főkét persze Offenbach és Strauss, de a Millöcker Dubarryja, Fall Pompadourja fődala is elhangzott, meg a Fehér ló operett Robert Stolz slágere, ezt múlt héten ment éppen. Meg a híres Suppé induló, a Könnyűlovasok bevonulása, is volt ének nélkül volt pár hete.
Ez lesz az operett veszte Magyarországon,
Egyetértek! De Lehár sokkal nagyobb szerző mindegyiküknél, darabjai mindig hátrébb szorulnak az előadott többi Kálmán-műhöz képest; megfigyeltem évtizedekre visszamenően, az ilyen "vegyes" operettgálákat rendszeresen az utóbbi komponista szerzeményeinek (Csárdáskirálynő és/vagy Marica grófnő) részleteivel zárják. Unalmasak, egysíkúak, a könyökömön kijönnek. Kellene Ábrahám, kellene Jacobi, és sok más magyar szerző is írt remek operetteket, tőlük is semmi.
Kissé túl sok már a Kálmán Imre dal, és a többi operettszerző? Két Huszka, két Lehár, egy Szirmai és egy Zerkovitz dal szemben 10 Kálmán Imre dallal... kicsit túlzás nem? És hogy van Ábrahám, hol Jacobi, csak hogy a két leghíresebbet mondjam?
A tegnapi nap folyamán a Budapesti Operettszínház egy fergeteges operett és musical gálát tartott, melynek teljes bevételét az Együtt az autistákért alapítványnak ajánlották fel. Ez a harmadik éve, hogy a színház ilyen módon támogatja az alapítványt. Fantasztikus hangulatú gála volt.
A Cigányszerelem felidézett régi, színpadi előadásai után mindenképpen érdemes három magyar operaénekes-csillag énekhangján is meghallgatni a Lehár- operett néhány szép részletét.
Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert két-két szereplő énekhangját
„kölcsönzik" ezen a ritka lemezfelvételen, amelyen még Radnay György baritonja is felcsendül:
Dragotin Péter, román mágnás – Radnay György
Zórika, a lánya és
Körösházy Ilona, földbirtokosnő, magyar özvegy – Házy Erzsébet
Jonel Boleszku, bojár, Zórika vőlegénye és Józsi, muzsikus
cigánylegény – Ilosfalvy Róbert
Km. a Magyar Állami Operaház
Zenekara, vezényel: Breitner Tamás
Qualiton, LPX 6550 (1965)
Hungaroton HCD 16877 (2004)
1. Lehár Ferenc: Cigányszerelem – Zórika dala – „Nézz rám, ha szeretsz igazán” – Házy Erzsébet
Színházi pletykák - Budapest, október 21.
Hírességek az autón. A javíthatatlan maliciózus.
Tegnapelőtt történt. Meleg, szép őszidélelőtt volt és a Király Színházban a próba után ott sütkéreztek a színészek a napon. A próbákkal, a Leányvásár próbáival, amúgy sem kell nagyon sietni, mert A kis gróf ugyan nem hagyja magát siettetni. A kitűnő operettet most ugyanis mindennap zsúfolt ház előtt játszák s a Leányvásár egész biztosan csak novemberben kerül bemutatóra. Tegnap már próbát sem tartottak az uj operettből és Jacobi Viktor, a Leányvásár kitűnő komponistája is belenyugodott már abba, hogy ő csak novemberben kerül sorra. Amit viszont Jacobi barátai várnak türelmetlenül. Ezek persze nagyon sokan vannak, mert a kedves, ötletes Jacobit mindenki szereti. Ötletes és maliciózus ember, eredeti és becsületes komponista, aki az idegen tulajdont babonás tisztelettel kerüli és aki minden ötletességével és malíciájával vág végigazokon a komponistákon, akik a zenei enyém és tiéd között nem tudnak különbséget tenni. És ezekről az operett-tolvajokról tartott előadást Jacobi Viktor tegnapelőtt is a Király Színház udvarán. Aztán az egész társaság fölkerekedett, beült egy autóba és négyen: Petráss Sári, Fedőik Sári, Rottkai Márton és Jacobi berobogtak a belvárosba.A Kossuth Lajos utcán mindenki megbámulta az érdekes automobilt, melyben ennyi érdekes ember ült és a járókelők mutogatták egymásnak a fehér autót. Jacobi észrevette ezt a nagy feltűnést és mosolyogva jegyezte meg: — Látjátok, milyen feltűnést kelt ez az autó! No, de nem is csoda, — ennyi híresség egy autón . . . Itt van például Fedák Sári (és rámutatott Zsazsára), minek magyarázzam a hírességét? Aztán itt van Petráss Sári (és rámutatott Petrássra), aző hírességét sem kell magyaráznom, ugye? Azután itt van R Rátkai Marton (és Rátkai felé intett), egyik legjobb és legnépszerűbb színésze ennek a városnak,— nos és végre (és itt önmagára mutatott a kezével), nos és végre itt van —: Puccini, Lehár, Leoncavallo, Fall, Straus és Mascagni . . . Horatio.
Persze később Kemény Egon is hangszerelte Ábrahám operettjeit, de hogy milyen részben, ez már kettőjük titka marad.
Jó lenne a többi operett komponista Zeneakadémiai abszolutoriumát is megnézni, sajnos nem találtam meg. Ezt pedig Klaus Waller közölte Ábrahám Pál internetes oldalán.
Az Index cikkét https://index.hu/kultur/2025/03/12/szeles-flora-operett-bokaserules-gorkorcsolya/
idézem (2025. március 12.):
Közel másfél
hónapja történt balesete után még hónapokig lábadozni kényszerül Széles
Flóra, a Budapesti Operettszínház népszerű színésznője. A művész még A cirkuszhercegnő
című darab próbáján törte el a bokáját, miután egy jelenetben görkorcsolyát
kellett viselnie. Az esetet követően hosszú egyeztetések kezdődtek a színház és
a művész között, mivel eltérően ítélték meg a baleset körülményeit. A hivatalos
jegyzőkönyvet a színésznő nem írta alá, mert az szerinte nem a valóságot
tükrözte. Bár Flóra felépülése jól halad, hosszú rehabilitáció vár rá, és idén
valószínűleg már nem térhet vissza a színpadra.
Ahogyan arról az Index is beszámolt, február 4-én, A cirkuszhercegnő című darab keddi próbáján tört el a bokája Széles Flóra színésznőnek, akit a balesetet követően kórházba szállították, ahol meg is kellett műteni.
Azóta
ugyan már egy teljes hónap eltelt, még hónapokig tartó gyógyulás vár a művészre.
Az esetről eddig sem a színésznő, sem a színház nem nyilatkozott, ám a
háttérben folyamatos egyeztetések zajlanak a történtek tisztázása érdekében –
tudta meg a Blikk.
A
baleset részleteit illetően jelentős eltérés mutatkozott a színház és Széles
Flóra álláspontja között. A próbán történtekről hivatalos ügyelői jelentés
készült, amelyet a színésznőnek is alá kellett volna írnia – ő azonban ezt
megtagadta.
Az előadásokról, de már a nagyobb próbákról is
– legfőképpen az olyanokról, amelyeken már színházi ügyelő vesz részt – készül
egy úgynevezett ügyelői jelentés. A baleset napján is készült egy ilyen,
amelyet alá akartak íratni Flórával. Ám ő nem volt hajlandó, hiszen az
események leírása nem egyezett azzal, amit ő átélt: a színház kihagyta belőle
például a görkorcsolyát. Mindössze annyi szerepelt benne, hogy a művésznő
rosszul lépett, ezért sérült meg
–
árulta el a lap egyik informátora, aki szerint a kezdeti nézeteltérés után
aztán végül készült egy olyan verzió is, amely mindkét fél számára
elfogadható.
Bár
egy ilyen dokumentum elsősorban adminisztratív célt szolgál, komoly jelentősége
lehet, ha a felek között jogi vita alakul ki, például a biztosítási kártérítés
kapcsán. A színésznő egyelőre nem kívánt nyilatkozni, mivel még
folyamatban van a biztosítási ügyintézés, felépülése pedig még hónapokig
tarthat.
Nemsokára lekerülhet a lábáról a fekvőgipsz, de
ez csak a felépülése eleje, hiszen jön a mankós-járógipszes időszak. Aztán
pedig jó pár hétig kell majd rehabilitációra, gyógytornára járnia, hogy a lába
újra a régi legyen
– mondta a Blikknek egy barát, aki hozzátette, az idei
szezonban aligha állhat már színpadra Széles Flóra.
A rajongók tehát még sokáig nem láthatják a színésznőt a Budapesti Operettszínházban, miközben a baleset körülményei továbbra is kérdéseket vetnek fel.
Egyszer írhatna valaki szín- vagy dalművet Vay Sarolta Sándor gróf/nőről, a "genderkérdés" egyik (?) első és konkrét, reprezentatív magyarországi megjelenítőjéről. Vajon hogyan fogadná a kultúrpolitika és a közönség a queer, pontosabban transznemű, műtét nélkül nemváltó, ráadásul arisztokrata származású, nő létére férfi életmódot választó nacccsága főszereplésével létrejövő alkotást? Ebben az esetben nem egy színész/nő bújna férfiruhába és játszana férfiszerepet, erre az operairodalomban (is) elég sok példa van, hanem egy létező, valóságos személy, egy magyar nemes/asszony lenne a főszereplő. Ellentétben Lebstück Máriával, neki esze ágában sem volt férjhez menni, ellenkezőleg: ő nő létére férfinak vallotta magát és csajozott. Vay Sarolta Sándor életéről ide vagy ide kattintva lehet olvasni.
Na erre példa például Donizetti kétfelvonásos vígoperája a "Viva, la mama!" (olaszul: "Le convenuenze ed inconvenienze teatrali"), melyben az egyik főhős - a humor forrása - Donna Agata Scanagalli (a Mama), ugyanis bariton vagy basszus hangra komponálta a szerző! Tehát férfi játszik nőt! (Amit teljesen komolyan vesz...)
Ja de érdekes módon sose azon van a felháborodás, hogyha egy nő férfiszerepet játszik, hanem ha egy férfi nőt....
Más(ik) oldalról is tekinthető a női- és férfiszerep cserebere.
Hát a mai "békeharcos" nők bezzeg nem öltenek férfi ruhát, mert mélyen gender ellenesek....és nem olyan "poloska-szerű" liberálisok, mint az "Én és a kisöcsém" "Egy szoknya egy nadrág" vagy akár a "Lila akácok" nagysikerű filmek szerzői, akik bizony férfikat női ruhába öltöztettek.
Az előadást nyilván március 15-ére, mint a magyar forradalom (később szabadságharc) kezdetére-ünnepére hajazva időzítették március 15-ére. Ennek a remek ötletnek is szólhattak a vastapsok és a pótszékek. Kár, hogy néhai Lebstück Mária bizonyos mai értelmezés szerint a rossz utat választotta, amikor férfiruhát öltve (gender, óh!!) beállt a seregbe harcolni. Mint pár napja egy jeles férfiútól tudjuk, olvashattuk: "a márciusi ifjak ...felforgatás helyett a rendet, a háború helyett a békét ... tűzték zászlajukra." Szegény jó Mária főhadnagy! Mennyi mindent megúszott volna, többek közt egyik oldalról halálos ítéletet, később másik oldalról fegyveres felügyelet melletti fogságot, ha időben szólnak neki, hogy a békét tűzze zászlajára, ne forgasson se fel, se le semmit, a fegyverét meg szépen rakja el a sublódba, oszt' jónapot, maradjon otthon a fakanál mellett, ahogy az egy rendes asszonytól elvárható. Lebstück Mária életéről ide kattintva olvashatsz.
Lehár Ferenc Cigányszerelem című operettjét a Magyar Állami Operaház Erkel Színházában
is bemutatták két szereposztásban – de csak három előadása volt (1999.
szeptember 17., október 2. és 3.)
Az
Operaház és a Művészház Kft. közös produkciója
Közreműködik:
az Operaház Zenekara, a Művészház Kft Ének- és Tánckara
Szövegírók:
Alfred Maria Willner és Robert Bodanzky
A magyar
fordítás: Gábor Andor eredeti verseit
átdolgozta Kállai István
Díszlettervező:
Wegenast Róbert
Jelmeztervező:
Kemenes Fanny
Koreográfus:
Szamosi Judit
Karmester: Jármai Gyula
Rendező: Hidvégi Miklós
A szereposztásból:
Dragotin Péter, román mágnás - Harsányi Frigyes
Zórika, a lánya - Szóka Júlia /Kalocsai Zsuzsa
Körösházy Ilona, földbirtokosnő,
magyar özvegy - Pitti Katalin /Rálik Szilvia
Bolányi Gergely (a szövegkönyv-változatok szerint
hívhatják Gábornak vagy Jonelnek is), bojár, Zórika vőlegénye - Dániel Gábor /Vadász Zsolt
Józsi, muzsikus cigánylegény - Virágh József
Jolánka, Dragotin sógornője - Oszvald Marika
Boldizsár – Csere László
Miska, Dragotin inasa – Kiszely Zoltán
Mihály, cigányvajda – Kokas László /Vajda Károly
Miska, Dragotin inasa – Kiszely Zoltán
Lehár Ferenc: Cigányszerelem – Józsi dala – Virágh József (Erkel Színház, 1999)
