Megjegyzem, Kálmán Imre három fő műve: Csárdáskirálynő, Cirkuszhercegnő, Marica grófnő sem éppen hímsoviniszta operett. A víg özvegy sem.. A klasszikus operetteket primadonnákra írták és a primadonna (szinte?) mindig "győz" :-)
Nem láttam, valszeg nem is fogom, nem is kívánom a társulatnak, de tartok tőle, hogy ez az alkotás is -szavaiddal élve- a "bukott operettek sorát" fogja gyarapítani. A zeneszerző nevét sem hallottam eddig, más műfajból érkezett, amitől persze lehet(ne) jó. A szövegíró a Kossuth-díjjal és sok százmilliós támogatásokkal kitömött Előretolt Helyőrség-kurzus-kultúrharcos, Orbán János Dénes. Ha ez nem lesz kötelező "olvasmány", mint a Nemzeti Színház nagyszínpadán játszott legtöbb darab, amire százával, ezrével hajtják be a diákokat a Lázár Ervin Program keretében, akkor az első előadások után nem lesz nagy tolongás a jegyekért. Bárcsak tévednék és Az Orfeum mágusa egy Csárdáskirálynő- vagy egy -mert Ábrahám Pál-fan vagy- Bál a Savoyban-színvonalú sikermű lenne..
Vannak azért olyan operettek amelyek nem férfisovinisták. Pl. a női egyenjoguságot hirdeti Ábrahám Pál Bál a Savoyban c. operettje Daesy Parkerrel a főszerepben. Emiatt is ez egy modern operett, melyben már nem hercegek, bárók és régi arisztokrácia szerepel, hanem hétköznapi polgári emberek.
Részlet origo.hu tárgyilagos, elfogulatlan és természetesen politikamentes "kritikátlanságjából":
Sorra jelennek
meg a cikkek/beszámolók a Budapesti Operettszínházban bemutatott új magyar operettről:
Kókainé Ibolya beszámolója az új nagyoperett – „Az Orfeum mágusa” - ősbemutatójáról a Budapesti Operettszínházban
Tukács Orsolya: Életre kelt az Orfeum: a
legújabb magyar operett bemutatóján jártunk
https://magyarnemzet.hu/kultura/2023/11/az-orfeum-magusa-operett-budapesti-operettszinha
Kiss Virág: Jajcicából Porcica,
avagy a magyar operett halhatatlan
https://www.origo.hu/kultura/20231119-uj-magyar-operettet-mutattak-be-a-szazeves-operettszinhazban.html
Ráth Orsolya: Egy műfaj, ha
újjáéled… – Kritika az Orfeum mágusa című előadásról
https://deszkavizio.hu/egy-mufaj-ha-ujjaeled-kritika-az-orfeum-magusa-cimu-eloadasrol/
Itt is volna az ígért beszámoló az Orfeum Mágusa premierjéről. Végül csak az első szereposztást tekintettem meg, a másodikat nem.
Igen ezt tudom, ezért is jutott eszembe Somossyról Guido Contini mint karakter, mert neki is több nő volt egyszerre az életében és ő is elég rútúl végezte, legalábbis a való életben, az Orfeum Mágusában szerencsére boldog befejezést kap ő is. Egyébként érdemes megnézni a darabot, vannak benne ismerős dallamok más operettekből, pl a Londonban Hej is felcsendül persze más szöveggel, illetve a Messze a Nagy Erdő és a Bugaci Határon dallama is felcsendül egy egy dalban. A karakterek abszolút szerethetőek. Két embert emelnék ki külön: Az egyik Fischl Mónika, aki Somossy hűséges feleségét játsza, a kesergője pedig az egyetlen vastapsot kapott dal volt, gyönyörűen előadott dal, a szövegéről nem is beszélve. A másik pedig Sándor Péter Leopold Mária hercege, aki Carola Cecília fejét jön elcsavarni a második felvonásban, viccesen töri a magyart, a csúf bécsi grófnőkről és a szép, tűzes magyar lányokról énekel és egy jobb életet ígér a primadonnának.
„Liebe, du Himmel auf Erden - Diana Damrau műsorának mottója idézet Lehár Ferenc Paganini című operettjének egyik áriájából: „Szerelem, te földi mennyország”.
Diana Damrau híres operettrészletekből összeállított lemezbemutató turnéjának állomásai:
Április 21. Hamburg
Április 24. Bréma
Április 28. Essen
Május 5. Baden-Baden
Május 9. Budapest
Bizony, még közel fél évet kell várnunk, míg németországi körútja után végre a „végállomásra”, hozzánk „befut” Damrau és „különítménye” az operettestjükkel...
Fellini életét dolgozza fel a Nine, szóval komoly a téma, de mindenképp nézd meg, nagyon különleges és változatos a zenéje. Rengeteg féle zenei stílust ötvöz és csodálatosak a díszletek. Fellíninek több nő volt egyszerre az életében, három ha jól emlékszem, de az egyik ebből csak egy elképzelt idill.
Én a Nine-tól kicsit tartok, nem sok jót hallottam eddog róla. Az Orfeum Mágusa viszont a hosszúsága ellenére is nagyon tetszett, látványos, élvezhető a történet, a dallamok ismerősek(az egyik dalt a Ha Én Rózsa Volnék, a Londonban Hej és a Bugaci határon keverékének tudnám mondani) és szerethetőek a karakterek.
Végre megérkezett a Diana Damrau operett-válogatás CD dalainak listája. 2024-ben a Müpában is meghallgathatjuk ezt a 18 dalt.
Hát én inkább egyszer megnézném egy jobb helyről, vagy legalább középkategóriásról. Különben az elöl oldalsó olcsó helyen az első emeleten én is ültem egyszer egy ajándékjeggyel, de teljesen élvezhetetlen volt nekem, mert a fél színpadot nem láttam. A Jekyll és Hide-t néztem különben meg, de nem tetszett egyáltalán, majdnem hazamentem a szünetben. A librettó különösen nem, talán 3-4 dal jó volt, de a többi szintén nem jött be.
Jaj ugyan már, ennyit én sem költöttem rá. A mai premierrel szerencsém volt mert egy barátnőm 4000-ért odaadta a 4.sorba szóló jegyét, illetve van kettő ami az emelet oldalülésen van onnan szintén jól látni és a legolcsóbb árkategória és van egy első soros, de azt bérletben vettem. Szóval nem kell rögtön azt gondolni hogy olyan sok pénzem van. Épp csak a jó megoldásokat keresem hogy lássam is a darabot meg olcsó is legyen
Egy ismerősöm megnézte a főpróbán az Orfeum mágusát, szerinte gyenge darab.
Sok felesleges pénzed van.... én még egy előadást is drágának találok, mert rossz helyen nem szeretek ülni. 15300 Ft-ot nem ér meg nekem, azért már a Madáchba is elmehetek. Egy idő után szerintem úgy is leakciózzák, ha már nem fogynak rá a jegyek, akkor lehet megnézem.
Valóban a főpróbát láttam, viszont ma és holnap premiereket is megnézem, illetve jövőhéten még két alkalommal :)
Te a főpróbát láttad. Kissé drágák rá a jegyek. A 4 óra az nagyon hosszú, anyukám nem birná ki a fájós hátával.
Nos jelentem, az Orfeum Mágusa egy abszolút nézhető darab. Nem egy klasszikus operett az tény, de látványos, humoros, a karakterek szerethetők még a gonoszoknak feltűntetett hármason is lehet jókat derülni. Dolhai Attila nagyon jó Somossy szerepében, látszik rajta mennyire élvezi, Fischl Mónika tökéletes társa Arminaként.
2016. jún. 22. - Az évad legsikeresebb bemutatójára készül a Kolozsvári Magyar Opera – előzetes, beszélgetés a rendezővel és a karmesterrel
Erdélyi
Figyelő - TV Cluj (Kolozsvár) - 2016
Premier dátuma: 2016.
szeptember 25.
https://magyaropera.ro/hirek/lehar-ferenc-ciganyszerelem
https://magyaropera.ro/hirek/verre-meno-ciganyszerelem-a-kolozsvari-magyar-operaban
Lehár Ferenc: Cigányszerelem – Kolozsvári Magyar Opera - Galéria
LEHÁR FERENC: CIGÁNYSZERELEM
Operett
két részben
Szövegíró: Alfred Maria Willner,
Robert Bodanzky
Fordító-átdolgozó: Zoltán Pál
Dalszöveg: Gábor Andor
Gábor Andor verseit részben átdolgozta: G. Dénes György
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Díszlettervező: Daróczi Sándor
Jelmeztervező: Velich Rita
Koreográfus: Zsuráfszky Zoltán
Karigazgató: Kulcsár Szabolcs
Vezényel: Kulcsár Szabolcs
Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera ének-, zene- és balettkara
Koncepció, a budapesti előadás rendezője: Béres Attila
A kolozsvári előadás rendezője: Bori Tamás
SZEREPOSZTÁS
Zórika - Barabás Zsuzsa
Józsi - Fülöp Márton
Ilona - Hary Judit
Gábor - Szabó Levente
Jolán - Fülöp-Gergely Tímea
Tivadar - Madarász Lóránt
Berta - Mányoki Mária
Dragoján Péter - Ádám János
Lina -Pataki Enikő
Kutula - Szilágyi János
Mihály - Veress László
Rendező: Mányoki László
Ügyelő: Venczel Péter
Pista - Kovács Ferenc
Gazsi: Varga Attila
Prímás: - Szép Bálint
Köszönöm, végül nagy nehezen megtaláltam. Írják az aznap meghaltakat is.
Ma, 2023. november 2-án született 131 éve Ábrahám Pál zeneszerző.
Így van, Leo Fall és magyar kapcsolatait is érdemes számontartani.
Mellesleg Fall volt az, aki rábeszélte Kálmán Imrét, hogy menjen Bécsbe, de Lehárnak is nagy tisztelője volt, akivel túl a kölcsönös megbecsülésen, baráti kapcsolatot ápolt; egy időben ugyanabban a katonazenekarban játszottak.
/Forrás: Rátonyi Róbert: Operett I., Zeneműkiadó, Budapest, 1984./
Lehár Ferenc és Leo Fall közötti régikeletű barátságuk annyira erős volt, hogy azon egy bekövetkezett „összezördülési”-eset sem gyengített. A Cigányszerelem kapcsán 1910 nyarán némi nézeteltérésre került sor a Carl-Theater és Lehár meg a szövegírók között, s az ügy Leo Fallt is érintette. amiről maga a magyar komponista így számolt be:
„Operettszerződések esetén az egyik legfontosabb kikötés, hogy az előadásokat mindaddig folytatni kell, amíg a heti bevétel eléri a 18.000 koronát. A Cigányszerelem mindig meghaladta ezt a szintet, csupán a szezon vége felé esett vissza 17.000 korona alá. Mégis a Cigányszerelemmel indult az új szezon, s attól fogva ismét tizennyolcezren felüli bevételt hozott hetenként. Már most napirendre került az a kérdés, vajon joga van-e az igazgatóságnak levenni a műsorról az operettünket, holott meghaladtuk a garantált bevételt, vagyis hogy az igazgatóság hivatkozhat-e arra, hogy már a múlt évadban is jogában állt volna leállítani az előadásokat. Úgy látszott, hogy a kérdésnek nincs jelentősége, ám mi idejekorán be akartuk biztosítani magunkat: a Carl-Theater már Leo Fall új művére készülődött. Már ki is tűzte a bemutató napját, november 12-ére. Mi azonban úgy véltük, hogy operettünk még ezután is megszerzi a 18.000 koronán felüli bevételt; nem akartunk áldozatul esni a Carl-Theater más irányú kötelezettségeinek.”
/Forrás: L.
F. szavai a Hinter den Kulissen (A színfalak mögött) című
cikkben, Neues Wiener Journal, Bécs, 1910. X.15./
Mivel azonban senki nem akart
összeveszni senkivel, az érintett felek békésen megegyeztek, annál is inkább,
mivel Lehár Ferenc és Leo Fall jóbarátok voltak; a három színházban, ahol új
Lehár-művek futottak, Fall-művek kerültek műsorra…; Bécs három vezető színpadán:
a Theater an der Wienben, a Carl-Theaterben és a Johann Strauss-Theaterben a
két zeneszerző hosszú évekig gyakorlatilag monopolizálta a bécsi operettek világát.
/Forrás: Otto
Schneidereit: Lehár. Zeneműkiadó, 1988./
Lehár Ferenc visszaemlékezése Leo Fallra:
„Egy nap eljött hozzánk Leo Fall apja, szintén katonakarmester, a fiával. Tanulónak vették fel a zenekarba, s közös pultnál ültünk. Ez
volt első találkozásunk. Később magam is katonakarmester lettem, s elhagytam Bécset. 1903-ban, Leo ismét felbukkant. Arra kért,
adjak neki ajánlólevelet Girardihoz, s én ezt megtettem. … Fall állhatatlan szellem volt, tulajdonképpen szinte soha nem lehetett el
kapni. Máig sem tudom, mikor és hogyan szakított időt arra, hogy megalkossa nagy műveit.
Kedves ember volt, és nagy művész…. Fiatal korban könnyebb összebarátkozni, mint érettebben, s így ő az elkövetkezendő
években mindvégig jó pajtásom volt, aki a maga útját járta ugyan, de valahányszor életútjaink keresztezték egymást, mindig újra
meg újra és szívesen folytatta a régi kapcsolatot… Fall a világ legszerényebb kollégája, megbízható barát és minden ízében jó
ember volt … olyan, aki az élet teljéből merített, s mindenek teljéből adakozott.”
/Forrás: F.L. , Erinnerung an Leo Fall, Neue Freie Presse, Bécs, 1930., IX. 17./
Leo Fall nagy barátja volt a magyaroknak, Siófokra járt sokat nyaralni, sokat járt Magyarországon, műveit sikerrel játszották a magyar színházakban.
Kapcs. 5622. sorszám
0/00/63: Film, b/w: Television broadcast: Principesse, violini e champagne: unknown: maestro direttore Lauretta Masiero Leo Fall: Die Rose von Stambul - Di noi han detto. . . La rosa di Stambul
Kapcs. 5026. sorszám
Az RTV Újság korabeli lapszámában volt olvasható az alábbi ajánló
cikk a Sztambul rózsája rádiófelvételének bemutatója elé:
„Negvyenhárom éves volt Leo Fall, amikor megkomponálta ezt
az – ötödik – operettjét. Már túl volt Az
elvált asszony világsikerén, de még előtte mesterművének, a Pompadournak. Az olmützi származású bécsi
operettszerző nemcsak dallaminvenciójával tűnt fel, hanem komponálási technikai
biztonságával, zenekari hozzáértésével is, amit a bécsi konzervatórium elvégzése
után a berlini, hamburgi, kölni karmesteri múltja alapozott meg. Kivételes
egyéni teljesítménye például a kétszemélyes operettfinálé, amelyből kettőt is
találhatunk a Sztambul rózsájában. Ez még ritka volt az operettszínpadokon
1916-ban, amikor Fall operettje Bécsben premierre került. Rövidesen nálunk is
bemutatták a nagy operett-négyessel:
Kosáry Emmivel, Lábass Jucival, Király Ernővel és Rátkai Mártonnal a
főszerepben, hatalmas sikerrel, a hajdani Király Színházban.”
Pótlásként
még
megnevezem Járfás Tamást és László Endrét,
valamint Bitó Pált, a rádiófelvétel zenei rendezőjét és rendezőjét,
illetve szerkesztőjét. (A Rádió új stúdiófelvételének bemutatója: 1965. szeptember 11., Kossuth Rádió, 20.25
– 22.00)
Az Budapesti Operettszínház közzé tett egy fotót, amin Kálmán Ivonne látható egy barna bundában, szegény tényleg tejesen kopasz. Mindenesetre eljött Budapestre, és nem Bécsbe ment, ahol apja sírja található. Gondolom azért ott is volt.
Kapcs.: 5622. sorszám
Az 1959-60-as
színházi évadban mutatta be a szabadkai Népszínház magyar társulata Leo Fall
Sztambul rózsája című operettjét, a felvételen Verseghi József és Heck Paula látható a
produkció egyik jelenetében.
Nem tudom érdekel e titeket de úgy tűnik elkezdődtek az Orfeum Mágusa jelmezes próbái, Kiss Diána meg is osztott egy képet amin Carola Cecíliaként látható Dolhai Attilával, aki a címszereplőt alakítja
Leo Fall:
Die Rose von Stambul (Sztambul rózsája)
Operett három felvonásban
Bemutató: 1916. december 2., Bécs, Theater an
der Wien
Nálunk a Király Színház 1917. június 27-én
mutatta be Fall új operettjét, a Sztambul rózsáját. Julius Brammer és Alfred
Grünwald szövegkönyvét Gábor Andor fordította magyarra.
A Magyar Rádió Dalszínháza 1965. szeptember
11-én mutatta be az operett rádióváltozatát (Kossuth Rádió, 20.25 – 22.00). A
verseket Szabó Miklós dolgozta át. A keretjátékot Innocent Vincze Ernő írta.
Vezényel:
Sebestyén András. Közreműködik az MRT Énekkara és Szimfonikus zenekara
Főbb szereplők:
Kemál pasa - Zách János (próza)
Kondzsa Gül, a leánya -
László Margit (szoprán) – Domján
Edit (próza)
Midili Hanum - Koltay
Valéria (könnyű szoprán, szubrett) - Örkényi
Éva (próza)
Ahmed bej – Ilosfalvy
Róbert (tenor) – Körmendi János
(próza)
Id. Müller úr Hamburgból – Várhelyi Endre (basszus),
Müller Flórián – Kishegyi
Árpád (tenor buffo) – Márkus László
(próza)
Madame Desirée, társalkodónő – Kiss Manyi (próza)
Mohamured, szobapincér – Pécsi Sándor (próza)
Kondzsa barátnői – a pasa háremhölgyei: Güzela, Fatime,
Durlane, Emine és Sobejde (szopránok); Bül-bül (mezzoszoprán), Dzsamileh (alt) . a magyar rádióváltozatban szerepeik
beépültek az MRT Énekkarának Női Kar szólamába.
Az első két felvonás Konstantinápolyban (Törökország), a harmadik felvonás Svájcban játszódik.
I. felvonás: A női szalon Kemál
pasa házában
II. felvonás: Díszszoba Ahmed bej palotájában
III. felvonás: „A három mézeshéthez” címzett szálloda
terasza egy svájci gyógyhelyen
Idő: 1914 előtt
Rövid tartalom
Ahmed bég felvilágosult fiatal török és nagyon
nyugati gondolkodású. A feje tele van a török társadalmi rend megreformálásának
terveivel. Mivel azonban édesapja tekintélyes államminiszter, nem merik valódi
nevén publikálni elképzeléseit. Irodalmi tehetségének és jó francia
nyelvtudásának köszönhetően az a gondolata támadt, hogy írjon egy
izgalmas regényt és abban fejtse ki a gondolatait. Szerzőként az André Léry álnevet használja. A könyv gyorsan
bestseller lett, amely különösen népszerű volt a modern török nők körében.
Kamek pasa az egyik legelismertebb török úr, és
még mindig mélyen gyökerezik az oszmán családi hagyományban. Lánya, Kondzsa Gül egészen más. Nála André Léry szinte forradalmi
elképzelései termékeny talajra hullanak. Kettejük között kiterjedt levelezés
alakul ki, amelyben megtanulják egymást egyre jobban becsülni.
Kondzsa Gül
még gyermeklány volt, amikor apja Ahmed bég feleségének szánta. Most, hogy
férjhez menő korban van, hamarosan meg kell kötnie a házasságot. Kondzsát ez
mélyen elszomorítja; de tudja, hogy hiábavaló lázadni ez ellen a hagyomány
ellen. Azt is megtiltották neki, hogy az esküvő előtt találkozzon leendő
férjével. Még ha eljegyezték is egymást, a pár csak paravánon keresztül
beszélgethet egymással. Ahmed tudja, ki a menyasszonya. Ő is őszintén szerelmes
belé, de nem mondja el neki, hogy ő André Léry.
A
nászéjszaka botrányhoz vezet: Kondzsa Gül bevallja férjének, hogy a családi
hagyomány miatt ment hozzá, de nem érez iránta semmit és elárulja, hogy igaz
szerelme André Léry francia író, aki után fog menni ismeretlen tartózkodási
helyére. Amikor Ahmed bevallja, hogy ő maga a szerző, egy szavát sem hiszi el.
Kondzsa Gül,
miután – egymástól elválasztott fal mögött eltöltött – nászéjszakájukon
meghallotta férjétől, hogy André Lérynek Svájcban kell lennie, török barátnőjével, Midilivel és a már „európai módon” megismert és
megszeretett vőlegényével, a női
ruhába öltöztetett Müller Flóriánnal (
aki német nagykereskedő fia és éppen európai körúton volt, hogy menyasszonyt
keressen), másnap együtt mindhárman megszöknek
és Svájcba tartanak; ott abban a fogadóban találnak menedéket, ahol a
Kondzsával folytatott levelezés szerint az író korábban többször is megfordult.
Kondzsa lázasan keresi Léryt. A szálló recepcióján érdeklődik az író felől, megtudja,
hogy egy Léry-házaspárt várnak lefoglalt lakosztályba. Ez a hír szinte
összetöri a szívét. Azonnal távozni akar,
de hirtelen megpillantja Ahmedet, aki feléje tart. Most lehull a fátyol a
szeméről: boldog meglepetéssel ismeri fel, hogy férje és az író egy és ugyanaz
a személy. A fiút az adott szó köti:
négy hétig nem gyakorolhatja a házastársi jogokat. Ezen a találékony asszony
könnyen segít: maga tépkedi le a naptár lapjait, s gyorsan betuszkolja a
meglepett fiatalembert a hálószobába...
Flórián is
révbe jut. Az öreg Müller, aki hogy
a cégének örököse legyen, saját jelöltjét, egy csúnyácska, de gazdag hölgyet
tukmálna fiára, ezért mindenhová követi, ám amikor rátalál és felelősségre
vonná, meglátja Midilit: a fiataloktól ígéretet kap, hogy hamarosan nagypapa
lehet és egy helyes fiúunokát dajkálhat majd, megbékél...
Leo Fall, a
hírneves osztrák zeneszerző, kapellmeister (Olmütz,
1873. február 2 – Bécs, 1925. szeptember 16.), az „ezüst operettek kora egyik
legfontosabb képviselője (tbk. a Dollárkirálynő, Az elvált asszony; A
császárnő; A spanyol csalogány és a Pompadour szerzője) ebben az operettjében
is ötletes, szebbnél szebb, fülbemászó, vérpezsdítő, magával ragadó zenéket
komponált.
Érdekesség,
hogy a Sztambul rózsája talán leghíresebb betétszáma – Ahmed bej dala (keringő)
- mindhárom felvonásban felhangzik:
először szólóban, azután a mű zenei tetőpontjának számító esküvői jelenetben,
majd a darab végén, Ahmed és Kondzsa duettjében.
Az operett főbb betétszámai:
- Együttes (László Margit,
Koltay Valéria)
„Ezt
mondják mindenütt a nagy világban.../ Pompázó virágom, te drága szép!
Seherezádom te légy, te légy! Szívedbe végy! Csókodból árad szent békesség!
Mondj nékem forrón száz szép mesét! Száz mámoros szép mesét!... Szeretlek én,
te is szeretsz! Könyvünkben ez tündököl! S reá kívül csak ez kerül: két
szív és ezer gyönyör!...”
- Esküvői jelenet – „Kondzsa Gül Ahmed házába érkezik” (László Margit, Ilosfalvy Róbert, énekkar)
- Midili és Flórián Csókkettőse – „Flórián, a bajszod jaj de szúr” (Koltay Valéria, Kishegyi Árpád)
-
Kondzsa és Ahmed kettőse – „Járjunk a
szerelem útján” (László Margit,
Ilosfalvy Róbert)
- Midili és Flórián vidám kettőse – „Mondd azt, hogy kis bocikám” (Koltay Valéria, Kishegyi Árpád)
-
Kondzsa és Ahmed kettőse, III. felv.: „- Vágysz-e néha messze szállni,
csillagodra rátalálni, tűzzel ég a láng! Vidd a táncba ifjú párod, s minden
álmod megtalálod, véle mennyben jársz! Ámde egyet tudni illik, hogyha bár a
menny kinyílik, téged Ahmed táncba hoz, míg a szíved földobog, egy a fődolog, - egy a fődolog, - egy a
fődolog! /- Csak valcert járj, csak azt, mert a valcer hoz tavaszt, mert a
valcer a lélekben, pezsgő véredben száz vidám/mámoros nótát fakaszt! A
valcer kincset ér, … /de csakis a valcer, de csakis a valcer, de csakis a valcer,
semmi más!..../- Mennybe visz, ha úgy kívánod, megmutatja majd a párod, mindig
néki élj...” (László Margit, Ilosfalvy
Róbert)
Egy archív felvételről:
- Ahmed
keringődalát mások mellett (Ilosfalvy Róbert, Szabó Miklós, Kovács József) 1976-ban Réti Józseffel is felvette a rádió:
Magyarországon emlékezetes Sztambul rózsája-bemutatók voltak (pld.: Kecskeméti Katona József Színház, 1959; Miskolci Nemzeti Színház, 1965; Pécsi Nemzeti Színház, 1969; Szolnoki Szigligeti Színház, 1970; Szegedi Nemzeti Színház, 1982; A Fővárosi (Budapesti) Operettszínházban utoljára valamikor az 1940-es években adták elő Leo Fall operettjét. Sajnos, az utóbbi évtizedekben ezt a bécsi operettet nem játszották nálunk a színházak. Nagy hiánya ez is, a mai operettjátszásnak!
Diana Damrau-nak korábban jelent már meg egy operett- musical válogatása, tehát nem idegen neki egyik műfaj sem. Azon az albumon 21 dal volt.
(1) Friederike, Act 2: "Warum hast du mich wachgeküsst?" (Friedrike) - YouTube
A cikk azért szerencsére sok számot megemlít. Ezeket most megpróbálom összegyűjtni:
1. "Komm mit mir ins Chambre separée" Richard Heuberger Opernballjából
Hát mindenesetre nem kapott valami nagy dicséretet. Természetesen minket az érdekel, hogy milyen dalok is vannak ezen a cd-n. Úgy nézem, decembertől lesz kapható. Majd ha meglesz a dalok listája, természetesen mellékelem.
Tehát itt van végre: Diana Damrau operettalbuma, amelyet a műfaj "életölelő oldalának" szentelt, és ez a "vágyakozás, boldogság, komédia és mulatozás". Ez egy lemez Robert Stolz, Franz Lehár, Emmerich Kálmán, Theo Mackeben és még sokan mások zenéjével. Ernst Theis kíséri a Münchner Rundfunkorchestert, Jonas Kaufmann pedig kéznél van a duetteknél, köztük a "Komm mit mir ins Chambre separée" Heuberger Opernballjából.
Az alcím így szól: "Operette. Bécs, Berlin, Párizs". Maga az album pedig a "Du sollst der Kaiser meiner Seele sein" című Stolz-számmal kezdődik, amelyet Lucia Popp is énekel híres EMI operettalbumán, Sir Neville Marriner vezényletével.
A két hangot összehasonlítva azonnal kiderül, hogy Damrauból hiányzik az az érzelmi melegség, amelyet Popp hozott az ilyen számokba, és másokba is, amelyek mindkettő szavalatában szerepelnek, pl. "Schlösser, die im Monde liegen" Lincke Frau Luna-jából vagy "Warum hast du mich wachgeküsst?" Lehár Friederike-jéből.
Bár Damrau hasonló repertoárban indult, mint Popp, és némileg hasonló soubrette hanggal, elvesztette korai éveinek könnyű előadásmódját, és mindenben feszültnek hangzik, ami a stave fölé megy – a hang elveszíti a fókuszt és kellemetlenül egyenetlenné válik. Amikor Alpár Gitta néhány számával (Dubarry és az "In meinen weißen Armen" Abraham Ball im Savoy-jából) egészen a csúcsig felkapaszkodik, a hang nemcsak egyenetlenül hangzik, hanem pozitívan élesedik.
A spektrum másik végén olyan dolgok állnak, mint a "Wär' es auch nichts als ein Augenblick" Lehár Évájából. Amikor meghallja a Daumrau által itt bemutatott szinte Disney-szerű "hamis" ártatlanságot, és összehasonlítja Lotte Lehmann-nal, aki ezt a számot énekli, rájön, mi az, ami sajnos hiányzik: bármilyen dráma vagy érzelmi részvétel. Minden könnyű, csiripelő, értelmetlen. Szóval ne is gondoljunk Elisabeth Schwarzkopfra, aki szintén osztozik ennek az abumnak néhány címén, és duettpartner nélkül énekel egy összességében elbűvölőbb "Chambre separée"-t.
A mélység hiányát okozhatja, hogy Ernst Theis mindent – legyen szó Johann Straussról, Benatzkyról, Ábrahámról, Stolzról vagy Lehárról – úgy vezényel, mintha ezek az 1950-es évek Mantovani-feldolgozásai lennének, de a Mantovani-varázslat nélkül. Ez különösen nyilvánvaló az Im weißen Rössl "Mein Liebeslied muss ein Walzer sein" keringőjében, amelyben Kaufmann bűntársként szerepel.
Számomra azok a számok működnek a legjobban, amelyek kevésbé ismertek más német szoprán szólóestekről (és ebbe beletartoznak az Ingeborg Hallstein albumokkal való kedvezőtlen összehasonlítások is). Így különösen élvezetesnek találtam a "Ça fait tourner la tête"-t Lopez Andalousie-jából, még akkor is, ha a részeg nevetés végig görcsös. A Messager Monsieur Beaucaire-től származó "Rossignol, tout comme autrefois" is speciális számnak számít. Vagy a "Bien chapeautée" Christiné Phi-Phi című művéből.
Damrau dikciója végig kristálytiszta, ami nagyszerű. De igazából nincs mondanivalója, ami nem olyan nagyszerű, és ami az utolsó dalban válik nyilvánvalóvá: "Ich bin eine Frau, die weiß, was sie will" Oscar Straus Fritzi Massary-nak írt operettjéből. Ha hallottad, hogyan énekli ezt Massary (vagy Dagmar Manzel), csodálkozni fogsz, hogy egy olyan intelligens modern szoprán, mint Damrau, miért nem tud többet kihozni ezekből a nagyvonalú szövegekből, különösen azért, mert olyan ígéretesen kezd itt.
Ha ritkaságokra vágyik, van egy pattogó duett Kaufmann-nal Korngold/Strauss Das Lied der Liebe ("Ein Kleiner Flirt") című művéből, van Faschingsfee-szám ("Liebe, ich she'n mich nach dir"), és van a híres Rosen aus dem Süden keringő a Das Spitzentuch der Königin szövegével.
Damrau jövőre ezzel a programmal turnézik, 2024 tavaszán és nyár elején Hamburgban és Brémában, Essenben és Badenben is koncerteznek. Ezt megelőzően Diana Damrau decemberben debütál Rosalinde-ként a Bayerische Staatsoperben, egy Fledermaus produkcióban, Barrie Kosky rendezésében. Hogy mire képes egy olyan énekessel, akinek ennyire kevés érzéke van a műfaj szubtextusához, és kissé megkérdőjelezhető hangja van, az még nem derült ki.
A Holland Nemzeti Operával koprodukcióban készült, az Arte élőben közvetíti a tévében. Vladimir Jurowski vezényel. És nem, Jonas Kaufmann nem szerepel a szereplők listáján. De talán meglepetésvendégként jelenik meg a 2. felvonásban – Andrey Nemzerrel Orlowsky szerepében.
Ha dicsőséges szoprán operettalbumokat keres, akkor érdemes ragaszkodni Popp és Schwarzkopf kipróbált és bevált albumaihoz, akár Hallstein különféle ajánlataihoz vagy Joan Sutherlandhez, akinek sokkal jobb a felső hangja és pazarabb módja az Éva keringő éneklésének. (De azt mondanám, hogy Lotte Lehmann továbbra is az első számú választás.)
Damrau éneke – messze – jobb, mint amit az ischli cpo felvételeken (pl. az új Wiener Frauen) kapunk. De mivel olyan számokat kínál itt, amelyeket oly sok legendás előd rögzített, kissé aggasztó, hogy nem tudott időt szakítani arra, hogy jobban felkészüljön, és ezt a zenét valóban egyedivé tegye - "saját" interpretációként, nem csak egy újabb hétköznapi verzióként. Ez sok operetténekesnek szól 2023-ban? (Talán nem Ernst Theis a legjobb karmester, aki ilyen csodákat tesz.)
Ha csalódott vagyok ezen az albumon, az azért van, mert úgy emlékszem Damrau-ra, mint egy hatalmas ígéretű fiatal énekesnőre, olyan bájjal à la Erika Köth a hangjában. Szomorú rájönni, hogy ezek az idők elmúltak. És ahelyett, hogy intelligensen közelítenénk az operetthez – mert nincs szükség tökéletes hangra ahhoz, hogy maximális hatást érjünk el a műfajban – ez nem más, mint egy kísérlet arra, hogy könnyen eladható albumot hozzunk létre könnyen hallgatható zenével. Elvileg nincs ezzel semmi baj, de azt gondolhatnánk, hogy ennyi "ébredési" idő után mindenféle dolog után nem fogjuk újrahasznosítani az 1950-es és 60-as (és 70-es) évek "legrosszabbját". Újra!
További információkért és a pálya részleteiért kattintson ide.
A "hamis" Disney hercegnő: Diana Damrau operettet énekel
Kevin Clarke Operettkutató Központ
A következő cikket úgy döntöttem, inkább fordító programmal fordíttatom le, hosszúsága miatt.
Korábban már szó esett arról, hogy Diana Damrau operett koncertet ad jövőre a Müpában. Most viszont Operetta Reserch Center arról számol be, hogy Damrau egy cd-t adott ki operett dalokból.
Az operettkirály – Lehár Ferencre emlékezünk
MTI- Kultúra.hu – 2023.10.24.
Hetvenöt
éve, 1948. október 24-én halt meg Lehár Ferenc, az egyik legnépszerűbb magyar
operettszerző, A víg özvegy, a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem
komponistája. 2020-ban az Operettkirály címmel jelent meg életrajza.
Lehár Ferenc 75 éve halt meg
Cultura –
MTI/2023. október 24.
„A zenés színpadnak három műfaja van: opera,
operett – és Lehár”
1948. október 24-én halt meg Lehár Ferenc, a
magyar operett egyik legnagyobb és legnépszerűbb alakja.
„Lehár
Ferenc óriási sikerei”
Hát tényleg aggasztó az állapota...pár éve láttam nagyon messziről, amikor Balatonfüredre látogatott az Anna bálra. A Grand Hotel oldalán álltunk.
Kálmán Yvonne, Kálmán Imre 87 éves lánya szerdán Siófokra látogatott, hogy megemlékezzen édesapja halálának 70. évfordulójáról. Ezek a képek ott készültek róla:
Kálmán Yvonne, édesapja emléktáblájánál - galéria, 2023. október 25., Siófok
Úgy tudom, hogy nincsen unokája Kálmán Imrének, annak ellenére, hogy három gyereke is volt. Ez nem biztos, de gondolom, ha lenne azt tudnánk. Charles-nak van két nevelt gyereke, azok viszik majd tovább az örökséget....persze reméljük, még elél egy darabig Ivonne, ilyenkor már lassan terjed a rák....
Sajnos valamilyen daganatos betegség lehet, szinte alig volt haja szegénynek :(
A dalok stimmeltek azok voltak amiket te is leírtál. Egyébként Barbinak tényleg dícséret jár amiért ilyen jól helytállt bár azt meg kell jegyeznem, nekem az Emlékszel Még Fischl Mónikával erőteljesebb, ellenben a Marica belépőjét nagyon szerettem tőle.
Köszönöm az egyes dalok előadóinál a pontosításodat. Írtam is, hogy a gálán elhangzott számokat igyekeztem emlékezetből összeszedni (azzal nem volt gondom, sőt, a dalcímekkel kiegészítettem), mivelhogy a színház vezetésének rossz hagyománya: nincs kísérő füzet vagy egy bővített színlap, amely feltüntetné a dalokat és azok előadóit.
Paul Abraham "Dokumentation" - YouTube
Ő a legnagyobb rajongója Kálmán Imrének. Minden Kálmán előadáson ott van. Még akkor is ott volt, amikor az egyik német színházban egy női ruhába öltözött férfi színész alakította Sylviát a Csárdáskirálynőben. Különben mi baja van szegénynek? Már a legutóbb, amikor mutatták, a Kálmán Imre gálán is nagyon betegnek tűnt.
Köszönöm az összefoglalót viszont ha nem haragszol meg picit pontosítanék a dalok előadóinál:
Álom, álom, édes álom - Operett gála Kálmán Imre és Lehár Ferenc műveiből
Már hagyománnyá vált a Budapesti Operettszínházban, hogy minden év október 24-én - Kálmán születésének és Lehár halálának erre a közös napra eső évfordulóján - gálahangverseny keretében emlékezik meg a két nagy magyar operettszerzőről, ismert darabjaikból népszerű részleteket tűzve műsorra. Ez idén sem volt másképp, október 20. és 24. között összesen öt alkalommal került színpadra ez a gálaműsor, én a tegnapi – a szerzők tiszteletére a Magyar Operett Napjaként számontartott - ünnepi gálára vettem meg a jegyemet.
Most utólag visszatekintve, még mindig az élmény hatása alatt állok, különös tekintettel arra, hogy a produkciót jelenlétével megtisztelte Kálmán Imre leánya, a külföldön élő Yvonne, aki előtt a színház vezetése a „kötelező” rajongó tisztelettel adózott. Ez a gesztus abban is megmutatkozott, hogy a szünet utáni második rész alatt a hat tenor mindegyike rózsával a kezében a színpadon illetve a két proscenium páholyból őfelé fordulva énekelték közösen az egyik nagy Kálmán-slágert; konfetti-eső hullott rá a magasból, miközben tust húzott a zenekar, aztán Ninh Duc Hoang Long kezében egy hatalmas virágcsokorral felsietett hozzá, akitől egy mikrofont is kapott, majd felemelkedve kissé törve a magyar szavakat, hálásan, meghatottan mondott köszönetet a megrendezett ünnepi estért. Egyébként még e kedves jelenetet megelőzően, Kiss-B. Atilla főigazgató ünnepi beszédében kihangsúlyozva jelezte a közönségnek, hogy itt van köztünk a nagy zeneszerző leánya. Már akkor mindenki meglepetéssel fordult hátra, nézett fel a karzatra és tapsainkkal köszöntöttük Yvonne-t.
A nagyszabású gálaműsor a centenáriumi évadban különös hangsúlyt kapott, és ebből az alkalomból a főigazgató ünnepi gondolatait is megosztotta a jelenlévőkkel, így fogalmazott: „Ez a nagyszabású intézmény igazolja immár teljes évszázada, hogy a magyar operett nemzeti kulturális örökségünk egyik fényesen csillogó ékköve. Úgy gondolom, minden adott ahhoz, hogy a magyar operett ismét világhódító útra induljon, és újra meg újra bebizonyítsa, hogy ebben az összművészeti színpadi műfajban világelsők vagyunk."
A magyar operett napján (életmű)díjakat is átadott Kiss-B. Atilla, valamint Éliás Tibor, a Musica Hungarica Kiadó alapítója az operett és musical műfajokban kimagasló érdemeket szerzett művészeknek.
Amúgy a nagyszabású gálaest műsora szinte egy az egyben a 2022. évben már sikerrel színpadra állított rendezésben és dramaturgiában került most újra bemutatásra. Az alkotói folyamatról tavaly ezt mondta a rendező, Homonnay Zsolt: „Ahogy kutattam Kálmán Imre és Lehár Ferenc pályáját rájöttem, hogy sok közös pont, átfedés van az életükben. Kitalálta, egy fiktív helyzetet: a két zeneszerző valahonnan a mennyből vagy a paradicsomból visszatekint a magánéletére és a zeneszerzői karrierjére, és eközben felfedezik a párhuzamosságokat.”; Homonnay Zsolt rendezői ötlete nyomán mindkét operettszerző jelen volt a színpadon. Lehár Ferencet Kiss Zoltán, Kálmán Imrét pedig Földes Tamás alakította (prózában: négy monológ és párbeszéd) – a két világhírű komponista felidézte életük és hallhatatlan életművük fontos kapcsolódási pontjait, gondolataik, dalszövegrészleteik izgalmas asszociációs láncokat alkottak az előadásban.
Az art deco-s díszleten – amelyet Cziegler Balázs díszlettervező álmodott színpadra – vetített, eredeti archív anyagokból készült fényinstallációk (Ádám János Dávid és Bodor Ákos munkája) emlékeztettek a korra, amelyben a két világhírű komponista élt és alkotott.
A gálakoncerten felléptek a színház szólistái, Bojtos Luca, Lévai Enikő, Lukács Anita, Szendy Szilvi, Széles Flóra és – a megbetegedett Fischl Mónika és Kiss Diána helyett beugró – Bordás Barbara, továbbá Dénes Viktor, Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Laki Péter, Ninh Duc Hoang Long, Vadász Zsolt, valamint a Budapesti Operettszínház Énekkara és Balettkara. A zenekart Pfeiffer Gyula főzeneigazgató vezényelte.
Koreográfus: Kárpát Attila, Lénárt Gábor, Lőcsei Jenő, Szőllősi Krisztina. Díszlet: Cziegler Balázs. Jelmez: Jenei Petra.
Az alábbiakban igyekeztem összeszedni, milyen ének- illetve zenekari számokat hallottunk az operettgálán, aminek belső arányát tekintve az előző évekéhez hasonlóan, Leháréval szemben Kálmán melódiái voltak túlsúlyban:
Kálmán
Imre:
Az ördöglovas
–
Palotás (balettkar)
– Sándor Móric dala: „Ma
önről álmodtam megint, bocsánat asszonyom” (Ninh
Duc Hoang Long)
A bajadér – „Jönne velem nagysá’d shymmit járni?” (Bojtos Luca, Szendy Szilvi, Dénes Viktor, Laki Péter)
A cirkuszhercegnő – Fedóra belépője: „Mindig a régi dal /Toujours pour ’l’amour” (Lévai Enikő)
A chicagói hercegnő – Kisfinálé (Dolhai Attila, Homonnay Zsolt)
Marica grófnő
- Marica belépője, I. felv.: „Húzd, mint régen! Húzzad nékem, gyere ide,
vén cigány” (Bordás Barbara)
- Zsupán
és Marica kettőse: „Szép város,
Kolozsvár” (Szendy Szilvi, Dénes Viktor,
Laki Péter)
- Tasziló dala: „Hej, cigány”(Dénes Viktor, Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Laki Péter, Ninh Duc
Hoang Long, Vadász Zsolt )
A csárdáskirálynő -
- Szilvia belépője, I. felv.: „Hajhó, hajhó...Messze délen, zordon hegyek
ölén” (Lukács Anita)
- Bóni és Feri bácsi kettőse,
I. felv.: „Lányok, a lányok, a lányok
angyalok” (Dénes Viktor, Laki Péter)
- Szilvia és Edvin kettőse, II.
felv.: „Emlékszel még?” (Dénes Viktor, Dolhai Attila, Homonnay
Zsolt, Laki Péter, Ninh Duc Hoang Long, Vadász Zsolt )
- Szilvia és Edvin kettőse, II.
felv.: Álom, álom, édes álom”
- Szilvia, Boni és Feri bácsi
jelenete, III. felv.: „Hajmási Péter,
Hajmási Pál” (Szendy Szilvi)
- Finálé – „Jaj, mamám, de gyönyörű szép a világ” (Összes szereplő)
Lehár Ferenc
A cárevics – Mása és Iván vidám kettőse, II. felv.: „Elmennék én hozzád, babám, ha este várnál rám” (Bojtos Luca, Dénes Viktor)
Paganini –Anna-Elisa keringődala, „Szép álom, szállj a szívemre, szent égi tűz” (Lukács Anita)
A mosoly országa – Szu-Csong dala, II. felv.: „Vágyom egy nő után” (Ninh Duc Hoang Long, Dolhai Attila, Vadász Zsolt)
Giuditta – Giuditta dala, 3. kép: „Olyan forró ajkamról a csók” (Bordás Barbara)
Cigányszerelem
- Józsi dala, II. felv.: „Vad cigánygyerek vagyok...Átok ül a
szívemen... Forr a vérem, kerget, egyre csábít.../Messze hív a nagyvilág, nincs
hazám, sem párom...” (Vadász Zsolt)
- Ilona csárdása, III. felv.: „Messze a nagy erdő.../Volt, nincs, fene
bánja...” (Lévai Enikő)
A víg özvegy
- Olga dala a grizettekkel,
III. felv.: „Ritantouri, tantire” (grizettdal)
(Bojtos
Luca, Széles Flóra)
- Hanna és Danilo szerelmi
kettőse, III. felv.: „Ajk az ajkon”
(korábbi ismert fordításban: „Minden
vágyam, súgom lágyan, jöjj, szeress!” (Lévai
Enikő, Ninh Duc Hoang Long)
Frasquita – Spanyol tánc (balettkar
Homonnay
Zsolt az egyik műsorszám alatt tréfás szavaival előrevetítette azt, ami valóban
bekövetkezett, mondván: „gálánkon szűnni nem akaró álló vastapsot kaptak a
művészeink!” Igaza volt: úgy lett!
