9 Norma 2004-07-16 23:38:42
Az Operettszínház repertoárja ma már inkább musicalekből áll (Mozart, Elisabeth, Rómeó és Júlia stb), ezek futnak nagy előadásszámban, nem csoda, ha az operett egyre inkább kiszorul onnan. Tanulságos beleolvasni pl. a Mozart fórumába, a darab rajongói meghökkennek, ha kedvenc énekesük elvállal egy-egy operettszerepet. Persze kínok-keservek közepette megnéznek pl. egy Mária főhadnagyot, csak hogy tapsolhassanak kedvencüknek. Meg se fordul a fejükben, hogya színháznak ez az elsődleges profilja. Az operettek, daljátékok között is vannak igényes munkák, sőt nem egy nívós irodalmi műből született. Példa erre a Cigánybáró, a János vitéz vagy a Háry János. Persze a János vitéz nem éri el az alapmű színvonalát, de szerethető darab, alkalmas az ifjúság \"beszervezésére\". Persze a most futó giccses előadás az Erkelben elég szörnyű. Az előző rendezés jobb volt, maradhatott volna még.
Az Operettszínház repertoárja ma már inkább musicalekből áll (Mozart, Elisabeth, Rómeó és Júlia stb), ezek futnak nagy előadásszámban, nem csoda, ha az operett egyre inkább kiszorul onnan. Tanulságos beleolvasni pl. a Mozart fórumába, a darab rajongói meghökkennek, ha kedvenc énekesük elvállal egy-egy operettszerepet. Persze kínok-keservek közepette megnéznek pl. egy Mária főhadnagyot, csak hogy tapsolhassanak kedvencüknek. Meg se fordul a fejükben, hogya színháznak ez az elsődleges profilja. Az operettek, daljátékok között is vannak igényes munkák, sőt nem egy nívós irodalmi műből született. Példa erre a Cigánybáró, a János vitéz vagy a Háry János. Persze a János vitéz nem éri el az alapmű színvonalát, de szerethető darab, alkalmas az ifjúság \"beszervezésére\". Persze a most futó giccses előadás az Erkelben elég szörnyű. Az előző rendezés jobb volt, maradhatott volna még.
8 Búbánat 2004-07-16 23:19:24
Mégsem megyek el Szegedre \"Az egy éj Velencében\"-re. Minek, amikor a \"gondolás\" - élményben ma este, itt Pesten, pontosabban az Óbudai Társaskörben ugyanannak a társulatnak a jóvoltából részesültünk, amikor előlegképpen, főpróba gyanánt, tálcán, ajándékképpen átnyújtották nekünk - a műfaj és az ifjabb Johann Strauss hűséges híveinek - ezt a nagyoperett- keresztmetszetet. S bár a közreműködő művészek (Szolnoki Tibor, Zsadon Andrea és társai) zongorakísérettel és estélyi ruhában léptek fel, így is sikerült nekik a zenei és a prózai élményt (mert nemcsak ének volt, hanem a komplett mű kissé meghúzott, csonkított előadása a dialógusokkal is) - némi maradékkal - a közönségnek átnyújtani, s ezzel a könnyedebb melódiák iránti nosztalgikus vágyunkat csillapítani. Bizonyára kedvcsinálónak szánták ezt az ízelítőt, hiszen azért zenekarral, nagy kórussal, balettel, széles és mély színpadon, szabadtéren, szép jelmezek és díszletek között, nagy nemzetközi közönség előtt másként kell majd helytállniuk, mint ahogy itt ebben viszonylag kis zárt játszóterületen történt, de így is azt mondom, hogy soha ennél rosszabbat... Mégis, nekem ennyi épp elegendő volt, hogy eldöntsem: inkább kivárom, amíg ez az operett Budapesten újra bekerül az Operettszínház repertoár darabjai közé; a látottak és hallottak így is bőven kielégítették a régen - 37 éve - nem játszott Strauss-operett utáni érdeklődésemet...
Mégsem megyek el Szegedre \"Az egy éj Velencében\"-re. Minek, amikor a \"gondolás\" - élményben ma este, itt Pesten, pontosabban az Óbudai Társaskörben ugyanannak a társulatnak a jóvoltából részesültünk, amikor előlegképpen, főpróba gyanánt, tálcán, ajándékképpen átnyújtották nekünk - a műfaj és az ifjabb Johann Strauss hűséges híveinek - ezt a nagyoperett- keresztmetszetet. S bár a közreműködő művészek (Szolnoki Tibor, Zsadon Andrea és társai) zongorakísérettel és estélyi ruhában léptek fel, így is sikerült nekik a zenei és a prózai élményt (mert nemcsak ének volt, hanem a komplett mű kissé meghúzott, csonkított előadása a dialógusokkal is) - némi maradékkal - a közönségnek átnyújtani, s ezzel a könnyedebb melódiák iránti nosztalgikus vágyunkat csillapítani. Bizonyára kedvcsinálónak szánták ezt az ízelítőt, hiszen azért zenekarral, nagy kórussal, balettel, széles és mély színpadon, szabadtéren, szép jelmezek és díszletek között, nagy nemzetközi közönség előtt másként kell majd helytállniuk, mint ahogy itt ebben viszonylag kis zárt játszóterületen történt, de így is azt mondom, hogy soha ennél rosszabbat... Mégis, nekem ennyi épp elegendő volt, hogy eldöntsem: inkább kivárom, amíg ez az operett Budapesten újra bekerül az Operettszínház repertoár darabjai közé; a látottak és hallottak így is bőven kielégítették a régen - 37 éve - nem játszott Strauss-operett utáni érdeklődésemet...
7 Búbánat 2003-08-29 08:33:21
És van egy nagyon jó rádió felvétel is belőle, ahol Ágai helyett Vámos Ágnes Laura, mellettük Szilvássy, Neményi Palócz, Palcsó. Kerekes János a karmester. Kitűnő felvétel volt a hatvanas évek elejéről. De Offenbachtól is ment az Orfeusz az Alvilágban, meg a Kékszakáll is az Erkelben. Amit sajnálok, hogy az utóbbi évtizedekben egyáltalán nem játszották nálunk - még az Operettszínházban sem - az Offenbach életmű javarészét: La Perichole, A tamburmajor lánya, A párizsi élet, Utazás a Holdba, Banditák, Robinson Crusoe, és hát számos egyfelvonásosa is nagyon népszerű. Számomra közöttük a legkedvesebbek A sóhajok hídja, a Fortunio dala, Eljegyzés lámpafénynél, Varázshegedű és a Hatvanhatos szám. És hol vannak a többi francia operettszerző művei: Hervétől, Planquette-től, Lecocq-tól? Az angol területről meg Sullivant említhetném, mert a régóta nem játszott Mikádó mellett olyan kitűnő darabjai is is mellőzve vannak, mint A gondolások, Patience, Iolanthe, vagy az inkább operának tekinthető Ivanhoe. Szerencsére a rádiónak van egy nagyon jól sikerült felvétele Az esküdtszéki tárgyalásból, aminek a zenei anyagát felhasználva a TV Zenés Színháza feldolgozta a művet, sőt Melis vállalta a képernyőn is a szereplést.
És van egy nagyon jó rádió felvétel is belőle, ahol Ágai helyett Vámos Ágnes Laura, mellettük Szilvássy, Neményi Palócz, Palcsó. Kerekes János a karmester. Kitűnő felvétel volt a hatvanas évek elejéről. De Offenbachtól is ment az Orfeusz az Alvilágban, meg a Kékszakáll is az Erkelben. Amit sajnálok, hogy az utóbbi évtizedekben egyáltalán nem játszották nálunk - még az Operettszínházban sem - az Offenbach életmű javarészét: La Perichole, A tamburmajor lánya, A párizsi élet, Utazás a Holdba, Banditák, Robinson Crusoe, és hát számos egyfelvonásosa is nagyon népszerű. Számomra közöttük a legkedvesebbek A sóhajok hídja, a Fortunio dala, Eljegyzés lámpafénynél, Varázshegedű és a Hatvanhatos szám. És hol vannak a többi francia operettszerző művei: Hervétől, Planquette-től, Lecocq-tól? Az angol területről meg Sullivant említhetném, mert a régóta nem játszott Mikádó mellett olyan kitűnő darabjai is is mellőzve vannak, mint A gondolások, Patience, Iolanthe, vagy az inkább operának tekinthető Ivanhoe. Szerencsére a rádiónak van egy nagyon jól sikerült felvétele Az esküdtszéki tárgyalásból, aminek a zenei anyagát felhasználva a TV Zenés Színháza feldolgozta a művet, sőt Melis vállalta a képernyőn is a szereplést.
6 Sesto 2003-08-28 19:02:24
Igy igaz Búbánat, és Ágai Karola volt Laura, Neményi Lili pedig Nowalska grófné a \"Koldusdiákban\", stimmt´s? :-) Üdvözlettel, Sesto...
Igy igaz Búbánat, és Ágai Karola volt Laura, Neményi Lili pedig Nowalska grófné a \"Koldusdiákban\", stimmt´s? :-) Üdvözlettel, Sesto...
5 Búbánat 2003-08-27 10:51:04
Kiegészítésként, Lehár mellett itthon Millöcker Koldusdiákja is bekerült az Operába/Erkelbe, és természetesen a Straus operettek is. A Jánost vitézt és a Három a kislányt is említhetném, de azok más kategóriába tartoznak.
Kiegészítésként, Lehár mellett itthon Millöcker Koldusdiákja is bekerült az Operába/Erkelbe, és természetesen a Straus operettek is. A Jánost vitézt és a Három a kislányt is említhetném, de azok más kategóriába tartoznak.
4 Búbánat 2003-08-27 10:39:14
Egy időben a Dél-afrikai Botha is kirándult a műfajba. Ha jól emlékszem éppen Bécsben a Volksoperben szerepelt Szu csong szerepében a Mosoly országában, de vagy két éve Domingo és von Stade is nem érezték rangon alulinak a MET-ben A víg özvegy főszerepeit az angol nyelvű változatban közreműködni, ráadásul éppen az a karmester dirigált ott, aki most Bayreutban a nagyszerű Lohengrint vezényelte. De Sullivan művek is (pl. a Mikádó) felkerülnek az Operák deszkáira, így Bécsben is előadták Pár éve pedig a Royal Albert Hall-ban koncertszerűen vitték színre kiváló angol énekesekkel a Sullivannak egy másik művét. Offenbach számtalan műve szerepel a világ opera deszkáin: többek között Lyon, Genf, Párizs. Gabriel Bacquier, a neves francia baritonista is nem átallott fellépni a Banditákban. Harnoncourt A szép Helénát dirigálta Zürichben. Régen is nem átallották olyan nemzetközi hírű nagyságok operett produkciókban részt vállalni, mint Schwartzkopf, Gedda, Shock, Schreier, , Anday Piroska, Réthy Eszter, Karajan. A magyar operettszerzők közül valóban Lehár művei kerültek csak be az Operákba, utolsó eredeti műve a Giuditta is. Itthon, a Cigányszerelem átdolgozott változata Vándordiák címen (de más címen is ismert), került be az Operába a negyvenes években, ahol maga Lehár vezényelte. Udvardy mesélte, hogy milyen jó kapcsolatban állt a zeneszerzővel, és nagyon sok operettjében énekelte a főszerepeket, aminek maga Lehár is tanúja volt. Az is érdekes, hogy Richard Tauber, aki több Lehár-premier résztvevője volt (sőt, a szerző az ő hangjára komponált egy-egy számot), ugyanabban az évben halt meg, 1948-ban, mint a komponista, bár most ebben kissé elbizonytalanodtam. Hogy Lehár magyarnak vallotta magát, arról sok dokumentum tanúskodik, nem beszélve az archív filmfelvételekről, amelyeken magyarul beszél. (Különben a szlovákok is próbálták őt komáromi születése folytán utóbb hazájuk zeneszerzőjének tekinteni.) Sajnos, sok zeneszerzőnk került ki Bécsbe a Monarchiában: Lehár mellett Kálmán is. De a magyar operett atyja, aki sohasem hagyta el hazáját, és számomra az egyik legkedvesebb daljátékszerzőm: Dr. Huszka Jenő. Állítom, hogy ha ő is kiment volna külföldre, ugyanúgy világkarriert futott volna be, mint Lehár, Kálmán. De, még Jacoby Viktor is elismert népszerű komponista volt, határainkon innen és túl. Aztán a harmincas években, főleg a német nyelvterületen, Ábrahám Pál is befutott az ún. dzsesszes hangvételű operettjeivel. De azokat már nem igazán kedvelem. Összefoglalva, az operaházak szívesen mutatnak be operetteket is, ha rendelkezésre állnak a szükséges anyagi és személyi feltételek, és persze ha van irántuk a közönség részéről kereslet. E felől semmi kétségem sincs.
Egy időben a Dél-afrikai Botha is kirándult a műfajba. Ha jól emlékszem éppen Bécsben a Volksoperben szerepelt Szu csong szerepében a Mosoly országában, de vagy két éve Domingo és von Stade is nem érezték rangon alulinak a MET-ben A víg özvegy főszerepeit az angol nyelvű változatban közreműködni, ráadásul éppen az a karmester dirigált ott, aki most Bayreutban a nagyszerű Lohengrint vezényelte. De Sullivan művek is (pl. a Mikádó) felkerülnek az Operák deszkáira, így Bécsben is előadták Pár éve pedig a Royal Albert Hall-ban koncertszerűen vitték színre kiváló angol énekesekkel a Sullivannak egy másik művét. Offenbach számtalan műve szerepel a világ opera deszkáin: többek között Lyon, Genf, Párizs. Gabriel Bacquier, a neves francia baritonista is nem átallott fellépni a Banditákban. Harnoncourt A szép Helénát dirigálta Zürichben. Régen is nem átallották olyan nemzetközi hírű nagyságok operett produkciókban részt vállalni, mint Schwartzkopf, Gedda, Shock, Schreier, , Anday Piroska, Réthy Eszter, Karajan. A magyar operettszerzők közül valóban Lehár művei kerültek csak be az Operákba, utolsó eredeti műve a Giuditta is. Itthon, a Cigányszerelem átdolgozott változata Vándordiák címen (de más címen is ismert), került be az Operába a negyvenes években, ahol maga Lehár vezényelte. Udvardy mesélte, hogy milyen jó kapcsolatban állt a zeneszerzővel, és nagyon sok operettjében énekelte a főszerepeket, aminek maga Lehár is tanúja volt. Az is érdekes, hogy Richard Tauber, aki több Lehár-premier résztvevője volt (sőt, a szerző az ő hangjára komponált egy-egy számot), ugyanabban az évben halt meg, 1948-ban, mint a komponista, bár most ebben kissé elbizonytalanodtam. Hogy Lehár magyarnak vallotta magát, arról sok dokumentum tanúskodik, nem beszélve az archív filmfelvételekről, amelyeken magyarul beszél. (Különben a szlovákok is próbálták őt komáromi születése folytán utóbb hazájuk zeneszerzőjének tekinteni.) Sajnos, sok zeneszerzőnk került ki Bécsbe a Monarchiában: Lehár mellett Kálmán is. De a magyar operett atyja, aki sohasem hagyta el hazáját, és számomra az egyik legkedvesebb daljátékszerzőm: Dr. Huszka Jenő. Állítom, hogy ha ő is kiment volna külföldre, ugyanúgy világkarriert futott volna be, mint Lehár, Kálmán. De, még Jacoby Viktor is elismert népszerű komponista volt, határainkon innen és túl. Aztán a harmincas években, főleg a német nyelvterületen, Ábrahám Pál is befutott az ún. dzsesszes hangvételű operettjeivel. De azokat már nem igazán kedvelem. Összefoglalva, az operaházak szívesen mutatnak be operetteket is, ha rendelkezésre állnak a szükséges anyagi és személyi feltételek, és persze ha van irántuk a közönség részéről kereslet. E felől semmi kétségem sincs.
3 Megén 2003-08-27 09:36:48
Operettről: én dallamos-zene párti vagyok, talán mert \"kórista\" voltam fiatalabb koromban. Énekelni pedig dallamot lehet leginkább. Az operett a dallamok világa, ezért tud szélesebb közönségnél nagyon, és töretlen népszerűséget elérni. Ha felhangzik valahol én is szívesen dúdolom, és nem a szirupos (szappanoperás) mese, a csillogó színpadkép az, amitől a lelkemnek jobb lesz, hanem attól, hogy énekelek. És pld. egy Denevérnél a szopránoknak fel kell kötniük a csipkés fehérneműt. (Erről jut eszembe, a Szinetár-féle Denevér videón mai napig is kedvencem. És, hogy Hamarit is hallani lehet, külön öröm. De ez egy másik topic.)
Operettről: én dallamos-zene párti vagyok, talán mert \"kórista\" voltam fiatalabb koromban. Énekelni pedig dallamot lehet leginkább. Az operett a dallamok világa, ezért tud szélesebb közönségnél nagyon, és töretlen népszerűséget elérni. Ha felhangzik valahol én is szívesen dúdolom, és nem a szirupos (szappanoperás) mese, a csillogó színpadkép az, amitől a lelkemnek jobb lesz, hanem attól, hogy énekelek. És pld. egy Denevérnél a szopránoknak fel kell kötniük a csipkés fehérneműt. (Erről jut eszembe, a Szinetár-féle Denevér videón mai napig is kedvencem. És, hogy Hamarit is hallani lehet, külön öröm. De ez egy másik topic.)
2 Sesto 2003-08-26 19:40:12
...a jó operett szerintem is különleges szinvonalat, értéket képvisel, rendkivül nehéz müfaj(!) s bevallom szeretem(=na ez is tk. Ágai Karola \"büne\"...)-de félre a tréfával: J. Strauß, F. Lehár és Offenbach egyes alkotásait tényleg nagyra értékelem, sjanos a magyar operetthez nem sok közöm volt(eddig!) igy sem Kálmánnal, vagy huszka Jenövel stb. kapcs. \"nem tudok mit kezdeni\"... Mielött \"Canossa-t\" kellene járnom: tudom, Lehár magyar volt, de stilisztikai szempontból nekem ö az osztrák operett nagyságai közé sorolandó! Az utolsó 5 évben eléggé eltávololdtam az operett-töl, mert a Volksoper (volt) igazgatója(=szerencsére dilettancia miatt idén menesztve lett!) tönkretette; al bécsi operett \"Fellegvárában\" bazári produkciók tömkelege volt látható... (Talán majd az idén fellélegezhetünk, hiszen a Volksoper idén szeptembertöl egy valóban nagyszerü szinházi szakembert kapott vezetönek!-bizzunk sikerében!...) Üdvözlettel, Sesto...
...a jó operett szerintem is különleges szinvonalat, értéket képvisel, rendkivül nehéz müfaj(!) s bevallom szeretem(=na ez is tk. Ágai Karola \"büne\"...)-de félre a tréfával: J. Strauß, F. Lehár és Offenbach egyes alkotásait tényleg nagyra értékelem, sjanos a magyar operetthez nem sok közöm volt(eddig!) igy sem Kálmánnal, vagy huszka Jenövel stb. kapcs. \"nem tudok mit kezdeni\"... Mielött \"Canossa-t\" kellene járnom: tudom, Lehár magyar volt, de stilisztikai szempontból nekem ö az osztrák operett nagyságai közé sorolandó! Az utolsó 5 évben eléggé eltávololdtam az operett-töl, mert a Volksoper (volt) igazgatója(=szerencsére dilettancia miatt idén menesztve lett!) tönkretette; al bécsi operett \"Fellegvárában\" bazári produkciók tömkelege volt látható... (Talán majd az idén fellélegezhetünk, hiszen a Volksoper idén szeptembertöl egy valóban nagyszerü szinházi szakembert kapott vezetönek!-bizzunk sikerében!...) Üdvözlettel, Sesto...
1 Mantuai herceg 2003-08-26 19:29:45
Én nem szeretem az operettet, de tisztelem nivós művelőit, s azokat, akik rajonganak érte. Itt is el kell viselni a másságot, Mao szavaival: virágozzék minden virág!!!
Én nem szeretem az operettet, de tisztelem nivós művelőit, s azokat, akik rajonganak érte. Itt is el kell viselni a másságot, Mao szavaival: virágozzék minden virág!!!
0 Búbánat 2003-08-26 13:50:26
Tudom, sokan nem kedvelik az operettet, kissé lenézik a műfajt, lesajnálják azokat, akik elmennek egy operett előadást megnézni. Az indokok között rendszerint megemlítődik a giccs, a szirup, az ósdi, bugyuta történetek királyokról, hercegekről, grófokról, bárókról, egy álomvilág, tündérmese, primadonnák, bonvivánok, szubrettek, a bugyuta táncoskomikusok ripacskodása és mórikálása az egész. Az andalító muzsika, a keringők, a táncok, a magasröptű vagy éppen gyermekded szintű dialógusok, a belépők, a báli uszályok, frakkok, palástok, koronák egy rég letűnt világ anakronisztikus idealizált világképét mutatják, sugallják, és mindez együtt nem fér bele egyesek mindennapjaiba, az általuk művészetről vallott nézetükbe. E hosszú elővezetés csak azt szolgálta, hogy ezeknek a személyeknek itt üzenem, hogy sok –főleg zenei értéket – tartalmazó művekről, mint az opera esetében itt is színpadra írt darabokról van szó. Mindez megtetézve prózával, tánccal. S mindez egy operaénekesnél is magasabb követelményeket támaszt az operettben foglalkoztatott művészekkel szemben. (Főleg, ha a minőségre is adni akarnak hangban, alakításban, látványban egyaránt.) A klasszikus operettek, az aranykor, és a mi ezüstkorunk adják a műfaj színe-javát. A világsikerek önmagukért beszélnek, És a közönség mai tódul ezekre a produkciókra, de még a gálaestekre, ahol csak részletek csendülnek fel a darabokból. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint idehaza Kübekházán, az ún., operettfaluban immár 4. éve hagyományosan megtartott operettfesztivál sikere, fogadtatása. Ahová több ezer érdeklődő zarándokol el különbuszokkal is a messzi tájakról, hogy láthassa-hallhassa kedvenceiktől a fülbemászó dallamokat és gyönyörködjön a csillagfényes éjszaka alatt a színes tablókban. És biztos, anyagilag is megéri a művészeknek. Miért is csinálják ingyen? Van, akinek ez hakni, van, akinek ez a fő állása, de egyformán lelkesen szívvel és lélekkel teszik a dolgukat és örülnek a tapsoknak. Mindenki jól járt. Tegnap este láthattunk részleteket az említett műsorból. Be kell, hogy valljam, jól szórakoztam magam is a karosszékemben a TV képernyője előtt ülve. Láthattam, hogy a nívót nem csak az operaénekeseink tudják hozni (Csák József, de még a korosnak mondható Kalmár Magda is ezúttal kitett magáért, talán Berkes János és a Szegedről érkezett Andrejcsik volt kissé gyengébb a többihez képest.) A többi művész az Operettszínházból jött, és mindenki profi volt. Bebizonyították, hogy ez a műfaj sem alábbra való a többinél, meg kell becsülnünk az operettet, a daljátékot. Hiszen ebben is adtunk a nagyvilágnak olyan komponistákat, akikre büszkék vagyunk itthon és külföldön. Egy a problémám, hogy nálunk az Operettszínházban évtizedek óta nyolc – tíz darab van műsoron. Ezeket váltogatják a felújítások során. Pedig nem hiszem, hogy pusztán pénz kérdése lenne felfrissíteni a bemutatókat. Sok tehetséges muzsikusunk, előadóművészünk van, akik világszínvonalon produkálják a minőségi, nézhető operett előadásokat. És az operaénekeseink többsége is szívesen kirándul ebbe a műfajba, elég csak a Rádió Dalszínházának tengernyi felvételére utalnom az elmúlt ötven évtizedből.
Tudom, sokan nem kedvelik az operettet, kissé lenézik a műfajt, lesajnálják azokat, akik elmennek egy operett előadást megnézni. Az indokok között rendszerint megemlítődik a giccs, a szirup, az ósdi, bugyuta történetek királyokról, hercegekről, grófokról, bárókról, egy álomvilág, tündérmese, primadonnák, bonvivánok, szubrettek, a bugyuta táncoskomikusok ripacskodása és mórikálása az egész. Az andalító muzsika, a keringők, a táncok, a magasröptű vagy éppen gyermekded szintű dialógusok, a belépők, a báli uszályok, frakkok, palástok, koronák egy rég letűnt világ anakronisztikus idealizált világképét mutatják, sugallják, és mindez együtt nem fér bele egyesek mindennapjaiba, az általuk művészetről vallott nézetükbe. E hosszú elővezetés csak azt szolgálta, hogy ezeknek a személyeknek itt üzenem, hogy sok –főleg zenei értéket – tartalmazó művekről, mint az opera esetében itt is színpadra írt darabokról van szó. Mindez megtetézve prózával, tánccal. S mindez egy operaénekesnél is magasabb követelményeket támaszt az operettben foglalkoztatott művészekkel szemben. (Főleg, ha a minőségre is adni akarnak hangban, alakításban, látványban egyaránt.) A klasszikus operettek, az aranykor, és a mi ezüstkorunk adják a műfaj színe-javát. A világsikerek önmagukért beszélnek, És a közönség mai tódul ezekre a produkciókra, de még a gálaestekre, ahol csak részletek csendülnek fel a darabokból. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint idehaza Kübekházán, az ún., operettfaluban immár 4. éve hagyományosan megtartott operettfesztivál sikere, fogadtatása. Ahová több ezer érdeklődő zarándokol el különbuszokkal is a messzi tájakról, hogy láthassa-hallhassa kedvenceiktől a fülbemászó dallamokat és gyönyörködjön a csillagfényes éjszaka alatt a színes tablókban. És biztos, anyagilag is megéri a művészeknek. Miért is csinálják ingyen? Van, akinek ez hakni, van, akinek ez a fő állása, de egyformán lelkesen szívvel és lélekkel teszik a dolgukat és örülnek a tapsoknak. Mindenki jól járt. Tegnap este láthattunk részleteket az említett műsorból. Be kell, hogy valljam, jól szórakoztam magam is a karosszékemben a TV képernyője előtt ülve. Láthattam, hogy a nívót nem csak az operaénekeseink tudják hozni (Csák József, de még a korosnak mondható Kalmár Magda is ezúttal kitett magáért, talán Berkes János és a Szegedről érkezett Andrejcsik volt kissé gyengébb a többihez képest.) A többi művész az Operettszínházból jött, és mindenki profi volt. Bebizonyították, hogy ez a műfaj sem alábbra való a többinél, meg kell becsülnünk az operettet, a daljátékot. Hiszen ebben is adtunk a nagyvilágnak olyan komponistákat, akikre büszkék vagyunk itthon és külföldön. Egy a problémám, hogy nálunk az Operettszínházban évtizedek óta nyolc – tíz darab van műsoron. Ezeket váltogatják a felújítások során. Pedig nem hiszem, hogy pusztán pénz kérdése lenne felfrissíteni a bemutatókat. Sok tehetséges muzsikusunk, előadóművészünk van, akik világszínvonalon produkálják a minőségi, nézhető operett előadásokat. És az operaénekeseink többsége is szívesen kirándul ebbe a műfajba, elég csak a Rádió Dalszínházának tengernyi felvételére utalnom az elmúlt ötven évtizedből.
