Gálaest volt Zágrábban. Gondolom, a „szokásos” operettmelódiák és musicalrészletek
voltak műsoron, melyeket az itthoni operettesteken is általában előadnak
művészeink.
Ez az utolsó Viktória előadás, utána leveszik sajnos. Kb. 20-szor ment. Akit érdekel jöjjön rá.
Meg van, hogy mi volt a műsor?
A soroksári Fedák Sári Színházban vasárnap 15 órától a ismét Ábrahám Pál Viktóriáját játszák, aki még nem látta, ajánlom, hogy nézze meg, remek előadás. Jegyek még kaphatóak. A Hév és busz megállóhoz közel van gyalog is a színház.
Az Origo.hu oldalán beszámoló olvasható operettművészeink zágrábi vendégszereplésének sikeréről. A cikkből idézek:
Január 26-án pénteken este Cintányéros cudar világ
címmel adtak nagyszabású operettgálát Zágrábban a Budapesti Operettszínház
művészei. A nagy sikerű előadásra a zágrábi Liszt Intézet – Magyar Kulturális
Központ megnyitásának 10 éves évfordulója alkalmából került sor a horvát
főváros impozáns kulturális, művészeti központjában, a Histrionski domban.
AZ ESEMÉNY PRESZTÍZSÉT MI SEM BIZONYÍTJA
JOBBAN, MINT A DIPLOMÁCIAI TESTÜLETEK MEGJELENT VEZETŐI.
A Horvátországban szolgálatot
teljesítő nagykövetek közül jelen volt Giorgio Lingua érsek, horvátországi
apostoli nuncius, Iva Kruleva Bulgária, Cristián Streeter Chile, Antonia
Katzourou Görögország, Josef Markus Wuketich Ausztria, Zdenko Galbavý
Szlovákia, Anar Imanov Azerbajdzsán, Riza Poda Albánia, Milan Hovorka
Csehország, Kennedy Mayong Onon Malajzia és Asma Naji Al-Amri Katar nagykövete,
valamint Natalia Król, Lengyelország zágrábi nagykövetségének második titkára
és Müzeyyen İnci, Törökország zágrábi nagykövetségének III. titkára.
Az operett irodalom legszebb
gyöngyszemeit több nyelven is előadó művészek óriási sikert arattak, amit a
nemzetközi közönség hosszan tartó ovációval honorált.
Jó hát lehet tényleg giccsnek is nevezni a Három a kislányt, másrészt van benne kb. három sláger. A librettó elég bugyuta, de hát a Víg özvegy librettója se egy nagyszám... legalábbis számomra eddig dög unalom volt, pedig láttam több előadást. Ez persze lehet a feldolgozás hibája is. Mindenesetre a legultolsó operettszínházi produkciója néhány éve tényleg rémes volt, aztán láttam még a főiskolások előadását az Eifell Műhelyházban, hát egy fokkal azért jobb volt, de valahogy akkor is nagyon idegesített... teljesen érdektelen volt a számomra. Egyedül a zenéje volt, ami persze tetszett.
Jellemző, hogy mikor mutatták be ott (1951), nyilván a kevésbé igényes proletariátus új közönség nagyobb épülésére-szépülésére és szerencsére évtizedek óta ejtik. A Kossuth-díjasok és -díjtalanok pedig -tisztelet a kivételnek- mindent elénekeltek, ha rájuk osztották. Egy jó extra gázsi (rádió, TV, lemez, hakni) kedvéért meg pláne ... tisztelet a bevételnek.
Nézd vissza a Digitárban, hány Kossuth-díjas énekművészünk szerepelt a Három a kislány c. daljátékban az Operában, sok évtizeden át, mennyi rádió- és hanglemezfelvételen is énekelték az Opera művészei a jól ismert dalokat. Koncerteken is. Televíziós felvételeken is. Komplett, teljes stúdió-és előadás-felvételek ismertek a daljátékból.
Melis György utolsó nyilvános fellépése: Törökbálint, 2008. január 5. Újévi gálakoncert
A cigánybáróból Zsupán belépője mellett Melis A három a
kislányból énekelte el az Árva a ház, nincs kacagás-duettet, Ardó Mária partnereként. Videó
Pénteken az István a Királyra. Végre Sándor Petit is láthatom a címszerepben, mert eddig csak Kocsis Dénest sikerült elkapnom, igaz őt négyszer is :D
Való igaz, a jövőhét kivételével minden héten megfordulok majd ott: Ezen a héten István a Király lesz, de megyek még a Huszka Gálára, Monte Cristo Grófjára, Csárdáskirálynőre és persze a 100 éves Marica Górfnő előadásra is :)
Arròl lassan leteszek, hogy kìvànsàglista cìmèn az összes (többnyire csak egykori!) honi ès külföldi (siker)darab felsorolàsàròl lebeszèljelek :-) ...
Bàrcsak a feledès örök homàlya borìtanà a Hàrom a kislànyt ...
A Fővárosi Operettszínház műsora 1923 - 1973
Online – lapozható adattár (Szerkesztette: Koch Lajos)
(Színháztörténeti füzetek 55., Budapest, 1973)
Más idők, más szellemiség, lehet nosztalgiázni, de lehet ötleteket is meríteni...
Mondjuk, ha megy Bad Ischle-ben a Mese a Grand Hotelben, hát jó lenne ide is elhozni. Ezt nem fogja megtenni az operettszínház, de hátha másik budapesti színház kap az ötleten. Ráadásul annak az operettnek remek a librettója, mert Alfréd Savoir francia komédiaíró legnagyobb sikerét, a "A nagyhercegnő és a szobapincér" c. szatírát dolgozza fel.
Még sok ilyen darab kellene az Operettszínházba - frissíteni a repertoárt, amiről alább írtam, mert a külföldi operettszínházak produkcióiból is többet át lehetne venni, akár koprodukcióban megvalósítani...
Pontosan vannak olyan darabok
Az jó, hogy ott is megy operett. Talán benne lennének egy Hawaii rózsájában vagy legalább Bál a Savoybant is elővehetnék, ha már nem megy az operettszínházban.
A magyar szerzők mellett játszhatna az Operettszínház igazi klasszikusokat is - csak persze ahhoz hiányzik az akarat, a szándék, a kreativitás, a jó énekes-hanganyag meg persze a pénz... A francia, angol, osztrák szerzőknek, de a magyar Lehárnak is, sok olyan műve van, ami klasszis, de nincsenek a szerepekhez operai nívót képviselő művészei a színháznak. Ha magyar operett, ugyanazon darabok "körforgását" látjuk éveken át, újabb rendezésekben, pedig a nevezett szerzőknek (Ábrahám, Fényes, Huszka, Jacobi, Kálmán, Lehár) számos kitűnő darabját színpadra lehetne állítani, melyek "bevételt is termelnének" nem csak a költséget emésztenék, és minden bizonnyal teltházzal játszhatnák. Nem kellene ódzkodni, "félni", attól tartani, hogy csekély érdeklődést vonzanának. De nincs a repertoáron Ábrahám-, Fényes,- Jacobi-operett sem. Továbbá régóta hiányolom a palettáról mások mellett Nádor Mihály Babavásár című, rendkívül dallamos, talán Jacobi Viktor zenei stílusvilágát idéző, pompás nagyoperettjét, ahogyan Kacsóh Pongrác Rákóczi című daljátéka és Szirmai Albert számos operettje közül az Alexandra bemutatása is "nyerő" lehetne... Eisemann Mihály darabjait sem játssza az Operettszínház. Huszkától, Kálmántól, Lehártól egy-két darab van színen, ez kevés. Szívesen fogadnám Farkas Ferenc, Polgár Tibor, Kerekes János, Vincze Ottó operettjeit is, Schubert-Berté Három a kislány c. daljátéka ugyancsak nagyon régen szerepelt a műsorrendben...
Ha akarsz prímán rendezett, pörgős operettelőadást, remek art deco díszletekkel és korhű (30-as évek) jelmezekkel, nézd meg a Fekete Pétert a Centrálban. Nem emlékeztem rá, hogy 20 éve a nyitáskor már játszották (és a Vígben sem láttam), most az évfordulóra megint elővették. A színészek énekhangja persze nem éri el az "igazi" énekesekét, viszont jól vagy jobban játszanak és az ősbemutató főszereplői, Ajtay, Kelemen Éva, de még Kiss Manyi sem voltak "csak" énekesek. Nekem speciel nem tetszett annyira Magyar Attila, de attól még jól szórta a poénokat. Martinovics Dorina erős, mint mindig és naná, hogy Básti Juli sokadszor is "ellopja a show-t". Szóval ahogy régen, úgy ma sem csak az Operettszínházban fújják az operett-passzátszelet. Sőt, ahogy látom, ott egyre kevésbé.
Aztán jó lenne, a megnevezett zeneszerők (mármint akikek még nem vettek elő, és táblát kaptak) műveit is jövő évadtól elővenni, nem csak évi egy db operett premierrel. Lehetnek az előadások akár a Kálmán Imre Theatrumban is, ha kiszenekarral is megoldható.
Mondjuk azért az nem igaz, hogy Fényes Szabolcs a modern operett megteremtője, inkább Ábrahám Pál az, mivel ő vitte be a jazz-zenekart a zenekari árokban a revü operettjeiben. (Először 1928. elején a Zenebona c. operettben, majd követte ugyanabban az évben Az utolsó Verebély lány). Utána jött Brodszky Miklós (1929 Szökik az asszony) és Eisemann (Miss America 1929), és csak utánuk Fényes Szabolcs. Mármint időrendben....
Nem baj, a számomra fontosabbakat lefotóztad. Persze várjuk a hiányzó 2-t, ha mész, esetleg a Fényest újra lefotózhatnád, mert a széle lemaradt.
Az Operettszínház csarnokában
Lehár Ferenc kihelyezett portréképe alatt olvasható szöveg
idézett sorában a számszaki adatot pontosítom:
„Pályafutása
zenitjén a budapesti Operaház tíz év alatt négy művét tűzte műsorra.”
Ez nem
négy, hanem helyesen:
öt mű:
1925. március 3. Frasquita (Városi
Színház)
1926. május 7. Paganini (Városi Színház)
1928. május 25. A cárevics (Városi Színház)
1930. december 20. A mosoly országa (Operaház)
1934. április 8. Giuditta (Operaház)
"Varganiki" fotója
De ha már
itt tartok, megemlítek további hat művet, amiket ugyancsak az Operaház
produkciójában, először láthatott a magyar közönség:
1898. május 2. Kukuska (opera) (Operaház)
1907. április 28. Tatjána (a Kukuska átdolgozása) (Operaház)
1910. december 20. Hercegkisasszony (Operaház)
1916. október 10. A csillagok bolondja (Népopera)
1943. február 20. Garabonciás diák (a Cigányszerelem átdolgozása)
(Operaház)
1943. július 21. A víg özvegy (Margitszigeti Szabadtéri Színpad)
Lehár Ferenc
halálát követő években is, az Operaház égisze alatt színre került művei - részben
saját produkciók:
1959. augusztus 23. A víg özvegy (Margitszigeti Szabadtéri Színpad),
1969. augusztus 2. A mosoly országa (Margitszigeti Szabadtéri Színpad),
1983. július 7. A mosoly országa (Az Óbudai Zichy Kastély udvara)
1999. szeptember 17. Cigányszerelem (Erkel Színház)
2014. február 22. A víg özvegy (balett verzió) (Erkel Színház)
Nem baj, majd legközelebb: úgyis sokat "előfordulsz" ott...
Azok nincsenek meg. Az ültető hölgyek ott álltak és nem tudtam őket lefotózni
Ha mégis "betévednék" legközelebb a teátrumba, persze szerét ejtem élőben is megnézni a zeneszerzők tábláit... Addig is, "varganiki"-től várhatjuk még ide belinkelni a lefotózott többi képet is (Kálmán, Huszka).
Nagyon szépen köszönöm a feltöltést. Lementettem és elforgattam.
Mostanában nem készülök az Operettszínházba. Az ott műsoron lévő, szegényes operettválasztékra nem vagyok kíváncsi! (ami érdekelt, már láttam, elég volt azokból egyszer...)
Én is köszönöm a feltöltött fotókat!
Mindegy, akkor tedd igy fel a többit, majd lementem és elforgatom.
Na ez az ami nehéz. Nekem is elforgatta holott nem így fotóztam le hanem állóba. Többet is lefotóztam de azok is ugyanúgy el lettek forgatva.
Köszi. A többit is lefényképezted? Pl. Ábrahám Pál is érdekelne, meg Jacobi.
Érdekes, én eléggé operettesnek találtam. Főleg a tánckomikus dalait azok szerintem operettesek lettek. Ugye a nagy primadonna Armina áriáját, illetve a fiatal hercegek dalát megosztottam itt is :)
Az Orfeum Mágusából anyukám a dalokat borzalmasnak találta, szereinte nem is operett. Mármint csak a szilveszteri gálát látta az m5-ön. Inkább nótának tartotta, de azt a műfajt nem kedveljük.
Te nem mész esetleg az Operettszínházba?
Így akkor örüljünk ennek a lehetőségnek, és töltsük le, mentsük, amíg nem késő...
Amíg le nem törlik a fiókot. Hivatalosan nem lehet fenn egészében operett....csak a dalok egyenként.
A YouTube-ra felkerült a Budapesti Operettszínház Sybill bemutató-előadásának teljes felvétele- amit korábban a televízió M5 csatornája kétszer is sugárzott:
Jacobi Viktor: Sybill
operett két részben
A Budapesti Operettszínház előadása (2017)
Szöveg: Martos Ferenc, Bródy Miksa.
Díszlet: Cziegler Balázs.
Koreográfus: Bodor Johanna.
Rendező: Szabó Máté
Jacobi Viktor a Zeneakadémián egy évfolyamon tanult nem kisebb nevű szerzőkkel, mint Kálmán Imre, Szirmai Albert, Weiner Leó. Két tanév elsajátítása után otthagyta az akadémiát és az addig megszerzett tudással belevetette magát az operett komponálás színes világába. Első darabjai a Király Színházban uralkodó magyaros daljátékízlésnek igyekeztek megfelelni, majd a nemzetközi sikerek reményében művészete a nyugati stílus, a dzsesszes elemektől gazdag angolszász világ felé tekintett. Az I. világháború kitörésekor a Sybill londoni bemutatójának előkészítésével volt elfoglalva, de mint ellenséges állam polgárát, kiutasították a brit fővárosból.
Jacobi nagyoperettje a váratlan és kiszámíthatatlan szerelemről szól, amit a teljes felfordulás és zűrzavar kísér. Mindenki féltékeny mindenkire és mindenki szerelmes valakibe…
Szabó Máté rendező és egyenrangú alkotótársa, a koreográfus Bodor Johanna erősen meg- és átmozgatta a Budapesti Operettszínház társulatát, amely hálásan fogadta a szokott praxistól eltérő munkamódszer és színházi gondolkodás megjelenését.
Szabó Máté koncepciója szerint a Sybill nem hagyományos, „cukormázas” operett, hús-vér alakok, árnyaltabb, esendő figurák szerepelnek benne. Világuk életszagú, érzéseik valódi érzések, örömeikben, fájdalmaikban magára ismer a néző. A külső csillogást ellensúlyozzák a sorsukra vetülő árnyak, életüket meghatározó keserű döntések. A rendező jól egyensúlyoz tragédia és komédia között, tökéletesen visszhangozva azt a kettősséget, ami a szerelem és maga az élet.
A szereposztásból:
Fischl Mónika - Sybill, énekesnő
Dolhai Attila - Petrov, hadnagy
Vadász Zsolt – Nagyherceg,
Frankó Tünde – Nagyhercegnő,
Kocsis Dénes – Poire,
Szendy Szilvi – Charlotte,
Oszvald Marika – Olga
Mészáros Árpád Zsolt - Kormányzó
Közreműködik a Budapesti Operettszínház Ének- és Zenekara valamint Balettkara.
Vezényel: Bolba Tamás
Egymás után engedi, de ha nem megy, akkor külön hozzászólásba egyenként is felteheted.
Most Lehár Ferenc és Fényes Szabolcs fotóját tettem fel.
Többet is fel tudok tölteni?
Fent az I betü alatt van a kép beillesztése. Ott fel tudod tölteni a képeket.
Szia sikerült képeket készítenem viszont a darab egyikünknek sem tetszett :/
Milyen volt a Nine?
Kapcs. 4191. sorszám
Jacques Offenbach: Le
Roi Carrette („A Sárgarépakirály”)
opéra bouffe
féerie, négy felvonás, 1872. január 15, Párizs, Théâtre de la Gaîté
Korábban már belinkeltem kis zenei
videókat a bécsi Volksoperben 2019-ben és 2020 januárjában bemutatott, német
nyelvű előadásból, de most rátaláltam a neten az operett eredeti szinopszisára épülő,
a Lyoni Operában 2015-ben színre vitt francia
nyelvű előadásának részleteire is:
A talált videók,
köztük stúdiófelvételek közül válogattam:
Offenbach: Le Roi Carotte - Nyitány - · Philharmonia Orchestra · Antonio de Almeida Offenbach ℗ 1988 Universal International Music B.V.
Offenbach: Le Roi Carotte - Lyon – Előadáskritika - Opéra
National de Lyon 23 décembre 2015
Offenbach: Le Roi Carotte - Interjúk az alkotókkal
Offenbach: Le Roi Carotte – extraits du spectacle
Offenbach: Le Roi Carotte – (extrait)
Offenbach: Le Roi Carotte – „Oses tu bien invoquer tes ancêtres"
Offenbach: Le Roi Carotte – Rondo de Cunégonde
Offenbach: Roi Carotte – Duo - Conégonde/Fridolin
Offenbach: Roi Carotte – Act I – Finale
Offenbach: Le Roi Carotte – Ville Morte 2 Broadband
Offenbach: Le roi Carotte, Act IV – Entracte - Brandenburgisches
Staatsorchester Frankfurt · Howard Griffiths
(Opéra Comique, Paris 13 et
15 juin 2015 Direction musicale - Laurent Campellone Mise en scène : Jérôme
Deschamps L'Abbé Bridaine : Franck Leguérinel)
Mivel nálunk
kevéssé ismert ez a nagyszabású Offenbach-alkotás, a Wikipédia oldaláról részletezem
a cselekményt, és a 2015-ös lyoni produkcióról beszámoló egyik kritikából is
idézek:
Főszereplők:
Julie Boulianne (mezzoszoprán): Robin-Luron
Yann Beuron (tenor): Fridolin XXIV
Christophe Mortagne (tenor): Le Roi Carotte
Antoinette Dennehof
(szoprán): Cunégonde hercegnő
Felicity Lott (mezzoszoprán): Coloquinte varázslónő
Boris Grappe (bariton): Truck
Jean-Sébastien Bou (bariton): Pipertrunk
Mellettük nagyszámú
mellékszereplő van a színen::Fiatal férfiak és nők, Városlakók, Diákok,
Lovagok, Fegyveres férfiak, A Roi Carotte Cortege, Sárgarépa, Cékla, Fehérrépa,
Retek, Torma; különféle pompeji kereskedők, Cybèle papjai, fuvolások,
etióp bohócok, gitárosok és hárfások, szír és görög táncosok, rabszolgák,
szabadok, gyerekek, parasztok, katonák, városlakók, alomhordók; Hangyák,
Szkarabeuszok, Fűtölcsérek, Bolhák, Májusbogarak, Kabócák, Pillangók,
Szitakötők, Méhek, Darazsak; Zenészek, udvaroncok,
hölgyek, pincérek.
I. felvonás 1. jelenet.
Napnyugta van. Egy sörözőben XXIV. Fridolin király
diáknak álcázva elmagyarázza főminisztereinek, hogy ifjúkori komolytalan
viselkedése csődbe vitte a királyságot. Ezért azt tervezi, hogy feleségül
veszi Cunégondét, egy másik királyság hercegnőjét. Nem biztos abban, hogy
vonzó-e egyáltalán, reméli, hogy titokban megfigyelheti érkezését. A diák
Robin-Luron a diákélet oldott örömeiről énekel. Fridolin megkérdezi
Robin-Luront, hogy mit gondol a királyról és kormányáról. Robin-Luron
gúnyosan válaszol. Tud arról, hogy Fridolinnak pénzért házasodnia kell, és
amikor végre felismeri Fridolint, felajánlja, hogy megvásárolja a királyi
palotában lévő összes páncélt. Miközben Fridolin mérlegeli az ajánlatát,
Cunégonde megérkezik, inkognitóban utazik, abban a reményben, hogy titokban
megpillanthatja Fridolint, mielőtt beleegyezik, hogy feleségül
veszi. Fridolin és Cunégonde flörtölnek, és kikéri a véleményét a
királyról, akit Fridolin dicsér. Egy áriát énekel, amely leírja életét a
kolostor elhagyása és a párizsi társadalom útjainak megismerése
óta. Elhatározza, hogy feleségül veszi, és a lány a palotába távozik,
várva az életet egy olyan királyságban, amely ünnepekkel és látványosságokkal
kormányozza népét. Fridolin és miniszterei megvitatják, hogy
páncélgyűjteménye bűvölet alatt áll-e, vagy a régi palotája
kísértetjárta. Leszállt az éjszaka, amikor elindulnak, hogy megvizsgálják.
I. felvonás 2. jelenet.
Coloquinte boszorkány tetőterében. Rosée du soir, a morvaországi
nádor lánya ébren van. Fridolinról álmodik, akit hat éve szeretett
itt fogságban. Megérkezik Robin-Luron, aki azt állítja, hogy a diákok
titkos ismeretekkel rendelkeznek az elrejtett helyekről, és varázsütésre
befejezi a hímzési munkáját. Tervezik a szökését. Coloquinte belép, ő
és Robin-Luron vitatkoznak varázserejükről és rivális hűségükről. Elmegy,
Coloquinte pedig szidja Rosée du soirt, amiért megengedte, hogy
meglátogassa. Rosée du soir, egyedül, a szökéséről álmodik.
I. felvonás 3. jelenet.
A királyi palota kertjei. Cunégondét üdvrivalgással
fogadják. Fridolin későn lép be, és királyként mutatkozik be
Cunégondének. Folytatják a flörtölést, és mindenki táncra készül, amíg a
jelenetet meg nem szakítja egy idegen belépő nagy kísérettel, bizarr zene
kíséretében. Carotte király és a táncoló zöldségek udvara lép
be. Robin-Luron felismeri Carotte-ot rivális varázslóként, míg Fridolint szórakoztatja. Coloquinte,
akit a királyi udvar nem látott, meglendíti varázspálcáját, és irányítja a
tömeg mozgását. Először általában a nőket, majd Cunégonde-t nyűgözi le a
Carotte. Carotte egy áriát énekel, amely elmagyarázza természetét, a
földalatti birodalom uralkodóját, aki azzal szórakozik, hogy bolondokat csinál
az emberiségből. Cunégonde lenyűgözi Carotte-ot, aki egyszer tüsszent, és
Fridolint tüsszenti. Iszik, és Fridolin részegnek tűnik. Fridolin
táncolni próbál, hogy bebizonyítsa, józan, de hülyét csinál magából. A
tömeg megdöbben egy furcsa hangtól. Az antik páncélok királyi gyűjteménye
vonul, átkozva Fridolint. A tömeg Fridolin halálát követeli, de
Robin-Luron megvédi Fridolint. A tömeg dicséri Carotte-ot, aki Fridolint váltja
királyként, miközben Cunégonde a karjaiba esik.
II. felvonás
Fridolin hűséges követőivel, Truck-kal, Pipertrunck-kal, Rosée
du soir-ral és Robin-Luronnal együtt eléri az öreg mágus Kiribibit, hogy
segítségét kérje Coloquinte varázslatának megtörésében. A bűvész megkéri
őket, hogy öljék meg, hogy elengedjék az átkot. Így tesznek, és újra
megjelenik fiatalemberként. Aztán elküldi őket az ősi Pompejibe, hogy
találjanak egy elvarázsolt gyűrűt, amely lehetővé teszi számukra, hogy
legyőzzék Carotte-ot.
Elindulnak Pompejibe, és közvetlenül a Vezúv kitörése előtt
érkeznek. Miután elénekeltek egy kvartettet az összes civilizáció végső
összeomlásáról, egy varázslámpának köszönhetően ismét kialszik, és megérkeznek
Pompejibe. A vasúti vonatok ábrázolásával becsapják Pompei gladiátorait és
szenátorait, és a varázsgyűrűvel távoznak.
III. felvonás
Carotte királyt néhány árus (Robin-Luron, Pipertrunck
és Rosée du soir álruhában) találja, akik az eltűnt Fridolint keresik, de nem
találják a palotában.
Cunégonde találkozik Fridolinnal, és ellopja a
varázsgyűrűt, nehogy elpusztítsa Carotte-ot. A boszorkány elküldi
Fridolint a rovarok országába, ahol egy gyors diadal után ismét egyedül találja
magát.
Fridolin és bandája a Carotte király elleni felkelés
közepén találják magukat az emelkedő árak és az igazságtalanságok miatt. A
tömeg felismeri Fridolint, és visszahelyezi a trónra. Carotte-t elviszi a
boszorkány. Fridolin feleségül veszi Rosée du soirt, miközben a lakosság
örül.
"A rendező, Laurent Pelly „varázslatos
zöldségfolt-varázslatként” jellemezte Offenbach hihetetlen, 1872-es Le
Roi Carrotte-ját („Sárgarépa királya”) ma visszatér a zenei
színtérbe; a párizsi, londoni, New York-i és bécsi kezdeti diadal ellenére
1877 óta szinte teljesen hiányzik. Míg az eredeti négy felvonásos változat
hatórás maratont követelt 120 fellépővel a színpadon, több tucat díszlettel és
több száz jelmezzel, addig Agathe Mélinand Offenbach művének
második változatát három felvonásra és tizenegy jelenetre adaptálta, lényegesen
jobban kezelhető hosszúsággal. A „varázslatos” szempontok talán némileg
visszafogottak, de a lyonais-i búvárkodás még mindig működik – egy meglehetősen
politikai mű aranyos újrafelfedezése, és amennyire lehet szórakoztató.
Victor Aviat dirigálása vehemens... A nyitány csillog, de kezdetben a hangzás egy
árnyalattal lapos; a mezzoszoprán Julie
Boulianne belépőáriája Robin-Luron
szerepében (jó színésznő, viszonylag könnyű hangszínnel) túlságosan
visszafogott a zenekar alatt. A kórus lelkesedése már az elejétől fogva
erőteljes (az első jelenetben az orvostanhallgatók teljes körű pályakezdő
beavatási rítusban, ivászat egy sörözőben láthatók), a kórus pedig az egész
operára nézve hatékony eszköze Offenbach tipikus stílusának .... Ebben a
burleszk környezetben látjuk az első érintkezést Fridolin és jegyese között. Ez a két főszerep több mint méltó
castingot kap: Yann Beuron opera- és
operett-tapasztalata, lekerekített és erőteljes tenorja éppoly tökéletes
választássá teszi, mint Antoinette
Dennefeld Cunégonde
szerepében. Nyüzsgő, az opera-bouffe-hoz jól szokott mezzoszopránja meleg,
modora friss és szemtelen. Tagadhatatlan bájjal és különös könnyedséggel Chloé Briot Rosée-du-Soirként gyönyörű énekeket ad nekünk, koloratúrákkal szórt
páros jeleneteiben, olykor fuvolakísérettel alátámasztva.
De 2015-ben
Lyonban a Le Roi Carotte a szemek ünnepe. Laurent
Pelly rendező egy szédületes, a legapróbb részletig humorral teli szcenírozást álmodott meg, tökéletesen
tálalva a dúsan mulatságos librettót. A vulkán árnyékában Pompejibe való
elterelés Verne Utazása a Föld középpontjába című művét idézi (van egy
vidám jelenet, amikor Fridolin kis bandája elmagyarázza az ókori rómaiaknak, mi
a vonat); zöldségfolt üldözési sorozatok az 1980-as évek Commodore
64 Crystal Castles videojátékának felidézése ; a rovarok
egy része egyenesen a Musée des Confluences (Lyoni Tudományos és Antropológiai
Múzeum) könyvtárából került ki, a méhkirálynő és serege pedig okos alternatívát
alkotott az eredeti balettjelenethez képest.
A vígjáték egy téma variációiba van ágyazva. A 3. jelenetben fellelhető ősök merev, merev arcképcsarnoka később zöldségportrévá alakul, amellyel Sárgarépa király (Christophe Montagne, kiváló színész és énekes) veszi körül tróntermét (a trón tulajdonképpen egy zöldséges láda). Ezen a ponton a domináns hajszín a narancssárga. És amikor a zöldségek kicsit petyhüdtek és lötyögni kezdenek, Cunégonde észhez térve nézi férje kopott, sáros fenekét („hogy is szerettem volna ezt”), a sárgarépa hamar megfőtt. El kell mondanunk – a jelmez illetlensége megkívánja –, hogy a bitorló uralkodó lábai között a gyökér kissé petyhüdt, és Fridolin hatalomba kerülése annál könnyebben megy neki. Offenbach szatirikus nézetében a birodalmi rendszerről Sárgarépa király végre látja népét a barikádokon felszállni; e pompás kollektív tablóképek közül az utolsóban a nép megszabadul burleszkkirályától, akit a darálóba dobnak. Szó szerint."
Újabb dal az Orfeum Mágusából. Személy szerint az egyik kedvencem :)
https://www.youtube.com/watch?v=YZo97QhR1mg
Már elkezdte visszatölteni a videókat, reméjük ezt nem törlik már. Nem tudom, hogy melyek lehettek a bűnösök. Úgy tudom, hogy több figyelmeztetés kell a fiók törléséhez.