Hát megértem a csoportos utálatot a darabbal kapcsolatban és a hibáit is, viszont engem valamiért mindig megragad. Fogalmam sincs miért de jó beülni rá és megnézni. Némelyik poént már fejből tudom idézni is. De tényleg nem tudnám megmondani miért tetszik.
Lehár a következőket írta kritikusainak:
|
„ |
Nem akarok a műítész szerepében tetszelegni, s azt
sem állítom, hogy mindaz, amit operettnek hívnak valóban jó. Az ellenkezője
igaz: igen sok a rossz operett. Az azonban igazságtalanság, hogy mindent egy
kalap alá vesznek. Ha egy szabó elszab egy nadrágot nem mondjuk azt, hogy
mindegyik szabó rossz szabó, hanem azt, hogy az egyik szabó rosszul varrt meg
egy nadrágot. Tulajdonképpen csak az a kérdés, hogy miért is rohan a közönség
az operettekhez… Nem csak azért, mert az emberek jobban szeretik ezt a műfajt,
mint a többi színházi előadást. Az operettelőadás lényegesen különbözik a más
színházi előadásétól. A színházak a hosszan tartó siker reményében
gondosabban készülnek, több a próba, gazdagabb a kiállítás, általában
vadonatújak a kosztümök és a díszletek, s igen intenzív az előzetes
reklámozás; gondoskodnak mindazokról az előfeltételekről, amelyekkel
felkelthető a közönség érdeklődése. Ha valóban nagy a siker, akkor elsősorban
maga a közönség népszerűsíti az operetteket. Városszerte muzsikálják és
éneklik a dallamokat, lemásolják a színésznők ruháit, terjesztik a halott
vicceket, bár ez utóbbira ritkán adódik mód. Prózai műveknél erre nincs
lehetőség. |
” |
|
– Sonn- und Montagszeitung, Bécs,
1918. január 14 |
||
Délibáb, 1935. június 15. Riport Ábrahám Pál zeneszerzővel
Riporter, Berend Pál— Ön komoly és rendkívül képzett muzsikus. Engedje meg a kérdést : szabad-e operettel „kompromitálnia” magát, egy akadémiai múltú és a hangversenyterem levegőjében felnőtt zeneszerzőnek ?
ÁP— A mai operett minden, csak nem könnyen odavetett, felületes muzsika. A világsikereket elérő operetteket olyan zeneszerzők írják, akik évtizedeken át foglalkoztak a legkomolyabb és legtradicionálisabb zenével. Ha érdekli önt, megkeresem zeneakadémiai bizonyítványomat, amelyből kitűnik, hogy a zeneszerzést „tanultam” és kifogástalan eredménnyel végeztem. A melódiát „elfütyülő”, vagy eldudoló operettszerzők ideje végérvényesen lejárt. A közönség megtanulta, hogy az igazi zenét meg kell különböztetnie a dilletáns módon készült muzsikától. És ami véleményét illeti, hogy az operettel kapcsolatos vagyonszerzési lehetőségek „kompromitálják” a muzsikust, én éppen az ellenkező nézetet vallom. Ha nem írok operetteket és nem érek el életemben bizonyos nyugalmi állapotot, anyagi függetlenséget, soha nem jutok hozzá, hogy megírjam operámat (Dschainah- ő annak tekintette, félig meddig az is volt). Opera szerzéséhez talentum és kivételes zenei képzettségen kívül tiszta fej, a napi gondoktól való mentesség, az opera-muzsikára való maradéktalan koncentrálódás szükséges. Ezeket a nehezen megszerezhető feltételeket csak olyan ember biztosíthatja önmaga számára, aki nem őrlődik fel napi munkája közepette. Ettől függetlenül hangsúlyozni akarom, hogy az operett mai formáját nem szabad lebecsülni és szembeállítani az operával. Mindkettő más és más igényű publikum számára készül, azzal az egyező tulajdonsággal, hogy jó muzsikát kell mindkettőnek adnia. Nincs „könnyű” operett és „nagyvonalú” opera, csak jó és rossz muzsika van. A rossz opera szerzője soha nem fog sikeres operettet írni, viszont a jó operett írójáról feltételezhető, hogy megbirkózik az opera problémáival is.
Riporter — Mivel magyarázza, hogy éppen magyar szerzők állanak a világ mai operett-irodalma élén ?
ÁP— Ennek kettős oka van. Mindenekelőtt bizonyos, hogy mi erős fantáziával, túláradó érzésvilággal és kivételes muzikalitással rendelkezünk. Ez azonban még nem elegendő, mert fantázia, érzés és muzikalitás csak elsőrendű népzene kialakulását biztosíthatja. Ez az alap azonban , és a színpadi muzsika, főleg a mai, a népzenéből indul ki, szublimálja, átalakítja, összhangba hozza a modern, rohanó élettel. A magyar zeneszerzőket a legkiválóbb tanárok, Dohnányi, Hubay, Bartók, Siklós képezik azután ki. Nem véletlen eszerint, hogy a mai muzsikában a magyarok vezetnek, akár a könnyebb, akár a nehezebb zenét nézzük. Régesrégen nem Berlinnek, vagy Bécsnek, hanem Budapestnek kellene a világ zenei központjának lenni, ha nem a külsőségeket, az intézmények arányait, hanem a végzett munka értékét tekintjük.
Ábrahám Pál nézetével azonosan (szomorú operettek vagy primer vidámság), de az operett fejlődését tekintve, Lehár Ferenc másképpen közelíti meg a felvetést:
|
LEHÁR FERENC: A zenekedvelő bécsiek felüdülést várnak az operettől a mindennapi fáradozásuk után, nem pedig mély problémákat. Azt az örömöt várják tőle, amely elfog minden jó kedélyű, ártatlan lelkű embert, ha kellemes muzsika cseng a fülébe, s annak ritmusa hasonló rezdüléseket kelt lelkében is… Az operettszerző nem írhat spekulatív, lélekmarcangoló zenét; egyszerűnek, népiesnek kell maradnia. Ez bizony nehéz – nehezebb, mint általában hinnők. Nem szabad többet akarnia, mint azt, hogy operettszerző legyen, ám óvakodnia kell a banalitástól és nem szabad csorbát ejtenie muzsikusi méltóságán. Ha szabad szólanom az operett jövőjéről, azt mondanám, hogy egyre tartalmasabb lesz, majd s közelíteni fog a vígoperához. Ma ugyan még stílustalanságnak tekintik, ha a zeneszerző az operett ilyenfajta nemesítésére törekszik. Mégis érthető lesz a cél, ha vérbeli muzsikusok is felé a műfaj felé fordulnak. |
” |
|
– Lehár Ferenc: Fejlődésem
útja (Mein Werdegang) |
|
Talán a "sikítófrász" szóval tudnám kifejezni azt, amit az orfeumos rettenet tegnap este kb. 5 percnyi nézése után éreztem. (Már az odakapcsolás is véletlen volt.) Sikítófrász az elkapcsolás után megszűnt. Sebaj, majd illetékes fórumtársunk elmagyarázza, mitől jó. De nélküle is tudjuk: az OJD-Pejtsik-Bozsik-trió alkotta. Felkészül: Dankó Pista. Még a Mágusnál is jobb lesz, ugyanezekkel az alkotókkal. A nagyszinpadon fogják játszani? Mert akkor egy komplett vattagyárat kell létesíteni az Orfeum helyére mellé.
Én kB. az első 20 percet bírtam
ki, aztán elkapcsoltam. Fischl Mónika milyen előnytelen ruhakombinációt
kapott... és a kamera milyen közelről időzött rajta így, a darab
elején... Bojtos Luca és a hölgyek kara még szórakoztató volt, de utána
rém unalom...
Hozzáteszem, negatív véleményünket alátámasztják a YouTube-ra korábban feltett
párperces részletek-jelenetek is, amelyek ebből az úgynevezett
"nagyoperettből" való bejátszások, s már azok akkor nézve-hallgatva,
erősen untattak és hidegen hagytak.
Tegnap végignéztem az Ofreum Mágusát az m5-ön, minősíthetetlenül rémes volt az egész, az első felvonást végignéztem, de a librettó egy blődség, de nevetni nem tudtam rajta, követhetetlen,idegesítő, a zene is összevisszaság, nincs benne dallamosság, egy dal az tulajdonképpen sok dallamrészlet összevágása koncepció nélkül, csapkod ide oda a zene, talán a porcica dal még elmegy.
Hogy miket nem találok, részletek orosz pontosabban inkább szovjet operettekből.
Minden izlés dolga. Viszont találtam egy Ábrahám Pál idézetet arról, hogy mi a véleménye az un. szomorú operettről. Hozzá kell tenni, hogy Ábrahám kedvelte az operát, sőt komolyzenészként kezdte, vonósnégyesekkel, kamarai művekkel, és írt is egy egyfelvonásos gyermekoperát "Etelka szive" címmel, amit előadott a bábszinház (három alkalommal), és Mohácsi Jenő rta a szövegkönyvet. Továbbá félig elkészítette Bródy Sándor Lyon Lea c. művéből készült opera zenéjét, sajnos szerintem elveszett... Ábrahám ezt mondta:
Azok már lefutottak pár éve, most nem teszik fel őket újra.
Nem szükséges új cikket olvasni, amit varganiki fórumtársunk említett. A helyes adatokat a Blikk .hu portál ugyanott megtalálhatja/megtalálta, ahonnét elsőként rábukkant az Operettszínház - mint akkor kiderült - téves, de utóbb javított adatsorára.
Ezért a Blikk már helyesbített is; az Operettszínház
közérdekű táblázatának javított sorából előtte is kiviláglott, valamit elrontott
a színház adatszolgáltatója. A Blikk új cikkében mindez megtalálható, és közzétette
az Operettszínháztól kapott újabb információkat:
„A Budapesti Operettszínház elismerte, hogy
hibát követtek el a közérdekű adatok feltöltése során.”
„A táblázatban téves elnevezések és
oszlopcímek szerepeltek, amelyeket javítottak.”
A munkatárs elismerte tévedését. Megbüntették
a felelős vezetőt.
„Nettó 5 millió forint feletti szerződések 2025. I. negyedévben elnevezésű
táblázat adatai megváltoztak.” A
Blikk erre vonatkozó kérdésére, a színház újabb válaszából „kiderült, elsőre rossz táblázatot töltöttek
fel, aminek házon belül is lett következménye.”
Tehát, nincs mit tovább „keresnünk”.
Az utólagos tények a helyére kerültek: pontosabban a Sándor Péter neve és az éves szerződött összege (10 mFt) már kikerült
a közérdekű nyilvántartási adattáblázat - vihart kavart - ominózus sorából.
Ahogy az operában van vígopera, úgy az operettben van nem víg operett. A közönség mindkét műfajban szereti az ellentétes hangulatot kifejező zenét-éneket. Csak dallamdús, befogadható történet - jó kiállású, közreműködő népszerű művészek kellenek hozzá. Mindkét műfajban vannak ilyen értékes (dal)művek, melyek a színpadon élményt nyújtanak és befogad a publikum. Az Operettszínházban A mosoly országa ilyen remekmű. A közönséget rá kell "nevelni", megismertetni vele, sok előadással, hogy olyan közönségrétegek is látogassanak el a darabra, akik eddig ilyen-olyan okok miatt erre eddig nem voltak kíváncsiak. Egyetértek, hogy több Lehár-művet játszhatna a színház (A víg özvegy, Luxemburg grófja, Cigányszerelem, Éva, Pacsirta, Frasquita...) A többit nem erőltetném, pedig azok is nagyon szép darabok (Friderika, A cárevics, Paganini, Giuditta) - csak szavaiddal élve "szomorúak". Igen, operai nívójúak - mint az egyébként "víg" Víg özvegy is...
"Ezek a cikkek szánalmasak és valótlanságot állítanak.." Ez azért elég súlyos verdikt. Csak a Blikk címèt fogalmazták rosszul, máshol egyèrtelmű, hogy n e m három hónapra, hanem három hónappal később kötöttek "Petivel" tízmilliós szerződést. Elolvasnám az "új cikket amiben már a helyes adatok szerepelnek." Hol van?
Inkább a Mosoly Országát kellett volna levenniük, arra jóval kevesebben ültek be és helyette egy kevésbé búskomor Lehár operettet betenni pl Víg Özvegy vagy Luxemburg grófja, szóval ilyeneket.
Előbb utóbb minden darab erre a sorsa jut, hogy leveszik.... már ment eleget, sőt már tavaly le akarták venni, de akkor meggondolták magukat.
A Maricát tényleg kivették, ezt csak később vettem észre, az a másik nagy Kálmán sikerdarab.
Én azt szeretném megélni, hogy vegyék már ki a repertoárból - előre bejelentve - a Csárdáskirálynőt. Már a könyökömön jön ki a darab - függetlenül a rendező személyétől. Sok jó operett, daljàték van az operettirodalomban, amely válthatná, pár évi szüneteltetését kibírná mindenki, sírás-rívás nélkül.
Jó lenne mert az kifejezetten jó darab, többször láttam és nagyon méltatlan hogy csak így leveszik, pedig a nézők szerették.
Most sokan azért sírnak (Peller Károly és színésztársai), hogy huszonvalahány év után levették az "örök" második (első a Csárdáskirálynő lenne)? sikerdarabot: a Mágnás Miskát.
Lehetséges, hogy ez a "sírás" is hatni fog a vezetésre, utóbb...
Ez így is van rendjén, nem állt túl jól a szénája a színháznak miután elküldték. A Carmen még valamennyire sikeres volt de a darabok nagy része bedőlt. Így hogy visszavették legalább azokat visszacsalták akik szeretik őt és csak miatta jártak és járnak oda. Plusz miután Dolhai Attila egyre kevesebbet játszik így rá kell építkezniük.
Annyi pontosítással, hogy Sándor Péter nem most tért vissza az Operett Színházba, hiszen a 2024/25-ös évad elejétől újból foglalkoztatták, miután a közönség a 2024. márciusi menesztése után "visszasírta", így alig félévvel később már játszotta régi és új szerepeit.
Ezek a cikkek szánalmasak és valótlanságot állítanak. Ugyanis ez nem három havi juttatás hanem egy egész éves. Ez csak arra volt jó hogy Petit kellemetlen helyzetbe hozzák megint. De azóta kitettek egy új cikket amiben már a helyes adatok szerepelnek és Petinek a neve eleve ott se kellett lennie abban a listában. Egyébként meg ha ennyit is kap abszolút megérdemelten, jelenleg ő a színházban az akire a legtöbb ember elmegy és ezt nem én állítom ez tényleg így is van
Mindenki megnyugtatására: a Pesten világhírű, tavaly kirúgott Sándor Pétert újból szerződtette az Operettszínház, tízmilliós nagyságrendű gázsival, de mint a cikkből kiderül, néhány további társulati tag (Bozsik, Janza, Dolhai) sem panaszkodhat az állami = magyar adófizetői pénzekkel bőkezűen kistafírozott, Kiss-B. Atilla-vezette Nagymező utcai teátrumban, miközben az előadások és a fizető nézők száma csökken. Bővebben blikk.hu-n és hvg.hu-n.
Engem egyik helyen se érdekel, max. ha kapok rá ingyen jegyet megnézem...
„DARUMADÁR” - Daljáték
Dankó Pistáról
Három felvonásban
A Rádiódalszínház bemutatója: 1954. június 4., Kossuth Rádió 20.10 – 22.00
Írta: Baróti Géza és Dékány András
Zenéjét Dankó műveiből összeállította és részben szerezte:
Vaszy Viktor
Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara,
a Rádió népi zenekara Lakatos Sándor és énekkara Darázs Árpád
vezetésével,
Ney Tibor (hegedű)
és Turán László (zongora)
Vezényel: Vaszy Viktor
Rendező: Szécsi Ferenc
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Dramaturg: Hahn Endre
Személyek:
Dankó Pista – Sárdy János, Joó Ferenc, festőművész – Timár József, Ilonka, a lánya – Petress Zsuzsa, Tömörkény, író – Ujlaki László, Polgármester – Egri István, Polgármesterné – Szilágyi Bea, Elemér, a fiúk – Rátonyi Róbert, Blaha Lujza – Honthy Hanna, Bittó, halászmester – Szemethy Endre, Erdélyi Náci cigányprimás – Gózon Gyula, Mucsi Jóska – Győző László, Cibere, városi írnok – Keleti László, Borovszki, őrmester – Ocskay Kornél, Móra Feri (Ferkó), kisdiák – Balassa Gabi, Lajos Bácsi – Mányai Lajos, Rozi néni – Pártos Erzsi, Aradi Gerő színigazgató – Hlatky László, Halászasszony – Orbán Viola, Juli – Náray Teri, Titkár – Galamb Zoltán
A rádiófelvételen a két főszerepet Sárdy János (Dankó Pista) és Petress Zsuzsa (Ilonka)
alakította-énekelte.
Néhány részlet a daljáték stúdiófelvételéről:
- Dankó Pista és Ilonka kettőse: „Holdvilágos éjjel…” (Petress Zsuzsa, Sárdy
János)
- Dankó Pista dala: „Eltörött a hegedű, nem akart
szólani…. szólalj meg rubintos virágom! ”(Sárdy János)
- Dankó Pista dala: „Madár vígan dalol a lombos ágon” (Sárdy
János)
- Dankó Pista és Ilonka kettőse – melodráma:
finálé (Petress Zsuzsa, Sárdy János, énekkar)
Nézzük, akkor ezt az ötvenes években keletkezett daljátékot - amit számos színházban bemutattak (pl. Nagyváradon, Szegeden, Kecskeméten, Szolnokon, Hódmezővásárhelyen, Kaposváron és persze Pesten) –, mit írnak a korabeli bemutató-előadásokról a recenzesek.
Szolnoki
Szigligeti Színház – műsortervéről (1954)
„Nem feledkezhetünk el az új magyar operettről sem. Vaszy Viktor és Dékány András nemrégen fejezte be a Dankó Pista c. daljátékot. Biztosak vagyunk benne, hogy a halhatatlan magyar dalszerző életének egy részlete, Joó Ilonka iránt érzett szerelme és gyönyörű dalai tetszenek majd a közönségnek, tanulni, szórakozni fognak az előadásokon.”
Hódmezővásárhely – „Viharsarok – 1956. január
1.”
„A szerzők - Dékány András, Baráti Géza és Vaszy Viktor - Dankó Pistáról igen vonzó színpadi témát dolgoztak fel: a népszerű nóták Dankó Pista életének egy olyan szakaszát szővik át, amely igazán bővelkedik drámai és lírai epizódokban. Szerelmének és romantikus házasságának története önmagában is, a millenniumra készülődő ország társadalmi viszonyai között pedig különösen alkalmasak arra, hogy egy ember sorsa, a népből jött művész küzdelme az előítéletek ellen kibontakozzék benne. A szerzők a műfajon belül megfelelően gazdálkodnak a drámai lehetőségeikkel, nem felejtve el, hogy ha a mondanivalót nem is, de a mondanivaló formáját adott zenei anyaghoz, közismert Dankó nótákhoz kell igazítaniuk. Librettójuk helyzeteit tehát úgy fejlesztik, hogy egyrészt történelmileg hűek legyenek Dankó életének eseményeihez, másrészt a dalköltő nótái eredeti szövegükkel egy-egy drámai csomóponton, vagy egy-egy érzelmi, lírai hangulat betetőzéseként csendülhessenek fel. A szerzőket dicséri, hogy e kettős korlátozottság ellenére sem hat a cselekmény vezetése mesterkélten; nem hat úgy, mintha a párbeszéd és a szituációk egyetlen célja volna eljutni a Dankó-nóták megszólaltatásáig. A zene a játék legtöbb pontján a cselekmény természetes helyén csendül fel, s a szövegkönyv a formai célokon túl eszmei célokat is szolgál: a hőst jórészt helyesen mutatja meg korának társadalmában. Az egyes figurák jellemét, társadalmi helyzetét jól és hatásosan tisztázza, az alakok cselekvési irányát helyesen szabja meg. A szerzők a II. felvonás záró jelenetét nem Dankó könnyes búcsúdalával fejezi be, hanem — nagyon helyesen — a Vásárhelyi Népi Együttes szüreti táncképével. Ez a tánckép nem megy a drámaiság rovására, sőt tovább fokozza a konfliktust a polgármesterek úri világa és az egyszerű emberek között. Dankót a legények és leányok vidám dallal, felszabadult tánccal igyekeznek vigasztalni szomorúságában. A zene, mint már említettük, jól helyezkedik el a cselekményben Vaszy Viktor összeállítása szerint. Egy helyen azonban, az utolsó, Tiszaparti képben, a »Most van a nap lemenőben, kimegyek a temetőbe. « kezdetű dal egyenesen kiüt a kép boldog, szerelmi hangulatából és ellenkező hatást vált ki, mint a valóságos helyzet....”
Kecskeméti
Katona József Színház – 1969
„Szívhez szólóan érdekes rövid életrajzi összefoglalót közöl a színház műsorfüzetében dr. Csongor Győző szegedi muzeológus Dankó Pistáról, akinek legszebb dalai a nevét viselő operett betétjeiként péntektől kezdve minden este felcsendülnek majd a kecskeméti színpadon. A daljátéknak nevezett operettek szövege sajnos, elég vérszegény. Csupa ismert fordulat, csupa könnyeket csorbító álromantika. Nem is a dialógusokból adódó hangulatok megelevenítését határozta el — igen helyesen és tapintatosan — a rendező, Udvaros Béla, hanem megnyirbálva, letompítva, a szentimentalizmusba hajló mese hangulatait inkább népi érzésvilághoz közelítő Dankó-nóták tiszta és őszinte hangulatát igyekezett uralomra juttatni a színpadon. Ha hinni lehet Dankó Pistáról közölt életrajzi adatoknak, a tiszaparti álmodozó életének a darabban megírt epizódja nem is így játszódott le. Joó Ilonka nem lett Dankó Pista felesége. Erről a keserű csalódásról szólanak a színészek által nagyszerű átéléssel tolmácsolt dalok is, de hát az operett ősi törvényei szerint valamiféle happy endet kellett kiagyalni, így aztán Blaháné (akinek alakja feltűnik Dankó Pista oldalán a darabban) ott a szegedi halásztanyán az utolsó jelenetben összedalolja a két fiatalt, Dankó Pistát és Joó Ilonkát. De mit is tehettek a librettóírók? A korszak társadalmi mozgásának leleplezését náluk jobban elvégezték a nagy kortársak, Móra, Tömörkény, Ady (hogy csak néhányat említsünk!). Dankó Pista élete egy népi dráma elemeivel sem szolgálhatott az íróknak, úgy hogy meg kellett elégedniük bizonyos operettsablonokkal és csak attól kellett óvakodniuk, hogy kirívóan disszonáns módon ne torzítsák el túlságosan Dankó Pista alakját....”
Van jobb ötletem névválasztáshoz: Mágnás V. Miska = MVM (Dome)...és tényleg mágnás cég.
Lehet nekik ez lenne a cél, de hogy ezzel nem fogják bevonzani az embereket az biztos. A Notre Dame még talán működött volna ott de ez a Dankó biztos hogy nem. Az emberek nem fognak ezért sok pénzt kiadni.
Jogos. Talán a több néző, több bevétel? Megérteném ha a Dome az MVM mellé a Dankó Pista nevet társítaná hozzá...venné fel.
Még így is, Kálmán : Lehár (2:1)
A Marica Grófnőt is levették.
Nekem inkább az lenne a kérdés, hogy mi szükség van az MVM Dome-ra? Felesleges pénzkidobás, egy arénában élvezhetetlen lesz.
SEMMIT MONDÓ már a jelzős szlogen is a meghirdetett évadra: "szenvedélyek"
Ķérdésedben ott rejlik a válasz, ami az enyémé is...
Hogy meglegyen Pejtsik Péter következő évi premierje... ez már ha jól számolom a 3. lesz 3 év alatt.
Azért kell, mert a szakállas Vaszy-operett valszeg nem vonzana túl sok nézőt, bár ez újabban nem nagyon számít ott, ahol az állam önti a pénzt a kedvenc igazgatóinak, mint pl... Főleg pedig azért kell, hogy a "Bozsik-Pejtsik-Orbán János trió" újból szakajtó pénzt vihessen haza megcsillanthassa érték- és időtálló művészi alkotó tevékenysége e legújabb ékkövét. De most tényleg: komolyan kérdezted vagy szabad kacagni? :-)
Minek kell új operett Dankó Pistáról...
Hát évadot jelentett az Operettszínház is.
Emlékezem: ma 130 éve
hunyt el a „bécsi operett” első nagy alkotója, Franz von Suppé (Spalato – ma
Split –, Dalmácia, 1819. április 18. – Bécs, 1895. május 21.). Olyan
remekműveket komponált mint A szép Galathea, Pajkos diákok, Banditák, Fatinitza,
Pique Dame, Boccaccio, és ismertek önállóan is híressé vált zenedarabjai, nyitányai: Költő és paraszt,
Könnyűlovasság, Reggel, délben, este Bécsben stb
(Kukely
Júlia operett dalokat énekel: új rádiófelvételről - 1982. április 1., Kossuth Rádió 19.15 – 19.46) (Boccaccio, Cigányszerelem, Pompadour, Lili bárónő, Marica grófnő...)
Igaz, már többen megosztották, szóval lesz palotakoncert idén.
Egy jó hír. 2025-ben ismét lesz Budavári Palotakoncert, ha a hír igaz.
Ma 65 éve hunyt el Ábrahám Pál zeneszerző Hamburgban. RIP
Jó a link.... rajta van a beszélgetés a főigazgatóval. A műsorban zenei részletek is hallhatók (operettrészletek, de operákból is felcsendülnek részletek: Kiss-B. Atilla énekel)
Ez valahogy nem jó link, nincs rajta a beszélgetés, pedig kiváncsi lettem volna rá.
Magyar Katolikus Rádió - "Zene-közelben" - Juhász Előd műsora
Vendég: Kiss-B. Atilla
Társszerkesztő: Peresztegi Attila
Elhangzott: 2025.04.20. 17:04 - 18.00
Vendégünk
parádés operai múlttal rendelkezik, jelenleg második ciklusában igazgatja az
Operettszínházat.
A Bartók Rádióban ma délben sugárzott Lehár-hangverseny hangfelvétele (Bad Ischl, Kaiservilla, 1998 júliusa)
A Bad Ischl-i Lehár-emlékkoncert (1998)
video-felvétele pedig megtekinthető a YouTube-on: ITT
Km.: Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Vezényel: Marcello Viotti
Lehár Ferenc ma 155 éve született.
Holnap délben hangzik fel a Bartók
Rádió műsorában (12.35 – 13.45)
Hangverseny
Lehár Ferenc operettjeiből
Rost Andrea, Eva Lind, Plácido Domingo, José Carreras,
Thomas Hampson énekel
Km.: Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Vezényel: Marcello Viotti
1. A víg
özvegy - Hanna és
Danilo kettőse III. felv. (Rost, Lind, Domingo, Carreras),
2. Cárevics - Volga-dal I. felv. (Carreras),
3. Giuditta - Octavio belépője (Domingo),
4.
Cigányszerelem - Zórika
dala III. felv. (Lind),
5. A víg
özvegy - Danilo
belépője I. felv. (Hampson),
6. A víg
özvegy - Vilja dal
(Hanna dala) II. felv. (Rost),
7. Giuditta - Giuditta dala II. felv. (Rost),
8. Paganini - Paganini dala II. felv.
(Domingo),
9. A víg
özvegy - Az I.
felvonás fináléja (Carreras),
10. A mosoly
országa - Lisa és
Szu-csong kettőse II. felv. (Rost, Hampson),
11. Egyveleg
–
a) A mosoly
országa - Barackvirágdal,
b) Paganini - Lisa
és Paganini kettőse,
c) A víg özvegy - Pavilon
kettős II. felv.,
d) Paganini - Lisa
dala II. felv.,
e) A mosoly országa - Szu-Csong belépője I. felv.,
f) Guiditta - Octavio dala II. felv.,
g) A víg özvegy - Induló
(Danilo jelenete) II. felv. (Rost, Lind, Hampson, Carreras, Domingo),
12. A mosoly országa - Finálé (Rost, Lind, Hampson, Carreras, Domingo)
(Bad Ischl, Kaiservilla, 1998. július)
Egy kis ízelítő Ábrahám Pál Viktória operettjéből, a Csokonai Nemzeti Színház előadásában. Mindenkinek nagy szívvel ajánlom, igazán remek munkát végeztek.
A Bartók Rádióban hangzott el
2025. április 28-án, 19.00 – 19.30
ÉVFORDULÓK
150 éve született Huszka Jenő
zeneszerző
Vendég: Huszka Zsuzsa, a zeneszerző
unokája
Szerkesztő - műsorvezető: Becze Szilvia
Az adás visszahallgatható a MédiaKlikk oldalán, ITT
Az adásban ezek a dalok
csendülnek fel – a bejátszások archív zenei felvételekről (ötvenes évekből) szólnak:
-
Huszka Jenő - Bakonyi Károly - Martos
Ferenc: Bob herceg
– Bob dala: „Londonban, hej, van számos utca és minden utcán van sarok. És minden
sarkon vannak házak, és minden házon ablakok. De mind egész nagy Albionban
nincs még oly ablak, mint ahonnan a legszebb rózsaszál virit...” (Sárdy János)
- Huszka
Jenő – Jókai Mór elbeszélése nyomán Háy Gyula – Fischer Sándor: Szabadság,
szerelem
– Melchior dala: Társtalanul járogat az orvos, csak egy
régidivatú vén ernyőt hordoz, és soha meg nem áll, betegekhez jár, bekopog, s
kikopog mindent.../”Doktor úr, doktor úr, itt bent valami fáj, azt hiszem, a
szívemmel baj van. Doktor úr, doktor úr, hogy sajog ez a táj.” Így nyöszörög és
könyörög sok panaszos száj. „Doktor úr, doktor úr, ellene mit ajánl? Jaj,
ugyebár meggyógyít engem?” Azt azért senki sem kérdezi meg a doktortól: „Doktor
úr, a maga szíve sose fáj?...” (Csákányi László)
-
Huszka Jenő - Martos Ferenc: Gül Baba
– Mujkó dala: „Darumadár fönn
az égen, hazafelé szálldogál, vándorbottal a kezében cigánylegény meg-megáll...”
(Melis
György)
- Huszka Jenő - Szilágyi László: Mária főhadnagy
–Vidám kettős: „Én teve-, én teve-, én teveled vígan élek...” (Kiss Manyi és Latabár Kálmán)
-
Huszka Jenő - Martos Ferenc: Lili bárónő
– Szerelmi kettős: „Szellő szárnyán szállj velem, repülj
velem...”
(Gyurkovics Mária és Svéd Sándor)
- Huszka Jenő - Szilágyi László: Erzsébet
A 150 éve született Huszka Jenőre emlékeztek
„Egykori lakóházánál, a Fő utca 15. előtt tisztelegtek barátai, tisztelői
és az önkormányzat képviselői a 150 éve született Huszka Jenő zeneszerző emléke
előtt. A rövid megemlékezésen jelen volt unokája, Huszka Zsuzsa is.”
„Huszka Jenő számos operettje közül legnépszerűbb a Gül
Baba (Király Színház, 1905), a Lili bárónő (Városi Színház, 1919). A Bob herceg
(Király Színház, 1902) az első magyar operett amit külföldön is bemutattak.
Huszka használt először új hangokat a műfajban, általa lett világhírű a magyar
operett. Következetesen építette bele a verbunkost, a magyar táncok ritmusát, a
csárdást, a palotást, a népi elemeket az akkor már igen sikeres bécsi
klasszikus operett bevált formai kereteibe. Elismert alakja volt a magyar
művésztársadalomnak, a Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete elnökévé
választotta.
Május 7-én a Bajor Gizi
Múzeumban tartanak megemlékezést a zeneszerzőre, történetekkel és zenei
aláfestéssel.”
