:))) magamban csak úgy hívlak, Nagy Humanista. (de ez szigorú titok)
...és még a férfi-nő felállást is...;-)
A legnagyobb szemétségnek mégis azt tartom,hogy az ilyen ügyek, az amerikában tomboló elmebajjal dúsítva,hosszú távon ellehetetlenítik az emberek közötti kapcsolatépítést,ismerkedést,vonzódásokat,szerelmeket. Legyen az nő-férfi,nő-nő,férfi-férfi között.
Régóta nem olvasom a kép nélküli hozzászólásokat. Mármint az arckép nélkülieket. Úgy tűnik,hogy súlyosabb az űgy,minthogy el lehessen intézni azzal,hogy egy sértett ember vádaskodik. Ám újfent megkérdezem,mikortól lettek az igazgatók elszabadult hajóágyúk??
Helyettem is szóltál, köszönöm. Mindössze annyit helyesbítenék, hogy – az én képernyőm szerint – itt konkrétan Nickname félreértését olvastuk, egyes számban.
Nem vagyok egy írótehetség, de öt ilyen vallomást is össze tudnék hozni egy éjszakán. Nevem elhallgatását kérve.
Az irodalmi példák mellé:
Te rongyos élet (Bacsó Péter, 1984)
https://www.youtube.com/watch?v=UuLVbnqlbs0
Ajánlom az első 6 percet. (Egyébként az egész filmet.)
– Van kedved lefeküdni velem?
– Nincs. De ez nem jelent semmit. Te vagy a rendezőm.
Mindennek megvan a jelentése, feltéve, hogy nem zárkózunk el az értelmezéstől.
1. Kalmár nyílt leveléből iderül, hogy az „apa fia” az utcán már az ő szervezkedésére reagált, amely legalább két hete, a Sárosdi-ügy robbanása óta tartott: nyilván felhívás volt a színház szerinte molesztált személyei felé, hogy bújjanak elő. Aki ezt alaptalannak állítja, az természetesen rágalomhadjáratjént értékeli.
2. Bizony, a család ellen is: ez a hadjárat áldozatul szedi a művészeti vezető egykori és jelenlegi feleségét, gyermekeit, unokáit és még meg sem született unokáit is. Az idilli, de legalább konszolidált családi élet illúziójához mindenkinek joga van, amint ahhoz is, hogy maga döntse el, akar-e megismerni „más igazságokat”.
3. De még mennyire a társulat ellen is irányul ez a hadjárat! (Elnézést kérek, amiért az alábbi gondolataimat már megírtam valakinek privátban.)
Bőven vannak jelenleg az Operettszínházban tehetséges és jó külsejű lányok és fiúk, húsz és negyven között, és olyanok is lehetnek köztük, aki kizárólag az adottságaiknak és a szorgalmuknak köszönhetik pályafutásukat. De Kalmár most valamennyiükre ráterelte a szakmai és a közvélemény gyanúját. Ez karriereket, népszerűséget, barátságokat, szerelmeket, házasságokat tehet tönkre, akár ártatlanokét is. Ujjal mutogathatnak olyan emberekre is, akiknek mindehhez semmi közük.
Kedves Nizajemon, el szoktam olvasni a kommenteket is. De azért megjegyzem, hogy ma már nemcsak a fórumokon, hanem a közösségi oldalakon is lehet regisztrálni kamu névvel, kamu arccal, sőt arc nélkül is. Akár valamennyi ismeretlen kommentáló mögött lehet Kalmár vagy a felesége, akárkije. Ez persze nem állítás, csak jelzem, hogy a kommentek még nem igazolják a vádak hitelességét.
Ezt kérdem én is. Húsz évvel ezelőtt, bár a főiskolára nem járt, Sárosdi Lilla már nem volt idegen a színházi világban. Kiskorú sem volt már. Közben, úrinő módjára, állítólag már többeknek elmondta a Martonnal esett (?) történetét...
Az Operettből is mindenki, de MINDENKI bepanaszolhatta volna Kerényi Miklós Gábort, aki nem azonos a Jóistennel.
„Miért osztottam volna meg én, azt a keveset, amit hallottam, megtudtam”
Miután azzal rontottál nekem (nem először), hogy keveset tudok, okkal feltételeztem, hogy Te viszont sokat tudsz.
Honnan tudod, hogy őszinte az a levél?
Hadd szidjak egy olyan levelet, amelyben gyáván, nem az ellenfelet, hanem az ellenfél gyerekét szólították meg! Egy mindent összehordó levelet, amelynek írója még Marton László szakmai értékelésével is Kerényi Miklós Mátét terheli. Ez is jelzi, milyen átgondolatlanul, erős indulatból írta. És micsoda gyáva dolog ennyi ideig dédelgetni ilyen sérelmeket, nem csak a magáét; hosszú évekig nem szállni síkra egy feleség, egy közösség becsületéért?!
Megpróbálom összefoglalni ezt a Bayer dolgot, mert szerintem félreértésben vagytok:
1. Bayer volt (valószínűleg) az első a médiában, aki tegnap reggel közölte a blogján Kalmár Péter nyílt levelét. (Bayert sokkal többen olvassák, mint Kalmár személyes blogját. Én is így találtam rá, merthogy a Blogstar ajánlotta a Facebookon ezt a bejegyzést.) Megfejelte mindezt azzal, hogy ő már az érintett nevét is kiírta, és fényképet mellékelt hozzá. Hadd legyen egyértelmű, kiről van szó.
2. Erre jött valamikor délután a telefon, aminek eredményeképp Bayer az eredeti posztot kint hagyta ugyan, de betette a válaszközleményt.(Ekkor még mindig nem vette át a sajtó Kalmár bejegyzésért. Tán egy másik helyen tárgyalták.) Ez szerintem korrekt eljárás.
3. Mai posztjában Bayer visszatér a dologra, és többek közt olyat is ír, hogy „Tegnap óta közel húsz színházi ember, színész hívott fel, és egyöntetűen azt mondták, amit Kalmár Péter állít, minden igaz.”
Így van ez sorban. Nem hiszem, hogy bele kéne bonyolódni az összeesküvés elméletekbe.
Jól gondolom, hogy nem vagy pszichológus? Akkor inkább hiszek a szakembereknek. Valamit te itt nagyon nem értesz. A szexuális zaklatás az a fizikai kontaktusban jön létre. Nem az ordibálásban. Amúgy meg dolgoztam olyan karmesterrel és olyan rendezővel, aki soha fel nem emelte a hangját, nem volt rá szüksége. Olyannal, aki kiabált, ha valami sokadjára se ment, de nem alázott meg senkit. És olyannal is. Aki igen. Mit nem értesz ezen?
És minden csak nem hiteles, igazi értelmiségi! Mármint Bayer. És pont vele tetette ki vagy vele is kitetette Kerényi a nyilatkozatát. Vajon miért? Mindenki elmerenghet rajta.
Az már régen rossz, hogy ezt a nyilatkozatot a rendező úr kitetette Bayer Zsoltikával annak blogjára. Ez egy elég érdekes és szánalmas lépés volt. Bayer állíása szerint felhívta őt telefonon és megkérte, hogy tegye ki a nyilatkozatát. Kérem szépen alássan ezek után a poltikát ki lehet zárni ebből az ügyből? Merthogy Bayer maga a Fidesz kereszteslovagja.
"A szexuális visszaélések a szakértők szerint nem szexről szólnak, hanem a hatalomról." Nem tudom, miféle szakértők szerint, de jó nagy hülyeségnek csúsztatásnak, tévedésnek tartom. A szexuális visszaélések a szexről szólnak, a hatalommal való visszaélések a hatalomról szólnak, a krumplileves pediglen krumplileves. Ha mindent ráfogunk a hatalomra, akkor kitör az anarchia. Ha arra utasítanak, hogy időben adjam le a határidős munkát, akkor -ha ez nem tetszik vagy nem lennék vele időre készen- azt mondhatom: "szexuálisan zaklatnak"?! Továbbá hol húzható meg a határ decibelben és egyebekben, ameddig még jogos a rendező/karmester ordibálása és honnantól szexuális zaklatás? Vagy honnantól micsoda?
Nem arra gondoltam,hogy meg kell szavaztatni mindenkivel,hogy Mimi hányat köhögjön a drámai hatásért. Ám értelmes felnőtt emberek alkotják a színház közösségét,akik értenek a normális beszédből is. Szerintem.
De hát ez nem újkeletű probléma. Szerintem mindig is megvolt. El kell olvasni egyik-másik Jókait. Az ő felesége színésznő volt, biztos tudta, miről ír. Célzok itt Chataquela és Evila figurájára. Vagy Molnárnál az ibolya. Vagy Maughamnál A Színház Júliája. Mindegyikben ott van ez a jelenség. És még valami. A színház nem demokratikus intézmény. Sose volt az. A darab rendezése sem egy demokratikus folyamat. Szavazzunk, a jelenlévők egyszerű többségével, jobbról vagy balról jöjjön be Júlia. Szóval nem. Aztán ezzel lehet visszaélni, súlyosan, és vannak, akik tudnak normálisak maradni vezetői pozícióban is. Vannak emlékeim, például jó pár éve az egyik opera színpadi zenekari próbáján a karmester nagyon durván beszólt az énekkarnak és az egyik szólamvezetőnek. Erre válaszként az énekkar a következő jelenteben egyszerűen nem volt hajlandó megszólalni. Volt rendező, aki üvöltött, kikérte az énekkar nevében a karügyelő. És vannak rendezők és karmesterek, akik partnernek tekintik a szereplőket és nem aláznak. A szexuális visszaélések a szakértők szerint nem szexről szólnak, hanem a hatalomról. Mindig voltk, akik eltűrték, hogy kihasználják pket és voltak, akik visszautasították.
Tudod a sok "nemértem" között hansúlyosan nem értem azt,hogy hogyan lett az igazgatóknak ilyen korlátlan teljhatalma,ahol úgy alázhatnak gyakorlatilag,ahogy akarnak. Pár éve volt szó itt egy ordítós,azt hiszem baltikumi rendezőről. Akkor is elmondtam,hogyha igazgató lennék,és a csapatommal viselkedne így valaki,kivágnám seperc alatt. Milyen testületnek lehet jelezni,ha baj van? Azok intézkednek,vagy kéz kezet mos?? Vagy 4 éve mesélt nekem egy színész barátom erről a világról,amitől ő megcsömörlött. Hittem is,nem is.Pedig akkor még kifelé minden csupa móka és kacagás volt.Meg Thália szentélye. Aha.
Na ez biztos. Annyira nem, hogy akkor most nekilátok "lefordítani". Ha segít valaki, -privátban is jó, sőt még jobb lenne- megköszönöm.
Nem fekete-fehérek ezek a dolgok.
Éldegélt az erdőben egy kicsi mackó.Nem volt még nagy,max nagyra nőtt,de az ibolyát is félve szagolta. Úgy járt-kelt akkor,olyan arccal,mint ahogy felénk mondták, "mint aki fojtós gancát evett".Telt múlt az idő,macink kóstolt ezt,harapott abba,lassan tekintélyt szerzett,mellé sajnos 10 számmal nagyobb arcot is a kelleténél.Történt,hogy a soros erdei állatok naggy(azértsem nagygyűlésén)űlésén nem jelent meg.Sőt...még a következőn sem.Mi a baj? suttogták az erdőlakók. Mint kiderült,rossz helyen eprészett,amiért úgy elkalapálták,hogy nem volt az a púder,mely gyűlésképessé tette volna. És a szurikáták nem féltek megtenni. Nem kell félni,mert mint tudható,sok lúd,sok kukoricát bír megenni.
Kedves Dantes és Nemzeti Bank, a Bogányi zongorának van egy olyan alkatrésze, amely forradalmasíthatja a zongoragyártást. Mivel valószínűen szabadalmaztatták a találmányt, nem félek leírni, hogy ez a műanyag rezonánslap, amely a zongoragyártást nagyságrenddel egyszerűbbé és olcsóbbá tenné; a mechanikus zongora így árban is versenyképessé válhatna az elektromos nyenyerékkel. A rezonáns a zongora egyik legdrágább része, amely egy speciális minőségű fa lemezekből rétegelt lap. A zongorista képzés szempontjából viszont nem a rezonáns a legfontosabb, amely csak a hang nemességét befolyásolja, hanem a mechanika, amelyet az elektronikus akármikben máig nem sikerült leképezni (és a jövőben sem fog sikerülni, mert ezen a "hangszerek" egészen más elven működnek). Valószínűsítem, hogy itt a baj. Az elektronikai ipar biztosítani szeretné egyeduralmát ezen a téren, azon az áron is, hogy a jövő zeneművészetét tönkreteszi. Mert ha a zongoristák csak hangosan és halkan képesek játszani, az nem művészet, hanem gyors és gépírás. Német zenetanárok már egy évtizede megkongatták a vészharangot, hogy a fiatalok nem lesznek képesek Beethovent, Brahmsot játszni, mert tönkreteszik őket az elektromos klaviatúrákkal. Mert ezek olcsók, tehát az iskolák ezeket veszik. Tehát valóban, nem szerencsés teljseskörű információk nélkül hadbalépni.
Kit is hívott fel az "érintett" telefonon, hogy elektronikus postásként közzétegye az "érintett" cáfolatát? Miért is éppen őt?
És mit jelent ez: "az a rágalomhadjárat, amit ellenem, a családom és a társulat ellen folytat..."? 1) milyen rágalomhadjáratot folytat bárki a család ellen? 2) milyen rágalomhadjáratot folytat bárki a társulat ellen? Nyoma sem látszik egyiknek sem.
Kedves IVA,érdemes a kommenteket elolvasni,beszédesebbek száz vádiratnál.
Melyik a felettes szerve a színházak működésének? Nem pénzügyi vonalra gondolok. Hogyan tűrhették el ezt sok-sok éven át?
Miért osztottam volna meg én, azt a keveset, amit hallottam, megtudtam -- ami amúgy bűnből nem kevés, hanem nagyon is sok --, ha azok, akik elszenvedték, hallgattak. Nem vagyok Don Quijote, de hülye se, hogy kitegyem magam pernek és vegzatúráknak. Majd most elválik, ki a bátor, és nem nekem kell annak lennem.
Marton első reakcióját és a későbbieket szerintem külön kell értékelni. Nem áll szándékomban védeni őt, számoljon el a történtekkel saját lelkiismeretével is, meg az érintettekkel is. Ő legalább kinyögött egy "maszatos bocsánatkérést". Mit nyögött ki az újabb érintett, és mit fog ezután? (Válaszomat e szónoki kérdésre borítékoltam.) Kalmár levelét egyáltalán nem találom sem alattomosnak, sem ordenárénak. Egy sokat tudó, mert sokat látott ember kíméletlenül őszinte és kemény levele. Amilyet a helyzet indokol. Ne azt szidjuk, aki egy leplet leránt, hanem azt, aki a lepel alatt évtizedek óta csinálja mocskos üzelmeit. Bizonyára nem véletlenül írta meg így. És van egy fogadásom rá, hogy lesznek itt még keményebb dolgok is hamarosan.
Ha Te olyan sokat tudsz „az Operettszínház valóságáról”, elég nagy hiba, hogy nem osztottad meg a tudásodat egy olyan fórumon, ahol van a műfajhoz létrehozott topic. Annyira közel nem lehetsz a szakmához, hogy kockáztattad volna vele az egzisztenciádat.
Marton – nem olyan régen történt, hogy ne lehetne utánanézni – először simán letagadta Sárosdi vádjait: „Sárosdi Lilla állítása minden valóságalapot nélkülöz. Rágalom! Ezért kénytelen vagyok a megfelelő lépések megtételére.” Szerinted itt nincs vége az úriemberségnek? Hiszen későbbi, maszatos bocsánatkérése cáfolja az őszinteségét. Majd elválik, mennyire fogadják el azok, akiket illet.
Egyelőre Kerényi Miklós Gábor is tagad (ld. az előzményt), nála is elválik majd, mire jut vele. Bármire is, nem változtat azon, hogy Kalmár Péter gesztusa páratlanul tapintatlan, alattomos és ordináré.
Keveset tudsz az Operettszínház valóságáról, azért találod okádéknak a levelet, és nem azt, ami ott történik. Most kiborul egy bili, amit mindenki, aki kicsit közel van a szakmához valamilyen érintkezési ponttal, nézett közelről vagy távolról, fejét csóválva. Marton úriember módjára reagált, de ezt Kero bácsitól ne várja senki.
Aki emlékszik rá vagy utánanéz, tudhatja, hogy unalmasan sok alkalommal írtam meg, mennyire rossz a véleményem Kerényi Miklós Gábor Pillangó(kis)asszony-rendezéséről, amely 2000 óta oly sokszor tartott távol egyik kedvenc operám újranézésétől.
2015 októberében megnéztem az Operettszínházban A denevért K. G. M. rendezésében – arról írt véleményemet is elő lehet keresni. A rendező, színházvezető tehát nem élvezi nézői szimpátiámat és védelmemet. Ahogyan Marton László sem, nagyon nem.
Sőt még Frankó Tünde sem, akinek aktuális művészi állapotáról 2008 decemberében írtam lesújtó véleményt Liu-alakítása láttán.
Magyarországon immár 28 éve nem bünteti a törvény a véleménynyilvánítást. Szabad. Lehet, hogy kisebb-nagyobb kárral igen, de életünkkel és szabadságunkkal nem kell fizetnünk érte. Bulvárlapok is vannak dögivel, amelyek igazán nem választékos ízlésűek, sőt még fizetnek is a szenzációkért. Minél mocskosabbak azok, annál többet. Ettől még nem biztos, hogy mindig hasznos és azonnal üdvözítő dolog a véleménymondás. Még a családban sem. De lehetséges, lelkiismeretünk szerint választható az őszinteség útja is.
Vajon ezt a finom urat, akinek ennyi biztos információja van, még a „szappan-koreográfiáról” is, mi akadályozta abban, hogy megtegye szükséges bejelentéseit a maguk idejében? Miért hagyta, hogy a most vádakkal sújtott színházi vezető ízlésvilága ilyen hosszú ideig uralja a műfaj fővárosi életét; miért hagyta, hogy az általa leírt, tisztességtelen úton választódjon ki a műfaj előadóinak új nemzedéke; miért hagyta, hogy a vezető és hatalmi pozícióban levő művész annyi nőt, férfit, fiatalkorút megrontson (állítása szerint); mi akadályozta abban, hogy ezen esetek sorozatát megelőzze időben történt leleplezésével?
Komolyan az amerikai példa (bulvárbotrány, nevezzük akárminek) impulzusa kellett hozzá? Illetve nem is az, hiszen arra Sárosdi Lilla művésznő hivatkozott, hanem a Schilling–Sárosdi–Marton-féle botrány? (Azért nevezem így, mert Schilling Árpád és néhány nemzedéktársa már friss diplomás kora óta sír, amiért a magyar színházi struktúra és a vezetők személye a rendszerváltás óta változatlan. Most eljött a puccsok ideje.) Ha azok nem robbannak ki, Kerényi Miklós Gábor és Kerényi Miklós Máté is élhet tovább, mint hal a vízben?
Anélkül, hogy ezzel Marton László vagy Kerényi Miklós Gábor általam korábban ismeretlen (és bizonyíték értékű részletességgel ma sem, senki által sem ismerhető) dolgaira keresnék mentséget, az gondolom, Sárosdi Lilla és a többiek, valamint Kalmár Péter Marton és Kerényi M. G. bűntársa: 20 éven át történő hallgatásukkal a hatalommal történő visszaélés megannyi újabb áldozatának megrontását segítették elő. Nem igaz, hogy a megelőzéshez amerikai minta és mögöttük felsorakozó hadsereg kellett volna.
Kerényi Miklós Máténak alighanem valamennyi vizsgaelőadását láttam az egyetemen. Én sem láttam meg benne egy új Rátonyi Róbertet, de még Németh Sándort sem. Erős drámai tehetségű színészt viszont igen. Mégsem hiszem, hogy apja ellenségének a dolga lenne megmondani, hogyan kellett volna tisztességesen építenie a pályát, különösen manapság, amikor az elementáris tehetségeknek sem könnyű. Azt sem hiszem, hogy bármilyen jogcíme lenne tanácsokat adnia, hogy egy felnőtt ember (a „kis Kerényi” is családapa már) hogyan szakítson a családjával.
A Sárosdi-ügy esetében is komoly etikai problémának tartom, hogy az idejében válaszható törvényes megoldás helyett a hiszterizálható nyilvánosságot választva, figyelmen kívül hagyta feleség, gyerekek, majdani unokák sebezhetőségét, megbélyegzését. Kalmár már nemhogy ártatlan családtagok sérelmezésére fütyült: hihetetlenül gyáván nem eredendő ellenfelére, hanem annak gyermekére irányította bosszúvágyát és vérszomját, a jó erkölcs nevében, és hogy milyen stílusban, azt kommentálni sem kell.
Összegezve: ilyen ocsmány hányadékot, mit ez a nyílt levél, még sohasem olvastam. Legalábbis nagyon ritkán. Most mindenesetre így érzem. Mert mégis, ki a nyavalyát érdekel, hogy a támadók és támadottak felmenői közül kit metéltek körül, kit nem! Hogy a publikum még jobban élvezze: a szeme előtt folyik a színházi maffiák egymással történő leszámolása? Hiszen alapvetően erről van szó, kihasználva a feszült bel- és külpolitikai légkört is, a szexualitással fűszerezett témák iránt mindig fogékony nyilvánosság klímáját is.
Kerényi Miklós Gábor nyilatkozata:
„Mint azt az egész színházi szakma tudja, Kalmár Péter az általam vezetett színház egyik reprezentatív produkciójának létrehozása során tíz nappal a premier előtt itthagyta a produkciót, mert rendezőként képtelen volt befejezni a darabot. Sikeres pályámmal szembeállítható az ő sikertelensége. Megértem a féltékenységét, irigységét, de az a rágalomhadjárat, amit ellenem, a családom és a társulat ellen folytat, egy magát európai állampolgárnak tartó művésztől megengedhetetlen és értelmezhetetlen. Ugyanezt gondolom mindenkiről, aki a rágalmait megosztja, blogolja vagy a sajtó munkatársaként közzéteszi. Éppen ezért kénytelen voltam mindannyiuk ellen elindítani a jogi eljárásokat. Jelen nyilatkozatom felhasználását kizárólag a közösségi médiában engedélyezem.
Kerényi Miklós Gábor Kossuth-díjas rendező, Kiváló Művész, az Operettszínház művészeti vezetője.”
Miután Dantès barátunk figyelmeztetett, elnézést, hogy Mindenszentek napján ilyesmit raktam ki...
Tegnapi a poszt, gondoltam, ne maradjon említés nélkül. (Halloweenre viszont épp megfelelő).
Nehezen tértem magamhoz reggel....:(((((( Kérdések és kérdések vannak a fejemben. Ki engedte ezt meg,hogy ilyen undorító belterjessé váljon ez a világ? Hogy tehet tönkre egy demokráciában egy igazgató embereket anélkül,hogy le ne tépnék a férfiasságát? És még egy. Nem baj,ha örökre kitiltanak innen. Ez a társaság lenne a felkent brigád??
Kalmár Péter: Levél egy apja fiához - 2017. 10. 31.
"Apád egy – kétségtelenül sikeres – rendszert működtet immár közel 18 éve, azonban a csillogó, flitteres operett-világhoz, a szárazjégtől és lézerfényektől vibráló musical-színpadhoz rengeteg könny, lelki és szexuális megaláztatás, abúzus, verbális és fizikai bántalmazás tapad."
"Nem a bi-, vagy homoszexualitását kell tehát szégyellnie, nem is a zsidóságát, hanem azt, ahogy más emberekkel – főleg kiszolgáltatott, lányos fiúkkal, kiskorúakkal és gyengékkel – bánik, ahogy őket használja kénye-kedve szerint."
"Te már láttad azt a híres noteszt, amibe apád jó előre beleíratta az asszisztensével, hogy a próbafolyamat alatt mikor és kibe fog belemászni, tönkretenni, megalázni? Csak, hogy tudja, hogy hol a helye. Nem? Akkor majd kérd el, nézz bele és gondolkodj el rajta. És arról sem tudsz, vagy pedig csak nem zavar, hogy egy vidéki városban az alsóneműjétől megszabadított kiskorú fiúgyereket fenekelt el a férfivécében az ölére fektetve?"
"És amikor apád nem egy alapvetően heteroszexuális férfit térít el a „helyes” útra? És amikor behívatja az irodájába a kiszemelt fiatal tehetséget, és közli vele, hogy a hőn áhított szerepet csak akkor kaphatja meg, ha „kedves lesz” hozzá?"
"Láttad már amikor apád többszáz ember előtt szándékosan aláz meg másokat? Akár egyéneket, akár csoportokat? Átélted már, amikor páros lábbal száll bele valakibe, ameddig az ki nem készül, el nem kezd zokogni, vagy akár az átélt stressz hatására el nem viszi a mentő?"
(kalmarpeter.wordpress.com)
Mivel nem valószínű, hogy a főigazgató válaszolni fog erre a hozzászólásra, ez pedig egy nyilvános fórum, megpróbálom én. A katasztrófamédia az olvasottság, nézettség, végső soron a reklámbevétel érdekében olyan témákra vadászik és olyanokon csámcsog, amelyben természeti, társadalmi, vagy egyéni emberi katasztrófákat teregetnek ki. A keselyű olyan madár, amely órákon, napokon, olykor heteken át köröz egy beteg, gyenge vagy öreg élőlény fölött, miközben nyálát csorgatva várja, hogy az mikor múlik ki, hogy lecsaphasson rá és felfalhassa. Az ilyen típusú média a keselyűmédia.
Ókovács Szilveszter nem „gondolt-célzott” médiumokra, hiszen anélkül is pontosan lehet tudni, melyek foglalkoztak lihegve-fontoskodva a szóban forgó témával. Ugyanonnan értesülhetett róla ő is, ahonnan Te. Utána lehet böngészni.
"... ez a katasztrófa- vagy keselyűmédia uralja Magyarországot,..." Ugyan mely médiumokra gondol/céloz Főigazgató Úr? Mert én tudnék katasztrófa- vagy keselyűmédiumokat sorolni szép számmal, de nem biztos ám, hogy ugyanazokra gondolunk!
Egyébként az általa itt alattam mondottakban van igazság, nem kevés, függetlenül a szóbanforgó rendező (és színésznő) személyétől.
„Nem csak a művészvilágra jellemző, és mélységesen elítélik a szexuális zaklatást az általunk megkérdezett rendezők és opera-, illetve színházigazgatók”
„– Akit valóban zaklattak, annak igazságot kell szolgáltatni – bár ez tizenévek távolából nem egyszerű, és jogilag el is évül. 2001-ben léptem be az Operába, sose hallottam ilyen esetről – mondta Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója. Kérdésünkre, hogy mit tenne, ha saját intézményében történne szexuális zaklatás, egyenesen válaszolt: megkérdezné a sértettet, hogy maga kíván-e feljelentést tenni, vagy ők forduljanak a rendőrséghez, ha az intézmény épületében történt az eset.
– Nálunk ez még bonyolultabb, hiszen a balett tagjai folyamatosan egymás testi közelségében élnek. Talán érdekes lehet, hogy míg az énekkari művészeinket általában hölgyek öltöztetik, a balett öltöztetői mindig az öltöztetett művészekkel azonos neműek, de persze a zaklatás így sem zárható ki – véli a főigazgató.”
Arra is kíváncsiak voltunk, mennyire lehet egy igaztalanul megrágalmazott embert lejáratni hasonló váddal. Ókovács szerint ez remek módszer is lehet a karaktergyilkosságra:
– Akit ma megvádolnak, azon a bélyeg rajta marad mindaddig, amíg ez a katasztrófa- vagy keselyűmédia uralja Magyarországot, amely a vádakat világgá harsogja, de az esetleges tisztázást eldughatja mínuszosba, ha egyáltalán lehozza. Eközben az ártatlanság vélelme a jogerős ítéletig megilletné. Szerinte a gyanúba került emberrel a közös munkát azért kell felfüggeszteni, mert ,,rá is, a társulatra, az adott produkcióra is hatalmas terhet rakna. De ha a nyomozás vagy a per végén felmentik, akkor meg kell követni az illetőt, különben nincs értelme jogállamról beszélni”.
Ókovács Szilveszter szerint egyes művészeti ágakban nagyon könnyű félreérthető helyzetbe kerülni: – Ha egy balerinát szakszerűen megemelnek, intim helyeken érintik, ha egy éneknövendék rekeszizmát, repülőbordáját ellenőrzik, akkor is. Fontos tehát, hogy ne alakuljon ki hisztéria, mert az nemcsak a szakmai munkát aknázza alá, de még a normál udvarlást vagy az udvarias bókolást is megmérgezheti. Márpedig sosem lenne szabad, hogy férfi és nő kapcsolata ellenséges viszonnyá váljon bennünk, és azt is el kellene kerülni, hogy a közgondolkodásban hatalmi játszmák eszközévé silányuljon, és hiszterizálja a társadalmat. Azt pedig csodálkozva szemlélem, hogy mindeddig kizárólag heteroszexuális erőszakról szólnak a hírek – mondta a főigazgató.”
/Pataki Tamás, Magyar idők, 2017. október 26./
A fészbúkon találtam:
"Köszönöm, hogy tegnap este a MÜPA-ban olyan csendek és mélypontok valósulhattak meg, amit elképzelni sem tudtam volna."
(A kiemelés tőlem:)
:-)
Nemcsak gitárral, de például csillárral is megy kiválóan. Tapasztaltam...
Seven thanks for this GIFt!
A GIF vajon működik? Igen.
Turnén a Sidney Opera. :-)
Ha itt is felmerült a kifogás, ide is bejegyzem a Balett-topic 5386. hozzászólásában már megfogalmazott véleményemet: »Majdnem olyan kellemetlen, mint Bayer Zsolt ominózus „szellemessége”, csak legalább nem ordináré célzatú. Viszont nagyfokú tájékozatlanságot árul el a balettművészet terén, hiszen a balett-táncosok éppen nagyon is kemény emberek, a balerinák sem kevésbé.« A Te meglátásod a balettről: a felszín. A balett-táncosoknak már a képzése is leginkább a janicsárokéhoz hasonlítható. A nagyvezír kifejezést én is helytelenítem, nemcsak azért, mert az nem azonos a nagy vezérrel, hanem azért is, mert Orbán Viktor megbízatására két pontos szavunk is van: miniszterelnök, kormányfő. Aki „igazi” nagyvezírt akar látni, nézze meg 2018 márciusában A bahcsiszeráji szökőkutat. Abból a szerepből is kiderül, hogy a balettosok nem táncikáló pillangók.
Szerintem a ’kemény ember kontra balettáncos’ találó megfogalmazás. Fel nem foghatom, mitől kínos, pláne sértő ez. Meg hogy „tasli a művészeknek”??? Ha tőlem azt kérdeznék egy operai fórumon, hogy mi az: lágy, törékeny, hajlékony, könnyű, harmonikus, és száll a levegőben – egyből egy balettkar jelenne meg a lelki szemeim előtt (persze vannak súlyosabb mozgású szerepek is). Ami valóban sértő, az a „nagyvezír”. Egyesek politikai homokozót csinálhatnak a társalgóból?
Jó-jó, valóban nem éppen balett-táncos...de akkor hogyan adja elő például a [url]https://www.youtube.com/watch?v=k6QeO1zTLg8;pávatáncot[/url]?
A kormányfő nyilván jónéhány minőségi balettelőadást is láthatott a királyi páholyából - kétlem, hogy ilyen tapasztalatai lennének melyből párhuzamot vont. Valóban ez kínos megfogalmazás - az érintettek számára különösen.
Nagyvezíri tasli a balett művészeknek: Orbán Viktor kiemelte, alapvetően kétfajta vezető van ma a világban: vannak a globalisták és a hazafiak. Az izraeli államfő az utóbbi kategóriába tartozik, egy kemény ember, és MI SEM VAGYUNK ÉPPEN BALETT-TÁNCOSOK, TEHÁT SZÓT TUDUNK ÉRTENI.... NAGYON KÍNOS MEGFOGALMAZÁS!!!
