Kedves Macskás, elárulod, hogy kerül össze ez a két dolog?
Kedves kávéfogyasztók,
van köztetek olyan, aki autogramgyűjtő?
Hozzászoktam az 1980 óta használt oda-visszához is és eltúlzottnak és nem 100% megalapozottnak gondolom a sok tudományos okoskodást az oda- és visszaállítás egészségüyi ártalmairól. Felőlem maradhat az állandó "téli" időszámítás is, amit elég sok ország alkalmaz. Nem ettől leszünk/nem leszünk, maradunk/nem maradunk EU-konformok. Ha átállunk az állandó "nyári" időszámításra, az sem rossz. Legalább télen élvezzük a hosszabb ideig tartó világosságot, mert nyáron a forróság miatt inkább csak tovább szenvedünk tőle.
Én bevezetése óta nagyon szeretem és élvezem a nyári időszámítást, és ki nem állhatom a télit. Örülnék, ha az „megszűnne” – ami tk. azt jelenti, hogy hazánk (a tőlünk északra és délre fekvő országokkal együtt) a kelet-európai időzónához tartozna. (Köszönöm a linket!)
Én bevezetése óta nagyon szeretem és élvezem a nyári időszámítást, és ki nem állhatom a télit. Örülnék, ha az „megszűnne” – ami tk. azt jelenti, hogy hazánk (a tőlünk északra és délre fekvő országokkal együtt) a kelet-európai időzónához tartozna. (Köszönöm a linket!)
Nyilvános konzultáció a nyári időszámításról
A Bizottság képet kíván alkotni arról, hogy az európai polgárok, valamint az érdekelt szervezetek és a tagállamok miként vélekednek a jelenlegi nyári időszámítás esetleges módosításáról (július 4 - augusztus 16).
bocs a közbekottyert: MELYIK KIADASU kottaban? ;-)
https://www.youtube.com/watch?v=tK5F-YHK68Y
2018. 05 05. Th. Marinskii Sámson és Delila Olga Borogyina,Jose Cura
Na azért ezt ilyen hévvel kijelenteni nem kelleneVeszprém díszpolgárval volr egy riport a Best-ben.Ebben kifejtette,hogy az operát nem szereti,csak olyan módon ,ahogy ő csinálja.Na fiatalon nagyon jó volt,aztán jött az opera ahogy Ő csinálja( képzeli az operát)Abból köszönöm nem kérek.
Spec nekem nem jutott eszembe a neve ,mint Kaufmannál jobb tenor.Fiatalon sem volt jobb.Aztán akkor még ott volt a 3 tenor és még énekeltek nagyszerű hangok abban az időben.Hozzáteszem Kunde abban az időben bel canto operákat énekelt,amikor Cura fiatal volt.lett utána hőstenor. Mégpedig nagyszerű.igaz nem olyan jó kiállású volt ,mint Cura fiatalon ,de most már mindegy-
Otello, Sámson, Cavaradossi, Don José, Andrea Chénier, Dick Johnson, Calaf, Stiffelio, plusz Peter Grimes, Tannhauser (két új szerep) most is bármikor élmény= José Cura tenor. Szerintem sokkal jobb, mint G. Kunde és stb.-k.
Valóban Kunde is nagyszerű énekes és hatalmas fejlődésen ment át a hangja.Először Bolognában hallottam a Puritánokban Arturo szerepeben és azóta élő előadáson nála jobbat nem kaptam.Aztán pár évvel később Münchenben már kevésbé tetszett.Utána eltűnt egy darabra és hősibb szerepekben tért vissza.Igazán nagy formátumú énekessé ebben a szerepkörben vált.Jelenleg egyike a legjobbaknak.
Akkor még én is hozzáteszem Seiffert kortársát, Gregory Kundét. Szép Otellókat énekel még manapság is.
Maximálisan egyetértek Önnel: Jorge de Leon-t volt "szerencsém" most, május1-jén a STOP/Aida-ban látni-hallani. A románcnál udvarias taps, utána az együttesekben alig hallani, a felvonás végén (bevonulás, stb.) szinte ott se volt. Talán az előadás végére, amikor a zene már kellően halk volt, összeszedte magát és valami érzelem is kifejeződött az alakításban.
Igaz, az egész előadás - Amneris kivételével - szinte teljesen alkalmazkodott hozzá, szürke, egyhangú, csak már legyünk túl rajta hangulat.
A színlapon pontosan feltüntetik a szünet várható kezdetét és az előadás várható befejezését. Jelenthetem: sikerült 5 perccel előbb befejezni, utána mindenki azonnal kiözönlött a különféle, állandóan nyitva tartó Würstelstandokhoz.
A Don Carlos részletben ,amit hallottam vele nagyon tetszett.Aztán volt vele egy beszélgetés,ahol talán Lenszkijt és Cavarodossit énekelt.Hát attól nem voltam elájulva
.Írnék még egy tenort ,de várom a nagyhangú Trisztán 3 tenornevét,hátha benne lesz.De nem segítek.
Cernoch Josét, Cavaradossit, Carlost, Lacat/Jenufa/, Sergejt/Vidéki Lady Macbeth/ is énekel.
Bár mindenki nagyon lelkes Trisztán 3 tenorjára vagyok kíváncsi ,de azt hiszem még jó sokáig ,ha el nem felejteném még időben a fellengzős írását.
Jorge de Leon korábban azt hittem itt egy jó tenor,de Radamesként és Kalafként sajnos nem győzött merg semmiről csak arról ,hogy egy átlagos tenor.Cernoch Tamino ,de szép hang és miután bőven benne a 4o-ben olyan nagy durranás nem váható tőle-kaufmann féle produkció semmiképpen.Seifert német szerepekben még mindig jó,de olasz operában(csak Turridut hallottam vele Berlinben)nagyon nem győzőtt meg és nem is erőltette nagyon az olasz szerepeket.
Kedves ED, Flórez és Cammarena kétségtelenül van, de nem éppen Kaufmann-fach! Antonenko nálam nem igazán jött be, de ebbe inkább nem megyek bele, mert neki is vannak hódolói. Peter Seiffert a maga fachjában éppen olyan unikum, mint Kaufmann a sajátjában, de nem versenytársai egymásnak.
Nahát kedves Laci, épp tegnapelőtt írtam valakinek privátban 3 nevet: Antonenko, Flórez, Cammarena, kettőt most te is...persze ők nem Kaufmann-fach, ezért írtam itt lejjebb, hogy Kaufmann-fachban kell körülnézni.
ja. Seiffert
Pontosítva: hol vannak a jobb tenorok a Kaufmann-fachban? Mert azért vannak...
Lírai tenor - Cammarena, Brownlee, spinto - Jorge de Leon, Pavel Cernoch,drámai/hos/ tenor - Antonenko, Peter Sefert. Ezeket eloben látttam és 3 koncertet Kaufmannal is.
Tegnap meghallgattam Kaufmannal a 2017-es müncheni Chénierből a két áriát: baritonális szinezetű a hangja, talán így szokás jellemezni ezt a tónust. Lehet, hogy egyszer még lemegy baritonba mint Domingo és akkor őt fogják sokan csúfolni. Domingo akkor már Zerbinettát vagy Sarastrót fog énekelni. Más: a közönségtől nem várható el, hogy kottával menjen operába, koncertre. Isten ments! Egész este menne a zizegés :-) mellesleg nem azért járunk operába, koncertre, de színházba sem, hogy kottát, szövegkönyvet lapozgatva ellenőrizzük, jól csinálja-e a dolgát az énekes, színész, zenész. Amúgy meg a 100% kottahűségnek legalább annyi ellenfele volt-van-lesz mint amennyi híve. Phúúú de unalmas lenne, ha mindenki 1/1 a kottát és csakis a kottát követné!
Trisztánnak:
Kaufmann hangja már csak ilyen, elég sokszor mondták rá, hogy bariton, pedig nem az. A technikája üzembiztos, nem énekel el olyat, amit nem tud. És a véleményhez nem ártana élőben is hallgatni, és néha kottát is kézbevenni. Szerintem ott énekel pianot, ahol a kottában az van írva, legfeljebb mások ezt figyelmen kívül hagyják.
Csatlakozom az előttem szólóhoz: hol vannak a jobb tenorok?
A jobb tenorok nevét én is kíváncsian várom Trisztántól!
Trisztán, Trisztán!
Mellébeszélés és vádaskodás helyett,ami nem az ön modora legalább is ezen a néven olvasva korábbi beírásait,de hajaz máhova -nos a lényeg halljuk a 3 tenor nevet!!! Mire gondol személyeskedést említve?Nem menekülni kell,hanem válaszolni,ha már idecitált..De felsorolhatom a kedvenceit ,ha akarja!
És rögtön véleményezm is,amit tett rém igazságtalanul Kaufmannal.
Kedves Telramund!Vagy teljesen elfogult és azért nem lát nem hall,vagy egy lelkes operarajongó aki tényleg nem konyít az énektechnikához.Azt hiszem szavaim közérthetőek,tartalmilag pedig valósak.Vszinüleg nem ugyanazt látjuk,halljuk.Mondanivalója pedig olyan szinten csapott át személyeskedésbe,hogy nincs kedvem folytatni a társalgást!Tisztelettel!
Talán inkább hal(l)vány-zongora...
Ha már látványzongora...;-)
Legutóbb már "kinyitották" a Bogányi-zongorát az Erkel fszt. odalsó termében - a fedelét kitámasztva a zongora "belsejébe" is bepillanthat a kiváncsiskodó "Nagyérdemű"...
Az említett tiltást: "közelébe se szabad menni" a zongoraművészek messzemenően betartják, máshol is :-)
az Erkel bejáratánál is van/volt egy ilyen zongora. én szerettem volna kipróbálni, hogy milyen a hangja, de azt mondák, hogy a közelébe se szabad menni...
Bogányi-zongorát kapott a finn állam a jubileumra
Irodalmi Jelen, 2017. december 4 - 16:35
"Azt hallottam valakitől, aki már kipróbálta, hogy olyan érzés játszani rajta, mintha a gravitáció rabságából megszabadulva az űrben egy űrhajóban zongoráznánk.”
A hangszer megálmodója és tervezője, Bogányi Gergely arról beszélt, hogy néhány évtized, tíz év munka, több tízezer óra és csapatmunka a zongora története, lelkileg pedig egy élet.
"Először is zenészként a hang érdekelt, tudtuk, hogy a hangszerek nem elég változatosak, Liszt Ferenc és Bach is mindig jobb hangszert szeretett volna csinálni. Az új anyagoknak köszönhetően a hangszer lelke, a rezonáns kompozitból készült, és nagyon fontos volt a zongora kinézete is: olyan fenséges hangszert szerettünk volna alkotni, ami hagyománytisztelő, mégis teljesen modern" - szögezte le a zongoraművész.
A hangszer leleplezése után Bogányi Gergely Liszt Un Sospiro című művét adta elő.
A versenyzongora a helsinki Sibelius Akadémiára kerül.
(MTI)
No comment = nem kommentálok, nem kommentelek.
Végül is minden szexuális esemény, akár romantikus, akár visszataszító számunkra, kezdeményezések és arra adott válaszok láncolata; jól is néznénk ki, ha minden kezdeményezést zaklatásnak tekintenénk!
Ebben teljesen igazad van, és ettől nem független, hogy pályájuk és életkoruk csúcsán, delelőjén, vagy azon is túl levő, vezetőknek duplán kell(ene) vigyázniuk minden kezdeményezésükre, elsősorban fiatal lányok (vagy akár ma már fiúk) irányában.
Az egészséges lelkű emberek ezt tudják és önkéntelenül is így csinálják, de azt is tudjuk hogy a hatalom gyakran nem az egészséges lélekkel jár együtt.
Még egy megjegyzés: nem véletlenül tiltja és üldözi a fiatalkorúakkal folytatott szexuális viszonyt a jog, és nem véletlenül pl. egy gimnáziumi korosztállyal foglalkozó pedagógust jellemzően azonnal kirúgnak ha tanítványával él szexuális életet. Fontos: Még akkor is ha a tanítvány (is) akarta! //És ettől független, hogy jó magam hallottam olyan esetet amikor egy ilyen kaland eredménye egy életen át tartó boldog házasság lett//
Másképp válaszolok. Egyáltalán nem mindegy, hogy az érintett milyen okból (vagy célból) „tűrte az abúzust”, sem annak körülményei, esetleges verbális előzményei. Mert ezektől (is) függően talán nem is abúzus történt. Erre hoztam fel egy gondolatmenet-modellt, saját szerzői nevem alatt: ez nem az általad leírtak értelmének kicsavarása. (A komment tetszetőssége nem érdekel, nincs vonzata sem eladott példányszámban, sem honoráriumban.)
Nem írtam azt, hogy az a jel feljogosította a két férfit. Legfeljebb biztatta. Hogy mire? Ha igaz a nyilvánosságra hozott történet, az én ízlésem szerint türelmetlen és ízléstelen szexuális játékokra – de mi köze van a mi ritmusérzékünknek és ízlésünknek ahhoz, hogy mi történt egy autó belterében? Ez csak azóta „közügy”, amióta a harmadik jelenlevő több, mint 20 év múltán, megosztotta a nyilvánossággal. Mellesleg azt is, hogy a kéretlen hímvessző petyhüdt és kicsi volt. Ez vajon miért fontos? Ellenkező esetben más lett volna a helyzet?! A gesztus, ismétlem, számomra abszolút nem tetszetős, de ahhoz, hogy az „urak” kiábrándító és lesújtó kísérletén túlmenően zaklatásnak minősüljön, pontosan kellene tudni, mi történt és mennyi idő telt el a meglepéstől a visszakozásig. Végül is minden szexuális esemény, akár romantikus, akár visszataszító számunkra, kezdeményezések és arra adott válaszok láncolata; jól is néznénk ki, ha minden kezdeményezést zaklatásnak tekintenénk! Erőszak elkövetéséről pedig a konkrét esetben – tudjuk, melyikről van szó – egyáltalán nem beszélhetünk.
Nem azt írtad, hogy „bizonyíték nélkül kellene bárkit (jogilag) elítélni” (nem is írhattad volna, hiszen, gondolom, nem vagy a bíró helyében), viszont bizonyítékok nélkül tekinted ténynek az állítólagos „áldozatok” facebook-posztjait és médianyilatkozatait, és megtagadod a megvádoltaktól (nem az ártatlanság vélelmét, hanem) azt a vélelmet, hogy az éveken-évtizedeken át elhallgatott eseményekről nekik is van egy verziójuk, egy aspektusuk. Ez a vélelem általában megilleti őket, még ha pl. Marton L. és Kerényi M. G. nyilvánosság előtti védekezése korántsem volt meggyőző.
A bűncselekmények büntetése az igazságszolgáltatás feladata. Az igazságszolgáltatás lehetőségének elmulasztásával, illetve az igazságszolgáltatás helyett a bíróságnál sokkal befolyásolhatóbb közvéleményre bízni az ítélkezést: olcsó és atavisztikus megúszás.
„Ez a tipikus karosszék-okoskodás” – ez a válasz, még ha kissé burkoltan is, tipikus személyeskedés, érvelés helyett. Itt, a fórumon nem számít, hogy tárgyalótermi vagy otthoni karosszékből okoskodunk-e nicknéven.
Marton L. és Kerényi M. G. ügyében nem tudok névvel, arccal vállalt, több konkrét esetről. (Az egykori, ma a világ másik felén élő táncos nyilatkozatának igazságtartalma nem bizonyított.) Nevet és arcot említettem, velem közölt lakcímet és személyi számot nem. Kedves Franca, „a tartalmas fórumozásnak alapkövetelménye, hogy ne csavarjuk ki a másik mondanivalóját csak azért, mert az általunk kicsavart értelmezésre elmésebb válasz adható”.
Igazad van, meggondolatlan szóhasználat volt részemről a „senki”. Megfeledkeztem az alapvetően hiszékenyekről, a média tálalása nyomán befolyásolhatókról, a közhangulatot és minden hisztériahullámot meglovagolókról, a csámcsogókról, a spontán és türelmetlenül ítélkezni akarókról stb., stb. Ezekre mindig számíthatnak azok, akik az igazságszolgáltatás helyett a nyilvánosság ítéletét (és a megkésett ismertséget, népszerűséget) választják.
A mondandóm értelme nem ez volt, ugyebár. Nem arra vonatkozott, aki szabad akaratából engedett, hogy kipróbálja, mennyire erős hozzá a gyomra, vagy ő maga férközőtt a közelébe. Mert az már nem zaklatás és nem erőszak ugyebár. De szerintem ez egyértelmű volt, csak tetszetősebb kommentet lehet írni,ha kicsavarod az általam leírtak értelmét.
Ilyen jel,..... ha egy húszéves lány éjszakába nyúlt gyakorlat vagy kurzus után autóba ül két, nála évtizedekkel idősebb férfival.
Ami még mindig nem jogosítja fel az évtizedekkel idősebb férfit, hogy lányt zaklassa, erőszakot kövessen el rajta.
Talán nem oktalan, hogy az igazságszolgáltatásban a bűncselekmény megállapításához kitalálták a bizonyíték (tárgyi bizonyíték és/vagy egybehangzó tanúvallomások) szükségességét. Gyilkosságért való elítélés vagy gyilkosság vádja alóli felmentés is bizonyítékokon múlik. Zaklatás vádját miért kellene anélkül is hitelesnek tekinteni?
Én sem írtam, hogy bizonyíték nélkül kellene bárkit (jogilag) elítélni. Azt írtam, azért nem jelzik a történteket, mert nincs bizonyíték rá. A tartalmas fórumozásnak alapkövetelménye, hogy ne csavarjuk ki a másik mondanivalóját csak azért, mert az általunk kicsavart értelmezésre elmésebb válasz adható.
A bűncselekmények elévülése intézményének is nyilván megvannak a jogi érvei, a számos közt az, hogy korlátlan ideig (vagy idő múltán) ne lehessen valakit zsarolni. Persze ez a védelem sem teljes, hiszen a friss esetek példázzák, hogy a jogi büntetésen túl is tönkre lehet tenni emberek és a hozzájuk tartozók karrierjét, jó hírét, nimbuszát, családi életét stb.
Az elévülés csak a (jogi) büntethetőség elévülését jelenti. Nem teszi meg nem történtté vagy elfogadhatóvá a cselekményt. A közvélemény nem aszerint ítél, hogy az elévülési idő eltelt-e vagy sem, vagy esetleg már csak két nap van belőle hátra.
A zaklatást is lehet(ett volna) egyetlen percig sem vállalni, annak kockázataival együtt.
Ez a tipikus karosszék-okoskodás.
Feltéve, hogy nevükkel, arcukkal és a bűncselekmény leírásával jelentkeznek. De nem tették...
Dehogynem. Az USA-beli eseteknél számosan vállalták arccal-névvel, Marton és Kerényi esetében is van több konkrét eset. Az, hogy veled nem közlik a lakcímüket és személyi számukat, még nem jelenti azt, hogy nem konkrét személyekről lenne szó, akik a döntést hozók (pl. színházigazgatók) számára ismertek.
„Hogy a szexuális erőszak...” – a jelen „metoo”-hullámban ez eddig nem volt jellemző.
De igen. Az USA-beli eseteknél számos alkalommal előfordult.
Senki sem követel bizonyítékot, legfeljebb anélkül nem hisz el semmit sem.
Senki? Ilyen határozottan tudsz "mindenki" nevében nyilatkozni? Az, hogy te mit hiszel el vagy mit nem, teljesen közömbös. A mondandóm lényege egyébként az volt, hogy a szexuális bűncselekmények elleni küzdelmet megnehezíti, hogy általában nincs rá tanú. Sokszor a bíróságnak sem marad más választása, mint a sértett elmondását alapul venni, melyről szakértő állapítja meg, hogy hiteles-e vagy sem, életszerűen mondja el vagy sem, hajlamos-e túlozni, elképzelt eseményeket valóságosnak előadni vagy sem.
„Teljesen mindegy egyébként, hogy az érintett milyen okból tűrte el az abúzust, az nem változtat annak bűncselekmény jellegén és nem jelent felmentést az elkövető számára.”
Azt senki sem fogja bevallani, hogy engedtem a közeledésének (netán a közelébe férkőztem), hogy kipróbáljam, mennyire erős hozzá a gyomrom, és mennyire reális az, amivel kecsegtet. Ennél mindenkinek vannak jobb történetei, továbbá az „abúzus nem tanúk előtt történik”, ugyebár.
Nem szabadna hagyni elburjánozni, de én ennek a mozgalomnak sem jósolok fényesebb eredményt, mint a parlagfű irtásának. Pedig ott is bevetették már a kipellengérezés és a törvény, a büntetőjog erejét. Másfelől viszont mellette is érvelnek, áldásos tulajdonságaival és a természet egyensúlyának rendjével.
Hadd erősítselek meg azzal, hogy amikor apukám lánya először ment szülők nélküli, vasárnap délutáni vendégségbe (nem házibuliba, mert oda nem is engedték volna), apukám a következő útravalóval látta el. Ha egy fiú kétértelmű kijelentést tesz, azonnal felállsz, és tanulmányi kötelességedre hivatkozva hazajössz. Ha ismered az illetőt, fel is pofozhatod.
Nem állítom, hogy a XIX. században született apukám útravalójának szavatossága nem járt még le, sőt azt sem, hogy felidézett történetem idején még „best” volt. Az viszont örök igazság, hogy egy nő viselkedésének jeleznie kell a sorompót egy férfi előtt. (Egy kamaszfiú viselkedésének is egy tolakodó, befutott férfi előtt, hiszen a mai kamaszokhoz már kéretlenül is eljut a szexualitás teljes skálájának ismerete, több médiumon keresztül is.)
„Mindenáron bele szeretnének kerülni a belterjes művész-világba” – ebben a gondolatban van a kutya elásva. A művészi pályán érvényesülni akaróknak és tudóknak, még a drámai szendéknek is, tehetségük mellett, rámenősnek, elszántnak is kell lenniük, már ahhoz is, hogy a színpadra tudjanak lépni, vagy hogy a semmiből érkezve, nagymenők, sztárok társaságában éljenek. A mindenre elszántság pedig meglátszik egy emberen, meglátják a rendezők is. Mindenki kibocsát jeleket, amikhez másoknak antennáik vannak. Ilyen jel – nem azért mondom, mert Stohl András is mondott ilyen értelműt (majd tompított rajta, de nekem nem kell) –, ha egy húszéves lány éjszakába nyúlt gyakorlat vagy kurzus után autóba ül két, nála évtizedekkel idősebb férfival.
„Úgysem hinne nekik senki, mert nincs bizonyíték.”
Talán nem oktalan, hogy az igazságszolgáltatásban a bűncselekmény megállapításához kitalálták a bizonyíték (tárgyi bizonyíték és/vagy egybehangzó tanúvallomások) szükségességét. Gyilkosságért való elítélés vagy gyilkosság vádja alóli felmentés is bizonyítékokon múlik. Zaklatás vádját miért kellene anélkül is hitelesnek tekinteni? Ha bizonyíték nem kellene, akkor bármilyen hazugsággal meg lehetne vádolni, illetve zsarolni bárkit.
A bűncselekmények elévülése intézményének is nyilván megvannak a jogi érvei, a számos közt az, hogy korlátlan ideig (vagy idő múltán) ne lehessen valakit zsarolni. Persze ez a védelem sem teljes, hiszen a friss esetek példázzák, hogy a jogi büntetésen túl is tönkre lehet tenni emberek és a hozzájuk tartozók karrierjét, jó hírét, nimbuszát, családi életét stb.
„Az áldozat végiggondolja azt is, hogy kinek hinnének…” – igen, az ember minden lépésének van kockázata, amit vagy vállal, vagy nem. A zaklatást is lehet(ett volna) egyetlen percig sem vállalni, annak kockázataival együtt.
„Az érintettek esetében általában több áldozat van, ami azért a történetek valódiságát erősíti.”
Feltéve, hogy nevükkel, arcukkal és a bűncselekmény leírásával jelentkeznek. De nem tették, holott „támadóikat” már ártalmatlanították (persze vannak, akik a vérüket és a fejüket is kívánnák, elvégre demokráciában élünk). Bánhatják, hogy nem tették, hiszen most Az év emberének számítanának.
„Hogy a szexuális erőszak...” – a jelen „metoo”-hullámban ez eddig nem volt jellemző.
„Akik bizonyítékot követelnek, elfelejtik, hogy a szexuális erőszak, egyéb abúzus nem tanúk előtt történik. Vagy pontosan tisztában vannak vele, épp ezért követelik a tanúkat.”
Senki sem követel bizonyítékot, legfeljebb anélkül nem hisz el semmit sem.
Nem, ez abszolút téves értelmezés! Nem ezt írtam, Éppen azon háborodtam fel, hogy ez évtizedekig így működött, és senki, ismétlem senki nem borított. Hiszen ha köztudott volt, akkor nyilván tudtak róla és elnézték, eltűrték. Erre nem találok magyarázatot, A prüdséget pedig mint a kettős mérce alkalmazását vetettem fel. Egyébként messzemenőkig egyetértek mindazokkal, akik megálljt követelnek, és - amennyiben egyáltalán ez lehetséges - az elkövetők felelősségre vonását követelik.
"Ehhez képest tudják és elnézik egyesek ilyen tulajdonságait? "csak azért, mert egyébként zseniális művész? Levine esetében cca 30 évlg?"
A kérdés azt akarja sugallni, hogy az áldozatok nem mondanak igazat, mert Amerika prűd ország és biztosan nem nézték volna el a zaklatásokat, ha azonnal szólnak a sértettek?
Csak ismételni tudom magam: ez nincs így. Számos oka lehet, amiért eddig nem szóltak, nem sorolom fel még egyszer. Az elkövetők biztonságban érezték magukat, mert évtizedeken át semmi nem került nyilvánosságra, pozicíójuk megvédte őket. Szerencsére úgy tűnik, megváltozott a sajtó és a közvélemény hozzáállása, így már van remény, hogy büntetlenül ne folytatódhassanak a visszaélések, a nyilvánosságra kerülés veszélye és annak következményei elég visszatartó erőt jelentenek.
Teljesen mindegy egyébként, hogy az érintett milyen okból tűrte el az abúzust, az nem változtat annak bűncselekmény jellegén és nem jelent felmentést az elkövető számára.
Nem az áldozatok hallgatása a megdöbbentő, hanem a kollégák, szakmabeliek közönye, mély hallgatásba burkolózása. Nem lehet mindent azzal magyarázni, hogy fortélyos félelem igazgat mindent. Egy ilyen ügyben az egységes fellépés sokat segítene szerintem. Nem az áldozatok, hogy azok részéről, akik szerint mindez köztudott volt, de senki nem emelte fel a szavát ellene, mert nem tudja bizonyítani. De Szikora ügye elhalt, mert nem jelentkeztek további áldozatok. Egy áldozat nem áldozat, egy ember felszólalása nem felszólalás, egyságben az erő. Ha nem szabadna hagyni elburjánozni az ilyen eseteket.
Kedves Klára! Azt látom, hogy maga akárhogy is, de csak az áldozatokat akarja helyre tenni ez ügyben. Én ezzel szemben úgy gondolom, nem tudunk utólag, kívülállóként okosak lenni mások helyett.
Kedves Momo!
Most úgy 70 körül itthonról a billentyű mellől vagyok "okos". A munka világába bekerülve - akkoriban "nagybetűs életnek" hívták - alig túl a huszadik évemen engem is ért hasonló atrocitás, egy vezető beosztásban lévő elvtárs részéről, mondjuk egy lopni kívánt csók erejéig. Ezt én egy hirtelen felindulásból lekevert csattanós pofonnal reagáltam le, megteremtve saját lelki békémet és a továbbiakban az illető és közöttem évekig fennálló tartós távolságot.
De hogy elismerjem második megjegyzésének igazságát, voltak kollegnők, akik nem adtak pofont. Viszont nem is panaszkodtak utólag. ..
