Lám, a líra mégiscsak jó valamire… - Baranyi Ferenc legújabb operatörténeti kalandozásáról

Különös és magyar nyelven feltétlenül egyedi operatörténeti könyvet tart a kezében az Olvasó. Baranyi Ferenc, a gyakorló lírikus, aki cseppet sem mellékesen, hosszú évtizedek óta lelkes és népszerű operarajongó, ezúttal a költő oldaláról közelít.

Tanulónak, művésznek, muzsikusnak, hallgatónak, operaigazgatónak, karmesternek, énektanárnak, rendezőnek, kritikusnak – Lukács Gyöngyi könyvéről

Amint Lukács Gyöngyi frissen megjelenő könyvébe beleolvastam, egyből ismerős lett. Nem a történet, nem a nyelvezet, hanem a kendőzetlen őszinteség. S minél tovább jutottam, annál jobban megerősödött bennem az érzés: kivételesen mély emberi sorsot dolgoz fel szokatlan bátorsággal az Énekes álarc nélkül.

A mámor viszonylatai – Gondolatok Tallián Tibor legújabb könyvéről

Tallián Tibor nem szimpla életrajzot írt, még csak nem is egyszerűen a rendkívüli operatörténeti értékkel bíró időszakot dolgozta fel több évtizedes kutatásai nyomán. Könyvünkben a kettő különleges ötvözetét kapjuk, ráadásul hamisítatlan, talliánosan rafinált elrendezésben. A zenetörténész rendelkezésére álló források: elsősorban a színlapok, a korabeli zenekritikák, a fenntartói döntések és határozatok, a bulvár napisajtó cikkei, a kortársak levelezései, naplói és visszaemlékezései különleges egyvelegét kapjuk.

Réti Csaba – A leghűségesebb tenor

A „leghűségesebb” jelző nem véletlen. Réti Csaba szinte egész tevékenysége Szegedhez kötődik, 1957 tavaszán énekelte itt első kisebb szerepét, s 2004 február 11-én lépett fel utoljára közönség előtt. Ezt a közel fél évszázadot, eltekintve egy rövid pécsi kitérőtől, Szegeden töltötte.

Erő, hit és őszinteség – Várkonyi Judit: Veronika fél élete

Egy kicsit olyan ez a könyv, mint egy jól sikerült kalandfilm. Együtt szurkolunk a főhősnek leküzdeni a szinte leküzdhetetlent, a hendikepes gyermekkort és pályakezdést, az alkati hátrányokat, a körülmények okozta gátlásokat, az empátia nélküli rendezőket. És ez tulajdonképpen sikerül is, mert Fekete Veronika traumák és sikerek különös egyvelegén túljutva, ünnepelve és megalázottan, szeretve és elkergetetten is harmóniát tud sugározni.

Mekkora a tenorista tenyere? – Gulyás Dénes könyvéről

Legtöbbször a tenoristák ragadnak tollat. Talán ők állnak leginkább az érdeklődés homlokterében, talán ilyenformán is bennük van a legtöbb exhibizionizmus. Személyiségüket jól mutatják a választott címek is: Életem és sikereim (Mario Del Monaco), A pék fia és a kilenc magas C (Luciano Pavarotti), Lélekből énekelni (José Carréras), Bánk bán elmondja (Simándy József)

Lángelme rózsaszín hálóingben - (Barry Millington: Richard Wagner – Bayreuth varázslója)

Millington megközelítése kevésbé elméleti, mint Magee-é, ugyanakkor kevésbé „szószátyár” is. Míg az idősebb filosz szívesen merítkezik meg önnön grafomániájának már-már Wagnerhez mérhetően bő és túláradó nyelviségében, addig Millington inkább törekszik „felülről” olvasni a wagneri életművet, s jóval tömörebben és lényegre törőbben fogalmaz...

A Marisvarrta télikabátakasztó hiteles története – Bartók Béla és Paul Sacher levelezése

Bónis Ferenc közreadásában és fordításában Bartók Béla életébe, gondolkodásába és komponálási technikájába nyerünk betekintést, persze csak áttételesen. Azért áttételesen, mert a közreadott dokumentumok levelek, melyek nem e célból születtek, viszont a kései utókor mégis pompás lehetőséget kap a zeneszerző-géniusz kulisszatitkainak elleséséhez.

Wagner szerint a világ (Bryan Magee: Wagner világképe)

A politikusból lett közírónak, rádiós szakembernek és félprofi zenetudósnak nem ez az első Richard Wagnerrel kapcsolatos írása: már évtizedekkel korábban is élénken foglalkoztatta őt a Wagner-operák sajátos világa, a drámai konfliktusok, a zenei szerkesztésmód, és persze a zenedrámák árnyékában meghúzódó elméleti-ideológia háttér.

„Elejtett gondolatok, elfelejtett recenzens?” (Pernye András: Budapest hangversenytermeiben)

Pernye Andrásnak valami egészen különleges képessége volt a kicsit sablonos szakszövegbe odabiggyeszteni egy-egy olyan gondolatot, amitől az adott hangverseny egy szempillantás alatt más látószögbe került, az este horizontja váratlanul kitágult, az olvasó – bár nem úgy készült – hirtelen egészen más léptékkel látta a dolgot.