Sturm und Drang (Anne Sophie Mutter Mendelssohn-lemeze)

Ahogyan Mutter, úgy Masur is érzi, mit lehet tenni ezzel a darabbal, s mit nem. Tudják, az erőltetett romantizálás az ellentétébe fordulhat, ha a darab nem bírja el, a felesleges klasszicizálás meg könnyen unalomba fojthatja a műsort.

Nők a zongoránál (Women at the piano)

E két lemez ékes bizonyítéka annak, hogy már a század első felében is akadtak tehetséges, nagy tudású, rátermett hölgyek, akik az élet egyéb területei mellett a zenében is megteremtették a helyét a nőies attitűdnek.

Csajkovszkij hegedűversenye, Janine Jansen és a többiek

Jansen játékát hallgatva már sokadszorra azon tűnődöm, mi is lehet a titka? Bár nem gondoltam komolyan, hogy ezt a rejtélyt megfejthetem, de kíváncsiságból meghallgattam néhány előadásban a művet.

Cégér a jó bornak (Kavakos / Mendelssohn)

Ugyan Kavakos ma este nem e dupla CD műsorával kápráztat el bennünket, de semmi okunk kételkedni abban, hogy a Sibelius-koncertet legalább olyan zseniálisan játssza majd, mint a Sony kiadványán Mendelssohn hegedűversenyét.

Elgondolkodtató (Farkas Gábor Liszt-lemeze)

A legnagyobb elismerés annak jár, hogy Farkas Gábor hagyja Lisztet érvényesülni. Úgy is mondhatnám, hogy értő szemmel elolvasta a kottát, és tiszteletben tartja a szerző szándékát, aminek természetesnek kéne lennie, de korántsem az.

A korai változat (A fúga művészete / Sébastien Guillot)

Guillot alapvetően az első, az 1742-ből származó kéziratos forráshoz tért vissza (kiegészítve azt a befejezetlen fúgával). Szándéka, hogy megmutassa mindazt „A fúga művészetéből”, ami egy szál csembalón lehetséges, maradéktalanul sikerült.

Kitérő (Balog József Chopin-lemeze)

Chopin-felvételekkel nemhogy Dunát, de Amazonast lehetne rekeszteni, így Balog Józsefnek erős mezőnyben kell helytállnia. Talán ebből is fakadóan első meghallgatásra nagyjából a negatívumnak vélt dolgok tűnnek fel. Persze később árnyalódik a kép.

Szabadjáték – Bartók: Zongoraművek (4)

Kocsis magabiztos önértékeléssel teszi hozzá a magáét a parányi ópuszokhoz, és ez leginkább egyfajta szabad játékosságban ölt testet. A javarészt az I. világháború idejére datálható zongoraművek kiváló alapot képeznek ehhez.

Lírikusok figyelmébe (Beethoven-szonáták / Perahia)

Bár a felvételen mind a négy mű előadásakor a legato játékforma az uralkodó, az a bölcs rálátás, mellyel Perahia megközelíti, s a maguk teljességében megjeleníti Beethoven szonátáit, felülírja a külsődleges elemek jelentőségét.

Arany középút (Bach-szonáták és -partiták / Ilya Kaler)

Szerencsére nem kell tartalmatlan virtuozitással szembesülnünk, ráadásul a hegedűs hallhatólag tisztában van azokkal a játéktechnikai elvekkel, amelyeket az utóbbi évtizedekben az „autentikusok” dolgoztak ki, illetve fedeztek fel újra.