Egy zongorista úgy döntött, elege van a komolyzenéből, nyugdíjazza magát. Ezt az eseményt viszont mindenki számára emlékezetessé akarja tenni, ezért elhatározta, hogy három búcsúkoncertjén nem mindennapi produkciókkal kápráztatja el a nagyérdeműt.

Tavaly még beértük volna egy \"bocs\"-csal, szűk egy szezon alatt azonban minden megváltozott: a Momus több lett, mint kávéházi törzsasztal. A palackból kiengedett szellemet már nem tudjuk szűk helyére visszaparancsolni - igaz, nem is akarjuk.

A rendszerváltás idején voltam utoljára a Szombathelyi Bartók Szeminárium és Fesztiválon. Egy ritka szerencsés csillagállás következtében akkor Kurtág, Perényi, Kocsis és Eötvös fémjelezte az eseményt. Kíváncsi voltam, mi változott az elmúlt 13 év alatt.

Sopronban jártunk, a hűséges Zahnarztok városában. Persze nem tömetni jöttünk cézárt, hanem húzatni. Mármint régi zenét a fülünkbe. Ugyanis most zajlik a Régi Zenei Napok eseménysorozata.

Ami itt következik, az eredetileg a hírrovatunkba került volna. Csakhogy egyrészt heveny fórumozás figyelhető meg a témában, másrészt a hírnek némileg köze van holnapi klubunkhoz (ha vendégeinket közvetlenül nem is érinti).

Ünnep ez a hónap. A zongoramuzsika imádói számára különösen. A világ 5 legnagyobb zongoragyártója közül három júniusban ünnepli 150. születésnapját. (A Bösendorfer pedig idén lesz 175 éves.)

A kiadók döntéshozói hümmögtek, vakargatták a fejüket, aztán az egyik helyen csak kibökték, hogy az illető művész elég hamisan énekel.
- Nem hamis, -mondta a producer - csak melléintonál.

A szórólapok, műsorfüzetek lassan eljutnak a jegyirodákba, volt már néhány sajtótájékoztató, és az óriásplakátokon a müzliszeletek, lakáshitelek és ásványvizek között már Mozart és Bartók neve is megjelent. Indulnak a nyári fesztiválok.

Közgyűlést tartott szombaton a Magyar Zeneszerzők Egyesülete. Az ülés végére a tagok megállapították, hogy nehéz helyzetben van a hazai ének-zene oktatás, tehát több pénz kell a Magyar Rádió zenei együtteseinek. Az összefüggést mi sem értettük, ezért megpróbáltuk a dolgot lépésről lépésre végiggondolni.

Arról, hogy a tévéreklámokban időnként klasszikus zene szól, csak felsőfokban beszélhetünk. Igaz (hallván és látván a végeredményt), negatív értelemben. Mondhatjuk: az egyik szemünk sír, a másik üveges.