Legyen megint műbalhé!

Spielberg Harmadik típusú találkozások című filmjének számomra legkedvesebb jelente maga a kapcsolat létrejötte. Nem a kedvesen esetlen idegenek miatt, akik úgy festenek, mintha egy cerkóf, Donald Kacsa és - fejükre nézvést - a szénszálas izzó véletlen találkozásai volnának a trükkasztalon. Nem is a zseniális Richard Dreyfus miatt. És nem is a filmbe becsempészett, itt feltűnő Mester, Francois Truffaut miatt.

Számomra az a magasztos pillanat, amikor a Világ Megváltásán Fáradozó Stáb egyik tagja előkapja Kodály Zoltán egyik munkáját a szolmizációról, és annak segítségével kódolja a nyelvi üzenetet zenei és fényjelekké. Amíg ezt meg nem láttam, azt hittem, a Kodály-módszert csak az egyébként minden használhatóra nyitott Japánba sikerült exportálnunk. De nem. Spielberg víziója szerint könnyen lehet, hogy az emberiség és az univerzum más lényei közötti kapcsolatot is a magyarok oldják meg. Ez tetszett, tetszik.

Miközben a Kodály-módszerről ilyen szép munkák jelennek meg, tudjuk, idehaza komoly gondok vannak az ének-zene oktatással. Itt a Café Momuson szakmabeliek, diákok és laikusok vitatkoznak arról, hogy ki-ki szerint miképpen lehetne a kérdésben ötről a hatra jutni.

Mindez nem csak nekünk jutott eszünkbe. Szombaton közgyűlést tartott a Magyar Zeneszerzők Egyesülete. Az ülés után a szervezet felhívást fogalmazott meg a közvélemény és a kormányzat számára, amelyben a figyelmet az ének-zene oktatásra igyekszik irányítani. Eszerint az óraszám csökkentése tovább süllyesztené az amúgy sem túlságosan magas színvonalat, elvenné a lehetőséget a diákoktól az éneklés \"lelki gimnasztikaként\" való gyakorlásától, és attól, hogy megismerjék a zeneművészet értékeit. A felhívás felrója még a tanárképzés hiányosságait is.

Mindezekkel nem lehet vitatkozni, sőt e megállapításokat mindenképpen támogatni érdemes. De! A felhívás folytatódik. Így:
\"A Magyar Rádió Zenei együttesei kiemelkedő és hézagpótló szerepet töltenek be a magyar zenei életben, azon belül különösen a kortárs muzsika megismertetésében. A szimfonikus zenekar, az énekkar, a gyerekkar és a Stúdió 11 az évtizedek során magyar zeneszerzők műveinek sokaságát rendelte, mutatta be, jelentős mecénás és hivatott tolmács szerepét vállalta.\"

Az állásfoglalás azt is tartalmazza, hogy ezek az együttesek a ma erkölcsileg és anyagilag egyaránt méltatlan helyzetben vannak, különösképp a kiemelten finanszírozott Nemzeti Filharmonikus Zenekarral és a Budapesti Fesztiválzenekarral összehasonlítva. A nyilatkozat írói eztán felhívják a döntéshozók figyelmét arra, hogy finanszírozni kéne, különben nagy baj lesz.

Itt tekintsük át ezt az egészet még egyszer! A Rádió zenei együttesei valóban nem a túlfinanszírozott műhelyek közé tartoznak, ezt tudjuk. Két kérdés kívánkozik itt \"papírra\": mennyiben vállal több szerepet a zenei értékek közvetítésében a Magyar Rádió bármelyik együttese, mint az összehasonlításképp említett két zenekar? Hogy jön össze az ének-zene oktatás problematikája a Rádió együtteseinek gondjával?

A nyilatkozat szerint ezek az együttesek a többihez képest több gondot fordítottak kortárs hazai művek megrendelésére, bemutatására, nem róhatjuk tehát fel a Zeneszerzők Egyesületének, hogy egy kicsit igyekszik hazabeszélni. Nehézkés dolog volna most visszafelé keresgélni, és mérlegelni, hogy melyik zenekar szerepeltetett több kortárs művet repertoáron. Higgyük el, hogy igaz, ami a felhívásban leírva áll!

De akkor még mindig nem érthető, mi a különbség a zenekarok zenei értékközvetítési törekvései között. A kortárs zene bemutatása komolyabb értéknek számítana, mint bármely más zenemű előadása, felvétele? Mert ha nem, akkor aztán az értékközvetítés szempontjából tényleg nem tehetünk különbséget a citált zenekarok között.

Én azt hiszem, ha legközelebb közgyűlést tartanak, valahogy megfontoltabban, pontosabban kéne fogalmazni. Mert így ebből megint csak műbalhé lesz.

(A közgyűlés egyébként tisztújítást is végrehajtott. Harmadik ciklusra is Hollós Mátét választotta elnökévé. Az elnökség tagja lett: Baranyi Ferenc költő, Faragó Béla, Fekete Gyula, Jeney Zoltán, Kocsák Tibor, Kocsár Miklós, Madarász Iván, Sáry László, Sugár Miklós és Szigeti István zeneszerző.)