Au revoir

A fickó besokallt.
Betelt a pohár, leereszkedett a vörös köd, elszakadt a cérna, elindult a kisvonat.
Az illetőt amúgy Francois-René Duchable-nak hívják, Franciaország egyik legnagyobb zongoristájának tartják, a 90-es években háromszor is az év előadója volt hazájában. Most azt mondja, elege lett a komolyzene elitista szemléletéből, és úgy döntött, nyugdíjazza magát.

Ezt az eseményt viszont mindenki számára emlékezetessé akarja tenni, ezért elhatározta, hogy három búcsúkoncertet is ad. Az \"emlékezetessé tétel\" természetesen azt jelenti, hogy művészünk nem éri be szimpla klimpírozással.
Bár nem hív neves vendégművészeket, nem gondolkodik népszerű ráadásszámokban, nem lesz sokezer fős kórus, sem tánckar, de, hogy a közönségnek nem mindennapi eseményben lesz része, az biztos.

Duchable ugyanis azt tervezi, hogy július végén, az első koncerten zongoráját a Francia-Alpokban található Mercantour tóba löki, a másodikon, valamikor augusztusban pedig önkezével égeti el szólódarabja kottáit.
Lendülete a könnyített piromán show után sem csökken, és még ugyanabban a hónapban lezavarja a harmadik előadást is, melynek során nemes egyszerűséggel felrobbantja zongoráját.

A hírek elég szűkszavúak, a három performace szikár leírásán túl nem sokat árulnak el a tett konkrét okáról.
Az artyiszt úr is elég zavarosakat nyilatkozgat: a zongora nem csak egy hangszer, hanem a burzsoázia szimbóluma, ahogy a társadalom használja a zongorát, az egy arrogáns hangszerré válik, amely mindenkit kizár, aki nem tud a zenéről. Ezért is akar ilyen csúnya véget vetni hangszerének.

Így búcsúzik egy kreatív elme.

Na persze nem végleg, hiszen akiben eddig buzgott az alkotói vágy, az nem tudja \"csak úgy abbahagyni\". Művészünk ugyan távozik a komolyzene pódiumairól, homályos távlati tervei között azonban szerepel egy ismeretterjesztő sorozat, és azt is elképzelhetőnek tartja, hogy fellépjen különféle off-beat fesztiválokon.
Talán még láthatják őt rajongói az Erős Emberek Versenyén, a Tűzoltóbálon, vagy a Tűzszerészek Zenekarában.