Operabemutatók
Mi sodorta egymás mellé a kortárs komponista, Mátyássy Szabolcs és a kerek száz esztendeje elhunyt Giacomo Puccini egyfelvonásosait? Végül arra jutottam, hogy nyilván a feltűnő ellenpont. Mátyássy operája, a Scævola rideg és riasztóan ismerős háborús hangulata a látszólag pozitív végkicsengés ellenére sem hagy a nézőben derűs nyomot, ezzel szemben a Gianni Schicchi a halál (szó szerint) kézzelfogható közelsége ellenére is megmarad az operairodalom egyik legoptimistább remekművének.
Operabemutatók
A kalóz hatalmas főszerepe tökéletesen megfelel magyar bel canto dívánk, Kolonits Klára mostani hangjának. Azt hiszem, a legjobb pillanatban találkozott vele, mikor egyszerre élvezhetjük a tökéletességig kiforrt hangot és a hozzá csatlakozó hangi alakítókészséget is.
Operabemutatók
Hovhannes Ayvaziyan mindenben ellentétes mórt vitt színre, mint José Cura. Esetében egyetlen hang esetében sem lehet takarékos, vagy akár csak megfontolt éneklésről beszélni, sőt: bámulatos volt az az intenzitás, amely végigkísérte alakítását, mely valójában egy hatalmas ívként írható le.
Operabemutatók
A két este énekesei közül a két Sentát kell mindenképp első helyen említeni. Már 2015-ös debütálásakor leírtam, hogy Sümegi Eszter minden korábbinál meggyőzőbb volt számomra, és csak a húsz évvel ezelőtti viharos Lohengrin Elzáját tudtam hozzá hasonlítani. A másik Senta Horti Lilla. Személyében pontosan olyan figura áll a színen, amilyet az ember elképzel: szép fiatal lány, tiszta arccal, nyílt, ábrándos tekintettel.
Operabemutatók
Igazából Pat Nixon az a karakter, akinek jelenlétén keresztül a néző megvilágosodhat arról, hogy az opera mit is akar közvetíteni. Ahhoz, hogy egymás különbözőségét megértsük, nem a különbözőt kell elsősorban elemezni, hanem magunkban kell megkeresni azokat a biztos pontokat, amelyeken keresztül a másik másságát megérthetjük, ehhez pedig fejlett empátia és önismeret szükségeltetik.





