A pózna vége… - Gurre Lieder az Erkel Színházban

Meggyőződésem, hogy Arnold Schönberg nélkül szinte a teljes huszadik század zenéje válik érthetetlenné. Ő volt az a géniusz, aki képes volt a korábbi mesterek műveit minden szempontból továbbgondolni, extrapolálni. Richard Strauss szélsőséges harmóniavilágát jeleníti meg – sőt fejleszti tovább – a „Megdicsőült éj”, és Mahler gigantikus oratórikus szimfóniáit gondolja tovább a Gurre-Lieder. Mindkettő után nyilvánvaló, hogy az a hangkészlet és modell, amit az európai műzene még évszázadokkal ezelőtt választott magának, tovább nem fejleszthető.

Isten veletek, múlt szép álmai — Operai napló — Traviata

Traviata ment utoljára az Erkel Színházban. Nem búcsúzom. Legalábbis nem végleg. Reméljük, hogy hamarosan új szelek fújnak majd az egykori Köztársaság téren. A Magyar Köztársaság majd az Erkel Színházat is visszaadja nekünk. Nekünk és az operának.

Mikor a darab nem enged – Operai napló – Manon Lescaut

A címszerepben Ádám Zsuzsanna a teljes hangtartományban homogén színnel szól, közép fekvésben, ha kell puha, bársonyos, ha kell erőteljes, a magas regiszterben pedig példátlan fénnyel és erővel szól. Ez a hang nemzeti kincs, amelyre repertoárt lehetne és kellene építeni, mindenekelőtt a Verdi-életmű nagy szerepeit, de bevallom, nekem lennének más, merésznek tűnő ötleteim is.

Tomboló siker – Az új Pillangókisasszony mankóval Szegeden

Cso-Cso-Szán szólamát tökéletesen uralja Máthé Beáta, bírja a nagy kitöréseket, s hihetetlenül árnyaltan énekel, akár egy frázison belül váltva hangszínét – azt a hangszínt, ami gyönyörű, minden lágéban. Máthé a mai szegedi operajátszás egyik legdíszesebb ékköve. Szeretném hallani vele a nagy Verdi-szerepeket, a két Leonórát, Elisabettat, Améliát, idővel Aidát.

„Csak azt tudnám feledni…” – Az új Turandot két fináléval az Operaházban

Puccini halálának 100. évfordulójára az Operaház új rendezésben hozta ki a Turandotot, mindjárt két különböző fináléval. Ha engem megkérdeznek, a legstílusosabb és a komponistához is leginkább hű megoldás Liù halála és elsiratása után leereszteni a függönyt, miként az ősbemutatón történt. A néző pedig hazafelé szabadon lamentálhat, hogy Ő hogyan fejezné be ezt az elvarratlan történetet.