A hely szelleme – Mario és Kékszakállú az Erkelben

Talán nem is baj, hogy így megkésett ez a beszámoló. Az Erkel Színház újranyitása volt az igazi esemény, ez a tény vet fel kérdéseket, azóta is ezen jártatjuk az agyunk. Maga az előadás inkább csak ürügy, de azért ejtsünk szót arról is.

Egészen mai történet egészen régi előadásban – A Simon Boccanegra a Szegedi Nemzeti Színházban

Az előadás Pál Tamás féltőn óvó pálcája nyomán maximális stílusbiztonsággal, mediterrán szenvedéllyel szárnyalt föl, biztosan megteremtve, felidézve egy igazi békebeli, ötnegyed évszázaddal ezelőtti nagy előadás ethoszát.

"Wie schön ist doch die Musik" - Richard Strauss: A hallgatag asszony

Meglehet, Strauss mindezt gyanúsan könnyen rázza ki az ujjából. Nem vív meg mindenért a múzsával és nem izzad meg egy remekműért. De hát miféle irigység hánytorgat föl ilyesmit: „persze, könnyű annak, aki ért hozzá”.

Mese nem kilenc és fél éveseknek – Kodály Háry Jánosa a megújult Erkel Színházban

Kodály-dalművel nyitott a megújult Erkel Színház! Ezen a kellemes őszi késő délutánon a helyzetet egyedül a Zene mentette. Kocsár Balázs avatott vezetésével biztos produkció született, melyben mindazt hiánytalanul megtaláltuk, amit a dramaturgia és a rendezés esetleg hiányosan tálalt: a humort, a bölcsességet és még a pátoszt is.

„Vagy mégsem hanyatlik minden?” II. – Verdi Falstaffja a Magyar Állami Operaházban

A Falstaff az a remekmű, amit tökéletesen csak tíz igazi egyéniség tud megszólaltatni. Nincsenek szürke átlagarcok, tömegbe belesimuló figurák, itt mindenki VALAKI. Nem feltétlenül hangfenoménok kellenek (ha van, azért nem baj), hanem zeneileg tökéletesen egymáshoz illeszkedő, de ugyanakkor nagyban különböző karakterek.