Ki ez a Miklós? – Még egyszer a szegedi Hoffmannról

Kicsit az az érzésem, hogy a szegedi teátrum vezetése azért bízza meg rendszeresen rendezéssel az egyébként nagyszerű koreográfust, Juronics Tamást, hogy így nagyobb teret kaphasson a muzsika. De a rendező ezúttal szerencsénkre feltette a kérdést, a mű talán legizgalmasabb pontjára tapintva: ki ez a Miklós? És meg is válaszolta, ráadásul az egész estén átívelve. Ha valami megmarad ebből az előadásból, akkor az ez. És a zene.

Ruszalkák III. – A Budapesti Fesztiválzenekar koncertszerű előadása a MÜPÁ-ban

A tavaszi Ruszalka-sorozat utolsó állomása a Fesztiválzenekar koncertszerű előadása lett. A tanulságos előadáson bebizonyosodott, hogy koncertszerű és koncertszerű előadás között nagy különbségek lehetnek, s hogy a Színház gyakran felsorakozik a Zene mellé.

Már megint sikerült – Hoffmann meséi Szegeden

A tényezők közül a legfontosabb már megint az, hogy nagyon pontosan mérik fel a rendelkezésre álló erőket, és mindenki, de tényleg mindenki egy irányba húz.

Szerepelemzések – Hollandi: Alexandru Agache

Istenkísértésnek tűnhet, ha egy bariton első német szerepként A bolygó hollandi címszerepével kísérletezik. Halmozott veszélyeztetés, ha mindezt jól és biztosan kiépített olasz repertoár birtokosaként teszi. S ha a próbálkozás a pálya kerek 35. évében történik, akkor az már könnyen lehet szélhámosság … vagy reveláció. Alexandru Agache produkciója az utóbbi.

Parázsfuvolácska – A megifjított Varázsfuvola az Erkel Színházban

Az alapötlet jó, amennyiben az a cél, hogy az ehhez hasonló előadásokkal csábítsák az opera közelébe az ifjúságot, hogy aztán megismerkedhessenek a valódi operával is. Ebbe nekem még belefér a mű megcsonkítása, mert kaptunk cserébe valami mást is humor és látvány formájában.