Opera, klasszikus szabályoktól függetlenül I. – A Cosi fan tutte a Kamrában

Kérdés, Mozart jó száz évvel a freudi pszichoanalízis megfogalmazása előtt honnan tudott ilyen páratlanul finom részleteket a párkapcsolatok alakulásáról. Mert a Göttinger-Dinyés duó ténykedése nyomán mindenki ízekre bomlik, amit a rendező a zárómonológjában egyesével meg is nevesít.

A vihar – Thomas Adès operája a Magyar Állami Operaházban

Thomas Adès könnyű kezű komponista, aki ugyanakkor mélyebb gondolatokat is papírra tud vetni. A darab csúcspontjai elsősorban Prospero filozofikus töprengései, Ferdinand és Miranda szerelmes jelenetei, Caliban önsorsrontó belső vívódásai.

Falstaff – avagy tudósítás a 15. sorból

Határozottan kellemetlen meglepetést okozott, hogy az Erkel közismerten énekesbarát, az Operaházét messze felülmúló akusztikai viszonyai között is milyen evidensek a fellépő énekesek volumenproblémái.

A szürreális megközelítés és a realista ügyetlenkedés kettőséről – A szegedi Trubadúrról még egyszer

Toronykőy Attila az opera egészét egymáshoz illeszkedő puzzle-ként próbálta összerakni, ennek volt számos előnye és néhány hátránya. Minden jelenet az előzőből indult ki és a következőhöz is szervesen kapcsolódott. Ez nem mindenütt sikerült zökkenőmentesen, de némelykor kifejezetten inspiratív lett.

Sok operához nem árt komolyabb tanulmányokat folytatni, ha teljesen érteni akarjuk akár a történetet, akár a zenét. Mi, mikor, miért történik, de a zene is tartalmazhat olyan kódolt üzeneteket, amelyek teljes megismerése akár könyvtárnyi irodalom átrágását is kívánhatja. Az operákat magyarázó irodalom olvasgatása pedig, ha nem is vetekedhet az operákkal való találkozással, önmagában is lehet szórakoztató.