Örök szabadságvágyunk örökzöld balettdrámánkban – a Spartacus felújítása forradalmunk 60. évfordulójára az Operaházban

Örömteli fordulat, hogy a Magyar Nemzeti Balett mostanában hektikus műsorpolitikájának sodrában újból megjelent a Spartacus. Úgy gondolom, nem viselheti joggal a „Nemzeti” nevet, ha nem tartja műsoron id. Harangozó Gyula egyik-másik attraktív művét, vagy évadokon át nélkülözi Seregi László legnépszerűbb remekét. Talán így gondolta a vezetőség is, amikor a táncmű felújításáról döntött.

„Addio, del passato bei sogni ridenti…” – A Traviata második szereposztása

Pasztircsák Polina, ahogy azt magam is vártam, sokkal jobb Violetta volt, mint Miklósa Erika, de a rendezést, az előadást megmenteni nem tudta.

Remény és reménytelenség – Kékszakállú és Mandarin a MűPában

A színházi világ újítói már rég kiléptek a hagyományos kőszínházi keretek közül, így a Bartók Béla Nemzeti Hanhgversenyterem korlátozott színpadtechnikai lehetőségei – ezek között a legfontosabb a zsinórpadlás hiánya - nem jelenthettek akadályt.

A piros rózsás hölgy, avagy a megtévedt nő katasztrófája két felvonásban, négy képben – A Traviata az Operaházban

Miklósa Erika hangja nem beérett, hanem fájdalmasan lehanyatlott. Ez az orgánum, amelynek már nincs vivőereje, nincs fénye, nem alkalmas Violetta szólamának megszólaltatására.

Don Sanatorio Pasquale – Donizetti opera buffája újragombolva

Nem tudnám a pezsgő rendezést a maga teljességében rekonstruálni, elmesélni és értékelni, inkább egy fő vonulatot szeretnék kiemelni, amely egyben Némedi Csaba egyik tipikus rendezői névjegyét is jelenti. Rendezéseiben mindig van egy-egy, vagy akár több kiemelt kellék, amelyet tudatosan végigvezet a darabon.