„Addio, del passato bei sogni ridenti…” – A Traviata második szereposztása

Pasztircsák Polina, ahogy azt magam is vártam, sokkal jobb Violetta volt, mint Miklósa Erika, de a rendezést, az előadást megmenteni nem tudta.

Remény és reménytelenség – Kékszakállú és Mandarin a MűPában

A színházi világ újítói már rég kiléptek a hagyományos kőszínházi keretek közül, így a Bartók Béla Nemzeti Hanhgversenyterem korlátozott színpadtechnikai lehetőségei – ezek között a legfontosabb a zsinórpadlás hiánya - nem jelenthettek akadályt.

A piros rózsás hölgy, avagy a megtévedt nő katasztrófája két felvonásban, négy képben – A Traviata az Operaházban

Miklósa Erika hangja nem beérett, hanem fájdalmasan lehanyatlott. Ez az orgánum, amelynek már nincs vivőereje, nincs fénye, nem alkalmas Violetta szólamának megszólaltatására.

Don Sanatorio Pasquale – Donizetti opera buffája újragombolva

Nem tudnám a pezsgő rendezést a maga teljességében rekonstruálni, elmesélni és értékelni, inkább egy fő vonulatot szeretnék kiemelni, amely egyben Némedi Csaba egyik tipikus rendezői névjegyét is jelenti. Rendezéseiben mindig van egy-egy, vagy akár több kiemelt kellék, amelyet tudatosan végigvezet a darabon.

Illustrare necesse est? – A nürnbergi mesterdalnokok ünnepi „repertoár-előadása” a Budapesti Wagner-napokon

Az előadás legnagyobb élményét James Rutherford Sachs-alakítása hozta gyönyörű színű, kiegyenlített baritonjával, egységes, fáradhatatlan és rokonszenves alakításával.