Meglepetések és csalódások I. (Bánk bán-széria az Erkel Színház Operakalandjában, 2017. május 2-13.)

Egy húsz előadásból álló sorozattal vett búcsút a budapesti közönségtől Erkel Bánk bánjának Káel Csaba által jegyzett rendezése. Az éppen 15 évvel ezelőtti produkció a mű akkori filmváltozata alapján készült, lényegében annak színpadi adaptációja volt, különösebb invenció és különösebb hibák nélkül.

Alf layla wa-layla - A Bűvös szekrény az Erkelben

Ezt a tüneményes kis vígoperát csak elővette a ház, és pimaszul egyszerűen oldottak meg egy nagy problémát. Nem kerestek szólistákat, nem szerződtettek sztárvendéget, hanem az egészet rábízták az operaház kórusára...

Szerepben, szerepen kívül – A Nabucco az Erkel Színházban

Alexandru Agache énektechnikája egy olyan iskolát képvisel, amely ma már az egész világban is ritka, nálunk pedig szinte ismeretlen. Érdemes megfigyelni, ahogyan egész testével énekel, hallatlan energiákat mozgósít erőlködés nélkül, hogy mindig optimális erővel szóljon.

Muzeális kincs historikus stílben? Paródia? Ízlésficam? – A kalóz című balett főpróbája a MÁO-ban

A díszlettervező mintha nem tudott volna dönteni a monumentalitás és a kisázsiai intimitás csábítása között. A sematikusan ábrázolt öreg pasa miliőjéből – díszes ülőhely a lábazatánál legyezgető háremhölgyekkel – már a bazárban előleget kapunk, és ez lesz a palota-képek egyetlen „funkcionális” zuga is.

Szerepgondolatok: Santuzza álma és a többiek

Santuzza menekül a válóságtól, és Komlósi Ildikó ezeket a pillanatokat fűzte össze kizárólag vokális eszközökkel álommá. Sok pianóval, finom hajlékonysággal, nagy lélekkel dalolt alig engedett meg magának erős érzelmi affektusokat. Nem fújt borzongató mély hangokat, nem akart lehengerelni a magasakkal, egyáltalán alig használta hangjának szélsőségeit.