Bejelentkezés Regisztráció

Operett, mint színpadi műfaj


4181 Búbánat 2019-12-14 12:19:34 [Válasz erre: 4180 IVA 2019-12-14 04:31:43]

Észrevételed a topic címéből levezetve jogos: a balett nem "operett, mint színpadi műfaj". A topicot a címe ellenére tágabb, gyűjtő fogalomként kezelem: minden, ami az Operettszínházban történik és esemény (ugyanakkor a hazai és külföldi vonatkozású operettről is), hírt adni. Részletes beszámolót a produkciókról írhatunk oda, amelyeknek külön helyük van a topicok között (operett; balett- és tánc; musical).

Másik gondolatom: az Operettszínháznak  van saját balett-és tánckara, most önálló színpadi balett-produkcióval jelentkeznek. Szűkebb-tágabb értelemben nem csak operett mint színpadi műfaj, hanem minden, ami az Operettszínházban történik, az ne maradjon említés nélkül, így ez a most meghirdetett saját balettprodukció sem. Ugyanúgy, ahogy az Operettszínház és más színházak musical-bemutatóiról, előadásairól a Musical-topicban szoktunk írni - de azért említés gyanánt ebben a topicban is olykor hírt adunk róla - ha saját produkcióban kerül(t) színpadra. Legyenek  több helyen - itt is -  megemlítve. A Diótörő-előadásról beszámolni ott a hely a Balett- és Táncművészet topicjában (ahol parallel ugyancsak hírt adtam a balett közelgő operettszínházi bemutatójáról.)

Különben valóban, az "operett mint színpadi műfaj"-t illetően itt elsősorban az operettről esik (essék) szó.  Egyetértek.

A Diótörő most új színfolt az Operettszínház palettáján, ezért is érdemesnek találtam mint új, saját balettprodukcióját ebben a topicban külön kihangsúlyozva megemlíteni. 

Egyébként a darabot nem tervezem megnézni, ezért ha kedvet kapsz hozzá elmenni és megtekinteni, úgy kíváncsian várom majd a beszámolódat a "másik" topicban. 

A János vitéz operettszínházi bemutatójáról itt írt beszámolódat - a premier-szereposztás tükrében -, az előadáson látottakról kifejtett véleményedett érdeklődéssel olvastam én is. 


4180 IVA 2019-12-14 04:31:43 [Válasz erre: 4178 Búbánat 2019-12-13 15:42:50]

A topic címéből határozottan azt a gondolat tűnik ki, hogy a megjelölt téma nem az Operettszínház, hanem az operett műfaja.


4179 IVA 2019-12-14 04:30:11 [Válasz erre: 4177 Edmond Dantes 2019-12-13 09:09:28]

Táncjáték hatását ugyan nem kelti ez a János vitéz, de feltűnő, hogy a színpadon folyamatos az erős akciózás és ebben a tánc. Mire Tündérországba érünk, már nem vagyunk rá fogékonyak.


4178 Búbánat 2019-12-13 15:42:50 [Válasz erre: 4176 IVA 2019-12-13 05:19:19]

Mégis, az Operettszínház produkciója!  Amúgy  beraktam az információt a Balett- és Táncművészet topicba, úgyszintén.


4177 Edmond Dantes 2019-12-13 09:09:28 [Válasz erre: 4176 IVA 2019-12-13 05:19:19]

Ha jól olvasom alapos elemzésedet az új János vitézről, kis túlzással szinte táncjáték lett. Kicsit keverik a műfajokat, profilokat mostanában arrafelé.


4176 IVA 2019-12-13 05:19:19 [Válasz erre: 4175 Búbánat 2019-12-12 10:34:23]

Az érkező Diótörőnek és az arról szóló információnak semmi köze sincs az operetthez mint színpadi műfajhoz. Remélem legalábbis.


4175 Búbánat 2019-12-12 10:34:23

Az Operettszínház honlapjáról:

Hamarosan érkezik a Diótörő

A Budapesti Operettszínházban 30 év után láthat ismét balettelőadást a közönség. Először állítjuk színpadra Csajkovszkij Diótörő című örök klasszikus karácsonyi meséjét, amelyben színházunk táncosai mellett a  Magyar Táncművészeti Egyetem növendékei is bemutatkoznak.

Tavasszal kötöttünk stratégiai megállapodást a Magyar Táncművészeti Egyetemmel. - "Az együttműködés idei legnagyobb közös vállalkozása a Diótörő színpadra állítása." - mondta Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója, aki úgy véli, a két intézmény együttműködése fontos, hiszen az Operettszínháznak szüksége van utánpótlásra, a növendékeknek pedig jövőképre.

Apáti Bence, a Budapesti Operettszínház balettigazgatója szívügyének érzi, hogy szülessen olyan előadás, amely a táncművészekről szól. Az pedig, hogy az egyetem növendékei együtt dolgozhatnak azokkal a táncosokkal, akik már régóta a pályán vannak, az utánpótlás nevelésének a legjobb módja. - "A Diótörő életben tudja tartani a balettművészetet, amely vitathatatlanul a táncok királya" - hangsúlyozta a balettigazgató.

Bolvári-Takács Gábor, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora elmondta: "Hallgatóinknak és növendékeinknek óriási élmény, hogy valódi, színházi körülmények között mutatkozhatnak be egy olyan darabban, amely minden család számára ismerős, és amely elmaradhatatlan része az ünnepi készülődésnek". 

„Klára hercegnő szerepében Kozmér Alexandra (Harangozó-díjas balettművész), Ottlik M. Laura (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa, Magyar Ezüst Érdemkeresztes művész) és Szelényi Dóra, a Magyar Táncművészeti Egyetem IX-ik évfolyamos, végzős hallgatója mutatkozik be, Diótörő hercegként Gallai Zsolt (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa), Sík Milán (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa, az Év férfi táncosa 2018) és Somai Valér, a Magyar Táncművészeti Egyetem 2018-ban végzett hallgatója lép színpadra. A két felvonásból álló balettben a kisebbek is lehetőséget kapnak, a gyerek főszereplőket a Magyar Táncművészeti Egyetem Nádasi Ferenc Gimnáziumának növendékei alakítják.

A közösen színpadra állított, 11 előadásból álló Diótörő-előadássorozat december 20-án indul, és az egyetem mintegy félszáz diákja vesz részt benne. A rendező-koreográfus ifj. Harangozó Gyula Kossuth-díjas táncművész, aki a Bécsi Operában korábban sikerrel játszott Diótörő-rendezése alapján új, látványos előadást rendez.”

Közreműködik a Budapesti Operettszínház Balettkara és Zenekara, vezényel Pfeiffer Gyula.

„Az előadást 2 felvonásban játsszuk, játékideje 2x50 perc, megtekintését 6 éves kortól ajánljuk.”


4174 IVA 2019-12-12 05:50:36

János vitéz – Budapesti Operettszínház – 2019. december 7.

Mialatt provinciális érdeklődésű fórumozótársaim azt figyelték remegőn, hogy milyen Tosca Anna Nyetrebko a Scala évadnyitó előadásán, én a pesti Broadway fényes forgatagába vetettem magam, hogy megnézzem az Operettszínház új János vitéz-előadását.
Mert még ha nem is jobban, mint a Toscát, szeretem ezt művet, amellyel a megismerkedésem egybeesett első Erkel színházi látogatásommal, és míg élek, keresem és visszavárom azt az élményt, amelyet Mikó András rendezése, Fülöp Zoltán és Márk Tivadar látványvilága nyújtott – és amelyhez foghatót a daljáték későbbi felújításaitól sosem kaptam meg. Pontosabban és őszintébben: Makai Péter (1968), Kerényi Imre (1987), Fehér András (2001), illetve ifj. Palcsó Sándor (2003) rendezései mind csalódást hoztak nekem, és évtizedről évtizedre azt a lehangoló tapasztalatot, hogy minél rohamosabban fejlődik a technika, a vizuális varázslat megteremtése a film, a televízió és a videó térhódításával, annál silányabb és primitívebb a látványteremtés gyakorlata a fővárosi operaszínpadokon. Igaz, ez nem akadályozott abban, hogy a János vitéz új betanulásait és beállóit is megnézzem. Talán sajnálhatom, hogy a szinte töretlen operaházi, Erkel színházi János vitéz-szériák majd' évtizednyi hiátusában nem néztem meg Vámos László rendezését az Operettszínházban, idegenkedve a fényképekről sejthető naiv–népies stílustól: lehet, hogy ma éppen az tetszene, mert az egységes és erős stílus nyújthat egyfajta hatást az illúzió helyett.
Utóbbi, optimista megállapításom persze csak bizonyos minőségi szint felett érvényes. A Pesti Színház 2004-es, kísérleti (ám fizetős) János vitéze (rendezte Forgács Péter) esetében, amelynek zenei és színpadi színvonala nullával sem volt értékelhető, a hatás összértéke is csak 0 lehetett. A Bozsik Yvette rendezte–koreografálta operettszínházi előadás pozitívuma, hogy nem olyan botrányos, nyíltan és provokatívan gyenge, mint az említett vígszínházi produkció volt.
Amint más alkalmakkor már említettem, láttam Alföldi Róbert rendezését is a Nemzeti Színházban (2009), néhány kiváló alakítással, biztató I. és elviselhető II. felvonással – aztán milyen jó lett volna, ha a III. (mondjuk, egy áramszünet miatt) elmarad! Igen: „csak az a vég!”... Vagyis az az ötlet, hogy Jancsi, Bagó és a közönség nem Tündérország királynőjeként, hanem egy metró-aluljáróban strichelő prostituáltként látja viszont Iluskát. Hiszen egy következő életében, ha nem sikerül tündérkirálynőnek lennie, még annyi mindenből megélhet egy szegény lány, a legrosszabb esetben csinálhatja azt, amiben már gyakorlata van: lehet mosónő, abból bárki meg tudott élni, amíg nem találták fel a mosógépet. Hanem azon a prostitúciós ötleten máig sem tudok túljutni, nem azért, amiért az akkori ellenzéki politikusok sem, hanem azért, mert ilyen jellembeli változáson nem eshet át egy daljáték hősnője, aki Petőfi Sándor elbeszélő költeményéből származik, nem pedig a Troilus és Cressidából.
Arra viszont nem számítottam, hogy Bozsik Yvette rendezése láttán – ha visszasírni nem is, de – bizonyos nosztalgiával fogok emlékezni az Alföldiére, és nem azért, mert akkor egy évtizeddel fiatalabb voltam. Elsősorban azért, mert az Alföldié mégiscsak meg volt rendezve, a giccsek gondosan idézőjelbe téve, még a záró kép is, amelyben a magára maradt Jancsi, Bagó és a faluvégi kunyhó a Nemzeti Színház színpadának imponáló mélységébe tűnik, és az inkriminált erőszakos ötleten kívül nem volt a gagyik tárháza.
Az édes-bús nótákkal és frázisokkal átszőtt daljáték Bozsik Yvette-féle rendezéséből egyetlen megrendítő képet sem vihet magával a néző. Különös módon a ötletek gagyi voltának tettenéréséhez nem kell szélesebb színházi műveltség, mint az Ókovács-érában született felújítások ismerete az Erkel Színház repertoárjából. Amikor egy rendező nem hisz egy szerep, egy helyzet, a történet, a zene, az előadók erejében, hatásában, kettőzni, sőt sokszorozni igyekszik a látványt. Mint amikor valaki nem érzi meggyőzőnek, amit mond, ezért többször ismétli. Nem tudni, hogy Szinetár Miklós 2014-es Varázsfuvolájában eredeti ötlet-e a főhősök (Pamina, Tamino, Papageno) gyermek-alteregóinak megjelentetése a Három gyermek szólamában, de bizonyos, hogy a jellemek egyezésében kibicsaklik. Ennél is fölöslegesebb benne a három hölgy általában jól is játszó énekesnői mellé „cselekvő alteregókat” rendelni, ami nem erősíti, hanem zavarja az énekesnők hatását. Nos, az operettszínházi János vitézt is rendre megterheli a Jancsi és Iluska gyerekkori énjét megjelenítő két gyermek, mely édeskés ötlet csak azt hangsúlyozza, hogy a gyermekkorból éppen csak kilépett hősök szerepeiben 30, illetve 40 feletti színészeket látunk. Ám ne gondoljuk, hogy két Iluska látványával megússzuk! Amikor a leányka arról énekel, hogy fehér ruháját a patakban mossa, nyíltan hazudik, ugyanis faállványos teknő fölött abszolvál koreográfiát a textilneművel, tehát sem vízben állnia, sem térdepelnie, sem szoknyáját felgyűrnie nem kell, és még segítsége is akad: a színpadon további hat ilyen teknőben további hat lány most ilyen artisztikusan – és ezzel már át is jutottunk a Szűcs Gábor rendezte Hunyadi László világába, ahol nem táncolni való zenékre sorra megjelennek a táncos-alteregók, díszlettáncosok, sőt a faluszél eseményeit is ugyanúgy kísérik a lelki viharokat letáncoló fekete ruhás nők, mint amott Szilágyi Erzsébet baljós látomásait. A koreográfus-rendező láthatóan fél attól, hogy a színpadra intimitás költözzön: mindig forgatagnak, rumlinak kell lennie. Ha ezt a kényszerességet tekintenénk stílusjegynek, esetleg beszélhetnénk az előadás stílusáról, ám a II. felvonástól sejlik, a III.-ban pedig már bizonyos, hogy az egyes képek látványa és szcenírozása köszönőviszonyban sincs egymással. Persze nagyon eltérő világ a magyar faluvég (még ha Iluska és mostohája nem szegényes viskóban tengődik is, hanem egy kukoricagóré-lécekből épült, emeletes, teraszos üdülőházban, amely fölött ugyanilyen anyagú, mobil várkapuívek variálják a látványt) és eltérő a francia királyi udvar, amely inkább valami orfeum-díszletet idéz. És milyen más az élet tavának birodalma, majd Tündérország, de itt mintha nem is ugyanabban az előadásban lennénk. Pedig a szcenírozás él a színpad technikai tudásával, a forgószínpad és a koncentrikus forgófolyosó ellenkező irányú mozgathatóságával, görgő díszletelemekkel és teherliftnyi süllyesztő-emelővel – a csoda, a varázslat mégis elmarad: hiányzik a látványból a költészet, az atmoszféra és a szellemesség. A francia udvar fő látványeleme egy mesebeli méretű zongora, amelynek egyik „drámai” funkciója, hogy a primadonna annak tetejéről küldheti áriájának csúcshangját. Hogy a parasztihoz képest egy kifinomult, de idegen kultúrába kerültünk, két erősen feminin mozgású, ám szakállas udvaronc jelzi, továbbá egy imitt-amott minden funkció nélkül balettozgató balerina. A látvány a hosszadalmas felvonás végére kaotikus giccshalmazzá keveredik, ami dramaturgiai botlást is eredményez: nincs tétje annak, hogy Jancsi elmenekül a felkínált királyságból és házasság elől, ezt megtenné akkor is, ha nem Iluskája után hajtaná a vágy.
Némi öröm, hogy szünet nélkül folytatódik a játék, ám az összevonás az élet tava körüli csodás események rendezői elnagyolásával jár. Nincs itt némi szárazjégen kívül semmi dermesztő, Tündérországban semmi szépség (újfent nem marad tétje annak, hogy a hősök hazavágynak: mennének akárhová). A két kép között csupán annyi a különbség, hogy a kék tó felett holdszerűen világító óriási korong Tündérország fölött neoncső szegélyt kap. Viszont sok és fárasztóan unalmas a tánc, amelynek feladatait az Operettszínház Balettkara és a Bozsik Yvette Társulat látja el.
Ha Petőfi nem azzal indítaná költeményét, hogy „tüzesen süt le a nyári nap sugára”, talán nem zavarna, hogy a darab elején is kevés, legfeljebb szűrt „napfény” világítja meg a játékot, mígnem egyre inkább csak a hatástalan kunsztoktól (nem elég) világos a színpad. (A világítást Dreiszker József tervezte.) A Cziegler Balázs díszleteiről eddig elmondottakból kiderül, hogy sem ötletük, sem látványuk nem nyerte el tetszésemet. Berzsenyi Krisztina jelmezei vegyes hatást keltettek: a férfi szereplőké sikerült jobban, sőt kiválóan, de Iluska és másolatainak habfehér és ünnepélyes túlöltözöttsége megbocsáthatatlan. Nem mondom, hogy gyerekkorom János vitézében – miközben falusi életemben igazán nem szenvedtem hiányt háziállatok látványában, sőt Pesten sem számítottak ritkaságnak a kocsik elé fogott lovak – nem adtak mégis örömteli élményt az Erkel Színház színpadán megjelenő birkák és paripák (utóbbiakból lehet, hogy csak egy volt), mégis bízom annyira a művészetben, hogy ezek színpadi megoldásokkal is helyettesíthetők. (Alföldi rendezéséből háncsfonatból készült birkákra emlékszem.) Bozsik Yvette színpadán a huszárok lába közé kapott, nemzeti színű szalagokkal és fehér stólákkal díszített fehér lókoponyák látványa azonban elégtelen és kellemetlen.
Nem választottam szereposztást, hiszen az Operettszínház még a Magyar Nemzeti Balettnél is később tudatja a napokra vonatkozó gárdát: amikor már csak maradék jegyek jutnak a rajongóknak. A premier szereposztását kaptam, és a zenei élmény igencsak elmaradt az Erkel színházi előadások mindenkori hatásától. A hangokról, azok jelenlegi állapotáról csak óvatosan formálhatok véleményt, mert nem tudni, kinek hízelgett, kinek a hatásán rontott a mikroport, illetve a hangerősítés. Dolhai Attila nem operai tenorként is fölényesen győzi a szólamot. Rokonszenves egyéniség is, bár a címszereplő szakállasságát még szokni kell. (A képek szerint mindhárom szereposztásban szakállas.) Bagót, szintén rokonszenvesen, Langer Soma alakította, aki nem bariton és nem is tenor, mélységei nem elég erősek, deklamálása kissé iskolás. Leginkább az zavart, hogy a hangerősítés mintha uniformizálná a hangok színezetét. Nem tudhatom, hogy a Francia királykisasszony szólamát kiválóan éneklő Fischl Mónika hangjának vivőereje mennyire különbözik operai koloratúrszoprán társaiétól, akik erősítés nélkül énekelnek. Hiányérzetet hagyott bennem, hogy a királylány dalának koloratúr-kadenciákkal díszített refrénjét nem a női kórus, hanem csak hangszerek kísérték (és persze a zavaró táncikálás). Bordás Barbarát is csak gálaműsorok felvételeiről ismertem eddig. Szép éneklése mellett sem sugárzott egyéniségéből az a megejtő varázs, amely két férfi síron túli szerelmét hitelesíti. Lehet, hogy ez a szép jelmezek és a figura „megcsinálásának” hiányán múlt. Bodrogi Gyula fellépése a Francia király szerepében már a Nemzetiben, Alföldi rendezésében is, alig maradt hanggal is csodálatra méltó volt, hát még most, 85 évesen. Mára a technika egy rekedtté töredezett, de a felismerhető „bodrogis” színezetet még őrző hangot erősít fel, az alakítást a ma is erős személyiség és a színpadi biztonság jellemzi. Iluska gonosz mostohája szerepében Oszvald Marika nem olyan falusi szipirtyó, amilyennek Petőfi nyomán szokás ábrázolni, hanem jómódú, takaros asszonyság, aki szubrett mivoltához, múltjához képest meglepően „öblös” hanggal és egyéniségének erejével győzi a szerepet.
A zene gépi(es) hangzása akadályozott abban, hogy Hermann Szabolcs vezénylésének dinamikáját, árnyalatait értékelni tudjam.
Összegezve: rendező-koreográfus alkotásától azt vártam, hogy tánccal megtermékenyített, álomszerű színrevitelt látok. Amit kaptam, unalmas, giccses operettrevű.


4173 Búbánat 2019-12-07 22:47:04 [Válasz erre: 4172 Búbánat 2019-12-06 22:20:31]

https://szinhaz.org/zenes-szinhaz/operett/2019/11/01/szegeden-a-magnas-miska-oszvald-marikaval-keszul-peller-karoly-rendezese/

Peller Károly hangsúlyozta, az eredeti darabban nincs nagymamaszerep, ezt később, Békeffy írta bele. Többek között azért választotta az átiratot, hogy két remek színész-énekesnőnek, Oszvald Marikának és a szegedi Vajda Júliának is szerepet tudjon kínálni a darabban.

Az operettet 1976. szeptember 25-én már bemutatták Szegeden, akkor Szász Károly állította színpadra, olyan művészekkel, mint Poór Péter, Herczeg Zsolt, Máriáss József, vagy a Nemzet Színésze, Király Levente.

Marcsát, a tenyeres-talpas mosogatólányt akkor a fiatal tehetség, Oszvald Marika játszotta. Most, negyvenhárom év után Kossuth-díjas művészként nagymamaszerepben tér vissza, a kettős szereposztásban Vajda Júlia lesz a párja.


4172 Búbánat 2019-12-06 22:20:31

Nem tudom, az operettbarátok kezdjenek-e rettegni?...

A Vígszínház közelmúltbeli Mágnás Miska bemutatóját követi egy szegedi Mágnás Miska-produkció:

 

Szegedi Nemzeti Színház

SZIRMAI ALBERT-BAKONYI KÁROLY-GÁBOR ANDOR

MÁGNÁS MISKA

operett három felvonásban, két részben

Bemutató: 2019. december 13. 19:00

"Az egyik legkedveltebb és legismertebb magyar operettet, a Mágnás Miskát készítik a Szegedi Nemzeti Színház művészei. Kedden kezdődtek meg az olvasópróbái a darabnak, amelyet Peller Károly rendez, aki énekesként Budapesten szerepelt már a Mágnás Miskában.

A sajtónyilvános próbán elmondta, egy olyan előadást szeretne, amely díszletében, jelmezeiben az operett hagyományos világát idézi, azonban játékmódjában és mozgásvilágában inkább a mai korhoz igazodik."

https://www.delmagyar.hu/kultura/helyi-kultura/decemberben-magnas-miska-4689585/


4171 Búbánat 2019-11-28 10:45:46 [Válasz erre: 4169 joska141 2019-11-27 20:10:38]

Az Operaház  előcsarnokából nyíló főlépcsőház emeleti szintjén - váltásokban énekelnek opera- és operettáriákat a turnusokban érkező turistáknak a felkért énekművészek, zongorakísérettel.


4170 IVA 2019-11-28 04:05:07 [Válasz erre: 4167 joska141 2019-11-27 15:00:07]

Tisztelt Joska141, örömömre szolgált, hogy elsőként szólt a Felföldi-interjúhoz, és abban Vidnyánszky Attila méltatásához, miszerint a művésznő, „interjújának végén nagyon meleg szavakkal emlékezik meg Vidnyánszky Attila Csárdáskirálynő rendezéséről”. Merthogy én csak most jutottam ide, azzal a fogalmazási tervvel, hogy a rendező (akinek a neve már előzetesen is meg-megcsillan) fényesre nyalását kifogásolom.
Kénytelen vagyok azt is megjegyezni, hogy a kisebb-nagyobb elírások között otromba hibák is maradtak a szövegben. A legotrombább nem is helyesírási, hanem Kabos Gyula neve a Kabos Lászlóé helyett.
Riporter és alanya közös figyelmetlensége, hogy a művésznő diáksága idején nem szakközépiskolák voltak, hanem technikumok, ilyen lehetett a Dobó Katica Közgazdasági is.
Csalódással tapasztaltam azt a hangnemet, amelyben a mindig kedves Felföldi Anikó Sólyom Jankára emlékezett (akinek jómagam csak a paródiájával találkoztam egy tv-műsorban). Egy nagyszájú tinilánynak sem állna jól azt mondani, hogy „valamikor Krisztus előtt született, de a patrónusa révén még sok ezer évesen is énekelgethette”… stb. Nyolcvanegy évesen is fellépő színésznőtől azért is stílustalan ez a jópofizás, mert (a Wikipédia szerint) Sólyom Janka, bárki volt is a patrónusa, 70 évesen meghalt.


4169 joska141 2019-11-27 20:10:38 [Válasz erre: 4168 Búbánat 2019-11-27 18:50:04]

Nagyon szívesen. Én köszönöm, hogy ki tetszett ide emelni részeket a Kiss Diána interjúból. Talán az interjú utolsó mondatát a készítő pontosíthatta volna egy rákérdezéssel...

Emellett az Operaházban, immáron harmadik éve adunk kisebb koncerteket a turistáknak

Hol?


4168 Búbánat 2019-11-27 18:50:04 [Válasz erre: 4167 joska141 2019-11-27 15:00:07]

Kedves joska 141!

Köszönöm  kifejtett gondolatait a Felföldi Anikó-interjú kapcsán, annak meg különösen örvendek, hogy rátalált a Kiss Diána-interjúra és betette ide  a linkjét.

Ez utóbbit most külön kiemelem:

"Az operettet is ugyanolyan magas fokon kell művelni, mint az operát" - interjú Kiss Diánával”

Flaisz János - 2019. 11.23.  szinhazikritikak.blog.hu

[…] Az operettek később kerültek képbe?

Anna Netrebko az egyik példaképem. Van egy felvétele, ahol várandósan, nagy pocakkal énekli Szilvia belépőjét a Csárdáskirálynőből. Rácsodálkoztam, hogy ezt lehet így is? Ekkora szenvedéllyel, átéléssel, operaénekesként? Mindemellett megszólalt bennem a magyar virtus is, onnantól kezdve jobban érdekelt az operett. A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán végeztem az alapszakot, Dr. Mohos Nagy Évánál. Onnan a Zeneakadémia operaszakára felvételiztem, ahová vinnünk kellett egy szabadon választott operettet is, ekkor énekeltem életem első operett áriáját, A cigánybáróból Szaffi dalát. Nádor Magdával, a zeneakadémiai tanárommal tanultam meg Szilvia belépőjét, azóta volt nagy szerepálmom a Csárdáskirálynő.

Akkor ezek szerint egyenes út vezetett a Budapesti Operettszínházhoz?

Nem egészen. Korábban már részt vettem egy meghallgatáson az Operettszínházban, akkor ígéretet kaptam egy szerepre, de végül máshogy alakultak a dolgok. Kiss-B. Atilla főigazgató viszont ismert még a Zeneakadémiáról. Tanárként rengeteg vizsgaelőadásomon látott és hallott, s a későbbiekben is figyelte az életutamat. Aztán amikor már az Operettszínházban találkoztam az igazgató úrral, megtudtam tőle, hogy azt a korábbi meghallgatást is ő szervezte a Zeneakadémia hallgatói számára. Valószínűleg nincs véletlenszerűség abban, hogy később már szerepfelkéréssel keresett meg igazgatóként. Előbb Stázi szerepét osztotta rám, amit a szabadtéri előadásokon 2 alkalommal is volt szerencsém megformálni. Szeptemberben viszont már Szilviaként debütálhattam az Operettszínház színpadán. Azt hiszem az operettes pályafutásomat nem is kezdhettem volna jobb szereppel, hiszen ez hatalmas álmom volt, amiért nem tudok elég hálás lenni a Budapesti Operettszínháznak.

Mennyire nehéz a két műfajban, az operában és az operettben egyszerre megfelelni?

Alapvetően nem szerencsés keverni a műfajokat, de ebben az esetben azt gondolom, hogy nem állnak nagyon távol egymástól. Egészen más, ha az ember mondjuk musicalt és operát énekel egyszerre, bár hozzáteszem, hogy például egy Bernstein-musicalt ugyanúgy klasszikus hangképzéssel éneklünk, és az operettet is ugyanolyan magas fokon kell művelni, mint az operát. Ott vannak a nagy elődök, mint például Házy Erzsébet vagy Ilosfalvy Róbert, akik az opera és az operett műfajában is egyaránt kiemelkedőek voltak. (a kiemelés tőlem: Búbánat) Az operettben a prózai részek miatt az énekeseknek nehezebb a karaktert megformálni. Az operában a recitativóknak, akárcsak az áriáknak, megvan a saját dallamuk, ami nagy segítség nekünk. Azt gondolom, hogy jót tesz az embernek mind a két műfaj: az operában nagy mélységeket élünk meg zeneileg és lelkileg is, gyakran szenvedünk és olykor meghalunk. Az operettben pedig sokat nevetünk és nevettetünk, ezáltal a nézőktől mi is energiát kapunk.

Vannak további szerepálmaid?

Csak azok vannak! (nevet). Igazi Puccini-szerelmes vagyok, így a későbbiekben többek között Manon Lescaut, Mimi (Bohémélet) és Tosca szerepét is szívesen énekelném. Illetve a Carmenben Micaelát, az egy gyönyörű szerep. Operettben pedig Giudittát, Szaffit, Hannát, később pedig Marica grófnőt.”

[…] Nagy örömömre, az Erkel Színházban december végén fogok debütálni A denevérben Adélként. Emellett az Operaházban, immáron harmadik éve adunk kisebb koncerteket a turistáknak, ez már állandó részévé vált az életemnek.


4167 joska141 2019-11-27 15:00:07 [Válasz erre: 4166 Búbánat 2019-11-27 11:08:42]

Tisztelt Búbánat! Köszönöm, hogy felhívta a figyelmet erre a most megjelent Felföldi Anikó interjúra. A művésznő – akinek ezúton is kívánok jó egészséget és további sikereket – interjújának végén nagyon meleg szavakkal emlékezik meg Vidnyánszky Attila Csárdáskirálynő rendezéséről („A rendező személye kapcsán az is meglepően kellemes tapasztalat volt számunkra, hogy valaki emberszámba vette a társulatot.”).

Ez az interjúrész teljesen összecseng Kiss Diána interjújával: https://szinhazikritikak.blog.hu/2019/11/23/_az_operettet_is_ugyanolyan_magas_fokon_kell_muvelni_mint_az_operat_interju_kiss_dianaval, aki – elmondása szerint - szintén nagy élményként élte meg Vidnyánszky Attila rendezését.

Jó olvasni, hogy egy színházában már beérkezett és egy pályáját ott most kezdő színésznő is azonos szinten ismeri el valakinek a képességeit. Azt hiszem ezek az ily módon visszaigazolt képességek tették Vidnyánszky Attilát arra, hogy a jelenlegi színházi élet megkerülhetetlen tényezőjévé válhasson. Nevezett legutóbb az itt más fórumokon tárgyalt G.P. esettel kapcsolatban mondta el véleményét a SZFE-ről, ahol – mivel más hasonló tárgyú egyetemnek a vezetője – Ő nem kapcsolódott be a működésükbe. Így az SZFE felelőssége, hogy – szavai szerint – „a magyar színészekbe már a Színművészeti Egyetemen beültetik azt, hogy a rendező előtt meg kell alázkodni, és ez megöli a művészetet.

Bízunk benne, hogy ez a szemléletmód belátható időn belül meg fog változni, a Felföldi Anikó által is említett pozitív gyakorlat szerint.


4166 Búbánat 2019-11-27 11:08:42

Felföldi Anikó, a szubrett - filozófiai tanulmányairól, a családjuk vagyonát elkobzó korszakról, az életéről mesél

SZTANKAY ÁDÁM2019.11.23. 18:30 -  Origo.hu

 „Felföldi Anikó túlságosan szépnek és arisztokratikusnak találtatott a korszak ideáljaihoz képest, amikor a kilencszázötvenes években megpróbált bekerülni a Színművészeti Főiskola hallgatói közé. Néhány éven belül mégis egyike lett az akkor még Fővárosi Operettszínház néven működő intézmény legismertebb művészeinek. A Budapesti Operettszínházban tavaly ünnepelték nyolcvanadik születésnapját, ahol színészi diplomáját is átvehette. Időközben a musical és operett repertoár főszerepeinek sorát játszotta végig, olykor külföldi színházak előadásaiban. A Magyarok Világszövetségének kulturális nagyköveteként pedig pódiumműsorokkal utazta körbe a világot. Színházában, melynek 1966-ban lett tagja, nemrég mutatták be a Csárdáskirálynőt, amelyben Honthy Hanna egykori szerepét játssza. Az előadást a Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila rendezte. Felföldi Anikó az Origónak egyebek között azt is elmeséli, hogy miért tartotta fontosnak szubrettként az esztétika-filozófia szak elvégzését, ahogy arról is szó esik, miért lehet hasznos egy barna lánynak úgy tennie olykor, mintha lélekben ugyanolyan szőke lenne, mint a színpadon, parókában megformált figurája.”


4165 Edmond Dantes 2019-11-27 09:57:04 [Válasz erre: 4162 joska141 2019-11-26 14:48:12]

Igen, látom a kérdéses cikket, ami azonban inkább valamelyik opera-topikba való: hadd olvassák és hadd örvendezzenek -már ha van min- az operát, operai topikokat inkább kedvelő fórumtársaink. Átmegyek.



4163 tiramisu 2019-11-26 17:19:20 [Válasz erre: 4162 joska141 2019-11-26 14:48:12]

Istenem..


4162 joska141 2019-11-26 14:48:12 [Válasz erre: 4158 Edmond Dantes 2019-11-26 09:32:32]

Nagyon szívesen. Ahogy írtam, a Mágnás Miska beszámolót Jagri Ágnes írta, aki a jelen Fórum 4149 számú bejegyzésében található Bozsik Yvette interjút készítette a János vitéz bemutatója előtt.

Egyéként nem lett volna rossz, ha Ön a 4157 számú bejegyzésében idézett Origo.hu oldalain tovább olvasta volna a kétségtelenül örvendetes híreket. Így megtudhatjuk, hogy jövőre Vidnyánszky Attila újra megrendezi a Bánk bán operaváltozatát, a Palotakoncerteket is jegyző Vadász Dániel producer szervezésében és Vadász Dániel felesége Fischl Mónika, mint Melinda részvételével. A 2020-tól Nagy-Magyarország területén több alkalommal előadandó produkció újabb szép példája lesz a különböző műfajú és profilú zenés és prózai színházak összefonódásának, egy adott cél minél hatékonyabb elérése érdekében. Bízom az elvárható sikerben.


4161 Búbánat 2019-11-26 11:52:35

Engem nem zavar, ha a darab túl hosszú és poros, amennyiben jó a zenéje.  Székely Kriszta  említett Kékszakálljának mai kor (legyen az XX.,  XXI. század) miliőjébe rendezett víziója ugyan előszörre meghökkentő, de a zene és a jó énekes-színészi alakítások megkönnyítik a befogadását - már annak, aki hozzám hasonlóan  Offenbach-rajongó (is) és vevő a francia "szellemesség/szellemiség" magyarra átkonvertált blőd humorára,  szarkasztikumára, a zene, a szöveg és játék együttes kódolt nyelvi mai "üzenetére". De ha nincs semmi üzenet az még jobb!... Úgyhogy nem sajnáltam rá az időt és még háromszor megnéztem a darabot!  Tudom, megosztotta közönséget, amit Székely Kriszta Offenbach és Kékszakáll címen megálmodott és megvalósított vendégként az Operettszínházban. Szívesen venném, ha ezt a megismert változatot felújítanák és maradna tovább a repertoáron, de más Offenbach-operetteket is várnék... Ugyanakkor nem vetem meg a porosnak, giccsesnek,  piros-fehér-zöld színű pántlikás-lobogós, gatyás vagy éppen bíbor-palástos-parókás-koronás-címeres-felcicomázott, felékszerezett és sziruppal leöntött darabokat sem pusztán csakazért, mert avittnak, korszerűtlennek vagy akár túlzott "magyarosnak"  titulálják és bírálják egyesek. Különben is, én a színházba, az operettbe vagy az operába főleg azért járok, hogy lehetőleg szépet lássak és kapjak,  szívhez szóló, pozitív kisugárzású, pozitív érzelmeket keltő darabokat  - legyenek bár azok  mély tragédiát hordozók vagy habkönnyű vígjáték; kosztümös és öltönyös, ásatag vagy modern, szóljon követhetően bármiről, de ne menjen szembe a szerzők gondolatiságával.  Tőlem tálalhatják mindezt mai köntösbe bújtatva, de ne kelljen előadás közben  "üzeneteket", "rébuszokat"  fejtegetnem.  Pusztán élvezni akarom a jó zenét, hozzá a szép kiállítást, legyenek jók a szereplők, és ami a színpadra kerül, váltson ki belőlem olyan emóciókat, amelyekkel egyet tudok érteni és érezni, azonosulni tudok.  S ha ezt értékelendő zenei, énekesi, színészi, rendezői megvalósításban, elfogadható koncepcióban kapom, és valamiként hat rám (az sem szükséges, hogy katartikus legyen),  a szórakozásom, kikapcsolódásom teljesnek mondható. 

Maradva a zenés színházi műfajnál, annak számomra befogadását - bármilyen színrevitelben is van részem - elősegíti, megkönnyíti a képzelet és az érzelmek szárnyán nyugvás – a visszaemlékezés a korábbi élményekre, amiből töltekezni tudok;  már egész korán a rádión keresztüli  zenehallgatásokból és a hozzáolvasásból  (és persze a színházi örömteli előadásokból) bennem él(t) a mű. Sokféle feldolgozás, verzió, elképzelés, megvalósítás, más-más művészekkel és színvonalon.  Csak a szikrát kell fellobbantanom és máris a kedvenceim között égek és lobogok - amíg tart a varázs...- a képzeletemben és a  nézőtéren ülve is…


4160 Búbánat 2019-11-26 10:35:14 [Válasz erre: 4157 Edmond Dantes 2019-11-26 08:58:45]

Én is úgy gondolom, elírás lehetett a cikkben: lemaradt a "V", tehát nem II. Pius, hanem VII. Piusra célzott utalásában a színház főigazgatója.


4159 Búbánat 2019-11-26 10:30:23 [Válasz erre: 4156 smaragd 2019-11-26 07:28:05]

:-))


4158 Edmond Dantes 2019-11-26 09:32:32 [Válasz erre: 4148 joska141 2019-11-21 10:52:08]

Kedves joska141, köszönöm a linket. Nagyon nehéz bármit is reagálni egy olyan írásra, ami olyan produkcióról szól, amit az ember (még?) nem látott. Csak úgy záporoznak a bombasztikus jelzők, amikkel a médiumok a pesti színházi szcénát óriási sikerrel, állva tapsoló közönséggel elöntő zenés produkciókat illetik: Csárdáskirálynő, Rocco és fívérei, Mágnás Miska, János vitéz ... és a szezon csak nem túl rég kezdődött el. Nagyon röviden: úgy gondolom, operettet a 21. szd.-ban színpadra vinni kétféleképpen nem lehet vagy legalábbis nem tanácsos: 1/1 úgy, ahogyan az egykori (ős)bemutató(k) idején és 1/1 átértelmezve, széttrancsírozva ... vagyis úgy nem, ahogyan -csak az eddig olvasott írások alapján- a Csárdáskirálynőt és a Mágnás Miskát színre hozták-vitték.Baj, ha (Mágnás Miska) "... a színészek énekhangja hiányérzetet hagy maga után - az élménynek ezt a részét beáldozták az újraértelmezés oltárán." (ld. 4141) Az utóbbi időben talán Székely Kriszta Kékszakáll-rendezése fogott meg operett-vonalon; más kérdés, hogy magát a darabot túl hosszúnak, porosnak és zavarosnak éreztem (ld. 3537), csodát a rendező sem tehetett. Attól tartok azonban, hogy Székely Krisztának a közelebbi jövőben nemigen nyílik lehetősége az Operettszínházban rendezni ... talán másutt inkább. Például a Katonában, ha nem is operettet.


4157 Edmond Dantes 2019-11-26 08:58:45

"Csodálatos, szívszorító előadás az új János vitéz": a független függő origo.hu tudósítása az Operettszínház új János vitéz-előadásáról. A cikk végén "FrissítésA bemutató óriási sikert aratatott. A közönség hosszan ünnepelte a csodálatos, szívszorító előadást." Kiss-B.Atilla főigazgató rövid nyilatkozata azt sejteti, hogy a cselekményt a 15. századba helyezhették át: "János vitéz valós figura, huszár és igazi hős volt, aki saját élete árán mentette meg II. Pius pápát..." II. Pius, születési nevén Enea Silvio de'Piccolomini 1458-64 között állt a katolikus egyház élén. Valószínűsíthetően sajnálatos elírás történhetett a cikkben, amit viszont -eddig- nem frissítettek: egyes források szerint a címszereplő létező előképe, Horváth Nepomuki János (vitéz) neve-vitéz cselekedetei a 19. szd. első pápájához, a VII. Pius néven uralkodó Barnaba Chiaramontihoz köthetők. Az a fránya hiányzó "V"...pedig az a győzelem, az óriási siker egyezményes jele is...lenne.


4156 smaragd 2019-11-26 07:28:05 [Válasz erre: 4154 Búbánat 2019-11-25 13:40:44]

Mióta várunk már erre, hogy újra elmondhassuk: a Budapesti Operettszínház mindenből a legszebbet és a legmagasabb művészi igényt tűzte ki maga elé és ebben már gyönyörködhetünk is! Jó az irány!  :-)

Nem vagyok kudarckerülő beállítottságú, mégsem mertem elmenni a daljáték bemutatójára. (Sürgősen törölnöm kell évekkel ezelőtti csalódásomat, amelyet nem a művészek alakításai okoztak.)

Most a színpadképeket is látva és írásodban csupa jót olvasva e műfaj terén is megnyugodtam.

Kemény Egon zeneszerző  –  nagyoperettjei bemutatói a Fővárosi Operettszínházban: "Kikelet ucca 3.", 1929, "Fekete liliom", 1946, "Valahol Délen", 1956  –  az 1960-as években az egyik vele készített riportban az operett megújulását a daljátékban látta és hiányolta fővárosunkból a műfaj saját játszóhelyét. Most megvalósult álma: Budapesti Operettszínház, a Nemzeti Dalszínház!

4155 Búbánat 2019-11-25 18:24:25 [Válasz erre: 4154 Búbánat 2019-11-25 13:40:44]

Az Operettszínház honlapjáról:

Parádés szereposztás a János vitéz premierjén


4154 Búbánat 2019-11-25 13:40:44

Tegnap este  - november 24-én - a János vitéz harmadik premierjére látogattam el az "Operettbe"... Egybevetve az Erkel Színházban látható Kacsóh-daljátékkal, külsőségeiben, koncepciójában nincs nagy különbség közöttük, a megvalósítás, a rendezés-koreográfia kivitelének szerényebb mikéntjében viszont igen: az alkotóknak színpadra alkalmazott eszközei és lehetőségei adottak: azzal élnek, amijük van és ami az erősségük, például a színpadtechnika ügyes kihasználása (süllyesztő-emelő szerkezet, forgószínpad), a takarékosnak tűnő, mégis illúziót keltő képi-látványvilág, a szereplők jelmezei, a hang- és fényeffektusok,  a táncok… Ezek kiaknázása mind sajátságosan, jellemzően és hatásosan tükrözik vagy jelenítik meg  a jól ismert történet szüzséjének sémáit kezdve az egyszerű kis falusi porta szélén játszódó eseményeken át a francia király palotabeli történéseitől a megelevenedő mesebeli tündérbirodalomig.

A harmadik szereposztás főszerepeiben  bemutatkozott énekművészek közül számomra egyedül az Iluskát alakító Kiss Diána volt ismerős, akit a Vidnyánszky Attila rendezte Csárdáskirálynő Stázijaként már láthattam nyáron az operett margitszigeti premierjén. 

luska (Kiss Diána) felpántlikázza a lobogót

Iluska, a "csalánkirályné"

Ő  most a szerepének megfelelően hozta a mostohája által megalázott, meggyötört, de kedves, szerelmes, Jancsiért epekedő falusi lánykát, akit majd tündérkirálynőként látunk viszont a daljáték harmadik részében – hol karakterének jellemét  továbbra is kissé visszafogottnak, szolidnak, Jancsija után vágyónak  láttatja; "tündéri" kosztümjében  sem tud/akar elszakadni  „régi” Iluska-énjétől…  Az énekhangja üdén, szépen szól.

Bagó (Pete Ádám), János vitéz (Sándor Péter) és a tündérek királynéje (Kiss Diána)

János vitéz szerepében Sándor Péter mutatkozott be, őt eddig még nem láttam színpadon. Tudom, hogy főleg musicalekben foglalkoztatják az énekes-színészt, tenorja hangszínén ez a dalokban kifejezésre is jut, különben Jancsi-megformálásában semmi kivetni valót nem találni, kellemes színfolt ő a produkció szereplő-gárdájában. 

A másik fiatal énekművész, Pete ÁdámBagó alakítója – szintén ismeretlen volt számomra mostanáig. Játéka egyszerű, sablonoktól mentes, baritonja ugyan nem nagy hang, de tudja kezelni és szépen szól jelenetei alatt - így az „Egy rózsaszál szebben beszél…” kezdetű dala sem hagyja közömbösen a lelkes, tapsolni vágyó közönséget…(Megjegyzem, a váltott szereposztásból adódóan a Strázsamester szerepét is megformálja a daljátékban.)

 A francia királykisasszony szerepében most fedeztem fel számomra Zábrádi Annamáriát – úgy tudom, hogy a fiatal szoprán az Operettszínház énekkarából emelkedett ki szólista-szerepkörbe. Mindenesetre nekem „bejön” szépen csengő koloratúrszopránja, amivel bizonyítja, lehet „terhelni”, foglalkoztatni a művésznőt komolyabb szubrett-, de akár primadonna szerepkörben is.

Huszárok a francia udvarban

A  bugyuta francia király kliséit, modorosságait  Jantyik  Csaba visszafogottabb szerepfelfogásában kapjuk, míg A gonosz mostoha bőrébe ezúttal Papadimitriu Athina bújt, aki elsősorban vehemens játékával tűnik ki. A Strázsamester most Langer Soma, ő a hármas szereposztásban Bagó karakterét is megkapta.

Bartolót Altsach Gergely, a Csőszt pedig Faragó András játssza.

Nagyon tetszettek a táncok: a tündérek hölgyeinek koreográfiái, a francia udvar Balerinája Ottlik M. Laura, a huszárok jelenetei mind, élvezetesek, látványosak.

A főzeneigazgató Pfeiffer Gyula pálcája alatt a színház zenekara nívósan szólaltatta meg Kacsóh Pongrác partitúrájának nemes dallamait – a zenei hangszerelés munkája azé a Dénes István karmesteré, aki az Operaház repertoárján szereplő János vitéz zenei anyagát is hangszerelte anno.

Az Énekkar (karigazgató: Szabó Mónika) ugyancsak dicséretesen helytállt.

Cziegler Balázs díszlettervező és Berzsenyi Krisztina jelmeztervező munkái ügyesen megkomponáltak.  

A koreográfus Bozsik Yvette magára vállalta a rendezés felelősségét is, mondhatni ezzel a jól sikerült János vitéz-produkcióval letette névjegyét ezen másik megbízható minőségében is.


4153 Búbánat 2019-11-25 11:00:31 [Válasz erre: 4152 joska141 2019-11-24 05:47:03]

:-))


4152 joska141 2019-11-24 05:47:03 [Válasz erre: 4151 Búbánat 2019-11-22 17:07:43]

Be is mutatták péntek este.

Molnár Ferenc „Vörös malom” című színdarabjának végén – szintén János nevű – főhősét a pokolból a töltött káposzta illata vezeti vissza hazai földre.

Mi itt az Operettszínházban emeletén az összevont második rész, Tündérország, vége felé kezdtük érezni a jóféle töltött káposzta illatát. Az előtérben már készültek az előadás után fogadásra, hideg-meleg ételekkel, italokkal és amit még láthattunk: szigorúan piros-fehér-zöld összeállítású szalvétakupacokkal.

Az előadás is a színpad közepén kézben tartott piros-fehér-zöld zászlóval kezdődött, így az azonos színösszeállítású szalvéták végső látványa mintegy keretbe foglalta az ott töltött 3 órát.


4151 Búbánat 2019-11-22 17:07:43 [Válasz erre: 4150 Búbánat 2019-11-22 17:05:37]

Videó: Így hangolódnak a János vitézre az Operettszínház színészei

A Budapesti Operettszínház csapatépítő napján jártunk.

Pénteken mutatja be a Budapesti Operettszínház a János vitéz című daljátékot Bozsik Yvette rendezésében. A színészek a Puszta Monostori Birkásban tett kirándulással hangolódtak az előadásra. Mi is elkísértük őket.

2019.11.20 - Kultúra.hu


4150 Búbánat 2019-11-22 17:05:37 [Válasz erre: 4149 Búbánat 2019-11-21 11:20:04]

A hétvégán három szereposztásban  mutatja be az Operettszínház -  negyyven év után -  Kacsóh Pongrác daljátékát:

Egy nagy visszatérő: János vitéz a Budapesti Operettszínházban

Iluskát Bordás Barbara, Lévai Enikő és Kiss Diána alakítja, János vitéz bőrébe Dolhai Attila, György-Rózsa Sándor és Sándor Péter bújik. A Francia királykisasszony szerepében Fischl Mónikát, Lukács Anitát és Zábrádi Annamáriát láthatjuk, a Mostoha Oszvald Marika, Lehoczky Zsuzsa és Papadimitriu Athina, Bagó és a Strázsamester Langer Soma, Erdős Attila és Pete Ádám lesz.


4149 Búbánat 2019-11-21 11:20:04

János vitéz bemutatóra készül a Budapesti Operettszínház – A darab rendezőjével Bozsik Yvette-tel beszélgettünk

Az interjút készítette Jagri Ágnes 

/Zene.hu -  2019.11.20./

Bozsik Yvette Kossuth-díjas balettművész, koreográfus, rendező, érdemes művész, egyetemi tanár rendezi Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékát a Budapesti Operettszínházban.

A bemutató 2019. november 22., 23. és 24-én lesz, szinte napra pontosan 115 évre (1904. november 18.) az ősbemutató után.

A daljáték szövegét Petőfi Sándor elbeszélő költeménye alapján Bakonyi Károly írta, Heltai Jenő verseinek felhasználásával.

Részletek az interjúból:

[...] 

"Tehát a Petőfi mű alapján egy csendes tiszta, idealizált paraszti világot mutatsz?  Szép képeket, szép mozgást láthatunk tőled, nem lesz benne a rád jellemző kritikus szemlélet, modernség, újszerűség?

Az első részben próbálom a maga valójában, festői képekben megmutatni a falusi világ szépségét.  A második részben a francia udvarban azért lesz társadalomkritika, ott jelenik meg a hiúság, az anyagi világ, a csillogás, vagyis mindaz, ami nem kell János vitéznek. A harmadik rész pedig, tiszta tánc. Itt a mozdulatművészet jelenik majd meg. Fantasztikus száz éves tánc hungarikum.  

A főszereplőidnek is lesz tánca vagy a tánckarra bízod ezeket a mozdulatokat?

A kommunikációjuk része lesz a mozgás. Iluska mozdulataiban megjelenik az euritmia (görögül: jó, szép, harmonikus ritmus), a Waldorf-módszer, a holisztikus kommunikáció (holisztika : görög szó, jelentése = egész, ép, teljes, osztatlan), a lélekbeszéd.
A mozdulat meghatározza az előadást, hiszen koreográfus vagyok, de sokszor például azt kérem a színészektől, hogy ne mozduljanak meg. Az is egy mozgás, amikor mozdulatlan vagyok. Ez nagyon nehéz ám a színpadon. A színészek azt érzik, mozdulniuk kell, mert akkor könnyebb felkelteniük az érdeklődést, a figyelmet. Szerintem, amikor meg tudunk állni mozdulatlanul, az nagyon nagy tudást jelent. Amikor mindenki kiabál, és te csendben maradsz, az is egy komoly, pozitív jellemvonás.  Ilyen disszonanciára, ellentét-párokra alapozok.

A darab szövege rengeteg újragondoláson esett át az elmúlt évszázad alatt, volt, hogy agyon politizálták, majd újra finomították. Ti is dolgoztatok a szöveggel?

Az eredeti szöveggel dolgozunk. Pfeiffer Gyula karnagyúr sokszor vezényelte már a művet az Operában, azt a verziót használjuk. Nem is akartam belenyúlni ebbe a csodaszép szövegbe, nem éreztem, hogy modernizálni kellene, vagy a történetet mai szövegre kellene átírni.

Mit mondtál a főszereplőidnek, milyen legyen Jancsi és Iluska?

A Jánosoknak azt mondtam, hogy ők együtt kell, hogy éljenek a természettel.  A pásztorok olyan tudásnak a hordozói, hogy ők nem lehetnek gyorsak és pörgősek, nem játszhatnak viccesen, ezt kértem tőlük. Nekik olyannak kell lenniük, mint amikor kimész Erdélybe, a Havasokba, és látod azt a bölcsességet, amit a pásztor a természetről magában hordoz. Ezek az emberek mindent tudnak. Ilyen fajta tudást kell hordozniuk. János vitéz is hibát követ el az első részben, de a második felvonásban, amikor nem fogadja el a francia királylány kezét, és a királytól a pénzt, ezt jóvá tudja tenni.  János nagyon komoly jellemfejlődésen megy keresztül.
Iluska végig a legpozitívabb karakter. Ő tiszta. Ha én ezt a jelzőt használom valamire, akkor az nálam egy szakralitást jelent. Felminősítem. A végén ő tulajdonképpen istennőként fog megjelenni.

Még van néhány nap a bemutatóig, azt látod most a színpadon, amit elképzeltél?

A darabbal készen vagyunk, de most jön a finomhangolás. Azt várom, hogy engem is meglep majd a látvány, és felülmúlja az elképzeléseimet. Szeretném, ha nagyon szép előadás lenne, de nem harsány, hanem szívhez szóló, mint Kacsóh Pongrác zenéje."

[...] 
 


4148 joska141 2019-11-21 10:52:08 [Válasz erre: 4141 Edmond Dantes 2019-11-11 08:58:48]

Tisztelt Edmond Dantes!

Szíves figyelmébe ajánlom Jagri Ágnes alapos, nagy tárgyismeretről tanúskodó elemzését a Vígszínház most bemutatott Mágnás Miska produkciójáról. A teljes elemzés az alábbi linkek érhető el:

https://zene.hu/20191114_magnas_miska_vigszinhaz

Csak két kiragadott bekezdést idézek belőle:

Az első nagyon jól illusztrálja a Vígszínház társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetésére irányuló törekvésének sikerét:

„Rengeteg asszociáció indult el bennem a darab során. Például a habparti kapcsán. Ahol hab van, ott víz is van, a habos víz pedig nemcsak a koszt mossa le az emberről, hanem a szagokat is eltünteti, elmossa a társadalmi különbségeket, beugrik a „sötétben minden macska fekete” közhely igazsága. A végén pedig ott áll mindenki ruhátlanul, kiszolgáltatottan, megfürödve, egyenlően.”

A másik pedig, a konkrét előadásból kiindulva életre szóló tanácsot ad, gyakorlatilag minden ember számára:

„Én azt kívánom minden szerelmes lánynak, kapjon egyszer az életben egy olyan csókot a kedvesétől, amilyet Miska nyom Marcsája ajkára a szerelem beteljesülésének pillanatában.”

Sajnálatos, hogy ezeket az ismertetéseket, kritikákat viszonylag kevesen olvassák, mert a Mágnás Miska eddigi előadásai általában megjelennek – a maihoz hasonlóan – a „Ma este színház” 50%-os kedvezményes jegyvásárlási lehetőségén.


4147 Búbánat 2019-11-19 19:13:02

"Nincsenek már hőseink, holott szükség lenne rájuk."

Szerzőhűségről, zenekari hangzásról, célokról beszélgettünk Kiss-B. Atillával.

Kultúra.hu - 2019.11.13 Seres Gerda

https://kultura.hu/nincsenek-mar-hoseink-holott-szukseg-lenne-rajuk/?fbclid=IwAR3ah7fANz4xN68fwW4MW65q6T0PtamFj2SxvJ0iRwDpZPpUI9mxmNds0ho

Kiss-B. Atilla februártól vezeti a Budapesti Operettszínházat. A főigazgató azt mondja: nincs trükk vagy titok, számos apróságból, odafigyelésből áll össze egy jól működő intézmény. Azt reméli, a szakma is megelőlegezi a bizalmat, és az eredmények láttán ítél majd.

- Fél éve vezeti a Budapesti Operettszínházat. Milyen intézményt vett át?

- Bár a kinevezésem február elsejétől szólt, valójában már októberben, a miniszteri döntés után elkezdtük a munkát. Az átadás-átvétel mindkét stábra komoly feladatokat rótt. Igyekeztem úgy átvenni ezt a színházat, hogy mindabból, ami az első emeleten történik, a társulat és a nézők semmi rosszat ne érzékeljenek. Az előző évadot – bár nem sikerült maradéktalanul – próbáltuk úgy befejezni, miként azt az elődöm megtervezte. Két új bemutatót tartottunk, azon munkálkodtunk, hogy kiváló körülményeket teremtsünk a Pendragon-legenda és a CAROUSEL – Liliom színreviteléhez. Az évad első bemutatóját pedig a pályázatban tervezettnél korábban tartottuk.

- Ez volt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, majd szeptember elején az Operettszínházban debütált Csárdáskirálynő.

- Ez volt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, majd szeptember elején az Operettszínházban debütált Csárdáskirálynő.

- Lehetőségünk nyílt egy együttműködésre a Szabad Tér Színházzal, és ez a váratlan alkalom egészen gondviselésszerűnek tűnt. Megállapodtunk Bán Teodórával arról, hogy a Budapesti Operettszínház létrehoz egy produkciót, amelynek előbemutatóját − és néhány további előadást − a Margitszigeten tartjuk, majd ősztől a színházunk repertoárjára kerül. Különösen fontosnak tartottam ezt a bemutatót, úgy éreztem, ezzel kijelölhetem azt az utat, amin az Operettszínház jár a következő időszakban.

- Mi jellemzi ezt az utat?

- Elsősorban a kiváló minőségre törekvés. Egy eszközeiben korszerű, de tartalmát tekintve hagyományos színházat képzelek el. Vidnyánszky Attilát korunk egyik legkiválóbb rendezőjének tartom, és örülök, hogy sikerült megnyernem élete első operettrendezésére, amelyhez Cziegler Balázs lenyűgöző díszletet tervezett. Hosszan sorolhatnám az alkotókat, mert valóban nagyszerű csapat állt össze. Számomra fontos, hogy hűen tükrözzük a szerző szándékát. Bár erre mondhatják, hogy ez magától értetődő.

- Vagy azt is, hogy elavult.

- Természetesen lehet modern, az eredeti műtől elrugaszkodott interpretációkat készíteni, ám én arra törekszem, hogy megfejtsük a szerzői szándékot, és ahhoz hű előadást állítsunk színpadra. Ez döntés kérdése, és természetesen nem jelenti azt, hogy a rendező ne tehetné hozzá a saját elképzeléseit. A zenés színháznak is több rétege van.

- Vidnyánszky Attila is a maga számára érdekes üzenetet fejtette fel a Csárdáskirálynőből. Ez óhatatlanul egy személyes nézőpont.

- Amely véleményem szerint tiszteletben tartja a szerző szándékait. Emellett fontosnak tartom a lenyűgöző látványvilágot és a zenekar magas szintű játékát. Ott kezdődik például, hogy akkora apparátussal szólaltassunk meg egy művet, amekkorára az alkotó azt komponálta. Ne spóroljunk ki belőle itt-ott egy-egy hangszert, muzsikust. Nyilván minden zenekari ároknak megvannak a saját adottságai, ezért sem játszunk az Operettszínházban Richard Strauss operákat, de még a János vitéz hangszerelését is a színház zenekari árkának befogadóképességéhez adaptáltattuk. Amit vállalunk, azt − lehetőség szerint − teljesítenünk kell. Elengedhetetlen, hogy jól képzett, sokoldalú énekes színészeket foglalkoztassunk. Rendkívül fontosnak tartom a műhelymunkát, ehhez minden feltételt igyekszem biztosítani a művészeink számára. Nincs trükk vagy titok, számos apróságból, odafigyelésből áll össze egy jól működő intézmény.

- Képzett hangok, jó színészek tekintetében hogy áll a színház?

- Szerintem remekül. Úgy gondolom, hogy az egyik legjobb színház a világon, nemcsak Budapesten.

- Komoly állítás.

- Őszintén így tartom. Egyre kevesebb az állandó társulat, pláne az olyan csapat, amely három teljes értékű szereposztást tud kiállítani például a Csárdáskirálynő esetében. Fiatal, jól képzett művészekről van szó, akik szeretnek, akarnak és tudnak dolgozni. Nekem mindössze annyi a dolgom, hogy biztosítsam a fejlődésükhöz szükséges feltételeket. Jelenleg két énekmestere van az Operettszínháznak, a színészek, énekesek korlátlan mennyiségben vehetnek igénybe korrepetíciót.

- Miért van szükség hármas szereposztásra? Utaztatják az előadást?

- Szándékunkban áll; remélem, a következő évadban lesz erre lehetőségünk. Operettekre szerte a világban nagy az igény, a szép kiállítású, színvonalas kínálat viszont csekély. Nemrég Izraelben vendégszerepeltünk: Jeruzsálemben és Tel-Avivban léptünk fel, ahol állva tapsolt több mint kétezer ember. Visszatérve az eredeti kérdésre, a produkciók utaztatása csak az egyik oka a többes szereposztásoknak. A másik, hogy nem maradhat el előadás. Én úgy nevelkedtem, hogy a néző, a színház szent. Ha megváltják jó előre a jegyeiket, nem szeretném kitenni őket annak, hogy egy esetleges influenzajárvány miatt le kelljen mondanunk az előadást. A hármas szereposztás kellő biztonságot ad. Ráadásul hétvégenként napi két előadást játsszunk, és ahhoz, hogy például egy hangszálakat mozgató apró izom regenerálódjon, legalább 24 órára van szükség.

- Az első bemutatóról már beszéltünk, de miként állította össze az első évadot?

- Nagyon fontosnak tartottam, hogy bemutassuk a János vitézt. Az Operettszínház régóta adós ezzel a közönségnek. Vannak bizonyos zenés alapműveink, amelyeket meggyőződésem szerint az Operettszínháznak műsoron kell tartania. Ilyen a már említett Csárdáskirálynő, a Marica grófnőa Cirkuszhercegnő, A víg özvegyA mosoly országa, a János vitéz. Ezeket sorra bemutatjuk a következő években. Novemberben 22-én lesz a János vitéz premierje. Ez egy igazi családi daljáték, amely példát állíthat a fiatalok elé. Nincsenek már hőseink, a társadalom nem tart igényt a hőstörténetekre, én ellenben úgy vélem, szükség van rájuk. Nem volt kétséges, hogy Bozsik Yvette rendezze az előadást. Néhány éve láttam a Nemzeti Színházban az Éden földön című, Hany Istókról szóló zenés darabot, és egészen lenyűgözött az Yvette által teremtett költői mesevilág. Hasonló csodaélményt remélek a János vitéztől.

- Tavasszal mutatják be a Mohács 1526 című rockmusicalt.

- Sajnos ezt a bemutatót el kellett halasztanunk. Helyette a La Mancha lovagját tűztük műsorra, ami színvonalas, örök igazságokról szóló mű, és kiválóan illeszkedik egy zenés színház repertoárjába. Az egyensúlyra is törekszem az operett, daljáték, musical, táncjáték tekintetében, fontos, hogy a zenés színház minden szegmense megjelenjen a programunkban. Így még karácsony előtt bemutatjuk Harangozó Gyula koreográfiájában a Diótörőt. Remek táncművészei vannak az Operettszínháznak. Nem csak táncbetétekben kívánom őket foglalkoztatni; kiválóan alkalmasak egész estés táncprodukció létrehozására is. Ezzel a felnövekvő fiatal táncművészeket is be tudjuk vonzani.

- Februárban lesz egy opera, vagyis mono-opera bemutató is.

- Az Anne Frank naplója Grigori Frid néhány éve elhunyt orosz zeneszerző operája, nagyszerű megfogalmazása ennek a történetnek. Rendkívül fontosnak tartom a tehetséggondozást, hogy lehetőséget adjunk fiatal művészeknek. Kiváló növendékem, Süle Dalma énekli-játssza majd az előadást, azonnal ő jutott eszembe a szerepről, a rendező Rátóti Zoltán lesz. Ez egy magyarországi ősbemutató.

- A legfrissebb bemutató a Párizsi randevú  a Kálmán Imre Teátrumban. Hogyan jött a dinner show ötlete?

- Az én látásmódomban az igényes szórakoztatásnak rengeteg módja van. Bár fontosak számomra a keretek, úgy gondolom, kár volna éles határt vonni a különböző műfajok között. Minden történés, amely katarzist, rendkívüli élményt nyújt a nézőnek, az mind ugyanazt a célt szolgálja, hogy az emberek arra a kis időre elfeledjék a hétköznapok búját, baját, keserűségét, és kapjanak valami – kopott kifejezés, mégis helytálló – szellemi táplálékot, amit csak itt, mi nyújthatunk nekik. A Kálmán Imre Teátrumban a hely szelleme is indokolja a cirkuszi, varietéelemek használatát, ezért úgy gondoltam, próbáljunk meg itt valami olyasmit, aminek külföldön nagy hagyománya van, ám nálunk még ismeretlen. A dinner show lényege, hogy a közönség egy teljes élményt kap: kiváló előadást, zenét, táncot, látványt, cirkuszművészeti produkciókat és olyan vacsorát, amelyik bármely élvonalbeli francia étteremben megállná a helyét. Azt is mondhatnám, hogy az érzékeket juttatjuk felejthetetlen élményhez. A bemutatón hatalmas volt a siker, izgatottam várom a további előadásokat.

- Miben méri a sikert, milyen eredményeket remél?

- A nézőszámok most is kitűnőek, lényegében telt házzal futnak az előadásaink. Azt gondolom, hogy színvonalas produkciókat kell létrehoznunk, és most folyamatosan ezen dolgozunk. A libabőr nem hazudik. Ha beülők egy előadásra vagy próbára, és el tudom felejteni, hogy én vagyok az intézmény vezetője, mert magával ragad amit látok, hallok, akkor jó úton járunk. Elcsépeltnek hangozhat a katarzis kifejezés, ám mégis ez a színház lényege. Vannak türelmetlen emberek a társulaton belül és a színházi szakma bizonyos berkeiben is. Ám én azt kérem tőlük, hogy előlegezzenek bizalmat a munkánknak, és ha beérett, akkor ítéljenek.


4146 Búbánat 2019-11-13 13:31:25 [Válasz erre: 4145 Edmond Dantes 2019-11-12 16:37:17]

Köszönöm! Ez a Hogy volt?! sorozatepizód nagyon élvezetes beszélgetős műsor. A meghívott vendégek a televízió stúdiójában ezúttal az operett műfaj hazai táncoskomikus  prominensei  a közelmúltból és napjainkban: Bozsó József, Csere László, Kerényi Miklós Máté, Laki Péter, Peller Károly. A Radványi Dorottya szerkesztő moderálta közös beszélgetés résztvevője még Nemlaha György újságíró, szerkesztő, művészeti-zenei író is.

A  műsor zenei és képi illusztrációjában helyett kapott duettek részletei : a Mágnás Miska, Csárdáskirálynő, Luxemburg grófja, A bajadér, Mária főhadnagy, Viktória, Bál a Savoyban, A chicagói hercegnő, Marica grófnő, Maya… Forrásuk: operett-előadások, operettgálák archív felvételei.

Az énekfelvételek előadói között láthatjuk a régi időkből: Mészáros Ágit, Feleki Kamillt, Latabár Kálmánt, Rátonyi Róbertet. A stúdióba meghívott táncoskomikus művészek partnereiként Dancs Annamari, Dávid Krisztina, Kovács Zsuzsa, Oszvald Marika, Peller Anna, Szendy Szilvi énekelnek-táncolnak a kettősökben a bejátszott hang- és képfelvételeken.


4145 Edmond Dantes 2019-11-12 16:37:17

Tegnap este a köztévé Hogy volt?!-sorozatában Radványi Dorottya vendégei táncoskomikusok voltak. Némi zenei illusztráció kíséretében sokat locsogtak-fecsegtek, ami szakmájuk velejárója. A teljes adás itt tekinthető meg.


4144 Búbánat 2019-11-12 14:53:27

"SZÉP VOLT, DE SZÉP” - EGY PRIMADONNA TITKAI

Óbudai Társaskör - 2019. november 18., 19:00

Till Ottó-terem

Domonkos Zsuzsa „emlékelevenítő” beszélgetése Baranyi Ferenccel, sok vetítéssel, élő produkciókkal fűszerezve

Közreműködik:

Berkes János – ének
Hegedűs Valér – zongora

Szerkesztő-műsorvezető: Baranyi Ferenc 

Domonkos Zsuzsa 1972-től a Fővárosi Operettszínház művésze. 1974-ben végzett Vámos László operett-musical osztályában a Színművészeti Főiskolán. Kulturált játékstílusa és iskolázott énekhangja okán operettek mellett operák főszerepeit is énekelte a Magyar Állami Operaházban. Többször járt külföldi vendégszerepléseken, turnékon és a televízió is gyakran foglalkoztatta. Játékmesterként a Fővárosi Operettszínház több előadásának létrehozásában közreműködött. Rendezéssel és tanítással is foglalkozik. Tanított az Operettszínház Stúdiójában, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a Kőbányai Zenei Stúdióban, illetve a Théba Művészeti Akadémia ének és zenés osztályaiban színészmesterséget.


4143 joska141 2019-11-11 16:49:22 [Válasz erre: 4142 Myway 2019-11-11 15:48:40]

Tisztelt „Myway”! Elolvastam az Ön által idézett Apáti Bence blog véleményt. Elöljáróban: mindenkinek tiszteletben tartom a politikai meggyőződését, természetesen megfelelő formában vitatkozom, érvelek vele vagy ellene. Úgy vélem ez a fórum, nem alkalmas erre, hiszen Apáti Bence nem, mint Operettszínház Balettigazgató fejtette ki a véleményét, Kálmán Olga munkakörével kapcsolatban.

Apáti Bence, mint blogíró számára az a tanácsom, hogy írásait jó lenne, ha megjelenés előtt egy független személlyel átnézetné helyesírás, alany és állítmány kapcsolata, mellérendelt mondat, stb. szempontjai szerint.

 

Apáti Bence, mint Operettszínház Balettigazgató számára viszont figyelmébe ajánlom az Operettszínház legutolsó, mai hírlevelét, melyből idézek:

„Örömmel értesítjük Önöket, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel új normál jegyáras szektorokat nyitottunk meg a Párizsi Randevú novemberi előadásaira.”

Számomra a „nagy érdeklődésre való tekintettel” kifejezés mindig azt jelenti, hogy bőven van még jegy az adott eseményre. Tekintettel arra, hogy a nevezett produkció nem nélkülözi a tánc elemeit, úgy vélem, valamilyen szinten a Balettigazgató hatáskörébe is tartozik, hogy mennyiben lesz sikeres.

(A Jegy.hu rendszere a holnapi és holnaputáni előadás jegyeit 20% kedvezménnyel árusítja!)


4142 Myway 2019-11-11 15:48:40

A balettigazgató megint kinyilatkoztatott:

https://hirtv.hu/apati_bence_blogja/olga-a-kulturos-2490127?fbclid=IwAR0ZIuohQdeYAsepqNc92kfQBs2JbN-_IvK6x4S2IduyhHTIfFY_cQRL_Hw

UNDORÍTÓ!


4141 Edmond Dantes 2019-11-11 08:58:48

HVG -neten ingyenesen csak részben hozzáférhető- cikke a Vígszínház Mágnás Miska-előadásáról. Két idézet a rövid írásból (kiemelés tőlem - E.D.):

"Aki Szirmai Albert klasszikus operettjét a századforduló hangulatát idéző előadásban szeretné látni, az ne a Vígszínházba menjen." ...

... "Ifj. Vidnyánszky Attila Mágnás Miskaként, Szilágyi Csenge pedig partnere, az átíratban mindent megoldó Marcsa szerepében viszi az előadást. Az egyetemi hallgatókkal dúsított rendkívül energikusan játszó társulat kórusban még csak-csak megszólal, de a színészek énekhangja hiányérzetet hagy maga után - az élménynek ezt a részét beáldozták az újraértelmezés oltárán." (Forrás: HVG, 2019.11.07.)


4140 Edmond Dantes 2019-11-05 17:11:26 [Válasz erre: 4134 joska141 2019-11-04 12:08:30]

Kedves joska141, (nagyobb) részben off: tudjuk, hogy a Rocco és fívérei premierje is kirobbanó, óriási siker volt mint ahogyan a darab szentpétervári előadásán is páratlan, óriási siker, álló taps volt, amihez csak gratulálhatunk. Ehhez képest módfelett sajnálatos, hogy a produkció októberre tervezett három pesti előadásából egy ismeretlen okból elmaradt, a novemberre kiírt három előadásból egy szintén elmaradt, ugyancsak  ismeretlen okból. Továbbá még sajnálatosabb, hogy a másik két novemberi előadás iránti érdeklődés nem igazán mondható óriásinak, pedig mindkettő itt van már a nyakunkon, pontosabban a színház nyakán: a szerdai, 6-ai előadásra még 234, a másnapira még 173 eladatlan jegy van, miközben feltűnő, hogy a jelentős befogadóképességű karzatot és az összes középpáholyt hetekkel ezelőtt nagy hirtelen "pirosították ki", erős gyanúperrel élve és magyarán: lezárták (és nem eladták). Őszintén remélem, hogy legalább a piros vonalzóval meghúzva eladott (?) földszinti és balkon első sorok megtelnek e két alkalomra. Decemberben ugyanis egyetlen alkalommal sem ostromolhatják meg a nézők a pénztárat, mivel egyetlen óriási sikerű Rocco-előadás sem lesz. Ez az időszak viszont alkalmas lehet Vezérigazgató Úr számára, hogy előjegyzési naptárát elővéve további, biztos (?) sikerrel kecsegtető magyar operettrendezésekről tárgyaljon a Nagymező u.-i teátrum illetékeseivel, akár az ön által említett Marica grófnő vagy A mosoly országa megrendezéséről...vagy bármiről, amit ő óhajt. Hajrá magyar operett!


4139 IVA 2019-11-05 05:32:02 [Válasz erre: 4129 Edmond Dantes 2019-11-04 10:56:14]

A közízlés nem, mindenesetre nem csak magától változik. Ha az értelméség évtizedeken keresztül általánosítva és nyafogva nyilatkozik az operettről, a filmesek csak kivételesen vagy elvétve számolnak az operettszínészek drámai tehetségével (manapság még véletlenül sem), egyszerűen ciki lesz operettet nézni, és sikk átvenni a nyafogást. A musical nem szenvedte el ezt a kollektív megvetést, és élvezte az igényesebb alapanyagok értékelését. Akad ebben igazság, bár meg kell jegyeznem, hogy pl. a Pygmalion ismeretében nehezen találni igazibb és hígabb operettet az általam is kedvelt zenéjű és My Fair Ladynél.
Az akkori jelenben élve meg a két nagyjátszóhelyes Madách Színház folyamatait, sőt maga Mácsai interjúira és azok kicsengésére is emlékezve, korántsem maradt a Wikipédia összefoglalásának megfelelő, idilli emlékem a „leválás” folyamatáról és Mácsai felemelkedéséről.


4138 IVA 2019-11-05 05:25:00 [Válasz erre: 4126 Edmond Dantes 2019-11-04 10:28:50]

Szerintem 1958-ban szegényebb volt az ország, mint mostanság, az Operába sem öntöttek annyi pénzt, mégis színpadi előadásban újították fel A hegyek aljánt az Erkel Színházban, és 1960-ig 28-szor műsorra is tűzték. (Sajnos nem láttam.) Igaz, megalomán iparkodása egyik vezetésnek sem volt: a válogatás, választás lehetőségével éltek.
A Müpa előadásainak értékelésében nem fogunk egyetérteni. Én operaszínpadra vitt előadásokon nőttem fel. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem előadásairól jó hangzású, nemzetközi sztárokat felléptető tantermi színházi (szegényszínházi) emlékeim maradtak.


4137 zenebaratmonika 2019-11-04 14:14:20 [Válasz erre: 4133 joska141 2019-11-04 11:53:39]

A Turay Ida Színház már már teljesen elfeledett operettet is felújított idén, Jacobi Leányvásárját, amit meg is néztem, és nagyon tetszett, bár még harmadház se volt a hétvégi előadáson. Láttam itt a Viktóriát és a Bál a Savoybant is, ott valamivel azért nagyobb volt  a közönség. Emellett a Jacobi Sybilljét is feltették. Úgy tudom ezek darabok még műsoron lesz az évdban. Decemer 15. Sybill, dec. 1 és 21. Luxemburg grófja Soroksáron, november 11 órakor és 15 órakor pedig Bál a Savoyban is lesz, tehát mégse vették le. Akit pedig Huszka Bob Hercege érdekli nagyszínpadon, Győrben jelenleg műsoron van.


4136 zenebaratmonika 2019-11-04 13:59:29 [Válasz erre: 4135 Búbánat 2019-11-04 12:16:52]

Úgy tudom, nincs egyetlenegy unokája sem Kálmán Imrének, leszámítva Charles két nevelt gyerekét.


4135 Búbánat 2019-11-04 12:16:52 [Válasz erre: 4132 Edmond Dantes 2019-11-04 11:40:44]

A Csárdáskirálynő addig kap prioritást, amíg Kálmán Imre lánya, Yvonne még köztünk van; ő és más körök lobbitevékenysége dominál... Véleményem szerint.


4134 joska141 2019-11-04 12:08:30 [Válasz erre: 4132 Edmond Dantes 2019-11-04 11:40:44]

Tisztelt „Edmond Dantes” A Csárdáskirálynő már a nyári bemutató alkalmával „döbbenetes sikerű”, „standing ovation” produkció volt. Az őszi, kőszínházba történő bevitelével pedig „megújította a magyar operettjátszást”. Valószínűleg ezért vette le az Operettszínház a többi régi operettet a nagyszínpadi repertoárról, mert azok még a „megújítás” előtti rendezésűek. Abban Önnek tökéletesen igaza van, hogy Vidnyánszky Attilának – sokszínű, sokoldalú tevékenysége mellett – még nem volt kellő ideje a magyar operettjátszás további megújítására.

Így az Operettszínház Főzeneigazgatója által ezen a fórumon is idézett interjúban konkrétan említett, szükségszerűen alaprepertoárba tartozó „Mosoly országa” és „Marica grófnő” még érintőlegesen sem szerepel a színház 2024-ig felsorolt terveiben. Bízhatunk benne, hogy Vidnyánszky Attila 2025.évi naptárában már lesz hely ezen operettek megújító rendezésére is.

Addig viszont jó étvágyat kívánok az – idézem a honlapról - „artistaprodukciókkal, vérpezsdítő táncokkal gazdagított Párizsi Randevú showhoz, melynek során mesterszakácsok négyfogásos vacsoráját is élvezhetik.”


4133 joska141 2019-11-04 11:53:39 [Válasz erre: 4128 zenebaratmonika 2019-11-04 10:36:03]

Tisztelt „zenebaratmonika”! Köszönöm értékes felsorolását, mely természetesen még tovább folytatható a Vidám Színpad, a Turay Ida Színház és egyéb budapesti játszóhelyek produkcióival. Számomra mindig rokonszenves, ha egy szükségszerűen korlátozott anyagi lehetőségekkel és színészgárdával rendelkező kisebb együttes magyar szerzők zenés játékait állítja színpadra. Az előadásba vetett hit és a szemmel látható igyekezet, ha nem is pótolja az operetteknél szinte szükségszerű gazdag díszletet és jelmezt, de a műfajt mindenképpen közelebb hozza a nézőkhöz.

Ebből kifolyólag csodálkozom, ha valahol rendelkezésre áll „pénz, paripa, fegyver”, akkor olyan előadások születnek, mint a Vígszínház jelenlegi Mágnás Miska produkciója.

Nem hiszem, hogy a színház vélt vagy valós közönségének zenés színházi műfajjal történő megszerettetésének megfelelő megnyilvánulási módja, ha félmeztelenül, fürdőköpenyben, WC csészéken üldögélnek emberek és közben mikroportba énekelnek.

Persze ízlések és pofonok…


4132 Edmond Dantes 2019-11-04 11:40:44 [Válasz erre: 4130 Búbánat 2019-11-04 11:02:35]

...ezzel szemben a "megújuló", "nemzeti dalszínházzá" válni óhajtó Operettszínház milyen ...khm... újdonsággal rukkolt elő? Hát a Csárdáskirálynővel. És miért? Szerintem azért, mert Vidnyánszky Attila így akarta, így rendelte meg ... magának. És miért? Talán mert "házi" színházának, a Nemzetinek az élén immár hetedik éve képtelen valós, tartós sikert hozó produkciót, még kevésbé stabil, felnőtt, fizető törzsközönséget maga, a társulat és a produkciók köré szervezni és végre egyszer, ha számára idegen helyen, "m.v.", de biztosra akart menni. Sok jel (és kritika) azonban arra utal, hogy még a tuti(nak gondolt) Csárdáskirálynővel is "sikerült" alaposan melléfognia.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.