A főigazgató reagálhatna, ha már az intézményéről nem nemzeti színekben
ugyan, de megjelenik egy-és más...
Talán ebből is kijönne egy "ZAKLATÁSI MUSICAL" a magyar(ázkodó) "broadway"-en
A rend kedvéért szükséges belinkelni az (újabb) Operettszínház-esetet először megíró index. hu tegnapi cikkét:
Dolhai Attila kiáll az Operett zaklatások eltussolásával vádolt vezetője mellett
Facebook-oldalára kitett, majd eltávolított videójában a színház vezetését védte, többek között azt mondta, hogy „Kiss-B. Atilla egy jó ember, jó szándék vezérli, és megérdemli azt az esélyt, hogy ezalatt az időszak alatt, amire a kinevezését megkapta, megvalósítsa azokat a színházi elképzeléseket, amit ő szeretne. Én ebben őt támogatom.”
"...Dolhai szerint a cikk nemcsak a színház vezetését, hanem az egész színházat támadta, és arra kéri azokat, „akiknek bármilyen sérelme van”, azok ne a sajtóhoz forduljanak, hanem használják a jogi utat, vagy az erre kialakított fórumokat. Dolhai szerint az áldozatok kiállása „mérgezi a hétköznapokat”, a személyes sérelmek nem a közönségre tartoznak, akit ilyen ért, 'ne rajtuk álljon bosszút'.” A teljes cikk ide kattintva olvasható el.
A teljesség kedvéért pedig szükséges be- illetve ide másolni Szinetár Dóra Fb-bejegyzését is, íme:
"Az a jóhírem van Dolhai Attila számára, hogy ha a három lánya közül valamelyiket a majdani munkahelyén az egyik főnöke szexuálisan zaklatja, megjegyzéseket tesz a mellei méretére, érdeklődik, hogy voltak-e leszbikus kapcsolatai, és megígérteti vele, hogy a hármas szex élményét neki tartogatja, akkor a kislányának felnőtt nőként is joga lesz ezt a munkaadójának jelenteni, és ha az pökhendi módon a segítségkérést elutasítja, a felelősséget elhárítja, és a történteket megpróbálja eltussolni, akkor joga lesz a bírósághoz és/vagy a nyilvánossághoz fordulni. Ugyanis 2020-ban, már nem csak Európában, de Magyarországon is vannak a nőknek is jogai. Bár kettessel kezdődik a személyi számunk, nekünk is jogunk van megvédeni magunkat a bántalmazás, megszégyenítés és hátrányos megkülönböztetés minden formájától. És ha ezt a jogot egy dolgozó nő a munkahelyén nem érvényesítheti, akkor joga van a nyilvánossághoz fordulni. Az ő kislányainak is! És a feleségének is. Nem kell arra gondolniuk, hogy ha segítséget mernek kérni, akkor az “egyéni problémáikkal” “személyes sértettségükkel” esetleg “kellemetlen hangulatot teremtenek”, és nem hagyják a többi kollégát “jókedvűen dolgozni”. Azért jó hír ez, mert ahogy Attilát ismerem, ha az ő lányaival, vagy feleségével ilyesmi történne, és ő megtudná, akkor személyesen taposná ki az illetők beleit. És nem nyugtatgatná azzal a lelkiismeretét, hogy “biztos nem úgy történt”, hogy “fontosabb, a munkahelyen folyó csodás alkotás nyugalma”, vagy hogy az illető amúgy olyan “jó ember”. Jó ember persze, csak más nála a prioritás. Meg az értékrend. De szerencsére jogállamban élünk, és viszonylag sajtószabadságban. Legalább el lehet mondani. Meg le lehet írni. Aztán lehet reménykedni, hogy következménye is lesz. Mindenesetre ezt az utolsó cérna szálat megpróbálni elvenni a bajban levőktől szégyenteljes és vállalhatatlan. De úgy látom időközben ő is rájött...." Idézet vége.
The show must go on ...
Tisztelt „Amalgám”
Egyetértőleg idézem értékes hozzászólásából a következő kívánságot: „bízvást reménykedhetünk abban, hogy (Dolhai Attila művész úr) a közeljövőben kiteljesíti színpadi pályáját”.
Felhívom szíves figyelmét, hogy ez a „kiteljesedés” a napjainkban már meg is történt. Dolhai Attila művész úr alkotótársa és aktív közreműködője volt a Budapesti Operettszínház egyelőre csak online látható „Trianon 100” bemutatójának.
(Zárójelben: van abban valami freudi elem, hogy az Operettszínház egyre inkább a minket ért sorstragédiák – Mohács 1526, Trianon 1920 – felé fordul, mintegy intézményesíti, nemzeti rangra emeli a „sírva vígad a magyar” sztereotípiát.)
A magam részéről rendkívül örülök neki, hogy az Operettszínházat érintő fejleményekkel összefüggésben a nyilvánosság elé lépett Dolhai Attila művész úr is, és egyből ilyen példaértékű bátorsággal állt ki az ügy azon érintettje mellett, akitől a fizetését kapja. Kérlelhetetlen elszántságról tanúskodó, megalkuvást nem tűrő fellépése a vétlen közönségen nemtelen bosszút álló, hétköznapokat megmérgező, még a sajtónak is nyilatkozni merészelő páriákkal szemben egy olyan eset kapcsán, amelynek során – a vonatkozó híradás szerint és feltehetően az intézménynél kialakult bántalmazó légkör miatt – több mint harminc munkatárs távozott az Operettszínháztól, nem csak azért tölthet el minket örömmel, mert a közönség tagjaiként természetszerűleg hálásak vagyunk a minket érő bosszúval szemben nyújtott oltalomért, hanem azért is, mert az eddig főként bonvivánként tevékenykedő, esetleg Koppány féktelen lázadójának alakját megformáló művész úr által most tanúsított kiváló természetes humorérzék és szórakoztató-képesség láttán bízvást reménykedhetünk abban, hogy a közeljövőben kiteljesíti színpadi pályáját, és számos alkalommal ingerel majd minket felhőtlen kacagásra a táncoskomikus szerepkörében is.
Magyarország ... őőő ... Budapesti Operettszínház ...őőő... Dolhai Attila jobban jól teljesít!
Ezen már pár napja túl vagyunk, ld. 4319-4320-4321-4324 :-)
Megalázásra, zaklatásra panaszkodnak az Operettszínház munkatársai
Azt állítják: a Budapesti Operettszínház főigazgatója is tudott a hatalmi visszaélésekről, de nem tett semmit. Az ügyvezető igazgatót, aki a hivatalos kommunikáció szerint munkája sikeres elvégzése után önként távozott, szerintük emiatt állították félre.
Cikkünkben többek között a színház egy volt munkatársa mesélt arról, hogy az ügyvezető igazgató megalázó kommunikációja elviselhetetlen munkakörnyezetet teremtett, őt súlyosan megviselték a vele történtek. Egy másik volt munkatárs pedig azt állította, az ügyvezető igazgató a gyakori megalázásokon kívül a testére, a szexuális életére is elfogadhatatlan megjegyzéseket tett. Mindketten azt mondták, minderről tájékoztatták a főigazgatót, de ő nem tett semmit.
Dolhai Attila Facebook-oldalára kitett, majd eltávolított videójában a színház vezetését védi, többek között azt mondja, hogy "Kiss-B. Atilla egy jó ember, jó szándék vezérli, és megérdemli azt az esélyt, hogy ezalatt az időszak alatt, amire a kinevezését megkapta, megvalósítsa azokat a színházi elképzeléseket, amit ő szeretne. Én ebben őt támogatom".
Dolhai szerint a cikk nemcsak a színház vezetését, hanem az egész színházat támadta, és arra kéri azokat, "akiknek bármilyen sérelme van", azok ne a sajtóhoz forduljanak, hanem használják a jogi utat, vagy az erre kialakított fórumokat. Dolhai szerint az áldozatok kiállása "mérgezi a hétköznapokat", a személyes sérelmek nem a közönségre tartoznak, akit ilyen ért, "ne rajtuk álljon bosszút".
Az Index cikkében megszólaló nők egyébként, amennyiben arra kerül sor, a bíróságon is készek tanúsítani az általuk elmondottakat, és bemutatni bizonyítékaikat.
Szinetár Dóra, aki nemrég köszönt el az Operettszínháztól, Facebook-oldalán nyilvános posztban reagált Dolhai videójára. Posztjában többek között azt írja, hogy "bár kettessel kezdődik a személyi számunk, nekünk is jogunk van megvédeni magunkat a bántalmazás, megszégyenítés és hátrányos megkülönböztetés minden formájától. És ha ezt a jogot egy dolgozó nő a munkahelyén nem érvényesítheti, akkor joga van a nyilvánossághoz fordulni". Szinetár hozzáteszi, hogy ahogy Dolhait ismeri, ha az ő lányaival, vagy feleségével történne olyasmi, amit a cikkben megszólalók elmeséltek, és ő megtudná, "akkor személyesen taposná ki az illetők beleit
- Az Index több forrása is panaszkodott a Budapesti Operettszínház 2019-ben kinevezett új főigazgatójának (Kiss-B. Atillának) és ügyvezető igazgatójának (Kriza Zsigmondnak) szakmai munkájára és az általuk teremtett munkakörnyezetre.
- Az ügyvezető igazgató egy évvel kinevezése után, a hivatalos indoklás szerint sikeres munka után, közös megegyezéssel távozott, forrásaink szerint ugyanakkor más van a háttérben.
- A színház egy volt munkatársa szerint az ügyvezető igazgató megalázó kommunikációja elviselhetetlen munkakörnyezetet teremtett, őt súlyosan megviselték a vele történtek.
- Egy másik volt munkatárs azt állítja, az ügyvezető igazgató a gyakori megalázásokon kívül a testére, a szexuális életére is elfogadhatatlan megjegyzéseket tett.
- Mindketten azt állítják, minderről tájékoztatták a főigazgatót, de ő nem tett semmit.
- Egy szakmai szervezet tájékoztatta az Operettszínházat fenntartó minisztériumot, de választ sem kapott az államtitkártól.
Úgy bizony! Megbízható, jó híreket, interjúkat és "interjúkat" megbízható és jó médiumokból kell és lehet szerezni. Mit nekünk "megalázó kommunikáció" és "elviselhetetlen munkakörnyezet", " gyakori megalázások" és egyebek: mindezek "alaptalan rágalmak" (4319), ha egyszer a főigazgató és a már professzionális kirúgott ügyv.ig.-Millenáris után az Operettszínházból is lapátra került- ezt állítja. Az origo. hu és az ez alatt (4323) belinkelt orszagut. com- "interjú" nem csupán a megtévesztésig hasonló tartalmú, szövegű és szellemiségű, de figyelemreméltóan gyors reagálásnak is tekinthető index. hu 4319 alatt belinkelt cikkére. Elhanyagolható különbség, hogy origo. hu "interjú" szerzője Origo névre hallgat (elég ritka név mifelénk), a másik "interjút Oláh Zsolt jegyzi. Igen, ő valószínűsíthetően annak a Magyar Művészeti Akadémiának (MMA) és más intézmény/ek/nek a sajtósa is, akinek MMA mint saját (!) sajtósának, a fizetése mellett ösztöndíjat is biztosít. Kiss-B.Atilla, talán mondanunk sem kell, az MMA elnökségi tagja. Ez az interjú ettől szép, ettől kerek, ettől hiteles. A siker- és csóközönt csak csekély mértékben árnyalja az a sajnálatos tény, hogy a színház idei (egyik?) fő attrakcióját, az emlékeim szerint a főigazgató pályázatában is szereplő új Trianon-musicalt egy ideig nélkülöznünk kell. Nem, nem a covid19-járvány miatt, hanem, azért, mert -hadd idézzem a főigazgató mindkét "interjúban" elhangzott szavait- "...mint ahogy Trianon maga nem sikertörténet, a pályázat sem lett az. Túl rövid volt az idő ahhoz, hogy olyan minőségi termés szülessen, amire igazán büszkék lehetünk. A pályázatot eredménytelennek nyilvánítottuk, ..." Azaz, ha jól értem Kiss-B.Atillát, a trianoni tragédia ismétlődött meg -kicsiben- a Nagymező utcában is. E két esemény ilyetén párhuzamba állítását joggal tekinthetnők blaszfémiának, ha nem egy hazáját féltő, igaz magyar ember szájából hangzana el, hanem mondjuk Alföldi Róbert mondaná ugyanezt, vonná ugyanezt a párhuzamot egy sikertelen Trianon-darabpályázat indoklásaképpen... a Nemzeti Színház igazgatói székében.
országut.com
/Oláh Zsolt/
2020. június 3.
Minőségi változást vizionált Kiss-B. Atilla, amikor megpályázta a Budapesti Operettszínház főigazgatói posztját. Az előző vezetéstől megörökölt és teljesítendő évadterv után 2019 őszén Vidnyánszky Attila rendezésében bemutatták programadó előadásukat, Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjét, amelyet azóta is töretlen sikerrel játszanak. Munkatársaival együtt nem csupán az Operettben addig ismeretlen színházművészeti látásmódot honosította meg, hanem világhírű cirkuszművészek közreműködésével, új műfajként megjelent a dinner show is. További újdonságként Csajkovszkij A diótörőjének bemutatásával – harminc év után ismét – balettet láthattak a nézők; negyven esztendő elteltével fölcsendültek Kacsóh Pongrác János vitézének dallamai, kialakították együttműködésüket a Magyar Táncművészeti Egyetemmel, a klasszikus repertoárból elmaradhatatlan operettek színrevitelén túl pedig többek között Grigori Frid Anne Frank naplója című kortárs monooperájával és Dubrovay László A képfaragó című táncjátékával is megszólították a közönséget. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy a sornak koránt sincs vége. A Kossuth-díjas operaénekessel a pályázatában megfogalmazott gondolatokról, a kinevezése óta eltelt egy év izgalmas tapasztalatairól, az operett műfajának lehetséges meghatározásáról és új bemutatójuk alkotói csapatáról beszélgettem, kitérve arra is, hogy mit tehet a színház koronavírus-járvány idején.
[...]
„Arra a kérdésre, hogy miért érezte úgy, hogy a széles körben elismert életúttal a háta mögött operettigazgató akar lenni, Kiss-B. Atilla azt válaszolta, hogy belső indíttatást érzett arra, hogy odafigyeljen az Operettszínházra és az operett műfajára.
– Az operett is komoly műfaj, ha igényesen nyúlunk hozzá, és ha az a célunk, hogy megfejtsük a szerzői szándékot, akár zeneileg, akár a librettó szempontjából. A könnyebb hangvétele, vidámsága és optimizmusa nem azt jelenti, hogy művészi megvalósításában könnyedebb utakra kell lépnünk - fejtette ki a főigazgató.”
Megkövetek mindenkit, azt hiszem rossz HVG360 cikket olvastam – vagy egy régebbi évaddal foglalkozott az általam idézett cikk, vagy egy más országban levő zenés színházzal, amikor „katasztrofális” jelzőt használat.
A Budapesti Operettszínház illetőleg Nemzeti Dalszínház eddigi időszaka – Kiss B. Atilla ma nyilvánosságra került interjúja szerint (szó szerint idézem ezt a részt):
A 2019. februári megválasztása óta eltelt időszakkal kapcsoltban Kiss-B. Atilla azt mondta, hogy a színháznak nagyszerű éve volt.
„Februártól februárig az Operettszínház több mint hatszázhatvan, javarészt telt házas előadást játszott székhelyén, vendégjátékai alkalmával, szabadtéri helyszíneken és külföldön. Gyönyörű bemutatók születtek, a régi előadásokat pedig felújítottuk”
A teljes interjút a következő linken lehet tanulmányozni:
Még egyszer elnézést a felületes véleményformálásért.
(Zárójelben: A Főigazgató úr és Vidnyánszky Főigazgató úr azonos keresztneve az interjúban kétféle módon szerepel: Attila és Atilla formájában. Mind a két forma majdnem egyenlő számú előfordulású, gondolom ezzel is a köztük levő belső azonosságot kívánták illusztrálni.)
Haladjunk sorban. A Víget -az ön szavaival élve- az ottani sajnálatos események kirobbanásakor már nyugodtan tekinthetjük NER kompatibilis intézménynek. Nem az egykori igazgató ügyére gondolok, mert az nem "Víg-ügy" volt. "Víg-ügy" a hivatalban lévő és újból pályázó igazgató ügye volt ... azaz inkább még mindig az, hiszen az egyik fórumtársunk (jogos) óhaja, a teljeskörű vizsgálat még tart. (Már ha tart...talán sohanapjáig.) NER kompatibilis intézménynek az Újszínházat (is) tekinthetjük és az ottani ügy valóban eltussolásra lezárásra került. A topiknál maradva illetve visszatérve: az Operettszínházban ezek szerint eljött a botrány 2.0, ha egyelőre nem is tudunk sokat, még annyit sem, amennyit az 1.0-ról. Megjegyzem, az 1.0 főszereplője is eléggé NER kompatibilis volt, amikor az ő botránya napvilágra került, csak azért nem "szólt" nagyobbat, mert az illető akkor már "csak" művészeti főtanácsadói vagy hasonló címet viselt. Hogy mire céloz azzal, hogy a mostani ügy netán "egy másik, kibontakozó botrány elfedésére szolgál", nem tudom, de érdeklődve várjuk a fejleményeket. Abban kételkednék, hogy az Operettszínház "rosszul sikerült évada" egy új botrány kiváltója lehet. Ugyan ki fog emiatt akár csak szót emelni? Az ország elsőszámú prózai társulata hány éve is produkál "rosszul sikerült évadot" kimagasló sikerű évadokat? Na és? A Nemzet(i) Főigazgatója egy pocsék kritikákat kapott, de persze ...khm... szenzációs sikerű Csárdáskirálynővel hódít Beregszász, Debrecen és a Bajor Gizi rakpart után immáron a pesti Broadway-n is. Innen már csak egy lépés (lesz) az igazi, a new yorki Broadway. Ott a helye mert az legalább jó messze van, sok sikeret kívánunk néki.. S végül: "nem mondható ki, hogy az új vezetés ... abszolút alkalmatlan/ok/ ilyen feladatra" ... vagy inkább csakis ez mondható ki? Legfeljebb nem mondják ki.
Biztos vannak könyvek, amikben szociológiai szempontok szerint elemzik egy-egy botrány kirobbanását, fejlődését majd elhalását. Ezen könyvek számára érdekes lesz a nálunk, kulturális területen az elmúlt és jelen évben kirobbant verbális és non-verbális erőszak témája.
Azért is érdekes lenne az elemzés, mert az első intézmények – Vígszínház, SZFE, Katona József Színház – finoman szólva nem teljesen NER kompatibilis intézmények voltak.
Ellentétben a mostani, Operettszínház, botrány címzettje már abszolút NER alá tagozódott intézmény, mintegy a Nemzeti Színház fiókszervezete, irányaiban, irányultságában mindenképp.
Egyáltalán nem kicsinyelve az olvasottakat, együttérezve az áldozatokkal, felháborodva az elkövetők – sajnos szokásos – cinikus hárításán, el lehet gondolkodni, hogy ez nem egy másik, kibontakozó botrány elfedésére szolgál?
Ugyanis a NER kompatibilis Operettszínház első, teljes, új évadja eddig katasztrofális volt, amiről a HVG360 a következőket írja: „olyan rosszul sikerült például a részben a Kárpátia gitárosa, Szijártó Zsolt által szerzett Mohács 1526 – Európa kapuja című rockmusical, hogy nem tudták bemutatni az évadban, és bebukott a trianoni „békeszerződés 100. évfordulójára kiírt pályázat is. A színház fénykorában a jegypénztár előtt kígyózó sorok eltűntek, a szóbeszéd szerint az új előadások némelyike jelentős veszteséget termel”
Nem mondható ki, hogy az új vezetés – Kiss B. Attila és Apáti Bence és Pfeffer Gyula – abszolút alkalmatlanok ilyen feladatra, inkább odadobunk egy frissen „önként” távozott valakit és az összes sarat rádobáljuk.
Megalázásra, zaklatásra panaszkodnak az Operettszínház munkatársai
Az Index több forrása is panaszkodott a Budapesti Operettszínház 2019-ben kinevezett új főigazgatójának (Kiss-B. Atillának) és ügyvezető igazgatójának (Kriza Zsigmondnak) szakmai munkájára és az általuk teremtett munkakörnyezetre.
Az ügyvezető igazgató egy évvel kinevezése után, a hivatalos indoklás szerint sikeres munka után, közös megegyezéssel távozott, forrásaink szerint ugyanakkor más van a háttérben.
A színház egy volt munkatársa szerint az ügyvezető igazgató megalázó kommunikációja elviselhetetlen munkakörnyezetet teremtett, őt súlyosan megviselték a vele történtek.
Egy másik volt munkatárs azt állítja, az ügyvezető igazgató a gyakori megalázásokon kívül a testére, a szexuális életére is elfogadhatatlan megjegyzéseket tett.
Mindketten azt állítják, minderről tájékoztatták a főigazgatót, de ő nem tett semmit.
Egy szakmai szervezet tájékoztatta az Operettszínházat fenntartó minisztériumot, de választ sem kapott az államtitkártól.
A főigazgató szerint kizárólag a rossz munkavégzés miatti retorzióktól tartó munkatársak panaszkodtak, alaptalanul.
A volt ügyvezető igazgató szerint is alaptalan rágalmakról van szó.
A teljes cikk index.hu-n ide kattintva olvasható.
Maximálisan egyetértek Önnel
A Művész úrnak a cikk címében idézett mondata mindazonáltal nem rejtői képzelet, talán inkább rejtett politikusi vénájára utaló kitétel.
Igyekszem a téma szelleméhez méltó megrendüléssel írni, de Dolhai Attila idézett szavai - sajnos - teljes hasonlóságot mutatnak Rejtő Jenő (P.Howard) "örökbecsű" mondatával a Vesztegzár a Grand Hotelben című művéből. Nem hiszem, hogy azt idézni kellene, mindenki ismeri.
DOLHAI ATTILA: FONTOS, HOGY NE FESZÜLTSÉGET SZÍTSUNK AZ EMBEREK KÖZÖTT
kulissza.blogstar.hu - 2020.06.03.
Budapesti Operettszínház: Cári Tibor és Dolhai Attila Szétszakítottak című musicaljét négy részben, június 4-én, 5-én, 6-án és 7-én 16 óra 30 perces kezdettel láthatják a színház Facebook-oldalán.
Mai információ az interneten:
https://www.origo.hu/kultura/20200602-otthon-forgatott-trianon-darabbal-keszul-a-budapesti-operettszinhaz.html?utm_source=hirkereso
Az Operettszínház Facebook oldalán június 4-én 20 óra 20 perctől lesz látható-hallható a Trianon darab/emlékezés (sajnos nem tudom a pontos műfaji meghatározását)
Egy érdekes cikkre bukkantam a neten: Huszka Jenő írása a korabeli „angol operett” térhódításáról a XX. század elején.
-
Fővárosi Lapok 1901. december 2.
Az angol operett.
Abból az alkalomból, hogy a Magyar Színház felelevenítette Sullivannak. a kiváló angol zeneköltőnek Mikádó-ját, önkéntelenül elgondolkoztam kissé az operetteknek azon az újabb irányán, a melynek kezdetét nagyrészt épen a Mikádó első nagy sikerében kell keresnünk. A Mikádó-ból vette ugyanis észre a vén Európa, hogy az angolok tudnak zenét írni, még pedig igazán szép, bájos és hangulatos zenét, a mely semmivel sem áll mögötte más nemzetek zenéjének. De tartsunk sorrendet.
. . . Volt egyszer, hol nem volt, volt a világon egy ember. Karmester is volt, zsidó is volt, Jakab is volt. Ennek a három körülménynek éppen elégnek kellett volna lenni arra, hogy ez az ember az örök feledés homályába merüljön. De csodák-csodája, az emberke kapta magát és egy csapásra kiemelkedett az ismeretlenség sűrű ködéből. Igaz, hogy e célra Orfeuszt, a régelmúlt idők e derék lantosát, és a poklokat vette segítségül, de ezek akkora buzgósággal állottak szolgálatába ennek az ördöngös kis manónak, hogy valóban hálás lehetett érte. Offenbach Jakab nevét szárnyára kapta a hír s vele együtt hálásan köszöntötték mindenek a francia múzsát. Hosszú időkre megadta ő a francia operett-zene színvonalát, és, hála e dicső nemzet hatalmas géniuszának, az utána következő nemzedék sem volt méltatlan hozzá. Megbecsülte magát, őszinte szeretettel ápolta a hagyományokat, és Szép Heléna, Hoffmann meséi meg a többiek méltó utódokra, találnak még a legújabb francia zeneszerzők partitúráiban is.
Nem is volt hálátlan a világ, mindenütt teli tüdővel szívták magukba a francia zenéből kiáramló balzsamos levegőt, mindenütt hozsannákat zengtek a nagy nemzet nagy fiainak.
De talán sehol sem fogadták olyan lelkesen a francia operetteket, mint éppen nálunk! És ez az őszinte, nagy rajongás a francia múzsa iránt később sem csökkent; nem csökkent még a legutolsó évtizedben sem. A legújabb nemzedék, Audran, Hervé, Varney, Roger, Messager és a többiek itt részesültek a legszívélyesebb fogadtatásban, nálunk aratták legnagyobb diadalaikat.
A francia zenében mindenütt megnyilatkozó esprit előtt való e feltétlen meghódolás a magyar közönség jó ízléséről, romlatlan kedélyéről tett tanúságot; az igazi művészet kultuszát jelentette. És mégis, csodálatos, ez az ízlés pár év óta alaposan megváltozott. A változás ott kezdődik, a mikor a Gésák szinte páratlan sikerrel bevonult a magyar főváros egyik előkelő színpadára, s utána diadalutat tett az egész országban.
Ekkor jutott ugyanis először szóhoz Sidney Jones és vele az operett-zene szecessziója.
És itt egy kis kitérést kell tennem. Lehetetlen ugyanis észre nem vennem a párhuzamot a kétféle szecesszió közt, a mely egyrészt az operett-zene — másrészt az opera-zene körében tért hódított. Majdnem egyidejűleg keletkezett mind a kettő. Az utóbbi alatt értem a Verdi nyomdokain haladó olasz opera — és az ezzel homlokegyenest ellenkező Wagner-opera két hatalmas stílusának egyesítési törekvéseit. Itt Mascagni volt az áttörő, az ő nyomában jártak az olasz veristák, sőt rálépett erre a nyomra a francia zeneköltők legnagyobbjainak egyike, Massenet is, akkor, a midőn a Navarrai lányt megírta.
Az operett-zene szecessziója alatt pedig értem az újabb angol operett-stílust szemben a franciák örökbecsű alkotásaival. Szándékosan használom az újabb kifejezést, mert Sullivant nem sorozom a szecessziónisták közé, bár, mint legelöl említettem, tőle indult ki az újabb angolos irány. Nála ugyanis még találunk kedves, bájos mesét, szép, hangulatos zenét és a mi a fő, nála nem kerül túlsúlyra sem a jellegzetes, négy- negyedes, erősen pattogó ütem, sem pedig a tánc. Az ő operettje csak annyiban tekinthető kiinduló pontnak az új iránynál, mert angol ember írta és mert a tárgya keleti.
És itt visszatérhetünk Sidney Jonesra. Előre is ünnepélyesen kijelentem, hogy legkevésbé sincs szándékomban az angolok ez idő szerint legnépszerűbb zeneköltőjét kicsinyelni. Az ő óriási tehetsége egyébként, azt hiszem, eleve kizárja ezt a feltevést. Teljes elismeréssel kell adóznom a Gésáknak is, amely valóban megérdemelte nagy sikerét. De mi történt azóta? A Gésák révén valóságos anglománia fejlődött ki nálunk, a mely azóta szakadatlanul dühöng. Sidney Jones, Kerker, Monckton, Caryll, Leslie Stuart és a többiek a népszerűségnek szinte hallatlan fokára emelkedtek. Hogy igazán szép zenét írnak, az kétségtelen, de tény az is,
hogy az operett-stílust teljesen ferde irányba terelték. A zenében túlteng a négynegyedes, jellegzetes ütem, a mi bizony még a legszebb melódiákat is előbb-utóbb béklyókba veri, egyhangúvá válik, ugyannyira, hogy már a nagyközönség is kezdi észrevenni a legtöbbször önkéntelen reminiszcenciákat.
De mit beszélek a zenéről? Hiszen a zene jóformán háttérbe szorul és átengedi a teret a táncnak. Táncol itt boldog, boldogtalan: az előkelő
angol lady, a kedves kis kínai leány, az inas, a szobalány, a komoly angol konsul, a császár, a japán és kínai urak és hölgyek, mind táncolnak. Hogy miért, azt ők maguk sem tudják, a közönség még kevésbé, de nem is törődik vele senki. Azt még csak meg tudom érteni, ha egy bolondos szobalány vagy egy még bolondosabb kínai táncol, de hogy miként jut ahhoz egy tiszteletreméltó angol miss, vagy egy még tiszteletreméltóbb angol konzul, hogy táncoljon, ez már rejtély előttem.
És a szöveg? Erről talán legjobb, ha nem beszélünk. A Gésák szövegében legalább van némi poézis, de a többi, az igazán összehalmozása a legértelmetlenebb zagyvalékoknak, a mit csak ember fia elképzelhet. A szellemtelenség valóságos orgiát ül az újabb angol operettekben.
Mindez nem volna nagy baj, ha nem veszélyeztetné a közönség ízlését. De hogy mennyire befészkelte magát nálunk ez az angol-imádás, annak legékesebb bizonysága, hogy még legkiválóbb és legtehetségesebb zeneszerzőink egyike is megpróbálkozott ezzel az iránnyal (hiszem, hogy először és utoljára tette). Ő ugyan szellemes szövegírót választott magának, a zenébe is belevitte az egyéniségét és tudását, de éppen az döbbentett meg, hogy még komoly zeneműnk egyikét is annyira magával ragadta az új áramlat, hogy meghódolt neki, ha csak egy pillanatra is.
Ennél komolyabban megdöbbentett azonban a tavaszi szezon egy színházi eseménye: a Veronka bukása. Hogyan? Ez a kedves szövegű, végtelen finomságokkal és gyönyörű melódiákkal teli francia operett már nem felel meg a mi közönségünk ízlésének? Valóban szégyellnünk kell, hogy az angolok iránt való rajongás bacchanáliái közben ennyire megfeledkeztünk magunkról és az igazi művészetről. Ez visszaesés, vagy talán annál is több: süllyedés.
Meg vagyok győződve, hogy ízlésünknek ez a kis kirándulása nem fog sokáig tartani. Az angol burleszk- operettek tobzódása elérte legmesszebbmenő határait. Még egy lépés, és akkor okvetlenül be kell következnie a reakciónak. Eljön a zenei renaissance, a melynek napsugaras melege, bódító illata hamar feledtetni fogja velünk ébredező öntudatunk megdöbbenését.
. . . Az az ördöngös kis manó pedig, az ő mitológiai isteneinek társaságában, mosolyogva, nyugodtan várja azt az időt, a mikor az ő hatalmas nemzete diadalmasan fogja legyőzni a nagy Albiont.
Huszka Jenő.
Kemény Egon zeneszerző négy évtizedes (1927-1969) alkotói pályaíve elején (https://kemenyegon.hu/) hat és fél éven át volt Ábrahám Pál zenei munkatársa, ebből az időszakból három esztendőt Berlinben töltöttek – 1930-1933 –, ahol a világhírű Ábrahám Pál operettek születtek; állandó zenekari hangszerelőjük Ábrahám Pál legjobb barátja, Kemény Egon volt. Kemény Egon a berlini évek alatt saját kompozíciót nem készített.
Az alábbi két előadás zenei előkészítése már Manfred Grimminger és Henning Hagedorn zenetudósok munkája, akik a mai adottságokhoz alakították, rekonstruálva előadhatóvá tették az eredeti, zenei megoldások tekintetében rendkívül különleges partiturákat.
Felvételek a YouTube-ról:
*Paul Abraham: Die Blume von Hawaii in der Kölner Philharmonie (WDR 2009) https://www.youtube.com/watch?v=gN9v8...
Dieser Abend stand mit am Anfang der Paul-Abraham-Renaissance der letzten Jahre: Am 28. Juni 2009 führte das WDR-Rundfunkorchester mit Chor und Solisten in der Kölner Philharmonie die Blume von Hawaii erstmals nach der wiederentdeckten Originalpartitur von Paul Abraham (Info: http://www.paul-abraham-bio.de) auf. Der hier zu hörende Mitschnitt der konzertanten Fassung wurde am 3. Juli 2009 im WDR 4 ausgestrahlt. Die Aufführung stand unter der musikalischen Leitung von Rainer Roos.
Die Solisten:
Melba Ramos – Prinzessin Laya
Melvin Edmondson – Jim Boy
Dominik Wortig – Prinz Lilo-Taro
Kay Stiefermann – Harald Stone
Stefan Bwoing – Buffy
Heike Susanne Daum – Bessie
Anja Metzger – Raka
Boris Leisenheimer – Sunny Hill
Die als verschollen geltende Partitur hatte WDR-Orchesterchef Winfried Fechner bei einem Sammler in Remscheid (Bergisches Land) entdeckt. Die Musikwissenschaftler Manfred Grimminger und Henning Hagedorn passten das Werk an heutige Gegebenheiten an und unterzogen es einer aufführungspraktischen Rekonstruktion. Die Partitur selbst war von Paul Abraham und seinem Team in einer ganz speziellen Form entwickelt worden, die ohne Kenntnis der Hintergründe heutzutage unspielbar wirkt.
*Paul Abraham: Ball im Savoy in der Kölner Philharmonie (WDR 2010) https://www.youtube.com/watch?v=TBBuBy2HzWc&feature=youtu.be
Ein Jahr nach der „Blume von Hawaii“ führte das WDR-Rundfunkorchester mit Chor und Solisten am 25.6.2010 in der Kölner Philharmonie auch die Operette „Ball im Savoy“ von Paul Abraham (Info: http://www.paul-abraham-bio.de) auf. Der hier zu hörende Mitschnitt der konzertanten Aufführung wurde am 2. Juli 2010 im WDR 4 ausgestrahlt. Die Aufführung stand unter Leitung von Dirigent Eckehard Stier.
Die Solisten:
Heike Susanne Daum, Sopran
Susanne Martin, Sopran
Romana Noack, Sopran
Andreas Scheideger, Tenor
Miljenko Turk, Bariton
Friss információ a jegyárak visszatérítéséről, előadások pótlásáról és az új bérletekről
/Operettszínház/
A közelmúltban elhunyt Fülöp Attilának, a Magyar Állami Operaház posztumusz Örökös Tagjának emlékére:
https://www.youtube.com/watch?v=E4gr4zVC-HY
https://www.youtube.com/watch?v=lrUypxvJY74
1977. június 10., MTV.,20.25 – 21.10
Leo Fall: Elvált asszony
„Operett dióhéjban”
A televízió-változat számára a szövegkönyvet átírta: Rátonyi Róbert
Dramaturg: Bánki László
Vezető operatőr: Mestyán Tibor
Rendezte: Félix László
A Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát vezényli: Bródy Tamás
Szereplők:
Fülöp Attila – Karel
Pászthy Júlia - Jana, a felesége
Zsadon Andrea - Gonda
Csákányi László - A törvényszék elnöke
Bende Zsolt - Peter Bakansej
Rátonyi Róbert - Scrop hálókocsi kalauz
Bujdosó Mária - Martie
Gyabronka József - Villem
Katona Lajos - Denter
Kishegyi Árpád - Ruiter
Átírt változat alatt természetesen újrahangszerelést értek, nagy zenekarról az előadás lehetőségeihez igazodva.
A 4304 számú bejegyzéshez
Kemény Egon a "Hawaii rózsája" című Ábrahám Pál operettet Berlinben (1931) nagyzenekarra hangszerelte, az eredeti hangzást a partitura alapján élvezhetnénk.
Kemény Egon partiturája nehezen hozzáférhető; másolatban kijuthatott Amerikába.
Amit ezen az előadáson hallunk, az átírt változat, emiatt nem az eredeti hangszerelés. Egyelőre nem tudjuk, hogy mikor keletkezett. Elképzelhető, hogy az eredeti partiturából írta át valaki 9-11 fős, jazz-zenekarra emlékeztető együttesre.
Még nem hallgattam végig az előadást, megállapítható, hogy ebben az esetben igyekeztek hűek maradni az eredeti Ábrahám-Kemény zenei alkotáshoz. A téma szakértője, az Ábrahám-operettek zenéjének az eredetihez hű, 21. századi zenekari változatának szerzője: Henning Hagedorn. Ezen a vonalon érdemes tovább fejtegetni a témát.
Nagyszerű! Köszönöm! Meghallgatom.
Íme egy kis meglepetés, Ábrahám Pál: Hawaii rózsája c. varázslatosan szép operettje teljes egészében, szerintem eredeti hangszerelésben (Kemény Egon műve részben) a Chicago-i Wolks Operetta Theater előadásában 2019-ben
https://www.youtube.com/watch?v=RK_d5cAH1sk
Sajnos a híres Johny dal (néger dal) kimaradt érthetetlen okokból, de az összes többi dal szerepel az előadában, még a teljesen ismeretlen összekötő dalok is.
Lent magyar felirat is választható, az angol eredeti mellett az automatikus fordításnál.
Az operettet eredetileg 1931-ben mutatták be német nyelven, és úgy vált európai sikerré. A darab Németországban, Ausztriában és Svájcban manapság is népszerű, de az USA-ban most, 2019-ben játszották először. Az eredeti szövegkönyvet a szintén magyar Földes Irme írta, amit Löhner és Beda dolgozott át németre.
Az operett nagyon exotikus mind történetét, mind zenéjét illetően, a szerepeket pedig fehér, fekete, sárga és hawaii énekesek játszák, ami szintén különlegessé tesz a jazz-operettet, amely átmenet az operett és a musical között, ötvözve mindkettőt.
https://www.youtube.com/watch?v=RK_d5cAH1sk&t=271s
Interaktív tabló - Kozmér Alexandra
2. Milyen út vezetett téged a Budapesti Operettszínházba?
Igazán szerencsésnek mondhatom magam, úgy érzem, szeretnek az égiek, hiszen a 21 év operaházi, vezető magántáncosi tagságom után, ahol finoman szólva elfogyott körülöttem a levegő, a legjobb pillanatban hívott Apáti Bence gyakorlatot tartani az Operettszínház balettegyütteséhez. Később ifj. Harangozó Gyulával felkértek a készülő Diótörő női főszerepére is, ez volt az én "próbatáncom" a társulathoz.
3. Mi az a három legfontosabb szakmai siker, amit elértél idáig?
Mivel nagyon tudom értékelni a kisebb sikereket is, így nehéz kiemelni "csak" hármat. Ahogy elkezdtem ezen gondolkodni, számtalan jutott eszembe. Inkább olyanokat tudok felsorolni, amikre büszke vagyok. Az operettszínházas Diótörő benne van ebben a háromban, ahogy életem első Hattyúk tava főszerepe is, hiszen mindkettőt egy szakmailag nehéz periódus, nagyobb kihagyás után táncoltam. Hálás vagyok a sorsnak, hogy dolgozhattam Seregi Lászlóval, aki igencsak fukarkodott a szereposztásokkal. Nagyon megválogatta, hogy kinek ad oda egy-egy szerepet, hiszen darabjait nem pusztán technikailag kellett magas szinten eltáncolni, de elvárta azt is, hogy tökéletesen az általa megálmodott figurává váljunk. Így lehettem én 14 év alatt az ötödik Makrancos Katája. Ahogy Pártay Lilla alkotásaiban is megtiszteltetés volt minden szerep. Talán a II. Nureyev Nemzetközi Balettverseny első díja kedves még a szívemnek, amely még főiskolásként meghozta első operaházi főszerepemet, a Diótörőben.
Érdekes cikk. Köszönöm!
Jó dolog, hogy a koronavírus járvány (hál istennek) lecsengésével összhangban az Operettszínház foglalkozni kezd végre újra azzal a tevékenységgel, ami a nevéből eredő profilja:
A mai cikk szerint:
Ez a megszólalás csak 1 nappal maradt el Vidnyánszky Attila tegnapi „Nemzet színháza” vezető sajtótájékoztatójától, ahol ugyanezt a témát említették.
Az operett ugyan megosztó műfaj, de nem giccs
2020. MÁJUS 23. SZOMBAT 10:15 MNO.hu
"Ha létezik megosztó zenei műfaj, akkor az operett az. Vélhetően nem a zenéje okán, inkább a szövegkönyvek giccsbe hajló álomvilága bőszíti a sznobokat, no meg a történetek azonos kaptafára méretezett abszurditásai. Nos, mindezektől mentes Kálmán Imre: A chicagói hercegnő című dzsesszoperettje, amelynek két esztendővel ezelőtti, Operettszínházbeli előadását szombaton este kilenckor sugározza az M5."
Kedves "Ladislav" ! Ha Te is ajánlod, akkor már ketten vagytok...; értékítéleted számomra megbízható és hiteles. Megpróbálkozom Kleopátra gyöngyeivel...
Kedves Búbánat, érdemes megnézni a Kleopátra gyongyeit, annyi dráma után jol esik egy kis vidámság. Még ott van a operavisio-n.
Unnep van ma nálunk, úgy néz ki , hogy egyelore Szlovákiában legyoztuk ezt a diszno vírust.
Köszönöm a linket, a figyelemfelkeltést!
Oscar Straus (1870 – 1957) - Lehár Ferenc kortársa, egy évben születtek, mindkettőjük sírja Bad Ischlben, egymáshoz közel találhatóak; amikor a festői alpesi városkában jártam, a helyi temetőbe is elzarándokoltam, ahol nyugszanak. Kevésbé ismert operettje a "Kleopátra gyöngyei" (a téma parodisztikus, kissé emlékeztet Offenbach Szép Helénájára, csak itt nem a görög istenek világában, hanem az ókori Egyiptomban vagyunk; az újféle hangszerelés meg ritmusvilág például Kálmán Imre A chicágói hercegnő című, kései művére emlékeztető) nekem CD-n megvan, de bevallom, a zenéje nem igazán kapott meg. Ez az operett O. Straus középső alkotókorszakából való (a bemutató: Bécs, 1923.) A CD kiadvány kísérő füzetéből tudni lehet, hogy a sikertelen bemutatót követően a komponista maga a 1924-es berlini bemutatóra, később meg a fia, Ervin Straus is, jelentős változtatásokat végeztek a darab hangszerelésén, utóbbi például jazzes elemekkel egészítette ki, a rárakódott politikai és erotikus felhangoktól megtisztította, és ezt a változatot 1957-ben mutatta be Zürichben. Időközben az eredeti partitúra elveszett, töredékesen maradt meg a berlini verzió autográfja is. Az operettből készült zongorakivonatok között eltérések mutatkoztak, végül „A Kleopátra gyöngyei” hosszú időre feledésre került. Utóbb Herbert Mogg karmester vállalta, hogy a rendelkezésekre álló forrásokból elkészíti a berlini változat rekonstrukcióját. Ez a hanganyag került rá a CD-re (2003., Bad Ischl Nyári Fesztivál)
Winkler Gábor írja az Operettek könyvében: "sokszínű a hangszerelés, a helyenként merész dallamvezetés, a felcsendülő részletek szokatlan hangközei, sok esetben félhangokon történő – kromatikus – mozgása számos vonatkozásban operetten túlmutató zenei megközelítést" mutat.
Az operett zenéje, tanúsíthatom, gyökeresen különbözik Oscar Straus első „bécsi” valcer-operettjeinek behízelgő dallamvilágától (legismertebbek: „Varázskeringő”, „A csokoládékatona”, „Legénybúcsú”, „Búcsúkeringő”) – csak ezekből készültek a magyar rádióban stúdiófelvételek. Ezeket ismertem, mielőtt e Straus-ritkaságot CD-ről meghallgattam: elmondhatom, ez az operett nem az én „romantizált” zenei világomhoz áll közel. Melodikája, ritmusvilága, hangszerelése gyökeresen különbözik attól, amit Oscar Straus nevezett, kedvelt muzsikái keltenek bennem.
A Komische Oper Berlin új produkciójának trailere alapján elég „meredek” és blőd rendezésben, de „ütős” hangszerelésben, nyilván ragyogó kiállításban jut el a nézőkhöz a szerző(k)nek ez a csaknem elfeledett - és zeneileg többször átdolgozott - zenés színpadi alkotása.
Az interneten most nincs alkalmam megtekinteni a linken ajánlott előadást. Rákeresek majd még…
A Duna TV Hogy volt?! c. műsorában ma du. Kálmán Imrére és műveire emlékezett, meg sztorizott a televízió stúdiójában, Radványi Dorottya műsorvezető moderálásával:
Huszti Péter, Tiboldy Mária, Oszvald Marika, Kállay Bori, Kardffy Aisha és Kerényi Miklós Máté.
A zenei bejátszásokban számos archív film-,koncert- és előadásrészlet idézi fel Kálmán Imre ismert melódiáit.
"Csárdáskirálynő, Marica grófnő, A cirkuszhercegnő, A bajadér néhány azok közül a Kálmán Imre darabok közül, amiket az egész világ ismer."
(2017) (55')
Operett különlegesség holnap az Operavision oldalán! Kleopátra gyöngyei.
Operettszínház.hu, 2020. április 24.
"Pontosan 145 éve, 1875. április 24-én, Szegeden született az egyik legismertebb magyar operettszerző, Huszka Jenő. Édesapja törvényszéki bíró volt, a kis Jenő általa került közel már ifjú korában a zenéléshez, hiszen gyakran muzsikált otthon, ő tanította először hegedülni is. Tehetsége hamar kitűnt, már ötévesen fellépett, később pedig az akkor szegedi Városi Zenedének nevezett zeneművészeti karon folytatta tovább hegedűtanulmányait, sőt önszorgalomból még zongorázni is megtanult.
Már diákként két színpadi művet írt, egyiket közülük - nagy bátorságról és elszántságról tanúbizonyságot téve - elküldte Paulay Edének, a Nemzeti Színház akkori főigazgatójának. Bár Paulay - aki nem is sejtette, hogy egy diák első szárnypróbálgatásait olvassa épp - elutasította, ez nem szegte kedvét, sőt, kielemezte saját művét, feljegyezvén, milyen hibákat vétett, hogy ezzel is fejlődjön.
Miután leérettségizett, édesapja kérésére Pestre ment joghallgatónak, de közben beiratkozott a Zeneakadémiára is, ahol Hubay Jenő és Koessler János tanítványa lett. Három esztendő leforgása alatt mindkét egyetemet sikeresen befejezte, és bár nagyszerű állásajánlatokat kapott, úgy döntött, külföldön próbál szerencsét: Párizsba utazott, és a Lamoureux zenekar elsőhegedűse lett. Hazatérése után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban kezdett el dolgozni, ott ismerte meg Martos Ferencet, aki később a librettistája lett. Első színpadi műve, a Tilos a bemenet! című zenés bohózat premierjére 1898-ban került sor. Ekkoriban sodorta össze az élet az akkor még ismeretlen Fedák Sárival, aki annyira megihlette, hogy következő darabját neki írta: ez nem volt más, mint a Bob herceg, amelyet 1902. december 20-án mutattak be. Bár a Népszínház igazgatója kezdetben szkeptikus volt, a darab olyan nagy sikernek bizonyult, hogy ez volt az első magyar operett, amelyet külföldön - Londonban, Bécsben, Olaszországban és az USA-ban is - műsorra tűztek.
"A legnagyobb siker zúgása morajlott ma végig a Népszínházon egy magyar operett első előadásán: olyan sikeré. amelyet a sokat látott s újabban sok viszontagságot szenvedett színház mostani igazgatása alatt még nem ért meg. Két istenáldotta tehetség győzelme volt a mai est: Huszka Jenőé és Fedák Sárié. (...) Köszöntsük tehát először a fiatal mestert, aki egy elfelejtett bohózat, koncert-dalok és betét-nóták félhomályából ma kilépett a hírnév és népszerűség verőfényére. (...) Csupa új dallam, új ötlet, s valamennyi válogatott dallam, és nem köznapi ötlet." - írták a premier másnapján a Budapesti Hírlapban.
Egy év múlva, 1903-ban Aranyvirág című operettjével nyílt meg a Király Színház. Ez az időszak volt a magyar operett fénykorának kezdete." [...]
Múltidéző
1926-03-21 / 59. szám
/Világ/
A híres Lili-keringőt nem Bánffy György báró írta, hanem Bánfi Sándor pesti zenetanár
(A Világ tudósítójától.) Március húszadikán éjjel Bajor Gizi ajkáról csendül fel a Lili-operett édesbús keringője, az a leheletszerű múltszázadvégi érzékiségtől átfűtött dallam, amelyet Hegyi Aranka és Küry Klára megvesztegető művészete csaknem teljes három évtized legnépszerűbb áriájává avatott. A Nemzeti Színház mai csarnokának falai közül indult el hódító útjára a Lili-keringő, a Népszínház fénykorában, Evva Lajos igazgatása alatt szárnyalt fel először és most, hosszú némaság után, újra ezeken a deszkákon szólal meg. Éjjeli előadást rendeznek a Nemzeti Színház művészei K. Hegyesi Mari emlékezetére s ezen az éjszakán Hegyi Aranka, az első diadalmas Lili emlékén kívül egy boldogtalan életű, tragikus sorsú magyar muzsikus szomorú árnyéka is odavetül a rivalda elé... A Bánfi Sándoré.
Hányan vannak még, akik tudnak róla, akik hallottak róla? A Lili-keringő szerzőjét sohasem Bánfi Sándorban látta a közönség, hanem Bánffy György báróban, a szilágysomlyói eredetű ismert muzsikusban, aki kortársa volt Bánfi Sándornak, csak valamivel szerencsésebb, mert bárónak is, tehetségesnek is született és országgyűlési képviselő volt, elég súlyos ahhoz, hogy egyik operettjéhez, A fekete hajó-hoz Rákosi Jenő írjon szöveget.
Az a nemzedék, amely ma az élet delelőjén áll, amely a Lili-keringő epedő hangjai mellett vallott szerelmet, ennek a híres operett-betétnek a szerzőjéül mindig Bánffy bárót ismerte és nem is csoda, hiszen szegény Bánfi Sándor szürke veréb volt hozzáképest: előbb jogász, aztán — a budapesti izraelita tanítóképző zene- és énektanára.
Harminchat esztendős volt Bánfi Sándor — családi nevén: Deutsch —, amikor hóna alatt selyempapírba burkolt papírtekerccsel beállított Szirmai Imréhez, a Népszínház verhetetlen bonvivánjához.
És most átadom a szót a Lili Plinchard-jának:
— Szomorú, beesett arcú, ha jól emlékszem, oldalszakállt viselő ember volt ez a Bánfi. Engem a színházban keresett: Kérem, — mondta — egy keringőt írtam, azt hiszem, sikerült a dolog, nagyon kérem, protezsáljon be engemet Hegyi Arankának. Szeretném, ha ő énekelné el. Lezongorázta előttem a keringőt s én, úgy, ahogy voltam, siettem Hegyi Arankához a szomszédba. A szerzőt magammal vittem. Arankának is tetszett a szépen felépített valcer. Most már csak Evvát, a direktort kellett megnyerni. Evva is el volt ragadtatva, annyira, hogy a nagy sikert ígérő Hervé-operettbe, a Lili második felvonásába szúrta betét gyanánt. Ő maga írta hozzá a szöveget. Azt hiszem, kevés operett-vers van, amit olyan sokan tudtak volna fejből, mint ezt. A múlt század végén százezren és százezren énekelték:
„Oh, ha e kis könyvbe nézek,
Feltűnnek mind az emlékek.
Zeng újra kürtszó,
Oly bűvösen hangzó,
Mint az álom
Zeng újra felém
Szép ifjúságom.
Oh, mily bohó valék,
Mily balga gyermek!
Oh, e szerelmek ábrándvilága rég,
— Mint könnyű felhő —
Úgy eltűnék.
Kacagnom kell szinte rajta:
Ez voltam én,
De könnyű ragyog át a mosoly felszínén,
A múltat visszasóhajtva.
Csalfa remény!
Tudom, ah ily boldog nem leszek én."
— Ez a Bánfi Sándor — folytatja Szirmai — valami hitközségi alkalmazott volt Pesten. A nagy dicsőség után, amelyet a Lili-keringővel szerzett, még több dalt írt, úgy tudom, operettet is komponált, de nem boldogult vele. Búskomor lett s többször említette előttem, hogy nem bírja sokáig, mert még az egyetlen sikerét is elorozzák tőle ...
(Itt eszembe jutott Kiss Józsefnek az a mondása, hogy vannak poéták, akik egyetlen négysoros versben tökéletesen kiélik magukat és ki is égnek.)
— Aztán eltűnt a szemünk elől. Csak jóval később tudtam meg, hogy ez a derék, nagytehetségű ember a lipótmezei elmegyógyintézetben meghalt. Lehetett akkor vagy hatvan éves. Annyi bizonyos, hogy a köztudatban még ma is az erdélyi Bánffy György báró szerepel, mint a Lili-keringő szerzője. Szó sincs róla! Ezt a gyönyörű dalt a szürke, sovány kis zsidó zenetanár írta. És hogy énekelte azt Hegyi Aranka!... 1882-ben volt a bemutató, 1894-ben az első repríz, akkor már Küry Klárával. Nem tudtam ellent állni, — a napokban bekukkantottam a Nemzetibe, amikor a Lili-t próbálták. Még csak nyers képet láttam, de biztos, hogy Bajor Gizi, Kiss Feri (az én szerepemben), Pethes Sándor nagyszerűek lesznek. Bajor Gizinek nincs erős énekhangja, ő majd zongorakísérettel adja elő a Bánfi Sándor keringőjét.
— Hadd mondjam itt el — emlékezik vissza Plinchard —, milyen nehéz volt Küry Klárit kapacitálni a Lili eljátszására. -— Hogy én Hegyi után eljátsszam? — tiltakozott Küry — és volt benne valami igazság, mert nagyon is eleven emlékkel kellett megbirkóznia. A Népszínház akkor rendszerint üres karzatok előtt játszott. Evvának az volt a kabalája, hogy Küry mint Lili behozza a karzatot. Ez az érv hatott, Küry föllépett és megtelt a karzat. A történeti hűség kedvéért azt is el kell mondanom, hogy Küry az én partnerségemhez kötötte a föllépését. Abban az időben ugyanis még nem énekeltem olyan sűrűn, mint később, a Lili-repríz nagy sikere után. A premiertől a reprízig Tihanyi Miklós és Solymossi Elek játszotta Plinchard-t. Különben ezt mind megírom a memoárjaimban, amelyeken most dolgozom. És én is rehabilitálni fogom Bánfi Sándort.
Talán nem érdektelen följegyezni, hogy a Lili, Hennequin és Millaud e pompás vígjátéka, amelybe Hervé dallamai pókhálószerűen szövődnek, a világ minden színpadán megbukott — Párizs és Budapest kivételével. Bécsben háromszor próbálkoztak vele; sem Girardi, sem Treumann nagy művészete nem tudta a műsoron tartani. A harmadik fölújításhoz Küry Klárát szerződtette a bécsi direktor. Treumann volt a partnere.
— Ügy dolgozott, szegény, mint egy artista — mondta Küry, mikor a kudarc után hazajött —, a földhöz vágta magát, a deszkát harapta, —: semmi sem használt, a bukás teljes volt.
Párizsban ma is játsszák a Lili-t, aminthogy állandóan műsoron van Hervé másik bűbájos vaudeville-je, a Mamselle Nitouche is („Nebáncsvirág”). Budapesten Hegyi Aranka, Tihanyi Miklós és Kassai Vidor (mint Saint Hypothèse márki), azután Küry Klára és Szirmai Imre művészete avatta klasszikussá a Lili-t.
— Mikor a Népszínház összeomlott — fejezi be reminiszcenciáit Szirmai — és azt a páratlanul gazdag ruhatárat elárverezték, olt ültem sírva és néztem, hogyan kótyavetyélik el ezt a sok nagyemlékű drágaságot. Másnap hordár állít be hozzám, csomaggal és levéllel a kezében.
A levelet Braun Sándor, a Budapesti Napló és A Nap boldogult főszerkesztője írta. A csomagban két színpadi ruha volt: Plinchard és Napóleon uniformisai. Friedmann Adolf, Ősbudavára volt tulajdonosa vette meg az árverésen Braun Sándor biztatására és aztán nekem ajándékozta. Ma is ott őrzöm a szekrényemben két legismertebb alakításomnak e drága emlékeit.
... Plinchard tüzéruniformisa március huszadikán Kiss Ferencen fog feszülni. Bánfi Sándornak az egyetlen sikerű dalköltőnek keringőjét Bajor Gizi fogja énekelni. Akiket a boldog tizenkilencedik századvég hangulatába hódítanak az Oh, mi bohó valék akkordjai, áldozzanak egy meghatott pillanatot Bánfi Sándornak, a névtelennek, akinek külön tragikuma volt, hogy egy másik — ma már szintén — névtelen muzsikussal cserélték össze.
Molnár Jenő
Operettmúzeum
- Magyar Jövő, 1927. október 27.
SZÍNHÁZ – MŰVÉSZET
A MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ HÍREI
• Harmath Hilda a kiváló primadonna játssza "A bíborruhás asszony" Katalin cárnőjét a pompás operett összes előadásain.
• Dayka Margit A bíborruhás asszonyban a –szubrett-szerepben.
• Fenyves Sándor hatalmas baritonján szólalnak meg Mihajlovics Mihály hadnagy gyönyörű énekszámai A bíborruhás asszony előadásain.
• Tamás Benő egy nagykövet szerepében minden szavával harsogó kacagást kelt A bíborruhás asszony előadásain.
• Bánó Mihály az elcsapott kegyenc gárdaezredes szerepében egyik erőssége A biborruhás asszony előadásainak.
• Miért van nagy sikere A bíborruhás asszonynak? Mert Harmath Hilda, Dayka Margit, Fenyves Sándor, Tamás Benő kvartett a legjobb operett együttes. Mert A biborruhás asszony minden ének- és táncszáma robbanó sikerű.
Mert A bíborruhás asszony ragyogó kiállításban pompás kosztümökben kerül a közönség elé.
A biborruhás asszony
Jean Gilbert 3 felvonásos operettjének bemutatója
A színház szerda esti premierjén három ritka vendég jelent meg: a jó operett, a nagyszerű előadás és a teljes siker. Ritka vendég így együttesen mind a három a miskolci színház színpadán. A sok könnyű fajsúlyú, üres operettek után A bíborruhás asszony határozott haladást jelent az operett termelések terén. Nem ad különleges újításokat. A bécsi operettek megszokott sablonjától is csak annyiban tér el, hogy cselekménye mentes a banális jelenetektől és a három felvonáson keresztül tudja mindig oly szövevényesen bogozni a cselekményt, hogy jelenetről jelenetre váratlan és előre nem sejthető fordulatokkal tudja ébren tartani a figyelmet. E tekintetben emlékeztet némileg az Alexandra pergő változatos librettójára.
A cselekmény II. Katalin cárnőt állítja a mese központjába, aki körül könnyű kis kalandokat játszat a bukott és az új kegyenccel. A cári udvar levegője ennek megfelelően — szemben a pazar fényű dekorációk súlyával — könnyű és nem mentes a szellemes franciás izzó kiszólásoktól. Maga a cárnő a Pompadour kópiája kevesebb aláhúzásokkal. Még a librettó tendenciája is azonos a Pompadour operettével: ott a francia királyi, itt az orosz cári udvart állítja a könnyű szerelmi kalandok központjába. Csak a humor forrása helyeződött át a Calicot poétáról az e téren a múltban mindig bőséges anyaggal szolgáló osztrák diplomáciára.
Az ügyes, fordulatos mesét Gilbert igen szellemes és sokszor fülbemászó muzsikával tűzte tele. Különösen a hangszerelése ragyogóan színes a zenének. Van a második felvonás elején egy szóló, amit Fenyves énekelt a férfikarral, ami a legszebb és a legmegkapóbb része a muzsikának.
A színház pazar dekorációval hozta színre az operettet. Az első felvonás trónterme és a harmadik felvonás fogadó szobája, továbbá a toalettek, a kar jelmezei festői szépek voltak. E ragyogó keretben simán gördülő előadás pergett le, amelynek mindegyik szereplője a helyén volt. Harmath Hilda tiszta ezüstös csengésű hangja, hódító megjelenése, elegáns, vérbeli primadonna játéka és ragyogó toalettjei nemcsak nagysikert arattak, hanem egyben azt is jelentették, hogy a primadonnaválság szerencsés és nagyszerű megoldást nyert. Dayka Margit az osztrák diplomata feleségét alakította finom humorral, temperamentumos játékkal és tánccal. Tamás Benő osztrák nagykövete a harsogó derűt hozta a színpadra. Minden jelenésében nagyszerű volt. Fenyves férfias játékával és meleg, érces baritonjával az egyébként rövid szerepében is egyikét nyújtotta legjobb alakításainak. Bánó Mihály is elegánsan és igen jól játszotta meg a bukott kegyencét. Az epizódszerepekben igen jó volt Salamon Gizi udvarhölgye, Zilahy részeg muzsikja és Gáspár kedves humorú udvarmestere. A sikerben osztozik Rátkai, a rendező és Simándi karnagy zenekara is. A közönség sokat és szívesen tapsolt.
(vág.)
A Magyar Rádióban stúdiófelvétel készült A bíborruhás asszony legszebb részleteiből.
A dalszöveg Harsányi Zsolt fordítása
A felvételen Gyenes Magda, Vámos Ágnes, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, Kövecses Béla és Rátonyi Róbert énekel, közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás – „Új felvételeink Gilbert operettjeiből” - Bemutató: 1956. március 23, Kossuth Rádió, 19.10 – 19.52
Most vettem észre, az előbbi bejegyzésemet nem ide szándékoztam beírni, hanem a Magyar Rádió operett topicjába, most oda is beírom.
A Dankó Rádió Az a szép című műsorában – hat és hét óra között - Kálmán Imre melódiáiból kaptunk egy összeállítást:
Kálmán Imre - Bakonyi Károly–Gábor Andor: Tatárjárás
- Nyitány
- Raffay Erzsi és Svéd Sándor felvételéről: „- Óh, holdas este! Miért vagy szívem veszte! Óh, holdas est… Tebenned éltem, tebenned reméltem…Te voltál lelkemnek ringató zenéje … /Ne mondd, hogy a szíved már halott…” (Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara – 1955. ) – megjegyzem, ez a kettős egy másik Kálmán Imre operettből - a „Kis király” – való, de az idők folyamán a ”Tatárjárás” részévé vált.
- Treszka dala a „csókos Juliskáról”: „- A kis Julis csak azt kívánja tudni módfelett: belül egy nagy huszárkaszárnya, jaj, milyen lehet?…/Adj egy édes csókot drága kis babám! Így kívánja ezt a huszár reglama…” (Zentay Anna és a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Pécsi József) -1959
- Treszka dala: „Sárgarépa, citronád, megjöttek a katonák, sej, haj, a katonák…./Hajrá, előre, a sík mezőre, rohamra rajta, rajta, rajta…” (Zentay Anna és az MRT Énekkara, vezényel: Vincze Ottó) - 1967. szeptember 3., Kossuth Rádió 14.22- )
Kálmán Imre – Rudolf Schanzerr, dr. Ernst Wellisch – Szenes Andor: Az ördöglovas
- Palotás, II. felv.
- Sándor Móric dala, II. felv.: „Suhan az éj, elkerül az álom…../Ma Önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom…” (Ilosfalvy Róbert, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel Bolberitz Tamás) - Ilosfalvy Róbert új felvételei (részletek, 1982)
- Sándor Móric dala, I. felv.: „Egy kislányért a szívem úgy fáj, valakit, valamit de nagyon vár. Egy kislánynak a szeme oly kék, ragyogó, lobogó, gyönyörű szép. Egy kislányért a szívem fáj, mikor lesz a kislány az enyém már…” .(Dolhai Attila, km. a Budapesti Operettszínház Zenekara, vezényel: Makláry László) – „Mi muzsikus lelkek” Dolhai Attila önálló lemezéről (2019. december 14., 1 CD, kiadó: Carnet-csoport)
Kálmán Imre – Paul Knepler - Herczeg Géza – Dalos László: Joséphine császárné
Rádió Dalszínháza bemutatója – az operett keresztmetszet: 1982. október 24. , Kossuth rádió, 12.50 – 13.50
Közreműködik a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás
- Joséphine dala: „… Bűvös szép vidék… lent a tenger. Úgy zúg a hullám! … Nincsen ottan tél, a béke szigetén. Messze, szép vidék. / A szívem vágytól hajszolva ég, szeretnék most is ott élni még! … Perzsel az ég csókok szigetén…” (Kalmár Magda, km. az MRT Énekkara)
- Napóleon dala: „Én írok neked, drágám, mily szomorúság szállt rám. Most nem tudod, hogy bármit kérsz, megtenném érted én! Nem vagy az enyém szép éjfekete asszony, de itt a,képed mindig velem, mert szomjazom a szád, szép éjfekete asszony, a szívem fáj, szerelmesem! Nem vagy az enyém szép éjfekete asszony, de soha másra nem nézek már! Szenvedek a vágytól, miért vagy olyan távol? A szívem ide visszavár! …Az élet nélküled mit ér, nekem oly rég csak te vagy a fény, a fény….” (Korondy György)
- Induló-dal: „Ki győzött, az vezet ismét, fel újra, új csatába küld, a harcos tudja a tisztét, ha új támadásra zeng a kürt! Nem hátrál, csak az ki gyáva, a zászló alatt előre hát! ….Szent esküt tegyünk mind egy szálig, hogy küzdünk, ha kell mindhalálig! … ” (Ötvös Csaba, Fülöp Attila és az MRT Énekkarának férfikara)
Kálmán Imre: A cigányprímás – keringőegyveleg (Bécsi Johann Strauss Zenekar, vezényel: Willi Boskovsky)
Bemutató a FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZBAN, 1929. április 27.
Kemény Egon zeneszerző első nagyoperettje bemutatójának évfordulóján
Pesti operette – így jelölte az Fővárosi Operettszínház (később átnevezték, ma: Budapesti Operett Színház) csinos kis műsorfüzete a 23. életévében járó új, magyar operettszerző, Kemény Egon zeneszerző színpadi darabjának műfaját.
A cselekmény helyszíne a budapesti Franzstadt (Ferencváros), a Liget, hangulatos, nézőcsalogató légkörével és jellegzetes személyiségeivel, mulattatóival – mindennek már régóta nyomát sem látjuk. Megőrizte az operett:
Kemény Egon - Bródy István - Harmath Imre: „Kikelet ucca 3.”
Pesti operett 3 felvonásban, nagyoperett. Bemutató: Fővárosi Operettszínház. 1929. április 27.
Főszereplő sztárgárda: Somogyi Erzsi, Eggerth Márta, Fejes Teri, Kertész Dezső, Sarkadi Aladár, Halmay Tibor, Kabos Gyula, Szirmai Imre.
Rendező: Szabolcs Ernő. Karmester: Ábrahám Pál. Díszlet: Gara Zoltán. Ruhatervező: Váradi Tihamér. Jelmez: Berkovits Andor. A táncokat betanította: Rott Ferenc.
„Kikelet ucca 3.
Kemény Egon muzsikája – Ábrahám Pál karmester – Kerpely Jenő csellószólói
Muzsikája szenzáció! Az új komponista, Kemény Egon csupa ötlet, invenció, frissesség, melódia. Ez a fiatal tehetség briliánsan megérezte, hogy mi kell a pesti ember fülének. (Részlet, Pesti Napló, 1929. IV. 26.)”
A nagyoperett cselekménye a társadalmi-, zenéje a stílusbeli korszakváltást mutatta be, azaz a XX. század eleji császári világ letűntével, az arisztokrata és a polgári életvitel közeledését – természetesen szerelmi szálon bonyolítva – a bécsi keringő, a Walzer világából a modern jazz térhódításáig.
A színház nagy szeretettel készült a fiatal tehetség zeneszerzői bemutatkozására, Kemény Egont az Operettszínházban már jól ismerték, korrepetitorként, másodkarmesterként, majd állandó karmesterként, sokoldalú foglalkoztatása, azonnali szerződtetése egy bő esztendő alatt, a bemutató előtti időben, 1927-től kezdődően történt.
A Rózsavölgyi kottakiadványon szereplő betétdalokat és még kettőt, már a bemutató előtt Víg Miklós, a népszerű komikus Berlinben gramofon felvételre énekelte:
„hat a Fővárosi Operettszínház újdonságából, a Kikelet ucca 3-ból való, amelyet még mi sem ismerünk.” (Esti Kurir, 1929.)
2019-ben volt a Kikelet ucca 3. bemutatójának 90. évfordulója. Úgy adta a sors, hogy egy évvel ezelőtt, éppen ezekben a napokban a Budapesti Operettszínház előadását tekintettem meg, előbb azonban alaposan körülnéztem az „Operett”-ben, kicsit az akkori, 23 éves fiatal zeneszerző szemével, élete első operettpremierje előtti édesapám helyébe képzelve magam… Óriási élmény volt a pillanat szülte ötlet illúziójával az előadás előtti percekben a várakozás, a színház csillogása, a közönség halk moraja…
Az 1929-es bemutatót nagy érdeklődés előzte meg; visszatérek majd rá, és korabeli részleteket fogok még közreadni.
Ma 145 éve született Huszka Jenő zeneszerző!
(Szeged, 1875. április 24. – Budapest, 1960. február 2.)
Huszka Jenő, aki megdöntötte a bécsi operett kizárólagos uralmát
Száznegyvenöt esztendeje, 1875. április 24-én született Szegeden Huszka Jenő zeneszerző, aki világhírűvé tette a magyar operettet. Neki köszönhető, hogy a rajongók Bécs mellett Budapestet emlegetik leggyakrabban a műfajjal kapcsolatban.
2020.04.24 MTVA Archívum
Huszka Jenő zeneszerző, a magyar operett egyik megteremtője otthonában munka közben 1954. december 14-én Fotó: MTI/Zinner Erzsébet)
Csodagyerekként indult, hegedűsként már ötéves korában fellépett. Tizenhét éves korától a Zeneakadémián Hubay Jenő növendéke volt, de a zeneszerzés szakot is elvégezte. Szülei ragaszkodtak ahhoz, hogy „komoly ember” legyen, ezért a jogtudományi doktori oklevelet is megszerezte. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban lett tisztviselő, első színpadi művét (Tilos a bemenet, 1899) hivatalnokként írta.
A minisztériumban régi barátja, Martos Ferenc ült vele szemben, akinek oroszlánrésze volt Huszka sikerében, mert ő írta az operettek librettóit. A Népszínház 1902-ben mutatta be a Bob herceget, Fedák Sárival a címszerepben. A színigazgató borúlátó volt, de a darab több mint százszor ment táblás házzal. A fülbemászó dallamok kottái iránt is élénk érdeklődés mutatkozott, a „Londonban, hej, van számos utca…” rövid idő leforgása alatt több mint ötven kiadást ért meg.
A sikersorozat a Király Színházban folytatódott. A Gül baba 1905-ben valósággal lázba hozta a publikumot. A bemutatón háromezer szál rózsa burkolta illatfelhőbe a színpadot és a nézőteret, a színészek Isztambulból hozott török szövetből varrott jelmezekben játszottak. A közönség és a kritikusok is az elragadtatottság hangján szóltak a darabról.
A bemutató, 1919 óta a mai napig egyik legnépszerűbb operettje a Lili bárónő, amelyet ma is világszerte tűznek műsorukra a zenés színházak. Betétdalai közül a Cigaretta-keringő állt ellen a legsikeresebben egy évszázad változó ízlésének és divatjának.
A szerző alkotóereje nem apadt el, de a következő évtizedekben ritkábban követték egymást az újabb daljátékok. A Huszka-bemutatók azonban továbbra is igazi eseménynek számítottak, a sikert borítékolni lehetett. A Hajtóvadászatot 1926-ban, az Erzsébetet 1939-ben, a Mária főhadnagyot 1942-ben mutatták be.
Huszka Jenő derűs ember volt, szerette a társaságot, élete utolsó napjáig terveket szőtt. Még hajlott korában is komponált, a Szabadság, szerelem kottáit 1955-ben vetette papírra.
Nem csak zeneszerző volt, jogászként a zeneszerzők jogvédelmét látta el, az elsők között foglalkozott Magyarországon a szerzői jogvédelem kérdésével. Budapesten halt meg 1960. február 2-án.
Közeleg április 24. A magyar klasszikus operett megteremtőjére, Dr. Huszka Jenő zeneszerzőre emlékezünk, aki 145 évvel ezelőtt ezen a napon született, de halálának 60. évfordulója is az idei évre esik: Szeged, 1875. április 24. – Budapest, 1960. február 2.
A Dankó Rádióban Erdélyi Claudia, az „Az a szép” műsor vezetője és szerkesztője jelezte, ezen a napon – a kettős évforduló jegyében - operettműsorát Huszkának szenteli! Várom!...
A sajnálatos vírusjárvány miatt az Operettszínház nem tudta megtartani a március 27-re meghirdetett Huszka-emlékkoncertet, más rendezvényekhez hasonlóan sajnos ez is elmaradt.
Csak remélni tudom, hogy amikor lecseng a járvány és újra nyit a színház, pótolni fogják ezt az estet, még az idén!
Az Operettszínház honlapján olvashattuk:
Huszka gála
„Huszka Jenő az egyik legismertebb magyar operettszerző, nevéhez olyan művek fűződnek, mint például a Bob herceg, a Lili bárónő vagy épp a Mária főhadnagy. A komponista születésének száznegyvenötödik, halálának hatvanadik évfordulója előtt tisztelegve fergeteges gálaműsort állítunk színpadra március 27-én.
Az est során népszerű operettslágerekkel szórakoztatja közönségünket Bordás Barbara, Dancs Annamari, Dénes Viktor, Dolhai Attila, Fischl Mónika, Frankó Tünde, Homonnay Zsolt, Kalocsai Zsuzsa, Laki Péter, Lévai Enikő, Szendy Szilvi, Széles Flóra és Vadász Zsolt.
A gála rendezőjeként Homonnay Zsolt debütál. Vezényel Pfeiffer Gyula."
Múltidéző:
Molnár András operaénekes kevéssé ismert, tőle szokatlan szerepkörben:
részlet Eisemann Mihály Fekete Péter című operettjéből - Ötvös Csilla és Molnár András előadásában.
https://www.youtube.com/watch?v=u0cphw0ODDA
„ Mia bella Signorina” – televíziós felvétel
2020.04.17 22:35 - 23:30 Duna World (HD)
|
Hogy volt?! |
|
|
2014 |
|
|
Tiboldi Máriát köszöntjük |
|
Az aktuális rész ismertetője: Tiboldi Mária egy percig sem bánta meg, hogy végül nem régésznek tanult. Tiboldi Mária eljátszotta az operett-irodalom összes nagy ívű primadonnaszerepét. Fiatalon hajtotta az ambíció, így elszerződött Bécsbe, majd bejárta Európa színpadait, és egyre másra meghódította a külföldi show műsorokat is, nemcsak énekesként, hanem műsorvezetőként is. Mert dönteni akkor is, amikor 10 év után hazajött, és újrakezdett mindent a fővárosi Operettszínházban - sikerrel.
Máshol azt olvastam a hírrel kapcsolatban, hogy az Operettszínház új vezetése nem igazán foglalkoztatta Szinetár Dórát, ugyanis nem preferálják a musical előadásokat. Maximum 4-5 előadása volt havonta, a friss tervek szerint pedig tavaszig havonta egyszer lépett volna színpadra, ráadásul vezetői döntésre maga a musicalelőadások száma is jóval kevesebb lett.
Szinetár Dóra 27 év után felmondott az Operettszínháznál
"Szeptemberig az Operettszínház közalkalmazottja vagyok, és bár rengeteg problémát látok, és a saját bőrömön is érzek itt, nem lenne ízléses, ha negatívan nyilatkoznék az asztalról, ahonnan eszem. Annyit elmondhatok, hogy kaptam egy nagyon megtisztelő ajánlatot, és boldog vagyok, hogy van tovább utam. Örülök a lehetőségnek, és remélem, hogy ezzel a váltással egy sokkal boldogabb és nyugodtabb korszak kezdődik a színházi életemben." - nyilatkozta. Szinetár Dóra összesen 27 évet töltött itt, de nem először távozott a színházból: a 2011/2012-es évadban már felmondott egyszer, de Lőrinczy György hívására visszatért 2015-ben a Nagymező utcába. A lap (Story - ED) arra is kereste a választ, hogy mi áll a színésznő döntésének hátterében, és a névtelen forrásaik mind arra utaltak, hogy Szinetár nem kapott elég lehetőséget Kiss-B. Attila főigazgató kinevezése óta, és állítólag nem ő az egyetlen, aki szintén elköszönne a társulattól, ha tehetné.(24.hu)
