Lukács Anita és Vadász Zsolt a vendége ezen a héten a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorának.  A mai adásban a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya az Operettszínház népszerű művészházaspárját szabad idejükről, kikapcsolódásukról, nyaralási terveikről is kérdezte.

Sorolom, milyen zenéket hallottunk ebben a közel egy órában:

Kálmán Imre – Harsányi Zsolt: Marica grófnő – Marica és Taszilo kettőse, II. felv.  „Szent Habakuk, mi van velem?!... /Egy az élet, egyszer élsz csak, kincsem, gondold meg ezt….”  (Lukács Anita, Vadász Zsolt)

Puccini: Tosca – Képária (Vadász Zsolt)

Donizetti: Lammermoori Lucia- az őrülési jelenet feldolgozása, mai könnyűzenére írt hangfekvésben, hozzá hangszerelés kísérettel (Lukács Anita)

Huszka Jenő: Mária főhadnagy

•  Bálint dala, II. felv.: „Nagy árat kér a sors a boldogságért, megfizetünk mindenért, minden pillanatért…” (Vadász Zsolt)
• Bálint és Mária kettőse: „Én mától kezdve csak terólad álmodom…” (Lukács Anita és Vadász Zsolt)

A Magyar Rádió 6-os stúdiójában 2014 decemberében harminckét népszerű operettrészletet vettek fel Huszka műveiből; az új stúdiófelvételre a Mária főhadnagy több részlete is rákerült (A Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát Kovács János vezényelte.) Ezek közül most, a továbbiakban az alábbi számok csendültek fel az adásban:

• Bálint és Mária kettőse, I. felv.: „Szeretem! - a szívvel nem jó játszani… Szabad-e remélnem, hogy engem megsajnál?…” (Geszty Veronika, Boncsér Gergely)
• Antónia sanzonja, II. felv. „Csacsi minden férfi, semelyik se érti, mit akarunk tőle, és mi a bajunk…/Jól figyelj e szóra, egy csak a fontos: a tralala, tralalala. Mikor üt az óra, kell néha egy kicsi tralala…”. (Kalocsai Zsuzsa)
• Panni, Tóbiás és Biccentő vidám hármasa, II. felv. „Tisztelt strázsamester, csodálkozom kegyeden…/Ladilom, a babámnak megírom…”  (Kékkovács Mara,  Kerényi Miklós Máté,  Peller Károly)
• Tóbiás és Panni kettőse, II. felv.: „Nálam a magyar nyelvvel nem lesz semmi baj, ihaj, illetve csuhaj! …/A bugaci határon van nekem egy cigányom…” (Kékkovács Mara, Peller Károly)

Kálmán Imre - Gábor Andor: Csárdáskirálynő – Szilvia és Edvin kettőse, II. felv. „Táncolnék a boldogságtól… Álom, álom…” (Lukács Anita, Vadász Zsolt)

ifj. Johann Strauss Császárkeringőjének dallamait hallottuk a műsor zárásául, a Győri Filharmonikus Zenekart Sándor János vezényli.

Ezt a délelőtti adást ma 18 órától újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.

Kapcs. a 2179. számú bejegyzéshez

Kiegészítés:

Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A cornwalli kalóz avagy a becsület rabja 
/Eredeti címe: The Pirates of Penzance, or The Slave of Duty (1879) /

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1975. augusztus 24. Kossuth Rádió, 13.23 – 14.39

A verseket fordította: Fischer Sándor
 

Amikor a Rádió Dalszínháza műsorára tűzte ezt az operettfelvételt, az RTV Újságban Fischer Sándor előzetes jegyzetét olvashattuk ennek apropóján.

A következő sorokat olvashattuk tőle 1975-ben:

„Az angol zenés színpad alkotásai tulajdonképpen kétszázötven éve ismeretlenek nálunk… 1728-ban mutatták be Londonban Gay-Pepusch Koldusoperáját, az egyetlent, amely hazánkban népszerűvé vált, igaz, hogy csak ötven évvel ezelőtti, Bert Brecht -Kurt Weill-féle német átdolgozás formájában. Az olasz és a német opera, másrészt a francia és a bécsi operett egyeduralma takarta el előlünk az angol zenés drámai műfaj súlyosabb és könnyebb ágát egyaránt, Purcelltől és Händeltől Brittenig. Hozzájárult az ismeretlenséghez a szigetország elzártsága is. Pedig a múlt század második felében ért Arthur Sullivan daljátékai hasonló szerepet töltöttek be Londonban, mint Offenbach művei Párizsban, azzal a különbséggel, hogy Offenbach gyilkos szatíráival szemben Sullivan finomabb öniróniával gúnyolja ki hazájának és korának feudális-kapitalista társadalmát, Viktória királynő uralkodásának gyarmattartó és álszent világát, betűhöz ragaszkodó, kötelező jogszabályait, finomkodó, szentimentális hölgyeit, velük szemben pedig az őszintén uralkodó rabló-kalózok szabad társadalmát, mindnyájuk naiv, királyhű, osztálytudatos nacionalizmusát.

Zenei hangvétele közelebb áll az angol népdalkincshez, mint Offenbach stílus a franciáéhoz. Inkább  Kodály Háry Jánosának jellegére emlékeztet, habár dallamai nem népdalfeldolgozások, csak formában és hangulatban érződik származásuk.

Sullivan több mint húsz darabja közül néhányat a Népszínház a nyolcvanas években műsorára tűzött, de ezek – az egy Mikádó kivételével – nem keltettek visszhangot; a szentimentalizmushoz és naturalizmushoz szokott akkori magyar közönség az angol groteszk, száraz humor célzásait éppúgy nem értette, mint Offenbach vitriolos szatíráinak társadalomleleplező mondanivalóját. Azóta nem került színre hazánkban Sullivan, akit Angliában a nagy zenei és színpadi értékek közt tartanak számon, csak a Rádió mutatta be a háború óta a Mikádó, az Esküdtszéki tárgyalás és A Fruska című dalműveit.

Most tehát először hangzik fel Magyarországon A cornwalli kalóz. Eredeti címe:The Pirates of Penzance. Ez a helység délnyugat Anglia legnyugatibb csücskében, Cornwall tartomány tengerpartján fekszik. Hogy híres volt-e kalózairól, azt nem tudjuk, de hogy hősének figuráját nem a valóságból merítette Sullivan, az bizonyos. Mégis igaz a történet, a tükör torzít, de a kép reális.”

Csak emlegetnem kellett az előbbi bejegyzésemben Offenbachot!...

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián”  operettműsorának mai adásában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya vendégeit, Lukács Anita és Vadász Zsolt művészházaspárt kérdezte az Operettszínház elmúlt évadának nagysikerű Kékszakáll-bemutatójáról – melyben Vadász az egyik szereposztás címszerepét kapta meg.

Megtudhattuk tőlük, mekkora hatalmas rajongótábora van a darabnak, milyen átütő sikere volt a bemutatónak és a további előadásoknak, milyen a Székely Kriszta rendezésében futó darab; mennyire más és szokatlan mindaz, amit láthatunk-hallhatunk a színpadon eltérően attól a stílusirányzattól és hangzásvilágtól, hagyományoktól, amelyet nálunk  főleg a bécsi és a magyar operett képviselnek  - de most a találkozás az operett klasszikusának, létrehozójának,  Offenbachnak a közönség számára is újszerű  muzsikájával , mindenki számára revelációként hatott. (Az utolsó tíz évben mindössze egy Offenbach-operett, A párizsi élet került színre az Operettszínházban.)

Vadász Zsolt elmesélte, hogy egy francia csoport is megtekintette a Kékszakáll egyik előadását és el voltak ragadtatva tőle, mondták neki, hogy Franciaországban nem látható ilyen nívós, kiváló produkció, mint amivel itt, az Operettszínházban találkoztak.

Természetesen, a rádióadás jelentős részében ebből az operettből hangzottak fel részletek – több felvételről.

Jacques Offenbach: Kékszakáll

Nyitány (km. a Müncheni Rádió Zenekara)

• Kékszakáll belépője (Vadász Zsolt és az Operettszínház énekkara és zenekara, vezényel Silló István – az Operettszínház bemutató, élő előadásának hangfelvételéről, 2018.)

„…Nevem Kékszakáll…”

A további részletekben a Rádió Dalszínházának teljes felvételéről szólaltak meg a dalok (Bemutatója: 1978. december 26., Kossuth adó 19.53 – 22.00. Fordította és rádióra alkalmazta: Fodor Ákos. Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)

• Vadóc (Boulotte)  dala (Kalmár Magda)

„Akadna tán oly pásztorlányka, aki néhány dalra is vehető, ugye?.. Hallod-e, hallod, ejnye, de hallod, nem akarsz a kis Vadócot pajkosságra venni? Nem  akad, nem akad, nem akad… /És minden pajkos leánynak szükséges volt egy pajkos legény, akadna is, ki őt imádja, ám a hitvány nem néz felém…”

• Oszkár gróf dala és az udvaroncok kara, I. felv. (Bende Zsolt és az MRT Énekkara)

„- Nagy barátunk! Várva várunk!…. /- Üdvözöllek, jó urak!...Urak a dalt!/- Kényes mesterségből él meg, tudja ezt, ki udvaronc…Hűség! Vérmes nagy remények! Ám gyakran másé lesz a konc!… Ám ha be akar futni ő…./Próbáljon meg fekve futni, fekve futni, fekve futni, akkor fog csak célba jutni, célba jutni, célba jutni , hogyha meg sem mozdul ő, célja úgy elérhető.  / … akkor fog csak célba jutni, hogyha meg sem mozdul ő, hogyha meg sem mozdul ő, célja, ugye, érthető?!”

• Clémentine királyné dala a II. felvonás első képéből – rondó  (Házy Erzsébet)

„ – Mivel a kicsi lányt nem kérdi  már kicsi és a nagy-nagy úr, remeg a kicsi és megérzi,  nem örül, amit így tanult.   Lám ilyesmi tehát a kezdet, derűs és színes üdeség.  Vak államérdek nyeli már el, ideje sem volt élni még. És ura lett egy Kandeláber… /S egy szép napon elébe toppan egy kedves ifjú, finom úr.  És szépen szól hozzá, de nyomban, mitől ő sápad és pirul.  Nos, ilyesmi tehát a kezdet…  Uram, királyom, Kandeláber…”

• A király belépője és Vadóc dala – Ballada (Kalmár Magda, Palcsó Sándor és az MRT Énekkara)

„Szóljon a dal, az Udvar várja már…,kezdd már… Mint messzi földek vágyait, ismerjük a csodákat, így szoktunk újat látni, mint más soha se látott…” (Kalmár Magda, Palcsó Sándor és az MRT Énekkara)

• A III. felvonás fináléja  (Házy Erzsébet, Kalmár Magda, Lehoczky Éva, Horváth Eszter, Forgács Júlia, Tordai Éva, Szabó Anita, Domonkos Zsuzsa, Róka István, Melis György, Palcsó Sándor, Fülöp Attila, Bende Zsolt, valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)

„…Nevem Kékszakáll, új örömömre készen áll!”

Az operettműsor hátralévő idejében még két részlet hangzott el

Lehár Ferenc Víg özvegyéből:  

- Danilo és Hanna szerelmi kettőse, III.felv.  „Ajk az ajkon …Minden vágyam súgom lágyan…. Jöjj, szeress!...” (Lukács Anita és Vadász Zsolt)

- Grisette-dal  „Este odakinn az utcán, trallalli és trallalla,…/ Íme, itt a kis grisettek, akikért úgy lelkesedtek: Lolo, Dodo, Zsuzsu, Frufru, Cloclo, Margo, e moi!.../ Rittantouri tantirette, e voila les belles grisettes, les grisettes de Paris, rittantouri tantiri!” (Oszvald Marika és Énekkar)

A beszélgetés során elhangzott,  hogy A víg özvegyet - A denevér és a Marica grófnő darabokkal együtt -  elvitte a színház társulata Olaszországba, Ravennába, majd Triesztbe is, ahol olasz nyelven tanulták be a szerepeket, aztán eljutottak a darabbal Belgiumba, ahol meg németül adták elő. Szó van arról - és erre esély mutatkozik -.  hogy külföldre, akár tengerentúlra is (keletre és nyugatra…) elvigyék A víg özvegyet, erről még folynak a tárgyalások…

A délelőtti operettadás Johann Strauss Mesék a bécsi erdőből c. keringőjének dallamaival ért véget (a MÁV Szimfonikusok Zenekarát Kesselyák Gergely vezényli – koncertfelvételről. )

A szokásos ismétlés, délután hat órakor kezdődik a Dankó Rádióban (az internen is elérhető, meghallgatható a műsor).

A lista kapcsán, kiegészítve, jut eszembe,  1975 tavaszán  volt egy Offenbach-ciklus: két héten belül leadták: 

Az eljegyzés lámpafénynél

A varázshegedű

Az elisondói lány

A 66-os szám

Orfeusz az alvilágban

Fortúnio dala

A gerolsteini nagyhercegnő

Hoffmann meséi

Ezekhez  csatlakozott 1976-őszén mint új Offenbach-felvételek a rádióban, a két beígért darab is:

Piaci dámák

A sóhajok hídja.

1977-ben következett: A férj kopogtat új felvétele, 1978-ban a Kékszakáll és végül 1981-ben bemutatásra kerültek utolsóként a Szökött szerelmesek, valamint A párizsi élet is.

De ugyanígy volt Lehár-, Kálmán-, Huszka-ciklus is a rádióban, amikor rövid időn belül a rádió műsorára tűzte a szerzők válogatott, teljes operettfelvételét  - ezek előtte és utána egyenként  nagyon sokszor már a műsoron szerepeltek.

Szép idők voltak azok!

Felmerül a kérdés, valóban értéket közvetít-e az MTVA...mikor és mennyiben?

Példaképpen említem minapi tapasztalatomat. Taxiban ülve a béke kedvéért - ugyanis a figyelmes taxis engem meglátva azonnal klasszikus zenére állította át a rádióját - nem kértem meg, hogy zárja el a Bartók Rádióban fecsegő műsorvezetőnő szófolyamát. Így hallottam, amint kereskedelmi rádió szintre jutva már-már lelkendezve mesélte, hogy az aznapi világnapok között szerepel a zokni nélküli világnap is, azaz, jelentős megtakarításhoz vezet, ha valaki azon a napon, együttműködve, nem húz fel zoknit, mert nem kell kimosni.

Erre a színvonalra ezek szerint van pénz, erre van hallgatói- és vezetői igény, különben nem hangzott volna el a komolyzenei programok között, viszonylag hosszan.

A fenti kulturális szinttel szemben állnak  a magas művészi értékkel rendelkező rádióoperettek és rádiódaljátékok,  amelyeknél mint már korábban is sokszor említettük, állítólag jogdíjkifizetési anyagi nehézségek vannak, azaz erre nincs pénze az MTVA-nak, megoldhatatlan és kész.

Remélhetőleg még a 21. század első harmadában...jön majd egy művelt ember, aki maga is felismeri a fentieket és akinek legfelsőszintű vezetésével ezek a míves 20. századi  darabok (1949 - 1990) újra műsorba kerülnek, és ismét eljutnak a szórakozva művelődni vágyó rádióhallgatókhoz!

Mi addig is ismertetjük és méltatjuk  - ezen  a fórumon és az egyéni művészfórumokon is - az arra érdemes műveket, szerzőikkel, előadóikkal, rádiós alkotóikkal együtt.

Már többször utaltam rá, hogy a Magyar  Rádió  1949-től évtizedeken át heti, majd havi rendszerességgel mutatta be a hazai és a külföldi operett-termés legjavát; a Rádió Dalszínháza a klasszikus szerzők darabjai hazai művészekkel készített rádiófelvételeinek bemutatása mellett teret biztosított kortárs magyar komponistáknak is új szerzemények alkotására -komponálására, amelyeket aztán újdonságként a rádióban hallhatta a közönség. 

A  régi és új operettek, daljátékok, rádióoperettek zenés játékok stúdiófelvételei a bemutatókat követő évtizedek alatt számtalan ismétlést megértek a Kossuth, a Petőfi majd az URH adókon; de nem csak részletek formájában, hanem a teljes felvételt leadva: olykor hetente két-három operett is az adásba került!!!

Íme egy példa. Kiragadtam egy rádiós időszakot  - 1975. október 20.  és 1976. május 2.  -, melyből kiderül milyen operettek és mikor kerültek újólag műsorba (esetleg a sokadik ismétlésben), és ebből az is kitűnik, milyen időközönként követték egymást. Ezek mind teljes felvételek!

1976. október 20. – Johann Strauss: A cigánybáró

október 26. – Johann Strauss: Egy éj Velencében

október 30, - Johann Strauss: A királyné csipkekendője

november 2. – Johann Strauss: A denevér

november 7. – Schubert – Berté: Három a kislány

november 13. – Karl Millöcker: A koldusdiák

november 29. – Huszka Jenő: Gül Baba

december 7. – Lehár: A mosoly országa

december 16. – Szirmai Albert: Mágnás Miska

december 22. – Johann Strauss operetthangverseny közvetítése a Csepeli Munkásotthonból

december 26. – Kacsóh Pongrác: János vitéz

december 27. – Huszka Jenő: Bon herceg

december 31. – Kálmán Imre: Csárdáskirálynő

1976. január 13. – Franz von Suppé: Pajkos diákok

január 20. - Florimond Hervé: Lili

január 27. – Fényes Szabolcs: Maya

január 30. – Arthur Sullivan: A Fruska

február 7. – Jacobi Viktor: Sybill

február 10. – Leo Fall: Sztambul rózsája

február 22. – Johann Strauss: A denevér

február 24. – Kálmán Imre: Cigányprímás

február 29. – Schubert – Berté: Három a kislány

március 3. – Arthur Sullivan: A mikádó

március 10. – Charles Lecocq: Az Angot asszony lánya

március 14. – Vincze Ottó: Cseberből-vederbe

március 20. – Farkas Ferenc: Csínom Palkó

március 21. – Robert Planquette: Rip van Winkle

március 28. – Kacsóh Pongrác: Rákóczi

március 30. – Lehár Ferenc: Tavasz

április 11. – Huszka Jenő: Szép Juhászné

április 13. – Behár György: Zátony

április 18. – Kálmán Imre: Marica grófnő

április 20. – Lehár Ferenc: A víg özvegy

április 27. – Jacques Offenbach: A szép Heléna

május 2. – Kerekes János: Hófehérke és a hét óriás

május 11. – Lehár Ferenc: Éva

(és még néhány darab talán ki is maradt a felsorolásból az időszak alatt)

Napjainkban annak is örülnünk kell – és persze örülünk is! -, hogy a néhány éve létező Dankó Rádió jóvoltából operettrészleteket hallunk, napi rendszerességgel – 56 percben.

De azon is érdemes elgondolkodni,  vajon mi sorsa lesz annak a megszámlálhatatlan teljes operettfelvételnek, annak a sok-sok értéknek, kincsnek, hangzó anyagnak, amelyet a Rádió archívuma őriz, s amely manapság csak részleteiben érhető el; tudván azt is, hogy időközben sok hanganyagot digitalizálva  CD-re mentettek.  

Ezen a héten naponta Lukács Anitával és Vadász Zsolttal, az Operettszínház népszerű művészházaspárjával beszélget Nagy Ibolya, a Dankó Rádió operettműsorában.  Külföldi útjaikról, vendégszerepléseikről, a távoli országokban járva (Kína, Japán) a játszott magyar operettek népszerűségéről, fogadtatásukról, befogadásukról, a kialakított és megtapasztalt barátságokról (művészi kapcsolatok létrejöttéről) is szó esett a mai adásban.

De szóba került az is,  hogy mindketten operában is felléptek/énekelnek; Lukács Anita ezen túl említette egy kortárs operában alakított szerepét: az Énekesnő volt Beischer-Matyó Tamás Kreatív kapcsolatok című, Székely Kriszta rendezésében futó négyszereplős kamaradarabban (Frankó Tünde – Üzletasszony; Kendi Ludovik – Fotós; László Boldizsár – Programozó). Az Operettszínház és a miskolci Bartók Plusz Operafesztivál közös produkciója 2016 után átkerült az Operettszínház új kamaratermébe (Kálmán Imre Teátrum – a volt Orfeum), ebben az évadban is játszották ezt a darabot.

A "Túl az Óperencián" adásában a következő zenék szólaltak meg:

Kálmán Imre: Zsuzsi kisasszony „Hajnalcsillag fenn az égen” (Tihanyi -Tóth Csaba)

Lehár Ferenc: A mosoly országa - Szu-Csong dala „Vágyom egy nő után” (Vadász Zsolt)

Lehár Ferenc – Ludwig Herzer – Fritz Löhner Béla – Harsányi Zsolt -  Szenes Andor: Friderika

 a Rádió Dalszínháza bemutatója: 1972. április 3. Kossuth adó, 19.20-20.10 A keresztmetszet-rádiófelvételen Andor Éva, Kalmár Magda, Bende Zsolt, Simándy József énekel, a Magyar Rádió és Televízió Énekkarét és Szimfonikus Zenekarát  Sebestyén András vezényli.

 Erről a felvételről most három részlet csendült fel:

• Közzene   
• Kórusjelenet és Friderika dala (No. 17.) „Várunk Friderika Rád” (Andor Éva és az MRT Énekkarának Női kara)
• Lenz dala (No.6.) „Báránykám, báránykám, csalfa lelkű mind a lány”  (Bende Zsolt)

Egy másik stúdiófelvételről szólalt még meg a Költő /Goethe/ dala: "Óh, lányka, ó, lánykám, imádlak én!" ( Kovács József, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Pál Tamás)

Kálmán Imre – Gábor Andor: Csárdáskirálynő

• Szilvia belépője: ”Hajhó,hajhó...Messze délen zordon hegyek ölén...” (Lukács Anita)
• Szilvia és Edvin kettőse: „A szerelem furcsa jószág…/Egy a szívem, egy a párom,  boldogságom tőled várom…” (Lukács Anita, Vadász Zsolt)
• Szilvia és Edvin kettőse: „Ha bemegyek a csárdába, magam vagyok, hukk…/ Húzzad csak kivilágos virradatig…” (Lukács Anita, Vadász Zsolt)

Puccini: Gianni Schicchi – Lauretta áriája (Lukács Anita)

Az adás végén Lehár Ferenc Bécsi asszonyok című operettjének nyitánya  dallamait hallottuk. (A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát Vincze Ottó vezényli)

Ezt az adást ismét meghallgathatjuk ma délután a Dankó Rádióban hat és hét óra között. („Túl az Óperencián”)

Igen gazdag volt ma is az operettzenei kínálat a Dankó Rádió Túl az Operencián műsorán! 

Lukács Gyöngyi és Vadász Zsolt művészházaspárral beszélget továbbra is a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, aki több kuriózum-felvétel bejátszásával is megörvendeztetett bennünket.

Lehár Ferenc – Mérey Adolf magyar szövegével: A víg özvegy - Danilo belépője (Vadász Zsolt):

 „Ó szerelmetes szép hazám…/Az orfeum tanyám, ott nem zavar hazám…”   

Lehár Ferenc - Kulinyi Ernő magyar szövegével: Paganini– Eliza dala (Lukács Anita) - az Operettszínház Luxemburg grófja előadásának részeként, élő felvételről; vezényel: Szabó Mónika.

„Csak nem lesz tán hozzám az élet oly kegyetlen és csalárd, hogy ellopja az üdvösséget, mely végre rám talált…/ Szép álom, szállj a szívembe, szent égi tűz. Szép álom, utánad vágyom, ó, el ne űzz. Szállj a vágy honába, vár csodák világa, szállj, szállj, szálljon szív el, szállj, szállj, szállj!...”

Lehár Ferenc - Gábor Andor magyar szövegével: Luxemburg grófja

• Nyitó farsangi jelenet: „Farsang van, vígan áll a karnevál…” (MRT Énekkara és Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András) – Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. február 26., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00

Hungaroton felvételről (1964) 
Km.: Fővárosi Operettszínház zenekara és énekkara, vezényel: Breitner Tamás

• Kórus és René belépője (Baksay Árpád és énekkar):

 „Farsang van, íme áll a karnevál….Éljen, éljen, éljen ő, a drága jó barátunk! .... Ő az úr hát nálunk!… /- Hálás vagyok, úgy boldogít ez a nagy ováció!  Szívből köszönöm, Párizsom! Valóban megható! /Hogy ősöm volt gróf Luxemburg, ama nagy tivornyák hőse, ezt eddigén nem sejtettem, most tettem szert az észre. A gazdag gróf, míg élt s henyélt, száz szolga leste parancsát, egy szép nap élte véget ért, rám testálta a rangját. A végrendeletével így lettem gróf ma éjjel, oly megható e pillanat, hogy szívem majdnem megszakad! / Hej, lirilirilári, ez mind csak lárifári, mert fenn az ernyő, nincsen kas, nincs sosem ebbenegy garas! A szép lányok csókolnak, s az ördög él a holtnak, a grófi rangom ámítás, ó, semmi más!...”

• Juliette és Armand Brissard kettőse (Zentai Anna, Rátonyi Róbert):

„- Kérem, nézzen most rám…/  /- türelem, türelem… /- Gimbelem, gombolom, légy enyém, angyalom, a félelemre nincs okom, hiszen szeretsz te, jól tudom…/…- Gombolom, gimbelem, a tiéd a szívem, a félelemre nincs okod, hiszen szeretlek/elveszlek, jól tudod!” 

• Fleury és Basil kettőse, II. felv. (Honthy Hanna, Feleki Kamill)

„Nagy arszlán volt a kopasz úr…/ Polkatáncos, polkatáncos voltam deli legény…”

• Juliette és Armand Brissard bohémkettőse (Zentai Anna, Rátonyi Róbert)

„Egy kis szoba kell, hol szűk is a hely, de elférünk… /- Hol nincs eleség, egy jó feleség oly élelmes…/ - Gyerünk, tubicám, se kocsink, se lovunk, én s a cicám, mi csak elkocogunk…”

És következtek a klasszikus operettirodalom egyik jeles bécsi képviselőjének szerzeményei:

Franz von Suppé - Innocent Vincze Ernő magyar szövegével: A szép Galathea

- a Bordal Lukács Anita  élő, koncertelőadás felvételéről, a dal végén bravúros, tündöklő  koloratúr kadenciákkal megtűzdelt énekében! (A Budapesti Operettszínház zenekarát Makláry László vezényli.)

„Bort igyál! ….Itt a pohár, az éltető ital…..igyál, igyál, igyál…”

Franz von Suppé - Innocent Vincze Ernő magyar szövegével: Pajkos diákok:

Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. december 28., Kossuth Rádió 19.30 – 20.39 

Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Breitner Tamás

• Előzene és Geier kupléja (Várhelyi Endre) :

„Minden ember pénzre vágyik, pénzt kíván! Mind csak egyet áhít, pénzt csak, pénzt csupán! Nékem másnál több a pénzem, gyűjtöm én.  Vérem forr, ha nézem, ó ez mind enyém!  Lángra gyújt egy édes láz, boldogságom nincsen más.  Egyetlen mámorom, ha pénzem számolom…  Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével, összesével, egy csomóba csapni s rakni újfent széjjel.  Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba, s újra széjjel, ezzel szórakozom minden éjjel, kéjjel!  Édesem, nézzen ilyen jól tömött zsákot! …. Nincs nagyobb kéj-gyönyör, nincs a világon! … Pénzem csendülj!  S ha gyűjtelek, te gyűlj!  Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével, összesével, egy halomba csapni s rakni újfent széjjel.  Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba, ki a zsákból, be a zsákba, s újra széjjel, ezzel játszom minden éjjel, kéjjel!

Nincsen szó, mely rám még hasson, nincsen vágy! Elhagyott az asszony, el az ifjúság! Minden régi gyönyörűség messze szállt!  Egy maradt csak hű még, ez a pénzeszsák!  Semmi más nem az enyém, már csak őt imádom én!  Egyetlen mámorom, ha pénzem számolom: egyesével, kettesével, ötösével, tízesével, összesével, egy csomóba csapni s rakni újfent széjjel.  Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba, s újra széjjel, ezzel szórakozom minden éjjel, kéjjel.  Már tréfa múlt idők képe….Semmi sem vár , hiszen már úgyis vége… Elmúlt és  kész. Csak egy maradt: a pénz.  Egyesével, kettesével, ötösével, tízesével, összesével, egy halomba csapni s rakni újfent széjjel.  Tornyocskákba, halmocskákba, ki a zsákból, be a zsákba, ki a zsákból, be a zsákba, s újra széjjel, ezzel játszom minden éjjel, kéjjel!

• Jelenet, Fleck elbeszélése és együttes (Palcsó Sándor, km. Szirmay Márta, Bende Zsolt és az MRT Énekkara)

- Szabadítónk! Szabadítónk!  - Megmentőnk! Úgy jön ő!  /-A teljes bölcs fakultás … ha pénzre szükség támad, csak értem kiabálnak….Mert mint egy gróf Luxemburg,  úgy elverjük ám a  pénzt! /- Jöjj, Fleck, és hárítsd el rólunk ezt a vészt! ... /-  Három sárkány!  Szörnyű bölcsek! - Mind a hármat le is győzted! /- Mind a három, mint a járom, oly nehéz volt, mondhatom. Türelemmel kellett várnom, míg megoldhatom.  Szépen bekopogtam úgy délfelé…  mikor a szobába beléptem ám…  a hölgyekhez kézcsókkal járultam én, és elmondtam kérelmem mily szerény .  … Rám morog egyik: lám, megint pénz  kell egy úrficskának, tán?   Rám ront a másik: lám, nálunk tán, bizony pénz terem a fán?  Harmadik mordul: lám, aki lumpol, az pumpol is, úgy ám!  Rám rohamoznak, rám! hogy a cinkosa vagyok neki tán. Hölgyeim, szavamra, öccsük nagyon szorgalmas diák… Így csevegtek,  így csipogtak, összevesztek, összefogtak, felugrottak és leültek, egyre jobban felhevültek. Mikor forró lázban égve morgó mérgük már lehűlt, akkor nyitották ki végre a nagy pénzes retikült! Ugye bár, látni már, finom módon lépjünk fel, s úgy megy minden, ahogy kell, úgy megy minden, minden, minden…/-Koccintsunk hát! …  Koccintsunk, koccintsunk, koccintsunk, koccintsunk rá!..”

Kálmán Imre - Harsányi Zsolt magyar szövegével: Marica grófnő: Tasziló dala: Hej, cigány! (Vadász Zsolt)

„ Mit tudjátok ti benn, hogy idekint mi fáj. Hej, voltam én is egyszer büszke bálkirály…/ Hej cigány, hej cigány, húzd a nótád, százfelé szakadjon a húr!...”

Az adás végére maradt:

Franz von Suppé: Tantaluszi kínok – Nyitány (a Bécsi Filharmonikusokat Zubin Mehta vezényli)

Ezt a műsort ma 18 és 19 óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban!

Romhányi József halálának 35 évfordulójához:

Operett a magyar rádióban – ebből a fórumból nem maradhat ki az első két rádióoperett, amelynek társszerzője volt Romhányi József, aki a verseket írta.

A „Májusfa” volt az első – egyben rádiótörténeti jelentőségű, új rádiós műfajt életre hívó – nagyoperett, amelyet a Magyar Rádió vezetőinek felkérésére alkottak meg a szerzők:

Kemény Egon - Mesterházi Lajos - Szász Péter - Romhányi József: „Májusfa” (1949. május 1.)

Nagyoperett rádióra, az első rádióoperett. Szereplők: Fábry Edit (ének), Ferrari Violetta, Horváth Tivadar, Pándy Lajos, Darvas Iván, Kárpáti Zoltán, Rátonyi Róbert, Rafael Márta, Ruttkay Éva, Gera Zoltán Rendező: Dr. Rácz György A „Májusfa-keringőt” a rádiófelvételen (1950) Gyurkovics Mária énekelte

Nagy sikerére való tekintettel készült el szilveszteri változata:

Kemény Egon - Szász Péter - Romhányi József: „Talán a csillagok” (1949. december 31.)

Rádióoperett. Szereplők:  Gyurkovics Mária, Bán Klári, Gyenes Magda, Rátonyi Róbert, Hadics lászló A Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát Lehel György vezényelte

Romhányi József pályája a Magyar Rádióból indult és oda tért vissza.

A kezdetekről Dalos László emlékezett meg:

Film Színház Muzsika, 1983.05.21.:

Részlet Dalos László írásából: Búcsú Romhányi Józseftől

„ ………….Romhányi József nevét — ……. — az ötvenes évek elején már kezdte megismerni az ország. Pedig nem volt kikövezve előtte minden út. Kemény Egon, az oly korán örökre eltávozott, kitűnő zeneszerző mesélte egyszer, hogy nem sokkal a felszabadulás után, de amikor már teljes erővel működött a magyar rádió — bevitte a még ismeretlen és rendkívül fiatal Romhányi Józsefet a stúdióba, s bemutatta valaki illetékesnek: itt van ez a fiú, bravúrosan versel, nagyszerűen ért a muzsikához és a magyar prozódiához. Romhányi Józsefet persze nem fogadták egyszeriben tárt karokkal, még Kemény Egon ajánlására sem. Miután viszont letette az asztalra első dolgait, muzsikáló és szinte hibátlan rímelőkészségről tanúskodó, játékos léptű dalszövegeit — megtört a jég.

Nemsokára megkezdődött a rádió munkája új magyar operettekért, zenés játékokért, és Romhányi József versei meg szövegkönyvei ott voltak az úttörők között. Májusfa, Talán a csillagok... — rádióhallgatók több korosztálya emlékezik ezekre a címekre, arra például: hogyan énekelte Gyurkovícs Mária a Hópehely-keringőt („Hópelyhek, hópelyhek, — csillámló jókedvet — hintsetek ... ”), Romhányi dalszövegeit Kemény Egon muzsikájára. Akik valamennyit is értettek ahhoz, amit ez a fiatalember csinált, tudhatták: nemesen azt viszi tovább a szövegírásban, amit Gábor Andor, Harsányi Zsolt, Harmath Imre, Szilágyi László művelt igen magas szinten. ……”

(Fórum - Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (smaragd, 2016-09-10 17:01:08)  1370   Ardelao • előzmény1324)

Ma 35 éve hunyt el 

"Romhányi József a 20. század nagy költője"

Romhányi József színházi –irodalmi – költészeti elkötelezettsége mellett a rádió számára is sok szép munkát végzett költői, műfordítói munkájával.  Felsorolni lehetetlen mindet, így a sokrétű alkotói munkásságából kiragadtam elsősorban a rádióban bemutatott operettek, daljátékok, zenés játékok közül párat, amelyek a nevéhez kötődnek a  dal- és összekötőszövegük megírásával, vagy versfordításuk révén –  rámutatva Romhányi  sokoldalúságára de sokszínűségére is.

Orff: Az okos lány – magyar szöveg: Romhányi József

Erkel Ferenc – Kókai Rezső – Romhányi József: Brankovics György (Rádióváltozat)

Sugár Rezső – Romhányi József: Hunyadi – hősi ének

Lehár Ferenc – Gábor Andor – Semsei Jenő – Szabó Miklós: Éva –  A Rádió Dalszínháza részére a keretjátékot írta Romhányi József

Sullivan: A mikádó - Romhányi József fordítása

Sullivan: A Fruska - Romhányi József fordítása

Oscar Straus: Varázskeringő - Romhányi József új fordítása miskolci színházi előadás számára

Oscar Straus: Legénybúcsú - Romhányi József összekötőszövegével

Offenbach: Orfeusz az alvilágban - Romhányi József fordítása

Offenbach: Piaci dámák - Romhányi József fordítása

Offenbach: A sóhajok hídja - Romhányi József fordítása

Offenbach: Párizsi élet - Romhányi József fordítása

Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő - Romhányi József fordítása

Offenbach: Brabanti Genovéva - Romhányi József fordítása

Offenbach: Banditák - Romhányi József fordítása

Planquette: Rip van Winkle - Romhányi József fordítása

Lecocq: Angot asszony lánya - Kristóf Károly és Romhányi József fordítása

Dunajevszkij: Szabad szél - Innocent Vince Ernő és Romhányi József fordítása

Miljutyin: Nyugtalan boldogság - Vajda István és Romhányi József fordítása

Kerekes János – Romhányi József: Kard és szerelem

Kerekes János – Tóth Miklós – Romhányi József: Boldogságfelelős

Kerekes János – Romhányi József: Dalol az ifjúság

Kerekes János – Romhányi József: Palotaszálló

Székely Endre – Romhányi József: A Vízirózsa

Kemény Egon – Boccaccio – Bihari Klára - Romhányi József: Az elrabolt asszony –zenés rádiójáték

Ránki György – Romhányi József: Muzsikus Péter új kalandjai

Kókai Rezső– Romhányi József: Lészen ágyú.

Kókai Rezső – Romhányi József: Hét falu kovácsa

Horusitzky Zoltán – Romhányi József: Báthory Zsigmond - opera

Horusitzky Zoltán – Romhányi József: Csipkerózsika – mesejáték

Horusitzky Zoltán – Molnár Ferenc - Romhányi József: Egyetlenegy éjszaka 

Vincze Ottó – Barabás Tibor - Semsei Jenő – Romhányi József: Budai kaland

Tamássy Zdenkó – Karinthy Frigyes – Romhányi József: Éneklecke (Énekóra)

Fényes Szabolcs – Grimm testvérek – Romhányi József: Hamupipőke

Fényes Szabolcs – Romhányi József: Két szerelem 

Fényes Szabolcs – Romhányi József: Ma utoljára

Fényes Szabolcs – Harmath Imre – Romhányi József: Maya

Fényes Szabolcs – Romhányi József: Fekete csillagok

Gyulai Gaál János – Aszlányi Károly – Karinthy Ferenc – Romhányi József: Hét nap, hét pofon

Behár György – Romhányi József: Szállnak a darvak

Mától egész héten át a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorában

az Operettszínház népszerű  művész-házaspárját, Lukács Anitát és Vadász Zsoltot „interjúvolja” a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya

Lukács Anita és Vadász Zsolt külön-külön, 2015-ben, már vendégeskedett Nagy Ibolya műsorában, most az azóta eltelt három év eseményeiről faggatta őket a műsorvezető; mi történt velük az eltelt időszak alatt, milyen színházi feladatok részesei voltak? – közben énekfelvételeik közül hallhattunk jó néhányat.

A mai adásban elhangzott zenék közül említem:

Gyöngy Pál – Török Rezső: Muzsikáló kastély – Nyitány (A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)

Kálmán Imre: Csárdáskirálynő – részletek (Lukács Anita, Vadász Zsolt, Peller Károly, Szendy Szilvi, Földes Tamás)

Lehár Ferenc: A mosoly országa: Liza és Szu-Csong szerelmi kettőse a 2. felvonásból „Lótuszvirág! Érted élek csupán…/Szív, hogyan tudsz így tele lenni, mondd?” (Lukács Anita, Vadász Zsolt)

Huszka Jenő: Lili bárónő – részletek (több felvételről)

• Lili dala: „Egy férfi képe van a szívem közepébe’…” (Lukács Anita)
• Radagan – duett „Ide nézzen, kérem…” (Dancs Annamari, Kerényi Miklós Máté)
• Emma, Frédi, Malomszegi hármasa: ”Tudom én, nagyon is… /Kedves kicsikém, ne féljen…” (Kukely Júlia, Rozsos István, Melis György, Km. a Magyar Rádió és Televízió  Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)
• Malomszegi dala: Dal a pénzről  „Tudni kell ésszel…/Sokat ér, ha a fej tele ész…(Melis György)

Lehár-keringőegyveleg  (Philharmonia Hungarica, vezényel: Doráti Antal)

Ezt a délelőtti adást ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.

Igazán nem „kenyereztem le” Nagy Ibolyát, a Dankó Rádió szerkesztő-műsorvezetőjét, amikor a tegnap összeállított listámat készítettem László Margit operett rádiófelvételeiről, és abban az első helyre tettem ezt a címet - Lehár: Cigányszerelem  (Zórika)

És tessék: László Margit elsőként Zórika dalát énekelte (!)  a Túl az Óperencián mai adásában (km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vincze Ottó.)

 Ezen a listámon szereplő operettcímek közül továbbiak is „terítékre” kerültek: így például a megnevezett  két Suppé-operettből is hallottunk szép részleteket László Margit  rádiófelvételéről, operaházi kollégáinak a tolmácsolásában:

Franz von Suppé: A szép Galathea

Fordította és rádióra alkalmazta: Innocent Vincze Ernő

Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Sapszon Ferenc), Vezényel: Lehel György

Szereposztás:

Galathea, szobor – László Margit (Mészáros Ági)
Pygmalion, szobrász – Réti József (Cs. Németh Lajos)
Ganymedes, szolga – Melis György (Agárdy Gábor)
Mydas, műpártoló – Palcsó Sándor (Garas Dezső)

A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1964. november 7., Kossuth Rádió,, 20.10 - 21.35 óra között.

E zenei blokk részleteit megelőzte a másik Suppé-operett, amellyel részletesebben foglalkozom itt  (megint - más helyeken már volt szó minderről korábban is.)

Franz von Suppé: Boccaccio 

Rádió Dalszínháza produkció bemutatója: 1961. június 24., Kossuth Rádió 20.30 - 23.35 óra között hangzott el.

A háromfelvonásos operett stúdiófelvételének sugárzását két szünet szakította meg. A teljes zeneidő: 140 perc

Fordította és rádióra alkalmazta: Kardos György

Dalszövegeket Róna Frigyes fordította

Vezényel: Erdélyi Miklós
Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara és énekkara (karigazgató: Vajda Cecília)

Zenei rendező: Ruitner Sándor

Rendező: Molnár Mihály

Szereposztás:

Fiametta – László Margit (Örkényi Éva)
Boccaccio – Ilosfalvy Róbert (Somogyvári Pál)
Scolza, borbély – Maleczky Oszkár (Horváth Jenő)
Beatrice, a felesége – Ágai Karola (Csernus Mariann)
Leonetto, a diák – Réti József (Szatmári istván)
Lotteringhi, hordókészítő – Külkey László (Pécsi Sándor)
Izabella, a felesége – Sándor Judit (Kállai Ilona)
Pietro, Palermo hercege – Bende Zsolt (Suka Sándor)
Lambertuccio, szatócs – Kishegyi Árpád (Rajz János)
Peronella,a felesége – Palánkay Klára (Szemes Mari)
Majordomus – Palcsó Sándor (Varga Zsolt)
Cecco – Nádas Tibor (Basilides Zoltán)
Könyvárus – Várhelyi Endre
Herceg – Kemény László
Tofano, diák – Horkai János

Az alábbi részletek szólaltak most meg Suppé operettjéből:

• Fiametta románca (László Margit);
• Fiametta, Izabella és Peronella levélhármasa (László Margit, Sándor Judit és Palánkay Klára) mellett felhangzott az operettből
• Boccaccio és Fiametta úgynevezett Olasz kettőse is Ilosfalvy Róbert és László Margit előadásában

– ez a jól ismert duett, amit a libretto szerint, olaszul énekelnek az énekesek;

nálunk a rádióban  egy másik stúdiófelvételen ugyanezt a kettőst olaszul Molnár András és Kincses Veronika énekli.

Az 1879. február elsején Bécsben, a Karl Színházban bemutatott Boccaccio szövegét és verseit Zell és Genée írták (német nyelven).

Harsányi Zsolt fordította le a verseket, munkájában természetesen az "Olasz kettős" verseit nem kellett magyarra átültetetnie… a világ legtöbb színházában az eredeti olasz nyelven szólaltatják meg, hiszen épp ez a lényege, előadásával felkészültségüket, műveltségüket akarják fitogtatni a Majordomusnak tartott herceg előtt.

Ideírom ennek a duettnek az eredeti olasz szövegét: ez a harmadik felvonásban, a herceget megtévesztendő komédia- jelenet részeként hangzik fel Boccaccio és szerelme, Fiametta között. Winkler Gábor Operett könyvéből idemásolom ennek szöveghű, de nem prozodikus magyar fordítását is, Blum Tamás gondozásában:

III. felvonás – Duettino

Boccaccio:
Mia bella fiorentina
Disprezzi l’amor.
Ignori furbettina
Le piaghe del cor.
Coll’aria di contento
Derisi il mio lamento,
Non calmi i mesti gemiti
Con un sorriso almen!
E pur vedrai ti scorgerai,
Come d’amor i palpiti
Ti stringeranno il seno,

Come d’amor i palpiti
Ti stringeranno il sen!

Fiametta:
Le scalire fiorentine
No sprezzan l’amor.

Boccaccio:
O, si !

Fiametta:
Sorrisi ed occhiatine
Le sorton dal cuor.

Boccaccio:
No, no !

Fiametta:
Si pascon pel contento
Derider il lamento,
E pur nascoste lagrime
Si lasciano fuggir.

Boccaccio:
Ignoran l’amor !

Fiametta:
Ah si, vedrai
Ti scorgerai.
Quando il bramato capita
D’amore san’ morire!
A -  si la bella fiorentina
A - sembra cruda, senza cuore
Un sorriso, un occhiatina,
Firulin, firulin, firulera –
L’infiamma al dolce amor.

Boccaccio:
E pur ver, che la  fiorentina

Al parer, alper sembra cruda senza cuore
Un sospir, un languir
Una dolce occhiatina,
Firulin, firulin firulera

L’in fiama al dolce amor.
Cosi mia fiorentina
Più speme non ho !

Fiametta:
Il cuore e la manina
Io perder non ho’!

Boccaccio:
In van io dunque gemo,
In van d’amor io fremo.

Fiametta:
Se vero son quei gemiti
Allor t’ascoltaro !
Ah si vedrai –

Boccaccio:

Ignori l’amor ah si!
Ti scorgerai –

Fiametta és Boccaccio
Che dell’amor i fremiti
Con te dividero!

Boccaccio:
E pur ver e pur ver

Che la fiorentina

Al parer, al parer, sembra, senza cuor

Un sospir, un languir

Una dolce occhiatina,

Fiametta:
A - si

La bella fiorentina

A - sembra cruda

Senza cuore,

A - un sorriso

Un occhiatina.

Boccaccio és Fiammetta:

Firulin, firulin, firulera

L’in fiamma al dolce amor,

Firulin, firulin, firulera

L’in fiamma al dolce amor

Magyarul:

Boccaccio:

Szép kis firenzei hölgy,

ki a szerelmet megveted ,

semmibe véve, te kis ravasz,

gyötrelmét e szívnek.

Elégedettséget színlelve

nevetsz panaszaimon,

bánatos sóhajaimat nem enyhíted

egyetlen mosollyal sem.

Meglásd, majd megtudod,

ha lüktető szerelemtől

összeszorul a kebled!

Hogyan szorít a szerelem,

Megtudod te is!

Fiametta:

A furfangos firenzei nők

nem vetik meg a szerelmet

Boccaccio:

Úgy ám!

Fiametta:

Mosolyuk és pillantásuk

szívből jön

Boccaccio:

Nem, nem!

Fiametta:

Boldogsággal hitegetnek,

a sóvárgást kinevetik,

és csak titokban

hullajtják könnyeiket.

Boccaccio:

Semmibe veszik a szerelmet!

Fiametta:

Meglásd,

majd megtudod:

ha a hőn óhajtott férfi betoppan,

majd meghalnak a szerelemtől.

H az óhajtott férfi betoppan,

meghalnak a szerelemtől.

Ó igen, a szép kis firenzei nő

keménynek, szívtelennek látszik,

ám egy mosoly, egy pillantás

csiribi – csiribá,

édes szerelemre gyújtja.

Boccaccio:

Ez így lehet,

a firenzei nő látszólag szívtelen,

ám egy sóhaj, egy epekedés,

egy kedves pillantás

csiribi – csiribá,

édes szerelemre gyújtja.

Így számomra édes hölgyem,

nincsen már remény.

Fiametta:

A szívemet és a kacsómat

nem veszejtem el!

Boccaccio:

Tehát hiába sóhajtozom

és reszketek a szerelemtől,

Fiametta:

Ha őszinték a sóhajaid,

meglátod,

meghallgatlak én!

Boccaccio:

Semmibe veszed a szerelmet,

ó igen, majd megtudod…

Boccaccio és Fiametta:

hogy szerelmes reszketésem

megosztom veled.

Boccaccio:

Pedig igaz, pedig igaz,

hogy a firenzei nő

e, látszólag szívtelen,

mégis egy sóhaj, egy panasz,

egy édes pillantás

Fiametta:

Ó, igen,

a szép firenzei nő

látszólag kemény

és szívtelen,

ám egy mosoly,

egy pillantás

Boccaccio és Fiametta:

Csiribi – csiribá,

édes szerelemre lobbantja

Csiribi – csiribá,

felkelti a szerelem tüzét.

Itt befejezem a rádió délelőtti operettműsora zenei részének ismertetését – elég hosszúr nyúlt így is ez a bejegyzésem:

Ma elköszönünk László Margittól, aki egész héten át Nagy Ibolya által a rádióhallgatók vendége volt, és kitől (kiről)  sok érdekes  dolgot megtudhattunk, egyúttal szavain keresztül varázslatos lénye is feltárult előttünk.

Köszönet érte, hogy vele lehettünk – és Ő velünk - az éter hullámhosszán! Remélhetőleg még sokáig köztünk marad! 

Hamarosan, ma délután hat órától, ismét meghallgathatjuk a délelőtt elhangzott adás felvételét a Dankó Rádió hullámhosszán, és az elérhető internetes oldalakról is.

Akkor minden rendben részedről - és részemről is.

A hiba javítását kértem.

Gondolom, a témát túltárgyaltuk...

Netes keresésnél a bejegyzésed előjöhet a hibával együtt, ez a baj. 

A hibákat eddig is kijavítottuk, amikor észrevettük.

A Kemény Egon-topicban leírtad. A helyesbítés itt pedig részedről megtörtént.  Ha a későbbiekben újra adásba kerül ez a részlet, akkor nyilván ott a jó címet és szövegidézetet fogom hozni. 

Én inkább már László Margit vasárnap esedékes, lehetséges újabb operettfelvételei foglalkoztatnak

Rendben, ha a hibásan hallott mondatot a Szerkesztőség kijavítja bejegyzésedben, a szerzők műve tiszteletben tartása erre kötelez, az olvasók hibátlan idézetet kapjanak. Simándy nem énekelte volna el azt a mondatot, amit leírtál, nem is értem, hogy fordulhatott elő.

Ezen a héten már eddig is sok szép operettből hallottunk részleteket László Margit operettfelvételei közül, de még maradt jócskán hátra olyan operett, daljáték, zenés játék, rádióoperett, amelyekben a szépséges szopránján hallhatunk dalokat, kettősöket, működik közre jelenetekben/együttesekben - a darab teljes stúdiófelvételéről vagy  csupán külön szólórészletét. Párat felsorolok közülük – a hét utolsó napján, holnap még várhatunk ezek közül is bejátszásokat a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorában:

Lehár: Cigányszerelem – Zórika

Lehár:  Luxemburg grófja – Angéla

Lehár: Giuditta – Giuditta

Suppé: Boccaccio – Fiametta

Suppé: A szép Galathea - Galathea

Offenbach: A varázshegedű – Reinette

Sullivan: Az esküdtszéki tárgyalás – A felperes

Oscar Straus: Varázskeringő - Helén

Schubert-Berté: Három  a kislány - Médi

Millöcker: A koldusdiák - Laura

Johann Strauss: A királyné csipkekendője – A királyné

Ziehrer: Csavargók - Mimi

Huszka: Erzsébet - Erzsébet

Behár György: Fekete rózsa

Kerekes János: Házasodj Ausztria! – Kriska

Farkas Ferenc: Zeng az erdő – Nemes Bori

Kálmán Imre: Tatárjárás – Riza

Horusitzky Zoltán: Egyetlenegy éjszakán – Amelita

Horusitzky Zoltán: A fekete város – Rozália

Hidas Frigyes: Veronai haragosok – Júlia

Vincze Ottó: Hej Madrid, Madrid  - Angéla

Köszönöm. Elég ha itt ezt jelezted nekem.

Kedves Búbánat!

Sajnos hiba csúszott a bejegyzésedbe, kérlek javítsd ki.

A mai műsorban két részletet hallottunk a rádiódaljátékból

KEMÉNY EGON - Erdődy János: "A messzetűnt kedves" (1965):

Búcsú - Ámeli (László Margit) és Fazekas Mihály (Simándy József) kettőse ("Ha egyszer véget ér ez a vétkes háború...") és az "Ámeli dal" (Simándy József)

ezt követte a "Rózsa kettős".

Előre is köszönöm. s.

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorában ezen a héten a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya László Margittal beszélget, város közeli otthonában.

László Margit elmesélte, hogy 1986-ban búcsúzott el az Operaháztól, a színpadtól… Énekmester lett, három helyen is tanított, de végül nem bírta már erővel… és mint önkritikusan megállapítja, kevés eredményt ért el növendékeinél, akik idővel sorra „lekoptak”, elmaradoztak – így végül ezt is abbahagyta, befejezte.

Az elhangzott beszélgetésből kiemelem László Margit visszaemlékezését kedves énekes-partnerére, Simándy Józsefre; amikor együtt léptek fel, éneklésük közben olykor testközelből figyelhette meg Simándy „szájpadlását”: hogyan csinálja, miként szólal meg orgánumán a gyönyörű hang - tudván róla, volt idő, mikor hangszalagjainak betegsége következtében sokáig nem énekelt, kényszerpihenőre szorult – de felépülve a bajból, régi hangszépségében tért vissza és tudta folytatni a pályát; beszélt arról is, Simándy milyen rendkívüli eleganciával, milyen különleges technikával énekelte a virágáriát a Carmenből: utolérhetetlen volt, ahogyan az ária végén a crescendóból decrescendóba vált át. Ezt senki nem tudta úgy csinálni, mint ahogyan ő.

A mai adásban Simándy József és László Margit több rádiófelvétele, közös énekük is, helyet kapott a felhangzó részletekben:

Bizet: Carmen – Virágária (Simándy József, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Kórodi András)

Oscar Straus:  Legénybúcsú - Stella és Hans kettőse: "Van úgy, néha olyan fényes az álmom, olyan szép, hogy nem lehet való, felébredek és nem találom…. /- Tündérkertben magunkra találtunk…” (László Margit, Simándy József, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)

 Dalszöveg fordítása: Gábor Andor; Romhányi József összekötőszövegével. Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. április 14., Kossuth adó 20.32-22.00

Kemény Egon -  Messzetűnt kedves – történelmi daljáték

Vitányi János hátrahagyott darabját befejezte, és a verseket írta: Erdődy JánosA Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. május 22., Kossuth Rádió 20.25 – 22.00

A szereposztásból:

Fazekas Mihály (a "Lúdas Matyi" költője) - Simándy József (próza: Darvas Iván)

Ámeli (Amelie Deneulin polgármester lánya) - László Margit (próza: Domján Edit)

László Margit és Simándy József énekében csendültek fel most: 

• Rózsa-kettős: „- Messzi földről jött egy jó magyar huszár, - távoli határból, hol madár se jár…”
• Még egy kettőst hallottunk: „Ha egyszer véget ér  ez a vétkes háború…”  Közreműködött a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.  Vezényelt: Bródy Tamás.

Jacques Offenbach: A 66-os szám

Az inkább daljátéknak tekinthető kis egyfelvonásos első magyar nyelvű, teljes, rádiófelvételét 1964. december 27-én a Kossuth Rádió mutatta be.

Pittaud de Forges és Laurenciu szövegét fordította és rádióra alkalmazta Innocent Vincze Ernő
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Fischer Sándor vezényli.
Az 1850-es évek elején, osztrák és német tájakon játszódó történet szereplői – az eredeti, francia verzió alapján:
Francois, vándor házaló – Radnai György; Suzon – László Margit; Piccolo – Palcsó Sándor
(Megjegyzem, 25 évvel később, 1989-ben új magyar nyelvű felvételt készített Offenbach művéből a rádió, Kertesi Ingrid, Gulyás Dénes és Melis György énekével, Pál Tamás vezényli a rádiózenekart.)

Most egy románc és két hármas szólalt meg László Margit, Radnay György és Palcsó Sándor énekfelvételéről:  

• László Margit egy igen megható, fájdalmas szépségű románcot énekel:

 „Hozzád fűzött minden régi szép emlék. Pajkos módra játszom véled még nemrég. Minden öröm, minden bánat hozzád fűz, és most mégis el kell válnunk, sorsunk előtt. /Mandolinom, fáj a szívem érted. Könnyes szemmel mondok búcsút néked. Áldjon ég! Áldjon ég! Sír a lelkem, szemem könnyben ég. Áldjon ég!
Nékem mintha égi volna, úgy tűnt fel. Édes kis pajtásom, miért is hagytál el?
Mint …rózsa szirma árnya fed. Drága jó kis mandolinom, álmodj szépeket.
Mandolinom, fáj a szívem érted. Könnyes szemmel mondok búcsút néked. 
Áldjon ég! Áldjon ég! Sír a lelkem, szemem könnyben ég. Áldjon ég!

Ezt a szomorú hangvételű, szép lírai dalt akkor énekli Suson, mikor Piccolo féktelen jókedvében messzire hajítja unokahúga mandolinját, ami összetör.

• Francois belépője és Bordal (Radnay György, László Margit, Palcsó Sándor):     

„- Szerencse fel, ifjú úr! Teljesülhet minden vágya! Isten éltesse Önt! Soká-soká-soká! Igyunk egyet reá, itt a jó, finom óbor! Régen sajtolták ezt, nemes szőlőbogyót. E szív, e száj a legszebben üdvözli önt! A jó burgundit! /- A legszebb hely - a legszebb hely-, a borral teli pince, s egy pincebor - egy pincebor-, a föld egy drága kincse, úgy a jó bor - úgy a jó bor-, a bíbor színben égő…/- Hej, csúszik a bor, ha bármi bánat érjen, csúszik a bor, ha sorsod jobban áll; kell az a bor, mert ízlik bármiképpen, boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…/ -gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu-gluglu… - akármi boldogságra, búbánatra kell a telt pohár…”

• Jelenet és Finálé (László Margit,  Palcsó Sándor, Radnai György és Énekkar)

„ Nagy ég! Nagy ég! -Ki hitte volna!… -Szerencsecsillagunk lehullt!....-Milyen kár! -Bizony, de kár! -Hittem, hogy vagyon vár! -Hitted, hogy vagyon vár!… -Oda már!    De oda már! -  Zsebem üresen áll! Volt-nincs… -Most nincs… -Volt kincs... Volt, nincs… -nincs…/

- Most adj kezet! - Most adj kezet! - Úgy szép a sors, ha páros!  - Ha van gyerek - ha van gyerek - Ne egy legyen, hanem három! - Így oly öröm -így oly öröm -és boldogság, -Csak egy - csak egy -a fő! – És ezt kívánom néktek:  - Elfut a nyár, ki hatvanhat, az látja! És az a sors, hogy végül megpihensz! Forduljon úgy az éveitek száma, hogy ne lehessen hatvanhatból kilencvenkilenc!...  -Lala-la­la-lala-lala-lala-lala-lala-lalala… Lala-la­la-lala-lala-lala-lala-lala-lalala….a sors, hogy ne lehessen hatvanhatból kilencvenkilenc!”

László Margitnak még két felvételét hallhattuk , azokat a műsor elejéről:

- Lehár: A víg özvegy – Vilja-dal (László Margit, km.  az MRT Énekkara, és a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Vincze Ottó)

- Ránki György – Hubay Miklós – Vas István: Egy szerelem három éjszakája – kettős: „Dal a hűségről” (László Margit, Bende Zsolt, km. a Petőfi Színház zenekara, vezényel: Petrovics Emil) – (Hungaroton‎– SHLX 90047)

Ezt a délelőtti adást ma 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.

László Margit a Dankó Rádióban

A tegnapi rádiós operettműsorról szóló beszámolóban utaltam László Margitnak kedves operaházi kollégájáról, Réti Józsefről tett visszaemlékezésére; ezt is írtam:

„László Margit nemrég részt vett egy emlékülésen, fenn a Várban, amit  Réti József egykori lakásában tartottak…”

Most a neten böngészve találtam rá az alábbi cikkre:

Emléktáblát kapott Réti József

2017. november 7. Operavilag.net

"A műalkotás egykori budavári lakásának falán őrzi a nagy énekes emlékét

A Budavári Önkormányzat november 5-én, vasárnap 11 órakor emléktábla-avatót rendezett Réti József Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész, a XX. század egyik legjelentősebb magyar Mozart- és bel canto tenorja tiszteletére a Naphegy utca 27. szám alatt, ahol a művész élt és tanított.

Beszédet mondott Nagy Gábor Tamás, Budavár polgármestere.

A művészre László Margit Liszt Ferenc-díjas, kiváló és művész operaénekes, pályatárs és Imre Gabriella, Réti József egykori tanítványa emlékezett."

Donizetti: Az Ezred Lánya. Kettős. László Margit - Réti József.

Fordította és átdolgozta: Fischer Sándor

"Bemutatjuk új operafelvételünket"

Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) Vezényel: Lukács Ervin

1969. december 25., Kossuth Rádió 19.54 - 22.00

A mai műsorban László Margit operai kollégáival készített rádiófelvételeinél megemlítette, hogy 'Operaénekesek akkor nem énekeltek operettet, de a Rádióban szívesen!'

Hozzáteszem, Simándy József nyitotta meg a sort Kemény Egon "Hatvani diákjai" című daljátékában (1955).

László Margit hangját, hangszínét nem bátorkodom jellemezni vagy leírni, varázslatosan énekel, kitűnően minden rádiófelvételén. Sokoldalúan és sokszínűen, ritka szép élményt adott nekem a mai műsorban is. A szerkesztés is nagyon tetszett, bensőséges és vidám beszélgetés a korát méltósággal viselő, örökifjú LÁSZLÓ MARGITtal.

Itt meghallgatható:  https://www.mediaklikk.hu/danko-radio-elo/

László Margit operaénekesnő operettfelvételeiről esett szó a szerkesztő-műsorvezető Nagy Ibolyával folytatott beszélgetésben a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorának mai adásnapján; László Margit megemlékezett a felvételeken szereplő kedves operaénekes-kollégáiról is:

Vincze Ottó - Ambrózy Ágoston: Cseberből-vederbe   

•  Jódlidal   (László Margit, km. az MRT Kamarazenekara és a Földényikórus. Vezényel: Tóth Péter)   László Margit elmesélte, hogy Vincze Ottó kifejezetten az ő hangjára komponálta ezt a dalt, miután meghallotta a Három a kislány rádiófelvételének próbáján a stúdióban, amikor éppen a jódlit énekelt és felfigyelt erre…)

Obernyik Károly Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban című vígjátéka nyomán szövegét és verseit írta Ambrózy Ágoston.

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. május 9., Kossuth Rádió 20.22 – 22.00
 

Sidney Jones: Gésák

• Mimóza és Fairfax "Csókkettőse", I. felv.  (László Margit, Bende Zsolt, km. az MRT szimfonikus zenekara. Vezényel: Bródy Tamás)

Owen Hall szövegét Fáy E. Béla és Makai Emil fordította. A verseket Brand István írta
Rádióra alkalmazta: Innocent Vincze Ernő
A Rádió Dalszínház bemutatója: 1970. február 14., Kossuth Rádió 19.25 – 20.37

Jacques Offenbach: Orfeusz az alvilágban

• Euridike és Jupiter kettőse, II. felv.  (Légyjelenet) – "De különös, kellemes szellőcske..." (László Margit, Melis György, km.: az MRT Szimfonikus zenekara, vezényel: Blum Tamás)

Szövegét írta: Halévy és Cremieux. Fordította: Romhányi József

A Rádió Dalszínháza stúdiófelvétele bemutatójának ideje: 1963. július 20., Kossuth Rádió 20.45 – 23.15 (közben szünet: 22.00 – 22.30 hírek, időjárás, sport)

Leo Fall: Sztambul rózsája

• Kondzsa Gül és Midili Hanum kettőse (László Margit és Koltay Valéria, km. a Magyar Rádió Énekkarának Női kara)
• A II. felvonás fináléja (László Margit, Ilosfalvy Róbert, km.: az MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András)

Szövegét Brammer és Grünwald írta. Fordította: Gábor Andor. A verseket átdolgozta: Szabó Miklós. A keretjátékot írta: Innocent Vincze Ernő

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. szeptember 11., Kossuth Rádió 20.25 - 22.00

Kodály Zoltán – Garay János – Paulini Béla- Harsányi Zsolt : Háry János

• Örzse dala: „Szegény vagyok, szegénynek születtem”  (Komlóssy Erzsébet)
•  „Gyújtottam gyertyát a vőlegénynek” (László Margit,  Szőnyi Olga, km. az  Edinbourgh-i Fesztivál kórusa, a Londoni Filharmonikus Zenekar, vezényel: Kertész István) – a kórus megtanulta magyarul a dalszöveget.

Intermezzo (a Magyar Állami Operaház Zenekarát Ferencsik János vezényelte)

E  műsort hangfelvételről ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban, ma délután hat és hét óra között.

Továbbra is László Margit operaénekessel beszélget otthonában Nagy Ibolya, a Dankó Rádió szerkesztő-műsorvezetője – a műsorban e beszélgetés hangfelvételéből kapunk bejátszásokat a Túl az Óperencián műsorában a hét minden adásnapján:

Ma arról mesélt László Margit, milyen bakik történtek vele és másokkal hajdanán, az operaszínpadon, és szólt  a színészi mesterség elsajátításáról is. 

Meg felelevenítette személyes emlékeit két kedves tenorpartneréről: az akkor még fiatal, karcsú, de már erőteljes Luciano Pavarottiról, aki vendégként  a herceget énekelte a Rigolettóban (a másik partnere Piero Cappuccilli volt); neki Gildaként az a benyomása maradt meg a kor neves énekeseiről, akikkel együtt léphetett fel színpadon, mennyire természetesen viselkedtek és milyen kedvesen viseltettek itthoni kollégáikkal szemben, és nem játszották meg magukat, hogy ők mekkora művészek, akik úgymond „leereszkednek”  közéjük… Ma egyre ritkábban látni ilyeneket, és hozzájuk hasonló kvalitású énekművészeket a világ operaszínpadain, mint mondta László Margit, amilyenekkel egykor  neki megadatott találkoznia.

És ilyen kedves, barátságos, remek szeretett magyar kollégája volt Réti József  tenorista – akivel együtt sokat utazott az ő kocsiján vidékre koncertezni;  bár úgy tűnt a kívülálló számára, hogy komoly, zárkózott befelé forduló ember, de ez csak látszat, hiszen Rétinek hatalmas viccgyűjteménye volt egy kis füzetében, amit mindig magával vitt fellépéseire és szívesen vette elő, ha kértek tőle vicceket... László Margit nemrég részt vett egy emlékülésen, fenn a Várban, amit  Réti József egykori lakásában tartottak…

A két kitűnő tenorra emlékezve egy-egy dal hangzott az említett művészek felvételei közül:

Ernesto de Curtis: Sorrentói emlék  (Luciano Pavarotti,  km. a London Nemzeti Philharmonikus Zenekar)

Jacques Offenbach: A szép Heléna - Páris ítélete: „Nos ifjú Paris, jól figyelj…/ Evoé, egészen biztos, az, ki győz a versenyen…” (Réti József, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – Rádió Dalszínháza bemutatója: 1965. november 20. Kossuth Rádió 19.58 – 21.52)  Magyar szöveg: Fischer Sándor

László Margit egyik teljes operettfelvétele volt a rádióban:

Jacques Offenbach: Az elizondói lány

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1966. május 1., Kossuth Rádió 20.10 – 21.03

L. Bottu és J. Moinaux szövegét fordította és rádióra alkalmazta: Innocent Vincze Ernő

Vezényel: Vincze Ottó
Km.: az MRT szimfonikus zenekara

Zenei rendező: Járfás Tamás
Rendező: Cserés Miklós dr.

Szereposztás:

Manuelita – László Margit (Váradi Hédi)
Vertigo – Radnay György (Ungvári László)
Miguel – Ilosfalvy Róbert (Mécs Károly)

A Léon Battu és Jules Moinaux szövegkönyvére komponált daljátékot 1853. október 28-án mutatta be Párizsban a Théatre des Variétés. Később a német színpadokon - 1859-től - már mint operett adták elő Das Mädchen von Elizondo címmel. 

Ez a spanyol tárgyú történet egy kis baszk falu főterén veszi kezdetét…

Most ennek az operettnek három részlete csendült fel – bennük László Margit énekével:

- Manuelita románca (László Margit)

„Falumban három éve… áll is sorba délceg ifjú, hallva a hívó szót… száz jó legény, víg nóta jár, mégis sírok én…. Dobszó itt, búcsúszavak, és elvitték őt…. /Egyszer majd újra zengnek…Víg hangon azt dalolja bánatom véget ér. És jönnek hazafelé újra, és jönnek hazafeléóe újra, száz jó legény nótázik újra, száz nóta zeng, és az lesz majd csak a boldogság, az lesz majd a szép boldogság!.”

- Miguel és Manuelita első kettőse (Ilosfalvy Róbert és László Margit)
„Boldog táj ez, ha itt a lányok!  Ti bűbájos fehér virágok, hogyha mind oly kincs itt a lány, mind Te vagy szép Manuelám! Mind Te vagy szép Manuelám! Mind Te vagy szép Manuelám! / A hosszú évek messze szálltak, véget ért a vándorút, hazavárt kis falum …égi táj, régi táj… / Emlékszel még, hogy is volt régen? – Emlékszem, jól, mondd, beszélj! – Kis feleségem voltál te nékem!…. - Komoly képpel vettelek nőül. -Hozzád mentem boldogan én. - Bolondos, szép vidám gyerekkor. – Emléke szép, szívemben él. Emléke még szívemben él – Emlékszem jól, amíg mi játszunk, békésen ült jó anyám. – Ott ült az én anyácskám mellett, s mosollyal néztek ők reánk. – Dolgoztak csendben a szövőszéken, mely ma már hallgatva áll….-Kár, hogy elmúlt örökre már. Kár, hogy elmúlt örökre már…/- De hagyjuk ezt! Nagyon lelkembe vág! Míg szívem ujjongva örül, hogy lát!… Ne rontsa el a bús sírásod, légy ma víg! Nézz rám, visszatért a jó pajtásod! Egykor tambura zengett és hívott a tánc! Egykor tambura zengett és hívott a tánc! /- A hosszú évek messze szálltak, véget ért a vándorút. Hazavárt e kis falum, s mind az édes, otthoni táj. Szép a város száz varázsa, mégis szebb a falusi táj, régi táj, régi táj…boldogság!”
 

- Finálé- hármas (László Margit, Ilosfalvy Róbert, Radnay György)
„ - …Miért nem? Mi lehet az akadálya? A halál?… - Semmi baj, csak egy feleség. –Feleség! – Feleség. - Ne gondolj soha többet rá! Nem ő az egyetlen a földön. – Hát nem! – Akadna másik is, de rögtön, különb is nála, nézd meg jól! – Látom! - Ha közeledben ér, s ha közeledbe tér, csak jót tudsz meg a jelleméről. Meg látod, hogy száz mással ér föl! – Óh, igen, sejtem már, ki az! – Csak nála vár rád szép vigasz. – Ellene már nincs kifogásom. – Akármit mond, az színigaz. – Csak szóljon, nem lesz rá panasz. – Nos, válassz: fogadd el az én ajánlkozásom! – Válasszak hát, csak téged Miquel! – Mit mondasz!? Engemet! – De ilyet! Nem lehet! Borzasztó. Borzasztó! – Szerelmes szívem, végre boldog! Végre rám talál a csókod! – Óh jaj, óh, jaj! Hogy félrefogtam hát, de szívem már bosszúért kiállt! Találok módot rá az esküvőn: Én fújom majd a harsonát! - Óh, mily öröm! – Óh, mily öröm! – Kígyózva szól az áriám, a hangszerem. Így legalább nem hiányzik majd az Édenkertből a „kígyóság”! /- És most, hogy végre mind itt vagyunk, énekeljünk újra víg dalunk: Ha a pohár illatos borral vár, idd ki hamar, hiszen minden cseppért kár, az igazi hangulat akkor vár, ha kiürül a teli flaskó már. Ref.: Ha a pohár illatos borral vár, idd ki hamar, hiszen minden cseppért kár, az igazi hangulat akkor vár, ha kiürül a teli flaskó már.”

László Margit visszaemlékezett a régi szilveszterekre is, amikor az Operában A denevért játszották és ő volt Adél.  A rádióban stúdiófelvételen is elénekelte ezt a szerepet.

Most két részlet csendült fel a rádióban ebből az operettből:

ifj. Johann Strauss: A denevér

- Jelenet és Adél  Kacagódala, I. felv.  „Ej ,urak és hölgyek, kérem… / Ej, márki úr, ön nem pirul…”  (László Margit, km. az MRT Énekkara)

- A II. felvonás fináléja  „ Egy család a sok barát, testvérként dúdoljuk, dúdoljuk….”  (Melis György,  Házy Erzsébet, László Margit, Szőnyi Ferenc, Kozma Lajos, Radnay György, km. az MRT Énekakara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György) – a Rádió Dalszínháza bemutatója: 1963. december 25., Kossuth Rádió, 19.05.  Magyar szöveg: Fischer Sándor
 

A délelőtti operettadás Lehár Ferenc  Clo-Clo című operettje nyitányának dallamaival fejeződött be (a Berlini  Rádió Szimfonikus Zenekarát  Michail Vladimirovich Jurowski vezényli).

A délelőtti rádióadást megismétli a Dankó Rádió ma 18 órától.

A Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorában ma egy olyan klasszikus nagyoperettnek a részletei szólaltak meg - Arthur Sullivan: A mikádó – amelynek zenei stúdiófelvételét éppen 50 évvel ezelőtt mutatta be a Magyar Rádió Dalszínháza, a másik érdekessége ennél is lényegesebb: hála Istennek, a főszerepeket éneklő művészek közül hárman még köztünk vannak!!!

Barlay Zsuzsa – idén augusztusban tölti be a 85. életévét!

László Margit  – idén márciusban ünnepelte 87. születésnapját!

Palcsó Sándor  – idén novemberben lesz 89 éves!

Mindhárom operaénekes-legenda a Magyar Állami Operaház örökös tagja! – és érthetetlenül: mindmáig egyikük sem kapta meg a Kossuth-díjat, sajnos…

KOVÁCS PÉTER basszista a Magyar Rádió Énekkarának volt a tagja, nem tudom, él-e még. Van a Rádióban még egy közös operettfelvételük, amelyen ugyancsak mind a négyen énekelnek: Oscar Straus: Varázskeringő (bemutató: 1967. március 25., Kossuth Rádió, 19.25 – 20.50)

A Dankó Rádió műsorában már kapott egy heti megszólalási lehetőséget Palcsó Sándor, ezen a héten László Margitot halljuk a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélgetőtársaként a rádióban, és bízom abban, nem túl sokára Barlay Zsuzsa is lehetőséget kap és el tudja fogadni a Rádió felkérését, legyen Ő is vendége a Túl az Óperencián adásának, és így a közeljövőben őt is köszönthetjük és hallhatjuk majd a „mikrofon másik oldalán”…!

Rátérve a Dankó Rádiónak a héten hallható László Margit-portréjára (az operaénekesnőt saját otthonában kereste fel Nagy Ibolya), a mai adásnapon a beszélgetésükből - a hétfőn és kedden elhangzottakat folytatva - megint több érdekességet megtudhattunk a Művésznő magánéletéből, az operaénekesi pályája kezdetéről, az Operába kerüléséről; a felvételi énekmeghallgatásáról, a „zsűri ítéletéről”, Kórodi András, Tóth Aladár és Ferencsik János általi kezdeti „gyámolításairól”…ahogyan a későbbi énektanára, Dr. Sipos Jenő értékes hangképzési tanácsairól is szó esett. Volt operaházi kolléganőjét, Barlay Zsuzsát is többször említi.

László Margitot ma a következő énekfelvételeiről bejátszott részletekben hallhattuk a rádióműsorban:

- Mozart: Don Giovanni – Zerlina és Don Giovanni kettőse (László Margit partnere: Melis György, km. a Magyar Állami Operaház zenekara, vezényel: Kórodi András)

- Sir Arthur Sullivan - William Schwenck Gilbert: A mikádó 
/Eredeti címe: The Mikado (1885) /

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1968. január 27. Kossuth rádió 19.30 – 22.00
Fordította és rádióra alkalmazta: Romhányi József
Vezényel: Breitner Tamás
Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Bódy Irma)

Zenei rendező: Erkel Tibor
Rendező: Békés András

Szereposztás:
A mikádó – Kovács Péter (Mensáros László)
Nanki-Poo, a fia, vándor énekes – Réti József (Kaló Flórián)
Ko-Ko, Titipu legfőbb hóhéra – Várhelyi Endre (Bárdy György)
Pooph-Bah, pénzügyminiszter – Palcsó Sándor (Csákányi László)
Pish-Tush, előkelő úr – Palócz László (Szendrő József)
Yum-Yum, Ko-Ko gyámleánya és menyasszonya – László Margit (Váradi Hédi)
Pitti-Sing – Barlay Zsuzsa (Béres Ilona)
Peep-Bo – Déry Gabriella (Domján Edit)
Katisha, idősebb udvarhölgy – Komlóssy Erzsébet (Bakó Márta)

A vígoperai nívójú klasszikus nagyoperettből három nagyszabású jelenet („A három hölgy dala”; együttes; az operett második fináléja) hangzott el: Barlay Zsuzsa, László Margit, Déry Gabriella, Komlóssy Erzsébet, Réti József,  Palcsó Sándor, Palócz László,, Kovács Péter, Várhelyi Endre énekhangján, km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás.

Az operettadás második részében

Huszka Jenő – Szilágyi László Mária főhadnagy  című operettjéből következtek részletek:

I. Magyar Rádió: „Bemutatjuk új felvételeinket” - 1967. augusztus 25., Kossuth Rádió 19.32 – 20.12

km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel Sebestyén András

- Antónia sanzonja, II. felv„Csacsi minden férfi, semelyik sem érti, mit akarunk tőle, és mi a bajunk.../ Jól figyelj a szóra, egy csak a fontos: a tralala lalalla…” (László Margit)

- Bálint és Mária kettőse: „Én mától kezdve csak terólad álmodom, álmomban két karomba zárlak, angyalom…” (László Margit, Korondy György)

II.  Az MTVA – Dankó Rádió közös produkciója: a Magyar Rádió 6-os stúdiójában 2014  decemberében harminckét népszerű operettrészletet vettek fel Huszka műveiből. A Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát és énekkarát (karigazgató: Pad Zoltán) Kovács János vezényelte.

A Mária főhadnagy című Huszka-operett részletei közül - a régi stúdiófelvételről elhangzottak után – ezeket a dalokat hallottuk most:

- Panni, Tóbiás és Biccentő vidám hármasa, II. felv.:”Tisztelt strázsamester, csodálkozom kegyeden…/Ladilom, a babámnak megírom…”  (Kékkovács Mara, Kerényi Miklós Máté, Peller Károly)

- Bálint dala, II. felv. „Nagy árat kér a sors a boldogságért, megfizetünk mindenért, minden pillanatért…” (Nyári Zoltán)

- Tóbiás és Panni vidám kettőse, I. felv.: „Én teve, én teve, én teveled oly vígan élek, hű jegyesed…” (Szendy Szilvi, Kerényi Miklós Máté)

A mai operettműsor Franz von Suppétól a Könnyű lovasság-nyitányának dallamaival zárult ( a MÁV Szimfonikus Zenekart Kesselyák Gergely vezényelte –  koncertfelvételről)

A délelőtti adás ismétlését meghallgathatjuk ma 18 és 19 óra között a Dankó Rádió hullámhosszán és az internetes elérhetőségekről is, online.

László Margit megőrzött, szép beszédhangjában, művelt, szeretetteli modorában, történeteiben ma is sok örömet leltem.

".....És innen folytatjuk holnap, mára pedig Kemény Egon gyönyörű dallamaival búcsúzunk" - mondta Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető:

Fórum - Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (smaragd, 2016-09-10 17:01:08)

Dankó Rádió     ismétlés kb. 18:52, a mai műsor záródarabja

KEMÉNY EGON: " Szerencsés utazás " (1950)

Rádióoperett, Nyitány

A  Magyar Rádió Szimfónikus Zenekarát Lehel György vezényelte

Itt meghallgathtó: https://www.mediaklikk.hu/danko-radio-elo

"Túl az Óperencián"  - NAGY IBOLYA  műsora  -  Dankó Rádió  

1387   smaragd • előzmény13712018-05-01 08:01:32

A Magyar Rádió rádiótörténeti nevezetessége és újdonsága az 1949. május 1-én létrejött új zenei műfaj: a rádióoperett,  Kemény Egon zenéjével a "Májusfa". 

"Szülőatyjai" az akkori Irodalmi osztály vezető munkatársai Tamássy Zdenkó, Mesterházi Lajos, Szász Péter. A verseket Romhányi József írta.

Fórumunkban már többször foglalkoztunk evvel a művel, amely nyitódarabja volt a több évtizedes sikert megélt rádióoperettek és rádiódaljátékok hosszú sorának, a későbbi Zenei Osztály kíváló alkotómunkájának.

Kemény Egon - Mesterházi Lajos - Szász Péter - Romhányi József: „Májusfa” 

Bemutató: 1949. május 1., este, főműsoridőben

Nagyoperett rádióra, az első rádióoperett.

Szereplők: 

Fábry Edit (ének),

Ferrari Violetta, Horváth Tivadar, Pándy Lajos, Darvas Iván, Kárpáti Zoltán, Rátonyi Róbert, Rafael Márta, Ruttkay Éva, Gera Zoltán 

Rendező:

Dr. Rácz György 

A bemutatót követően azonnal országszerte ismertté lett és páratlanul népszerű „Májusfa-keringőt” a rádiófelvételen (1950) Gyurkovics Mária énekelte.

MÁJUSFA

Wikipédia:

"A májusfa felállításának legjellemzőbb, hagyomány szerinti időpontja az április 30-áról május 1-jére virradó éjszaka volt. A májusfát vagy májusi gallyat világosig őrizni kellett. A két háború között divatba jött a szerenád, az éjjelizene május elsején. Nagykőrösön amelyik lánynak már volt udvarlója, az május 1-jén kapott májusfát. Leggyakrabban nyárfa volt, de állítottak vadkörtét, orgonát, vadpiszkét is. A fákra színes papírszalagokat akasztottak. Ezután szerenádot adtak, amit a lánynak fogadni illett egy szál gyufa meggyújtásával. A szerenádot követően a lány kiment és borral kínálta a legényeket."

Az idén töltötte be 87. életévét László Margit operaénekesnő, Liszt-díjas, érdemes és kiváló művész, az Operaház örökös tagja  - akit otthonában keresett fel beszélgetésre a Dankó Rádió Túl az Óperencián c. operettműsorának szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya.   Diskurzusuk szerkesztett anyagából a hét minden napján hallunk bejátszásokat az adásban.

A mai napon a Művésznő kint a kertjében, szeretett virágairól mesélt; a kertészkedés mibenléte és művelése tölti ki napjait, hiszen beköszöntött a szép, napsugaras várva-várt tavasz.  De szóba került a beszélgetésben Arany János-kötetek a könyvespolcán;  az Erdélyből származó puliszka, amit nagyon szeret és hozzá a pörkölt; feledékenységei: hová tette és végül hol találta meg kocsija slusszkulcsát;  a mindennapi keresztrejtvényfejtés, hogy a memóriáját karbantartsa; gyermekkorának Ausztriában töltött -  háborús időszakra esett – eseményei, napjainkban, fiánál tett látogatásai osztrák földön...

Holnaptól, várhatóan szó esik majd az operaénekesnő életútjának meghatározó történéseiről, a  művészi – zenei pályán való elindulásról, kiteljesedésről, az Operába kerülésről, a fontosabb állomásokról, tanárokról, szerepekről, kollégákról, családról…

Természetesen az ének- zenei bejátszások felidézik László Margit operaszerepei mellett a rádióban meglévő számtalan operett- és daljáték hangfelvételén való énekszerepeit is. A mai adásban most az utóbbiak közül hallottunk néhányat.

Ma van Lehár Ferenc születésnapja (Komárom, 1870. április 30 – Bad Ischl, 1948. október 24.) – az elmúlt két nap már szólt Lehár-muzsika a rádióban. A mai adásnap az alkalomhoz illően Lehárral és László Margit énekfelvételével kezdődött:

Lehár Ferenc – Martos Ferenc: Pacsirta (1918)

Az 1962-ben Németh Marikával és Udvardy Tiborral felvett zenei részletek után az 1970-es évek közepén már egy teljesebb, keresztmetszet-forma készült a Rádióban a Pacsirtából                                                                    Andor Éva, László Margit, Bende Zsolt és Rozsos István énekével,  km. az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András. (Megjegyzem, 1962-ben is Sebestyén András vezényelte a Rádiózenekart és Énekkart.)

Most az alábbi részletek csendültek fel erről a szép felvételről:

- Bevezető kórus (MRT Énekkara)

- Kórusjelenet, induló, kettős és palotás  (László Margit, Bende Zsolt és az MRT Énekkara):

„ - Véget ért az aratás… /- Nézz le reám, kis Juliskám, mondd, szeretsz-e még? Kedvesem, szerelmesem, vársz-e úgy, mint rég! Mondj igent, de mit jelent, ajkadon e furcsa csend? Mit se szólsz, nem válaszolsz, a szívem fáj itt bent. Miért tekintesz így reám, elfelednél már talán? Mondj egy szót, egy biztatót, de válasz’, angyalkám! /- Ejnye-ejnye, de sürgős! No, lesz az úr még friss… - felelj inkább te nekem: kitartottál-e hűn?.... /- ….Táncba viszlek, jöjj velem, arra visz az út!...”

- Juliska és Sándor kettőse: „Hol pacsirta zeng, hol a kasza peng…/ Kis Juliska, kis pacsirta, kis dalos madár, fészket kéne rakni, mint a vándor fecskepár, kis Juliska,  kedvesem, kis pacsirtám, szállj velem, légy a párom, hű szerelmem!…” (László Margit, Rozsos István)

-  Juliska és Sándor kettőse: „- Festőművész legnagyobb már most is én vagyok… - Reszkess Parnasszus, ostromba kezdek! –a Te képeid lesznek ott a legszebbek.  -Vár egy kincses műterem, -  boldog leszel ott velem…  /- Nézd ott azt az asszonyt, de pompás nő - és a férje a nagyszerű festő! –Csak a bankban a pénzük föltehető.  -jó arany pengő… no persze a rang meg a tenger pénz – a nőnek köszönhető! A férfi csak fest, de nő az ész, - és szoknya sincs,  – csak a nőn./- Nem volt nékem  mindenem,  sok ékszerem, ruhám , és ide-oda jár kezem … - Nem kicsim, az nem lesz jó, nem zongoráznod kell, a hangod, mint a szép  pacsirtaszó, hát inkább énekelj! - Aztán jön majd egy kis tündi édi… - kis fiút inkább vár minden férfi...- az is lesz majd azután… - mennyi munka vár reám...” (László Margit, Rozsos István)

Jacobi Viktor- Martos Ferenc: Jánoska (1909)

 - Tündérkeringő: „…Tündér! Jer, ide már! A szívem idevár. Reménye te vagy és a  bizodalma… /Szép szemedbe nézni mélyen--- csókot adni, csókot kapni, még-még…” (László Margit és Réti József)    

A keresztmetszet rádiós bemutatója: 1960. augusztus 20., Kossuth Rádió 18.10 – 18.40
Részleteket énekel az operettből: Fábry Edit, László Margit, Pártos Erzsi, Kishegyi Árpád, Maleczky Oszkár,  Réti József. Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara.
Vezényel: Vincze Ottó

Kálmán Imre - Leo Stein - Jenbach Béla:  Hollandi menyecske (1920)

Magyar dalszöveg: Kulinyi Ernő

• Hármas: „ …Majd hordok hollandi fapapucsot, minden férfi papucs ott…./ Ez már tetszik nékem, erre vágyom éppen, jó mulatság, cifra ez, de nékem izgat ez, sejti azt az emberét egy kis nőcske mily merész, hogy halkan, és egy nap, férfit kézbe kap.” (Koltay Valéria, László Margit, Kishegyi Árpád, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vincze Ottó) – 1967. - a Magyar Rádió új stúdiófelvételének bemutatója

Ezen a napon született Fényes Szabolcs zeneszerző is (Nagyvárad, 1912, április 30. – Budapest, 1986. október 12.)

Fényes Szabolcs – Halász Rudolf – Romhányi József: Két szerelem

Az operett két stúdiófelvételéről három bejátszás következett:

• Hajnali vallomás –„Kék hajnali fény” - énekli Ilosfalvy Róbert, km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Gyulai Gaál Ferenc)  
•  Két vidám duettben  Zentay Anna és Rátonyi Róbert énekhangját hallhattuk:  " - Háp-háp, sárgakacsaláb…,  Gá-gá-gá,,,,,  Kot-kot-kot…,  Toll-toll-toll, csupa pihe toll…” (Zentay Anna, Rátonyi Róbert, Km. a Fővárosi Operettszínház zenekara, vezényel: Bródy Tamás)

A mai operettműsor a rádióban Franz von Suppé Fatinitza-nyitányának dallamaival ért véget. (a Magyar Állami Operaház Zenekarát Sándor János vezényli).

Ezt a műsort délután hat és hét óra között megismétli a Dankó Rádió.

A Dankó Rádió mai operettműsorában ma is Lehár Ferenc műveiből kaptunk szép zenei idézeteket – folytatva a tegnapi adás tematikáját, melyben akkor az Arany és ezüst-keringő, A víg özvegy meg a Luxemburg grófja operettek dallamai csendültek fel. Most további három ismert Lehár-operettből  szólaltak meg részletek:   

Lehár Ferenc: Bécsi asszonyok (1902) - Nyitány  

(Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vincze Ottó)

Lehár Ferenc - Alfred Maria Willner - Robert Bodanzky: Cigányszerelem (1910)

Fordította: Gábor Andor

- Józsi dala, I. felv. „Forr a vérem, kerget, egyre csábít…/Messze hív a nagyvilág, nincs hazám, sem párom…”  (Ilosfalvy Róbert, km.  a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Breitner Tamás) – Hungaroton felvétel, LP 1965; CD 2004.

- Zórika és Józsi kettőse I. felv.: „Miért jöttél vissza, ha nem szeretsz?...” (Kincses Veronika, Gulyás Dénes, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, Vezényel: Nagy Ferenc)   A Rádió Dalszínházának bemutatója:  1984. július 9. Petőfi Rádió, 20.35 – 22.15.  Dalszöveg: Gábor Andor versei nyomán Zoltán Pál.

- A II. felvonás fináléja (Fischl Mónika, Vadász Dániel, Kalocsay Zsuzsa, Boncsér Gergely, Faragó András, Verebes István, km. a Budapesti Operettszínház Zenekara és Énekkara. Vezényel: Makláry László) Felvétel a Budapesti Operettszínház előadásán készült, 2012. november 3án. Dalszövegeket részben átdolgozta G. Dénes György; fordította, átdolgozta: Zoltán Pál. Rendező: Béres Attila.

(11:53 perc)

Lehár Ferenc - Alfred Maria Willner - Robert Bodanzky: Éva (1911) 

Magyar szöveg: Gábor Andor nyomán Szabó Miklós

A teljes rádiófelvétel részleteiben Németh Marika, Lehoczky Éva, Korondy György, Bende Zsolt énekelnek, km. az  MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András - Rádió Dalszínházának bemutatója: 1975. június 23., Kossuth Rádió, 19.30 – 21.30

- Pipsi és Dagobert kettőse, II. felv.:  –Védjetek meg már Dagoberttől!. Szemtelen ő! /- Uraim, ez nem lehet! Kérem, menjenek! Ez a hölgy oly ifjú még! Rémíti a férfinép. Oly riadt az ő szíve, mint egy űzött őzike. Látja, pici angyalkám!? Minden férfi gaz zsivány! …./- No, szép kis filozófia! A férfi, mind haramia! A női szív rossz, ha jő, a csókra mindig hajlandó! /- Ez ám az ötlet! Kitűnő. …- De fontos: asszony vagy leány!  /- Úgyis egy a fő a férfinépnek, ha csupa tűz a nap, mert ez a lényeg. És lehet bármi nő, és hogyha van még ilyen, fontos csak az, hogy: nő! …”   (Németh Marika, Bende Zsolt, énekkar)

- Keringő (MRT Szimfonikus Zenekara)

- A II. felvonás fináléja:

Dagober és kórus

-Szilencium! Szilencium!  Most tósztot mondok én! - Hurrá! Hurrá! Hurrá!…  A tószt ugye, ősi szokás, őseink nélkül bús a világ!... – S itt van Éva, s itt van az alma lám, itt tenni kell valamit ám.  Mert hisz Éva gyönyörű, mint egy égi tünemény!  Az egykori édenkert közepén, csupa drága remek, kis gyöngy gyerek, aki eljött az égből a földre. … Most vége e tósztnak, a lelke is ráment.  Mondjatok egy hurrát, rá egy nagy áment… Elég! Elég! Pezsgőt, fiúk!...

Octavian:

- E serleget senki ne érintse már!  Mert szent ez az óra és szent e pohár! 

Pipsi:

- Az óra éjfélt üt, mit izgat, hogy mit üt.  Egy hang is suttog valamit, az ördög tudja mit! És nem vagy egyedül, a jégen pezsgő hűl, s ha pukkan a dugó, lesz ámde dáridó!

Octavian

- Itt most az ördög úr, egy jó fogáshoz nyúl, mert kézbe kapva a gonoszt, rákezdik halkan, és oly húrt érinté, oly helyen szédíté.. a hang oly csábító, oly izgató a dalban – máris elkábít!

Éva:

…- E serleget senki ne érintse már!  Mert szent ez az óra és szent e pohár!

Kórus:

….-   Kit Párizs éjszakája csak egyszer megfogott, nincs nyugtalanja többé, mert szenvedély dobog! Ki látta egyszer Párizst, az álmok városát, az visszavárja egyre az élet mámorát!...Hát, pajtás, jól vigyázz!...

Közzene - Zenekari reminiszcencia

Octavian:

…- No, Éva! Jó trükk volt, íme, lásd, egy szó csak, de tett is nagy hatást! …Hazudni kell néha! Én nem szégyellem. A fő dolog az, hogy higgy énekem!  Most kicsi angyal, jól figyelj! Mi ketten vonatra szállunk. Isten veled!   Agyő! Most mi ketten Párizsig már meg sem állunk. Jöjj velem!...  A nő, aki szép, ha élni akar, miért ne múlasson, amíg fiatal. A párizsi lokál, ha csendül a pohár, ha nincs soha semmire gond, a pillanat teher, ha mindene lehet…”

Zenekari reminiszcencia

(Bende Zsolt, Korondy György, Németh Marika, Lehoczky Éva, énekkar)

(11: 10 perc)

Ezzel véget ért a héten a rádióban az a sorozat, mely a műsorvezető, Nagy Ibolya szerkesztésében a múlt századforduló magyar operettszerzőinek kezdeti vagy éppen legnagyobb sikereit elevenítette fel számos dalbetét leforgatásával („Azok a boldog békeidők – 1870 – 1914”)

Jövő héten sokunk és a magam által már nagyon régóta várt, legendás magyar operaénekesnőnk, László Margit lesz a vendége Nagy Ibolyának a rádió Túl az Óperencián műsorában!

A ma délelőtti operettműsor délután hat órakor kezdődő ismétlő adásában visszahallgathatjuk Lehár Ferenc megunhatatlan, csodás dallamait a Dankó Rádióban.

„Azok a boldog békeidők – 1870-1914”

A Dankó Rádióban a „Túl az Óperencián”  e heti műsor-sorozata a „békebeli operettek” - az I. Világháború előtti korszak neves magyar operett-komponistáinak és műveinek – felidézése jegyében állt össze: Verő György, Czobor Károly, Huszka Jenő, Kacsóh Pongrác, Kálmán Imre, Szirmai Albert és Jacobi Viktor munkássága után ezen a hétvégén, tehát holnap is, csak Lehár Ferenc művészete és operettjei állnak a középpontban!

A mai adásnapon a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya Lehár Ferenc  zenetörténeti jelentőségét hangsúlyozta,  az operett mint műfajban betöltött megkerülhetetlen, kimagasló alakját, az osztrák-magyar monarchiában, a Bécsben élő és alkotó magyar komponistát mutatta be: elsőként arról az önálló keringő darabjáról szólott, amellyel zeneszerző pályája első igazi sikerét aratta s mellyel befutott:  Arany és ezüst – mellesleg ennek a keringőnek a dallamaival – Nagy Ibolya választotta szignálként - indul naponta a Dankó Rádióban az operettadás.  Most a keringő hosszabb részletét is meghallgathattuk (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Rácz Márton vezényletével).

Lehár az operett műfaját is megújította. Az első alkotói korszakából kiemelkedik, és azóta is az operett egyik csúcsa: A víg özvegy – mely az 1905-ös bécsi bemutatójával forradalmasította magát a műfajt,  új utakat nyitott, kompozíciójával friss, megújult lendületre kapott a már kissé poros bécsi operett  maga is…

A víg özvegyből két nagy lélegzetű jelenet, az első és a második finálé hangzott fel az alábbi rádiófelvételről:

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27.

Lehár Ferenc: Luxemburg grófja (1909)

Librettó: Alfred Maria Willner és Robert Bodanzky

Fordította: Gábor Andor

A librettót átdolgozta: Békeffi István és Kellér Dezső

Km. a Fővárosi Operettszínház Énekkara és Zenekara, vezényel: Breitner Tamás

Keresztmetszet.

Angele Didier, a párizsi Nagyopera énekesnője - Petress Zsuzsa
Fleury, a barátnője - Honthy Hanna
Juliette Vermont - Zentai Anna
Renée, Luxemburg grófja (Revail báró)  - Baksay Árpád
Bazil Bazilovics herceg - Feleki Kamill
Armand Brissard, festő - Rátonyi Róbert

• Nyitókórus, farsangi jelenet és René belépője: ” Farsang van, itt a karnevál  - „Szép igazán, barátim, ez a rajongás személyemért… Hogy ősöm volt ama Luxemburg, a nagy tivornyák hőse… végrendeletével így lettem  gróf ma éjjel  ./ Hej, lirilirilári, ez mind csak lárifári, fenn az ernyő, nincsen kas…” (Baksay Árpád, km.  az Operettszínház Énekkara)
• Bazil dala: „Szívem szeret, valóság ez nem álom,,, /Vulkán! Izzó tüze hull rám…” (Feleki Kamill)

Másik rádiófelvétel volt: a Rádió Dalszínházának bemutatója: 1966. február 26., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00

A keretjátékot írta és elmondja: Rátonyi Róbert

Vezényel: Sebestyén András
Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató:Sapszon Ferenc)

Zenei rendező: Fejes Cecília
Rendező: László Endre

Szereposztás:
Angela – Sándor Judit
René – Udvardy Tibor
Sir Basil – Melis György
Juliette – Zentay Anna
Brissard – Palcsó Sándor

• Juliette és Brissard kettőse: „Egy kis szoba kell, hol szűk is a hely, de elférünk, hat jó emelet, a nap benevet, s mi nem félünk. Nem kérek mást, csak... /Gyerünk,tubicám, se kocsink se lovunk, én s a cicám, mi csak elkocogunk. Friss örömet csak a jó szív ád. Vesszen a pénz, de a csók mi vár…” (Zentay Anna és Palcsó Sándor)
• A II. felvonás fináléja (Sándor Judit, Zentay Anna, Melis György,  Palcsó Sándor, Udvardy Tibor, az MRT énekkara)

A holnapi adásban is Lehár műveiből hallunk majd részleteket: Bécsi asszonyok; Cigányszerelem; Éva.

Ezt a délelőtti műsort a ma délutáni ismétléskor, 18 órától hallgathatjuk meg újra a Dankó Rádió hullámhosszán és az internetes oldalakon online.

„Azok a boldog békeidők” – 1870-1914”

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” mai adásában a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, folytatva a békebeli operettek - az I. Világháború előtti korszak neves magyar operettkomponistáinak és műveinek - felidézését, ezúttal Szirmai Albert és Jacobi Viktor munkásságával és szerzeményeivel foglalkozott.

A műsorban a következő operettekből csendültek fel a jól ismert melódiák:

Szirmai Albert – Rajna Ferenc: Táncos huszárok (1909)

Az operett részleteinek felvételét először  1959. október 1-jén a Kossuth Rádió mutatta be:

Németh Marika, Neményi Lili és Kövecses Béla énekel, közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel Bródy Tamás.

- Vidám duett: „Akkor boldog a cipész… mikor a cipője kész…. /Szép az ici-pici női cipő, női cipő, női cipő, benne takarosan lépked a nő, lépked a nő, lépked a nő…” (Németh Marika, Kövecses Béla ) 
 

- Kettős: „Szállj, szállj Zephyr, suhanva szállj, a Rajna vár, vonul a táj, suhanva szállj és muzsikálj, ébredezik a Loreley…” (Németh Marika, Kövecses Béla)

- Kettős: „…táncos volt…/a bálkirály” (Németh Marika  és Neményi Lili)

- Karmester-kettős: „Promenádon a banda ha elharsog egy-egy jó marsot…./Karmester! Az a neve néki! Rettentő! Oly mégis, szerelmes beléje minden nő…/De a bálban vezényel a legszebben, szeme sem rebben…. Mint a vezér a harc tűzében….” (Németh Marika, Kövecses Béla)

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Leányvásár (1911)

Az operett teljes stúdiófelvételét a Rádió Dalszínháza mutatta be: 1964. július 18-án,  a Kossuth Rádióban.

• Bevezető kórus, jelenet, Tom dala, Tom és Lucy kettőse - búcsúja -, és az I. felv. fináléja:  „ Én boldog vőlegény egy szép nap reggelén tehozzád visszatérek! Isten áldjon, angyalom! … Ha lennék egy lánykának szerelmes, édes babája….”

időtartam: 13:10 perc

(Bilicsi Tivadar, Csákányi László, Udvardy Tibor, Palcsó Sándor, Németh Marika, Házy Erzsébet, valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András)

• A III. felvonás fináléja (Németh Marika,  Udvardy Tibor) Időtartam: 1:12 perc

Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc: Sybill  (1914)

Az operett teljes stúdiófelvételét a Rádió Dalszínháza mutatta be 1962. január 10-én, a Kossuth Rádióban (20.15 – 22.00).

Elhangzott:

• A II. felvonás fináléja

„- Fenséged parancsára elhoztam a művésznőt…/- Fenséged, mondja, hogy megbocsát!.../- Egy-két szót szeretnék közölni Önnel… /- Kegyét igen köszönöm, nagyon nagy az örömöm, de a forduló elígérve már…/ - No, lám, mily szép ifjú pár!.../ - Ugyebár, milyen csodaszép ez a bál…/- Csodás, isteni asszony, imádom, imádlak, Sybill!... /- Pardon, egy szóra… mit parancsol Fenség?.../- A tréfa túl megy a határon, tovább nem tűröm semmi áron! Kacérkodása, flörtölése sért! Én szégyellem magam, Önért!.../- Igazán nem értem, mivel sértettem kegyedet?!.. a társaság az életem. /- Búcsúzzék a társaságtól, kérem!…/…- Kis hadnagyom, most itt hagyom, no, látja, kívánom, hogy mulasson jól tovább! Sybillnek most már csak jó barátja. S búcsúzik Öntől most a jó barát. Kövesse példám, és vidáman éljen, a sors nekünk a válást rendeli…/ - Pardon, hölgyek és urak! Kérem, megbocsássanak, de még én is megyek hazafelé már! Nagyon gyötör a migrén, alig bírom, alig én, megbocsátanak, ugyebár?...”

(Németh Marika, Koltay Valéria, Vámos Ágnes, Bende Zsolt, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, Petri Miklós, Várhelyi Endre, valamint az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Sebestyén András)

A műsor elején Nagy Ibolya köszöntötte a mai születésnapos Tokody Ilona operaénekesnőt. Egy Lehár-operett – A cárevics – részletét játszotta be: Cárevics és Szonja kettőse „Itt maradj, szép virág!... Ne kérdezd tőlem, tudnék-e még így szeretni mást…” (Tokody Ilona, Kovács József, km. az MRT Szimfonikus Zenekara.  Vezényel: Pál Tamás)

A hétvégére maradt Lehár Ferenc  személye és két operettjének felidézése:  A víg özvegy és a Luxemburg grófja!

A ma délelőtti adást délután hat és hét óra között ismétli meg a rádió.

A Dankó Rádió „Túl az Óperencián” mai adásában Kálmán Imre operettjeiből következett egy összeállítás – „Azok a boldog békeidők” – 1870-1914” jegyében:

Kálmán Imre  - Bakonyi Károly–Gábor Andor: Tatárjárás (1908)

- Nyitány

- Riza dala, I. felv.: „…A bölcs sematizmus, a biblia, tán okosabb, mint…”  (László Margit -  az MRT Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát  Vincze Ottó vezényli) – 1967. szeptember 3., Kossuth Rádió 14.22.

- Juliska dala: „Hajrá előre, a sík mezőre…” (Zentay Anna és az MRT énekkara, vezényel: Vincze Ottó) - 1967. szeptember 3., Kossuth Rádió 14.22.

- Treszka dala: „A kis Juliska azt kívánja tudni módfelett: belül egy nagy huszárkaszárnya, jaj, milyen lehet?…/Adj egy édes csókot drága kis babám! Így kívánja ezt a huszár reglama…” (Zentay Anna és a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Pécsi József)

- Egy duett is felcsendült az operettből Raffay Sarolta és Svéd Sándor felvételéről: „Óh, holdas este!… Te voltál lelkem ringató zenéje…/Ne mondd…” (Km. Magyar Állami Operaház Zenekara – 1955.) – megjegyzem, ez a kettős egy másik Kálmán Imre operettből - a „Kis király” – való, de az idők folyamán a ”Tatárjárás” részévé vált.


Kálmán Imre – Harsányi Zsolt – Innocent Vincze Ernő: A cigányprímás (1912)

• Rácz Pali dala Stradivári-dal: „Mi a jobb és mi a szebb: hegedű vagy asszony…/Szól  a nóta, csend a vége, ám a nőnél fuccs a béke…/ Az ócska Stradivari egy árva szót se szól, de hogyha játszom rajta, oly bájosan dalol.…”   (Gáti István, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Breitner Tamás – Csepeli Munkásotthon, 1979. december 3. – koncertfelvétel)
   

Az operett keresztmetszetének stúdiófelvétele először 1964. szeptember 7-én, a Petőfi Rádióban hangzott el (20.00 és 21.00 óra között).  Erről a felvételről három részlet szólalt most meg:

• Nyitány
• Vidám négyes: „ Köszönöm! Köszönöm! Ez a perc nagy öröm!…/ Voltam egyszer én is büszke bálkirály, jártam én is száz leány után…/ Egy király, egy cigány…./ Áll a bál….  jöjjön a bor, jöjjön a francia pezsgő!.../ Én vagyok a bálkirály…  áll a bál, Rácz a király…”  (Kishegyi Árpád, Melis György, Koltay Valéria, Németh Marika km. az MRT szimfonikus zenekara, vezényel: Vincze Ottó)
   
• Sári dala: „Nádfedelű kicsi falu rózsája, odahaza falunépe hogy várja…” (Koltay Valéria, km. az MRT szimfonikus zenekara, énekkara, és Andor Ilona gyermekkara. Vezényel: Vincze Ottó)
   

Egy másik stúdiófelvételről következtek még részletek:

• Sári és Gaston vidám kettőse, 1. felv., „Hacacáré erre, hacacáré arra, elhagy a csizmám sarka…/furcsa tánc az úri fajta…” (Zentay Anna és Kishegyi Árpád, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)
• Sári dala: Mese a királylányról (Zentay Anna, km. a Fővárosi Operettszínház Énekkara és a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)

A mai Kálmán Imre-blokk zárásául Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjéből egy keringőegyveleget hallottunk a Philharmonica Hungarica zenekar előadásában, vezényelt: Doráti Antal) 

Ezt az adást ma hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.

A holnapi operettműsorban pedig Jacobi Viktor és Szirmai Albert műveiből hallhatunk majd egy válogatást a rádióban.

Érdemes volt ma délelőtt is a rádiókészülék mellé telepedni és a Dankó Rádió hullámhosszára kapcsolni, hiszen ezúttal Kacsóh Pongrácz zenéje, a János vitéz ill. a Rákóczi dallamvilága bűvölhette el a hallgatót az ismert rádiófelvételek részleteiről megszólaló operai előadók kiváló tolmácsolásában. 

A jól ismert és gyakran felcsendülő János vitéz részletei számomra már kisssé "elcsépeltnek" hatnak, éppen ezért mindig külön örömmel fogadom, ha a másik Kacsóh-daljátéknak -  ami szerintem értékesebb zenei anyaggal rendelkezik az előző (és Petőfi okán népszerűbb) darabjánál -,  a "Rákóczi"-nak teljes stúdiófelvételéről hangoznak el a szépséges dalok, kettősök, kórusok,  együttesek.

Amely élvezetben megint részesülhettem: megunhatatlan Udvardy Tibor, Sándor Judit, Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Neményi Lili, Palcsó Sándor, Bende Zsolt, Palócz László énekhangján -  akik a dialógusokban is közreműködnek: a prózát is ők mondják beszédhangjukon - hallgatni ezeket a nemes dallamokat míves verssoraikkal. És eleve a magyar történelem egy bukásában is felemelő, hősi epizódja a cselekményszál,  központi alakjával, a dicső fejedelemmel.  Mindig érzelmekkel telítődöm, ha e daljáték szépséges dalait valahol valamikor meghallom.  Kár, hogy Kacsóh e másik, jelentősebb zenés színpadi alkotására fátyol vetül, mára szinte elfelejtődött, pedig bizonyára sokak előtt ismeretes ez a  kiváló rádiófelvétel; helyükben habozás nélkül színpadra vinném a darabot, méltó helyére, a János vitézzel felváltva játszatnám:

A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1964. január 4., Kossuth adó 20.25 – 22.00.

Szövegkönyv: Bakonyi Károly (alapötlet és dialógusok), Endrődi Sándor, Pásztor Árpád (dialógusok) és Sassy Csaba (versek). 

Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Vajda Cecília)

Vezényel: Kerekes János

A délelőtti "Túl az Óperencián" adásának ismétlése a szokott időben, 18 és 19 óra között hangzik el a rádióban. 

Huszka, Kacsóh után holnaptól következnek Szirmai, Jacobi, Kálmán, Lehár... „Azok a boldog békeidők” – 1870-1914

Ma 143 éve született Huszka Jenő zeneszerző!

(Szeged, 1875. április 24. – Budapest, 1960. február 2.)

„Azok a boldog békeidők” – 1870-1914

Folytatva a tegnap megkezdett sorozatát, a Dankó Rádió Túl az Óperencián mai adásában Huszka Jenő életművének első korszakából  három nagysikerű operettjét ismertette a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya – és közben felcsendültek a műsorban a  kedvelt Huszka-melódiák:  

Huszka Jenő – Martos Ferenc – Bakonyi Károly: Bob herceg (1902)

• Nyitány
• Bob belépője: „Londonban, hej, van számos utca, és minden utcán több sarok …” (Balczó Péter, km.  a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János)
• Annie dala: „Jaj, de jó, ha egy lány szerelmes.../ Jaj, cipicupi, cup-cup, cuppant a csók…”  ( Dancs Annamari, km. a Magyar Rádió Énekkarának Női Kara és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János)
• Szerenád duett- „Úgy megszerettem ezt a kicsi, ómódi házat …./Érted eped a szívem, téged hív a gitárom… Jöjj ide keblemre, jöjj ide kicsi párom!...”  (Fischl Mónika, Boncsér Gergely, km. a Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János)
• A holló legendája: „Volt egyszer egy fehér galamb, ragyogott a tollazata…/ Szép tavaszra, nyárra-őszre, szép galambom, visszajössz-e?...” (Clementis Tamás, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János) – (Stúdiófelvétel, 2014. december – Magyar Rádió 6-os stúdió)

Huszka Jenő – Martos Ferenc: Aranyvirág (1903)

• Tarantella (Lehoczky Éva és a Budapesti Madrigálkórus, km. a  Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Bánfalvy Miklós) – Magyar Rádió, 1957
• Aranyvirág és Beppó kettőse: "Szívem szívednek örökös rabja lett" (Kincses Veronika és Miller Lajos, km. a MÁV Szimfonikus Zenekar, vezényel: Behár György) – Hungaroton, 1979
• Dal: „Kibontva szárnyunk”  (Ötvös Csilla, km. a MÁV Szimfonikus Zenekar, vezényel: Behár György) Hungaroton, 1979

Huszka Jenő – Martos Ferenc: Gül Baba (1909)

• Gábor dala: „Az utolsó kívánságom halljátok meg emberek! Süvegem fejembe vágom, vérpadra vígan megyek. A haláltól én nem félek, a bakóval szembenézek…/Ott túl a rácson van a mennyország…” (Boncsér Gergely, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János)
• Leila belépője: „Valahol messze, nem tudom hol… /S lassan elém jött…” (Fischl Mónika, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János)
• Bordal, II. felv. „A kulacsom kotyogós…/Borban az igazság, borban a vigasz…” (Nyári Zoltán, km. a Magyar Rádió Énekkara és  Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János)
•  Mujkó nótája: „Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál, vándorbottal a kezében cigánylegény meg-megáll…” (Clementis Tamás, km. a  Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János)
• Lantos diák (Gábor) dala, I. felv.: „Nem tudom én hol születtem.../Jártam, kóboroltam…” (Balczó Péter, km. az  Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János) – (Stúdiófelvétel, 2014. december – Magyar Rádió 6-os stúdió)

Ezt a Huszka-operettműsort újra meghallgathatjuk a Dankó Rádióban, a 18 órai hírek után  kezdődő ismétlő adásban.

„Azok a boldog békeidők (1870 – 1914)" – ez a mottója a héten hallható operettműsor-sorozatnak a Dankó Rádióban.

Az operett – és ezen belül a magyar operett – XIX. századi létrejöttéről, sok könyv, írás foglalkozik. A Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorában Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető Gáspár Margit  A múzsák neveletlen gyermeke c. művéből idézett egy idevonatkozó részt,  a továbbiakban kitért a hazai operettjátszás előzményeire: a német, majd magyar nyelven bemutatott zenés népszínművek szerepére, melyek elvezettek az első „igazi” magyar operett/daljáték megszületéséhez:

„1885. december 6. – erre a napra keltezi a magyar operettirodalom születését Verő György a budapesti Népszínház működését megörökítő munkájában, mondván, hogy ekkor mutatták be az intézményben Konti József Az eleven ördög című művét. Az állítás, melyet ilyen- olyan formában különféle népszerű kiadványok is továbbörökítenek, több szempontból is zavarba ejtő. Talán a legkevésbé amiatt, hogy a dátum nyilvánvalóan elírás – a korabeli színlapok és a Budapesti Hírlap beszámolója szerint a premierre nem 6- án, hanem 16- án került sor. Ennél elgondolkoztatóbb, hogy számos korábbi magyar operettről tudunk: 1926- ban, a Budapesti Szemlében közölt tanulmányában Galamb Sándor húsznál is több olyan magyar operettkísérletet sorolt fel, melyet Az eleven ördögöt megelőzően mutattak be. Közülük a legkorábbi Allaga Géza és Bényei István A szerelmes kántor című egyfelvonásosa 1862- ből – vagyis több mint két évtizeddel korábbról.”

A mai adásban a "Túl az Óperencián" műsorában, zenei illusztrációként, három régi magyar operettből szólaltak meg dalok – a felvételek az 1950-es évekből valóak:

Verő György (a szöveget is ő írta): Virágcsata (1894)

- Keringő (Fáy Erzsébet, Göndöcs József)

- Vidám induló (Gyenes Magda, Kaposy Andor)

- Dal és együttes (Fáy Erzsébet, km.  Gyenes Magda, Réti József, Oláh Emil,  Göndöcs József, Kaposy Andor, Raggambi Zoltá, km.  a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Török Emil)

Verő György: Leányka  (1906) – részlet (Fáy Erzsébet, Mátray Ferenc, km.  a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Török Emil))

Czobor Károly – Rajna Ferenc:  Hajdúk hadnagya (1904)

- Férfikettős (Mátray Ferenc, Maleczky Oszkár, km. Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Török Emil)

„ …A rangot, a harcot az ördögnek hagyom….Harci dicsőség a szép dolog, bizony….Ó, Avignon, ifjú korom, daliás évek, nagy szerelmek… Ó, Avignon! Ó, Fontainebleau!....Dicső emlék és zord való…. De szép is volt az egykoron Fontainebleau,ó, Avignon!/Még tizenöt éves se voltam, már apród voltam akkor én, de megzavart a lelki múltam, ha szépasszony jött én felém. Ám nemsokára megtanultam, hogy elpirulni dőreség…”

Az operett Franciaországból indult el, melynek első jelentős és egyben legsikeresebb képviselője Jacques Offenbach volt: az ő műve az „Eljegyzés lámpafénynél” is, melynek egyik rádiófelvételéről utoljára nem is olyan rég (április 2.) hallottunk részleteket a rádióban. Ma is megszólalt pár dal ebből az operettből:

az előadók : Decsi Ágnes, Kalmár Magda, Takács Tamara, Rozsos István, valamint az MRT Szimfonikus Zenekara. Vezényel:  Breitner Tamás -  Zenei rendező: Matz László. Rendezte: Bozó László. (1978)
 

A mai adás végén is Offenbach –dallamok hangzottak fel Rosenthal feldolgozásában (Párizsi vidámságok címmel): a  kánkán (egyveleg) 

Holnap folytatódik a ma megkezdett  „boldog békeidők” operettkorszakának ismertetése – továbbra is, sok muzsikával.

A délelőtti adást 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk a Dankó Rádió hullámhosszán vagy a rádió internetes oldaláról online.

Virágkor tövisekkel - Múltidéző az Operettszínház egykori igazgatójával

Szinhaz.hu,  Magyar Színházi Portál, 2013. július 24. szerda, 09:06

dr. Venczel Sándor bevezetője:

1988 tavaszán Keszler Pál, az Operettszínház igazgatója révén ismerkedtem meg Gáspár Margittal. Izgatottan kopogtattam Bajza utcai lakása ajtaján, hisz Margitka igazi nagyasszony volt. Első férje Mario Boni olasz gróf, a második Szűcs László magyar dramaturg, szeretője volt Marinetti, a futurizmus nagy alakja. Tagja volt az olasz fasiszta pártnak, majd belépett a Magyar Kommunista Pártba is. Hét évig vezette a Fővárosi Operettszínházat, melynek állandó vendége volt Rákosi, Farkas, Révai.

Margitka már megterített kisasztallal várt, rajta cigaretta, kávé, keksz, likőr, ásványvíz. Elég gyorsan sikerült meggyőznöm arról, hogy nem azért jöttem, hogy lerántsam a leplet a kommunisták színházi gaztetteiről, hanem azért, mert érdekelt a színház aranykora, és főleg ő maga. Kíváncsi voltam, ki az a nő, aki újja köré tudott csavarni grófokat, politikusokat, rendezőket, írókat. A titkot persze nem sikerült megtudnom. Hacsak azt nem, hogy Margit (így szerette, ha szólítottam) rendkívül művelt, fantasztikusan kíváncsi asszony volt, aki 83 évesen engem is gyorsan az ujja köré csavart.

Háromszor jártam a Bajza utcában azon a tavaszon, három óra hangfevétel készülhetett beszélgetéseinkből. Sokat mesélt magnón kívül is. "Ezt most csak magának." - mondta gyakran. Életem legnagyobb lustasága volt, hogy többet nem mentem el hozzá. Pedig Margit még sokat mesélhetett volna...

A beszélgetésekből készült interjú a Színház című folyóiratban jelent meg 1999. augusztusától-októberéig. Köszönet a lapnak, hogy hozzájárult archívumuk felhasználásához. Az interjút a Színház-ban megjelent három részletben közöljük. [,,,]

A Magyar Rádió 2001-ben hangjátékot készített Margit könyve és az interjú felhasználásával.

Forrás: szinigazdasag.hu

Fórum - Operett, mint színpadi műfaj (Búbánat, 2003-08-26 13:49:49) 

3573   Búbánat • előzmény3572

FŐVÁROSI OPERETT SZÍNHÁZ 1949-1956 .

B E S Z É L G E T É S  G Á S P Á R  M A R G I T T A L VIRÁGKOR TÖVISEKKEL III. 

Kiemelem, 

Gáspár Margit :

"Azt hiszem, még a Valahol délen-ről is kéne szólni. Az lényegében megint a Mezei Marinak volt a mennybemenetele; tragikus szerep volt, és nem is főszerep, de nagyszerű énekszámokkal, és ő nagyon szerette. Ez volt az utolsó szerep, amit nálunk játszott."

 Átvettem ezt a rövid szakaszt. A beszélgetésnek ez a része -  KEMÉNY EGON: "Valahol Délen" című nagyoperettjéről - sajnos szintén rövid, netán rövidített? 

Ami itt olvasható az nagyon lényeges, különleges is ebben az esetben: személyes szavak a nagyoperettről, Mezei Máriáról és szerepéről.

Kincses Veronika - Kocsák Tibor: White Christmas (Irving Berlin)

Kocsák Tibor nemcsak énekelt a duettben, hanem zongorán kísért és hangszerelte is ezt a dalt - amit mostt

a  Dankó Rádió "Túl az Óperencián" mai adásában meghallgathattunk.

Kocsák Tiborral beszélget a műsorban a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya

Részletek hangzottak el Eisemann Mihály - Baróti Géza - Dalos László  Bástyasétány 77 című rádióoperettjéből: 

Zentai Anna, Rátonyi Róbert, Ajtay Andor , Németh Marika , Lórán Lenke, Mucsi Sándor, Fekete Pál, Fejes Teri, Kazal László énekelt, Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Tánczenekara, valamint a Földényi Kórus. Vezényel: Vaszy Viktor. Rendező: Solymosi Ottó (bemutató: 1957)

A délelőtti műsor ismétlése 18 órakor kezdődik a rádióban.

Mezei Mária operett/daljáték felvételeit mindig szívesen hallgatom a rádióban;  Kemény Egon operettjei - és a rádióban ma meghallgatott sanzonja ["Ha visszanézek" (1957)] - mellett érdemes megemlíteni Vincze Ottó két daljátékának rádiófelvételét (azok részleteit) is Mezei Máriával - melyek a maguk korában ugyancsak népszerű zenés darabok voltak. Napjainkban pedig a  Dankó Rádió jóvoltából,  Nagy  Ibolya szerkesztésében ezekből is időnként felcsendülnek - Mezei Mária énekhangján is megszólaló - kedves dalbetétek: 

Vincze Ottó - Erdődy János: Párizsi vendég 

Az Operettszínház mutatta be 1954-ben a Párizsi vendéget, amelyből a következő évben részleteket vett fel a rádió (Km. Petress Zsuzsa, Mezei Mária, Zentay Anna, Kishegyi Árpád, az MR szimfonikus zenekara, vezényel: Várady László. )

Vincze Ottó:  Kis szekeres – nagy szekeres 
Rádiódaljáték 

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1961. szeptember 16., Kossuth Rádió 20.29 – 23.10 

Vincze Ottó a daljáték zenéjét Egressy Béni műveinek felhasználásával szerezte. 

Szövegkönyv: Innocent-Vincze Ernő 
Vezényel: Vincze Ottó
Km.: az MRT szimfonikus zenekara, a Földényi-kórus és Lakatos Vince népi zenekara

A közreműködő énekművészek és színművészek között -  Sárdy János, Petress Zsuzsa, Zentay Anna, Rátonyi Róbert, Angyal Sándor, Latabár Árpád, Básti Lajos, Maklári László, Velenczey István, Deák Sándor, Győrffy György -   ott volt Mezei Mária is  (Özv. Kőnigné szerepében). 

Mezei Mária művészetére való emlékezés közel sem teljes, de itt most - halálának 35. évfordulóján - helyénvalónak tartottam még  erre a két daljáték rádiófelvételére is a figyelmet felhívni.

Mezey Mária halálának 35. évfordulóján

Nagy Ibolya szerkesztő-műsorvezető megemlékezett a sikerekben bőven részesült, kedvelt és nagyrabecsült színművésznő fordulatokban is gazdag életpályájáról.

Mezei Mária legemlékezetesebb sikerei Kemény Egon műveiben a "Hatvani diákjai" című rádiódaljátékban (1955) és  a "Valahol Délen" cimű nagyoperettben (1956) alakított szerepei, a nagyoperett részleteit is mindmáig hallhatjuk a rádiófelvételekről.

MEZEI MÁRIA

Chansonénekesnőként is csodálatos volt előadóművészete, a műsor elején, a Mezey Mária-megemlékezés zenei részében hallhatjuk Kemény Egon: "Ha visszanézek" (1957) című zenedarabjában.

A Dankó Rádió Túl az Óperencián c. műsorsorozatának mai adásában is – ezen a héten minden nap -  Kocsák Tibor zeneszerzővel, karmesterrel beszélget a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.

A műsorban elhangzott zenék voltak:

• Johannes Brahms: I. Magyar tánc
• Tiboldi Mária köszöntése születésnapján - egy dalfelvételével
• Andrew Lloyd Webber: Az operaház fantomja – részlet
• Mezei Mária színésznő emlékére, aki ma 35 éve hunyt el, egy chanson-felvételét hallottuk. Kemény Egon – Gaál Zsuzsa: Ha visszanézek "  (Mezei Mária, km. a Magyar Rádió és Televízió Esztrádzenekara, vezényel: Kerekes János) -1957
• Ábrahám Pál – Földes Imre – Harmath Imre: Viktória – a részletekben énekelt: Dolhai Attila, Csonka András, Frankó Tünde, Kékkovács Mara, Peller Anna, Km.  a Budapesti Operettszínház zenekara, vezényel: Makláry László – élő színházi előadás hangfelvételéről
• Kocsák Tibor-Somogyi Szilárd-Miklós Tibor/Szabó Magda: Abigél – a musical részleteit előadja:  Udvaros Dorottya, Nádasi Veronika,  km. a Budapesti Operettszínház MUSICAL EGYÜTTESE és ZENEKARA, valamint a Petőfi Musical Stúdió növendékei. Vezényel: Silló István

Ezt a délelőtti adást ma 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk a rádióban és az internetes elérhetőségeken.

Az imént ért véget a Túl az Óperencián műsora a Dankó Rádióban.

Benne - Kocsák Tibor musical szerzeményeinek részletei mellett - Buday Dénes dalaiból kaptunk egy válogatást: Mensáros László, Lehoczky Éva, Palócz László, Honthy Hanna, Szabó Miklós, Rátonyi Róbert énekfelvételeit hallottuk.

Műsorismétlés: ma 18.00 – 19.00

Pótlólag ideírom a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorának mai adásában sugárzott operettrészletek megnevezését és előadóit:

Jurij Szergejevics  Miljutyin: Nyugtalan boldogság

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1959. január 1. , Kossuth adó, 19.10

Romhányi József írta a dalszövegeket.

Zenéjét átdolgozta Bródy Tamás

Km.: a Magyar Állami Operaház zenekara és az MRT énekkara
Vezényel: Bródy Tamás

A szzereposztásból:

Andrej Balasov, zeneszerző; kapitány – Melis György (Básti Lajos)
Natasa Malinyina, énekesnő – HÁZY ERZSÉBET (Váradi Hédi)
Iganyin professzor – Ajtay Andor
Nazár, a konzervatórium portása – Gózon Gyula
Borisz Aljenyics, zongoraművész – Viktor Gedeon
Jakov Burmak, gépkocsivezető – Bilicsi Tivadar
Nyefjedovics, a teaház üzletvezetője – Fekete Pál
Tánya, a leánya - Zentay Anna
Szenyka, a teaház vezetőjének segédje – Külkey László
Kapitolina, a hidegbüfé alkalmazottja – Kiss Manyi

• Kapitolina és Nyefjedovics vidám kettőse: „ Néha van ok, én is hallgatok, ám a nyelved arra van, hogy néha beszélj…/- Nőtlen férfi csak félember;  Asszonyt verni mégsem kell, mert a férj bizony gyakran felsül bármily szerelemre nősül… -  … ám ha tévedés, és szebb lesz életünk, mert a házasságban nincs oly nagy veszély.” (Kiss Manyi , Fekete Pál) 
• Andrej dala: „ Mily álomszép! Mily álomkép! … Az édes dallam körben jár…” (Melis György)
• Burmak és Tánya vidám kettőse:  „- Boldog ünnepnap énnekem, hogyha beszélget énvelem!  Furcsa naptár ez, mondhatom, hogyha két nap ünnepnapom lesz két napon…/- Hogyha cseppet sem tévedek, ketten így élünk, édesem. - Sokkal többet ér az életed, hogyha mindennap itt leszek én veled…”   (Zentay Anna, Bilicsi Tivadar)
• Közzene – Polkatánc
• Natasa dala (Szibériai rapszódia): „A május én vagyok…” (Házy Erzsébet, km. az MRT Nőikara)

Pótlólag ideírom a Dankó Rádió Túl az Óperencián  c. műsorsorozatának mai adásában sugárzott  operettből hallott  részletek megnevezését és előadóit:

 László Margit és Kozma Lajos énekelt dalokat

Kerekes János - Kristóf Károly Hófehérke és a hét törpe c.  rádióoperettjéből.

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. március 28., Kossuth Rádió, 20.30 – 22.10.

Km. az MRT Esztrádzenekara és a Földényi-kamarakórus

Vezényel a szerző: Kerekes János

Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: Solymosi Ottó

Szereposztásból:

Kovács Ilona – László Margit
Baksa Géza – Kozma Lajos

-  Ilona dala (László Margit)

- Ilona és Géza kettőse (László Margit Kozma Lajos): „Ha szeretni tudna engem, mint ahogyan én magát, ez megoldaná a kettőnk közti problémát, ha megosztaná majd velem az örömét-bánatát, úgy örökké tartana a boldogság…”

- Géza dala (Kozma Lajos): Milyen színű a szerelem? Szőke vagy barna – összekeverem,, lehet, hogy kék, mint a tiszta ég, vagy színe zöld, mint napsütötte rét…”

- Ilona és Géza kettőse (László Margit, Kozma Lajos): „Maga csinos lány, maga tetszik nekem, hogyha szabad még, legyen a partnerem, semmi kifogás…. - Kedves barátom, amit elmondhat nekem…ügyes udvarló…  Ez a tekintet, olyan sokat ígér…”

- Kórustétel:  az „Óriások-kara”:  „...Repül a csónak délután hazafelé…"

 Mától egész héten át Kocsák Tibor  zeneszerző, zongoraművész, karmester, egyetemi tanár, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnökségi tagja a vendég a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorában – akivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget. 

A délelőtti adás zenei kínálata volt:

- ifj. Johann Strauss – Álarcosbál - négyes Op. 272.,

- Sigmund Romberg: Orgonavirágzás - „Szívem, szeress, ne várj!  A nyár gyönyört kínál…. az orgonavirágok nyílnak…” (Petress Zsuzsa, Melis György, km. a  Budapest Szimfonikus Zenekar, vezényel Bródy Tamás) – 1957, Hungaroton

- Részleteket hallottunk Jacobi Viktor - Martos Ferenc - Bródy Miksa Leányvásár című operettjéből:

Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. július 18. Kossuth Rádió

Darvas Szilárd átdolgozásnak felhasználásával rádióra alkalmazta Innocent Vincze Ernő

Vezényel: Sebestyén András
Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)

• Bessy, Lucy és Tom hármasa, I. felv.: „Szép ez a vidék…” (Házy Erzsébet, Németh Marika, Udvardy Tibor)
• Bessy és Fritz kettőse, I, felv.: „Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)
• Lucy és Tom szerelmi kettőse, I. felv.: „Ha lennék egy lánykának édes, szerelmes babája, királynőnek tenném meg őt, az egész világ előtt…/Ha jönne egy leány, aki szeretne igazán, elibe elmennék…” (Németh Marika, Udvardy Tibor)
• Bessy és Fritz kettőse, II. felv. (Dzsilolo-duett): „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dzsiloló, dzsiloló, dzsiloló…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)

Kocsák Tibor musical-szerzeményeiből is megszólaltak dalok:

- Kocsák Tibor – Miklós Tibor/Lev Tolsztoj/: Anna Karenina – „Miért?” (Polyák Lilla és Miller Zoltán)

- Kemény Gábor - Kocsák Tibor - Miklós Tibor: Krónikás (Szolnoki Tibor, Nagy Anikó, Kovács Kriszta,  Nagy Lóránt)

- Kocsák Tibor – Miklós Tibor /Móricz Zsigmond/: Légy jó mindhalálig - „Az élet szép”  (Vikidál Gyula és gyermekkar)

Ezt a műsort ma 18 és 19 óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban.

A mai operettadás elején a 84. születésnapját ünneplő Bodrogi Gyulát köszöntötte egy énekfelvételével Nagy Ibolya a Dankó Rádióban.

A továbbiakban egyebek közt részleteket hallottunk Jacobi Viktor – Bródy Miksa – Martos Ferenc Sybill című operettjéből – két hangfelvételről csendültek fel a jól ismert dalbetétek:
 

 A Rádió Dalszínháza teljes stúdiófelvételének bemutatója 1962. január 10-én volt a Kossuth Rádióban (20.25 – 22.00).  Az MRT Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát Sebestyén András vezényli.

• Nyitány
• Négyes (Németh Marika, Koltay Valéria, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád)

„- Éjjel egyre csak lumpol, nappal meg pumpol /- Nincs, nincs gondja semmire…/ - Szép, ó, szép, édes így a lét, zeng a szíved, szép az élet, csókolózva vígan élek, gyorsan menjünk hát... Ref.: zeng a szíved, boldog élet, szép az élet, üdvösséget ád…"

• Poire és Sarah vidám kettőse, I. felv. (Koltay Valéria, Kishegyi Árpád)

„Ha valami van, ez az, ami roppant jó, de ijedelem, ugye, csuda bosszantó. Ha szeret az a nő, sose reszkess, ide jer, aki mer, az a nyertes lesz!...”

1977. június 26-. „Komolyan – Könnyedén” – nyilvános hangverseny közvetítése a Magyar Rádió 6-os Stúdiójából.

• Nagyherceg és Sybill kettőse, II. felv. (Lehoczky Éva, Sólyom Nagy Sándor, km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Bródy Tamás)

 „- A kandallóban rőzse ég , pattog izzó parázs /-   Parázs, parázs, szép izzó parázs…/-  Illúzió a szerelem…”

Ezen a héten ma utoljára vendégeskedett a Nagy Ibolya társaságában, Haumann Péter színművész.  Holnaptól már Kocsák Tibor zeneszerzőt, a Madách Színház zenei vezetőjét köszönti a stúdióban a szerkesztő-műsorvezető.

Ezt az adást délután ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban hat és hét óra között.

A Dankó Rádió Túl az Óperencián című operettműsorában elhangzott zenék közül említem meg:

Ábrahám Pál - Földes Imre - Harmath Imre: Viktória

A részletekben énekelnek:

Dolhai Attila, Szendy Szilvi, Teremi Trixi, Bozsó József, Kerényi Miklós Máté, Bordás Barbara, Peller Károly. Km. a Budapesti Operettszínház énekkara és zenekara,  vezényel: Makláry László.

Ábrahám Pál: Hawaii-egyveleg  (Körmendy Vilmos vezényli a Magyar Rádió Esztrádzenekarát.)

Aldobolyi Nagy György – Fáy I. Béla  - Szenes Iván  /Brandon Thomas színműve nyomán/: Charley nénje  - zenés vígjáték

A Charley nénje első zenés előadásának bemutatója 1970-ben, a budapesti Városmajori Szabadtéri Színházban volt. A produkciót Kerényi Imre rendezte és az előadásban játszott Bodrogi Gyula, Ernyey Béla, Paudits Béla, Páger Antal, Tolnay Klári, Kállai Ferenc, Almási Éva, Piros Ildikó, Káldy Nóra valamint Zenthe Ferenc.

1971-ben a Hungaroton  elkészítette és kihozta a darab zenei felvételét: mások mellett Lehoczky Zsuzsa is énekel azon.
 

A televízió 1986-ban készített felvételt a Zenés TV Színház számára, Málnay Levente rendezésében. Szereplők voltak: Gálvölgyi János, Kalocsay Miklós, Straub Dezső, Haumann Péter, Sinkovits Imre, Almási Éva, Tóth Enikő, Kocsis Judit, Ivancsics Ilona, Kautzky József

Most a rádióadásban az említett lemez- és televíziós felvételről csendültek fel a jól ismert melódiák, amelyeknek előadói voltak:

Haumann Péter, Kocsis Judit, Tóth Enikő, Ernyei Béla, Paudits Béla, Tolnay Klári, Páger Antal, Lehoczky Zsuzsa és Bodrogi Gyula. 

 Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel a zeneszerző: Aldobolyi Nagy György

Ismétlőadás: ma délután hat és hét óra között