2743 Búbánat 2003-11-10 16:43:15
„Szinetár Miklós: …..a mi színházunkban egyesek azt tartják, hogy egyfelől játsszuk a klasszikus operetteket, másfelől a minisztérium felé ’magyarázzuk a bizonyítványunkat’, s ezért előadunk mai témájú operetteket is, de ez csak kellemetlen kölönc, amelyet a vidék, ha nem muszáj nem vesz át. Mi nem azért játszunk mai operettet, hogy a bizonyítványunkat magyarázzuk. Semmiképpen sem tartjuk magunkat olyan színháznak, amely élen jár az elhajlásokban. Nem járunk élen semmiféle baloldali elhajlásban sem, de hisszük, hogy minden színháznak minden korban az volt a hivatása, hogy új dolgokat hozzon létre, mert a színháztörténet: haladás. Újat és újat kell létrehozni, mert ez a színház értelme, s mint ahogy általában ez az emberek értelme. Erről nem mondunk le….” A Fővárosi Operettszínház ankétja 1954. december 14-15-én az operett kérdéseiről. (Színházművészeti Írások 5., Magyar Színház-és Filmművészeti Szövetség, Budapest, 1955.) Úgy ötven év távlatából ez most viccesnek hangzik, vagy halálkomolynak, szimpatikusnak? Mondandójából következtethetünk-e a mai énjére? Vomhatunk-e párhuzamot az Operaházzal és az operával kapcsolatos ténykedéseire? Következetes-e?
„Szinetár Miklós: …..a mi színházunkban egyesek azt tartják, hogy egyfelől játsszuk a klasszikus operetteket, másfelől a minisztérium felé ’magyarázzuk a bizonyítványunkat’, s ezért előadunk mai témájú operetteket is, de ez csak kellemetlen kölönc, amelyet a vidék, ha nem muszáj nem vesz át. Mi nem azért játszunk mai operettet, hogy a bizonyítványunkat magyarázzuk. Semmiképpen sem tartjuk magunkat olyan színháznak, amely élen jár az elhajlásokban. Nem járunk élen semmiféle baloldali elhajlásban sem, de hisszük, hogy minden színháznak minden korban az volt a hivatása, hogy új dolgokat hozzon létre, mert a színháztörténet: haladás. Újat és újat kell létrehozni, mert ez a színház értelme, s mint ahogy általában ez az emberek értelme. Erről nem mondunk le….” A Fővárosi Operettszínház ankétja 1954. december 14-15-én az operett kérdéseiről. (Színházművészeti Írások 5., Magyar Színház-és Filmművészeti Szövetség, Budapest, 1955.) Úgy ötven év távlatából ez most viccesnek hangzik, vagy halálkomolynak, szimpatikusnak? Mondandójából következtethetünk-e a mai énjére? Vomhatunk-e párhuzamot az Operaházzal és az operával kapcsolatos ténykedéseire? Következetes-e?
2742 Megén 2003-11-10 15:39:32
Caligula, mondták már neked susogva, hogy bunkókám?
Caligula, mondták már neked susogva, hogy bunkókám?
2741 Caligula 2003-11-10 15:06:27
Itt nincs is hangerő :-)))
Itt nincs is hangerő :-)))
2740 Megén 2003-11-10 15:04:36
Nagy ég, ha nem politika, akkor meg személyeskedés? Nekem azt mondták a szüleim: ha elfogytak az érveid, ne a hangerőt emeld meg!
Nagy ég, ha nem politika, akkor meg személyeskedés? Nekem azt mondták a szüleim: ha elfogytak az érveid, ne a hangerőt emeld meg!
2739 zti 2003-11-10 14:49:02
TÓTH Aladár: Az újjászervezett Opera (Nyugat, 1925) „Mikor az Operaház igazgatói állását a kultuszminiszter Radnai Miklóssal töltötte be, az egész „zenei közvélemény” megdöbbenve, sőt felháborodva kérdezte: honnan jön ez az ember? Csodálkozhatunk-e ezen a megdöbbenésen? Csodálkozhatunk-e azoknak felháborodásán, akik Operaházunk élére nagy és értékes múltú férfiút követeltek? Mi mégsem álltunk a megdöbbenők és felháborodók közé, mert tudtuk, hogy nagy és értékes múltú férfiak aligha törődtek volna bele a szegényes jelen szűk kereteibe, ezeken a kereteken pedig (ismerjük azt a kultúra ellenes áramlatot, mely Magyarország szellemi életét hosszú időre megbénította) változtatni már nem lehetett. De tudtuk azt is, hogy a fiatal új igazgatótól nem kérhetjük számon a múltját; nem kérdeztük tehát tőle, hogy honnan jön, hanem türelemmel várjuk, míg megmutatja: hová megy? Az Operaház kapui október nyolcadikán megnyíltak s már az első előadások kielégítő, noha korántsem teljes feleletet adnak feltett kérdésünkre: Radnai Miklós útja dalszínházunk művészi konszolidációja felé vezet. Igazgatósága első évét Radnai úgy látszik a komoly, szolid munka újra bevezetésének szenteli. Legközelebbi célja: olyan munkarendet teremteni, melyben a rendelkezésre álló erőkből lehetőleg semmi sem marad kiaknázatlanul, melyben mindenki pontosan maga előtt látja feladatát s így annak teljesítése alól semminemű kerülő utakon sem térhet ki. A bűnösen hanyag régi rezsim alatt ezerszer hallottuk a panaszt: „nem tudok rendesen dolgozni, mert…” Radnai felismerte, hogy elsősorban azt kell megszüntetnie, ami ez után a bizonyos „mert” után következni szokott. A fegyelem helyreállítása az új igazgatónak el nem vitatható érdeme. Munkáját, ha az eddigi szorgalommal és eréllyel megalkuvás nélkül folytatja, bizonnyal siker fogja koronázni. A sikert különösen biztosítja, hogy Radnai igen jól választotta meg főmunkatársait Kerner István és Márkus László személyében. Az új igazgató helyes tapintatát dicséri, hogy a legnagyobb magyar karmester ismét ambícióval teljesíti értékes feladatát és hogy a színpad irányítása Márkus kezeiben összpontosul. Dalszínházunk idei műsorán kevés az újdonság. Kivetni való azonban egy sem akad a tervezetben. (Egyedül az új Giordano-opera helyett látnánk szívesen komolyabb zenei értékkel kecsegtető újdonságot.) Bartók Mandarinja, Kodály Háry Jánosa és Szántó Tájfunja méltóan képviselik a legújabb magyar zenedrámai termését: Debussy Pelleasával pedig régi adósság térül meg. A felújítások, áttanulások sora is megnyugtató: az operairodalom igazi értékei: Mozart, Wagner és Verdi művei kerültek előtérbe s a magyarok közül is a legkomolyabbak: Dohnányi és esetleg Bartók színpadi munkái. Ilyen körülmények között remélhetjük, hogy az ensemble, az összjáték kultúrája (minden komoly művészi törekvés alapja) fogja végre felváltani az eddig „star rendszert igazi sztárok nélkül.” A kórusok ötesztendős vétkes elhanyagoltsága sok gondot okozhat az új vezetőségnek: alig akad értékesebb opera, melyben a kórus-részleteket ne kellene egészen előlről újra betanítani. Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy Radnai mind ez ideig komoly, hasznos munkát végzett. A rendelkezésre álló ingoványos talajon a körülményekhez képest ügyesen, sőt jól rakja le az alapokat. Igazgatói képességét természetesen csak akkor ítélhetjük meg teljesen, ha látjuk, milyen épületet szándékozik emelni ezeken az alapokon. A „konszolidált Operaház” nem lehet a végső cél. Radnai munkája csak alkalmassá tette az intézetet a művészi tettekre; maga a művészi tett még a jövő feladata. Mi nem elégedhetünk meg azzal, hogy Operaházunk tagjait csak a fegyelem, a külső hivatali fegyelem tartja össze. Igazi értékes művészi együttműködéshez valami mélyebb, lelkibb összetartó erő is szükséges. Valami közös nagy eszmény, melyet nemcsak külső kényszerből szolgálunk. Valami felemelő öntudat, hogy életünk nem merül ki a hivatalos kötelesség teljesítésében, hanem örök emberi értékeknek lesz egyik összetevője. Ezt az átfogó, összetartó eszményt az intézet vezetője tűzi ki a tagok elé. Az opera igazgatónak ezért magasabb művészi ideálok harcosának kell lennie. Ideálokhoz kell szegődnie vagy éppen ideálokat kell teremtenie. Operánk régi fénykorának megvolt a maga eszménye: a magyar nemzetet az európai kultúra magaslatára emelte. Megmutatta, hogy a magyar nép is képes arra, ugyanarra, amire a nagy nyugati kultúr országok. Akkoriban az egész magyar zeneélet az „európai magyarságot” írta zászlajára. Zeneszerzőink patrióta-lelkesedéstől sarkalva nem saját egyéniségüknek, hanem általában a magyar dicsőségnek kifejezését keresték alkotásaikban. Művészetük a nemzeti társadalom művészete volt, s így Operaházuk is nemzeti társadalmi intézet volt. Nagy művészeket látott vendégül, nagy művészeket nevelt: nemzeti dísznek. Értékes, nagyszerű dekórum volt minden, s még egy Mahler karmesterpálcája nyomán fakadó páratlan művészi eredmények sem jelentettek egyebet, mint rendszalagot a nemzet keblén. A magyar zene mai törekvései már egészen mások. Ma már nem azt akarjuk elérni, amit a külföld elért, hanem azt, amit egyedül csak mi magyarok tudunk elérni. Nem akarunk nagyszerű Európát teremteni Magyarországon, hanem nagyszerű Magyarországot Európában. olyan értékeket keresünk magunkban, melyeket másutt hiába keresünk, melyek a magyar nemzet sajátos, egyedülálló, tehát legértékesebb értékei. zeneszerzőink saját egyéniségüket találták meg alkotásaikban, s mivel hűbbek egyéniségükhöz és egyéniségük sajátosan magyar, hűek magyarságukhoz is. Ez az individualizmus nemcsak a modern magyar zene két legnagyobb alakjára: Bartókra és Kodályra vonatkozik, hanem a kevésbé magyar temperamentumú szerzőkre, például Dohnányira, Weinerre is. Ez a mai individuálisan mélyebb zeneélet természetesen másmilyen Operaházat követel, mint amilyen az első nagy muzikális fellendülés operaháza volt. Dalszínházunk régi „fénykorának” feltámasztása ma már céltalan volna. nem is szólva, hogy a mi kis Magyarországunk operája nem érhetné utol a nagy nyugati intézeteket. Így kisebb keretben mélyebb művészetet nyithatunk, mint elődeink az európai kultúra pompájában. Ez a sajátosan „egyéni felületes vezetés rendkívül visszavetette az intézetet fejlődésében. Egyenlőre átmeneti állapotot kell teremtenünk s gondoskodnunk kell, hogy az átmenet lehetőleg gyors legyen. Legfontosabb teendő: fiatal magyar karmester- és rendező-generáció nevelése. Mikor a Zeneművészeti Főiskolában felállították a karmesterképző katedrát, szinte értetlenül meghiúsult a komoly zene híveinek az a reménye, hogy ezt a tanszéket a legnagyobb magyar karmester: Kerner István foglalja el. Amit Kernertől férfikora delén vártunk, azt ma már nem kérhetjük az öreg Kernertől. A külföldet kell tehát ismét segítségül hívnunk. Radnainak, ha biztosítani akarja a fiatal magyar karmester-generáció fejlődését, amint alkalma nyílik, értékes külföldi karmestert kell az intézet élére állítania. Az operai rendezés is rászorul a nagy nyugati nemzetek támogatására. Valamely kiváló modern rendező hosszabb vendégszereplése ezért elkerülhetetlen. Ezzel a két feladattal áll vagy bukik a Radnai-rezsim. Radnainak igaza van, Operaházunknak a hatesztendős betegséget kell egyenlőre kihevernie. De amint meggyógyult, lépjen ki a tettek mezejére. A magyar zenei szellem van olyan erős és mély, hogy a színpadi zene terén olyan eredeti, önálló kultúrát alkosson, mint a német, francia, olasz vagy orosz szellem.”
TÓTH Aladár: Az újjászervezett Opera (Nyugat, 1925) „Mikor az Operaház igazgatói állását a kultuszminiszter Radnai Miklóssal töltötte be, az egész „zenei közvélemény” megdöbbenve, sőt felháborodva kérdezte: honnan jön ez az ember? Csodálkozhatunk-e ezen a megdöbbenésen? Csodálkozhatunk-e azoknak felháborodásán, akik Operaházunk élére nagy és értékes múltú férfiút követeltek? Mi mégsem álltunk a megdöbbenők és felháborodók közé, mert tudtuk, hogy nagy és értékes múltú férfiak aligha törődtek volna bele a szegényes jelen szűk kereteibe, ezeken a kereteken pedig (ismerjük azt a kultúra ellenes áramlatot, mely Magyarország szellemi életét hosszú időre megbénította) változtatni már nem lehetett. De tudtuk azt is, hogy a fiatal új igazgatótól nem kérhetjük számon a múltját; nem kérdeztük tehát tőle, hogy honnan jön, hanem türelemmel várjuk, míg megmutatja: hová megy? Az Operaház kapui október nyolcadikán megnyíltak s már az első előadások kielégítő, noha korántsem teljes feleletet adnak feltett kérdésünkre: Radnai Miklós útja dalszínházunk művészi konszolidációja felé vezet. Igazgatósága első évét Radnai úgy látszik a komoly, szolid munka újra bevezetésének szenteli. Legközelebbi célja: olyan munkarendet teremteni, melyben a rendelkezésre álló erőkből lehetőleg semmi sem marad kiaknázatlanul, melyben mindenki pontosan maga előtt látja feladatát s így annak teljesítése alól semminemű kerülő utakon sem térhet ki. A bűnösen hanyag régi rezsim alatt ezerszer hallottuk a panaszt: „nem tudok rendesen dolgozni, mert…” Radnai felismerte, hogy elsősorban azt kell megszüntetnie, ami ez után a bizonyos „mert” után következni szokott. A fegyelem helyreállítása az új igazgatónak el nem vitatható érdeme. Munkáját, ha az eddigi szorgalommal és eréllyel megalkuvás nélkül folytatja, bizonnyal siker fogja koronázni. A sikert különösen biztosítja, hogy Radnai igen jól választotta meg főmunkatársait Kerner István és Márkus László személyében. Az új igazgató helyes tapintatát dicséri, hogy a legnagyobb magyar karmester ismét ambícióval teljesíti értékes feladatát és hogy a színpad irányítása Márkus kezeiben összpontosul. Dalszínházunk idei műsorán kevés az újdonság. Kivetni való azonban egy sem akad a tervezetben. (Egyedül az új Giordano-opera helyett látnánk szívesen komolyabb zenei értékkel kecsegtető újdonságot.) Bartók Mandarinja, Kodály Háry Jánosa és Szántó Tájfunja méltóan képviselik a legújabb magyar zenedrámai termését: Debussy Pelleasával pedig régi adósság térül meg. A felújítások, áttanulások sora is megnyugtató: az operairodalom igazi értékei: Mozart, Wagner és Verdi művei kerültek előtérbe s a magyarok közül is a legkomolyabbak: Dohnányi és esetleg Bartók színpadi munkái. Ilyen körülmények között remélhetjük, hogy az ensemble, az összjáték kultúrája (minden komoly művészi törekvés alapja) fogja végre felváltani az eddig „star rendszert igazi sztárok nélkül.” A kórusok ötesztendős vétkes elhanyagoltsága sok gondot okozhat az új vezetőségnek: alig akad értékesebb opera, melyben a kórus-részleteket ne kellene egészen előlről újra betanítani. Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy Radnai mind ez ideig komoly, hasznos munkát végzett. A rendelkezésre álló ingoványos talajon a körülményekhez képest ügyesen, sőt jól rakja le az alapokat. Igazgatói képességét természetesen csak akkor ítélhetjük meg teljesen, ha látjuk, milyen épületet szándékozik emelni ezeken az alapokon. A „konszolidált Operaház” nem lehet a végső cél. Radnai munkája csak alkalmassá tette az intézetet a művészi tettekre; maga a művészi tett még a jövő feladata. Mi nem elégedhetünk meg azzal, hogy Operaházunk tagjait csak a fegyelem, a külső hivatali fegyelem tartja össze. Igazi értékes művészi együttműködéshez valami mélyebb, lelkibb összetartó erő is szükséges. Valami közös nagy eszmény, melyet nemcsak külső kényszerből szolgálunk. Valami felemelő öntudat, hogy életünk nem merül ki a hivatalos kötelesség teljesítésében, hanem örök emberi értékeknek lesz egyik összetevője. Ezt az átfogó, összetartó eszményt az intézet vezetője tűzi ki a tagok elé. Az opera igazgatónak ezért magasabb művészi ideálok harcosának kell lennie. Ideálokhoz kell szegődnie vagy éppen ideálokat kell teremtenie. Operánk régi fénykorának megvolt a maga eszménye: a magyar nemzetet az európai kultúra magaslatára emelte. Megmutatta, hogy a magyar nép is képes arra, ugyanarra, amire a nagy nyugati kultúr országok. Akkoriban az egész magyar zeneélet az „európai magyarságot” írta zászlajára. Zeneszerzőink patrióta-lelkesedéstől sarkalva nem saját egyéniségüknek, hanem általában a magyar dicsőségnek kifejezését keresték alkotásaikban. Művészetük a nemzeti társadalom művészete volt, s így Operaházuk is nemzeti társadalmi intézet volt. Nagy művészeket látott vendégül, nagy művészeket nevelt: nemzeti dísznek. Értékes, nagyszerű dekórum volt minden, s még egy Mahler karmesterpálcája nyomán fakadó páratlan művészi eredmények sem jelentettek egyebet, mint rendszalagot a nemzet keblén. A magyar zene mai törekvései már egészen mások. Ma már nem azt akarjuk elérni, amit a külföld elért, hanem azt, amit egyedül csak mi magyarok tudunk elérni. Nem akarunk nagyszerű Európát teremteni Magyarországon, hanem nagyszerű Magyarországot Európában. olyan értékeket keresünk magunkban, melyeket másutt hiába keresünk, melyek a magyar nemzet sajátos, egyedülálló, tehát legértékesebb értékei. zeneszerzőink saját egyéniségüket találták meg alkotásaikban, s mivel hűbbek egyéniségükhöz és egyéniségük sajátosan magyar, hűek magyarságukhoz is. Ez az individualizmus nemcsak a modern magyar zene két legnagyobb alakjára: Bartókra és Kodályra vonatkozik, hanem a kevésbé magyar temperamentumú szerzőkre, például Dohnányira, Weinerre is. Ez a mai individuálisan mélyebb zeneélet természetesen másmilyen Operaházat követel, mint amilyen az első nagy muzikális fellendülés operaháza volt. Dalszínházunk régi „fénykorának” feltámasztása ma már céltalan volna. nem is szólva, hogy a mi kis Magyarországunk operája nem érhetné utol a nagy nyugati intézeteket. Így kisebb keretben mélyebb művészetet nyithatunk, mint elődeink az európai kultúra pompájában. Ez a sajátosan „egyéni felületes vezetés rendkívül visszavetette az intézetet fejlődésében. Egyenlőre átmeneti állapotot kell teremtenünk s gondoskodnunk kell, hogy az átmenet lehetőleg gyors legyen. Legfontosabb teendő: fiatal magyar karmester- és rendező-generáció nevelése. Mikor a Zeneművészeti Főiskolában felállították a karmesterképző katedrát, szinte értetlenül meghiúsult a komoly zene híveinek az a reménye, hogy ezt a tanszéket a legnagyobb magyar karmester: Kerner István foglalja el. Amit Kernertől férfikora delén vártunk, azt ma már nem kérhetjük az öreg Kernertől. A külföldet kell tehát ismét segítségül hívnunk. Radnainak, ha biztosítani akarja a fiatal magyar karmester-generáció fejlődését, amint alkalma nyílik, értékes külföldi karmestert kell az intézet élére állítania. Az operai rendezés is rászorul a nagy nyugati nemzetek támogatására. Valamely kiváló modern rendező hosszabb vendégszereplése ezért elkerülhetetlen. Ezzel a két feladattal áll vagy bukik a Radnai-rezsim. Radnainak igaza van, Operaházunknak a hatesztendős betegséget kell egyenlőre kihevernie. De amint meggyógyult, lépjen ki a tettek mezejére. A magyar zenei szellem van olyan erős és mély, hogy a színpadi zene terén olyan eredeti, önálló kultúrát alkosson, mint a német, francia, olasz vagy orosz szellem.”
2738 Caligula 2003-11-10 14:47:40
Mondtam, hogy nem jobb...
Mondtam, hogy nem jobb...
2737 cintula 2003-11-10 14:46:44
Nem egy penge ha te még ott vagy!! :-)
Nem egy penge ha te még ott vagy!! :-)
2736 Caligula 2003-11-10 14:42:12
Szeretném hozzátok beprotezsálni a főnökömet: nagy rajongója a kisüstinek. És ő se jobb, mint ti. Szerintem gyorsan egymásra találhatnátok.
Szeretném hozzátok beprotezsálni a főnökömet: nagy rajongója a kisüstinek. És ő se jobb, mint ti. Szerintem gyorsan egymásra találhatnátok.
2735 cincogi 2003-11-10 14:41:58
Kulikula, neked is jut, gyere!!
Kulikula, neked is jut, gyere!!
2734 cabernet 2003-11-10 14:35:01
Kulának ne adjatok! Az egy szamár. : -)
Kulának ne adjatok! Az egy szamár. : -)
2733 Cinczi 2003-11-10 14:33:16
Nem lehet, Kálmánka szimatol!
Nem lehet, Kálmánka szimatol!
2732 Cinczi 2003-11-10 14:32:58
????
????
2731 Caligula 2003-11-10 14:29:17
Cincogi meg magában beszél... Zti viszont jó volt, azt szívesen olvasom.
Cincogi meg magában beszél... Zti viszont jó volt, azt szívesen olvasom.
2730 cincogi 2003-11-10 14:27:43
Zizi pajti, ne fájlajd! Ezekenek a tehén a szent, a nyugdíjas meg tabu, Görgey politika, Tóth Aladár politika. Hagy dörgölőzzenek kedvenc Énekeseikhez, addig csöndbe vannak. (Gyere be Cinci, remek kisüsti van!!!)
Zizi pajti, ne fájlajd! Ezekenek a tehén a szent, a nyugdíjas meg tabu, Görgey politika, Tóth Aladár politika. Hagy dörgölőzzenek kedvenc Énekeseikhez, addig csöndbe vannak. (Gyere be Cinci, remek kisüsti van!!!)
2729 Caligula 2003-11-10 13:50:07
Ez egy nagoyn bunkó beszólás volt Zizike. Aki zizis, menjen vizsgálatra.
Ez egy nagoyn bunkó beszólás volt Zizike. Aki zizis, menjen vizsgálatra.
2728 zti 2003-11-10 13:39:59
Idéztem már azt a Fából faragottról megjelent kritikát, amelyikben a kritikus (Bálint A.) egyetlen sort sem szentelt Bánffy intendás díszleteinek. Ugyanígy járt el Kodály Zoltán. Ő a Kékszakállú 1918-as bemutatójáról írt beszámolót. Hiába volt a Operaház első embere Bánffy, Kodály díszlettervezőként meg sem említi a nevét. Az opera szövegének és zenéjének méltatása után Kodály így zárja a cikket: „Az előadás a legszebbek egyike volt az egész esztendőben. Tango karmester már a múlt évben megmutatta, hogy az új magyar zene megértésére nem kell okvetlenül húszévesnek és magyarnak lenni. Minden új művészethez kulcsot ad: a tehetség, nyílt befogadóképesség, igazi technikai tudás. Talán először történt tavaly, a táncjáték előadásakor, hogy egy becsületes művész nekilátott egy becsületes műnek, a karmesterek szokott vállveregető attitude-je nélkül: és a Bartók-zene talán először csendült fel úgy, amint elgondoltatott. Most ez a “csoda” megismétlődött s bizonyára minden alkalommal többen fedezik majd fel, hogy ez a zene nem is olyan érthetetlen. Gyönyörűen helytálltak az énekszerepekben Haselbeck Olga és Kálmán Oszkár. Produkciójukat csak akkor méltányoljuk teljesen, ha meggondoljuk, hogy egy új stílus hagyománynélküli előadásmódját részben maguknak kellett megalkotni.”
Idéztem már azt a Fából faragottról megjelent kritikát, amelyikben a kritikus (Bálint A.) egyetlen sort sem szentelt Bánffy intendás díszleteinek. Ugyanígy járt el Kodály Zoltán. Ő a Kékszakállú 1918-as bemutatójáról írt beszámolót. Hiába volt a Operaház első embere Bánffy, Kodály díszlettervezőként meg sem említi a nevét. Az opera szövegének és zenéjének méltatása után Kodály így zárja a cikket: „Az előadás a legszebbek egyike volt az egész esztendőben. Tango karmester már a múlt évben megmutatta, hogy az új magyar zene megértésére nem kell okvetlenül húszévesnek és magyarnak lenni. Minden új művészethez kulcsot ad: a tehetség, nyílt befogadóképesség, igazi technikai tudás. Talán először történt tavaly, a táncjáték előadásakor, hogy egy becsületes művész nekilátott egy becsületes műnek, a karmesterek szokott vállveregető attitude-je nélkül: és a Bartók-zene talán először csendült fel úgy, amint elgondoltatott. Most ez a “csoda” megismétlődött s bizonyára minden alkalommal többen fedezik majd fel, hogy ez a zene nem is olyan érthetetlen. Gyönyörűen helytálltak az énekszerepekben Haselbeck Olga és Kálmán Oszkár. Produkciójukat csak akkor méltányoljuk teljesen, ha meggondoljuk, hogy egy új stílus hagyománynélküli előadásmódját részben maguknak kellett megalkotni.”
2727 rino 2003-11-10 13:37:41
Amit Bartók a Bánffyról mondott az OK, az Augias istállója ma is igaz. A mi „tekintélyes ember”ünk, a mi v. b. t. t. urunk szintén ritkán néz be a színházba, szóval jó a példakép.
Amit Bartók a Bánffyról mondott az OK, az Augias istállója ma is igaz. A mi „tekintélyes ember”ünk, a mi v. b. t. t. urunk szintén ritkán néz be a színházba, szóval jó a példakép.
2726 zizi 2003-11-10 13:11:43
Ez egy nagyon illetlen, sértő kifejezés volt a boldoggá avatottal kapcsolatban. Szégyelje magát bunkókám.
Ez egy nagyon illetlen, sértő kifejezés volt a boldoggá avatottal kapcsolatban. Szégyelje magát bunkókám.
2725 Megén 2003-11-10 12:57:32
Teréz Anya még ismerte Sztahanov elvtársat.
Teréz Anya még ismerte Sztahanov elvtársat.
2724 cincogi 2003-11-10 12:33:26
Olvasom, hogy aki a legjobb művészekkel akar együtt játszani az sztahanovista. : -))))))
Olvasom, hogy aki a legjobb művészekkel akar együtt játszani az sztahanovista. : -))))))
2723 vadászkürt 2003-11-10 12:14:38
Elképesztő, hogy a Radnai operareformjairól szóló mondatok mennyire aktuálisak!! Klebersberget még egy Szinetár se meri leszólni. Csak nem célszerű emlegetni őt és Radnait. Még valaki beszélne arról, hogy 1925-ben a reformok úgy kezdődtek, hogy véget vetettek a fejetlenségnek és a túlfizetett és alig fellépő énekesek uralmának. Ez most tabu. Bánffy az jó. Az ő Augiász istállójával nincsen baj.
Elképesztő, hogy a Radnai operareformjairól szóló mondatok mennyire aktuálisak!! Klebersberget még egy Szinetár se meri leszólni. Csak nem célszerű emlegetni őt és Radnait. Még valaki beszélne arról, hogy 1925-ben a reformok úgy kezdődtek, hogy véget vetettek a fejetlenségnek és a túlfizetett és alig fellépő énekesek uralmának. Ez most tabu. Bánffy az jó. Az ő Augiász istállójával nincsen baj.
2722 cintula 2003-11-10 09:27:44
Hívjuk meg Humburgot egy Coppeliara! *
Hívjuk meg Humburgot egy Coppeliara! *
2721 szanyi 2003-11-10 09:23:18
1930-ban Ferencsik János vezényelt balettot. Lukács és Petrovics igazgatók óta ez egy elfekvő. Ha most lenne egy Ferencsikünk reggelire megenné Harangozót. Nem hagyná ennyit packázni.
1930-ban Ferencsik János vezényelt balettot. Lukács és Petrovics igazgatók óta ez egy elfekvő. Ha most lenne egy Ferencsikünk reggelire megenné Harangozót. Nem hagyná ennyit packázni.
2720 papa 2003-11-10 08:30:43
A 30-as években a nehéz gazdasági körülmények ellenére virágzott a Radnai vezette operaházi együttes. A rendezők közül Oláh Gusztáv és a fiatal Nádasdy Kálmán a leghíresebbek (mindkettőt R. hívta a színházhoz). Ekkorra válnak elismert művészekké Fülöp Zoltán (szcenikus), Márk Tivadar (jelmeztervező), Tolnai Pál (műszaki assisztens). Sergio Failoni és Ferencsik János szerződtetése is R. érdeme. (A színháznál F.J. 1930-ban a Seherezádé balett bemutatójával debütál). Az Operaház énekesi közül a legkiemelkedőbbek: Budánovits Mária, Basilides Mária, Báthy Anna, Dobay Lívia, Halász Gitta, Némethy Ella, Orosz Júlia, Rella Gabriella, Réthy Eszter, Sándor Erzsi, Walter Rózsi; a férfiak közül: Dalnoki Viktor, Halmos János, Kálmán Oszkár, Koréh Endre, Losonczy György, Maleczky Oszkár, Pataky Kálmán, Palló Imre, Rösler Endre, Svéd Sándor, Székelyhídi Ferenc, Szemere Árpád, Székely Mihály, Toronyi Gyula, Závodszky Zoltán. Radnai a műsor összeállítására is nagy hangsúlyt fektetett: a klasszikusok mellett számos új hazai és külföldi operát mutatott be. Állandó műsoron volt Bartók két műve: A kékszakállú herceg vára és A fából faragott királyfi. Azonkívül színpadra állította Kodály Psalmus Hungaricusát, a Háry Jánost és a Székelyfonót, az addig csak operettszínpadon játszott János vitézt, A mosoly országát (Lehár Ferenc) és a Giudittát. Ő mutatta be először Dohnányi Ernő A tenor című operáját. Eddig hiányzó műveket vitt színpadra: Mozart Cosi fan tutte, Verdi Falstaff, Handel Xerxese; legnagyobb sikere azonban Poldini Ede Farsangi lakodalom című műve volt, mely az ő igazgatósága alatt élte meg a 100. előadását. Külföldi darabok közül Muszorgszkij Borisz Godunov, Csajkovszkij Anyegin, a balettek közül Csajkovszkij Diótörő és Rimszkij-Korszakov Seherezádé és Sztavinszkij Petruska kerültek fel a műsorra.
A 30-as években a nehéz gazdasági körülmények ellenére virágzott a Radnai vezette operaházi együttes. A rendezők közül Oláh Gusztáv és a fiatal Nádasdy Kálmán a leghíresebbek (mindkettőt R. hívta a színházhoz). Ekkorra válnak elismert művészekké Fülöp Zoltán (szcenikus), Márk Tivadar (jelmeztervező), Tolnai Pál (műszaki assisztens). Sergio Failoni és Ferencsik János szerződtetése is R. érdeme. (A színháznál F.J. 1930-ban a Seherezádé balett bemutatójával debütál). Az Operaház énekesi közül a legkiemelkedőbbek: Budánovits Mária, Basilides Mária, Báthy Anna, Dobay Lívia, Halász Gitta, Némethy Ella, Orosz Júlia, Rella Gabriella, Réthy Eszter, Sándor Erzsi, Walter Rózsi; a férfiak közül: Dalnoki Viktor, Halmos János, Kálmán Oszkár, Koréh Endre, Losonczy György, Maleczky Oszkár, Pataky Kálmán, Palló Imre, Rösler Endre, Svéd Sándor, Székelyhídi Ferenc, Szemere Árpád, Székely Mihály, Toronyi Gyula, Závodszky Zoltán. Radnai a műsor összeállítására is nagy hangsúlyt fektetett: a klasszikusok mellett számos új hazai és külföldi operát mutatott be. Állandó műsoron volt Bartók két műve: A kékszakállú herceg vára és A fából faragott királyfi. Azonkívül színpadra állította Kodály Psalmus Hungaricusát, a Háry Jánost és a Székelyfonót, az addig csak operettszínpadon játszott János vitézt, A mosoly országát (Lehár Ferenc) és a Giudittát. Ő mutatta be először Dohnányi Ernő A tenor című operáját. Eddig hiányzó műveket vitt színpadra: Mozart Cosi fan tutte, Verdi Falstaff, Handel Xerxese; legnagyobb sikere azonban Poldini Ede Farsangi lakodalom című műve volt, mely az ő igazgatósága alatt élte meg a 100. előadását. Külföldi darabok közül Muszorgszkij Borisz Godunov, Csajkovszkij Anyegin, a balettek közül Csajkovszkij Diótörő és Rimszkij-Korszakov Seherezádé és Sztavinszkij Petruska kerültek fel a műsorra.
2719 ZéHá 2003-11-09 22:40:04
Bizony Dr Tóth Aladárt a társulat leváltotta. Valahol olvastam, hogy eseményen a hangadók az addig mellőzött énekesek voltak. Bánffyról már megtudtuk, hogy milyen nagyszerű ember volt, főleg az intendánsi munka után. Érdemes közzétenni Tóth Aladárról (1898-1968) is néhány adatot, egészen 1925-től, amikor azt a cikket írta Radnai Miklós operaigazgatóról. 1920. Zenekritikus az Új Nemzedéknél 1923-1939. Zenekritikus a Pesti Naplónál és a Nyugatnál 1925. Doktori cím (Adatok Mozart zenedrámáinak esztétikájához) 1926-1929. A Zenei Szemle fõmunkatársa 1930. Baumgarten-díj 1937. Feleségül veszi Fischer Annie zongoraművésznőt 1940. Baumgarten-díj 1941-1946. Svédországban él 1946-1956 Az Állami Operaház igazgatója 1952. Kossuth-díj
Bizony Dr Tóth Aladárt a társulat leváltotta. Valahol olvastam, hogy eseményen a hangadók az addig mellőzött énekesek voltak. Bánffyról már megtudtuk, hogy milyen nagyszerű ember volt, főleg az intendánsi munka után. Érdemes közzétenni Tóth Aladárról (1898-1968) is néhány adatot, egészen 1925-től, amikor azt a cikket írta Radnai Miklós operaigazgatóról. 1920. Zenekritikus az Új Nemzedéknél 1923-1939. Zenekritikus a Pesti Naplónál és a Nyugatnál 1925. Doktori cím (Adatok Mozart zenedrámáinak esztétikájához) 1926-1929. A Zenei Szemle fõmunkatársa 1930. Baumgarten-díj 1937. Feleségül veszi Fischer Annie zongoraművésznőt 1940. Baumgarten-díj 1941-1946. Svédországban él 1946-1956 Az Állami Operaház igazgatója 1952. Kossuth-díj
2718 Teréz Anya 2003-11-09 22:23:52
Noch dazu: azzal a képtelen állításával, hogy mi Európa 10 legjobb operaháza között vagyunk, mert mi ötven valahány darabot játszunk, sokkal inkább tűnik sztahanovistának....
Noch dazu: azzal a képtelen állításával, hogy mi Európa 10 legjobb operaháza között vagyunk, mert mi ötven valahány darabot játszunk, sokkal inkább tűnik sztahanovistának....
2717 Teréz Anya 2003-11-09 22:20:45
Végül is Szinetár igen tájékozott az ötvenes évek mozgalmaiban.... És még emlékszik is?
Végül is Szinetár igen tájékozott az ötvenes évek mozgalmaiban.... És még emlékszik is?
2716 cinitár funclub 2003-11-09 22:04:17
(Szinetár Miklós) Győriványi Ráth György fő-zeneigazgatói pályázatában sok jó, hasznos dolgot olvasott ...., de a műsortervben több kifogásolnivalót is talált. Az ötvenes évek sztahanovista mozgalmához hasonlította azt az elképzelést, hogy egy-egy karmester csak a legjobb zenészekkel játszszon. (NSz, 2002. jún. 28.)
(Szinetár Miklós) Győriványi Ráth György fő-zeneigazgatói pályázatában sok jó, hasznos dolgot olvasott ...., de a műsortervben több kifogásolnivalót is talált. Az ötvenes évek sztahanovista mozgalmához hasonlította azt az elképzelést, hogy egy-egy karmester csak a legjobb zenészekkel játszszon. (NSz, 2002. jún. 28.)
2715 Teréz Anya 2003-11-09 21:49:41
Vigyázz Csöpi, mindjárt rádugranak az érintettek, hogy ne politizálj!
Vigyázz Csöpi, mindjárt rádugranak az érintettek, hogy ne politizálj!
2714 Csöpi 2003-11-09 20:20:18
Urak, egy ember aki imádja a rangot és a vele járó előnyöket, aki az opera-komlexum és a vigalmi negyed gondolatába szerelmese miért emlékezne olyan elődökre, akik eltörölték az intendáns címet és akik az állami operajátszást az egyetlen Andrássy úti épületben végezték. Az olyan vezető számára, aki újra alkalmazza az intendáns sőt, az intendáns-főigazgató(!) címet, egy Klebersberg és egy Radnai munkássága kellemetlen téma. Ez az egyik. A másik. Miért emlegetné Tóth Aladárt? Tóth Aladár nem foglalkoztatta a már fiatalon érdemdús embert. Ráadásul Tóth Aladár aranykorszaka ma nagyon nem emlegetendő körülmények között szűnt meg: a társulati egy részére 56-ban leváltatta.
Urak, egy ember aki imádja a rangot és a vele járó előnyöket, aki az opera-komlexum és a vigalmi negyed gondolatába szerelmese miért emlékezne olyan elődökre, akik eltörölték az intendáns címet és akik az állami operajátszást az egyetlen Andrássy úti épületben végezték. Az olyan vezető számára, aki újra alkalmazza az intendáns sőt, az intendáns-főigazgató(!) címet, egy Klebersberg és egy Radnai munkássága kellemetlen téma. Ez az egyik. A másik. Miért emlegetné Tóth Aladárt? Tóth Aladár nem foglalkoztatta a már fiatalon érdemdús embert. Ráadásul Tóth Aladár aranykorszaka ma nagyon nem emlegetendő körülmények között szűnt meg: a társulati egy részére 56-ban leváltatta.
2713 zti 2003-11-09 09:45:54
Radnai kinevezéséről meg annyit, hogy őt gróf Klebersberg Kúnó (1922-től vallás- és közoktatási miniszter) „fedezte” fel. Klebersberg már 1923/24-ben, vagyis az új operaházi működési struktúra koncepciójának érlelődésekor célul tűzte ki a kor magyar „sztárénekeseinek” megregulázását (vagyis a havi 1-2 fellépésért óriási összeget folyósító gyakorlat megszüntetését), valamint a színház működésének reformálását. A kultuszminiszter ehhez a koncepcióhoz kereste a megfelelő embert, így talált rá a fiatal Radnaira. R. az énekeseket 1925-től fix fizetésért és magasabb fellépés számmal alkalmazta. Néhány művész (köztük Környei) így nem vállalata, és külföldön keresett boldogulást. A színház Radnai majd Márkus alatt (1938-ig) mégis aranykorát élte.
Radnai kinevezéséről meg annyit, hogy őt gróf Klebersberg Kúnó (1922-től vallás- és közoktatási miniszter) „fedezte” fel. Klebersberg már 1923/24-ben, vagyis az új operaházi működési struktúra koncepciójának érlelődésekor célul tűzte ki a kor magyar „sztárénekeseinek” megregulázását (vagyis a havi 1-2 fellépésért óriási összeget folyósító gyakorlat megszüntetését), valamint a színház működésének reformálását. A kultuszminiszter ehhez a koncepcióhoz kereste a megfelelő embert, így talált rá a fiatal Radnaira. R. az énekeseket 1925-től fix fizetésért és magasabb fellépés számmal alkalmazta. Néhány művész (köztük Környei) így nem vállalata, és külföldön keresett boldogulást. A színház Radnai majd Márkus alatt (1938-ig) mégis aranykorát élte.
2712 zti 2003-11-09 09:41:46
Tóth Aladár operaigazgatóról (1946-1956) és elődei kapcsolatáról annyit, hogy T. A. nagy pártolója volt az 1925-ös operaházi reformnak. A reform során megszüntették az intendáns posztot, és igazgatónak az akkor 33 éves Radnai Miklóst nevezték ki. Radnai fő feladatának a rendetlenség megszüntetését és a művészi színvonal emelést tekintette. (Csak emlékeztetőül, a Bánffy-évek alatt Bartók egy magánlevelében \"a m. kir. Operaház\"-at \"Augias istállójá\"-hoz hasonlította, \"ahol csak egy embernek van tekintélye és intézkedési joga … a kormánybiztosnak, de viszont ez a - különben jó akaratú és v. b. t. t. úr ritkán néz be a színházba\".) Radnai Miklóst 10 év folyamatos és sikeres igazgatás után váratlanul hunyt el, 1934-ben. 1925-ben Tóth Aladár a következőket írta az akkor néhány hónapja kinevezett Radnairól, R. terveiről és az újjászervezett Operáról: „Mikor az Operaház igazgatói állását a kultuszminiszter Radnai Miklóssal töltötte be, az egész „zenei közvélemény” megdöbbenve, sőt felháborodva kérdezte: honnan jön ez az ember? (…) De tudtuk azt is, hogy a fiatal új igazgatótól nem kérhetjük számon a múltját; nem kérdeztük tehát tőle, hogy honnan jön, hanem türelemmel várjuk, míg megmutatja: hová megy?” (...) „Legközelebbi célja: olyan munkarendet teremteni, melyben a rendelkezésre álló erőkből lehetőleg semmi sem marad kiaknázatlanul, melyben mindenki pontosan maga előtt látja feladatát s így annak teljesítése alól semminemű kerülő utakon sem térhet ki. (...) „A bűnösen hanyag régi rezsim alatt ezerszer hallottuk a panaszt: „nem tudok rendesen dolgozni, mert…” Radnai felismerte, hogy elsősorban azt kell megszüntetnie, ami ez után a bizonyos „mert” után következni szokott.” (...) „A fegyelem helyreállítása az új igazgatónak el nem vitatható érdeme. Munkáját, ha az eddigi szorgalommal és eréllyel megalkuvás nélkül folytatja, bizonnyal siker fogja koronázni.” (...) „Ilyen körülmények között remélhetjük, hogy az ensemble, az összjáték kultúrája (minden komoly művészi törekvés alapja) fogja végre felváltani az eddig „star rendszert igazi sztárok nélkül.” (...) „A kórusok ötesztendős vétkes elhanyagoltsága sok gondot okozhat az új vezetőségnek: alig akad értékesebb opera, melyben a kórus-részleteket ne kellene egészen előlről újra betanítani.” (...) „Operánk régi fénykorának megvolt a maga eszménye: a magyar nemzetet az európai kultúra magaslatára emelte. (…) Művészetük a nemzeti társadalom művészete volt, s így Operaházuk is nemzeti társadalmi intézet volt. Nagy művészeket látott vendégül, nagy művészeket nevelt: nemzeti dísznek. Értékes, nagyszerű dekórum volt minden, s még egy Mahler karmesterpálcája nyomán fakadó páratlan művészi eredmények sem jelentettek egyebet, mint rendszalagot a nemzet keblén.” (...) „Legfontosabb teendő: fiatal magyar karmester- és rendező-generáció nevelése.” (...) „Az operai rendezés is rászorul a nagy nyugati nemzetek támogatására. Valamely kiváló modern rendező hosszabb vendégszereplése ezért elkerülhetetlen. Ezzel a két feladattal áll vagy bukik a Radnai-rezsim.” (...) „Radnainak igaza van, Operaházunknak a hatesztendős betegséget kell egyenlőre kihevernie. De amint meggyógyult, lépjen ki a tettek mezejére.”
Tóth Aladár operaigazgatóról (1946-1956) és elődei kapcsolatáról annyit, hogy T. A. nagy pártolója volt az 1925-ös operaházi reformnak. A reform során megszüntették az intendáns posztot, és igazgatónak az akkor 33 éves Radnai Miklóst nevezték ki. Radnai fő feladatának a rendetlenség megszüntetését és a művészi színvonal emelést tekintette. (Csak emlékeztetőül, a Bánffy-évek alatt Bartók egy magánlevelében \"a m. kir. Operaház\"-at \"Augias istállójá\"-hoz hasonlította, \"ahol csak egy embernek van tekintélye és intézkedési joga … a kormánybiztosnak, de viszont ez a - különben jó akaratú és v. b. t. t. úr ritkán néz be a színházba\".) Radnai Miklóst 10 év folyamatos és sikeres igazgatás után váratlanul hunyt el, 1934-ben. 1925-ben Tóth Aladár a következőket írta az akkor néhány hónapja kinevezett Radnairól, R. terveiről és az újjászervezett Operáról: „Mikor az Operaház igazgatói állását a kultuszminiszter Radnai Miklóssal töltötte be, az egész „zenei közvélemény” megdöbbenve, sőt felháborodva kérdezte: honnan jön ez az ember? (…) De tudtuk azt is, hogy a fiatal új igazgatótól nem kérhetjük számon a múltját; nem kérdeztük tehát tőle, hogy honnan jön, hanem türelemmel várjuk, míg megmutatja: hová megy?” (...) „Legközelebbi célja: olyan munkarendet teremteni, melyben a rendelkezésre álló erőkből lehetőleg semmi sem marad kiaknázatlanul, melyben mindenki pontosan maga előtt látja feladatát s így annak teljesítése alól semminemű kerülő utakon sem térhet ki. (...) „A bűnösen hanyag régi rezsim alatt ezerszer hallottuk a panaszt: „nem tudok rendesen dolgozni, mert…” Radnai felismerte, hogy elsősorban azt kell megszüntetnie, ami ez után a bizonyos „mert” után következni szokott.” (...) „A fegyelem helyreállítása az új igazgatónak el nem vitatható érdeme. Munkáját, ha az eddigi szorgalommal és eréllyel megalkuvás nélkül folytatja, bizonnyal siker fogja koronázni.” (...) „Ilyen körülmények között remélhetjük, hogy az ensemble, az összjáték kultúrája (minden komoly művészi törekvés alapja) fogja végre felváltani az eddig „star rendszert igazi sztárok nélkül.” (...) „A kórusok ötesztendős vétkes elhanyagoltsága sok gondot okozhat az új vezetőségnek: alig akad értékesebb opera, melyben a kórus-részleteket ne kellene egészen előlről újra betanítani.” (...) „Operánk régi fénykorának megvolt a maga eszménye: a magyar nemzetet az európai kultúra magaslatára emelte. (…) Művészetük a nemzeti társadalom művészete volt, s így Operaházuk is nemzeti társadalmi intézet volt. Nagy művészeket látott vendégül, nagy művészeket nevelt: nemzeti dísznek. Értékes, nagyszerű dekórum volt minden, s még egy Mahler karmesterpálcája nyomán fakadó páratlan művészi eredmények sem jelentettek egyebet, mint rendszalagot a nemzet keblén.” (...) „Legfontosabb teendő: fiatal magyar karmester- és rendező-generáció nevelése.” (...) „Az operai rendezés is rászorul a nagy nyugati nemzetek támogatására. Valamely kiváló modern rendező hosszabb vendégszereplése ezért elkerülhetetlen. Ezzel a két feladattal áll vagy bukik a Radnai-rezsim.” (...) „Radnainak igaza van, Operaházunknak a hatesztendős betegséget kell egyenlőre kihevernie. De amint meggyógyult, lépjen ki a tettek mezejére.”
2711 cinitár funclub 2003-11-08 21:44:02
A költségvetéssel kapcsolatban lapunknak annyit mondott el Szinetár Miklós, hogy szerinte az illetékesek akceptálták az álláspontját, és így megvalósíthatja azt a koncepciót, amit vállalt. Ő ugyanis arra szerződött, hogy a külön társulattal működő Opera és Erkel Színház nagy repertoárral, évente körülbelül 350 előadást tartson. (Népszava, október 31.)
A költségvetéssel kapcsolatban lapunknak annyit mondott el Szinetár Miklós, hogy szerinte az illetékesek akceptálták az álláspontját, és így megvalósíthatja azt a koncepciót, amit vállalt. Ő ugyanis arra szerződött, hogy a külön társulattal működő Opera és Erkel Színház nagy repertoárral, évente körülbelül 350 előadást tartson. (Népszava, október 31.)
2710 lakomák és libretto 2003-11-08 19:36:05
„A Kormány saját programja megvalósításának feltételeként, a kultúra terén is szakítani kíván az elődje által kialakított gyakorlattal: a törvények kijátszásának és megsértésének módszerével, a kulturális élet átpolitizáltságával, a központosítással, az állami ízlésdiktálással, a hivatalos rangra emelt pazarló ceremóniákkal. A nemzeti közép kormánya azonnal fölszámolja a történelmi és kulturális álruhájú kormánypropagandát és megszünteti annak felesleges és pazarló intézményeit.” Kormányprogram 2002-2006, VI. Fejezet, Kultúra és Sport:[url]http://index.hu/politika/belfold/program02062?main!6;2.1 pont[/url]
„A Kormány saját programja megvalósításának feltételeként, a kultúra terén is szakítani kíván az elődje által kialakított gyakorlattal: a törvények kijátszásának és megsértésének módszerével, a kulturális élet átpolitizáltságával, a központosítással, az állami ízlésdiktálással, a hivatalos rangra emelt pazarló ceremóniákkal. A nemzeti közép kormánya azonnal fölszámolja a történelmi és kulturális álruhájú kormánypropagandát és megszünteti annak felesleges és pazarló intézményeit.” Kormányprogram 2002-2006, VI. Fejezet, Kultúra és Sport:[url]http://index.hu/politika/belfold/program02062?main!6;2.1 pont[/url]
2709 Rodenbach 2003-11-08 17:57:40
Tudomásom szerint Szinetár a főiskola elvégzése után hiába igyekezett bekerülni, Tóth Aladár (operaigazgató 1646 és 1956 között) nem hívta az Operához. Nem csoda, hogy Sz.s sosem említi T.A.t a jeles elődök között.
Tudomásom szerint Szinetár a főiskola elvégzése után hiába igyekezett bekerülni, Tóth Aladár (operaigazgató 1646 és 1956 között) nem hívta az Operához. Nem csoda, hogy Sz.s sosem említi T.A.t a jeles elődök között.
2708 Teréz Anya 2003-11-08 15:26:42
Humburg meg hívja Szinetárt Münster alsó-ba rendezni. Egyébként hogyan lehetséges az, hogy egy ország első számú zenei intézményét két olyan hetvenen túli ember igazgatja, akik nagyot hallanak? ( Ez objektív dolog, egyszerű orvosi vizsgálattal igazolható!!! )
Humburg meg hívja Szinetárt Münster alsó-ba rendezni. Egyébként hogyan lehetséges az, hogy egy ország első számú zenei intézményét két olyan hetvenen túli ember igazgatja, akik nagyot hallanak? ( Ez objektív dolog, egyszerű orvosi vizsgálattal igazolható!!! )
2707 Radics 2003-11-08 13:48:11
Bánffy idehívta Tangót. Radnai idehívta Failonit. Tóth Aladár idehívta Klemperert Szinetár Humburgot hívja.
Bánffy idehívta Tangót. Radnai idehívta Failonit. Tóth Aladár idehívta Klemperert Szinetár Humburgot hívja.
2706 Teréz Anya 2003-11-08 11:41:43
Apu! Most már emlékszem, El Kurtág, spanyol szerző! Ő egy pár elvonósnégyest is írt. Fityisz, én Bándinak azért olyan nagy rajongója nem vagyok. Tisztelem. Meg már eleget beszélgettem vele, sok újat nem tudtam volna meg. Te, akkor mi legyen a virslivel?
Apu! Most már emlékszem, El Kurtág, spanyol szerző! Ő egy pár elvonósnégyest is írt. Fityisz, én Bándinak azért olyan nagy rajongója nem vagyok. Tisztelem. Meg már eleget beszélgettem vele, sok újat nem tudtam volna meg. Te, akkor mi legyen a virslivel?
2705 Jack 2003-11-08 11:09:54
Teréz apu, hogy lehetsz ilyen korlátolt? A könyöklést nem Kurtág találta ki és nem csak ő alkalmazta (zongoradarabjaiban)!! Vagy te ilyen penge vagy hogy a játékos mozdulatáról is felismered Kurtág-darabokat? Neked aztán sasfüled van! Gyere hozzánk dolgozni, nekünk pont ilyen controllerre van szükségünk!
Teréz apu, hogy lehetsz ilyen korlátolt? A könyöklést nem Kurtág találta ki és nem csak ő alkalmazta (zongoradarabjaiban)!! Vagy te ilyen penge vagy hogy a játékos mozdulatáról is felismered Kurtág-darabokat? Neked aztán sasfüled van! Gyere hozzánk dolgozni, nekünk pont ilyen controllerre van szükségünk!
2704 barcsaka 2003-11-08 10:08:19
Apa virsli helyett parasztregglit evett.
Apa virsli helyett parasztregglit evett.
2703 Fityisz 2003-11-08 09:55:03
Teréz Anya, a Ház helyett inkább a Bándi-klubbon lettél volna. Egészségedre a lightot!
Teréz Anya, a Ház helyett inkább a Bándi-klubbon lettél volna. Egészségedre a lightot!
2702 kerékkötő 2003-11-08 08:43:33
persze, ha tudnál olvasni, akkor elolvashattad volna a képaláírást. vagy ez más túl sok neked?
persze, ha tudnál olvasni, akkor elolvashattad volna a képaláírást. vagy ez más túl sok neked?
2701 teréz apu 2003-11-08 08:42:08
teréz anyu! ha nem lennél ennyire műveletlen paraszt, akkor tudhatnád, hogy Kurtág Játékok c. sorozatában van ilyen könyöklős tétel.
teréz anyu! ha nem lennél ennyire műveletlen paraszt, akkor tudhatnád, hogy Kurtág Játékok c. sorozatában van ilyen könyöklős tétel.
2700 pacific 2003-11-08 08:36:10
Ha már Bánffy öt évének nagyszerűségéről beszélnek akkor a múlt század többi operai „aranykorának” vezetését. Volt nekünk Radnaink (28-ban ő hívta Failonit), Márkusunk, aztán volt itt egy Tóth Aladár, aki tíz évig tartó éves igazgatását Klemperer szerződtetésével kezdte….
Ha már Bánffy öt évének nagyszerűségéről beszélnek akkor a múlt század többi operai „aranykorának” vezetését. Volt nekünk Radnaink (28-ban ő hívta Failonit), Márkusunk, aztán volt itt egy Tóth Aladár, aki tíz évig tartó éves igazgatását Klemperer szerződtetésével kezdte….
2699 Teréz Anya 2003-11-08 01:10:50
Fityisz! Látod, a kedvedért éjszaka is visszajöttem a házba. Cola lightot küldöm. Bár én is azt iszom. Ez a csaj itt mellettünk kinek a művébe könyököl bele?
Fityisz! Látod, a kedvedért éjszaka is visszajöttem a házba. Cola lightot küldöm. Bár én is azt iszom. Ez a csaj itt mellettünk kinek a művébe könyököl bele?
2698 cinitár funclub 2003-11-07 21:22:57
„…elkészítettem most egy filmet gróf Bánffy Miklósról, aki az Operaháznak volt az intendása, nagyszerű díszlettervező, jelmeztervező, kiharcolta, hogy bemutassák a Bartók-darabokat az Operában…” (16 óra 2001, November)
„…elkészítettem most egy filmet gróf Bánffy Miklósról, aki az Operaháznak volt az intendása, nagyszerű díszlettervező, jelmeztervező, kiharcolta, hogy bemutassák a Bartók-darabokat az Operában…” (16 óra 2001, November)
2697 cinitár funclub 2003-11-07 21:21:38
„Ebben a szobában, ahol ülünk, itt közölték gróf Bánffy Miklóssal, nagy elődömmel a zenekar tagjai: ők nem azért jártak a Zeneakadémiára, hogy ilyen szemetet játszanak, mint Bartók Fából faragott királyfija. Külön pénzt kértek, míg a hét karmesterből egyik sem vállalta, semmiképpen. Bánffy hozott egy olasz karmestert, a Fából faragott királyfi pedig ma már egy operett.” http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=623872
„Ebben a szobában, ahol ülünk, itt közölték gróf Bánffy Miklóssal, nagy elődömmel a zenekar tagjai: ők nem azért jártak a Zeneakadémiára, hogy ilyen szemetet játszanak, mint Bartók Fából faragott királyfija. Külön pénzt kértek, míg a hét karmesterből egyik sem vállalta, semmiképpen. Bánffy hozott egy olasz karmestert, a Fából faragott királyfi pedig ma már egy operett.” http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=623872
2696 Fityisz 2003-11-07 18:01:21
Hol vannak az operás irodista közszolgák? Senki nem potyázik közülük már a Házban? Hahóóóóóóóó!
Hol vannak az operás irodista közszolgák? Senki nem potyázik közülük már a Házban? Hahóóóóóóóó!
2695 bakfitty 2003-11-07 17:15:04
Hé, Nyúl Béla, nem kell a púder, nyakig benne vagy te is!!
Hé, Nyúl Béla, nem kell a púder, nyakig benne vagy te is!!
2694 Fityisz 2003-11-07 16:47:30
Node, Liebe Teréz Anya, mit szól ehhez a főnököd?! A szluzsébnüj töpidre és virslidre neki van bérlete. Én egyébként Cola Lightot iszom, abban nincsen hanta. Have a nice weekend. :-))))))
Node, Liebe Teréz Anya, mit szól ehhez a főnököd?! A szluzsébnüj töpidre és virslidre neki van bérlete. Én egyébként Cola Lightot iszom, abban nincsen hanta. Have a nice weekend. :-))))))
