Sajnos megint nem tudok veled egyetérteni, ami az énekesek nagy részét illeti, a Turandot kapcsán is gyakorlatilag mindent másképp gondoltam, de van ilyen. A darabban nem vagyok otthon, meg most sem szerettem, az biztos, de az az én ízlésem. Viszont pár dolgot én egészen másképp láttam, hallottam. Ez egy rendkívül színészcentrikus darab ill. pontosabban, színjátékcentrikus. Persze első, hogy el legyen énekelve, de itt minimum annyi %-ban fontos a drámai alap és annak megvalósítása is, e téren volt azért némi hiányosság. Épp akik a véleményem szerint hangilag jól teljesítettek, Tuznik Natália és Kálmán Péter, pont az ő karakterük maradt a színpadon és nem jutott el a nézőtérig. KP mindent megtett, amit egy Falstaffnak meg kell, hogy vicces legyen, csak valahogy a karakter filozófiai mélységét, a karikaturisztikus részének drámáját nem sikerült átadnia, pont az a pici plusz hiányzott, viszont hangilag tényleg remekül szólt, hibátlanul. Tuznik Natália pedig túl primadonnásra vette Alice szerepét, nem illett a karakterhez szerintem sok gesztus ill. mimika, nem értettem meg mit akart vele kifejezni ő (vagy a rendező?) már ha volt ezzel cél.
Ókovács Szilveszter: Nem tudom elfogadni, hogy a múzsáknak hallgatnia kéne a háborúban
Majer Tamás 2024.12.05.
„Nem tudom elfogadni, hogy a múzsáknak
hallgatnia kéne a háborúban, sőt, hidat kell képezniük” – mondta Ókovács
Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, operaénekes szerdán az
újbudai KDNP által szervezett közéleti esten, ahol az opera, illetve a balett
kapcsán az orosz-ukrán háború is szóba került.
A
főigazgató rámutatott, hogy Csajkovszkij, az orosz romantikus zeneszerző
negyedrészt ukrán. „Most akkor ő jó, vagy rossz?” – tett fel költői kérdést.
Kifejtette,
hogy az Opera évadtervei már évekkel előre készen vannak, hosszú, aprólékos
tervezés után valósulnak meg.
„A balett a testről szól, és ott számtalanszor van olyan, hogy az úgynevezett partnerolás közben a lány hátradől, és a fiúnak ott kell lennie. A lány nem tud hátranézni. Egymásra vannak utalva: akármi történhetett korábban – háború, házastársi veszekedés, vita, dühöngés –, a színpadon nem tehetik meg, hogy ne működjenek együtt”
– fejtette ki, s megerősítette, az Operában makulátlan az együttműködés oroszok és ukránok között.
„Nem állítom, hogy olyan rétegekben, amire én nem látok rá, ott esetleg nincs valami, de ez sosem bukkan felszínre. Ez rámutat a nálunk dolgozók intelligenciájára, amely nem engedi kitörni az ellenségeskedést”
– mondta Ókovács Szilveszter.
Fotó_ Ókovács Szilveszter, a
Magyar Állami Operaház főigazgatója, operaénekes zongorázott és énekelt is az
újbudai KDNP közéleti estjén.
Végleg elmarad A cigánybáró! Már vissza is kaptam a jegy árát az Opera Szervezésen.
Falstaff, Ford és a csajok, bearanyozták a napot. :)
A Szegedi Szabadtéri Játékok jövő nyári programjában szerepel a Cigánybáró operett is: június 27-én mutatják be az Operában 2017 óta színen lévő, Szinetár Miklós rendezte produkciót. Egyszeri előadás.
Azt írják, májustól cserélhetők a megváltott jegyek. Hát gondolom, a jövő évaddal árulják majd a jegyeket.
Ezek a későbbi idopontok vajon mikor lesznek elérhetőek a jegyvásárlóknak? Csak mert én mennék a kötelezően utálandó Ciganybáróra. :) Meg persze a Gurre-dalokra is, de akkor az ezek szerint marad.
Ezektől a törvényszerűsegektől bocsánat, de őrülten ideges tudok lenni. Én tudok élvezni egy Alban Berg szvit után egy Disney-mese betétdalt is ugyanúgy... Meg is tudom indokolni, hogy miért. Nem mindig kell a sok hang, nem mindig kell transzcendentális élmény, néha jó csak naivan egy felhőn lábat lógatni. Nekem a lényeg a hitelesség, ha az egyszerűségében hiteles és a keretein belül marad és persze fontos, nagyon fontos az előadó. Ízlésdiktatúrákban és sznobizmusban nem hiszek, vagyis de - utóbbit kifejezetten rühellem, legyen az akármekkora zeneesztéta, aki ilyet állít, hogy nekem kötelességem utálni a musicaleket és az operetteket (vagy akár a pop-rockzenét), onnantól számomra komolyan vehetetlen. Én azt hallgatom, amiben értéket találok és az van szinte minden zenei műfajban (én tényleg mindent is hallgatok, jó -mulatóst meg technot nem, de nem jelentem ki kategorikusan, hogy abból minden szemét, csak mert én nem bírom hallgatni 1 percnél tovább). De ez nem ennek a fórumnak a témája.
Tájékoztató az Erkel Színház 2025-re meghirdetett előadásaival kapcsolatban
Ezek lesznek megtartva:
Gurre-Lieder (február 15.)
Az Operaház 73 év után, március 9-től adja át az épületet az új üzemeltetőnek.
Ha az Erkel Színházat már január 1-én birtokukba veszik a kinevezettek, mi lesz az oda meghirdetett nem kevés előadással? István, a király, Traviata, Cigánybáró, Sevillai -- az ezekre eladott jegyekkel mi lesz?? Az előadásokra szerződött énekesekről nem is beszélve.
Kedves Katalin!
Köszönöm az informatív válaszodat! Tulajdonképpen én is csodáltam, hogy egy kisvárosban ennyi operát tudnak előadni. Az unokatesóm a Don Pasquale rendezését szidta főleg, zeneileg nem panaszkodott rá. És felsorolt egy csomó énekest a 3 operából, én kb. a felét ismertem, köztük jó nevűeket is. Azért nem rossz egy ilyen opera fesztivál se, nagy kár, hogy a miskolcinak befellegzett!
Jó, Webbert elfogadom. Keveset láttam, mert kívül esik az érdeklődési körömön, de az valóban magasabb színvonal. Az ilyen Nyomorultak meg Légy jó mindhalálig stb az, amivel ki lehet kergetni a világból. Érdekes módon van egy, amit szeretek, a meglehetősen eklektikus (lopkovics) A dzsungel könyve, aminek javára írom, hogy a Kipling-művet követi, nem a gagyi Disney-t, és vicces, hogy minden egyes szám más stílust másol.
Elő- és utóítéletem szerint, aki már rákapott a lélekemelő, transzcendens zenére (és itt megengedő leszek: a klasszikus / komolyon túl egyes könnyűnek minősített műfajokat is ide sorolok, pl. jazz, fúziós, un. világzene, magyar példák: Dresch Misi, Besh o drom), annak törvényszerűen utálnia kell a musicalt és az operettet. Durva állításom alátámasztására tudnék nyilvánvaló okokat sorolni, de inkább zeneesztétákra bízom.
Kedves Lujza!
Na komám, most legalább egyetértünk valamiben. Inkább nem sorolom fel a "hazaffyas" musicalekre vonatkozó ötleteimet. Maga Trianon, vagyis az oda vezető út és a következmények úgy általában, inkább látványosságként (l. a Világirodalmi Lexikon szócikkét) Koltay Gábor és hakniserege alkotótársai által kilőve, de a konkrét sztoriban rengeteg minden rejlik, pl. a román állami kurtizánok kánkánja/Masaryk és Beneš kettőse/ Clémenceau belépője/ a Bécset a térképen megtalálni képtelen hüje angolszász delegációk táncoskomikusainak jelenete stb. Karinthyt idézve: "Istenáldás hullik rája, ne sírj, ne sírj, Kossuth Lajos."
És akkor a Madách színházat zárják be? Mert musicalben ők egészen jók, és ez a profiljuk már elég régen. Vagy nálunk operára elég egy színház, de musicalre bezzeg kettő is kell? Az unokatesóm nemrég Bergamoban járt, ahol két operában három Donizetti operát látott egymás után. Boldog olaszok!
Webberrel mi a baj? Szerintem ő annak a műfajnak az alfája, mármint a modern típusúnak.
Egyetértek. Bernstein sajnos annyira amerikai volt, hogy nem fogta fel a musical gagyi voltát. Egyébként annak idején a Billy Elliotot is meghallgattam, meg is írtam róla nem feltétlenül lesújtó, de nem is lelkendező véleményemet.
Pedig milyen pajzán gondolatok jártak buksi fejemben! :ODDD
Nem ismerem az irodalmi művet, de bizonyára legalább annyira alkalmas musical-alapanyag, mint mondjuk az Ember tragédiája.
Bevallom, utálom a musicaleket. Az én értékrendemben a West Side Story a határ. Az zseniális mű a maga műfajában, de a ma játszott musicelekkel ki lehet kergetni a világból. Úgyhogy REMÉLEM, nem mérgeznek gyerekeket a métellyel.
Furcsa módon néha úgy tűnik nekem, mintha a Nyugat lányában az a hangvétel és dallamvezetés köszönne vissza, amit a Le villiben és az Edgarban használt Puccini. Ehhez képest aztán a Manon teljesen más stílus és a Pillangókisasszonyig maradt is nagyjából. A Nyugat lánya kiesik nekem az életműből valahogy. Érdekes, de sose volt a kedvenceim között. Szerintem a Turandot egy teljesen más minőség, mint bármely Puccini-opera. Nem egy liga, ahogy mondani szokták.
Konkrétabban, ugye – mint a sajtóban is megjelent – a Főigazgató
maga beszélt egy 200 fős elbocsátásról, még augusztusban. Ez a dolog azóta
jegelve van. Az Opera vezetése gondolom, arra várt/vár ezügyben, amire mindenki.
Hogy látsszon végre, milyen költségvetéssel tud nekifutni a jövő évnek az
ország. Hogy tisztul a kép, mutatja, hogy bejelentették az Erkel leválasztását.
Ami az Erkelbe tervezett színházat illeti: Ott már évekkel ezelőtt, nagy
szériában mentek az olyan produkciók, mint a Puskás musical. Nem épp a zenei
magaskultúra, de az is egy irány. Ki is lett próbálva. A népnevelő szándék is
megvan a kormányban. Állami támogatással a háta mögött, gondolom, menni fog,
amíg lesz rá pénz.
Ami az Eiffelt illeti: Ahogy korábban a mellé tervezett Közlekedési Múzeum
példáját elnézem, mostanra valahol valakik rájöttek, hogy sokkal több pénzt is
ki lehet hozni azokból a rozsdaövezeti telkekből, ha nem közintézményeket
tesznek rájuk. Hát, ilyen alapon én azon se lennék meglepve, ha egyszer csak
elkerülne az Operaháztól, és épülne ott is egy mini Dubaj… mini Sanghaj…
Változik a széljárás, ha nem is látszik azonnal. (Úgy általában mondom.)
Puccini több művében is fellelhető némi operettes hangzás véleményem szerint, ebben is, de szerintem ennél kevesebb csak a Turandotban van... ez inkább egy német hatású opera mind a deklamációs stílus, mind a zenekar, mind a színpadi társadalmi-lélektani dráma érintésének nagyobb hangsúlya miatt. Ami miatt szeretem még, az pont ez az inkoherencia/szabálytalanság, közönségnek megfelelni nem akarás, bátor kísérletezés a zenei dramaturgiával, ami Puccinihez véleményem szerint kevéssé, a 20. század szerzőihez viszont nagyon is közel áll. (Ezek teljes hiánya miatt hallgathatatlan zene es nézhetetlen darab számomra a Bohémélet pl., sorry).
Sajnos csak ennyi szerepel a Facebookon
Cilike, köszönöm értő válaszod! Én is érzem itt-ott a bizarr részeket, de nálam ez az opera valami olyan hatású, mint amikor a gyerekkorunkban illatokhoz, de sokszor kimondottan szagokhoz kapcsolunk élményeket, és az élmény emlékezetesen jó volta miatt az (egyébként talán büdös) szag is kellemessé válik. Én is hallok benne operettet (egyébként más Puccini operákban is), az amerikai tömegzene belekeverése is kupáncsapja az embert, de aztán megbékül vele, sőt hiányozna. Én mindezeket „megbocsájtom”, cserébe azokért a zsigerekig ható dallamokért és harmóniákért, amit az az általad találóan fogalmazott bazi vastag zenekar bömböl.
A magam módján én is elitista vagyok, a tökéleteset keresem, de aztán az élet újra-újra figyelmeztet, hogy a legjobbakat csak a tökéletlenek megismerésével (és tiszteletteljes elismerésével, értékelésével) tudjuk kiérdemelni. Bocs az evidenciáért: a mai világunkban az opera-kedvelés elitizmus, törpe kisebbség, azon belül óvatosan legyünk elitisták. Azonban ez csak az én laikus (fogyasztói) véleményem a Te zene-szakmai értékeléseddel szemben.
Musical Hrabal Túlságosan zajos magányából. Ilyet még egy cseh intézmény se tudna megcsinálni.
Tessék mondani, mi foglaltatik benne a hoszt-/hoszteszszolgáltatásban? Monte Christo gróf úr távollétében gyorsan lecsapom a labdát/kihasználom a ziccert.
100%-ban egyetértünk! Amúgy persze nem ördögtől való az összes műhely egy telephelyre összevonása, továbbá egy központi jelmez- és díszletraktár. Mindez viszont sajnos messze esik az anyaintézménytől, a kőbányai környék dzsentrifikálása pedig évtizedekig fog még tartani. Az Ókovács Szilveszter Rozsdatemetőben rendezendő előadások egyetlen típusát vélem indokoltnak ezen a játszóhelyen: a hétvégi matinékat. Utána remek ebédet költhetünk el a közeli Chinatownban vagy Kőbánya központjában a főváros egyik legjobb vietnámi éttermében. (Részletek magánban.)
Milyen hatása volt a nagyon kevés Erkel-beli előadásnak a foglalkoztatottak létszámára? Arra vagyok kíváncsi, fogják-e "felülről" nyomni a létrejövő új színházat, pl. vidéki iskolai osztályok számára rendezett előadás-sorozatokkal.
Ez nagyszerű, micsoda ötletbörze. A legjobban akkor röhögnék konkrétan, vagy törnék ki jelképes zokogásban, ha komoly arccal bejelentenék, hogy musical készül Csokonai életéről. 3 főszereplő lesz, a címszereplőn és Lillán kívül a TBC által jelképezett Kaszás. Karakterszerepekben a kálomista pap és a csap. Az Erkel végleges kiesésének további következménye a MÁO népnevelő programjainak elkaszálása, avagy a felesleges kiöregedett énekesek/~nők operanagykövetekként fogják falra hányni a borsót, azaz Mátészalkán/Kazincbarcikán/Körmenden/Csurgón zongorakísérettel áriákat előadni a vasesztergályos-, kőműves-, villanyszerelő-tanulóknak?
Nem hal meg a remény:)
Az jár elbocsátással, ha hosszabb távon csökkennek a feladatok. Ha az Opera beszorul az Andrássy útra, és nincs (használatban) második játszóhelye, akkor nem kell se annyi zenész, se annyi énekes, se annyi műszak, mert nincsenek párhuzamosan előadások.
Én azt gondolom, Kőbánya (a parkolás kivételével) nem egy színvonalas alternatíva. (Szűk, kényelmetlen székek a nézőtéren, kritikán aluli tömegközlekedési kapcsolat: Aki le mer ülni a 9-es buszon, az tegye fel a kezét. Nem beszélve a járműveken uralkodó zsúfoltságról és "folklór" hangulatról.)
Hogy kerül egy eredendően nagypolgári műfaj oda?
EZ nem....hiszen az Erkelben már nagyon kevés előadás ment... A sztrájk következményei, a bérköltségek megnövekedése, na az lehet.
Vagy a Nobel díjas Kertész Imre valamelyik regényéből is micsoda kiváló musical lehetne. :(( Netán az Antigoné és egyéb görög drámákból. Lesz mit játszani, csak néző is legyen hozzá! Előbb-utóbb a pénz úgyis elfogy, de a két illusztris vezető egy darabig most fontosnak érezheti magát.
Szente Vajk a két lábon járó gagyi, bár erős a konkurencia, gondolok az őt alulmúló Rákayra. Pár napja olvastam ezt a cikkecskét: https://port.hu/cikk/zene/zenes-tancos-szekunder-szegyen-a-legkinosabb-magyar-musicalek/article-106695 - erre miről értesültünk a mai napon? Hirtelenjében van néhány ötletem, lehetne pl. musical Csokonai életéről, vagy ha már Jókai, a Rab Rábyból, netán Az arany emberből, a Fekete gyémántokból, Mikszáth bármelyik regényéből, Móricznál az Erdély-trilógiából, a Rokonokból, netán az Árvácskából, végül pedig itt az idő, hogy elővegyék és zenés formába öntsék át a derék József Ferenc főherceg Kolumbusz-drámáját. :ODDD, de inkább O:(((.
Jár-e ez majd elbocsátásokkal a MÁO-nál, gondolok a zenekarra/kórusra/műszakra? A 3. ponthoz: EZ kell a plebsnek, nem Wagner/Verdi/Puccini/Mozart stb. Persze volt már példa arra, hogy a jó szándék és a kezdeti siker ellenére is nagyon hamar véget ért egyes színházak története (Petőfi a 60-as években, majd a Törőcsik Mari-féle Művész Színház a 90-esekben).
Ezt én is láttam kétszer, mert elgondolkodtatott, de bevallom, nagyon ambivalensek a műhöz fűződő érzéseim. Vannak egészen döbbenetesen jó, drámai pillanatok, amik ütnek, de az egész valahogy nem áll össze. Igen, a harsány "hello"-zás nem kicsit vicces. Meg milyen már, hogy a fő szerelmi dallam konkrétan olyan mit egy Lehár-operett részlete? És ráadásul ki van cseszve a főszereplőkkel, mert kiordítják a torkukat egy egészen extrém magas fekvésben, bazi vastag zenekaron át, és a legvégén három oldalt kell recitálni kétvonlas é-n, ami sok szopránnak váltóhang. Nincs is Puccininak más műve, még a két korai se, amit ennyire inkoherensnak hallok. (Vélemény!)
Ugye, évekkel ezelőtt tudható volt, hogy ez lesz, csak most lépték
meg (Covid, háború, stb.).
1. Ha komolyan veszik a dolgot, az Erkel épülete további (nem kevés) befektetést
igényel, tekintve, hogy a kiszolgáló terei továbbra is olyanok, a betárcsázós
internet a szélessáv korában.
2. Azt a színházat eddig soha, senkinek nem sikerült gazdaságosan működtetni. (Az
Operaház részeként az állami költségvetés tartotta a víz felett.)
3. A jelentős éves állami támogatás most is garancia lehet erre. De ugye az meg egy
olyan dolog, hogy az ilyen típusú kiadásokat szokták először lefaragni, amikor
valamilyen megszorításra van szükség (ilyen válság, olyan háború, energia árak,
stb.).
De szerintem számolnak is ezzel, akik most ebbe belevágnak.
PUCCINI ÉS MAGYAROK – ÚJ KIÁLLÍTÁS AZ OPERAHÁZ VÖRÖS SZALONJÁBAN
1924. november 29-én hunyt Giacomo Puccini. A centenáriumi évfordulóra időzítve, az Operaház Turandot-premiersorozat utolsó előadásán nyílik meg az OPERA legújabb időszaki kiállítása, melynek fókuszában az olasz zeneszerző Budapesttel, illetve hazánk fiaival való kapcsolatai állnak.
Igen, nekem is fennakadt a szemem, amikor elolvastam a hírközleményt...
Lapinformációk szerint az Erkel Színház helyén létrejövő új zenés-táncos teátrumot
Cseke Péter, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház jelenlegi igazgatója és
Szente Vajk színész-rendező vezeti majd 2025. január 1-jétől.
Én is Bátori Évával hallottam kétszer. Tetszett, sikere volt.
Én Bátori Évával láttam. A hang nem volt már ereje teljében, de olyan erős kifejezőerőt és azonosulást egy szereppel operaszínpadon keveset láttam. Megérintő volt, szórakoztató, elgondolkodtató. És túlmutatott a rendezésen, ehhez azonban a rendezéstől/-zőtől is esélyt kellett, hogy kapjon - ezért (is) tetszett. Egy számomra ismeretlen olasz szoprán lesz egyébként most.
Legitim az álláspontod abszolút, engem mondjuk nem zavar a naturalitása, a vendégmunkások azok legyenek vendégmunkások :D de nem a díszlet vagy a jelmezek tetszettek nekem sem ennyire, hanem hogy például Minnie nagyon modern, bátor, sőt vagány és mégis egy klasszikusan érzelmes hétköznapi nő és lány karaktere teljesen ki tudott bontakozni, nem fedték el a lényeget öncélúsággal, ebben pl. a Turandot nem erős, a tavalyi Idomeneo meg az iskolapeldája annak, hogyan NE rendezzünk modernül.
Ezzel együtt, csak a szám jár, mert a viszolygásom ellenére majd csak elmegyek, mert a zenében érzek valami olyat, amit csak istenáldotta tehetségek tudtak alkotni. Rance monológja "Minnie, dalla mia casa son partido" belémégett.
Nemrég (1-2 éve) láttam a Nyugat lányát, abszolút nem emlékszem a rendezésre. Csak arra emlékszem, hogy Boross Csilla énekelt. Na, most tavasszal nem ő lesz... nem is váltottam rá jegyet.
Utálok nem egyetérteni olyannal, akivel egyezik az ízlésünk valamiben, de én szerettem azt a rendezést is, sőt az Otello-ig az volt itt a kedvencem az újak közül (nagy verseny nem volt azért :D). Hozzám közelebb jött sokkal így a sztori és a woke-ot végképp nem éreztem benne. Ennek szerintem jót tett, hogy átrakták másik környezetbe, rádásul értő, a karakterek személyiségjegyeit és drámáit megjelenítő módon. Igen, modern és nem klasszikusan szépek a díszletek, ettől reálisabb az egész számomra és egy ilyen sztorit, ahol egy marginalizált csoport jelenik meg (akár a vadnyugaton is), hazugság lenne bársony díszletben megjeleníteni. De az én ízlésem operaelőadások terén általában páriának számít itt. :)
Erre is fel lehet építeni koncepciót, főleg, mert befejezetlen a darab. Bár azt, hogy Kalafot a hatalom érdekli, egy kicsit egyszerűbb abba a korba... ja várjunk, mikor is jelent meg az első vállaltan leszbikus szereplő operában, asszem egy jó évtizeddel ezelőtt... :)