Igen, erről beszélek. Most bosszúból kitiltottál, hogy ne is lássam a csoportot. Bravó. Szép. És nem veszed észre, hogy magadat járatod le. ( Van másik profilom, amit nem tudsz letiltani. :-))))))
-:))))))))))))))))))
Szerintem már elveszítetted azt a morális érzéket, hogy érezd, mennyire gáz az itteni reagálásod. 1. Nem reagálsz arra, hogy hamis híreket terjesztenek a csoportodban, a lelkes helyesléseddel. 2. Azt a minimális kis pici hatalmat, ami egy Facebook-csoport adminjának van, amolyan egyszemélyi hatalombirtokló eszközeivel kirekesztésre használod. És még vigyorgó jeleket teszel az erről szóló mondat után. Iszonyú ciki. Ebben a csoportban csak ti politizáltok, rendkívül szélsőséges hangnemben, aki kicsit is ellentmond, azt tiltod. Legyen az akár zeneakadémiai tanár ezer éve. A frusztráció egyesek jellemére pusztító hatást tesz nem ártana ezzel szembenézni. Szép napot. Ja, és nekem amúgy édesmindegy, hozzá tudok-e szólni egy elfogult és irreleváns vitához. Csak azért írtam itt le, hogy NINCS 300 statiszta a színpadon, hátha pár józan ítélőképességű emberhez eljut, hogy az OperaTV csoportban szemérmetlenül hazudnak.
Köszönjük szépen a reklámot! (Még jó bornak is kell a cégér.)
Hát sajnos a gyertya egyik vége sem égett a tegnapi előadáson... DE Azat Malik lehet, hogy új kedvencem lesz, majd a Falstaff után nyilatkozom -magasan ő énekelt tegnap a legjobban (Erdős ugyanis csak lejarta Ping szerepét, Malik énekelt be helyette remekül...kár,.hogy nem kapott méltó társakat Pang es Pong szerepében). Rálik es Boldi jobban spóroltak, mint a svábok, ami egy Turandotban annyira nem buli, pláne, hogy kedvelem mindkettőt. Viszont Rálik abszolút hercegnő benyomását keltette, gyönyörű volt a jelmezekben, igazi dívaként vonult és játszott és Boldinak is jól állt a fehér. Csak valami hiányzott az egészből. 21-én megyek újra, utána írok bővebben.
Kedves macskás. Azért olvasom, mert, tudod, például az Operában dolgozom. Amúgy azt gondolom, hogy admin úr azon reakciója, hogy azokra a kommentekre, amikre nem tud érdemi választ adni, vigyorgó jelet tesz, pontosan a trollok általános jellemzője. Admin úr nem reagált érdemben arra, hogy egy nyilvánvalóan hamis állításra még rá is tromfolt a csoportjában. Az Operaházban a statisztáknak kettő öltözője van, szerintem nincs is olyan darab, amiben harmincnál többen szerepelnének. A Turandotban csak férfiak működnek. Továbbá az meg a tipikus illiberális mentalitás, hogy akinek esetleg eltérő véleménye van, azt trollnak bélyegzik. Az OperaTV csoportban a ki nem engedett kommetjeim kizárólag zenei témájúak lettek volna.Gratuláltam volna például egy fiatal művésznőnek első főszerepéhez. A vicc az, hogy admin úrral szakmai kérdésekben nagyobbrészt egyetértek...nyilván vannak ízlésbeli különbségek, de aki ezt nem tolerálja, az szerintem elég problémás személyiségjegyeket mutat fel. Az meg, hogy azt, aki ugyan az adott szakmai témában nem képvisel eltérő véleményt, de politikailag nem egy platformon van vele, nem engedi szóhoz jutni, elég tipikus az ántivilágból, ugye? ja, a régi reflexek.
Nem jelentkezem. Tagja vagyok. Csak ugye a politika... Admin úr lelkét túlságosan kitölti a gyűlölködés. A hazugságot ez esetben egy néző írta, admin úr lelkesen helyeselt...
Ezt már nem tudják vattaemberekkel feltölteni.
Válaszoltam.
Nem kajànkodàs, rosszabb: a szomorù valòsàg. Matthew Polenzani vasàrnapi koncertjènek jegytèrkèpe i t t. Egyet fizet, kettőt kap-akciò!
Milyen igazad van: ne tegye! Nem csak olvassa, hetente jelentkezik tagnak, de nem kérjük a trollokat. Elég, ha itt osztja az észt.
Első ember vagy, akinek “sajnos” hogy az emeletre felmennek a hangok. A fordítottja gyakoribb, és az a probléma, nem ez.
Nem énekes volt, ráadásul férfi: Stokowski hírhedt koncertje a 60-as évekből? :ODDD Ha pedig énekesnő, Galli-Curci?
A Turandot kész horror, gondolj csak bele. A tomboló zenekar és a forte-fortissiomóban üvöltő tébolyult hősök közepette egyszercsak megjelenik három emberszabású ember, hirtelen lecsendesül a tenger, és ők énekelgetnek kedélyesen-humorosan-reménykedően. Ping-Pang-Pong az opera ellenpontja, és te is kifújhatod magad, a benned felgyülemlett feszültség oldódhat. Megpihenhetsz, mielőtt felérsz a csúcsra, és találkozol a gyönyörűséges szörnnyel, a halállal és a szerelemmel.
Kedves ppp, az nem csoda, ha már nem a fülemmel hallottam, mert elég hamar halláskárosultnak éreztem magam attól a baromi hangos zenekartól és az üvöltő tenortól. Sajnos a 3. emeleti oldalülésre igencsak feljönnek a hangok. De hogy a hosszú listádból csak az utolsóra, szegény Bothára reagáljak, őt pont Otelló szerepében szerettem meg. Igaz, csak MET közvetítésben hallottam, de gyönyörű volt a hangja, még a külsejét is el tudta feledtetni az éneklésével, sosem fogom elfelejteni.
Szeretném deklarálni, hogy a Facebook OperaTV csoportban egy nő ostobaságokat írt. Szerinte több mint 300 statiszta van színpadon a Turandotban. Valójában az énekkar, gyerekkar, táncosok, statiszták összesen nincsenek ennyien. Talán a zenekarral és szólistákkal együtt. Válaszoltam volna, de a csoport adminja, aki ide is írogat úgynevezett kritikákat, soha egyetlen kommentemet se engedi ki. Oda se neki, így könnyebb a dezinformációt terjeszteni, ugye?
off Na mit mondtam?! Màris megkezdődött a felkoncolàsom ld. 66530 ;-)
Igen. Te szoktàl ehhez hasonlòkat ìrni, csak időnkènt gorombàbban. De tudod, hogy van ez, kijön a mosàsban ;-)
Mondták már neked, hogy be vagy oltva zene (opera) ellen? -:)
Önálló minioperának igen. Énekesnők (külföldiek): akiket èlőben làttam, mint Turandot Természetesen nekem is Nilsson "a" Turandot, lemezen is vele van meg + Corelli, Scotto. És igen, Dimitrova is nagyon jó volt, lefelejtettem, mert őt/ővele nem itthon làttam. A 60+ Jones lidércnyomás volt Pesten. Olyan volt, mint az idős ... khm ... nem nevezem meg, hogy ki, mert itt nyomban felkoncolnának. Honi soit, qui mal y pense.
A cselekményt lehet, de hogy az egyik legzseniálisabb zenei betét Puccinitől, az biztos, önálló minioperának is elmehetne, ha kicsit hosszabb lenne. Majd Turandot is jön, ha eljött az ideje :D A legjobb Turandot hangra nekem mindenképpen B. Nilsson, de Gina Cigna illetve Eva Turner is és persze Dimitrova. Szeretem Sutherlandet is a stúdiós felvételen és pl. Jones-t bármikor előbb meghallgatom ebben, mint mondjuk Callast. Marton is not my cup of tea.
Nem kedvelem különösebben azt a jelenetet. Semmi köze a darabhoz, betétszám, ami megakasztja a cselekményt és még jóóó hosszúúú is. Egy órája már mindenki Turandotot és belépőjét várja. A tercett nélkül viszont túl rövid lenne a darab. Marton Éva pazar volt benne, bizonyos Danica Mastilovic is elment az átütő erejű hangjával, na de az öreg(ecskedő) Gwyneth Jones ... felejtsük el.
Igaz, igaz. Az akkori ízlésnek valószínűleg jobban megfelelt Del Monaco, mint a mainak. Cura amúgy pont az ellenkezője manapság...nemhogy élvezkedne a magasságokon, inkább megúszóra veszi. (Szó nincs arról, hogy bárkinek, aki a kedvenceim közé tartozik, ne észlelném a hibáit. Csak elnézem, amíg nem megy a számomra nyújtott élmény rovására. Volt már, akiből sajnos kiszerettem... De ez az én bajom. )
Az az igazság, hogy Del Monaco se a szívem csücske, de hangszépségben egy lapon nem említhető az örmény tenorral. Neki kifejezetten szép hangja volt, csak számomra egyrészt l'art pour l'art eregette a hangokat, másrészt mai szemmel kacagtatóan ripacs volt.
Az igazi nagy Otellók mind ilyenek voltak! Soroljam őket? Tamagno, Martinelli, del Monaco, Vickers, Miranda Ferraro, Cossutta, Lavirgen, Bartolini, Domingo, Cecchele, Giacomini, Bonisolli, Johansson, Botha, így kapásból. Amiket itt alább írt valaki merő kötözködésből még viccnek sem lehet venni, annak is komolytalan. Már biztos nehezen hallja meg azokat a csodálatos pianókat, melyeket Ayvaziyan énekelt tegnap is a duettben és a fináléban -- ott ahol azoknak helye van!! És tisztelve kottát, ritmusképleteket, ahogy az írva van. Hiába, így van ez, mikor valaki nem a fülével hall.
-:)))))))))))))))
Lehet, hogy nem volt tökéletes az örmény tenor, mint írtam, interpretációként Cura nyujtott többet nekem is. Én egyébként is az agyas énekeseket szeretem inkább, nem a vadromantikát - de ha azt nézzük, hogy Otello az eredeti elképzelések szerint milyen figura lehetett az operában, ahhoz az ő előadása és hangvétele áll közelebb és ez is egy legitim, kedvelhető, szerethető felfogás és ritkán hallható manapság. Mario Del Monaco is hasonló volt/lehetett fiatalon pl.
Mikor kicsit megszoktam, már nekem se volt annyira csúnya, de valami nagyon furcsa helyen képzi a hangot, legkevésbé se egy olasz operához való technikával. Tény, hogy vannak, itt is a fórumon, akiknek egy a lényeg, hogy valaki leüvöltse a fejükről a hajat. Ez a tenor sajnos tényleg egyetlen tónust tudott, fortissimo, de ráadásul erôszakos, passzírozott ordibálást. Ami engem illet, inkább a Cura-féle nagyon átgondolt, visszafogott interpretáció.
Én akármennyit hallgatom szegény Wolfot, csak nem akar tetszeni. :O(((
Sokan a Ping-Pang-Pong tercettre is ezt mondják, ami pedig Puccini csúcsmunkája. :)
Én mindig is utáltam az Alfanos befejezést, nekem egy tipikus középszerű, nyálas es hatásvadász muzsika, össze nem lehet hasonlítani Puccini színes remekművével, a Berio zene sokkal inkább illeszkedik ebbe a világba; itt megint csak a berögződött megszokás van, ami ellenérzést kelt. Várom az előadást, bár én pont az Alfanos befejezést fogtam ki, lehet, hogy veszek jegyet egy Beriosra is. Mindenképp Rálikkal szeretném nézni, mert nem szeretek lírai szopránokat hallani Turandotként :)
Kedves Cilike, most meglehetősen egyetértek Veled, bár nem abban, hogy Eyvazovnál is csúnyább hangja van az örmény tenornak, annyira azért nem ronda. Viszont iszonyúan üvölt azzal az egészen sötét, baritonális hangjával, az volt az érzésem, hogy Jagot kéne énekelnie így. Nulla érzelemmel üvöltötte végig azt a megrendítő szerelmi kettőst, még szegény Létay Kiss Gabriellának is vele kellett üvöltenie, én ilyet még nem hallottam. De a még nagyobb hunyó a karmester lehetett ebben, aki a zenekarnak és a kórusnak is végig baromi hangerőt és tempókat diktált. Szóval a tenor se hangerőben, se érzelmekben nem differenciált, és általában alig voltak érzelmek ebben a gyönyörű operában.
Alfano kortárs mesterember volt, annak nem is rossz. Ő legalább igyekezett Puccinit követve, az ő szellemében megírni a befejezést. Nálunk egykor egy rövid verzióját játszották, de manapság inkább a hosszabbat szokás előadni, amely dramaturgiailag sokkal logikusabb és egyáltalán nem rossz, bár kétségtelenül nem echte Puccini. Bécsben például így ment utoljára Grigoriannal és Kaufmannal, amit lehetett is látni, tán még fent is van a YT-n. És Pappano is ezt a változatot vette elő a Turandot CD-jén. Berio önálló művet alkotott, ami lehet bármilyen jó, olyan, mintha egy rikító, tarka foltot tennének egy egyszínű ruhára.
2002-ben láttam a Salzburgi Játékokon. Ha érdekel, az ORF kiadta DVD-n. De még jobban vomitálnál Gergiev dirigálásától.
El kell keserítsem: nem maradt életben az új rendezésben sem. :)
Én 21-én megyek, leginkább Pasztircsák Polináért. Az új rendezés és befejezés szerint hátha nem hal meg, és akkor hangját, alakítását tovább élvezhetem. :)
Nem ismerem ezt a Berio-féle befejezést, de Puccini-könyvében William Ashbrook alaposan leszedi a keresztvizet Alfano befejezéséről is. Lármásnak, keménynek tartja, "hiányzik belőle Puccini átmeneteinek finomsága ... és a belső szólammozgás, mely hajlékonnyá teszi az akkordokat..." "Alfano tetőpontja harsányan indul és egyhangúan, ugyanígy folytatódik." Berio pedig, ha zenéje nem éppen könnyen befogadható is, mégis jóval nagyobb név, sokfelé játsszák, ahol "kortárs", pontosabban a 20. szd. második felében írt zenét is előadnak. Na de hol játszanak Alfanót?
Puccini Turandotjának főpróbáját láttam tegnap este az Operaházban. Erre az előadásra még nem állt össze igazán a darab – ezt vetítette előre Ókovács Szilveszter, amikor a kezdés előtt mikrofonnal a kezében a nézőtéri rendezői pulpitustól lesétált a zenekari árokhoz és velünk szembe fordulva felhívta erre a körülményre a figyelmünket. Hozzátette, tekintsük úgy, hogy „csak” próbaelőadáson vagyunk itt most jelen, ugyanis szükség van az este folyamán a harmadik felvonás egyik jelenetéből még egy utolsó próbát tartani, és erre a szünet után közvetlenül kerül sor: ha visszaültünk a helyünkre, tanúi lehetünk egy színpadi-zenekari próbafolyamatnak, s csak ezt követően folytatódik tovább az előadás az utolsó felvonással. Reméli, hogy a szombati bemutatóra már teljes értékű előadásban lesz részünk. Türelmünket és megértésünket kéri
Amire a főigazgató célzott, a harmadik felvonásnak az
a jelenete, mely Liu halála után közvetlenül veszi kezdetét. Valóban, a szünet
után a szereplők, köztük Pasztircsák Polina (Liu), Rálik
Szilvia (Turandot), László Boldizsár (Kalaf), Fried
Péter (Timur), továbbá az Énekkar is, a színpadra
érkező alkotói csapat instruálásával kétszer is elpróbálták ezt a jelenetet,
de a karmesternek is volt dolga: adott ponton leállította a zenekart és
felkiabált a kórusnak, hogy ez kevés, nagyobb erővel kell megszólalniuk abban a
szituációban, mondhatni: „üvölteniük” kell az énekléskor. (Megemlítem még Ping,
Pang, Pong szerepében: Erdős Attilát, Szappanos
Tibort és Pál Botondot, a Császár szerepében
sok év után az Operában fellépő Gulyás Dénest, valamint a
Mandarint éneklő Palerdi Andrást.)
Érdekesség: miközben vártak a saját beállásukra, Rálik Szilvia elővette mobiltelefonját és László Balázzsal szelfizett, majd László gyakorolta a „magasugrást” – amikor a szituáció szerint rohan Liu holttestéhez és közben magas emelvényre kell felrugaszkodnia, hogy odaérjen mellé. Ezt a mutatványát külön megtapsolta a közönség
Úgyhogy miután lement az előadás, zúgott a taps,
amivel köszöntöttük a művészeket, szereplőket, énekkart, zenekart, Halász
Péter karmestert.
Újdonság volt a látvány, a díszlet, jelmez, a történet vezetése, adaptálása. A befejezés ezúttal nem az ismert Alfano-féle változatot követi, hanem Luciano Berio zenéjét halljuk: erről tudni lehet, hogy a XX. századi zeneszerző 2002-ben készítette el az új befejezést, amit először a Salzburgi Ünnepi Játékokon mutatták be. Winkler Gábor írja operakönyvében, hogy bár ez érdekes változat, „a mű zenéjétől és hangulatától idegen, erőszakolt próbálkozás, és nem fogja kiszorítani Alfano megoldását.” Én is úgy találtam, hogy túl nyers, „modern", szokatlan zenei hangzatok és hangszerelés, ami kissé „kilóg” az opera teljes zenei anyagából. Kísérletnek, próbálkozásnak tekinthetjük, mindenesetre pár évig most a Barta Dóra rendezésében és tánckoreográfiájában színre állított és „fantáziadús” Turandotját kell(ene) befogadnunk. Borítékolható, hogy megosztani fogja az operabarátokat, a szakmát és többen visszasírják majd Kovalik Balázs ugyan régi (huszonhét éve mutatták be az Operában), ám sikeresnek mondható rendezését. Bizonyára szükség volt és van frissítésre. Meglátjuk, mire fut ki ez az új Turandot produkció.
Az Opera honlapján olvashatunk
ismertetőt erről az új bemutatóról: "A mozgás- és fizikai színház
izgalmas színpadi nyelvén fogalmazza meg a művet, és a commedia dell’arte felől
közelít, ahonnan Carlo Gozzi is merített
annak idején: az ő darabja szolgál az opera alapjául. A tánc és mozgás
nyelvének elvontsága segít abban, hogy a mű filozófiai tartalma kerüljön a
fókuszba, miközben a hatalmi szempont is lényeges, hisz nemcsak Turandot
számára keres férjet apja, a császár, hanem ezzel Kína számára is új
uralkodót..."
Táncosok: Asszú Ábel, Bakonyi Jusztina, Földesi Milán, Holopovics Zsófia, Jónás Roland, Kaiser Fruzsina, Kercsó Attila, Kis Eszter, Kulcsár Tamás, Mező Máté, Nagy Mátyás Csaba, Németh László, Rudisch Boglárka, Stáry Kata, Tóth Brigitta, Tóth-Insalata Elisa.
Az Operaház előcsarnokában rendeznek
búcsúztatást november 9-én, szombaton 10 órakor a 82 éves korában elhunyt Dózsa
Imrének.
A Magyar Állami Operaház Örökös
Tagja és Mesterművésze, a Kossuth- és Liszt-díjas táncművész gyászolói
leróhatják tiszteletüket és elhelyezhetik a kegyelet virágait, amelyeket a zárt
körű temetés helyszínére szállítanak.
Életéért hálaadó szentmisét 2024. november
16-án 16 órától mutatnak be a Pasaréti Ferences templomban – ismertették az Operaház
Facebook oldalán.
Az érdemes és kiváló művész gazdag pályáját
számos kitüntetéssel és elismeréssel jutalmazták.
Átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend
középkeresztjét, a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést és
a Magyar Táncművészek Szövetségének életműdíját, a közönség pedig beválasztotta
a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai közé.
Dénes István, Fokanov Anatolij és Lőcsei Jenő az OPERA új örökös tagjai
Csányi János magánénekest és Kovács Béla
klarinétművészt posztumusz emelték soraikba az örökös tagok, mellettük többek
közt Pasztircsák Polina és Farkasréti Mária operaénekesek és Rajna Martin
karmester munkáját is díjazta az OPERA vezetése kedden, a Magyar Opera Napja
alkalmából rendezett díjátadón az Operaház Medgyaszay termében.
(Bővebben az Opera honlapján)
Dalestre Budapesten szerintem már és jó esetben még mindig csak két énekes tölt meg nagyobb házat: Netrebko és Kaufmann. Utóbbi Damrau-val megint jön és a Mahler-Strauss program érdekesebb, mint a nálunk szinte ismeretlen Hugo Wolf volt. És még egyszer: Schrott műsora, lett légyen ő még mindig délceg (?) legény, nem volt közönségvonzó. Mondhatni salátaműsor volt, legalább két, itthon ismeretlen szerzővel és Tosti meg a Petrarca-szonettek sem húzzák be mágnesként a közönséget. Szerintem.
Köszönöm, van jegyem már vasárnapra!
Schrott összes eddigi hazai fellépése nagy siker volt, nemcsak az Erkelt és természetesen az Operát, de még a Margitszigetet is sikerült megtöltenie korábban. A koncertje most is az Operába volt eredetileg meghirdetve, mint ária és dalest, aminek a programját nem részletezték. Nyilván az vett rá jegyet, aki kíváncsi volt Schrottra. Mondjuk nálunk a daléneklésnek nincs különösebben nagy közönsége, de azt hittem, maga az énekes elég népszerű egy telt házas koncerthez. Hát ebben tévedtem, pedig a hangja továbbra is szép, és kiváló előadó, még mindig érdemes meghallgatni őt, ha itt jár.
Schrott első két Don Giovannija az utóbbi évek, sőt talán évtizedek (egyik?) legviharosabb pesti operai, pontosabban Erkel Színház-beli sikere volt. Az Erkel hangulata és a kedvező helyárak is rásegítettek arra, hogy teltházas ováció jutalmazza a nagyszerű alakítást, aminek magam is részese voltam. (És be is írtam róla.) A mostani produkciótól ezt a felhajtást nem lehetett elvárni. A műsor összeállítása sem mondható túl szerencsésnek vagy közönségcsalogatónak. Nagyjából hasonló műsort visz az énekes pàr hét múlva a StOP-ba és az ottani viszonylatban igen mérsékeltnek mondható árak ellenére bőven kapható jegy, pedig Bécsben (is) Schrott közönségkedvenc, Ausztriában a dalestek hagyománya erős és a dalénekes nagymesterek száma magas.
Ne sajnáld cseppet se Curát, helyette inkább gyere el jövő vasárnap este az örmény tenor Otellójára -- ma délelőtt is fantasztikus volt.