Úgy tudom, hogy a szólóénekesek nem az Opera alkalmazottai, hanem vállalkozási szerződésük van, így nem is sztrájkolhatnak. (Ha valaki pontosabban vagy máshogy tudja, kérem, ossza meg velünk is.)
Köszönöm a szíves részletes tájékoztatásodat!
Az este folyamán több énekesnél előfordult olyan baki, hogy egyik szövegsor helyett másikat énekelt. Ilyesmi "normál" előadásban is elő- előfordul, de a jelenség sűrűbben jelentkezett tegnap, feltehetően a stressz miatt, melyet a szokatlan körülmények idéztek elő. Feltételezem, hogy stressz alatt könnyű téveszteni, eltévedni, ha ugyanazon dallamra (vagy annak valamilyen variációjára) több különböző szövegsort is kell énekelni. Emlékezetem szerint Kolonits Kláránál - aki köztudottan példásan nagy hangsúlyt helyez a szöveg pontos reprodukálására és az érthető kiejtésre - is ilyen hiba csúszott be, halmozottan, és ezért dönthetett úgy, hogy megáll, leinti a zongorakísérőt, elnézést kér, és újrakezdi. Az áriát (ami Szilágyi Erzsébet belépőáriája volt) végül nagyszerűen teljesítette.
Az egész történet némileg arra a rég történt esetre hajaz, amiről anyámtól hallottam. Tanúja volt egy olyan Varázsfuvolának, amelyben a már nem olyan fiatal Gyurkovics Mária volt az Éj királynője. A bosszúáriában kicsúszott a magas hangoknál, megállt, leintette a zenekart (avagy a karmestert kérte meg erre), újrakezdte az áriát, és némileg óvatosan, de hibátlanul elénekelte. Hatalmas tapsot kapott, és látszottak a könnyek a szemében.
Ilyenkor elelmélkedhetünk a profizmus mibenlétéről. Saját tapasztalatom szerint (24 évig figyelhettem Edita Gruberovát), nem az a profi, aki sohasem hibázik, semennyit sem, ilyen profi csak a mesében van. Az a profi, aki jól felkészül, hogy minimalizálja a problémák létrejöttének esélyét, de ha mégis bejön a probléma, nem blokkol le tőle, hanem feltalálja magát, kikeveredik belőle, sőt, még sikert is arat. Ehhez véleményem szerint nagy lélekjelenlét, önfegyelem, kivételes koncentrációképesség és erős akarat szükséges.
Érdekes, hogy van olyan fórumozó, akinek mindenről én jutok eszébe. Szegény komoly pszichés gondokkal küzdhet.
Beatrice fórumtárs ott volt, talán megvilágítja az idézett, Index által kreált mondatban olvasható "újrakezdés" mibenlétét...
„Mivel más zongorakísérettel énekelni, mint zenekarral együtt, ezért Kolonits Klára – Szilágyi Erzsébet szerepében – kénytelen volt újrakezdeni az áriáját. A közönség ezzel együtt nagy tapssal díjazta a produkciót.”
Nem tudom, mért kezdte újra, de azért ez így elég szerencsétlen megfogalmazás. Tekintve, hogy a zongora az alap, amivel mindenki megtanulja és begyakorolja a szerepeket. Aztán jön a zenekar.
Kb. olyan probléma lehet, hogy a szokatlan helyzetből adódóan, (mert nincsenek összepróbálva, nem jól vannak elhelyezkedve, stb.) nem indul együtt valami, de ez a konkrét szituációból fakad, nem azért, mert más zongorával énekelni, mint zenekarral.
(És egyébként az operai korrepetitor-zongoristának sem az a fő profilja, hogy koncertszerűen játsszon szólóban teljes operákat. Nem megoldhatatlan, és ügyesek is, de azért arra készülni kell. Egy ilyen beugrás az kihívás. Nagy bravót érdemel.)
„Mivel más zongorakísérettel
énekelni, mint zenekarral együtt, ezért Kolonits Klára – Szilágyi Erzsébet
szerepében – kénytelen volt újrakezdeni az áriáját. A közönség
ezzel együtt nagy tapssal díjazta a produkciót.”
Nem hiszem, hogy az énekesek sztrájkolni fognak.
Elmennek már a f...be. Az énekesek is kiállhatnának a többiek mellett, vagy legyen egy tisztességes sztrájk vagy hagyják abba a szenvedést. Legjobban a nézőkkel tolnak ki, ennél még egy elmaradt előadás is jobb.
Ami a sztrájkkal kapcsolatban érdekes lehet:
1. A főigazgató úr most találkozott először azzal a jelenséggel, hogy a színpadi műszak, a zenekar és az énekkar egyszerre vesz részt a sztrájkban. Eddig ez így nem fordult elő az ő vezetése alatt. Viszont zenészek, műszak és énekkar nélkül az operákból tényleg csak zongorás keresztmetszeteket lehet előadni, szólistákkal.
2. Ennek az egyöntetű ellenállásnak az oka a munkatársak részéről nem elsősorban az anyagi kérdés, hanem, hogy évek során sikerült olyan kedvezőtlen munkafeltételeket kialakítani a Házban, amire korábban sosem volt példa, és a szakmában sehol nem is tapasztalható. Ezért is szerepel a Szakszervezetek követelései között hangsúlyosan a Kollektív Szerződés megkötésének igénye, mely alapvetően a minden hasonló helyen (színházakban) alkalmazott színházi munkarendhez való visszatérést eredményezné. Így védené a munkavállalókat.
Én ebbe az irányba látok elmozdulási lehetőséget. Persze az is lehet, hogy megunják a munkavállalók, és elkezdenek dolgozni. Vagy a Minisztérium unja meg, és lép valamit.
Vagy jön a csősz, és mindenkit hazazavar... :-)))
Érdekes előadás volt a szerdai Hunyadi: 0 zenekar, 0 kórus, a színpadon pedig a Don Giovanni erdődíszlete.
Az előadás kezdetekor a III. emelet tele volt, a földszint csak úgy félig, és a páholyokban se sokan ültek.
A főigazgató páholyából bejelentette, hogy sztrájk miatt zenekar csak 8 órától lesz (6-kor kezdődött az előadás), addig először megtekinthetünk egy kisfilmet az Operaházról, majd vendégül látnak minket a büfében, a karzati nézők leülhetnek a földszinten, ezután 7-től koncert formában részleteket fogunk hallani a Hunyadiból zongorakísérettel, 8-tól pedig zenekari kísérettel. Akinek ez nem felel meg, előtte visszaválthatja a jegyét a pénztárban.
A várt zenekaros rész előtt azonban hirtelen bejelentette, hogy mégse lesz zenekar, és a közreműködők most egyeztetnek emiatt, így egy kicsit várni kell. A várakozási időt azzal töltötte ki, hogy Erkel Ferencről mesélt érdekes dolgokat.
Nem vagyok szakmabeli, így csak elképzeltem, hogy az egyeztetés a színfalak mögött valami olyasféle lehetett, mint ami az Ariadne auf Naxos első részében játszódik le, miután a megrendelő hirtelen bejelentette, hogy az estére előkészített két művet nem egymás után, hanem egyszerre kell előadni.
Feltehetően a hirtelen egyeztetés (meg esetleg az előadás szokatlan, koncertszerű volta és a húzások) miatt átélt stressz mutatkozott meg a művészeken egy-két baki formájában, de összességében nagyszerűen helytálltak. Mindenki jelmezt viselt egyébként, de átöltözés nem volt.
A zárójelenetben Kolonits Klára (aki mindig csodálatra méltó, megrendítő alakítást nyújt) most annyira átütő volt, hogy - erdődíszlet és zongorakíséret dacára - száz százalékig elhittem, hogy itt egy anyát látok, akinek vérpadra hurcolják a fiát. Könnybelábadt a szemem.
A zongorakísérő egy szakállas fiatalember volt (sajnos a nevét nem jegyeztem meg), akit az előadás végeztével szinte belöktek a színpadra meghajolni, szemmel láthatólag igen elfogódott volt.
Hamar Zsolt karmester is közreműködött az előadásban, a zenekari árokban vezényelt, de ő nem ment ki meghajolni.
A végén nagy vastaps volt. (A La Grange ária is kiérdemelte a vastapsot.)
Számomra minden anomália dacára pozitív élmény volt az este, csak azt sajnáltam, hogy a közreműködők akkora stressznek voltak kitéve.
Nekem a III. emeleten az jött le, hogy a közönség, legalábbis annak III. emeleti része, szolidáris a sztrájkolókkal, szerintem erre utalt, hogy amikor az elején Ókovács közölte, hogy sztrájk van, kitört a taps.
https://magyarnarancs.hu/szinhaz2/korus-nelkuli-fogjak-jatszani-a-hunyadi-laszlot-este-az-operaban-266587?utm_source=facebook&utm_medium=referral&utm_campaign=MN&fbclid=IwAR15UFf8U_Nhby0ToQIWEoAUyVNSQas-wQiIPwqYbOVLvNBMFZrP-9VsNRI
Na várom, hogy Cilike elkezdje védeni a narancsosok mundér becsületét, mint Ókovács rendíthetetlen, elvakult híve.
Hallom ma Hunyadin is áll a bál. Ismerősöm küldött élménybeszámolót, miután megunták eljöttek. Szilveszter össze-visszbeszélt. Ismerősöm nem értette mit hadovál az okoska igazgató. Azt mondta, hogy olyan dagályos, barokkos körmondatokban fogalmazott, hogy ezt követően három nézőtéri felügyelőtől kért segítséget: magyarázzak már meg mit hadovált a főigazgató? De a három nézőtéri felügyelő háromféleképpen érette, hogy miről beszélt a főigazgató úr. Előadás mindenestre ezek szerint ma nem volt, ingyen pezsgő persze igen.
Akkor ma Frigyes ló sem lép fel? Lelép?
Kedves Péter, valakit kihagytál a köszönetcunamiból...nélküle ez így kevés ;-)
https://www.facebook.com/okovacsszilveszter.opera
Ebben az
volt a szép, hogy mindenki az Operaházért küzdött! Az énekesek a színpadon. A
nagyszerű karmester Rajna Martin először zongorakisérettel (köszönet Klára Jean
korrepetítornak, aki egy személyben helyettesített zongorán minket, a zenekart
az első 40 percben), majd miután az egész Zenekar bejött a zenekari árokba,
hogy a Közönséget szolgálhassa, óriási Tehetséggel vezette az előadást.
Köszönet az énekeseknek, akik szemrebbenés nélkül énekelték el a világ egyik
legnehezebb és legszebb operáját, Wolfgang Amadeus Mozart Don Giovanni-ját.
Köszönet a Zenekarnak, aki ma történelmet csinált minőségből, odaadásból, szolidaritásból,
vagányságból, de mindenekelőtt Szolgálatból és ALÁZATBÓL, ahogyan az
operajátszás ügyét szolgálta hangról hangra.
Köszönet a zenekari igazgatónak Tóth Sámuel Tóth -nak, aki a belső kríziseket elegánsan és profin kezelte. Köszönet a szakszervezetek vezetőinek Bárány Balázsnak és Oszkár Rotter -nak, akik évtizedek óta dolgoznak keményen érdekeink képviseletéért. És - tudom, hogy nem leszek népszerű, de - köszönet Ókovács Szilveszter főigazgató úrnak, aki ilyen vehemensen küzd az operajátszás létéért. Bár sok mindenben nem értünk egyet (sőt még munkaügyi perben in voltunk ellentétes oldalon) ...
- de azt
senki sem vitathatja el tőle, hogy szívügye az Operaház jövője. Ez a mai
beszédéből is kiderült számomra. Lehet, hogy mások a nézőpontjaink. Lehet, hogy
első pillantásra szembenállunk egymással. De ez mind nem fontos. Csak egy számít.
AZ ÜGY! A magyar operajátszás ügye! És ebben ma minden operabarát Közönség,
művész, igazgató és főigazgató közös nevezőre talált: egyikünk sem fontosabb a
másiknál! Együtt vagyunk az Operaház!!!!
Köszönöm ma
mindenkinek ezt a fantasztikus estét - 30 évet vártam rá... köszönöm
MINDENKINEK: az ujjongó és szolidáris Közönségnek, a Társulatnak, a Zenekarnak,
a Karmesternek, a szakszervezeteknek és az elmúlt 30 év operajátszásért
legtöbbet tett főigazgatójának Ókovács Szilveszternek ezt a kivételes érzést!
Pont EZÉRT akartam operás lenni.... amióta csak az eszemet tudom...
Végül DE NEM
UTOLSÓ SORBAN, köszönöm a szólamtársaimnak Szántó Gánor, Mohácsi Vilmos és
Zoltán Miklós nagybőgős kollégáimnak, hogy ILYEN MINŐSÉGBEN játszották el
Mozart remekművét velem. Megtiszteltetés ilyen Muzsikusokkal kamarazenélni
estéről estére!
Ilyenek
voltunk...vadak...és JÓK.
Ölelés,
Peti
Lesz ez még cifrább is, Lajosom. ;-)
Javaslom az egyórásra zanzásított Ringet két büfészünettel, zongora- és tangóharmonika kísérettel.
Kedves Búbánat, beszámolódból különösen megragadott, "hogy a szünetben mindenkit ingyen vendégül látnak egy pohár pezsgőre meg harapnivalóra." Magyarul: a Carmina Burana-szünet ügyben MÁO részéről már megfogalmazott óhaj vagy cél máris elkezdett megvalósulni. A büfé forgalma a Don Giovanni szünetében hatalmasra nőtt. Apró szépséghibája a dolognak, hogy a büfé forgalmát nem a nézők, hanem maga MÁO növelte. Magyarul: MÁO sok pénzt tett át ... egyik zsebéből a másikba. De ugyan ki figyel ilyen apróságra? Valahol úgyis mi, adófizetők álljuk a cechet :-)
"a beharangozott és félig megvalósított kezdeti tüntetés önmaga hamvába halt"
Azt kell itt érteni, hogy a sztrájkoló munkatársak nem akartak kitolni a fizető közönséggel azzal, hogy egyáltalán nem veszik fel a munkát. 2 óra 50 perc zongorás Don Giovanni végén valószínűleg nem lett volna ováció és vastaps.
(Egyébként nem csak a zenekar sztrájkolt. Más kérdés, hogy a közönség egy részének esetleg nem tűnt fel, hogy nem lát mindenkit a színpadon, akinek ott kéne lennie... :-)))))
És hát lehet ezt fokozni. Mehet végig zongorával, nem kell, hogy legyen világítás, nem kell, hogy álljon a díszlet...
Mielőbb meg kéne egyezni az érintett feleknek.
Az Operaházba érkezésünket
követően, a zenekari árokba pillantva már gyanúra adott tápot két körülmény: nem
láttuk helyükön a zenészeket, és egy nagy zongora foglalt el jókora helyet a
zenekari árok bal oldalán. Teltház volt, tudtunk arról, hogy sztrájkhelyzet
van, de azért reménykedtünk, hogy nem marad el a meghirdetett Don Giovanni,
megtartják az előadást valamilyen formában. Úgy is történt. Hat óra tíz perckor
elsötétedett a nézőtér és a reflektor rávilágított a főigazgatói proszcénium páholyban
megjelenő Ókovács Szilveszterre, aki kezében mikrofont tartva kiselőadásba
kezdett arról hogy mi következik, mi vár itt ránk este. Az Index vagy a Népszava beszámolójával
ellentétben, a közönségnek a harmadik emeleten ülő része nem azért kezdett
tapsolni, mert Ókovács hírt adott a sztrájkhelyzetről és ők ezzel fejezték volna ki
szolidaritásukat a zenekari tagokkal, hanem annak a bejelentésnek örvendett
mindenki, hogy egyáltalán lesz előadás: a művészek (énekkar, szólisták, karmester,
a zongorakíséretre vállalkozó Jean Klára és a műszak) vállalják az előadás
megtartását, hogy csak részlegesen lesz jelen a zongora, mert az első felvonás
közepén visszatérnek a zenészek és velük folytatódni fog az opera. No meg persze arra is mindenki felkapta a
fejét, nem maradt visszhangtalan és hatástalan az az ígéret, hogy a szünetben
mindenkit ingyen vendégül látnak egy pohár pezsgőre meg harapnivalóra. Tehát a
tapsok és az örvendezés ennek szólt. Mindebből a földszinten többségében külföldiekből
álló közönség eleinte semmit nem érthetett meg vagy fogott fel, körülöttem ülő németek,
angolok, franciák csak akkor kezdték kapizsgálni a történtek hátterét, amikor
Ókovács Szilveszter angolra váltva megismételte mondókáját: amint láttam elővette
mobiltelefonját és talán a fordítóprogram segítségével(?) abból felolvasta a
leírt szöveget.
Az első felvonás mintegy
45 percig tartó részét zongorakísérettel hallottuk, bevallom, elég unalmasnak
és hatástalannak hangzott, de legalább megszólalt Mozart remeke! Ottavio és
Donna Anna recitativoja után hirtelen lehullt a függöny. Szállingóztak be a zenekari
tagok, hatalmas tapsaink fogadták őket. A szünet pár perces hangolás erejéig
tartott, és máris a zenekarral folytatódott az előadás, még pedig a partitúra 10-es
számú jelenetével, amiben Donna Anna elmeséli Ottaviónak az előzményeket: találkozását
Don Giovannival, és ez milyen tragikus következményekkel járt, ahogyan a lovag kiontotta
apja, a Kormányzó életét, és bosszút fogadnak ellene.
Arról már meséltem, hogy a büfészünet milyen
kaotikus helyzetet generált számunkra, mozogni nem lehetett, hiszen mindenki
megrohanta a pultokat a kárpótlásként felajánlott, ingyen juttatott
finomságokért. Az elhúzódó szünet miatt is az előadás fél tíz helyett nem
sokkal tíz óra előtt ért végett, s mondanom sem kell, hogy a beharangozott és
félig megvalósított kezdeti tüntetés önmaga hamvába halt: mondhatni szimpátia
tüntetéssel ért fel az előadás után a tapsrend alatt felcsattanó tapsvihar, a
vastaps, a bravózás, az álló ováció, amely egyaránt szólt a színpadon megjelenő
hősiesen helytálló zongorakísérőnek, Jean Klárának, a zseniálisan megmutatkozó
karmester-tehetségnek, Rajna Martinnak, a külön forrón ünnepelt zenekarnak, az
összes szereplőnek, és nem utolsó sorban a Vezetésnek. Az énekszólistákon persze semmi nem múlott,
tehetségük és hangjuk javát nyújtották ezúttal is, nem zavartatva magukat a kialakult, kényszer
diktálta helyzettől. Nekem mindenekelőtt a két női főszereplő, Tuznik Natália és
a régen látott vendég Kele Brigitta alakítása tetszett. (Utóbbit utoljára
kétszer is Liszt Ferenc oratóriumában hallottam - 2015-ben a Pesti Vigadóban,
majd 2018-ban a Müpában –, melyben Árpád-házi Szent Erzsébet alakját formálta
meg megrendítően.) Bretz Gábor, de különösen
Cser Krisztián brillírozott szerepében. A közönség lelkesedése szűnni nem akart:
még a legkisebb szereplőket, így a Kormányzót megjelenítő Kiss Andrást is, „kitapsolta”.
A két fiatal pályakezdő művész, Brindás Boglárka és Szeleczky Artúr, a kollégáihoz
képest halványabb teljesítményükkel együtt felcsillantott valamit a jövő
ígéreteiből, reménységéből...
Remélem, a sztrájkhangulat csillapodni fog és a
megoldásokat keresve a partnerek a helyzetet kezelni tudják, így csorbítatlan
formában és élményekben gazdagon juthatunk majd hozzá az elkövetkező opera-produkciókhoz: jóleső várakozással a Hunyadi László- és Parsifal-előadások meg a Borisz Godunov bemutatója elé!
Rajna Martin és Jean Klára
Azta!
S az ingyenpezsgőt a szünetben vajon ki fizette?
Most éppen büfészünet van, tódul az éhes népség, balról jobbról kintről kanyarog befelé a sor, lépni nem tudok tőlük... (l. em.) Nagyon nem hiányzott nekem ez a Don Giovanni, ilyen faramuci megoldásban, azért lássuk a màsodik részt...
(Csak tájékoztatásképpen.)
Don Giovanni. Sztrájk. A zenekar az előadás első egy órájában nem muzsikál. A vezetés levitetett a zenekari árokba egy zongorát.
Én úgy érzékeltem, hogy pont a taps zavarta, és azért iktatott be extra mozgásokat. A múlt előtti előadáson, ha jól emlékszem. Egy kicsit aggódtam a lovon ülő Cser Krisztiánért, de szerencsére konszolidálódott a helyzet.
Úgy tűnik, a zene viszont nem zavarja a pacit. Anyámtól még régen úgy hallottam, hogy hajdanában is felléptettek lovakat operákban, de tipikusan öreg, süket lovak voltak.
Sajnos, annak a pacinak, aki legendásat alakított a Szegedi Szabadtérin pár évtizede, nem maradt fenn a neve, csak tette.
Határozottan önfejű!
Frigyes. Ez a neve. Kicsit önfejű.
Igen, igen, emlékszem :)
Leggyakrabban amúgy is sétálok a Nyugatitól. Szóval, köszönöm kérdésedet, igen, sikerült beérnem.
Sziasztok!
Sikerült beérni? :)
Csak nem GYALOG kell mennem az OKTOGONTÓL? Urisstenn.
Hát, ez a heroin nem jött fel a harmadik emeletre, de így még blődebbnek tűnik az egész történet.Esetleg nem lehet az, hogy Leporello nem is Don Giovanninak adta be a heroint, hanem magának a rendezőnek? Úgy emlékszem amúgy, hogy Leporello leginkább csitítani próbálja Don Giovannit az eredeti libretto szerint, persze kit érdekel az eredeti libretto, és kit érdekel Mozart, ha valakiben egy erdei séta alatt egy ilyen zseniális ötlet megfogan.
Köszönöm az egyetértő sorokat!
Egyetértek, s nemcsak azért, mert a nézők "azért fizetnek". Sok más indokot is lehetne sorolni (hivatás, kötelességtudat, becsület, a nézők megbecsülése, stb.), de majd minden másik pályát is föl lehetne hozni: érdekli-e a beteget az, hogy az ügyeletes orvossal mi történt az ügyelete előtt (vagy már közben is, netán szabályellenesen -nem föltétlenül önként- sokat dolgozik és ezért fáradt - mint a turnéról vagy próbáról jött énekes), a peres felet, hogy hogy áll a bíró vagy az ügyvéd magánélete vagy munkahelyi körülményei, esetleges túlterheltsége /itt sem biztos, hogy önkéntes vállalása miatt/, s persze a szurkolót, hogy a sportoló miért nem teljesít az elvárt /és be is harangozott/ szinten, stb., stb. De hogy a művészeteknél maradjunk, eszembe jutott, hogy évizedekkel ezelőtt egy bp-i színházban a nézőtéren véletlenül egy ismerős házaspárral találkoztunk össze. Mi feleségemmel aznapi ötlet alapján, este frappánsan és szerencsésen föllépve jutottunk be a sikerdarab előadására, míg bp-i lakos ismerőseink elmondták, hogy ők két éve vettek jegyet az aznapi előadásra. Mit szóltak volna ők valamilyen elfogadhatatlan produkcióhoz, bármilyen okból?
Nyilván szetetné, hogy máskor is neghívják, ezért udvarias. A világ bármelyik operájában elmondaná ugyanezt. Ezeket nem érdemes komolyan venni.
Ezt írod, kedves Zéta: "Amelyik operaszínház nem képes saját stábból kiállítani egy DG-t, az zárja be kapuit ..."
Egy kicsit másképpen fogalmazva annyit tennék hozzá: Az énekeseknek van egy "elvi" teljesítménye (ahogy optimális helyzetben el tudnak énekelni egy-egy szerepet), és van az, amit a színházi körülmények közepette a gyakorlatban a közönség lát belőle.
Ha például a bemutató hetében napi 6-8 órában más szerepet is rendpróbázott a szerencsétlen*, akkor valószínűleg halványabb lesz a szombati premieren, mint amilyen tudna lenni.
Persze a fogalmatlan néző fel sem tételezi, hogy a kedvenc színháza ilyen merényletet elkövet a mű, a produkció és a saját közönsége ellen. De éppenséggel előfordulhat.
Természetesen a nézőnek nincs dolga a színházak belső viszonyaival, amikor véleményt alkot egy-egy produkcióról. Hacsak nem gondolja azt, hogy nyilvánosan "szakvéleményezi" a produkcióban részt vevő művészeket. Mert akkor igenis legyen tisztában a többi körülménnyel is, amiből levonhatja a valóban érvényes következtetéseit... Másképp nem különb, mint a laposföldhívők, akik abból vonnak le általános következtetést, amit épp látnak.
* Esetleg aznap délelőtt jött haza egy színházi turnéról, és másnap megy is vissza; délelőtt is főszerepet énekelt a premier napján; vagy reggel 10-től más próbája volt, stb. Számtalan ok van a leharcoltságra, kiégettségre, alulteljesítésre, ami nem feltétlenül a szólista, (vagy zenekar/énekkar) gyenge képességeiről szól.
** Persze nem az itteni fórumozókra értem a fogalmatlant, és nem azokra az énekesekre gondolok, akik eleve alkalmatlanok. És persze nem azokra a színházakra, melyek mindent megtesznek, hogy a közönség érdekében helyzetbe hozzák a művészeiket.
Hol van már az az idő, amikor (MÁO) "néha vendégül lát olykor egy Schrott kategóriájú sztárt". Ezt hiányolom, erről írok itt rendszeresen. Sztárokat hívnak, hívogatnak, de (szinte?) sosem szerepre, hanem "gálaestre", most már gyakran "csak" vagy -idézőjel nélkül- csak zongorás áriaestre, oszt' féláron vesztegetik rá/juk a jegyeket, nem egyszer, nem kétszer. A világon mindig, mindenhol voltak, vannak 1-2 előadásra-szerepre meghívott énekesek, úgy 200 éve nálunk is ... voltak az utóbbi évekig. Schrott is már csak kósza beugró volt egy másik énekes helyett, mint új és rossz "szabályt" erősítő kivétel.
Mivel én (még? szemben -ppp- fogadkozásával, két "ajándékjeggyel" én azért megnézném), tehát mivel én még nem láttam az új Don Giovannit, nem tudok véleményt mondani róla. Hogy az előző (de Bosio-s) kábé csapnivaló volt, arról itt nagyjából közmegegyezés alakult ki. Amit most írsz a műről, azzal teljes mértékben egyetértek. Amit pedig a rendezésről, abban is hajlok arra, hogy egyetértsek, de látatlanban nem illik, nem szabad állást foglalni. Én csupán két cikket linkeltem be. Sajnos attól a gyanúmtól nem tudok szabadulni, hogy a két belinkelt cikk nem mentes az elfogultságtól, éspedig nem a személyes elfogultságtól, mert olyan van, hogy valakinek valami tetszik, másnak meg nem. Hanem bizonyos szimpátiákkal kapcsolatban vannak gyanúim, amik úgy hiszem, nem szorulnak bővebb kifejtésre a két idézett médium és MÁO viszonylatában.
Légy nyugodt, hazai énekes is van bőven. Amelyik operaszínház nem képes saját stábból kiállítani egy DG-t, az zárja be kapuit (vagy zavarják el a szereposztót...)...