3293 cintula 2003-11-28 13:34:23
Jáááj pajtikák, franc aki megeszi!!! Gyertek, vigadjunk inkább: Fülöp 62 éves az idén, jövőre gond nélkül ki lehet vágni! Proszit! Viszlát jövő héten!
Jáááj pajtikák, franc aki megeszi!!! Gyertek, vigadjunk inkább: Fülöp 62 éves az idén, jövőre gond nélkül ki lehet vágni! Proszit! Viszlát jövő héten!
3292 non plus ultra 2003-11-28 13:11:09
Nem szeretem a húst. Te irigyelted mástól a virslit, nem értem, mi a bajod.
Nem szeretem a húst. Te irigyelted mástól a virslit, nem értem, mi a bajod.
3291 Józsi 2003-11-28 13:01:47
Figyelj ultra, rágjad te a virslijét!
Figyelj ultra, rágjad te a virslijét!
3290 non plus ultra 2003-11-28 12:55:22
Nem arról van szó, hogy mit eszel. Arról, hogy mit fogsz! Még ennyit se tudsz? Nem csoda, ha nem jutsz előrébb.
Nem arról van szó, hogy mit eszel. Arról, hogy mit fogsz! Még ennyit se tudsz? Nem csoda, ha nem jutsz előrébb.
3289 Failoni Donatella 2003-11-28 12:53:03
Búbánatnak:a második hozzászólása jobban tetszett, nem szeretnék semmit összekeverni, csak eszembe jutott... egyébként Szanyinak igaza van. Üdvözlettel
Búbánatnak:a második hozzászólása jobban tetszett, nem szeretnék semmit összekeverni, csak eszembe jutott... egyébként Szanyinak igaza van. Üdvözlettel
3288 Józsi 2003-11-28 12:49:30
Ocsmány Púposon mit egyek? Juci még csak-csak talál rajta valamit...
Ocsmány Púposon mit egyek? Juci még csak-csak talál rajta valamit...
3287 Bánk 2003-11-28 12:46:56
Mit érdeklik Cinit az érdemek!! A múlt értékeinek megbecsülőjének álarca rögtön lehull ha olyasvalamit kéne megbecsülnie, amiből nincsen haszna. Aki meg útjában áll és valódi vagy átvitt értelemben nem feküdt be neki rövid úton elintézi. Amint láttuk Rozsos lánya és Kalmár fia operai bejutása érdekében Cini mindent elkövetett. Volt ott érdem és indoklás dögivel! A remélt hála sem maradt el! A Bánffyzás meg merő önigazolás: B.nak több állása volt egyszerre és ő se járt be sohasem a munkahelyére!
Mit érdeklik Cinit az érdemek!! A múlt értékeinek megbecsülőjének álarca rögtön lehull ha olyasvalamit kéne megbecsülnie, amiből nincsen haszna. Aki meg útjában áll és valódi vagy átvitt értelemben nem feküdt be neki rövid úton elintézi. Amint láttuk Rozsos lánya és Kalmár fia operai bejutása érdekében Cini mindent elkövetett. Volt ott érdem és indoklás dögivel! A remélt hála sem maradt el! A Bánffyzás meg merő önigazolás: B.nak több állása volt egyszerre és ő se járt be sohasem a munkahelyére!
3286 non plus ultra 2003-11-28 12:42:53
Józsikám, ha irigyled, miért nem fekszel te a megfelelő helyre? Biztos lenne rád is kereslet. Kérdés, hogy hol.
Józsikám, ha irigyled, miért nem fekszel te a megfelelő helyre? Biztos lenne rád is kereslet. Kérdés, hogy hol.
3285 cintula 2003-11-28 12:34:55
Hé, Caligula, mindjárt fájront! Gyere abrakolni! Van Kóla is!!***
Hé, Caligula, mindjárt fájront! Gyere abrakolni! Van Kóla is!!***
3284 Józsi 2003-11-28 12:22:44
Mikitár nem gyagyás! Hogyan vásárolja meg a belső kalaúzt? A nőjét alkalmazza. Pipec.
Mikitár nem gyagyás! Hogyan vásárolja meg a belső kalaúzt? A nőjét alkalmazza. Pipec.
3283 manager 2003-11-28 11:57:54
Úgy tudom, Failoni karmester özvegyének rengeteget köszönhet a magyar operaélet. A hölgy világhírű férje révén ismert minden valamire való menedzsert. A 60-as 70-es években a külföldi énekesek pesti fellépést kifejezetten az ő érdeme. Ami rendkívüli, képes volt kiválasztani a még névtelen énekesek közül a figyelemre méltó tehetségeket. Lányuknak (F.D.) volt kitől jól megtanulnia a mesterséget. (Ráadásul ebben a szakmában a jó nemzetközi kapcsolatok öröklődnek.) Az kirakták az Operából elég buta dolog.
Úgy tudom, Failoni karmester özvegyének rengeteget köszönhet a magyar operaélet. A hölgy világhírű férje révén ismert minden valamire való menedzsert. A 60-as 70-es években a külföldi énekesek pesti fellépést kifejezetten az ő érdeme. Ami rendkívüli, képes volt kiválasztani a még névtelen énekesek közül a figyelemre méltó tehetségeket. Lányuknak (F.D.) volt kitől jól megtanulnia a mesterséget. (Ráadásul ebben a szakmában a jó nemzetközi kapcsolatok öröklődnek.) Az kirakták az Operából elég buta dolog.
3282 cincogi 2003-11-28 11:48:16
Köszi Bakfitty!!
Köszi Bakfitty!!
3281 Petheő 2003-11-28 11:25:21
Lalinak, Ha Szinetár emlegetni kezdené Tóth Aladárt az olyan lenne mint amikor Cseresznyési és Pufajkás Horn a 301-esben koszorúznak.
Lalinak, Ha Szinetár emlegetni kezdené Tóth Aladárt az olyan lenne mint amikor Cseresznyési és Pufajkás Horn a 301-esben koszorúznak.
3280 agyament 2003-11-28 11:14:17
Csak az újságokról beszéltem. Egyébként a népesség 80%-át a retro kategóriába sorolnám.
Csak az újságokról beszéltem. Egyébként a népesség 80%-át a retro kategóriába sorolnám.
3279 páros debreceni 2003-11-28 10:52:13
A debreceni zenekarban ülő 70 muzsikus az most retro fideszes vagy haladó szoci? Nekik miért nem ízlik az \"amerikai pite\"?
A debreceni zenekarban ülő 70 muzsikus az most retro fideszes vagy haladó szoci? Nekik miért nem ízlik az \"amerikai pite\"?
3278 szanyi 2003-11-28 10:39:25
Félreértés Búbánat. Szinetár az aki kipakolta az osztályvezetőnőt. Azt mondják, F.D. rájött egyesek privát számlát növelő és privát utazásokat elősegítő ügyleteire. Ezekben Gróf Miki is érdekelt volt. F.D. ezt szóvá tette. Naná, hogy mennie kellett! Gróf Miki még az Alapítványból kipucolatta a nőt, ebben cimborája volt puszi pajtása, a stúdió jelenlegi pumpolója.
Félreértés Búbánat. Szinetár az aki kipakolta az osztályvezetőnőt. Azt mondják, F.D. rájött egyesek privát számlát növelő és privát utazásokat elősegítő ügyleteire. Ezekben Gróf Miki is érdekelt volt. F.D. ezt szóvá tette. Naná, hogy mennie kellett! Gróf Miki még az Alapítványból kipucolatta a nőt, ebben cimborája volt puszi pajtása, a stúdió jelenlegi pumpolója.
3277 Búbánat 2003-11-28 09:48:03
Kedves Donatella. Még annyit, hogy amennyiben szavait félreértettem volna, s éppen ellenkezőleg, a jelenlegi rezsim az oka, hogy Győriványi miatt távoznia kellett a HÁZ-ból, akkor kérem, tekintse tárgytalannak, amit az előző beírásomban személyét illetően leközöltem, és szíves elnézését kérem. Maradok továbbra is nagyra becsült híve.
Kedves Donatella. Még annyit, hogy amennyiben szavait félreértettem volna, s éppen ellenkezőleg, a jelenlegi rezsim az oka, hogy Győriványi miatt távoznia kellett a HÁZ-ból, akkor kérem, tekintse tárgytalannak, amit az előző beírásomban személyét illetően leközöltem, és szíves elnézését kérem. Maradok továbbra is nagyra becsült híve.
3276 Búbánat 2003-11-28 09:32:15
Kedves Failoni Donatella. Én is mindig nagy örömmel és nagy tisztelettel olvasom édesapjáról megjelenő minden visszaemlékezést, ugyanakkor, megkérem, hogy az egyéni sérelmei miatt ne vonjon párhuzamot a náci idők okozta szörnyűségek és az Ön és Győriványi között keletkezett affér között. Ez enyhén szólva is csúsztatás a javából. A kedves Művésznőről, korábbról más képem maradt meg. Kérem, ne rontson rajta.
Kedves Failoni Donatella. Én is mindig nagy örömmel és nagy tisztelettel olvasom édesapjáról megjelenő minden visszaemlékezést, ugyanakkor, megkérem, hogy az egyéni sérelmei miatt ne vonjon párhuzamot a náci idők okozta szörnyűségek és az Ön és Győriványi között keletkezett affér között. Ez enyhén szólva is csúsztatás a javából. A kedves Művésznőről, korábbról más képem maradt meg. Kérem, ne rontson rajta.
3275 agyament 2003-11-28 09:17:36
Akkor még egy kis [url]http://www.haon.hu/hajdu-bihar/hajdu-bihar-76123.shtm;adalék[/url] a debreceniekhez. Ehhez azért hozzátenném, hogy a vagy.hu abszolúte liberális, a fidesz-érát fúrogató lap. A most idézett cikk a Hajdú-Bihari Naplóé, amely a fideszesek kiskutsájaként működik, míg cikkek találhatók még a dtv.hu és deol.hu oldalakon, melyek önkormányzati tulajdonban álló médiumok, tehát ezt is osztani kell kettővel. Igazából mindet. De én már egy ideje biztosra vettem, hogy Benczőnek mennie kell. Hiszen a maradandóság városa Debrecen, itt semmiféle újítási szándék nem fér bele a koponyákba. A másik oldal pedig az, hogy fideszék nem viselik el, ha nem az ő emberük ül a székben, vagy nem úgy táncol, ahogy ők fütyülnek (l. Korvin Balázs-mizéria a Főnix kht ügyében)
Akkor még egy kis [url]http://www.haon.hu/hajdu-bihar/hajdu-bihar-76123.shtm;adalék[/url] a debreceniekhez. Ehhez azért hozzátenném, hogy a vagy.hu abszolúte liberális, a fidesz-érát fúrogató lap. A most idézett cikk a Hajdú-Bihari Naplóé, amely a fideszesek kiskutsájaként működik, míg cikkek találhatók még a dtv.hu és deol.hu oldalakon, melyek önkormányzati tulajdonban álló médiumok, tehát ezt is osztani kell kettővel. Igazából mindet. De én már egy ideje biztosra vettem, hogy Benczőnek mennie kell. Hiszen a maradandóság városa Debrecen, itt semmiféle újítási szándék nem fér bele a koponyákba. A másik oldal pedig az, hogy fideszék nem viselik el, ha nem az ő emberük ül a székben, vagy nem úgy táncol, ahogy ők fütyülnek (l. Korvin Balázs-mizéria a Főnix kht ügyében)
3274 Lali 2003-11-28 08:27:54
A Dohnányi-könyv leutálásával Szinetár bakot lőtt. Szerintem rövidesen felveszi ismételgetett mondatai közé Dohnányi méltatását. Sőt, talán Bánffy mellé beveszi a sorba Tóth Aladárt is. A közalkalmazott énekesek puccsával hatalomra került igazgató persze gondosan kerülni fogja elődje (T.A.) kipuccsolásának témáját.
A Dohnányi-könyv leutálásával Szinetár bakot lőtt. Szerintem rövidesen felveszi ismételgetett mondatai közé Dohnányi méltatását. Sőt, talán Bánffy mellé beveszi a sorba Tóth Aladárt is. A közalkalmazott énekesek puccsával hatalomra került igazgató persze gondosan kerülni fogja elődje (T.A.) kipuccsolásának témáját.
3273 bakfitty 2003-11-28 08:06:32
Nagyokos, mégis rájöttél miről van szó!
Nagyokos, mégis rájöttél miről van szó!
3272 Fityisz 2003-11-27 21:14:48
cincogi koma, klasszikusokat csak pontosan szabad idézni, vagyis \"presszó műveltségű\". Amire te gondolsz, az egy banki foglakozás, lunch manager.
cincogi koma, klasszikusokat csak pontosan szabad idézni, vagyis \"presszó műveltségű\". Amire te gondolsz, az egy banki foglakozás, lunch manager.
3271 Failoni Donatella 2003-11-27 16:18:06
Köszönöm ZTI-nek az apámról szóló Tóth Aladár kritikát, nagy élvezettel olvastam.Annyit szeretnék megjegyezni hogy \"faji okokból\" apámat a náci időben eltávolították az Operából, pedig igazán nagy karmester volt. Ehhez képest igazán semmiség hogy nekem is menni kellett mert GYRGY mellett dolgoztam.
Köszönöm ZTI-nek az apámról szóló Tóth Aladár kritikát, nagy élvezettel olvastam.Annyit szeretnék megjegyezni hogy \"faji okokból\" apámat a náci időben eltávolították az Operából, pedig igazán nagy karmester volt. Ehhez képest igazán semmiség hogy nekem is menni kellett mert GYRGY mellett dolgoztam.
3270 Zsolt 2003-11-27 15:35:34
Hangzavar Debrecenben [url]http://www.vagy.hu/cikk.php?id=555;Hangzavar[/url] [url]http://www.vagy.hu/cikk.php?id=471&PHPSESSID=33a82b9eb4e7bc22b0d60a37254a9a6a;A zenészek lemondták az előadást[/url] [url]http://www.vagy.hu/cikk.php?id=523;Koncert lesz, csak a műsor változik[/url] [url]http://www.vagy.hu/cikk.php?id=553;Siker felhangokkal[/url]
Hangzavar Debrecenben [url]http://www.vagy.hu/cikk.php?id=555;Hangzavar[/url] [url]http://www.vagy.hu/cikk.php?id=471&PHPSESSID=33a82b9eb4e7bc22b0d60a37254a9a6a;A zenészek lemondták az előadást[/url] [url]http://www.vagy.hu/cikk.php?id=523;Koncert lesz, csak a műsor változik[/url] [url]http://www.vagy.hu/cikk.php?id=553;Siker felhangokkal[/url]
3269 Megén 2003-11-27 15:28:11
Szegény Mantuai, kiutálták Debrecenből?
Szegény Mantuai, kiutálták Debrecenből?
3268 púpos 2003-11-27 15:26:42
GILDE kedves! De bizony! 3x kaszál Ludas Matyi! Lesz bemutató augusztusban (2milliót kaszálok), lesz bemutató Japánban (5.000 €-t kapok), lesz bemutató októberben (1milliót kapok). Ki tud erről több bőrt lehúzni?
GILDE kedves! De bizony! 3x kaszál Ludas Matyi! Lesz bemutató augusztusban (2milliót kaszálok), lesz bemutató Japánban (5.000 €-t kapok), lesz bemutató októberben (1milliót kapok). Ki tud erről több bőrt lehúzni?
3267 cincogi 2003-11-27 15:19:31
Presszo managerből van Pesten is elég. Debrecenben is elegük lett belőle.
Presszo managerből van Pesten is elég. Debrecenben is elegük lett belőle.
3266 Megén 2003-11-27 15:16:34
Hiányzik cincogi? Kérjed meg Mantuait meséljen még!
Hiányzik cincogi? Kérjed meg Mantuait meséljen még!
3265 cincogi 2003-11-27 15:06:04
A szemellenző az kilóg. Hetekig csak a komoly USA-beli tapasztalatokról olvastunk, most meg az is befuccsol.
A szemellenző az kilóg. Hetekig csak a komoly USA-beli tapasztalatokról olvastunk, most meg az is befuccsol.
3264 Caligula 2003-11-27 14:59:53
Látod, nem érdekli őket az ember, csak a maguk jószága. Sztem zenélni se tudnak, csak a szájuk jár.
Látod, nem érdekli őket az ember, csak a maguk jószága. Sztem zenélni se tudnak, csak a szájuk jár.
3263 agyament 2003-11-27 14:58:20
Ja, akkor engem sem érdekel az operaház. Te sem. Lúzerbanda.
Ja, akkor engem sem érdekel az operaház. Te sem. Lúzerbanda.
3262 szanyi 2003-11-27 14:57:29
Hagyjál már agyament! Kit érdekel máshová mit írtál?
Hagyjál már agyament! Kit érdekel máshová mit írtál?
3261 kutya 2003-11-27 14:54:35
Frakk! Frakk! Ha kolbász nincs, legalább Mikitár virslijét adjátok ide! Frakk! Frakk!
Frakk! Frakk! Ha kolbász nincs, legalább Mikitár virslijét adjátok ide! Frakk! Frakk!
3260 agyament 2003-11-27 14:53:30
Csókollak, Szanyi, ezt már a másik fórumba belinkeltem. Vigyázat! Látszik a szemellenző!
Csókollak, Szanyi, ezt már a másik fórumba belinkeltem. Vigyázat! Látszik a szemellenző!
3259 szanyi 2003-11-27 14:51:19
A vagy.hu -n írják a debreceni zenekar ügyében: „Bencző szerint mindaz, ami egy zenekar életében nem a minőségi és a gazdasági elvhez kapcsolódik, az nem lehet meghatározó. Csak ez a két tényező teszi lehetővé, hogy a debreceni filharmonikusok hírnevét tovább növeljék. Ennek jegyében ösztönözte a közhasznú társaság létrehozását, mert szerinte a közalkalmazottiság ezen a területen nem vezet sehová. Nem lehet racionálisan gazdálkodni, fejlesztéseket végrehajtani. Márpedig komoly USA-beli tapasztalatai is ezt támasztják alá. Ennek jegyében zajlott le a minőségi próbajáték szeptemberben, tiltotta meg a tagok számára a haknizást. De cserében ígért is a zenészeknek: jó programot, világhírű karmesterrel való közös fellépést, és nem utolsó sorban jobb fizetés.” Nem ismerős a szöveg? ( http://www.vagy.hu/cikk.php?id=555 )
A vagy.hu -n írják a debreceni zenekar ügyében: „Bencző szerint mindaz, ami egy zenekar életében nem a minőségi és a gazdasági elvhez kapcsolódik, az nem lehet meghatározó. Csak ez a két tényező teszi lehetővé, hogy a debreceni filharmonikusok hírnevét tovább növeljék. Ennek jegyében ösztönözte a közhasznú társaság létrehozását, mert szerinte a közalkalmazottiság ezen a területen nem vezet sehová. Nem lehet racionálisan gazdálkodni, fejlesztéseket végrehajtani. Márpedig komoly USA-beli tapasztalatai is ezt támasztják alá. Ennek jegyében zajlott le a minőségi próbajáték szeptemberben, tiltotta meg a tagok számára a haknizást. De cserében ígért is a zenészeknek: jó programot, világhírű karmesterrel való közös fellépést, és nem utolsó sorban jobb fizetés.” Nem ismerős a szöveg? ( http://www.vagy.hu/cikk.php?id=555 )
3258 Szerényke 2003-11-27 14:50:51
Nyau! Lukrécia azt mondta, hogy ez az Irma néni dolga, te ebbe nem szólhatsz bele!
Nyau! Lukrécia azt mondta, hogy ez az Irma néni dolga, te ebbe nem szólhatsz bele!
3257 kutya 2003-11-27 14:46:57
Frakk! Frakk! Hé főkutyák! Hol a munkaruha? Mi lesz a frakkal? Megint egymást jutalmazzátok? Frakk! Frakk!
Frakk! Frakk! Hé főkutyák! Hol a munkaruha? Mi lesz a frakkal? Megint egymást jutalmazzátok? Frakk! Frakk!
3256 Caligula 2003-11-27 14:24:25
És kegyeskedtek megosztani velünk is, vagy majd csak kitaláljuk? Ez nem a jáccós topik!
És kegyeskedtek megosztani velünk is, vagy majd csak kitaláljuk? Ez nem a jáccós topik!
3255 GILDE 2003-11-27 14:17:28
Púpos! Csak nem?
Púpos! Csak nem?
3254 cintula 2003-11-27 14:12:53
Ugorj pajtás, ne törődj vele! (Én is ugrom a te böcsületes tirádáiat.) **
Ugorj pajtás, ne törődj vele! (Én is ugrom a te böcsületes tirádáiat.) **
3253 Megén 2003-11-27 14:05:27
Cintula, nem mondták még, hogy egy kicsit érthetőbben? Lehet, hogy van aki érti ezt a stílust, de én több olvasás után sem tudok ezekre a mélységekre felemelkedni. És én már ezt sajnos nem tudom kinőni.
Cintula, nem mondták még, hogy egy kicsit érthetőbben? Lehet, hogy van aki érti ezt a stílust, de én több olvasás után sem tudok ezekre a mélységekre felemelkedni. És én már ezt sajnos nem tudom kinőni.
3252 púpos 2003-11-27 12:10:58
Szerintetek ki rendezi a jövő évi Rigolettót?
Szerintetek ki rendezi a jövő évi Rigolettót?
3251 cintula 2003-11-27 11:57:01
:-)
:-)
3250 kapa 2003-11-27 11:46:20
Mit forgattok meg? a dugót a szátokban? ***
Mit forgattok meg? a dugót a szátokban? ***
3249 cintula 2003-11-27 11:43:18
Böcsületes? Akkor viszlát IparosIklós, LegendAttila, DiktátorEmil, ha nem tudnátok ez azért mégiscsak művészeti intézmény. Gyertek új pajtikák, holnapra megforgatjuk... ***
Böcsületes? Akkor viszlát IparosIklós, LegendAttila, DiktátorEmil, ha nem tudnátok ez azért mégiscsak művészeti intézmény. Gyertek új pajtikák, holnapra megforgatjuk... ***
3248 kapa 2003-11-27 11:42:50
Kedves zti! Légyszíves rövidebb hozzászólásokkal szórakoztass minket!
Kedves zti! Légyszíves rövidebb hozzászólásokkal szórakoztass minket!
3247 Megén 2003-11-27 10:16:48
Csak a pontosság kedvéért, Radics szerint Fityiszt leültették, ezért nincs munkaruha stb. térítése. Tévedés, ha ülne, akkor lenne teljes állami \"kiszolgálása\". De más: felháborodott, ha régebben jársz körünkbe, olvashatod, hogy mindenképpen azt a felfogást képviselem: egy operaénekes, vagy egy színész ne legyen közalkalmazott, mint az adóellenőr, vagy a lakásügyi előadó. Meg kell LASSAN - mert azért mégiscsak művészeti intézmény - teremteni azt a piaci körülményt, ahol el lehet érni, hogy csak a jó énekesek énekeljenek, hogy magas művészeti szinvonalon teljesítsen a zenekar és az énekkar, lehessen jó(!) külföldi énekeseket felléptetni, és ne kelljen agyondolgoztatni nem neki való szerepekben énekeseket. Aki pedig kiesik a rostán, méltó módon tudjon elvonulni, ne legyen sem ő, sem a MÁO arra kényszerítve, hogy szerepeltesse a pénzér. Ehhez (sokan cikiztek már érte) böcsületes tervek, annak tisztességes, jószándékú iparos végrehajtása szükséges, és olyan pénzösszeg, amit ehhez rendelnek. Véleményem szerint a pénz benne kering a rendszerben, csak annyi irányú ellenérdekeltség van, hogy nem meri senki megfogni a szekér rúdját, hogy egy irányba egyenesen és rezzenéstelenül húzza. Várom, hogy megszülessenek a jó gondolatok, ötletek, legyen állami akarat ahhoz, hogy megszabaduljanak a feneketlen költségvetési zsáktól, és emberi akarat arra, hogy a megújulást végrehajtsák. Ez az átalakulás előbb-utóbb el fog jönni. És ha bekövetkezik, miért fognak minket szidni tiszteletlen fórumtársaink?
Csak a pontosság kedvéért, Radics szerint Fityiszt leültették, ezért nincs munkaruha stb. térítése. Tévedés, ha ülne, akkor lenne teljes állami \"kiszolgálása\". De más: felháborodott, ha régebben jársz körünkbe, olvashatod, hogy mindenképpen azt a felfogást képviselem: egy operaénekes, vagy egy színész ne legyen közalkalmazott, mint az adóellenőr, vagy a lakásügyi előadó. Meg kell LASSAN - mert azért mégiscsak művészeti intézmény - teremteni azt a piaci körülményt, ahol el lehet érni, hogy csak a jó énekesek énekeljenek, hogy magas művészeti szinvonalon teljesítsen a zenekar és az énekkar, lehessen jó(!) külföldi énekeseket felléptetni, és ne kelljen agyondolgoztatni nem neki való szerepekben énekeseket. Aki pedig kiesik a rostán, méltó módon tudjon elvonulni, ne legyen sem ő, sem a MÁO arra kényszerítve, hogy szerepeltesse a pénzér. Ehhez (sokan cikiztek már érte) böcsületes tervek, annak tisztességes, jószándékú iparos végrehajtása szükséges, és olyan pénzösszeg, amit ehhez rendelnek. Véleményem szerint a pénz benne kering a rendszerben, csak annyi irányú ellenérdekeltség van, hogy nem meri senki megfogni a szekér rúdját, hogy egy irányba egyenesen és rezzenéstelenül húzza. Várom, hogy megszülessenek a jó gondolatok, ötletek, legyen állami akarat ahhoz, hogy megszabaduljanak a feneketlen költségvetési zsáktól, és emberi akarat arra, hogy a megújulást végrehajtsák. Ez az átalakulás előbb-utóbb el fog jönni. És ha bekövetkezik, miért fognak minket szidni tiszteletlen fórumtársaink?
3246 cintula 2003-11-27 09:13:52
Szép! Erre érdemes inni egyet.
Szép! Erre érdemes inni egyet.
3245 zti 2003-11-27 08:45:25
Tóth Aladár tudott dicsérni is ha kellett. csak kevesekről írt, közéjük tartozik Sergio Failoni. A Nyugatban megjelent Tóth Aladár írások közöl az olasz karmesterről szóló az egyetlen, amelyben egy művészről hosszan, és kizárólag az elismerés hangján szól. Tóth Aladár: Failoni Sergio a hangversenyteremben (Nyugat, 1932) Zeneéletünk fokozatos gazdagodásának talán leghangosabb hirdetői: az újonan alakult magyar zenekarok. Filharmonikusaink ma már három új testülettel - a Budapesti Hangversenyzenekarral, a Székesfővárosi Zenekarral és a Magyar Szimfónikus Zenekarral - oszthatják meg azt a fontos kultúrális hivatást, melyet hosszú ideig egyedül kellett betölteniök. Legnagyobb nyereség kétségkívül a Budapesti Hangversenyzenekar: szervezője, Zsolt Nándor - Weiner Leó támogatásával - valóban elsőrendű együttest állított sorompóba. Kevésbé szerencsés kezdet után a Székesfővárosi Zenekar is lassanként rátér a komoly fejlődés útjára. Orcheszterkultúránk további sorsát most már a vezető karmesterek tehetsége, egyéni kíválósága fogja megszabni. Mert, ahogyan Bülow mondta: «nincs rossz zenekar... csak rossz karmester». Fiatal orchesztertestületeinknek szerencsére nem kell messze menniök olyan kalauzért, aki a zenekari művészet legmagasabb csúcsára vezetheti őket. A rátermett vezért megtalálhatják operaházunkban, azaz annak zseniális olasz karmesterében, Failoni Sergióban. A Budapesti Hangversenyzenekar figyelmét nem is kerülte el az a rendkívüli érték, melyet számára Failoni művészete jelenthet: egész hangversenysorozat vezényletét bízta az olasz mesterre. A szezon első felében rendezett koncertek teljes mértékben igazolták a hozzájuk fűzött várakozást, azonkívül érdekes vonásokkal egészítették ki Failoni művészi portréját. Failoni az operaházban már megmutatta, hogy elsőrendű Wagner-dirigens; hogy Verdi zeneműveiben, sőt Rossini, Donizetti, Ponchielli és Puccini operáin keresztül is fel tudja idézni az olasz muzsika klasszikus szellemét; hogy olyan népi gyökerekből táplálkozó kultúrákhoz, melyek távolabb esnek a zenei műveltség évezredes európai közösségétől, így Musszorgszki mély orosz költészetéhez vagy Manuel de Falla spanyol világához szintén megtalálja az utat; mindezen felül Kodály zsoltárával még azt is bebizonyította, hogy nem «előkelő idegen» nálunk, hogy tud olvasni annak a népnek lelkében, melynek vendége. Bámultuk kezdettől fogva ezt a sokoldalúságot és bámulatunk még csak fokozódott, mikor Failoni, mint koncert-karmester, megismertette velünk művészi felfogását Mozartról, Beethovenről, Straussról. Ez a sokoldalúság nála nem holmi felszínesen nagyvilági, éppen könnyű fajsúlyánál fogva mozgékony szellem galantériája. Failoni nem tartozik azoknak a mindent ügyesen lefölözőknek sorába, akiknek csak a stílus legolcsóbb lehetőségeire van szemük, akik Mozartnál «finomkodnak», Beethovennél «hősieskednek», Bachnál «ájtatoskodnak», az olaszoknál «szenzuálisak», a franciáknál «parfőmösek és pikánsak» stb. Sokoldalúságának azonban nem lehet egyedüli magyarázata az a hatalmas és mély formaérzék sem, mellyel, mint a legnemesebb olasz tradíciók letéteményese, mindent, ami a zenében alakot öltött, bámulatos plaszticitással ragad meg. A képzelet gazdagsága szintén legfeljebb csak egyik eleme lehet müvészete átfogó erejének, hiszen amibe fantáziája belekapaszkodik, azon egyszersmind már lelke egész forróságával is csüng. Failoni egyetemességének titka: ez a művész az egyetemes emberi élet perspektívájából tudja nézni a muzsikát, elérkezett tehát arra a magaslatra, honnan a zene világának legkülönfélébb birodalmai egyetlen összefüggő tájként terülnek el előtte. Egyik talán közelebb, másik talán messzebb esik egyéniségétől, de egyik sincs olyan messzi, hogy ne érezné vele a kontaktust. Csak annak a művésznek fantáziája, formaérzéke, intelligenciája tapinthatja ki ilyen világosan a formák különféleségét, akinek embersége ilyen mélyen érzi minden művészet egységét. Ime Failoni Mozart-interpretálása. Milyen távol áll azoktól, akik - mivel Mozart szenvedélyének ereje: «karcsú» erő - filigrán allonge-parókás rokokófigurát faragnak Mozartból. De távol áll a formai artisztikumok Mozartjától is; ami annál figyelemreméltóbb, mert az olaszokat általában éppen Mozart formaművészete téveszti meg. Mozart ugyanis sokat tanult az olasz muzsikától. Művészetében az olasz hallgató ismerősnek érezhet számtalan formai elemet; ettől az ismerős formavilágból azonban ismerős költői szellemet is követel; a «Figaro lakodalma» poézisében a «Szevillai borbély» színpadi életét keresi; természetesen amit így talál: az jóformán semmi. Failoni ezzel szemben világosan érzi, mi van az olaszos formák mögött; teljes igazságában tudja felidézni Mozart szellemét, mely végeredményben Bach, Beethoven, Wagner nemzetének szelleme. Még a fiatal Mozartnak itáliai útján komponált motettái sem tévesztették meg. Mert itt is Mozart emberségét nézte, azt az egyéni életet, mely gyermeki rajongással, ifjúi hévvel issza magába Itáliának muzsikában felragyogó szépségét. Hogy Failoni ezeket, az ifjú Mozartot megigéző szépségeket, olasz ember létére mintegy önmagából merítheti: külön varázsa interpretációjának. Aki már a fiatal Mozart olasz dialektusát ennyire mozarti szellemben tudja tolmácsolni, annak szabad az út az immár egészen saját nyelvét beszélő késői Mozart remekeihez. És valóban: hosszú idők óta egyetlenegyszer sem szólalt meg nálunk olyan hatalmasan, olyan gazdagon és teljesen Mozart-muzsika, mint ezidén Failoni karmesterpálcája nyomán a nagy Esz-dur szimfónia. Az elérhetetlenbe vesző álmok és a végtelenbe lendülő nemes szenvedélyek, a határtalan kék egeket idéző, napsugaras örömök felragyogása és az örök éjszakákat idéző, felhődző bánatok elborulásai, egyszóval a mozarti poézisnak határtalan távlatokba nyíló belső képei szinte eszményi természetességgel öltöttek testet a szólamok szigorúan plasztikus vonalaiban, a gyönyörűen kiegyenlített, szervesen egységes zenekari hangzás eufóniájában, az egyes hangszerek lelkének önmagában nyugvó szolisztikus szépségében, a felépítés tökéletes harmóniájában. Failoninak azonban szüksége van mindig valamiféle egységes, harmonikusan lekerekített «testre», akkor is, ha benne az élet végtelenségével, örök hullámzásával eltelt német kultúra lelkét eleveníti meg. Mert ne feledjük: ő nem tagadja meg azt a szigorúan zárt formákat teremtő olasz szellemet, melynek Dante terzináit köszönhetjük; nem tagadja meg, csak korlátait tágítja annyira, hogy magába fogadhassa akár saját ellentétét is. Mozart formáinak tökéletes harmoniája, tiszta szépsége pompás támpont, melyen biztosan megvetheti lábát. Ahol ez hiányzik, más plasztikusan lezárható kereteket keres. A Wagner-zenekar szélesen hömpölygő, parttalan áradatát például a wagneri víziók «kézzelfogható» képszerűségének medencéjében fogja fel. Ilyen kívülről megragadható «testi» egységet legnehezebb Beethoven művészetében találnunk. Mert Beethoven formáiban jóformán semmi sincs, amit önálló életre lehetne támasztani. Ez a művészet csupa hatalmas alakító erő, de formái azonnal elvesztik valódi értelmüket, mihelyt - bármily kevéssé is - aláhúzzuk, hangsúlyozzuk őket. Beethoven a zeneirodalom legszabadabb szelleme. Failoni nagyon jól tudja ezt. Finom intuícióval megérzi, hogy kultúrájával csak egy úton át juthat be Beethoven világába: a különféle lelkiállapotok beethoveni rajzán keresztül. Tudjuk, hogy Beethoven maga ragadott ki belső életének illusztrálására kézzelfogható szimbólumokat a reális életből. Küzdelmeihez felidézi a «hős» alakját, örömeihez a táncoló parasztot, szenvedéséhez gyászmeneteket vonultat fel és így tovább. Igaz, ezeket a képeket csak egy-egy pillanatra ragadja ki a külső élet forgatagából, hiszen nem őket festi, velük fest. De ez a pillanat elég Failoninak, hogy meghódítsa magának Beethoven költői birodalmát. Elég a VII. szimfónia ragyogó előadására utalnunk, melyben a beethoveni öröm, melanchólia, humor és ujjongó, mámoros diadal képeit hatalmas erővel idézte fel, hol nagyvonalú freskószerűségükben, hol a lelkiélet legtitkosabb rezdüléseit követő differenciáltságukban, de alig megragadva, máris átszellemítve őket. Valami azonban mégis hiányzik Failoni Beethovenéből: ezek a képek élesen tükrözik ugyan Beethoven belső világát, de önmagukban nyugvó befejezettségükben nem mutatják ennek a világnak küzdelmes alakulását. Nála nem érezzük a szenvedés útját, mely az örömhöz vezet, itt nem szüli az élet szerelme a bánatot, a bánat a küzdelmet az ujjongó diadalig. Failoni nem adja nekünk olyan teljesen a beethoveni életet, mint a mozarti vagy wagneri életet. Strauss Richárd már lényegesen könnyebb probléma elé állítja Failonit. Már a Strauss-orcheszter életerőtől duzzadó érzéki teljében is valóságos paradicsomkertben érezheti magát az ilyen ragyogó, fölényes karmestervirtuóz. És azután a program-zene naturalisztikus pompája! Failoni természetesen itt sem áll meg a külsőségeknél. Karmesterpálcája a Don Quixoteban meggyőzően hirdette: a valóságot Strauss módjára csak az «utánozhatja», aki tudja szeretni is Strauss-módjára a valóságot. És Strauss annyira tudja szeretni az élet valóságát, hogy mély meghatódottsággal öleli magához még azt a búsképű lovagot is, aki egy magasabb élet álmát kergetve botorkál a realitás világában. A német költő természetesen el sem tudja képzelni a valóságot az álom engesztelhetetlen ellenségének. Ő maga nagyon is otthon érzi magát abban a világban, hol Cervantes hőse otthontalanul bolyong. Neki a birkanyáj birkanyájnak, a szélmalom szélmalomnak is kedves. Siratja az elérhetlen álmokat és kacagja a botorul utánuk indulót, de nem keserűn, nem tragikus mélységgel, hiszen számára az, ami elérhető, már kicsit kárpótlása, vagy még inkább záloga annak, ami elérhetetlen. Strauss hisz az életben, zenéjében visszacseng valami - igaz raffinériákba bágyadtan, parvenű-nyárspolgári nagyhangúsággal - Haydn rendíthetetlen optimizmusából, mélységes idealizmusából. Failoni ezt a német idealizmust szólaltatta meg a «Don Quixote»-ban, interpretálása ezért valami felemelő páthoszt, valami nemes ragyogást kölcsönzött a Strauss-muzsika hangjainak. - Művész, aki meg tudja mutatni a legnagyobb zeneköltők valódi nagyságát és aki ezenkívül még a kisebb komponistákban is azt tárja fel, amiben azok rokonok a legnagyobbakkal, az ilyen művész kultúrmissziót tölt be, kultúrmissziót a legjavából.
Tóth Aladár tudott dicsérni is ha kellett. csak kevesekről írt, közéjük tartozik Sergio Failoni. A Nyugatban megjelent Tóth Aladár írások közöl az olasz karmesterről szóló az egyetlen, amelyben egy művészről hosszan, és kizárólag az elismerés hangján szól. Tóth Aladár: Failoni Sergio a hangversenyteremben (Nyugat, 1932) Zeneéletünk fokozatos gazdagodásának talán leghangosabb hirdetői: az újonan alakult magyar zenekarok. Filharmonikusaink ma már három új testülettel - a Budapesti Hangversenyzenekarral, a Székesfővárosi Zenekarral és a Magyar Szimfónikus Zenekarral - oszthatják meg azt a fontos kultúrális hivatást, melyet hosszú ideig egyedül kellett betölteniök. Legnagyobb nyereség kétségkívül a Budapesti Hangversenyzenekar: szervezője, Zsolt Nándor - Weiner Leó támogatásával - valóban elsőrendű együttest állított sorompóba. Kevésbé szerencsés kezdet után a Székesfővárosi Zenekar is lassanként rátér a komoly fejlődés útjára. Orcheszterkultúránk további sorsát most már a vezető karmesterek tehetsége, egyéni kíválósága fogja megszabni. Mert, ahogyan Bülow mondta: «nincs rossz zenekar... csak rossz karmester». Fiatal orchesztertestületeinknek szerencsére nem kell messze menniök olyan kalauzért, aki a zenekari művészet legmagasabb csúcsára vezetheti őket. A rátermett vezért megtalálhatják operaházunkban, azaz annak zseniális olasz karmesterében, Failoni Sergióban. A Budapesti Hangversenyzenekar figyelmét nem is kerülte el az a rendkívüli érték, melyet számára Failoni művészete jelenthet: egész hangversenysorozat vezényletét bízta az olasz mesterre. A szezon első felében rendezett koncertek teljes mértékben igazolták a hozzájuk fűzött várakozást, azonkívül érdekes vonásokkal egészítették ki Failoni művészi portréját. Failoni az operaházban már megmutatta, hogy elsőrendű Wagner-dirigens; hogy Verdi zeneműveiben, sőt Rossini, Donizetti, Ponchielli és Puccini operáin keresztül is fel tudja idézni az olasz muzsika klasszikus szellemét; hogy olyan népi gyökerekből táplálkozó kultúrákhoz, melyek távolabb esnek a zenei műveltség évezredes európai közösségétől, így Musszorgszki mély orosz költészetéhez vagy Manuel de Falla spanyol világához szintén megtalálja az utat; mindezen felül Kodály zsoltárával még azt is bebizonyította, hogy nem «előkelő idegen» nálunk, hogy tud olvasni annak a népnek lelkében, melynek vendége. Bámultuk kezdettől fogva ezt a sokoldalúságot és bámulatunk még csak fokozódott, mikor Failoni, mint koncert-karmester, megismertette velünk művészi felfogását Mozartról, Beethovenről, Straussról. Ez a sokoldalúság nála nem holmi felszínesen nagyvilági, éppen könnyű fajsúlyánál fogva mozgékony szellem galantériája. Failoni nem tartozik azoknak a mindent ügyesen lefölözőknek sorába, akiknek csak a stílus legolcsóbb lehetőségeire van szemük, akik Mozartnál «finomkodnak», Beethovennél «hősieskednek», Bachnál «ájtatoskodnak», az olaszoknál «szenzuálisak», a franciáknál «parfőmösek és pikánsak» stb. Sokoldalúságának azonban nem lehet egyedüli magyarázata az a hatalmas és mély formaérzék sem, mellyel, mint a legnemesebb olasz tradíciók letéteményese, mindent, ami a zenében alakot öltött, bámulatos plaszticitással ragad meg. A képzelet gazdagsága szintén legfeljebb csak egyik eleme lehet müvészete átfogó erejének, hiszen amibe fantáziája belekapaszkodik, azon egyszersmind már lelke egész forróságával is csüng. Failoni egyetemességének titka: ez a művész az egyetemes emberi élet perspektívájából tudja nézni a muzsikát, elérkezett tehát arra a magaslatra, honnan a zene világának legkülönfélébb birodalmai egyetlen összefüggő tájként terülnek el előtte. Egyik talán közelebb, másik talán messzebb esik egyéniségétől, de egyik sincs olyan messzi, hogy ne érezné vele a kontaktust. Csak annak a művésznek fantáziája, formaérzéke, intelligenciája tapinthatja ki ilyen világosan a formák különféleségét, akinek embersége ilyen mélyen érzi minden művészet egységét. Ime Failoni Mozart-interpretálása. Milyen távol áll azoktól, akik - mivel Mozart szenvedélyének ereje: «karcsú» erő - filigrán allonge-parókás rokokófigurát faragnak Mozartból. De távol áll a formai artisztikumok Mozartjától is; ami annál figyelemreméltóbb, mert az olaszokat általában éppen Mozart formaművészete téveszti meg. Mozart ugyanis sokat tanult az olasz muzsikától. Művészetében az olasz hallgató ismerősnek érezhet számtalan formai elemet; ettől az ismerős formavilágból azonban ismerős költői szellemet is követel; a «Figaro lakodalma» poézisében a «Szevillai borbély» színpadi életét keresi; természetesen amit így talál: az jóformán semmi. Failoni ezzel szemben világosan érzi, mi van az olaszos formák mögött; teljes igazságában tudja felidézni Mozart szellemét, mely végeredményben Bach, Beethoven, Wagner nemzetének szelleme. Még a fiatal Mozartnak itáliai útján komponált motettái sem tévesztették meg. Mert itt is Mozart emberségét nézte, azt az egyéni életet, mely gyermeki rajongással, ifjúi hévvel issza magába Itáliának muzsikában felragyogó szépségét. Hogy Failoni ezeket, az ifjú Mozartot megigéző szépségeket, olasz ember létére mintegy önmagából merítheti: külön varázsa interpretációjának. Aki már a fiatal Mozart olasz dialektusát ennyire mozarti szellemben tudja tolmácsolni, annak szabad az út az immár egészen saját nyelvét beszélő késői Mozart remekeihez. És valóban: hosszú idők óta egyetlenegyszer sem szólalt meg nálunk olyan hatalmasan, olyan gazdagon és teljesen Mozart-muzsika, mint ezidén Failoni karmesterpálcája nyomán a nagy Esz-dur szimfónia. Az elérhetetlenbe vesző álmok és a végtelenbe lendülő nemes szenvedélyek, a határtalan kék egeket idéző, napsugaras örömök felragyogása és az örök éjszakákat idéző, felhődző bánatok elborulásai, egyszóval a mozarti poézisnak határtalan távlatokba nyíló belső képei szinte eszményi természetességgel öltöttek testet a szólamok szigorúan plasztikus vonalaiban, a gyönyörűen kiegyenlített, szervesen egységes zenekari hangzás eufóniájában, az egyes hangszerek lelkének önmagában nyugvó szolisztikus szépségében, a felépítés tökéletes harmóniájában. Failoninak azonban szüksége van mindig valamiféle egységes, harmonikusan lekerekített «testre», akkor is, ha benne az élet végtelenségével, örök hullámzásával eltelt német kultúra lelkét eleveníti meg. Mert ne feledjük: ő nem tagadja meg azt a szigorúan zárt formákat teremtő olasz szellemet, melynek Dante terzináit köszönhetjük; nem tagadja meg, csak korlátait tágítja annyira, hogy magába fogadhassa akár saját ellentétét is. Mozart formáinak tökéletes harmoniája, tiszta szépsége pompás támpont, melyen biztosan megvetheti lábát. Ahol ez hiányzik, más plasztikusan lezárható kereteket keres. A Wagner-zenekar szélesen hömpölygő, parttalan áradatát például a wagneri víziók «kézzelfogható» képszerűségének medencéjében fogja fel. Ilyen kívülről megragadható «testi» egységet legnehezebb Beethoven művészetében találnunk. Mert Beethoven formáiban jóformán semmi sincs, amit önálló életre lehetne támasztani. Ez a művészet csupa hatalmas alakító erő, de formái azonnal elvesztik valódi értelmüket, mihelyt - bármily kevéssé is - aláhúzzuk, hangsúlyozzuk őket. Beethoven a zeneirodalom legszabadabb szelleme. Failoni nagyon jól tudja ezt. Finom intuícióval megérzi, hogy kultúrájával csak egy úton át juthat be Beethoven világába: a különféle lelkiállapotok beethoveni rajzán keresztül. Tudjuk, hogy Beethoven maga ragadott ki belső életének illusztrálására kézzelfogható szimbólumokat a reális életből. Küzdelmeihez felidézi a «hős» alakját, örömeihez a táncoló parasztot, szenvedéséhez gyászmeneteket vonultat fel és így tovább. Igaz, ezeket a képeket csak egy-egy pillanatra ragadja ki a külső élet forgatagából, hiszen nem őket festi, velük fest. De ez a pillanat elég Failoninak, hogy meghódítsa magának Beethoven költői birodalmát. Elég a VII. szimfónia ragyogó előadására utalnunk, melyben a beethoveni öröm, melanchólia, humor és ujjongó, mámoros diadal képeit hatalmas erővel idézte fel, hol nagyvonalú freskószerűségükben, hol a lelkiélet legtitkosabb rezdüléseit követő differenciáltságukban, de alig megragadva, máris átszellemítve őket. Valami azonban mégis hiányzik Failoni Beethovenéből: ezek a képek élesen tükrözik ugyan Beethoven belső világát, de önmagukban nyugvó befejezettségükben nem mutatják ennek a világnak küzdelmes alakulását. Nála nem érezzük a szenvedés útját, mely az örömhöz vezet, itt nem szüli az élet szerelme a bánatot, a bánat a küzdelmet az ujjongó diadalig. Failoni nem adja nekünk olyan teljesen a beethoveni életet, mint a mozarti vagy wagneri életet. Strauss Richárd már lényegesen könnyebb probléma elé állítja Failonit. Már a Strauss-orcheszter életerőtől duzzadó érzéki teljében is valóságos paradicsomkertben érezheti magát az ilyen ragyogó, fölényes karmestervirtuóz. És azután a program-zene naturalisztikus pompája! Failoni természetesen itt sem áll meg a külsőségeknél. Karmesterpálcája a Don Quixoteban meggyőzően hirdette: a valóságot Strauss módjára csak az «utánozhatja», aki tudja szeretni is Strauss-módjára a valóságot. És Strauss annyira tudja szeretni az élet valóságát, hogy mély meghatódottsággal öleli magához még azt a búsképű lovagot is, aki egy magasabb élet álmát kergetve botorkál a realitás világában. A német költő természetesen el sem tudja képzelni a valóságot az álom engesztelhetetlen ellenségének. Ő maga nagyon is otthon érzi magát abban a világban, hol Cervantes hőse otthontalanul bolyong. Neki a birkanyáj birkanyájnak, a szélmalom szélmalomnak is kedves. Siratja az elérhetlen álmokat és kacagja a botorul utánuk indulót, de nem keserűn, nem tragikus mélységgel, hiszen számára az, ami elérhető, már kicsit kárpótlása, vagy még inkább záloga annak, ami elérhetetlen. Strauss hisz az életben, zenéjében visszacseng valami - igaz raffinériákba bágyadtan, parvenű-nyárspolgári nagyhangúsággal - Haydn rendíthetetlen optimizmusából, mélységes idealizmusából. Failoni ezt a német idealizmust szólaltatta meg a «Don Quixote»-ban, interpretálása ezért valami felemelő páthoszt, valami nemes ragyogást kölcsönzött a Strauss-muzsika hangjainak. - Művész, aki meg tudja mutatni a legnagyobb zeneköltők valódi nagyságát és aki ezenkívül még a kisebb komponistákban is azt tárja fel, amiben azok rokonok a legnagyobbakkal, az ilyen művész kultúrmissziót tölt be, kultúrmissziót a legjavából.
3244 WiseGentleman 2003-11-26 22:52:29
Hölgyek, urak, azt mondjátok, hogy a Tannhauserhez a tűzoltósisakokat és az ülőpárnákat nem Szinetár állja személyesen?
Hölgyek, urak, azt mondjátok, hogy a Tannhauserhez a tűzoltósisakokat és az ülőpárnákat nem Szinetár állja személyesen?
