111 Megén 2004-09-21 09:00:08 [Válasz erre: 110 Búbánat 2004-09-20 23:00:02]
Fantasztikus, hogy mi mindent tudsz. Köszönöm az infot.
Fantasztikus, hogy mi mindent tudsz. Köszönöm az infot.
110 Búbánat 2004-09-20 23:00:02 [Válasz erre: 109 Megén 2004-09-20 09:00:26]
Lesz is. A Liszt Ferenc Társaság immár harmincadik alkalommal szervezte meg és bonyolította le a Nemzetközi Liszt Ferenc Hanglemez Nagydíj versenyt. A szervező – szintén harmincadik alkalommal – Meixner Mihály, a 9 tagú zsűri elnöke Soproni József volt. 9 cégtől 24 (2003-ban kiadott) CD érkezett. Közülük a zsűri egy-egy angol, illetve amerikai kiadványt talált Nagydíjra érdemesnek: Sergio Fiorentino zongoraművésznek az Appian cégnél megjelent CD-jét, valamint a Telarc-nál megjelent különlegességet: a töredékként fennmaradt Szent Szaniszló oratórium James Conlon vezényelte felvételét. A verseny megrendezését a Nemzeti Kulturális Alapprogram szponzorálta. A Nagydíjak kiosztása – szokás szerint – október 22-én, az ünnepi születésnapi Liszt hangversenyen, a Zeneakadémia Nagytermében lesz. A Liszt Ferenc Társaság főtitkára, Dr. Hamburger Klára szeptemberi körlevelében olvasom azt is, hogy az említett hangversenyt – Névadónk 193. születésnapján – a Budapesti Filharmónia KHT-vel és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemmel közösen szervezi a Liszt Ferenc Társaság, mint mindig. Műsora ezúttal összekapcsolódik a Liszt által is nagyon tisztelt olasz költő, Francesco Petrarca születése 700. évfordulójának megünneplésével. A különleges hangverseny hallgatói ugyanakkor Liszt Ferenc alkotói műhelyébe, stílusának fejlődésébe is betekintést nyerhetnek. Azáltal, hogy módjuk lesz egymásután meghallgatni Petrarca szonettjeire készült műveinek háromféle változatát: első, magas énekhangra és zongorára írott verziójukat, 1838-39-ből (Benedetto sia \'L giorno; I vidi in terra angelici costumi; Pace non trovo)– a zongoradarabok második, végleges, 1846 után készült – változatát, a Zarándokévek II., „Itália” kötetéből, és végül a Petrarca- szonettek mély énekhangra és zongorára készült utolsó változatát, 1861-ből. Elhangzik még a hangversenyen a Liszt által annyira szeretett Franz Schubert három, Petrarca-szövegekre készült dala (\"Apollo, lebet noch\" D.628; \"Allein, nachdenklich, wie gelahmt\" D. 629.; \"Nunmehr, da Himmel, ERde\" D.630), s a műsort a Dante-szonáta zárja. Az előadók: fiatal, tehetséges magyar művészek: Fodor Beatrix (szoprán), Wiedemann Bernadett (alt), Farkas Gábor és Virág Emese (zongora). Jegyárak: 1800 – 1500 -1200 Ft. A Társaság szokás szerint átvállalja tagjai jegyárának 25%-át.
Lesz is. A Liszt Ferenc Társaság immár harmincadik alkalommal szervezte meg és bonyolította le a Nemzetközi Liszt Ferenc Hanglemez Nagydíj versenyt. A szervező – szintén harmincadik alkalommal – Meixner Mihály, a 9 tagú zsűri elnöke Soproni József volt. 9 cégtől 24 (2003-ban kiadott) CD érkezett. Közülük a zsűri egy-egy angol, illetve amerikai kiadványt talált Nagydíjra érdemesnek: Sergio Fiorentino zongoraművésznek az Appian cégnél megjelent CD-jét, valamint a Telarc-nál megjelent különlegességet: a töredékként fennmaradt Szent Szaniszló oratórium James Conlon vezényelte felvételét. A verseny megrendezését a Nemzeti Kulturális Alapprogram szponzorálta. A Nagydíjak kiosztása – szokás szerint – október 22-én, az ünnepi születésnapi Liszt hangversenyen, a Zeneakadémia Nagytermében lesz. A Liszt Ferenc Társaság főtitkára, Dr. Hamburger Klára szeptemberi körlevelében olvasom azt is, hogy az említett hangversenyt – Névadónk 193. születésnapján – a Budapesti Filharmónia KHT-vel és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemmel közösen szervezi a Liszt Ferenc Társaság, mint mindig. Műsora ezúttal összekapcsolódik a Liszt által is nagyon tisztelt olasz költő, Francesco Petrarca születése 700. évfordulójának megünneplésével. A különleges hangverseny hallgatói ugyanakkor Liszt Ferenc alkotói műhelyébe, stílusának fejlődésébe is betekintést nyerhetnek. Azáltal, hogy módjuk lesz egymásután meghallgatni Petrarca szonettjeire készült műveinek háromféle változatát: első, magas énekhangra és zongorára írott verziójukat, 1838-39-ből (Benedetto sia \'L giorno; I vidi in terra angelici costumi; Pace non trovo)– a zongoradarabok második, végleges, 1846 után készült – változatát, a Zarándokévek II., „Itália” kötetéből, és végül a Petrarca- szonettek mély énekhangra és zongorára készült utolsó változatát, 1861-ből. Elhangzik még a hangversenyen a Liszt által annyira szeretett Franz Schubert három, Petrarca-szövegekre készült dala (\"Apollo, lebet noch\" D.628; \"Allein, nachdenklich, wie gelahmt\" D. 629.; \"Nunmehr, da Himmel, ERde\" D.630), s a műsort a Dante-szonáta zárja. Az előadók: fiatal, tehetséges magyar művészek: Fodor Beatrix (szoprán), Wiedemann Bernadett (alt), Farkas Gábor és Virág Emese (zongora). Jegyárak: 1800 – 1500 -1200 Ft. A Társaság szokás szerint átvállalja tagjai jegyárának 25%-át.
109 Megén 2004-09-20 09:00:26
Októberi koncertkalauzban olvastam, hogy Gödöllőn októberben Liszt hangversenyek lesznek a kastély-színházban. Kezdetnek már ez is jó! Itthon legyen több Liszt mű a hangversenyeken!
Októberi koncertkalauzban olvastam, hogy Gödöllőn októberben Liszt hangversenyek lesznek a kastély-színházban. Kezdetnek már ez is jó! Itthon legyen több Liszt mű a hangversenyeken!
108 Búbánat 2004-09-19 18:56:26
Devich Márton a Magyar Nemzet 1996. szeptember 7-i számában hosszan foglalkozik Liszt Ferenccel annak az apropóján, hogy abban az évben emlékezett meg a zenei világ Liszt Ferenc halálának 110., születésének 185. évfordulójáról. Ebben a cikkben olvastam arról többek között, hogy készülőben van egy tematikus műjegyzék, amely évek óta tudományos igényességgel készül Eckhardt Mária, a Liszt Ferenc Múzeum és Kutatóközpont igazgatója és Rena Mueller New York-i Liszt-kutató vezetésével. Azóta eltelt nyolc év, jó lenne tudni, jelenleg hol tart az ügy. Akkor, 1996-ban a következőket lehetett tudni erről a monstre vállalkozásról. Tudvalevő, hogy a Liszt-művek sokasága között meglehetősen kaotikus állapotok uralkodnak. Lisztnek több mint ezerháromszáz darabját tartják számon. Sőt, számtalan kompozíciójának számtalan változata létezik, és még mindig újabb művei kerülnek elő. Ugyancsak komoly kutatómunkát vett a nyakába Detlef Altenburg regensburgi profeszor. Ő gyűjti össze, szerkeszti és adja közre hat kötetben a Breitkopf & Härtel gondozásában Liszt összes prózai írását, tanulmányát. Ezek nagy része franciául íródott, és nem egészen tisztázódott, hogy melyiküket fogalmazta maga a zeneszerző. A feltevések szerint nagy részüket az a két hölgy vetette papírra, akik Liszt mellett éltek – Marie d’ Agoult grófné és Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegné. Az eddig megjelent kötetekben a teljes terjedelemben közölt Liszt-szövegek mellett megismerhetjük a tanulmányok keletkezésének történetét, illetve korabeli fogadtatását is. Időközben már forgalomba került a közelmúlt szenzációja, a neves Kanadában élő zenetudós, Alan Walker háromkötetes munkája, és ezzel teljessé vált a legnagyobb Liszt-életrajz és pályaív, amit valaha is írtak. Alan Walker könyve számos eddig ismeretlen dokumentum alapján készült, a szerző, akár egy keresztrejtvényt, megfejtette Liszt Ferenc és családja életének néhány fontos, de homályban maradt epizódját, és több szenzációs újdonságra is rávilágít. Liszt leánya, Cosima féltestvérének Versailles-ban található hagyatékából származó dokumentumok alapján további részletekre derített fényt Cosima Wagner iránti szerelméről, házasságtöréséről, arról, hogyan hagyta el férjét, Hans von Bülow-t, valamint arról, hogy mit szólt mindehhez Liszt Ferenc, akinek Bülow kedvenc tanítványa volt, de aki igen tisztelte Wagner művészetét is. Tudható, Liszt mindent megtett, hogy leányának házasságát megmentse. Alan Walker könyve egyébként pontot tesz annak a vitának a végére is, hogy Liszt Ferenc magyar zeneszerző volt-e vagy sem. Walker a legnagyobb természetességgel magyarként, de egyszersmind európai személyiségként kezeli a komponistát. Annak idején újdonságnak számított a Liszt-kutatásban dr. Hamburger Klára zenetörténésznek, Liszt-kutatónak az egyik belga kiadónál franciául megjelent kötete is, amelyben 138 addig kiadatlan bayreuthi és 14 párizsi Liszt-levelet adott közre. Segítségükkel a zeneszerzőnek és gyermekeinek – különösen Cosimának – a viszonya új megvilágításba kerül. Azt is megtudhatjuk a kötetből, hogy mennyire szorgalmazta Liszt Wagnernek a bayreuthi színház javára rendezett pesti hangvesenyét, amely nevezetes közös koncertjük lett 1875. március 10-én a Vigadóban. Liszt általában rendkívül szerényen nyilatkozott műveiről egész életében. Ritka kivétel az a levél, amelyben az Esztergomi miséről igen elégedetten ír Cosimának: ” Úgy ajánld ezt a partitúrát Hans (von Bülow) figyelmébe, mint a szemem fényét..., határozottan fenntartom azt a véleményemet, hogy a misém nagyon katolikus és nagyon jó”.
Devich Márton a Magyar Nemzet 1996. szeptember 7-i számában hosszan foglalkozik Liszt Ferenccel annak az apropóján, hogy abban az évben emlékezett meg a zenei világ Liszt Ferenc halálának 110., születésének 185. évfordulójáról. Ebben a cikkben olvastam arról többek között, hogy készülőben van egy tematikus műjegyzék, amely évek óta tudományos igényességgel készül Eckhardt Mária, a Liszt Ferenc Múzeum és Kutatóközpont igazgatója és Rena Mueller New York-i Liszt-kutató vezetésével. Azóta eltelt nyolc év, jó lenne tudni, jelenleg hol tart az ügy. Akkor, 1996-ban a következőket lehetett tudni erről a monstre vállalkozásról. Tudvalevő, hogy a Liszt-művek sokasága között meglehetősen kaotikus állapotok uralkodnak. Lisztnek több mint ezerháromszáz darabját tartják számon. Sőt, számtalan kompozíciójának számtalan változata létezik, és még mindig újabb művei kerülnek elő. Ugyancsak komoly kutatómunkát vett a nyakába Detlef Altenburg regensburgi profeszor. Ő gyűjti össze, szerkeszti és adja közre hat kötetben a Breitkopf & Härtel gondozásában Liszt összes prózai írását, tanulmányát. Ezek nagy része franciául íródott, és nem egészen tisztázódott, hogy melyiküket fogalmazta maga a zeneszerző. A feltevések szerint nagy részüket az a két hölgy vetette papírra, akik Liszt mellett éltek – Marie d’ Agoult grófné és Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegné. Az eddig megjelent kötetekben a teljes terjedelemben közölt Liszt-szövegek mellett megismerhetjük a tanulmányok keletkezésének történetét, illetve korabeli fogadtatását is. Időközben már forgalomba került a közelmúlt szenzációja, a neves Kanadában élő zenetudós, Alan Walker háromkötetes munkája, és ezzel teljessé vált a legnagyobb Liszt-életrajz és pályaív, amit valaha is írtak. Alan Walker könyve számos eddig ismeretlen dokumentum alapján készült, a szerző, akár egy keresztrejtvényt, megfejtette Liszt Ferenc és családja életének néhány fontos, de homályban maradt epizódját, és több szenzációs újdonságra is rávilágít. Liszt leánya, Cosima féltestvérének Versailles-ban található hagyatékából származó dokumentumok alapján további részletekre derített fényt Cosima Wagner iránti szerelméről, házasságtöréséről, arról, hogyan hagyta el férjét, Hans von Bülow-t, valamint arról, hogy mit szólt mindehhez Liszt Ferenc, akinek Bülow kedvenc tanítványa volt, de aki igen tisztelte Wagner művészetét is. Tudható, Liszt mindent megtett, hogy leányának házasságát megmentse. Alan Walker könyve egyébként pontot tesz annak a vitának a végére is, hogy Liszt Ferenc magyar zeneszerző volt-e vagy sem. Walker a legnagyobb természetességgel magyarként, de egyszersmind európai személyiségként kezeli a komponistát. Annak idején újdonságnak számított a Liszt-kutatásban dr. Hamburger Klára zenetörténésznek, Liszt-kutatónak az egyik belga kiadónál franciául megjelent kötete is, amelyben 138 addig kiadatlan bayreuthi és 14 párizsi Liszt-levelet adott közre. Segítségükkel a zeneszerzőnek és gyermekeinek – különösen Cosimának – a viszonya új megvilágításba kerül. Azt is megtudhatjuk a kötetből, hogy mennyire szorgalmazta Liszt Wagnernek a bayreuthi színház javára rendezett pesti hangvesenyét, amely nevezetes közös koncertjük lett 1875. március 10-én a Vigadóban. Liszt általában rendkívül szerényen nyilatkozott műveiről egész életében. Ritka kivétel az a levél, amelyben az Esztergomi miséről igen elégedetten ír Cosimának: ” Úgy ajánld ezt a partitúrát Hans (von Bülow) figyelmébe, mint a szemem fényét..., határozottan fenntartom azt a véleményemet, hogy a misém nagyon katolikus és nagyon jó”.
107 janomano 2004-09-18 22:24:00 [Válasz erre: 106 Búbánat 2004-09-18 10:06:54]
Érdekes, és felemelő, hogy hogyan lett a francia szalonzenészből európai nagyság, kiemelkedő pedagógus, és hitvalló zenész! Éltének története valódi legenda, vagy inkább legendák sora... Valahol így írt egy tanítványa: \"Az ember már attól jobb zongorista lett, hogy Ő a szobában tartózkodott..\"
Érdekes, és felemelő, hogy hogyan lett a francia szalonzenészből európai nagyság, kiemelkedő pedagógus, és hitvalló zenész! Éltének története valódi legenda, vagy inkább legendák sora... Valahol így írt egy tanítványa: \"Az ember már attól jobb zongorista lett, hogy Ő a szobában tartózkodott..\"
106 Búbánat 2004-09-18 10:06:54
Liszt vallásossága - a hívő keresztény „Gloria in excelsis Deo – Napi imájában itt emelte lelkét a Mindenhatóhoz Liszt Ferenc” – hirdeti kicsiny réztábla ma is a pesti ferencesek templomának jobb oldali első padsorában. Liszt mélyen hívő katolikus volt, confrater, azaz tiszteletbeli ferences szerzetes. Az ezt tanúsító okiratot a pesti ferences templom énekkari próbatermében őrzik. Liszt Ferenc szívén viselte egyháza zenéjének sorsát. Meghatározó élmény volt számára a gregoriánnal és a klasszikus polifónia remekműveivel való találkozás. Nemcsak kisebb motettái, vagy a palestrinás ihletésű Missa choralis gazdagítja liturgikus életművét, hanem az esztergomi bazilika felszentelésére komponált Missa solemnnis, vagy a Ferenc József császár és Erzsébet királyné koronázására készült Koronázási mise. Krisztus című oratóriuma a zenetörténet legnagyobb vallásos remekművei közé tartozik. A másik nagyszabású oratóriuma a Szent Erzsébet legendája nem tartozik szorosan ebbe a kategóriába, de ugyancsak remekmű. „Manapság, amikor az oltár remeg és inog, amikor a pulpitus és a vallási ceremónia a gúnyolódók és a szkeptikusok céltáblája, a művészetnek el kell hagynia a szentek szentjét, ki kell bontakoznia, és meg kell keresni azt a színteret, ahol teljes pompában megjelenhet a külvilágban. Milyen gyakran – igazából még a gyakorinál is többször – kell, hogy a zene elismerje az Istent és az embert, mint léte mozgatórugóit! Sietnie kell egyiktől a másikig, megnemesíteni, megnyugtatni és megszelídíteni az embert, áldani és dicsérni az Istent.” (Liszt Ferenc vallomása az egyházi és a világi zene fontosságáról – a forrás ismeretlen.)
Liszt vallásossága - a hívő keresztény „Gloria in excelsis Deo – Napi imájában itt emelte lelkét a Mindenhatóhoz Liszt Ferenc” – hirdeti kicsiny réztábla ma is a pesti ferencesek templomának jobb oldali első padsorában. Liszt mélyen hívő katolikus volt, confrater, azaz tiszteletbeli ferences szerzetes. Az ezt tanúsító okiratot a pesti ferences templom énekkari próbatermében őrzik. Liszt Ferenc szívén viselte egyháza zenéjének sorsát. Meghatározó élmény volt számára a gregoriánnal és a klasszikus polifónia remekműveivel való találkozás. Nemcsak kisebb motettái, vagy a palestrinás ihletésű Missa choralis gazdagítja liturgikus életművét, hanem az esztergomi bazilika felszentelésére komponált Missa solemnnis, vagy a Ferenc József császár és Erzsébet királyné koronázására készült Koronázási mise. Krisztus című oratóriuma a zenetörténet legnagyobb vallásos remekművei közé tartozik. A másik nagyszabású oratóriuma a Szent Erzsébet legendája nem tartozik szorosan ebbe a kategóriába, de ugyancsak remekmű. „Manapság, amikor az oltár remeg és inog, amikor a pulpitus és a vallási ceremónia a gúnyolódók és a szkeptikusok céltáblája, a művészetnek el kell hagynia a szentek szentjét, ki kell bontakoznia, és meg kell keresni azt a színteret, ahol teljes pompában megjelenhet a külvilágban. Milyen gyakran – igazából még a gyakorinál is többször – kell, hogy a zene elismerje az Istent és az embert, mint léte mozgatórugóit! Sietnie kell egyiktől a másikig, megnemesíteni, megnyugtatni és megszelídíteni az embert, áldani és dicsérni az Istent.” (Liszt Ferenc vallomása az egyházi és a világi zene fontosságáról – a forrás ismeretlen.)
105 Búbánat 2004-09-05 17:36:53
A MUZSIKA e havi számában, a portré rovatban, Dr. Hamburger Klára zenetörténésszel, Liszt-kutatóval, a Liszt Ferenc Társaság főtitkárával készített beszélgetést Mikes Éva, abból az alkalomból, hogy szeptemberben ünnepli a 70. születése napját. Ebből a beszélgetésből idézem Lisztre vonatkozó gondolatait: Életműve gerincéről így vall: „Elsősorban a figura érdekelt: a színes életű, ellentmondásokban gazdag, romantikus műész, a kivételesen rokonszenves gondolkozású, a nacionalista 19. századból kimagasló európai szellem, a nagy hatású zenei újító. De az is kihívást jelentett (huszonhat éve voltam, amikor az első könyv szerződését aláírtam!), hogy akkor nem volt még tudományos hitelű, magyar nyelvű életrajza, és hogy a munkám esetleg a külföld számára is érdekes lehet. A vele való foglalkozás közben rengeteget, nagyon sokfélét tanultam.” A Liszt Ferenc Társaság főtitkári feladatairól a következőket említi: „...Forrai Miklós tanár úr váratlanul felhívott, és megkérdezte, nem volna-e kedvem átvenni tőle a Liszt Ferenc Társaság vezetését. Így lettem 1992-ben, immár tizenkét éve főtitkár. Forrai tekintélyének, lelkes szervezőmunkájának köszönhető, hogy ez az 1893-ban alapított, a második világháborúig kisebb-nagyobb szünetekkel működő, Liszt kultuszát ápoló Társaság 1973-ban újjáalakulhatott. Ez a pártállamban igen jelentős eredménynek, kivételes sikernek számított. Azóta – most már 31 éve – folyamatosan működik, a rendszerváltás óta nonprofit civil egyesületként. Liszt olyan, kivételes szellemiségű muzsikus volt, akinek bűvkörében élni felemelő. Voltaképpen ez az első „állásom”, ahol a helyemen érzem magam. Próbálom életben tartani ezt az egyesületet (ha úgy tetszik: széplelkek számára alkalmas gittegyletet) – mint egy kis szigetet, ahol európai értelemben vett polgári stílusban kulturális értékeket, Liszt szelleméhez méltó, humánus, toleráns eszméket őrzünk és ápolunk, puszta szerelemből. Félek, már nem sokáig. A klasszikus zene iránti érdektelenség miatt a Liszt Ferenc Társaság is megszűnhet. Attól tartok, itt és most – az agresszivitás és arrogancia, a brutalitás korában, az olcsó és primitív szórakoztatóipari termékeket kultúrának minősítő korban – sokak számára már nem érték, amit én annak tartok: a tisztesség, az emberiesség, a mások iránti tapintat és türelem, a kultúra, a környezet, a természet tisztelete, féltő szeretete. Sajnos a tagok – nálam is idősebbek, javarészt az egykori Forrai Kórus tagjai, kisnyugdíjasok – egyre fogyatkoznak, újak alig-alig érkeznek. Ma még úgy négyszázan vagyunk...Kevés a pénz, egyre kevesebb. Pályázatainkra ad valamicskét az NKÖM, az NKA, a Főváros, a Terézváros. Van némi szerény tagdíj is, no meg akadnak pártoló tagok, akik többet adományoznak. A klubnapok előadói persze honorárium nélkül lépnek fel, és mi is évek óta ingyen dolgozunk... Mintegy tizennyolc testvértársasággal ápolunk kiváló baráti kapcsolatot – Európától Amerikán át Japánig és Ausztráliáig. A kilencvenes években még volt annyi energiám, hogy háromszor is szervezzek Budapesten Nemzetközi Liszt-konferenciát. Gyümölcsöző kapcsolatok, barátságok születtek az együttműködésből. A legutolsó 1999-ben volt, amikor sikerült egy kis pénzt szereznem, így annak ötnyelvű anyaga (Liszt 2000) címmel nyomtatásban is megjelenhetett; szép visszhangja volt a nemzetközi sajtóban…. Tervek: újabb Liszt-levélkötetet szeretnék összeállítani, és persze publikálni, ha találok hozzá kiadót...”
A MUZSIKA e havi számában, a portré rovatban, Dr. Hamburger Klára zenetörténésszel, Liszt-kutatóval, a Liszt Ferenc Társaság főtitkárával készített beszélgetést Mikes Éva, abból az alkalomból, hogy szeptemberben ünnepli a 70. születése napját. Ebből a beszélgetésből idézem Lisztre vonatkozó gondolatait: Életműve gerincéről így vall: „Elsősorban a figura érdekelt: a színes életű, ellentmondásokban gazdag, romantikus műész, a kivételesen rokonszenves gondolkozású, a nacionalista 19. századból kimagasló európai szellem, a nagy hatású zenei újító. De az is kihívást jelentett (huszonhat éve voltam, amikor az első könyv szerződését aláírtam!), hogy akkor nem volt még tudományos hitelű, magyar nyelvű életrajza, és hogy a munkám esetleg a külföld számára is érdekes lehet. A vele való foglalkozás közben rengeteget, nagyon sokfélét tanultam.” A Liszt Ferenc Társaság főtitkári feladatairól a következőket említi: „...Forrai Miklós tanár úr váratlanul felhívott, és megkérdezte, nem volna-e kedvem átvenni tőle a Liszt Ferenc Társaság vezetését. Így lettem 1992-ben, immár tizenkét éve főtitkár. Forrai tekintélyének, lelkes szervezőmunkájának köszönhető, hogy ez az 1893-ban alapított, a második világháborúig kisebb-nagyobb szünetekkel működő, Liszt kultuszát ápoló Társaság 1973-ban újjáalakulhatott. Ez a pártállamban igen jelentős eredménynek, kivételes sikernek számított. Azóta – most már 31 éve – folyamatosan működik, a rendszerváltás óta nonprofit civil egyesületként. Liszt olyan, kivételes szellemiségű muzsikus volt, akinek bűvkörében élni felemelő. Voltaképpen ez az első „állásom”, ahol a helyemen érzem magam. Próbálom életben tartani ezt az egyesületet (ha úgy tetszik: széplelkek számára alkalmas gittegyletet) – mint egy kis szigetet, ahol európai értelemben vett polgári stílusban kulturális értékeket, Liszt szelleméhez méltó, humánus, toleráns eszméket őrzünk és ápolunk, puszta szerelemből. Félek, már nem sokáig. A klasszikus zene iránti érdektelenség miatt a Liszt Ferenc Társaság is megszűnhet. Attól tartok, itt és most – az agresszivitás és arrogancia, a brutalitás korában, az olcsó és primitív szórakoztatóipari termékeket kultúrának minősítő korban – sokak számára már nem érték, amit én annak tartok: a tisztesség, az emberiesség, a mások iránti tapintat és türelem, a kultúra, a környezet, a természet tisztelete, féltő szeretete. Sajnos a tagok – nálam is idősebbek, javarészt az egykori Forrai Kórus tagjai, kisnyugdíjasok – egyre fogyatkoznak, újak alig-alig érkeznek. Ma még úgy négyszázan vagyunk...Kevés a pénz, egyre kevesebb. Pályázatainkra ad valamicskét az NKÖM, az NKA, a Főváros, a Terézváros. Van némi szerény tagdíj is, no meg akadnak pártoló tagok, akik többet adományoznak. A klubnapok előadói persze honorárium nélkül lépnek fel, és mi is évek óta ingyen dolgozunk... Mintegy tizennyolc testvértársasággal ápolunk kiváló baráti kapcsolatot – Európától Amerikán át Japánig és Ausztráliáig. A kilencvenes években még volt annyi energiám, hogy háromszor is szervezzek Budapesten Nemzetközi Liszt-konferenciát. Gyümölcsöző kapcsolatok, barátságok születtek az együttműködésből. A legutolsó 1999-ben volt, amikor sikerült egy kis pénzt szereznem, így annak ötnyelvű anyaga (Liszt 2000) címmel nyomtatásban is megjelenhetett; szép visszhangja volt a nemzetközi sajtóban…. Tervek: újabb Liszt-levélkötetet szeretnék összeállítani, és persze publikálni, ha találok hozzá kiadót...”
104 Búbánat 2004-09-01 20:28:21 [Válasz erre: 86 frushena 2004-08-24 23:16:21]
Még egy adalék: emlékeztem rá, hogy eltettem magamnak annak az előadásnak a szereposztását, ami idóben nem is olyan túl távoli esemény volt. Tehát, tavaly június 20-án volt a magyarországi színpadi premierje a Don Sanche avagy a szerelem várkastélya című meseoperának, amelyet két részben mutatott be a székesfehérvári Vörösmarty Színház. Az este fél 9-kor kezdődött előadás rendezője Veszprémi András, a karmestere Drahos Béla (a fuvolaművész!) volt. A művészeti vezető: Bikfalvy Júlia, díszlet: Sándor Mária, Jelmez:Kopeczky maja, korrepetítorok: Sz.Bécsi Gizella, Székely Balázs. Közreműködött: az Alba Regia Szimfonikus Zenekar, az Alba Regia Vegyeskar (karig.:Kneifel Imre) és a Vörösmarty Színház táncosai. Szereposztás volt: Elzire - Párizs Judit Zélis, atársalkodónője - Szilárd Katalin Apród - Horváth Melinda Don Sanche - Hajdú András Alidor, a varázsló - Konkoly Balázs Egy lovag - Kuzder Gellért Terveztem pedig, hogy elmegyek ezt a Liszt-különlegességet megnézni, de valami közbejött, és így kényszeredetten és tényleg búbánattal a szívemben tudomásul kellett vennem, hogy elúszott ez az alkalom. Bízom benne, hogy egyszer még lesz másik alkalom is...
Még egy adalék: emlékeztem rá, hogy eltettem magamnak annak az előadásnak a szereposztását, ami idóben nem is olyan túl távoli esemény volt. Tehát, tavaly június 20-án volt a magyarországi színpadi premierje a Don Sanche avagy a szerelem várkastélya című meseoperának, amelyet két részben mutatott be a székesfehérvári Vörösmarty Színház. Az este fél 9-kor kezdődött előadás rendezője Veszprémi András, a karmestere Drahos Béla (a fuvolaművész!) volt. A művészeti vezető: Bikfalvy Júlia, díszlet: Sándor Mária, Jelmez:Kopeczky maja, korrepetítorok: Sz.Bécsi Gizella, Székely Balázs. Közreműködött: az Alba Regia Szimfonikus Zenekar, az Alba Regia Vegyeskar (karig.:Kneifel Imre) és a Vörösmarty Színház táncosai. Szereposztás volt: Elzire - Párizs Judit Zélis, atársalkodónője - Szilárd Katalin Apród - Horváth Melinda Don Sanche - Hajdú András Alidor, a varázsló - Konkoly Balázs Egy lovag - Kuzder Gellért Terveztem pedig, hogy elmegyek ezt a Liszt-különlegességet megnézni, de valami közbejött, és így kényszeredetten és tényleg búbánattal a szívemben tudomásul kellett vennem, hogy elúszott ez az alkalom. Bízom benne, hogy egyszer még lesz másik alkalom is...
103 Búbánat 2004-09-01 19:48:29 [Válasz erre: 102 janomano 2004-08-31 22:12:54]
Az is történeti tény, hogy Podmaniczky Frigyes báró, aki Budapest szerelmese is volt, kezdeményezte, számtalan buktatón, intrikán, nehézségen kellett kersztüljutnia, esténként saját maga és hű kompániája fütykösökkel verte szét a Sugár úti kihalt területen garázdálkodó szegénylegényeket; nappalonként maga járkált az állványok, homokbuckák között, és munkára serkentette a napszámosokat. S mert már eleve pártoló tagokat akart az Operaháznak szervezni - az épülő dalszínházban egymás után \"kalauzolta\" az érdeklődő \"nemes grófnőket\" és \"finomabb lelkű dámákat\". Lelkesen magyarázta nekik, hogy hol lesz a színpad, a király díszpáholya, a súgólyuk, a büfé...
Az is történeti tény, hogy Podmaniczky Frigyes báró, aki Budapest szerelmese is volt, kezdeményezte, számtalan buktatón, intrikán, nehézségen kellett kersztüljutnia, esténként saját maga és hű kompániája fütykösökkel verte szét a Sugár úti kihalt területen garázdálkodó szegénylegényeket; nappalonként maga járkált az állványok, homokbuckák között, és munkára serkentette a napszámosokat. S mert már eleve pártoló tagokat akart az Operaháznak szervezni - az épülő dalszínházban egymás után \"kalauzolta\" az érdeklődő \"nemes grófnőket\" és \"finomabb lelkű dámákat\". Lelkesen magyarázta nekik, hogy hol lesz a színpad, a király díszpáholya, a súgólyuk, a büfé...
102 janomano 2004-08-31 22:12:54 [Válasz erre: 98 Búbánat 2004-08-31 21:39:46]
Ritka nagy \"fíreg\" lehetett a bratyó!
Ritka nagy \"fíreg\" lehetett a bratyó!
100 frushena 2004-08-31 21:46:52 [Válasz erre: 97 janomano 2004-08-31 21:38:13]
Azért írtam ... dallamosra vették a \"figurát\"! :)
Azért írtam ... dallamosra vették a \"figurát\"! :)
98 Búbánat 2004-08-31 21:39:46 [Válasz erre: 95 janomano 2004-08-31 21:29:17]
Hát a báró, a Frigyes, az opera intendánsa. (1822-1887) Ő kezdeményezte az Operaház megépítését is.
Hát a báró, a Frigyes, az opera intendánsa. (1822-1887) Ő kezdeményezte az Operaház megépítését is.
97 janomano 2004-08-31 21:38:13 [Válasz erre: 96 frushena 2004-08-31 21:30:25]
Hát igen ez már a nagy-romantikus katyvasz. Abban a korban őszintén hatott. Ma már egy kicsit sok.
Hát igen ez már a nagy-romantikus katyvasz. Abban a korban őszintén hatott. Ma már egy kicsit sok.
95 janomano 2004-08-31 21:29:17 [Válasz erre: 91 Búbánat 2004-08-31 21:17:58]
Ez melyik Podmaniczky volt? Gondolom nem a \'48-as, Szilárd! Vagy mégis...
Ez melyik Podmaniczky volt? Gondolom nem a \'48-as, Szilárd! Vagy mégis...
94 janomano 2004-08-31 21:28:23 [Válasz erre: 90 Búbánat 2004-08-31 21:17:21]
Te Búbcsi! Ez borzasztó! Mármint a szöveg...
Te Búbcsi! Ez borzasztó! Mármint a szöveg...
93 frushena 2004-08-31 21:21:23 [Válasz erre: 91 Búbánat 2004-08-31 21:17:58]
\"A művészet az emberben és a természetben megnyilvánuló rejtelmesnek, isteninek érzéki visszaadása.\"
\"A művészet az emberben és a természetben megnyilvánuló rejtelmesnek, isteninek érzéki visszaadása.\"
92 frushena 2004-08-31 21:18:25 [Válasz erre: 90 Búbánat 2004-08-31 21:17:21]
Beszédük is igen dallamos volt a nagy zeneszerzőknek! :)
Beszédük is igen dallamos volt a nagy zeneszerzőknek! :)
91 Búbánat 2004-08-31 21:17:58
Pándi Mariann írta egy 1986-ban megjelent cikkében a következőket: …A magyar sajtót szemmel láthatóan kedvező indulatra hangolta az idő múlása, a zeneszerző és a zongoraművész külhonban élvezett megbecsülése, végül pedig a hatalom ellenkezése, amely az Operaház 1884-es megnyitására írt Király-himnusz előadásának letiltásával kapcsolatban végképp Liszt mögött sorakoztatja fel az egész magyar közvéleményt. A „Magyar királydal” ugyanis kuruc dallamot idéz, amit Podmaniczky intendáns enyhén szólva nem tart alkalmasnak az ünnepi alkalomra. A Pesti Hírlap keserű szavakkal fűz kommentárt az ügyhöz: „Kuruc nótából királyhimnusz! Hunyadi Lászlót nem lehet előadni az udvar előtt, mert abban a király lefejeztet egy magyart. Bánk bánt még kevésbé lehet előadni, mert abban egy magyar szúrja le a királynét. S most itt van ez a rebellis Liszt a kuruc himnuszával! Apage Satanas! Ácsi Zenekar! A himnuszt el kell hallgattatni, a dolgot el kell tusoltatni…”…
Pándi Mariann írta egy 1986-ban megjelent cikkében a következőket: …A magyar sajtót szemmel láthatóan kedvező indulatra hangolta az idő múlása, a zeneszerző és a zongoraművész külhonban élvezett megbecsülése, végül pedig a hatalom ellenkezése, amely az Operaház 1884-es megnyitására írt Király-himnusz előadásának letiltásával kapcsolatban végképp Liszt mögött sorakoztatja fel az egész magyar közvéleményt. A „Magyar királydal” ugyanis kuruc dallamot idéz, amit Podmaniczky intendáns enyhén szólva nem tart alkalmasnak az ünnepi alkalomra. A Pesti Hírlap keserű szavakkal fűz kommentárt az ügyhöz: „Kuruc nótából királyhimnusz! Hunyadi Lászlót nem lehet előadni az udvar előtt, mert abban a király lefejeztet egy magyart. Bánk bánt még kevésbé lehet előadni, mert abban egy magyar szúrja le a királynét. S most itt van ez a rebellis Liszt a kuruc himnuszával! Apage Satanas! Ácsi Zenekar! A himnuszt el kell hallgattatni, a dolgot el kell tusoltatni…”…
90 Búbánat 2004-08-31 21:17:21 [Válasz erre: 89 frushena 2004-08-30 00:01:01]
\"Zongorám számomra az, ami a tengerésznek a fregattja, ami az arabnak a paripája - még több talán, mert a zongorám ez ideig én volta, az én szavam, az én életem: bizalmas letéteményese mindannak, ami ifjúságom legégőbb napjaiban háborgott agyamban: benne élt minden vágyam, minden álmom, minden örömem és minden bánatom.\" (Liszt Ferenc vallomása a Gazette Musicale-ban 1838 februárjában.) \"...És az a rendkívüli ügyesség! Mintha az egész ember csupa kéz volna, száz és száz mozgékony ujjal ellátva. Igen, ő a zeneművészet istennőjének jobbkeze...\" (Vahot Imre jellemzése Liszt előadó-művészetéről a negyvenes évekből.)
\"Zongorám számomra az, ami a tengerésznek a fregattja, ami az arabnak a paripája - még több talán, mert a zongorám ez ideig én volta, az én szavam, az én életem: bizalmas letéteményese mindannak, ami ifjúságom legégőbb napjaiban háborgott agyamban: benne élt minden vágyam, minden álmom, minden örömem és minden bánatom.\" (Liszt Ferenc vallomása a Gazette Musicale-ban 1838 februárjában.) \"...És az a rendkívüli ügyesség! Mintha az egész ember csupa kéz volna, száz és száz mozgékony ujjal ellátva. Igen, ő a zeneművészet istennőjének jobbkeze...\" (Vahot Imre jellemzése Liszt előadó-művészetéről a negyvenes évekből.)
89 frushena 2004-08-30 00:01:01
\"Nem kinövése, hanem szükséges eleme a művészetnek a virtuozitás\" :) Liszt Ferenc
\"Nem kinövése, hanem szükséges eleme a művészetnek a virtuozitás\" :) Liszt Ferenc
88 Búbánat 2004-08-29 21:15:45
Az alábbi levélből, amit Liszt báró Jósika Miklósnak írt, megint egy másik oldaláról ismerhetjük meg a nagy muzsikusunkat. A Jókait megelőző korszak legnagyobb regényírója az 1848/49. évi szabadságharc leverése után emigrációba kényszerült: előbb Brüsszelbe menekült, majd élete végefelé Drezdába települt át. Nagy örömömre 1988-ban a Szépirodalmi Könyvkiadó „Idegen, de szabad hazában” címmel megjelentetett egy bőséges válogatást azokból a Jósika-levelekből, amelyeket Amerikában élő barátjának, Fejérváry Miklósnak írt 15 éven át minden hónap elején, s amelyben beszámolt a magyar emigráció életének mindennapi eseményeiről, az európai politika változásairól, a hazai hírekről és saját írói terveiről. E kötet második része pedig tartalmaz egy Emlékalbumot, amelyben részben főként Jósikához írt levelek olvashatók. Egy a reformkortól a kiegyezést megelőző évekig tartó sikeres írói pályafutás egyedülálló dokumentumgyűjteménye ez: híres írók, ismeretlen rajongók, vezető politikusok, mecénások és támogatásra szorulók levelei és bejegyzései sorakoznak itt egymás mellett. Időnként előveszem Jókai mellett a másik kedvenc regényíróm műveit is, most éppen ez a kötet akadt a kezembe, benne az alábbi levelekkel, melyekből újólag kiderül, hogy milyen önzetlen, segítőkész volt Liszt, pedig ezúttal nem muzsikustárs az, akit felkarol. És magáról Lisztről is újabb ismereteket nyerhetünk e ritka levelét elolvasva. A kötetben található másik levelet – amelyből itt részletet közlök – vehetjük akár Liszt levelének előzményeként is. Báró úr, Közös barátunk, Zerdahelyi úr volt szíves eljuttatni hozzám az Ön utolsó levelét, s most sietek kifejezni afölötti sajnálatomat, hogy – egy bosszantó postai baleset miatt, melyben szerencsére teljesen ártatlan vagyok – kétséget kelthettem Önben azon érzelmekkel kapcsolatban, melyeket joggal vár el tőlem, s amelyekről annyira szeretnék egyértelmű tanúbizonyságot tenni. Az Ön művei előkelő helyet foglalnak el a magyar nemzeti irodalomban, és Németországban is régóta elismerik őket, érdemeikhez mérten. Azonban franciaországi publikálásuk sajnos külső és belső nehézségekbe ütközik, miként ezt Ön is észrevette, jogosan. A külső nehézségek jelen korunk általános nehézségeivel vannak összefüggésben, és sajnos jelentősen megnövekedtek. - A legutóbbi sajtótörvények óta a nagy párizsi napilapok nem közölnek folytatásos regényeket, hogy megmeneküljenek a túlságosan magas illetéktől. A demokratikus folyóiratok, úgy tűnik, már nem fizetnek és nem is szándékoznak fizetni munkatársaiknak. Ami pedig a Revue des Deux-Mondes-ot illeti – amely nem veszített sem virágzásából, sem befolyásából -, attól kell tartanunk, hogy hivatalos szimpátiái és politikai jellegű kizárásai nem egyeznének az Ön utóbbi műveinek eszméivel és álláspontjával. Egyébként ez a folyóirat meglehetősen szűk teret ad a külföldi irodalomnak, ezt az Ön műveinek terjedelme nagymértékben meghaladná. Úgy tűnik, a legjobb megoldás az lenne, ha egy könyvkiadóhoz fordulna, aki előlegezné Önnek a kiadáshoz szükséges összeget, és érdekelt lenne a sikerben. De ahhoz, hogy ezt az eredményt elérje (amely rendszerint eléggé bizonytalan, és igen sok körülménytől függ), egy valami feltétlenül szükséges: az, hogy fel tudjon mutatni egy francia fordítást, amely a kellő gonddal és választékossággal készült. Mindenképpen, akár a könyvkiadóval történő beszélgetést tervezné, akár a Revue ingoványos talaját próbálná ki, a legelső és leglényegesebb teendő az lenne, hogy találjon egy fordítót, aki elég ismert ahhoz, hogy ne veszélyeztesse azt a megérdemelt sikert, melyre az Ön művei joggal tartanak igényt, s akinek a pozíciója és irodalmi tehetsége kellőképpen szilárd ahhoz, hogy azonnal elfogadtassa az Ön műveit a kiadóval, aki kiadná őket. Ez az eljárás, a vele járó megbeszélések s a végső eredmény sokkal kényelmesebb természetű és sokkal nehezebben elérhető, mint azok gondolnák, akik nem járatosak az ilyen kérdésekben. Mégis, ha Ön volna szíves megtisztelni bizalmával és némi mozgási szabadsággal, akkor minden igyekezetemmel rajta leszek a dolgon úgy is, mint honfitársam, úgy is, mint barátja, s remélem, mindkét minőségemet igazolni tudom, kölcsönös megelégedésünkre. Báró Úr, fogadja őszinte nagyrabecsülésemet és odaadó szeretetemet. Odaadó híve: 1851. március 9. F. Liszt Igen tisztelt Báró Úr! ...Igen tisztelt barátunk is, az én magasztos tanítóm, Liszt Ferenc múlt hó 22-én itten megérkezett, és azonnal Kegyed levele megérkezése után mulaszthatatlanul Párizsba írni fog. Hogy ezt tehesse, szükséges neki tudni (amint is ezt megírtam), vajon a Báró véleménye hozzájárul-é az övéhez, amely szerint Kegyed munkája kiadása legjutányosabban valamely előkelő lapban történhetnék meg; szükséges egyszersmind tudnia ezen munka tárgyát, annak felosztását, kidolgozása modorát, nagyságát, általjányosan a hozzá szükségeseket, hogy azonnal sikerrel lépéseket tehessen. Liszt, kedves barátunk köztünk – nekem említette, azon esetre, ha ezen munka terjedelmére nem nagy, annak fordítását franciára ő maga megtenné (különben Kegyed általa rövidben meg fog lepetni)…… honfitársa Weimar, febr. 4, 1851 Zerdahelyi Ede P.S. Liszt F. kegyedtől semmiféle levelet sem azelőtt, sem most kézhez nem kapott.
Az alábbi levélből, amit Liszt báró Jósika Miklósnak írt, megint egy másik oldaláról ismerhetjük meg a nagy muzsikusunkat. A Jókait megelőző korszak legnagyobb regényírója az 1848/49. évi szabadságharc leverése után emigrációba kényszerült: előbb Brüsszelbe menekült, majd élete végefelé Drezdába települt át. Nagy örömömre 1988-ban a Szépirodalmi Könyvkiadó „Idegen, de szabad hazában” címmel megjelentetett egy bőséges válogatást azokból a Jósika-levelekből, amelyeket Amerikában élő barátjának, Fejérváry Miklósnak írt 15 éven át minden hónap elején, s amelyben beszámolt a magyar emigráció életének mindennapi eseményeiről, az európai politika változásairól, a hazai hírekről és saját írói terveiről. E kötet második része pedig tartalmaz egy Emlékalbumot, amelyben részben főként Jósikához írt levelek olvashatók. Egy a reformkortól a kiegyezést megelőző évekig tartó sikeres írói pályafutás egyedülálló dokumentumgyűjteménye ez: híres írók, ismeretlen rajongók, vezető politikusok, mecénások és támogatásra szorulók levelei és bejegyzései sorakoznak itt egymás mellett. Időnként előveszem Jókai mellett a másik kedvenc regényíróm műveit is, most éppen ez a kötet akadt a kezembe, benne az alábbi levelekkel, melyekből újólag kiderül, hogy milyen önzetlen, segítőkész volt Liszt, pedig ezúttal nem muzsikustárs az, akit felkarol. És magáról Lisztről is újabb ismereteket nyerhetünk e ritka levelét elolvasva. A kötetben található másik levelet – amelyből itt részletet közlök – vehetjük akár Liszt levelének előzményeként is. Báró úr, Közös barátunk, Zerdahelyi úr volt szíves eljuttatni hozzám az Ön utolsó levelét, s most sietek kifejezni afölötti sajnálatomat, hogy – egy bosszantó postai baleset miatt, melyben szerencsére teljesen ártatlan vagyok – kétséget kelthettem Önben azon érzelmekkel kapcsolatban, melyeket joggal vár el tőlem, s amelyekről annyira szeretnék egyértelmű tanúbizonyságot tenni. Az Ön művei előkelő helyet foglalnak el a magyar nemzeti irodalomban, és Németországban is régóta elismerik őket, érdemeikhez mérten. Azonban franciaországi publikálásuk sajnos külső és belső nehézségekbe ütközik, miként ezt Ön is észrevette, jogosan. A külső nehézségek jelen korunk általános nehézségeivel vannak összefüggésben, és sajnos jelentősen megnövekedtek. - A legutóbbi sajtótörvények óta a nagy párizsi napilapok nem közölnek folytatásos regényeket, hogy megmeneküljenek a túlságosan magas illetéktől. A demokratikus folyóiratok, úgy tűnik, már nem fizetnek és nem is szándékoznak fizetni munkatársaiknak. Ami pedig a Revue des Deux-Mondes-ot illeti – amely nem veszített sem virágzásából, sem befolyásából -, attól kell tartanunk, hogy hivatalos szimpátiái és politikai jellegű kizárásai nem egyeznének az Ön utóbbi műveinek eszméivel és álláspontjával. Egyébként ez a folyóirat meglehetősen szűk teret ad a külföldi irodalomnak, ezt az Ön műveinek terjedelme nagymértékben meghaladná. Úgy tűnik, a legjobb megoldás az lenne, ha egy könyvkiadóhoz fordulna, aki előlegezné Önnek a kiadáshoz szükséges összeget, és érdekelt lenne a sikerben. De ahhoz, hogy ezt az eredményt elérje (amely rendszerint eléggé bizonytalan, és igen sok körülménytől függ), egy valami feltétlenül szükséges: az, hogy fel tudjon mutatni egy francia fordítást, amely a kellő gonddal és választékossággal készült. Mindenképpen, akár a könyvkiadóval történő beszélgetést tervezné, akár a Revue ingoványos talaját próbálná ki, a legelső és leglényegesebb teendő az lenne, hogy találjon egy fordítót, aki elég ismert ahhoz, hogy ne veszélyeztesse azt a megérdemelt sikert, melyre az Ön művei joggal tartanak igényt, s akinek a pozíciója és irodalmi tehetsége kellőképpen szilárd ahhoz, hogy azonnal elfogadtassa az Ön műveit a kiadóval, aki kiadná őket. Ez az eljárás, a vele járó megbeszélések s a végső eredmény sokkal kényelmesebb természetű és sokkal nehezebben elérhető, mint azok gondolnák, akik nem járatosak az ilyen kérdésekben. Mégis, ha Ön volna szíves megtisztelni bizalmával és némi mozgási szabadsággal, akkor minden igyekezetemmel rajta leszek a dolgon úgy is, mint honfitársam, úgy is, mint barátja, s remélem, mindkét minőségemet igazolni tudom, kölcsönös megelégedésünkre. Báró Úr, fogadja őszinte nagyrabecsülésemet és odaadó szeretetemet. Odaadó híve: 1851. március 9. F. Liszt Igen tisztelt Báró Úr! ...Igen tisztelt barátunk is, az én magasztos tanítóm, Liszt Ferenc múlt hó 22-én itten megérkezett, és azonnal Kegyed levele megérkezése után mulaszthatatlanul Párizsba írni fog. Hogy ezt tehesse, szükséges neki tudni (amint is ezt megírtam), vajon a Báró véleménye hozzájárul-é az övéhez, amely szerint Kegyed munkája kiadása legjutányosabban valamely előkelő lapban történhetnék meg; szükséges egyszersmind tudnia ezen munka tárgyát, annak felosztását, kidolgozása modorát, nagyságát, általjányosan a hozzá szükségeseket, hogy azonnal sikerrel lépéseket tehessen. Liszt, kedves barátunk köztünk – nekem említette, azon esetre, ha ezen munka terjedelmére nem nagy, annak fordítását franciára ő maga megtenné (különben Kegyed általa rövidben meg fog lepetni)…… honfitársa Weimar, febr. 4, 1851 Zerdahelyi Ede P.S. Liszt F. kegyedtől semmiféle levelet sem azelőtt, sem most kézhez nem kapott.
87 Búbánat 2004-08-27 21:28:49
Liszt, az otthontalan európai: \"Az egész világ ellenem van. A katolikusok, mert egyházi zenémet profánnak találják; a protestánok, mert nekik a zeném katolikus; a szabadkőművesek, mert a zenémet klerikálisnak érzik; a konzervatívoknak forradalmár vagyok, a radikálisoknak hamis jakobinus. Az olaszok, Sgambati ellenére, ha garibaldisták, szentfazékként utálnak; ha Vatikán-pártiak, azzal vádolnak, hogy a Venus-barlangot viszem a templomba. Bayreuth számára nem vagyok zeneszerző, csak reklámügynök. A németek undorodnak zenémtől, mert szerintük francia, a franciák, mert szerintük német; az osztrákok szerint cigányzenét írok, a magyarok szerint idegen zenét. A zsidók pedig utálnak, engem és a zenémet, minden ok nélkül.\" (Részlet Liszt Ferenc Michalkovich Ödönnek írt kései - pontos dátum ismeretlen - leveléből.)
Liszt, az otthontalan európai: \"Az egész világ ellenem van. A katolikusok, mert egyházi zenémet profánnak találják; a protestánok, mert nekik a zeném katolikus; a szabadkőművesek, mert a zenémet klerikálisnak érzik; a konzervatívoknak forradalmár vagyok, a radikálisoknak hamis jakobinus. Az olaszok, Sgambati ellenére, ha garibaldisták, szentfazékként utálnak; ha Vatikán-pártiak, azzal vádolnak, hogy a Venus-barlangot viszem a templomba. Bayreuth számára nem vagyok zeneszerző, csak reklámügynök. A németek undorodnak zenémtől, mert szerintük francia, a franciák, mert szerintük német; az osztrákok szerint cigányzenét írok, a magyarok szerint idegen zenét. A zsidók pedig utálnak, engem és a zenémet, minden ok nélkül.\" (Részlet Liszt Ferenc Michalkovich Ödönnek írt kései - pontos dátum ismeretlen - leveléből.)
86 frushena 2004-08-24 23:16:21 [Válasz erre: 85 Búbánat 2004-08-24 23:14:42]
Köszi az infokat! Megnézem kedvenc könyvtáramban. Vagy ha ott nem lesz letöltöm valahogy a netről!
Köszi az infokat! Megnézem kedvenc könyvtáramban. Vagy ha ott nem lesz letöltöm valahogy a netről!
85 Búbánat 2004-08-24 23:14:42 [Válasz erre: 84 frushena 2004-08-24 22:50:41]
Én a rádióból vettem fel, biztosan megvehető CD-is. Karmester: Pál Tamás, Km.: a Magyar Állami Operaház Zenekara, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) Don Sanche - Gérarde Garineau, Elsire - Hamari Júlia, Alidoro - Gáti István, Apród - Farkas Katalin. Két kisebb szerepben énekel még Komlósi Ildikó és Zádori Mária.
Én a rádióból vettem fel, biztosan megvehető CD-is. Karmester: Pál Tamás, Km.: a Magyar Állami Operaház Zenekara, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) Don Sanche - Gérarde Garineau, Elsire - Hamari Júlia, Alidoro - Gáti István, Apród - Farkas Katalin. Két kisebb szerepben énekel még Komlósi Ildikó és Zádori Mária.
84 frushena 2004-08-24 22:50:41 [Válasz erre: 83 Búbánat 2004-08-24 22:48:19]
Kedvet kaptam hozzá és elolvasom a libretto-ját! A zene sajna nincs meg!
Kedvet kaptam hozzá és elolvasom a libretto-ját! A zene sajna nincs meg!
83 Búbánat 2004-08-24 22:48:19 [Válasz erre: 82 frushena 2004-08-24 19:04:29]
S ha már említetted az operáját, hadd ollózzam Lászlóm Zsigmondnak Az ifjú Liszt című könyvéből a darabról és a bemutató körülményeiről írt sorokat ide: \"...A Journal des Débats kritikusa \'korai kísérletezésekről\' beszél....Az itt-ott felcsillanó \'kecses motívumokat\' inkább az emlékezőtehetség, mint az alkotó tehetség javára írja...Annyit tud, amennyit 13 évvel tudni lehet. Sokkal kedvezőbb a Gazette de France beszámolója. \'A fiatal Lilzt-nek(hiába a bonyolult magyar nevet nem lehet megtanulni) sikere volt.\' Egyes számok a \'legdivatosabb szerzőknek sem válnának szégyenére\'. Másnap \'a mi kis Mozartunk sarjadzó rendkívüli készségéről\' beszél. Az operának viszonylagos sikere volt: három ismétlésre került még sor. A librettisták (Théaulon és de Rancé) a szövegkönyv szerint, fényűző rendezői utasításaikban a romantika minden külsőségét bevetették volna, de az 1825. október 17-én, öt nappal tizennegyedik születésnapja előtt az Académie Royale de Musique-ban a premier díszletei szegényesek voltak. ...A szövegkönyv szerzői érdekesen vallanak elgondolásukról a librettó előszavában: \' E lírai mű megalkotásánál egyetlen célunk az volt, hogy olyan jeleneteket adjunk a csodálatra méltó gyermek kezébe, melyek változatossága módot ad tehetsége legkülönbözőbb oldalai felmutatására. Így történt, hogy a féltékenység kifejezése mellé oda helyeztük a közömbösség nyugalmát, hogy a vidámság dalai, a szerelem himnuszai után a legsötétebb fájdalmat szólaltattuk meg.\' ...A naivan romantikus \'konfliktus\' lényege: a szerelem kastélyába csak olyan szerelmes juthat be, akinek érzelmei viszonzásra találtak. A várkastély ura, Alidor, a varázsló szövi a vékonypénzű bonyodalom szálait, melyek végül is a boldog szerelem révébe a \'chateau d\'amour\'-ba vezetik Don Sanche-t és Elzire-t. A közzétett részletek (a nyitány, a tenor-ária és az ismertetésben idézett töredék részletek) nem egy tehetséges, lendületes számot, jelenetet tartalmaznak, vagy jeleznek inkább: a nyitány eleven, jó tematikája, Don Sanche álom-áriájának olasz olvadékonysága, francia eleganciája, a szemelvények között drámai indítású féltékenységi kettős, hatásos viharzene, Alidor, a \'nemes varázsló\' férfias pátoszú áriája - mind ígéretes tehetségpróbák. A dallamvonal jórészt Rossini és Auber felé mutat, de mindenfelé érezhető a klasszikus mesterek tanulmányozásának hatása is, különösen Glucké, kinek műveit - az apa közlése szerint - feltűnést keltő alapossággal ismerte és szerette az ifjú. A Don Sanche, az ifjúkori erőpróba, sok kísérlet ellenére egyetlen dalműve maradt a komponistának. A benne ösztönös villanásokban megmutatkozó drámai szellem a jövőben más formában: szimfonikus művei, zongoradarabjai drámai sodrásában, intenzitásában, építkezésében bontakozik majd ki a maga érett teljességében.\"
S ha már említetted az operáját, hadd ollózzam Lászlóm Zsigmondnak Az ifjú Liszt című könyvéből a darabról és a bemutató körülményeiről írt sorokat ide: \"...A Journal des Débats kritikusa \'korai kísérletezésekről\' beszél....Az itt-ott felcsillanó \'kecses motívumokat\' inkább az emlékezőtehetség, mint az alkotó tehetség javára írja...Annyit tud, amennyit 13 évvel tudni lehet. Sokkal kedvezőbb a Gazette de France beszámolója. \'A fiatal Lilzt-nek(hiába a bonyolult magyar nevet nem lehet megtanulni) sikere volt.\' Egyes számok a \'legdivatosabb szerzőknek sem válnának szégyenére\'. Másnap \'a mi kis Mozartunk sarjadzó rendkívüli készségéről\' beszél. Az operának viszonylagos sikere volt: három ismétlésre került még sor. A librettisták (Théaulon és de Rancé) a szövegkönyv szerint, fényűző rendezői utasításaikban a romantika minden külsőségét bevetették volna, de az 1825. október 17-én, öt nappal tizennegyedik születésnapja előtt az Académie Royale de Musique-ban a premier díszletei szegényesek voltak. ...A szövegkönyv szerzői érdekesen vallanak elgondolásukról a librettó előszavában: \' E lírai mű megalkotásánál egyetlen célunk az volt, hogy olyan jeleneteket adjunk a csodálatra méltó gyermek kezébe, melyek változatossága módot ad tehetsége legkülönbözőbb oldalai felmutatására. Így történt, hogy a féltékenység kifejezése mellé oda helyeztük a közömbösség nyugalmát, hogy a vidámság dalai, a szerelem himnuszai után a legsötétebb fájdalmat szólaltattuk meg.\' ...A naivan romantikus \'konfliktus\' lényege: a szerelem kastélyába csak olyan szerelmes juthat be, akinek érzelmei viszonzásra találtak. A várkastély ura, Alidor, a varázsló szövi a vékonypénzű bonyodalom szálait, melyek végül is a boldog szerelem révébe a \'chateau d\'amour\'-ba vezetik Don Sanche-t és Elzire-t. A közzétett részletek (a nyitány, a tenor-ária és az ismertetésben idézett töredék részletek) nem egy tehetséges, lendületes számot, jelenetet tartalmaznak, vagy jeleznek inkább: a nyitány eleven, jó tematikája, Don Sanche álom-áriájának olasz olvadékonysága, francia eleganciája, a szemelvények között drámai indítású féltékenységi kettős, hatásos viharzene, Alidor, a \'nemes varázsló\' férfias pátoszú áriája - mind ígéretes tehetségpróbák. A dallamvonal jórészt Rossini és Auber felé mutat, de mindenfelé érezhető a klasszikus mesterek tanulmányozásának hatása is, különösen Glucké, kinek műveit - az apa közlése szerint - feltűnést keltő alapossággal ismerte és szerette az ifjú. A Don Sanche, az ifjúkori erőpróba, sok kísérlet ellenére egyetlen dalműve maradt a komponistának. A benne ösztönös villanásokban megmutatkozó drámai szellem a jövőben más formában: szimfonikus művei, zongoradarabjai drámai sodrásában, intenzitásában, építkezésében bontakozik majd ki a maga érett teljességében.\"
82 frushena 2004-08-24 19:04:29 [Válasz erre: 81 Búbánat 2004-08-24 17:55:40]
Na ez az !!! 10 éve! Azóta eltelt egy \"kis\" idő! Azért ez kicsit nem járja, hogy így büszkék vagyunk Lisztre, úgy büszkék vagyunk Lisztre és szinte semmi nagyobb szabású dolog az \"Ő kezei közül!\" A Mayerling-et most nem számítom! Hisz nem csak a Hungarian Rhapsody-t és a Les Préludes-t írta. (Igaz utóbbi az egyik kedvencem!) Annak ellenére, hogy \"sláger\"!
Na ez az !!! 10 éve! Azóta eltelt egy \"kis\" idő! Azért ez kicsit nem járja, hogy így büszkék vagyunk Lisztre, úgy büszkék vagyunk Lisztre és szinte semmi nagyobb szabású dolog az \"Ő kezei közül!\" A Mayerling-et most nem számítom! Hisz nem csak a Hungarian Rhapsody-t és a Les Préludes-t írta. (Igaz utóbbi az egyik kedvencem!) Annak ellenére, hogy \"sláger\"!
81 Búbánat 2004-08-24 17:55:40 [Válasz erre: 80 frushena 2004-08-24 13:01:45]
Igen, koncertszerűen a Liszt Ferenc Emlékház kultúrtermében adták elő a Zeneakadémia végzős hallgatói zongorakísérettel, úgy 10 éve, talán. Úgy emlékszem, a Liszt Ferenc Társaság szervezte meg. Én ott voltam, és életemben akkor először hallottam a művet. Később már lemezfelvételéről repetáztam. De ha jól emlékszem, bemutatták ezt máshol is, zenekarral, igaz, nem az Operában.
Igen, koncertszerűen a Liszt Ferenc Emlékház kultúrtermében adták elő a Zeneakadémia végzős hallgatói zongorakísérettel, úgy 10 éve, talán. Úgy emlékszem, a Liszt Ferenc Társaság szervezte meg. Én ott voltam, és életemben akkor először hallottam a művet. Később már lemezfelvételéről repetáztam. De ha jól emlékszem, bemutatták ezt máshol is, zenekarral, igaz, nem az Operában.
80 frushena 2004-08-24 13:01:45 [Válasz erre: 79 Megén 2004-08-24 12:19:03]
Egyetértünk! Don Sanche? Játszották ezt nálunk valaha?
Egyetértünk! Don Sanche? Játszották ezt nálunk valaha?
79 Megén 2004-08-24 12:19:03 [Válasz erre: 78 frushena 2004-08-24 01:05:08]
És ez is alátámasztja azt a hiányérzetemet, hogy magyar zenekarok mennyire keveset adják elő a műveit. Még a szólisták is.
És ez is alátámasztja azt a hiányérzetemet, hogy magyar zenekarok mennyire keveset adják elő a műveit. Még a szólisták is.
78 frushena 2004-08-24 01:05:08 [Válasz erre: 77 Gertrud 2004-08-23 23:51:48]
És teljes joggal mondták Liszt nevét kedves Gertrud!
És teljes joggal mondták Liszt nevét kedves Gertrud!
77 Gertrud 2004-08-23 23:51:48 [Válasz erre: 76 Búbánat 2004-08-23 21:32:46]
Csak egy érdekes élményemet szeretném most elmesélni. Hosszabb külföldi kinttartózkodásom alatt történt nemrégiben, hogy azon feltett kérdésemre, hogy ki az a magyar ember, művész, akit ismernek, egyetlen válasz volt: Liszt Ferenc. Elszomorított, hogy csupán 1 nevet hallottam, de örömmel töltött el ugyanakkor, hogy ez a név Liszt-té volt.
Csak egy érdekes élményemet szeretném most elmesélni. Hosszabb külföldi kinttartózkodásom alatt történt nemrégiben, hogy azon feltett kérdésemre, hogy ki az a magyar ember, művész, akit ismernek, egyetlen válasz volt: Liszt Ferenc. Elszomorított, hogy csupán 1 nevet hallottam, de örömmel töltött el ugyanakkor, hogy ez a név Liszt-té volt.
76 Búbánat 2004-08-23 21:32:46 [Válasz erre: 71 Gertrud 2004-08-22 19:37:45]
Kedves Gertrud! Liszt emlékéhez - nemcsak a zeneművészhez, hanem, mint ahogy találóan fogalmaztál, az \"igaz emberhez\" - igen ragaszkodom. És ennek immár már 23 éve! És hogy mennyire HAZAFI is volt, bizonyságul négy leveléből ídézek rövid részleteket: \"Sehogy sem értem a gyermekkori emlékeknek ezt a szívósságát, mikor a gyermekkornak ... oly kevés vonzóereje van rám. Ott (Magyarországon)az enyéimmel vagyok, ott remélhetem, hogy egyszer valaki és valami leszek!...Honvágyam van, szenvedek tőle, s ugyanakkor örülök neki.\" (1840. február 22.) \"Éhezem és szomjúzom a hazatérést Magyarországra. Minden ottani emlékem mély gyökeret ver a lelkembe...\" (1841. december 5.) \"Az összes élő művészek közül ...én vagyok az egyetlen, aki büszkén dicsekedhetik el egy büszke hazával...Míg a többiek fáradságosan kínlódnak a takarékos közönség sekély vizeiben, én szabadon vitorlázhatom előre egy nagy nemzet nyílt tengerén. Sarkcsillagom azt mutatja, hogy Magyarország valamikor büszkén tekinthet majd rám!\" (Liszt levele Augusz Antal báróhoz. Temesvár, 1846. november 10.) \"Legutóbbi itt tartózkodásom döntötte el pesti letelepedésemet, amelyre nem gondoltam ugyan, de minthogy a vox populi energikusan megnyilvánult, elfogadom a vele járó megtiszteltetést és a terhet. Számomra a lényeg így foglalható ösze: minthogy Magyarországon születtem, illő, hogy itt hasznát vegyék, bármily csekély mértékben is, zenei tehetségemnek. Anélkül, hogy frázisokkal fitogtatnám hazaszeretetemet, inkább azon vagyok, hogy a vele járó feladatokat teljesítsem - tehát, remélem, két év múlva biztos lábon áll majd a pesti zeneakadémia.\" (1876. október 26, Szekszárd)
Kedves Gertrud! Liszt emlékéhez - nemcsak a zeneművészhez, hanem, mint ahogy találóan fogalmaztál, az \"igaz emberhez\" - igen ragaszkodom. És ennek immár már 23 éve! És hogy mennyire HAZAFI is volt, bizonyságul négy leveléből ídézek rövid részleteket: \"Sehogy sem értem a gyermekkori emlékeknek ezt a szívósságát, mikor a gyermekkornak ... oly kevés vonzóereje van rám. Ott (Magyarországon)az enyéimmel vagyok, ott remélhetem, hogy egyszer valaki és valami leszek!...Honvágyam van, szenvedek tőle, s ugyanakkor örülök neki.\" (1840. február 22.) \"Éhezem és szomjúzom a hazatérést Magyarországra. Minden ottani emlékem mély gyökeret ver a lelkembe...\" (1841. december 5.) \"Az összes élő művészek közül ...én vagyok az egyetlen, aki büszkén dicsekedhetik el egy büszke hazával...Míg a többiek fáradságosan kínlódnak a takarékos közönség sekély vizeiben, én szabadon vitorlázhatom előre egy nagy nemzet nyílt tengerén. Sarkcsillagom azt mutatja, hogy Magyarország valamikor büszkén tekinthet majd rám!\" (Liszt levele Augusz Antal báróhoz. Temesvár, 1846. november 10.) \"Legutóbbi itt tartózkodásom döntötte el pesti letelepedésemet, amelyre nem gondoltam ugyan, de minthogy a vox populi energikusan megnyilvánult, elfogadom a vele járó megtiszteltetést és a terhet. Számomra a lényeg így foglalható ösze: minthogy Magyarországon születtem, illő, hogy itt hasznát vegyék, bármily csekély mértékben is, zenei tehetségemnek. Anélkül, hogy frázisokkal fitogtatnám hazaszeretetemet, inkább azon vagyok, hogy a vele járó feladatokat teljesítsem - tehát, remélem, két év múlva biztos lábon áll majd a pesti zeneakadémia.\" (1876. október 26, Szekszárd)
75 beckmesser 2004-08-22 22:17:07
Ki látta Bogányi koncertjén a Dunán? Milyen volt?
Ki látta Bogányi koncertjén a Dunán? Milyen volt?
74 mélymagyar 2004-08-22 22:15:26 [Válasz erre: 73 Gertrud 2004-08-22 19:44:32]
Igen, ez a film a giccsek giccse. Szerelmi rémálmok... Vagy: Sigmund Freud: Rémálomfejtés (Alptraumdeutung)
Igen, ez a film a giccsek giccse. Szerelmi rémálmok... Vagy: Sigmund Freud: Rémálomfejtés (Alptraumdeutung)
73 Gertrud 2004-08-22 19:44:32 [Válasz erre: 70 Búbánat 2004-08-22 19:11:09]
Ha már Cosima Wagner naplóját említetted, és szó esett Liszt életrajzíróiról, életének krónikasairól, biográfiáiról, én itt egy filmes feldolgozásra hívnám fel a figyelmeteket: a Szerelmi álmok című kétrészes filmre Sinkovits Imre Liszt és Tolnay Klári Cosima alakításával.
Ha már Cosima Wagner naplóját említetted, és szó esett Liszt életrajzíróiról, életének krónikasairól, biográfiáiról, én itt egy filmes feldolgozásra hívnám fel a figyelmeteket: a Szerelmi álmok című kétrészes filmre Sinkovits Imre Liszt és Tolnay Klári Cosima alakításával.
72 Gertrud 2004-08-22 19:40:40
Liszttől abszolút kedvencem nem más, mint a SZERELMI ÁLMOK! Csupán egy szóval foglalnám össze az élményt, hiszen annyi jogos dicséret elhangzott már és a kevesebb sokszor több: utolérhetetlen...
Liszttől abszolút kedvencem nem más, mint a SZERELMI ÁLMOK! Csupán egy szóval foglalnám össze az élményt, hiszen annyi jogos dicséret elhangzott már és a kevesebb sokszor több: utolérhetetlen...
71 Gertrud 2004-08-22 19:37:45
Kedves Búbánat! Először is köszönet azért, hogy elindítottad ezt a fórumot Lisztről, aki kedvenc zeneszerzőim egyike, olyan valaki, aki még sohasem okozott csalódást, és tényleg kénytelen vagy letenni és abbahagyni mindent, hogy felhőtlenü élvezd áradó muzsikáját. Köszönet a kimerítő életrajzi adatokért is, hiszen mindig valóban fontos a művészi háttér ismerete. Azt pedig már régóta tudjuk - én legalábbis ezt vallom - hogy igazán nagy és IGAZ művész csak IGAZ ember lehet.
Kedves Búbánat! Először is köszönet azért, hogy elindítottad ezt a fórumot Lisztről, aki kedvenc zeneszerzőim egyike, olyan valaki, aki még sohasem okozott csalódást, és tényleg kénytelen vagy letenni és abbahagyni mindent, hogy felhőtlenü élvezd áradó muzsikáját. Köszönet a kimerítő életrajzi adatokért is, hiszen mindig valóban fontos a művészi háttér ismerete. Azt pedig már régóta tudjuk - én legalábbis ezt vallom - hogy igazán nagy és IGAZ művész csak IGAZ ember lehet.
70 Búbánat 2004-08-22 19:11:09
Sok érdekes ismeret nyújt(hat) a zenetörténészeknek és a komolyzenét szerető laikus olvasóknak egyaránt Cosima Wagner naplója, amely 1869 és 1883 között íródott. A bejegyzések tanúskodnak Liszt és Wagner közötti kapcsolat milyenségéről is, de sokat elárulnak Cosimának velük kapcsolatos érzés- és gondolatvilágáról is. A több tucat epizódból, íme 1880. szeptember hó néhány napjának eseményei (részletek): Siena, Olaszország Csütörtök, 16-a. Négy órakor Apám érkezik Rómából. Gyönyörű időben mindnyájan értemegyünk. R. különösen kedves: „Nem szabadulnak meg az újjongó aggastyánoktól” – mondja. Péntek, 17-e Apámmal kihajtatunk a dómot megnézni. (R. nélkül, ő vonalaz), és itt látom, R. mennyire más, mennyivel jobban megőrizte fiatalos lendületét. Apámra szinte semmi nem hat. Az együttlét azonban barátságos, vidám, R. humora átsegít minden nehézségen: önmagát Werthernek, Zsuokovszkinak, Brackenburgnak nevezi, Apámat Albertnek és Egmontnak egy személyben. Csak kissé elszomorítja, hogy a beszélgetések személyes csipkelődésekben merülnek ki. Vasárnap, 19-e ...este kis félreértés; Apám úgy gondolja, R.-ot nem érdekli az ő zongorázása; R. először nagyon kedvetlen, de aztán a maga módján minent jóvátesz, és az este szépen, vidám békességben ér véget... Hétfő, 20-a ...Apámról beszélgetünk. R. azt mondja: „Őbeléje bizalmatlanságot plántáltak ellenem, nekem azonban őellene soha egy szót sem volt szabad szólnom.”...Ebéd közben a maga szívélyes módján kérdőre vonja Apámat, és őszintesége vidám hangulatot szül. Apám három, általa megzenésített Petrarca-szonettet hoz nekem: Pace non trovo, Benedetto és I’vidi in terra. Különösen a Benedettoónak örülök nagyon. Ezt elmondom R.-nak, aki eljátszatja Apámmal a darabokat, és aztán rendkívül barátságosan megjegyzi: „Örülök, hogy ismét kissé világinak látlak.” – Este R. és Apám talpalávalót játszott a gyerekeknek... Kedd, 21-e ...Este Apám megörvendeztet azzal, hogy eljátszik két Beethoven-szonátát (a Quasi una fantasiat meg a D-dúrt), mire R. ismét arról beszél, milyen hiú ábránd az „iskola”, ki tanulhatná meg ezt í g y eljátszani? Szerda, 22-e ...Este Apám eljátssza Dantéját. R.-nek komoly kifogásai vannak az anyag ellen... Csütörtök, 23-a ...Apámnak azt mondja:”Meglásd, még lutheránust faragok belőled.” A gyerekekkel, R.-dal és Apámmal kikocsizunk, először a városházához...Este Apám Chopintől játszik több mindent... Péntek, 24-e ...Attól amit Apám a Parsifalról mond, kedvet kap, hogy elővegye, és vacsora után előadják majdnem a teljes harmadik felvonást: Apám játssza, és R. istenien énekli. „Nagy nehezen találtam egy értelmes nőt, az is épp a Te lányod, és így elidegenítik tőlem” – mondja R. tréfásan Apámnak. Szombat 25-e ...Búcsú Apámtól….R. Schopenhauert olvas fel nekem az esztétikáról, a művészek természetutánzásáról….Apám lénye foglalkoztat bennünket; gondolataink nem éppen vidámak, minthogy kissé elfáradtunk... Kedd, 28-a …Ebéd közben sokat beszélünk Apámról. Jelleme szinte kiismerhetetlen – mondom. R. azt válaszolja: igen, egyes vonásait mindig eltúlozzák, egyetlen szabály sem érvényes rá. – Én tudnám jellemezni – mondja R. Önmagáról kijelenti, nem eredeti tehetség, amin nevetünk és elgondolkozunk. ...Még sokat beszélgetünk Apám mélységes szórakozottságáról, bár a nagy szellem felvillan benne olykor... Szerda, 29-e ...Apám elküldi az ifjabb Dumas egyik könyvét... Csütörtök, 30-a ...R. Velencébe vágyik, gyorsan csomagolunk, és mindent felszámolunk itt...
Sok érdekes ismeret nyújt(hat) a zenetörténészeknek és a komolyzenét szerető laikus olvasóknak egyaránt Cosima Wagner naplója, amely 1869 és 1883 között íródott. A bejegyzések tanúskodnak Liszt és Wagner közötti kapcsolat milyenségéről is, de sokat elárulnak Cosimának velük kapcsolatos érzés- és gondolatvilágáról is. A több tucat epizódból, íme 1880. szeptember hó néhány napjának eseményei (részletek): Siena, Olaszország Csütörtök, 16-a. Négy órakor Apám érkezik Rómából. Gyönyörű időben mindnyájan értemegyünk. R. különösen kedves: „Nem szabadulnak meg az újjongó aggastyánoktól” – mondja. Péntek, 17-e Apámmal kihajtatunk a dómot megnézni. (R. nélkül, ő vonalaz), és itt látom, R. mennyire más, mennyivel jobban megőrizte fiatalos lendületét. Apámra szinte semmi nem hat. Az együttlét azonban barátságos, vidám, R. humora átsegít minden nehézségen: önmagát Werthernek, Zsuokovszkinak, Brackenburgnak nevezi, Apámat Albertnek és Egmontnak egy személyben. Csak kissé elszomorítja, hogy a beszélgetések személyes csipkelődésekben merülnek ki. Vasárnap, 19-e ...este kis félreértés; Apám úgy gondolja, R.-ot nem érdekli az ő zongorázása; R. először nagyon kedvetlen, de aztán a maga módján minent jóvátesz, és az este szépen, vidám békességben ér véget... Hétfő, 20-a ...Apámról beszélgetünk. R. azt mondja: „Őbeléje bizalmatlanságot plántáltak ellenem, nekem azonban őellene soha egy szót sem volt szabad szólnom.”...Ebéd közben a maga szívélyes módján kérdőre vonja Apámat, és őszintesége vidám hangulatot szül. Apám három, általa megzenésített Petrarca-szonettet hoz nekem: Pace non trovo, Benedetto és I’vidi in terra. Különösen a Benedettoónak örülök nagyon. Ezt elmondom R.-nak, aki eljátszatja Apámmal a darabokat, és aztán rendkívül barátságosan megjegyzi: „Örülök, hogy ismét kissé világinak látlak.” – Este R. és Apám talpalávalót játszott a gyerekeknek... Kedd, 21-e ...Este Apám megörvendeztet azzal, hogy eljátszik két Beethoven-szonátát (a Quasi una fantasiat meg a D-dúrt), mire R. ismét arról beszél, milyen hiú ábránd az „iskola”, ki tanulhatná meg ezt í g y eljátszani? Szerda, 22-e ...Este Apám eljátssza Dantéját. R.-nek komoly kifogásai vannak az anyag ellen... Csütörtök, 23-a ...Apámnak azt mondja:”Meglásd, még lutheránust faragok belőled.” A gyerekekkel, R.-dal és Apámmal kikocsizunk, először a városházához...Este Apám Chopintől játszik több mindent... Péntek, 24-e ...Attól amit Apám a Parsifalról mond, kedvet kap, hogy elővegye, és vacsora után előadják majdnem a teljes harmadik felvonást: Apám játssza, és R. istenien énekli. „Nagy nehezen találtam egy értelmes nőt, az is épp a Te lányod, és így elidegenítik tőlem” – mondja R. tréfásan Apámnak. Szombat 25-e ...Búcsú Apámtól….R. Schopenhauert olvas fel nekem az esztétikáról, a művészek természetutánzásáról….Apám lénye foglalkoztat bennünket; gondolataink nem éppen vidámak, minthogy kissé elfáradtunk... Kedd, 28-a …Ebéd közben sokat beszélünk Apámról. Jelleme szinte kiismerhetetlen – mondom. R. azt válaszolja: igen, egyes vonásait mindig eltúlozzák, egyetlen szabály sem érvényes rá. – Én tudnám jellemezni – mondja R. Önmagáról kijelenti, nem eredeti tehetség, amin nevetünk és elgondolkozunk. ...Még sokat beszélgetünk Apám mélységes szórakozottságáról, bár a nagy szellem felvillan benne olykor... Szerda, 29-e ...Apám elküldi az ifjabb Dumas egyik könyvét... Csütörtök, 30-a ...R. Velencébe vágyik, gyorsan csomagolunk, és mindent felszámolunk itt...
69 Búbánat 2004-08-21 16:51:00 [Válasz erre: 68 beckmesser 2004-08-21 15:53:23]
Csak kerüld el a tükröket!
Csak kerüld el a tükröket!
68 beckmesser 2004-08-21 15:53:23 [Válasz erre: 67 Búbánat 2004-08-21 15:46:14]
Meggyőztél, ifjú lettem, mint Faust az első felvonásban, indulok a jányokhoz. Ott majd egy kis kései Lisztet mutatok be. Mondjuk a Szürke felhők című \"dodekafón\" darabot. Sikerem lesz, akárki meglássa!
Meggyőztél, ifjú lettem, mint Faust az első felvonásban, indulok a jányokhoz. Ott majd egy kis kései Lisztet mutatok be. Mondjuk a Szürke felhők című \"dodekafón\" darabot. Sikerem lesz, akárki meglássa!
67 Búbánat 2004-08-21 15:46:14 [Válasz erre: 65 beckmesser 2004-08-21 15:07:26]
Ne mondd kérlek azt, hogy hajdanában. Azért még nem vagyunk annyira vének. Különben meg, miért ne fiatalodhatnánk meg - legalább lélekben, ha felelevenítjük azokat a daliás időket, amikor még nem foglalkoztunk a korral. De itt most ugye nem rólunk van szó?! Mert mi örökké fiatalok vagyunk és modernek, ugyanúgy, ahogy Liszt is tudott meg akart lenni azokban a múlt századot megelőző hetvenes-nyolcvanas években. A valós kor meg kit érdekel?
Ne mondd kérlek azt, hogy hajdanában. Azért még nem vagyunk annyira vének. Különben meg, miért ne fiatalodhatnánk meg - legalább lélekben, ha felelevenítjük azokat a daliás időket, amikor még nem foglalkoztunk a korral. De itt most ugye nem rólunk van szó?! Mert mi örökké fiatalok vagyunk és modernek, ugyanúgy, ahogy Liszt is tudott meg akart lenni azokban a múlt századot megelőző hetvenes-nyolcvanas években. A valós kor meg kit érdekel?
66 Búbánat 2004-08-21 15:39:42 [Válasz erre: 64 mélymagyar 2004-08-21 15:04:01]
Mily\' szerencse akkor, hogy rajtam nem törhette el nádpálcáját (ha volt neki ilyesmije)! Mint embert viszont így is, ennek ellenére szerettem, tiszteltem. Több zeneismertető előadásán részt vettem. Persze, kissé elfogult vagyok irányában, hiszen a kórusunk produkcióját is több esetben sok hozzáértéssel, színesen, érdekfeszítő ismeret-és tudásanyaggal felvértezve vezette elő és konferálta fel.
Mily\' szerencse akkor, hogy rajtam nem törhette el nádpálcáját (ha volt neki ilyesmije)! Mint embert viszont így is, ennek ellenére szerettem, tiszteltem. Több zeneismertető előadásán részt vettem. Persze, kissé elfogult vagyok irányában, hiszen a kórusunk produkcióját is több esetben sok hozzáértéssel, színesen, érdekfeszítő ismeret-és tudásanyaggal felvértezve vezette elő és konferálta fel.
65 beckmesser 2004-08-21 15:07:26
Liszt kései művészete nem népszerű, holott félelmetesen modern. Szabolcsi írt róla egy fontos könyvet: Liszt Ferenc estéje, ha jól rémlik. Bartók előfutára az olyan darabokban, mint Csárdás obstiné, vagy Balcsillagzat (\"Unstern\", asszem eredetiben). Kocsis régen olykor játszotta a Csárdás obstiné-t meg a macabre-ot is. Hajdanában-danában. De szép volt ifjúnak lenni, igaz barátaim?!
Liszt kései művészete nem népszerű, holott félelmetesen modern. Szabolcsi írt róla egy fontos könyvet: Liszt Ferenc estéje, ha jól rémlik. Bartók előfutára az olyan darabokban, mint Csárdás obstiné, vagy Balcsillagzat (\"Unstern\", asszem eredetiben). Kocsis régen olykor játszotta a Csárdás obstiné-t meg a macabre-ot is. Hajdanában-danában. De szép volt ifjúnak lenni, igaz barátaim?!
64 mélymagyar 2004-08-21 15:04:01 [Válasz erre: 61 Búbánat 2004-08-21 13:32:14]
Halottakról jót vagy semmit, (amit a logika nevében úgy kellene módosítani: friss halottakról...stb.) ezért nehéz szívvel írom, hogy Lukin rémes tanár volt, az iskolában verte a gyerekeket, mint a marharépát. Plusz szakmailag nulla. Nimbusza számomra a nagy, mély magyar titkok egyike. Sorry, mes amis.
Halottakról jót vagy semmit, (amit a logika nevében úgy kellene módosítani: friss halottakról...stb.) ezért nehéz szívvel írom, hogy Lukin rémes tanár volt, az iskolában verte a gyerekeket, mint a marharépát. Plusz szakmailag nulla. Nimbusza számomra a nagy, mély magyar titkok egyike. Sorry, mes amis.
63 Búbánat 2004-08-21 13:55:16 [Válasz erre: 55 Megén 2004-08-11 08:25:53]
Kedves pozsonyi ismerősöm, aki a kinti Liszt Ferenc Társaságnak a tagja, sok érdekeset mesélt, hogy ők mi mindent tettek és tesznek a Liszt-kultusz (csúnya szó, de jobb híján ezt használom én is) ápolásáért. És tudom, hogy szerte a világban, hány és hány egyesület van még, akik hasonló célzattal igyekeznek Liszt nyomdokában haladni (akár ők is a magukénak vallva a nagy mestert) a bölcsőtől a sírig.
Kedves pozsonyi ismerősöm, aki a kinti Liszt Ferenc Társaságnak a tagja, sok érdekeset mesélt, hogy ők mi mindent tettek és tesznek a Liszt-kultusz (csúnya szó, de jobb híján ezt használom én is) ápolásáért. És tudom, hogy szerte a világban, hány és hány egyesület van még, akik hasonló célzattal igyekeznek Liszt nyomdokában haladni (akár ők is a magukénak vallva a nagy mestert) a bölcsőtől a sírig.
62 Búbánat 2004-08-21 13:49:03
Sajnos, nem lehettem ott Bogányi Gergely Duna fölé abszolvált koncertjén. (Videóra felvették nekem és már visszahallgattam.) Előzőleg viszont több interjúját olvastam tőle. Nagyon megragadott az egyik gondolata, amit Liszt apropóján fejtett ki. Hadd idézzek ebből: \"Liszt...Nehéz olyan szót találni, ami lefedné a művészetét. ...Nincs igazuk azoknak, akik felróják zenéjének romantikus túlzásait. Nem is értem, vele kapcsolatban miből adódhat a meg nem értés. Őt nem kell megvédeni, Liszt zenéje megvédi saját magát, és túl fog élni minden gyerekes és olcsó támadást. Lisztben már fiatalkorában hihetetlenül erős vágyakozás élt Isten iránt. Ennél mélyebb, őszintébb rajongás még Mozartnál, sőt Chopinnél sem létezik. Zenéje át van itatva ezzel, beleértve a magyar rapszódiákat is. A \"liszti virtuozitást\" gyakran teljesen félreértik...Alan Walker háromkötetes monográfiáját mindenkinek el kellene olvasnia, hogy véleményt alkothasson Lisztről...\"
Sajnos, nem lehettem ott Bogányi Gergely Duna fölé abszolvált koncertjén. (Videóra felvették nekem és már visszahallgattam.) Előzőleg viszont több interjúját olvastam tőle. Nagyon megragadott az egyik gondolata, amit Liszt apropóján fejtett ki. Hadd idézzek ebből: \"Liszt...Nehéz olyan szót találni, ami lefedné a művészetét. ...Nincs igazuk azoknak, akik felróják zenéjének romantikus túlzásait. Nem is értem, vele kapcsolatban miből adódhat a meg nem értés. Őt nem kell megvédeni, Liszt zenéje megvédi saját magát, és túl fog élni minden gyerekes és olcsó támadást. Lisztben már fiatalkorában hihetetlenül erős vágyakozás élt Isten iránt. Ennél mélyebb, őszintébb rajongás még Mozartnál, sőt Chopinnél sem létezik. Zenéje át van itatva ezzel, beleértve a magyar rapszódiákat is. A \"liszti virtuozitást\" gyakran teljesen félreértik...Alan Walker háromkötetes monográfiáját mindenkinek el kellene olvasnia, hogy véleményt alkothasson Lisztről...\"
