11 Megén 2004-08-03 11:48:17 [Válasz erre: 7 Búbánat 2004-08-03 11:33:15]
1./ Valóban nagy élmény Raiding-Doborján. Fantasztikus az a finom kegyelet, ahogy az osztrákok a szülőházat, a környezetet gondozzák. Egyáltalán a környék maga is nagyon szép - függelenül attól, hogy a szép környéket szépen karban is tartják az ott élők. 2./ Csak még annyit, ahogy nekem gyermekként a Carmina Burana volt átütő élmény, lányomnak még óvodás korától a Les Préludes, amit azóta a régi bakelit lemezen is megőrzött.
1./ Valóban nagy élmény Raiding-Doborján. Fantasztikus az a finom kegyelet, ahogy az osztrákok a szülőházat, a környezetet gondozzák. Egyáltalán a környék maga is nagyon szép - függelenül attól, hogy a szép környéket szépen karban is tartják az ott élők. 2./ Csak még annyit, ahogy nekem gyermekként a Carmina Burana volt átütő élmény, lányomnak még óvodás korától a Les Préludes, amit azóta a régi bakelit lemezen is megőrzött.
10 Szilgyo 2004-08-03 11:46:35
A Tasso-t szeretem!
A Tasso-t szeretem!
9 Konrad Wallenrod 2004-08-03 11:40:12 [Válasz erre: 7 Búbánat 2004-08-03 11:33:15]
Nemrég hallgattam a \"Transzcendenseket\", egyhuzamban, egy fiatal franciától: nagy élmény volt...
Nemrég hallgattam a \"Transzcendenseket\", egyhuzamban, egy fiatal franciától: nagy élmény volt...
8 Megén 2004-08-03 11:38:03
Engem mindig elgondolkoztatott ez a vallásos, papos életút-befejezés. Első ötletem az volt, hogy tulajdonképpen akármilyen nagy művészek voltak akkoriban, mindig valamilyen nagyúr kegyétől függtek, akiknek az udvarában függve, vagy függetlenül, de megfelelő anyagiak birtokában élhettek. A \"rossz nyelvek\" szerint a házasságkötés engedélyezése körüli pápai ellenkezés volt neki az utolsó csepp a pohárban, és durcából felvette a fél-világi papi rendet. Ez így nekem nem logikus. Inkább az volt az érzésem, hogy kihült körülötte a mecénási levegő, és ez egy biztos anyagi háttér volt. Bocs, hogy ez jut először eszembe róla, de magával a művészetével kapcsolatban semmi problémám nincs. Nagyon szeretem, kifejezetten jellegzetes zenéje minden mástól megkülönböztethetővé teszi. Sokat törtem a fejem azon is, hogy szégyen: hazai művészeink repertoárján igen keveset szerepel. Tavaly is külföldi karmesterrel, zenekarral, előadóval hallottam itthon alig hallható műveit. Nemzeti Filharmónikusunknak alapvető feladata lenne - szerintem - nemcsak Bartókot \"nyomatni\" (bocs, de én nem szeretem Bartókot), hanem több Liszt művet, folyamatosan itthon és külföldön előadni. Akárki, akármit is mond, az egyetlen nemzetközileg is elfogadott magyar zeneszerző, nem értem, hogy mi ezt nem használjuk fel. Prága Mozart-ban fürdik, minden túristának Prágát adják el Mozart-városként, mi pedig - pedig ez a város nagyon sokat köszönhet Lisztnek - csak egy Liszt-zongoraversenyt áldozunk az emlékének, ami szinte egy zártkörű vájtfül-találka.
Engem mindig elgondolkoztatott ez a vallásos, papos életút-befejezés. Első ötletem az volt, hogy tulajdonképpen akármilyen nagy művészek voltak akkoriban, mindig valamilyen nagyúr kegyétől függtek, akiknek az udvarában függve, vagy függetlenül, de megfelelő anyagiak birtokában élhettek. A \"rossz nyelvek\" szerint a házasságkötés engedélyezése körüli pápai ellenkezés volt neki az utolsó csepp a pohárban, és durcából felvette a fél-világi papi rendet. Ez így nekem nem logikus. Inkább az volt az érzésem, hogy kihült körülötte a mecénási levegő, és ez egy biztos anyagi háttér volt. Bocs, hogy ez jut először eszembe róla, de magával a művészetével kapcsolatban semmi problémám nincs. Nagyon szeretem, kifejezetten jellegzetes zenéje minden mástól megkülönböztethetővé teszi. Sokat törtem a fejem azon is, hogy szégyen: hazai művészeink repertoárján igen keveset szerepel. Tavaly is külföldi karmesterrel, zenekarral, előadóval hallottam itthon alig hallható műveit. Nemzeti Filharmónikusunknak alapvető feladata lenne - szerintem - nemcsak Bartókot \"nyomatni\" (bocs, de én nem szeretem Bartókot), hanem több Liszt művet, folyamatosan itthon és külföldön előadni. Akárki, akármit is mond, az egyetlen nemzetközileg is elfogadott magyar zeneszerző, nem értem, hogy mi ezt nem használjuk fel. Prága Mozart-ban fürdik, minden túristának Prágát adják el Mozart-városként, mi pedig - pedig ez a város nagyon sokat köszönhet Lisztnek - csak egy Liszt-zongoraversenyt áldozunk az emlékének, ami szinte egy zártkörű vájtfül-találka.
7 Búbánat 2004-08-03 11:33:15
Lisztről egészen 1981-ig, amíg be nem léptem a róla elnevezett kórusba, csupán felszínes ismereteim voltak, csupa közhelyek. S bár már szinte gyermekfejjel megragadott Liszt varázsa, különleges személyisége, akkoriban nem igazán tudtam őt hova tenni, hová besorolni, hiszen a többi kedvenc zeneszerzőim mellől – úgy éreztem – nagyon „kilógott a sorból”, és hát, messze, más magaslatokon foglalt ő helyett, távol az engem leginkább érdeklő zenei műfajoktól és stílusoktól. Persze, hogy már korán megismertem és megszerettem legnépszerűbb rapszódiáinak, szimfonikus költeményeinek, zongoraműveinek egy-két darabját, részletét, de ez csak csepp volt a tengerben. Úgyis fogalmazhatnék, hogy a pislákoló lángocska már létrejött, de a láng még nem kapott elegendő gyúlnivalót, hogy lobogjon is. Bízom benne, hogy nem érem meg a kihunyását, s ha azt tapasztalnám magamon, hogy már csak parázslik valami, azon lennék, hogy újra tápláljam a még izzó zsarátnokot, hogy sohase hunyjon ki. Mint említettem, a fordulatot, a nagy változást a Liszt oratórikus darabjaival való közelebbi megismerkedésem jelentette, de akkorra már több, róla szóló irodalmán is átrágtam magam, kezdve a kora ifjúságomban kezembe vett Székely Júlia Vándorévek könyvétől…. A másik meghatározó vele kapcsolatos könyvélményt már jóval később, a Palatínus Kiadónál, 1999-ben megjelent kötet, a „Boldog és boldogtalan éveim Liszt Ferenccel” (Marie d’Agoult grófné emlékiratai) jelentette számomra: a XIX. Század legnagyobb botrányai közé tartozott, mikor a grófné otthagyta férjét, gyermekét, s szerelmével, Liszt Ferenccel megszökött. Ez a könyv tartalmazza a maga korában íróként is neves szerző visszaemlékezéseit és naplóit. A remek stílusban megírt, olvasmányos kötet egy óriási szerelem drámája. De ami a két könyv-élmény között helyezkedik el, maga a főhős, Liszt, akivel igazán mélyrehatóan a húszas-harmincas éveimben kezdtem el foglalkozni; a teljes lenyűgözés állapotába kerültem, amikor módszeresen kezdtem el hallgatni, gyűjteni ezt a terjedelmes életművet, amelyet megkoronázott, amikor életemben először a kórusban megadatott elénekelni a Liszt életében központi helyet elfoglaló Koronázási misét. A következő életre szóló - már felnőtt fejjel - meghatározó találkozásom Liszt szellemével az a két utazás szolgált, amikor 1986-ban a kórussal ellátogattunk Doborjánba, ahol született (a ház ma múzeum), majd egy évre rá Bayreuthba, ahol meghalt és eltemették. Az életút e két végpontjának helyszínén állva és elmélkedve, senki emberfia a géniusz szellemének hatása alól nem szabadulhat, azt akarva akaratlanul is rabul ejti. Tiétek a szó.
Lisztről egészen 1981-ig, amíg be nem léptem a róla elnevezett kórusba, csupán felszínes ismereteim voltak, csupa közhelyek. S bár már szinte gyermekfejjel megragadott Liszt varázsa, különleges személyisége, akkoriban nem igazán tudtam őt hova tenni, hová besorolni, hiszen a többi kedvenc zeneszerzőim mellől – úgy éreztem – nagyon „kilógott a sorból”, és hát, messze, más magaslatokon foglalt ő helyett, távol az engem leginkább érdeklő zenei műfajoktól és stílusoktól. Persze, hogy már korán megismertem és megszerettem legnépszerűbb rapszódiáinak, szimfonikus költeményeinek, zongoraműveinek egy-két darabját, részletét, de ez csak csepp volt a tengerben. Úgyis fogalmazhatnék, hogy a pislákoló lángocska már létrejött, de a láng még nem kapott elegendő gyúlnivalót, hogy lobogjon is. Bízom benne, hogy nem érem meg a kihunyását, s ha azt tapasztalnám magamon, hogy már csak parázslik valami, azon lennék, hogy újra tápláljam a még izzó zsarátnokot, hogy sohase hunyjon ki. Mint említettem, a fordulatot, a nagy változást a Liszt oratórikus darabjaival való közelebbi megismerkedésem jelentette, de akkorra már több, róla szóló irodalmán is átrágtam magam, kezdve a kora ifjúságomban kezembe vett Székely Júlia Vándorévek könyvétől…. A másik meghatározó vele kapcsolatos könyvélményt már jóval később, a Palatínus Kiadónál, 1999-ben megjelent kötet, a „Boldog és boldogtalan éveim Liszt Ferenccel” (Marie d’Agoult grófné emlékiratai) jelentette számomra: a XIX. Század legnagyobb botrányai közé tartozott, mikor a grófné otthagyta férjét, gyermekét, s szerelmével, Liszt Ferenccel megszökött. Ez a könyv tartalmazza a maga korában íróként is neves szerző visszaemlékezéseit és naplóit. A remek stílusban megírt, olvasmányos kötet egy óriási szerelem drámája. De ami a két könyv-élmény között helyezkedik el, maga a főhős, Liszt, akivel igazán mélyrehatóan a húszas-harmincas éveimben kezdtem el foglalkozni; a teljes lenyűgözés állapotába kerültem, amikor módszeresen kezdtem el hallgatni, gyűjteni ezt a terjedelmes életművet, amelyet megkoronázott, amikor életemben először a kórusban megadatott elénekelni a Liszt életében központi helyet elfoglaló Koronázási misét. A következő életre szóló - már felnőtt fejjel - meghatározó találkozásom Liszt szellemével az a két utazás szolgált, amikor 1986-ban a kórussal ellátogattunk Doborjánba, ahol született (a ház ma múzeum), majd egy évre rá Bayreuthba, ahol meghalt és eltemették. Az életút e két végpontjának helyszínén állva és elmélkedve, senki emberfia a géniusz szellemének hatása alól nem szabadulhat, azt akarva akaratlanul is rabul ejti. Tiétek a szó.
6 Caligula 2004-08-03 11:23:33
Hűűűű, nagyon emelkedettek vagyunk! Bocs, Búbánat.
Hűűűű, nagyon emelkedettek vagyunk! Bocs, Búbánat.
5 Konrad Wallenrod 2004-08-03 11:12:05 [Válasz erre: 4 Szilgyo 2004-08-03 11:03:50]
Nem kis dolog jó embernek lenni, ha valaki nagy müvész. Nem muszáj gazembernek lennie, mint a sógora...
Nem kis dolog jó embernek lenni, ha valaki nagy müvész. Nem muszáj gazembernek lennie, mint a sógora...
2 Szilgyo 2004-08-03 10:57:44
Remek apa, nagyszerű férfiú, igaz barát!
Remek apa, nagyszerű férfiú, igaz barát!
1 Konrad Wallenrod 2004-08-03 10:54:23 [Válasz erre: 0 Búbánat 2004-08-03 10:22:53]
Önzetlen, jó ember volt...
Önzetlen, jó ember volt...
0 Búbánat 2004-08-03 10:22:53
Rosszul esik nekem, hogy az egyik legnagyobbról, akihez nekünk magyaroknak is annyi de annyi sok közös kapcsolatunk fűződik, nincs még fóruma. Óriási az életmű! Gyerünk, töltsük, töltsétek fel ezt a fórumot mindennel, ami róla eszünkbe jut, amit zonogoraművészi, karmesteri tevékenységéről, hatalmas műveiről, eszméiról, pályatársairól, a magyarságáról, a nemzeti intézményeink alapításában való közreműködéséről, tanári munkásságáról, a kora érdekes személységeiről, amit önmagáról, az egész életútról tudni illik és érdemes. Az sem baj, ha kicsit fellengzősre sikeredik némely hozzászólásunk; ha Lisztről beszélünk, akkor ez óhatatlan és elkerülhetetlen.
Rosszul esik nekem, hogy az egyik legnagyobbról, akihez nekünk magyaroknak is annyi de annyi sok közös kapcsolatunk fűződik, nincs még fóruma. Óriási az életmű! Gyerünk, töltsük, töltsétek fel ezt a fórumot mindennel, ami róla eszünkbe jut, amit zonogoraművészi, karmesteri tevékenységéről, hatalmas műveiről, eszméiról, pályatársairól, a magyarságáról, a nemzeti intézményeink alapításában való közreműködéséről, tanári munkásságáról, a kora érdekes személységeiről, amit önmagáról, az egész életútról tudni illik és érdemes. Az sem baj, ha kicsit fellengzősre sikeredik némely hozzászólásunk; ha Lisztről beszélünk, akkor ez óhatatlan és elkerülhetetlen.
