713 Búbánat 2016-10-10 23:39:08
Liszt-matiné a Régi Zeneakadémia (Vörösmarty utcai Liszt Múzeum) Kamaratermében 2016.10.15 11.00 Szilasi Alex zongorahangversenye Műsor: Liszt: Csárdás Obstiné (S.618) Liszt: Orage (Années de Pèlerinage, I. kötet), (S.160) Liszt: Funérailles (Harmonies poétiques et réligieuses), (S.173) Rossini-Liszt: Tell Vilmos nyitány (S.552) Liszt: 12. Magyar Rapszódia (S.244)
Liszt-matiné a Régi Zeneakadémia (Vörösmarty utcai Liszt Múzeum) Kamaratermében 2016.10.15 11.00 Szilasi Alex zongorahangversenye Műsor: Liszt: Csárdás Obstiné (S.618) Liszt: Orage (Années de Pèlerinage, I. kötet), (S.160) Liszt: Funérailles (Harmonies poétiques et réligieuses), (S.173) Rossini-Liszt: Tell Vilmos nyitány (S.552) Liszt: 12. Magyar Rapszódia (S.244)
712 Búbánat 2016-10-09 13:11:54
[url] http://www.gkrte.hu/public/magazin.php?id=5800&kat_id=0; XV. Liszt Fesztivál és III. Egyházzene-pedagógiai Konferencia – október 21-23. [/url] Az elmúlt években a hazai zenei élet kiemelkedő eseményévé vált a gödöllői Liszt Fesztivál, amelyet minden esztendőben a kiváló zeneszerző születésnapjához kapcsolódva rendeznek meg októberben. A gödöllői Liszt Fesztivál évek óta az egyetemes kulturális és művészeti értékek közvetítését szolgálja. Törekvéseik között jelentős szerepet kap minden évben a hagyományok újra és újra történő megjelenítése mellett az innovatív típusú megközelítés is, amennyiben egy-egy hangversenyen szerepet kapnak az új művek, avagy a régi mesterművek újszerű megfogalmazásai.
[url] http://www.gkrte.hu/public/magazin.php?id=5800&kat_id=0; XV. Liszt Fesztivál és III. Egyházzene-pedagógiai Konferencia – október 21-23. [/url] Az elmúlt években a hazai zenei élet kiemelkedő eseményévé vált a gödöllői Liszt Fesztivál, amelyet minden esztendőben a kiváló zeneszerző születésnapjához kapcsolódva rendeznek meg októberben. A gödöllői Liszt Fesztivál évek óta az egyetemes kulturális és művészeti értékek közvetítését szolgálja. Törekvéseik között jelentős szerepet kap minden évben a hagyományok újra és újra történő megjelenítése mellett az innovatív típusú megközelítés is, amennyiben egy-egy hangversenyen szerepet kapnak az új művek, avagy a régi mesterművek újszerű megfogalmazásai.
711 Búbánat 2016-10-06 22:33:27 [Válasz erre: 710 Búbánat 2016-10-06 22:32:13]
[url] http://lisztmuseum.hu/hu/hirek/189/web_Liszt_Szuletesnapi_Fesztival_2016.pdf; Liszt Születésnapi Fesztivál műsora – 2016. október 01-29.- Régi Zeneakadémia [/url]
[url] http://lisztmuseum.hu/hu/hirek/189/web_Liszt_Szuletesnapi_Fesztival_2016.pdf; Liszt Születésnapi Fesztivál műsora – 2016. október 01-29.- Régi Zeneakadémia [/url]
710 Búbánat 2016-10-06 22:32:13
Kezdetét vette a 2016-os Liszt Születésnapi Fesztivál zenekademia.hu, 2016. október 03. A Zeneakadémia alapítójának október 22-i születésnapja, illetve a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont fennállásának 30. évfordulója alkalmából október minden szombati napján ünnepi koncertekre kerül sor a Régi Zeneakadémia Kamaratermében. A Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont által rendezett fesztivál keretében október öt szombatján – a szokásos délelőtti matinéidőpontok mellett délutánonként és egy-egy estén is – Liszt életművének elkötelezett és avatott tolmácsolói, a múzeum régi pártolói és támogatói adnak hangversenyt. A 11 koncertből álló sorozat műsora igyekszik felölelni Liszt életművének minél szélesebb választékát a zongorára komponált, több műfajt képviselő kompozícióktól kezdve a kamaraműveken át a férfi és vegyes kórusra írt művekig. A fesztivál repertoárján ritkán megszólaltatott darabok is helyet kapnak, és Liszt művei mellett néhány olyan zeneszerző kompozíciója is megszólal, akik fontosak voltak számára, vagy kortársai voltak. Október elsején a fesztivál nyitókoncertjét a Szent Efrém Férfikar (karnagy: Bubnó Tamás) és Király Csaba (zongora) adták, majd Szokolay Balázs és Szőke Diána zongoraestjére került sor. Október 8-án egy különleges kamarakoncerttel, majd az Új Liszt Ferenc Kamarakórus hangversenyével folytatódik a fesztivál. Október 15-én Szilasi Alex és Mocsári Károly, október 21-én Farkas Gábor (zongora) és Takács Zoltán (hegedű) lépnek fel a Régi Zeneakadémián. Liszt Ferenc születésnapján, október 22-én délelőtt Klukon Edit és Ránki Dezső adnak kétzongorást hangversenyt, majd délután 16.00 órától a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongora tanszakának olyan fiatal – de máris sokszoros versenygyőztes – hallgatói mutatkoznak be, mint pár hete a Liszt-versenyen remeklő Kocsis Krisztián, a közmédia tehetségkutatójában feltűnt Váradi László, vagy Vida Mónika Ruth. Végül október 29-én Lajkó István, illetve Nagy Péter zongorahangversenyével zárul a 2016-os Liszt Fesztivál a Régi Zeneakadémián.
Kezdetét vette a 2016-os Liszt Születésnapi Fesztivál zenekademia.hu, 2016. október 03. A Zeneakadémia alapítójának október 22-i születésnapja, illetve a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont fennállásának 30. évfordulója alkalmából október minden szombati napján ünnepi koncertekre kerül sor a Régi Zeneakadémia Kamaratermében. A Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont által rendezett fesztivál keretében október öt szombatján – a szokásos délelőtti matinéidőpontok mellett délutánonként és egy-egy estén is – Liszt életművének elkötelezett és avatott tolmácsolói, a múzeum régi pártolói és támogatói adnak hangversenyt. A 11 koncertből álló sorozat műsora igyekszik felölelni Liszt életművének minél szélesebb választékát a zongorára komponált, több műfajt képviselő kompozícióktól kezdve a kamaraműveken át a férfi és vegyes kórusra írt művekig. A fesztivál repertoárján ritkán megszólaltatott darabok is helyet kapnak, és Liszt művei mellett néhány olyan zeneszerző kompozíciója is megszólal, akik fontosak voltak számára, vagy kortársai voltak. Október elsején a fesztivál nyitókoncertjét a Szent Efrém Férfikar (karnagy: Bubnó Tamás) és Király Csaba (zongora) adták, majd Szokolay Balázs és Szőke Diána zongoraestjére került sor. Október 8-án egy különleges kamarakoncerttel, majd az Új Liszt Ferenc Kamarakórus hangversenyével folytatódik a fesztivál. Október 15-én Szilasi Alex és Mocsári Károly, október 21-én Farkas Gábor (zongora) és Takács Zoltán (hegedű) lépnek fel a Régi Zeneakadémián. Liszt Ferenc születésnapján, október 22-én délelőtt Klukon Edit és Ránki Dezső adnak kétzongorást hangversenyt, majd délután 16.00 órától a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongora tanszakának olyan fiatal – de máris sokszoros versenygyőztes – hallgatói mutatkoznak be, mint pár hete a Liszt-versenyen remeklő Kocsis Krisztián, a közmédia tehetségkutatójában feltűnt Váradi László, vagy Vida Mónika Ruth. Végül október 29-én Lajkó István, illetve Nagy Péter zongorahangversenyével zárul a 2016-os Liszt Fesztivál a Régi Zeneakadémián.
709 Búbánat 2016-10-04 11:38:38 [Válasz erre: 708 zöldszemű 2016-10-03 17:25:06]
Ezek érdekes felvetések, mármint az akusztika kérdése, és az is, hogy mint írod: " A zenekar sajnos lenyomta még a fortissimo zongorahangokat is ---- A helyszíni tapasztalat más, mint a rádióhallgatóké. Családtagjaim a rádióközvetítésben a zongora minden hangját tisztán hallották, valószínűleg a mikrofonok elhelyezése és a hangkeverés miatt.) Egy biztos, hogy Liszt amikor elkezdett zenekaros darabokat komponálni, a weimari udvari-színházi állapotok lehetőségeit figyelembe kellett vennie: valahol olvastam, hogy akkoriban 30-35 tagú zenekar állt ott a rendelkezésére.
Ezek érdekes felvetések, mármint az akusztika kérdése, és az is, hogy mint írod: " A zenekar sajnos lenyomta még a fortissimo zongorahangokat is ---- A helyszíni tapasztalat más, mint a rádióhallgatóké. Családtagjaim a rádióközvetítésben a zongora minden hangját tisztán hallották, valószínűleg a mikrofonok elhelyezése és a hangkeverés miatt.) Egy biztos, hogy Liszt amikor elkezdett zenekaros darabokat komponálni, a weimari udvari-színházi állapotok lehetőségeit figyelembe kellett vennie: valahol olvastam, hogy akkoriban 30-35 tagú zenekar állt ott a rendelkezésére.
708 zöldszemű 2016-10-03 17:25:06 [Válasz erre: 707 Búbánat 2016-10-01 15:39:23]
A hangverseny apropóján írok, de nem csak arról. Két barátnőmmel (mind 75 körül, már nem ifjú fülekkel) voltunk ott, a földszint hátsó harmadában, a középtájon ültünk, telt ház volt. A zenekar feltünően - a megszokottnál legalább 30%-kal - népesebb volt. Laikus zenekedvelő lévén, a három fiatal zongorista játékát művészi szempontból nem értékelhetem. Tehát csak annyit, hogy szerintem remekeltek, főleg a szóló részekben. Ugyanis a zenekari forték alatt csak a kezük mozgásából lehetett tudni, hogy ők is a maximumot nyújtják, azonban a zenekar sajnos lenyomta még a fortissimo zongorahangokat is. (A helyszíni tapasztalat más, mint a rádióhallgatóké. Családtagjaim a rádióközvetítésben a zongora minden hangját tisztán hallották, valószínűleg a mikrofonok elhelyezése és a hangkeverés miatt.) Amióta a Zeneakadémiát újból megnyitották,tehát már három éve, szinte minden zenekari hangversenyt túl hangosnak érzünk. Ezt azzal magyarázzuk (magunknak), hogy egyrészt a felújításnak köszönhetően az akusztika még a korábbinál is jobb lett, másrészt három év alatt az együttesek hozzászoktak ahhoz, hogy a MÜPA hatalmas légterét kell betölteniük, és azóta azzal a hangerővel játszanak. Ezen túlmenően, manapság a versenyműveknél a zenekari szólamokat rendszeresen megerősítik. Azt gondolom, hogy Liszt a zongoraversenyeiben a zenekart a zongora szólamához méretezte, és nem akkora együttesre, amelyik alig fér el a Zeneakadémia pódiumán. Vagy tévednék? Jó lenne tudni, mi a fórumtársak tapasztalata.
A hangverseny apropóján írok, de nem csak arról. Két barátnőmmel (mind 75 körül, már nem ifjú fülekkel) voltunk ott, a földszint hátsó harmadában, a középtájon ültünk, telt ház volt. A zenekar feltünően - a megszokottnál legalább 30%-kal - népesebb volt. Laikus zenekedvelő lévén, a három fiatal zongorista játékát művészi szempontból nem értékelhetem. Tehát csak annyit, hogy szerintem remekeltek, főleg a szóló részekben. Ugyanis a zenekari forték alatt csak a kezük mozgásából lehetett tudni, hogy ők is a maximumot nyújtják, azonban a zenekar sajnos lenyomta még a fortissimo zongorahangokat is. (A helyszíni tapasztalat más, mint a rádióhallgatóké. Családtagjaim a rádióközvetítésben a zongora minden hangját tisztán hallották, valószínűleg a mikrofonok elhelyezése és a hangkeverés miatt.) Amióta a Zeneakadémiát újból megnyitották,tehát már három éve, szinte minden zenekari hangversenyt túl hangosnak érzünk. Ezt azzal magyarázzuk (magunknak), hogy egyrészt a felújításnak köszönhetően az akusztika még a korábbinál is jobb lett, másrészt három év alatt az együttesek hozzászoktak ahhoz, hogy a MÜPA hatalmas légterét kell betölteniük, és azóta azzal a hangerővel játszanak. Ezen túlmenően, manapság a versenyműveknél a zenekari szólamokat rendszeresen megerősítik. Azt gondolom, hogy Liszt a zongoraversenyeiben a zenekart a zongora szólamához méretezte, és nem akkora együttesre, amelyik alig fér el a Zeneakadémia pódiumán. Vagy tévednék? Jó lenne tudni, mi a fórumtársak tapasztalata.
707 Búbánat 2016-10-01 15:39:23
A Bartók Rádió sugározza élőben 19.35 – kb. 22.00 Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét A Concerto Budapest hangversenye Vezényel: Keller András Km. Balázs János, Berecz Mihály, Palojtay János - zongora 1. Liszt: Magyar Fantázia (Balázs) 2. Liszt: Haláltánc (Berecz) 3. Liszt: Esz-dúr zongoraverseny (Palojtay) 4. Bartók Béla: Concerto
A Bartók Rádió sugározza élőben 19.35 – kb. 22.00 Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét A Concerto Budapest hangversenye Vezényel: Keller András Km. Balázs János, Berecz Mihály, Palojtay János - zongora 1. Liszt: Magyar Fantázia (Balázs) 2. Liszt: Haláltánc (Berecz) 3. Liszt: Esz-dúr zongoraverseny (Palojtay) 4. Bartók Béla: Concerto
706 Búbánat 2016-09-30 14:36:51
2016.10.01 18.00 RÉGI ZENEAKADÉMIA, KAMARATEREM Liszt Múzeum – Fesztivál: Szokolay Balázs és Szőke Diána zongoraestje Liszt: Karácsonyfa (részletek - négykezes átirat) Liszt: Années de Pèlerinage, II. - 123. Petrarca szonett Liszt-Chopin: Hat lengyel dal Liszt: Un sospiro Liszt: Ab irato Liszt: Vigasztalások (részletek) Liszt: E-dúr polonéz Liszt: 2. magyar rapszódia (négykezes átirat)
2016.10.01 18.00 RÉGI ZENEAKADÉMIA, KAMARATEREM Liszt Múzeum – Fesztivál: Szokolay Balázs és Szőke Diána zongoraestje Liszt: Karácsonyfa (részletek - négykezes átirat) Liszt: Années de Pèlerinage, II. - 123. Petrarca szonett Liszt-Chopin: Hat lengyel dal Liszt: Un sospiro Liszt: Ab irato Liszt: Vigasztalások (részletek) Liszt: E-dúr polonéz Liszt: 2. magyar rapszódia (négykezes átirat)
705 Búbánat 2016-09-24 09:17:12
Régi Zeneakadémia (Vörösmarty utcai Liszt Múzeum) Kamaratermében GULYÁS ISTVÁN zongoraművész játszik Liszt műveiből: Matinékoncert 2016.09.24 11:00 Liszt: Zarándokévek – Első év: Svájc - zongoraciklus - Chapelle de Guillaume Tell (Tell Vilmos kápolnája) - Au lac de Wallenstadt (A wallenstadti tónál) - Pastorale - Au bord d’une source (A forrás partján) - Orage (Vihar) - Vallee d’Obermann (Obermann völgye) - Églogue (Ekloga) - Le mal du pays (Honvágy) - Les cloches de Genève (A genfi harangok)
Régi Zeneakadémia (Vörösmarty utcai Liszt Múzeum) Kamaratermében GULYÁS ISTVÁN zongoraművész játszik Liszt műveiből: Matinékoncert 2016.09.24 11:00 Liszt: Zarándokévek – Első év: Svájc - zongoraciklus - Chapelle de Guillaume Tell (Tell Vilmos kápolnája) - Au lac de Wallenstadt (A wallenstadti tónál) - Pastorale - Au bord d’une source (A forrás partján) - Orage (Vihar) - Vallee d’Obermann (Obermann völgye) - Églogue (Ekloga) - Le mal du pays (Honvágy) - Les cloches de Genève (A genfi harangok)
704 Búbánat 2016-09-24 09:06:35 [Válasz erre: 690 Búbánat 2016-09-12 11:00:43]
Ismétlés: Bartók Rádió 12.36 – 15.06 XIV. Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny Emlékezetes pillanatok és a díjkiosztó gálakoncert felvétele Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Vez. Kesselyák Gergely
Ismétlés: Bartók Rádió 12.36 – 15.06 XIV. Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny Emlékezetes pillanatok és a díjkiosztó gálakoncert felvétele Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Vez. Kesselyák Gergely
703 Búbánat 2016-09-22 15:46:32 [Válasz erre: 702 Búbánat 2016-09-22 10:22:43]
Elírtam a számot, helyesen: "gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulójához"
Elírtam a számot, helyesen: "gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulójához"
702 Búbánat 2016-09-22 10:22:43 [Válasz erre: 701 Búbánat 2016-09-21 09:23:27]
Gróf Széchenyi Istvánra emlékezve, születésének 250. évfordulójához kapcsolódva sok program volt szerte az országban. Tegnap az Operaházban is emlékműsorral adóztak a „legnagyobb magyar” emléke előtt - mégpedig a Széchényi-család egyik jeles tagjának kompozícióival! „Széchenyi225” címmel a Székely Bertalan teremben dalestre került sor: középpontban gróf Széchényi Imre szerzeményei álltak, amelyet kiegészített gróf Széchényi Ödön egy canzonettája, és több Liszt-dal. Sáfár Orsolya és Wiedemann Bernadett operaénekesek igazán emlékezetes produkcióban, magas színvonalon nyújtották át nekünk felhangzott énekükben a ritkán hallható kompozíciókat, és az ugyancsak igen felkészült Virág Emese zongorakíséretében gyönyörű dalesttel ajándékozták meg az Opera Székely Bertalan termében összegyűlt sokaságot. Az utolsónak felcsendült dalt ( Széchényi Imre: Es fällt ein Stern herunter) a két énekművész együtt adta elő. A koncertet felvezető zenetörténeti „kiselőadást” Kovács János zenetörténész tartotta, aki igyekezett a „száraz” adatokat, információkat fanyar humorával oldani, színesen, szórakoztatóan adta át azokat az ismereteket, melyeket érdemesnek tartott velünk megosztani Széchenyiről, az unokatestvér-zeneszerzőről: Lajos testvérének fiáról. A dalesten még Széchenyi István fiának, Ödönnek (a „pasának”) is elhangzott egy szép kompozíciója, no meg a baráti körükbe tartozó Liszt Ferenc csodálatos dalai egészítették ki az ünnepi est változatos zenei programját. Ez volt a műsor: Széchényi Imre: Schilflied Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll - 3. változat Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll - 2. változat Liszt Ferenc: In Liebeslust Liszt Ferenc: Vergiftet sind Széchényi Imre: Là-bas Széchenyi Ödön: Canzone Széchényi Imre: Quand tu me parles de gloire Széchényi Imre: Si j’étais petit oiseau Liszt Ferenc: Die drei Zigeuner Széchényi Imre: Es fällt ein Stern herunter Itt egy bővebb leírás az internetről: [url] http://docplayer.hu/3887053-Tancok-es-dalok-szerzije-grof-szechenyi-imre.html; Táncok és dalok szerzője: Gróf Széchényi Imre [/url] Már a Zeneakadémia is meghirdette a hasonló tematikájú dalestet, melyről [url] http://zeneakademia.hu/hu/klasszikus/-/program/liszt-ferenc-es-szechenyi-imre-dalai-20161029-1900; itt [/url] olvashatunk.
Gróf Széchenyi Istvánra emlékezve, születésének 250. évfordulójához kapcsolódva sok program volt szerte az országban. Tegnap az Operaházban is emlékműsorral adóztak a „legnagyobb magyar” emléke előtt - mégpedig a Széchényi-család egyik jeles tagjának kompozícióival! „Széchenyi225” címmel a Székely Bertalan teremben dalestre került sor: középpontban gróf Széchényi Imre szerzeményei álltak, amelyet kiegészített gróf Széchényi Ödön egy canzonettája, és több Liszt-dal. Sáfár Orsolya és Wiedemann Bernadett operaénekesek igazán emlékezetes produkcióban, magas színvonalon nyújtották át nekünk felhangzott énekükben a ritkán hallható kompozíciókat, és az ugyancsak igen felkészült Virág Emese zongorakíséretében gyönyörű dalesttel ajándékozták meg az Opera Székely Bertalan termében összegyűlt sokaságot. Az utolsónak felcsendült dalt ( Széchényi Imre: Es fällt ein Stern herunter) a két énekművész együtt adta elő. A koncertet felvezető zenetörténeti „kiselőadást” Kovács János zenetörténész tartotta, aki igyekezett a „száraz” adatokat, információkat fanyar humorával oldani, színesen, szórakoztatóan adta át azokat az ismereteket, melyeket érdemesnek tartott velünk megosztani Széchenyiről, az unokatestvér-zeneszerzőről: Lajos testvérének fiáról. A dalesten még Széchenyi István fiának, Ödönnek (a „pasának”) is elhangzott egy szép kompozíciója, no meg a baráti körükbe tartozó Liszt Ferenc csodálatos dalai egészítették ki az ünnepi est változatos zenei programját. Ez volt a műsor: Széchényi Imre: Schilflied Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll - 3. változat Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll - 2. változat Liszt Ferenc: In Liebeslust Liszt Ferenc: Vergiftet sind Széchényi Imre: Là-bas Széchenyi Ödön: Canzone Széchényi Imre: Quand tu me parles de gloire Széchényi Imre: Si j’étais petit oiseau Liszt Ferenc: Die drei Zigeuner Széchényi Imre: Es fällt ein Stern herunter Itt egy bővebb leírás az internetről: [url] http://docplayer.hu/3887053-Tancok-es-dalok-szerzije-grof-szechenyi-imre.html; Táncok és dalok szerzője: Gróf Széchényi Imre [/url] Már a Zeneakadémia is meghirdette a hasonló tematikájú dalestet, melyről [url] http://zeneakademia.hu/hu/klasszikus/-/program/liszt-ferenc-es-szechenyi-imre-dalai-20161029-1900; itt [/url] olvashatunk.
701 Búbánat 2016-09-21 09:23:27 [Válasz erre: 697 Búbánat 2016-09-15 18:42:50]
Operaház - Székely Bertalan-terem 2016. szeptember 21., 19.30 – kb. 21.00 Széchenyi István225 ________________________________________ Kétszázhuszonöt esztendeje született – nagy ellenfele, Kossuth szerint –„a legnagyobb magyar”, Széchenyi István. Unokaöccse, Imre nagystílű diplomata volt, Ferenc József, Bismarck és még sok nagy államfő jó barátja, aki zeneszerzőként is szívén viselte a magyar kultúra ügyét. A magyar zenészek nemzetközi elismertsége Mihalovich Ödön mellett az ő nevéhez is fűződik: aki a nagy mecénás bécsi, budapesti, soproni vagy horpácsi szalonjában megfordult, világhírű lett. A hangversenyre a Széchenyik kortársának, Székely Bertalannak seccóival díszített Királyi Fogadószalonban kerül sor, Széchenyi István születésnapján. Műsor: Széchényi Imre: Die drei Zigeuner Széchényi Imre: Schilflied Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll - 3. változat Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll - 2. változat Liszt Ferenc: In Liebeslust Liszt Ferenc: Vergiftet sind Széchényi Imre: Là-bas Széchenyi Ödön: Canzone Széchényi Imre: Quand tu me parles de gloire Széchényi Imre: Si j’étais petit oiseau Liszt Ferenc: Die drei Zigeuner Széchényi Imre: Es fällt ein Stern herunter Közreműködik: Sáfár Orsolya, Wiedemann Bernadett (ének), Virág Emese (zongora) Műsorvezető: Kovács Sándor zenetörténész (Zeneakadémia)
Operaház - Székely Bertalan-terem 2016. szeptember 21., 19.30 – kb. 21.00 Széchenyi István225 ________________________________________ Kétszázhuszonöt esztendeje született – nagy ellenfele, Kossuth szerint –„a legnagyobb magyar”, Széchenyi István. Unokaöccse, Imre nagystílű diplomata volt, Ferenc József, Bismarck és még sok nagy államfő jó barátja, aki zeneszerzőként is szívén viselte a magyar kultúra ügyét. A magyar zenészek nemzetközi elismertsége Mihalovich Ödön mellett az ő nevéhez is fűződik: aki a nagy mecénás bécsi, budapesti, soproni vagy horpácsi szalonjában megfordult, világhírű lett. A hangversenyre a Széchenyik kortársának, Székely Bertalannak seccóival díszített Királyi Fogadószalonban kerül sor, Széchenyi István születésnapján. Műsor: Széchényi Imre: Die drei Zigeuner Széchényi Imre: Schilflied Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll - 3. változat Liszt Ferenc: Freudvoll und leidvoll - 2. változat Liszt Ferenc: In Liebeslust Liszt Ferenc: Vergiftet sind Széchényi Imre: Là-bas Széchenyi Ödön: Canzone Széchényi Imre: Quand tu me parles de gloire Széchényi Imre: Si j’étais petit oiseau Liszt Ferenc: Die drei Zigeuner Széchényi Imre: Es fällt ein Stern herunter Közreműködik: Sáfár Orsolya, Wiedemann Bernadett (ének), Virág Emese (zongora) Műsorvezető: Kovács Sándor zenetörténész (Zeneakadémia)
700 Búbánat 2016-09-19 22:57:57
[url] http://www.lisztsociety.hu/liszt-kiadvanyok.htm; Liszt-kiadványok [/url] "Figyelem!A Liszt Társaság újságjának jövője veszélyben forog ! Minden pályázatot elutasítottak és sajnos nincs fedezet a lapunk további számainak megjelentetésére. SOS kérünk minden Liszt-barátot, hogy segítségével (pl. fordítással, esetleges anyagi hozzájárulással) támogassa lapunkat, amelynek már két számra való igen színvonalas és érdekes anyaga vár az érdeklődő olvasóközönségre.Köszönettel: Liszt Ferenc Társaság vezetősége" Liszt Újság - “Liszt magyar szemmel” A Liszt Társaság évente 4 alkalommal “Liszt magyar szemmel” információs kiadványt jelentet meg, melyben a hazai és a külföldi Liszt Társaságok programjai, művészek, tanárok, zenetudósok írásait, cikkeit olvashatják
[url] http://www.lisztsociety.hu/liszt-kiadvanyok.htm; Liszt-kiadványok [/url] "Figyelem!A Liszt Társaság újságjának jövője veszélyben forog ! Minden pályázatot elutasítottak és sajnos nincs fedezet a lapunk további számainak megjelentetésére. SOS kérünk minden Liszt-barátot, hogy segítségével (pl. fordítással, esetleges anyagi hozzájárulással) támogassa lapunkat, amelynek már két számra való igen színvonalas és érdekes anyaga vár az érdeklődő olvasóközönségre.Köszönettel: Liszt Ferenc Társaság vezetősége" Liszt Újság - “Liszt magyar szemmel” A Liszt Társaság évente 4 alkalommal “Liszt magyar szemmel” információs kiadványt jelentet meg, melyben a hazai és a külföldi Liszt Társaságok programjai, művészek, tanárok, zenetudósok írásait, cikkeit olvashatják
699 Búbánat 2016-09-17 14:15:09
Az Ars Sacra Fesztivál szombaton kezdődik és jövő vasárnapig tart, és legalább 600 ingyenes zenei, irodalmi, művészeti programmal várják az érdeklődőket Az Ars Sacra kiemelt programjai között szerepel Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész szombat esti szabadtéri koncertje a Budai Várban. Az ingyenes koncerten Bogányi Gergely a nevét viselő különleges zongorán Liszt- és Bartók-műveket játszik majd. A téren 500-an tudnak majd leülni érkezési sorrendben.
Az Ars Sacra Fesztivál szombaton kezdődik és jövő vasárnapig tart, és legalább 600 ingyenes zenei, irodalmi, művészeti programmal várják az érdeklődőket Az Ars Sacra kiemelt programjai között szerepel Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész szombat esti szabadtéri koncertje a Budai Várban. Az ingyenes koncerten Bogányi Gergely a nevét viselő különleges zongorán Liszt- és Bartók-műveket játszik majd. A téren 500-an tudnak majd leülni érkezési sorrendben.
698 Búbánat 2016-09-16 23:12:53
Holnap reggel hallhatjuk a Bartók rádióban "Hallgassuk együtt!" - X/6. rész A mikrofonnál: Kroó György (1985) Liszt-művek Szerkesztő: Katona Márta Szombat, 9.30-10.00 óra
Holnap reggel hallhatjuk a Bartók rádióban "Hallgassuk együtt!" - X/6. rész A mikrofonnál: Kroó György (1985) Liszt-művek Szerkesztő: Katona Márta Szombat, 9.30-10.00 óra
697 Búbánat 2016-09-15 18:42:50
Az Operaház Székely Bertalan termében szeptember 21-én Sáfár Orsolya, Wiedemann Bernadett (ének) és Virág Emese (zongora) várja a közönséget a Széchenyi István225 című koncerttel. A hangversenyre Széchenyi István születésnapján kerül sor, és unokaöccse, Széchényi Imre szerzeményei mellett Liszt-művek is elhangzanak majd.
Az Operaház Székely Bertalan termében szeptember 21-én Sáfár Orsolya, Wiedemann Bernadett (ének) és Virág Emese (zongora) várja a közönséget a Széchenyi István225 című koncerttel. A hangversenyre Széchenyi István születésnapján kerül sor, és unokaöccse, Széchényi Imre szerzeményei mellett Liszt-művek is elhangzanak majd.
696 barka 2016-09-14 18:29:32 [Válasz erre: 692 Hangyász 2016-09-12 14:36:19]
Végigültem az egész versenyt, és a véleményem egy kicsit eltér. Én teljesen rendben levőnek érzem, hogy a japán fiú nyerte, de én is a tajvanit vártam volna második helyre, a harmadikra pedig akár a németet, akár az oroszt (vagy megosztva mindkettőt). Berzenkedést csak Kocsis Krisztiánnal kapcsolatban érzek: kétségtelenül jó, de olyan teljesítményt, mint ő, még legalább öten nyújtottak az elődöntő és a középdöntő során. És főleg: az egyik legérettebb egyéniségnek, lényegében kész művésznek éppen a másik magyar versenyzőt, Csabay Domonkost találtam. Véleményem szerint neki kellett volna döntőbe jutnia, nem Kocsis Krisztiánnak, aki ott nem is szerepelt kiemelkedően. Ha eltekintünk (eltekinthetnénk) a szonáta fugátójának elrontásától, még a japán lány is jobb volt nála. Csak remélni merem, hogy ennek belátása késztette a távolmaradásra a gálától, és nem a sértődöttség, hogy nem került a három díjazott közé.
Végigültem az egész versenyt, és a véleményem egy kicsit eltér. Én teljesen rendben levőnek érzem, hogy a japán fiú nyerte, de én is a tajvanit vártam volna második helyre, a harmadikra pedig akár a németet, akár az oroszt (vagy megosztva mindkettőt). Berzenkedést csak Kocsis Krisztiánnal kapcsolatban érzek: kétségtelenül jó, de olyan teljesítményt, mint ő, még legalább öten nyújtottak az elődöntő és a középdöntő során. És főleg: az egyik legérettebb egyéniségnek, lényegében kész művésznek éppen a másik magyar versenyzőt, Csabay Domonkost találtam. Véleményem szerint neki kellett volna döntőbe jutnia, nem Kocsis Krisztiánnak, aki ott nem is szerepelt kiemelkedően. Ha eltekintünk (eltekinthetnénk) a szonáta fugátójának elrontásától, még a japán lány is jobb volt nála. Csak remélni merem, hogy ennek belátása késztette a távolmaradásra a gálától, és nem a sértődöttség, hogy nem került a három díjazott közé.
695 Búbánat 2016-09-13 23:27:14 [Válasz erre: 694 Búbánat 2016-09-13 23:26:27]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=7klwb-z_N8A; Liszt Zongoraverseny - Díjátadó és gálakoncert 2016.09.11. [/url] Időtartam 1:50:10 óra Youtube - Közzététel: 2016. szept. 12. Liszt Zongoraverseny Budapest 2016. Filharmónia Magyarország Kft. Filharmonia Hungary Ltd.
[url] https://www.youtube.com/watch?v=7klwb-z_N8A; Liszt Zongoraverseny - Díjátadó és gálakoncert 2016.09.11. [/url] Időtartam 1:50:10 óra Youtube - Közzététel: 2016. szept. 12. Liszt Zongoraverseny Budapest 2016. Filharmónia Magyarország Kft. Filharmonia Hungary Ltd.
694 Búbánat 2016-09-13 23:26:27 [Válasz erre: 693 Búbánat 2016-09-13 23:25:41]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=Ll6LLW_FjnE; Liszt Zongoraverseny 2016.09.10. – az esti, 2. zenekari döntő [/url] Időtartam 1:13:06 óra Youtube - Közzététel: 2016. szept. 11. Liszt Zongoraverseny Budapest 2016. Filharmónia Magyarország Kft. Filharmonia Hungary Ltd.
[url] https://www.youtube.com/watch?v=Ll6LLW_FjnE; Liszt Zongoraverseny 2016.09.10. – az esti, 2. zenekari döntő [/url] Időtartam 1:13:06 óra Youtube - Közzététel: 2016. szept. 11. Liszt Zongoraverseny Budapest 2016. Filharmónia Magyarország Kft. Filharmonia Hungary Ltd.
693 Búbánat 2016-09-13 23:25:41
[url] https://www.youtube.com/watch?v=_F9K7gnP0VQ; Liszt Zongoraverseny 2016.09.10 - délelőtti zenekari döntő [/url] Időtartam 1:06:24 óra Youtube - Közzététel: 2016. szept. 11. Liszt Zongoraverseny Budapest 2016. Filharmónia Magyarország Kft. Filharmonia Hungary Ltd. Az első szám előadója Kocsis Krisztián
[url] https://www.youtube.com/watch?v=_F9K7gnP0VQ; Liszt Zongoraverseny 2016.09.10 - délelőtti zenekari döntő [/url] Időtartam 1:06:24 óra Youtube - Közzététel: 2016. szept. 11. Liszt Zongoraverseny Budapest 2016. Filharmónia Magyarország Kft. Filharmonia Hungary Ltd. Az első szám előadója Kocsis Krisztián
692 Hangyász 2016-09-12 14:36:19 [Válasz erre: 691 Petyus 2016-09-12 14:03:47]
A versenyen a nem-díjazás lassan dicsőségszámba megy (lásd az olyan eseteket, mint a Karajan-karmesterversenyen kipottyantott Thelemann, netán a Varsóban anno elgáncsolt Ivo Pogorelic). A japán srác produkciója tetszett ugyan, de a tajvani játékában éreztem az igazi liszti hangzást. Krisztián esetében passz. A különdíjat a döntő legifjabb résztvevőjeként kapta?
A versenyen a nem-díjazás lassan dicsőségszámba megy (lásd az olyan eseteket, mint a Karajan-karmesterversenyen kipottyantott Thelemann, netán a Varsóban anno elgáncsolt Ivo Pogorelic). A japán srác produkciója tetszett ugyan, de a tajvani játékában éreztem az igazi liszti hangzást. Krisztián esetében passz. A különdíjat a döntő legifjabb résztvevőjeként kapta?
691 Petyus 2016-09-12 14:03:47 [Válasz erre: 689 Hangyász 2016-09-12 09:22:56]
A rokonszenves tajvani fiatalembert igen csalódottnak láttam a gála szünetében az előtérben. A döntő mindkét fordulójában nagy tapsot kapott produkciójáért, valamilyen díj mindenképpen kijárt volna neki. Kocsis Krisztián miért nem volt ott a gálán?
A rokonszenves tajvani fiatalembert igen csalódottnak láttam a gála szünetében az előtérben. A döntő mindkét fordulójában nagy tapsot kapott produkciójáért, valamilyen díj mindenképpen kijárt volna neki. Kocsis Krisztián miért nem volt ott a gálán?
690 Búbánat 2016-09-12 11:00:43 [Válasz erre: 688 Búbánat 2016-09-11 22:04:16]
Ma este a Bartók Rádióban: 19.35-21.36 XIV. Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny Emlékezetes pillanatok és a díjkiosztó gálakoncert felvétele Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Vez. Kesselyák Gergely (Ism. szeptember 24., 12.36)
Ma este a Bartók Rádióban: 19.35-21.36 XIV. Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny Emlékezetes pillanatok és a díjkiosztó gálakoncert felvétele Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Vez. Kesselyák Gergely (Ism. szeptember 24., 12.36)
689 Hangyász 2016-09-12 09:22:56 [Válasz erre: 688 Búbánat 2016-09-11 22:04:16]
A kisemmizett tajvanihoz mit szólnak a t. fórumtársak? Avagy igazságos ítélet született??? Én csak a zenekari döntőn hallottam a japán, orosz és német fiút. Szerintem nem, és most nagyon visszafogott voltam.
A kisemmizett tajvanihoz mit szólnak a t. fórumtársak? Avagy igazságos ítélet született??? Én csak a zenekari döntőn hallottam a japán, orosz és német fiút. Szerintem nem, és most nagyon visszafogott voltam.
688 Búbánat 2016-09-11 22:04:16 [Válasz erre: 684 Búbánat 2016-09-05 12:24:51]
[url] http://webradio.hu/hirek/kultura/tomoki_szakata_nyerte_a_14_liszt_ferenc_nemzetkozi_zongoraversenyt; Tomoki Szakata nyerte a 14. Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyt [/url] 2016.09.11/MTI Tomoki Szakata japán versenyző vehette át a 14. Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny 15 ezer eurós első díját vasárnap este a Zeneakadémia nagytermében. „A 12 ezer eurós második díjat és a hatezer eurós közönségdíjat az orosz Szergej Beljavszkij nyerte el, míg a kilencezer euróval járó harmadik helyezést a német Leon Bernsdorf szerezte meg. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) egymillió forintos különdíját Kocsis Krisztiánnak ítélték oda. A döntő egyetlen magyar résztvevője nem tudott részt venni az eseményen, távollétében tanára, Dráfi Kálmán vette át az elismerést.” „A gálakoncerten Leon Bernsdorf Liszt Ferenc második zongoraversenyét, Szergej Beljavszkij az első zongoraversenyt, míg Tomoki Szakata a Haláltáncot adta elő a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara közreműködésével, amelyet Kesselyák Gergely vezényelt.”
[url] http://webradio.hu/hirek/kultura/tomoki_szakata_nyerte_a_14_liszt_ferenc_nemzetkozi_zongoraversenyt; Tomoki Szakata nyerte a 14. Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyt [/url] 2016.09.11/MTI Tomoki Szakata japán versenyző vehette át a 14. Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny 15 ezer eurós első díját vasárnap este a Zeneakadémia nagytermében. „A 12 ezer eurós második díjat és a hatezer eurós közönségdíjat az orosz Szergej Beljavszkij nyerte el, míg a kilencezer euróval járó harmadik helyezést a német Leon Bernsdorf szerezte meg. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) egymillió forintos különdíját Kocsis Krisztiánnak ítélték oda. A döntő egyetlen magyar résztvevője nem tudott részt venni az eseményen, távollétében tanára, Dráfi Kálmán vette át az elismerést.” „A gálakoncerten Leon Bernsdorf Liszt Ferenc második zongoraversenyét, Szergej Beljavszkij az első zongoraversenyt, míg Tomoki Szakata a Haláltáncot adta elő a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara közreműködésével, amelyet Kesselyák Gergely vezényelt.”
687 Búbánat 2016-09-05 18:01:48 [Válasz erre: 686 Búbánat 2016-09-05 17:56:54]
[url] http://www.magyarkurir.hu/hirek/-istentol-kapott-gyonyoru-hivatas-otven-eve-matyas-templom-karnagy-kantora-tar; Tardy László –interjú [/url]
[url] http://www.magyarkurir.hu/hirek/-istentol-kapott-gyonyoru-hivatas-otven-eve-matyas-templom-karnagy-kantora-tar; Tardy László –interjú [/url]
686 Búbánat 2016-09-05 17:56:54
[url] https://www.google.hu/webhp?sourceid=chrome-instant&ion=1&espv=2&ie=UTF-8#q=Tardy+L%C3%A1szl%C3%B3+Istent%C5%91l+kapott+gy%C3%B6ny%C3%B6r%C5%B1+aj%C5%B1nd%C3%A9k; „Istentől kapott, gyönyörű hivatás” – Ötven éve a Mátyás-templom karnagy-kántora Tardy László [/url] Magyar Kurir - 2016. szeptember 2. péntek 15:40 Tardy László Liszt Ferenc- és Magyar Örökség-díjas karnagy-kántor, érdemes művész, az Országos Magyar Cecília Egyesület társelnöke. Ötven éve vezeti a Budavári Nagyboldogasszony-templom ének- és zenekarát. Életéről, hivatásáról, zenei pályájáról, Kodály Zoltánnal való kapcsolatáról kérdeztük. [...] „Két nappal ezelőtt Esztergomban a Liszt-hét zárásaként elhangzott az Esztergomi mise. Ebben olyan megrendítő mélységek vannak, amely mindent betölt, és szóval szinte kifejezhetetlen. Amikor 1956-ban a mű bemutatójának századik évfordulójára készültek, a Mátyás-templom énekkarát hívták meg. (Az ének- és zenekarral most is ott voltunk Esztergomban). Bárdos tanár úr már 1955-ben elkezdte az Esztergomi misét gyakorolni. Amikor a Mátyás-templomba kerültem, figyelmeztetett: „Vigyázz, minden próbádon ott fog ülni valaki, akinek az lesz a dolga, hogy figyelje, mit mondasz. Tehát semmiféle politikai jellegű megjegyzést ne tegyél, ne beszélj róla és ne engedd meg másnak se”. Mégis ő volt az, aki 1955 telén megállt az Esztergomi mise próbája közben, és azt kérdezte: „Ki tudná megmondani, hogy mi a materializmus?” Minden jelenlévő megdöbbent, hogy Bárdos ilyesmit kérdez. A választ ő maga adta meg: „Kedves muzsikus társaim! Az, hogy száz évvel ezelőtt valaki üres papírra öt vonalat húzgált. Utána ezekre gombócokat, zászlókat és egyéb jeleket rajzolt. Ettől a kottától száz év múlva egy másik muzsikus szívbajt kap. Ez a materializmus.” A kottafejek, a papír egészen megrendítő szellemiséget képesek átadni másoknak. Ez a természetfeletti szféra, az isteni megnyilatkozása a zenében. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy 1968-tól vezetek egy egyetemi hallgatókból, ma már orvosokból, nyugdíjas értelmiségiekből álló, Semmelweis Ignácról elnevezett kamarazenekart. A ’70-es évek közepén tagja volt az együttesnek egy brácsán játszó fiatalember, K. Ferenc. Akkoriban kezdte a tanulmányait az ELTE filozófia szakán. Abban az időszakban a filozófus hallgatóknak már vallási ismereteket is tanítottak. Ez a fiú nem volt hívő. Az egyik próba után odajött hozzám, azzal a kéréssel, hogy megengedném-e, hogy beülhessen a Mátyás-templom zenekarába, mert szeretné az egyházi zenét kicsit belülről megismerni. Mondtam neki, természetesen megengedem, egyetlen kérésem van, hogy át kell vennie az együttes tagjainak templomi viselkedési szokásait, tehát ha felállunk a Miatyánk imádkozásakor, akkor neki is fel kell állnia, stb. Hét évig játszott a zenekarban. Amikor ismét felújítottuk Liszt Esztergomi miséjét, az előadás után bejött a kórus melletti toronyszobába, és azt mondta: „Én nem hiszem, hogy most hívő lettem, de ma olyasmit tapasztaltam meg az előadás közben, amit érzékszervekkel, gondolkodással megragadni lehetetlen. Ez valami olyasmi, amire ti azt a szót használjátok, hogy transzcendens…” Ez csodálatos kegyelem a zeneszerzőnek, hogy úgy tud zenét alkotni, hogy az egyháztól távol álló, de nyitott lelkű muzsikus lélek megérzi azt, hogy a zene által felemelkedik a természetfölötti világhoz. Csak emberi erővel lehetetlen ilyen zenét alkotni.”
[url] https://www.google.hu/webhp?sourceid=chrome-instant&ion=1&espv=2&ie=UTF-8#q=Tardy+L%C3%A1szl%C3%B3+Istent%C5%91l+kapott+gy%C3%B6ny%C3%B6r%C5%B1+aj%C5%B1nd%C3%A9k; „Istentől kapott, gyönyörű hivatás” – Ötven éve a Mátyás-templom karnagy-kántora Tardy László [/url] Magyar Kurir - 2016. szeptember 2. péntek 15:40 Tardy László Liszt Ferenc- és Magyar Örökség-díjas karnagy-kántor, érdemes művész, az Országos Magyar Cecília Egyesület társelnöke. Ötven éve vezeti a Budavári Nagyboldogasszony-templom ének- és zenekarát. Életéről, hivatásáról, zenei pályájáról, Kodály Zoltánnal való kapcsolatáról kérdeztük. [...] „Két nappal ezelőtt Esztergomban a Liszt-hét zárásaként elhangzott az Esztergomi mise. Ebben olyan megrendítő mélységek vannak, amely mindent betölt, és szóval szinte kifejezhetetlen. Amikor 1956-ban a mű bemutatójának századik évfordulójára készültek, a Mátyás-templom énekkarát hívták meg. (Az ének- és zenekarral most is ott voltunk Esztergomban). Bárdos tanár úr már 1955-ben elkezdte az Esztergomi misét gyakorolni. Amikor a Mátyás-templomba kerültem, figyelmeztetett: „Vigyázz, minden próbádon ott fog ülni valaki, akinek az lesz a dolga, hogy figyelje, mit mondasz. Tehát semmiféle politikai jellegű megjegyzést ne tegyél, ne beszélj róla és ne engedd meg másnak se”. Mégis ő volt az, aki 1955 telén megállt az Esztergomi mise próbája közben, és azt kérdezte: „Ki tudná megmondani, hogy mi a materializmus?” Minden jelenlévő megdöbbent, hogy Bárdos ilyesmit kérdez. A választ ő maga adta meg: „Kedves muzsikus társaim! Az, hogy száz évvel ezelőtt valaki üres papírra öt vonalat húzgált. Utána ezekre gombócokat, zászlókat és egyéb jeleket rajzolt. Ettől a kottától száz év múlva egy másik muzsikus szívbajt kap. Ez a materializmus.” A kottafejek, a papír egészen megrendítő szellemiséget képesek átadni másoknak. Ez a természetfeletti szféra, az isteni megnyilatkozása a zenében. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy 1968-tól vezetek egy egyetemi hallgatókból, ma már orvosokból, nyugdíjas értelmiségiekből álló, Semmelweis Ignácról elnevezett kamarazenekart. A ’70-es évek közepén tagja volt az együttesnek egy brácsán játszó fiatalember, K. Ferenc. Akkoriban kezdte a tanulmányait az ELTE filozófia szakán. Abban az időszakban a filozófus hallgatóknak már vallási ismereteket is tanítottak. Ez a fiú nem volt hívő. Az egyik próba után odajött hozzám, azzal a kéréssel, hogy megengedném-e, hogy beülhessen a Mátyás-templom zenekarába, mert szeretné az egyházi zenét kicsit belülről megismerni. Mondtam neki, természetesen megengedem, egyetlen kérésem van, hogy át kell vennie az együttes tagjainak templomi viselkedési szokásait, tehát ha felállunk a Miatyánk imádkozásakor, akkor neki is fel kell állnia, stb. Hét évig játszott a zenekarban. Amikor ismét felújítottuk Liszt Esztergomi miséjét, az előadás után bejött a kórus melletti toronyszobába, és azt mondta: „Én nem hiszem, hogy most hívő lettem, de ma olyasmit tapasztaltam meg az előadás közben, amit érzékszervekkel, gondolkodással megragadni lehetetlen. Ez valami olyasmi, amire ti azt a szót használjátok, hogy transzcendens…” Ez csodálatos kegyelem a zeneszerzőnek, hogy úgy tud zenét alkotni, hogy az egyháztól távol álló, de nyitott lelkű muzsikus lélek megérzi azt, hogy a zene által felemelkedik a természetfölötti világhoz. Csak emberi erővel lehetetlen ilyen zenét alkotni.”
685 Búbánat 2016-09-05 12:27:11
Németh Amadé könyvében („Zenei kaleidoszkóp”, 1959) írja: Liszt Ferenc weimari otthonában kora egyik legjobban értesült és legmozgalmasabb szellemi központját tartotta fenn. Ha akadt valahol a világon egy tehetség, híre eljutott Liszthez és „az ifjú aggastyán felkarolta, segítette elindulásában. Ifj. Ábrányi Kornél egyik cikkéből megtudjuk, mennyire érdekelte Lisztet az új orosz iskola működése. „… egész délelőtt az orosz zeneköltőket tanulmányoztuk – írja Ábrányi. Mindegyik nagyszabású költő, de azért akitől Liszt legelőször játszott, a legmagasabban áll közöttük (Németh Amadé, szerző megjegyzése: - ez, mint később kiderül, Rimszkij-Korszakov volt). Amennyire elragadott az, amit hallottunk, annyira lehangolt, hogy nem tudunk oroszul… Szerencsére akkor betoppant közénk Lisztnek egy orosz születésű tanítványa (Németh Amadé, szerző megjegyzése: - alighanem a mester egyik kedvence, Vera Tyimanova) – ki ezután fölvilágosítással szolgált a nevekre nézve…” Németh Amadé, szerző megjegyzése: - Ezek után borzalmas helyesírással a nevek következnek. Ábrányi jegyzeteiben úgy látszik, elmosódhattak, mert ilyenek sülnek ki a felsorolásból: Hrymski Korsakoff, Monsorgiky, Basadurew stb.) (Alighanem kapkodva írta le Ábrányi a neveket és mikor könyvét írta, nem tudta pontosan visszaidézni azokat.) „Oroszország meg tudja becsülni a maga tehetségeit” – folytatja Ábrányi, de azért hozzáteszi, hogy „e zeneköltőknek sok évig kellett küzdeniök a közönség ízlésével, míg az olasz operákat kiszorították. Még most sem föltételen urai a térnek, de már nagy pártjuk van, s nagyon valószínű, hogy rövid idő múlva meg fogják hódítani Oroszországot.” […] lássuk magának Lisztnek a véleményét, lássuk, hogy nagy mesterünk milyen hallatlan éleslátással pillantott a jövőbe: „Beszéltem már önnek – írja Wittgenstein hercegnőnek 1879-ben – új és kiváló orosz zeneszerzők egy csapatáról … Műveik minden komoly figyelmet megérdemelnek és rokonszenvesek nekem… Muhanov asszony úgy vélte, hogy túl jó véleménnyel vagyok róluk… Ezzel szemben az a változatlan véleményem, hogy az említett öt muzsikus termékenyítőbb barázdát szánt, mint Mendelssohn és Schumann elkésett epigonjai. Sem Henselt, sem Rubinstein nem osztják nézetemet, melyet azonban az ellentmondás nem foszt meg helyességétől, ha elkövetkezik a teljes bizonyítás ideje.” (László Zsigmond fordítása.) E levélből viszont két tanulságot vonhatunk le – írja Németh Amadé. Az első régi, helyes mondás: senki sem próféta a saját hazájában. A második pedig: Liszt páratlan lángelméje a jövendőmondásban is kiállotta az idők próbáját.
Németh Amadé könyvében („Zenei kaleidoszkóp”, 1959) írja: Liszt Ferenc weimari otthonában kora egyik legjobban értesült és legmozgalmasabb szellemi központját tartotta fenn. Ha akadt valahol a világon egy tehetség, híre eljutott Liszthez és „az ifjú aggastyán felkarolta, segítette elindulásában. Ifj. Ábrányi Kornél egyik cikkéből megtudjuk, mennyire érdekelte Lisztet az új orosz iskola működése. „… egész délelőtt az orosz zeneköltőket tanulmányoztuk – írja Ábrányi. Mindegyik nagyszabású költő, de azért akitől Liszt legelőször játszott, a legmagasabban áll közöttük (Németh Amadé, szerző megjegyzése: - ez, mint később kiderül, Rimszkij-Korszakov volt). Amennyire elragadott az, amit hallottunk, annyira lehangolt, hogy nem tudunk oroszul… Szerencsére akkor betoppant közénk Lisztnek egy orosz születésű tanítványa (Németh Amadé, szerző megjegyzése: - alighanem a mester egyik kedvence, Vera Tyimanova) – ki ezután fölvilágosítással szolgált a nevekre nézve…” Németh Amadé, szerző megjegyzése: - Ezek után borzalmas helyesírással a nevek következnek. Ábrányi jegyzeteiben úgy látszik, elmosódhattak, mert ilyenek sülnek ki a felsorolásból: Hrymski Korsakoff, Monsorgiky, Basadurew stb.) (Alighanem kapkodva írta le Ábrányi a neveket és mikor könyvét írta, nem tudta pontosan visszaidézni azokat.) „Oroszország meg tudja becsülni a maga tehetségeit” – folytatja Ábrányi, de azért hozzáteszi, hogy „e zeneköltőknek sok évig kellett küzdeniök a közönség ízlésével, míg az olasz operákat kiszorították. Még most sem föltételen urai a térnek, de már nagy pártjuk van, s nagyon valószínű, hogy rövid idő múlva meg fogják hódítani Oroszországot.” […] lássuk magának Lisztnek a véleményét, lássuk, hogy nagy mesterünk milyen hallatlan éleslátással pillantott a jövőbe: „Beszéltem már önnek – írja Wittgenstein hercegnőnek 1879-ben – új és kiváló orosz zeneszerzők egy csapatáról … Műveik minden komoly figyelmet megérdemelnek és rokonszenvesek nekem… Muhanov asszony úgy vélte, hogy túl jó véleménnyel vagyok róluk… Ezzel szemben az a változatlan véleményem, hogy az említett öt muzsikus termékenyítőbb barázdát szánt, mint Mendelssohn és Schumann elkésett epigonjai. Sem Henselt, sem Rubinstein nem osztják nézetemet, melyet azonban az ellentmondás nem foszt meg helyességétől, ha elkövetkezik a teljes bizonyítás ideje.” (László Zsigmond fordítása.) E levélből viszont két tanulságot vonhatunk le – írja Németh Amadé. Az első régi, helyes mondás: senki sem próféta a saját hazájában. A második pedig: Liszt páratlan lángelméje a jövendőmondásban is kiállotta az idők próbáját.
684 Búbánat 2016-09-05 12:24:51 [Válasz erre: 680 Búbánat 2016-08-27 12:53:22]
[url] http://fidelio.hu/klasszikus/2016/08/30/minden_idok_legnehezebb_zongoraversenye/; Minden idők legnehezebb zongoraversenye [/url] FIDELIO, 2016.08.30. 10:06 A világ legjobb zongoristái sereglenek Budapestre szeptember 2-11. között a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyre. Augusztus a végétől Zeneakadémia előtti parkban nem csak a profik, de bárki megmutathatja zongoratudását a kiállított több mint száz éves hangszereken. Ott jártunk a Liszt Ferenc téren. „Kocsis Zoltán a szerkesztőbizottság elnökeként vesz részt a munkában, akinek szándéka szerint ez lesz az eddig megrendezett zongoraversenyek közül a legnehezebb és a legkomplexebb, ami azt is jelenti, hogy csak a legtehetségesebbeknek van keresnivalójuk idén Budapesten. A részvevők között egyébként ott szerepel a neves zongoraművész és karmester fia, Kocsis Krisztián is. A verseny komolyságát jól láttatja, hogy a zenekari döntőben, ahol a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara segíti majd a versenyzőket Kesselyák Gergely irányításával Liszt három versenyműve, az Esz-dúr, az A-dúr koncert és a Haláltánc között választhatnak az arra érdemesek.” „Mácsai János, a verseny zsűrijének és szerkesztőbizottságának tagja is megerősítette a megmérettetés színvonalát, aki úgy fogalmazott, hogy az úgynevezett Transzcendens- és Paganini-etűdökhöz valóban "földöntúli" virtuozitás és technikai jártasság szükséges, a három nagy zongoraversenyt pedig fejből kell tudnia a versenyzőknek, akiknek a zenei közvetítő erejükről is számot kell adniuk.”
[url] http://fidelio.hu/klasszikus/2016/08/30/minden_idok_legnehezebb_zongoraversenye/; Minden idők legnehezebb zongoraversenye [/url] FIDELIO, 2016.08.30. 10:06 A világ legjobb zongoristái sereglenek Budapestre szeptember 2-11. között a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyre. Augusztus a végétől Zeneakadémia előtti parkban nem csak a profik, de bárki megmutathatja zongoratudását a kiállított több mint száz éves hangszereken. Ott jártunk a Liszt Ferenc téren. „Kocsis Zoltán a szerkesztőbizottság elnökeként vesz részt a munkában, akinek szándéka szerint ez lesz az eddig megrendezett zongoraversenyek közül a legnehezebb és a legkomplexebb, ami azt is jelenti, hogy csak a legtehetségesebbeknek van keresnivalójuk idén Budapesten. A részvevők között egyébként ott szerepel a neves zongoraművész és karmester fia, Kocsis Krisztián is. A verseny komolyságát jól láttatja, hogy a zenekari döntőben, ahol a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara segíti majd a versenyzőket Kesselyák Gergely irányításával Liszt három versenyműve, az Esz-dúr, az A-dúr koncert és a Haláltánc között választhatnak az arra érdemesek.” „Mácsai János, a verseny zsűrijének és szerkesztőbizottságának tagja is megerősítette a megmérettetés színvonalát, aki úgy fogalmazott, hogy az úgynevezett Transzcendens- és Paganini-etűdökhöz valóban "földöntúli" virtuozitás és technikai jártasság szükséges, a három nagy zongoraversenyt pedig fejből kell tudnia a versenyzőknek, akiknek a zenei közvetítő erejükről is számot kell adniuk.”
683 Búbánat 2016-09-03 16:18:51
A mai Liszt-matinén a Régi Zeneakadémia (Vörösmarty utcai Liszt Múzeum) Kamaratermében a halhatatlan zeneköltő zongoraműveiből játszott a kitűnő pianista, Alessandra Pompili, aki átszellemült zongorajátékával elbűvölte hallgatóit. A műsorban szerepelt: Liszt: Alla Cappella Sistina Liszt: Angelus! Liszt: Litanie de Marie Liszt: Lacrymosa Mozart Requiem című műve alapján Liszt: 2. Gyászgondola Liszt: Stabat Mater Már most felhívom itt a figyelmet a mához egy hétre, szeptember 10-én folytatódó Liszt-matiné műsorára is: A délelőtt 11.00 órakor kezdődő koncert szólistája Sayaka Kubota zongoraművész lesz. A programban felhangzanak majd az alábbi darabok: Liszt: Obermann völgye Liszt: A genfi harangok Liszt: 104. Petrarca-szonett Liszt: A Villa d’Este szökőkútjai Liszt: 3. (Desz-dúr) Consolation Liszt: Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen variációk Ha semmi nem jön közbe, ezen a Liszt-matinén is szeretnék ott lenni; úgy vagyok ezzel, minden kínálkozó alkalmat meg kell ragadni, kiaknázni a lehetőségeket ha erre mód nyílik, hogy élőben is meghallgathassam ezeket a gyönyörű, szívet és lelket melegítő csodálatos zenéket. Ezzel együtt, a Lisztre és zenéjére való ráhangol(ód)ás szükségszerű… ilyenkor legtöbbször megkap a művészet varázsa, szépsége és – kíváncsian az előadóművész interpretációjára is – úgy gondolom: el kell hogy jusson az erre a zenére fogékony közönségréteg füléhez, meg kell hogy találja hallgatóságát, hogy befogadja, a szívébe zárja.
A mai Liszt-matinén a Régi Zeneakadémia (Vörösmarty utcai Liszt Múzeum) Kamaratermében a halhatatlan zeneköltő zongoraműveiből játszott a kitűnő pianista, Alessandra Pompili, aki átszellemült zongorajátékával elbűvölte hallgatóit. A műsorban szerepelt: Liszt: Alla Cappella Sistina Liszt: Angelus! Liszt: Litanie de Marie Liszt: Lacrymosa Mozart Requiem című műve alapján Liszt: 2. Gyászgondola Liszt: Stabat Mater Már most felhívom itt a figyelmet a mához egy hétre, szeptember 10-én folytatódó Liszt-matiné műsorára is: A délelőtt 11.00 órakor kezdődő koncert szólistája Sayaka Kubota zongoraművész lesz. A programban felhangzanak majd az alábbi darabok: Liszt: Obermann völgye Liszt: A genfi harangok Liszt: 104. Petrarca-szonett Liszt: A Villa d’Este szökőkútjai Liszt: 3. (Desz-dúr) Consolation Liszt: Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen variációk Ha semmi nem jön közbe, ezen a Liszt-matinén is szeretnék ott lenni; úgy vagyok ezzel, minden kínálkozó alkalmat meg kell ragadni, kiaknázni a lehetőségeket ha erre mód nyílik, hogy élőben is meghallgathassam ezeket a gyönyörű, szívet és lelket melegítő csodálatos zenéket. Ezzel együtt, a Lisztre és zenéjére való ráhangol(ód)ás szükségszerű… ilyenkor legtöbbször megkap a művészet varázsa, szépsége és – kíváncsian az előadóművész interpretációjára is – úgy gondolom: el kell hogy jusson az erre a zenére fogékony közönségréteg füléhez, meg kell hogy találja hallgatóságát, hogy befogadja, a szívébe zárja.
682 Ardelao 2016-09-03 12:12:16
LISZT FERENC Írta: Gróf Zichy Géza a Nemzeti Zenede elnöke. (1917) — Nagy hegyek a távolból nézve még nagyobb arányokat öltenek, így van a nagyemberekkel is. Amíg Liszt e földön járt, csodáltuk, most pedig bámuljuk. Bámuljuk munkáiban, melyeket sokan nem ismertek, nem akartak és nem bírtak ismerni. Wittgenstein hercegné azt mondta Lisztről; „Messzebbre hajította dárdáját a jövő századok ködébe, mint Wagner,” s íme midőn merész újítók az opera terén túl akarják szárnyalni Wagnert, már is elavultnak mondván műveit, — Liszt zenéje érintetlenül megmaradt fiatalnak, győzedelmes fenségében! — Liszt legszebb koszorúit Wagner dicsőségének áldozta föl. A világhírű virtuóz és zeneköltő elég nagy volt, hogy a legmagasabb babérfák lombjait magának leszedhesse, de ő Wagnert emelte vállára s átengedte annak a babérfák legszebb füzéreit. Fönséges dolog ez, de kegyetlenség önmaga iránt. Szép volt, nemes volt, szükséges volt, hogy Wagner szolgálatának áldozza fel erejének javát, de azért mégis elvitázhatatlan igazság, hogy Wagner feltűnése Liszt művészi érvényesülésének nagy hátrányára szolgált. — Liszt megdöbbentően nagy és sokoldalú egyéniségét nem lehet egy rövid emlékbeszédben festeni, oly arányok ezek, melyeket csakis egy könyvtár méretei fogadhatnak be. Olyan volt ő, mint egy óriási orgona, melynek számtalan regisztere mind más hangulatot, más hangcsodát, más világot nyit meg előttünk. Az ő személyében több ember tehetsége, egyénisége volt egyesítve: lelke, férfias bátorsága, energiája magyar volt, szorgalma, kitartása német, társas érintkezésének szeretetreméltóságában francia, az összes művészetek szeretetében és műérzékében olasz, arisztokratikus, konzervatív nézeteiben angol volt. Egy csodaember! A zenében épp ily sokoldalúnak bizonyult; szerette a német klasszikusokat és Wagnerrel megteremtette a modern iskolát. Magyar rapszódiáiban hazai zenénket soha nem remélt formai tökélyre emelte. Az olasz zene belkantóját megszólaltatta zongoráján, s nem egy darabjában a francia líra bájait élvezzük. — Utolérhetetlen virtuóz, zseniális zeneköltő, karmester, tanár, író egyesült személyében. Mostanáig (1917-ig, A.), hat vaskos kötetben jelentek meg életrajzai, esztétikai tanulmányai, kritikái és útleírásai. Leveleiről nem is szólok, e kis mesterművek ezrével kerültek ki tolla alól. Hogy beszéljek Lisztről a zongoravirtuózról? A legjelesebb író sem képes egy vidéket úgy leírni, hogy lelkünkben csak megközelítő képet alkothassunk magunknak szépségei felől; a legnagyobb festő meglepő hasonlatossággal lefestheti az embert, de az néma lesz, a szobrász alkotása szintén néma és hideg marad. Liszt játékát leírni nem lehet; ujjai alatt a zongora visszatükrözte e nagy ember ihletett lelkének minden hangulatát. Ez a hangszer nem volt többé zongora, de az ő nagy lelkének megnyilatkozása sohasem hallott hangcsodákban. Ha hatalmas fejének dús fehér sörényét megrázta s belekapott a remegő hangszer basszusába, azt lehetett volna hinni, egy erős oroszlán hívja harcra ellenfelét a pusztában. Pedig e dús fehér hajzat a béke lobogója volt. Liszt — kit egész életén át a dicsőség mellett hálátlanság kísért — mindent és mindenkinek megbocsájtott. Lisztet még mint virtuózt is üldözték, pedig ő a modern zongorázás megalapítója; reákényszerítette azt a rövid lélegzetű, fecsegő hangszert, hogy kitartott melódiákat énekeljen, sokszólamúságával zenekart pótoljon, másféle hangszereket utánozzon. A két pedál együttes használata által egészen új hatásokat ért el, ha tíz ujja végigszáguldott a zongorán, az egész zenekarrá változott, minden ujja egy halhatatlan művészt pótolt és oly technikai feladatokat oldott meg, melyek eddig lehetetlennek látszottak. Ha Liszt életében csakis Beethoven kilenc szimfóniáját írta volna át, ezeket a megbámult zongorapartitúrákat, már akkor is halhatatlan lenne, pedig mit és mennyit írt e nagy ember. Ezerkétszáz műve jelent meg nyomtatásban : oratóriumok, szimfóniák, zongoraversenyek, misék, zsoltárok, kantáták, rapszódiák, dalok és átiratok. Nemcsak a zongora királya volt ő, de a zeneköltés fejedelme is, még pedig Isten kegyelméből a zsenialitás koronájával homlokán. — Lisztről mint tanárról is egész könyvet lehetne írni; mennyi tudás, mennyi szellem, mily bámulatos oktató képesség! Egy odavetett szó, kezének mozdulata, arcának kifejezése rögtön megérteté velünk a darab szellemét, de nemcsak azt, megtanított egyszersmind az ideál és művészet tiszteletére is. Valóban a művészet fenséges apostola volt ő! — Gyakran gáncsolták Lisztet mint karmester, az ő felfogása egy századdal előzte meg korát és jelszavát: „A karmester ne legyen evezős, hanem kormányos” — ma már minden művelt zenész érti. Liszt stílust, lelket, muzsikalítást, szellemet, erőt és előkelőséget varázsolt zenekarába, s a zenetörténet arany betűkkel jegyezte fel karnagyi eredményeit Weimarban s az egész művelt világban. — Liszt mint zeneszerző sok babért kapott, de még több töviskoszorút. Nem akarták elismerni univerzális tehetségét, pedig már nagyszabású szimfóniai műveit az egész világ elismerése és tapsai kísérik, s bár késői elismerés érte halhatatlan egyházi szerzeményeit, de ma már értékelni tudják azt a kincset, mely ezen fenséges művekben fekszik, mert Beethoven »Missa solemnis«- a óta senki sem írt oly hatalmas templomi zenét, mint Liszt Ferenc és nem ok nélkül nevezték a katolikus egyházi zene reformátorának. — Élete küzdelmes volt és sokat küzdött eredménytelenül. Nálunk is megnehezítette működését, hogy nem beszélte hazája nyelvét, s mi, kik a lelkes magyar szót többre becsüljük a legnemesebb tettnél, nem tudtuk ezt neki megbocsájtani; pedig magyar rapszódiáiban mily ékes magyarsággal szólott hozzánk. Senki, de senki sem írt ily formailag tökéletes magyar zenét mint Liszt Ferenc. Tőle tanultunk mi és tőle fognak tanulni a jövő nemzedékei is miként kell a magyar népdalt művészi formába öteni, csengő ritmusokban megszólaltatni, a magyar nép érzését, a magyar géniusz minden sajátosságát és legbensőbb lényegét zenében visszaadni. — Liszt a magyar zene érdekében még azt is tervezte, hogy magyar operát ír. Megbízta Mosenthalt a szöveg ügyével, ki egy magyar író segítségével egy „János” című szöveget írt, de Wittgenstein hercegnő ellenzésére ez a gyönyörű terv a magyar zeneügy legnagyobb kárára meg hiúsult. Liszt alakító képességének drámai erejével bizonyára magyar remekművet alkotott volna. Talán szerencséje, hogy így történt, legalább érző lelkét nem érte a nálunk elmaradhatatlan gáncs, lekicsinylés, gyanúsítás és rágalom. Mi nem becsültük meg Lisztet úgy, amint azt tőlünk megérdemelt, sőt megkövetelhette volna. Néhány napig agyontömjéneztük s évekig keserítettük. Nagyon kis kör volt az, mely Lisztet igazán szerette, tisztelte. Az ő hatalmas tudása személyének súlya, kultúrájának univerzális volta nyomasztólag hatott sok emberre. Megrágalmazták, — a legszörnyűbb vádakkal illették, hazafiatlannak mondták. Égbe kiáltó hazugság! Mi öregek, akik közel állottunk hozzá, Isten és ember előtt bizonyíthatjuk, hogy Liszt Ferenc lelkes hazafi volt és lángoló szeretettel csüngött hazáján. Midőn 1838-ban a nagy áradás szomorú hírét veszi, a következő sorokat írja a francia Massartnak: — „Eszembe jut Magyarország, mely annyi nemes, bátor embert ajándékozott a világnak és hazafias lelkesedéssel vallom, hogy én is e régi, erős faj szülötte vagyok. Ó! én drága távoli hazám, ismeretlen barátaim, nagy szent családom! Fájdalmad vészkiáltása szívem gyökeréig hatott és megszégyenülve hajtom le fejemet, hogy ily sokáig nem gondoltam veled!” — Liszt nem volt a puszta szép szavak kedvelője, felbuzdulását mindig nemes tettek követték. Tudjuk mily fejedelmi bőkezűséggel gondoskodott az árvízkárosultakról. 1839-ben ezt írja Festetics grófnak: — „Mily boldogság reám nézve, hogy ismét megláthatom hazámat! Gyönyörű, lovagias hazám iránti szeretetem mindig lelkemben él, bármily ritkán léphetem át határát s ha nem is bizonyíthatom be, mily határtalanul szeretem, tisztelem és becsülöm szép szülőföldemet.” — Ekkor jött Magyarországba s hangversenyeinek jövedelméből háromnegyed részt hazájának ajándékoz. — Midőn a Nemzeti Színház színpadán hat magyar mágnás átadta Lisztnek a sokat gúnyolt díszkardot, mily tapintatosan felelt, mondván: — A béke kezeibe adják a kardot annak jeléül, hogy Magyarország a kultúra és művészet terén akar győzelmet aratni, mert kell, hogy Magyarország minden dicsőségből kivegye részét és jogosított arra, hogy majdan a nemzetek élén haladjon.” — Így beszél és így cselekszik egy ember, aki rossz hazafi?! Magyarországnak nincsen elég virága, hogy annyi koszorút kössön Liszt emlékének, amennyit ő megérdemelt. Neki köszönhetjük, hogy a magyar zenét nemes formájában külföldön megismerték és méltatják. Rapszódiái bejárták az egész művelt világot s zenészeink új impulzusokat nyerve, ma már helyet foglalnak Európában. — Liszt Ferenc mint öreg ember tért vissza hazájába. „Igen, az öreg Liszt mienk; Anyjához visszatért! Hozott hírt, fényt, dicsőt, nagyot S egy erdővel babért, Más kincset ugyan nem hozott, Szétosztá vagyonát, S mint fenséges koldus király Kereste fel honát.” — És íme ez a koldus telt marékkal pazarolt, pénzét, tudását, művészetét, szeretetét, sőt halhatatlanságának babérágait is szétosztotta nálunk. — Alapítványok örökítik meg nagy nevét, derék zenészeket és művészeket nevelt Magyarországnak; ötvenéves művészi jubileuma alkalmával legbecsesebb emlékeit a Nemzeti Múzeumnak adományozta s adományozó levelében ezt írta: — „Küldöm ez adományt, hogy a magyar művészeket hazaszeretetre és a hazai művészet szolgálatára buzdítsam.” — Rövid szavakkal vázoltam Liszt személyét és óriási munkásságát, végül el akarom mondani, mit köszön e nagy embernek a „Nemzeti Zenede.” — A „Nemzeti Zenede” (mai neve: Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium, 1065.Bp. Nagymező utca 1. megj. A.) eszméje az ő lelkében született; midőn 1839-ben a magyar főnemesség Liszt tiszteletére disz ebédet adott, egy Liszt szobor eszméje került szóba, sőt, rögtön egy ívet írtak alá tekintélyes összeggel. Liszt felállt és lelkes szavakkal kérte bámulóit, állnának el tervüktől és inkább alapítsanak egy konzervatóriumot, melynek vezetője és elnöke majdan ő leend. — „Mert életem büszkesége lesz hazámat szolgálhatni,” mondá. Hangversenyének jövedelmét e célra szentelte és megtoldotta saját pénzéből az összeget ezer forinttal. Ő volt tehát első alapítónk, kezdeményezőnk és szellemi elnökünk! — Liszt életének alkonyán még egyszer felragyog régi dicsőségének napja, a magyar kormány párisi világkiállítás zsűrijében Lisztet kéri fel Magyarország képviseletére s ő így felel: — „Soha nem űztem a hazafias fecsegés kultuszát, de mindig szolgálatra készen állok, ha szeretett hazám kívánja.” S akkor a hír szárnya szerte-hordja Liszt párisi útját, egész Európában izgalom támad, mindenki látni és hallani akarja őt. Meghívást meghívás követ s a nagy öreg-ember megindul utolsó diadalútjára. . . . „ És útra kél, ilyen csodát Nem bámult szem soha; A gyorsan fejlődő világ Felpezsdül általa, Oh, van-e hang szebb, hangzatosb Félszázad év után, Midőn másodraj nemzedék Küzd ősapák nyomán. S öreg-szülék meséinek Hallása tesz csodát, Hogy látva, nem is hallva őt Sírnak az unokák!” — Ünnepelve, elárasztva virággal, babérral, feje körül a dicsőség glória-fényével Bayreutba megy a nagy ember. Wagner halála után a bayreuthi előadások sorsa bizonytalanná vált, hogy Liszt dicsőségének sugaraival bearanyozza azokat és új fényt vessen barátja alkotásaira. Összetört testében egy életszikra, kezében fényes fáklya, így érkezett meg, utolsó pillanatig szolgálva a művészetnek és mások érdekeinek! — És meghalt. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . — Tetétleni kertemben egy fenyőfa zöldül, vasrács veszi körül e felírással: „ E fát Liszt Ferenc ültette.” Ez a fa már nem az, melyet ő ültetett, ez a fa kiszáradt. Négy éven át mindig újat ültettem helyette, míg végre egyik megfogamzott. Tiszteletben tartom, mert gyökerei körül az a magyar föld fogamzott, mely egykor Liszt ásója érintett. (A vers idézeteket Zichy Géza írta) Gróf Zichy Géza írását a „Zenei Szemle” című folyóiratban találtam. „Zenetörténelem” rovatban. 1917. március hó, I. évf. 1. sz.
LISZT FERENC Írta: Gróf Zichy Géza a Nemzeti Zenede elnöke. (1917) — Nagy hegyek a távolból nézve még nagyobb arányokat öltenek, így van a nagyemberekkel is. Amíg Liszt e földön járt, csodáltuk, most pedig bámuljuk. Bámuljuk munkáiban, melyeket sokan nem ismertek, nem akartak és nem bírtak ismerni. Wittgenstein hercegné azt mondta Lisztről; „Messzebbre hajította dárdáját a jövő századok ködébe, mint Wagner,” s íme midőn merész újítók az opera terén túl akarják szárnyalni Wagnert, már is elavultnak mondván műveit, — Liszt zenéje érintetlenül megmaradt fiatalnak, győzedelmes fenségében! — Liszt legszebb koszorúit Wagner dicsőségének áldozta föl. A világhírű virtuóz és zeneköltő elég nagy volt, hogy a legmagasabb babérfák lombjait magának leszedhesse, de ő Wagnert emelte vállára s átengedte annak a babérfák legszebb füzéreit. Fönséges dolog ez, de kegyetlenség önmaga iránt. Szép volt, nemes volt, szükséges volt, hogy Wagner szolgálatának áldozza fel erejének javát, de azért mégis elvitázhatatlan igazság, hogy Wagner feltűnése Liszt művészi érvényesülésének nagy hátrányára szolgált. — Liszt megdöbbentően nagy és sokoldalú egyéniségét nem lehet egy rövid emlékbeszédben festeni, oly arányok ezek, melyeket csakis egy könyvtár méretei fogadhatnak be. Olyan volt ő, mint egy óriási orgona, melynek számtalan regisztere mind más hangulatot, más hangcsodát, más világot nyit meg előttünk. Az ő személyében több ember tehetsége, egyénisége volt egyesítve: lelke, férfias bátorsága, energiája magyar volt, szorgalma, kitartása német, társas érintkezésének szeretetreméltóságában francia, az összes művészetek szeretetében és műérzékében olasz, arisztokratikus, konzervatív nézeteiben angol volt. Egy csodaember! A zenében épp ily sokoldalúnak bizonyult; szerette a német klasszikusokat és Wagnerrel megteremtette a modern iskolát. Magyar rapszódiáiban hazai zenénket soha nem remélt formai tökélyre emelte. Az olasz zene belkantóját megszólaltatta zongoráján, s nem egy darabjában a francia líra bájait élvezzük. — Utolérhetetlen virtuóz, zseniális zeneköltő, karmester, tanár, író egyesült személyében. Mostanáig (1917-ig, A.), hat vaskos kötetben jelentek meg életrajzai, esztétikai tanulmányai, kritikái és útleírásai. Leveleiről nem is szólok, e kis mesterművek ezrével kerültek ki tolla alól. Hogy beszéljek Lisztről a zongoravirtuózról? A legjelesebb író sem képes egy vidéket úgy leírni, hogy lelkünkben csak megközelítő képet alkothassunk magunknak szépségei felől; a legnagyobb festő meglepő hasonlatossággal lefestheti az embert, de az néma lesz, a szobrász alkotása szintén néma és hideg marad. Liszt játékát leírni nem lehet; ujjai alatt a zongora visszatükrözte e nagy ember ihletett lelkének minden hangulatát. Ez a hangszer nem volt többé zongora, de az ő nagy lelkének megnyilatkozása sohasem hallott hangcsodákban. Ha hatalmas fejének dús fehér sörényét megrázta s belekapott a remegő hangszer basszusába, azt lehetett volna hinni, egy erős oroszlán hívja harcra ellenfelét a pusztában. Pedig e dús fehér hajzat a béke lobogója volt. Liszt — kit egész életén át a dicsőség mellett hálátlanság kísért — mindent és mindenkinek megbocsájtott. Lisztet még mint virtuózt is üldözték, pedig ő a modern zongorázás megalapítója; reákényszerítette azt a rövid lélegzetű, fecsegő hangszert, hogy kitartott melódiákat énekeljen, sokszólamúságával zenekart pótoljon, másféle hangszereket utánozzon. A két pedál együttes használata által egészen új hatásokat ért el, ha tíz ujja végigszáguldott a zongorán, az egész zenekarrá változott, minden ujja egy halhatatlan művészt pótolt és oly technikai feladatokat oldott meg, melyek eddig lehetetlennek látszottak. Ha Liszt életében csakis Beethoven kilenc szimfóniáját írta volna át, ezeket a megbámult zongorapartitúrákat, már akkor is halhatatlan lenne, pedig mit és mennyit írt e nagy ember. Ezerkétszáz műve jelent meg nyomtatásban : oratóriumok, szimfóniák, zongoraversenyek, misék, zsoltárok, kantáták, rapszódiák, dalok és átiratok. Nemcsak a zongora királya volt ő, de a zeneköltés fejedelme is, még pedig Isten kegyelméből a zsenialitás koronájával homlokán. — Lisztről mint tanárról is egész könyvet lehetne írni; mennyi tudás, mennyi szellem, mily bámulatos oktató képesség! Egy odavetett szó, kezének mozdulata, arcának kifejezése rögtön megérteté velünk a darab szellemét, de nemcsak azt, megtanított egyszersmind az ideál és művészet tiszteletére is. Valóban a művészet fenséges apostola volt ő! — Gyakran gáncsolták Lisztet mint karmester, az ő felfogása egy századdal előzte meg korát és jelszavát: „A karmester ne legyen evezős, hanem kormányos” — ma már minden művelt zenész érti. Liszt stílust, lelket, muzsikalítást, szellemet, erőt és előkelőséget varázsolt zenekarába, s a zenetörténet arany betűkkel jegyezte fel karnagyi eredményeit Weimarban s az egész művelt világban. — Liszt mint zeneszerző sok babért kapott, de még több töviskoszorút. Nem akarták elismerni univerzális tehetségét, pedig már nagyszabású szimfóniai műveit az egész világ elismerése és tapsai kísérik, s bár késői elismerés érte halhatatlan egyházi szerzeményeit, de ma már értékelni tudják azt a kincset, mely ezen fenséges művekben fekszik, mert Beethoven »Missa solemnis«- a óta senki sem írt oly hatalmas templomi zenét, mint Liszt Ferenc és nem ok nélkül nevezték a katolikus egyházi zene reformátorának. — Élete küzdelmes volt és sokat küzdött eredménytelenül. Nálunk is megnehezítette működését, hogy nem beszélte hazája nyelvét, s mi, kik a lelkes magyar szót többre becsüljük a legnemesebb tettnél, nem tudtuk ezt neki megbocsájtani; pedig magyar rapszódiáiban mily ékes magyarsággal szólott hozzánk. Senki, de senki sem írt ily formailag tökéletes magyar zenét mint Liszt Ferenc. Tőle tanultunk mi és tőle fognak tanulni a jövő nemzedékei is miként kell a magyar népdalt művészi formába öteni, csengő ritmusokban megszólaltatni, a magyar nép érzését, a magyar géniusz minden sajátosságát és legbensőbb lényegét zenében visszaadni. — Liszt a magyar zene érdekében még azt is tervezte, hogy magyar operát ír. Megbízta Mosenthalt a szöveg ügyével, ki egy magyar író segítségével egy „János” című szöveget írt, de Wittgenstein hercegnő ellenzésére ez a gyönyörű terv a magyar zeneügy legnagyobb kárára meg hiúsult. Liszt alakító képességének drámai erejével bizonyára magyar remekművet alkotott volna. Talán szerencséje, hogy így történt, legalább érző lelkét nem érte a nálunk elmaradhatatlan gáncs, lekicsinylés, gyanúsítás és rágalom. Mi nem becsültük meg Lisztet úgy, amint azt tőlünk megérdemelt, sőt megkövetelhette volna. Néhány napig agyontömjéneztük s évekig keserítettük. Nagyon kis kör volt az, mely Lisztet igazán szerette, tisztelte. Az ő hatalmas tudása személyének súlya, kultúrájának univerzális volta nyomasztólag hatott sok emberre. Megrágalmazták, — a legszörnyűbb vádakkal illették, hazafiatlannak mondták. Égbe kiáltó hazugság! Mi öregek, akik közel állottunk hozzá, Isten és ember előtt bizonyíthatjuk, hogy Liszt Ferenc lelkes hazafi volt és lángoló szeretettel csüngött hazáján. Midőn 1838-ban a nagy áradás szomorú hírét veszi, a következő sorokat írja a francia Massartnak: — „Eszembe jut Magyarország, mely annyi nemes, bátor embert ajándékozott a világnak és hazafias lelkesedéssel vallom, hogy én is e régi, erős faj szülötte vagyok. Ó! én drága távoli hazám, ismeretlen barátaim, nagy szent családom! Fájdalmad vészkiáltása szívem gyökeréig hatott és megszégyenülve hajtom le fejemet, hogy ily sokáig nem gondoltam veled!” — Liszt nem volt a puszta szép szavak kedvelője, felbuzdulását mindig nemes tettek követték. Tudjuk mily fejedelmi bőkezűséggel gondoskodott az árvízkárosultakról. 1839-ben ezt írja Festetics grófnak: — „Mily boldogság reám nézve, hogy ismét megláthatom hazámat! Gyönyörű, lovagias hazám iránti szeretetem mindig lelkemben él, bármily ritkán léphetem át határát s ha nem is bizonyíthatom be, mily határtalanul szeretem, tisztelem és becsülöm szép szülőföldemet.” — Ekkor jött Magyarországba s hangversenyeinek jövedelméből háromnegyed részt hazájának ajándékoz. — Midőn a Nemzeti Színház színpadán hat magyar mágnás átadta Lisztnek a sokat gúnyolt díszkardot, mily tapintatosan felelt, mondván: — A béke kezeibe adják a kardot annak jeléül, hogy Magyarország a kultúra és művészet terén akar győzelmet aratni, mert kell, hogy Magyarország minden dicsőségből kivegye részét és jogosított arra, hogy majdan a nemzetek élén haladjon.” — Így beszél és így cselekszik egy ember, aki rossz hazafi?! Magyarországnak nincsen elég virága, hogy annyi koszorút kössön Liszt emlékének, amennyit ő megérdemelt. Neki köszönhetjük, hogy a magyar zenét nemes formájában külföldön megismerték és méltatják. Rapszódiái bejárták az egész művelt világot s zenészeink új impulzusokat nyerve, ma már helyet foglalnak Európában. — Liszt Ferenc mint öreg ember tért vissza hazájába. „Igen, az öreg Liszt mienk; Anyjához visszatért! Hozott hírt, fényt, dicsőt, nagyot S egy erdővel babért, Más kincset ugyan nem hozott, Szétosztá vagyonát, S mint fenséges koldus király Kereste fel honát.” — És íme ez a koldus telt marékkal pazarolt, pénzét, tudását, művészetét, szeretetét, sőt halhatatlanságának babérágait is szétosztotta nálunk. — Alapítványok örökítik meg nagy nevét, derék zenészeket és művészeket nevelt Magyarországnak; ötvenéves művészi jubileuma alkalmával legbecsesebb emlékeit a Nemzeti Múzeumnak adományozta s adományozó levelében ezt írta: — „Küldöm ez adományt, hogy a magyar művészeket hazaszeretetre és a hazai művészet szolgálatára buzdítsam.” — Rövid szavakkal vázoltam Liszt személyét és óriási munkásságát, végül el akarom mondani, mit köszön e nagy embernek a „Nemzeti Zenede.” — A „Nemzeti Zenede” (mai neve: Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium, 1065.Bp. Nagymező utca 1. megj. A.) eszméje az ő lelkében született; midőn 1839-ben a magyar főnemesség Liszt tiszteletére disz ebédet adott, egy Liszt szobor eszméje került szóba, sőt, rögtön egy ívet írtak alá tekintélyes összeggel. Liszt felállt és lelkes szavakkal kérte bámulóit, állnának el tervüktől és inkább alapítsanak egy konzervatóriumot, melynek vezetője és elnöke majdan ő leend. — „Mert életem büszkesége lesz hazámat szolgálhatni,” mondá. Hangversenyének jövedelmét e célra szentelte és megtoldotta saját pénzéből az összeget ezer forinttal. Ő volt tehát első alapítónk, kezdeményezőnk és szellemi elnökünk! — Liszt életének alkonyán még egyszer felragyog régi dicsőségének napja, a magyar kormány párisi világkiállítás zsűrijében Lisztet kéri fel Magyarország képviseletére s ő így felel: — „Soha nem űztem a hazafias fecsegés kultuszát, de mindig szolgálatra készen állok, ha szeretett hazám kívánja.” S akkor a hír szárnya szerte-hordja Liszt párisi útját, egész Európában izgalom támad, mindenki látni és hallani akarja őt. Meghívást meghívás követ s a nagy öreg-ember megindul utolsó diadalútjára. . . . „ És útra kél, ilyen csodát Nem bámult szem soha; A gyorsan fejlődő világ Felpezsdül általa, Oh, van-e hang szebb, hangzatosb Félszázad év után, Midőn másodraj nemzedék Küzd ősapák nyomán. S öreg-szülék meséinek Hallása tesz csodát, Hogy látva, nem is hallva őt Sírnak az unokák!” — Ünnepelve, elárasztva virággal, babérral, feje körül a dicsőség glória-fényével Bayreutba megy a nagy ember. Wagner halála után a bayreuthi előadások sorsa bizonytalanná vált, hogy Liszt dicsőségének sugaraival bearanyozza azokat és új fényt vessen barátja alkotásaira. Összetört testében egy életszikra, kezében fényes fáklya, így érkezett meg, utolsó pillanatig szolgálva a művészetnek és mások érdekeinek! — És meghalt. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . — Tetétleni kertemben egy fenyőfa zöldül, vasrács veszi körül e felírással: „ E fát Liszt Ferenc ültette.” Ez a fa már nem az, melyet ő ültetett, ez a fa kiszáradt. Négy éven át mindig újat ültettem helyette, míg végre egyik megfogamzott. Tiszteletben tartom, mert gyökerei körül az a magyar föld fogamzott, mely egykor Liszt ásója érintett. (A vers idézeteket Zichy Géza írta) Gróf Zichy Géza írását a „Zenei Szemle” című folyóiratban találtam. „Zenetörténelem” rovatban. 1917. március hó, I. évf. 1. sz.
681 Búbánat 2016-08-29 20:58:40 [Válasz erre: 680 Búbánat 2016-08-27 12:53:22]
[url] http://zeneiversenyek.hu/; Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny – 2016. szeptember 2-11., Zeneakadémia [/url]
[url] http://zeneiversenyek.hu/; Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny – 2016. szeptember 2-11., Zeneakadémia [/url]
680 Búbánat 2016-08-27 12:53:22
„Versenyre hangolt zongorák Budapesten” [url] http://magyaridok.hu/kultura/versenyre-hangolt-zongorak-budapesten-948151/; a Liszt Ferenc nemzetközi zongoraverseny sajtótájékoztatójáról [/url] /magyaridok.hu/ „A Café Vianban, vagyis a Zeneakadémián tanuló diákok egyik kedvenc helyén tartották az egyik legrangosabb zenei verseny, a Liszt Ferenc nemzetközi zongoraverseny sajtótájékoztatóját kellemes hangulatban, nagyszámú érdeklődő előtt. Az eseményt megelőzően Szabó Marcell Fischer Annie-ösztöndíjas zongoraművész adott ízelítőt az érdeklődőknek egy Liszt-darabból.” „Szamosi Szabolcs, a Filharmónia Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója szerint kiemelten fontos presztízsű versenyről van szó. A zsűriben foglal helyet többek között Kurtág György díszelnök, Michel Béroff elnök, Dráfi Kálmán, Leslie Howard, illetve a szerkesztőbizottság elnökeként Kocsis Zoltán működik közre a munkában. Mácsai János szerkesztőbizottsági és zsűritag véleménye megegyezett az előtte felszólalókéval, miszerint rendkívül nehéz versenynek nézünk elébe, ami kiemelt helyet tölt be a világ nagy zenei megméretései között. Mácsai elmondta, hogy Liszt Transzcendens etűdök című műve is a kötelezően előadandó darabok között van, a szabadon választott pedig értelemszerűen egy Liszt-szerzemény lesz.”
„Versenyre hangolt zongorák Budapesten” [url] http://magyaridok.hu/kultura/versenyre-hangolt-zongorak-budapesten-948151/; a Liszt Ferenc nemzetközi zongoraverseny sajtótájékoztatójáról [/url] /magyaridok.hu/ „A Café Vianban, vagyis a Zeneakadémián tanuló diákok egyik kedvenc helyén tartották az egyik legrangosabb zenei verseny, a Liszt Ferenc nemzetközi zongoraverseny sajtótájékoztatóját kellemes hangulatban, nagyszámú érdeklődő előtt. Az eseményt megelőzően Szabó Marcell Fischer Annie-ösztöndíjas zongoraművész adott ízelítőt az érdeklődőknek egy Liszt-darabból.” „Szamosi Szabolcs, a Filharmónia Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója szerint kiemelten fontos presztízsű versenyről van szó. A zsűriben foglal helyet többek között Kurtág György díszelnök, Michel Béroff elnök, Dráfi Kálmán, Leslie Howard, illetve a szerkesztőbizottság elnökeként Kocsis Zoltán működik közre a munkában. Mácsai János szerkesztőbizottsági és zsűritag véleménye megegyezett az előtte felszólalókéval, miszerint rendkívül nehéz versenynek nézünk elébe, ami kiemelt helyet tölt be a világ nagy zenei megméretései között. Mácsai elmondta, hogy Liszt Transzcendens etűdök című műve is a kötelezően előadandó darabok között van, a szabadon választott pedig értelemszerűen egy Liszt-szerzemény lesz.”
679 Búbánat 2016-08-26 17:29:28
Sorsdöntő Paganini-élménye után Liszt a következő levélben önti ki lelkélt P. Wolfnak: „Agyam és ujjaim úgy dolgoznak, mint az elkárhozottak. Homeros, a Biblia, Plato, Locke, Byron, Hugo, Lamartine, Chateaubriand, Beethoven, Bach, Hummel, Mozart, WEber mind itt vannak körülöttem. Tanulmányozom őket, gondolkodom fölöttük, mohón habzsolom valamennyit, ezenfelül 4-5 órát gyakorolok… ó, csak meg ne őrüljek; ígérem, mint művészt látsz viszont.” Németh Amadé könyvében – „Zenei kaleidoszkóp” – ez idézett Liszt-sorokat kommentálja, hozzáfűzi: Az alkotóművész páratlan intellektuális szomjúsága sugárzik a levélből. Mindent tudni, minden élményt feldolgozni, az egész világ ismeret- és élményanyagát magáévá tenni.
Sorsdöntő Paganini-élménye után Liszt a következő levélben önti ki lelkélt P. Wolfnak: „Agyam és ujjaim úgy dolgoznak, mint az elkárhozottak. Homeros, a Biblia, Plato, Locke, Byron, Hugo, Lamartine, Chateaubriand, Beethoven, Bach, Hummel, Mozart, WEber mind itt vannak körülöttem. Tanulmányozom őket, gondolkodom fölöttük, mohón habzsolom valamennyit, ezenfelül 4-5 órát gyakorolok… ó, csak meg ne őrüljek; ígérem, mint művészt látsz viszont.” Németh Amadé könyvében – „Zenei kaleidoszkóp” – ez idézett Liszt-sorokat kommentálja, hozzáfűzi: Az alkotóművész páratlan intellektuális szomjúsága sugárzik a levélből. Mindent tudni, minden élményt feldolgozni, az egész világ ismeret- és élményanyagát magáévá tenni.
678 Búbánat 2016-08-26 17:14:38 [Válasz erre: 673 Búbánat 2016-08-04 15:00:31]
ifj. Ábrányi Kornél írása Lisztről. Néhány sorát idézi Németh Amadé a Zenei Kaleidoszkóp című könyvében: ifj. Ábrányi Kornél írása Lisztről: „Liszt Ferencnél Weimarban ( Néhány sorát idézi Németh Amadé a Zenei Kaleidoszkóp című könyvében „Lisztnek zaklatottsága itthon valóságos nyugalom az ő weimari pihenéséhez képest. Miska, a mester hű magyar inasa, rendesen betegen kerül vissza Pestre. Liszt, a 62 éves ifjú csak ki van fáradva, mert rajta földi bajok ki nem fognak. Az ő csodálatos szívósságát és munkabírását legnagyobbrészt a pedantériáig mérsékletes anyagi élete magyarázhatja. Nem véve ki ebből a cognac nagymérvű fogyasztását, mellyel ő már úgy, mint a tiroli az arzénikummal. Ebéd alatt neki nem szabad semmiféle üzenetet, levelet, vagy távsürgönyt kézbesíteni. A legnagyobb dühbe jő, ha valaki ezt ügyetlenül áthágja. Ebéd után mindennap alszik egy órát s e szokását még nagyherceg is tiszteletben tartja. Éjjel 11 órakor ágyban van, de ez ellen legtöbbször vét, azonban reggel 7 órakor így is dolgozóasztala mellett ül. De nem is dolgozhatik egyébkor, mint jókor reggel. Mert már 9 órakor Miska kezd magyarul beszélni. Ez a magyarul beszélés nem csupán Miskának szent káromkodásait foglalja magába, melyre 6 év alatt egész Weimart megtanította… hanem magába foglalja a szíve és nem szíves reggeli üdvözleteket, melyekkel az első látogatókat fogadja, kiknek professzióból magyarul kell köszönniök, hogy a mesterhez bejuthassanak… S ez órától kezdve késő estig egymásnak adja a kilincset a sok tisztelő és tanítvány… a Mária utcai szögletházban mindig szól a zene -, és Liszt Ferenc ’pihen’.
ifj. Ábrányi Kornél írása Lisztről. Néhány sorát idézi Németh Amadé a Zenei Kaleidoszkóp című könyvében: ifj. Ábrányi Kornél írása Lisztről: „Liszt Ferencnél Weimarban ( Néhány sorát idézi Németh Amadé a Zenei Kaleidoszkóp című könyvében „Lisztnek zaklatottsága itthon valóságos nyugalom az ő weimari pihenéséhez képest. Miska, a mester hű magyar inasa, rendesen betegen kerül vissza Pestre. Liszt, a 62 éves ifjú csak ki van fáradva, mert rajta földi bajok ki nem fognak. Az ő csodálatos szívósságát és munkabírását legnagyobbrészt a pedantériáig mérsékletes anyagi élete magyarázhatja. Nem véve ki ebből a cognac nagymérvű fogyasztását, mellyel ő már úgy, mint a tiroli az arzénikummal. Ebéd alatt neki nem szabad semmiféle üzenetet, levelet, vagy távsürgönyt kézbesíteni. A legnagyobb dühbe jő, ha valaki ezt ügyetlenül áthágja. Ebéd után mindennap alszik egy órát s e szokását még nagyherceg is tiszteletben tartja. Éjjel 11 órakor ágyban van, de ez ellen legtöbbször vét, azonban reggel 7 órakor így is dolgozóasztala mellett ül. De nem is dolgozhatik egyébkor, mint jókor reggel. Mert már 9 órakor Miska kezd magyarul beszélni. Ez a magyarul beszélés nem csupán Miskának szent káromkodásait foglalja magába, melyre 6 év alatt egész Weimart megtanította… hanem magába foglalja a szíve és nem szíves reggeli üdvözleteket, melyekkel az első látogatókat fogadja, kiknek professzióból magyarul kell köszönniök, hogy a mesterhez bejuthassanak… S ez órától kezdve késő estig egymásnak adja a kilincset a sok tisztelő és tanítvány… a Mária utcai szögletházban mindig szól a zene -, és Liszt Ferenc ’pihen’.
677 Búbánat 2016-08-20 00:17:46
Németh Amadé Zenei Kaleidoszkóp című könyve egyik fejezetében a „művészi hivatásról” fejti ki gondolatait, miközben egy sor zeneköltőnek állít emléket. Lisztről ezeket írja: Liszt Ferenc életét a „művészet zálogának” tekinti. Nemes lényét sugározza vezérelve: Le génie oblige – a lángész kötelez. Áldozatos életében híven ragaszkodott elvéhez. Büszkén hirdette, hogy „a szépség birodalmában a lángész az úr!” Nem is hajtotta meg a derekát senki előtt. Egy előkelőséget ismert: a Szellemét! A művészek szerinte „az emberi szívben mélyen gyökerező rejtelmes vallás” papjai. „A művész – írja egyebütt – nem úgy jelenik meg hallgatói előtt, mint a vádlott a bírák előtt, hanem mint az örök igazság és szépség tanúja az emberiség előtt.” Sorsa változékony: hol megnyergeli a legmagasabb hullámok taraját, hol balsikertől kábultan hull alá, hogy ismét felemelkedhessék. Az örök vándor c. írásában remek írásművészettel és csodás poézissel festi le Liszt a művész sorsát. Vándor a művész, ki mindig egyedül jár! Végzete szomorú és hatalmas. „Az eleve elrendeltetés bélyegével születik. Nem ő választja hivatását, hivatása keríti hatalmába őt és ragadja magával… A művész magányosan él. Ha az események a társadalom keblére vetik is, ő lelke számára e zűrzavaros hangok közepette áthatolhatatlan magányt teremt, amelyhez soha emberi hang hozzá nem férhet. A hiúság, a nagyravágyás, a mohóság, az irigység, még a szerelem is és minden indulat, amely az embereket felkavarja, kívül marad ezen a bűvös körön, amelyet a művész a maga gondolata köré húzott. Ide vonul vissza, mint valamin szentélybe s elmerülve szemléli, imádja azt az eszményi típust, amelynek kifejezésére egész élete tör. Ott aztán isteni, megfoghatatlan képek jelennek meg neki… hallja az örök harmóniát… Mikor azonban műve kész, mégha az egész világ lelkesen tapsolná is, ő maga csak félig elégedett vagy elégedetlen s talán össze is törné alkotását, ha tekintetét egy új jelenés nem térítené el attól, amit alkotott s nem vetné őt újra azokba az égi és fájdalmas rajongásokba, amelyek életét a soha el nem ért cél örök hajszolásával teszik…” (Hankiss János fordítása)
Németh Amadé Zenei Kaleidoszkóp című könyve egyik fejezetében a „művészi hivatásról” fejti ki gondolatait, miközben egy sor zeneköltőnek állít emléket. Lisztről ezeket írja: Liszt Ferenc életét a „művészet zálogának” tekinti. Nemes lényét sugározza vezérelve: Le génie oblige – a lángész kötelez. Áldozatos életében híven ragaszkodott elvéhez. Büszkén hirdette, hogy „a szépség birodalmában a lángész az úr!” Nem is hajtotta meg a derekát senki előtt. Egy előkelőséget ismert: a Szellemét! A művészek szerinte „az emberi szívben mélyen gyökerező rejtelmes vallás” papjai. „A művész – írja egyebütt – nem úgy jelenik meg hallgatói előtt, mint a vádlott a bírák előtt, hanem mint az örök igazság és szépség tanúja az emberiség előtt.” Sorsa változékony: hol megnyergeli a legmagasabb hullámok taraját, hol balsikertől kábultan hull alá, hogy ismét felemelkedhessék. Az örök vándor c. írásában remek írásművészettel és csodás poézissel festi le Liszt a művész sorsát. Vándor a művész, ki mindig egyedül jár! Végzete szomorú és hatalmas. „Az eleve elrendeltetés bélyegével születik. Nem ő választja hivatását, hivatása keríti hatalmába őt és ragadja magával… A művész magányosan él. Ha az események a társadalom keblére vetik is, ő lelke számára e zűrzavaros hangok közepette áthatolhatatlan magányt teremt, amelyhez soha emberi hang hozzá nem férhet. A hiúság, a nagyravágyás, a mohóság, az irigység, még a szerelem is és minden indulat, amely az embereket felkavarja, kívül marad ezen a bűvös körön, amelyet a művész a maga gondolata köré húzott. Ide vonul vissza, mint valamin szentélybe s elmerülve szemléli, imádja azt az eszményi típust, amelynek kifejezésére egész élete tör. Ott aztán isteni, megfoghatatlan képek jelennek meg neki… hallja az örök harmóniát… Mikor azonban műve kész, mégha az egész világ lelkesen tapsolná is, ő maga csak félig elégedett vagy elégedetlen s talán össze is törné alkotását, ha tekintetét egy új jelenés nem térítené el attól, amit alkotott s nem vetné őt újra azokba az égi és fájdalmas rajongásokba, amelyek életét a soha el nem ért cél örök hajszolásával teszik…” (Hankiss János fordítása)
676 Búbánat 2016-08-18 13:30:14 [Válasz erre: 674 Búbánat 2016-08-16 16:48:27]
"- 1860-ban Reményi Ede számára hegedűversenyt akart írni, ennek is csak néhány vázlata maradt fenn." Ehhez bővebb adalék található RÁDIÓFÓNIA 4. kötetében: Elfeledett Liszt-mű Hubay Jenő átiratában (1930) 1930. február 3-án magyar zeneművekből összeállított műsort sugárzott a Magyar Rádió, s ezt több külföldi adóállomás is közvetítette. A hangverseny meglepetése egy Liszt-szerzemény bemutatása volt. Címe: Három cigány, Lenau költeménye, parafrázis hegedűre és zongorára. Közismert, hogy Lenau: Die drei Zigeuner (A három cigány) c. versére Liszt 1860-ban zongorakíséretes dalt komponált. A vers ihlette témából a szerző hegedűre és zongorára is írt egy darabot. Ennek elfeledett kéziratát találta meg Hubay Jenő. Íme a Rádióélet tudósítása: „A mű nem ismeretlen, hiszen 1864-ben nyomtatásban is megjelent. De ezt a szerzeményt soha senki sem játszotta, még talán Reményi Ede, a nagy magyar hegedűművész sem, akinek a művet Liszt írta és ajánlotta. Liszt Ferenc nem ismerte annyira a hegedűt, hogy a virtuózok igényeinek megfelelő technikával írta volna meg a szólamot, mint azt kápráztató zongorarapszódiáiban tette. Valószínű, hogy korrigálás nélkül nyomtatták ki a kottát, hiszen lejátszhatatlan részek vannak benne. Ezért ment feledésbe a zenei szépségekben gazdag kompozíció.” Hubay Jenő ifjú korában találkozott Liszt Ferenccel, sőt többször együtt léptek fel hangversenyeken. Amikor az elfeledett Liszt-mű kottája Hubay kezébe került, úgy érezte, mintha maga a mester sugalmazná neki a darab életre keltését. A hegedűművész-zeneszerző módosította a technikailag megoldatlan részeket, átformálta, kibővítette és a dallamokat több helyen tovább szőtte. Az átírt mű új címe: Három cigány, Lenau költeménye, magyar hegedű rapszódia lett. A Rádióhangversenyen az új Liszt-Hubay szerzemény hegedűszólamát maga Hubay Jenő játszotta.
"- 1860-ban Reményi Ede számára hegedűversenyt akart írni, ennek is csak néhány vázlata maradt fenn." Ehhez bővebb adalék található RÁDIÓFÓNIA 4. kötetében: Elfeledett Liszt-mű Hubay Jenő átiratában (1930) 1930. február 3-án magyar zeneművekből összeállított műsort sugárzott a Magyar Rádió, s ezt több külföldi adóállomás is közvetítette. A hangverseny meglepetése egy Liszt-szerzemény bemutatása volt. Címe: Három cigány, Lenau költeménye, parafrázis hegedűre és zongorára. Közismert, hogy Lenau: Die drei Zigeuner (A három cigány) c. versére Liszt 1860-ban zongorakíséretes dalt komponált. A vers ihlette témából a szerző hegedűre és zongorára is írt egy darabot. Ennek elfeledett kéziratát találta meg Hubay Jenő. Íme a Rádióélet tudósítása: „A mű nem ismeretlen, hiszen 1864-ben nyomtatásban is megjelent. De ezt a szerzeményt soha senki sem játszotta, még talán Reményi Ede, a nagy magyar hegedűművész sem, akinek a művet Liszt írta és ajánlotta. Liszt Ferenc nem ismerte annyira a hegedűt, hogy a virtuózok igényeinek megfelelő technikával írta volna meg a szólamot, mint azt kápráztató zongorarapszódiáiban tette. Valószínű, hogy korrigálás nélkül nyomtatták ki a kottát, hiszen lejátszhatatlan részek vannak benne. Ezért ment feledésbe a zenei szépségekben gazdag kompozíció.” Hubay Jenő ifjú korában találkozott Liszt Ferenccel, sőt többször együtt léptek fel hangversenyeken. Amikor az elfeledett Liszt-mű kottája Hubay kezébe került, úgy érezte, mintha maga a mester sugalmazná neki a darab életre keltését. A hegedűművész-zeneszerző módosította a technikailag megoldatlan részeket, átformálta, kibővítette és a dallamokat több helyen tovább szőtte. Az átírt mű új címe: Három cigány, Lenau költeménye, magyar hegedű rapszódia lett. A Rádióhangversenyen az új Liszt-Hubay szerzemény hegedűszólamát maga Hubay Jenő játszotta.
675 Búbánat 2016-08-18 10:11:42
[url] http://manda.blog.hu/2014/01/14/zichy_geza_a_felkaru_oriasgrof; Zichy Géza, a félkarú óriásgróf [/url] „[…] 1870-től zeneszerzést tanult. Volkmann Róbert és Liszt Ferenc voltak a tanárai. Világhírű mestere, Liszt Ferenc elismerően fogadta Zichy Zách Klára balladája című zeneművét. Liszt Ferenc egyengette a fiatalember pályáját, kezdetben csak támogatta, később barátokká váltak. A furcsa, egykezes játék nagy hatással volt Lisztre, arra biztatta tanítványát, hogy fejlessze tovább ezt a különleges zongorázási technikát. Zichy Géza, a zongora bal kéz virtuozitásának megteremtője és az ezzel kapcsolatos szakírásai egyedülállóak. Ez utóbbi, mondjuk, nem csoda, hiszen rajta kívül nem ismerünk félkarú zongoraművészt. Különleges zenei élményt kínáltak azok a koncertek, melyeken Liszt Ferenccel játszott együtt. Liszt Ferenc egyébként a közben íróként is befutó Zichy egyik balladáját is megzenésítette. […] Amikor túljutott 60. születésnapján, írni kezdett, 1912-13-ban jelentek meg visszaemlékezései magyarul, majd németül.” Németh Amadé könyvében – Zenei Kaleidoszkóp - részleteket idéz gróf Zichy Géza „Emlékezéseim I-II.” kötetéből (Franklin Kiadó, 1913.), melyben a félkarú zongoraművész meleg szeretettől áthatott sorokkal állít emléket bálványának: „…alakod előttem áll… Szemed, azokkal a rendkívül kicsiny pupillákkal élesen és mégis oly szeretettel tekint reám. Szürke hajad hullámos bújasággal omlik válladra, nemes homlokodat egyes barázdák szelik át, melyek kígyózva húzódnak gyöngéd, nőies vonalakban a halántékod felé. Szép kezedet hosszú karcsú ujjaival csípőidre támasztod. Fejedet erős, férfias válladon magasan tartod s hallom, amint mondod: »Én várhatok, az én vállaim erősek!« Ilyen volt ő, a nagy, a jó ember, akit én mindig «ősz hajú ifjúnak » neveztem. Liszt olyan volt, mint egy óriási orgona, ellátva száz meg száz változattal. Minden változatában egy új világ csendült meg… Magyar volt szívében, a német zene iránti szeretetében német, a maga külső mivoltában és irodalmi kultúrájában francia, arisztokratikus és konzervatív felfogásában angol, s a képzőművészetek iránt táplált rajongásában olasz. Minden volt, ami egy ember lehetett… Ez a lélek mindent megnemesített, beragyogott, ami az ő bűvös körébe került, embert és művészetet egyaránt. Liszt sohasem volt kicsinyes, hétköznapi; művészetében, barátságában, haragjának ritka fölgerjedésében és mindenek fölött gyöngédségében fenséges volt… Jósága dacára megvolt férfias bátorsága… Ha igaz szívnemessség alkotja a szentté-létel csíráját, úgy Liszt Ferenc valóban szent volt… mindig kész arra, hogy segítsen… Mindenkit pártfogolt; minek folytán sajnos, ajánló sorai el is vesztették értéküket… Szerette a csillogó fényt és mégis élete a lehető legegyszerűbb és legszerényebb volt. Hónapokon át nála érkeztem; az étlap pörköltből, főzelékből, sajtból és gyümölcsből állott. Evés közben keveset ivott. Kedvenc itala a könnyű magyar bor volt (élete végén a cognac!). Erős bort sohasem ívott… Sokat szivarozott, főként szénbarna olasz szivarokat, de mindig csak félig szívta el, másik felén órák hosszáig elrágódott… Kedélye víg volt, de gyakran szenvedett súlyos melankóliában… Gyakran volt szórakozott… Liszt egy egész világ kicsinyben, a szó valódi értelmében maga a tökéletesség.”
[url] http://manda.blog.hu/2014/01/14/zichy_geza_a_felkaru_oriasgrof; Zichy Géza, a félkarú óriásgróf [/url] „[…] 1870-től zeneszerzést tanult. Volkmann Róbert és Liszt Ferenc voltak a tanárai. Világhírű mestere, Liszt Ferenc elismerően fogadta Zichy Zách Klára balladája című zeneművét. Liszt Ferenc egyengette a fiatalember pályáját, kezdetben csak támogatta, később barátokká váltak. A furcsa, egykezes játék nagy hatással volt Lisztre, arra biztatta tanítványát, hogy fejlessze tovább ezt a különleges zongorázási technikát. Zichy Géza, a zongora bal kéz virtuozitásának megteremtője és az ezzel kapcsolatos szakírásai egyedülállóak. Ez utóbbi, mondjuk, nem csoda, hiszen rajta kívül nem ismerünk félkarú zongoraművészt. Különleges zenei élményt kínáltak azok a koncertek, melyeken Liszt Ferenccel játszott együtt. Liszt Ferenc egyébként a közben íróként is befutó Zichy egyik balladáját is megzenésítette. […] Amikor túljutott 60. születésnapján, írni kezdett, 1912-13-ban jelentek meg visszaemlékezései magyarul, majd németül.” Németh Amadé könyvében – Zenei Kaleidoszkóp - részleteket idéz gróf Zichy Géza „Emlékezéseim I-II.” kötetéből (Franklin Kiadó, 1913.), melyben a félkarú zongoraművész meleg szeretettől áthatott sorokkal állít emléket bálványának: „…alakod előttem áll… Szemed, azokkal a rendkívül kicsiny pupillákkal élesen és mégis oly szeretettel tekint reám. Szürke hajad hullámos bújasággal omlik válladra, nemes homlokodat egyes barázdák szelik át, melyek kígyózva húzódnak gyöngéd, nőies vonalakban a halántékod felé. Szép kezedet hosszú karcsú ujjaival csípőidre támasztod. Fejedet erős, férfias válladon magasan tartod s hallom, amint mondod: »Én várhatok, az én vállaim erősek!« Ilyen volt ő, a nagy, a jó ember, akit én mindig «ősz hajú ifjúnak » neveztem. Liszt olyan volt, mint egy óriási orgona, ellátva száz meg száz változattal. Minden változatában egy új világ csendült meg… Magyar volt szívében, a német zene iránti szeretetében német, a maga külső mivoltában és irodalmi kultúrájában francia, arisztokratikus és konzervatív felfogásában angol, s a képzőművészetek iránt táplált rajongásában olasz. Minden volt, ami egy ember lehetett… Ez a lélek mindent megnemesített, beragyogott, ami az ő bűvös körébe került, embert és művészetet egyaránt. Liszt sohasem volt kicsinyes, hétköznapi; művészetében, barátságában, haragjának ritka fölgerjedésében és mindenek fölött gyöngédségében fenséges volt… Jósága dacára megvolt férfias bátorsága… Ha igaz szívnemessség alkotja a szentté-létel csíráját, úgy Liszt Ferenc valóban szent volt… mindig kész arra, hogy segítsen… Mindenkit pártfogolt; minek folytán sajnos, ajánló sorai el is vesztették értéküket… Szerette a csillogó fényt és mégis élete a lehető legegyszerűbb és legszerényebb volt. Hónapokon át nála érkeztem; az étlap pörköltből, főzelékből, sajtból és gyümölcsből állott. Evés közben keveset ivott. Kedvenc itala a könnyű magyar bor volt (élete végén a cognac!). Erős bort sohasem ívott… Sokat szivarozott, főként szénbarna olasz szivarokat, de mindig csak félig szívta el, másik felén órák hosszáig elrágódott… Kedélye víg volt, de gyakran szenvedett súlyos melankóliában… Gyakran volt szórakozott… Liszt egy egész világ kicsinyben, a szó valódi értelmében maga a tökéletesség.”
674 Búbánat 2016-08-16 16:48:27
Németh Amadé Zenei kaleidoszkóp című kötetében találtam rá az alábbi írására (Zeneműkiadó, 1959): Liszt Ferenc tervei Liszt Ferenc egész életén áthúzódik az opera bűvös fonala, de sohasem tudja megragadni. 14 éves korában, 1825-ben Don Sanche c. operájával aratja első igazi zeneszerzői sikerét. Ezután hosszú hallgatás következik. Ez a zongoratitán világjárásának időszaka. Életének e siker-dús időszakát következő levelében búcsúztatja: „Befejezvén zongoraművészi pályafutásomat, csak szűkkörű társaságomnak kívánok majd játszani… Aztán úgy négy-öt év múlva meg fogom kísérelni az operakomponálást.” Weimari karmesteri állása nyugalmat, helyhezkötöttséget biztosít számára. Itt az idő az opera megírására. És itt jogosan felmerülhet a kérdés bennünk: hogy lehet az, hogy Liszt, aki egy színház élethalál-ura volt és ebben a színházban számos idegen szerző művét segítette diadalra, fiatalkori műve után miért nem írt több operát? A választ a következőkben szeretném megadni. Weimari évei kezdetén már foglalkoztatja az opera. Dalokat komponál, tanulmányozza az énekhang adta lehetőségeket, kórusokat ír – egyszóval készül a nagy tettre. „Mi van a Kalóz librettójával? Kerestesd mindenütt! Nagy kedvem volna nyáron megkomponálni.” E sorokat 1842-ben írja d’Agoult grófnénak. Ez a terv nem sokáig élt. Annál mohóbban lát hozzá Byron egy másik művének, a Manfrédnak felvázolásához. „Megkezdtem a Manfréd komponálását” – írja – „Nehezebb, mint gondoltam volna, mert egyhangú, de ezen nem lehet változtatni.” De mégis lehetett: elejtette tervét. 1845-ben egy Dante-opera terve motoszkál fejében. Az operából azonban szimfónia lett, melyet eredetileg vetített képekkel (egy Genelli nevezetű olasz festőművész diorámáival) kívánt bemutatni, de ez az elképzelése nem valósulhatott meg. A Dante szimfónia képek nélkül is mestermű, bár terjengőssége miatt ritkán hallható. „Két opera-ötletem van, a Sardanapale és Richard Palesztinában, de még nem foglalkoztam velük.” - írja 1847-ben a grófnénak. A két mű azonban már régen foglalkoztathatta képzeletét, mert már 1846-ban írt róluk Károly Sándor nagyhercegnek: „El sem tudja képzelni, Uram, milyen sok időre és türelemre van szükségem, hogy végleg megformáljam librettóimat (ugyanis olyan merész vagyok, hogy egyszerre dolgozom két olasz operán is és büszkén hirdetem ki szándékomat, hogy egyszerre ikreket hozok majd a világra!)” Az ikrek közül a derék palesztinai Richard maradt a mostohagyerek, Liszt nem sokat foglalkozott vele. A Sardanapale azonban még hosszú ideig foglalkoztatja. Ezt a témát Belgiojoso hercegnő kedveltette meg Liszttel. „A világ legcsodálatosabb Sardanapale-ja van fiókomban” írja Lisztnek és leveléből megtudjuk, hogy a librettó szerzője szabadságeszméi miatt börtönben ült… „a börtön megtörte a pacsirta szárnyait. S mégis, midőn kiszabadult, zsebében készen hozta a kéziratot s szívében az elégedettséget.” Liszt kapva kap a kéziraton. Az idő múlik, a Sardanapal komponálása szépen halad. „A jövő tavasz előtt be óhajtom fejezni” írja 1850-ben. Mi maradt a nagy lelkesedésből: néhány levél és zenei vázlat a weimari Liszt múzeumban. Ezután Wagner hoz Liszt számára egy szövegkönyvet Wieland, a kovács az opera címe, meséje tősgyökeres német história. „Nem tudom megszegni elhatározásomat, hogy sohasem írok német operát” – felel Liszt a javaslatra. Wagner neheztel. „Arra kérem Önt – írja Wittgenstein hercegnőnek -, bírja rá Lisztet a Wieland megkomponálására.” Lisztnek ezek után nem maradt más választása, mint az egyenes és végleges visszautasítás. Most Gérard du Nerval francia költő jelentkezik egy ajánlatta. Dumas-nak egy új Faust-feldolgozásáról lenne szó. Ha nem túl hosszadalmas, úgy négy hónap elegendő számomra, hogy megkomponáljam” – írja Liszt 1850. december 25-én. És itt ismét egy olyan jelenségnek lehetünk a tanúi, mint a „Dante” esetében: hogyan változtat formát egy műalkotás. A Faust-operából sem lesz semmi, de a Faust téma nem hagyja Lisztet nyugton. Csodálatosan szép szimfóniában áldoz Goethe szellemének. Liszt leánya, Wagner felesége, Cosima egy ízben említést tett egy „A puszta gyermekei c. szövegkönyvről, melyet apja szándékozott megzenésíteni. A biztos ítéletű Wittgenstein hercegnő lebeszélte Lisztet a mű megírásáról. Hogy mennyire igaza volt, csak hosszú esztendőkkel később derült ki, mikor Anton Rubinstein zenéjével a mű igen jelentéktelen feltűnést keltett. Rövid időre Jeanne d’Arc alakja foglalkoztatja Lisztet. Ez is csak terv maradt. Magyar tárgyú operát is akart írni Liszt. Egy magyarországi születésű, de elnémetesedett költő, Beck Károly írta a szövegkönyvet „Jankó, der ungarische Rosshirt” címmel (a mű eredetileg verses elbeszélés volt). „Nagyon jó a szerkezeti felépítése és csak arra vágyom, hogy az Ön tetszését is megnyerje” – írja a mester hercegnőjének. A mű tervezgetésének időpontja egybeesett a cigányokról szóló tanulmány által felkavart botránnyal és ez mindörökre véget vetett Liszt magyar operatervének. Liszt hagyatékában még a következő félbemaradt alkotások találhatók: - egy forradalmi szimfónia, eredetileg a júliusi forradalom ösztönzésére. Töredékei zongora-vázlatban maradtak fenn. Első tétele ma Héroide funèbre címmel ismeretes. - Töredékes maradt egy De profundis, melyet Liszt Lamennais abbénak készült ajánlani. - 1860-ban Reményi Ede számára hegedűversenyt akart írni, ennek is csak néhány vázlata maradt fenn. - A Szent Erzsébet legendához hasonló nagy műalkotással kívánt áldozni Szent Szaniszlo emlékének. Két tétele készült el a műnek, a De profundis és a Salve Polonia, a többi részeket sosem írta meg. - Rengeteg zongoramű vázlata maradt fenn a mester halála után, melyek között még ma is felbukkan egy-egy befejezett, de eddig ismeretlen alkotás, mint például a nemrég felfedezett Hangnemnélküli Bagatelle. A Liszt-múzeum őriz még néhány opera-librettót a mester tulajdonából, nem lehetetlen, hogy némelyik hosszabb-rövidebb ideig foglalkoztatta Liszt fantáziáját, ezért ide sorolom címeiket: - H. Riedel: Sanct Hubert – romantikus opera 3 felvonásban - K.R. (valószínűleg Karl Ritter): Semele, opera 1 felvonásban Schiller után - Otto Roquette: Kahma-la Bohémienne, 3 felvonásban. - Szerző megnevezése nélkül: Der Saalstrudel 1 felvonásos, Die Braut 1 felvonásos, Camoens 4 felvonásos operák és két operette-librettó.
Németh Amadé Zenei kaleidoszkóp című kötetében találtam rá az alábbi írására (Zeneműkiadó, 1959): Liszt Ferenc tervei Liszt Ferenc egész életén áthúzódik az opera bűvös fonala, de sohasem tudja megragadni. 14 éves korában, 1825-ben Don Sanche c. operájával aratja első igazi zeneszerzői sikerét. Ezután hosszú hallgatás következik. Ez a zongoratitán világjárásának időszaka. Életének e siker-dús időszakát következő levelében búcsúztatja: „Befejezvén zongoraművészi pályafutásomat, csak szűkkörű társaságomnak kívánok majd játszani… Aztán úgy négy-öt év múlva meg fogom kísérelni az operakomponálást.” Weimari karmesteri állása nyugalmat, helyhezkötöttséget biztosít számára. Itt az idő az opera megírására. És itt jogosan felmerülhet a kérdés bennünk: hogy lehet az, hogy Liszt, aki egy színház élethalál-ura volt és ebben a színházban számos idegen szerző művét segítette diadalra, fiatalkori műve után miért nem írt több operát? A választ a következőkben szeretném megadni. Weimari évei kezdetén már foglalkoztatja az opera. Dalokat komponál, tanulmányozza az énekhang adta lehetőségeket, kórusokat ír – egyszóval készül a nagy tettre. „Mi van a Kalóz librettójával? Kerestesd mindenütt! Nagy kedvem volna nyáron megkomponálni.” E sorokat 1842-ben írja d’Agoult grófnénak. Ez a terv nem sokáig élt. Annál mohóbban lát hozzá Byron egy másik művének, a Manfrédnak felvázolásához. „Megkezdtem a Manfréd komponálását” – írja – „Nehezebb, mint gondoltam volna, mert egyhangú, de ezen nem lehet változtatni.” De mégis lehetett: elejtette tervét. 1845-ben egy Dante-opera terve motoszkál fejében. Az operából azonban szimfónia lett, melyet eredetileg vetített képekkel (egy Genelli nevezetű olasz festőművész diorámáival) kívánt bemutatni, de ez az elképzelése nem valósulhatott meg. A Dante szimfónia képek nélkül is mestermű, bár terjengőssége miatt ritkán hallható. „Két opera-ötletem van, a Sardanapale és Richard Palesztinában, de még nem foglalkoztam velük.” - írja 1847-ben a grófnénak. A két mű azonban már régen foglalkoztathatta képzeletét, mert már 1846-ban írt róluk Károly Sándor nagyhercegnek: „El sem tudja képzelni, Uram, milyen sok időre és türelemre van szükségem, hogy végleg megformáljam librettóimat (ugyanis olyan merész vagyok, hogy egyszerre dolgozom két olasz operán is és büszkén hirdetem ki szándékomat, hogy egyszerre ikreket hozok majd a világra!)” Az ikrek közül a derék palesztinai Richard maradt a mostohagyerek, Liszt nem sokat foglalkozott vele. A Sardanapale azonban még hosszú ideig foglalkoztatja. Ezt a témát Belgiojoso hercegnő kedveltette meg Liszttel. „A világ legcsodálatosabb Sardanapale-ja van fiókomban” írja Lisztnek és leveléből megtudjuk, hogy a librettó szerzője szabadságeszméi miatt börtönben ült… „a börtön megtörte a pacsirta szárnyait. S mégis, midőn kiszabadult, zsebében készen hozta a kéziratot s szívében az elégedettséget.” Liszt kapva kap a kéziraton. Az idő múlik, a Sardanapal komponálása szépen halad. „A jövő tavasz előtt be óhajtom fejezni” írja 1850-ben. Mi maradt a nagy lelkesedésből: néhány levél és zenei vázlat a weimari Liszt múzeumban. Ezután Wagner hoz Liszt számára egy szövegkönyvet Wieland, a kovács az opera címe, meséje tősgyökeres német história. „Nem tudom megszegni elhatározásomat, hogy sohasem írok német operát” – felel Liszt a javaslatra. Wagner neheztel. „Arra kérem Önt – írja Wittgenstein hercegnőnek -, bírja rá Lisztet a Wieland megkomponálására.” Lisztnek ezek után nem maradt más választása, mint az egyenes és végleges visszautasítás. Most Gérard du Nerval francia költő jelentkezik egy ajánlatta. Dumas-nak egy új Faust-feldolgozásáról lenne szó. Ha nem túl hosszadalmas, úgy négy hónap elegendő számomra, hogy megkomponáljam” – írja Liszt 1850. december 25-én. És itt ismét egy olyan jelenségnek lehetünk a tanúi, mint a „Dante” esetében: hogyan változtat formát egy műalkotás. A Faust-operából sem lesz semmi, de a Faust téma nem hagyja Lisztet nyugton. Csodálatosan szép szimfóniában áldoz Goethe szellemének. Liszt leánya, Wagner felesége, Cosima egy ízben említést tett egy „A puszta gyermekei c. szövegkönyvről, melyet apja szándékozott megzenésíteni. A biztos ítéletű Wittgenstein hercegnő lebeszélte Lisztet a mű megírásáról. Hogy mennyire igaza volt, csak hosszú esztendőkkel később derült ki, mikor Anton Rubinstein zenéjével a mű igen jelentéktelen feltűnést keltett. Rövid időre Jeanne d’Arc alakja foglalkoztatja Lisztet. Ez is csak terv maradt. Magyar tárgyú operát is akart írni Liszt. Egy magyarországi születésű, de elnémetesedett költő, Beck Károly írta a szövegkönyvet „Jankó, der ungarische Rosshirt” címmel (a mű eredetileg verses elbeszélés volt). „Nagyon jó a szerkezeti felépítése és csak arra vágyom, hogy az Ön tetszését is megnyerje” – írja a mester hercegnőjének. A mű tervezgetésének időpontja egybeesett a cigányokról szóló tanulmány által felkavart botránnyal és ez mindörökre véget vetett Liszt magyar operatervének. Liszt hagyatékában még a következő félbemaradt alkotások találhatók: - egy forradalmi szimfónia, eredetileg a júliusi forradalom ösztönzésére. Töredékei zongora-vázlatban maradtak fenn. Első tétele ma Héroide funèbre címmel ismeretes. - Töredékes maradt egy De profundis, melyet Liszt Lamennais abbénak készült ajánlani. - 1860-ban Reményi Ede számára hegedűversenyt akart írni, ennek is csak néhány vázlata maradt fenn. - A Szent Erzsébet legendához hasonló nagy műalkotással kívánt áldozni Szent Szaniszlo emlékének. Két tétele készült el a műnek, a De profundis és a Salve Polonia, a többi részeket sosem írta meg. - Rengeteg zongoramű vázlata maradt fenn a mester halála után, melyek között még ma is felbukkan egy-egy befejezett, de eddig ismeretlen alkotás, mint például a nemrég felfedezett Hangnemnélküli Bagatelle. A Liszt-múzeum őriz még néhány opera-librettót a mester tulajdonából, nem lehetetlen, hogy némelyik hosszabb-rövidebb ideig foglalkoztatta Liszt fantáziáját, ezért ide sorolom címeiket: - H. Riedel: Sanct Hubert – romantikus opera 3 felvonásban - K.R. (valószínűleg Karl Ritter): Semele, opera 1 felvonásban Schiller után - Otto Roquette: Kahma-la Bohémienne, 3 felvonásban. - Szerző megnevezése nélkül: Der Saalstrudel 1 felvonásos, Die Braut 1 felvonásos, Camoens 4 felvonásos operák és két operette-librettó.
673 Búbánat 2016-08-04 15:00:31
[url] https://www.youtube.com/watch?v=z3eFUX62nRo; Das Franz-Liszt-Haus zu Weimar - YouTube [/url]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=z3eFUX62nRo; Das Franz-Liszt-Haus zu Weimar - YouTube [/url]
672 Búbánat 2016-08-03 11:24:59
„Fantasztikus relikviát,[url] http://www.borsonline.hu/aktualis/hihetetlen-mit-rejt-az-egyik-budapesti-kapolna/116254; Liszt Ferenc egyik kedvenc orgonáját [/url] rejti az egyik kis budapesti templom. A hangszer ma is tökéletesen működik, minden héten játszanak rajta.” /BorsOnline 2016.07.26. 09:30 B. B./ „Nem akármilyen orgona áll egy fővárosi templom, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Hermina úti kápolnájának karzatán. A lovagrend honlapjáról kiderül: Liszt Ferenc kedvelt hangszere volt ez, többször játszott rajta, amikor Pesten tartózkodott.” [url] https://hu.wikipedia.org/wiki/Hermina-k%C3%A1polna; Hermina kápolna Zuglóban [/url]
„Fantasztikus relikviát,[url] http://www.borsonline.hu/aktualis/hihetetlen-mit-rejt-az-egyik-budapesti-kapolna/116254; Liszt Ferenc egyik kedvenc orgonáját [/url] rejti az egyik kis budapesti templom. A hangszer ma is tökéletesen működik, minden héten játszanak rajta.” /BorsOnline 2016.07.26. 09:30 B. B./ „Nem akármilyen orgona áll egy fővárosi templom, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Hermina úti kápolnájának karzatán. A lovagrend honlapjáról kiderül: Liszt Ferenc kedvelt hangszere volt ez, többször játszott rajta, amikor Pesten tartózkodott.” [url] https://hu.wikipedia.org/wiki/Hermina-k%C3%A1polna; Hermina kápolna Zuglóban [/url]
671 Búbánat 2016-08-02 09:11:54
[url] http://www.flaccus.hu/opencms/opencms/Konyvesbolt/Temakoronkent/TartalomReszletek.jsp;jsessionid=74340E84F112C96C2E11930F0FCAB193?konyv=11061; Dömötör Zsuzsa - Kovács Mária - Mona Ilona -Sziklavári Károly: Liszt Ferenc utazásai a reformkori Magyarországon [/url] Az Eötvös József Könyvkiadó gondozásában tavaly megjelent Liszt-könyvből kiemelt tematikus témáról olvashatunk gondolatokat az alábbi cikkben. [url] http://magyaridok.hu/kultura/egy-geniusz-rajongo-hazaja-es-nemzete-877900/; EGY GÉNIUSZ RAJONGÓ HAZÁJA ÉS NEMZETE [/url] 2016. AUGUSZTUS 1. HÉTFŐ 10:16 SZÁZHARMINC ÉVE HALT MEG LISZT FERENC ZONGORAMŰVÉSZ, ZENESZERZŐ Bonczidai Éva Dömötör Zsuzsa és Kovács Mária Liszt Ferenc magyarországi hangversenyei 1839–1840-ben című munkája alaposan feltárja a koncertrepertoár sajtóvisszhangját. „[…] Nyilvánvaló, hogy legnagyobb örömmel a korszak kutatói forgatnak egy ilyen precizitású tanulmányt, de a pusztán csak érdeklődő olvasó is talál benne olyan megdöbbenni valókat, mint például az, ahogyan a külföldi sajtó láttatja a magyar rajongókat. Igen, rajongókat, nincs ebben a szóban semmi túlzás, ma sem lehet ennél nagyobb lelkesedést látni, még ha egy világsztár érkezik is hozzánk, hogy egy stadionnyi tömeg előtt fellépjen: „Bécs, január 10. (Különleges tudósítás) – A magyaroknak honfitársuk, Liszt iránti fanatizmusa nem ismer határokat. Folyó hó 4-én kellett volna utolsó pesti hangversenyét adnia a művésznek. A véget nem érő tapsot szokás szerint fogadta, de amikor eljátszott egy nemzeti indulót, a taps őrjöngő lelkesedésbe csapott át. Amikor kezdetét vette a szünet, Festetics gróf öt vagy hat díszes öltözetű mágnás kíséretében előlépett, és átadott a nemzet nevében egy rubinnal, türkizzel stb. gazdagon díszített kardot, amely nagyon hízelgő ajándék, de mégis különös a béke embere számára. (…) Aztán Festetics gróffal együtt kocsiba szállt, és a tömeg által eltorlaszolt utcák közepén több mint kétszáz fáklyavivő fiatalember kísérte, és előttük vonult egy katonazenekar. Néhányan ki akarták fogni a lovakat; de a józanabb tömeg ezt megakadályozta, azt kiáltva, amit megtettek a hitvány színésznőkért, az sértés lenne Liszttel szemben.”
[url] http://www.flaccus.hu/opencms/opencms/Konyvesbolt/Temakoronkent/TartalomReszletek.jsp;jsessionid=74340E84F112C96C2E11930F0FCAB193?konyv=11061; Dömötör Zsuzsa - Kovács Mária - Mona Ilona -Sziklavári Károly: Liszt Ferenc utazásai a reformkori Magyarországon [/url] Az Eötvös József Könyvkiadó gondozásában tavaly megjelent Liszt-könyvből kiemelt tematikus témáról olvashatunk gondolatokat az alábbi cikkben. [url] http://magyaridok.hu/kultura/egy-geniusz-rajongo-hazaja-es-nemzete-877900/; EGY GÉNIUSZ RAJONGÓ HAZÁJA ÉS NEMZETE [/url] 2016. AUGUSZTUS 1. HÉTFŐ 10:16 SZÁZHARMINC ÉVE HALT MEG LISZT FERENC ZONGORAMŰVÉSZ, ZENESZERZŐ Bonczidai Éva Dömötör Zsuzsa és Kovács Mária Liszt Ferenc magyarországi hangversenyei 1839–1840-ben című munkája alaposan feltárja a koncertrepertoár sajtóvisszhangját. „[…] Nyilvánvaló, hogy legnagyobb örömmel a korszak kutatói forgatnak egy ilyen precizitású tanulmányt, de a pusztán csak érdeklődő olvasó is talál benne olyan megdöbbenni valókat, mint például az, ahogyan a külföldi sajtó láttatja a magyar rajongókat. Igen, rajongókat, nincs ebben a szóban semmi túlzás, ma sem lehet ennél nagyobb lelkesedést látni, még ha egy világsztár érkezik is hozzánk, hogy egy stadionnyi tömeg előtt fellépjen: „Bécs, január 10. (Különleges tudósítás) – A magyaroknak honfitársuk, Liszt iránti fanatizmusa nem ismer határokat. Folyó hó 4-én kellett volna utolsó pesti hangversenyét adnia a művésznek. A véget nem érő tapsot szokás szerint fogadta, de amikor eljátszott egy nemzeti indulót, a taps őrjöngő lelkesedésbe csapott át. Amikor kezdetét vette a szünet, Festetics gróf öt vagy hat díszes öltözetű mágnás kíséretében előlépett, és átadott a nemzet nevében egy rubinnal, türkizzel stb. gazdagon díszített kardot, amely nagyon hízelgő ajándék, de mégis különös a béke embere számára. (…) Aztán Festetics gróffal együtt kocsiba szállt, és a tömeg által eltorlaszolt utcák közepén több mint kétszáz fáklyavivő fiatalember kísérte, és előttük vonult egy katonazenekar. Néhányan ki akarták fogni a lovakat; de a józanabb tömeg ezt megakadályozta, azt kiáltva, amit megtettek a hitvány színésznőkért, az sértés lenne Liszttel szemben.”
670 Búbánat 2016-08-01 10:46:41
A Bartók Rádió délutáni, bayreuthi Tristán és Izolda-közvetítése második szünetében sugározza: 19.47 Cziffra György LISZT-parafrázisokat és átiratokat játszik: 1. Wagner: Tannhäuser - Nyitány, 2. Verdi: Rigoletto, 3. Auber: A portici néma, 4. Mendelssohn: Szentivánéji álom - Nászinduló és Tündértánc, 5. Brahms: V. magyar tánc
A Bartók Rádió délutáni, bayreuthi Tristán és Izolda-közvetítése második szünetében sugározza: 19.47 Cziffra György LISZT-parafrázisokat és átiratokat játszik: 1. Wagner: Tannhäuser - Nyitány, 2. Verdi: Rigoletto, 3. Auber: A portici néma, 4. Mendelssohn: Szentivánéji álom - Nászinduló és Tündértánc, 5. Brahms: V. magyar tánc
669 Haandel 2016-07-31 20:04:03 [Válasz erre: Törölt hozzászólás]
[url]https://en.wikipedia.org/wiki/Lisztomania;Lisztomania[/url] Töredelmesen bevallom, hogy számomra évekig inkább a zongoraművészete volt az etalon. De ma, 130 év után, végre..., rájöttem, mert hallom vénségemre: Hogy a virtuóz zongorista, inkább egy [url]https://www.youtube.com/watch?v=yMKSdhG9N_M;hihetetlenül invenciózus komponista[/url]!
[url]https://en.wikipedia.org/wiki/Lisztomania;Lisztomania[/url] Töredelmesen bevallom, hogy számomra évekig inkább a zongoraművészete volt az etalon. De ma, 130 év után, végre..., rájöttem, mert hallom vénségemre: Hogy a virtuóz zongorista, inkább egy [url]https://www.youtube.com/watch?v=yMKSdhG9N_M;hihetetlenül invenciózus komponista[/url]!
667 Búbánat 2016-07-31 13:46:07 [Válasz erre: 666 Búbánat 2016-07-31 11:45:10]
[url] https://www.koschyk.de/fur-die-region/herzliche-einladung-zum-liszt-klavier-konzert-am-31-juli-2016-in-der-schlosskirche-bayreuth-25819.html; Herzliche Einladung zum Liszt-Klavier-Konzert am 31. Juli 2016 in der Schlosskirche Bayreuth [/url]
[url] https://www.koschyk.de/fur-die-region/herzliche-einladung-zum-liszt-klavier-konzert-am-31-juli-2016-in-der-schlosskirche-bayreuth-25819.html; Herzliche Einladung zum Liszt-Klavier-Konzert am 31. Juli 2016 in der Schlosskirche Bayreuth [/url]
666 Búbánat 2016-07-31 11:45:10
Klukon Edit és Ránki Dezső Liszt-emlékestet ad Bayreuthban FIDELIO/MTI, 2016.07.31. 10:14 Kétzongorás és négykezes Liszt-zeneműveket adnak elő a zeneszerző halálának 130. évfordulóján, július 31-én. A templomi koncerten először a Dante-szimfónia, majd a Via crucis hangzik el. Klukon Edit a koncerttel kapcsolatban elmondta: Prőhle Gergely nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár kérte fel őket a koncertre, és nagy örömmel vállalták el a fellépést. "Örülünk neki, hogy így ápolják kormányzati szinten is a németek és a magyarok együtt Liszt emlékét. Számunkra nagyon fontos a munkánk és az egész életünk során, kicsit olyan, mintha rokonunk lenne Liszt" - fogalmazott a művész. Mint mondta, a műsor összeállítását a helyszín is meghatározta és az is, hogy a koncert nyilvános, 200-300 vendéget várnak. Klukon Edit arról beszélt, hogy Liszt sokat foglalkozott Dantéval, az Isteni színjáték olvasásának hatására keletkezett a Dante-szimfónia, amelyből csodálatos kétzongorás változatot írt. A mű új darabja a repertoárjuknak, egy éve tanulták meg és nagyon szeretik. Ránki Dezső hozzátette: a másik darab, amelyet a koncerten játszanak, az alkalomhoz is kötődik és az életműben szintén fontos helyet foglal el, a Via crucis, amelynek négykezes változatát 1986 óta játsszák. Ez az egyik legfontosabb zenei találkozás, amelyben részünk volt" - fogalmazott. Hozzátette: csaknem 80 perc a két darab együtt, de úgy érzik, hogy a program a Lisztre jellemző legfontosabb dolgokat, az egész életművet átfogja. Ránki Dezső a Via crucisról elmondta: a darabot kevesen és ritkán játsszák, mert a mai napig szokatlannak számít ez a fajta megközelítése a passiónak. Klukon Edit hozzátette: meditatív alkotás, "nem az indulatokat és az érzelmeket, hanem inkább a ránk vonatkozó örök érvényű tanulságokat, és Lisztnek a történethez való szubjektív viszonyát fedi fel". Megjegyezte: a Dante-szimfóniát sem szokták játszani, zenekarral is ritkán, két zongorán pedig alig, pedig az egyik legcsodálatosabb mű a 19. században és nagyon modern. Ránki Dezső kiemelte, hogy a két darabot harmadszor játsszák együtt. Amikor valami összegző és irányt mutató dolgot szeretnének közvetíteni, akkor játsszák ebben az összeállításban a műveket. Mint hozzátette, a Liszt-emléknapokon már szombaton lesznek programok Bayreuthban, este a regensburgi Renner Ensemble előadásában elhangzik a Férfikari mise, amely szintén ritkán játszott, csodálatos darabja Lisztnek. Klukon Edit felidézte, hogy Liszt Ferenc 130 évvel ezelőtti, 1886. július 31-én Bayreuthban bekövetkezett halála óta minden évben ezen a napon szentmisével emlékeznek meg a zeneszerzőről a Schlosskirchében egyik lánya, Cosima Wagner és az általa létrehozott alapítvány kezdeményezésére. "Úgy érezzük, hogy ez egy unikális alkalom, ki tudja, hogy a mi életünkben ez még egyszer lehetséges lesz-e" - fogalmazott a sírkápolna közelében lévő templombeli fellépésről Klukon Edit. A vasárnapi programról elmondta: a koncert előtt részt vesznek azon a megemlékezésen is, amelyen Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere - aki a Bayreuthi kulturális beszélgetés című sorozat vendége lesz - megkoszorúzza Liszt Ferenc síremlékét, majd misét tartanak, amelyen a miniszter olvassa az evangéliumot.
Klukon Edit és Ránki Dezső Liszt-emlékestet ad Bayreuthban FIDELIO/MTI, 2016.07.31. 10:14 Kétzongorás és négykezes Liszt-zeneműveket adnak elő a zeneszerző halálának 130. évfordulóján, július 31-én. A templomi koncerten először a Dante-szimfónia, majd a Via crucis hangzik el. Klukon Edit a koncerttel kapcsolatban elmondta: Prőhle Gergely nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár kérte fel őket a koncertre, és nagy örömmel vállalták el a fellépést. "Örülünk neki, hogy így ápolják kormányzati szinten is a németek és a magyarok együtt Liszt emlékét. Számunkra nagyon fontos a munkánk és az egész életünk során, kicsit olyan, mintha rokonunk lenne Liszt" - fogalmazott a művész. Mint mondta, a műsor összeállítását a helyszín is meghatározta és az is, hogy a koncert nyilvános, 200-300 vendéget várnak. Klukon Edit arról beszélt, hogy Liszt sokat foglalkozott Dantéval, az Isteni színjáték olvasásának hatására keletkezett a Dante-szimfónia, amelyből csodálatos kétzongorás változatot írt. A mű új darabja a repertoárjuknak, egy éve tanulták meg és nagyon szeretik. Ránki Dezső hozzátette: a másik darab, amelyet a koncerten játszanak, az alkalomhoz is kötődik és az életműben szintén fontos helyet foglal el, a Via crucis, amelynek négykezes változatát 1986 óta játsszák. Ez az egyik legfontosabb zenei találkozás, amelyben részünk volt" - fogalmazott. Hozzátette: csaknem 80 perc a két darab együtt, de úgy érzik, hogy a program a Lisztre jellemző legfontosabb dolgokat, az egész életművet átfogja. Ránki Dezső a Via crucisról elmondta: a darabot kevesen és ritkán játsszák, mert a mai napig szokatlannak számít ez a fajta megközelítése a passiónak. Klukon Edit hozzátette: meditatív alkotás, "nem az indulatokat és az érzelmeket, hanem inkább a ránk vonatkozó örök érvényű tanulságokat, és Lisztnek a történethez való szubjektív viszonyát fedi fel". Megjegyezte: a Dante-szimfóniát sem szokták játszani, zenekarral is ritkán, két zongorán pedig alig, pedig az egyik legcsodálatosabb mű a 19. században és nagyon modern. Ránki Dezső kiemelte, hogy a két darabot harmadszor játsszák együtt. Amikor valami összegző és irányt mutató dolgot szeretnének közvetíteni, akkor játsszák ebben az összeállításban a műveket. Mint hozzátette, a Liszt-emléknapokon már szombaton lesznek programok Bayreuthban, este a regensburgi Renner Ensemble előadásában elhangzik a Férfikari mise, amely szintén ritkán játszott, csodálatos darabja Lisztnek. Klukon Edit felidézte, hogy Liszt Ferenc 130 évvel ezelőtti, 1886. július 31-én Bayreuthban bekövetkezett halála óta minden évben ezen a napon szentmisével emlékeznek meg a zeneszerzőről a Schlosskirchében egyik lánya, Cosima Wagner és az általa létrehozott alapítvány kezdeményezésére. "Úgy érezzük, hogy ez egy unikális alkalom, ki tudja, hogy a mi életünkben ez még egyszer lehetséges lesz-e" - fogalmazott a sírkápolna közelében lévő templombeli fellépésről Klukon Edit. A vasárnapi programról elmondta: a koncert előtt részt vesznek azon a megemlékezésen is, amelyen Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere - aki a Bayreuthi kulturális beszélgetés című sorozat vendége lesz - megkoszorúzza Liszt Ferenc síremlékét, majd misét tartanak, amelyen a miniszter olvassa az evangéliumot.
665 Búbánat 2016-07-19 12:50:28 [Válasz erre: 658 Búbánat 2016-07-09 18:03:27]
Bartók Rádió ma esti műsora: 19.00-19.30 Összhang - a zenei élet aktualitásai Uralkodók Liszt Ferenc körében Kiállítás a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban Szerk.-mv.:Katona Márta (Ism. holnap, 9.30)
Bartók Rádió ma esti műsora: 19.00-19.30 Összhang - a zenei élet aktualitásai Uralkodók Liszt Ferenc körében Kiállítás a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban Szerk.-mv.:Katona Márta (Ism. holnap, 9.30)
664 Búbánat 2016-07-17 11:59:45 [Válasz erre: 663 smaragd 2016-07-17 07:08:48]
Mintha nemrég a Rózsavölgyiben láttam volna ezt a könyvet. Persze azóta elfogyhatott... Mindenesetre a Bookline.hu internetes portálon keresztül Lisztnek ez az említett műve megvásárolható: [url] https://bookline.hu/product/home.action?_v=Liszt_Ferenc_A_cziganyokrol_es_a_czigany_zenerol_Magyarorszagon&id=2103638478&type=10; A czigányokról és a czigány zenéről Magyarországon [/url] Mercurius Kiadó, 2004. Ára: 2.900 Ft És ha már itt tartok: Liszt másik, Chopinről írt könyve is megvásárolható a könyvesboltokban, valamint az internetes hálózatokon egyaránt. Például itt: [url] http://www.gondolatkiado.hu/chopin; Liszt: Chopin [/url] – a CD mellékletet is tartalmazó kiadványt a Gondolat Kiadó 2010-ben jelentette meg. • 172 oldal • Kötés: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS „Tudta-e, hogy az első Chopin életéről szóló könyvet Liszt Ferenc írta? Liszt közvetlenül Chopin halálát követően döntött a könyv megírása mellett, ily módon állítva emléket barátjának. A Liszt által francia nyelven papírra vetett kötetnyi írást először a francia La France Musicale magazin közölte le részletekben 1851-ben. Könyv formájában először 1852-ben adták ki francia nyelven. Az első magyar nyelvű kiadás, amelyet Wass Ottilia fordított franciából, 1873-ban jelent meg. A második és egyben utolsó magyar kiadás 1926-ban látott napvilágot a Kultura Könyvkiadó és Nyomda Rt. gondozásában, azóta csak a könyv egyes részletei jelentek meg 1959-ben a Liszt Ferenc válogatott írásai című könyvben. Emiatt Liszt Chopin-könyvét Magyarországon gyakorlatilag senki nem ismeri, antikváriumokban sem lehet megszerezni.” A fülszövegnek ez az utolsó mondata nem állja meg a helyét, ugyanis hozzáférhető az első kiadásban, magyar fordításban megjelent könyv is! [url] https://bookline.hu/product/home.action?_v=Liszt_Ferenc_Chopin&trackingCode=iqqdtk1m-9httjkhygc5-S.ITEM_BOX.C.c60_a62-0namc1v&id=2101164109&type=10; Liszt: Chopin – első magyar nyelvű kiadású könyv, 1873., Franklin Társulat [/url] – Liszt Ferenc után franciából gróf Wass Ottilia fordításában Kapható és megvásárolható 45.000 Ft-ért. Nem olcsó, de az első kiadások gyűjtői bizonyára áldoznának rá akár ennyit is…
Mintha nemrég a Rózsavölgyiben láttam volna ezt a könyvet. Persze azóta elfogyhatott... Mindenesetre a Bookline.hu internetes portálon keresztül Lisztnek ez az említett műve megvásárolható: [url] https://bookline.hu/product/home.action?_v=Liszt_Ferenc_A_cziganyokrol_es_a_czigany_zenerol_Magyarorszagon&id=2103638478&type=10; A czigányokról és a czigány zenéről Magyarországon [/url] Mercurius Kiadó, 2004. Ára: 2.900 Ft És ha már itt tartok: Liszt másik, Chopinről írt könyve is megvásárolható a könyvesboltokban, valamint az internetes hálózatokon egyaránt. Például itt: [url] http://www.gondolatkiado.hu/chopin; Liszt: Chopin [/url] – a CD mellékletet is tartalmazó kiadványt a Gondolat Kiadó 2010-ben jelentette meg. • 172 oldal • Kötés: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS „Tudta-e, hogy az első Chopin életéről szóló könyvet Liszt Ferenc írta? Liszt közvetlenül Chopin halálát követően döntött a könyv megírása mellett, ily módon állítva emléket barátjának. A Liszt által francia nyelven papírra vetett kötetnyi írást először a francia La France Musicale magazin közölte le részletekben 1851-ben. Könyv formájában először 1852-ben adták ki francia nyelven. Az első magyar nyelvű kiadás, amelyet Wass Ottilia fordított franciából, 1873-ban jelent meg. A második és egyben utolsó magyar kiadás 1926-ban látott napvilágot a Kultura Könyvkiadó és Nyomda Rt. gondozásában, azóta csak a könyv egyes részletei jelentek meg 1959-ben a Liszt Ferenc válogatott írásai című könyvben. Emiatt Liszt Chopin-könyvét Magyarországon gyakorlatilag senki nem ismeri, antikváriumokban sem lehet megszerezni.” A fülszövegnek ez az utolsó mondata nem állja meg a helyét, ugyanis hozzáférhető az első kiadásban, magyar fordításban megjelent könyv is! [url] https://bookline.hu/product/home.action?_v=Liszt_Ferenc_Chopin&trackingCode=iqqdtk1m-9httjkhygc5-S.ITEM_BOX.C.c60_a62-0namc1v&id=2101164109&type=10; Liszt: Chopin – első magyar nyelvű kiadású könyv, 1873., Franklin Társulat [/url] – Liszt Ferenc után franciából gróf Wass Ottilia fordításában Kapható és megvásárolható 45.000 Ft-ért. Nem olcsó, de az első kiadások gyűjtői bizonyára áldoznának rá akár ennyit is…
663 smaragd 2016-07-17 07:08:48 [Válasz erre: 662 Búbánat 2016-07-16 20:31:51]
Az említett könyv az egyik legkedvesebb és legfontosabb olvasmányom. Nagyon tanulságos, gondolatai visszavisznek minket az akkori jelenbe, amelyről e könyv nélkül szegényesebbek az ismereteink. Mindezt a zseni szemszögéből láthatjuk. A vitatott részek tartalma is alkalmas lehetne egy konferencia megrendezésére. Sajnos a kötet már egyáltalán nem kapható, a múlt héten érdeklődtem, teljesen kifogyott a nagykereskedelemből is. Szerintem nagyobb figyelemre tarthat igényt.
Az említett könyv az egyik legkedvesebb és legfontosabb olvasmányom. Nagyon tanulságos, gondolatai visszavisznek minket az akkori jelenbe, amelyről e könyv nélkül szegényesebbek az ismereteink. Mindezt a zseni szemszögéből láthatjuk. A vitatott részek tartalma is alkalmas lehetne egy konferencia megrendezésére. Sajnos a kötet már egyáltalán nem kapható, a múlt héten érdeklődtem, teljesen kifogyott a nagykereskedelemből is. Szerintem nagyobb figyelemre tarthat igényt.
