Téma ismertetése: lemezek, filmek, vélemények
1328 takatsa 2025-05-21 18:47:03 [Válasz erre: 1327 Búbánat 2025-05-21 18:14:23]
Jó a kockásfüzet, de ha már kockás, akkor én az excelre szavazok. Kár, hogy nem másolod át a listádat, mert akkor pillanatok alatt bármit megkereshetnél, vagy rendezhetnél benne, tehát sokmindenre tudnád használni, könnyedén. Ráadásul, ha pl. a gmail biztosította excelt használod, akkor az mindig kéznél lesz, és bárkivel megoszthatod, így egy egészen egyszerűen használható eszközzel, új távlatok nyilnának meg előtted.
Jó a kockásfüzet, de ha már kockás, akkor én az excelre szavazok. Kár, hogy nem másolod át a listádat, mert akkor pillanatok alatt bármit megkereshetnél, vagy rendezhetnél benne, tehát sokmindenre tudnád használni, könnyedén. Ráadásul, ha pl. a gmail biztosította excelt használod, akkor az mindig kéznél lesz, és bárkivel megoszthatod, így egy egészen egyszerűen használható eszközzel, új távlatok nyilnának meg előtted.
1327 Búbánat 2025-05-21 18:14:23
Van egy jegyzetfüzetem – idővel jó vastaggá gyarapodott –, amelybe máig vezetem a látott összes opera, operett, oratórium, koncert és egyéb (akár színház, koncertterem, kultúrház, szabadtéren, de a határainkon túli helyszíneken is élvezett) előadásokat. Benne naprakészen, dátummal feltüntetem a közreműködött hazai és külföldi művészeket, énekeseket, zenészeket, karmestereket, rendezőket, alkotókat. Egy külön listán szerepelnek a rádiós és televíziós operettfelvételek adatai a bemutatókkal visszamenőleg. Elég későn, úgy a hetvenes évek közepétől kezdtem el az írást/bejegyzéseket, amit továbbra is, rendületlenül folytatok. Igaz, megtehettem volna, hogy amikor bejött a számítógép, a word vagy excel fájlba átírom és ott vezetem tovább, de mégis maradtam és most már maradok is a ceruzás feljegyzéseknél. Szkennelni sem fogom, hiszen több száz oldalról, teleírt kockás papírról van szó. Úgyhogy mindez megmarad az asztalfióknak.
Ma pedig - hála az Opera Digitárnak – kontrolom is van az általam látott operaelőadásoknál a visszakereséshez, akár a pontosítás terén; a hetvenes évek előtti időkből pedig nem csak az emlékezetemre támaszkodhatom, na meg ott van a Google is...
Az elmúlt 23 év alatt volt miből mit be- ill. átmásolnom a Momus fórum topikjaiba vagy a jegyzetemből kikeresni valamit és abból merítve hozzászólni adott témákhoz...
1326 Klára 2025-05-21 16:02:06 [Válasz erre: 1325 Edmond Dantes 2025-05-21 15:40:54]
Köszönöm a kiegészítést. Orosz Júlia is csodálatos énekesnő volt! Igaz, akkoriban még sem a megjelenést, sem az életkort nem tették patikamérlegre. Fenomenális előadás lehetett..
Köszönöm a kiegészítést. Orosz Júlia is csodálatos énekesnő volt! Igaz, akkoriban még sem a megjelenést, sem az életkort nem tették patikamérlegre. Fenomenális előadás lehetett..
1325 Edmond Dantes 2025-05-21 15:40:54 [Válasz erre: 1324 Klára 2025-05-20 19:46:38]
Orosz Jùlia is ènekelte 60 èvesen Pillangòt. 62 volt, amikor első Bohèmèletemet làttam vele, Hàzy helyett ugrott be. Mèg egèszen fiatal, erős 50-es volt, amikor Micaelàt làttam vele, Komlòssy volt Carmen ..
Orosz Jùlia is ènekelte 60 èvesen Pillangòt. 62 volt, amikor első Bohèmèletemet làttam vele, Hàzy helyett ugrott be. Mèg egèszen fiatal, erős 50-es volt, amikor Micaelàt làttam vele, Komlòssy volt Carmen ..
1324 Klára 2025-05-20 19:46:38 [Válasz erre: 1323 takatsa 2025-05-15 09:17:40]
Én nem tudom pontosan megmondani, mikor találkoztam Csocsoszánnal, valamikor tini korunkban lelkesen gyűjtögettük a kis műsorfüzeteket, amit a jegyszedő néniktől vettünk. Többnyire irántuk érzett jó szándékból - ahogy a nagyi mondta, ők többnyire nyugdíjasok voltak - és az előadás emlékére, de megőrzésükre egy idő után már nem volt lehetőség. Áldott emlékű nagymamám minden előadás előtt teljes körűen beavatott a várható látnivalókból és a cselekményből, tehát nem a kis füzeteket olvastuk. (bár, ebben az esetben kissé nehéz volt megmagyaráznia a mit és hogyant). Szeretem ezt az operát, a többi Puccini operával együtt, de Pinkerton nem a kedvenc hősöm! Jonathan Tetelman kellemes megjelenésű, nagyon jó hangú tenorista, hiteles ebben a szerepben, Asmik Grigorian feledhetetlen. (érdekes vita volt nemrég egy másik topikban a Csocsoszánt éneklő énekesnők életkorát illetően. Nem hiszem, hogy lett volna valaha bárki, aki tizenévesen lépett fel ebben a szerepben, de tudom, hogy Neményi Lili 60+ korában még énekelte, nyilván tökéletes szerepformálással.)
Kedves T. íme egy érdekes párhuzam a te történeteddel, bár ellenkező előjellel. Egy Kaufmann nevű énekes, szintén tenorista, többször elmesélte, hogy első operai élménye éppen a Pillangókisasszony c. opera volt, amitől ahogy ő mondja, tüzet fogott, rájött az éneklés szépségére. De Pinkerton szerepét nem kedveli, egyetlen CD felvételtől eltekintve színpadon soha nem énekelte.
Ezt az operát több más, többször látott operával együtt kvázi betéve tudom, de a magyar feliratot szívesen olvastam! Ismét bebizonyosodott, hogy az énekelt áriák anyanyelven olvasása plusz élményt ad - lehet, hogy azoknak is igazuk volt, akik sok éven át magyarra fordított librettóval mutatták be az operákat. Mindenesetre köszönöm ezt az élményt!
1323 takatsa 2025-05-15 09:17:40
Találkozásom Csocsoszánnal.
Délelőtt van, márciusi koratavaszi vasárnap, és én életemben először, ülök az Operaházban. Így utólag - a Digitárnak hála - a pontos időpontot is tudom, 1968. március 17-e van, de ez csak számomra nevezetes nap, mert ezen a napon egyébként, a világon abszolút semmi említésre méltó esemény nem történt. Tehát ülök az operaházban, a földszinten középtájon - ilyen jó helyem azóta sem volt. A pompás terem ötperces varázsa már elmúlt, így csak ülök és feszengek. Fenékben szorít, vállamon lötyög az egyik ismeretlen oldalági ősömtől örökölt, és jól-rosszul rám igazított első öltönyöm, nyakamat dörzsöli a kemény inggallér, nyakkendőm kókadtan lóg, izzadok és viszketek, és jaj, pisilnem is kell, de hála istennek most már a zümmögőnél tartanak, és a szomszédom azt súgja, hogy mindjárt szünet lesz. Szenvedek, pedig örülhetnék is, hiszen vidéki kis suttyóként, szinte véletlenül, a zene szentélyébe kerültem, mert anyám operába vitte az osztályát, és a buszon volt egy szabad hely, és máig sem tudom, hogy jutalomból vagy büntetésből, de testvéreim közül éppen engem hozott el. Azért is örülhetnék, mert a világ legszebb operáját nézhetem; a Pillangókisasszonyt. Vártam is a nagy napot, éjjel aludni se tudtam, de arra álmomban sem számítottam, hogy ilyen egy opera. Még csak nem is hasonlít a Moldvára, meg a Léprelűdre, vagy a Pergüntre, az otthon hallgatott kedvenc lemezeimre, pedig itt is vannak hangszerek, de a hangszerek hangját elnyomja ez a szörnyű rikácsolás. Hát miért nem tudnak ezek normális hangon énekelni, mint ahogyan mi, vagy a Faragó Laura a tévében? Mi ez a gurgulázó hang? Először még egészen vicces volt, de most már órák óta ezt hallható. Az első felvonás még hagyján, ott voltak lampionok, és szépen felöltöztetett lányok, akik egészen normálisan énekeltek, de ez a második felvonás, ahogy két öregasszony tipeg ide-oda a színpadon, dögunalom. Képzeljétek el, egy 60 éves néni a Pillangókisasszony, most éppen ő énekel, ugye, milyen szörnyű hallgatni ezt avatatlan gyemekfüllel? Egyáltalán nem csodáltam, hogy a végén leszúrta magát, de túl későn tette, oda van a vasárnapom, és mire hazaérek, vár a matek házifeladat, és holnap reggel az iskola, pedig a Winnetou legizgalmasabb részénél tartottam...
Rég volt, nem volt szép, és talán igaz sem volt, de az biztos, hogy 10 évig kerültem az operát, mint az ördög a szenteltvizet. Aztán a 70-es évek végétől a Hungaroton valami licenc szerződés keretében több komplett opera-felvételt megjelentetett, és tettem egy próbát: megvásároltam a Rigolettót (Gobbi, Callas, di Stefano, Tullio Serafin), és megnyílt előttem egy rejtett világ, Óz, a csodák csodája.
Mint a kis bevezetőmből is láthatjátok, a Pillangó kisasszony az egyik nagy kedvencem. Néhány éve már közkinccsé tettem a magyar felirattal ellátott legkedvesebb felvételemet (Freni, Domingo, Ludwig, Karajan, Ponnelle), de most, ppp szép bemutatóján fellelkesülve, hoztam nektek egy csodás felvételt, Asmik Grigoriánnal, a 21. század legnagyszerűbb Cso-cso-szánjával. Ízelítőül nézzétek meg a második felvonást, amit tegnap feltöltöttem, és akit érdekel a teljes opera HD minőségű felvétele (magyar, angol, francia, német, spanyol és svéd felirattal), az a letöltési linket 3 hétig kérheti tőlem.
1322 Klára 2025-05-14 19:17:55 [Válasz erre: 1321 takatsa 2025-05-14 13:27:28]
Ez megint egy csoda lesz! Ezer köszönet előre is!
Ez megint egy csoda lesz! Ezer köszönet előre is!
1320 takatsa 2025-04-29 08:10:13 [Válasz erre: 1319 lujza 2025-04-29 02:21:38]
Köszönöm a hozzászólásodat, kedves Lujza. Hinta nincsen konkrétan feltüntetve a librettóban, a környezetről csak ez a rövid leírás olvasható: "A Szerelem házának kertje a mezőn, egy tavaszi délutánon. A ház jobb oldalán kerítés vaskapuval. Anne és Tom együtt ülnek egy pergola alatt." - de jól illusztrálja az alkotó elképzelését, hiszen az opera egy falusi idillikus jelenettel indul, tulajdonképpen egy barokk pásztorjátékkal. Ez a kezdet, a kiindulási pont, az ártatlanság kora, hogy úgy mondjam, a paradicsomi állapot, amikor még bármi-, pontosabban minden megtörténhet. Ez az első jelenet az utolsó jelenettel elgondolkodtató párt alkot, keretezve a történetet, mert a kezdet és a vég csaknem összeér. Visszaérkezünk az ártatlanság korába, azzal a különbséggel, hogy az első jelenetben még megtörténhet minden, az utolsó jelenetben viszont már nem történhet semmi sem.
Köszönöm a hozzászólásodat, kedves Lujza. Hinta nincsen konkrétan feltüntetve a librettóban, a környezetről csak ez a rövid leírás olvasható: "A Szerelem házának kertje a mezőn, egy tavaszi délutánon. A ház jobb oldalán kerítés vaskapuval. Anne és Tom együtt ülnek egy pergola alatt." - de jól illusztrálja az alkotó elképzelését, hiszen az opera egy falusi idillikus jelenettel indul, tulajdonképpen egy barokk pásztorjátékkal. Ez a kezdet, a kiindulási pont, az ártatlanság kora, hogy úgy mondjam, a paradicsomi állapot, amikor még bármi-, pontosabban minden megtörténhet. Ez az első jelenet az utolsó jelenettel elgondolkodtató párt alkot, keretezve a történetet, mert a kezdet és a vég csaknem összeér. Visszaérkezünk az ártatlanság korába, azzal a különbséggel, hogy az első jelenetben még megtörténhet minden, az utolsó jelenetben viszont már nem történhet semmi sem.
1319 lujza 2025-04-29 02:21:38 [Válasz erre: 1318 takatsa 2025-04-28 17:18:33]
Én az 1980-as szériában ismertem meg a művet, és nagyon tetszett. A szereposztása parádés volt, az akkori fiatal férfi énekesekkel. Hagyományos rendezés, szép díszletek. Nem tudom, a szövegkönyvben is szerepel-e, de a hatalmas hinta ott is megvolt a színpadon, melyben Csengery Adrienne hintázott. Nagyon megfogott az az előadás, még mindig jól emlékszem rá, és sajnáltam, hogy többet nem vették elő. De a második változatra már nem voltam kíváncsi.
Én az 1980-as szériában ismertem meg a művet, és nagyon tetszett. A szereposztása parádés volt, az akkori fiatal férfi énekesekkel. Hagyományos rendezés, szép díszletek. Nem tudom, a szövegkönyvben is szerepel-e, de a hatalmas hinta ott is megvolt a színpadon, melyben Csengery Adrienne hintázott. Nagyon megfogott az az előadás, még mindig jól emlékszem rá, és sajnáltam, hogy többet nem vették elő. De a második változatra már nem voltam kíváncsi.
1318 takatsa 2025-04-28 17:18:33
A The Rake's Progress Stravinsky egyetlen egész estés, 3 felvonásos operája. Az 1951 szeptember 11-én, Velencében bemutatott mű ihletője William Hogarth hasonló című, 8 képből álló festmény-sorozata volt, amelyet Stravinsky 1947-ben, egy chicagói kiállításon tekintett meg. A festmények egy gazdag, de mérhetetlenül fukar kereskedő fiának, Tom Rakewellnek a lezüllését és bukását mutatják be. Az ifjú, apja halála után, terhes menyasszonyát elhagyva, Londonba költözik, ahol szerencsejátékokra, prostituáltakra, orgiákra tékozolja a pénzét. Vagyonát úgy próbálja visszaszerezni, hogy feleségül vesz egy gazdag, de felettébb csúnya öregasszonyt, majd ezt a pénzt is elkockázza. Mindenét elvesztve előbb az adósok börtönébe kerül, majd London híres elmegyógyintézetében, a Bethlem Kórházban fejezi be életét. Az 1732-1734-ben készült festménysorozat 1735-ben nyomtatott formában is megjelent és széleskörű elismerést aratott. (Megjegyzendő, hogy Hogarth még egy hasonló témájú festménysorozatot készített, "A Harlot's Progress" - Egy szajha útja - címmel.)
A közismert festmények nemcsak Stravinskyt ihlették meg, hanem a festmények alapján Gavon Gordon 1935-ben balettet komponált, amelyet számos balett-társulat előadott. Ugyanebben az évben egy amerikai film is feldolgozta a témát, és a "The Notorius Gentleman" címen megjelent film nagy vihart kavart, a cenzorok a film több jelenetét is kivágták amorális és szexuális tartalma miatt. A témát 1945-ben Angliában filmesítették meg újra, és ez az inkább a vígjátéki elemeket hangsúlyozó film az eredeti, The Rake's Progress címen jelent meg.
Stravinsky operája csak nagy vonalakban követi a festmények által bemutatott történetet. A mű olvasata korántsem egyszerű, és többféle értelmezésre nyújt lehetőséget. Tom Rakewell korántsem egy gonosz, alávaló, mindenkin átgázoló szexuális ragadozó, aki megérdemelt sorsa, a bukás és teljes megsemmisülés felé halad, hanem inkább egy akaratgyenge, enervált, álmodozó ifjú, aki energia befektetés, munka, lemondás és kitartás nélkül akar érvényesülni, minden földi jót megszerezni, és minden nehézséget, netán szenvedést elkerülni. A szerencsére, Fortuna istennőre bízza magát, és a sültgalamb váratlanul meg is érkezik a szájához, egy váratlan örökség formájában. Csak meg kellene fognia az isten lábát, és jó erősen szorítani, de még erre is képtelen, és ezt a feladatot is a sebtében felfogadott inasára testálja, aki persze nem más, mint Lucifer, a csábító, a kísértő, aki mindnyájunk mögött bevetésre készen áll, hogy életünk minden nyűgjét vállunkról levéve, a kisebb ellenállás irányába, a rózsaszín ködbe burkolózó szép jövő felé tereljen minket. És Tom - az ördög segítségét köszönettel elfogadva - el is indul a széles, kikövezett, enyhén lejtő úton az önmegsemmisülés felé. Egy Faust-történet veszi kezdetét, persze Stravinsky módra, humorba, szarkazmusba burkolva. Tom nem gonosz és elvetemült ember, hanem olyan, mint amilyenek mi is vagyunk: akik a saját szerencsénkben reménykedünk, a kényelmes és szép életben, abban, hogy ajándékként minden az ölünkbe hullik, hogy elkerülhető a bánat, a szomorúság, a kellemetlenség és jóra fordul minden. Tom tehát rábízza magát az ördögre és rálép a délibábos útra, minden elágazásnál a rossz irányt választva. Kalandjai humorosak, kacaghatnánk is rajta, ha nem ismernénk közben magunkra. Tom így kerül mindig mélyebbre, de a helyzete sohasem reménytelen, ahogyan te sem vagy elveszve teljesen, amíg szeret téged egy ember. És Tomot, volt menyasszonya, Anne, rendületlenül, és hősiesen szereti. Mire képes a szerelem? A sötétségből magához emelhet-e, az életedet megmentheti-e? A kérdésre a válasz: többé-kevésbé igen. (Csaknem) mindent legyőz a szerelem, hiszen Tomot is kiragadja a megnyíló pokolból, a kárhozatból. De ugyanakkor, a szerelem lehetőségei (akárcsak az emberi élet) nem korlátlanok, a legnagyobb bajtól ugyan megmenthet, de vannak következmények, amelyek alól nem mentesülhetsz. Tom bűnei alól feloldozást nyer, de csak öntudatát elveszítve juthat be az általa annyira áhított édenbe. Keserű ez a történet, bármennyire humoros-édes mázzal is van leöntve.
Ez egy "neoklasszikus opera", amely tudatosan szembe megy az 50-es években elfogadott zeneszerzési alapelvekkel. Mai füllel hallgatva ez egy gyönyörűséges és abszolút élvezhető zene, amelyben a számtalan Bach-Handel-Mozart zenetöredék színes üvegcserepekként egymáshoz simulva és illeszkedve, összeáll egy sohasem látott mozaikká, egy könnyen befogadható, de ugyanakkor nagyon rafinált, és mind mondanivalójában, mind zenei megvalósításában zseniális operává.
A The Rake's Progress-t 30 évvel keletkezése után, 1980-ban, "A léhaság útja" címen mutatta be az Operaház, Mikó András rendezésével és Mihály András vezénylésével. A 9 előadást megélt széria főbb szerepeit Polgár László, Gulyás Dénes, Csengery Adrienne, Gáti István és Komlóssy Erzsébet énekelte. 2015-ben az Operaház felújította a művet, Anger Ferenc rendezésével, "A kéjenc útja" címmel, és 2015-16-ban összesen 13-szor adta elő. A karmesterek Erik Nielsen, Héja Domonkos, és Martyn Brabbins voltak, a főbb szerepeket Palerdi András, Lyons Eleanor, Balczó Péter és Kálmán Péter énekelte. Ezt az előadást én is láttam, de bevallom, nem okozott maradandó élményt, 9 év távlatából csak Kálmán Péter alakítására emlékszem.
Ez az opera igencsak előadás-érzékeny: ha nem valósul meg együttesen az, hogy mind a zenekar-énekkar, mind a karmester és mind a 3 főszereplő, külön-külön és együtt is nagyszerű legyen, akkor megette a fene az egészet.
2 nagyszerű felvételt hoztam nektek. Elsőként a 2010-es Glyndebourney-i előadás felvételét ajánlom (Miah Persson, Topi Lehtipuu, Matthew Rose; Vladimir Jurowski, London Philharmonic Orchestra, Glyndebourne Chorus). Ezt a gold standardnak is tekinthető, hagyományos rendezésű (John Cox) előadást, szép díszletekkel, bájos fiatal szerelmespárral, mindenkinek jó szívvel ajánlom. Azt hiszem, hogy ez a színes-humoros, sok színnel és kiváló stílusérzékkel megvalósított előadás állhat legközelebb Stravinsky elképzeléséhez.
A másik felvétel a 2007-es a La Monnaie De Munt-i előadáson készült. Ez az előadás szerencsésen kiegészíti a 2010-es Glyndebourne-i felvételt, az opera sötétebb, tragikusabb és szarkasztikusabb rétegeit bemutatva, nagyszerű képi megvalósítással, és sok tekintetben érettebb színészi-énekesi produkciókkal. Az előadás megvalósítói: Robert Lepage (rendező), Kazushi Ono (karmester), a főszereplők: Laura Claycomb, Andrew Kennedy, William Shimell.
A két HD minőségű, magyar, és mindenféle más nyelvű felirattal ellátott, teljes felvételt 3 hétig tudjátok letölteni, a letöltési linket magánban kérjétek.
1316 lujza 2025-04-10 01:51:38 [Válasz erre: 1315 lento_barbaro 2025-04-09 17:00:22]
Nekem is megvan ez a lemez, bár már régen nem hallgattam meg. Alig merem a lemezjátszót használni, mert az is még szocialista gyártmány, és már nem kapnék új tűt hozzá, pedig igazán van néhány remek lemezem. De azért remélem, hogy a gyerekem és az unokáim nem fogják kidobni az egészet, sose lehet tudni, hogy melyik mikor ismeri fel ezek értékeit! Az viszont szomorú, hogy mindig vannak, akiket itthon nem láthatunk-hallhatunk, bár mondjuk nem kell túl messzire menni, hogy meghallgathassuk Schiff Andrást például. Kár, hogy utópia lenne egy olyan világban hinni, amelyben nem volnának semmiféle szekértáborok!
Nekem is megvan ez a lemez, bár már régen nem hallgattam meg. Alig merem a lemezjátszót használni, mert az is még szocialista gyártmány, és már nem kapnék új tűt hozzá, pedig igazán van néhány remek lemezem. De azért remélem, hogy a gyerekem és az unokáim nem fogják kidobni az egészet, sose lehet tudni, hogy melyik mikor ismeri fel ezek értékeit! Az viszont szomorú, hogy mindig vannak, akiket itthon nem láthatunk-hallhatunk, bár mondjuk nem kell túl messzire menni, hogy meghallgathassuk Schiff Andrást például. Kár, hogy utópia lenne egy olyan világban hinni, amelyben nem volnának semmiféle szekértáborok!
1315 lento_barbaro 2025-04-09 17:00:22
Üldögélős, asztalon matatós, szerelgetős dolgom volt, gondoltam kell egy kis háttérzene. Na, most nem leszek lusta, felteszek egy fekete lemezt (régen bakelit, már vagy 60 éve vinil, LP, stb.)! Nemrég hallottam a ZAK-on a Kékszakállút, dolgozik bennem még némi Bartók affinitás, a Bartók összkiadás néhány meglévő lemezéből kiemeltem a Cantata Profana-t. A matatás közben néhány kifejezőbb részlet, hangulat megragadása, ugyanazon az oldalon még öt magyar népdal zenekari kísérettel. Mire az ismert ritmusú sercegés után a szerkezet visszaemelte a hangszedőt az alaphelyzetbe, a szereléssel kész is vagyok. Jó, legyen ez kulturális ünnepnap, most újra, de odafigyelve!
Micsoda értékek hevernek a polcomon! Cantata Profana az MRTV zenekarával, Ferencsikkel, Melissel és Réti Józseffel. Az utóbbi énekelhet bármit, én attól halmazállapotot váltok! A Hungaroton SLPX 11510 lemezéről egy adatot hiányolok: mikor adták ki? Nincs rajta sehol, a makulátlan állapotban meglévő füzeten, borítón sem. Bosszant, de nem csodálkozom, volt időm megtapasztalni a béketábor termékeinek minőségét (volt olyan szovjet LP-m, amiról nem is a korongfeliraton megadott zene szólt). Ugyanezen a lemezen, a B oldalon Doráti Antal két zenekari kíséretes kórusművet vezényel. Ennek kapcsán újabb múltba révedés: a lemez a kacsingatós Kádár korban készült (egy weboldal szerint 1970-ben), ekkor már egyes idegenbe szakadt hazánk fiai visszajöhettek, anélkül, hogy visszatérésük az új hazájukba veszélyben lett volna. Világért sem akarnám Doráti jószándékát kétségbe vonni (nagyon sokat köszönhet neki a magyar és ezen belül különösen a bartóki zenekultúra), pláne nem merészelnék semmilyen ítéletet fogalmazni, de óhatatlanul eszembe jut Márai rendszeres puffogása a naplóiban az un. „koegzisztenciát” pártolókról, akik a kommunistákkal való békülést, együttműködést szorgalmazták, inkább idézem az egyiket: „Megértem azokat, akik nem bocsátanak meg a náciknak; de árulóknak tartom azokat, akik türelmesebbek a bolsevistákkal szemben, mert azok nem „faji”, hanem szociális szempontok szerint válogatták ki áldozataik millióit. Aki feledékeny a bolsevisták tömeggyilkosságait illetően, bűnösen módot ad a náciknak a mentegetőzésre. Mindkét gaztett egyformán megbocsáthatatlan — ez az, amiről a koegzisztenciások megfeledkeznek.” Tudjuk, hogy Kádárék mire használták az ilyen példákat, mint hogy Doráti hazatér és bekapcsolódik a zenei életbe. Itt kérem kulturális szabadság van, ilyen a vidám és művelt barakk! Márai megmondta, hogy amíg a kommunisták hatalmon vannak, nem jön haza, és sajnos épp a rendszer bukása idején halt meg. Ezzel együtt én -- és még sokan -- élvezhettük, hogy Doráti hazajött, és elkészültek az összkiadás jeles felvételei.
Bocs, ha untattalak Titeket! Uff!
Üldögélős, asztalon matatós, szerelgetős dolgom volt, gondoltam kell egy kis háttérzene. Na, most nem leszek lusta, felteszek egy fekete lemezt (régen bakelit, már vagy 60 éve vinil, LP, stb.)! Nemrég hallottam a ZAK-on a Kékszakállút, dolgozik bennem még némi Bartók affinitás, a Bartók összkiadás néhány meglévő lemezéből kiemeltem a Cantata Profana-t. A matatás közben néhány kifejezőbb részlet, hangulat megragadása, ugyanazon az oldalon még öt magyar népdal zenekari kísérettel. Mire az ismert ritmusú sercegés után a szerkezet visszaemelte a hangszedőt az alaphelyzetbe, a szereléssel kész is vagyok. Jó, legyen ez kulturális ünnepnap, most újra, de odafigyelve!
Micsoda értékek hevernek a polcomon! Cantata Profana az MRTV zenekarával, Ferencsikkel, Melissel és Réti Józseffel. Az utóbbi énekelhet bármit, én attól halmazállapotot váltok! A Hungaroton SLPX 11510 lemezéről egy adatot hiányolok: mikor adták ki? Nincs rajta sehol, a makulátlan állapotban meglévő füzeten, borítón sem. Bosszant, de nem csodálkozom, volt időm megtapasztalni a béketábor termékeinek minőségét (volt olyan szovjet LP-m, amiról nem is a korongfeliraton megadott zene szólt). Ugyanezen a lemezen, a B oldalon Doráti Antal két zenekari kíséretes kórusművet vezényel. Ennek kapcsán újabb múltba révedés: a lemez a kacsingatós Kádár korban készült (egy weboldal szerint 1970-ben), ekkor már egyes idegenbe szakadt hazánk fiai visszajöhettek, anélkül, hogy visszatérésük az új hazájukba veszélyben lett volna. Világért sem akarnám Doráti jószándékát kétségbe vonni (nagyon sokat köszönhet neki a magyar és ezen belül különösen a bartóki zenekultúra), pláne nem merészelnék semmilyen ítéletet fogalmazni, de óhatatlanul eszembe jut Márai rendszeres puffogása a naplóiban az un. „koegzisztenciát” pártolókról, akik a kommunistákkal való békülést, együttműködést szorgalmazták, inkább idézem az egyiket: „Megértem azokat, akik nem bocsátanak meg a náciknak; de árulóknak tartom azokat, akik türelmesebbek a bolsevistákkal szemben, mert azok nem „faji”, hanem szociális szempontok szerint válogatták ki áldozataik millióit. Aki feledékeny a bolsevisták tömeggyilkosságait illetően, bűnösen módot ad a náciknak a mentegetőzésre. Mindkét gaztett egyformán megbocsáthatatlan — ez az, amiről a koegzisztenciások megfeledkeznek.” Tudjuk, hogy Kádárék mire használták az ilyen példákat, mint hogy Doráti hazatér és bekapcsolódik a zenei életbe. Itt kérem kulturális szabadság van, ilyen a vidám és művelt barakk! Márai megmondta, hogy amíg a kommunisták hatalmon vannak, nem jön haza, és sajnos épp a rendszer bukása idején halt meg. Ezzel együtt én -- és még sokan -- élvezhettük, hogy Doráti hazajött, és elkészültek az összkiadás jeles felvételei.
Kezemben az SLPX 11510 lemez, a közhelyes „társadalmi értékválság” anyagi formában megtestesülve. Miközben én annak örvendezem, hogy micsoda érték van a birtokomban, a lemezt az egyik világhálós ószeres már 6 Euróért ideadja, a drágább is csak 14 EUR. Ugyanez a felvétel 2014-ben digitálisan tisztított változatban meghallgatható a Spotify-on is, ismert csekély havidíjért. Egy más nézetű kontraszt: a minap betévedtem egy kis antikváriumba, ahol a tulaj CD-ket, LP-ket is árult, és ezekről fecsegvén megtudhattam, hogy az LP-knek újra szép áruk van, néhány napja vitték el Ganxta Zolee (!) egy fekete lemezét 38 000 Ft-ért! Én meg próbálom győzködni a gyerekeimet, hogy amikor a szerény gyűjteményem örökség lesz, ne hajítsák egyből a konténerbe – ami sajnos a legvalószínűbb kifejlet.
A mellékelt külsejű lemez ismét elgondolkodtatott arról, hogy milyen fertelmes hatalom uralt minket, milyen abszurd viszonyok között, másrészt meg tapasztalom, hogy a mostani világ még abszurdabb, legfeljebb egzisztenciálisan nem fenyeget, ha kijön a szádon a gondolat – bár szerintem már ez sem sokáig igaz.Bocs, ha untattalak Titeket! Uff!
1314 Heiner Lajos 2025-03-15 13:30:23 [Válasz erre: 1313 takatsa 2025-03-15 12:45:17]
Ott ültem. Életem legnagyobb operaélménye.
Ott ültem. Életem legnagyobb operaélménye.
1313 takatsa 2025-03-15 12:45:17 [Válasz erre: 1312 Klára 2025-03-15 11:14:19]
Igen, Netrebko és Villazon volt abban az időben a csodapáros. Azt hiszem a legnagyobb alakításuk a salzburgi Traviata volt. Valamikor régen azt is közzétettem, és a Massenet Manon felvételüket is. :)
Igen, Netrebko és Villazon volt abban az időben a csodapáros. Azt hiszem a legnagyobb alakításuk a salzburgi Traviata volt. Valamikor régen azt is közzétettem, és a Massenet Manon felvételüket is. :)
1312 Klára 2025-03-15 11:14:19 [Válasz erre: 1311 takatsa 2025-03-07 15:34:26]
Megnéztem, igazad van! Ez a 2005-ös Szerelmi bájital valóban felülmúlhatatlan előadás volt. Netrebko és Villazón fiatalok, aranyosak, nagyon jó játszanak és remekül énekelnek. A többiek is nagyon jók. A rendezés külön dícséretet érdemel, jelmezekkel, díszletekkel együtt. Nem csoda, hogy annyi éven át megmaradt, nem akadt egyetlen "modern, önmegvalósító" stb. őrült, aki lecserélte volna. Semmi űrállomás, se falanszter, se egyéb. Otto Schenk valóban zseni volt, és maradandót alkotott. Nagy ötlet volt a STOP vezetése részéről az a január végi hét, mikor közkinccsé tették azokat a felvételeket.
Erről a 2005-ös Szerelmi bájital felvételről ismét az a bizonyos Bohémélet film jutott eszembe, melyet 2021. Karácsonyán kínáltál nekünk, már akiket érdekelt, szintén Nektrebko és Villazón csodás alakításával!
1311 takatsa 2025-03-07 15:34:26 [Válasz erre: 1310 Klára 2025-03-07 12:15:05]
Kedves Klára, köszönöm a visszajelzést. Ha nem láttad a 2005-ös felvételt, akkor gyorsan nézd meg, mert ennél jobb Szerelmi bájital nem volt, és feltehetően nem is lesz. :)
Kedves Klára, köszönöm a visszajelzést. Ha nem láttad a 2005-ös felvételt, akkor gyorsan nézd meg, mert ennél jobb Szerelmi bájital nem volt, és feltehetően nem is lesz. :)
1310 Klára 2025-03-07 12:15:05 [Válasz erre: 1309 takatsa 2025-03-07 08:43:48]
Kedves T.!
Én a Staatsoper jóvoltából láttam ezt a bizonyos 2022. évi felvételt, (de több más remek előadást is). Különösen Bogdan Volkov tetszett, de a többi szereplő is helyt állt. Számomra elsődlegesen az volt megdöbbentő, hogy a STOP programján szereplő operák közül több a mai napig Otto Schenk több évtizedes rendezésével van műsoron, és ez senkit nem bánt, nem érzik szükségét, hogy "modernizálás" címén valami lehetetlen újdonságot vezessenek be. (A STOP felirataival kapcsolatos észrevételeddel tökéletesen egyetértek.) A 2005-ös előadás felvételét nem ismertem, azért külön köszönet illet meg.
1309 takatsa 2025-03-07 08:43:48
A Bécsi Staatsoper volt olyan kedves, hogy a januárban elhunyt Otto Schenkre emlékezve, néhány napig jó pár régebbi felvétel streamelését lehetővé tette. Közöttük volt egy nagyon szép, 2022-es, Szerelmi bájital felvétel, amit úgy gondoltam, hogy magyar felirattal megosztok veletek, hogy velem együtt örülhessetek. A Staatsoper feliratait viszont nagyon rühellem a gyakran 3-4 soros, fél percig is fennmaradó betűhalmazok miatt, ezért a felirat fordításához kerestem egy másik felvételt, találtam is, egy 20 évvel ezelőtti, szintén bécsi, pompás bluray korongot. Így kettő nagyon szép felvételt tudok most felajánlani nektek. A 2005-ös felvételen a főbb szerepeket Netrebko, Nucci, Villazon és d’Arcangelo énekli, a 2002-es felvételen Nazarova, Volkov, Luciano és Esposito látható-hallható. Otto Schenk, a rendező személye összeköti ezt a két felvételt, és ami elválasztja őket egymástól, az a csaknem 20 év, ami a 2005-ös felvétel óta eltelt. Mindkét felvétel HD minőségű, a 2005-ös két hangsávot (sztereo, 5.1 surround) tartalmaz. 3 hétig tölthetitek le a két felvételt, a letöltési linket magánban kérjétek.
Először a 2005-ös felvétel meghallgatását javaslom, különösen azoknak, akik nem szeretik Donizettit. Az eddigi véleményük garantáltan meg fog változni. :)
1307 Edmond Dantes 2025-03-05 13:37:43 [Válasz erre: 1306 lujza 2025-03-05 01:28:20]
Vagyis nagyjából Schubert Schwanengesang-ja. Jó az pódiumon is :-)
Vagyis nagyjából Schubert Schwanengesang-ja. Jó az pódiumon is :-)
1306 lujza 2025-03-05 01:28:20
Már egy ideje fent van a neten ennek a 2023-as különleges előadásnak a felvétele, és remélem, még sokáig fent lesz, mert érdemes megnézni: https://www.youtube.com/watch?v=LXBlhgGfPW4
Még egy beszélgetés is tartozik hozzá az alkotókkal: https://www.youtube.com/watch?v=g13dYX_Zqgs
1305 Klára 2025-02-23 15:03:18 [Válasz erre: 1304 takatsa 2025-02-23 13:15:57]
Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki a február 21.-i "Hamarosan" operarészletet megpillantva tudtam, hogy a következő magyar felirattal ellátott ajándék a STOP Turandot előadásának felvétele lesz. Én láttam a STOP előadásának közvetítését, nyilván mások is látták, és talán vannak, akik kiruccanhattak Bécsbe, élőben megnézni ezt a csodát.
Nekem tetszett ez a hosszabb változat, és nem csak azért, mert Kaufmann, Asmik Grigorian, Kristina Mkhitaryan, és valamennyi szereplő fantasztikusan énekelt, és fantasztikus alakítást nyújtott, hanem a rendezés miatt is! Nem tolong Peking népe a színpadon - természetesen a kórus énekel, a STOP-tól megszokott színvonalon, és esetenként meg is jelennek a színpadon - de a sorsdöntő jelenetekben csak a főszereplők vannak a színen, lehetőséget adva, hogy gesztusaikat, az érzelmeket tükröző arcvonásokat jobban megfigyeljük, ami ennek a lélektani elemeket felvonultató operának esetében nem megvetendő! Mielőtt elfelejtem, a zenekar is nagyon jó volt, a karmester, Marco Armiliato is megérdemelte a tapsot.
Tudom, szakértői berkekben komoly vitát kavart Franco Alfano eredeti, hosszabb változatú befejezést tartalmazó változata, hiszen szinte az egész világ a rövidebb változatot ismeri, az szerepel a operaházak műsorán.
2022-ben készült egy CD, a komplett Turandot felvétellel, Jonas Kaufmann, Sondra Radvanovsky, Ermonella Jaho, Michele Pertusi, Michael Spyres, stb és persze a Santa Cecilia ének- és zenekara, a mágus, Antoni Pappano vezényletével. Ezt akkoriban sokan hallhattuk, Magyarországon is kapható volt. Véletlenül bukkantam a yt-n az alábbi felvételre, ahol Pappano és az énekesek beszélnek élményeikről, érzéseikről, melyeket ez a hosszabb változat ébresztett bennük.
https://www.youtube.com/watch?v=-JXvPp1icJY
1304 takatsa 2025-02-23 13:15:57
Azt hiszem, hogy se Puccinit, se a Turandotot nem kell
különösebben bemutatnom. Nekem már a 80-as évek közepétől az egyik kedvenc
operám volt, amikor a Balaton mellett egy nyári szombat este először hallottam
a Bartók rádióban a Turandot teljes felvételét. Jók voltak a légköri viszonyok,
így az Akali Úttörőtábor orvosi-faházában csak mérsékelten recsegett a
táskarádiónk, amelyen megszólalt ez a csodálatos opera, Nilson, Tebaldi,
Björling, Tozzi és Erich Leinsdorf tolmácsolásában. (Visszagondolva, ekkor még
Bartók rádió sem volt, csak az elődje, a Magyar Rádió 3-as csatornája. Régi
szép idők, akkoriban a kultúra még a 3. helyen állt, most vajon hol lehet?)
Ebbe a felvételbe beleszerelmesedtem, így nem véletlen, hogy a rendszerváltást
követően, amikor már könnyű volt nyugati CD-khez hozzájutni, ez a felvétel volt
az első vásárolt CD-im egyike, azóta is féltve őrzöm és gyakran hallgatom.
1302 lujza 2025-01-31 01:39:48 [Válasz erre: 1300 Edmond Dantes 2025-01-30 09:03:34]
Neked nagyon beégett az a bécsi élmény, amikor váratlanul pont erre a műre estél be anno a Staatsoperbe. Pedig egyáltalán nem rossz mű, én nemrég néztem végig a bécsi közvetítést (szerintem Te is abba kapcsolhattál bele). Persze csak feketeöves Wagner, Richard Strauss, stb. rajongóknak ajánlott. Érdekes, hogy nekem ebben nagyon tetszett Spyres a címszerepben, ugyanakkor a STOP most vetítette az Ariadne-t is, ahol Bacchus volt, hát, nem túl meggyőzően. Főleg a csodálatos Davidsen mellett.
Neked nagyon beégett az a bécsi élmény, amikor váratlanul pont erre a műre estél be anno a Staatsoperbe. Pedig egyáltalán nem rossz mű, én nemrég néztem végig a bécsi közvetítést (szerintem Te is abba kapcsolhattál bele). Persze csak feketeöves Wagner, Richard Strauss, stb. rajongóknak ajánlott. Érdekes, hogy nekem ebben nagyon tetszett Spyres a címszerepben, ugyanakkor a STOP most vetítette az Ariadne-t is, ahol Bacchus volt, hát, nem túl meggyőzően. Főleg a csodálatos Davidsen mellett.
1301 Klára 2025-01-30 09:49:16 [Válasz erre: 1294 takatsa 2025-01-29 22:59:07]
És ismét egy csoda! Bocs, kettő.
Én láttam a STOP 2024-es Palestrina előadását, akkoriban volt róla szó a Momus oldalain. Nem egy könnyed vígopera, és a cselekmény is elég szövevényes, de nagyon jó zene, nem akármilyen karmester és remek énekesek kellenek hozzá. Szerencsére a STOP oldalon a stream után még pár napig megtalálható az előadás, és az első felvonást én is a második megtekintés után tudtam megérteni. Bennem akkor megfogalmazódott a gondolat, hogy ezt a operát Magyarországon soha a bánatos (bocs) életben nem mutatják be, ilyen vállalkozó szellemű karmester, rendező és ennyi énekes nincs a világon. (most meglepve olvasom, hogy annak idején volt egy előadás a Müpában - méltó hely, és a Müpa éppen erre is való lenne. Ez annak idején elkerülte a figyelmemet, de csodálatos Rienzi előadást láttam ott pár éve.)
Most nagyon érdekes lesz magyar felirattal ismét megnézni - ezért T. fórumtársnak külön köszönet és többszörös gratuláció, és érdekes összehasonlítás lesz a korábbi müncheni előadással.
Ami Christian Thielemann mankós fellépését illeti, kb. 10 éve volt vele egy tv interjú, abban említette, milyen nagyra tartja Pfitznert, ezt az operát, hogy hogyan támadták miatta egy korábbi bemutató után, és mennyire szeretné ismét vezényelni. Nem hiszem, hogy ezt a lehetőséget símán elengedte volna, még akkor sem, ha találnak alkalmas beugrót helyette!
1300 Edmond Dantes 2025-01-30 09:03:34
2008-ban még bőven nem voltam itt, csak most olvastam a kritikádat. Szerintem jobb, mint a darab :-)
2008-ban még bőven nem voltam itt, csak most olvastam a kritikádat. Szerintem jobb, mint a darab :-)
1299 Edmond Dantes 2025-01-30 09:01:35 [Válasz erre: 1297 lujza 2025-01-30 02:33:50]
MüPa tudtommal minden zizzenést felvesz, archivál, ami értékes kultúrkincs van-lesz. Örvendetes, hogy növekvő számban sugároz élő koncerteket online. Jó lenne, ha kicsit korábban küldenének hírlevelet ezekről. A közreműködők beleegyezésèt nyilván már jóval korábban megszerzik. Talán a jegyeladás miatt várnak ki, de teltházasoknál ez nem (lenne) akadály. A Palestrina mai sugárzási jogát, gondolom, nehéz volna ennyi év után megszerezni, ha akkor ez nem történt meg. És hát az érdeklődés aligha nőtt azóta. De mintha pár napja-hete kapcsolgatás közben láttam volna részletet valahol. (Már nincs mezzom.)
MüPa tudtommal minden zizzenést felvesz, archivál, ami értékes kultúrkincs van-lesz. Örvendetes, hogy növekvő számban sugároz élő koncerteket online. Jó lenne, ha kicsit korábban küldenének hírlevelet ezekről. A közreműködők beleegyezésèt nyilván már jóval korábban megszerzik. Talán a jegyeladás miatt várnak ki, de teltházasoknál ez nem (lenne) akadály. A Palestrina mai sugárzási jogát, gondolom, nehéz volna ennyi év után megszerezni, ha akkor ez nem történt meg. És hát az érdeklődés aligha nőtt azóta. De mintha pár napja-hete kapcsolgatás közben láttam volna részletet valahol. (Már nincs mezzom.)
1297 lujza 2025-01-30 02:33:50 [Válasz erre: 1295 -zéta- 2025-01-30 00:01:41]
Túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen! Ha ennyi év alatt nem rukkolt elő vele a Müpa, akkor vagy nem sikerült a felvétel, vagy egyéb jogi akadálya van annak, hogy közreadja. És én is azok közé tartozom, akiket akkor még nem érdekelt ez a mű. :((
Túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen! Ha ennyi év alatt nem rukkolt elő vele a Müpa, akkor vagy nem sikerült a felvétel, vagy egyéb jogi akadálya van annak, hogy közreadja. És én is azok közé tartozom, akiket akkor még nem érdekelt ez a mű. :((
1296 takatsa 2025-01-30 00:23:17 [Válasz erre: 1295 -zéta- 2025-01-30 00:01:41]
Köszönet a kiegészítésért. A google nem volt hozzám kegyes, hiába kutakodtam a 2008-as előadás után, nem találtam meg a nagyszerű cikkedet...
Köszönet a kiegészítésért. A google nem volt hozzám kegyes, hiába kutakodtam a 2008-as előadás után, nem találtam meg a nagyszerű cikkedet...
1295 -zéta- 2025-01-30 00:01:41 [Válasz erre: 1294 takatsa 2025-01-29 22:59:07]
És milyen fantasztikus előadás volt, nálam a mai napig dobogós a Müpás előadások között...Lásd itt...
És milyen fantasztikus előadás volt, nálam a mai napig dobogós a Müpás előadások között...Lásd itt...
Szerintem felvették, hátha egyszer láthatjuk újra...
1294 takatsa 2025-01-29 22:59:07
Mint az előzetesből is láthattátok, Pfitzner Palestrina c. operáját hoztam a tarsolyomban.
Ez a Pfitzner egy eléggé fura alak lehetett. Moszkvában született, de mindig frankfurtinak tartotta magát, ahol a gyermekkorát töltötte. Első jelentősebb állása Strasbourgban volt, de a boldog idők hamar véget értek, mivel a várost az I. Világháború után a franciák, a konzervatív-nacionalista Pfitzner nagy bánatára, elcsaklizták. Hitlerrel már hatalomra jutása előtt is kokettált, olyannyira, hogy Hitler, Pfitznert, még a betegágyánál is meglátogatta 1923-ban, ahonnan aztán a náci főnök tajtékozva távozott, a zeneszerzőt "zsidó rabbinak" bélyegezve. Pfitzner ezt követően is szorgalmasan tépkedte a szeret-nem szeret virágszirmait, a nácizmussal való kapcsolatában. A karrierje érdekében többször próbált a közelükbe férkőzni, de csökönyös volt és öntörvényű, sohasem tagadta meg zsidó barátait, és még arra sem volt hajlandó, hogy valami jó kis német kisérőzenét kreáljon Shakespeare Szentivánéji álom c. drámájához, (a zsidó származású) Mendelssohn művének kiváltására. Így aztán nem csoda, hogy több náci vezetővel való szoros kapcsolata ellenére, a hitleri Németországban csak amolyan megtűrt figura volt, jó állást sohasem kapott, korán nyugdíjazták, aztán a nyugdíját is elvették. Ettől függetlenül 1945 után kollaboránsnak nyilvánították, az addig sem gyakran felhangzó műveit száműzték, végül 1949-ben egy salzburgi idősotthonban hunyt el.
Pfitzner volt a posztromantikus német éra talán legmeghatározóbb alakja. Magát antimodernistaként deklarálta, ez azonban nem felelt meg teljesen a valóságnak, mert a barokk és wagneri romantikus elemeket ötvöző zenéjében fel-feltűntek az új zenei irányzatok elemei is, egy markánsan egyedi stílust alkotva. Ebből a nagyon izgalmas német posztromantikus korszakból egyedül Richard Strauss tudott folyamatosan és tartósan a zenei élet vérkeringésében maradni, így Pfitzner is egyike volt azoknak a csaknem elfelejtett szerzőknek (Korngoldnak, Zemlinskynek, Schrekernek és másoknak), akik zenéje 50 évnyi feledés után most kezd ébredezni, és a hangversenytermek ajtaján kopogtatni.
Pfitzner számos zenekari művet alkotott (közülük legnépszerűbb a hegedűversenye és két szimfóniája volt), életében sokat játszották kamarazenei darabjait, és a leginkább Hugo Wolf stílusához hasonló dalait is. De legismertebb művének negyedik operája, az 1917-ben Münchenben bemutatott Palestrina bizonyult, amelyet sokáig csak német nyelvterületen játszottak, de az 1980-as évektől kezdve fel-feltűnik a világ számos nagy operaházában is.
Milyen ez az opera? Nagyon hosszú. Nagyon elvont. Túl filozofikus. Cselekmény nélküli. Dramaturgiailag problematikus. Nincs benne szerelem. Nincs benne háború. Nincs benne halál. Nincs benne könnyfakasztó hepiend. De hát akkor mi van benne? Rengeteg (legalább ötven) szereplő. Ráadásul csupa férfi, csak kettő nő, de ők is nadrágban. Nagy zenekar. Furcsa kórusok. Nos, kedvet kaptatok hozzá? Nem??? Pedig nemrég, ölték a jegyekért egymást az emberek, Bécsben. De egy biztos: ehhez a zenéhez türelem kell és jártasság, vagy legalábbis érdeklődés a reneszánsz zene és a katolikus egyháztörténet kérdéseiben. Vagy ha ez nincsen, akkor legalább két fül, amely hajlandó elmerülni ebben a nagyon szép és egyedi zenében.
A történet viszonylag egyszerű. Adva van az idős Palestrina, aki kedvét- és életerejét elvesztve felesége halálát siratja, és már egy kottafejet sem tud leírni, időtlen idők óta. És adva van az évtizedek óta ülésező, de végre befejezéséhez közeledő Tridenti zsinat, amelynek az lenne az egyik döntése, hogy a többszólamú egyházi zenét eltörölve visszaállítsa a gregorián éneklés hagyományát. Vannak azonban ellenzői ennek a tervnek, közöttük van Palestrina barátja, Borromeo bíboros, akinek az az ötlete támad, hogy megbízza Palestrinát egy új, többszólamú mise írásával, amely reménye szerint olyan káprázatos lesz, hogy hatására a pápa visszavonja a készülő tervezetet. Borromeo meglátogatja Palestrinát és a tervét előadja neki, de az életunt zeneszerző a tervet visszautasítja, azt állítva, hogy ő már alkalmatlan egy ilyen mű megírására. Borromeo sértetten és átkozódva elviharzik. Palestrinának viszont megjelennek a reneszánsz idők nagy zeneszerzőinek szellemei, és ösztönzik a mű megírására, amit aztán felesége szelleme és az angyalok kara segítségével Palestrina egy éjszaka alatt megalkot. Borromeo erről mit sem tudva, az inkvizíció börtönébe vetteti Palestrinát. A második felvonásban a Tridenti zsinat nem éppen ájtatos vitájába tekinthetünk bele. Kiderül, hogy Palestrina segítsége nélkül is meg lett torpedózva az egyházzenei tervezet, mivel Frigyes Német-római császár is ragaszkodik a többszólamúság fennmaradásához. A zene ügye tehát lekerül a napirendről, de egyéb, fontosabb kérdésekben a nyájas egyházatyák ölre mennek, és a tárgyalás botrányos körülmények között félbeszakad. A harmadik felvonásban aztán kiengedik a börtönből Palestrinát, és nagy művét elfogadják, a pápa megbocsát neki, és visszaveszi szolgálatába. A megtört Palestrina lelkét és művészetét Istennek ajánlja.
Hát, el kell, hogy ismerjem, nem ez az operairodalom legizgalmasabb története, bár az is biztos, hogy Pfitzner (aki maga írta a librettót), máig is fontos kérdéseket vet fel a művészi szabadság és a hatalom viszonylatáról, nem beszélve arról, hogy a katolikus egyházban a sokszólamú, és általában véve az igényes klasszikus egyházi zene manapság tényleg visszaszorulóban van, és minden mást kiszorít a gitáros könnyűzene, illetve a gregorián alapú, egyszólamú éneklés. Az operát izgalmassá leginkább talán az teszi, hogy ez a történet, nemhogy fikció, hanem az első szótól az utolsó írásjelig hazugság. Az ugyan igaz, hogy Palestrina felesége és nagyobbik fia bubópestisben meghalt, de haláluk után Palestrina nem esett mélabúba, hanem gyorsan újra megházasodott, és vidáman élt, amíg meg nem halt. Az sem igaz, hogy a Tridenti zsinat meg akarta volna szüntetni a többszólamú egyházzenét, ez a kérdés a zsinaton fel sem merült. Végül pedig Palestrina a Missa Papae Marcellit a Tridenti zsinat előtt vagy 10 évvel írta. Szóval nem kell komolyan venni mindent, pláne Pfiznert, aki magánéletében egy humortalan, mogorva, mélabús és sértett alak volt, és úgy járkált a világban, mint aki citromba harapott, elég ránézni a képére, hogy lássátok milyen volt, és operája főhősét is nem Palestrináról, hanem saját magáról mintázta.
Ennyi rossz után azonban el kell áruljam, lehet, hogy velem van valami baj, de nekem nagyon tetszett ez a furcsa, helyenként fellengzős és cizellált, de összességében magával ragadó és egyedi alkotás. Mindenkit biztatok, hogy tegye félre az előítéletét, és szánjon rá időt, nézze meg, hallgassa meg ezt a két felvételt. Garantálom, nem éri csalódás.
Két felvételt hoztam nektek. Az első a BSO 2009-es felvételének bluray másolata (HD minőségben, két hangsávval, magyar, angol, francia és német felirattal, Simone Young vezénylésével, a főbb szerepekben Christopher Ventris, Peter Rose, MIchael Volle, John Daszak és Roland Bracht látható-hallható). A másik felvétel pedig a 2024-es STOP előadáson született (Michael Spyres, Wolfgang Koch, Patricia Nolz, Kathrin Zukowski; Christian Thielemann), jó kép- és hangminőségben, magyar, angol, német, francia, spanyol és olasz felirattal. Nekem a BSO felvétel tűnik jobbnak, főként az egyenletesen magas minőségű szólisták, a nagyszerű kórus és a rendezés miatt, de a bécsi felvételnek is vannak erényei, különösen a csodaszép zenekari hangzás, és persze megcsodálhatjuk azt is, hogy Thielemann csaknem olyan jól bánik a mankóval, mint a karmesteri pálcával. A két teljes felvétel letöltési linkjét magánban kérhetitek tőlem, három hétig.
U.i. Jut eszembe, hogy ezt az operát, legnagyobb megdöbbenésemre Magyarországon is bemutatták a Müpában, 2008. március 22-én, szombaton, Peskó Zoltán vezényletével. A főbb szerepeket Francisco Araiza, Peter Weber és Michael Kraus alakította, a félig szcenirozott előadást Kovalik Balázs rendezte. Ez nagyjából azt is jelenti, hogy a Halley üstököst feltehetően hamarabb fogjuk-fogják látni (2061-ben), mint azt, hogy kis hazánkban újra színre kerül ez az opera.
1292 takatsa 2025-01-14 16:21:24
Az Operavisionon akadtam rá Janáček Brouček úr kalandjai című operájának, 2024. december 4-én, a Brnói Operaházból közvetített előadására. Én ezt az operát előzőleg egyáltalán nem ismertem, és megörültem ennek a felvételnek, hiszen Janáčeket nagyon szeretem, így elhatároztam, hogy a Jenufa, Kátya Kabanova, Ravasz rókácska és a Holtak háza után, ehhez az operához is készítek magyar nyelvű feliratot.
Egy kellemes, vígoperára számítottam, de aztán valami egészen mást kaptam. Már az opera keletkezése sem volt szokványos. Az opera alapját Svatopluk Čech két szatirikus regénye képezi. Čech a XIX század második felének legjelentősebb és közkedvelt írója volt, főként nagyszabású hazafias és allegorikus költeményeket szerzett. Nagy hazafi volt, támogatója, de egyben kritikusa is a Monarchia égisze alatt zajló csehországi rohamos fejlődésnek és polgárosodásnak. Két szatirikus regényt is írt, a Brouček úr kalandos kirándulását a holdra, és Brouček úr kalandos kirándulását XV. századba, amelyekben a polgárosodás és a hazafiasság vadhajtásait állította pellengérre. Ez a két regény máig is nagyon népszerű, és magyarul is megjelent, Prücsök úr kalandozásai címmel.
Janáček már a XX. sz. elején operát akart írni a két regény alapján, de Čech nem engedélyezte regényeinek felhasználását. Az akadály végül Čech 1908-ban bekövetkezett halálával hárult el. Ekkor vette kezdetét Janáček pokoljárása, aki 9 évig (1908-1917) kínlódott a regény adaptálásával, a munka közben hét librettistát elfogyasztva, akik név szerint a következők voltak: Karel Mašek, Josef Holý, Dr. Zikmund Janke (fül-orr-gégész), František Gellner, Josef Peška, Jiří Mahen, Viktor Dyk. A librettisták jöttek-mentek, Janáček előbb-utóbb mindegyikükkel összeveszett, van akitől a végső librettóban semmi sem maradt, mástól egy-két sor, vagy a fül-orr-gégésztől egy bordal, az ígéretes Viktor Dyk-et pedig a rendőrség kapcsolta le. Végül F. S. Procházka fejezte be a Holdbéli kalandozás librettóját, bár a rossz nyelvek szerint ezt a librettót tulajdonképpen Janáček írta. Az opera második részét, a XV. századi kirándulást Procházka már könnyen abszolválta. Az operát 1920 április 28-án Prágában mutatták be, és ez volt Janáček egyetlen operája, amelynek a bemutatója nem Brnóban volt. Ez a mű sohasem érte el Janáček nagy operáinak (Jenufa, Kátya Kabanova) sikerét, Csehországon kívül szinte sehol sem játszották, majd a 70-es évektől, különösen az angolszász területen, több operaház is műsorra tűzte, de szórványos előadásai manapság is kuriózumnak tekinthetőek.
A háromfelvonásos opera első felvonása egy prágai sörözőben zajlik, ahol megismerjük Brouček urat, egy mogorva, emberkerülő, kulturálatlan embert, a XIX. századvégi újgazdag polgár megtestesítőjét, aki minden estéjét a kocsmában tölti, egyik korsót a másik után öntve le garatján, a világ folyásán és a személyét ért kisebb-nagyobb sérelmeken morgolódva és panaszkodva. Feltekintve a teliholdra azon morfondíroz, hogy mennyivel békésebb lehet a holdon élni. Vágya a második felvonásban teljesül is, mert részeg kábulatában hirtelen egy költőkből-zenészekből-kritikusokból álló, kokaint és füvet szippantó-szívó, vidám társaságban találja magát. Ez a második felvonás, ami tulajdonképpen egy folyamatos, szürreális álom, az opera legérdekesebb része; abszurd, bizarr és groteszk, igazi csemege azoknak, aki Janáček zenéjét szeretik. Aztán a harmadik felvonásban, Brouček úr sörgőzös kirándulást tesz a XV. századba, ahol belecsöppen a lázadó husziták, és a Német-római Birodalom hadseregének csatájába.
Bár Čech regényeiben negatív, megvetendő alaknak rajzolta meg Brouček urat, Janáček operájában ez a csetlő-botló sörissza alak inkább bumfordi-bájosan rokonszenvesnek tűnik, és a morva Janáček a hangsúlyt inkább a XIX. századvégi cseh értelmiség ironikus bemutatására helyezi.
Két felvételt hoztam nektek. Elsőként az 1 hónappal ezelőtti Brnói Színház felvételét, amely nemzetközi (Staatsoper Unter den Linden, Teatro Real) koprodukcióban készült, a kanadai Robert Carsen rendezésével, és a híres skót tenor, Nicky Spence főszereplésével. A másik felvétel pedig a Grange Park 2022-es produkciójáról készült. A Brnói felvétel fő erőssége az, hogy cseh nyelven hangzik el, minden kihagyás és vágás nélkül, az eredeti librettót követve. Ez az előadás fő pozitívuma, de szót kell ejtenem az előadás gyengeségeiről is, jelesül a közepes színvonalú énekesi gárdáról, és főként arról, hogy a brnói zenekar nem tudta megvalósítani azt a sokrétű, színpompás és plasztikus játékot, ami valóban egyedivé, és lélegzetelállítóvá tesz minden Janáček alkotást. A Grange Park előadásának fő hibája az, hogy az operát angolul éneklik, és ráadásul az eredeti szöveget nagyon lazán kezelik, betoldanak olyan mondatokat, amelyeket az eredeti libretto nem tartalmaz. Ez különösen a legpompásabb, vadul szürreális-szövevényes, az érthetetlenségig zagyva részeknél válik nyilvánvalóvá, amelyeket nemes egyszerűséggel egyáltalán nem fordítottak le, hanem helyettük - humorosnak vélt - felirat jelenik meg, amelyben a feliratozó gép tudatja a közönséggel, hogy ilyen blőd és értelmetlen mondatokkal nem kívánja terheli a nagyérdeműt. Ez számomra teljesen érthetetlen, hiszen éppen ezek a részek adják a mű savát-borsát, ezek teszik igazi intellektuális kalanddá ezt a különleges alkotást. (Éppen ezért, én, amennyire lehetett, az angol nyelvű előadáshoz is - az általam helyesnek vélt - a brnói feliratot használtam.) Ezt leszámítva viszont csak dicsérni lehet a Grange Park előadását, a nagyszerű énekesi teljesítményekért, és a BBC zenekarának fantasztikus játékáért. Jóvoltukból teljes szépségében szólalt meg Janáček operája. Éppen ezért mindkét felvétel meghallgatását javaslom, mert a két előadás szerencsésen kiegészíti egymást, hozzásegítve ahhoz, hogy a maga komplexitásában megismerjük ezt a ritkán játszott alkotást.
Néhány szó a rendezésről. Mindkét előadásban a rendező aktualizál. A brnói előadásban az egész cselekmény 1986 (87)-be kerül. Így a holdbéli kalandoknál eredeti archív felvételeket játszanak be a holdraszállásról, a holdjáró mása a színpadon is megjelenik, a nagy holdbéli orgia pedig a Woodstock fesztiválra utal. Ezzel nincs semmi baj, akár ötletesnek is lehet minősíteni. De az, hogy a rendező XV. századi kalandot 1968-ba helyezi, és a vetítésben megjelenik a tűzhalált halt Jan Palach, bemasíroznak a szovjet tankok, aztán levetítik a nagy revansot, egy szovjet-cseh jégkorongmérkőzés képsorait, már igencsak problematikus. Mert egy a végtelenségig ironikus, groteszk és abszurd operából nem lehet hősi eposzt faragni, egy ilyen kísérlet csak balul sülhet el, nem tesz jót sem az operának, sem a történeti eseményeknek. A Grange Park-féle előadás aktualizálása azzal, hogy az első két felvonást napjainkba helyezi, a XV. századi kalandozás pedig - a rendszerváltásra utaló két rövid jelenetet kivéve - megmarad középkorinak - sokkal sikeresebb.
Az ideális persze az lenne, ez az előadás cseh nyelven, és az eredeti librettó tiszteletben tartásával valósult volna meg, de biztos vagyok benne, hogy ez a nagyon izgalmas mű nem kerül vissza a süllyesztőbe, és előbb-utóbb, mint zsák a foltját, Brouček úr is talál magának egy valóban minőségi megvalósítást.
A két teljes felvételt HD minőségben, 3 hétig tölthetitek le, a letöltési linket magánban kérjétek.
1290 takatsa 2024-12-31 13:46:37
Készültem egy kis meglepetéssel azoknak, akik otthon szilvesztereznek, de persze nemcsak szilveszterkor, hanem január elsején is nagyszerű alkalom megnézni ezt az operát. Egy száz évig elfelejtett, de mostanában szinte reneszánszát élő műről van szó, Massenet Hamupipőkéjéről.
Hamupipőke története - különböző formában - szinte minden nép meséi között megtalálható. Közülük a régebbi, francia- (Histoires ou contes du temps passé 1697) és a német változat (Grimm testvérek) a legismertebb. Massenet természetesen a francia változatot dolgozta fel Henri Cain librettója alapján. A művön 1893-tól dolgozott, a bemutató 1899. május 24-én volt a párizsi Opéra-Comique-ban. Massenet ezt a művet szánta utolsó lírai művének, de ebben tévedett. Érdekességként megemlíteném, hogy Massenet igencsak termékeny zeneszerző volt, 33 operát szerzett, de közülük csak néhány állta ki az idő próbáját. Az opera bemutatójának idejében volt Massenet pályája csúcsán, ez a mű is nagy tetszést aratott, az első évadban több mint 50-szer játszották, és a következő években Európa számos színpadán is sikeresen debütált. Hamupipőke története nemcsak az operában végződött happy enddel, hanem az életben is, hiszen a bemutatón Hamupipőkét alakító Julia Guiraudon-t feleségül vette az opera librettóját jegyző Henri Cain.
Furcsa módon ez az aranyos opera teljesen eltűnt a süllyesztőben és 100 évig csipkerózsika-álmát aludta, szinte teljesen elfelejtették. Aztán egyszer csak történt valami, Csipkerózsikánkat felébresztette, ha nem is a fehérlovas szőke királyfi, hanem egy zseniális rendező, a francia Laurent Pelly. Ez a csodálatos ébredés 2006-ban, Santa Fe operaházában történt, és Hamupipőkét az akkoriban 37 éves DiDonato alakította. Pelly-n kívül DiDonato fantasztikus alakítására is szüksége volt a Hamupipőkének, a feltámadáshoz.
2006-os újjászületése óta, Hamupipőke meghódította az egész világot, többek között 2011-ben eljutott a Királyi Operaházba, ahol szintén a Pelly-féle verziót játszották, DiDonato főszereplésével. 2018-ban pedig - 119 évvel az ősbemutató után - a MET is műsorra tűzte, ugyanebben a rendezésben, ráadásul a két főszereplő (DiDonato, Alice Coole), és a karmester (Bertrand de Billy) is a 2011-es előadással megegyezett.
Meseszerű, bájos, humoros, romantikus. Ha ez a négy kritérium megvalósul, akkor életre kel Massenet Hamupipőkéje, amely egy igen élvezetes, színpompás, bohókás, és franciásan-furfangosan sokrétű zene. Az egyensúly nagyon lényeges, az összetevőket patikamérlegen kell kiporciózni, mindenből csak egy csipetnyit, ettől eltérni nem lehet, mert különben a varázslat odalesz. Valahogyan erre érzett rá Laurent Pelly, és ebben voltak nagyszerű partnerei az opera szereplői és a karmester Bertrand de Billy.
Két felvételt hoztam nektek, a 2011-es ROH, és a 2018-as MET felvételt. Talán furcsálljátok a választásomat, hiszen - első megközelítésben - a két felvétel szinte megegyezik, hiszen ugyanaz a rendező, a két főszereplő, a díszletek, a zenei megközelítés, a látvány, a mozgás, talán még a súgólyukban is ugyanaz a személy ül. Mentségemre szolgáljon, hogy keresgéltem, próbáltam mást is hozni, de pl. a 2019-es Glyndebourne-i felvétel (más rendezéssel és szereplőkkel) elborzasztóan rossz, csak arra lehetne jó bizonyíték, hogy milyen könnyű letépdesni a pillangó szárnyát, és földbe döngölni ezt a kecses szépségű operát.
Maradt tehát ez a két felvétel, sok hasonlósággal, és némi - de lényeges - különbséggel. A technikai minőség (tű-éles HD szemben a DVD felbontással) mindenképpen a MET felvétel mellett szól. A három főszereplős és két jelentős mellékszereplős darabban a két főszereplő (elvileg) megegyezik a két felvételen. A Tündér-keresztanyák közül (ROH:Eglise Gutiérrez, MET:Kathleen Kim ) egyértelműen Kim viszi a pálmát, és az apa szerepében Laurent Naouri (MET) is sokkal jobb, mint a londoni felvételen éneklő Jean-Philippe Lafont. Viszont a mostohaanya szerepkörben Ewa Podles (ROH) egészen lehengerlő teljesítményt nyújt. Mindkét felvételen DiDonato és Alice Coole a Hamupipőke-Herceg páros, viszont van egy elég jelentős különbség: 7 év. És ez a 7 év ebben az esetben nagyon sokat számít. Alice Coole hangja ennyi idő alatt igencsak megkopott, és a 49 éves DiDonato - rendkívüli hangja ellenére - kora miatt már nem mondható ideális Hamupipőkének. A zenekari hangzásban is apró különbségeket észlelek, számomra a Királyi Operaház zenekara nyújt színesebb, érzékenyebb, plasztikusabb élményt.
Itt van tehát a két felvétel, egyik jobb, mint a másik, én nem tudok választani közöttük, legjobb lenne összegyúrni őket, de mivel ez lehetetlen, az a javaslatom, hogy mindkettőt nézzétek, hallgassátok, élvezzétek. 30 napon keresztül erről a linkről tölthetitek le, VLC lejátszót használjatok a meghallgatáshoz, akkor automatikusan magyar felirattal indul, de mindenféle más nyelvű felirat is választható, ráadásul a DVD-n meghagytam eredeti minőségben mindkét (stereo és 5.1 surround) hangsávot is. (Egyesével töltsétek le a fájlokat, akkor nem kell a tömörítéssel bajlódnotok.) Én ezzel a két felvétellel kívánok nektek vidám szilvesztert, és békés, boldog újesztendőt.
1288 takatsa 2024-12-24 15:05:42 [Válasz erre: 1287 david28 2024-12-24 14:15:02]
Szívesen. Szólj, ha gondod van a letöltéssel vagy a lejátszással. Javaslom, hogy egyenként töltsed le a két videót, mert ha egyben töltöd le, akkor egy tömörített fájlt kapsz, aminek a kitömörítésével még bíbelődnöd kell.
Szívesen. Szólj, ha gondod van a letöltéssel vagy a lejátszással. Javaslom, hogy egyenként töltsed le a két videót, mert ha egyben töltöd le, akkor egy tömörített fájlt kapsz, aminek a kitömörítésével még bíbelődnöd kell.
1287 david28 2024-12-24 14:15:02 [Válasz erre: 1284 takatsa 2024-12-24 10:45:27]
Nagyon szépen köszönöm az ajándékot, az Addams művet nem ismerem, mindig jó új dolgokat felfedezni.
Nagyon szépen köszönöm az ajándékot, az Addams művet nem ismerem, mindig jó új dolgokat felfedezni.
1286 takatsa 2024-12-24 14:02:06 [Válasz erre: 1285 Klára 2024-12-24 11:38:08]
Kedves Klára, köszönöm szépen kedves soraidat. Úgy gondolom, hogy a Betlehemes játékok nem mentek ki a "divatból", sőt, manapság talán több is van belőlük, mint az átkosban, megjelentek az iskolákban is, és sok kisebb város főterén áll ilyenkor Betlehemes, az ádventi időszakban kisebb-nagyobb előadásokkal fűszerezve. De persze emlékszem a gyermekkoromra is, amikor a betlehemes játékok szigorúan a templom falai mögé szorultak. Mi, nagy család voltunk, sok gyerekkel, és apám összeállított egy családi betlehemes játékot, javarészt erdélyi népi hagyományra támaszkodva, aztán a kis műsorunkkal évről évre bejártuk a Pécs, és Pécs környéki egyházi szociális otthonokat - olyan szép helyekre is eljutva, mint Püspökszentlászló -, örömhírt víve az agg apácáknak és papoknak. A Székesegyázban pedig Hergenrőder Miklós atya (1922-1990) állította össze mindig a betlehemes játékokat. 3 évig, 10-12 éves koromban én voltam a fő pásztor (így külön írva), kifordított kis bekecsben, mert nekem volt a legszebb hangom a fiúk közül. Első évadban bele is sültem a szerepembe, de az atya (aki egyébként - gyermekszemmel - egy félelmetes kinézetű, szinte medvényi nagyságú pap volt), a harmónium mellett ülve kisegített. Azt hiszem, hogy Hergenrőder Miklós nevét nem illetlenség egy zenei fórumon megemlíteni, hiszen hosszú-hosszú évekig ő volt a Pécsi egyházzenei élet meghatározó alakja. Talán akad itt a fórumon pécsi olvasó is, akinek örömöt szerezhetek még egy név, Petrovich Ede bácsi (1898-1987) megemlítésével, aki a Pécsi Püspöki Könyvtár levéltárosa volt, és nyaranta én voltam a kisinasa, létráról fel, létráról le, hoztam-vittem-kurkásztam a régi, poros, megsárgult iratokat. Talán innen datálható a betű, a szó és a mondat iránti vallásos áhítatom. Sajnos azóta, a pécsi, harangzúgásos gyermekkoromból kitéptek, és az élet messzire, túl messzire repített...
Kedves Klára, köszönöm szépen kedves soraidat. Úgy gondolom, hogy a Betlehemes játékok nem mentek ki a "divatból", sőt, manapság talán több is van belőlük, mint az átkosban, megjelentek az iskolákban is, és sok kisebb város főterén áll ilyenkor Betlehemes, az ádventi időszakban kisebb-nagyobb előadásokkal fűszerezve. De persze emlékszem a gyermekkoromra is, amikor a betlehemes játékok szigorúan a templom falai mögé szorultak. Mi, nagy család voltunk, sok gyerekkel, és apám összeállított egy családi betlehemes játékot, javarészt erdélyi népi hagyományra támaszkodva, aztán a kis műsorunkkal évről évre bejártuk a Pécs, és Pécs környéki egyházi szociális otthonokat - olyan szép helyekre is eljutva, mint Püspökszentlászló -, örömhírt víve az agg apácáknak és papoknak. A Székesegyázban pedig Hergenrőder Miklós atya (1922-1990) állította össze mindig a betlehemes játékokat. 3 évig, 10-12 éves koromban én voltam a fő pásztor (így külön írva), kifordított kis bekecsben, mert nekem volt a legszebb hangom a fiúk közül. Első évadban bele is sültem a szerepembe, de az atya (aki egyébként - gyermekszemmel - egy félelmetes kinézetű, szinte medvényi nagyságú pap volt), a harmónium mellett ülve kisegített. Azt hiszem, hogy Hergenrőder Miklós nevét nem illetlenség egy zenei fórumon megemlíteni, hiszen hosszú-hosszú évekig ő volt a Pécsi egyházzenei élet meghatározó alakja. Talán akad itt a fórumon pécsi olvasó is, akinek örömöt szerezhetek még egy név, Petrovich Ede bácsi (1898-1987) megemlítésével, aki a Pécsi Püspöki Könyvtár levéltárosa volt, és nyaranta én voltam a kisinasa, létráról fel, létráról le, hoztam-vittem-kurkásztam a régi, poros, megsárgult iratokat. Talán innen datálható a betű, a szó és a mondat iránti vallásos áhítatom. Sajnos azóta, a pécsi, harangzúgásos gyermekkoromból kitéptek, és az élet messzire, túl messzire repített...
1285 Klára 2024-12-24 11:38:08 [Válasz erre: 1284 takatsa 2024-12-24 10:45:27]
Ismét csak köszönetet tudok mondani, azok nevében is, akik esetleg
megnézik valamelyik ajándékodat, de különböző okokból nem nyilvánulnak
meg.
Én valamennyi eddigi Adams operát megnézem, meghallgattam és megcsodáltam. Sőt, nagyon élveztem azokat az oratóriumokat is, melyeknek szintén Peter Sellars volt a közreműködő - rendező megjelenítője, aki társszerzőként ennek az operának a címlistáján is szerepel. Adams és ő nyilván ismét "összehoztak" egy csodát.
Valamikor a Betlehemes játékok, misztériumjátékok szerves részei voltak a Karácsonyi Ünnepeket megelőző ráhangolódásnak, felkészülésnek - ez sajnos már egyre kevesebb helyen, tájon fordul elő. Hatalmas veszteség, nem csak a vallásos embereknek, de mindenkinek, annak is, akit nem érdekel, és annak is, aki ezt nem fogja fel. Mert a népi kultúra, a hagyomány megtartó ereje örök érvényű, és ha elveszett, a veszteség pótolhatatlan.
Az EL NINO audio felvételével pár hónapja a yt-n találkoztam. A zene csodálatos, egy darabig hallgattam is, de video felvétel és megfelelő nyelvismeret hiányában nem tudtam értelmezni, ezért abba hagytam. Ezek után számomra különös öröm ennek az operának a megismerése.
Mozart Varázsfuvolájának méltatására nincsenek szavaim. Talán egyetlen megjegyzés: én sose értettem egyet azokkal a véleményekkel, melyek ezt "gyerekoperának" vagy gyermekeknek szóló aranyos mesének nevezték. Igazad van, ez sokkal, sokkal több annál. Számtalan opera Glyndebourne-i előadásának felvételét tetted közzé, mindegyik remek alkotás volt, ez is hasonló lesz.
1284 takatsa 2024-12-24 10:45:27
Két felvételt hoztam nektek karácsonyi ajándékként.
Elsőként John Adams El Niño című opera-oratóriuma 2000.12.15-i bemutatóján készült felvételt (D. Upshaw, L.H. Lieberson, W. White, D. Bubeck, B. Cummings, S. Rickards, the London Voices, La Maîtrise de Paris, and the Deutsches Symphonie-Orchester Berlin; Kent Nagano).
Ez a XXI. századi "Betlehemes játék" az angyali üdvözlettől az Egyiptomba történő menekülésig, a betlehemi gyermekgyilkosságig eleveníti fel az ismert történetet, de a bibliai történetbe beleszövi a mai ember örömeit-vágyait-félelmeit- reflexióit is, Lukács evangéliumának részletein kívül felhasználva apokrif evangéliumi történeteket, a XVI. századi Wakefieldi misztériumjáték és Luther Márton karácsonyi prédikációjának részleteit, a XVI. században élt Sor Juana Inés de la Cruz írásait, és kortárs latin-amerikai költők (Rosario Castellanos, Gabriela Mistral, Vicente Huidobro, Rubén Darío) verseit. Mint a cím (El Niño - A Gyermek) is mutatja, az opera kétnyelvű, a latin-amerikai versek spanyolul hangzanak el. Ez a mű John Adams talán legszebb és legmélyebb alkotása, az Adams-Peter Sellars páros kiemelkedő produkciója.
A legfehérebb virág / sárban gyökerezik / és minden öröm... / bánattal keveredik. - énekli Menyhért király. Tegyük fel magunknak a kérdést: mit érdemel az az Isten, aki tisztában lévén tettei következményeivel, előre megfontolt szándékkal, egyszem gyermekét, elénk, ordító farkasok elé veti. Korunk bírájaként életfogytiglanra ítéljük-e ezt az Istent, vagy találunk-e számára enyhítő körülményeket? Ha félretesszük az előítéleteinket és rászánunk az életünkből 2 órát, hogy szobánk csendes sarkába húzódva fejhallgatóval fejünkön végignézzük ezt az előadást, akkor megrázó élményben lesz részünk, és talán közelebb kerülünk karácsony szent titkán át lelkünk legmélyebb titkához.
Hogyan állítható párba ezzel a művel Mozart Varázsfuvolája? Hát így. Az elmélyülés percei után, legyen a karácsony a reménység felszabadult ünnepe, és a karácsonyi csillag ragyogását erősítse Mozart zenéjének fénye. Egy mesés felvételt hoztam nektek, mert ez a 2019-es Glyndebourney-i felvétel a fantasztikus díszleteivel valóban mesés, olyan, mint gyermekkorunk három dimenzióssá kihajthatós mesekönyve, amelyből kilépnek a szereplők. Ez a produkció, első hangjától az utolsóig, vidám és önfeledt játék, ragyogó énekesekkel (C. Wettergreen, B. Sherratt, D. Portillo, S. Fomina, B. Bürger, A. Rose, E Dierkes, M. Fontanals-Simmons, K. Magiera, J. Schneider) Ryan Wigglesworth vezénylésével humorosan ötletes rendezéssel és díszletekkel (R. Doucet, A. Barbe). A cselekmény egy múlt század eleji szállodában zajlik, ahol az Éj királynője a szálloda tulajdonosa, Sarastro a séf, és Monostatos a fűtő. Főhőseinknek a próbák sorát kell teljesíteniük ahhoz, hogy a konyha megbecsült tagjaivá válhassanak. Ne borzadjatok el, ez egy bájos és kacagtató változat, amelyben egy szemernyivel sincs több ellentmondás, mint az eredeti operában.
Az Adams operát DVD-ről készítettem, és eredetiben meghagytam a sztereo és 5.1 surround hangsávot. A magyar felirat mellett a video angol, német, francia és spanyol feliratot is tartalmaz. A Varázsfuvola HD minőségű, magyar felirat mellett francia és angol feliratos. Mindkét felvételt innen tölthetitek le, három hétig. A lejátszáshoz VLC playert használjatok.
Én ezzel a két felvétellel kívánok boldog és örömteli karácsonyt, minden fórumos barátomnak.
1281 Klára 2024-12-23 12:51:09 [Válasz erre: 1280 takatsa 2024-12-23 11:31:06]
A Te karácsonyi ajándékaid mindig figyelemre és megtekintésre méltóak, nyilván ez sem lesz kivétel.
Érdeklődve és kíváncsian várom a folytatást!
1280 takatsa 2024-12-23 11:31:06
Hamarosan két karácsonyi ajándékkal kedveskedek minden fórumos társamnak.
Hamarosan két karácsonyi ajándékkal kedveskedek minden fórumos társamnak.
Az első ajándékból részleteket itt láthattok, a második is készülget, és a két teljes videó letöltési linkjét majd karácsonykor teszem közzé.
1279 Héterő 2024-12-15 19:25:44 [Válasz erre: 1278 Klára 2024-12-15 10:08:15]
Kedves Klára, inkább nem mondok most részleteket, mert még elragadtatnám magam. Később talán folytatom. De állítom, hogy közönséges útonállók csapata mély tiszteletre érdemes, joviális társaság némelyik, a magyar zenei kultúra fölött dönteni rendeltetett Harpagonhoz képest.
Kedves Klára, inkább nem mondok most részleteket, mert még elragadtatnám magam. Később talán folytatom. De állítom, hogy közönséges útonállók csapata mély tiszteletre érdemes, joviális társaság némelyik, a magyar zenei kultúra fölött dönteni rendeltetett Harpagonhoz képest.
1278 Klára 2024-12-15 10:08:15 [Válasz erre: 1276 Héterő 2024-12-15 00:23:17]
Legalább volt bennük annyi "tisztesség", hogy a lefordított szöveget - ha már feliratozták- teljes egészében kiírták, vagy a kedvezőbb formázás érdekében meg is kurtították? Mert egy ismerősöm már járt így, hosszúnak találták a szöveget, és kicsit lecsíptek belőle. (vagy többnyelvű feliratnál az angol és a német köszönő viszonyban sem volt egymással!)
Legalább volt bennük annyi "tisztesség", hogy a lefordított szöveget - ha már feliratozták- teljes egészében kiírták, vagy a kedvezőbb formázás érdekében meg is kurtították? Mert egy ismerősöm már járt így, hosszúnak találták a szöveget, és kicsit lecsíptek belőle. (vagy többnyelvű feliratnál az angol és a német köszönő viszonyban sem volt egymással!)
1277 takatsa 2024-12-15 08:57:43 [Válasz erre: 1276 Héterő 2024-12-15 00:23:17]
A felirat tekintetében osztom a felháborodásodat.
A felirat tekintetében osztom a felháborodásodat.
"Mit érezhet vajon az énekesnő?" - Megfelelő támpont lehet, ha a hangját hallgatod, és az arcát figyeled. :)
