Téma ismertetése: lemezek, filmek, vélemények
1105 Klára 2023-12-21 11:20:18 [Válasz erre: 1102 takatsa 2023-12-20 15:43:13]
És ismét egy kellemes meglepetés! Köszönet érte!
Én kb 3 éve a MET stream jóvoltából láttam, hallottam ezt az operát. Persze, a kevés feliratnak és gyér angol tudásomnak "köszönhetően" nem tudtam nyomon követni az eseményeket, a wikipédián talált ismertető alapján se lettem sokkal okosabb, de nem ez a lényeg. A zene nagyon tetszett, az énekesek is - az akkori MET-gárda színe java. Érdekes lesz az operát jobban megismerni!
1101 lujza 2023-12-11 23:42:49 [Válasz erre: 1098 Héterő 2023-12-11 12:22:36]
Kedves Héterő!
Kedves Héterő!
Köszönöm a kisegítést, majd megpróbálom! A "kérdőjelig" azt jelenti, hogy még a kérdőjelet is be kell illeszteni?
Üdvözlettel:
Lujza.
Lujza.
1100 takatsa 2023-12-11 17:24:03 [Válasz erre: 1099 Norna3in1 2023-12-11 16:27:07]
Kedves Norna3in1, nem tudom, hogy milyen beállítások vannak a gépeden, de nagyon szívesen segítek neked, részletesen elmagyarázom a letöltést, és a videó megnézését, magánban minden problémát megbeszélhetünk.:)
Kedves Norna3in1, nem tudom, hogy milyen beállítások vannak a gépeden, de nagyon szívesen segítek neked, részletesen elmagyarázom a letöltést, és a videó megnézését, magánban minden problémát megbeszélhetünk.:)
1099 Norna3in1 2023-12-11 16:27:07 [Válasz erre: 1094 takatsa 2023-12-04 12:05:38]
Kedves Takatsa!
Hálásan köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet erre a borzasztóan gyönyörű darabra! Tökéletes Luca napi program, a legsötétebb éjszakára való mese. A gépem beállításai miatt sajnos meg kellett elégednem az Operavision felvételével (és az angol felirattal...), de így is nagy élmény volt - amíg lehet vissza-visszahallgatom/nézem még. Julija többször eszembe juttatta Harcsa Veronikát - nem csak a külső hasonlóság miatt és egyáltalán nem kellemetlen összefüggésben. És igen, figyeljünk a baltiakra!
1098 Héterő 2023-12-11 12:22:36 [Válasz erre: 1097 lujza 2023-12-11 03:18:03]
Kedves lujza!
Engedd meg, hogy felhívjam figyelmedet linkkel kapcsolatos technikai apróságra.
- Egy link csak a kérdőjelig tartalmaz hasznos adatot, a további rész nem szükséges (próbáld ki).
- A csinos kinézet érdekében célszerű használni a "Hivatkozás beszúrása" -funkciót. Azzal a kis négyzettel lehet indítani, amiben bal felülről jobb alulra tartó, tehát lefelé ferdülő, nyolcas-szerű ábra látszik.
A megnyíló két szövegsort értelemszerűen kell kitölteni:
Megjelenítendő szöveg
Hivatkozás
Végül rá kell kattintani a "Rendben" -gombocskára.
Sok sikert!
Kedves lujza!
Engedd meg, hogy felhívjam figyelmedet linkkel kapcsolatos technikai apróságra.
- Egy link csak a kérdőjelig tartalmaz hasznos adatot, a további rész nem szükséges (próbáld ki).
- A csinos kinézet érdekében célszerű használni a "Hivatkozás beszúrása" -funkciót. Azzal a kis négyzettel lehet indítani, amiben bal felülről jobb alulra tartó, tehát lefelé ferdülő, nyolcas-szerű ábra látszik.
A megnyíló két szövegsort értelemszerűen kell kitölteni:
Megjelenítendő szöveg
Hivatkozás
Végül rá kell kattintani a "Rendben" -gombocskára.
Sok sikert!
1097 lujza 2023-12-11 03:18:03
Talán ez nincs itt rossz helyen: https://papageno.hu/blogok/icma-blog/2023/12/vashegyi-gyorgy-fischer-adam-lemez/?fbclid=IwAR00WM6VU_cyDx-KMCfo-80pTgtPJsiiQYIUp6WlBgvszsZVUj2V7EHlfH8
Talán ez nincs itt rossz helyen: https://papageno.hu/blogok/icma-blog/2023/12/vashegyi-gyorgy-fischer-adam-lemez/?fbclid=IwAR00WM6VU_cyDx-KMCfo-80pTgtPJsiiQYIUp6WlBgvszsZVUj2V7EHlfH8
1096 takatsa 2023-12-05 22:35:14 [Válasz erre: 1095 Klára 2023-12-05 20:00:26]
Köszi szépen ezt a történelmi sétát, örömmel olvastam, érdekes adalék ez az operához, vagy talán fordítva, az opera adalék a mélymúltba vesző litván történelemhez. :)
Köszi szépen ezt a történelmi sétát, örömmel olvastam, érdekes adalék ez az operához, vagy talán fordítva, az opera adalék a mélymúltba vesző litván történelemhez. :)
1095 Klára 2023-12-05 20:00:26 [Válasz erre: 1094 takatsa 2023-12-04 12:05:38]
Néztem
tegnapelőtt a "Hamarosan"-t, aztán tegnap ezt a "meseoperát", és
eszembe jutott pár dolog. (letöltöttem, rendben van.)
Ami
eszembe jutott szép sorjában, Litvánia - ugye a Balti Államok.
Évtizedekig olyan fogalom volt számunka, mint a BENELUX Államok,
vetélkedők kedvenc kérdése volt, melyikhez milyen nevű ország tartozik.
Ma már tudjuk, hogy 3 külön ország, de a fővárosaik megnevezése nem
mindenkinek sikerül! Lettországot hamarabb megtanultuk - Maris Jansons,
Andris Nelsons, Elina Graranca, - ezek már ismert nevek, róluk
eszünkbe jut Lettország, és Riga, a régi Hanza város, aztán ha már
Hanza, akkor Észtország, melynek Tallinn nevű fővárosa évszázadokig
Reval néven minden valamirevaló hajózási térképen szerepelt.
Aztán
Klaipéda,mint kikötő is előfordul a Balti tenger mentét ábrázoló
térképeken. Ez már Litvánia, de itt az átlagember tudománya kb. véget is
ér. (mellékágon az Odera-Neisse határ, mely a mi generációnk
történelemkönyvében sokáig szerepelt, annak okán, hogy a II. világháború
után a gaz lengyelek évtizedekig nem ismerték el. Ma már azt is tudjuk,
miért nem!)
Én
a litván főváros, Vilnius nevét sok évvel ezelőtt, egy lengyelországi
zarándokút alkalmával jegyeztem meg. A Jasna Gora-i pálos kolostor
apátja lengyeles akcentussal, de magyarul! meleg szavakkal köszöntötte a
magyar zarándokokat, kitért a két testvérnép évszázados barátságára, a
Pálos Rend magyarországi alapítására, közös történelmére és
hasonlóságként említette meg, hogy mindkét nép két legnagyobb,
legnevezetesebb Mária-kegyhelye nincs az ország mai területén. Nekik
Vilnius (Vilno) és Grodno, nekünk Csíksomlyó és Máriazell. A lengyelek a
mai napig kb. úgy tekintenek Litvániára és Fehéroroszország egy részére,
ahogyan mi magyarok Erdélyre, vagy a szerbek Koszovóra, mely a magyar
történelemben Rigómező néven szerepel, ahol Hunyadi János csatázott a
törökkel!
Aztán
Nagy Lajos király, akinek a kisebbik lánya Szent Hedvigként
Lengyelország történelmének nagy alakjai között is kiemelkedő helyet
foglal, és már a Jagellóknál tartunk. A Jagelló-Háznál, mely I. Ulászló,
II. Ulászló és II. Lajos személyében 3 királyt adott nekünk. Cserébe mi
"csak" Báthory Istvánt, akinek síremlékét a Wawel Székesegyházban
mindig virágok, lengyel és magyar szalagokkal, zászlókkal díszített
koszorúk ékesítik.
Ki
gondolná, hogy ha az ember fejébe szöget üt valami, milyen messzire
tekergőznek a gondolatok! Az eddig nem ismert opera megismerése mellett
az alkalom által ébresztett gondolatokért, emlékekért is köszönetet
mondok neked!
Az operáról megtekintés után külön írok
még.
1094 takatsa 2023-12-04 12:05:38
Most a karácsony előtti várakozásban egy kicsit mindnyájan gyermekek leszünk újra, és a gyermeknek mese kell, így néhány mesével folytatnám kis sorozatomat. Nem mese ez, gyermek - mondhatnánk, hiszen a mese lényege nem más, mint a valóság, a mese - egy kis képzavarral élve -, rátöri a valóság ajtaját a fészekmelegben édesdeden alvó, mit sem sejtő gyermekre. Én a Grimm testvérektől tanultam meg félni, és Andersentől tanultam meg sírni. És egy életre megtanultam, hogy a kút kávájára sohasem szabad ülni (azóta hol van már a kút, és hol lehet a káva?), és azt is, hogy az én jászolos-sültalmás-bájglis karácsonyom mellett létezik az a karácsony is, ahol a kis fenyő álmodozik a fényről és a gyufaárus lányka meghal a hidegtől.
Jöjjön hát az első mese, egy igazi rémmese, egy sosem hallott történet egy sosem látott országból, sohasem hallott város Operaházából. A történet írójának a neve ismerősen cseng, egy XIX. századbeli francia íróról, Prosper Mérimée-ről van szó, igen, ő írta a Carmen történetét, amely aztán Bizet zenéjével vált világhírűvé. Mérimée ezenkívül történelmi regényeket írt (Szent Bertalan éjszakája, Testvérharc), Puskin barátja és műveinek fordítója volt, szerb ál-népdalokat költött, és különös hangulatú elbeszéléseket írt (Etruszk váza, Illei vénusz, Colomba, Tamango). Egyik kevésbé ismert novelllája a Lokis (Lokys), amely magyarul is megjelent "A medve" címmel. A történet egy német professzor litvániai útjáról szól, aki a már elhunyt, öreg barátja fiának hívására érkezik a vidéki kúriába, hogy evangélikus lelkészi minőségében a fiatal gróf és menyasszonya esküvőjét celebrálja. Hosszú és egyhangú utazás után érkezik meg a kastélyba, ahol egy néma szolga, a megtébolyodott öreg grófnő és a grófnő hadirokkant orvosa fogadja. A professzor a doktorral vacsorázik, és közben megtudjuk az öreg grófnő őrületének titkát, akit esküvője után egy vadászat során súlyosan megsebesített és megerőszakolt egy medve. A grófnő a traumából sohasem épült fel, és még a méhében növekvő saját magzatát is megátkozta. A professzor a fiatal gróffal csak reggel találkozik, mivel a grófot este migrén gyötörte. Előzőleg egy éjszakai jelenetben láthatjuk a fiatal grófot, ahogyan a tükör előtt állva a képmásával-saját magával vitatkozik. A professzor és a fiatal gróf erdei sétára indulnak, hogy meglátogassák Júliát, a gróf menyasszonyát. Az erdőben találkoznak egy félszemű vén jósnővel, aki óva inti a grófot a jobbra, a menyasszonyához vezető úttól, azt tanácsolva, hogy balra menjen, az erdei vadakhoz, akik azért gyűltek össze, hogy vezetőt válasszanak. A zavaró incidens után a professzor és a gróf kiérnek az erdőből, megérkeznek a menyasszony tóparton álló házához és találkoznak Júliával. A történet az esküvővel és a vidám lagzival folytatódik. De a legnagyobb öröm és jókedv közepette belép a félszemű jósnő, és tragikus véget jósol az ifjú párnak, ami hamar be is következik...
Ebből a bájos rémmeséből, Aušra Marija Sluckaitė-Jurašienė librettója alapján Bronius Kutavičius szerzett 2000-ben operát. Ezt az operát nézhetjük most meg az Operavision jóvoltából, a Klaipedai Állami Zenei Színház előadásában. Ez így elsőre, nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek, a zeneszerző és az előadók teljesen ismeretlenek, nekünk csak furcsa hangzású, szinte kiejthetetlen, semmit sem jelentő nevek. Litvánia, ott fent északon, északkeleten, kevesebb, mint 3 millió ember, sosemvolt ország, tán csak a mesében. És egyáltalán opera ez? Nincsen zenei árok, a színpad előtt ülnek a zenészek, tánc, bábjáték, narráció-beszédhang litván-francia-latin nyelven, madárcsicsergés-sirályvijjogás, acapella Bach korál (B. A. 39. No 48.), miniatűr dallamtöredékek monoton ismétlése, emberelőtti időkből származó ősrégi dallamok. Hát persze, hogy opera, de még milyen, annak a bizonyítéka, hogy az opera a művészet legszabadabb és legváltozatosabb műfaja. Ez egy valódi remekmű, és csak annyi a baja, hogy nem angol, nem német, nem olasz, nem francia, hanem litván a szerencsétlen, valahonnan az óperenciás tengeren is túlról, amelyhez képest még mi is a művelt nyugat vagyunk. Rákeresek Bronius Kutavičiusra, 1932-2021. A kortársam lehetett volna, ha ismertem volna, izgalommal és reménykedéssel várhattam volna az új műveit, ahogyan várom Thomas Adès, George Benjamin, Jake Heggie új operáit vagy Ishiguro Kazuo új regényeit, de Kutavičiust elszalasztottam, tőle már nem várhatok semmit. Van néhány recsegő Melodija felvétele az interneten (pl. ez), "látjátok testvérek, ennyi az élet"...
Három hétig innen tölthetitek le Bronius Kutavičius Lokys című operáját a Klaipedai Állami Zenei Színház előadásában, magyar felirattal. Javasolt VLC lejátszó használata.
U.i.: Meglepetés volt számomra a litván nyelv lágy szépsége és dallamos hangzása.
1093 Momo 2023-12-04 09:28:48 [Válasz erre: 1092 takatsa 2023-12-03 18:21:17]
Tök jó! Fent van az OperaVision-on.
Tök jó! Fent van az OperaVision-on.
1091 Klára 2023-11-29 11:07:12 [Válasz erre: 1090 takatsa 2023-11-28 17:36:23]
Köszönöm, én láttam a stream-et, de magyar szöveggel biztosan érdekfeszítőbb lesz. Annak idején a barcelonai felvétel nagyon tetszett, de az összehasonlítás mindig izgalmas, és a bécsiek valóban nagyon jól énekelnek.
Köszönöm, én láttam a stream-et, de magyar szöveggel biztosan érdekfeszítőbb lesz. Annak idején a barcelonai felvétel nagyon tetszett, de az összehasonlítás mindig izgalmas, és a bécsiek valóban nagyon jól énekelnek.
1090 takatsa 2023-11-28 17:36:23
A minap a Bécsi Staatsoper közvetítette Ligeti Le Grand Macabre-ját. Gondolom, sokan néztétek, de aki esetleg lemaradt, az most pótolhatja. Itt van egy kis kedvcsináló. Nem állítom, hogy ez a legjobhb Ligeti opera interpretáció, de a zenekar nagyon jó, és az énekesek többsége is. Nekem azért továbbra is a nagy kedvencem a 2011-es barcelonai felvétel maradt, amelyből - emlékeztetőül - itt egy pici részlet. Sajnos a Staatsoper feliratai technikailag nagyon pocsékak, de azért megpróbáltam illesztgetni hozzájuk a régebbi magyar feliratomat, több kevesebb sikerrel. Zavaró a bécsi felvételben az is, hogy csak a videó 15. percében kezdődik az előadás, és a videó tartalmazza a hosszú szünetet is, de - mint mindig - ha vlc-t használsz, akkor lehet ugrani egyik fejezetről a másikra (a megfelelő ikon segítségével, vagy a Shift+p, Shift+n gyorsbillentyűvel), így a szünetek könnyen átléphetők.
A minap a Bécsi Staatsoper közvetítette Ligeti Le Grand Macabre-ját. Gondolom, sokan néztétek, de aki esetleg lemaradt, az most pótolhatja. Itt van egy kis kedvcsináló. Nem állítom, hogy ez a legjobhb Ligeti opera interpretáció, de a zenekar nagyon jó, és az énekesek többsége is. Nekem azért továbbra is a nagy kedvencem a 2011-es barcelonai felvétel maradt, amelyből - emlékeztetőül - itt egy pici részlet. Sajnos a Staatsoper feliratai technikailag nagyon pocsékak, de azért megpróbáltam illesztgetni hozzájuk a régebbi magyar feliratomat, több kevesebb sikerrel. Zavaró a bécsi felvételben az is, hogy csak a videó 15. percében kezdődik az előadás, és a videó tartalmazza a hosszú szünetet is, de - mint mindig - ha vlc-t használsz, akkor lehet ugrani egyik fejezetről a másikra (a megfelelő ikon segítségével, vagy a Shift+p, Shift+n gyorsbillentyűvel), így a szünetek könnyen átléphetők.
Innen tudod letölteni mindkét operafelvételt (javaslom, hogy egyenként töltsd le, a lejátszáshoz VLC playeret használj).
Én személy szerint ennyit tudtam hozzátenni a Ligeti centenáriumhoz, tavasszal a komplett kórusművek, most pedig a két teljes operafelvétel közreadásával. Sajnos a magyar illetékesek nem nagyon csipkedték magukat. Még szerencse, hogy a sógorok nem feledkeztek meg erről a zseniális zeneszerzőről, akire büszkék, büszkébbek lehetnénk, és akit jobban megbecsülhetnénk.
1089 takatsa 2023-11-13 16:18:33 [Válasz erre: 1088 Klára 2023-11-13 16:11:14]
Az ember számtalan hibát vét, de ettől függetlenül törekedni kell a tökéletességre. :)
Az ember számtalan hibát vét, de ettől függetlenül törekedni kell a tökéletességre. :)
1088 Klára 2023-11-13 16:11:14 [Válasz erre: 1078 takatsa 2023-11-12 20:37:00]
Irígylem azt a fórumtársat, akinek ilyen jó szeme van, és annyira jól tud angolul, hog ezt észrevette! Ennél nagyobb hibát sose kövess el!
Irígylem azt a fórumtársat, akinek ilyen jó szeme van, és annyira jól tud angolul, hog ezt észrevette! Ennél nagyobb hibát sose kövess el!
1087 Klára 2023-11-13 16:08:11 [Válasz erre: 1080 maris 2023-11-12 21:57:45]
Ismeretlenül is köszönöm ezt az ajánlatot - valóban nagyon jó opera. Én végigböngésztem a google és a wikipédia erre a műre vonatkozó adatait, innen vannak az egyéb szereplőkre vonatkozó információim. Néha nem árt ezeket az oldalakat, vagy a yt kínálatát böngészni! Egyúttal köszönöm a kiegészítést is.
Ismeretlenül is köszönöm ezt az ajánlatot - valóban nagyon jó opera. Én végigböngésztem a google és a wikipédia erre a műre vonatkozó adatait, innen vannak az egyéb szereplőkre vonatkozó információim. Néha nem árt ezeket az oldalakat, vagy a yt kínálatát böngészni! Egyúttal köszönöm a kiegészítést is.
1086 maris 2023-11-13 15:27:31 [Válasz erre: 1085 Edmond Dantes 2023-11-13 14:54:59]
Az Anthony and Cleopatra orbitális bukás volt, annak ellenére, hogy a The Opera House c. film, amely jelentős részben ennek az előadásnak az előkészületeiről szól, ezt nem említi (a filmet ajánlom mindenki figyelmébe). Barber és Menotti később ezt is átdolgozta, a tubuson megtalálható a chicagói előadás felvétele. A 66-67-es évad repertoárjában még szerepelt egy másik kortárs opera is, de azután 1991-ig, a Ghosts of Versailles premierjéig kellett várni egy újabb ősbemutatóra, az viszont nagy siker lett (és annak is elég erős volt a szereposztása).
Az Anthony and Cleopatra orbitális bukás volt, annak ellenére, hogy a The Opera House c. film, amely jelentős részben ennek az előadásnak az előkészületeiről szól, ezt nem említi (a filmet ajánlom mindenki figyelmébe). Barber és Menotti később ezt is átdolgozta, a tubuson megtalálható a chicagói előadás felvétele. A 66-67-es évad repertoárjában még szerepelt egy másik kortárs opera is, de azután 1991-ig, a Ghosts of Versailles premierjéig kellett várni egy újabb ősbemutatóra, az viszont nagy siker lett (és annak is elég erős volt a szereposztása).
1085 Edmond Dantes 2023-11-13 14:54:59 [Válasz erre: 1084 maris 2023-11-13 14:01:04]
Köszönöm! Most nem vagyok könyvközelben, de ùgy emlèkszem, nagy buktàròl ìr Bing az ùj MET-et megnyitò ùj Barber-operàròl. Ami pedig Price-ot illeti, maximàlisan egyetèrtek :-) Kiràly(nő) ő ès örül(het)ünk, hogy mèg jelen idejű "anya"-kiràlynő = köztünk van.
Köszönöm! Most nem vagyok könyvközelben, de ùgy emlèkszem, nagy buktàròl ìr Bing az ùj MET-et megnyitò ùj Barber-operàròl. Ami pedig Price-ot illeti, maximàlisan egyetèrtek :-) Kiràly(nő) ő ès örül(het)ünk, hogy mèg jelen idejű "anya"-kiràlynő = köztünk van.
1084 maris 2023-11-13 14:01:04 [Válasz erre: 1082 Edmond Dantes 2023-11-13 09:33:47]
Ez mind igaz, de Callas sok olyan operát felvett a repertoárjára, amelyet régebben írtak, de szintén csak az ő kedvéért játszottak, tehát ilyen értelemben nincs sok különbség, viszont amikor a Vanessa szóba került, Callas már csak olasz szerepekben lépett fel (tudtommal), és ez is - egyik - oka lehetett az elutasításnak.
Másfelől viszont Barber nagyon értett az énekszólamokhoz, és talán ez is magyarázza Kiri te Kanawa érdeklődését, valamint hogy a 66-os, újabb bemutatójához sikerült Leontyne Price-t megnyerni Kleopátra szerepére, és ő azért állja az összehasonlítást Tebaldival.
1083 takatsa 2023-11-13 12:41:13 [Válasz erre: 1082 Edmond Dantes 2023-11-13 09:33:47]
Csak a pontosság kedvéért, a MET-ben nem egy évadban ment a Vanessa, hanem az 1957-58-as évadban (7 előadás), az 1958-59-es évadban (6 előadás) és az 1964-65-ös évadban (5 előadás).
Csak a pontosság kedvéért, a MET-ben nem egy évadban ment a Vanessa, hanem az 1957-58-as évadban (7 előadás), az 1958-59-es évadban (6 előadás) és az 1964-65-ös évadban (5 előadás).
1082 Edmond Dantes 2023-11-13 09:33:47 [Válasz erre: 1080 maris 2023-11-12 21:57:45]
Köszönöm a kiigazítást. A lényegen azonban nem változtat/ott: Bing nem kapta meg egyik dívát sem Vanessának. Bár Steber is jelentős sztár volt, de nem Tebaldi. Callasról nem is szólva. Említett kifogása pedig ürügy lehetett: nyilván nem volt sem ideje, sem kedve kortárs operát megtanulni, amit aztán egyetlen MET-széria után be is rakhat az elfekvő "áruk" közé. Egyetlen kortárs vagy újabb opera sem volt a repertoárján.
Köszönöm a kiigazítást. A lényegen azonban nem változtat/ott: Bing nem kapta meg egyik dívát sem Vanessának. Bár Steber is jelentős sztár volt, de nem Tebaldi. Callasról nem is szólva. Említett kifogása pedig ürügy lehetett: nyilván nem volt sem ideje, sem kedve kortárs operát megtanulni, amit aztán egyetlen MET-széria után be is rakhat az elfekvő "áruk" közé. Egyetlen kortárs vagy újabb opera sem volt a repertoárján.
1081 takatsa 2023-11-12 22:42:51 [Válasz erre: 1080 maris 2023-11-12 21:57:45]
Köszönöm szépen az érdekes infókat. Ezek után talán nem indiszkréció ha elárulom, hogy nem ez volt az első opera-javaslatod számomra, és remélem, hogy nem is az utolsó. :)
Köszönöm szépen az érdekes infókat. Ezek után talán nem indiszkréció ha elárulom, hogy nem ez volt az első opera-javaslatod számomra, és remélem, hogy nem is az utolsó. :)
1080 maris 2023-11-12 21:57:45
Hogy ne legyen titok: én vagyok az a fórumtárs, aki ezt az operát ajánlotta, és nagyon köszönöm takatsa fórumtársnak, hogy immár magyar felirattal élvezhetem ezt a remek darabot.
Hadd tegyek hozzá egy-két dolgot a fórumban írottakhoz: Bing ugyanebben a könyvben (191. oldal) írja, hogy Callasnak ajánlotta a címszerepet (igaz, ugyanabban a mondatban Tebaldi neve is szerepel). Már nem emlékszem, milyen forrásból hallottam, hogy Callas azzal az indokkal utasította el, hogy nem kíván egy olyan operában fellépni, amelyben a tenor a szopránt veszi feleségül, de a mezzóval bújik ágyba.
Ha már Gedda és
Tozzi szóba kerültek, érdemes még a bemutató teljes
szereposztását is megemlíteni: Eleonor Steber, Nicolai Gedda,
Rosalind Elias, Regina Resnik, Giorgio Tozzi, George Cehanovsky és
Nagy Róbert énekeltek Dmitri Mitropoulos irányítása alatt. A
művet (a 4 felvonásos verziót) ezzel a szereposztással cd-n is
meg lehet vásárolni, de a tubuson is megtalálható, nagyszerű felvétel, de azt hiszem, hogy a későbbi húzások, amelyek miatt az első két felvonás összeolvadt, csak jót tettek a darabnak.
Az ajánlóban is belinkelt "He has come" kezdetű ária számos angol vagy amerikai szopránénekesnő árialemezein megtalálható (Renee Fleming, Kate Royal, és mindenek előtt Leontyne Price).
Kiri Te Kanawával
készült egy portréfilm a kilencvenes évek elején, amelyben az is
elhangzik, hogy a Capriccio főszerepe volt az utolsó, amit
megtanult, mert már nincs neki való szerep, legfeljebb egy
öregasszony. Feltételezem, ezután ismerte meg ezt az operát,
ugyanis tudtommal minden követ megmozgatott, hogy elénekelhesse. Ez
többször meg is történt: a
tubuson található egy igen rossz minőségű videó a
Monte-Carloban rögzített előadásról, valamint rádión is közvetítették a MET
előadását, amelynek érdekessége továbbá, hogy a bemutató
Erikája, Rosalind Elias énekelte az idős baroneszt.
1079 Edmond Dantes 2023-11-12 21:33:38 [Válasz erre: 1076 Klára 2023-11-12 17:53:44]
Ez így igaz. A világ egyik legrangosabb fesztiváljának, az edinburghinak pedig Bing a lètrehozója és első direktora volt ... ameddig New York azaz a MET át nem csábította őt az óceán túloldalára.
Ez így igaz. A világ egyik legrangosabb fesztiváljának, az edinburghinak pedig Bing a lètrehozója és első direktora volt ... ameddig New York azaz a MET át nem csábította őt az óceán túloldalára.
1078 takatsa 2023-11-12 20:37:00
Az egyik fórumtársam jelzett a feltöltött videóban egy hibát: az első felvonás végén az utolsó sor magyar fordítása hiányzik. Én most töröltem a hibás fájlt, így a délelőtt megadott linkről már nem lehet letölteni a videót. Javítottamk a hibát, és itt van Barber Vanessa c. operájának az új letöltési linkje, amely három hétig él. Kérem, hogy aki eddig letöltötte a videót, az töltse le újra, hogy egy hibátlan példányt tudjon megnézni. Elnézést kérek a hibáért.
Az egyik fórumtársam jelzett a feltöltött videóban egy hibát: az első felvonás végén az utolsó sor magyar fordítása hiányzik. Én most töröltem a hibás fájlt, így a délelőtt megadott linkről már nem lehet letölteni a videót. Javítottamk a hibát, és itt van Barber Vanessa c. operájának az új letöltési linkje, amely három hétig él. Kérem, hogy aki eddig letöltötte a videót, az töltse le újra, hogy egy hibátlan példányt tudjon megnézni. Elnézést kérek a hibáért.
1076 Klára 2023-11-12 17:53:44 [Válasz erre: 1075 Edmond Dantes 2023-11-12 15:18:45]
Az az "illetékes elvtárs" a maga idején nagyon okos ember volt, és sokat alkotott. A MET-nél töltött éveire és érdemeire sokan emlékeznek, de hajlamosak elfelejteni, hogy a ma oly népszerű Glyndebourne-i Fesztiválnak - ahonnan ez a remek Vanessa felvétel is származik - egyik létrehozója, megteremtője. Az itt létrehozott fesztivál és annak kezdeti sikerei nyilván hozzájárultak ahhoz, hogy a MET-nél folytathatta nem kevésbé sikeres pályafutását!
Az az "illetékes elvtárs" a maga idején nagyon okos ember volt, és sokat alkotott. A MET-nél töltött éveire és érdemeire sokan emlékeznek, de hajlamosak elfelejteni, hogy a ma oly népszerű Glyndebourne-i Fesztiválnak - ahonnan ez a remek Vanessa felvétel is származik - egyik létrehozója, megteremtője. Az itt létrehozott fesztivál és annak kezdeti sikerei nyilván hozzájárultak ahhoz, hogy a MET-nél folytathatta nem kevésbé sikeres pályafutását!
1075 Edmond Dantes 2023-11-12 15:18:45 [Válasz erre: 1072 Edmond Dantes 2023-11-12 14:19:25]
Csupán idéztem egy "illetékes elvtárs" sorait egy kevéssé ismert műről. Sine ira et studio.
Csupán idéztem egy "illetékes elvtárs" sorait egy kevéssé ismert műről. Sine ira et studio.
1074 takatsa 2023-11-12 15:11:28 [Válasz erre: 1072 Edmond Dantes 2023-11-12 14:19:25]
Akkor most lehetőséged van rá, hogy ne csak olvasd, hanem nézd- és hallgasd is. Legalább lesz róla saját véleményed.
Akkor most lehetőséged van rá, hogy ne csak olvasd, hanem nézd- és hallgasd is. Legalább lesz róla saját véleményed.
1073 Klára 2023-11-12 14:50:54 [Válasz erre: 1072 Edmond Dantes 2023-11-12 14:19:25]
Amit Tebaldi később nyilván megbánt! Egyébként a maga fachjában Gedda vagy Gioggio Tozzi legalább akkora "név" volt, mint Tebaldi, csak a szokásos diva-allürők nélkül!
Az opera a maga nemében valóban csodálatos, persze a klasszikus örökké játszott operákhoz szokott füleknek szokatlan. De nem csak a fehérhajú veteránoknak kell operát "csinálni", az ifjabb generációnak is kell.
Köszönet a magyar feliratért, és köszönet annak, aki T: fórumtárs figyelmét erre az izgalmas operára felhívta!
1072 Edmond Dantes 2023-11-12 14:19:25
Rudolf Bing ezt írja a Vanessa MET-ősbemutatójáról (189.o.):
Rudolf Bing ezt írja a Vanessa MET-ősbemutatójáról (189.o.):
"Igazgatásom alatt az első világbemutató Samuel Barber Vanessa című műve volt, az 1957-58-as szezonban. Meglehetősen kedveltem annak ellenére, hogy unalmas volt a szövegkönyve (Gian Carlo Menotti írta); elsőrendű előadást kapott, Mitropoulos vezényelte, Menotti maga rendezte, a díszleteket és a jelmezeket Cecil Beaton tervezte; a főbb szerepeket Eleanor Steber, Nicolai Gedda, Giorgio Tozzi, Rosalind Elias és Regina Resnik énekelte. Körülbelül az a sikere volt, amit én és munkatársaim "koktélparti-sikernek" nevezünk: az első előadásokat megtöltötték Sam Barber barátai, hívei, akik így különféle koktélpartikon elmesélhették, hogy ők is ott voltak. Utána a ház üres volt, néhány türelmesen szenvedő bérlőt leszámítva." Idézet vége.
Egy más helyen Bing arról ír, hogy milyen nehéz kortárs operára nagy nevet szerződtetni, és ha jól emlékszem, példaként felhozza, hogy a Vanessa címszerepére Tebaldit próbálta megszerezni, de nem sikerült.
1071 takatsa 2023-11-12 11:11:31
Én eddig csak az Adagio-ját ismertem Samuel Barbernek, és hajlamos voltam azt hinni, hogy talán más jelentős művet nem is alkotott. Akár ebben a tévhitben élhettem volna halálomig, ha az egyik kedves fórumozó-barátom nem hívja fel a figyelmemet Barber operszerzői munkásságára, jelesül a Vanessa c. operájára. Azóta már utánanéztem egy kicsit ennek a dolognak, és kiderült számomra, hogy Barber a Vanessán kívül még két másik operát is szerzett (A Hand of Bridge: 1959 és Antony and Cleopatra:1966). Megemlíteném, hogy az "A Hand of Bridge", amely két boldogtalan, bridzset játszó házaspárról szól, biztosan szerepel a Guinness rekordok könyvében is, mint a világ legrövidebb operája, a maga 9 percével, de most nem erről a villámoperáról lesz szó, hanem a Vanessáról. Bemutatója 1958. január 15-én volt a MET-ben. A művet a közönség és a kritikusok óriási ovácóval fogadták, és a karmester Dimitri Mitropoulos az előadás után így sóhajtott fel: "Végre megszületett a nagy amerikai opera". Még ugyanebben az évben az operát Salzburgban is bemutatták, de ott a MET-nél hűvösebb fogadtatásban részesült. Az eredetileg 4 felvonásos operát 1964-ben Barber átdolgozta egy kompaktabb 3 felvonásos változatra, manapság ezt a verziót játsszák (ha játsszák.)
Az opera librettóját az ismert operaszerő Gian Carlo Menotti írta, a libretto alapjául pedig Karen Blixen Hét gótikus meséje szolgált. A történet, amely 1905 körül, egy meg nem nevezett északi országban játszódik, egy furcsa, romantikus szerelmi háromszög. A címszereplő Vanessa elzárkózva, anyjával és unokahúgával együtt él egy palotában, ebben a magányban és elzártságban, őrizve 20 évvel ezelőtti futó- és keserű kapcsolatának emlékét egy házas férfival, Anatollal. Vanessa számára megszűnt az idő, és ebben az időnkívüliségben, lehúzott függönyök mögött várja, hogy szerelme visszatérjen. És nem vár hiába, mert beteljesülni látszik reménytelen álma; hírt kap, hogy Anatol úton van hozzá. Vanessa az ablak mögött áll, kémleli a viharos téli éjszakát, hogy mikor bukkan fel a palotához tartó csilingelő szán: ezzel a képpel kezdődik az opera. És Anatol végre megérkezik, de nem a várva-várt Anatol, hanem egy ismeretlen fiatalember. Vanessa rémülten, kábultan és csalódottan tántorog fel a szobájába. Az idegen, a megterített asztalnál Vanessa unokahúgával, Erikával marad egyedül. Kiderül, hogy szintén Anatolnak hívják, és Vanessa Anatoljának a fia. Ő jött apja helyett, aki a napokban halt meg. Erika beleszeret a fiatalemberbe, és ágyába engedi, de kapcsolatuk csak egy éjszakára korlátozódik. Erika ugyan szerelmes, de látja, hogy ifjabb Anatol felületes, és nem képes a mélyebb érzelmekre, a teljes odaadásra. Erikának ez nem elég, ő nem futó kalandra, felületes kapcsolatra, hanem az örök szerelemre vágyik, így ismételten kikosarazza Anatolt. Vanessának közben az a rögesznéje támad, hogy ifjabb Anatol tulajdonképpen apjának a reinkarnációja, aki megújulva, újjászületve visszatért hozzá. Anatol kihasználja a tálcán nyújtott lehetőséget, a meggazdagodás, könnyű élet reményében megkéri Vanessa kezét. Az eljegyzés bejelentésekor Erika tébolyultan kiszalad a palotából a hideg és komor téli éjszakába, és hajnalra, mire a falusiak rátalálnak, elveszíti magzatát, Anatollal töltött éjszakájának keserű és megtestesült emlékét. Néhány héttel később Vanessa és Anatol távozik, Párizsba, életük új színterére utaznak, talán örökre búcsút mondva a palotának. Erika egyedül marad a behúzott függönyök mögött. Vanessa szerepét átvéve, most rajta a sor, ő vár és vár és vár...
Hát, ez elég szokványosan hangzik, de ebből a sovány történetből Menotti egy meglehetősen mély és elgondolkoztató librettót írt, és a zene egészen varázslatos, megindítóan lírai és súlyosan dármai, egyszerre Puccini és R. Strauss, az olasz és német opera legjobb hagyományainak szintézise, egy kicsi dzsessz, csipetnyi musical, de csak cseppenként és ízlésesen adagolva, feltöltve élettel, igazi és hihető emberi vágyakkal és valami súlyos megfejthetetlen borzongató titokkal, amely Barber és Menotti szoros kapcsolatából eredeztethető. A saját életüket, kínjukat, szenvedésüket, kilátástalanságukat és reményüket is beleírták ebbe a megrendítő operába. Ne féljetek tőle, ez nem egy vad és érthetetlen dodekafon zene, hanem valami időnkívüli, mindenkit megérintő szépség, egyszerre amerikai és egyetemes, földhözragadt és földöntúlian éteri.
Nem tudom, hogy hol játsszák ezt az operát, vagy egyáltalán játsszák-e. Számomra érthetetlen ez a mellőzés, és baljós gondolatokat támaszt bennem. Ha ez a műfaj sorvad és haldoklik, akkor annak az az oka, hogy az Operaházak mindig azt a 20-25 csontig lerágott népszerű művet mantrázzák, és az operarajongók hallgatni mindig csak ezeket akarják, holott az operairodalom tele van a barokktól napjainkig elfeledett vagy sohasem játszott remekművek garmadájával. Eljöhetne az opera, mint műfaj reneszánsza, ha hajlandóak lennénk kinyitni a szemünket, és mernénk meglátni azt a sok-sok csodát, amelyek - anélkül, hogy tudomásunk lenne róluk - körülvesznek minket.
És akkor itt van ez a csoda, a glyndebourne-i 2018-as előadás. Álomszép rendezéssel, Jakub Hrusa vezénylésével. A főszerepeket Emma Bell, Edgaras Montvidas, Virginie Verrez, Rosalind Plowright és Ray Albert énekli. 20 napig tölthetitek le, ráégetett angol, és automatikusan induló magyar felirattal. Javasolt VLC player és egy jó fejhallgató használata.
1070 takatsa 2023-11-12 11:00:10 [Válasz erre: 1068 Momo 2023-11-12 03:38:16]
Hát, ez egy nagyon érdekes információ. Azt tudtam, hogy Sosztakovics Sztravinszkij nagy tisztelője volt, és különösen Sztravinszkij neoklasszikus korszaka nagy hatással volt Sosztakovics zenéjére is. De, hogy éppen a Zsoltárszimfónia partitúráját hurcolta magával, az megdöbbent, különösen azért, mert Sztravinszkij többé-kevésbé tiltott zeneszerző volt a Szovjetúnióban, így ennek a partitúrának birtoklása és utaztatása kockázatos vállalkozás lehetett. Amúgy is szegény Sosztakovics örökös rettegésben élhetett, egész életében bukdácsolt az elismerés-dicsőítés és az elutasítás-börtönnel fenyegetés között. Ráadásul 1949-ben, egy New Yorki látogatása alkalmával, Nabokov provokációja miatt, Sosztakovicsnak nyilvánosan is el kellett ítélnie és meg kellett tagadnia Sztravinszkijt. Számára igazi keresztút lehetett szovjet állampolgárnak és zeneszerzőnek lenni, ezt egész életműve is tanúsítja.
Hát, ez egy nagyon érdekes információ. Azt tudtam, hogy Sosztakovics Sztravinszkij nagy tisztelője volt, és különösen Sztravinszkij neoklasszikus korszaka nagy hatással volt Sosztakovics zenéjére is. De, hogy éppen a Zsoltárszimfónia partitúráját hurcolta magával, az megdöbbent, különösen azért, mert Sztravinszkij többé-kevésbé tiltott zeneszerző volt a Szovjetúnióban, így ennek a partitúrának birtoklása és utaztatása kockázatos vállalkozás lehetett. Amúgy is szegény Sosztakovics örökös rettegésben élhetett, egész életében bukdácsolt az elismerés-dicsőítés és az elutasítás-börtönnel fenyegetés között. Ráadásul 1949-ben, egy New Yorki látogatása alkalmával, Nabokov provokációja miatt, Sosztakovicsnak nyilvánosan is el kellett ítélnie és meg kellett tagadnia Sztravinszkijt. Számára igazi keresztút lehetett szovjet állampolgárnak és zeneszerzőnek lenni, ezt egész életműve is tanúsítja.
1069 Heiner Lajos 2023-11-12 08:29:37 [Válasz erre: 1064 Momo 2023-11-11 14:56:45]
Nem tudom, mennyire ismert. Barber Adagiojának világpremierjét Toscanini dirigálta, 1938 nov. 5-én. Időnként azt írják, hogy Toscanini kevés kortárs darabot vezényelt. Ez marhaság. Neki a kortárs Puccini, Mascagni, stb. volt. De vezényelt Sosztakovicsot, Sztravinszkijt, Brucknert (!), Kodályhoz fűződő baráti kapcsolata közismert. De az talán nem köztudott, hogy tervezte, elvezényli a Psalmust, amire visszavonulása miatt nem került sor.
Nem tudom, mennyire ismert. Barber Adagiojának világpremierjét Toscanini dirigálta, 1938 nov. 5-én. Időnként azt írják, hogy Toscanini kevés kortárs darabot vezényelt. Ez marhaság. Neki a kortárs Puccini, Mascagni, stb. volt. De vezényelt Sosztakovicsot, Sztravinszkijt, Brucknert (!), Kodályhoz fűződő baráti kapcsolata közismert. De az talán nem köztudott, hogy tervezte, elvezényli a Psalmust, amire visszavonulása miatt nem került sor.
1068 Momo 2023-11-12 03:38:16 [Válasz erre: 1059 takatsa 2023-11-05 10:35:36]
Ami Sztravinszkijt illeti: Amikor Sosztakovicsot, 1941 őszén párthatározattal kiparancsolták az ostromlott Leningrádból (magától nem akart menni), akkor a kevés kotta között, amit magával vitt Moszkvába, majd Kujbisevbe a Zsoltárszimfónia partitúrája volt az egyik.
:-)
Ami Sztravinszkijt illeti: Amikor Sosztakovicsot, 1941 őszén párthatározattal kiparancsolták az ostromlott Leningrádból (magától nem akart menni), akkor a kevés kotta között, amit magával vitt Moszkvába, majd Kujbisevbe a Zsoltárszimfónia partitúrája volt az egyik.
:-)
1067 lujza 2023-11-11 22:59:00 [Válasz erre: 1063 takatsa 2023-11-11 13:18:29]
Sejtelmem sincs, mi lehet, de érdekes!
Sejtelmem sincs, mi lehet, de érdekes!
1065 takatsa 2023-11-11 17:06:55 [Válasz erre: 1064 Momo 2023-11-11 14:56:45]
Még, hogy gyönyörű? Csodás!! :)
Még, hogy gyönyörű? Csodás!! :)
1064 Momo 2023-11-11 14:56:45
Samuel Barber:
Adagio for Strings (1936), Agnus Dei (1967)
Agnus Dei (Wikipédia)
gyönyörű...
Samuel Barber:
Adagio for Strings (1936), Agnus Dei (1967)
Agnus Dei (Wikipédia)
gyönyörű...
1062 takatsa 2023-11-06 22:31:59 [Válasz erre: 1061 lento_barbaro 2023-11-06 20:18:25]
Ahány mű, annyiféle Sztravinszkij (nekem talán pont ez a bajom vele, de feleségem is nagy Sztravinszkij-fan, mióta lánykorában részt vett egy Földes kurzuson. Így aztán neki is szállítom a Sztravinszkij műveket). Ezt a két művet a neoklasszikus korszakában szerezte, ezért tele van barokk elemekkel. Számomra azért is nagyon érdekes a két Perszephoné előadás, mert ugyanaz a karmester, mégis alapvetően más a koncepció, és a hangzás. Mindkettő nagyon meggyőző és páratlanul szép. Számomra nagy öröm, ha néhányatoknak sikerül örömöt szereznem a feltöltéseimmel. Köszönöm.
Ahány mű, annyiféle Sztravinszkij (nekem talán pont ez a bajom vele, de feleségem is nagy Sztravinszkij-fan, mióta lánykorában részt vett egy Földes kurzuson. Így aztán neki is szállítom a Sztravinszkij műveket). Ezt a két művet a neoklasszikus korszakában szerezte, ezért tele van barokk elemekkel. Számomra azért is nagyon érdekes a két Perszephoné előadás, mert ugyanaz a karmester, mégis alapvetően más a koncepció, és a hangzás. Mindkettő nagyon meggyőző és páratlanul szép. Számomra nagy öröm, ha néhányatoknak sikerül örömöt szereznem a feltöltéseimmel. Köszönöm.
1061 lento_barbaro 2023-11-06 20:18:25 [Válasz erre: 1059 takatsa 2023-11-05 10:35:36]
Hálám walkür-elektronjai vágtatnak feléd! A Perszephoné passió nagy élmény volt! Nem éppen szórakoztató, hanem felkavaró, merengésre késztető. Ifjú korom rajongásának személye volt Sztravinszkij, akinek a nevét (persze angolosan, Stravinsky) a divatos grafitis betűkkel a rock zenekarok neve mellé pingáltam füzeteimre, iskolaköpenyemre. Persze a balett-slágereit szerettem igazán: Petruska, Tűzmadár, Sacre. Ebben, amit küldtél, alig lehet a stílusára bukkanni, talán a fagott, mint ritmushangszer használata a leginkább leleplező. A spanyol előadás is csodás! Modern, de nem rendezői. (Talán csak Plútó fiúcska zavart egy kicsit.) Elő fogom még venni, ott van a befőttek között!
Hálám walkür-elektronjai vágtatnak feléd! A Perszephoné passió nagy élmény volt! Nem éppen szórakoztató, hanem felkavaró, merengésre késztető. Ifjú korom rajongásának személye volt Sztravinszkij, akinek a nevét (persze angolosan, Stravinsky) a divatos grafitis betűkkel a rock zenekarok neve mellé pingáltam füzeteimre, iskolaköpenyemre. Persze a balett-slágereit szerettem igazán: Petruska, Tűzmadár, Sacre. Ebben, amit küldtél, alig lehet a stílusára bukkanni, talán a fagott, mint ritmushangszer használata a leginkább leleplező. A spanyol előadás is csodás! Modern, de nem rendezői. (Talán csak Plútó fiúcska zavart egy kicsit.) Elő fogom még venni, ott van a befőttek között!
1060 Klára 2023-11-06 12:29:59 [Válasz erre: 1059 takatsa 2023-11-05 10:35:36]
Köszi, köszi! Nekem a madridi Jolanta felvétel indításakor - íme bizonyíték, hogy megnéztem a felvételt - feltünt, hogy a tv műsorán 2 előadás szerepelt, de nem kérdeztem vissza. Most már értem.
Ezek szerint Sztravinszkij művei között is akad még felfedezni való, a görög mitológia pedig szinte határtalan. Biztosan érdekes és tanulságos élmény lesz!
1059 takatsa 2023-11-05 10:35:36
Néhány napja Csajkovszkij Jolantájának két felvételét mutattam be. A Currentzis és Sellars által jegyezett madridi előadás második félidejében Sztravinszkij egyfelvonásosát mutatták be, a Perszephonét. Ha már rajta volt ez a mű is a DVD-n, akkor megnéztem, és mivel tetszett, készítettem hozzá magyar feliratot és most elhoztam hozzátok.
Sztravinszkij - André Gide librettója alapján -, 1933-ban szerezte ezt az egyfelvonásos "melodrámát", amelynek nehéz a műfaji besorolása. Szravinszkij ebben a művében - mint több más munkájában is - a különböző előadói műfajok egyesítésére törekedett, így a Perszephonéban a tenor szólóénekesen kívül zenekar, énekkar és tánckar szerepel, és maga Perszephoné, pedig táncoló-beszélő szereplő. A művet először 1934. április 30-án adták elő, a párizsi Operában, azóta számos helyen játszották szerte a világban, de sohasem vált repertoár-darabbá. Magyarországi előadására nem találtam adatot.
Perszephoné története közismert: Perszephonét, a tavasz istennőjét, Zeusz, és Démétér lányát, a nagybácsi Hádész elcsalja-elrabolja. Démétér eszét vesztve gyászolja és keresi lányát, és közben a föld pusztává, élettelenné válik, örökös tél köszönt be. Zeusznak végül megesik a szíve Démétéren, és Hádészt utasítja, hogy engedje el a lányt az alvilágból. Perszephoné így a halottak birodalmából újra a napvilágra kerül, a természet feléled, tavasz lesz, minden kihajt, virágba borul. De aki egyszer már megjárta az alvilágot, az teljesen már nem tud tőle elszakadni. Perszephonénak is időről-időre vissza kell térnie férjéhez Hádészhoz, és a halott lelkekhez, akiknek onnan fentről, egy kis örömöt és megbékélést vihet. Így a földön ősz és tél lesz, de aztán Perszephoné anyjához újra visszatérhet, és a tavasz beköszönthet. Így váltakoznak az évszakok a földön, a tavaszra nyár, majd ősz és tél lesz, és
"Ahhoz, hogy visszatérjen a tavasz,
a magnak holtan kell feküdnie a föld alatt.
Majd újjá kell születnie,
hogy a jövő aranyló termését érlelje."
Sztravinszkij művében a történet kicsit más hangsúlyt kap: Perszephonét nem elrabolják, hanem önként megy az alvilágba, hogy gyógyírt, reménységet vigyen az ott sínylődő halott lelkeknek. És az alvilágból történő szabadulását követően, szintén önként, saját elhatározásából vállalja a kétlaki életet, megosztva tevékeny szeretetét a földi és alvilági férje, illetve az élők és a halottak között.
Két felvételt hoztam. Az első felvétel a már említett 2012-es Madridi előadáson készült, Peter Sellars rendezésében, a Madridi Opera zenekarát és énekkarát Teodor Currentzis vezényli. A tenor szólista Paul Groves, Perszephoné pedig Dominique Blanc. Az előadás különleges érdekessége, hogy egy kambodzsai hagyományos táncegyüttes szerepel benne. Így Sztravinszkij Perszephonéjának ez az előadása nemcsak az előadó-művészetek magas fokú szintézise lett, hanem a különböző emberi kultúrák találkozásának színterévé vált, a szerző törekvését megkoronázva és álmát beteljesítve.
Találtam egy másik Perszephoné előadást is, egy egészen friss, 2023. júliusi, szintén Currentzis vezényelte produkció élő felvételét. Az előadás rendezője Anna Guseva, a tenor szólista Egor Szemenkov, Perszephoné Aisylu Mirhafizkhan volt, közreműködött a MusicAeterna zenekar, -kórus és -balettkar, és a Vesna gyermekkórus. Az előadás a Diaghilev Fesztiválon hangzott el, a prológot Currentzis szerezte. Erről a fesztiválról annyit érdemes tudni, hogy 2003-tól, évente rendezik meg Permben, és mára Oroszország legjelentősebb komolyzenei fesztiváljává nőtte ki magát.
Az előadás második részében Sztravinszkij Zsoltárszimfóniája hangzott el, amelyet magyar feliarttal szintén mellékelek.
Sztravinszkij Perszephonéjének 2 előadása és a Zsoltárszimfónia 3 hétig erről a helyről tölthető le. Javaslom, hogy a videó-fájlokat egyenként töltsétek le. Lejátszás VLC lejátszóval javasolt, ebben az esetben a magyar felirat automatikusan indul. Örömteli zenehallgatást kívánok.
1058 takatsa 2023-11-05 10:18:25 [Válasz erre: 1057 Klára 2023-11-04 18:35:06]
Kedves Klára, örülök, hogy tetszett, ez a csodálatos madridi Jolanta felvétel. Serbacsenkóról én csak annyit tudok, hogy 1977-nben született, és a 2009-es Cardiffi énekversenyt megnyerve üstökösként robbant be a nemzetközi zenei életbe. A 2010-es évek első felében számos fellépése volt a nagy európai operaszínpadokon, azután valahogyan eltűnt, elfelejtődött, nem tudom, hogy miért. Oroszországban napjainkban is rendszeresen fellép, de nemzetközi szerepléséről nem tudok. A youtube-on számos felvétele fellelhető, álljon itt a Cardiffi énekverseny Liujaként egy felvétele és egy nagyon szép Ruszalka-ária.
Kedves Klára, örülök, hogy tetszett, ez a csodálatos madridi Jolanta felvétel. Serbacsenkóról én csak annyit tudok, hogy 1977-nben született, és a 2009-es Cardiffi énekversenyt megnyerve üstökösként robbant be a nemzetközi zenei életbe. A 2010-es évek első felében számos fellépése volt a nagy európai operaszínpadokon, azután valahogyan eltűnt, elfelejtődött, nem tudom, hogy miért. Oroszországban napjainkban is rendszeresen fellép, de nemzetközi szerepléséről nem tudok. A youtube-on számos felvétele fellelhető, álljon itt a Cardiffi énekverseny Liujaként egy felvétele és egy nagyon szép Ruszalka-ária.
1057 Klára 2023-11-04 18:35:06 [Válasz erre: 1050 Klára 2023-10-31 09:26:19]
Folytatás!
Mint írtam, annak idején láttam a MET Jolantát, most belenéztem, hogy jól emlékszem-e. Már a nyitány alatti bevezető képsorok sem "jöttek be", a marcona férfiak felvonultatása, Jolanta szobája piros és fehér virágokkal, minek egy vadász trófeákkal kidekorált fal egy szegény vak leánynak? De ez még elment, Szegény Joyce DiDonato bevezető szavai alatt Netrebko táncos balettos pantomim jelenete a háttérben - ennyi kb. elég volt, ilyesmire emlékeztem, akkor sem tetszett túlságosan,
Irány Madrid! Az viszont valóban egy csoda! Nem kell csicsás színpad, rafinált jelmezek, az egyszerű jelzésszerű díszletek szinte keretet adnak a történésnek, de jelzik Jolanta korlátait is. Itt a kevesebb valóban több a soknál. Az emberi érzések, érzelmek, Isten szeretete és a környező világ értékelése nincs időhöz kötve, kortalan,örök. (a Jolanta gyógyulását követő dicshimnusz, a Teremtő Isten dícsérete valóban kemény dió lehetett bizonyos Szovjetunión belüli előadásoknál. Hogy a MET milyen szövegből dolgozott és mi vezérelte őket, az rejtély). Nekem nagyon tetszettek a fényhatások, a homályba borult színpad, de megfelelő pillanatban a szereplők, énekesek arcának megvilágítása, és a "beszélő kezek". Az énekesek csodálatosak, Katerina Scherbachenko előttem ismeretlen, de remek énekesnő és nagyon jó színésznő, abszolut kifejező és hiteles alakítást nyújt, és csodálatosan énekel. Pavel Chernoch nevét már ismertem, azt hiszem, egy Janufából, de most is nagyon jó. A többi énekes is remek, a zenekar és a zárókórus is. Megkapóak és kifejezőek a "döntő pillanatok" megjelenítése, Jolanta könyörgése a lovag életéért, az a jelenet,a néma csend mikor a szereplők feszülten várják az orvosi kezelés eredményt, vagy mikor Jolanta hirtelen lát és érzékel mindent, de az élmény sokkszerúen éri - ennek a megjelenítése és feloldása is emlékezetes marad számomra. A finálé, vagy záró kórus - Isten és a Szentháromság dicsérete maga a csoda, valóban remekmű. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az orosz nép alapjában mélyen vallásos lelkületű, ez egy sor remek irodalmi műben, és az azok alapján készült operákban is megjelenik.
Nekem EZ a Jolanta nagyon tetszett, emlékezetes élmény, köszönet érte!
1055 Hangyászsün 2023-10-31 17:29:11 [Válasz erre: 1054 takatsa 2023-10-31 15:50:24]
Az szerintem az Ybl-palota volt, én legalábbis ott a kakasülőn figyeltem édesanyámmal együtt tátott szájjal a trónbitorló és a trónkövetelő történetét.
Az szerintem az Ybl-palota volt, én legalábbis ott a kakasülőn figyeltem édesanyámmal együtt tátott szájjal a trónbitorló és a trónkövetelő történetét.
