Téma ismertetése: lemezek, filmek, vélemények
887 kétked 2023-06-24 10:50:04
Momonak igaza van, nekem is ez a bajom. Ítélkezel, és felületesen. Elmentél egy rossz előadásra Vashegyivel, és találkoztál egy rossz zenésszel, akit V kirúgott. Azóta hirdeted, milyen káros a régi zenére.
Momonak igaza van, nekem is ez a bajom. Ítélkezel, és felületesen. Elmentél egy rossz előadásra Vashegyivel, és találkoztál egy rossz zenésszel, akit V kirúgott. Azóta hirdeted, milyen káros a régi zenére.
886 takatsa 2023-06-23 22:17:41 [Válasz erre: 885 Momo 2023-06-23 21:12:17]
Hát, nekem csak ennyi a tudásom, kedves Momo, és ennyi az örömöm és ennyi a bánatom, de mindezt készségesen, jószándékkal és minden hátsó gondolat nélkül mindig megosztottam veled-veletek. Rád van bízva, hogy mi az, amit ebből használsz, mi az aminek örülsz, és mi az, amin bosszankodsz. És az is rád van bízva, hogy te mit kezdesz a saját tudásoddal, és hogyan válsz hasznára a saját szűkebb és tágabb környezetednek, többek között ennek a fórumnak is, ahová - velem együtt - te is szorgalmasan irogatsz.
Hát, nekem csak ennyi a tudásom, kedves Momo, és ennyi az örömöm és ennyi a bánatom, de mindezt készségesen, jószándékkal és minden hátsó gondolat nélkül mindig megosztottam veled-veletek. Rád van bízva, hogy mi az, amit ebből használsz, mi az aminek örülsz, és mi az, amin bosszankodsz. És az is rád van bízva, hogy te mit kezdesz a saját tudásoddal, és hogyan válsz hasznára a saját szűkebb és tágabb környezetednek, többek között ennek a fórumnak is, ahová - velem együtt - te is szorgalmasan irogatsz.
885 Momo 2023-06-23 21:12:17 [Válasz erre: 884 takatsa 2023-06-23 16:25:48]
Nem volt abban semmi sértő. Csak határozottan fogalmaztam. Mivel a korábbi üzenet nem "ment át", megpróbáltam így. Ezt meg sértőnek vetted. Hát így jártunk.
(Ez nem vélemény kérdése. Te magas lóról ítélkezel. Amihez nincs elég tudásod.)
Nem volt abban semmi sértő. Csak határozottan fogalmaztam. Mivel a korábbi üzenet nem "ment át", megpróbáltam így. Ezt meg sértőnek vetted. Hát így jártunk.
(Ez nem vélemény kérdése. Te magas lóról ítélkezel. Amihez nincs elég tudásod.)
884 takatsa 2023-06-23 16:25:48 [Válasz erre: 883 Momo 2023-06-23 14:42:35]
Nocsak, kedves Momo, ez a sértésözön, amit a fejemhez vágsz, ráadásul pontokba szedve, köztük ilyen kulcsszavakkal, hogy "kereszténynek gondolja magát", "bölcsek köve", "vegyen vissza az arcából", stb nem túlzás egy kicsit? Rászolgáltam én erre? Mi a bűnöm? Talán az, hogy azt írtam egy válaszban, hogy Dean Hamletjének a normális előadására a MAO jelenlegi állapotában alkalmatlan? Remélem te is úgy gondolod, hogy minden embernek lehet véleménye, hát ez az én véleményem, amelyet több mint 40 éves Operába járásra és arra alapozok, hogy az elmúlt időszakban többé-kevésbé megismertem Dean Hamlet operáját. Tehát ez az én véleményem. Természetesen neked lehet erről egészen más véleményed. Készséggel elhiszem, hogy sokkal jobban ismered Dean operáját mint én, és természetesen a MAO jelenlegi gárdáját is, tehát örömmel és kiváncsian várom a részletes vélményedet és nagy örömömre szolgálna, ha megneveznéd azt, hogy véleményed szerint kik lennének alkalmasak a kulcsszerepekre és ki vezényelné ezt a hatalmas művet. Tudod, jó lenne egy kicsit a zenéről beszélgetni vagy akár vitatkozni is, hiszen egy zenei fórumnak ez lenne a valódi célja, és nem egymás sértegetése. Mint látod, én ennek az érdekében próbálok munkálkodni.
Nocsak, kedves Momo, ez a sértésözön, amit a fejemhez vágsz, ráadásul pontokba szedve, köztük ilyen kulcsszavakkal, hogy "kereszténynek gondolja magát", "bölcsek köve", "vegyen vissza az arcából", stb nem túlzás egy kicsit? Rászolgáltam én erre? Mi a bűnöm? Talán az, hogy azt írtam egy válaszban, hogy Dean Hamletjének a normális előadására a MAO jelenlegi állapotában alkalmatlan? Remélem te is úgy gondolod, hogy minden embernek lehet véleménye, hát ez az én véleményem, amelyet több mint 40 éves Operába járásra és arra alapozok, hogy az elmúlt időszakban többé-kevésbé megismertem Dean Hamlet operáját. Tehát ez az én véleményem. Természetesen neked lehet erről egészen más véleményed. Készséggel elhiszem, hogy sokkal jobban ismered Dean operáját mint én, és természetesen a MAO jelenlegi gárdáját is, tehát örömmel és kiváncsian várom a részletes vélményedet és nagy örömömre szolgálna, ha megneveznéd azt, hogy véleményed szerint kik lennének alkalmasak a kulcsszerepekre és ki vezényelné ezt a hatalmas művet. Tudod, jó lenne egy kicsit a zenéről beszélgetni vagy akár vitatkozni is, hiszen egy zenei fórumnak ez lenne a valódi célja, és nem egymás sértegetése. Mint látod, én ennek az érdekében próbálok munkálkodni.
883 Momo 2023-06-23 14:42:35 [Válasz erre: 880 takatsa 2023-06-23 10:18:09]
1. Csodálom a magabiztosságodat, ahogy sommás ítéletet mondasz dolgokról, melyekre nincs rálátásod.
1. Csodálom a magabiztosságodat, ahogy sommás ítéletet mondasz dolgokról, melyekre nincs rálátásod.
2. Meg azt is, ahogy általában meg / elítélsz embereket.
3. A nagyszerű hanglemzeid között biztosan ott őrzöd a Bölcsek Kövét is.
4. Egy kicsivel több szerénység még nem ártott meg senkinek. Pláne, ha
kereszténynek gondolja magát.
5. Ugyanide tartozik a „Ne ítéljetek…” kezdetű intés is.
6. Hidd el, tudom, miről beszélek. Egy csomó dolog nem jön ki az Opera falai
közül hosszú évek óta. Egy csomó olyan szempont van, amivel te nem számolsz.
Egyszerűen nem tudsz róla.
7. Egészen elképesztő, amikor kívülálló, zenehallgató, Operába járó emberek
egyszeriben felfedezik magukban a mindenhez (is) jobban értő Operaházi
szakembert. (Erről már Fodor Géza is írt.) Láttam már jó pár ilyet itt a
fórumon. Az egyik csalhatatlan énekmesternek gondolta magát (és simán a civil
életbe küldte volna vissza a neki nem tetsző énekeseket), a másik képes volt leírni a
fórumba, hogy ő jobban elvezetné az Operaházat, mint az akkori vezetői
(semmiféle vezetői gyakorlata nem volt). Stb.
Sztem mindenki vegyen vissza az arcából.
882 Klára 2023-06-23 11:34:30 [Válasz erre: 878 takatsa 2023-06-23 07:47:17]
Olvastam a tegnap esti, éjszakai figyelemfelhívó és a megszokott módon minden részletre kiterjedő felvezető szöveget is, de annak alapján letölteni nem sikerült. Ma reggel sem, most talán sikerül!
Nagy meglepetés számomra ez az opera, mindig tanul az ember! Örülök az alternatív letöltési lehetőségnek, ez sikerrel járt. a filetransfer még mindig gyengélkedik. Nagyon figyelmes vagy, külön köszönet érte.
881 Klára 2023-06-23 11:14:09 [Válasz erre: 877 lujza 2023-06-23 02:30:53]
Kedves Lujza!
T.-nek olyan szenzorai vannak, hogy ki tudja milyen hullámhosszon fogja a legfrissebb zenei, bocs operai híreket! Vagy az operaházak igazgatói előre jelzik neki, hogy mi van, lesz műsoron!
Bármelyik megoldás igaz, mi ennek csak hasznát élvezzük. Én mostanáig pl. nem is hallottam erről a zeneszerzőről, és erről az operáról. Viszont készséggel elismerem, hogy örülök ezeknek a feltöltéseknek, és meghallgatom, ha nem is azonnal.
880 takatsa 2023-06-23 10:18:09 [Válasz erre: 879 Momo 2023-06-23 09:11:35]
Egy - úgymond - bennfentes barátomtól hallottam, hogy a MET színrevitelekor a közreműködők a próbákon vért izzadtak, olyan nehézségi fokú volt ez a darab. Én nem akarom bántani a MAO-t, de azért maradjunk a realitás talaján, meg sem közelíti a világ nagy operaházainak minőségi színvonalát. Úgy gondolom, hogy ez evidencia, és elég nagy baj az, hogy sokan nem ezt látják, és az önismeret hiánya miatt születnek esetenként minősíthetetlen előadások. Nyilván ezt a művet is elő lehet adni koncertszerűen, néhány próbával, Rálikkal, vagy Rőserrel, Boncsérral, stb, karmester is akad, aki majd levezényli, és ki lehet pipálni, ezt is abszolváltuk. De egy ihletett és művészi produkció egészen máshol kezdődik. A MET, vagy a Glyndebourne-i felvétel is élő előadásról készült, így összehasonlíthatók az M4 által sugárzot, vagy időnként az Operavision-re feltöltött MAO felvételekkel. A különbségek számottevőek (ég és föld), és elsősorban nem a technikai kivitelezésből, hanem a zenei megvalósítás minőségéből adódnak.
Egy - úgymond - bennfentes barátomtól hallottam, hogy a MET színrevitelekor a közreműködők a próbákon vért izzadtak, olyan nehézségi fokú volt ez a darab. Én nem akarom bántani a MAO-t, de azért maradjunk a realitás talaján, meg sem közelíti a világ nagy operaházainak minőségi színvonalát. Úgy gondolom, hogy ez evidencia, és elég nagy baj az, hogy sokan nem ezt látják, és az önismeret hiánya miatt születnek esetenként minősíthetetlen előadások. Nyilván ezt a művet is elő lehet adni koncertszerűen, néhány próbával, Rálikkal, vagy Rőserrel, Boncsérral, stb, karmester is akad, aki majd levezényli, és ki lehet pipálni, ezt is abszolváltuk. De egy ihletett és művészi produkció egészen máshol kezdődik. A MET, vagy a Glyndebourne-i felvétel is élő előadásról készült, így összehasonlíthatók az M4 által sugárzot, vagy időnként az Operavision-re feltöltött MAO felvételekkel. A különbségek számottevőek (ég és föld), és elsősorban nem a technikai kivitelezésből, hanem a zenei megvalósítás minőségéből adódnak.
879 Momo 2023-06-23 09:11:35 [Válasz erre: 878 takatsa 2023-06-23 07:47:17]
"...a mű
nehézségi foka messze meghaladja az Operaház jelenlegi képességeit"
hihihi... :-)
Micsoda oldalvágás… Nem bántásból mondom, de –
mint látszik – kellő rálátás híján, nem tudod megítélni, hogy az "Operaház
képességeiről", vagy más tényezőkről van szó, amikor úgymond „gyengébb
minőséget” hallasz, mint a DVD-ken, Blu-ray felvételeken.
Én meg ide nem írom ki. Nem is tehetem. :-)
878 takatsa 2023-06-23 07:47:17 [Válasz erre: 877 lujza 2023-06-23 02:30:53]
Úgy látszik, hogy nemcsak én tartom "kedvenc" műnek ezt a nagyszerű kortárs alkotást, hanem mások is. Ez egy valóban kimagasló mű, amely érdemes arra, hogy meghódítsa a világot. Várható, hogy a következő években a világ összes nagy operaszínpadán bemutatásra kerül. Attól nem kell félni, hogy nálunk is bemutatják, mert a mű nehézségi foka messze meghaladja az Operaház jelenlegi képességeit. Remélem, hogy a fordításommal-feltöltésemmel huzzájárulok ahhoz, hogy minél többen megismerjék hazánkban is Brett Dean alkotását. Közben jelzést kaptam fórumtársaktól, hogy gyengélkedik a filetransfer, nehezen megy a letöltés. Itt van egy alternatív letöltési lehetőség, ahonnan 1 hétig tudjátok letölteni az operát. Remélem, hogy a tegnapi link is "magához tér" hamarosan.
Úgy látszik, hogy nemcsak én tartom "kedvenc" műnek ezt a nagyszerű kortárs alkotást, hanem mások is. Ez egy valóban kimagasló mű, amely érdemes arra, hogy meghódítsa a világot. Várható, hogy a következő években a világ összes nagy operaszínpadán bemutatásra kerül. Attól nem kell félni, hogy nálunk is bemutatják, mert a mű nehézségi foka messze meghaladja az Operaház jelenlegi képességeit. Remélem, hogy a fordításommal-feltöltésemmel huzzájárulok ahhoz, hogy minél többen megismerjék hazánkban is Brett Dean alkotását. Közben jelzést kaptam fórumtársaktól, hogy gyengélkedik a filetransfer, nehezen megy a letöltés. Itt van egy alternatív letöltési lehetőség, ahonnan 1 hétig tudjátok letölteni az operát. Remélem, hogy a tegnapi link is "magához tér" hamarosan.
877 lujza 2023-06-23 02:30:53 [Válasz erre: 876 takatsa 2023-06-22 23:02:47]
Nem tudom, hogy csinálod, de nem először fordul elő, hogy az általad éppen felkínált operát ezzel egyidőben valamelyik neves opera éppen bemutatja. Íme, a Bayerische Staatsoper hétfői premierje:
https://www.br-klassik.de/programm/radio/ausstrahlung-3194488.html
876 takatsa 2023-06-22 23:02:47
Lenni, vagy nem lenni? To be or not to be? Talán nincs is olyan írni-olvasni tudó ember a földön, aki nem ismerné Shakespeare leghíresebb mondatát. Ez itt a kérdés - válaszolunk rá. Persze ez nem válasz, csak a kérdés tudatosulása. Azé a kérdésé, amely a legfőbb kérdés, amit ember megfogalmazott, azé a kérdésé, amelyet világunkban egyedül az ember tehet fel, azé a kérdésé, amely egyedül az embert foglalkoztatja, hiszen a halált se az angyalok, se az állatok nem ismerik. Persze az ember sem ismeri a halált, csak a meghalást, a halálhoz vezető folyamatot. Mert a halál a nemlét, és a nemlétről nincsen tapasztalásunk, nincsenek fogalmaink és nincsenek szavaink, hiszen minden tapasztalatunk, minden hasonlatunk és minden történetünk az életből eredezik, a nemlétet nem tudjuk megfogalmazni, nem tudjuk körülírni, magunkévá tenni, humanizálni, a nemlét a mi világunkon kívül van, egy nulladik dimenzió, egy fekete lyuk, ahonnan nem jött vissza senki. (Csak egy dolgot tudunk, azt viszont 100%-os biztonsággal: mindnyájan odakerülünk.) Ez a nemtudás az ősi félelem alapja, amely az embert öntudatra ébredése óta kísérti. Csak egy mentsvárunk lehet, a hit: hit abban, hogy nincsen nemlét, hit abban, hogy örökéletűek vagyunk. De ez a hit bizonyossággá sose válhat, egész életünkben a hit és a kétely között bukdácsolunk. Az embert nemcsak ez a tudása-nemtudása teszi egyedülállóvá, hanem az is, hogy az ember az egyedüli lény a világegyetemben, akinek szabad akarata van. Korlátok nélküli szabad akaratának végső bizonyítéka az, hogy a nemlétet is választhatja, és ebben a választási szabadságban még Istent is felülmúlja, hiszen Isten nem vethet véget a saját létének.
Shakespeare-t epikus drámaírónak ismerjük, drámáiban a (általában véres) történet dominál, mai szóhasználattal izgalmas thrillereket írt, London apraja-nagyja örömére és szórakoztatására. Shakespeare művei a későbbi korok operaszerzői számára jó nyersanyagnak bizonyultak, többek között Verdi is több drámáját megzenésítette.
De a Hamlet valami egészen más, a vér és horror mellett, filozófius mélységű, összetett és zavarbaejtő, magának való és egyedülálló alkotás, amely mindez ideig elriasztotta az operaszerzőket. Persze történt azért néhány suta próbálkozás, amelyek közül a legsikerültebb Ambroise Thomas 1868-ban bemutatott operája volt, amelyet hébe-hóba ma is játszanak. (És kettős zárójelben itt kellene megemlítenünk Szokolay szerencsétlen próbálkozását is, amelynek néhány szemelvénye a youtube-on is elérhető. 1. 2.)
Or not to be. Vagy nem lenni...vagy nem lenni...vagy nem lenni. Így kezdődik Brett Dean operája, amelynek bemutatója 2017-ben volt Glyndebourne-ban. És ez a kezdet az első bizonyítéka annak, hogy itt nem akármilyen alkotásról van szó, Dean nem Hamlet történetét akarja újra és sokadjára elmondani, hanem az örök Hamleti kérdést akarja artikulálni és megfejteni. Az örök kérdés pedig nem a "lenni"-ben, hanem a "nem lenni"-ben rejtőzik. Dean az emberi lélek legsötétebb bugyraiba vezet minket, arra a végső határra, ahová a fájdalom, a kétségbeesés, a bűntudat és az őrület sodorja az embert, arra a pontra, ahol a nemlét utáni vágy legyőzi az ismeretlentől való félelmet, arra a pontra, ahol a nemlét alakot ölt és megvalósul, magához vonzva és magába rántva a legnagyobb és egyetlen csodát, az emberi lelket.
Ez egy nagy alkotás, lélegzetelállító opera, bizonyítva azt, hogy a zene képes olyan gondolatok megfogalmazására is, amelyek túl vannak az emberi megismerés határain és amelyekre nincsenek szavak. Az opera bemutatója 2017-ben, Glyndebourne-ban volt, és ugyanezzel a rendezéssel, hasonló szereplőkkel a MET is bemutatta ezt az alkotást, és egy éve, közvetítette is, így online stream formájában a szerencsések a Müpában is láthatták.
Elsőként a MET videóját ajánlanám, mivel ez a fevétel a MET-től megszokott elképesztő profizmussal készült. A főbb szereplők: Allan Clayton (Hamlet), Brenda Rae (Ophelia), Sarah Connolly (Gertrud, William Burden (Polonius), Jacques Imbrailo (Horatio), Rod Gilfry (Claudius), Sir John Tomlinson (Hamlet atyjának szelleme). A karmester Nicholas Carter. A video magyar felirattal, három hétig tölthető le, javasolt VLC lejátszó használata.
Akit pedig érdekel az ősbemutatóról készített, kissé terjedelmes video, szintén magyar felirattal, az magánban kérheti tőlem a linket. Érdemes ezt a videót is megnézni, már csak azért is, mert - bár a felvétel talán nem annyira profi -, de Vladimir Jurowski vezényel és zeneileg ez a produkció meghaladja a MET előadásminőségét, Ophelia szerepében pedig Barbara Hannigant láthatjuk. A kedvcsináló video-részletekben összehasonlíthatjátok Brenda Rae és Hannigan produkcióját. Szóval keressetek, kérésre szívesen elküldöm három hétig ennek a felvételnek a linkjét is.
874 Klára 2023-06-04 21:07:15 [Válasz erre: 872 takatsa 2023-06-04 17:14:43]
Letöltöttem! A felvezetődhöz csak gratulálni tudok, ebbe is beletettél apait-anyait! Aki eddig nem hallott (?) erről az operáról, annak sem kell az Operakalauz után nyúlnia. Persze lehet, sosem árt egy kis továbbfejlődés, de az alapok megvannak.
Letöltöttem! A felvezetődhöz csak gratulálni tudok, ebbe is beletettél apait-anyait! Aki eddig nem hallott (?) erről az operáról, annak sem kell az Operakalauz után nyúlnia. Persze lehet, sosem árt egy kis továbbfejlődés, de az alapok megvannak.
873 Klára 2023-06-04 18:40:55 [Válasz erre: 871 takatsa 2023-06-03 19:19:41]
Szuper! A MET előadást láttam a covid "jóvoltából", nagyon jó volt. Meglátom, mennyivel lesz jobb magyar felirattal! Az 1. számút megnyitottam, éppen a Becsületmonológ hallatszik, régi szép emlékek a MÁO fényesebb korszakából. (vagy egyszerűen csak fiatalabbak voltunk). A többi is sorra kerül, aztán kiváncsian várom a fejleményeket!
872 takatsa 2023-06-04 17:14:43
Falstaff
Amíg az ember fiatal és bohó, palotát, szép asszonyt, vagy egy rőf kolbászt kér az aranyhalacskától, de ahogyan múlnak az évek, egyre csökken a kívánságok listája. Végül már csak egy marad: Istenem, adj derűs öregkort.
Ez a morcos, morgolódó ember végül megkapta ezt az értékes adományt, de alaposan meg kellett dolgoznia és szenvednie érte. Alcsony sorból, mélyből a felszínre vergődni, fiatal feleséget, két gyermeket elveszíteni, a megélhetésért, napról-napra operát szerezni, azután egyszercsak a Rigoletto-Traviata-Trubadur hármassal dicsfénybe kerülni, országosan elismert és világhírű operaszerzőnek lenni, meggazdagodni, földet, egyre több földet vásárolni, zselléreket, béreseket egzecíroztatni, aztán hosszabb kihagyás után újra, de most már saját örömére operát szerezni: nagyjából ez volt a legnagyobb olasz operaszerző élete. Aki nem teremtett iskolát, hiszen összesen csak egy tanítványa volt, nem talált követőkre, csak járta a saját útját. Egy egyedülálló és fényesen tündöklő csillag volt az olasz zene egén, magának való, lázadó, romantikus figura, hol botrányhős, hol az olasz egység emblematikus alakja, és közönségkedvenc nemcsak életében hanem halálában is, amikor 300.000 ember kísérte végső útjára. Hosszú pályafutásának megkoronázása volt három utolsó műve, az 1874-ben bemutatott Requiem, a halál, a bánat és kétségbeesés megrendítő és felkorbácsoló oratóriuma, majd az 1887-ben bemutatott Otello, zeneszerzői munkásságának végső összegzése. Itt a vége - gondolták a kortársak -, egy géniusz utolsó, felülmúlhatatlan alkotása, az életmű méltó lezárása... Verdi azonban más véleményen volt. "Miután könyörtelenül lemészároltam annyi hőst és hősnőt, végre jogom van nevetni egy kicsit." - nyilatkozta.
Nevetni?? De hiszen erre Verdi képtelen! Egyszer próbálkozott, fiatal korában, egy vígopera írásával, de csúfos kudarcot vallott. Bár többször játszott ezzel a gondolattal, keresgélt is vígopera-témát, megadt szeme a Don Quijotén, egy-egy Moliere vagy Goldoni darabon, de a kósza ötletnél tovább sohasem jutott. Ezek a darabok Rossini vagy Donizetti könnyed zenéjét igénylik - gondolta, neki valami fajsúlyosabb téma kellett. Shakespeare! Igen, ez való Verdinek. A Macbeth és az Otello után újra, persze nem véletlenül, hiszen Shakespeare a kedvence, műveit gyakran olvasgatta. A Windsori víg nőkben találta meg Verdi a megfelelő témát vígoperájához, ebből formálódott Falstaff, személyiségéhez egy kis IV. Henriket adva és Szentivánéji álommal fűszerezve. A mű megszületésében elévülhetetlen érdemei voltak Boitónak aki nemcsak a librettót írta és Verdi ötleteihez újra- és újra hozzáigazította, hanem az öreg Verdit bátorította és munkájában mindenben támogatta. Verdinek szüksége is volt erre a lelki segítségre, hiszen bizonytalan volt a sikerben, a mű írását többször félbehagyta és csak hosszas unszolás után folytatta. Ez a huzavona ment csaknem négy éven át, és még a próbák is titokban zajlottak, azzal a megkötéssel, hogy Verdi a tervezett előadást bármikor visszamondhatja. Végül 1893 február 9-én került sor a bemutatóra a milánói La Scalában, amelyet óriási várakozás előzött meg, (a jegyek a szokásos ár harmincszorosába kerültek) és hatalmas sikert hozott. A mű néhány év alatt meghódította az egész világot, az összes jelentős operaszínpadon játszották, de utóélete már nem volt ennyire fényes, hosszú időre elfelejtették, alig játszották. A mű újrafelfedezése Toscanini szívós munkájának volt köszönhető, aki a Falstaffot Verdi legnagyobb operájának tartotta. A Toscaninit követő nemzedék karmesterei közül Karajan és Solti majd Giulini és Bernstein munkásságának köszönhetően a Falstaff repertoár-darabbá vált, de sohasem érte el a Rigoletto-Traviata-Trubadur népszerűségét, megmaradva az ínyencek kedvencének.
Vígopera ez, de nem olyan, mint egy Rossini vagy Donizetti mű, annál sokkal fajsúlyosabb, vastagabb, félelmetesebb. Ez egy olyan opera, amelyet átsző Verdi egész alkotói pályájára jellemző szerkesztési módja és dallamvilága, stílusában, eszköztárában tragikus, de hatásában frenetikusan komikus. Falstaff személyisége összetett, nemcsak egy szánalmas bohóc, hanem egyben IV. Henrik is, és Verdi úgy nevettet, hogy közben időnként sírni volna kedvünk. Az irónia egyben önirónia is, Verdi nevet rajtunk, a világon, de legfőképp saját magán, fékeveszetten és hideglelősen, hiszen az egész világ csak játék, de titok, hogy ennek a játéknak mikor lesz vége, és ki lesz - ha egyáltalán lesz - a nyertese.
Ez egy zseniális mű, amelyet a maga komplexitásában bemutatni és jól előadni szinte lehetetlen vállalkozás. Én három próbálkozást hoztam. Az első egy 2001-es előadás a milánói La Scalából, Muti vezényletével, kiemelném Maestri, Frittoli és a fiatal Florez alakítását, hagyományos rendezésben, szép díszletekkel, jelentős, de nem egy kacagtató színrevitel. A második a 2009-es glyndebourne-i felvétel, modern rendezésben bluray korongról másolt nagyszerű minőséggel, a túl fiatal Jurowski vezényletével. És végül a MET 2014-es felvétele, amely a szívemhez a legközelebb áll, nagyszerű énekesekkel, félmodern (az 50-es évekbe helyezett történet) rendezéssel, és a többszörös műtéten átesett, megöregedett, megnyomorodott, tolószékből vezénylő Levine-nal. Ez az előadás maga a csoda, mindenkinek melegen ajánlom. Levine tudhatott valami olyan titkot a derűről és Verdiről, amit a többiek nem tudnak, és sikerült sírás nélkül megnevettetni minket, talán nem is sejtve, hogy neki vajmi kevés marad ebből a derűből, és nem ő lesz az, aki a végén nevet. Ejtsünk könnyet érte...
Mindhárom teljes előadást az általam készített magyar felirattal 3 hétig tölthetitek le, javasolt VLC player használata. A MET felvétel szabadon letölthető. A másik két felvétel letöltési linkjét tőlem kérhetitek magánban. Örömteli operanézést kívánok.
870 takatsa 2023-05-29 20:54:23 [Válasz erre: 869 Klára 2023-05-29 19:32:28]
Kedves Klára! Köszönöm az "élménybeszámolót". Elég régen foglalkoztam már igazán ismert művel (talán a Fidelio volt az utolsó), de hamarosan egy nagyon közkedvelt mű következik, három változatban...
Kedves Klára! Köszönöm az "élménybeszámolót". Elég régen foglalkoztam már igazán ismert művel (talán a Fidelio volt az utolsó), de hamarosan egy nagyon közkedvelt mű következik, három változatban...
869 Klára 2023-05-29 19:32:28 [Válasz erre: 836 takatsa 2023-04-26 11:20:40]
"Nem az a legény, aki üt, hanem aki állja" - ez volt egyik Nagyapám kedvenc mondása, ez jutott eszembe a napokban. Bár nem vagyok legény, de a párhuzam helytálló.
Hosszú ideig fehér folt volt életemben Gluck életműve. Ha elfogadjuk, hogy 1714-ben született, akkor közel 70 évet élt, lakóhelyeinek felsorolása változatos életmódra utal. Sok helyen megfordult, sok operát írt. Kedvelhette a görög mitológiát, többnek közülük az adott cselekményt. A nagyon szép, de szinte unalomig játszott, hallott „Che faro senza Euridice” árián kívül nem ismertem tőle szinte semmit. Ezért is örültem, mikor a covid miatti kényszerszünet okán létrejött MET stream sorozatban megjelent a 2011. évben játszott Iphigénie en Tauride c. opera, ráadásul többek között Domingo-val. Mit mondjak? Nem tetszett! Nem azért, mert Domingo már túl volt a nem csak a zsenge ifjúságon, de a legszebb férfikoron is, hanem mert túl súlyosnak, túl nehéznek találtam az ifjú görög hős alakjához. Az egész opera nehéznek, nyögvenyelősnek tűnt. Zsúfolt színpad, sok szereplő, sötét jelmezek, sok mozgás. A színpad, a díszletek, a jelmezek alapján bármely Shakespeare dráma alapján írt opera színpada lehetne. A görög mitológia sem az a kimondott lányregény, egyik epizódja borzalmasabb, mint a másik, ezt már a gimiben megtanultuk. De ennyire!!??
Ezért kicsit meglepődtem, mikor Takatsa evvel rukkolt elő, de eddig nem csalódtam benne, egy próbát megér – gondoltam. A MET felvétel most sem tetszett, nem is néztem végig, csak emlékeztetőül belepörgettem pár helyen. De a francia változat elbűvölt. Nem csak az énekesek – nem másolom ide a nevüket – de a kórus, a zenekar, minden sokkal könnyedebbnek tűnt, pedig a zene ugyanaz! De más a színpad, jobban megfelel a görögországi műemlékekből ismert helyszíneknek, mások a díszletek, jelmezek, az egész más benyomást kelt. Sokkal hihetőbb, sőt élvezhetőbb. Eleinte zavart, hogy a női szereplők egy része maszkban énekel – azt hittem, a görög drámákban törvényszerű, és szinte a krónikás szerepét alakító kórus valamiféle értelmezése Aztán a bemutató éve, a 2020 világosságot gyújtott a fejemben. Ez a covid megjelenésének éve, nyilván azért volt a szereplőkön, de az előadás végén meghajló alkotók közül is többeken maszk. A hosszantartó, lelkes taps alapján a közönség is elégedett volt.
Az eredeti francia és a magyar felirat összehasonlításával nem foglalkozom, ez mások reszortja. Nekem tetszett, érthető volt, követni tudtam az eseményeket. Számomra ez a lényeg!
Érdekes párhuzamként a Bergen Philharmonic Orchestra félig szcenírozott Parsifal előadása jutott eszembe – néha kisebb helyeken is lehet gyöngyszemeket találni!
867 Momo 2023-05-18 22:49:13 [Válasz erre: 864 takatsa 2023-05-18 13:50:06]
Ami Kovalik Balázst illeti: Még müncheni főiskolás korában, 1995-ben megrendezte Szegeden a Turandotot. Azóta rendez itthon és külföldön egyaránt.
(A wiki szócikkben szereplő rendezések egy jó része a saját munka adaptációja. Tehát pl. a 2001-es schwerini Anyegin ment Miskolcon és Budapesten is. De ilyen a szegedi Turandot (1995) és Mefistofele (1997) is, melyek felkerültek a MÁO-ba. Természetesen mindenhol a helyi erőkkel, és a helyszínre adaptálva.)
Ami Kovalik Balázst illeti: Még müncheni főiskolás korában, 1995-ben megrendezte Szegeden a Turandotot. Azóta rendez itthon és külföldön egyaránt.
(A wiki szócikkben szereplő rendezések egy jó része a saját munka adaptációja. Tehát pl. a 2001-es schwerini Anyegin ment Miskolcon és Budapesten is. De ilyen a szegedi Turandot (1995) és Mefistofele (1997) is, melyek felkerültek a MÁO-ba. Természetesen mindenhol a helyi erőkkel, és a helyszínre adaptálva.)
866 Momo 2023-05-18 22:29:47 [Válasz erre: 862 Laci Kozlok 2023-05-18 07:58:30]
Ezzel nagyon egyetértek.
Egyrészt nagyon jó dolognak tartom takatsa feliratkészítő szenvedélyét. Mert tényleg jó, hogy az ember mindenféle műveket nézhet fordítással. Ha nem csinálja ezt valaki, akkor még évtizedek múltán is pár opera lesz csak elérhető felirattal. Nemzedékek halnak meg „hülyén”, miközben a műfaj amúgy is egy egyre szűkebb réteg szórakozása lesz.
Másrészt becsülöm Héterő elmélyülésre, alaposságra és tájékozódásra való hajlamát, amellyel a fordításait készíti. Komoly fordítást készíteni sok háttérmunkával jár. (Érdemes elolvasni, hogy a Háború és békét újrafordító Horváth László miket mesél a munka kapcsán.) *
Egyetértek Laci javaslatával. Össze kéne dolgozni.
Ehhez persze mindenkinek hátrább kéne lépni egyet.
Takatsa fórumtársnak nem megsértődni, ha érkezik egy ésszerű javaslat valamelyik fordításához.
Héterőnek pedig segítő szándékkal, és nem ledorongoló attitűddel hozzászólni takatsa munkáihoz.
(És nem marakodni, beszólogatni. Onnan látszik ugyanis, hogy valakinek nem csak önzetlen szolgálat, de ego trip is egyben a fórumozás.)
Srácok legyetek barátok! Komolyan. Mindketten fontos dolgot csináltok!
* Bár én fölöslegesnek tartom. Makai Imre Háború és béke fordítása szerintem a mai napig szuperül működik. Nem kell lecserélni.
(Egyébként van szerencsém hivatásos fordítóval jó kapcsolatot ápolni. Hát tanítani lehetne azt az óvatosságot, amivel a kontextusukból kiragadott mondatokat kezeli.)
Ezzel nagyon egyetértek.
Egyrészt nagyon jó dolognak tartom takatsa feliratkészítő szenvedélyét. Mert tényleg jó, hogy az ember mindenféle műveket nézhet fordítással. Ha nem csinálja ezt valaki, akkor még évtizedek múltán is pár opera lesz csak elérhető felirattal. Nemzedékek halnak meg „hülyén”, miközben a műfaj amúgy is egy egyre szűkebb réteg szórakozása lesz.
Másrészt becsülöm Héterő elmélyülésre, alaposságra és tájékozódásra való hajlamát, amellyel a fordításait készíti. Komoly fordítást készíteni sok háttérmunkával jár. (Érdemes elolvasni, hogy a Háború és békét újrafordító Horváth László miket mesél a munka kapcsán.) *
Egyetértek Laci javaslatával. Össze kéne dolgozni.
Ehhez persze mindenkinek hátrább kéne lépni egyet.
Takatsa fórumtársnak nem megsértődni, ha érkezik egy ésszerű javaslat valamelyik fordításához.
Héterőnek pedig segítő szándékkal, és nem ledorongoló attitűddel hozzászólni takatsa munkáihoz.
(És nem marakodni, beszólogatni. Onnan látszik ugyanis, hogy valakinek nem csak önzetlen szolgálat, de ego trip is egyben a fórumozás.)
Srácok legyetek barátok! Komolyan. Mindketten fontos dolgot csináltok!
* Bár én fölöslegesnek tartom. Makai Imre Háború és béke fordítása szerintem a mai napig szuperül működik. Nem kell lecserélni.
(Egyébként van szerencsém hivatásos fordítóval jó kapcsolatot ápolni. Hát tanítani lehetne azt az óvatosságot, amivel a kontextusukból kiragadott mondatokat kezeli.)
864 takatsa 2023-05-18 13:50:06
Héterő és Ladislav Kozlok biztosította kis közjáték után folytatom, ahol abbahagytam. Poulenc három operát szerzett, középső operájának, a Karmelitáknak egy nagyon szép felvételét 2 éve a MET topikban már bemutattam, az Emberi hang három felvételét pedig a napokban. Következzék most Poulenc első operája, a Les Mamelles de Tirésias, amelyet magyarra, kissé eufemisztikusan, Tiresias keblei-re fordítottak. Nekem a kebelről fennkölt dolgok jutnak az eszembe, mint pl. a "honfiúi kebel" vagy a "keservben annyi hű kebel", de itt pontosan az ellenkezőjéről van szó, így nekem legrokonszenvesebb a Tiresias csöcsei fordítás lenne, de talán maradjunk egy köztes megoldásnál, a Tiresias emlői-nél. Mint látjuk, már a cím is megosztó, hát még a tartalom. Ezt a szürrealista dráma-bohózatot Apollinaire írta, és 1917 júniusában a montmartre-i színházban adták elő. Az előadáson a kor nagy művészei (többek között Jean Cocteau, Serge Diaghilev, Léonide Massine, Henri Matisse, Pablo Picasso, Erik Satie) mellett a fiatal Poulenc is a közönség között ült, és jót mulatott, bár akkor még eszébe sem jutott a darab megzenésítése. Egy szürrealista dráma tartalmát elég nehéz kibogozni és néhány mondatban leírni, mindenesetre a darab a baljós és komor, groteszk és ironikus, pajzán és trágár részletek színes kavalkádjaként, egy igazi polgárpukkasztó bohózat volt, a hallgatóságból hangos és önfeledt ujjongást, éljenzést, megbotránkozást és értetlenséget kiváltva. Durván leegyszerűsítve a dráma kettő - többé-kevésbé koherens - gondolatsorra épül: egyrészt kacagtatóan szatírikus és abszurd bemutatása a női egyemgogúsítás köpenyébe bújtatott harcos feminizmus szárnypróbálgatásának, másrészt ebben a vidám játékban fel-felbukkan egy egyáltalán nem vicces, hanem zavarba ejtő és viszolyogtató történet, az I. Világháború poklában Németország és Franciaország között kibontakozó abszurd demográfiai harc, amely a háborús emberveszteséget a szülési kedv fokozásával próbálta pótolni. Apollinaire zsenialitását bizonyítja, hogy ebből a kettő - önmagában talán nem eléggé érdekes - gondolatsorból egy olyan drámát alkotott, amelynek mondanivalója ma is újszerű, friss, és talán aktuálisabb, mint amilyen keletkezése idejében volt.
Poulenc az 1930-as évektől foglalkozott azzal a gondolattal, hogy operát ír Apollinaire drámájából. A költő özvegye jóváhagyásával saját maga írta a librettót, megváltoztatta többek között az évszámokat, és a cselekményt Monte Carlóból Zanzibárba helyezte. A munka többször félbeszakadt, és az opera csak a II. Világháború végére készült el. Az operát 1947. június 3-án mutatták be a párizsi Opéra-Comique- ban. Ez az opera egy igazi opéra comique, a maga nemében egészen egyedülálló XX. századi mű, amelyben a fiatal zeneszerző zseniálisan ötvözte a modern zene és a francia vígopera legszebb hagyományait. A bemutató után 25 évig az opera a tetszhalál állapotában szendergett, majd 1972-ben Párizsban elevenítették fel. Azóta a világ számos helyén játszották, de nem lett annyira népszerú és repertoár darab, mint a Karmeliták.
Magyarországon 2001 nyarán Szentendrén, 2 alkalommal adták elő a művet a Zeneakadémiai hallgatók, zongorakísérettel. Ha jól tudom, ez volt Kovalik Balázs első rendezése. (Egy kedves fórumtársunk - az előadás zongoristája - személyes közlése alapján, a vizsgaelőadás a Városligetben volt, történt egy előadás az Odry színpadon is, majd egy csereprogram keretében, Lipcsében is előadták ).
Ennek az izgalmas és egyedülálló műnek több CD felvétele is megjelent, de szinte hihetetlen, egyetlen DVD vagy más video-formátumban készült felvétele sincs kereskedelmi forgalomban. Viszont találtam egy Mezzo live HD felvételt, ezt hoztam el most nektek. A felvétel a Lyoni Operaház 2010 december 4-ei előadásán készült. Maga az opera, csak a videó 34. percétől látható, de érdemes a videót az elejétől megnézni. Az első 6 és fél percben Serge Dorny, az operaház igazgatója mutatja be a lyoni operaházat. Ez egy lélegzetelállító modern épület, amelyet néhány világjáró fórumtársunk biztos látott a saját szemével is, de nekünk többieknek, ez a bemutató is nagy élményt jelenthet, ráadásul egy igencsak rokonszenves operaigazgató kalauzolásával. Ezt követően előjátékként két művet hallgathatunk meg, amelyek közel állnak Poulenc zenei világához, és ráhangolnak minket a rövidke, alig 1 órás operára. Elsőként Darius Milhaud "Le Boeuf sur le Toit" c. műve, azután Sosztakovics Foxtrottja csendül fel a Jazz Suite No 1-ből, majd a videó 34. percében kezdődik az opera. Az operát egy híres francia rendezőnő, Macha Makeïeff rendezte, és ő tervezte a díszleteket és jelmezeket is. Nagyszerű ötlet volt egy nőre bízni ezt a feminista témájú abszurd opera rendezését, és Macha Makeieff értő humorral, ötletesen oldotta meg a feladatát, egy cirkuszi előadás keretébe állítva a történetet. Ez az előadás jó példa arra, hogy a modern rendezés - tehetséggel, zeneértéssel és alázattal párosulva - mekkora áldás lehet. A dirigens az azóta világhírűvé vált fiatal francia karmester, Ludovic Morlot volt. A főbb szerepeket Hélène Guilmette, Ivan Ludlow és Werner van Mechelen énekli.
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe ezt a minden szempontból nagyszerű felvételt, magyar felirattal. 3 hétig tölthetitek le, ajánlott VLC lejátszó használata, és minimum egy jó minőségű fejhallgató. Jó szórakozást mndenkinek.
863 Laci Kozlok 2023-05-18 09:42:36 [Válasz erre: 861 takatsa 2023-05-17 18:28:44]
Nagyon jo választás. Poulenc ezt a vígoperát Apollinair egyetlen színjátékát zenésítette meg. Ha segít Neked, akkor a Tubuson megtalálhato audio, kották, francia és angol felirat. Usd be
Nagyon jo választás. Poulenc ezt a vígoperát Apollinair egyetlen színjátékát zenésítette meg. Ha segít Neked, akkor a Tubuson megtalálhato audio, kották, francia és angol felirat. Usd be
Francis Pulenc-Les mammmelles de Tiresias [ whith score]
862 Laci Kozlok 2023-05-18 07:58:30
Kedves Takatsa, Hétero - Jobban járnánk ha barátkoznátok, egyutmukodnétek. De hát tortént ami tortént.
Kedves Takatsa, Hétero - Jobban járnánk ha barátkoznátok, egyutmukodnétek. De hát tortént ami tortént.
Takacsát nagyon tisztelem , hogy annyi sok faradtságot, idot, pénzt áldoz, hogy nekunk, operabarátoknak, oromot szerezzen. Igen, nekem Orom új operákat felfedezni.
Hétero pedig nagyon jo fordít. A Ruszalka fordítás csodálatos. És például a megboldogult Haandel forumtársunk diákkori szlovák versét magyarra fordította és muvészi szinvonalra emelte. Angol.francia.olasz, orosz fordításai tokéletesek. Ezt megtudom itélni, mert ezeket a nyekveket jol ismerem.
860 Klára 2023-05-10 16:26:38 [Válasz erre: 858 takatsa 2023-05-10 07:37:11]
Kedves Takatsa,
én nem ismertem ezt a csodálatos költeményt, köszönet a megismerés lehetőségéért. A becsatolt magyar fordítások mindegyikében éreztem és értettem a hangulatot, a mondanivalót. A műfordítások alkotóinak neve is elgondolkodtatott. Nyilván lehetne ütköztetni, de nem hiszem, hogy ez bárkinek közülük eszébe jutna valaha, pedig ők profik a jó legjobb értelmében. Ahogyan EMBEREK is, a szónak a legjobb értelmében.
859 Klára 2023-05-10 15:49:40 [Válasz erre: Törölt hozzászólás]
Kedves Héterő, nem vagyok éjjeli bagoly, csak most olvastam "nagybecsű" soraidat. Mivel Lujza és én voltunk az aktuális beírók, nem nagy kunszt kitalálni, hogy én lennék a másik rajongó. (amint erre Lujza is rájött, akinek köszönöm védelmező sorait) A "rajongók" számának apadása nem kis részben a Te és a hozzád hasonlók jótékony cselekvésének eredménye. Soha nem voltam spicli, nem is leszek, és soha nem kértem a Szerkesztőktől fórumtárs kizárását, erre irányuló feltevésedet kikérem magamnak! Viszont azon kevesek közé tartozom, akik annak idején szót emeltek néhány fórumtárs hosszabb-rövidebb időre történő kizárása ellen.
Még szerencse, hogy az emberi-hangi gondolatot kiemelted, én ezeket a megnyilvánulásokat nem evvel a minősítéssel jelölném. Középiskolai tananyag volt a különféle korábban használt mértékegységek SI átszámítása,illetve a különböző országokban alkalmazott egységek átszámítása. Én általában nem szoktam lázas lenni, így engem ez a probléma hidegen hagy, de őszintén örülök, hogy jelenleg ennél nagyobb problémád nincs.
De végtelenül felháborít takatsa fórumtárssal szemben tanúsított eljárásod, és az, hogy ebbe másokat is belekeversz. Arra nem gondolsz, hogy evvel hosszú távon önmagadnak is ártasz?
PS. Elég jól elboldogulok a német nyelvvel, és a német nyelvű operalibrettókkal, ennek ellenére sose jutna eszembe vitába szállni a MÁO vagy a Müpa operaelőadásain alkalmazott feliratokkal, csak azért, mert én másként fordítanám le.
858 takatsa 2023-05-10 07:37:11 [Válasz erre: Törölt hozzászólás]
Kedves Héterő,
Nem tudom, hogy a radiológus Heiner doktor hová küldené a beteget 39, vagy 40 fokos lázzal, de ha gyerekről van szó, akkor biztos vagyok benne, hogy hozzám, vagy valamelyik gyermekgyógyász kollégámhoz.
Az általad incriminált részt, amit voltál szíves a saját fordításodban közreadni, én így fordítottam:
Azt hittem, ha mindet beveszem,
akkor álom nélkül aludnék, és soha nem ébrednék fel.
Örökké aludnék...
Szóval bevettem egy tucatot, forró vízben.
Egyszerre, mindet.
Aztán, ami elmúlt, arról álmodtam.
Amikor felébredtem, az álmomból
sokkal boldog voltam.
De aztán rájöttem, hogy egyedül vagyok...
...a fejem már nem nyugszik a válladon.
Úgy éreztem, hogy tovább már nem élhetek.
A testem könnyű lett és hideg,
nem éreztem a szívverésemet.
De a halál váratott magára.
És mivel rettenetesen gyötrődtem,
egy óra múlva felhívtam Marthát.
Nem volt bátorságom egyedül meghalni.
Drágám...
Hajnali négy óra volt.
A lakását bérlő orvossal érkezett.
39 fokos lázam volt.
Az orvos felírt egy receptet,
és Martha estig velem maradt.
Könyörögnöm kellett, hogy elmenjen,
mivel megígérted, hogy felhívsz engem.
És féltem, hogy nem tudok majd beszélni veled.
Jól vagyok... ne ijedj meg.
Én ott látom a problémát, hogy van néhány librettó fordításod, amit féltő műgonddal elkészítettél. Feltételezem, hogy ezek jól sikerült fordítások, bár - mivel komplett librettóiddal nem találkoztam - ez számomra csak feltételezés. Én - mint már sokszor leírtam - nem librettókat fordítok vagy készítek, hanem meglévő videókhoz készítek magyar feliratot az angol feliratból. Persze próbálok tájékozódni, utánanézni az eredeti librettónak is, de a feliratom gerincét mindenképpen az angol felirat képezi. Én nem vagyok költő, vagy irodalmár, így a librettó-fordítás szempontjából amatőr vagyok. Ezt is többször leírtam, mást sohasen állítottam. Sohasem gondoltam azt, hogy hogy az én fordításaim a legtökéletesebbek. Úgy tudom, hogy te sem vagy költő vagy irodalmár, hanem műszaki végzettségű ember vagy. Ha ez így van, akkor te is amatőr vagy. Így, tehát két amatőr áll - az én értelmezésemben - egymás mellett, a te értelmezéseddel: egymással szemben. A megnyilatkozásaidból úgy vélem, a te alapállásod az, hogy a te fordításod tökéletes, és a fordításodat meg kell védened, az idetévedt amatőrökkel szemben, mint amilyen én vagyok. Emiatt, ha megjelenik egy olyan operához készült magyar feliratom, amely opera librettójával te is foglalkoztál, akkor úgy érzed, hogy lektorálnod kell a feliratomat, össze kell hasonlítanod aprólékosan a sajátoddal, meg kell védened a librettódat tőlem, harcolnod kell ellenem. A saját libretto-fordításodat etalonnak veszed, és az attól való mindennemű eltérést számonkérsz tőlem, harcias hangnemben. Nem tudom, hogy mire jó ez a nagy kardcsörgetés, itt se én, se mások nem törnek a babérjaidra, nem akarják tőled elorozni a dicsőséget, már csak azért sem, mert munkásságodat nem-, vagy csak rövid töredékeiben ismerjük.
Én nem akarok harcolni veled. Én nem ezért, és nem neked készítem a felirataimat, nekem egészen más céljaim vannak. Mindenesetre fel szeretném hívni a figyelmedet arra, hogy egy eredeti műnek számtalan magyar műfordítása lehet, sikerültek, és még sikerültebbek, egy közös ismérvvel: mind az eredeti műtől, mind egymástól jelentősen eltérnek. Itt van a különböző fordításokra egy aranyos példa:
Most jó fél évig csend volt, nem volt ebben a topikban veszekedés, már-már fellélegeztem, azt hittem, hogy megnyugodtak a kedélyek. De úgy látom, csak arról volt szó, hogy olyan feliratokat tettem közzé, amelyekkel nem kereszteztem a te alkotói tevékenységedet. Mivel én főleg kortárs- barokk- vagy elfeledett operákhoz készítek feliratot, ezért jó eséllyel elkerüljük egymást, de ha mégis találkozunk, akkor kérlek, próbálj magadon uralkodni és próbálj bennem nem ellenséget látni. Én nem akarlak téged legyőzni, megfélemlíteni vagy nevetségessé tenni, nem akarom a tevékenységedet, a fordításaidat kritizálni, hanem a körülményekhez képest békességben szeretnék élni. Kérlek, te is erre törekedj.
857 lujza 2023-05-10 01:59:55 [Válasz erre: Törölt hozzászólás]
Kedves Héterő, ha a védő amazonok közé engem is besorolsz, de azt hiszem, látatlanban mondhatom Klára nevében is ugyanezt, hogy kikérem ezt az inszinuációt egyszer és mindenkorra! Életemben nem jelentettem fel senkit sehol, sohasem voltam spicli, és eléggé sajnálatos, hogy takátsa fórumtárssal való személyes rivalizációd miatt gátlástalanul belekötsz bárkibe!
Engem ugyan nem izgat, hogy 39 vagy 40 fokról beszéltek, bár lehet, hogy neked nincs ennél fontosabb, de kár a maradék renomédat is tönkretenni ilyen ocsmány módon.
855 takatsa 2023-05-09 11:22:49
Kedves Klára, Lujza, köszönöm a támogatást, nincs okom az elkeseredésre, és persze, folytatom, amíg lehet. A célom bebizonyítani azt, hogy az opera egyáltalán nem halott műfaj, mint azt sokan hiszik, halottá éppen azok a sznobok kívánják tenni, akik csak arra a tucatnyi repertoár darabra hajlandóak elmenni, amit megszoktak, és amelyek unos-untalan ismétléséért folyamatosan siránkoznak. Valóban volt egy megtorpanás az operában, a XX. század közepétől, amikor a zeneszerzők elfordultak ettől a műfajtól, és alig született új, kortárs alkotás. De vegyük észre, hogy ennek vége, és az opera, mint műfaj újra élő lett, hiszen a nagy operaházakban egymást érik az új művek bemutatói. A másik nagy merítés pedig a barokk operákból van, amelyek kimeríthetetlenek, és harmadsorban pedig elő-előjön néhány elfeledett, de felújításra, újrahallgatásra érdemes darab. Hát ez a célom, hogy minél több komolyzene-kedvelőt ráébresszek arra, hogy mennyi érték van a régi-zenében, és milyen izgalmasak a szemünk láttára születő új operák. Be-becsúszik persze egy-egy "kommersz" darab is, de a fő célom a fent vázolt hármas megismertetése.
Kedves Klára, Lujza, köszönöm a támogatást, nincs okom az elkeseredésre, és persze, folytatom, amíg lehet. A célom bebizonyítani azt, hogy az opera egyáltalán nem halott műfaj, mint azt sokan hiszik, halottá éppen azok a sznobok kívánják tenni, akik csak arra a tucatnyi repertoár darabra hajlandóak elmenni, amit megszoktak, és amelyek unos-untalan ismétléséért folyamatosan siránkoznak. Valóban volt egy megtorpanás az operában, a XX. század közepétől, amikor a zeneszerzők elfordultak ettől a műfajtól, és alig született új, kortárs alkotás. De vegyük észre, hogy ennek vége, és az opera, mint műfaj újra élő lett, hiszen a nagy operaházakban egymást érik az új művek bemutatói. A másik nagy merítés pedig a barokk operákból van, amelyek kimeríthetetlenek, és harmadsorban pedig elő-előjön néhány elfeledett, de felújításra, újrahallgatásra érdemes darab. Hát ez a célom, hogy minél több komolyzene-kedvelőt ráébresszek arra, hogy mennyi érték van a régi-zenében, és milyen izgalmasak a szemünk láttára születő új operák. Be-becsúszik persze egy-egy "kommersz" darab is, de a fő célom a fent vázolt hármas megismertetése.
854 Klára 2023-05-09 10:13:25 [Válasz erre: 852 takatsa 2023-05-08 17:07:19]
Kedves T, ne keseredj el kérlek, és ne hagyd abba, amit csinálsz! Az angol vagy amerikai mértékegységek átszámítása mindig probléma, akár területmérték, akár sebesség, vagy űrtartalom az esedékes, újabban az import élelmiszerek csomagolásain találunk érdekes számtani feladványokat, nem hiszem, hogy bármely vásárló annak alapján választja ki amit vesz!
Szerény véleményem szerint nincs az a DVD - bármely nagynevű kiadó által forgalmazott legyen is - amin a librettó teljes felirata szerepel! (nem ok nélkül adják melléje azokat a kis füzetecskéket, melyekben a librettó szövege van benne eredeti nyelven és esetleg még angolul, valamint az opera tartalma több nyelven!) Ha így lenne, nem győznénk olvasni, és nem tudnánk a látványra és a zenére koncentrálni! Néha úgy hallgatok Wagnert, hogy belekukkantok a librettó szövegébe, elsősorban önkontroll miatt. De ez csak akkor válik be, ha egyetlen szereplő énekel egy áriát, és érthetően énekel. Ha többen énekelnek, ami egy operában elég gyakori, akkor ez már lehetetlen! Hogyan lehetne ilyen esetben a librettó szövegét feltüntetni??
A MÁO és a Müpa (hogy csak ezt a kettőt említsem) operaelőadásainak magyar felirata sem azonos, mert nem ugyanaz az ember készítette a műfordítást! (akinek ehhez külön magyarázat kell, az keresse elő a gimnáziumi magyar irodalom könyvet, vagy olvasson el egy közismert verset vagy színdarabot két változatban)
Én rendszeresen letöltöm és megnézem az általad magyar felirattal ellátott operákat, és még a "kívülről tudott" repertoár.műveknél sem ért csalódás egyetlen alkalommal sem. Ha azt mondom, hogy német nyelvű opera esetén esetleg tudtam volna más szöveget kreálni, ez nem kritika és nem is nagyképűség, hanem a nyelv sokszínűsége és az a tény, hogy én Én vagyok, és nem Te. De sose jutna eszembe korrektort játszani. Az általam nem ismert, és nem egy esetben sokak által nem ismert operák esetén pedig hálás vagyok a megismerés lehetőségéért. Korábban már írtam ilyesmit, csak meg tudom ismételni: nem kötelező olvasni, elég az operát nézni, hallgatni és élvezni!
853 lujza 2023-05-09 01:07:26 [Válasz erre: 852 takatsa 2023-05-08 17:07:19]
Valószínűleg nem is tudjuk eléggé megköszönni a munkádat! Lehet, hogy nem mindig tökéletes, de mikor az valaki vagy valami?
Valószínűleg nem is tudjuk eléggé megköszönni a munkádat! Lehet, hogy nem mindig tökéletes, de mikor az valaki vagy valami?
852 takatsa 2023-05-08 17:07:19 [Válasz erre: 850 Héterő 2023-05-07 18:58:01]
Előzőhöz kiegészítés: A Felicity Lott féle, saját DVD-ből dolgoztam, mivel azon volt angol felirat is. A magyar feliratot, ennek az angol feliratnak az alapján készítettem, mindhárom válátozathoz. Az angol felirat ezt tartalmazta:
232
00:22:48,033 --> 00:22:50,228
I had a temperature of a hundred and two
Én ezt a 102 fok Fahrenheitet konvertáltam át Celsiusba, amely 38.888888889. Ebből lett a 39 C. Úgy gondolom, hogy érdemben nem változtatja meg a cselekményt az, hogy a főszereplőnek 39 vagy 40 fokos láza volt. Tudom, hogy Héterő 2015-ben, a Miskolci Fesztiválra fordította ezt a librettót, így ebben az esetben van konkrét összehasonlítási alapja. Már többször írtam, hogy én DVD feliratokat fordítok, nem librettót, amely nyilván teljesebb és pontosabb. A feliratoknál a könnyű olvashatóság biztosítására mennyiségi határ van (két sor, soronként kb. 40 karakter), emiatt gyakran kompromisszumot kell kötni. Mindig igyekszem, hogy a konkrét videó élményét tükrözze, illetve adja vissza a magyar felirat. Nem vagyok műfordító, nálam hobbi a felirat készítés, biztosan vannak, akik sokkal szakszerűbben tudnák ezt csinálni, csak az a probléma, hogy nem csinálja senki, a kurrens opera-videókhoz egyszerűen nincs magyar felirat, különösen nem a kortárs művekhez. Így joggal állíthatom, hogy a tevékenységem hiánypótló. Az elmúlt időszakban csaknem 100 feliratot osztottam meg az érdeklődőkkel. Lehet ennek örülni, vagy lehet kekeckedni, fanyalogni, kinek-kinek szándéka- és vérmérséklete szerint. Én köszönettel veszek minden visszajelzést, Héterőét is, hiszen mindenből lehet tanulni, és az ember arra törekszik, hogy folyamatosan javuljon munkájának a minősége.
851 takatsa 2023-05-07 20:18:12 [Válasz erre: 850 Héterő 2023-05-07 18:58:01]
Köszönöm az észrevételt és azt, hogy foglalkoztál a három felvétellel. Több feliratból dolgoztam, leginkább angolból, az egyik feliratban a láz nem Celsiusban, hanem Reaumur-ben volt megadva, átkonvertáltam. Meg tudom majd nézni, hogy pontosan honnan vettem ezt, ha fontos, de most ügyelek, és nincs nálam az anyag. Remélem, hogy ezek az apróbb pontatlanságok nem gátolnak meg a fantasztikus felvételek élvezetében. De jövő héten jönnek a Tiresias csöcsei, na, az kacifántosabb ügy lesz. :)
Köszönöm az észrevételt és azt, hogy foglalkoztál a három felvétellel. Több feliratból dolgoztam, leginkább angolból, az egyik feliratban a láz nem Celsiusban, hanem Reaumur-ben volt megadva, átkonvertáltam. Meg tudom majd nézni, hogy pontosan honnan vettem ezt, ha fontos, de most ügyelek, és nincs nálam az anyag. Remélem, hogy ezek az apróbb pontatlanságok nem gátolnak meg a fantasztikus felvételek élvezetében. De jövő héten jönnek a Tiresias csöcsei, na, az kacifántosabb ügy lesz. :)
850 Héterő 2023-05-07 18:58:01 [Válasz erre: 847 takatsa 2023-05-06 12:17:15]
Vajon a J'avais plus de quarant'! -ból hogyan lett 39°-os láz, az rejtély, hiszen itt "40 fölött" hangzik el.
De a kutyát hamisan vádolni végképp illetlen dolog: szegény jószág NEM harapta meg a gazdit!
Un peu plus, il me mordrait. = Kis híja, és megharap.
Vajon a J'avais plus de quarant'! -ból hogyan lett 39°-os láz, az rejtély, hiszen itt "40 fölött" hangzik el.
De a kutyát hamisan vádolni végképp illetlen dolog: szegény jószág NEM harapta meg a gazdit!
Un peu plus, il me mordrait. = Kis híja, és megharap.
849 Klára 2023-05-07 12:54:36 [Válasz erre: 848 lujza 2023-05-07 01:11:08]
Ebben igazad van, de sajnos Amerikában ez meglehetősen elterjedt gyakorlat. Ami az én európai szememnek és ízlésemnek eléggé morbid, erre utaltam,
Ebben igazad van, de sajnos Amerikában ez meglehetősen elterjedt gyakorlat. Ami az én európai szememnek és ízlésemnek eléggé morbid, erre utaltam,
848 lujza 2023-05-07 01:11:08 [Válasz erre: 846 Klára 2023-05-06 09:43:33]
Félreértettél, én nem az operára gondoltam, hanem a valóságra. Ott nem kötelező végignézni a kivégzést.
Félreértettél, én nem az operára gondoltam, hanem a valóságra. Ott nem kötelező végignézni a kivégzést.
847 takatsa 2023-05-06 12:17:15 [Válasz erre: 840 takatsa 2023-05-03 12:25:39]
Kozlok Laci barátom privátban figyelmeztetett, hogy hibásan szerepel leírásomban a Poulenc opera címe. Tehát helyesen: La voix humaine. Köszönöm a kiigazítást, és elnézést kérek a helyesírási hibáért.
Kozlok Laci barátom privátban figyelmeztetett, hogy hibásan szerepel leírásomban a Poulenc opera címe. Tehát helyesen: La voix humaine. Köszönöm a kiigazítást, és elnézést kérek a helyesírási hibáért.
846 Klára 2023-05-06 09:43:33 [Válasz erre: 845 lujza 2023-05-06 00:53:51]
Igazad van, mozifilmben nem kötelező megnézni, de ebben az operában meg kellett nézni. Ez volt a finálé. a katarzis, a halálraítélt végső megbékélésének és az őt a végsőkig elkísérő nővérnek a búcsúja. Közben természetesen még szólt a zene, és mind a férfi, mind DiDonato arckifejezésének változásai sok minden szavakkal nehezen elmondhatót kifejeztek.
Igazad van, mozifilmben nem kötelező megnézni, de ebben az operában meg kellett nézni. Ez volt a finálé. a katarzis, a halálraítélt végső megbékélésének és az őt a végsőkig elkísérő nővérnek a búcsúja. Közben természetesen még szólt a zene, és mind a férfi, mind DiDonato arckifejezésének változásai sok minden szavakkal nehezen elmondhatót kifejeztek.
845 lujza 2023-05-06 00:53:51 [Válasz erre: 844 Klára 2023-05-05 19:40:47]
Engem is nagyon megdöbbentett, amikor egy filmben először láttam ilyet. Nagyon amerikai. De, gondolom, nem kötelező megnézni.
Engem is nagyon megdöbbentett, amikor egy filmben először láttam ilyet. Nagyon amerikai. De, gondolom, nem kötelező megnézni.
844 Klára 2023-05-05 19:40:47 [Válasz erre: 843 takatsa 2023-05-05 18:00:08]
Egyértelmű, a katarzis létrejöttének bemutatáshoz elengedhetetlen, rendezői elvárás volt. Ezt megértem, de számomra akkor is meghökkentő, főleg ennek az életben gyakorlati megvalósulása! Egy szerencsétlen bűnöző kivégzése nem színielőadás, amihez nézők kellenek, de ha ez az amerikai gyakorlat.....
843 takatsa 2023-05-05 18:00:08
Kedves Klára, köszönöm, hogy leírtad az operával kapcsolatos élményedet és gondolataidat. Csak annyiban vitatkoznék - kicsit - hogy az ítélet végrehajtása, véleményem szerint az opera szerves részét képezi, ha ezt elhagynák, akkor az egyik lényeges elemével csonkulna a mű, és talán elmaradna a katarzis is. Örömteli, hogy hosszú évek után a MET is bemutatja az operát a 2023/24-es évadban, természetesen DiDonato főszereplésével.
Kedves Klára, köszönöm, hogy leírtad az operával kapcsolatos élményedet és gondolataidat. Csak annyiban vitatkoznék - kicsit - hogy az ítélet végrehajtása, véleményem szerint az opera szerves részét képezi, ha ezt elhagynák, akkor az egyik lényeges elemével csonkulna a mű, és talán elmaradna a katarzis is. Örömteli, hogy hosszú évek után a MET is bemutatja az operát a 2023/24-es évadban, természetesen DiDonato főszereplésével.
842 Klára 2023-05-05 13:58:03 [Válasz erre: 808 takatsa 2023-03-30 07:40:13]
Erősen gondolkoztam, hogy merjek-e ennyi idő elteltével visszatérni erre az operára, de csak rászántam magam. Először is takatsa fórumtárs megérdemli, hogy reagáljak, lássa, hogy akad legalább egy ember, aki megnézi, értékeli az ő tevékenységét. Legfeljebb megint megkapom a híve, fegyverhordozója, stb. jelzőket. A késedelembe belejátszott a Húsvét, néhány magánéleti elfoglaltság, de a pápalátogatás képernyő elé szegező programjai is. Másrészt ez a mű, bocsánat, opera - ezért egyszer egy sasszemű fórumtárs megdorgált - megér annyit, hogy írjak róla.
Nem volt könnyű megnézni, megemészteni, és nem könnyű írni róla! Olyan filozófiai kérdéseket feszeget, mint az Élet, annak értelme és célja, a más ember megértése, akkor is, ha a saját értékrendem szerint valami borzalmasat követett el, és ezen keresztül a Megbocsátás, a más emberrel szemben gyakorolt megbocsátás képessége. A kegyelemben reménykedő, majd annak elutasításával szembesülő gyilkos felkiáltása, hogy ha annyira elítélik a gyilkosságot, akkor mit tesznek most vele, a halálbüntetés jogosságának régóta vitatott kérdését is felveti!
Joyce DiDonato élete nagy alakítását nyújtotta ebben a szerepben! A tv közvetítések, a Müpa és a yt jóvoltából sok szerepben volt alkalmam látni, mindegyikben csodálatos volt. Ennek a mai korban játszódó modern operának a megtekintése közben a 2020.-as Bochumban tartott koncert jutott eszembe. Az akkori eszköztelenség, az egyszerű fekete öltözék és az énekesnő egyedül a színpadon, aki gesztusaival, tekintetével bűvöli el a közönséget. A Dead Man Walking c. opera Helen nővérének szerepében a helyzet majdnem azonos. Egyszerű civil öltözék, az utcán is szembe jöhetne, egyedül a nyakában levő hatalmas kereszt utal valamire. De a színpadon megjelenő többi szereplő ellenére, azok között is magányos.
Helen nővér szerepe hatalmas szerep, az első felvonásban végig színpadon van, aktiv részese az eseményeknek, mind énekesi, mind színészi teljesítménye csodálatos. Szemének rebbenése, arcvonásainak változásai sokatmondóak. Tulajdonképpen egyetlen valós partnere van, a halálra ítélt gyilkos, akit Michael Mayes alakít, szintén nem mindennapi teljesítményt nyújtva ebben a szerepben. A megátalkodott, bűnét el nem ismerő, bűnösségét tagadó embernél elérni, hogy elismerje, bevallja a gyilkosságot, és sorsát vállalva, ezáltal lélekben megnyugodva várja a halálbüntetést, embert próbáló feladat. Az, hogy Helen nővér vigaszt és részben megnyugvást ad a gyilkos édesanyjának, szinte mellékszálnak tűnik, pedig nem az! Számomra különösen jelentős eredmény, hogy az eleinte a nővért érzéketlenséggel, velük szemben tanúsított "nemtörődömséggel" vádoló szülők egyike végül megköszöni a tevékenységét, és arra kéri, hogy mindezek után találkozzanak.
Csodálatos a 2. felvonásban Rose nővér és Helen nővér jelenete, melyből megtudjuk, hogy Helen nővér látogatása a börtönben nem egyszeri alkalom volt, a folyamat hetek óta tart, és ennek során a nővér komoly lelki válságba került. Ennek a beszélgetésnek is része van abban, hogy Helen ismét meglátogatja az elítéltet, és végül kialakul benne a megbocsátás képessége, és az a nem mindennapi kapcsolat a gyilkossal, melynek végén kölcsönös szeretetben és egy majdani találkozás reményében köszönnek el. Az anyát alakító énekesnő is szép pillanatokkal ajándékozza meg a nézőt.
Egyetlen dolog volt, ami meghökkentett, és őszintén szólva meg is döbbentett! Az opera végén nyílt színen, részletesen bemutatják a kivégzés menetét - innen tudjuk meg, miért is Dead Man Walking a címe. A két főszereplő utolsó perceinek, pillanatainak bemutatása a kettejük kapcsolatának ábrázolása rendezőileg nyilván fontos volt, de számomra visszatetsző. Ahogyan megdöbbentőnek, és embertelennek tartom azt a gyakorlatot, hogy az áldozat hozzátartozói végignézik a kivégzést! Nem hiszem, hogy egy ember végső pillanatainak, szenvedésének megtekintése enyhíthetné a szeretett gyermek, vagy egyéb hozzátartozó elvesztése felett érzett fájdalom és gyász érzését!
841 Klára 2023-05-04 20:49:53 [Válasz erre: 840 takatsa 2023-05-03 12:25:39]
Köszönöm, ez megint valami új, amire oda kell figyelni!
Köszönöm, ez megint valami új, amire oda kell figyelni!
840 takatsa 2023-05-03 12:25:39
Amint láttátok a kedvcsináló bevezetőben, ezútal egy Poulenc operát hoztam. A Karmelitákról már volt szó, a kiváló MET felvétel kapcsán, de Poulenc ezen kívül még két operát szerzett. Most a harmadik, egyben utolsó operáját, a La voix humanie-t (Emberi hang) mutatnám be. Persze jogosan tehetem fel a kérdést, ugyan kit érdekel itt Poulenc? Egyáltalán kit érdekel egy XX. századi opera, vagy a horizontot tágítva, a XX. századi zene? Itt van pl. ez a szerencsétlen, 100 éve született Ligeti. Egy hónapja egy csodálatos 2 CD-s albuma jelent meg (mondanom sem kell, nem itthon), amely az összes a capella kórusművét tartalmazza. 5 napja bátorkodtam feltölteni az egész anyagot, csodás kisérőfüzettel. Nem mindennaposak ezek a kórusművek, és le merem fogadni, hogy nem sokan tudtok arról, hogy Ligeti a 40-es és 50-es években rengeteg kórusművet írt, főleg magyar népdalfeldolgozásokat, amelyek minőségben vetekszenek Kodály és Bartók legjobb kórusműveivel. És ezek a kórusművek számunkra ismeretlenek, mintha nem is lennének. Feleségem a K.É.T.K-ra járt, a Párkai-Maklári-Erdei korszakban, és az 5 év alatt egyetlen Ligeti kórusművet sem énekeltek, e kórusműveknek még a létezéséről sem hallottak. Hát, most itt van a nagy lehetőség, hogy mindenki megismerkedhessen ezekkel a fantasztikus művekkel, és mit gondoltok, hányan töltötték le? 3-an. Hogy is van a Momus szlogenje? "Minden, ami komolyzene - a világ első internetes komolyzenei magazinja, magyarul." Ennyit erről.
De vissza Poulenchez. Ez a La voix humanie, vagyis az Emberi hang, egy nagyon szép kis opera, és ráadásul rövid is, alig háromnegyed órás, így méltán tarthat igényt az érdeklődésünkre. Ráadásul kis költségvetésből kihozható, kell hozzá egy nő, egy telefon, egy pamlag, és egy zenekar, de hát az úgyis van mindenhol. Akár az Operaház női WC-jében is elő lehetne adni, ennek ellenére Magyarországon csak szórványosan került színre, leginkább Miskolcon, vagy Budapesten az Olasz Kultúrintézetben. Ismert egy felvétel 1958-ból, Házy Erzsébettel és 2014-ben az Egri kamarafesztiválról, Pasztircsák Polinával.
Az operát Poulenc 1958-ban szerezte, Cocteau 1928-ban írt monodrámája alapján. Poulencet kapacitálták, hogy Maria Callasnak ajánlja a szerepet, de ő kifejezetten Denis Duval számára írta a darabot, aki előző operájának, a Karmelitáknak főszereplője volt, és azóta is szoros munkakapcsolatban álltak. Az opera bemutatatójára 1959. február 6-án került sor, a párizsi Opéra-Comique-ben. A történet rendkívül egyszerű: egy kapcsolat végéről szól. Egy nő ül a pamlagon, kezében a telefonnal és párbeszédet folytat a szeretőjével, aki szakított vele. Persze ez a párbeszéd csonka, nem párbeszéd, csak beszéd, hiszen mi a férfit nem halljuk, de éppen ez a féloldalas monológ az, ami igazán drámaivá teszi a darabot. A történet még abban az időben játszódik, amikor nem volt minden zsebben - illetve kézben - mobiltelefon, csak az otthoni vezetékes, ráadásul az sem volt automata kapcsolású, hanem a telefonáló ki volt téve a rossz vonalak okozta viszontagságoknak, és a telefonos-kisasszonyok szeszélyeinek. Mindenesetre a telefon már akkor is kényelmes lehetőséget nyújtott a szakításra, biztonságos távolságban lehetett maradni, nem kellett a másik szemébe nézni, nem kellett a kezét megfogni, és könnyebben lehetett kimondani a kimondhatatlant. A jó öreg telefon fontos lépcsőfoka volt a kapcsolatok dehumanizálásának, amelyet azóta az emberiség tökéletesített, hiszen manapság már egy kurta email, vagy sms is elég a szakításhoz.
Egy kapcsolat vége. Ennél személyesebb, megrázóbb és emberibb téma talán nincs is, ez egy mindnyájunk által ismert és megszenvedett élethelyzet, hiszen az ember erre van kárhoztatva, ilyen vagy olyan módon, de egyszer minden kapcsolata véget ér. Mindnyájan vesztesek vagyunk, örök-, és remény nélküli vesztesek. Ez a veszteség a halandó ember minden fájdamának eredendő oka és egyben következménye, a sajgó tudat, hogy minden csak időleges, és az élet nem más, mint egyre gyorsuló és rövidülő pályán a halálba zuhanás. Az ember alapvetően egy perverz lény: megnyugvást hoz neki egy másik ember szenvedése. Ezt az érzést nem a gonoszág vagy a káröröm táplálja, hanem a sorsközösség érzése az, ami megnyugtató. Azzal, hogy mások is ugyanazt érzik, és ugyanúgy szenvednek, mint ahogyan én, a szenvedésem könnyebben elviselhetővé válik, hiszen sorstársam minden ember: ez az emberi sors. Nos, erről a mindnyájunk által átélt és megszenvedett emberi sorsról szól ez az opera. Poulenc zenéjében minden benne van, egyszerre drámai és lírai, szépséges és szörnyűséges, felkavaró és elgondolkoztató.
Ez a mű mindannyiunkhoz szól, hiszen közös az emberi sors, de ugyanakkor ennek a sorsnak a megélése és átélése személyiség függő és ezért végtelenül változatos. Ez az opera másik nagy erőssége. A történet és a zene csak keret, de a megvalósulás a végletekig függ az előadó személyiségétől. Bár a drámánk közös, azt az énekes egyedi módon éli át és játssza: maga az előadás szüli meg az operát.
Ezt a gondolatot támasztja alá az a három, egymástól nagyon-nagyon különböző felvétel, amelyet nektek hoztam.
Az első felvételt az egyik legkedvesebb DVD-mről készítettem. Ez egy zongorás előadás 2011-ből, Felicity Lott énekel és Graham Johnson zongorázik. Ez a felvétel egy operatörténeti érdekesség is, hiszen Poulenc először a darab zongorára írt partitúráját készítette el, de életében egyetlen alkalommal sem engedélyezte a darab zongorás előadását. Ezt az engedélyt Poulenc unokahúga adta meg Felicity Lottnak, így ez a DVD a mű első zongorás felvétele. Ezt követően sokan és sok helyen előadták már ezt a változatot. Poulenc tilalma nem teljesen érthető, mert az igaz, hogy a zenekari változat sokkal jobban visszaadja Poulenc zenéjének összetettségét és sokszínűségét, viszont a zongorás változat egy olyan intim szférát biztosít, amely hallhatóvá és érezhetővé konvertálja az emberi lélek legfinomabb rezdüléseit.
A második felvétel a Párizsi Opera national 2015-ös felvétele, Esa-Pekka Salonen vezénylésével, amelyen Bartók Kékszakállúját (Gubanova-Relyea) és Poulenc Emberi hangját (Barbara Hannigan) Krzysztof Warlikowski rendező olvasztotta egy történetté. Én a felvételről levágtam a Bartók operát, így csak a második részt, az Emberi hangot hoztam el nektek. A rendezés sajnos nagyon rányomja bélyegét az előadásra. Warlikowski a horror jegyében egyesítette a két operát, ezzel az egyszerűsítéssel megfosztva mindkét művet a maga összetettségétől és valódi mondanivalójától. Így Poulenc műve is nyersen és erőszakosan szólal meg, (néhány obszcén képi megnyilvánulással fűszerezve), holott ez teljesen ellentétes Poulenc törekvésével, aki a librettót a Cocteau dráma egyes részeinek kihúzásával lényegesen szelídebbé tette. Hannigan - habitusából fakadóan - a szokott zsenialitásával (ld. Ligeti, vagy Benjamin operáját), maradandó élményt nyújtva teszi elfogadhatóvá ezt az egyébként kifogásolható, szélsőséges rendezői felfogást.
És végül a kedvenc felvételemen Marina Viotti énekel, Lisszabonban, 2020-ban. Ez egy több mint 2 órás előadó-est volt, ahol Marina a gregoriántól a sanzonig mindenfélét énekelt, többek között Poulenc Emberi hangját is. Marina bátyja, Lorenzo Viotti a karmester. Azt hiszem, érdemes felfigyelnünk erre a nem mindennapi fiatal testvérpárra, és a kettöjüket összefűző, hihetetlen erősségű és mélységű lelki kapcsolatra, amelynek eredménye ez a páratlanul érzékeny és költői alkotás.
Én ezt a három előadást ajánlom figyelmetekbe, amely három hétig tölthető le, magyar felirattal. Ajánlott VLC lejátszó és jó minőségű fejhallgató. Következő alkalommal még visszatérek Poulenc-re...
838 Búbánat 2023-04-27 12:11:01 [Válasz erre: 836 takatsa 2023-04-26 11:20:40]
Kedves "takacsa"! Örülök, hogy itt a fórumon jóvoltodból áttekintést
kaphattunk a két nevezett Gluck-opera itthoni előadástörténetéről. (Az Opera-világ
internetes honlapon Bóka Gábor Több mint gesztus címmel 2014-ben írt kritikájában
bőséges teret szentelt a Richard Strauss-féle átírt változatban színre került Iphigeneia
Tauriszban operaházi előadásáról – ami magyarországi bemutató előadás volt.)
Említést teszel egy stúdiófelvételről. Hadd pontosítsalak: nem 1965 hanem 1966 karácsonyán mutatta be a rádió. A rádióbemutatóról bővebben írtam egy másik topikban, ide átmásolom - talán nem érdektelen "adathalmaz":
Gluck: Iphigenia Taurisban
Négyfelvonásos opera.
A Magyar Rádió stúdiófelvételének bemutatója: 1966. december 25., Kossuth Rádió, 19.41- 22.00
Szövegét Euripidész drámája nyomán Nicolas Francois Guillard írta, fordította Romhányi József.
Vezényel: Ferencsik János
Km: a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Szimfonikus Zenekara
Zenei rendező: Járfás Tamás
Szereposztás:
Iphigenia, Diana papnője - Déry Gabriella (szoprán)
Oresztesz,
Iphigenia fivére - Bende Zsolt (bariton)
Pyladesz,
Oresztesz barátja - Réti József (tenor)
Thoasz,
Taurisz királya - Sebestyén Sándor (bariton)
Diana -
Sándor Judit (szoprán)
1. papnő és
Egy görög nő - Andor Éva (szoprán)
2. papnő -
Elek Éva (szoprán)
Templomszolga - Turpinszky Béla
(bariton)
Egy szkita - Palcsó Sándor (tenor)
Az opera ismertebb
részletei:
1. Előjáték és nyitójelenet (Déry
Gabriella, énekkar)
2. Iphigenia áriája, I. felv. (Déry
Gabriella)
3. Pylades áriája, II. felv. (Réti
József)
4. Orestes és az eumenidák jelenete,
II. felv. (Bende Zsolt, km. Déry Gabriella és az énekkar)
5. A II. felvonás zárókórusa (Déry
Gabriella és az énekkar)
6. Jelenet a III. felvonásból (Déry
Gabriella, Réti József, Bende Zsolt)
7. Pylades és Orestes kettőse, III.
felv. (Réti József, Bende Zsolt)
8. Himnusz (énekkar)
9. Az opera fináléja (Déry
Gabriella, Andor Éva, Sándor Judit, Réti József, Bende Zsolt, Sebestyén Sándor
és az énekkar)
Az új operafelvételt az alábbi
sorokkal ajánlotta a rádióhallgatók figyelmébe a korabeli rádióújság:
„Karácsony első napján közvetíti a Kossuth adó
a Magyar Rádió új operafelvételét, Gluck Iphigenia Taurisban c. művét. Az opera
Gluck színpadi művei között az utolsó, a magyar közönség számára szinte
teljesen ismeretlen. Az elmúlt nyáron került először színre Magyarországon a
szombathelyi Iseumban. 1779. május 18-án mutatták be Párizsban, nagy sikerrel.
Iphigeniának, Agamemnon mykenei király lányának történetét Gluck két műben
dolgozta fel. Az elsőben, az Iphigenia Aulisban c. operájában
Agamemnon feláldozza lányát, a másodikban Iphigenia, akit Diana istennő
megmentett, a vad szkíták földjén találkozik öccsével, Oresztésszel.
A nemes humanista művet 187 év
múltán most megismerhetik a magyar rádióhallgatók is. Egyébként ez volt az
utolsó nagy munkája Járfás Tamásnak, a pozsonyi
repülőszerencsétlenség alkalmával tragikusan elhunyt kitűnő zenei rendezőnek.”
És ha már említettem Gluck Iphigenia Taurisban című operája előzményét, az Iphigenia
Aulisban címmel megírt dalművet, mivel ennek az operának is van magyar
nyelvű rádiófelvétele, ideírom az adatokat (amit áthoztam a Házy-topicból):
Az „előzményopera” stúdiófelvételének elkészítése hét
évvel később követte Gluck - később megírt - operájának az előbbiekben
ismertetett rádiófelvételét; mondhatni, annak „párjaként” említhető meg: 1973
márciusában új stúdió operafelvételt készített a Magyar Rádió.
Budapesti Művészeti
Hetek
Gluck: Iphigenia Aulisban
háromfelvonásos opera
Szövegét Le Blanc du
Roullet írta. Paul Friedrich és Günther Rennert átdolgozása alapján Blum Tamás fordította.
Vezényel: Kórodi András
Km.: az MRT szimfonikus
zenekara és énekkara (karigazgató:
Sapszon Ferenc)
Hangmérnök: Balogh Gyula
Zenei rendező: Balassa
Sándor
Szereposztás:
Agamemnon – Sólyom Nagy
Sándor
Iphigenia – Sudlik Mária
Klytaimnestra – Házy
Erzsébet
Achilles – Réti József*
Kalchas – Kováts Kolos
Artemis – Kalmár Magda
Arcas – Ötvös Csaba
Három görög nő –
Csengery Adrienne, Sass Sylvia, Divéky Zsuzsa
Tiszt – Kovács Péter
* Réti József utolsó
rádiós felvétele volt, sajnos november 5-én fiatalon, 48. életévében meghalt.
837 Edmond Dantes 2023-04-26 13:55:10 [Válasz erre: 836 takatsa 2023-04-26 11:20:40]
Apró igazítás: láttam a darabot, de az Andrássy úton játszották. Alföldi -emlékeim szerint- túl "illedelmesen" rendezte első MÁO-opuszát és a címszereplő halovány volt. A szombathelyi -magyarországi?- bemutatóról itt lehet olvasni.
Apró igazítás: láttam a darabot, de az Andrássy úton játszották. Alföldi -emlékeim szerint- túl "illedelmesen" rendezte első MÁO-opuszát és a címszereplő halovány volt. A szombathelyi -magyarországi?- bemutatóról itt lehet olvasni.
836 takatsa 2023-04-26 11:20:40
Mostanában sokakat a várható főigazgató váltás tart lázban, pedig ebben az évben egy ennél talán érdekesebb és fontosabb változásnak lehetünk tanúi: szép csendben megkezdődött egy nemzedékváltás, egy új énekes-generáció kér- és követel teret, színpadot és közönséget magának. Talán másfél éve az Eiffelben láttam egy parádés Britten Szentivánéji álmot, csupa fiatal énekessel, azután az év elején óriási sikerrel Brassói-Jőrös Andrea debütált Natasa szerepében, és most ismét egy nagy tehetség, Tuznik Natália kap lehetőséget a Gluck opera főszerepében. Ne szalassza el senki a jövő hetet (nekem május 6-ra van jegyem), mert lehet, hogy egy újabb csoda tanúi leszünk. Én már megtettem a készületeket, előbányásztam, és elmélyedtem ebben az eléggé ismeretlen és ritkán játszott operában.
De ki is ez a Gluck? Megvallom, én sokáig azt hittem, hogy egy francia zeneszerző. Aztán jött a meglepetés, hogy dehogy, Gluck minden volt, csak francia nem. Hogy pontosan mi volt Gluck, arról még ma is vitatkoznak, a németek németnek tartják, de erős a kétely, hogy sokkal inkább cseh volt. Bécsi pártfogója Salieri pl. megjegyzi róla, hogy Gluck egy német-francia-olasz keveréknyelvet használt, de egyik nyelven sem tudott jól beszélni. Az biztos, hogy egy csehországi faluban született, hogy pontosan mikor, arra sincs biztos adatunk, mindenesetre a keresztelője 1714 július 4-én volt. Apja és felmenői erdészek voltak, őt is erdésznek szánták, de ez még a barokk kor volt, amikor még a nemlétező csapból is zene folyt, a kis Gluckot is elkapta a gépszíj, a helyi iskolamestertől több hangszeren is megtanult játszani, majd a rá várakozó Stüszi Vadász pályát feladva, tizenéves korában Prágában folytatott zenei tanulmányokat, amit nem fejezett be, onnan Bécsbe került, majd 1737-ben Milánóban kötött ki. Itt írta az első operáit, olasz nyelven. 1745-ben aztán Londonba távozott, ott is írt két operát, bár művei Handel tetszését nem nyerték el, aki azt találta mondani, hogy "...Glucknál még a szakácsom is jobb zenész." 1751-ben Gluck Prágába költözött, ott is írt néhány operát, majd 1754-ben Bécsben telepedett le. Az 1760-as évektől Gluck eltávolodott a olasz-barokk operastílustól. Tulajdonképpen nem hozott létre új stílust, megmaradt a barokk gyökereknél, de meg akarta tisztítani az opera seriát, vissza akart térni az alapokhoz, a túlburjánzó és öncélú zenei elemek és a balett helyett a drámaiságot helyezve előtérbe. Az ebben a szellemben alkotott új művei nem arattak sikert a bécsi körökben, ezért Gluck az 1770-es évek elején - volt tanítványa és pártfogója, Marie Antoinette segítségével - Párizsba tette át székhelyét, és itt vitte sikerre, immár francia nyelven írt legjelentősebb operáit. Ezek sorát az Iphinenia Aulisban nyitotta meg 1774-ben, és az Iphigenia Taurisban koronázta meg 1779-ben. Gluck ezt a művet később német nyelvre is átdolgozta. Az Iphigénia Taurisban után Gluck jelentősebb művet már nem alkotott, az 1880-as években Bécsben betegeskedett, majd 1787-ben szívritmuszavarban meghalt.
A történetről csak néhány szóban. Ez az opera tulajdonképpen az Iphigénia Auliszban operának a folytatása. Auliszban Agamemnon király feláldozza a lányát, Iphigéniát, hogy a Trója ellen induló görög hajóhad jó szelet kapjon. De, mint utóbb kiderül, Iphigénia nem halt meg, mert Diána istennő az áldozati tűzből kimentette. Így Iphigénia Tauriszba került, a barbár szkíták közé, és ott lett Diána papnője. Szörnyű vihar dúl, és a szkíták azzal akarják kiengesztelni az isteneket, hogy feláldoznak két görög hajótöröttet, akiket a sziget partján fogtak el. A két görög egyike - mind később megtudjuk - Oresztész, aki barátjával, Pyladésszel bujdosik. Oresztész megölte a saját anyukáját, bosszúból, mert anyukája viszont a férjét (és Oresztész apját) gyilkolta meg. Ezért menekülnie kell, és gyötri a lelkiismeretfurdalás is. Iphigéniának, mint papnőnek kell végrehajtania a rituális gyilkosságot, de az a szándéka, hogy az egyik ismeretlen görögöt szabadon engedi. Oresztészre esik a választása, de Oresztész meg akar halni, ezért hosszas könyörgéssel és fenyegetőzéssel ráveszi Iphigéniát, hogy Pyladészt engedje szabadon. Oresztész már az áldozati oltáron fekszik, halálára várva, amikor kiderül, hogy ki is ő valójában: Iphigénia bátyja. Van nagy meglepetés, sírás és kacagás. Közben egy felmentő görög sereg élén visszaérkezik Plyadész, legyilkolják a szkítákat, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
Ez az opera francia területen repertoárdarab, másutt is gyakran játsszák, Magyarországra viszont nagyon-nagyon nehezen jutott el. Végül 170 évvel a bemutatója után, 1957 júniusában, az Erkel színház büféjében bemutatták az opera második felvonását, két másik opera kíséretében. Így ír erről a Magyar Ifjúság 1. évf. 26. száma:
Stúdió a büfében
Az Operaház büféjében stúdióelőadásban bemutatásra került három opera-különlegesség — mondhatni: ritkaság — Gluck „Iphigenia Taurisban” című operájának második felvonása, Pengolesi (!) egyfelvonásos vígoperája, az „Úrhatnám szolgáló”, és Gian-Carlo Menotti olasz komponista „Telefon” című vígoperája.
A mély drámai Gluck-opera Bende Zsolt, Réti József és Lorenz Kornélia művészi tolmácsolásában szólalt meg. Hogy a Pengolesi-vígopera ezen az estén különösen pezsdítően és elevenen hatott, ez Galsay Ervin és László Margit érdeme.
A modernség címén művelt, zeneietlen zűrzavartól gyanakvóvá vált zenehallgatók kellemesen csalódtak Menotti mintegy hat évvel ezelőtt írt egyfelvonásos vígoperájában: a „Telefon” ügyes kis kompozíció, amely, ha nem is bírja mindig dallaminvencióval, az olasz opera legjobb hagyományaira igyekszik támaszkodni. Csak hálával tartozunk Huszár Klára, Igényes rendezésért, Blanár György ötletes díszleteiért és Varga Pál, a produkciók kitűnő összképét biztosító karmesteri munkájáért.
Aztán 1966 júniusában a szombathelyi Iseumban előadták (állítólag) a teljes operát, és egy stúdiófelvétel is készült, amelyet 1965 karácsonyán sugárzott a Kossuth rádió.
Az Erkel színházi bemutatóra további 50 évet kellett várni, végül 2014-ben került sor, Alföldi Róbert rendezésével és Vashegyi György vezényletével (főbb szerepekben: Wierdl Eszter, Gál Gabi, Megyesi Zoltán, Haja Zsolt, Zavaros Eszter és Ales Jenis). De nehogy azt higgyétek, hogy Gluck operáját adták elő. Egy fenét. Gluck operájának Richard Strauss által átírt változatát. (Ez az átirkálósdi az 1890-es években nagy divat volt. Az ifjú Strauss, Wagner nyomdokain haladva, aki az Iphigenia Auliszbant írta át, jelentősen átírta az opera librettóját, egyes jeleneteket felcserélt, jelentősen rövidített, és romantikusan áthangszerelte a darabot.) És most gondolkodjon el ezen mindenki, 2014-ben nem az eredeti művet adja elő az Operaház, hanem egy romantizált, rövidített, áthangszerel változatot, és annak az embernek a vezényletével, aki állítólag a magyarországi régizene atyja. Ez botrány. Ez szégyen. És ez a szégyen most is folytatódik, mert most is a Strauss változat lesz előadva. Miért? Lehet ennek zenei indoka?? Lehet zenei indok arra, hogy nem a Bach Máté passiót adják elő, hanem a Mendelssohn átiratot? Hogy egy Debussy vagy Poulenc operából kamarazenét csinálnak? Tudjátok, ez a tragédia, és nem az, hogy melyik lépcsőházat használhatja az, akinek a III. emeletre szól a jegye. Ki a felelőse ennek a zenei ámokfutásnak? Egy biztos, nemcsak a főigazgató, hanem minden zenei vezető, legyen az zeneigazgató, vagy karmester, aki nevét adja ehhez.
Hoztam két - sőt három - felvételt, azért, hogy lássátok, milyen az a zene, amit Gluck szerzett. Először egy kis ellenpélda, mert azért máshol is lehetnek hibák, nemcsak nálunk. Itt van ez a 2011-es MET felvétel szupersztárokkal (Susan Graham, Placido Domingo, Paul Groves, Gordon Hawkins). Csodásan énekelnek. Mondjuk Domingo nem igazi bariton, de tényleg jól énekli Oresztesz szerepét. De valahogyan ez az egész opera unalmas, jellegtelen. Ez lenne Gluck? Akkor értem, hogy miért nem közkedvelt. Csalódás ez az előadás. De aztán kezembe került az Angers Nantes Opéra 2020-as felvétele. Ismeretlen, és tulajdonképpen gyengébben éneklő Iphigéniával (Marie-Adeline Henry) a kissé fakó hangszínű Pyladesszel (Sébastien Droy), nagyon rossz Thoas királlyal (Jean-Luc Ballestra) és egy nagyszerű Oresztésszel (Charles Rice), de a zenekar! Hát az egészen fenomenális, Diego Fasolis karmesternek köszönhetően, aki a világ egyik legjobb régizenésze. És Gluck megszólal, valami egészen különleges hangon, és van dráma, izgalom, líra és főként szépség, egy sosemhallott, egyedi zene. Igen, ez Gluck, ezt kell hallgatni-látni.
Újra megnézem a MET felvételt, és már tudom, hogy mi a baj vele. Ezek Verdit énekelnek. Pedig ez nem Verdi, nem Strauss, és nem is Mozart, hanem Gluck...
A linkről három hétig tölthetitel le Gluck Iphigénia Tauriszban c. operájának két videó felvételét, magyar felirattal. VLC az ajánlott lejátszó, és egy jó fejhallgatóra is szükség lesz. És kaptok egy bónuszt is, Martin Pearlman és a Bostoni Barokk zenekar 1999-es CD felvételét. Aki szereti Christine Goerke-t az ne hagyja ki ezt a felvételt se.
