897kjános2023-06-27 14:11:16 [Válasz erre: 892 Klára 2023-06-25 13:25:23] Új hozzászólóként szeretettel üdvözlök mindenkit. Hosszú ideje kísérem figyelemmel a fórumot és lassanként szinte mindenkit személyes ismerősnek tekintek. Úgy gondolom, hogy a nézetek ütköztetése természetes, részben ezt a célt is szolgálja a fórum, a hangnem az, amin néha változtatni kellene. Az, hogy valakinek a véleménye nem egyezik az enyémmel, még nem teszi ellenséggé, agyagba döngölendővé az illetőt. Ahogy elnézem, a hölgyek természetesen kivételek, egyikünk sem tartozik a tinédzserek közé, teljesen természetes, hogy az elmúlt évek, évtizedek alatt mindnyájunknak kialakultak a nézetei, kedvenc művei, művészei, a művek interpretációjával kapcsolatos elképzelései, amelyek igazságában biztosak vagyunk, amelyekhez a végsőkig ragaszkodunk és amelyek csak meghatározó élmények hatására változnak. Számomra például Carol Neblett az emblematikus Minnie, viszont ahhoz foghatót még nemigen láttam, ahogy Antonietta Stella egy 1963-as tokiói előadáson berobban a veszekedő aranyásók közé. Egyszerűen elállt a lélegzetem. Amikor a véleményünket kifejtjük, gyakran eshetünk a tévedhetetlenség látszatába és ezen az sem sokat segít, ha magam az állításaimat mindig megtoldom a szerintem szócskával. Ha például kijelentem, hogy Harnoncourt korszakos jelentőségű teoretikus, de számomra az esetek többségében csapnivaló karmester, számíthatok rá, hogy nekem esnek mindazok, akiknek Harnoncourt életre szóló élményt adott. Mert biztos, ilyenek is vannak. És az ő véleményüket is tiszteletben kell tartanom. Engem egyáltalán nem zavar, ha például takácsa fórumtárs,akit tudásáért és lelkesedséért rendkívül tisztelek, sarkosan fejezi ki a véleményét, mondjuk a régi zene interpretációjával kapcsolatban. Más kérdés, hogy véleményét nem mindenben osztom, de ezt érvekkel próbálom alátámasztani. Megint más kérdés, hogy ez őt valószínűleg nem nagyon fogja meggyőzni. Takácsa írásaiból úgy gondolom, hogy ő a régi zene úgynevezett autentikus vagy historikus megszólaltatásának feltétlen híve, amely kurzus megpróbálja a lehető legnagyobb hűséggel rekonstruálni a korabeli hangzást. Most nem térek ki arra, hogy valóban az eredeti hangzást halljuk-e, hiszen például a zenekari műveket teljesen más körülmények között adták elő, mint napjainkban. Arra sem szeretnék rákérdezni, hogy ha a hangzás oldaláról olyan fontos a történelmi hűség, akkor az operák esetében a színpadi körítésnél miért nem törekszünk ugyanerre, hiszen a korabeli látványos kulisszák voltak arra hivatva, hogy a szép, de meglehetősen statikus műveket igazi színházi élménnyé varázsolják. Az autentikus vagy legalább azt megidéző színrevitel helyett ugyanazokat az eszement, a művel köszönő viszonyban sem levő rendezői megoldásokat látjuk, mint a későbbi operáknál. Az egyetlen általam ismert eset, amikor a barokk operát a maga teljességében próbálták felidézni a Rouen-i Operaház Dido és Aeneas előadása volt, ahol modern eszközökkel, teljesen illúziókeltően sikerült megidézni a kor látványvilágát. A historikus interpretáció kétségkívül új megvilágításba helyezte a barokk műveket, megfosztotta őket a rájuk aggatott ünnepélyességtől, méltóságtól, a világos, gyors tempók emberközelibbé hozták ezeket az alkotásokat. Ettől azonban nem lettek feltétlenül jobbak, legfeljebb mások. A befogadón múlik (és persze az előadás színvonalán), hogy melyik előadásmód áll közelebb a szívéhez. Takácsa nemrég az Agrippina egyik áriájának kétféle tolmácsolását bemutatva próbálta levezetni igazát. A Drottningholm-i előadásból idézett ária kétségkívül a historikus interpretáció egyik mintapéldánya. Hitelességéhez nem férhet kétség. Kate Lindsey, a MET produkció mezzoszopránja, eleve hátrányban van, hiszen a szerző eredetileg nem is az ő hangfajára komponálta meg ezt az áriát. Látszólag semmi sem szól mellette. Azaz egyvalami mégis. A zsenialitás. Véleményem szerint (ez a két szó lenne hivatva elkerülni a kinyilatkoztatást) Kate Lindsey az elmúlt tizenöt év legzseniálisabb művésze, mondhatni szinte az egyetlen. Olyan erényekkel rendelkezik, mint kevesen: csodálatos, minden regiszterben kiegyenlített hang, remek technika, zseniális színpadi játék, hihetetlenül erős színpadi jelenlét, mérhetetlen alázat, tudatos és fokozatos karrierépítés és nem utolsósorban nem mindennapi női szépség. És számomra bizony a zsenialitás (esetleges tévedéseivel együtt is) felülírja a formai hitelességet. Ezért csodálatosak ma is Furtwaenger (sajnos nincs umlaut a-m), Klemperer, Karajan, Kleiber, Mengelberg vagy Jochum Bach interpretációi, noha semmiben sem felelnek meg a mai előadói követelményeknek. Hadd említsek néhány példát. Ki tudja ma olyan drámai erővel, mélységes átéléssel és ugyanakkor olyan természetes egyszerűséggel elénekelni a Máté Passió "Erbarme dich mein Gott" áriáját, mint Kathleen Ferrier a Karajan által vezényelt 1950-es bécsi előadáson? Már a hang puszta szépsége, különleges minősége a lelkünk legmélyéig megérint bennünket. És ki tudja csak megközelíteni is Janet Baker búcsújának nemességét és megrendítő erejét Purcell operájából? Melyik historikus szoprán rendelkezik Sena Jurinac kisugárzásával és művészi nagyságával Poppea szerepében? Ha már a Poppea, 1978-ban Párizsban előadták az operát olyan előadásban, amelyről a historikus előadásmód hívei csak megbotránkozással beszélnének (az előadás DVD-n is látható, pontosabban sajnos alig, éppen ezért senkinek sem ajánlom, élvezhetetlen). A főbb szerepeket Gwyneth Jones, Christa Ludwig, Jon Vickers és Nicolai Ghiaurov énekelték, Julius Rudel vezényelt. Csupa olyan művész, akiket napjainkban aligha hoznánk összefüggésbe a barokk operával - legfeljebb elrettentő példáként. És mégis. A sok vékony hangú, jellegtelen historikus basszista után Ghiaurov előadásában Seneca végre megkapja az őt megillető súlyt és hallgassuk meg a csodálatos "Pur ti Miro"-t Jones és Vickers előadásában, akik ebben az időben már inkább súlyos drámai szerepeket énekeltek. Ez a kettős az ő interpretációjukban számomra a mennyek zenéje. És még egy személyes élmény. Helene Grimaud legutóbbi budapesti fellépése. A nagy művész Bach egyik versenyművét játszotta. Úgy, ahogy a korhű interpretáció hívei szerint nem is lenne szabad. Zongorán és modern hangszeres zenekar kíséretében. De amikor az első hangok megszólaltak, mellettem mindenki mozdulatlanná merevedett és a lélegzetüket is visszafojtották, nehogy egyetlen hangot is elmulasszanak. Mert ebből az interpretációból Bach szólt hozzánk. És ez a legfontosabb. Számomra teljesen mindegy, hogy az előadás historikus vagy modern. Csak az számít, hogy megérint-e a tolmácsolás, hogy meghallom-e benne a mű igazságát. De azt hiszem, kezdetnek ennyi bőven elég. Valószínűleg sok is. A végén még megijednek, hogy egy újabb nagy dumás, fontoskodó alak került közénk.
896takatsa2023-06-26 22:29:15 [Válasz erre: 893 -zéta- 2023-06-26 20:24:54] Hát, akkor hajrá. Örülök, hogy zeneileg minden rendben van az Operában. Csak játsszák a Hamletet, ha megy nekik, majd Kocsár úr elvezényli, olyan nagyszerűen, mint a Parsifált, azt is öröm volt hallani, és majd egy kamaraegyüttes alámuzsikál az Eiffelben (mint a Pelléásban), vagy esetleg jöhet valami playback zene (mint a Mester és Margaritában), és lehet hozni néhány külföldi énekest, aki majd Boncsér helyett eltalálja a hangot. Ja, volt Árnyéknélküli is, nem is akármilyen, akkoriban még főzeneigazgató is volt (Halász Péter), még néhány évig biztosan elő lehet adni, amíg Sümegi és Rálik nyugdíjba nem megy. Azt hiszem agyamra ment a sok videó, a sok hang befészkelte magát a fejembe, aztán ha elmegyek az Operaházba, akkor a fülembe valami egészen más ömlik befelé, mint ami az agyamban van. Ez lehet a hiba, köszönöm, hogy felhívtátok rá együttes erővel a figyelmemet. Hálás vagyok érte.
895Momo2023-06-26 20:54:45 [Válasz erre: 893 -zéta- 2023-06-26 20:24:54] Igen. Nagyszerű, tehetséges emberek vannak a szakmában, és a Házban is. Ha helyzetbe vannak hozva, csodákra képesek.
Ami a Die Soldatent illeti, jó lenne magyar felirattal megnézni. Elképesztő darab.
894Momo2023-06-26 20:50:09 Annyi történt, hogy a 879-es hozzászólásomban, barátságosan, kedvesen felhívtam takatsa figyelmét, hogy amikor ilyen sommás véleményt alkot az Operaház képességeit illetően, akkor egyszerűen nincs tisztában egy csomó dologgal. Ha tisztában lenne, nem alkotna ilyen véleményt. Erre folytatta, és további sértő megjegyzéseket tett ("az önismeret hiánya miatt születnek minősíthetetlen előadások"). Takatsa nem véleményt mondott, hanem egy buta sommás ítéletet. Ezt próbáltam vele előbb finoman, később határozottabban (amit ő sértésnek vett) észrevetetni.
893-zéta-2023-06-26 20:24:54 Azt gondolom, hogy az az Operaház, amelyik magas zenei színvonalon megvalósította Prokofjev Háború és békéjét, hosszú évek óta minőségi módon szinten tartja Az árny nélküli asszonyt, megfelelő minőségben tudná megvalósítani Dean Hamletjét is. A társulatban (amely, mint tudjuk, nem működik társulatként) benne rejlik ennyi potenciál. Lehet, hogy Zimmerman operájánál, A katonáknál én is ingatnám a fejemet, de itt nem...
892Klára2023-06-25 13:25:23
Két dolgot nem értek, persze nyilván bennem van a hiba ?!
1. Miért kell földbe döngölni valakit, aki megszólal, és Uram bocsá' - véleménye van, ráadásul nem egyezik a másik fórumtárs véleményével?
2. Hogyan lehetséges, hogy valaki valamit leír, aztán ha ez a beírás, vagy abban egy-két mondat egy fórumtársban ellenvéleményt vált ki, amit galád módon le mer írni, akkor kitör a felháborodás?
Egyik változat szerint: Az idézett mondat a szövegkörnyezettel együtt érvényes. Miért? a nélkül nem azt jelent?
Másik változat: Nem úgy értettem, írtam valami hasonlót , de ....
Nem lehetne tudomásul venni, hogy nem vagyunk egyformák, van saját véleményünk, elvárjuk hogy azt mások tartsák tiszteletben, de ennek alapja, hogy mi is tiszteletben tartjuk a másik fél véleményét?
Jelen esetben, ha kérhetem kellő tisztelettel, az enyémet is, és nem rögvest nekem esni?
891Edmond Dantes2023-06-25 11:06:41 [Válasz erre: 890 takatsa 2023-06-25 09:26:49] offNem tűnt fel, hogy Ő úgyszólván mindenkit ilyen stílusban oktat ki? Fő "érve", hogy akit csak elér, lehülyézi és/vagy lelibsizi. Valamint legszívesebben kiüldözné a fórumról. Nem buta ember. Sherlock Holmes-i attitüddel. Én már megtaláltam a hatékony ellenmérget: tiszta hegyi levegő.
890takatsa2023-06-25 09:26:49 [Válasz erre: 889 kétked 2023-06-25 07:31:17] Ennyi volt a bejegyzésed. Mit kellene még belinkelnem? az egész topikot? Mindenesetre megfogalmaztál egy sommás véleményt az Operaházról. Ez a te véleményed, jogod van véleményt írni, még akkor is, ha az esetleg sért valakit-valakiket. Ugyanúgy, ahogyan nekem is van jogom véleményt nyilvánítani, ebben az esetben azt, hogy az Operaház jelenlegi helyzetében alkalmatlan a Dean opera jó színvonalú előadására. Lehet, hogy ez a vélemény sért egyeseket, és az is lehet, hogy nincs igazam. De ettől függetlenül nem kell úgy nekem esni, mint amit Momo csinált, és talán neked sem kellene azonnal kontráznod, ráadásul úgy, hogy az általam citált véleményed azt mutatja, hogy te sem vagy teljes mértékig megelégedve az Operaház jelenlegi működésével. Én nem rólad, vagy Momóról fogalmazok meg véleményt, hanem arról, ami a személyes élményem, amit látok és hallok, ha elmegyek egy koncertre, vagy ha hozzájutok egy lemezhez, videóhoz. Ha más a véleményetek, írjátok meg, fejtsétek ki racionálisan, érveljetek. Momo is nyugodtan leírhatja, hogy mit gondol a Dean operáról, és szerinte ki, és hogyan tudná ezt megvalósítani itthon a jelenlegi helyzetben. De írjon erről a konkrét ügyről, amiről most szó volt, és ne arról, hogy én ilyen, meg olyan, meg amolyan vagyok, mert ez nem egy korrekt érv, ez nem a vélemények ütköztetése, hanem egy másik ember megalázása, akinek annyi a vétke, hogy véleményt mert mondani egy előadásról, vagy az operajátszás jelenlegi színvonaláról, amelynek hosszú évek óta élvezője-elszenvedője. Szóval mindkettőtöknek csak annyit javasolhatok, nagyon kedvesen és szelíden, hogy a személyeskedés helyett próbáljatok a zenével foglalkozni a Momuson, ahogyan én is ezt próbálom itt, hétről-hétre.
889kétked2023-06-25 07:31:17 [Válasz erre: 888 takatsa 2023-06-24 12:20:51] Ez a mondat a szövegkörnyezettel együtt érvényes csak. Artikulálj tisztán.
888takatsa2023-06-24 12:20:51 [Válasz erre: 887 kétked 2023-06-24 10:50:04] Azóta hirdetem, hogy hallottam sok-sok igazi régizenét. Persze nem hirdetem, hanem csak leírom időnként, hogy nekem ez a véleményem. Véleménye pedig mindenkinek lehet, ad absurdum még nekem is, és a vélemény nem ítélkezés.
Amúgy, halkan megkérdezem, hogy a közönségnek miért ne lehetne véleménye? És ahhoz miért kellene zeneakadémiai szakképesítés, hogy a közönség soraiból bárki artikulálja a véleményét? Hát nem a közönségért jön létre az előadás? Nem a közönség véleménye számít? Itt valaki nemrég leírt egy ilyen mondatot: "Azért tart itt az operaház (kisbetűvel), mert a művészei (kisbetűvel) ilyen alázattal közelednek a közönséghez." Vajon van-e igazság ebben a mondatban? Egy picit fura, hogy valaki leír - kisbetűvel, vagy bárhogy - egy ilyen mondatot, tehát egy igen markáns véleményt megfogalmaz, de ugyanezt a valakit mélyen sérti az, ha valaki másnak is van véleménye, amit leír, és az a vélemény nem egyezik meg az övével.
887kétked2023-06-24 10:50:04 Momonak igaza van, nekem is ez a bajom. Ítélkezel, és felületesen. Elmentél egy rossz előadásra Vashegyivel, és találkoztál egy rossz zenésszel, akit V kirúgott. Azóta hirdeted, milyen káros a régi zenére.
886takatsa2023-06-23 22:17:41 [Válasz erre: 885 Momo 2023-06-23 21:12:17] Hát, nekem csak ennyi a tudásom, kedves Momo, és ennyi az örömöm és ennyi a bánatom, de mindezt készségesen, jószándékkal és minden hátsó gondolat nélkül mindig megosztottam veled-veletek. Rád van bízva, hogy mi az, amit ebből használsz, mi az aminek örülsz, és mi az, amin bosszankodsz. És az is rád van bízva, hogy te mit kezdesz a saját tudásoddal, és hogyan válsz hasznára a saját szűkebb és tágabb környezetednek, többek között ennek a fórumnak is, ahová - velem együtt - te is szorgalmasan irogatsz.
885Momo2023-06-23 21:12:17 [Válasz erre: 884 takatsa 2023-06-23 16:25:48] Nem volt abban semmi sértő. Csak határozottan fogalmaztam. Mivel a korábbi üzenet nem "ment át", megpróbáltam így. Ezt meg sértőnek vetted. Hát így jártunk.
(Ez nem vélemény kérdése. Te magas lóról ítélkezel. Amihez nincs elég tudásod.)
884takatsa2023-06-23 16:25:48 [Válasz erre: 883 Momo 2023-06-23 14:42:35] Nocsak, kedves Momo, ez a sértésözön, amit a fejemhez vágsz, ráadásul pontokba szedve, köztük ilyen kulcsszavakkal, hogy "kereszténynek gondolja magát", "bölcsek köve", "vegyen vissza az arcából", stb nem túlzás egy kicsit? Rászolgáltam én erre? Mi a bűnöm? Talán az, hogy azt írtam egy válaszban, hogy Dean Hamletjének a normális előadására a MAO jelenlegi állapotában alkalmatlan? Remélem te is úgy gondolod, hogy minden embernek lehet véleménye, hát ez az én véleményem, amelyet több mint 40 éves Operába járásra és arra alapozok, hogy az elmúlt időszakban többé-kevésbé megismertem Dean Hamlet operáját. Tehát ez az én véleményem. Természetesen neked lehet erről egészen más véleményed. Készséggel elhiszem, hogy sokkal jobban ismered Dean operáját mint én, és természetesen a MAO jelenlegi gárdáját is, tehát örömmel és kiváncsian várom a részletes vélményedet és nagy örömömre szolgálna, ha megneveznéd azt, hogy véleményed szerint kik lennének alkalmasak a kulcsszerepekre és ki vezényelné ezt a hatalmas művet. Tudod, jó lenne egy kicsit a zenéről beszélgetni vagy akár vitatkozni is, hiszen egy zenei fórumnak ez lenne a valódi célja, és nem egymás sértegetése. Mint látod, én ennek az érdekében próbálok munkálkodni.
883Momo2023-06-23 14:42:35 [Válasz erre: 880 takatsa 2023-06-23 10:18:09] 1. Csodálom a
magabiztosságodat, ahogy sommás ítéletet mondasz dolgokról, melyekre nincs
rálátásod.
2. Meg azt is, ahogy általában meg / elítélsz embereket.
3. A nagyszerű hanglemzeid között biztosan ott őrzöd a Bölcsek Kövét is.
4. Egy kicsivel több szerénység még nem ártott meg senkinek. Pláne, ha
kereszténynek gondolja magát.
5. Ugyanide tartozik a „Ne ítéljetek…” kezdetű intés is.
6. Hidd el, tudom, miről beszélek. Egy csomó dolog nem jön ki az Opera falai
közül hosszú évek óta. Egy csomó olyan szempont van, amivel te nem számolsz.
Egyszerűen nem tudsz róla.
7. Egészen elképesztő, amikor kívülálló, zenehallgató, Operába járó emberek
egyszeriben felfedezik magukban a mindenhez (is) jobban értő Operaházi
szakembert. (Erről már Fodor Géza is írt.) Láttam már jó pár ilyet itt a
fórumon. Az egyik csalhatatlan énekmesternek gondolta magát (és simán a civil
életbe küldte volna vissza a neki nem tetsző énekeseket), a másik képes volt leírni a
fórumba, hogy ő jobban elvezetné az Operaházat, mint az akkori vezetői
(semmiféle vezetői gyakorlata nem volt). Stb.
Olvastam a tegnap esti, éjszakai figyelemfelhívó és a megszokott módon minden részletre kiterjedő felvezető szöveget is, de annak alapján letölteni nem sikerült. Ma reggel sem, most talán sikerül!
Nagy meglepetés számomra ez az opera, mindig tanul az ember! Örülök az alternatív letöltési lehetőségnek, ez sikerrel járt. a filetransfer még mindig gyengélkedik. Nagyon figyelmes vagy, külön köszönet érte.
T.-nek olyan szenzorai vannak, hogy ki tudja milyen hullámhosszon fogja a legfrissebb zenei, bocs operai híreket! Vagy az operaházak igazgatói előre jelzik neki, hogy mi van, lesz műsoron!
Bármelyik megoldás igaz, mi ennek csak hasznát élvezzük. Én mostanáig pl. nem is hallottam erről a zeneszerzőről, és erről az operáról. Viszont készséggel elismerem, hogy örülök ezeknek a feltöltéseknek, és meghallgatom, ha nem is azonnal.
880takatsa2023-06-23 10:18:09 [Válasz erre: 879 Momo 2023-06-23 09:11:35] Egy - úgymond - bennfentes barátomtól hallottam, hogy a MET színrevitelekor a közreműködők a próbákon vért izzadtak, olyan nehézségi fokú volt ez a darab. Én nem akarom bántani a MAO-t, de azért maradjunk a realitás talaján, meg sem közelíti a világ nagy operaházainak minőségi színvonalát. Úgy gondolom, hogy ez evidencia, és elég nagy baj az, hogy sokan nem ezt látják, és az önismeret hiánya miatt születnek esetenként minősíthetetlen előadások. Nyilván ezt a művet is elő lehet adni koncertszerűen, néhány próbával, Rálikkal, vagy Rőserrel, Boncsérral, stb, karmester is akad, aki majd levezényli, és ki lehet pipálni, ezt is abszolváltuk. De egy ihletett és művészi produkció egészen máshol kezdődik. A MET, vagy a Glyndebourne-i felvétel is élő előadásról készült, így összehasonlíthatók az M4 által sugárzot, vagy időnként az Operavision-re feltöltött MAO felvételekkel. A különbségek számottevőek (ég és föld), és elsősorban nem a technikai kivitelezésből, hanem a zenei megvalósítás minőségéből adódnak.
"...a mű
nehézségi foka messze meghaladja az Operaház jelenlegi képességeit"
hihihi... :-)
Micsoda oldalvágás… Nem bántásból mondom, de –
mint látszik – kellő rálátás híján, nem tudod megítélni, hogy az "Operaház
képességeiről", vagy más tényezőkről van szó, amikor úgymond „gyengébb
minőséget” hallasz, mint a DVD-ken, Blu-ray felvételeken. Én meg ide nem írom ki. Nem is tehetem. :-)
878takatsa2023-06-23 07:47:17 [Válasz erre: 877 lujza 2023-06-23 02:30:53] Úgy látszik, hogy nemcsak én tartom "kedvenc" műnek ezt a nagyszerű kortárs alkotást, hanem mások is. Ez egy valóban kimagasló mű, amely érdemes arra, hogy meghódítsa a világot. Várható, hogy a következő években a világ összes nagy operaszínpadán bemutatásra kerül. Attól nem kell félni, hogy nálunk is bemutatják, mert a mű nehézségi foka messze meghaladja az Operaház jelenlegi képességeit. Remélem, hogy a fordításommal-feltöltésemmel huzzájárulok ahhoz, hogy minél többen megismerjék hazánkban is Brett Dean alkotását. Közben jelzést kaptam fórumtársaktól, hogy gyengélkedik a filetransfer, nehezen megy a letöltés. Itt van egy alternatív letöltési lehetőség, ahonnan 1 hétig tudjátok letölteni az operát. Remélem, hogy a tegnapi link is "magához tér" hamarosan.
Nem tudom, hogy csinálod, de nem először fordul elő, hogy az általad éppen felkínált operát ezzel egyidőben valamelyik neves opera éppen bemutatja. Íme, a Bayerische Staatsoper hétfői premierje:
Lenni, vagy nem lenni? To be or not to be? Talán nincs is olyan írni-olvasni tudó ember a földön, aki nem ismerné Shakespeare leghíresebb mondatát. Ez itt a kérdés - válaszolunk rá. Persze ez nem válasz, csak a kérdés tudatosulása. Azé a kérdésé, amely a legfőbb kérdés, amit ember megfogalmazott, azé a kérdésé, amelyet világunkban egyedül az ember tehet fel, azé a kérdésé, amely egyedül az embert foglalkoztatja, hiszen a halált se az angyalok, se az állatok nem ismerik. Persze az ember sem ismeri a halált, csak a meghalást, a halálhoz vezető folyamatot. Mert a halál a nemlét, és a nemlétről nincsen tapasztalásunk, nincsenek fogalmaink és nincsenek szavaink, hiszen minden tapasztalatunk, minden hasonlatunk és minden történetünk az életből eredezik, a nemlétet nem tudjuk megfogalmazni, nem tudjuk körülírni, magunkévá tenni, humanizálni, a nemlét a mi világunkon kívül van, egy nulladik dimenzió, egy fekete lyuk, ahonnan nem jött vissza senki. (Csak egy dolgot tudunk, azt viszont 100%-os biztonsággal: mindnyájan odakerülünk.) Ez a nemtudás az ősi félelem alapja, amely az embert öntudatra ébredése óta kísérti. Csak egy mentsvárunk lehet, a hit: hit abban, hogy nincsen nemlét, hit abban, hogy örökéletűek vagyunk. De ez a hit bizonyossággá sose válhat, egész életünkben a hit és a kétely között bukdácsolunk. Az embert nemcsak ez a tudása-nemtudása teszi egyedülállóvá, hanem az is, hogy az ember az egyedüli lény a világegyetemben, akinek szabad akarata van. Korlátok nélküli szabad akaratának végső bizonyítéka az, hogy a nemlétet is választhatja, és ebben a választási szabadságban még Istent is felülmúlja, hiszen Isten nem vethet véget a saját létének.
Shakespeare-t epikus drámaírónak ismerjük, drámáiban a (általában véres) történet dominál, mai szóhasználattal izgalmas thrillereket írt, London apraja-nagyja örömére és szórakoztatására. Shakespeare művei a későbbi korok operaszerzői számára jó nyersanyagnak bizonyultak, többek között Verdi is több drámáját megzenésítette.
De a Hamlet valami egészen más, a vér és horror mellett, filozófius mélységű, összetett és zavarbaejtő, magának való és egyedülálló alkotás, amely mindez ideig elriasztotta az operaszerzőket. Persze történt azért néhány suta próbálkozás, amelyek közül a legsikerültebb Ambroise Thomas 1868-ban bemutatott operája volt, amelyet hébe-hóba ma is játszanak. (És kettős zárójelben itt kellene megemlítenünk Szokolay szerencsétlen próbálkozását is, amelynek néhány szemelvénye a youtube-on is elérhető. 1.2.)
Or not to be. Vagy nem lenni...vagy nem lenni...vagy nem lenni. Így kezdődik Brett Dean operája, amelynek bemutatója 2017-ben volt Glyndebourne-ban. És ez a kezdet az első bizonyítéka annak, hogy itt nem akármilyen alkotásról van szó, Dean nem Hamlet történetét akarja újra és sokadjára elmondani, hanem az örök Hamleti kérdést akarja artikulálni és megfejteni. Az örök kérdés pedig nem a "lenni"-ben, hanem a "nem lenni"-ben rejtőzik. Dean az emberi lélek legsötétebb bugyraiba vezet minket, arra a végső határra, ahová a fájdalom, a kétségbeesés, a bűntudat és az őrület sodorja az embert, arra a pontra, ahol a nemlét utáni vágy legyőzi az ismeretlentől való félelmet, arra a pontra, ahol a nemlét alakot ölt és megvalósul, magához vonzva és magába rántva a legnagyobb és egyetlen csodát, az emberi lelket.
Ez egy nagy alkotás, lélegzetelállító opera, bizonyítva azt, hogy a zene képes olyan gondolatok megfogalmazására is, amelyek túl vannak az emberi megismerés határain és amelyekre nincsenek szavak. Az opera bemutatója 2017-ben, Glyndebourne-ban volt, és ugyanezzel a rendezéssel, hasonló szereplőkkel a MET is bemutatta ezt az alkotást, és egy éve, közvetítette is, így online stream formájában a szerencsések a Müpában is láthatták.
Elsőként a MET videóját ajánlanám, mivel ez a fevétel a MET-től megszokott elképesztő profizmussal készült. A főbb szereplők: Allan Clayton (Hamlet), Brenda Rae (Ophelia), Sarah Connolly (Gertrud, William Burden (Polonius), Jacques Imbrailo (Horatio), Rod Gilfry (Claudius), Sir John Tomlinson (Hamlet atyjának szelleme). A karmester Nicholas Carter. A video magyar felirattal, három hétig tölthető le, javasolt VLC lejátszó használata.
Akit pedig érdekel az ősbemutatóról készített, kissé terjedelmes video, szintén magyar felirattal, az magánban kérheti tőlem a linket. Érdemes ezt a videót is megnézni, már csak azért is, mert - bár a felvétel talán nem annyira profi -, de Vladimir Jurowski vezényel és zeneileg ez a produkció meghaladja a MET előadásminőségét, Ophelia szerepében pedig Barbara Hannigant láthatjuk. A kedvcsináló video-részletekben összehasonlíthatjátok Brenda Rae és Hannigan produkcióját. Szóval keressetek, kérésre szívesen elküldöm három hétig ennek a felvételnek a linkjét is.
874Klára2023-06-04 21:07:15 [Válasz erre: 872 takatsa 2023-06-04 17:14:43] Letöltöttem! A felvezetődhöz csak gratulálni tudok, ebbe is beletettél apait-anyait! Aki eddig nem hallott (?) erről az operáról, annak sem kell az Operakalauz után nyúlnia. Persze lehet, sosem árt egy kis továbbfejlődés, de az alapok megvannak.
Szuper! A MET előadást láttam a covid "jóvoltából", nagyon jó volt. Meglátom, mennyivel lesz jobb magyar felirattal! Az 1. számút megnyitottam, éppen a Becsületmonológ hallatszik, régi szép emlékek a MÁO fényesebb korszakából. (vagy egyszerűen csak fiatalabbak voltunk). A többi is sorra kerül, aztán kiváncsian várom a fejleményeket!
872takatsa2023-06-04 17:14:43
Falstaff
Amíg az ember fiatal és bohó, palotát, szép asszonyt, vagy egy rőf kolbászt kér az aranyhalacskától, de ahogyan múlnak az évek, egyre csökken a kívánságok listája. Végül már csak egy marad: Istenem, adj derűs öregkort.
Ez a morcos, morgolódó ember végül megkapta ezt az értékes adományt, de alaposan meg kellett dolgoznia és szenvednie érte. Alcsony sorból, mélyből a felszínre vergődni, fiatal feleséget, két gyermeket elveszíteni, a megélhetésért, napról-napra operát szerezni, azután egyszercsak a Rigoletto-Traviata-Trubadur hármassal dicsfénybe kerülni, országosan elismert és világhírű operaszerzőnek lenni, meggazdagodni, földet, egyre több földet vásárolni, zselléreket, béreseket egzecíroztatni, aztán hosszabb kihagyás után újra, de most már saját örömére operát szerezni: nagyjából ez volt a legnagyobb olasz operaszerző élete. Aki nem teremtett iskolát, hiszen összesen csak egy tanítványa volt, nem talált követőkre, csak járta a saját útját. Egy egyedülálló és fényesen tündöklő csillag volt az olasz zene egén, magának való, lázadó, romantikus figura, hol botrányhős, hol az olasz egység emblematikus alakja, és közönségkedvenc nemcsak életében hanem halálában is, amikor 300.000 ember kísérte végső útjára. Hosszú pályafutásának megkoronázása volt három utolsó műve, az 1874-ben bemutatott Requiem, a halál, a bánat és kétségbeesés megrendítő és felkorbácsoló oratóriuma, majd az 1887-ben bemutatott Otello, zeneszerzői munkásságának végső összegzése. Itt a vége - gondolták a kortársak -, egy géniusz utolsó, felülmúlhatatlan alkotása, az életmű méltó lezárása... Verdi azonban más véleményen volt. "Miután könyörtelenül lemészároltam annyi hőst és hősnőt, végre jogom van nevetni egy kicsit." - nyilatkozta.
Nevetni?? De hiszen erre Verdi képtelen! Egyszer próbálkozott, fiatal korában, egy vígopera írásával, de csúfos kudarcot vallott. Bár többször játszott ezzel a gondolattal, keresgélt is vígopera-témát, megadt szeme a Don Quijotén, egy-egy Moliere vagy Goldoni darabon, de a kósza ötletnél tovább sohasem jutott. Ezek a darabok Rossini vagy Donizetti könnyed zenéjét igénylik - gondolta, neki valami fajsúlyosabb téma kellett. Shakespeare! Igen, ez való Verdinek. A Macbeth és az Otello után újra, persze nem véletlenül, hiszen Shakespeare a kedvence, műveit gyakran olvasgatta. A Windsori víg nőkben találta meg Verdi a megfelelő témát vígoperájához, ebből formálódott Falstaff, személyiségéhez egy kis IV. Henriket adva és Szentivánéji álommal fűszerezve. A mű megszületésében elévülhetetlen érdemei voltak Boitónak aki nemcsak a librettót írta és Verdi ötleteihez újra- és újra hozzáigazította, hanem az öreg Verdit bátorította és munkájában mindenben támogatta. Verdinek szüksége is volt erre a lelki segítségre, hiszen bizonytalan volt a sikerben, a mű írását többször félbehagyta és csak hosszas unszolás után folytatta. Ez a huzavona ment csaknem négy éven át, és még a próbák is titokban zajlottak, azzal a megkötéssel, hogy Verdi a tervezett előadást bármikor visszamondhatja. Végül 1893 február 9-én került sor a bemutatóra a milánói La Scalában, amelyet óriási várakozás előzött meg, (a jegyek a szokásos ár harmincszorosába kerültek) és hatalmas sikert hozott. A mű néhány év alatt meghódította az egész világot, az összes jelentős operaszínpadon játszották, de utóélete már nem volt ennyire fényes, hosszú időre elfelejtették, alig játszották. A mű újrafelfedezése Toscanini szívós munkájának volt köszönhető, aki a Falstaffot Verdi legnagyobb operájának tartotta. A Toscaninit követő nemzedék karmesterei közül Karajan és Solti majd Giulini és Bernstein munkásságának köszönhetően a Falstaff repertoár-darabbá vált, de sohasem érte el a Rigoletto-Traviata-Trubadur népszerűségét, megmaradva az ínyencek kedvencének.
Vígopera ez, de nem olyan, mint egy Rossini vagy Donizetti mű, annál sokkal fajsúlyosabb, vastagabb, félelmetesebb. Ez egy olyan opera, amelyet átsző Verdi egész alkotói pályájára jellemző szerkesztési módja és dallamvilága, stílusában, eszköztárában tragikus, de hatásában frenetikusan komikus. Falstaff személyisége összetett, nemcsak egy szánalmas bohóc, hanem egyben IV. Henrik is, és Verdi úgy nevettet, hogy közben időnként sírni volna kedvünk. Az irónia egyben önirónia is, Verdi nevet rajtunk, a világon, de legfőképp saját magán, fékeveszetten és hideglelősen, hiszen az egész világ csak játék, de titok, hogy ennek a játéknak mikor lesz vége, és ki lesz - ha egyáltalán lesz - a nyertese.
Ez egy zseniális mű, amelyet a maga komplexitásában bemutatni és jól előadni szinte lehetetlen vállalkozás. Én három próbálkozást hoztam. Az első egy 2001-es előadás a milánói La Scalából, Muti vezényletével, kiemelném Maestri, Frittoli és a fiatal Florez alakítását, hagyományos rendezésben, szép díszletekkel, jelentős, de nem egy kacagtató színrevitel. A második a 2009-es glyndebourne-i felvétel, modern rendezésben bluray korongról másolt nagyszerű minőséggel, a túl fiatal Jurowski vezényletével. És végül a MET 2014-es felvétele, amely a szívemhez a legközelebb áll, nagyszerű énekesekkel, félmodern (az 50-es évekbe helyezett történet) rendezéssel, és a többszörös műtéten átesett, megöregedett, megnyomorodott, tolószékből vezénylő Levine-nal. Ez az előadás maga a csoda, mindenkinek melegen ajánlom. Levine tudhatott valami olyan titkot a derűről és Verdiről, amit a többiek nem tudnak, és sikerült sírás nélkül megnevettetni minket, talán nem is sejtve, hogy neki vajmi kevés marad ebből a derűből, és nem ő lesz az, aki a végén nevet. Ejtsünk könnyet érte...
Mindhárom teljes előadást az általam készített magyar felirattal 3 hétig tölthetitek le, javasolt VLC player használata. A MET felvétel szabadon letölthető. A másik két felvétel letöltési linkjét tőlem kérhetitek magánban. Örömteli operanézést kívánok.
870takatsa2023-05-29 20:54:23 [Válasz erre: 869 Klára 2023-05-29 19:32:28] Kedves Klára! Köszönöm az "élménybeszámolót". Elég régen foglalkoztam már igazán ismert művel (talán a Fidelio volt az utolsó), de hamarosan egy nagyon közkedvelt mű következik, három változatban...
"Nem az a legény, aki üt, hanem aki állja" - ez
volt egyik Nagyapám kedvenc mondása, ez jutott eszembe a napokban. Bár nem
vagyok legény, de a párhuzam helytálló.
Hosszú ideig fehér folt volt életemben Gluck életműve. Ha
elfogadjuk, hogy 1714-ben született, akkor közel 70 évet élt, lakóhelyeinek
felsorolása változatos életmódra utal. Sok helyen megfordult, sok operát írt. Kedvelhette
a görög mitológiát, többnek közülük az adott cselekményt. A nagyon szép, de
szinte unalomig játszott, hallott „Che farosenza Euridice” árián kívül nem ismertem tőle szinte semmit. Ezért is örültem,
mikor a covid miatti kényszerszünet okán létrejött MET stream sorozatban
megjelent a 2011. évben játszott Iphigénie en Tauride c.
opera, ráadásul többek között Domingo-val. Mit mondjak? Nem tetszett! Nem
azért, mert Domingo már túl volt a nem csak a zsenge ifjúságon, de a legszebb
férfikoron is, hanem mert túl súlyosnak, túl nehéznek találtam az ifjú görög
hős alakjához. Az egész opera nehéznek, nyögvenyelősnek tűnt. Zsúfolt színpad,
sok szereplő, sötét jelmezek, sok mozgás. A színpad, a díszletek, a jelmezek
alapján bármely Shakespeare dráma alapján írt opera színpada lehetne. A görög
mitológiasem az a kimondott lányregény,
egyik epizódja borzalmasabb, mint a másik, ezt már a gimiben megtanultuk. De
ennyire!!??
Ezért kicsit meglepődtem, mikor Takatsa evvel rukkolt elő,
de eddig nem csalódtam benne, egy próbát megér – gondoltam. A MET felvétel most
sem tetszett, nem is néztem végig, csak emlékeztetőül belepörgettem pár helyen.
De a francia változat elbűvölt. Nem csak az énekesek – nem másolom ide a
nevüket – de a kórus, a zenekar, minden sokkal könnyedebbnek tűnt, pedig a zene
ugyanaz! De más a színpad, jobban megfelel a görögországi műemlékekből ismert
helyszíneknek, mások a díszletek, jelmezek, az egész más benyomást kelt. Sokkal
hihetőbb, sőt élvezhetőbb. Eleinte zavart, hogy a női szereplők egy része
maszkban énekel – azt hittem, a görög drámákban törvényszerű, és szinte a
krónikás szerepét alakító kórus valamiféle értelmezése Aztán a bemutató éve, a 2020
világosságot gyújtott a fejemben. Ez a covid megjelenésének éve, nyilván azért
volt a szereplőkön, de az előadás végén
meghajló alkotók közül is többeken maszk. A hosszantartó, lelkes taps alapján a
közönség is elégedett volt.
Az eredeti francia és a magyar felirat összehasonlításával
nem foglalkozom, ez mások reszortja. Nekem tetszett, érthető volt, követni
tudtam az eseményeket. Számomra ez a lényeg!
Érdekes párhuzamként a Bergen Philharmonic Orchestra félig szcenírozott Parsifal előadása jutott
eszembe – néha kisebb helyeken is lehet gyöngyszemeket találni!
867Momo2023-05-18 22:49:13 [Válasz erre: 864 takatsa 2023-05-18 13:50:06] Ami Kovalik Balázst illeti: Még müncheni főiskolás korában, 1995-ben megrendezte Szegeden a Turandotot. Azóta rendez itthon és külföldön egyaránt. (A wiki szócikkben szereplő rendezések egy jó része a saját munka adaptációja. Tehát pl. a 2001-es schwerini Anyegin ment Miskolcon és Budapesten is. De ilyen a szegedi Turandot (1995) és Mefistofele (1997) is, melyek felkerültek a MÁO-ba. Természetesen mindenhol a helyi erőkkel, és a helyszínre adaptálva.)
Egyrészt nagyon jó dolognak tartom takatsa feliratkészítő szenvedélyét. Mert
tényleg jó, hogy az ember mindenféle műveket nézhet fordítással. Ha nem
csinálja ezt valaki, akkor még évtizedek múltán is pár opera lesz csak elérhető
felirattal. Nemzedékek halnak meg „hülyén”, miközben a műfaj amúgy is egy egyre
szűkebb réteg szórakozása lesz.
Másrészt becsülöm Héterő elmélyülésre, alaposságra és tájékozódásra való
hajlamát, amellyel a fordításait készíti. Komoly fordítást készíteni sok
háttérmunkával jár. (Érdemes elolvasni, hogy a Háború és békét újrafordító Horváth
László miket mesél a munka kapcsán.) *
Egyetértek Laci javaslatával. Össze kéne dolgozni.
Ehhez persze mindenkinek hátrább kéne lépni egyet.
Takatsa fórumtársnak nem megsértődni, ha érkezik egy ésszerű javaslat
valamelyik fordításához.
Héterőnek pedig segítő szándékkal, és nem ledorongoló attitűddel hozzászólni
takatsa munkáihoz. (És nem marakodni, beszólogatni. Onnan látszik ugyanis, hogy valakinek nem csak önzetlen szolgálat, de ego trip is egyben a fórumozás.)
Srácok legyetek barátok! Komolyan. Mindketten fontos dolgot csináltok!
* Bár én fölöslegesnek tartom. Makai ImreHáború és béke fordítása szerintem a
mai napig szuperül működik. Nem kell lecserélni.
(Egyébként van szerencsém hivatásos fordítóval jó kapcsolatot ápolni. Hát
tanítani lehetne azt az óvatosságot, amivel a kontextusukból kiragadott
mondatokat kezeli.)
864takatsa2023-05-18 13:50:06
Héterő és Ladislav Kozlok biztosította kis közjáték után folytatom, ahol abbahagytam. Poulenc három operát szerzett, középső operájának, a Karmelitáknak egy nagyon szép felvételét 2 éve a MET topikban már bemutattam, az Emberi hang három felvételét pedig a napokban. Következzék most Poulenc első operája, a Les Mamelles de Tirésias, amelyet magyarra, kissé eufemisztikusan, Tiresias keblei-re fordítottak. Nekem a kebelről fennkölt dolgok jutnak az eszembe, mint pl. a "honfiúi kebel" vagy a "keservben annyi hű kebel", de itt pontosan az ellenkezőjéről van szó, így nekem legrokonszenvesebb a Tiresias csöcsei fordítás lenne, de talán maradjunk egy köztes megoldásnál, a Tiresias emlői-nél. Mint látjuk, már a cím is megosztó, hát még a tartalom. Ezt a szürrealista dráma-bohózatot Apollinaire írta, és 1917 júniusában a montmartre-i színházban adták elő. Az előadáson a kor nagy művészei (többek között Jean Cocteau, Serge Diaghilev, Léonide Massine, Henri Matisse, Pablo Picasso, Erik Satie) mellett a fiatal Poulenc is a közönség között ült, és jót mulatott, bár akkor még eszébe sem jutott a darab megzenésítése. Egy szürrealista dráma tartalmát elég nehéz kibogozni és néhány mondatban leírni, mindenesetre a darab a baljós és komor, groteszk és ironikus, pajzán és trágár részletek színes kavalkádjaként, egy igazi polgárpukkasztó bohózat volt, a hallgatóságból hangos és önfeledt ujjongást, éljenzést, megbotránkozást és értetlenséget kiváltva. Durván leegyszerűsítve a dráma kettő - többé-kevésbé koherens - gondolatsorra épül: egyrészt kacagtatóan szatírikus és abszurd bemutatása a női egyemgogúsítás köpenyébe bújtatott harcos feminizmus szárnypróbálgatásának, másrészt ebben a vidám játékban fel-felbukkan egy egyáltalán nem vicces, hanem zavarba ejtő és viszolyogtató történet, az I. Világháború poklában Németország és Franciaország között kibontakozó abszurd demográfiai harc, amely a háborús emberveszteséget a szülési kedv fokozásával próbálta pótolni. Apollinaire zsenialitását bizonyítja, hogy ebből a kettő - önmagában talán nem eléggé érdekes - gondolatsorból egy olyan drámát alkotott, amelynek mondanivalója ma is újszerű, friss, és talán aktuálisabb, mint amilyen keletkezése idejében volt.
Poulenc az 1930-as évektől foglalkozott azzal a gondolattal, hogy operát ír Apollinaire drámájából. A költő özvegye jóváhagyásával saját maga írta a librettót, megváltoztatta többek között az évszámokat, és a cselekményt Monte Carlóból Zanzibárba helyezte. A munka többször félbeszakadt, és az opera csak a II. Világháború végére készült el. Az operát 1947. június 3-án mutatták be a párizsi Opéra-Comique- ban. Ez az opera egy igazi opéra comique, a maga nemében egészen egyedülálló XX. századi mű, amelyben a fiatal zeneszerző zseniálisan ötvözte a modern zene és a francia vígopera legszebb hagyományait. A bemutató után 25 évig az opera a tetszhalál állapotában szendergett, majd 1972-ben Párizsban elevenítették fel. Azóta a világ számos helyén játszották, de nem lett annyira népszerú és repertoár darab, mint a Karmeliták.
Magyarországon 2001 nyarán Szentendrén, 2 alkalommal adták elő a művet a Zeneakadémiai hallgatók, zongorakísérettel. Ha jól tudom, ez volt Kovalik Balázs első rendezése. (Egy kedves fórumtársunk - az előadás zongoristája - személyes közlése alapján, a vizsgaelőadás a Városligetben volt, történt egy előadás az Odry színpadon is, majd egy csereprogram keretében, Lipcsében is előadták ).
Ennek az izgalmas és egyedülálló műnek több CD felvétele is megjelent, de szinte hihetetlen, egyetlen DVD vagy más video-formátumban készült felvétele sincs kereskedelmi forgalomban. Viszont találtam egy Mezzo live HD felvételt, ezt hoztam el most nektek. A felvétel a Lyoni Operaház 2010 december 4-ei előadásán készült. Maga az opera, csak a videó 34. percétől látható, de érdemes a videót az elejétől megnézni. Az első 6 és fél percben Serge Dorny, az operaház igazgatója mutatja be a lyoni operaházat. Ez egy lélegzetelállító modern épület, amelyet néhány világjáró fórumtársunk biztos látott a saját szemével is, de nekünk többieknek, ez a bemutató is nagy élményt jelenthet, ráadásul egy igencsak rokonszenves operaigazgató kalauzolásával. Ezt követően előjátékként két művet hallgathatunk meg, amelyek közel állnak Poulenc zenei világához, és ráhangolnak minket a rövidke, alig 1 órás operára. Elsőként Darius Milhaud "Le Boeuf sur le Toit" c. műve, azután Sosztakovics Foxtrottja csendül fel a Jazz Suite No 1-ből, majd a videó 34. percében kezdődik az opera. Az operát egy híres francia rendezőnő, Macha Makeïeff rendezte, és ő tervezte a díszleteket és jelmezeket is. Nagyszerű ötlet volt egy nőre bízni ezt a feminista témájú abszurd opera rendezését, és Macha Makeieff értő humorral, ötletesen oldotta meg a feladatát, egy cirkuszi előadás keretébe állítva a történetet. Ez az előadás jó példa arra, hogy a modern rendezés - tehetséggel, zeneértéssel és alázattal párosulva - mekkora áldás lehet. A dirigens az azóta világhírűvé vált fiatal francia karmester, Ludovic Morlot volt. A főbb szerepeket Hélène Guilmette, Ivan Ludlow és Werner van Mechelen énekli.
863Laci Kozlok2023-05-18 09:42:36 [Válasz erre: 861 takatsa 2023-05-17 18:28:44] Nagyon jo választás. Poulenc ezt a vígoperát Apollinair egyetlen színjátékát zenésítette meg. Ha segít Neked, akkor a Tubuson megtalálhato audio, kották, francia és angol felirat. Usd be
Francis Pulenc-Les mammmelles de Tiresias [ whith score]
862Laci Kozlok2023-05-18 07:58:30 Kedves Takatsa, Hétero - Jobban járnánk ha barátkoznátok, egyutmukodnétek. De hát tortént ami tortént.
Takacsát nagyon tisztelem , hogy annyi sok faradtságot, idot, pénzt áldoz, hogy nekunk, operabarátoknak, oromot szerezzen. Igen, nekem Orom új operákat felfedezni.
Hétero pedig nagyon jo fordít. A Ruszalka fordítás csodálatos. És például a megboldogult Haandel forumtársunk diákkori szlovák versét magyarra fordította és muvészi szinvonalra emelte. Angol.francia.olasz, orosz fordításai tokéletesek. Ezt megtudom itélni, mert ezeket a nyekveket jol ismerem.
én nem ismertem ezt a csodálatos költeményt, köszönet a megismerés lehetőségéért. A becsatolt magyar fordítások mindegyikében éreztem és értettem a hangulatot, a mondanivalót. A műfordítások alkotóinak neve is elgondolkodtatott. Nyilván lehetne ütköztetni, de nem hiszem, hogy ez bárkinek közülük eszébe jutna valaha, pedig ők profik a jó legjobb értelmében. Ahogyan EMBEREK is, a szónak a legjobb értelmében.
Kedves Héterő, nem vagyok éjjeli bagoly, csak most olvastam "nagybecsű" soraidat. Mivel Lujza és én voltunk az aktuális beírók, nem nagy kunszt kitalálni, hogy én lennék a másik rajongó. (amint erre Lujza is rájött, akinek köszönöm védelmező sorait) A "rajongók" számának apadása nem kis részben a Te és a hozzád hasonlók jótékony cselekvésének eredménye. Soha nem voltam spicli, nem is leszek, és soha nem kértem a Szerkesztőktől fórumtárs kizárását, erre irányuló feltevésedet kikérem magamnak! Viszont azon kevesek közé tartozom, akik annak idején szót emeltek néhány fórumtárs hosszabb-rövidebb időre történő kizárása ellen.
Még szerencse, hogy az emberi-hangi gondolatot kiemelted, én ezeket a megnyilvánulásokat nem evvel a minősítéssel jelölném. Középiskolai tananyag volt a különféle korábban használt mértékegységek SI átszámítása,illetve a különböző országokban alkalmazott egységek átszámítása. Én általában nem szoktam lázas lenni, így engem ez a probléma hidegen hagy, de őszintén örülök, hogy jelenleg ennél nagyobb problémád nincs.
De végtelenül felháborít takatsa fórumtárssal szemben tanúsított eljárásod, és az, hogy ebbe másokat is belekeversz. Arra nem gondolsz, hogy evvel hosszú távon önmagadnak is ártasz?
PS. Elég jól elboldogulok a német nyelvvel, és a német nyelvű operalibrettókkal, ennek ellenére sose jutna eszembe vitába szállni a MÁO vagy a Müpa operaelőadásain alkalmazott feliratokkal, csak azért, mert én másként fordítanám le.
Nem tudom, hogy a radiológus Heiner doktor hová küldené a beteget 39, vagy 40 fokos lázzal, de ha gyerekről van szó, akkor biztos vagyok benne, hogy hozzám, vagy valamelyik gyermekgyógyász kollégámhoz.
Az általad incriminált részt, amit voltál szíves a saját fordításodban közreadni, én így fordítottam:
Azt hittem, ha mindet beveszem,
akkor álom nélkül aludnék, és soha nem ébrednék fel.
Örökké aludnék...
Szóval bevettem egy tucatot, forró vízben.
Egyszerre, mindet.
Aztán, ami elmúlt, arról álmodtam.
Amikor felébredtem, az álmomból
sokkal boldog voltam.
De aztán rájöttem, hogy egyedül vagyok...
...a fejem már nem nyugszik a válladon.
Úgy éreztem, hogy tovább már nem élhetek.
A testem könnyű lett és hideg,
nem éreztem a szívverésemet.
De a halál váratott magára.
És mivel rettenetesen gyötrődtem,
egy óra múlva felhívtam Marthát.
Nem volt bátorságom egyedül meghalni.
Drágám...
Hajnali négy óra volt.
A lakását bérlő orvossal érkezett.
39 fokos lázam volt.
Az orvos felírt egy receptet,
és Martha estig velem maradt.
Könyörögnöm kellett, hogy elmenjen,
mivel megígérted, hogy felhívsz engem.
És féltem, hogy nem tudok majd beszélni veled.
Jól vagyok... ne ijedj meg.
Én ott látom a problémát, hogy van néhány librettó fordításod, amit féltő műgonddal elkészítettél. Feltételezem, hogy ezek jól sikerült fordítások, bár - mivel komplett librettóiddal nem találkoztam - ez számomra csak feltételezés. Én - mint már sokszor leírtam - nem librettókat fordítok vagy készítek, hanem meglévő videókhoz készítek magyar feliratot az angol feliratból. Persze próbálok tájékozódni, utánanézni az eredeti librettónak is, de a feliratom gerincét mindenképpen az angol felirat képezi. Én nem vagyok költő, vagy irodalmár, így a librettó-fordítás szempontjából amatőr vagyok. Ezt is többször leírtam, mást sohasen állítottam. Sohasem gondoltam azt, hogy hogy az én fordításaim a legtökéletesebbek. Úgy tudom, hogy te sem vagy költő vagy irodalmár, hanem műszaki végzettségű ember vagy. Ha ez így van, akkor te is amatőr vagy. Így, tehát két amatőr áll - az én értelmezésemben - egymás mellett, a te értelmezéseddel: egymással szemben. A megnyilatkozásaidból úgy vélem, a te alapállásod az, hogy a te fordításod tökéletes, és a fordításodat meg kell védened, az idetévedt amatőrökkel szemben, mint amilyen én vagyok. Emiatt, ha megjelenik egy olyan operához készült magyar feliratom, amely opera librettójával te is foglalkoztál, akkor úgy érzed, hogy lektorálnod kell a feliratomat, össze kell hasonlítanod aprólékosan a sajátoddal, meg kell védened a librettódat tőlem, harcolnod kell ellenem. A saját libretto-fordításodat etalonnak veszed, és az attól való mindennemű eltérést számonkérsz tőlem, harcias hangnemben. Nem tudom, hogy mire jó ez a nagy kardcsörgetés, itt se én, se mások nem törnek a babérjaidra, nem akarják tőled elorozni a dicsőséget, már csak azért sem, mert munkásságodat nem-, vagy csak rövid töredékeiben ismerjük.
Én nem akarok harcolni veled. Én nem ezért, és nem neked készítem a felirataimat, nekem egészen más céljaim vannak. Mindenesetre fel szeretném hívni a figyelmedet arra, hogy egy eredeti műnek számtalan magyar műfordítása lehet, sikerültek, és még sikerültebbek, egy közös ismérvvel: mind az eredeti műtől, mind egymástól jelentősen eltérnek. Itt van a különböző fordításokra egy aranyos példa:
Most jó fél évig csend volt, nem volt ebben a topikban veszekedés, már-már fellélegeztem, azt hittem, hogy megnyugodtak a kedélyek. De úgy látom, csak arról volt szó, hogy olyan feliratokat tettem közzé, amelyekkel nem kereszteztem a te alkotói tevékenységedet. Mivel én főleg kortárs- barokk- vagy elfeledett operákhoz készítek feliratot, ezért jó eséllyel elkerüljük egymást, de ha mégis találkozunk, akkor kérlek, próbálj magadon uralkodni és próbálj bennem nem ellenséget látni. Én nem akarlak téged legyőzni, megfélemlíteni vagy nevetségessé tenni, nem akarom a tevékenységedet, a fordításaidat kritizálni, hanem a körülményekhez képest békességben szeretnék élni. Kérlek, te is erre törekedj.
Kedves Héterő, ha a védő amazonok közé engem is besorolsz, de azt hiszem, látatlanban mondhatom Klára nevében is ugyanezt, hogy kikérem ezt az inszinuációt egyszer és mindenkorra! Életemben nem jelentettem fel senkit sehol, sohasem voltam spicli, és eléggé sajnálatos, hogy takátsa fórumtárssal való személyes rivalizációd miatt gátlástalanul belekötsz bárkibe!
Engem ugyan nem izgat, hogy 39 vagy 40 fokról beszéltek, bár lehet, hogy neked nincs ennél fontosabb, de kár a maradék renomédat is tönkretenni ilyen ocsmány módon.
855takatsa2023-05-09 11:22:49 Kedves Klára, Lujza, köszönöm a támogatást, nincs okom az elkeseredésre, és persze, folytatom, amíg lehet. A célom bebizonyítani azt, hogy az opera egyáltalán nem halott műfaj, mint azt sokan hiszik, halottá éppen azok a sznobok kívánják tenni, akik csak arra a tucatnyi repertoár darabra hajlandóak elmenni, amit megszoktak, és amelyek unos-untalan ismétléséért folyamatosan siránkoznak. Valóban volt egy megtorpanás az operában, a XX. század közepétől, amikor a zeneszerzők elfordultak ettől a műfajtól, és alig született új, kortárs alkotás. De vegyük észre, hogy ennek vége, és az opera, mint műfaj újra élő lett, hiszen a nagy operaházakban egymást érik az új művek bemutatói. A másik nagy merítés pedig a barokk operákból van, amelyek kimeríthetetlenek, és harmadsorban pedig elő-előjön néhány elfeledett, de felújításra, újrahallgatásra érdemes darab. Hát ez a célom, hogy minél több komolyzene-kedvelőt ráébresszek arra, hogy mennyi érték van a régi-zenében, és milyen izgalmasak a szemünk láttára születő új operák. Be-becsúszik persze egy-egy "kommersz" darab is, de a fő célom a fent vázolt hármas megismertetése.
Kedves T, ne keseredj el kérlek, és ne hagyd abba, amit csinálsz! Az angol vagy amerikai mértékegységek átszámítása mindig probléma, akár területmérték, akár sebesség, vagy űrtartalom az esedékes, újabban az import élelmiszerek csomagolásain találunk érdekes számtani feladványokat, nem hiszem, hogy bármely vásárló annak alapján választja ki amit vesz!
Szerény véleményem szerint nincs az a DVD - bármely nagynevű kiadó által forgalmazott legyen is - amin a librettó teljes felirata szerepel! (nem ok nélkül adják melléje azokat a kis füzetecskéket, melyekben a librettó szövege van benne eredeti nyelven és esetleg még angolul, valamint az opera tartalma több nyelven!) Ha így lenne, nem győznénk olvasni, és nem tudnánk a látványra és a zenére koncentrálni! Néha úgy hallgatok Wagnert, hogy belekukkantok a librettó szövegébe, elsősorban önkontroll miatt. De ez csak akkor válik be, ha egyetlen szereplő énekel egy áriát, és érthetően énekel. Ha többen énekelnek, ami egy operában elég gyakori, akkor ez már lehetetlen! Hogyan lehetne ilyen esetben a librettó szövegét feltüntetni??
A MÁO és a Müpa (hogy csak ezt a kettőt említsem) operaelőadásainak magyar felirata sem azonos, mert nem ugyanaz az ember készítette a műfordítást! (akinek ehhez külön magyarázat kell, az keresse elő a gimnáziumi magyar irodalom könyvet, vagy olvasson el egy közismert verset vagy színdarabot két változatban)
Én rendszeresen letöltöm és megnézem az általad magyar felirattal ellátott operákat, és még a "kívülről tudott" repertoár.műveknél sem ért csalódás egyetlen alkalommal sem. Ha azt mondom, hogy német nyelvű opera esetén esetleg tudtam volna más szöveget kreálni, ez nem kritika és nem is nagyképűség, hanem a nyelv sokszínűsége és az a tény, hogy én Én vagyok, és nem Te. De sose jutna eszembe korrektort játszani. Az általam nem ismert, és nem egy esetben sokak által nem ismert operák esetén pedig hálás vagyok a megismerés lehetőségéért. Korábban már írtam ilyesmit, csak meg tudom ismételni: nem kötelező olvasni, elég az operát nézni, hallgatni és élvezni!
853lujza2023-05-09 01:07:26 [Válasz erre: 852 takatsa 2023-05-08 17:07:19] Valószínűleg nem is tudjuk eléggé megköszönni a munkádat! Lehet, hogy nem mindig tökéletes, de mikor az valaki vagy valami?
Előzőhöz kiegészítés: A Felicity Lott féle, saját DVD-ből dolgoztam, mivel azon volt angol felirat is. A magyar feliratot, ennek az angol feliratnak az alapján készítettem, mindhárom válátozathoz. Az angol felirat ezt tartalmazta:
232
00:22:48,033 --> 00:22:50,228
I had a temperature of a hundred and two
Én ezt a 102 fok Fahrenheitet konvertáltam át Celsiusba, amely 38.888888889. Ebből lett a 39 C. Úgy gondolom, hogy érdemben nem változtatja meg a cselekményt az, hogy a főszereplőnek 39 vagy 40 fokos láza volt. Tudom, hogy Héterő 2015-ben, a Miskolci Fesztiválra fordította ezt a librettót, így ebben az esetben van konkrét összehasonlítási alapja. Már többször írtam, hogy én DVD feliratokat fordítok, nem librettót, amely nyilván teljesebb és pontosabb. A feliratoknál a könnyű olvashatóság biztosítására mennyiségi határ van (két sor, soronként kb. 40 karakter), emiatt gyakran kompromisszumot kell kötni. Mindig igyekszem, hogy a konkrét videó élményét tükrözze, illetve adja vissza a magyar felirat. Nem vagyok műfordító, nálam hobbi a felirat készítés, biztosan vannak, akik sokkal szakszerűbben tudnák ezt csinálni, csak az a probléma, hogy nem csinálja senki, a kurrens opera-videókhoz egyszerűen nincs magyar felirat, különösen nem a kortárs művekhez. Így joggal állíthatom, hogy a tevékenységem hiánypótló. Az elmúlt időszakban csaknem 100 feliratot osztottam meg az érdeklődőkkel. Lehet ennek örülni, vagy lehet kekeckedni, fanyalogni, kinek-kinek szándéka- és vérmérséklete szerint. Én köszönettel veszek minden visszajelzést, Héterőét is, hiszen mindenből lehet tanulni, és az ember arra törekszik, hogy folyamatosan javuljon munkájának a minősége.
851takatsa2023-05-07 20:18:12 [Válasz erre: 850 Héterő 2023-05-07 18:58:01] Köszönöm az észrevételt és azt, hogy foglalkoztál a három felvétellel. Több feliratból dolgoztam, leginkább angolból, az egyik feliratban a láz nem Celsiusban, hanem Reaumur-ben volt megadva, átkonvertáltam. Meg tudom majd nézni, hogy pontosan honnan vettem ezt, ha fontos, de most ügyelek, és nincs nálam az anyag. Remélem, hogy ezek az apróbb pontatlanságok nem gátolnak meg a fantasztikus felvételek élvezetében. De jövő héten jönnek a Tiresias csöcsei, na, az kacifántosabb ügy lesz. :)
850Héterő2023-05-07 18:58:01 [Válasz erre: 847 takatsa 2023-05-06 12:17:15] Vajon a J'avais plus de quarant'! -ból hogyan lett 39°-os láz, az rejtély, hiszen itt "40 fölött" hangzik el. De a kutyát hamisan vádolni végképp illetlen dolog: szegény jószág NEM harapta meg a gazdit! Un peu plus, il me mordrait. = Kis híja, és megharap.
849Klára2023-05-07 12:54:36 [Válasz erre: 848 lujza 2023-05-07 01:11:08] Ebben igazad van, de sajnos Amerikában ez meglehetősen elterjedt gyakorlat. Ami az én európai szememnek és ízlésemnek eléggé morbid, erre utaltam,
848lujza2023-05-07 01:11:08 [Válasz erre: 846 Klára 2023-05-06 09:43:33] Félreértettél, én nem az operára gondoltam, hanem a valóságra. Ott nem kötelező végignézni a kivégzést.
847takatsa2023-05-06 12:17:15 [Válasz erre: 840 takatsa 2023-05-03 12:25:39] Kozlok Laci barátom privátban figyelmeztetett, hogy hibásan szerepel leírásomban a Poulenc opera címe. Tehát helyesen: La voix humaine. Köszönöm a kiigazítást, és elnézést kérek a helyesírási hibáért.
846Klára2023-05-06 09:43:33 [Válasz erre: 845 lujza 2023-05-06 00:53:51] Igazad van, mozifilmben nem kötelező megnézni, de ebben az operában meg kellett nézni. Ez volt a finálé. a katarzis, a halálraítélt végső megbékélésének és az őt a végsőkig elkísérő nővérnek a búcsúja. Közben természetesen még szólt a zene, és mind a férfi, mind DiDonato arckifejezésének változásai sok minden szavakkal nehezen elmondhatót kifejeztek.
845lujza2023-05-06 00:53:51 [Válasz erre: 844 Klára 2023-05-05 19:40:47] Engem is nagyon megdöbbentett, amikor egy filmben először láttam ilyet. Nagyon amerikai. De, gondolom, nem kötelező megnézni.
A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.