Bejelentkezés Regisztráció

Kedvenc felvételek


Téma ismertetése: lemezek, filmek, vélemények

1119 takatsa 2023-12-27 09:24:31 [Válasz erre: 1117 Laci Kozlok 2023-12-27 03:29:34]
Én nem az "angol nyelv-féle fordításokra" hivatkoztam, hanem az angol nyelvű magyarázatra, tehát arra, hogy a kétféle fordítási lehetőségből miért inkább az "időt"  kell használni, mint az "órát". Amúgy - ha esetleg elkerülte a figyelmedet - megismétlem, megadtam a találó magyar fordítást is, a "Pásztorórát", amely címen Budapesten játszották a művet. Az, hogy Pozsonyban milyen címen játszották a művet,  nem érv, és teljesen indifferens. Ha megnézel egy francia szótárat, akkor láthatod a "heure" szó jelentéseit. Természetesen jogod van a francia címet másképpen fordítani, de ahhoz nincs jogod, hogy nagyon rossznak minősítsd az én cím-fordításomat, különösen akkor, ha semmi sem támasztja alá az állításodat.  Azt írod, hogy ha te feliratot készítenél, akkor különös figyelmet szentelnél a mű elnevezésének. Nem tudom, hogy te milyen nyelvű feliratot készítenél, de a magyar felirat készítéséről lebeszélnélek. Mert ahhoz, hogy feliratot készítsél, vagy "nyelvészként" kritizáld, és sommásan elítéld a másik ember munkáját, sokkal jobban kellene tudnod magyarul. Én a te írásaidat nagyon nehezen tudom megfejteni, mert szinte az érthetetlenségig hemzsegnek a hibáktól. Nézzük pl. a tegnapi kritikádat:  A Ravel opera  címe fordítása nagyon rosz - nem az idorol / le temps/  de az orárol van szo. Túl azon, hogy iszonyatosan idegesítő, hogy hol használsz ékezeteket, hol nem, ez az egyetlen modat hemzseg a hibáktól. Itt van pl. a "rosz" szó. Amikor én általános iskolás voltam, akkor még osztályzatokat kaptunk, és a tanítónéni másodikban mindenkinek kiosztotta az egyest, aki a "rossz"-t egy "sz"-szel, vagy a "lesz"-t két sz-szel írta, erre a két szóra nagyon háklis volt. És vajon mit jelent ez? "A Ravel opera címe fordítása"? Nem tudom, hogy a szlovák nyelvben van-e birtokos szerkezet, de a magyarban van:. A megfejtés: A Ravel opera címének a fordítása. És a "de" szócska használatával is vannak gondok, mert a "nem az idorol / le temps/  de az orárol van szo" mondatrészben a "de" helyett "hanem"-et kell használni. És ez nemcsak a magyar anyanyelvűeknek evidens, hanem azoknak is, akik szervezett körülmények között tanulják a magyar nyelvet. A "de-hanem" használatáról itt olvasgathatsz angolul. És mi lehet az az "ORAMESTER". Ezt mifelénk órásmesternek mondják. Ezeket a példákat csak azért hoztam fel, hogy bizonyítsam: a magyar tudásod hiányos és csekély, és semmiképpen nem elégséges ahhoz, hogy fordítási kérdésekben tévedhetetlen orákulumnak állítsd be magadat.  Sohasem állítottam azt, hogy az én fordításaim tökéletesek, nyilván sok hiba van bennük, és köszönettel fogadok minden olyan kritikát, amelyet a javító szándék vezérel, de esetedben sohasem ez volt a szándék. 
Szóval, kedves Ladiszláv, remélem, hogy mostani kis írásom bizonyítja, hogy kötözködni, "nyelvészkedni" a másik embert kritizálni, lejáratni nagyon könnyű. Sokkal nehezebb valami saját produktumot letenni az asztalra, azzal a szándékkal, hogy örömöt szerezzünk másoknak. Többször kértelek már itt a fórumon és magánban is, hogy ne kötözködj, ne járass le engem - változatlanul ez a kérésem.

1118 Edmond Dantes 2023-12-27 08:46:12
A Pàsztoròra roppant szellemes ès kifejező cìm ebben az esetben. Legfeljebb az a gond vele, hogy a mai fiatal sőt közèpkorosztàly sem tudja, mit jelent ez a szò. Viszont ùgysem ismerik Ravel operàjàt, sőt magàt Ravelt sem max. a Boleròt, azt sem koncertteremből, legfeljebb egy Màga- vagy Rieux-koncertrôl, màr ha jàtsszàk e nagy művèszek. Ugyan mi az, hogy "spanyol idő"? Ezt meg mèg talàn maguk a spanyolok/franciàk sem tudjàk, de egy spanyolos/franciàs fòrumtàrs talàn ràmcàfol.

1117 Laci Kozlok 2023-12-27 03:29:34 [Válasz erre: 1116 takatsa 2023-12-26 22:55:33]
Én, ha feliratot készítenék akkor kulonos figyelmet szentelnék a  a mu  elnevezésének.  Ne hivatkozz  az angol nyelv-féle fordításokra.   SPANYOL ORÁK, nem IDOK.
Ugye te is látod a kulombséget.  Ezt a  egyfelvonásost Pozsonyban is adték elo -
ŠPANIELSKE  HODINY  címmel 2017-ben. Ez  nem kotozkodés számomrol.
E mu vígopera, nem bolcsész  traktátum.  / lásd az ORAMESTER  figuráját/       

1116 takatsa 2023-12-26 22:55:33 [Válasz erre: 1115 Laci Kozlok 2023-12-26 21:49:16]
Én, ha feliratot készítek, akkor a lehetőségeim szerint megpróbálok utánanézni a műnek. Ezt tettem most is, így neked is ezt ajánlom. Ezt találtam. A címmel, illetve a cím fordításával kapcsolatos részt ide másolom: 
The title can be translated literally as "The Spanish Hour", but the word "heure" also means "time" – "Spanish Time", with the connotation "How They Keep Time in Spain".
Nem is tudom, hogy már hányszor kötözködtél ebben a topikban az opera-címek fordításán, és nyitottál hosszantartó, meddő vitát. Lehet, hogy most is ez a szándékod, de én ebben nem kívánok partner lenni. Így inkább ünnepélyesen elismerem, hogy amint írod, "A Ravel opera címe fordítása nagyon rosz (!)"  Én mindenkinek örömöt szeretnék szerezni, különösen karácsonykor, így számodra ez az elismervény az ajándékom. Remélem, boldog vagy vele. 

1115 Laci Kozlok 2023-12-26 21:49:16 [Válasz erre: 1110 takatsa 2023-12-25 17:44:29]
Neked is szép Karácsonyt kívánok.
A Ravel opera  címe fordítása nagyon rosz - nem az idorol / le temps/  de az orárol van szo.

1114 takatsa 2023-12-26 17:53:10 [Válasz erre: 1113 Klára 2023-12-26 15:55:07]
Kedves Klára, örülök, hogy tetszett a két kis opera. Ravel egy csodálatos zeneszerző, és ha nem tör rá az a szörnyű betegség, akkor még sokmindent alkothatott volna, talán még operákat is. Az én igazi kedvencem a G-dúr Zongoraverseny, amikor először hallottam, a Bartók rádióban, éppen vezettem, és meg kellett állnom az út szélén, annyira lenyűgözött. Nem tudom, hogy van-e ennél szebb zene. Érdemes meghallgatni Zimermannal és Boulezzel, itt van kedvcsinálónak a második tétel.

1113 Klára 2023-12-26 15:55:07 [Válasz erre: 1110 takatsa 2023-12-25 17:44:29]
Kedves Takatsa!
Hálás köszönet a karácsonyi megduplázott meglepetésért! Igen, Glyndebourne-ban valóban tudnak valamit, ezt már több feltöltésed, több általad  megismert opera alapján megállapíthattuk, megállapíthatták az érdeklődők! Ravel zenekari műveiből párat sokan ismerünk, a lelkes opera- illetve balettkedvelőknek a Bolero név hallatán is eszébe jut pár feledhetetlen élmény. De hogy Ravel operát is írt, ez számomra nagy meglepetés!
Neked is áldott karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kívánok, abban a reményben, hogy jövőre is lesznek csodás felfedezéseid!

1112 takatsa 2023-12-26 14:15:32 [Válasz erre: 1111 Búbánat 2023-12-26 12:59:13]
Köszi szépen a kiegészítést. 

1111 Búbánat 2023-12-26 12:59:13 [Válasz erre: 1110 takatsa 2023-12-25 17:44:29]

Kedves takatsa!

A Házy Erzsébet topikba írtam egykor (1399. sorszám) az alábbi ismertetést Ravel gyermekoperájáról - és annak rádiófelvételéről -, érdemesnek találom ide áthozni, kapcsolódóan a most belinkelt DVD-felvételről /Ravel:  L' enfant et les sortilèges/  megosztott ajánlásodhoz:

Maurice Ravel (1875—1937): A gyermek és a varázslatok /L’Enfant et les Sortiléges – 1925, Monte Carlo/  

Egyfelvonásos balett-opera (fantaisie lyrique) – „lírai fantázia”

A Rádió Dalszínházának teljes felvétele – magyar nyelven (1964)

Magyarra fordította: Raics István

Km. az MRT Szimfonikus Zenekara, Énekkarra (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Gyermekkara (karigazgató: Botka Valéria)

Vezényel: Lukács Ervin

Rendező: Ruitner Sándor

Szereposztás:

A gyermek – Házy Erzsébet

Az anya; A kínai csésze; A szitakötő – Komlóssy Erzsébet

A tűz; A hercegnő (királykisasszony); A csalogány – László Margit

A cica; A mókus – Sándor Judit

A kis fotel; A bagoly – Andor Éva

A denevér; A pásztorlány – Berdál Valéria

A pásztor – Barlay Zsuzsa

A teáskanna – Réti József

A kis öregember; A béka – Palcsó Sándor

A falióra; A kandúr – Bende Zsolt

A nagy fotel; A fa – Radnay György

Ruitner Sándor zenei rendezőt idézem, aki a Rádió Dalszínházának „tótumfaktuma” volt egykor, és ennek az egyfelvonásos gyermekoperának a felvételénél is ott „bábáskodott”: „Házy Erzsébetnek itt egy szófogadatlan csínytevő kisfiút kellett megszemélyesítenie, akit egy csodatévő tündér varázslatának köszönhetően a megrongált tárgyak, bútorok leckéztetnek meg, tanítanak móresre. Szerette ezt a szerepet azért is, mert a cselekmény egyedül az ő számára kínált sokszínű játéklehetőséget. Hazy Erzsébet a Gyermek (mezzoszoprán hangra komponált) szerepét énekelte hangszalagra a Rádió mikrofonja előtt.”

Igazán több adatom nincs is erről a rádiófelvételről. Utána néztem a mű fontosabb paramétereinek: Colette (Sidonie-Gabrielle Colette 1873 – 1954 íróként használt neve) azonos című verse volt a szövegkönyv előzménye. Egyfelvonásos balett-opera (fantaisie lyrique) A cselekmény Normandiában játszódik, a színhely egy átlagos család otthona, a XX. század elején. Colette kiváló librettójának köszönhető, hogy Ravel igen népszerű gyermekoperát írt, ami felnőtteknek is tanulságos és gyönyörködtető. A cselekmény egyszerű: A gyermek (mezzoszoprán) rossz és neveletlen, sok gondot okoz anyjának (alt). „Mindegy nekem” lehetne a gyerek rosszcselekedeteinek mottója, de a Colette-Ravel-i világban a bűn nem marad büntetlen. Sorra fellázadnak a tárgyak, játékok, állatok a rossz kisfiú ellen. Először a két karosszék lép sztrájkba (szoprán és bariton), nem tűrik tovább a gyermek rosszaságát. Az óra (basszus) már-már a legszorosabb értelemben véve ütni kezd, mármint a gyereket kezdi ütni, aztán a kínai teáscsésze (koloratúr szoprán) zsörtölődik, pásztorok és pásztorlányok (alt-szoprán), egy királykisasszony (szoprán) lépnek elő a megrongált képeskönyvből, egy kis öregember (tenor) ellenséges „csapatok” élén közeledik. A gyermek a kertbe menekül. A legszebb természetzenékkel csábít Ravel kertje, de az állatok (a kandúr, a cica, a béka, a mókus, a szitakötő, a csalogány, a denevér, a bagoly), amelyeket a gyermek megkínzott, fellázadnak, s a rossz fiú először életében fájdalmat érez. Ami nem sikerült az édesanyának, az sikerült most a fellázadt tárgyaknak és állatoknak: a gyermek megjavul! Együtt hívják a mamát, aki egy jó kisfiút ölelhet magához. Nagy létszámú zenekar, külön zongora, sok speciális hangeffektus (harangsor, óraütés, xilofon, ütők, távolból hallatszó vonítás); kis létszámú gyermekkar (a számok, fák, a tapéta mintájának pásztorai); közepes létszámú tánckar. Ravel a tárgyaknak és az állatoknak származásukhoz, ill. „jellemükhöz” illő, pompás és jellegzetes dallamokat írt, és amit a hangszerelés terén nyújt, taktusról-taktusra tanítani kellene. Winkler Gábort idézem még: a mű zenéje sziporkázóan szellemes. Lendületes, sok táncos elemet (a fotel és a párnásszék sarabande-ja, a teáskanna és a kínai csésze foxtrottja, a békák tánca, a számok tarantella ritmusú táncai stb.) tartalmazó, bő lehetőséget kínálva a szereplőknek hangjuk, felkészültségük, énektechnikájuk csillogtatására. Helyenként, mint a teáskanna és a csésze már említett kettősében („Keng-ça-fou, Mahjong”) a musical határait súroló elemekkel találkozhatunk.

Magyarországon 1999. május 30-án, a Budapesti Kongresszusi Központban játszották először a művet, koncertszerű előadásban. Kocsis Zoltán vezényelte a Nemzeti Filharmonikus Zenekart. A főbb szerepeket Gémes Katalin, Bokor Jutta, Kolonits Klára, Schöck Atala és Gulyás Dénes énekelte. Az előadásból a Németországban élő világhírű rendező, Darvas János irányításával televíziós felvétel is készült. Örömmel töltene el, ha végre a Magyar Rádió ismét műsorra tűzné az 1964-ben felvett teljes operát – benne Házy Erzsébettel és a többi közreműködő énekessel, muzsikussal!


1110 takatsa 2023-12-25 17:44:29
Hála Istennek ebben az évben is eljött Karácsony (áldott, boldog, békés, kellemes) ünnepe, és ha már túljutottunk a kalács- bejgli- pulyka sütésen, megfőtt a halászlé megevődött minden és már a rokonok is hazamentek, akkor huppanjunk a fotelbe-székbe, és ejtőzésnek nézzük meg Ravel összes operáját. Nem kell megijedni, Ravel összesen két operát írt, és ezek is nyúlfarknyi, bájos operácskák, az egyik 52 perces, a másik pedig 48 perces, még együtt sem érik el egy közepes olasz- vagy német opera hosszúságát. Node, mint annyi minden másban, itt sem a hosszúság a lényeg, hanem a minőség. A minőséggel pedig nincs semmi probléma, ezek az ifjúkori művek Ravel zenéjének gyöngyszemei, és minden szépség megtalálható bennük, amiért mi szeretjük Ravelt, az impresszionizmust, a francia zenét, az operát, vagy csak egyszerűen magát, a zenét.

Ravel első operája a L'heure espagnole (Spanyol idő / meghonosodott magyar címe: Pásztoróra), amelynek bemutatója az Opéra-Comique-ben volt 1911. május 19-én. Ez egy igazi vígoperácska, amely a 18. századi Spanyolországban, egy órásmester műhelyében játszódik. Az órásmester kiteszi a lábát a házból, és bővérű felesége azon nyomban fűvel és fával próbálja megcsalni. De a félrelépés csak sok bohókás jelenet után,  nagyon-nagyon nehezen jön össze, pedig vállalkozó akad bőven, egy költő, egy bankár és egy öszvérhajcsár személyében. Hogy ki lesz a befutó, azt sejthetitek. A végső tanulság pedig ez:
A szerelemben az a legfontosabb,
ha tettre kész és hatékony vagy.
És mindig eljön az a pillanat,
amikor az öszvérhajcsár bizonyíthat.
Az opera viszonylag gyorsan eljutott hozzánk, 1928-ban 8 előadásban, majd az 1962-es felújítás alkalmával (kettős szereposztásban) 12 alkalommal játszották az Operaházban. Azután a néma csend - mondhatnánk -, bár 1988-ban született egy TV-film, amit sajnos sohasem láttam, és nem is tudom, beszerezhető-e valahol. 2009-ben Szegeden adták elő, egy Bohuslav Martinů operával párban. 2021 májusában aztán majdnem felvirradt a nagy nap, mert a Kolozsvári Magyar Opera előadásában láthattuk volna a két Ravel operát, 5 előadásban, de az előadások sajnos elmaradtak.

Ravel második operája , a L' enfant et les sortilèges (A gyermek és a varázslatok) csaknem hat évig készült, és bemutatója 1925. március 21-én volt a Monte Carlói operában.  A művet Ravel lírai fantáziának nevezte, és ez a kis opera az érett zeneszerző egyik legmegkapóbb alkotása.  A sokszereplős mű apró, 2-3 perces miniatűrök füzére, amelyek elképesztően változatos stílusúak, kis áriákkal, kórusokkal, zenekari betétekkel, balettal-tánccal tarkítva. A barokktól a XX. századi Gershwinig mindent hallhatunk, megcsodálva Ravel kimeríthetetlen ötletességét és káprázatos hangszerelését. A történet itt is nagyon egyszerű:  egy kisfiú nem akarja elkészíteni a leckéjét, emiatt mamája bezárja a szobájába (igen, a 100 évvel ezelőtti sötét középkori módszerek). A kisfiú dührohamában tör-zúz a szobájában, majd a padlón elalszik. Álmában megjelennek előtte először a tönkretett bútorok, majd a kert fái, állatai, amelyek a kisfiú vandalizmusa következtében sérültek meg. Ez egy igazi tanmese, és a tanulság sem marad el.

Én ezt a két mókás-bohókás, habkönnyű, kacagtató és elgondolkoztató pici remekművet hoztam most nektek. A két mű fantasztikus előadása (Glyndebourne 1987, London Philharmonic Orchestra, Simon Rattle) DVD-n is megjelent, ebből a DVD-ből készítettem a magyar feliratos videókat.  Többen panaszolták, hogy túl bonyolult és időigényes letölteni a videóimat, és a VLC playerrel sincsenek tisztában. Ezért most, kivételesen, egy hetes időtartamra, a youtube-on is elérhetővé teszem a két operát, magyar felirattal.
Ravel: L'heure espagnole             Ravel:  L' enfant et les sortilèges
Ha valaki le akarja tölteni a videókat, akkor azt ne a youtube-ról tegye, hanem jobb minőségben, a szokásos módon, három hétig, innen tölthető le a két Ravel opera.
Vidám karácsonyt!

1109 takatsa 2023-12-21 16:41:30 [Válasz erre: 1103 lujza 2023-12-21 01:13:36]
Kedves Lujza!
Ezt olvastam az Amazon értékelés-rovatában Corigliano Versailles szellemei c. operájáról:
"Amikor megkértem John Coriglianót, hogy dedikálja a CD kísérő füzetét, megkérdezte, hogy valóban szeretem-e ezt az operát. Azt válaszoltam, hogy a műve, a tíz kedvenc operám közé tartozik... Corigliano ezt válaszolta: Tizenhárom évet adtam az életemből, hogy megírjam ezt az operát. Mit gondolsz, megérte?"
Hogy megérte-e, ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie, aki megnézi ezt az operát. Az én válaszom mindenesetre az, hogy egy "Jaj"-nál sokkal, de sokkal többet ér.

És kedves Mindenki!
A MET 1983-ban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. 1980-ban Coriglianót, az olasz származású, neves amerikai zeneszerzőt kérték meg, hogy szerezzen egy, a jubileumhoz méltó operát. Corigliano, aki ekkor már dolgozott a darabon, elvállalta a felkérést, de a határidőn túl, még hét évig tartott, amíg sikerült befejeznie az operát. Az opera premierje 1991. december 19-én volt a MET-ben, James Levine vezényletével, a kor leghíresebb énekeseinek közreműködésével (Teresa Stratas, Håkan Hagegård, Renée Fleming, Graham Clark, Gino Quilico és Marilyn Horne, stb.)

Csak tippelni tudok, hogy milyen szempontok lehettek a MET elvárásai, talán ilyesmik, mint hogy legyen a jubileumhoz méltó nagyszabású, látványos, mozgalmas, pazar kivitelű, a sok-sok vezető énekesnek adjon "főszereplői" lehetőséget, tükrözze az elmúlt száz év előadásainak mozgalmasságát és sokszínűségét, legyen egyszerre gondolatébresztő és könnyed, tragikus és komikus, kacagtató és megríkató, legyen benne öröm és bánat, hősiesség és aljas árulás, líra, misztikum, szerelmes sóhajok, és legyen tanulság, katarzis, és - amennyire lehetséges - hepiend is. Legyen a MET 100 éves működésének ékköve, az operák szintézise, legyen egyszerre Mozart, Rossini, Verdi, Strauss, régi és modern, de legfőképpen legyen amerikai.

Corigliano valami ilyesmire vállalkozhatott, egy igazi "lehetetlen küldetés"-re. És most itt van ez az egyszerre zseniális és zavarbaejtő mű, amit alkotott. Már a története is rendkívül bonyolult és szerteágazó, egyszerre több idősíkon futó. Talán a legjobb módszer az, ha a cselekményt nem kívülről, hanem a belső magjából kiindulva próbáljuk megfejteni. És ez a belső mag, a színház a színházban, nem más, mint egy többé-kevésbé Mozart stílusában megírt Figaro opera. 

Talán nem mindenki számára ismert, hogy Pierre Beaumarchais nemcsak a Sevillai borbély és a Figaro házassága c. színművet írta - amelyekből aztán csodás operák születtek -, hanem a Figaro triológiának volt egy harmadik darabja, a Bűnös asszony című, amelyet Beaumarchais 1792-ben írt. Ez a dráma az előző kettőnél kevésbé vicces és így kevésbé népszerű, éppen ezért Corigliano művéig nem született az idők viharát kiálló feldolgozása. A történet Figaro házassága után 20 évvel kezdődik. Húsz év nagy idő, mind Almaviva, mind Figaro házassága alaposan erodálódott. Almaviva felesége, Rosina, 20 évvel ezelőtt Cherubinóval félrelépett, és ebből Rosinának egy Léon nevű gyermeke született. Almaviva a gyermeket nem ismerte el sajátjának, de se feleségét, sem felesége gyermekét nem űzte el, és évek óta azon gyötrődik, hogy mit tegyen. Persze Almaviva sem makulátlan, neki is született egy ismeretlen hölgytől egy lánya, Florense, aki szintén az Almaviva-házban nevelkedik. Almaviva barátjának,  Bégearss-nak szánja a lányát, de persze ember tervez Isten végez, Florense és Léon egymásba szeretnek. Bégearss egy rosszfiú, nem szereti Florense-t, csak a tervezett frigy által Almaviva vagyonához akar hozzájutni. Sok megpróbáltatás után az opera hepienddel ér véget, Bégearss hoppon marad, Léon és Florestine összeházasodnak, Almaviva és Rosina kibékülnek, és mindenki él boldogan, amíg meg nem hal.

És most lássuk a Corigliano operát.  A helyszín téren és időn túli, kisérteties, és ebben a térben mászkálnak-röpködnek a szellemek: Versailles szellemei. Sok kóválygó szellemet láthatunk itt, a hajdani francia arisztokrácia szellemeit, köztük egy kalapos nőt, XVI. Lajost, akit a forradalomban lefejeztek, feleségét, a szintén fejét vesztett Maria Antoniette-t és magát Beaumarchais-t is, a Figarók íróját. Többé-kevésbé minden szellem meg van elégedve a helyzetével, kivéve Antoniette-t, aki állandóan kesereg, élni, újra élni akar. Beaumarchais, aki nem is egészen titokban, szerelmes Antoniette-be, elhatározza, hogy segít a királynénak. Ír számára egy operát, azért, hogy az opera szereplői, megváltoztatva a történelmet, még lefejezése előtt kiszabadíthassák a királynőt, és új életet adjanak Antoniette-nek. Felgördül hát a színház a színházban aprócska függönye, és kezdetét veszi a harmadik Figaro, Maria Antoniette Figarója. Figaro nem változott, ugyanolyan vicces és csélcsap, mint az előző részekben, igazi ezermester, mindenhez ért és semmihez sem, menekül hitelezői, szerelmei, zabigyerekei, munkaadója elől. Szemelvényeket kapunk Rosina és Cherubino történetéből, majd megjelenik Almaviva, aki Maria Antoniette nyakláncát megkapva esküt tesz, hogy a nyakláncot az angol nagykövetnek eladja, és az érte kapott pénz segítségével Maria Antoniette-t kiszabadítja és az Újvilágba menekíti. Almaviva a tervezett tranzakciót Szulejman pasa fogadásán akarja nyélbe ütni, ahol az angol nagykövet is jelen lesz. A tervről tudomást szerez Bégearss, Almaviva barátja és Florense várományosa, aki elhatározza, hogy nemcsak megszerzi a nyakláncot, hanem a forradalmároknál fel is jelenti Almavivát, hazaárulás miatt. Tervét és hitvallását az opera egyik legemlékezetesebb áriájában, a Féreg-áriában foglalja össze. Bégarss és szolgája beszélgetését a spanyolfal mögött gubbasztó Figaro és Susanna kihallgatja, és elhatározzák, hogy Bégearss tervét megakadályozzák. Szulejman pasa estjén sikerül Figarónak megszereznie a nyakláncot és megszökik vele.  A Beaumarchais által írt libretto szerint Figarónak vissza kellene adnia a nyakláncot Almavivának, de Figaro, miután megtudja, hogy a nyaklánc a királynő menekülését szolgálná, erre nem hajlandó. A megírt szövegtől elszakadva önállósodik, a királynőt nem szereti, érte semmit sem akar tenni, a nyaklánc árát a saját javára kívánja felhasználni. Beaumarchais kétségbeesett lépésre szánja el magát, hogy a történetet visszaterelje a helyes mederbe, belép a saját operájába. Bemutatva a királynő törvényszéki tárgyalását, Figarót sikerül jobb belátásra bírnia, de nem számol azzal, hogy az operába belépve, elveszíti azt a hatalmat, amelyet a darab írójaként élvezett, ő is csak egyszerű szereplővé válik, így nem tudja a történések menetét befolyásolni. Beaumarchais színrelépésével az eddig elkülönült, két idősíkon zajló történet egybeolvad, az eddig csak a színjátékot néző szellemek is bekerülnek a történetbe. Közben a bosszút lihegő Bégearss a felbőszített csőcselékkel együtt elfogja Almavivát, családostul, szellemestül, és börtönbe veti őket. Csak Figarónak sikerül kereket oldania. A börtönben, utolsó éjszakájukon, a kivégzésükre váró család tagjai megbékélnek egymással, felhangzik az "Ó, szeretet Istene, fény Ura" kezdetű csodálatos ima, az opera lírai csúcspontja. De a történetnek még nincsen vége, Figaro kiszabadítja a foglyokat, és az áruló Bégearss-nak beteljesül a sorsa. Sikerült hát Beaumarchais terve, Maria Antoniette szabad, visszatérhet az életbe, az Újvilágba menekülhet, új életet kezdhet. De Antoniette nem él a felkínált új élettel, vállalja a sorsát, vállalja a halált, mert most már tudja, hogy a saját sorsunk elfogadása vezet a szabadsághoz, és a megbocsátás az, amely felszabadítja a lelket, hogy felszállhasson a csillagokba, a fénybe, a mennybe.

Igen, a történet nagyon szövevényes, bonyolult, nehezen követhető, és rengeteg betűt, szót, mondatot tartalmaz. Többször kell végignézni-végighallgatni, hogy megértsük, hogy végére jussunk. De megéri az időráfordítást, mert ebben a nagy szóhalmazban csodálatos mondatokra bukkanhatunk. A zene pedig pofátlanul szép, elegáns és lélegzetelállító. Corigliano szárnyal, lebeg, bukfencezik, szánkázik a különböző zenei stílusok között, az átmeneteket nem is érzékeljük, és a zene valami korokon és stílusokon kívüli, homogén egésszé válik. Olyan, mint egy mindent-bele leves, nyugodtan merítsetek belőle, mindenki a szívének legkedvesebb dallamokat fogja megkapni, meghallani, átélni. És persze folyik a könnyünk, hol a kacagástól, hol a megrendüléstől, ez az opra egy igazi odüsszeia, ahol szembesülünk az egész világgal, végezetül pedig saját magunkkal, megérezve azt, hogy a világ, az ember, az élet és a halál milyen nagy csoda.

Maris nevű fórumtársunk javasolta, hogy foglalkozzak ezzel az általam eddig sosem hallott operával; köszönet érte. Két felvételt hoztam. Az egyik a már említett 1991-es, MET felvétel, legendás szereplőkkel. Ez a felvétel nemcsak egy nagyszerű, jubileumi premier, hanem - sajnos - egy nagy korszak utolsó hírnöke, az aranykor vége. A másik pedig a Versaillesi Királyi Opera 2019-es felvétele, igen jó minőségű és látványos képi világgal, nagyszerű rendezéssel - és persze kevésbé jó hangokkal. Hálás vagyok ezért a felvételért, mert a felirata (igaz, hogy csak franciául) szinte a teljes librettót tartalmazza. Ennek a feliratnak, és az interneten fellelt teljes angol librettónak a segítségével készítettem el a MET felvétel magyar feliratát is (mert az ahhoz mellékelt angol felirat botrányosan hiányos volt).  Mivel a két előadás nem 100%-ban kompatibilis egymással, ezért nézzétek el nekem a MET felvétel feliratozásának kisebb hiányosságait, hibáit.
A videókat a szokott módon, három hétig tölthetitek le az alábbi linkekről. A lejátszához javasolt VLC player használata.
Corigliano_Ghosts_of_Versailles MET 1991
Corigliano_Ghosts_of_Versailles Versailles 2019
Corigliano egy nálunk kevéssé ismert, szinte egyáltalán nem játszott zeneszerző.  Összeszedtem néhány zenekari és zongorás, egyéb hangszeres művét, amit innen tölthettek le. (Ezek tömörített állományok, amelyeket megpóbálhattok VLC-vel direktben is lejátszani, ha ez nem megy, akkor tömörítsétek ki őket felhasználás előtt.)

Én ezzel az operával kívánok nektek meghitt, boldog és békés karácsonyt. Ez egy igazi karácsonyi zene, amely a "Heilige nacht"-nál közelebb visz minket az öröm, a szeretet és az emberi lélek megismeréséhez, elfogadásához.


1108 Norna3in1 2023-12-21 15:05:47 [Válasz erre: 1107 takatsa 2023-12-21 12:19:19]
Igen, tudom, de addig is :)..  A teljes műre fenem már rá a fogam! Teresa Stratas istennő, Graham Clark pedig - maga az iszonyat, ami most kivételesen dícséret...


1107 takatsa 2023-12-21 12:19:19 [Válasz erre: 1106 Norna3in1 2023-12-21 11:49:19]
Szívesen, de ez csak egy pici előzetes. Az opera 3 órás. :)

1106 Norna3in1 2023-12-21 11:49:19 [Válasz erre: 1102 takatsa 2023-12-20 15:43:13]
Kedves takatsa! Ez (is) nagyon hűha! Köszönöm!

1105 Klára 2023-12-21 11:20:18 [Válasz erre: 1102 takatsa 2023-12-20 15:43:13]
És ismét egy kellemes meglepetés! Köszönet érte!
Én kb 3 éve a MET stream jóvoltából láttam, hallottam ezt az operát. Persze, a kevés feliratnak és gyér angol tudásomnak "köszönhetően" nem tudtam nyomon követni az eseményeket, a wikipédián talált ismertető alapján se lettem sokkal okosabb, de nem ez a lényeg. A zene nagyon tetszett, az énekesek is - az akkori   MET-gárda színe java. Érdekes lesz az operát jobban megismerni!

1104 Klára 2023-12-21 11:13:14 [Válasz erre: 1103 lujza 2023-12-21 01:13:36]
Miért "Jaj!"

1103 lujza 2023-12-21 01:13:36 [Válasz erre: 1102 takatsa 2023-12-20 15:43:13]
Jaj!

1102 takatsa 2023-12-20 15:43:13
Hamarosan....           

1101 lujza 2023-12-11 23:42:49 [Válasz erre: 1098 Héterő 2023-12-11 12:22:36]
Kedves Héterő!
Köszönöm a kisegítést, majd megpróbálom! A "kérdőjelig" azt jelenti, hogy még a kérdőjelet is be kell illeszteni?
Üdvözlettel:
Lujza.

1100 takatsa 2023-12-11 17:24:03 [Válasz erre: 1099 Norna3in1 2023-12-11 16:27:07]
Kedves Norna3in1, nem tudom, hogy milyen beállítások vannak a gépeden, de nagyon szívesen segítek neked, részletesen elmagyarázom a letöltést, és a videó megnézését, magánban minden problémát megbeszélhetünk.:) 

1099 Norna3in1 2023-12-11 16:27:07 [Válasz erre: 1094 takatsa 2023-12-04 12:05:38]
Kedves Takatsa!
Hálásan köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet erre a borzasztóan gyönyörű darabra! Tökéletes Luca napi program, a legsötétebb éjszakára való mese. A gépem beállításai miatt sajnos meg kellett elégednem az Operavision felvételével (és az angol felirattal...),  de így is nagy élmény volt - amíg lehet vissza-visszahallgatom/nézem még. Julija többször eszembe juttatta Harcsa Veronikát - nem csak a külső hasonlóság miatt és egyáltalán nem kellemetlen összefüggésben. És igen, figyeljünk a baltiakra!

1098 Héterő 2023-12-11 12:22:36 [Válasz erre: 1097 lujza 2023-12-11 03:18:03]
Kedves lujza!

Engedd meg, hogy felhívjam figyelmedet linkkel kapcsolatos technikai apróságra.
- Egy link csak a kérdőjelig tartalmaz hasznos adatot, a további rész nem szükséges (próbáld ki).
- A csinos kinézet érdekében célszerű használni a "Hivatkozás beszúrása" -funkciót. Azzal a kis négyzettel lehet indítani, amiben bal felülről jobb alulra tartó, tehát lefelé ferdülő, nyolcas-szerű ábra látszik.
A megnyíló két szövegsort értelemszerűen kell kitölteni:
   Megjelenítendő szöveg
   Hivatkozás
Végül rá kell kattintani a "Rendben" -gombocskára.
Sok sikert!

1097 lujza 2023-12-11 03:18:03
Talán ez nincs itt rossz helyen: https://papageno.hu/blogok/icma-blog/2023/12/vashegyi-gyorgy-fischer-adam-lemez/?fbclid=IwAR00WM6VU_cyDx-KMCfo-80pTgtPJsiiQYIUp6WlBgvszsZVUj2V7EHlfH8

1096 takatsa 2023-12-05 22:35:14 [Válasz erre: 1095 Klára 2023-12-05 20:00:26]
Köszi szépen ezt a történelmi sétát, örömmel olvastam, érdekes adalék ez az operához, vagy talán fordítva, az opera adalék a mélymúltba vesző litván történelemhez. :)

1095 Klára 2023-12-05 20:00:26 [Válasz erre: 1094 takatsa 2023-12-04 12:05:38]
Néztem tegnapelőtt a "Hamarosan"-t, aztán tegnap ezt a "meseoperát", és eszembe jutott pár dolog. (letöltöttem, rendben van.)
Ami eszembe jutott szép sorjában,  Litvánia - ugye a Balti Államok. Évtizedekig olyan fogalom volt számunka, mint a BENELUX Államok, vetélkedők kedvenc kérdése volt, melyikhez milyen nevű ország  tartozik. Ma már tudjuk, hogy 3 külön ország, de a fővárosaik megnevezése nem mindenkinek sikerül! Lettországot  hamarabb megtanultuk - Maris Jansons, Andris Nelsons, Elina Graranca,  - ezek már ismert nevek, róluk eszünkbe jut Lettország, és Riga, a régi Hanza város, aztán ha már Hanza, akkor Észtország, melynek Tallinn nevű fővárosa évszázadokig Reval néven minden valamirevaló hajózási térképen szerepelt.
Aztán Klaipéda,mint kikötő is előfordul  a Balti tenger mentét ábrázoló  térképeken. Ez már Litvánia, de itt az átlagember tudománya kb. véget is ér. (mellékágon az Odera-Neisse határ, mely a mi generációnk történelemkönyvében sokáig szerepelt, annak okán, hogy a II. világháború után a gaz lengyelek évtizedekig nem ismerték el. Ma már azt is tudjuk, miért nem!)
Én a litván főváros, Vilnius nevét sok évvel ezelőtt, egy lengyelországi zarándokút alkalmával jegyeztem meg. A Jasna Gora-i pálos kolostor apátja lengyeles akcentussal, de magyarul!  meleg szavakkal köszöntötte a magyar zarándokokat, kitért  a két testvérnép évszázados barátságára, a Pálos Rend magyarországi alapítására, közös történelmére és hasonlóságként említette meg, hogy mindkét nép két legnagyobb, legnevezetesebb  Mária-kegyhelye nincs az ország mai területén. Nekik Vilnius (Vilno) és Grodno, nekünk Csíksomlyó és Máriazell. A lengyelek a mai napig kb. úgy tekintenek Litvániára és Fehéroroszország egy részére, ahogyan mi magyarok Erdélyre, vagy a szerbek Koszovóra, mely a magyar történelemben Rigómező néven szerepel, ahol Hunyadi János csatázott a törökkel!
Aztán Nagy Lajos király, akinek a kisebbik lánya Szent Hedvigként Lengyelország történelmének nagy alakjai között is kiemelkedő helyet foglal, és már a Jagellóknál tartunk. A Jagelló-Háznál, mely I. Ulászló, II. Ulászló és II. Lajos személyében 3 királyt adott nekünk. Cserébe mi "csak" Báthory Istvánt, akinek síremlékét a Wawel Székesegyházban mindig virágok, lengyel és magyar szalagokkal, zászlókkal díszített koszorúk ékesítik.

Ki gondolná, hogy ha az ember fejébe szöget üt valami, milyen messzire  tekergőznek  a gondolatok! Az eddig nem ismert opera megismerése mellett az alkalom által ébresztett gondolatokért, emlékekért is köszönetet mondok neked!
Az operáról megtekintés után külön írok még.




1094 takatsa 2023-12-04 12:05:38
Most a karácsony előtti várakozásban egy kicsit mindnyájan gyermekek leszünk újra, és a gyermeknek mese kell, így néhány mesével folytatnám kis sorozatomat. Nem mese ez, gyermek - mondhatnánk, hiszen a mese lényege nem más, mint a valóság, a mese - egy kis képzavarral élve -, rátöri a valóság ajtaját a fészekmelegben édesdeden alvó, mit sem sejtő gyermekre.  Én a Grimm testvérektől tanultam meg félni, és Andersentől tanultam meg sírni. És egy életre  megtanultam, hogy a kút kávájára sohasem szabad ülni (azóta hol van már a kút, és hol lehet a káva?), és azt is, hogy az én jászolos-sültalmás-bájglis karácsonyom mellett létezik az a karácsony is, ahol a kis fenyő álmodozik a fényről és a gyufaárus lányka meghal a hidegtől.

Jöjjön hát az első mese, egy igazi rémmese, egy sosem hallott történet egy sosem látott országból, sohasem hallott város Operaházából. A történet írójának a neve ismerősen cseng, egy XIX. századbeli francia íróról, Prosper Mérimée-ről van szó, igen, ő írta a Carmen történetét, amely aztán Bizet zenéjével vált világhírűvé. Mérimée ezenkívül történelmi regényeket írt (Szent Bertalan éjszakája, Testvérharc), Puskin barátja és műveinek fordítója volt, szerb ál-népdalokat költött, és különös hangulatú elbeszéléseket írt (Etruszk váza, Illei vénusz, Colomba, Tamango). Egyik kevésbé ismert novelllája a Lokis (Lokys), amely magyarul is megjelent "A medve" címmel. A történet egy német professzor litvániai útjáról szól, aki a már elhunyt, öreg barátja fiának hívására érkezik a vidéki kúriába, hogy evangélikus lelkészi minőségében a fiatal gróf és menyasszonya esküvőjét celebrálja. Hosszú és egyhangú utazás után érkezik meg a kastélyba, ahol egy néma szolga, a megtébolyodott öreg grófnő és a grófnő hadirokkant orvosa fogadja. A professzor a doktorral vacsorázik, és közben megtudjuk az öreg grófnő őrületének titkát, akit esküvője után egy vadászat során súlyosan megsebesített és megerőszakolt egy medve. A grófnő a traumából sohasem épült fel, és még a méhében növekvő saját magzatát is megátkozta. A professzor a fiatal gróffal csak reggel találkozik, mivel a grófot este migrén gyötörte. Előzőleg egy éjszakai jelenetben láthatjuk a fiatal grófot, ahogyan a tükör előtt állva a képmásával-saját magával vitatkozik. A professzor és a fiatal gróf erdei sétára indulnak, hogy meglátogassák Júliát, a gróf menyasszonyát. Az erdőben találkoznak egy félszemű vén jósnővel, aki óva inti a grófot a jobbra, a menyasszonyához vezető úttól, azt tanácsolva, hogy balra menjen, az erdei vadakhoz, akik azért gyűltek össze, hogy vezetőt válasszanak. A zavaró incidens után a professzor és a gróf kiérnek az erdőből, megérkeznek a menyasszony tóparton álló házához és találkoznak Júliával. A történet az esküvővel és a vidám lagzival folytatódik. De a legnagyobb öröm és jókedv közepette belép a félszemű jósnő, és tragikus véget jósol az ifjú párnak, ami hamar be is következik...

Ebből a bájos rémmeséből, Aušra Marija Sluckaitė-Jurašienė librettója alapján Bronius Kutavičius szerzett 2000-ben operát. Ezt az operát nézhetjük most meg az Operavision jóvoltából, a Klaipedai Állami Zenei Színház előadásában. Ez így elsőre, nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek, a zeneszerző és az előadók teljesen ismeretlenek, nekünk csak furcsa hangzású, szinte kiejthetetlen, semmit sem jelentő nevek. Litvánia, ott fent északon, északkeleten, kevesebb, mint 3 millió ember, sosemvolt ország, tán csak a mesében. És egyáltalán opera ez? Nincsen zenei árok, a színpad előtt ülnek a zenészek, tánc, bábjáték, narráció-beszédhang litván-francia-latin nyelven, madárcsicsergés-sirályvijjogás, acapella Bach korál (B. A. 39. No 48.), miniatűr dallamtöredékek monoton ismétlése, emberelőtti időkből származó ősrégi dallamok. Hát persze, hogy opera, de még milyen, annak a bizonyítéka, hogy az opera a művészet legszabadabb és legváltozatosabb műfaja. Ez egy valódi remekmű, és csak annyi a baja, hogy nem angol, nem német, nem olasz, nem francia, hanem litván a szerencsétlen, valahonnan az óperenciás tengeren is túlról, amelyhez képest még mi is a művelt nyugat vagyunk.  Rákeresek Bronius Kutavičiusra, 1932-2021. A kortársam lehetett volna, ha ismertem volna, izgalommal és reménykedéssel várhattam volna az új műveit, ahogyan várom Thomas Adès, George Benjamin, Jake Heggie új operáit vagy Ishiguro Kazuo új regényeit, de Kutavičiust elszalasztottam, tőle már nem várhatok semmit. Van néhány recsegő Melodija felvétele az interneten (pl. ez), "látjátok testvérek, ennyi az élet"...

Három hétig innen tölthetitek le Bronius Kutavičius Lokys című operáját a Klaipedai Állami Zenei Színház előadásában, magyar felirattal. Javasolt VLC lejátszó használata.
U.i.: Meglepetés volt számomra a litván nyelv lágy szépsége és dallamos hangzása.


1093 Momo 2023-12-04 09:28:48 [Válasz erre: 1092 takatsa 2023-12-03 18:21:17]
Tök jó! Fent van az OperaVision-on. 

1092 takatsa 2023-12-03 18:21:17
Egy meglepetés, hamarosan...

1091 Klára 2023-11-29 11:07:12 [Válasz erre: 1090 takatsa 2023-11-28 17:36:23]
Köszönöm, én láttam a stream-et, de magyar szöveggel biztosan érdekfeszítőbb lesz.  Annak idején a barcelonai felvétel  nagyon tetszett,  de az összehasonlítás mindig izgalmas, és a bécsiek valóban nagyon jól énekelnek.

1090 takatsa 2023-11-28 17:36:23
A minap a Bécsi Staatsoper közvetítette Ligeti Le Grand Macabre-ját. Gondolom, sokan néztétek, de aki esetleg lemaradt, az most pótolhatja. Itt van egy kis kedvcsináló. Nem állítom, hogy ez a legjobhb Ligeti opera interpretáció, de a zenekar nagyon jó, és az énekesek többsége is. Nekem azért továbbra is a nagy kedvencem a 2011-es barcelonai felvétel maradt, amelyből - emlékeztetőül - itt egy pici részlet. Sajnos a Staatsoper feliratai technikailag nagyon pocsékak, de azért megpróbáltam illesztgetni hozzájuk a régebbi magyar feliratomat, több kevesebb sikerrel. Zavaró a bécsi felvételben az is, hogy csak a videó 15. percében kezdődik az előadás, és a videó tartalmazza a hosszú szünetet is, de - mint mindig - ha vlc-t használsz, akkor lehet ugrani egyik fejezetről a másikra (a megfelelő ikon segítségével, vagy a Shift+p, Shift+n gyorsbillentyűvel), így a szünetek könnyen átléphetők.
Innen tudod letölteni mindkét operafelvételt (javaslom, hogy egyenként töltsd le, a lejátszáshoz VLC playeret használj).
Én személy szerint ennyit tudtam hozzátenni a Ligeti centenáriumhoz, tavasszal a komplett kórusművek, most pedig a két teljes operafelvétel közreadásával. Sajnos a magyar illetékesek nem nagyon csipkedték magukat. Még szerencse, hogy a sógorok nem feledkeztek meg erről a zseniális zeneszerzőről, akire büszkék, büszkébbek lehetnénk, és akit jobban megbecsülhetnénk.

1089 takatsa 2023-11-13 16:18:33 [Válasz erre: 1088 Klára 2023-11-13 16:11:14]
Az ember számtalan hibát vét, de ettől függetlenül törekedni kell a tökéletességre. :) 

1088 Klára 2023-11-13 16:11:14 [Válasz erre: 1078 takatsa 2023-11-12 20:37:00]
Irígylem azt a fórumtársat, akinek ilyen jó szeme van, és annyira jól tud angolul, hog ezt észrevette! Ennél nagyobb hibát sose kövess el!

1087 Klára 2023-11-13 16:08:11 [Válasz erre: 1080 maris 2023-11-12 21:57:45]
Ismeretlenül is köszönöm ezt az ajánlatot - valóban nagyon jó opera. Én végigböngésztem a google és a wikipédia  erre a műre vonatkozó adatait, innen vannak az egyéb szereplőkre vonatkozó információim. Néha nem árt ezeket az oldalakat, vagy a yt kínálatát böngészni! Egyúttal köszönöm a kiegészítést is.

1086 maris 2023-11-13 15:27:31 [Válasz erre: 1085 Edmond Dantes 2023-11-13 14:54:59]
Az Anthony and Cleopatra orbitális bukás volt, annak ellenére, hogy a The Opera House c. film, amely jelentős részben ennek az előadásnak az előkészületeiről szól, ezt nem említi (a filmet ajánlom mindenki figyelmébe). Barber és Menotti később ezt is átdolgozta, a tubuson megtalálható a chicagói előadás felvétele. A 66-67-es évad repertoárjában még szerepelt egy másik kortárs opera is, de azután 1991-ig, a Ghosts of Versailles premierjéig kellett várni egy újabb ősbemutatóra, az viszont nagy siker lett (és annak is elég erős volt a szereposztása).

1085 Edmond Dantes 2023-11-13 14:54:59 [Válasz erre: 1084 maris 2023-11-13 14:01:04]
Köszönöm! Most nem vagyok könyvközelben, de ùgy emlèkszem, nagy buktàròl ìr Bing az ùj MET-et megnyitò ùj Barber-operàròl. Ami pedig Price-ot illeti, maximàlisan egyetèrtek :-) Kiràly(nő) ő ès örül(het)ünk, hogy mèg jelen idejű "anya"-kiràlynő = köztünk van.

1084 maris 2023-11-13 14:01:04 [Válasz erre: 1082 Edmond Dantes 2023-11-13 09:33:47]
Ez mind igaz, de Callas sok olyan operát felvett a repertoárjára, amelyet régebben írtak, de szintén csak az ő kedvéért játszottak, tehát ilyen értelemben nincs sok különbség, viszont amikor a Vanessa szóba került, Callas már csak olasz szerepekben lépett fel (tudtommal), és ez is - egyik - oka lehetett az elutasításnak.
Másfelől viszont Barber nagyon értett az énekszólamokhoz, és talán ez is magyarázza Kiri te Kanawa érdeklődését, valamint hogy a 66-os, újabb bemutatójához sikerült Leontyne Price-t megnyerni Kleopátra szerepére, és ő azért állja az összehasonlítást Tebaldival.

1083 takatsa 2023-11-13 12:41:13 [Válasz erre: 1082 Edmond Dantes 2023-11-13 09:33:47]
Csak a pontosság kedvéért, a MET-ben nem egy évadban ment a Vanessa, hanem az 1957-58-as évadban (7 előadás), az 1958-59-es évadban (6 előadás) és az 1964-65-ös évadban (5 előadás).

1082 Edmond Dantes 2023-11-13 09:33:47 [Válasz erre: 1080 maris 2023-11-12 21:57:45]
Köszönöm a kiigazítást. A lényegen azonban nem változtat/ott: Bing nem kapta meg egyik dívát sem Vanessának. Bár Steber is jelentős sztár volt, de nem Tebaldi. Callasról nem is szólva. Említett kifogása pedig ürügy lehetett: nyilván nem volt sem ideje, sem kedve kortárs operát megtanulni, amit aztán egyetlen MET-széria után be is rakhat az elfekvő "áruk" közé. Egyetlen kortárs vagy újabb opera sem volt a repertoárján.

1081 takatsa 2023-11-12 22:42:51 [Válasz erre: 1080 maris 2023-11-12 21:57:45]
Köszönöm szépen az érdekes infókat. Ezek után talán nem indiszkréció ha elárulom, hogy nem ez volt az első opera-javaslatod számomra, és remélem, hogy nem is az utolsó. :)

1080 maris 2023-11-12 21:57:45

Hogy ne legyen titok: én vagyok az a fórumtárs, aki ezt az operát ajánlotta, és nagyon köszönöm takatsa fórumtársnak, hogy immár magyar felirattal élvezhetem ezt a remek darabot.

Hadd tegyek hozzá egy-két dolgot a fórumban írottakhoz: Bing ugyanebben a könyvben (191. oldal) írja, hogy Callasnak ajánlotta a címszerepet (igaz, ugyanabban a mondatban Tebaldi neve is szerepel). Már nem emlékszem, milyen forrásból hallottam, hogy Callas azzal az indokkal utasította el, hogy nem kíván egy olyan operában fellépni, amelyben a tenor a szopránt veszi feleségül, de a mezzóval bújik ágyba.

Ha már Gedda és Tozzi szóba kerültek, érdemes még a bemutató teljes szereposztását is megemlíteni: Eleonor Steber, Nicolai Gedda, Rosalind Elias, Regina Resnik, Giorgio Tozzi, George Cehanovsky és Nagy Róbert énekeltek Dmitri Mitropoulos irányítása alatt. A művet (a 4 felvonásos verziót) ezzel a szereposztással cd-n is meg lehet vásárolni, de a tubuson is megtalálható, nagyszerű felvétel, de azt hiszem, hogy a későbbi húzások, amelyek miatt az első két felvonás összeolvadt, csak jót tettek a darabnak.

Az ajánlóban is belinkelt "He has come" kezdetű ária számos angol vagy amerikai szopránénekesnő árialemezein megtalálható (Renee Fleming, Kate Royal, és mindenek előtt Leontyne Price).

Kiri Te Kanawával készült egy portréfilm a kilencvenes évek elején, amelyben az is elhangzik, hogy a Capriccio főszerepe volt az utolsó, amit megtanult, mert már nincs neki való szerep, legfeljebb egy öregasszony. Feltételezem, ezután ismerte meg ezt az operát, ugyanis tudtommal minden követ megmozgatott, hogy elénekelhesse. Ez többször meg is történt: a tubuson található egy igen rossz minőségű videó a Monte-Carloban rögzített előadásról, valamint rádión is közvetítették a MET előadását, amelynek érdekessége továbbá, hogy a bemutató Erikája, Rosalind Elias énekelte az idős baroneszt.



1079 Edmond Dantes 2023-11-12 21:33:38 [Válasz erre: 1076 Klára 2023-11-12 17:53:44]
Ez így igaz. A világ egyik legrangosabb fesztiváljának, az edinburghinak pedig Bing a lètrehozója és első direktora volt ... ameddig New York azaz a MET át nem csábította őt az óceán túloldalára.

1078 takatsa 2023-11-12 20:37:00
Az egyik fórumtársam jelzett a feltöltött videóban egy hibát: az első felvonás végén az utolsó sor magyar fordítása hiányzik. Én most töröltem a hibás fájlt, így a délelőtt megadott linkről már nem lehet letölteni a videót. Javítottamk a hibát, és itt van Barber Vanessa c. operájának az új letöltési linkje, amely három hétig él. Kérem, hogy aki eddig letöltötte a videót, az töltse le újra, hogy egy hibátlan példányt tudjon megnézni. Elnézést kérek a hibáért.

1076 Klára 2023-11-12 17:53:44 [Válasz erre: 1075 Edmond Dantes 2023-11-12 15:18:45]
Az az "illetékes elvtárs" a maga idején nagyon okos ember volt, és sokat alkotott. A MET-nél töltött éveire és érdemeire sokan emlékeznek, de hajlamosak elfelejteni, hogy a ma oly népszerű Glyndebourne-i Fesztiválnak - ahonnan ez a remek Vanessa felvétel is származik - egyik létrehozója, megteremtője. Az itt létrehozott fesztivál és annak kezdeti sikerei nyilván hozzájárultak ahhoz, hogy a MET-nél folytathatta nem kevésbé sikeres pályafutását!

1075 Edmond Dantes 2023-11-12 15:18:45 [Válasz erre: 1072 Edmond Dantes 2023-11-12 14:19:25]
Csupán idéztem egy "illetékes elvtárs" sorait egy kevéssé ismert műről. Sine ira et studio.

1074 takatsa 2023-11-12 15:11:28 [Válasz erre: 1072 Edmond Dantes 2023-11-12 14:19:25]
Akkor most lehetőséged van rá, hogy ne csak olvasd, hanem nézd- és hallgasd is. Legalább lesz róla saját véleményed.

1073 Klára 2023-11-12 14:50:54 [Válasz erre: 1072 Edmond Dantes 2023-11-12 14:19:25]
Amit Tebaldi később nyilván megbánt! Egyébként a maga fachjában Gedda vagy Gioggio Tozzi legalább akkora "név" volt, mint Tebaldi, csak a szokásos diva-allürők nélkül!
Az opera a maga nemében valóban csodálatos, persze a klasszikus örökké játszott operákhoz szokott füleknek szokatlan. De nem csak a fehérhajú veteránoknak kell operát "csinálni", az ifjabb generációnak is kell.
Köszönet a magyar feliratért, és köszönet annak, aki T: fórumtárs figyelmét erre az izgalmas operára felhívta!

1072 Edmond Dantes 2023-11-12 14:19:25
Rudolf Bing ezt írja a Vanessa MET-ősbemutatójáról (189.o.):

"Igazgatásom alatt az első világbemutató Samuel Barber Vanessa című műve volt, az 1957-58-as szezonban. Meglehetősen kedveltem annak ellenére, hogy unalmas volt a szövegkönyve (Gian Carlo Menotti írta); elsőrendű előadást kapott, Mitropoulos vezényelte, Menotti maga rendezte, a díszleteket és a jelmezeket Cecil Beaton tervezte; a főbb szerepeket Eleanor Steber, Nicolai Gedda, Giorgio Tozzi, Rosalind Elias és Regina Resnik énekelte. Körülbelül az a sikere volt, amit én és munkatársaim "koktélparti-sikernek" nevezünk: az első előadásokat megtöltötték Sam Barber barátai, hívei, akik így különféle koktélpartikon elmesélhették, hogy ők is ott voltak. Utána a ház üres volt, néhány türelmesen szenvedő bérlőt leszámítva." Idézet vége.
Egy más helyen Bing arról ír, hogy milyen nehéz kortárs operára nagy nevet szerződtetni, és ha jól emlékszem, példaként felhozza, hogy a Vanessa címszerepére Tebaldit próbálta megszerezni, de nem sikerült.

1071 takatsa 2023-11-12 11:11:31
Én eddig csak az Adagio-ját ismertem Samuel Barbernek, és hajlamos voltam azt hinni, hogy talán más jelentős művet nem is alkotott. Akár ebben a tévhitben élhettem volna halálomig, ha az egyik kedves fórumozó-barátom nem hívja fel a figyelmemet Barber operszerzői munkásságára, jelesül a Vanessa c. operájára. Azóta már utánanéztem egy kicsit ennek a dolognak, és kiderült számomra, hogy Barber a Vanessán kívül még két másik operát is szerzett (A Hand of Bridge: 1959 és Antony and Cleopatra:1966). Megemlíteném, hogy az "A Hand of Bridge", amely két boldogtalan, bridzset játszó házaspárról szól, biztosan szerepel a Guinness rekordok könyvében is, mint a világ legrövidebb operája, a maga 9 percével, de most nem erről a villámoperáról lesz szó, hanem a Vanessáról.  Bemutatója 1958. január 15-én volt a MET-ben. A művet a közönség és a kritikusok óriási ovácóval fogadták, és a karmester Dimitri Mitropoulos az előadás után így sóhajtott fel: "Végre megszületett a nagy amerikai opera". Még ugyanebben az évben az operát Salzburgban is bemutatták, de ott a MET-nél hűvösebb fogadtatásban részesült. Az eredetileg 4 felvonásos operát 1964-ben Barber átdolgozta egy kompaktabb 3 felvonásos változatra, manapság ezt a verziót játsszák (ha játsszák.) 

Az opera librettóját az ismert operaszerő Gian Carlo Menotti írta, a libretto alapjául pedig Karen Blixen Hét gótikus meséje szolgált. A történet, amely 1905 körül, egy meg nem nevezett északi országban játszódik, egy furcsa, romantikus szerelmi háromszög. A címszereplő Vanessa elzárkózva, anyjával és unokahúgával együtt él egy palotában, ebben a magányban és elzártságban, őrizve 20 évvel ezelőtti futó- és keserű kapcsolatának emlékét egy házas férfival, Anatollal. Vanessa  számára megszűnt az idő, és ebben az időnkívüliségben, lehúzott függönyök mögött várja, hogy szerelme visszatérjen. És nem vár hiába, mert beteljesülni látszik reménytelen álma; hírt kap, hogy Anatol úton van hozzá. Vanessa az ablak mögött áll, kémleli a viharos téli éjszakát, hogy mikor bukkan fel a palotához tartó csilingelő szán: ezzel a képpel kezdődik az opera. És Anatol végre megérkezik, de nem a várva-várt Anatol, hanem egy ismeretlen fiatalember. Vanessa rémülten, kábultan és csalódottan tántorog fel a szobájába. Az idegen, a megterített asztalnál Vanessa unokahúgával, Erikával marad egyedül. Kiderül, hogy  szintén Anatolnak hívják, és Vanessa Anatoljának a fia. Ő jött apja helyett, aki a napokban halt meg. Erika beleszeret a fiatalemberbe, és ágyába engedi, de kapcsolatuk csak egy éjszakára korlátozódik. Erika ugyan szerelmes, de látja, hogy ifjabb Anatol felületes, és nem képes a mélyebb érzelmekre, a teljes odaadásra. Erikának ez nem elég, ő nem futó kalandra, felületes kapcsolatra, hanem az örök szerelemre vágyik, így ismételten kikosarazza Anatolt. Vanessának közben az a rögesznéje támad, hogy ifjabb Anatol tulajdonképpen apjának a reinkarnációja, aki megújulva, újjászületve visszatért hozzá. Anatol kihasználja a tálcán nyújtott lehetőséget, a meggazdagodás, könnyű élet reményében megkéri Vanessa kezét. Az eljegyzés bejelentésekor Erika tébolyultan kiszalad a palotából a hideg és komor téli éjszakába, és hajnalra, mire a falusiak rátalálnak, elveszíti magzatát, Anatollal töltött éjszakájának keserű és megtestesült emlékét. Néhány héttel később Vanessa és Anatol távozik, Párizsba, életük új színterére utaznak, talán örökre búcsút mondva a palotának. Erika egyedül marad a behúzott függönyök mögött. Vanessa szerepét átvéve, most rajta a sor, ő vár és vár és vár...

Hát, ez elég szokványosan hangzik, de ebből a sovány történetből Menotti egy meglehetősen mély és elgondolkoztató librettót írt, és a zene egészen varázslatos, megindítóan lírai és súlyosan dármai, egyszerre Puccini és R. Strauss, az olasz és német opera legjobb hagyományainak szintézise,  egy kicsi dzsessz, csipetnyi musical, de csak cseppenként és ízlésesen adagolva, feltöltve élettel, igazi és hihető emberi vágyakkal  és valami súlyos megfejthetetlen borzongató titokkal, amely Barber és Menotti szoros kapcsolatából eredeztethető. A saját életüket, kínjukat, szenvedésüket, kilátástalanságukat és reményüket is beleírták ebbe a megrendítő operába. Ne féljetek tőle, ez nem egy vad és érthetetlen dodekafon zene, hanem valami időnkívüli, mindenkit megérintő szépség, egyszerre amerikai és egyetemes, földhözragadt és földöntúlian éteri. 

Nem tudom, hogy hol játsszák ezt az operát, vagy egyáltalán játsszák-e. Számomra érthetetlen ez a mellőzés, és baljós gondolatokat támaszt bennem. Ha ez a műfaj sorvad és haldoklik, akkor annak az az oka, hogy az Operaházak mindig azt a 20-25 csontig lerágott népszerű művet mantrázzák, és az operarajongók hallgatni mindig csak ezeket akarják, holott az operairodalom tele van a barokktól napjainkig elfeledett vagy sohasem játszott remekművek garmadájával. Eljöhetne az opera, mint műfaj reneszánsza, ha hajlandóak lennénk kinyitni a szemünket, és mernénk meglátni azt a sok-sok csodát, amelyek - anélkül, hogy tudomásunk lenne róluk - körülvesznek minket.

És akkor itt van ez a csoda, a glyndebourne-i  2018-as előadás. Álomszép rendezéssel, Jakub Hrusa  vezénylésével. A főszerepeket Emma Bell, Edgaras Montvidas, Virginie Verrez, Rosalind Plowright és Ray Albert énekli.  20 napig tölthetitek le, ráégetett angol, és automatikusan induló magyar felirattal. Javasolt VLC player és egy jó fejhallgató használata. 

1070 takatsa 2023-11-12 11:00:10 [Válasz erre: 1068 Momo 2023-11-12 03:38:16]
Hát, ez egy nagyon érdekes információ. Azt tudtam, hogy Sosztakovics Sztravinszkij nagy tisztelője volt, és különösen Sztravinszkij neoklasszikus korszaka nagy hatással volt Sosztakovics zenéjére is. De, hogy éppen a Zsoltárszimfónia partitúráját hurcolta magával, az megdöbbent, különösen azért, mert Sztravinszkij többé-kevésbé tiltott zeneszerző volt a Szovjetúnióban, így ennek a partitúrának birtoklása és utaztatása kockázatos vállalkozás lehetett. Amúgy is szegény Sosztakovics örökös rettegésben élhetett, egész életében bukdácsolt az elismerés-dicsőítés és az elutasítás-börtönnel fenyegetés  között. Ráadásul 1949-ben, egy New Yorki látogatása alkalmával, Nabokov provokációja miatt, Sosztakovicsnak  nyilvánosan is el kellett ítélnie és meg kellett tagadnia Sztravinszkijt. Számára igazi keresztút lehetett szovjet állampolgárnak és zeneszerzőnek lenni, ezt egész életműve is tanúsítja.

1069 Heiner Lajos 2023-11-12 08:29:37 [Válasz erre: 1064 Momo 2023-11-11 14:56:45]
Nem tudom, mennyire ismert. Barber Adagiojának világpremierjét Toscanini dirigálta, 1938 nov. 5-én. Időnként azt írják, hogy Toscanini kevés kortárs darabot vezényelt. Ez marhaság. Neki a kortárs Puccini, Mascagni, stb. volt. De vezényelt Sosztakovicsot, Sztravinszkijt, Brucknert (!), Kodályhoz fűződő baráti kapcsolata közismert. De az talán nem köztudott, hogy tervezte, elvezényli a Psalmust, amire visszavonulása miatt nem került sor.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.