Bejelentkezés Regisztráció

Kedvenc felvételek


Téma ismertetése: lemezek, filmek, vélemények

1068 Momo 2023-11-12 03:38:16 [Válasz erre: 1059 takatsa 2023-11-05 10:35:36]
Ami Sztravinszkijt illeti: Amikor Sosztakovicsot, 1941 őszén párthatározattal kiparancsolták az ostromlott Leningrádból (magától nem akart menni), akkor a kevés kotta között, amit magával vitt Moszkvába, majd Kujbisevbe a Zsoltárszimfónia partitúrája volt az egyik.

:-)

1067 lujza 2023-11-11 22:59:00 [Válasz erre: 1063 takatsa 2023-11-11 13:18:29]
Sejtelmem sincs, mi lehet, de érdekes!

1066 Momo 2023-11-11 17:37:31 [Válasz erre: 1065 takatsa 2023-11-11 17:06:55]
Ugye? :-)

1065 takatsa 2023-11-11 17:06:55 [Válasz erre: 1064 Momo 2023-11-11 14:56:45]
Még, hogy gyönyörű? Csodás!! :)

1064 Momo 2023-11-11 14:56:45
Samuel Barber:
Adagio for Strings
 (1936),  Agnus Dei (1967)

Agnus Dei (Wikipédia)

gyönyörű...

1063 takatsa 2023-11-11 13:18:29
Hamarosan...     1       2 

1062 takatsa 2023-11-06 22:31:59 [Válasz erre: 1061 lento_barbaro 2023-11-06 20:18:25]
Ahány mű, annyiféle Sztravinszkij (nekem talán pont ez a bajom vele, de feleségem is nagy Sztravinszkij-fan, mióta lánykorában részt vett egy Földes kurzuson. Így aztán neki is szállítom a Sztravinszkij műveket). Ezt  a két művet a neoklasszikus korszakában szerezte, ezért tele van barokk elemekkel. Számomra azért is nagyon érdekes a két Perszephoné előadás, mert ugyanaz a karmester, mégis alapvetően más a koncepció, és a hangzás. Mindkettő nagyon meggyőző és páratlanul szép. Számomra nagy öröm, ha néhányatoknak sikerül örömöt szereznem a feltöltéseimmel. Köszönöm.

1061 lento_barbaro 2023-11-06 20:18:25 [Válasz erre: 1059 takatsa 2023-11-05 10:35:36]
Hálám walkür-elektronjai vágtatnak feléd! A Perszephoné passió nagy élmény volt! Nem éppen szórakoztató, hanem felkavaró, merengésre késztető. Ifjú korom rajongásának személye volt Sztravinszkij, akinek a nevét (persze angolosan, Stravinsky) a divatos grafitis betűkkel a rock zenekarok neve mellé pingáltam füzeteimre, iskolaköpenyemre. Persze a balett-slágereit szerettem igazán: Petruska, Tűzmadár, Sacre. Ebben, amit küldtél, alig lehet a stílusára bukkanni, talán a fagott, mint ritmushangszer használata a leginkább leleplező. A spanyol előadás is csodás! Modern, de nem rendezői. (Talán csak Plútó fiúcska zavart egy kicsit.) Elő fogom még venni, ott van a befőttek között! 

1060 Klára 2023-11-06 12:29:59 [Válasz erre: 1059 takatsa 2023-11-05 10:35:36]
Köszi, köszi! Nekem a madridi Jolanta felvétel indításakor - íme bizonyíték, hogy megnéztem a felvételt - feltünt, hogy a tv műsorán 2 előadás szerepelt, de nem kérdeztem vissza. Most már értem.
Ezek szerint Sztravinszkij művei között is akad még felfedezni való, a görög mitológia pedig szinte határtalan. Biztosan érdekes és tanulságos élmény lesz!

1059 takatsa 2023-11-05 10:35:36
Néhány napja Csajkovszkij Jolantájának két felvételét mutattam be. A Currentzis és Sellars által jegyezett madridi előadás második félidejében Sztravinszkij egyfelvonásosát mutatták be, a Perszephonét. Ha már rajta volt ez a mű is a DVD-n, akkor megnéztem, és mivel tetszett, készítettem hozzá magyar feliratot és most elhoztam hozzátok.

Sztravinszkij - André Gide librettója alapján -, 1933-ban szerezte ezt az egyfelvonásos "melodrámát", amelynek nehéz a műfaji besorolása. Szravinszkij ebben a művében - mint több más munkájában is - a különböző előadói műfajok egyesítésére törekedett, így a Perszephonéban a tenor szólóénekesen kívül zenekar, énekkar és tánckar szerepel, és maga Perszephoné, pedig táncoló-beszélő szereplő. A művet először 1934. április 30-án adták elő, a párizsi Operában, azóta számos helyen játszották szerte a világban, de sohasem vált repertoár-darabbá. Magyarországi előadására nem találtam adatot.

Perszephoné története közismert:  Perszephonét, a tavasz istennőjét, Zeusz, és Démétér lányát, a nagybácsi Hádész elcsalja-elrabolja. Démétér eszét vesztve gyászolja és keresi lányát, és közben a föld pusztává, élettelenné válik, örökös tél köszönt be. Zeusznak végül megesik a szíve Démétéren, és Hádészt utasítja, hogy engedje el a lányt az alvilágból. Perszephoné így a halottak birodalmából újra a napvilágra kerül, a természet feléled, tavasz lesz, minden kihajt, virágba borul. De aki egyszer már megjárta az alvilágot, az teljesen már nem tud tőle elszakadni. Perszephonénak is időről-időre vissza kell térnie férjéhez Hádészhoz, és a halott lelkekhez, akiknek onnan fentről, egy kis örömöt és megbékélést vihet. Így a földön ősz és tél lesz, de aztán Perszephoné anyjához újra visszatérhet, és a  tavasz beköszönthet. Így váltakoznak az évszakok a földön, a tavaszra nyár, majd ősz és tél lesz, és
"Ahhoz, hogy visszatérjen a tavasz,
a magnak holtan kell feküdnie a föld alatt.
Majd újjá kell születnie,
hogy a jövő aranyló termését érlelje."

Sztravinszkij művében a történet kicsit más hangsúlyt kap: Perszephonét nem elrabolják, hanem önként megy az alvilágba, hogy gyógyírt, reménységet vigyen az ott sínylődő halott lelkeknek. És az alvilágból történő szabadulását követően, szintén önként, saját elhatározásából vállalja a kétlaki életet, megosztva tevékeny szeretetét a földi és alvilági férje, illetve az élők és a halottak között.

 Két felvételt hoztam. Az első felvétel a már említett 2012-es Madridi előadáson készült, Peter Sellars rendezésében, a Madridi Opera zenekarát és énekkarát Teodor Currentzis vezényli. A tenor szólista Paul Groves, Perszephoné pedig Dominique Blanc. Az előadás különleges érdekessége, hogy egy kambodzsai hagyományos táncegyüttes szerepel benne. Így Sztravinszkij Perszephonéjának ez az előadása nemcsak az előadó-művészetek magas fokú szintézise lett, hanem a különböző emberi kultúrák találkozásának színterévé vált, a szerző törekvését megkoronázva és álmát beteljesítve.

Találtam egy másik Perszephoné előadást is, egy egészen friss, 2023. júliusi, szintén Currentzis vezényelte produkció élő felvételét. Az előadás rendezője Anna Guseva, a tenor szólista Egor Szemenkov, Perszephoné Aisylu Mirhafizkhan volt, közreműködött a MusicAeterna zenekar, -kórus és -balettkar, és a Vesna gyermekkórus. Az előadás a Diaghilev Fesztiválon hangzott el, a prológot Currentzis szerezte. Erről a fesztiválról annyit érdemes tudni, hogy 2003-tól, évente rendezik meg Permben, és mára Oroszország legjelentősebb komolyzenei fesztiváljává nőtte ki magát. 
Az előadás második részében Sztravinszkij Zsoltárszimfóniája hangzott el, amelyet magyar feliarttal szintén mellékelek.

Sztravinszkij Perszephonéjének 2 előadása és a Zsoltárszimfónia 3 hétig erről a helyről tölthető le. Javaslom, hogy a videó-fájlokat egyenként töltsétek le. Lejátszás VLC lejátszóval javasolt, ebben az esetben a magyar felirat automatikusan indul. Örömteli zenehallgatást kívánok.

1058 takatsa 2023-11-05 10:18:25 [Válasz erre: 1057 Klára 2023-11-04 18:35:06]
Kedves Klára, örülök, hogy tetszett, ez a csodálatos madridi Jolanta felvétel. Serbacsenkóról én csak annyit tudok, hogy 1977-nben született, és a 2009-es Cardiffi énekversenyt megnyerve üstökösként robbant be a nemzetközi zenei életbe. A 2010-es évek első felében számos fellépése volt a nagy európai operaszínpadokon, azután valahogyan eltűnt, elfelejtődött, nem tudom, hogy miért. Oroszországban napjainkban is rendszeresen fellép, de nemzetközi szerepléséről nem tudok. A youtube-on számos felvétele fellelhető, álljon itt a Cardiffi énekverseny Liujaként egy felvétele és egy nagyon szép Ruszalka-ária.

1057 Klára 2023-11-04 18:35:06 [Válasz erre: 1050 Klára 2023-10-31 09:26:19]
Folytatás!
Mint írtam, annak idején láttam a MET Jolantát, most belenéztem, hogy jól emlékszem-e. Már a nyitány alatti bevezető képsorok sem "jöttek be", a marcona férfiak felvonultatása, Jolanta szobája piros és fehér virágokkal, minek egy vadász trófeákkal kidekorált fal egy szegény vak leánynak? De ez még elment, Szegény Joyce DiDonato bevezető szavai alatt Netrebko táncos balettos pantomim jelenete a háttérben - ennyi kb. elég volt, ilyesmire  emlékeztem, akkor sem tetszett túlságosan,
Irány Madrid! Az viszont valóban egy csoda! Nem kell csicsás színpad, rafinált jelmezek, az egyszerű jelzésszerű díszletek szinte keretet adnak a történésnek, de jelzik Jolanta korlátait is.  Itt a kevesebb valóban több a soknál. Az emberi érzések, érzelmek, Isten szeretete és a környező világ értékelése nincs időhöz kötve, kortalan,örök. (a Jolanta gyógyulását követő dicshimnusz, a Teremtő Isten dícsérete valóban kemény dió lehetett bizonyos Szovjetunión belüli előadásoknál. Hogy a MET milyen szövegből dolgozott és mi vezérelte őket, az rejtély). Nekem nagyon tetszettek a fényhatások, a homályba borult színpad, de megfelelő pillanatban a szereplők, énekesek arcának megvilágítása, és a "beszélő kezek". Az énekesek csodálatosak, Katerina Scherbachenko előttem ismeretlen, de remek énekesnő és nagyon jó színésznő, abszolut kifejező és hiteles alakítást nyújt, és csodálatosan énekel. Pavel Chernoch nevét már ismertem, azt hiszem, egy Janufából, de  most is nagyon jó. A többi énekes is remek, a zenekar és a zárókórus is. Megkapóak és kifejezőek a "döntő pillanatok" megjelenítése, Jolanta könyörgése a lovag életéért, az a jelenet,a néma csend mikor a szereplők feszülten várják az orvosi kezelés eredményt, vagy mikor Jolanta hirtelen lát és érzékel mindent, de az élmény sokkszerúen éri - ennek a megjelenítése és feloldása is emlékezetes marad számomra. A finálé, vagy záró kórus - Isten és a Szentháromság dicsérete maga a csoda, valóban remekmű. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az orosz nép alapjában mélyen vallásos lelkületű, ez egy sor remek irodalmi műben, és az azok alapján készült operákban is megjelenik.
Nekem EZ a Jolanta nagyon tetszett, emlékezetes élmény, köszönet érte!

1056 takatsa 2023-11-04 13:30:30
Hamarosan:           2       3

1055 Hangyászsün 2023-10-31 17:29:11 [Válasz erre: 1054 takatsa 2023-10-31 15:50:24]
Az szerintem az Ybl-palota volt, én legalábbis ott a kakasülőn figyeltem édesanyámmal együtt tátott szájjal a trónbitorló és a trónkövetelő történetét.

1054 takatsa 2023-10-31 15:50:24 [Válasz erre: 1051 Hangyászsün 2023-10-31 10:31:52]
Köszi a kiegészítést, tehát Miskolcon, az Erkelben és a Müpában elhangzott az opera 1-1 alkalommal, külföldi együttesek vendégjátékaként.

1053 takatsa 2023-10-31 15:42:12 [Válasz erre: 1052 Héterő 2023-10-31 11:17:50]
Mint írtam, a Jolanta elég ritkán játszott opera a nyugati fertályon. Gyakran csak Oroszországban adják elő. Ugyanakkor a XX. századi "orosz" előadások a Szovjetúnióban történtek, egy deszakralizált librettó alapján, az "Isten", "Úr", "Lélek", "Teremtő" szavak átírásával illetve mellőzésével az opera egyik fő mondanivalóját megváltoztatták, tompították, és Isten dicsérete helyett a természet dicsérete került fókuszba. Az öszes régebbi hangzó anyag, pl. az 1984-es, Rostropovich vezénylésével felvett párizsi felvétel, illetve a DVD-n is elérhető 1965-ös Bolsoj felvétel is ezzel a módosított librettóval lett felvéve, és interneten is ezek a librettók érhetőek el.. Én az 2012-es madridi felvétellel foglalkoztam, ahhoz készítettem el a feliratot, és aztán meglepődve tapasztaltam, hogy a 2015-ös MET felvétel feliratai sok tekintetben eltérnek a madriditól (ezt jeleztem is a video ajánlómban). Miben különbözik az én fordításom az általad megadottól tartalmilag? 
Párba szedtem a leglényegesebbeket: lélek - elme, igazság - valóság, fény - világosság. Azt hiszem, hogy ezek a szópárak pontosan tükrözik a kétfajta librettó koncepcionális különbözőségét. 

1052 Héterő 2023-10-31 11:17:50 [Válasz erre: 1049 takatsa 2023-10-31 08:02:01]
Jolanta-ismertetőd elején a dőltbetűsen kiemelt, általad fogantatott részlet némileg csalóka. Valójában nem esik szó sem lelkünk által megismert Igazságról, sem hús sötétjébe hatoló Fényről, bármilyen cifrán hangozzék is.

Előzmény:
az atyai ellenkezés dacára Jolantának feltétlenül meg kell tudnia, meg kell értenie (она должна узнать своё несчастье), hogy vaksága miatt mennyire szerencsétlen. Hiszen hogyan is vágyhatna a látás boldogságára, ha fogalma sincs arról, mi az? Akarnia kell tehát, hogy meggyógyuljon! Ezt állítja az orvos minden pátosz nélkül, és egyszerű szavakkal magyarázza meg terápiás tanácsát:

        Csak akkor, ha a valóság súlya tudatosul az elmében,
        csak akkor képes, hatalmas uralkodó,
        igen, csak akkor képes az akarat
        világot kelteni a testi sötétségben.


Когда появится сознанье великой истины в уме,
тогда возможно, властитель мощный,
да, тогда возможно, что желанье
пробудит свет в телесной тьме.

1051 Hangyászsün 2023-10-31 10:31:52 [Válasz erre: 1045 takatsa 2023-10-30 15:25:26]
Hasból írom: A moszkvai Bolsoj talán 1987-ben lépett fel az Andrássy úton, ekkor már a dicső emlékezetű Misa mackó Gorbacsov aranykora árasztotta fényét Szent Oroszországon kívül a Duna-Tisza vidékére is. Nyesztyerenko lépett fel a Borisz címszereplőben, felejthetetlen élmény volt. A másik operai esten Rimszkij Mozart és Salierije mellett éppen a Jolanta volt műsoron. A korabeli kritika enyhén szólva unalmasnak nevezte, persze részben a darab ismeretlensége miatt is - szerintem nem az a fülbe mászó slágeropera. Aztán jó 30 évvel később álmélkodtak a kritikusok, mekkora remekmű is a vak királylány története.

1050 Klára 2023-10-31 09:26:19 [Válasz erre: 1045 takatsa 2023-10-30 15:25:26]
Kedves Takatsa,
köszönöm ezt az úf feltöltést. A "rémségek kicsi boltja" - bár csodálatos operák voltak, de egyik sem az a szívmelengető - után egy kis felüdülés. Egy ember, aki véletlenül kerül kényes helyzetbe, önhibáján kívül lesz vétkes, de egyetlen percig sem érez haragot, nem vágyik bosszúra, nem mindennapi jelenség.
Olvasva a felvezető szöveget, nekem Verdi jutott eszembe, aki a Végzet hatalma, Don Carlos, Otello után élete alkonyán megírja a Falstaff-ot! A zseni útjai kifürkészhetetlenek!
A Jolantát ismerem, a MET is,  a covid idején majd minden nap az aktuális stream-et nézte a fél világ, de a Mezzo tv is többször közvetítette. A történet megkapó, a zene csodálatos - egy fantasztikus  zeneszerzői pálya és egy nem túl vidám emberi élet lezárása. A szereplőválogatás és rendezés tekintetében mindenben egyetértek Veled. Én megköszönöm, hogy a Kékszakállú MET - beli torzszülöttjétől megkímélsz bennünket, én annak idején sem tudtam végignézni. Máig fülemben csengenek egy másik Kékszakállú előadás csodás hangjai, a BSO  mutatta be ezt az operát Nina Stemme és  John Lundgren előadásában, csodálatos hibátlan magyar kiejtéssel! (Nina Stemme elmondta, hogy sokáig készült, Bécsben magyar anyanyelvű couch segítségével, számomra a mű iránti művészi alázat valahol itt kezdődik!)
A madridi előadást nem ismerem, de Peter Sellars  neve sokat ígér, és az énekesek között is látok ismerős neveket!

1049 takatsa 2023-10-31 08:02:01 [Válasz erre: 1048 Héterő 2023-10-31 02:51:02]
Köszönöm a kiegészítést (miskolci előadás) és a helyesbítést (Mogyeszt öcs és nem báty).
Modest-Mogyeszt: 0    1    2    3    4    5    6     7     8    9     10     11     12     13     15     16
Még folytathatnám, de egyrészt meguntam a linkelgetést, másrészt minek? 


1048 Héterő 2023-10-31 02:51:02
Adatokra vadászó, momusra tévedő olvasók számára:
volt Jolanta-előadás 2004-ben Miskolcon, a jobb sorsra érdemes Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon.
Csajkovszkij: Jolanta - A Belorusz Állami Nagyszínház (Minszk) vendégjátéka
2004. június 13., vasárnap 19.30 óra, Nyári Színház, Miskolc

            Csajkovszkij bátyja, Mogyeszt ... ?
Öccse lesz az, hiszen tíz évvel később született szegény Modest. Semmiképpen sem "gy"-vel ejtendő!
Ne legyen már senki oroszabb az oroszoknál, kérem, és célszerű kiritikával fogadni a wikipédiát is!
(Tanulság: az angolból fordított brother elmenne tesónak, fivérnek. Esetleg utána lehetne járni a részleteknek, hogy öccs-e vagy báty az a szegény flótás.)

1047 takatsa 2023-10-30 22:49:30 [Válasz erre: 1046 lujza 2023-10-30 22:02:28]
Kedves Lujza, köszönöm szépen a hozzászólásodat. Lehet, hogy a diótörő sem gyerekeknek szól elsődlegesen. A madridi előadás fájlnevét picit elírtam, nem 212, hanem 2012 a helyes. Ha valaki akarja, akkor a letöltés után a fájlnévbe betoldhatja azt a hiányzó 0-át, de persze így is használható a video. :)

1046 lujza 2023-10-30 22:02:28 [Válasz erre: 1045 takatsa 2023-10-30 15:25:26]
Kedves Takatsa, nagyon köszönöm, hogy ezt a művet is megosztottad velünk! Mindkét felvételt ismertem, eredetileg a madridival találkoztam, amit a Classica régebben többször is műsorra tűzött. Így ismertem meg ezt az operát, és engem nagyon elbűvölt. Teljesen egyetértek vele, hogy ez a kedvenced, a MET produkció nekem is csalódás volt, bár nem mérhető az ottani Kékszakállú okozta csalódáshoz. Ehhez persze nemcsak Nadja Michael, de Trelinski is kellett, aki szerintem a lengyel rendezők közül a legnagyobb őrült (itthon más szót használtam akkor).
Egyébként ez az Isten kontra természet probléma szerintem nem 2015-tel függ össze, hanem a MET aktuális trehánysága volt, ahol akkor képesek voltak egy ilyen Kékszakállú produkciót is kihozni. Valószínűleg fel se tűnt nekik, hogy egy szovjet időből való librettót kaptak meg hozzá.
De az meglepett, hogy anno a Diótörővel játszották együtt, nem is a két mű hossza miatt, hanem mert a Jolanta szerintem egyáltalán nem gyerekeknek szóló mű.
És köszönöm a Csajkovszkij Himnuszt is!

1045 takatsa 2023-10-30 15:25:26
"Amikor lelkünk az Igazságot megismerte,
ó, király, a Fény akkor hatol be,
a hús sötétjébe."

Csajkovszkij 1890-ben fejezte be egyik fő művét, a Pikk dámát. Egy ilyen óriási alkotás után jogosan kételkedhetett abban, hogy  maradt-e benne annyi intuíció és kreativitás, hogy egy újabb operát tudjon szerezni. Erre a kérdésre saját maga adta meg a csattanós választ. A témára nem kellett sokáig várnia, Csajkovszkij 1891-ben egy orosz irodalmi lapban bukkant rá Henrik Hertz, dán költő, René király lánya című egyfelvonásos drámájára. A Fjodor Miller által oroszra fordított drámából Csajkovszkij bátyja, Mogyeszt készítette el a librettót. Csajkovszkij 1891 júniusában látott munkához, és november végére kompletten el is készült a Jolanta. 

A történetet akár Andersen is írhatta volna, bár hepienddel végződik, amely nem volt jellemző a borongós meseíróra. René királynak született egy vak lánya, Jolanta. A király meg akarja kímélni a gyermekét a kiváncsiskodástól, közbeszédtől, ezért egy erdőmélyi erdészházban elrejtve nevelteti, a gondozóknak szigorúan meghagyva, hogy a vak lány előtt ne fedjék fel fogyatékosságát, ne tudjon semmit a látásról, ne szenvedjen annak hiányától. A leányka, vakságáról mit sem sejtve, felcseperedik. A király egy híres arab orvossal az erdészházba toppan, lánya gyógyulását remélve. Az arab orvos helyteleníti azt, hogy Jolanta semmit sem tud a betegségéről. Kijelenti, hogy csak akkor van remény a gyógyulásra, ha Jolantát felvilágosítják, és a gyógyulást, a látást, saját maga akarja. De a gyógyulásra még ebben a helyzetben sincs garancia, mert egy ilyen állapot gyógyítására nem elég az orvostudomány, ehhez Isten segítsége és akarata szükséges. A király nem fogadja el az orvos érvelését, és továbbra is megtiltja, hogy lányának bárki beszéljen a betegségéről. Közben két jóbarát, Robert a burgundi herceg és kísérője, Vaudémont gróf eltéved a rengetegben, és a halálbüntetést ígérő tiltó tábla ellenére belép az erdészházba, ahol Jolanta éppen édes álmát alussza. Vaudémont gróf azonnal szerelmes lesz Jolantába. A lány felébred, beszélgetnek, és Vaudémont lassan rádöbben arra, hogy Jolanta vak. Megpróbálja Jolantának elmagyarázni, hogy mi is az a látás, beszél neki a teremtő Isten első ajándékáról, a Fényről, amely beragyogja az egész világot és amely nélkül a világot, a maga csodálatosságában, nem lehet megismerni, és megalkotásáért a Teremtőt sem lehet teljes szívvel dicsőíteni. Jolanta, bár a hallott szavak fellelkesítik, ellentmond, Isten dicsőítéséhez a látás nem szükséges, hiszen elég a madárcsicsergést, a patakzúgást hallani, a virágok illatát magunkba szívni, a szeretett arcot megsimogatni, a világ csodája így is megismerhető. Beszélgetésüknek a király és a szolgák megérkezése vet véget. A király haragra gerjed, hogy Jolanta megtudta az igazságot. Vaudémont grófot elfogja. Leányától megkérdezi, hogy meg akar-e gyógyulni, akar-e látni, de lánya kitér a válaszadás elől, hiszen nincs a látásról semmi tapasztalása, és az ismeretlen félelemmel tölti el. A királynak támad egy ötlete. Cselből a lovagot halálra ítéli, azzal a feltétellel, hogy csak akkor maradhat életben, ha a lánya visszanyeri a látását. A királylány mindent megtenne a szerelméért, ezért most már teljes szívéből kivánja, akarja, hogy láthasson. És az orvos közreműködésével megtörténik a csoda. A királylány látja a Fényt, látja maga teljességében a teremtett világot, és az össszes szereplő ujjongva dicsőíti Istent.

Ez hát Csajkovszkij utolsó operájának története. Csajkovszkij hattyúdala, mivel a szerző nem sokkal élte túl operáját, 1893. november 6-án, máig is vitatott körülmények között halt meg. A művet először 1892. december 18-án a szentpétervári Mariinsky színházban adták elő, a Diótörővel egy előadásban. Ez a párosítás az orosz színpadokon azóta is gyakori. Az első külföldi előadás 1893-ban Hamburgban volt, ahol Mahler vezényelte az operát, azóta - a rendszeres oroszországi előadások mellett - hébe-hóba játszották csak külföldön. Az opera 1997-ben érkezett meg az USÁ-ba, a MET-ben pedig csak 2015-ben debütált. Tudomásom szerint Magyarországon összesen egy alkalommal játszották a Jolantát, 2019. április 20-án a Müpában, Gergiev vezényletével, a Mariinsky színház zenekarának vendégjátékával. 

Ez egy talányos-titokzatos opera, amelynek a szorosan vett mesén kívül többféle értelmezése lehetséges. Az egyik értelmezés szerint ez a felnőtté válás története. A szülői szeretet, gondoskodás és féltés, védett - túlvédett - környezetében felnőtt gyermek megismerkedik az addig tőle javarészt elzárt külvilággal, a szerelemmel, egy másfajta élet lehetőségével, és elhagyva a szülői fészket, felnőtté válik, új életet kezd. De van egy ennél mélyebb, komplexebb értelmezési lehetőség is, hiszen ez egy különös jelentőségű mű a zeneszerző életében, az utolsó operája, hattyúdala, összegzés és visszatekintés, felkészülés az elmúlásra.  Csajkovszkij már életében is sikeres és ünnepelt zeneszerző volt, de volt jócskán keseregnivalója is, hiszen nem sok öröm jutott neki a magánéletében. Ahogy Jolantának a látás nem adatott meg, úgy Csajkovszkij az igazán mély és életreszóló emberi kapcsolatoktól, a szeretettől-szerelemtől volt elzárva, amelynek hiányától, és a tiltott szexuális irányultáság miatt érzett bűntudattól, egész életében szenvedett. Ezt a szelíden gyötrődő fájdalmát írta-kottázta bele királylány főhősébe, megadva neki azt az örömteli véget, amelyben ő sohasem részesülhetett. És végül ez az opera számvetés az életről, felkészülés a halálra, a sötétben botorkáló ember félelme az elmúlástól, és vágyódása a Fény, Isten, az öröklét után. Ez a mű a Parsifal megfelelője, a maga csajkovszkijos szelid, melodikus-melankolikus, orosz-lélek módján, egy nagy аминь, ahogyan ott keleten mondják.

Két videót osztok meg veletek. Az első, az én abszolút kedvencem, a 2012-es madridi előadás felvétele. Peter Sellars volt az előadás rendezője, a Teatro Real zenekarát és kórusát Teodor Currentzis vezényelte, főbb szereplők: Katerina Scherbachenko (Jolanta), Dmitry Ulianov (René király), Pavel Cernoch (Vaudémont gróf), Willard White (orvos),  Ekaterina Semenchuk( Márta),   Alexej Markov ( Robert). Jolanta szerepében Scherbachenko igazi telitalálat, ő a megtestesült ártatlanság, szelidség és báj, az Isten is Jolantának teremtette. Ideális szerelmespárt alkot Pavel Cernoch-al. A többi szereplő is fantasztikus. A zenekar és a kórus Currentzis keze alatt átszellemült produkciót nyújt, a zene az első hangtól az utolsóig maximálisan átélt, lírai, varázslatos. Sellars egyik legjobb rendezése, amit eddig láttam, minimális díszlet, a mozdulatok, a mimika, az árnyék és a fény tökéletes és költői egysége. Összegezve egy mélyen átélt, megrendítő szépségű produkció, igazi misztériumjáték, a Fény, a Teremtő keresése és megtalálása. Az előadás vége felé Sellars még a kottán is túlmegy, kissé önkényes módon az operába csempészve Csajkovszkij egyik legszebb kórusművének részletét. A madridi színpadon megismételhetetlen szépségben valósult meg Csajkovszkij utolsó operája, szerencsések vagyunk, hogy ez a páratlan előadás DVD-n is elérhető. (A madridi előadás második részében Sztravinszkij Perszephoné című operája hangzott el, erről majd következő alkalommal mesélnék.)

A másik videó, amit hoztam, a MET 2015-ös produkciója (Valery Gergiev, Anna Netrebko, Piotr Beczala, Aleksei Markov, Ilya Bannik, Elchin Azizov). Ebben a produkcióban a Jolanta a Kékszakállú herceg várával együtt hangzott el. A rendező (Mariusz Treliński) koncepciója szerint ez a két opera egymásnak párja, és mindkettő a női kiszolgáltatottságról szól. Jolantát, a születésétől fogva vak leányt, pszichopata apja elzárja a külvilágtól, hogy csak ő uralkodhasson felette. Jolanta-Csipkerózsika egy kalitkaszerű kis szobában él, a szoba falát agancsok díszítik, utalva az apa erőszakos hajlamára, és az erdészlakot szanaszét indázó, tüskés ágak fogják körbe, fonják be, lehetetlenné téve a bejutást. Jolantának a gróf segítségével - most ez egyszer - sikerül ebből a börtönből kitörnie, de az örömteli finálét beárnyékolja a zord atya, aki nem vesz részt az ünneplésben, hanem az opera végeztével, a sötétségből kilépve átballag a következő helyszínre, a bartóki horror-várba, a véres fegyverek, könnyek tava világába, ahol a szegény elcsalt nőket a teljes megsemmisülés várja. Egy ilyen prekoncepcionális és didaktikus, sötét környezetben kellene Jolantának színt, szelidséget, vágyakozást, a fény utáni sóvárgást és annak örömteli megtalálását hoznia, amely igyekezet (ha egyáltalán volt) eleve kudarcra van ítélve. Ráadásul Netrebko 2015-ben már csöppet sem Jolanta. Hol van már az a bájos, naív, ártatlan és törékeny kislány, ami egykor talán volt? Sehol. Az Áljolanta mellett pedig ott parádézik öntelt bájgúnárként, Beczala. Korunk rendezői színháza ezzel a produkcióval frappánsan bizonyítja, hogy a rendezői önkény hogyan tud porrá zúzni egy ilyen szép, bájos és komoly tartalommal bíró operát. Még egy furcsaságot hadd jegyezzek meg: én a magyar feliratot a madridi felvételhez készítettem, és amikor ezt a feliratot illesztettem a MET felvételhez, akkkor vettem észre, hogy a MET felvétele az "Isten", "Úr" megnevezés helyett konzekvensen a "természet" szót használja. Ennek a különbségnek az oka az lehet, hogy Madrid és a MET a librettónak nem ugyanazt a változatát használhatták. Próbáltam utánanézni, hogy mi lehet ennek az oka, de nem találtam semmi utalást. Ugyanakkor olvastam arról, hogy a Jolantát a Szovjet-érában is gyakran előadták, de egy átalakított librettóval, amelyből törölték Istent, és helyette a "természet" illetve az "univerzum" szavakat használták. Lehet, hogy 2015-re újra idáig jutottunk? Én mindenesetre a MET felvételen is a madridi feliratot szerpeltettem, ha ezzel valakinek belegázolok a lelkivilágába, akkor elnézést kérek.
A videó második részét levágtam, hogy fórumtársaimat megkíméljem a produkció második részétől, a Bartók-horrortól, amelyet ráadásul Juditként egy olyan énekes ad elő (Nadja Michael), akinek egy ép hang sem jön ki a torkán, és az állítólagos magyar szövegből egy szó sem érthető. A MET-nek ennyit jelent Bartók, legyen boldog vele. 

Három hétig a következő linkekről tölthetitek le a Jolantát, magyar, és mindeféle más (angol, német, francia, spanyol, olasz, svéd, portugál) feliratokkal. Használjatok VLC lejátszót, akkor a magyar felirat automatikusan indul, és egy jó minőségű fejhallgatót. Sok örömöt kívánok mindenkinek a zenehallgatáshoz.
Jolanta - Madrid 2012
Jolanta - MET 2015

A madridi felvételen a színpad teljesen csupasz. Csak néhány kapu áll, zár nélkül, kilincs nélkül, nyitva. Rajtad áll, hogy bent maradsz a Sötétben, vagy kilépsz a Fényre...


1044 Klára 2023-10-29 22:20:46 [Válasz erre: 1043 takatsa 2023-10-29 17:12:42]
Kevesebb több lenne!

1043 takatsa 2023-10-29 17:12:42 [Válasz erre: 1042 Klára 2023-10-29 16:29:26]
Örülök, hogy tetszett ez a valóban nagy opera és nagyszerű előadás. Holnap jön a következő adag Csajkovszkij. A MAO mindent elő tud adni, ahogyan azt bizonyítja is hétről-hétre, az már más kérdés, hogy milyen színvonalon...

1042 Klára 2023-10-29 16:29:26 [Válasz erre: 1031 takatsa 2023-10-23 14:22:31]
"Van-e a gyűlöletnél veszélyesebb? Csajkovszkij Mazeppájának furcsa és hátborzongató a válasza: a gyűlöletnél van egy dolog, ami sokkal veszélyesebb, és ez a szeretet." 
Megdöbbentően és félelmetesen találó megállapítás - hogyan lesz bosszúálló fúriává, férjét nem kívánt veje és áttételesen bár, de lánya ellen uszító, romlásukat kívánó szörnyeteggé egy anya, aki pár perccel korábban még könnyek között siratta elvesztett lányát. Miért is? Mert akaratuk ellenére ment férjhez egy idősebb emberhez, aki nem őt választottak. (mindezt egy olyan korban, mikor - ha a szülői érdek úgy kívánta, roskatag vénemberhez is hozzáadták lányukat, de persze az más helyzet)
Mikor elolvastam a  Mazeppa felvezető tájékoztatóját, és elkezdtem nézni, megfordult a fejemben a gondolat, hogy ezt a Magyarországon szinte sosem látott operát a MÁO is műsorra tűzhetné, az Anyegin mellé. De kb. az első felvonás végére elvetettem ezt a gondolatot. Attól tartok, hogy ezt az operát így, ilyen létszámú együttessel, kórussal, tánckarral ilyen színvonalon jelen helyzetében a MÁO nem tudná bemutatni! Rossz előadást meg miért? 
A nagyon jó énekkar és tánckar mellett csodálatos énekeseket, énekesnőket látunk - hallunk. Lehet, hogy Irina Loskutova első pillantásra kicsit idősnek tűnik Marija szerepéhez, de nagyon jó színésznő, remekül énekel és hihető alakítást nyújt. A tehetség, a szereppel szembeni művészi alázat csodákra képes, nem akarok hazai énekesnőkkel példálózni, akik a legszebb férfikorban még főszerepeket énekeltek! Csocsoszánt sem éneklik tinédzser korú énekesnők, pedig voltak ilyen ötletek!  Nekem nagyon tetszett az lánya elvesztésén siránkozó, elkeseredett, majd pár pillanat múlva bosszút kiáltó anya megszemélyesítője, a remek bariton és basszus hangon megszólaló orosz énekesekhez Saljapin óta hozzászokott a világ!
Én a kissé sápatag, majd a cárnál végrehajtandó feljelentést vállaló Andrej alakítóját, Viktor Lutsiuot is el tudom fogadni - neki a sors rossz lapot osztott. Életszerű és megható az 1. felvonás  jelenete, mikor Marija és Andrej jó barátként vigasztalják egymást, ki ki a saját bánatára gondolva. Mikor önként jelentkezik  a kétes kimenetelű, de veszélyes feladatra, nekem Lenszkij jutott eszembe, aki szerelmében csalódva párbajozik, melynek során szinte kihívja a sorsot maga ellen.  
Nagyon jó rendezés, külön értékelem a pompás jelmezeket, a korabeli ruházatot. (az orosz-svéd háború idején játszódó operát nehéz lett volna más korba átültetni, de egyes mai rendezők sok mindenre képesek!)  Gergijev remegő kezében még nincs fogpiszkáló méretű karmesterpálca, de jól együtt tartja az  együttest.
Nekem a magyar felirattal sincs bajom, értelmes és érthető. Amit csekélyke orosz tudásommal az egyes áriák szövegéből megértettem, annak nagyjából megfelelt. Ha több a felirat, és azt olvasom, nem sokat látok a történtekből.
(az operát nézve-hallgatva óhatatlanul eszembe jutott a  jelenleg zajló orosz - ukrán háború, mely a két nép viharos történelmének egy újabb, tragikus fejezete)
Nagy élmény volt, köszönet érte!

1041 Klára 2023-10-29 09:58:41 [Válasz erre: 1040 takatsa 2023-10-29 07:26:29]
Szuper! Látom, az összes Csajkovszkij opera sorra kerül, csak ki kell várni.!
De ez után a csodálatos, egyben rettenetes Mazeppa után éppen jól jön egy kis felüdülés.

1040 takatsa 2023-10-29 07:26:29
Hamarosan:   1     2     3     4     

1039 Momo 2023-10-26 03:19:35 [Válasz erre: 1038 Héterő 2023-10-25 22:42:53]
:-)

1. Ha figyelmesen elolvasod, amit írtam, az derül ki belőle, hogy nem igazságot osztok köztetek, hanem megnéztem, hogyan használták és használják manapság a Mazep(p)a nevet, és abból vonom le a következtetést (a "nekem úgy tűnik" kifejezést használva).

2. Ebből az derül ki, hogy régen Mazeppának írták át latinra, ma viszont már Mazepának.
3. Műalkotások tekintetében viszont megtartották a korábbi átírást. Van kivétel, hogy Mazepát használnak, de ritka.
4. Egyébként ahogy elnézem, még maguk az oroszok is Mazeppát írnak, ha otthoni, de latin betűs a kiadvány:
Mazeppa Zenekari partitúra (1899, Moszkva)
Mazeppa CD 2019 (Melody, Made in Russia) (Az 1980-as Мелодия felvétel újra kiadása.)

Szóval, én oda jutottam, hogy neked igazad van abban, hogy a jóember nevét manapság már 1 db 'p'-vel illik átírni, de a műalkotások tekintetében az a közmegegyezés, hogy marad a XIX. századi Mazeppa forma. Van kivétel, de a nagy többség így használja. Beleértve a hazai zenei szaksajtót is. Most kezdhetünk itt népmozgalomba a világgal szemben, de minek...

Hallgassunk inkább jófajta zenét. Itt van például a Мазепа.

1038 Héterő 2023-10-25 22:42:53 [Válasz erre: 1027 Momo 2023-10-22 12:41:29]
No, hallaná ezt Pjotr Iljícs Csikóvszkij!

Operájának címszereplője Mazeppává vált – noha valaha Mazepaként élte életét?
Mazeppához "Marija" ment feleségül, de Mazepához kicsoda? Csak nem Matrjona ment volna hozzá?

Bagaria, a béke barátja – lám – megoldást javasolt a csaknem megoldhatatlanra.
Legfigyelemreméltóbb állítása az, hogy – ahogyan a címszereplőt valójában hívják: "Mazjépa" – az semmiképpen sem lehet! De nem ám! Sértené a korábban (két) pp használatával érvelő, az orosz nyelv rejtelmeiben természetesen nem túl járatos átírókat.

A felvilágosult rutracker-analfabéták (van ugyebár itt fölkent műszaki-szaki, aki érti ezt a fogalmat) pártoló visszhangja pedig megértéssel kíséri a fura átírás-megoldást, amit akár tovább lehetne fejleszteni. Lehetne déli 12-ig egy p, este hattól pedig mondjuk három p. Mint a gender-elmélet világában, a férfi-nő kettős számszakilag ma már kevés, tudós elmék további 100+ nemiség felfedezésével büszkélkednek. Így akár a négy p is járható út lehetne – megértő rugalmassággal: Mazeppppa!

Nem lehetne inkább elfogadni, hogy tiszteletre méltó elődeink időnként kissé pontatlanok voltak? "Elszúrtak" bizonyos dolgokat, méretes böszmeséget követtek el. A megszokás nagy úr, ám némi akarattal a hamis máz levakarható, mint a Pillangó-Butterfly reménytelennek tűnő vitájában, hogy asszony-e vagy kisasszony? Minthogy egyik sem: valójában MadamA, és nem vajlégy. És Butterfly, nem pedig Farfalla, mert a Szerző így akarta.

A kozák hetmanon túlmutat a következő axióma.
A tartalmilag hűséges, pontos megfogalmazás iránti igény nem akkora bűn. Lehetne inkább mindenki által követendő példa.

1037 Momo 2023-10-24 15:55:15 [Válasz erre: 1036 takatsa 2023-10-24 15:43:12]
Azt hiszem a fő gondot a viszonylag csekély népesség és gazdasági erő mellett az okozta, hogy az Ukrajnának nevezett terület három birodalom (lengyel-litván, török-tatár és az orosz) végvidékén terült el. A neve is azt jelenti 'a határnál'. Ez egy határvidék, melyhez utóbb minden irányból hozzácsaptak még területeket, de mint a mellékelt ábra sajnálatosan mutatja, továbbra is megmaradt határvidéknek. (A mesterségesen kialakított országokkal mindenütt baj van a világban.)

1036 takatsa 2023-10-24 15:43:12 [Válasz erre: 1034 Momo 2023-10-24 13:57:54]
Kösz a javítást, a születési évszámot nagyon elnéztem, és ez nem először forful elő velem. Az ukrán államiság mindig egy nehéz és bonyolult kérdés volt, egy olyan földön, ami egy óriási síkság és nincsenek természetes határai, nagyon nehéz megmaradni. 

1035 Momo 2023-10-24 14:01:53 [Válasz erre: 1033 takatsa 2023-10-23 17:07:00]
Ó, kérem, én is köszönöm, a feltöltést. :-)

1034 Momo 2023-10-24 13:57:54 [Válasz erre: 1031 takatsa 2023-10-23 14:22:31]
Elírtad az évszámot, Mazepa 1639-ben született. A Hmelnyickij-felkelés (1648-1654) elején már 9 éves volt. (Ami azért érdekes, mert felemelkedésében közrejátszott, az ennek nyomán megváltozó status quo. Ekkor "vonzódtak" be az oroszok a lengyel-litván unió uralta Ukrajnába.)

(De a mai ukrán-orosz viszony tekintetében is érdekes, hogy 
1. A lengyel-litván (reál)unió 1569-es létrejötte után az ukrajnai kozákok úgy nagyjából 10-15 évenként csináltak egy felkelést. Mert nem nagyon tetszett nekik az egyre erősebb lengyel fennhatóság. De egészen Hmelnyickij feltűnéséig rendszeresen beleverték őket a földbe a jóval erősebb lengyel-litván hadak.
2. Hmelnyickij felkelése annyiban volt más, hogy ő 
 szabadulni akarván a lengyelektől – bevitte orosz fennhatóság alá a fellázadt ukránságot. Innentől fogva voltak érdekeltek a cárok Ukrajna sorsában. És pár évtized alatt meg is szilárdították a hatalmukat. Ami a mai napig hivatkozási alap az oroszok felől nézve. Nem elfoglalták az ukránokat: Azok maguk fogadtak hűséget a cároknak, hogy megszabaduljanak a lengyel uraiktól.)

1033 takatsa 2023-10-23 17:07:00 [Válasz erre: 1032 Klára 2023-10-23 16:47:31]
Én szívem szerint azt ajánlanám, hogy először a Mazeppát nézd meg, jobb opera, mint a Johanna, és egy szinte tökéletes előadás. És lesz még Csajkovszkij, nem ez volt az utolsó...

1032 Klára 2023-10-23 16:47:31
Köszönöm a Mazeppa feltöltését. Tudtam, hogy létezik ez a Csajkovszkij opera is, de eddig nem találkoztam vele. 
 Letöltöttem, megnézni még nem volt időm, tehát a kedves vájtfülű és sasszemű fórumtársunk által beígért "méltán kijáró hódolat"-ra még várnod kell. Egyelőre a tegnap esti Liszt hangverseny benyomásait kell feldolgoznom, és ha ezt lezártam, következik az Orleans-i szűz megtekintése.
Sajnálatos dolog, hogy miután megmentette a királyt és az orzágot, eretnekként máglyára vetették. Később szentté avatták, és ma már Franciaország legnagyobb szentjei között tisztelik, - ilyen a világ!
A Tőled megszokott alapos bevezető szerint Mazeppa története is a korszak és a történelem által meghatározott szomorú módon alakul. A felvétel kezdetén az opera címe Mazeppa, így két "p" betűvel, tehát ha erről az operáról írunk, nyugodtan maradhatunk ennél az írásmódnál.

1031 takatsa 2023-10-23 14:22:31
Mi az oka a minket körülvevő sok szörnyűségnek? 
A válasz könnyűnek tűnik és egyértelműnek: 
a gyűlölködés, a gyűlölet.

Igen, a gonoszság ősalakja ott munkálkodik mindnyájunk bensőjében, kitörésre és pusztításra készen. Ez az, ami mikroszinten megkeseríti a mindennapjainkat, makroszinten pedig veszélyezteti fajunkat. Harcolni pedig - ahogyan a szentek és próféták élete is mutatja - nehéz ellene. Bárhová nézünk, keletre vagy nyugatra, a csillagos égre, vagy önmagunkba, ott van és körülvesz minket a gyűlölet. Van-e a gyűlöletnél veszélyesebb? Csajkovszkij Mazeppájának furcsa és hátborzongató a válasza: a gyűlöletnél van egy dolog, ami sokkal veszélyesebb, és ez a szeretet. De ez hogyan lehet? Hiszen mindannyian a szeretetről álmodunk, szeretetet adunk és kapunk, mi lehetne a szeretetnél szebb, mitől lenne a szeretet veszélyes? Csajkovszkij operája választ ad erre a kérdésre...

Csajkovszkij ismertebb operái közül a Mazeppa időrendben a középső helyet foglalja el (Anyegin:1879, Orléans-i szűz: 1881, Mazeppa:1884, Pikk dáma: 1890, Jolanta: 1892). 
Ivan Sztyepanovics Mazepa (1867-1708) egy valós, történelmi személy volt, a Kijevi Vajdaságban született, amely tartomány a Lengyel-Litván Nemzetközösséghez tartozott. Kijevben és Varsóban tanult, azután bejárta Nyugat-Európát, hosszabb ideig a lengyel királyi udvarnál szolgált, majd 24 éves korában hazatért szülővárosába. Katonáskodott, a katonai ranglétrán egyre magasabbra emelkedett, végül 1687-ben a balparti Ukrajna hetmanjává választották (azt követően, hogy Mazepa a cárnál árulással vádolta be az előző hetmant). 1702-ben Mazepa - Nagy Péter segítségével - elfoglalta a jobbparti Ukrajna jelentős részét, így egy rövid időre egyesítette az orosz befolyás alatt álló Ukrajnát. Nagy Péter közben, a balti államok fölötti hegemóniáért folytatott küzdelemben, harcba keveredett XII. Károly svéd királlyal. A hadiállapot egyre nagyobb terhet rótt Ukrajnára, a kozák seregek nagy része orosz tábornokok vezetése alá került és az orosz birodalom folyamatosan szűkítette az Ukrán tartomány autonómiáját. Emiatt Mazepa a cártól elpártolt és XII. Károly szövetségese lett.  Ennek a pálfordulásnak azonban nem lett jó vége, 1709-ben Mazepa és XII. Károly a poltavai csatában döntő vereséget szenvedett. Mazepa és a svéd király Törökországba menekült, és a menekülő hetman Moldva Bender erődjében hamarosan meghalt, Ukrajna pedig - autonómiáját elveszítve - beleolvadt az Orosz birodalomba. Mazepát a hivatalos orosz történetírás árulónak bélyegezte, az ukránok viszont - újabban - nemzeti hősükként tisztelik. A független történetírók elismerik Mazepa érdemét abban, hogy elsőként egyesítette az ukrán tartományokat, viszont a politikai- és katonai pályafutása során alkalmazott eszközeit kritikával illetik. 
Mazepa kalandos élete sok alkotót megihletett, ezek közül leghíresebb Byron 1819-ben megjelent Mazeppa című elbeszélő költeménye, amelyet számtalan nyelvre lefordítottak, és a festészettől a zenéig tucatnyi híres alkotás ösztönzője lett. Byron költeménye az ifjú Mazepa Madam Falbowskával folytatott szerelmi kapcsolatáról és ennek következményeiről szóló legendát dolgozza fel: a hősszerelmest lefülelték, ló hátára kötözték, és a megvadult ló hegyen-völgyön át hurcolta Mazeppát, míg a ló, kimerülten lelkét ki nem lehelte, és Mazeppa csodával határos módon megmenekült.

Csajkovszkij Mazeppája nem Byron költeményén, hanem Puskin Poltava című művén alapul. 
A librettót Viktor Burenin írta, amely hűen követi Puskin költeményét, de Csajkovszkij nem volt megelégedve a librettóval, és azt, a hangsúlyokat áthelyezve jelentősen átírta. Így a librettó végső verziója Puskint csak nyomokban tartalmazza. Ugyanakkor Csajkovszkijnak sikerült előállítani egy meglehetősen komplex, az emberi lélek titkait szinte dosztojevszkiji mélységgel boncolgató, de ugyanakkor könnyen követhető, lineáris vezetésű, érdekfeszítő történetet, amelyet a zene olimposzi magasságokba emel. A Mazeppa egy egészen egyedülálló remekmű, a romantikus operairodalom egyik nagy csúcsa. 
Az opera Mazeppa lovaglásának nyitányával kezdődik, az ifjú Mazeppa Byron által megénekelt történetének emléket állítva. De a nyitány után egy emberöltőt lépünk előre az időben, hiszen az öreg Mazeppát látjuk viszont,  egy szerelmi történet kellős közepében. Kocsubejnek, egy gazdag és befolyásos ukrán földbirtokosnak leánykája és az öreg Mazeppa, Ukrajna legfőbb ura, egymásba szeret. Mazeppa Kocsubejtől (aki mellesleg keresztkomája) megkéri a leányka kezét. Kocsubej először döbbenten, majd egyre nagyobb haraggal elutasítja Mazeppa kérését. A kedélyes családias összejövetelből csaknem véres harc lesz, de Kocsubej leánya Marija a hadakozók közé veti magát, majd választ, és szerelmével, Mazeppával, viharos körülmények között elhagyja családját. Kocsubej szinte eszét veszti amiatt, hogy a vén Mazeppa, egyszem leányát, galambocskáját "elrabolta". Bosszút esküszik, és bizalmas értesülését felhasználva, miszerint Mazeppa a cár elárulását tervezi, feljelenti Mazeppát a cárnál. A cár, a háttérben álló családi perpatvarról tudomást szerezve, nem ad hitelt a feljelentésnek, és Kocsubejt kiszolgáltatja Mazeppának. Kocsubejt Mazeppa megkínoztatja, hamis vallomásra kényszeríti, majd lefejezteti. Marija, édeanyjától, az utolsó pillanatban szerez tudomást apja peréről és elítéléséről, rohan édesapja megmentésére, de elkésik, apját a szeme láttára kivégzik. Marija a bűntudattól gyötrődve beleőrül apja elvesztésébe. Az opera a III. felvonás nyitányával, a poltavai ütközettel folytatódik, majd Andrejt, Marija gyermekkori barátját és reménytelen szerelmesét látjuk a kihalt csatatéren, ahogyan vetélytársát, Mazeppát halálra keresi. Mazeppa hamarosan megjelenik, Orlikkal, alvezérével együtt, megkezdődik Andrej és Mazeppa párbaja, amelynek Orlik orvlövése vet véget, Andrej haldokolva roskad a földre. Ekkor lép a színtérre a csatatéren bolyongó, eszét vesztett Marija, aki nem ismeri meg férjét, szabadulni akar tőle. Az ellenség közeledik, ezért Mazeppa és Orlik, Mariját magára hagyva elmenekül. Marija egyedül marad a haldokló Andrejjel, akit kisbabának néz, és altatódalt dúdolva ringatja, mikozben Andrej a halálba szenderedik.

Ez egy igazi, vérgőzös szerelmi dráma, valós orosz történelmi szállal vegyítve, egy olyan történet, amelyre Verdi is megnyalta volna mind a tíz ujját és hangvilláját. De több, sokkal több annál, mint a kor egyéb romantikus drámái. Attól lesz különleges, hogy igazi lélektani dráma, nem romantikus és idealizált, hanem hús-vér szereplőkkel. Ez nem a fehérek és feketék, nem az angyalok és démonok, nem a jók és a gonoszok harca, hanem esendő embereké, akiknek sorsa egy tragikus véletlen folytán egy pontban fut össze, egy tragikus pontba, a pokol origójába, egy fekete lyukba, ahonnan már nem lehet kijutni, hiába a jószándék, a vágy, a bűnbánat, a remény. 

Egy fiatal, naiv és rajongó fruska, beleszeret a nagyhatalmú, jóvágású öregedő férfiba. Ez bárkivel megeshet, önmagában még nem tragédia, több jó kimenete is lehet a dolognak: a bölcs öreg visszautasítja, vagy ne adj isten öszeházasodnak, és a környezetük morgolódása ellenére boldogan élnek, amíg meg nem halnak.  A papának nem tetszik a leánykája liezonja. Ez önmagában még nem tragédia,  felpofozhatja a lányt, bezárhatja a padlásszobába, szitkozódhat, fenyegetőzhet, leihatja magát egyedül vagy az éltes hódítóval együtt, aztán eltelik néhány nap, megbánhatja, vagy jó képet vághat hozzá, megbocsáthat, legkésőbb akkor, amikor jön az unoka. A gyerekkori barát, plátói szerelmes, megismerhet egy másik lányt, aki viszonozza szerelmét. Sok szereplő, egy szituáció, minden szereplő előtt sok választási lehetőség, és sok-sok megoldás, pozitív kimenettel. Hiszen a szereplők mindnyájan jóravaló, jót akaró emberek, közeli barátok vagy családtagok. És a fő motiváció mindenkiben a szeretet. Marija lobogó szerelemmel szereti Mazeppát, Mazeppa viszontszereti, izzó szerelemmel Mariját, Kocsubej őrülten szereti egyszem leányát, galambocskáját, baráti szeretettel viszonyul Mazeppához, és Andrej könnyező-lemondó-semmit sem akaró szerelemmel nézi a távolból Mariját. Mindenki szeret mindenkit és a vége mégis szörnyű tragédia, árulás, lefejezés, golyó általi halál, menekülés, megőrülés. És mindez úgy, hogy bármelyik szereplő utolsó gondolata - teljes hitelességgel - a szeretet lehet.

A gonoszság könnyen kiismerhető, és a leküzdésére megfelelő stratégiák léteznek. De mit kezdjünk a szeretettel? Ugye milyen veszélyes a szeretet? Ugye milyen könnyű a szeretettel bajt okozni? Ugye milyen könnyű rosszul szeretni? Ezt mi is pontosan jól tudjuk, hiszen mi is szeretünk, vagy szeretni vágyunk, szeretni vélünk, és mi is nagyon gyakran rosszul szeretünk, ártalmasan szeretünk, pontosan azoknak ártva, esetleg azokat tönkretéve, akiket a legjobban szeretünk, akiket az életünknél is jobban szeretünk.  Ha végignézzük az operát, akkor a végén az összes szereplőt megkönnyezzük, mert minden szereplő áldozat, ugyanúgy, ahogyan mi is áldozatok vagyunk: a magunk, és egymás áldozatai. A különbség csak annyi, hogy nekünk - eddig - szerencsénk volt, ebben a soktényezős játékban, valami csoda folytán, egyikünknek egy icipicivel több esze volt, a megfelelő pillanatban valamelyikünk lelkében egy pillangó szárnya rebbent, amely megakadályozta a tragikus kimenetet. Eddig...

Egy csodás Mazeppa felvételt hoztam nektek. Ez tulajdonképpen az egyetlen DVD felvétel, amely eddig a műről megjelent, ebből készítettem a videót. A Mariinszkij színház 1996-os felvételéről van szó (Putilin, Aleksashkin, Diadkova, Loskutova, Lutsiuk, Gergiev, Kirov Opera). Ez egy álom-szereposztás, világsztárokkal. Kiemelném a Mazeppát megszemélyesítő Putilint, és Kocsubej szerepében Alexashkint, ez a bariton-basszus kettős mind hangilag, mind játékában, szerepformálásában elképesztő, életre szóló élmény. És persze az anya szerpét alakító Diadkova is felülmúlhatatlan. Loskutova (Marija) kicsit idős ugyan a fruska megszemélyesítésére, de egy nagyon szép hang, és színészi játéka is mélyen átélt. Egyedül az Andrejt megszemélyesítő Viktor Lutsiuk lóg ki picit a sorból, de teljesítménye több mint elfogadható, csak a nagy sztárok árnyékában tűnik halványabbnak. Színpompás, hagyományos rendezés, Gergievvel az élén ragyogó zenekar és kórus, nagyszerű táncosok, óriási élmény az egész előadás. 
A videó innen tölthető le három hétig, javasolt VLC lejátszó használata (akkor a magyar felirat automatikusan indul, de választható az eredeti angol-német-francia felirat is). A videó meglehetősen nagy fájl (4.7 GB), de két hangsávot (sztereo és surround) is tartalmaz, automatikusan a sztereo hangsáv indul. 


1030 takatsa 2023-10-22 15:52:47 [Válasz erre: 1028 maris 2023-10-22 14:20:15]
Köszönöm.

1029 takatsa 2023-10-22 15:52:17 [Válasz erre: 1027 Momo 2023-10-22 12:41:29]
Köszönöm, hogy megosztottad velünk a véleményedet, én abszolút módon egyetértek ezzel, és nagyon remélem, hogy ezzel a vitát lezártnak tekinthetjük. :)

1028 maris 2023-10-22 14:20:15 [Válasz erre: 1026 takatsa 2023-10-22 09:31:38]
Kedves takatsa,
én nagyon várom a Mazeppát, valamint gratulálok az önmérsékletedhez, és a korábbi munkáidhoz.

1027 Momo 2023-10-22 12:41:29 [Válasz erre: 1025 Momo 2023-10-22 03:38:00]
Tehát, összefoglalva, amit írtam: Nekem úgy tűnik, műalkotások tekintetében a Mazeppa írásmód a megfelelő, a történelmi személyt tekintve pedig ma már a Mazepa

További jó zenehallgatást. :-)

1026 takatsa 2023-10-22 09:31:38
Hamarosan...

1025 Momo 2023-10-22 03:38:00

Ami Mazep(p)át illeti, én azt hiszem, hogy ez az az eset, ahol a műalkotások tekintetében megtartották a hagyományos, XIX. századi átírást. Delacroix-tól Liszten keresztül Csajkovszkijig (és tovább) túlnyomó részt Mazeppának írták a szerzők, mert akkoriban így írták át a cirill betűs formát latinra. És ezt a kiadók ma is megtartják a különböző kiadványokban (pl. kották).

Az angol Wikipédián jól látszik, hogy működik a dolog. Csajkovszkij operájánál a Mazeppa formát használják, és oda van írva, hogy "helyesen Mazepa".
Cultural legacy of Mazeppa szócikk pedig mindjárt az elején ad is egy megfejtést: "
The spelling "Mazepa" refers to the historical person; the double-p "Mazeppa" is used for the artistic and literary works."

Valahol itt van a lényeg.


1. Egyébként a magyar nyelvű zenei szakirodalom általam látott része is Mazeppa formában hivatkozik Csajkovszkij művére. (Szabolcsi féle zenei lexikon, Brockhaus-Riemann, Várnai, Till Géza, Muzsika cikkek, stb.) Ezt illik elfogadni.

2. Az összes régi lexikon (Tolnai, Révay, Pallas, stb.) a történelmi személy esetében is a Mazeppa formát használja. Egyértelmű, hogy régen így írták át magyarra. 

3. Az egy másik dolog, hogy ma már szerintem is Mazepának illik írni Ivan Sztyepanovics nevét. (Ha nem is Mazjépának).
Mivel a „Cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása" nem nyilatkozik se pro, se kontra ez ügyben, elvileg marad az egyszerű átírás. (Ugye felsorolhatnák a hagyományos átírású nevek között, (Lényin - Lenin, Anyégin - Anyegin, Potyomkin herceg, de Potemkin-falu, stb.) és akkor el lenne döntve, hogy Mazeppa. De nem teszik.)

4. Ami Ivan Mazepa nevének mai nyugati átírását illeti: Meg kell nézni bármelyik latin betűs Wikipédiát: Mazepa.*
Ez már a XXI. század. 

* Az olaszoknál: Mazeppa (o Mazepa)

1024 Héterő 2023-10-22 00:27:56 [Válasz erre: 1023 takatsa 2023-10-21 21:39:22]
Megingathatatlan vagy.
Látszik, hogy nem vagy tisztában azzal az egyszerű ténnyel, hogy bizony egy p-vel ejtik "nyugaton", ha kettővel írják is.
Legalább angolul tudhatnád. Hallgasd hát a nyugat hangját, aminek – szerinted – részét alkotjuk mi is!

How is the noun Mazeppa pronounced?
British English muh-ZEP-uh;      U.S. English muh-ZEP-uh
EGY P ! Van, aki nyugatibb a nyugatinál...

Három angolos kiejtő - egy p-vel:
EGY P ! Van, aki nyugatibb a nyugatinál...

Prononciation de Mazeppa avec 1 prononciations audio
EGY P ! Van, aki nyugatibb a nyugatinál...

Apprendre à prononcer Mazeppa
EGY P ! Van, aki nyugatibb a nyugatinál...

Ez a 18 kiejtő, akik között van néhány "nyugati", azaz angol, francia, spanyol, katalán, dán, holland,
MIND EGY P-VEL EJTI !

Az olaszoknál más a helyzet. Náluk a "nyugatiak" lelepleződnek a szimpla ejtéssel, ugyanis az olasz tényleg duplán ejti a dupla mássalhangzókat éppúgy, mint a magyarok, ezért inkább egy p-vel írják kozák hősünk nevét szabad szövegben, például:
In questo elaborato si andrà a parlare della figura di Ivan Mazepa, etmano d'Ucraina, e di come il suo ruolo nella storia di questa terra e dell'Impero ...
Mazepa, per la prima volta nella storia ucraina, elaborò il concetto dell'Ucraina come res publica indipendente (una sorta di monarchia ...)

1023 takatsa 2023-10-21 21:39:22 [Válasz erre: 1022 Héterő 2023-10-21 21:00:09]
Ó, kedves Héterő, én a nyugatra hivatkoztam (pl. Byronra), és lehet, hogy félreértettél engem, de én minket is a nyugatiak közé soroltam. Tehát a nyugatiaknál ez a bevett szokás, így írják Mazeppát, és - lehet, hogy furcsán hangzik -, itthon, tehát Magyarországon is ez a szokás. A feliratom pedig magyar, és követi a magyar írásmódot. Természetesen neked erről lehet eltérő véleményed, és logikailag igazad is van, hiszen ha a cirill betűről átírjuk Mazeppa nevét, akkor Mazepa jön ki, sőt, ha - mint olyan sokszor ebben a helyzetben - a kiejtést vesszük alapul, akkor Mazjépa lenne, tehát írhatnánk Mazepának és Mazjépának, de nem így írjuk, hanem úgy, hogy Mazeppa. Mert a nyelvben nemcsak a logika érvényesül (akkor nem lennének rendhagyó szavak), hanem sok minden más is, így többek között a szokásjog. És szokásjog szerint itt a Kárpátmedencében, és innen nyugatra a Mazeppa elnevezés dívik. Persze ezt a szokásjogot meg lehet változtatni, hiszen változik a nyelvünk, gyengül, ami erős és erős lesz, ami gyenge volt azelőtt (Arany J. után szabadon), így sok sikert kívánok ebbéli igyekezetedhez, bár meg kell jegyeznem, a javaslatoddal célszerűbb lenne, ha kompetens nyelvi fórumhoz fordulnál, ők biztos segíthetnének téged ebben a (poltavai) csatádban.
Írásod többi részét sajnos nem tudom értelmezni. Azt azonban megjegyezném, hogy stílusom nem AI, hanem NI, és jól tudom, hogy ez neked nem tetszik, de hát viseljük el egymást, még akkor is, ha ez nagyon nehéz. Ez a politikai dolog  pedig pláne nem érthető számomra, hiszen a Mazeppa írásmódjában nincs eltérés vagy vita az ukránok és oroszok között. Nem hiszem, hogy nyugati trendet lovagolnék meg akkor, amikor előbányásztam ezt a szerencsétlen sorsú és szinte ismeretlen operát. Tartok tőle, hogy ha már a cím is ilyen vitát szül, akkor bőven lesz vitatnivalód, ha néhány nap múlva feltöltöm majd a teljes operát az én selejtes feliratommal (amelynek 45 perces előzetesét az ügyesebbek már most "élvezhetik"), de mindenkinek megvan a maga keresztje, neked is, nekem is, viccesen úgy is fogalmazhatnék, hogy ezen a fórumon egymás keresztjei vagyunk. :)

1022 Héterő 2023-10-21 21:00:09 [Válasz erre: 1021 takatsa 2023-10-21 19:32:31]
Kedves takatsa, amennyire lehet, visszafogott lesz a válaszom.

A Liszt-forrás, Victor Hugo: Les Orientales kimaradt, pedig az ismertetőben megjegyzik, hogy "Mazepa (eredetileg így írják a nevét)".
Talán Byron-operát készülsz feliratozni, és nem a magyar, hanem a nyugati felfogást preferálod? Puskin – szerinted – vélhetőleg elírta a címet, mert nem érzékelte időben a nyugatos jövendő frissítő szelét?
Kosztolányi orosz nyelvi ismereteire nincs semmi bizonyíték. A kiadvány:
"BYRON - MAZEPPA - KOSZTOLÁNYI DEZSŐ FORDÍTÁSA - KNER IZIDOR KIADÁSA, GYOMA 1917"
– nem operafordítás. Ugyan a Poltava sem opera, de a név szempontjából iránymutató.

Kivételesen, legalább nagynéha, úgy egyszer-egyszer megpróbálkozhatnál némi tiszteletet mutatni a szerző eredeti gondolatához, és rövid időre legyőzni feltörekvő, lehengerlően áradó, AI-stílusban alátámasztott érzelmi burjánzásodat. Nem fog fájni, mert a méltán kijáró hódolat megérkezik majd a szokásos helyekről.

"Nyugatias" kult-szemléleteddel kiváló segítséget nyújthatnál az orosz szellemiség újdivatú irtásához, mint ott, ahol a 2015-ös "dekommunizációs törvény" keretében 2022 elejéig kétezerötszáz emlékművet bontottak le, kilencszáz települést és ötvenezer utcát neveztek át, ...huszonnyolc Puskin- és kilenc Gorkij-szobrot... távolítottak el, (és) 7650, Oroszországgal kapcsolatos helynevet is megváltoztattak.

Az egységes írásmód hiányára értelmetlenség hivatkoznod, hiszen az orosz költő, az orosz komponista, az orosz librettista HITELES írásmódja rendelkezésedre áll: egy p.

1021 takatsa 2023-10-21 19:32:31 [Válasz erre: 1020 Héterő 2023-10-21 15:56:34]
Kedves Héterő, Mint mindig, most is megfontolandó a tanácsod, mert bizony, az elmúlt évszázadokban nem alakult ki egységes írásmódja a fenti névnek. Nyugaton a két p honosult meg (Mazeppa), keleten pedig leginkább cirill betűvel írják. Érdekes kérdés, hogy nyugaton miért a két p-s változat honosult meg és lett egyeduralkodóvá. Én arra tippelek, hogy a nyugatiak Mazeppa történetét nem orosz vagy ukrán közvetítéssel, hanem Byron költeményéből ismerték meg, és bizony Byron így írta ezt a nevet. Küldök is neked egy szép ajándékot, Byron Mazeppájának 1819-es kiadását, pdf formában. Innen pedig Puskin Poltava c. költeményének tölthető le új angol fordítása.  Én mindenesetre ebben az esetben a nyugati metódust követtem, és a feliratomban is konzekvensen Mazeppa szerepel. Ezért előre is elnézésedet kérem, nemcsak a magam, hanem Byron, Liszt, Kosztolányi stb. nevében is.

1020 Héterő 2023-10-21 15:56:34
Megfontolandó a magyar cím helyesírása.
          Mazeppa, properly Mazepa ( Russian: М а з е п а )
Properly.
Ejtése: [ma-zjépa]
          Jól hallatszik az egyetlen darab p.
Мазепа, ты меня смущаешь речью;
да помнишь ли, что ты Марии крёстный?
          Mazepa, fölháborít szavad;

          felednéd, hogy Maria keresztapja vagy?

A pappa nem akarja nőül adni szép, ifjú lányát a koros keresztappához... :-)

1019 Búbánat 2023-10-17 12:41:59 [Válasz erre: 1018 takatsa 2023-10-16 22:29:06]
Köszönöm. Érdeklődéssel várom ezt az újabb jelzett munkádat is.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.