Téma ismertetése: lemezek, filmek, vélemények
1167 Klára 2024-02-19 19:05:30 [Válasz erre: 1166 takatsa 2024-02-19 14:31:13]
Szuper! Nagyon köszönöm!
Szuper! Nagyon köszönöm!
1166 takatsa 2024-02-19 14:31:13
Pikk Dáma kapcsán a régi Lukács Gyöngyire emlékezve, előbányásztam egy régi felvételt, amely innen tölthető le három hétig. Hát igen, a 2000-es évek eleje, mennyivel másabb volt, mint árva jelenkorunk. Saccani...Lukács Gyöngyi...Ulbrich Andrea...Polgár László...
Pikk Dáma kapcsán a régi Lukács Gyöngyire emlékezve, előbányásztam egy régi felvételt, amely innen tölthető le három hétig. Hát igen, a 2000-es évek eleje, mennyivel másabb volt, mint árva jelenkorunk. Saccani...Lukács Gyöngyi...Ulbrich Andrea...Polgár László...
1165 takatsa 2024-02-15 21:29:56
Ma főpróba, szombaton pedig az első előadás, amelyre már minden jegy elkelt. Biztos érdekes, és remélem, hogy jó is lesz az előadás, hiszen a két főszerepben külföldi művészeket látunk majd, ami manapság az Operaház házatáján ritka konstelláció. De mielőtt feltrappolnánk a harmadik emeletre, hallgassuk meg, hogyan adják elő ezt a fantasztikus operát, Csajkovszkij Pikk dámáját a nagyok. Hiszen néhány napja volt a BSO-ban , nem is akármilyen énekesekkel, elég, ha annyit írok, hogy Liza szerepében Asmik Grigoriannal. Grigorian nem is hazudtolta meg önmagát, csodálatosan énekelt, azt hiszem, hogy ezzel az alakítással karrierjének egy újabb csúcsára érkezett. A BSO élő streamben közvetítette az előadást, de aki erről lemaradt, vagy újra látni szeretné, az csöppet se búsuljon. Kedvcsinálónak készítettem egy 3/4 órás kis összefoglalót, amelyet itt láthattok. És, amint majd látjátok, Asmik Grigoriánon kívül is vannak fantasztikus alakítások. Itt van pl. egy óriásnő, egy orosz mezzo, Victoria Karkacseva, akinek, megvallom, a nevét sem hallottam. Hát ez egy bámulatos hangú fiatal énekesnő, hallgassátok, lélegzetelállító! Aztán itt van Borisz Pinkasovics, Jeleckij szerepében. Ez a lágy bariton ideális victim típus, mintha Csajkovszkij alteregója lenne, a legjobb, legokosabb, legsajnálatraméltóbb ember. Urmana egy picit fiatal a grófnőhöz, általában nem ennyire intakt hangú énekes szokta megszólaltatni ezt a szerepet. Csodás a kórus, a zenekar, a fiatal karmester, stb. Azért itt is van egy gyenge láncszem, a Hermant alakító Brandon Jovanovich. Persze nehéz helyzetben van, hiszen az én fülembe Galouzin fészkelte be magát.
Ma főpróba, szombaton pedig az első előadás, amelyre már minden jegy elkelt. Biztos érdekes, és remélem, hogy jó is lesz az előadás, hiszen a két főszerepben külföldi művészeket látunk majd, ami manapság az Operaház házatáján ritka konstelláció. De mielőtt feltrappolnánk a harmadik emeletre, hallgassuk meg, hogyan adják elő ezt a fantasztikus operát, Csajkovszkij Pikk dámáját a nagyok. Hiszen néhány napja volt a BSO-ban , nem is akármilyen énekesekkel, elég, ha annyit írok, hogy Liza szerepében Asmik Grigoriannal. Grigorian nem is hazudtolta meg önmagát, csodálatosan énekelt, azt hiszem, hogy ezzel az alakítással karrierjének egy újabb csúcsára érkezett. A BSO élő streamben közvetítette az előadást, de aki erről lemaradt, vagy újra látni szeretné, az csöppet se búsuljon. Kedvcsinálónak készítettem egy 3/4 órás kis összefoglalót, amelyet itt láthattok. És, amint majd látjátok, Asmik Grigoriánon kívül is vannak fantasztikus alakítások. Itt van pl. egy óriásnő, egy orosz mezzo, Victoria Karkacseva, akinek, megvallom, a nevét sem hallottam. Hát ez egy bámulatos hangú fiatal énekesnő, hallgassátok, lélegzetelállító! Aztán itt van Borisz Pinkasovics, Jeleckij szerepében. Ez a lágy bariton ideális victim típus, mintha Csajkovszkij alteregója lenne, a legjobb, legokosabb, legsajnálatraméltóbb ember. Urmana egy picit fiatal a grófnőhöz, általában nem ennyire intakt hangú énekes szokta megszólaltatni ezt a szerepet. Csodás a kórus, a zenekar, a fiatal karmester, stb. Azért itt is van egy gyenge láncszem, a Hermant alakító Brandon Jovanovich. Persze nehéz helyzetben van, hiszen az én fülembe Galouzin fészkelte be magát.
Nem szaporítom tovább a szót, aki kíváncsi a teljes előadásra (angol és magyar felirattal), az privátban kérheti tőlem a letöltési linket, három héten keresztül.
1164 takatsa 2024-02-08 16:34:05
Régóta kerülgetem én már ezt az operát, mint macska a forró kását, nyújtom érte a kezemet, aztán ijedten visszarántom, mintha áram csípte volna meg. Ne, ezt még ne, jöjjön inkább valamelyik más Britten. Így aztán jött a Csavar fordul egyet, a Gloriana, a Billy Budd és legutóbb a Halál Velencében. Mi tartott eddig vissza? Hogy őszinte legyek: a félelem.Több fajtája van a félelemnek, és ez a legrosszabb fajta, amikor nem valami konkrétum, hanem egy sötét és homályos talány, a szorongás az alapja. Persze van mögötte rossz élmény, láttam én ezt a művet az Operaházban évtizedekkel ezelőtt, és egyáltalán nem tetszett, bár nem tudtam megfogalmazni, hogy miért: rossz volt az előadás?, rossz volt a mű?, vagy én nem voltam eléggé érett?, bennem maradt valami kínzó hiányérzet. De most, hogy túljutottam Britten utolsó operáján és nemcsak Aschenbach halt meg sikeresen, hanem vele együtt Thomas Mann és Britten is, egy kicsit megkönnyebbültem, és arra gondoltam: most, hogy Britten halott, jöjjön, aminek jönnie kell.
Előkészületeket tettem. Letöltöttem és elolvastam a Peter Grimes librettóját. Nem tetszett; nehézkes, döcögős szöveg, és mennyi, de mennyi mondat, szó és betű, szinte hihetetlen. Hallgattam-nézegettem felvételeket - szakajtónyi van belőlük - ez se jó, az se jó, semelyik sem jó. Úristen, mi lesz ezzel a művel, mi lesz velem? Aztán lassanként apró, pislogó fény gyúlt elmém sötétjében.
Britten 28 éves korában, 1941-ben fogott hozzá a Peter Grimeshez. Akkoriban már sikeres és ismert zeneszerző volt, és Peter Pears-szel - elmenekülve a háborús Európából, az USA-ban éltek. Ott akadt rá egy romantikus elbeszélő költeményre, amelyet George Crabbe még 1810 körül írt. A költemény egyik fejezete szólt Peter Grimes történetéről, amely azonnal megragadta Britten képzeletét. Az eredeti történeten Britten és Pears sokat módosított, a cselekmény a hónapok-évek során szükült és bővült, a történet néhány szereplője távozott, más személyek pedig érkeztek a szerteágazó költemény fejezeteiből, és végső formáját csak évekkel később, Montagu Slater író segítségével nyerte el. A tulajdonképpeni komponálás, csak ezt követően, 1944-ben vette kezdetét, amikor Britten és társa már újra Angliában élt. Az eltelt három év sok időnek tűnik egy fiatal zeneszerző életében, de Brittennek ez alatt az idő alatt nagy utat kellett megtennie ahhoz, hogy a Purcell halálával Csipkerózsika-álomba ájult angol operát életre keltse. Az, hogy Britten ennyi időt tudott szentelni az opera megírására, Serge Koussevitzky karmesternek köszönhető, aki 1000 dollárral támogatta Britten munkáját. A premier 1945 június 7-én volt, az English National Opera jogelődjében, a Sadler's Wells Operában. A kételkedők nem sok jövőt jósoltak a műnek. A témaválasztást sem tartották szerencsésnek. Ugyan kit érdekelne a háborús szenvedés és a győzelmi eufória közepette egy 100 évvel ezelőtti pszichopata halász története? - kérdezték. Másrészt zeneileg sem voltak megelégedve a művel, zavaros, kakofón zenének tartották. A közönség viszont azonnal pajzsra emelte Brittent, üdvözölve a modern angol opera megszületését, és az opera népszerűsége ma is tart, szerte a világban játsszák, sok helyen repertoárdarab. Budapesten 1947 december 22-én volt az opera premierje, 1958-ban majd 1999-ben felújították, utolsó előadása 2002 júniusában volt.
A történet egyszerű. Adott egy angliai halászfalu, az 1800-as években, ahol mindenki teszi a dolgát és jól érzi magát, kivéve egy fiatal halász, Peter Grimes, aki kilóg a közösségből. Inasa halála után, amelyet részben Grimes hanyagsága és meggondolatlansága okozott, vizsgálat indul ellene, felmentik, de a falu továbbra is bűnösnek tartja, gyanakodva és ellenségesen viszonyul hozzá. Egyedül az özvegy tanárnő próbálja segíteni, aki megpróbálja Grimest visszavezetni a közösséghez. Tevékenyen részt vesz abban, hogy új inasa legyen Grimesnek, és szinte védnökséget vállal a kisfiú felett. Grimes viszont nagyon csökönyös, nem hajlandó változni, nem hajlandó kompromisszumra, nem hajlandó gesztusokat tenni a közösségnek, mindent erőből akar megoldani, és rögeszméjévé válik az, hogy az éjjel-nappali halászattal vagyonos emberré válhat, aki a pénzzel tudja majd befogni a pletykálkodó falusiak száját, szép házat tud majd építeni magának, és végezetül, mint gazdag ember feleségül tudja majd venni az őt segítő tanárnőt. Nem kell-, és nem is tudod megvásárolni a tanárnőt, figyelmezteti Grimest az öreg kapitány: beszélj vele, hozzád megy így is. De Grimes nem hisz a szerelem erejében, számára csak egy érték van, a pénz, amin mindent meg lehet vásárolni, és nem kér az emberek, köztük a tanárnő, Ellen szánalmából. Grimes dacos és kompromisszumot nem tűrő hozzáállása a közösségből egyre nagyobb haragot, végül pedig gyűlölelet vált ki. Grimes mókuskerékbe kerül, egyre vadabbul és céltalanabbul dolgozik, s végül halálba hajszolja új inasát. Az eszelős prédikátor az embereket megvadítja, és a falu apraja-nagyja, kivetkőzve minden emberségéből, vérszomjas fenevadként hajtóvadászatot indít Grimes ellen. A kudarcoktól és a kínzó lelkiismeretfurdalástól félig őrült, emberi mivoltában megsemmisült Grimes számára csak egyetlen lehetőség maradt: csónakjával kivitorlázik a tengerre és vízbe öli magát.
Ez a történet egy igazi görög sorstragédia, amely újra és újra, szinte változatlan formában történik meg velünk, évezredek óta. Tagozódjál be, állj be a sorba, ne hallatsszon ki a hangod a kórusból, légy a közösségnek hasznos és engedelmes tagja. Erre int, ezt sugallja, mormolja, vagy rosszabb esetben a pofádba ordítja minden közösség, hangyától az emberig: merülj el bennünk, válj eggyé velünk. De az ember nemcsak közösségi- hanem individuális lény is, egyszerre vágyik az önfeladásra és az elszakadásra, és ez az ambivalencia ember-létének egyik alapkonfliktusa. Mindnyájan egyedi lénynek születünk, de aztán kisebb-nagyobb megrázkódtatás árán szocializálódunk, betagozódunk a közösségbe, elfoglaljuk helyünket, és szűk mozgásterünket kihasználva éldegéljük kint is vagyok - bent is vagyok életünket. De minden közösségben akad egy-két ember, aki más, mint mi, a többiek. Aki kikivánkozik, akinek nem jó az akolmeleg, aki különálló és magányos, aki nem tud beilleszkedni, aki szabadulni vágyik, aki öntörvényű, akire nem vonatkoznak a szabályok. Ő más. Más, mint mi vagyunk. Más a haja- szeme- bőre színe, más az öltözete, más a beszédmódja, mások a gondolatai, más a szerelme, más az istene. Nem közénk való. Mit tehet ez a másmilyen? Egyik kézenfekvő lehetőség a menekülés. Ezt javasolja Grimesnek is az öreg kapitány. Menekülj, hagyj magad mögött mindent. Könnyű ezt mondani, de nagyon nehéz megtenni. Elhagyni a szülőföldet, a gyerekkort, a munkát-hivatást, a nyelvet, nehéz mindenből kiszakadni, nem is mindig lehetséges. A másik lehetőség: harcolj. Legyél náluk erősebb, nőj föléjük, legyél gazdag, tömd le torkukon a saját igazadat. Van harmadik lehetőség is: hódolj be, alázkodj meg, kérj bocsánatot, kolduld be a közösség kegyeibe magad, hátha befogadnak. A három lehetőség közül melyik a jó választás, melyik a helyes stratégia? Én úgy gondolom, hogy csak az első verziónak van némi realitása. A másik két választási lehetőség eleve kudarcra van ítélve. Egymagad nem tudsz szembeszállni, nem tudsz győzedelmeskedni a tömegen, ez lehetetlen. De az önfeladás, a meghunyászkodás stratégiája sem vezet célra, nem számíthatsz irgalomra. Ha csirke vagy, akkor a társaid halálra csipkednek, ha ember vagy, akkor megaláz, megtipor, keresztre feszít a tömeg. Grimes nem rokonszenves, egy agresszív, kötekedő, keményfejű alak, a falu tagjai pedig inkább jók, mint rosszak, olyanok, mint mindenki más, mint amilyenek mi is vagyunk. De ha az egyén betagozódik egy közösségbe, akkor felszabadul-feloldódik benne, megszűnik az egyéni felelőssége. És a közösség erős, célirányos, kegyetlen, legyen az hangyaboly, farkasfalka, vagy ember. Ez a szokványos történet játszódik le a műben, pontosan úgy, mint ezer éve, vagy napjainkban, vagy (ha lesz egyáltalán) a jövőben. Forog a kerék, nincs hepiend, nincs katarzis, hogyan is lehetne? Az ember ilyen.
És milyen ez a zene? Angol. Britten tette nem több, nem kevesebb: egymaga megalkotta az angol nemzeti operát. Mert ahogyan Csajkovszkij zenéje letagadhatatlanul orosz, Wagneré német, Berliozé francia, Gershwiné amerikai, úgy a Peter Grimes egy angol nemzeti opera. Britten friss, változatos és újszerű zenéje egyértelműen az angol nemzeti hagyományokra épül, amelynek legnagyszerűbb bizonyítékai a kórus-tételek. Ezek az általában vidám, lüktető ritmusú népi rigmusokra épülő, látszólag könnyed kórusok, mint amilyen az "Old Joe" is nemcsak a feszültséget oldva ajándékozzák meg néhány vidám perccel a közönséget, hanem egyben a cselekmény motorjaként is szolgálnak. Ember legyen a talpán az a nem angol anyanyelvű kórus, aki autentikusan tudja megszólaltatni ezeket a darabokat. Mint majd láthatjuk, a Scala kórusának egyáltalán nem sikerül ezt a feladatot abszolválnia. A népi motívumokkal ötvözött modern zene, ez az opera felépítménye, egy csipetnyi amerikai musicallal fűszerezve, és ez a zene áll az erős alapzaton: az angol barokkon. És aztán egy-egy ihletett pillanatban felfeslik a zenei szövet, a mélységből különös hangok törnek a felszínre: maga Purcell énekel. Igen, Britten megtalálta azt, ami elveszett, ezt mutatja fel nekünk, ettől válik ez a zene felejthetetlenné. És persze ott vannak a közjátékok, ezek az önállóan is életképes miniatűr szimfonikus költemények. Két és fél órás zenei tobzódás, ez a Peter Grimes.
Ez egy népszerű, sokszor- és sok helyen játszott opera, rengeteg felvétel van belőle. Ahogyan elkezdtem nézegetni őket, az újabbakon kezdve, az volt az érzésem, hogy egyik felvétel rosszabb, mint a másik. Arra a számomra váratlan felismerésre jutottam, hogy minél régebbi egy felvétel, annál jobb. Így jutottam el a számomra fellelhető legrégibb videóig, egy 1969-ben készült felvételig, amelyet maga Britten vezényel, és a főbb szerepeket Peter Pears, Heather Harper, Bryan Drake és Elizabeth Bainbridge énekli. Ez egy technikailag is kiváló hang- és képminőségű, autentikus felvétel. Britten ezt az operát Peter Pears hangjára írta, és Pears elképesztően jó hangi állapotban énekel, Harper pedig talán a valaha volt legjobb Ellen, aki szólamát megejtő egyszerűséggel és éteri tisztasággal énekli. Az összes szereplő elsőrangú, és a kórusok fenomenálisak. Én ezt a felvételt ajánlom tiszta szívvel mindenkinek. Másodikként szintén egy Covent Garden előadásáról készült felvételt ajánlok, az 1981-est, amelyet Colin Davis vezényel, Grimes szerepében John Vickers hallható. Hellent az előző felvételhez hasonlóan Harper személyesíti meg, de a 12 évvel azelőtti produkcióhoz képest sajnos már rosszabb hangi állapotban. Vickersnek ez egy emblematikus szerepe, Peter Pearsnél sokkal szenvedélyesebben, helyenként szélsőségesen formálja meg Peter Grimest. Függetlenül attól, hogy Brittennek egyáltalán nem tetszett Vickers előadása, érdemes megnézni ezt a felvételt, különösen Vickers szívszorító utolsó monológját. Sajnos ez a videó elég rossz minőségű (a hangja jó), mert elakadt valahol a tengeren az USA-ból rendelt DVD-m, így csak egy rossz kópiát tudtam felhasználni a feliratozásra. Ha viszont megérkezik a DVD, akkor az ezt igénylőknek el fogom küldeni a javított változatot is. A harmadik felvétel, amit figyelmetekbe ajánlok, az 1994-es English National Opera felvétele, Philip Langridge főszereplésével, a dirigens David Atherton. Langridge előadása rendkívül szuggesztív, de maga az előadás - szerintem - nem éri el az előző két felvétel színvonalát. És végül egy modern rendezésű előadást hoztam nektek, a La Scala 2012-es felvételét, ahol John Graham-Hall a főszereplő és a fiatal karmester, Robin Ticciati vezényli a Scala zenekarát és kórusát. Akiért érdemes ezt a felvételt is megnézni, az Susan Gritton, Ellen szerepében. Ez az előadás amúgy bizonyítéka annak, hogy egy úgynevezett modern rendezés (ahol pl. Graham-Hall feltehetően azt a zseniális instrukciót kapta, hogy éneklés alatt rágózzon) mennyire tönkre tud tenni egy jobb sorsra érdemes előadást, másrészt bizonyítja azt is, hogy bizony a világ egyik legjobb operakórusán is kifoghat az angol szöveg és Britten furfangos kottája.
Régóta foglalkoztat a gondolat, és most, egy kedves fórumtársunkkal folytatott magán-levelezésem rádöbbentett arra, hogy talán nem a legjobb ötlet a részemről az eddigi gyakorlatom, hogy csak úgy elétek hányom a letöltési linkeket, szinte kényszerítve titeket a letöltésre. Ezért mostantól lesz egy kis változás. Továbbra is hírül adom nektek, ha elkészültem egy-egy újabb magyar felirattal, a rövid előzeteseket is változatlanul megjelentetem, viszont, aki le kívánja tölteni a teljes, magyar feliratos operafelvételeket, az írjon magánba nekem, és akkor küldöm neki a válaszomban a letöltési linkeket. Két hétig van erre lehetőségeteket. Ne legyetek lusták, vagy szemérmesek, írjatok, és a link megy.
1161 takatsa 2024-01-24 15:25:15
A szépség a szellem egyetlen formája,
amelyet szemünk észlelhet.
Az egyetlen módja annak,
hogy a kitaszított lélek,
megláthassa az Istent.
Aschenbach, a méltán elismert, de kiégéssel küzdő, öregedő német író, egy későtavaszi napon különös látomást él át. Egy idegen azt sugallja neki, hogy hagyja el Münchent és utazzon délre, a napfényes Velencébe. Aschenbach megadja magát a sorsnak, még este felszáll az éjszakai vonatra, majd egy hajóra, és kezdetét veszi a nagy utazás, északról délre, a felhős égből a napfényre, az ébrenlétből az álomba, az önuralomból és ésszerűségből a fékevesztett irracionalitásba, a rendből a káoszba, az életből a halálba.
Aschenbach számára a végzet egy fiatal lengyel fiú képében jelenik meg, akit az író már az első nap megpillant a szállodában. Ez a fiú a megtestesült görög szépség, az Erósz, maga. Aschenbach szerelmes lesz a fiúba, napról napra csak őt lesi, és távolról, mindenhová követi. Aschenbach fokozatosan feladja, illetve elveszíti racionális, rendszerető és konvencionális énjét, a józanságból az őrületbe, az ébrenlétből az álomba csúszik, a személyiségéből mindent felad és feláldoz, a szépségért, a szerelemért és a fiatalságért. Közben kolera tör ki a városban, mindenki menekül, de Aschenbach marad, mert ezt az ábrándképet már nem engedheti el. "Mi lenne, ha meghalna minden ember, és csak mi ketten maradnánk életben?" - sóhajt fel. Aschenbach zuhanását és végső megsemmisülését egy különös árny segíti, aki hol örökifjú bohémként, hol gondolásként, hol szállodaigazgatóként, hogy borbélyként tűnik fel, ő Dionüszosz, a mámor, az önfeladás és a megsemmisülés istene. Aschenbach végül meghal a tengerparton, egy nyugágyban, mindenkitől elfeledve... ez a történet vége.
Ez a nagyon nyugtalanító történet miről szól valójában? Álom vagy valóság, plátói szerelem, homoszexualitás, pedofilia? Thomas Mann 1912-ben írta ezt a novellát, amely, most már tudjuk, szinte szóról szóra, a saját élményén alapszik. Th. Mann feleségével együtt 2011-ben nyaralt Velencében, ahol a szállodában megismerkedett egy lengyel család serdülő fiával. Thomas Mannt elbűvölte a gyermek szépsége, és a fiú kiváltotta érzelmeit írta meg a novellában, a tiltott szerelemért halállal büntetve Aschenbachot - saját magát.
Furcsa az élet. Ez a kisregény Thomas Mann egyik korai írása, és egyben ez a novella inspirálta Britten utolsó operáját. Thomas Mann ezt az élményt "kiírta magából", Aschenbach halálával lezárta, aztán továbblépett, nemzett hat gyermeket, sokuk életét tönkretéve, és megírta élete fő műveit, többek között a Varázshegyet, a Mariót, a József és testvéreit, vagy a Doktor Faustust. Vele szemben viszont Britten számára valóban ez volt a nagy utazás, utazás az éjszaka mélyébe, utazás a halálba. Éppen ezért ez a mű a XX. század talán legnagyobb operaszerzőjének búcsúja, egy szívszorító lírai vallomás, Thomas Mann kopogó szürke szavainak a zenébe nemesítése, búcsú a szépségtől, a fájdalomtól, a gyötrő érzéstől, az élettől... Brittent ez a téma egész életében foglalkoztatta, de nem véletlen, hogy csak élete vége felé szánta el magát az opera megírására, amelyet 1970-ben kezdett el, és 1973-ban volt az opera bemutatója. Brittennek annyira fontos volt ez az opera, hogy még a tervezett szívműtétjét is elhalasztotta. (A sors fintora, hogy végül ez a szívműtét volt felelős Britten agyvérzéséért, és haláláért.) Ugyanebben az időszakban jelent meg a Halál Velencében filmes adaptációja (1971), Visconti rendezésével. Ha 1-1 szóval akarjuk jellemezni a két adaptáció közötti különbséget, akkor azt modhatjuk, Viscontié a test és Brittené a lélek. Britten értelmezésében a lengyel fiú, a szépséges Tadzio, egy másik dimenzióba, másik világba kerül, egy olyan világba, amely után Aschenbach vágyakozik, de hiába akar - önmagát is feladva - belezuhanni, számára Tadzio világa elérhetetlen marad. A két világ között nincs csatlakozási pont, nincs átjárás. A lengyel család és Tadzio szerepe néma, kívül esik a zenén, kívül Aschenbach világán. Tadzio előtted áll a fövenyen, Tadzio táncol, testén szikrázik a nap, tükörképét csillogva veri vissza a tenger, láthatod, szinte tapinthatod, de nem érintheted, nem érheted el sohasem. És végezetül, te ott heversz halottan a nyugágyban, amíg Tadzio lassan lépkedve eltűnik az alkonyi napsugárban. Ez volt az életed, Britten, és ez a halálod. Azt kell, hogy mondjam, hogy nemcsak Visconti, hanem maga Thomas Mann is csak a felszíni rétegét karcolta a történetnek, Britten az, aki ezt teljes mélységében átélte; erről szólt az egész élete. Britten sohasem árult zsákbamacskát, minden operájában őszinte, és ezért szívszorító ez az opera, Britten utolsó üzenete.
Szokásomhoz híven három felvételt hoztam.
Az első, amelyet mndenkinek tiszta szívből ajánlok, az English National Opera 2013-as felvétele. Ez egy tökéletes felvétel, Deborah Warner csodálatos rendezésével. John Graham-Hall énekesi és színészi(!) játéka lenyűgöző, színpadon én sohasem láttam ilyet. A hang, a mozgás, a gesztusok, a mimika, az átszellemültség elképesztő. És mindez csaknem 2.5 órán át, hiszen ez - csaknem - egyszemélyes mű. A "csaknem"-hez persze hozzájárul a hét különböző alakot öltő Andrew Shore nagyszerű alakítása, a kórus és a zenekar, élükön Edward Gardnerrel, akit - azt hiszem - nem kell bemutatnom. És persze szólni kell az akrobatikus elemekkel tarkított kiváló koreográfiáról, a gyerekekből álló balettkarról, és élükön a görög szépségű Sam Zaldivarról. Mindent összevetve ez egy megismételhetetlen produkció, méltó ehhez a nagyszerű operához.
Ritka az, hogy egy műnek nem a glyndebourne-i előadása a legjobb, de most ez a helyzet. Nagyon szép ez az 1990-es előadás is, Robert Tear nagyszerűen énekel, de meg sem közelíti Graham-Hall alakítását. Szemben a másik két bluray felvétellel, ez "csak" DVD-ről készült, de a képi megjelenés élvezhető, és a felvétel a DVD hanganyagát változatlan módon tartalmazza, tehát nem okoz majd csalódást.
A harmadik felvétel olyan szempontból érdekes, hogy a történet helyszínén, Velencében készült, 2008-ban. A felvétel erőssége a kiváló kép-és hangminőség. Más jót nemigen tudok mondani erről az előadásról, véleményem szerint a mű teljes félreértelmezéséről, illetve meg nem értéséről tanúskodik. Ez persze csak az én véleményem, különbözőek vagyunk, egy próbát mindenkinek megér, aztán - legrosszabb esetben - jöhet a delete gomb.
A felvételek három hétig, a szokott módon, innen tölthetők le:
Javasolt VLC palyer és egy jó fejhallgató használata.
1159 Momo 2024-01-08 23:39:27 [Válasz erre: 1158 takatsa 2024-01-08 23:03:27]
Persze, ebben nincs vita közöttünk. Nagyon örülök, hogy készítettél hozzá feliratot. :-)
Persze, ebben nincs vita közöttünk. Nagyon örülök, hogy készítettél hozzá feliratot. :-)
1158 takatsa 2024-01-08 23:03:27 [Válasz erre: 1157 Momo 2024-01-08 20:49:55]
Akkor bocs, valamit félreértettem. De remélem, hogy nem fölösleges, amit írtam, mert próbáltam összeszedni a gondolataimat, és leírni, hogy miért gondolom azt, hogy a Lakmé szép, és talán nemcsak nekem, hanem másnak is, aki rászán 2 óra 15 percet a meghallgatására.
Akkor bocs, valamit félreértettem. De remélem, hogy nem fölösleges, amit írtam, mert próbáltam összeszedni a gondolataimat, és leírni, hogy miért gondolom azt, hogy a Lakmé szép, és talán nemcsak nekem, hanem másnak is, aki rászán 2 óra 15 percet a meghallgatására.
1157 Momo 2024-01-08 20:49:55 [Válasz erre: 1154 takatsa 2024-01-08 15:47:42]
"Reménykedem abban, hogy nemcsak megköszönöd, hanem letöltöd és meg is nézed a Devieilhe-féle változatot, mert akkor van rá remény, hogy a "kanyarban sincs" helyről előbbre lépteted."
No látod, most teljesen fölöslegesen írtál egy hosszú hozzászólást. Én olyasmit nem írtam, hogy a Lakmé a kanyarban sincs... :-))
"Reménykedem abban, hogy nemcsak megköszönöd, hanem letöltöd és meg is nézed a Devieilhe-féle változatot, mert akkor van rá remény, hogy a "kanyarban sincs" helyről előbbre lépteted."
No látod, most teljesen fölöslegesen írtál egy hosszú hozzászólást. Én olyasmit nem írtam, hogy a Lakmé a kanyarban sincs... :-))
1156 Tzilike 2024-01-08 16:00:35 [Válasz erre: 1145 Klára 2024-01-08 08:19:07]
Ebben különben téved. A művek értékének azért vannak objektív szakmai szempontjai. Nagyjából ennyi az érdekes a Lakméből, amit felsorolt. Ezek tényleg gyönyörűek, de az átkomponált részek szerintem (hangsúlyozom: SZERINTEM) zagyvák. És higgye el, harmincnál több éves operaszínpadon állás után, a közönség nem veszi be az újdonságokat. Még a Fanciulla is gyenge házakat hozott, pedig az Puccini. Szomorú, de tény. Visszaemlékszem kamaszkoromra, mikor nagy Kelen-rajongóként állandóan ott lógtam az Erkelben vagy az Operában: Rigoletto, Traviata, Lucia, Bájital, rövid ideig Hoffmann, Carmen,, egy-két év Werther... Bohémélet, Manon, Tosca usw. Ezek mentek.
Ebben különben téved. A művek értékének azért vannak objektív szakmai szempontjai. Nagyjából ennyi az érdekes a Lakméből, amit felsorolt. Ezek tényleg gyönyörűek, de az átkomponált részek szerintem (hangsúlyozom: SZERINTEM) zagyvák. És higgye el, harmincnál több éves operaszínpadon állás után, a közönség nem veszi be az újdonságokat. Még a Fanciulla is gyenge házakat hozott, pedig az Puccini. Szomorú, de tény. Visszaemlékszem kamaszkoromra, mikor nagy Kelen-rajongóként állandóan ott lógtam az Erkelben vagy az Operában: Rigoletto, Traviata, Lucia, Bájital, rövid ideig Hoffmann, Carmen,, egy-két év Werther... Bohémélet, Manon, Tosca usw. Ezek mentek.
1155 Tzilike 2024-01-08 15:52:49 [Válasz erre: 1144 takatsa 2024-01-07 23:06:46]
Különben én is szeretek olyan operákat, amikről tudom is a hiányosságaikat...például a tavaly Szegeden bemutatott Il corsaro, szívem csücske, minden dramaturgiai következetlenségével (Byron) és zenei egyenetlenségével. Ugyanígy szeretem pl A legnanoi csatát, holott tudom hogy fasorban nincs a valódi nagy Verdi-operákhoz képest. Én is megnéztem és az a furi, hogy Dame Joan már elég idős kori felvételét hoztad, küzdött is kissé a magasságokkal.(Minden tiszteletet megadva a hatalmas pályájának) Nekem a Dessay-féle tetszett legjobban, egészen kivételesen jó állapotban énekelte, szerintem gyönyörű volt. Na mindegy, szóval én sajnos nem igazán szeretem ezt a művet, Delibes-nek a balettzenéit többre tartom. A francia operák közül a kedvencem a Gounod Romeo, az szerintem egészen fantasztikus,, gyönyörű opera. Láthatod, hogy a Hugenottákat is összesen két évadban játszottuk, pedig mennyi tanulás olt benne... és remek szólisták. Bezzeg Carmenből akárhányat el lehet adni, még a Bieito-féle is teltházas volt. Ez van.
Különben én is szeretek olyan operákat, amikről tudom is a hiányosságaikat...például a tavaly Szegeden bemutatott Il corsaro, szívem csücske, minden dramaturgiai következetlenségével (Byron) és zenei egyenetlenségével. Ugyanígy szeretem pl A legnanoi csatát, holott tudom hogy fasorban nincs a valódi nagy Verdi-operákhoz képest. Én is megnéztem és az a furi, hogy Dame Joan már elég idős kori felvételét hoztad, küzdött is kissé a magasságokkal.(Minden tiszteletet megadva a hatalmas pályájának) Nekem a Dessay-féle tetszett legjobban, egészen kivételesen jó állapotban énekelte, szerintem gyönyörű volt. Na mindegy, szóval én sajnos nem igazán szeretem ezt a művet, Delibes-nek a balettzenéit többre tartom. A francia operák közül a kedvencem a Gounod Romeo, az szerintem egészen fantasztikus,, gyönyörű opera. Láthatod, hogy a Hugenottákat is összesen két évadban játszottuk, pedig mennyi tanulás olt benne... és remek szólisták. Bezzeg Carmenből akárhányat el lehet adni, még a Bieito-féle is teltházas volt. Ez van.
1154 takatsa 2024-01-08 15:47:42 [Válasz erre: 1153 Momo 2024-01-08 13:55:06]
Reménykedem abban, hogy nemcsak megköszönöd, hanem letöltöd és meg is nézed a Devieilhe-féle változatot, mert akkor van rá remény, hogy a "kanyarban sincs" helyről előbbre lépteted. Én abból indultam ki, hogy ha egy operában van olyan látványos és magas minőségű ária, mint a Csengettyű ária, akkor az az opera nem lehet annyira rossz, hogy ne tegyek vele egy próbát. És amikor végighallgattam, akkor leesett az állam. Milyen szép! - ez volt az első gondolatom. A második, hogy mennyire profi módon van összerakva. Kórus-arioso-duett-ária-kis vidám közjáték-szoprán majd tenor ária - duett, és így tovább, nincs üresjárat, nincs megállás, hangulatban, dinamikában változatos, az érdeklődést fenntartja. Delibes nagyon profi volt a zeneszerzésben, és tulajdonképpen azt írta, amit a közönség szeretett és elvárt: szép, hangulatos, alapjaiban konzervatív zenét, a jól kitaposott úton, de magas minőségben. Egy ilyen zenét jó hallgatni, és nemcsak nekem, egy barokk és XXI. századi zenebolondnak, hanem bárkinek - mindenkinek. Azért mert bele van ágyazva a klasszikus-romantikus zenébe, annak legszebb hagyományait követve. Éppen azért úgy gondolom, hogy lenne közönsége, éppen azért, mert nem rétegzene, hanem mindenkihez szól, könnyen befogadható. Persze, ha tovább boncolgatjuk, akkor más is van benne, van benne előremutatás is a modernebb francia zene, impresszionizmus felé - Massenet sokat tanult tőle, és pl. Csajkovszkijra is nagy hatással volt Delibes zenéje. Jó kis zene ez, bármilyen oldaláról is közelítjük, jól fogyasztható, mindenki talál benne valamit, és ha mást nem, akkor natív szépséget, tehát éppen azt, amire mindannyian vágyunk, még akkor is, ha nem valljuk be.
Reménykedem abban, hogy nemcsak megköszönöd, hanem letöltöd és meg is nézed a Devieilhe-féle változatot, mert akkor van rá remény, hogy a "kanyarban sincs" helyről előbbre lépteted. Én abból indultam ki, hogy ha egy operában van olyan látványos és magas minőségű ária, mint a Csengettyű ária, akkor az az opera nem lehet annyira rossz, hogy ne tegyek vele egy próbát. És amikor végighallgattam, akkor leesett az állam. Milyen szép! - ez volt az első gondolatom. A második, hogy mennyire profi módon van összerakva. Kórus-arioso-duett-ária-kis vidám közjáték-szoprán majd tenor ária - duett, és így tovább, nincs üresjárat, nincs megállás, hangulatban, dinamikában változatos, az érdeklődést fenntartja. Delibes nagyon profi volt a zeneszerzésben, és tulajdonképpen azt írta, amit a közönség szeretett és elvárt: szép, hangulatos, alapjaiban konzervatív zenét, a jól kitaposott úton, de magas minőségben. Egy ilyen zenét jó hallgatni, és nemcsak nekem, egy barokk és XXI. századi zenebolondnak, hanem bárkinek - mindenkinek. Azért mert bele van ágyazva a klasszikus-romantikus zenébe, annak legszebb hagyományait követve. Éppen azért úgy gondolom, hogy lenne közönsége, éppen azért, mert nem rétegzene, hanem mindenkihez szól, könnyen befogadható. Persze, ha tovább boncolgatjuk, akkor más is van benne, van benne előremutatás is a modernebb francia zene, impresszionizmus felé - Massenet sokat tanult tőle, és pl. Csajkovszkijra is nagy hatással volt Delibes zenéje. Jó kis zene ez, bármilyen oldaláról is közelítjük, jól fogyasztható, mindenki talál benne valamit, és ha mást nem, akkor natív szépséget, tehát éppen azt, amire mindannyian vágyunk, még akkor is, ha nem valljuk be.
1153 Momo 2024-01-08 13:55:06 [Válasz erre: 1148 takatsa 2024-01-08 11:09:40]
Szuper. Nagyon jó. Köszönöm. :-)
Szuper. Nagyon jó. Köszönöm. :-)
1152 Momo 2024-01-08 13:53:15 [Válasz erre: 1143 Tzilike 2024-01-07 22:45:06]
Valószínűleg azért maradt ki egy idő után a repertoárból a Lakmé, amiért a Hugenották, a Sámson és Delila, a Gyöngyhalászok, vagy a Pelleas és Melisande (stb.), mert kiment mögülük a közönség közvetlen érdeklődése (ha volt), és igazából második vonalbeli darabok.
Szerethetők, de azért ez nem a Tosca, a Tannhäuser, vagy a Rigoletto színvonala. És nyilván inkább ez utóbbi kategória bemutatására és folyamatos műsoron tartására koncentrál a mindenkori opera-vezetés, minthogy súlyos (tíz-száz) milliókat öljön egy-egy másodvonalbeli darabba. Ezek néha előkerülnek, aztán eltűnnek. Az elmúlt 20-30 év repertoárjának is megvannak a hasonló másodvonalbeli darabjai.
(Egyébként jellemző, hogy a Hugenották legnagyobb, és visszatérő dallama, nem a szerző sajátja, hanem az Ein feste Burg ist unser Gott. Én (komolyan) tisztelem Meyerbeer elszántságát és befektetett munkáját, de Verdihez, Wagnerhez, vagy Puccinihez képest a kanyarban sincs.)
(Az meg már csak hab a tortán, hogy a Várnai-féle Operalexikonból, egyszerűen kimaradt. Amit freudilag érteni vélek, de azért szerintem kínos, egy operalexikonból kihagyni Meyerbeert... :-))))
Valószínűleg azért maradt ki egy idő után a repertoárból a Lakmé, amiért a Hugenották, a Sámson és Delila, a Gyöngyhalászok, vagy a Pelleas és Melisande (stb.), mert kiment mögülük a közönség közvetlen érdeklődése (ha volt), és igazából második vonalbeli darabok.
Szerethetők, de azért ez nem a Tosca, a Tannhäuser, vagy a Rigoletto színvonala. És nyilván inkább ez utóbbi kategória bemutatására és folyamatos műsoron tartására koncentrál a mindenkori opera-vezetés, minthogy súlyos (tíz-száz) milliókat öljön egy-egy másodvonalbeli darabba. Ezek néha előkerülnek, aztán eltűnnek. Az elmúlt 20-30 év repertoárjának is megvannak a hasonló másodvonalbeli darabjai.
(Egyébként jellemző, hogy a Hugenották legnagyobb, és visszatérő dallama, nem a szerző sajátja, hanem az Ein feste Burg ist unser Gott. Én (komolyan) tisztelem Meyerbeer elszántságát és befektetett munkáját, de Verdihez, Wagnerhez, vagy Puccinihez képest a kanyarban sincs.)
(Az meg már csak hab a tortán, hogy a Várnai-féle Operalexikonból, egyszerűen kimaradt. Amit freudilag érteni vélek, de azért szerintem kínos, egy operalexikonból kihagyni Meyerbeert... :-))))
1151 Búbánat 2024-01-08 12:33:52 [Válasz erre: 1150 takatsa 2024-01-08 11:53:43]
Itt pedig Gencsy Sári és Mátray Ferenc duettje a Lakméból: Lakmé és Gerald kettőse
Itt pedig Gencsy Sári és Mátray Ferenc duettje a Lakméból: Lakmé és Gerald kettőse
1150 takatsa 2024-01-08 11:53:43 [Válasz erre: 1149 Búbánat 2024-01-08 11:12:42]
Itt van Gencsy Sári. Milyen szép nő, micsoda hang, milyen virtuóz tempó!
Itt van Gencsy Sári. Milyen szép nő, micsoda hang, milyen virtuóz tempó!
1149 Búbánat 2024-01-08 11:12:42 [Válasz erre: 1146 Edmond Dantes 2024-01-08 09:51:29]
Rádiófelvételen Gencsy Sári, Bartha Alfonz vagy Mátray Ferenc hangja is
felcsendült a Lakmé szerepeiben.
Ugyanakkor bár az OPERA 1959 után nem játszotta az operát, Debrecenben elővették és bemutatták – a rádió is sugározta:
Közvetítés a Debreceni Csokonai Színházból – 1975. március 4. (Petőfi rádió, 19.00 - )
Delibes:
Lakmé
Magyar fordítás: Stephányi György és Blum Tamás
Km.: a Debreceni MÁV Filharmonikus zenekar és a Csokonai Színház énekkara Karigazgató: Tarnay György
Vezényel: Szabó László
Rendező: Horváth Zoltán
Szereposztás:
Lakmé – Marsay Magda
Nilakantha –
Tréfás György
Mallika –
Tibay Kriszta
Hadzsi – T.
Kiss Endre
Gerald –
Korcsmáros Péter
Ellen – Pallos
Gyöngyi
Frederick –
Krémer József
Rose – Perei
Irén
Miss Bentson
– Varga Magda
Tolvaj –
Bárány Paál László
Rendőr –
Farkas Tibor
Jövendőmondó
– Sándor József
Kereskedő –
Vasvári Géza
1148 takatsa 2024-01-08 11:09:40
Ahogyan a gyerek rácsodálkozik a világra, én ugyanúgy csodálkozom rá az operákra, és napról-napra felfedezek újabb és újabb csodálatos műveket - magamnak. És ki az, akit nem fog el a vágy, hogy szétkürtölje, és megossza másokkal is azt, ha belebotlik egy csodába? Én biztosan nem, tehát hallja meg mindenki, egy csodálatos operára bukkantam, egy romantikus nagyoperára, ráadásul franciára, ami - reményeim szerint - sok fórumtársamat fog érdekelni.
Delibes Lakmé c. operájáról van szó, amely operának virágduettjét és a koloratúr bravúráriát mindannyian ismerjük, de maga az opera - mint az egykori Atlantisz -, beleveszett az ismeretlenség homályába. Például a MET-ben hosszú sorozatokban, nagy sikerrel, összesen 63 alkalommal játszották a Lakmét, aztán 1947-ben eltűnt és máig sem került elő. Operaházunk pedig 1959-ben tűzte műsorra utoljára Delibes operáját. Fogós kérdés, hogy miért merült feledésbe ez az opera. Mi az oka annak, hogy a kezdeti, óriási sikerek után szinte teljesen eltűnt, és azóta is csak nagy-nagy ritkán kerül elő?
Mielőtt erre a kérdésre választ adnánk, beszéljünk egy picit magáról az operáról. Delibes (1836-1891) főleg balettjeiről (La Source, Coppélia, Sylvia) ismert romantikus zeneszerző, aki fiatal éveiben operetteket írt (összesen ötöt), majd 1860-tól 5 operát szerzett. Közülük az első hármat (Monsieur de Bonne-Étoile, Le Roi l’a dit, Jean de Nivelle) sohasem játsszák, az utolsót (Kassya) pedig nem tudta befejezni. Az Edmond Gondinet és Philippe Gille francia librettójára szerzett, három felvonásos Lakmé c. operájának 1883-ban, a párizsi Opera Comique-ban volt a bemutatója. A mű, a kor divatjának megfelelően egzotikus környezetben, a XIX. sz. közepi Indiában játszódik, és a Brahmának szentelt papnőnek, Lakménak egy angol tiszthez, Geraldhoz fűződő tragikus szerelmét meséli el. Indiában az angolok uralkodnak, az ősi hindu istenek hívői az őserdőbe rejtett kis templomokba kényszerültek. Gerald betéved Lakmé rejtett lakhelyére, találkozik Lakméval, és egymásba szeretnek. A hazatérő brahmin, Lakmé apja tudomást szerez erről, amely szemében szentségtörés, és bosszút esküszik. Másnap a városban, a mozgalmas piaci nap után következik Siva istennő ünnepe. A brahmin, lányával együtt koldusnak öltözik, lányát a főtérre állítja, és éneklésre kényszeríti, közben a tömeget lesve, hogy a halálra keresett angol tiszt az énekszót hallva elárulja magát. Lakmé, halálra váltan, elénekli a híres csengettyű áriát, de Gerald nem kerül elő. A felbőszült apa további éneklésre kényszeríti lányát, sikeresen, Gerald lelepleződik. Siva istennő körmenetében a hinduk körülveszik a mit sem sejtő Geraldot, és Lakmé apja leszúrja őt. Gerald azonban nem hal bele a sérülésbe, mert Lakmé, szolgálójával együtt elrejti egy kis kunyhóban, a dzsungel közepén, és meggyógyítja. A szerelmesek már-már révbe érnek, amikor - Lakmé rövid távollétében - megjelenik Gerald katonatársa, aki emlékezteti Geraldot arra, hogy csapatuk holnap indul a lázadó hinduk leverésére, és felszólítja Geraldot a kötelessége teljesítésére. A visszatérő Lakmé megérzi Geraldon a változást, rájön arra, hogy szerelmük nem teljesedhet be, Gerald el fogja hagyni, ezért megmérgezi magát. A haldokló Lakménak így teljesülhet csak kívánsága, haláláig Geraldé lehet.
Delibes ehhez a romantikus történethez, az indiai Rómeó és Júliához, a francia romantika hagyományaira épülő, lírai, melankolikusan érzelmes szép zenét szerzett, hatásos kórusokkal, színpompás balettel, és egy - nagyobbrészt zenekari kíséret nélkül előadott - koloratúr bravúráriával fűszerezve, amely méltán versenyezhet az operairodalom legnehezebben előadható koloratúr áriája címére. Az opera, megszületésekor közönségkedvenc lehetett, hiszen a francia romantika legjobb, és legbeváltabb hagyományait követő, letűnőben levő, de sokakban nosztalgiát ébresztő zene volt, egy olyan mű, amely egy szóval összefoglalható: szép. Sőt, nagyon szép. De ez a szépség kevésnek bizonyult, elsöpörte az új trend, az új divat, egyrészről a wagneri német romantika, másrészről az olasz verizmus, Puccini, majd jött a XX. század és a Lakmét elnyelték a feledés hullámai. Mára a Lakméval kapcsolatban az a közvélekedés alakult ki, hogy ez egy B kategóriás opera, sőt, egyesek szerint operába hajló zenei giccs, ráadásul a megvalósítása is túl drága, nem éri meg újra színpadra állítani, Delibes-ből elég a virágduett, a csengettyűária és néhány balett.
Valóban ennyi lenne a Lakmé? Hoztam két felvételt, amely nagyjából ezt látszik alátámasztani. Az első felvétel egy "ősrégi" 1976-os videó (Sutherland, Wilden Grant, Bonynge, Sydney) vállalható hangminőséggel. Ha valaki szereti Sutherlandot, az föltétlenül töltse le. A Sydney operaház még elmosódottan is pompás díszletei között énekel az 50 éves Sutherland, egy nagyon jó belcanto tenor és egy kissé hamiskás, de a régi nagyokat idéző basszus kíséretében. Hát igen, egy 50 éves Lakmé - még nagyjából intakt hang mellett is - kissé kiábrándító. A második felvétel amit hoztam, viszont minden igényt kielégít csillogás és pompa tekintetében, ez szintén a Sydney operaház, 2012-es produkciója. Bluray korongról másoltam ezt a felvételt, kiváló kép-, és csodálatos hangminőségben. A díszletek varázslatosak, a zenekar kiváló, és ezek az ausztrál énekesek - még a mellékszereplők is - osztályon felüliek, ó, ha ilyen hangokat hallanánk itthon, mind a 10 ujjunkat megnyalnánk. És itt van a főszereplő, Emma Matthews, egy benszülött ausztrál, talán nem is énekelt máshol, számomra nagy felfedezés. Lenyűgöző megjelenés, erőteljes, minden lágéban szépen csengő koloratúr-szoprán, aki könnyedén, mosolyogva, imponáló magabiztossággal énekli a gyilkos koloratúr áriát, óriási tetszést aratva. Ezt a színpompás felvételt nagyon ajánlom letöltésre, igazi hagyományos rendezés, megtestesíti és egyben bizonyítja is mindazt, ahogyan a mai kor vélekedik Delibes operájáról.
És akkor jöjjön a harmadik felvétel, a párizsi Opera Comique 2022-es előadása (Sabine Devieilhe, Frédéric Antoun, Stéphane Degout; Raphaël Pichon). Ez egy modern rendezés. Mi lesz akkor, ha a rendező (Laurent Pelly) eltávolítja az összes indiai díszletet, szinte teljesen kiüríti a színpadot, csak egy bambuszokból összetákolt ketrecet hagyva középen, aztán az üres színpadra tereli az egyszerű fehér tunikába öltöztetett énekeseket, majd a karmester kezébe nyomja a partitúrát, és felkiált: játsszatok! (Én legalábbis így képzeltem el a folyamatot.) És a zseniális fiatal karmester pálcájának intésére megszólal Delibes zenéje, minden külsőségtől és sallangtól megfosztva, talán először igazi valójában, és ott áll, ott énekel Devieilhe, elejétől a végéig, ő maga az opera, és ő az, aki életet lehel a műbe. Töredezik a szépséges zene andalítóan édes cukormáz kérge, és nemcsak a fölötte lebegő koloratúr magasságot látjuk-halljuk, hanem előbukkan alóla a szédítő mélység, egy helytől és időtől független Rómeó és Júlia, Delibes titkos üzenete. Ott áll a tér közepén, az apja által kényszerítve és odavetve, Devieilhe-Lakmé, hogy csalimadárként, sírásra görbült szájjal, az istenek hangján csacsogva-trillázva, hivogassa a halálába szerelmét, kiszolgáltatva bosszúálló apja gyűlöletének. A csodálatosan szárnyaló, földöntúli dallamban egyszerre materializálódik a szerelem és a gyűlölet, az élet és a halál. Erről szól ez az opera, ez Delibes üzenete nekünk, és a világnak, ez a Lakmé. Nézzétek, hallgassátok végig ezt a felvételt, érdemes. (Ezt a változatot használtam a fordításhoz, és a másik két felvételhez is ezt a feliratot illesztettem.)
Innen tölthető le 20 napig a 2022-es Opera Comique, és a 2012-es Ausztrál produkció, és innen az 1976-os Sutherland-féle Lakmé, VLC playert használva automatikusan induló magyar felirattal (ami természetesen kikapcsolható, illetve más nyelvre váltható).
És bonusként, 6 napig, az inyenceknek innen tölthető le az EMI 1998-as, 2 CD-s felvétele (Dessay, Kunde, Van Dam), valamint egy nagyon izgalmas, 2021-es moszkvai koncert-felvétel videója Sabine Devieilhe főszereplésével, egy nagyon szép hangú tenorral (Cyrille Dubois), és Sebestyén Miklóssal. BUÉK mindenkinek! :)
1147 takatsa 2024-01-08 10:54:06 [Válasz erre: 1146 Edmond Dantes 2024-01-08 09:51:29]
Itthon is, bármikor elő lehetne adni, ahogyan Cilike írja: "Amúgy lenne rá énekesgárda". A már más kérdés, hogy hogyan. :)
Itthon is, bármikor elő lehetne adni, ahogyan Cilike írja: "Amúgy lenne rá énekesgárda". A már más kérdés, hogy hogyan. :)
1146 Edmond Dantes 2024-01-08 09:51:29 [Válasz erre: 1145 Klára 2024-01-08 08:19:07]
"..a Lakmét a bemutatótól 1959-ig folyamatosan színpadon tartották, aztán snitt, eltűnt. Ki tudja miért?" A válasz egyszerű: Gyurkovics Mária. A háború után is az ő kedvéért vehették újra elő a darabot, rajta kívül többnyire a mára talán teljesen elfeledett Páka Jolán énekelte a (cím)szerepet és korábban is főleg csak "nagy nevek": Bianchi Bianca, Sándor Erzsi... A Lakmé olyan szerepdarab, amit mondjuk Nathalie Dessay kedvéért még sokan megnéznének 1-2 MüPa-előadáson (én is), de ő már visszavonult a színpadtól, az Andrássy útra pedig nem hívnak sztárokat szerepre. (Az Erkelbe sem, mert az meg zárva van az operák elől, drága a fűtés.) Szerencsémre Dessay-t még elcsíptem egy kiváló dalest erejéig, de ez már egy másik történet.
"..a Lakmét a bemutatótól 1959-ig folyamatosan színpadon tartották, aztán snitt, eltűnt. Ki tudja miért?" A válasz egyszerű: Gyurkovics Mária. A háború után is az ő kedvéért vehették újra elő a darabot, rajta kívül többnyire a mára talán teljesen elfeledett Páka Jolán énekelte a (cím)szerepet és korábban is főleg csak "nagy nevek": Bianchi Bianca, Sándor Erzsi... A Lakmé olyan szerepdarab, amit mondjuk Nathalie Dessay kedvéért még sokan megnéznének 1-2 MüPa-előadáson (én is), de ő már visszavonult a színpadtól, az Andrássy útra pedig nem hívnak sztárokat szerepre. (Az Erkelbe sem, mert az meg zárva van az operák elől, drága a fűtés.) Szerencsémre Dessay-t még elcsíptem egy kiváló dalest erejéig, de ez már egy másik történet.
1145 Klára 2024-01-08 08:19:07 [Válasz erre: 1143 Tzilike 2024-01-07 22:45:06]
Egy opera akkor lesz "ismert", ha bemutatják, gyakran játsszák, és azt a bizonyos falat áttörni nem egyszerű, ez igaz. A kinek mi tetszik, ki melyik operát tartja jónak, az egyéni ízlés kérdése. Elgondolkodtató, hogy a Lakmét a bemutatótól 1959-ig folyamatosan színpadon tartották, aztán snitt, eltűnt. Ki tudja miért? A Virág-kettős minden valamirevaló szoprán és mezzo koncertprogramján sűrűn szerepel, a Csengettyűária is, és még egyes áriák, a többi néma csend. Nem hiszem, hogy "a magyar közönséget nehéz kimozdítani" az alapművek köréből, de ehhez persze az alapműveken túl mást is kellene kínálni, és valahogyan a nem operalátogató közönséget megnyerni.
A tv és az internet komoly konkurencia, de nem biztos, hogy verhetetlen.
1144 takatsa 2024-01-07 23:06:46 [Válasz erre: 1143 Tzilike 2024-01-07 22:45:06]
Kedves Cilike, azt nem tudom, hogy el lehet-e adni, és amúgy sem vagyok tisztában hogy mennyit adnak most egy ilyen opera kilójáért, bár az inflációban biztos felment az ára. Én mindenesetre nagyon megszerettem ezt az operát, és majd holnap írok róla sokat, és a letöltési linkeket is kiteszem, de ma dolgoztam egész nap eredeti szakmámban, és nem maradt idő rá. Addig is ajánlom figyelmedbe az 1-es számú ajánlómat, amelyet egy nap alatt már 39-en megnéztek, elég szép szám önmagamhoz képest. Ez egy 40 perces kis összefoglaló, és valami nagyon-nagyon érdekes dolog történik benne. A többit majd holnap. :)
1143 Tzilike 2024-01-07 22:45:06 [Válasz erre: 1142 Klára 2024-01-07 12:04:28]
Igazából ezzel megint az a baj, mint a többi nem túl ismert és nem annyira jó operánál: nem nagyon lehetne eladni. Bevallom, én ugyanúgy, mint A hugenottákat, igencsak közepes műnek tartom. Amúgy lenne rá énekesgárda. A magyar közönséget nehéz ma már kimozdítani a legalapabb művek köréből. Szívből remélem, hogy legalább az általam rajongott Ruszalka sikeres lesz.
Igazából ezzel megint az a baj, mint a többi nem túl ismert és nem annyira jó operánál: nem nagyon lehetne eladni. Bevallom, én ugyanúgy, mint A hugenottákat, igencsak közepes műnek tartom. Amúgy lenne rá énekesgárda. A magyar közönséget nehéz ma már kimozdítani a legalapabb művek köréből. Szívből remélem, hogy legalább az általam rajongott Ruszalka sikeres lesz.
1142 Klára 2024-01-07 12:04:28 [Válasz erre: 1141 takatsa 2024-01-06 12:09:45]
És megint egy csoda, illetve több csoda! Sutherland is olyan valaki volt, aki majd mindent tudott, és sokáig "kortalan" tudott lenni. Nekünk csak a felvételek jutottak, maradtak, de így is sokat megtudunk és sok örömet szerez.
A másik két felvétel is sokat ígér, azokat is meg kell nézni.
Pár éve a Mezzo tv közvetítette a Wallon Királyi Opera előadását, akkor láttam először, azóta se...
Érdekes lenne ezt az operát élőben látni, a MÁO több évtizede adós vele, de kétlem, hogy megvalósítható lenne!
1140 Momo 2023-12-30 19:13:10
Azt mondja Tolsztoj a Háború és békében:
Azt mondja Tolsztoj a Háború és békében:
"Ha két ember összevész, mindig mind a kettő hibás."
1139 Laci Kozlok 2023-12-30 08:36:47
Takatsa, elég volt a sértegetéseidbol.
Takatsa, elég volt a sértegetéseidbol.
1138 takatsa 2023-12-30 00:06:23 [Válasz erre: 1135 Héterő 2023-12-29 19:01:46]
És most, hogy kibeszéltem magamat, hozzád fordulok, mint a nyelvészettel kapcsolatos kérdések elismert tudorához, egy konkrét kérdéssel. Kozlok fórumtárs azt írta, hogy a helyes cím: spanyol óra. Te is "spanyol órá"-nak fordítanád ezt a címet? Mert az én szánalmas, tudásnak nem is nevezhető ismereteim szerint a "spanyol óra" egy olyan órát jelent, amelyet Spanyolországban gyártottak. Ezt jelenti a japán óra, német óra, stb. is. Aztán van a spanyolóra, amit egybe írunk, de az meg azt jelenti, hogy hétfőn és pénteken van spanyolóránk. Sajnálatos módon a magyar nyelvben az óra bizonyos esetekben időt jelent, más esetekben pedig ketyegő tárgyat. A franciában a "heure" viszont sejtésem szerint csak időt jelent, és a ketyerékre pedig ott van pl. a "horloge". És ez okozza a címfordítás nehézségét, valahogyan jelezni kell a címben, hogy itt nem egy spanyol vekkerről van szó, hanem egy időtartamról, amely egyeseknek túl rövid, másoknak túl hosszú lehet, de az biztos, hogy ebben az időtartamban, Spanyolhonban, huncut dolgok történnek. Hát, én itt megakadtam, mert ennyi vígságot nem tudtam összesűríteni két szóban, és így inkább az eredeti francia címnél maradtam. Zárójelbe pedig két címet tettem: a meghonosodott és frappáns "Pásztorórá"-t, és a "Spanyol idő"-t, amin mindenki elmerenghet, hogy ez meg mi a fenét jelenthet. (Persze az is lehet, hogy nem nagy baj az, ha egy talányos cím elgondolkoztat.) Kíváncsi vagyok a véleményedre.
És most, hogy kibeszéltem magamat, hozzád fordulok, mint a nyelvészettel kapcsolatos kérdések elismert tudorához, egy konkrét kérdéssel. Kozlok fórumtárs azt írta, hogy a helyes cím: spanyol óra. Te is "spanyol órá"-nak fordítanád ezt a címet? Mert az én szánalmas, tudásnak nem is nevezhető ismereteim szerint a "spanyol óra" egy olyan órát jelent, amelyet Spanyolországban gyártottak. Ezt jelenti a japán óra, német óra, stb. is. Aztán van a spanyolóra, amit egybe írunk, de az meg azt jelenti, hogy hétfőn és pénteken van spanyolóránk. Sajnálatos módon a magyar nyelvben az óra bizonyos esetekben időt jelent, más esetekben pedig ketyegő tárgyat. A franciában a "heure" viszont sejtésem szerint csak időt jelent, és a ketyerékre pedig ott van pl. a "horloge". És ez okozza a címfordítás nehézségét, valahogyan jelezni kell a címben, hogy itt nem egy spanyol vekkerről van szó, hanem egy időtartamról, amely egyeseknek túl rövid, másoknak túl hosszú lehet, de az biztos, hogy ebben az időtartamban, Spanyolhonban, huncut dolgok történnek. Hát, én itt megakadtam, mert ennyi vígságot nem tudtam összesűríteni két szóban, és így inkább az eredeti francia címnél maradtam. Zárójelbe pedig két címet tettem: a meghonosodott és frappáns "Pásztorórá"-t, és a "Spanyol idő"-t, amin mindenki elmerenghet, hogy ez meg mi a fenét jelenthet. (Persze az is lehet, hogy nem nagy baj az, ha egy talányos cím elgondolkoztat.) Kíváncsi vagyok a véleményedre.
1137 takatsa 2023-12-29 22:43:36 [Válasz erre: 1135 Héterő 2023-12-29 19:01:46]
Drága jó Héterő, Először a kritikádra reagálnék:
Az eredeti szöveg:
Entre tous les amants, seul amant efficace,
Il arrive un moment, dans les déduits d’amour,
Où le muletier a son tour!
A google fordítás:
Minden szerelmes között az egyetlen hatékony szerető,
A szerelem levonásában eljön az idő,
Ahol az öszvérhajtóra kerül a sor!
És az én fordításom:
A szerelemben az a legfontosabb,
ha tettre kész és hatékony vagy.
És mindig eljön az a pillanat,
amikor az öszvérhajcsár bizonyíthat.
Tudod, ha nemcsak az összefoglalómat olvastad volna, hanem végignézted volna a youtube-ra feltöltött operát, akkor tapasztalhattad volna, hogy ez egy kacagtató vígopera, és az én kis 4 soros fogalmazványom, amelynek első kettő sorát voltál kedves idézni, pontosan összecseng és rímel az opera tartalmával. Tudod ugye, hogy van ez? Ahol végetér a google, ott kezdődik a költészet. :)
Drága Katalint nagyon sajnálom, mert gyanútlanul belekeveredett ebbe az egészbe, de óva intelek attól, hogy te interpretáld a bejegyzését, ehhez nem kell se műfordítás, se a te magyarázatod, majd megmagyarázza ő maga, ha akarja, hiszen legény ő a talpán, kényes a helyzet, de majd megoldja. :)
Szegény Ladiszlávot is sajnálom, nem róható fel neki, hogy töri a magyar nyelvet, sőt, dicséret illeti, hiszen látjuk, tapasztaljuk, derekasan küzd vele, bár nem jók az esélyei. A problémám az vele, amit elég nyersen fogalmaztam, de most már lehiggadva, újra megteszem: ilyen csekély magyar tudással nincs kompetenciája ahhoz, hogy egy magyar fordítást kritizáljon, vagy, ha mégis megteszi, mert kompetenciája ugyan nincsen, de joga az van hozzá természetesen, akkor ne csak azt hajtogassa, hogy nagyon rossz, hanem indokolja is meg, hogy miért. Aki á-t mond, az mondjon b-t is, ennyi elvárható tőle. Ráadásul nyitott ajtókat döngetett, nem adtam én ennek a műnek címet, meghagytam az eredetit, nézd csak meg a linkeket.
Látod, én empatikus vagyok, sokakat sajnálok, néha magamat is. Téged azonban nem sajnállak, sőt, örömmel tölt el, ha olvashatom írásaidat, hiszen - bár kemény a fejem -, de mindig tanulok valamit tőled. Pl. multkor is, ha nehezen is ment, de végül megértettem, hogy az élő - vagyis már régen megholt - Mazeppát egy p-vel írják, szemben a művekben megtestesült Mazeppával. Persze, hogy melyikük az élő és melyikük a holt az még mindig vita tárgya lehet, de látod, nem volt pusztába kiáltó a szavad, vettem az adást és köszönetet mondok neked. (Igaz, hogy Mazeppa-Mazepa vitánkat egy Csajkovszkij mű váltotta ki, amiről sajnálatosan kevés szót ejtettünk, de, mint mondják: a lényeg a lényeg, és a többi, egyáltalán nem lényeges.)
És most, hogy kibeszéltem magam, tőled, mint nyelvészettel aktívan foglalkozótól, lenne egy konkrét kérdésem: te is "spanyol órá"-nak fordítanád a Kozlok fórumtárs által kifogásolt címet?
1136 Nagy Katalin 2023-12-29 22:43:01 [Válasz erre: 1135 Héterő 2023-12-29 19:01:46]
Kedves Héterő!
Miután személyesen megszólítottál, személyesen hozzád intézem a választ. Az általad írtak alapján nem jár nekem dicséret, mert én nem azt akartam mondani, amire te utalsz.
Nem vagyok én bátor, csak eleven pontomon talált egy beírás. Tudod, én fordítóként is tevékenykedem. Évtizedekkel ezelőtt előfordult, hogy magyarról olaszra készített fordításomat tömören „rettenetes olaszsággal írtnak” minősített egy olasz iroda egy-két valóban meglévő, de anyanyelvű számára gond nélkül kijavítható hiba miatt. Akkor vezettük be családi körben, hogy minden olaszfordításomat az olasz anyanyelvű, hozzám hasonlóan jogvégzett (azaz nyelvi értelemben alteregómnak tekinthető) férjem az elsőtől az utolsó betűig átnéz. Ezek után is volt olyan eset, hogy csak akkor visszakozott iroda, amikor a férjem felhívta őket, bemutatkozott és kikérte magának, hogy az ő olaszságát minősíthetetlennek nyilvánítsák csak úgy en bloc. Máris kiderült, hogy tévedés történt és automatikusan átküldték az ügyfél reklamációját, pedig most, hogy megvizsgálják, valóban….
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, de bennem maradt a reflex, hogy a nem anyanyelvű védtelen egy olyan állítással szemben, hogy nem tudja jól a nyelvet és kivontam a kardom.
Kicsit elsiettem, és jobb lett volna, ha nem találom meg olyan gyorsan azt a kardhüvelyt.
Takatsa nem volt elegáns, ezt fenntartom, DE Kozlok Laci sem bánt vele kesztyűs kézzel. Ha visszanézzük az eseményeket, akkor röviden és nemes egyszerűséggel rossznak nevezte a cím fordítását. Takatsa magyarázattal szolgált és igyekezett elejét venni minden vitának, de ez nem szegte Laci kedvét. (Ha már az eredeti vitatémánál tartunk: Azt azért leszögezném, hogy az adott mű szlovák címe érdekes adat lehet, de nem perdöntő bizonyíték. A súlya pontosan annyi, mint egy angol címé. Ez is, az is fordítás, azaz értelmezés.)
Elgondolkodtam egy másik szemponton is: Ha nekem annyi munkaórám, töprengésem, és gondolatom lett volna ebben az ajándékban, mint takatsa fórumtársunknak, aki rendszeresen ingyen és bérmentve a köz rendelkezésére bocsátja hobbijának eredményeit, akkor könnyen lehet, hogy az én sem lettem volna finom és nőies a válaszban.
Végezetül:
1. Iskolázott, művelt olasz nyelvi választásairól lehet véleményem, gondolhatom akár tévesnek is, de ennek csak nagyon óvatosan, gondosan megfogalmazott kérdés formájában adnék hangot. Annak ítéletszerű közlése, hogy valami rossz, számomra elképzelhetetlen.
2. Nem gondolom, hogy nagyon körmönfontan fogalmaznék. Reményeim szerint felnőtt emberek önállóan is képesek értelmezni a szavaimat, nem igényelnek egyértelműsítést. A véleményemhez lehet csatlakozni, lehet azt vitatni, ignorálni, de a lefordítást nem látom szükségesnek. A saját szavaimért én vagyok a felelős, engem terhel egy esetleges magyarázat kötelezettsége is.
3. Semmi esetre sem vindikálok magamnak jogot arra, hogy bárkinek előírjam, mikor és miért kérjen bocsánatot.
1135 Héterő 2023-12-29 19:01:46 [Válasz erre: 1134 Nagy Katalin 2023-12-29 16:32:10]
Egyszer egy operával foglalkozó olasz fórumon egy olasz gúnyos megjegyzést tett egy külföldi hibás olaszságára is a vita során, mire azonnal felhívták a figyelmét arra, hogy ez bizony nagyon, de nagyon nem volt elegáns.
Brava, kedves Katalin!
Végre férfias bátorságot mutat valaki és minősíti azt a nemtelen kirohanást, amit külföldről író, kedvelt fórumtársunk volt kénytelen elszenvedni. A Momus valahavolt szuper-seprőjének, Momonak mindössze egy Bagaria-böffentésre futotta, pedig többet is elvárt volna az ember.
Figyelembe véve nőies finomságodat, nyelvi és jogi érzékenységedet, a többiek számára le kell fordítanom beírásod végét egyértelmű magyarra:
hatalmas bunkóság történt!
Védje meg a Café Momus külföldről író társait! Elvárható lenne, hogy a sértő fél bocsánatot kérjen.
Főleg akkor, ha saját nyelvhelyessége is meglehetősen ingatag:
...ha angol nyelvű fórumra írok - amely főként orgonás ügyelkben gyakran megesik
saját maga bőrét viszi a vásárra
Tartalomgyártási pontossága is vitatható:
A végső tanulság pedig ez:
A szerelemben az a legfontosabb, ha tettre kész és hatékony vagy.
Eredeti francia és annak magyar nyelvű értelme:
C'est la morale de Boccace:
entre tous les amants, seul amant efficace.
Boccaccio úr erkölcs-tana hiteles:
több udvarló közül csak egy lehet sikeres.
Ez a Café Momus internetes komolyzenei magazin sok ember életének meghatározó részévé vált. Ne gyilkolja senki!
Egyszer egy operával foglalkozó olasz fórumon egy olasz gúnyos megjegyzést tett egy külföldi hibás olaszságára is a vita során, mire azonnal felhívták a figyelmét arra, hogy ez bizony nagyon, de nagyon nem volt elegáns.
Brava, kedves Katalin!
Végre férfias bátorságot mutat valaki és minősíti azt a nemtelen kirohanást, amit külföldről író, kedvelt fórumtársunk volt kénytelen elszenvedni. A Momus valahavolt szuper-seprőjének, Momonak mindössze egy Bagaria-böffentésre futotta, pedig többet is elvárt volna az ember.
Figyelembe véve nőies finomságodat, nyelvi és jogi érzékenységedet, a többiek számára le kell fordítanom beírásod végét egyértelmű magyarra:
hatalmas bunkóság történt!
Védje meg a Café Momus külföldről író társait! Elvárható lenne, hogy a sértő fél bocsánatot kérjen.
Főleg akkor, ha saját nyelvhelyessége is meglehetősen ingatag:
...ha angol nyelvű fórumra írok - amely főként orgonás ügyelkben gyakran megesik
saját maga bőrét viszi a vásárra
Tartalomgyártási pontossága is vitatható:
A végső tanulság pedig ez:
A szerelemben az a legfontosabb, ha tettre kész és hatékony vagy.
Eredeti francia és annak magyar nyelvű értelme:
C'est la morale de Boccace:
entre tous les amants, seul amant efficace.
Boccaccio úr erkölcs-tana hiteles:
több udvarló közül csak egy lehet sikeres.
Ez a Café Momus internetes komolyzenei magazin sok ember életének meghatározó részévé vált. Ne gyilkolja senki!
1134 Nagy Katalin 2023-12-29 16:32:10 [Válasz erre: 1132 takatsa 2023-12-29 13:59:36]
Ez a bejegyzése többféle emlékeket ébresztett bennem. Hosszú évekig éltem én is abban a meggyőződésben, hogy mindenütt egy kicsit szülőhazámat is képviselem, amikor megnyilvánulok. A legnagyobb fiam 7 éves korában így is írta le a családját az iskolai fogalmazásában " Engem Pietrónak hívnak. Az apukámat Emanuelének hívják. Az anyukám magyar. Két testvérem van..." Úgy éreztem, hogy homlokomon a jel és ez kötelez, mígnem egy szép nap kedvesen rákérdeztek, hogy "Maga lengyel vagy csehszlovák, nemde?". Egyre inkább azt tapasztalom egy enyémnél jóval népesebb, világszerte elismert kultúrájú országban, hogy a kis nemzetek szülötteiben van valami (bizonyítási vágy vagy teher?), ami nagyobb nemzetek számára ismeretlen és teljességgel érthetetlen. Amennyire én meg tudom ítélni, az olaszok vállát a legkevésbé sem nyomja, hogy ők most Dante nyelvét használják, amikor beírnak valamit. Ők önmaguk és nem érzik, hogy az ő személyes megítélésük rávetül az Itáliáról alkotott véleményre. Egyszer egy operával foglalkozó olasz fórumon egy olasz gúnyos megjegyzést tett egy külföldi hibás olaszságára is a vita során, mire azonnal felhívták a figyelmét arra, hogy ez bizony nagyon, de nagyon nem volt elegáns.
1133 takatsa 2023-12-29 15:13:40 [Válasz erre: 1132 takatsa 2023-12-29 13:59:36]
mind-mint: most veszem észre, hogy én is milyen szarvashibákat vétek, ejnye!
mind-mint: most veszem észre, hogy én is milyen szarvashibákat vétek, ejnye!
1132 takatsa 2023-12-29 13:59:36
Én, ha angol nyelvű fórumra írok - amely főként orgonás ügyelkben gyakran megesik -, akkor többször átnézem a szöveget, átfuttatom helyesírásellenőrzésen, kijavítgatom a nyelvtani hibákat, keresem a minél frappánsabb és egyértelmű megfogalmazásokat, és csak azután adom közre. Egy idegen nyelvi környezetben az ember még gondosabban figyel mindenre, mint otthon. Olyan mindez kicsit, mind vendégségben lenni. Az ember nem akar a sorból kilógni, alkalmazkodik az ottani szokásokhoz és elvárásokhoz. Mindezt azért is teszi, mert nemcsak a saját maga bőrét viszi a vásárra, hanem azért is, mert egy picit a hazáját is képviseli, hiszen a helyiek az ő írásának kultúrájából, színvonalából nemcsak őt, hanem hazáját, nemzetségét is megítélik.
Én, ha angol nyelvű fórumra írok - amely főként orgonás ügyelkben gyakran megesik -, akkor többször átnézem a szöveget, átfuttatom helyesírásellenőrzésen, kijavítgatom a nyelvtani hibákat, keresem a minél frappánsabb és egyértelmű megfogalmazásokat, és csak azután adom közre. Egy idegen nyelvi környezetben az ember még gondosabban figyel mindenre, mint otthon. Olyan mindez kicsit, mind vendégségben lenni. Az ember nem akar a sorból kilógni, alkalmazkodik az ottani szokásokhoz és elvárásokhoz. Mindezt azért is teszi, mert nemcsak a saját maga bőrét viszi a vásárra, hanem azért is, mert egy picit a hazáját is képviseli, hiszen a helyiek az ő írásának kultúrájából, színvonalából nemcsak őt, hanem hazáját, nemzetségét is megítélik.
1131 lento_barbaro 2023-12-29 13:51:02 [Válasz erre: 1130 Laci Kozlok 2023-12-29 12:34:28]
Én köszönöm, hogy bejegyzésemet nem vetted zokon! Ahogy írtam, hozzászólásaid így még becsesebbek, hogy a nehézségeid ellenére is "ékesek"! Ahogy a barokk zenei előadások is, a megfelelően elhelyezett ékesítésekkel, díszítésekkel :-)
Neked is BUÉK!
1130 Laci Kozlok 2023-12-29 12:34:28 [Válasz erre: 1128 lento_barbaro 2023-12-29 08:26:19]
Köszönöm. Kár, hogy korábban nem tudtam, hogy milyen fontos Nektek az ékezet. Ügynök nem vagyok. Szlovákoknak pedig szeretem a magyar opera és zenei életet propagálni.
Köszönöm. Kár, hogy korábban nem tudtam, hogy milyen fontos Nektek az ékezet. Ügynök nem vagyok. Szlovákoknak pedig szeretem a magyar opera és zenei életet propagálni.
Mindenkinek BÚÉK .
1129 takatsa 2023-12-29 11:02:15 [Válasz erre: 1128 lento_barbaro 2023-12-29 08:26:19]
Ez egy nagyon bölcs és megfontolandó gondolat, köszönjük. Ha valaki több nyelven is gépel, akkor legegyszerűbb, ha angol nyelvű billentyűzetet használ. (Vásárlásánál csak arra kell vigyázni, hogy ne USA, hanem GB verziójú legyen, tehát a z(y) betű mellett legyen még egy billentyű, amelyet a 102 gonbos magyar billentyűzet a hosszú "í"-ként tud használni.) Ha beszereztél egy ilyen billentyűzetet, akkor már csak az van hátra, hogy telepítsed azokat a billentyűzeteket, amely nyelveken gépelni akarsz. A billentyűzetek telepítésére pl. itt találsz leírást. Telepítés után már csak egy kattintásodba kerül, és váltani tudsz a különböző billentyűzetek között. Az ember nagyon tanulékony, és igen hamar belejön abba, hogy azt a néhány ékezetes magyar betűt "vakon" tudja begépelni, hiszen ezeknek a betűknek a helye az angol billentyűzeten is a magyar billentyűzetnél megszokott helyen lesz. A munkahelyen használt laptopom nekem is angol billentyűzetes, és ugyanolyan gyorsasággal tudom rajta a magyar szöveget bevinni, mint az otthoni, magyar billentyűzetemen. Természetesen, akinek szlovák billentyűzete van, az is tud telepíteni hozzá magyar billentyűzetet, és ezt követően rendelkezésére áll az összes ékezetes magyar betű.
Ez egy nagyon bölcs és megfontolandó gondolat, köszönjük. Ha valaki több nyelven is gépel, akkor legegyszerűbb, ha angol nyelvű billentyűzetet használ. (Vásárlásánál csak arra kell vigyázni, hogy ne USA, hanem GB verziójú legyen, tehát a z(y) betű mellett legyen még egy billentyű, amelyet a 102 gonbos magyar billentyűzet a hosszú "í"-ként tud használni.) Ha beszereztél egy ilyen billentyűzetet, akkor már csak az van hátra, hogy telepítsed azokat a billentyűzeteket, amely nyelveken gépelni akarsz. A billentyűzetek telepítésére pl. itt találsz leírást. Telepítés után már csak egy kattintásodba kerül, és váltani tudsz a különböző billentyűzetek között. Az ember nagyon tanulékony, és igen hamar belejön abba, hogy azt a néhány ékezetes magyar betűt "vakon" tudja begépelni, hiszen ezeknek a betűknek a helye az angol billentyűzeten is a magyar billentyűzetnél megszokott helyen lesz. A munkahelyen használt laptopom nekem is angol billentyűzetes, és ugyanolyan gyorsasággal tudom rajta a magyar szöveget bevinni, mint az otthoni, magyar billentyűzetemen. Természetesen, akinek szlovák billentyűzete van, az is tud telepíteni hozzá magyar billentyűzetet, és ezt követően rendelkezésére áll az összes ékezetes magyar betű.
1128 lento_barbaro 2023-12-29 08:26:19 [Válasz erre: 1124 Momo 2023-12-27 11:58:41]
Mivel én alapvetően csak szemlélődő vagyok ezen a fórumon, kérlek ennek megfelelően véleményemet szorozzátok meg egy nulla és fél közötti számmal! A vita bennem is keltett némi viszketegséget; ez fórum, talán ideírhatom. Momo békítő célú bejegyzésével egyetértek, együttérzek.
A fórumot néhány éve böngészgetvén egy olyan érzésem lett Kozlok Laci fórumtársról, mintha a szlovák vagy cseh kultúra egy népszerűsítő ügynökeként tevékenykedett volna, de ez nem baj, sőt színesíti a fórumot, hiszen az opera egy nagyon nemzetközi műfaj, szélesedik a látókörünk.
Azt azonban már én is bajnak gondolom, hogy bejegyzései „éktelenkedtek” a többi – általában gondosan, nyelvhelyesen megfogalmazott – vélemény között. Én azt csak félig tartom felmentésnek, hogy nincs magyar billentyűzete. Néhány ezer Ft, egy sor webáruházból megrendelhető, az összes operációs rendszer fel van készítve a másodpercek alatti nyelv-váltásra. Erre biztatnám Kozlok Lacit! Tovább élvezhetnénk tájékozott, műértő hozzászólásait, és megtisztelve érezhetné magát a fórum közönsége is, hogy ezért ezt a kényelmetlenséget vállalta.
Megkérdőjelezhetetlen, hogy nyelvében él a nemzet és a kultúrája. Akinek ez fontos, az a nyelvének rongálását bántónak tartja. Ahogy talán ti is, más fórumokat is nézegetek néha, és bennem sajnos kialakult az az előítélet, hogy aki a hozzászólásokat ékezetek nélkül (international English) írja, annak le is értékelem rögtön a tartalmát. Okoskodó hülyegyerekek pötyögik be azonnal a nagyon fontos, nagyon megalapozott véleményüket, csak a drága idejüket venné el, ha mobiltelefonjukon ki kellene várniuk azt a két tized másodpercet, míg az ékezetes betűk megjelennek. Nehogy ezt Kozlok Laci magára vegye, neki egész más a helyzete! Bár, ha ismeri ezeknek a fórumoknak, un. közösségi alkalmazásoknak a hangulatát, akkor tudja, mit akarok kifejezni.
A XX. század után ezt a magyar „túlérzékenységet” talán meg lehet érteni. Jelenleg már a csehet, szlovákot is ugyanúgy, ha éreznek ilyet (biztosan igen).
„Az ohioi bányában megbicsaklik kezed,
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet.”
Bocs, az elkalandozásért! (globálul: off topic :-)
Mivel én alapvetően csak szemlélődő vagyok ezen a fórumon, kérlek ennek megfelelően véleményemet szorozzátok meg egy nulla és fél közötti számmal! A vita bennem is keltett némi viszketegséget; ez fórum, talán ideírhatom. Momo békítő célú bejegyzésével egyetértek, együttérzek.
A fórumot néhány éve böngészgetvén egy olyan érzésem lett Kozlok Laci fórumtársról, mintha a szlovák vagy cseh kultúra egy népszerűsítő ügynökeként tevékenykedett volna, de ez nem baj, sőt színesíti a fórumot, hiszen az opera egy nagyon nemzetközi műfaj, szélesedik a látókörünk.
Azt azonban már én is bajnak gondolom, hogy bejegyzései „éktelenkedtek” a többi – általában gondosan, nyelvhelyesen megfogalmazott – vélemény között. Én azt csak félig tartom felmentésnek, hogy nincs magyar billentyűzete. Néhány ezer Ft, egy sor webáruházból megrendelhető, az összes operációs rendszer fel van készítve a másodpercek alatti nyelv-váltásra. Erre biztatnám Kozlok Lacit! Tovább élvezhetnénk tájékozott, műértő hozzászólásait, és megtisztelve érezhetné magát a fórum közönsége is, hogy ezért ezt a kényelmetlenséget vállalta.
Megkérdőjelezhetetlen, hogy nyelvében él a nemzet és a kultúrája. Akinek ez fontos, az a nyelvének rongálását bántónak tartja. Ahogy talán ti is, más fórumokat is nézegetek néha, és bennem sajnos kialakult az az előítélet, hogy aki a hozzászólásokat ékezetek nélkül (international English) írja, annak le is értékelem rögtön a tartalmát. Okoskodó hülyegyerekek pötyögik be azonnal a nagyon fontos, nagyon megalapozott véleményüket, csak a drága idejüket venné el, ha mobiltelefonjukon ki kellene várniuk azt a két tized másodpercet, míg az ékezetes betűk megjelennek. Nehogy ezt Kozlok Laci magára vegye, neki egész más a helyzete! Bár, ha ismeri ezeknek a fórumoknak, un. közösségi alkalmazásoknak a hangulatát, akkor tudja, mit akarok kifejezni.
A XX. század után ezt a magyar „túlérzékenységet” talán meg lehet érteni. Jelenleg már a csehet, szlovákot is ugyanúgy, ha éreznek ilyet (biztosan igen).
„Az ohioi bányában megbicsaklik kezed,
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet.”
Bocs, az elkalandozásért! (globálul: off topic :-)
1126 takatsa 2023-12-28 15:48:23 [Válasz erre: 1125 Klára 2023-12-28 14:48:51]
Youtube-on fent van az egész zongorverseny, minden tétel külön linken. Érdemes az egészet meghallgatni.
Youtube-on fent van az egész zongorverseny, minden tétel külön linken. Érdemes az egészet meghallgatni.
1125 Klára 2023-12-28 14:48:51 [Válasz erre: 1114 takatsa 2023-12-26 17:53:10]
Boulez zseniális karmester, Zimmerman nagyon tehetséges zongorista, mindkettejük felvételeit szívesen hallgatom, Az általad javasolt zongoraverseny részlet valóban szép, megindító. Köszönöm, hogy meghallgatásra javasoltad. Számomra az a legszebb zene, amit éppen hallgatok, ezért összehasonlításra, vagy rangsorolásra nem vállalkoznék.
Boulez zseniális karmester, Zimmerman nagyon tehetséges zongorista, mindkettejük felvételeit szívesen hallgatom, Az általad javasolt zongoraverseny részlet valóban szép, megindító. Köszönöm, hogy meghallgatásra javasoltad. Számomra az a legszebb zene, amit éppen hallgatok, ezért összehasonlításra, vagy rangsorolásra nem vállalkoznék.
1124 Momo 2023-12-27 11:58:41
Drága Uraim!
Kérem, ne sértődjenek meg, és ne is bántsák meg egymást. Olyan szép közös hobbijuk van: A komolyzene. Azt hiszem ez, – ha hagyjuk – minden egyebet felülír.
M.
Drága Uraim!
Kérem, ne sértődjenek meg, és ne is bántsák meg egymást. Olyan szép közös hobbijuk van: A komolyzene. Azt hiszem ez, – ha hagyjuk – minden egyebet felülír.
M.
1123 Laci Kozlok 2023-12-27 11:43:22 [Válasz erre: 1119 takatsa 2023-12-27 09:24:31]
Sajnos nincsen magyar klaviatúrám.
Sajnos nincsen magyar klaviatúrám.
Magyar nyelvtant sohasem tanultam. De viszont pontosan tudom hol van a hosszu magánhagzo. A Te fordításod/ a címre gondolok / egyszeruen rossz. Engemet nem muszáj olvasni. Nagyon megsértettél.
1122 takatsa 2023-12-27 10:55:39 [Válasz erre: 1120 Momo 2023-12-27 09:44:19]
Igen, a Pásztoróra nagyon frappáns cím, a bevezetőben meg is adtam, ezt a meghonosodott címet. Lehet, hogy - ahogyan ED is utalt rá - kicsit régies a kifejezés, de biztos vagyok abban, hogy magyar színpadon mindig ez lesz ennek az operának a címe, ahogyan a Kolozsvári Magyar Opera is ezt használta. A pásztorórából egyedül a "spanyol" utalás hiányzik, amely egy fontos szempont lehet, hiszen a franciák déli szomszédai a spanyolok, így biztos vagyok benne, hogy egy kis csipkelődés egyiküktől sem áll távol. Éppen ezért gondolkoztam azon, hogy nyerő lehetne egy ilyen cím: Pásztoróra spanyol módra. De aztán elvetettem az ötletet, és maradtam az eredeti, francia, és többé-kevésbé lefordíthatatlan címnél, és csak zárójelben adtam meg a hozzávetőleges magyar megfelelőjét.
Igen, a Pásztoróra nagyon frappáns cím, a bevezetőben meg is adtam, ezt a meghonosodott címet. Lehet, hogy - ahogyan ED is utalt rá - kicsit régies a kifejezés, de biztos vagyok abban, hogy magyar színpadon mindig ez lesz ennek az operának a címe, ahogyan a Kolozsvári Magyar Opera is ezt használta. A pásztorórából egyedül a "spanyol" utalás hiányzik, amely egy fontos szempont lehet, hiszen a franciák déli szomszédai a spanyolok, így biztos vagyok benne, hogy egy kis csipkelődés egyiküktől sem áll távol. Éppen ezért gondolkoztam azon, hogy nyerő lehetne egy ilyen cím: Pásztoróra spanyol módra. De aztán elvetettem az ötletet, és maradtam az eredeti, francia, és többé-kevésbé lefordíthatatlan címnél, és csak zárójelben adtam meg a hozzávetőleges magyar megfelelőjét.
Igazad van abban, hogy nem érdemes foglalkozni ezekkel a beszólásokkal, de ezek az illető részéről újra és újra megtörténnek. Nyilván rosszul esik az, ha lakonikusan "nagyon rossz"-nak minősítik a munkámat, és emberből vagyok én is, időnként válaszolok, ahogyan más is, és még te is megteszed, bizonyos esetekben. :)
1121 Klára 2023-12-27 10:49:03 [Válasz erre: 1120 Momo 2023-12-27 09:44:19]
"......akkor érdemes nagyon rossznak minősíteni valamit, ha van jobb ötletünk.
Ennek híján inkább csak kötözködésnek tűnik a dolog"
Egyetértek!
1120 Momo 2023-12-27 09:44:19 [Válasz erre: 1119 takatsa 2023-12-27 09:24:31]
"de ahhoz nincs jogod, hogy nagyon rossznak minősítsd az én cím-fordításomat"
dehogy nincs... :-)))
Mindenkinek 100%-ig joga van a saját véleményéhez. Neked meg jogod van nem foglalkozni vele, ha nem érzed jogosnak. Ezt javasolnám. (Szerintem akkor érdemes nagyon rossznak minősíteni valamit, ha van jobb ötletünk. Ennek híján inkább csak kötözködésnek tűnik a dolog.)
A hagyományos 'Pásztoróra' cím egy viszonylag jó próbálkozás a probléma feloldására (ti., hogy ez a cím egy az egyben, a jelentéstartalmak megtartásával nem fordítható jól magyarra.)
Egyébként, köszönöm a munkádat, kimondottan szórakoztató hallgatni ezt a két Ravel darabot. :-)
"de ahhoz nincs jogod, hogy nagyon rossznak minősítsd az én cím-fordításomat"
dehogy nincs... :-)))
Mindenkinek 100%-ig joga van a saját véleményéhez. Neked meg jogod van nem foglalkozni vele, ha nem érzed jogosnak. Ezt javasolnám. (Szerintem akkor érdemes nagyon rossznak minősíteni valamit, ha van jobb ötletünk. Ennek híján inkább csak kötözködésnek tűnik a dolog.)
A hagyományos 'Pásztoróra' cím egy viszonylag jó próbálkozás a probléma feloldására (ti., hogy ez a cím egy az egyben, a jelentéstartalmak megtartásával nem fordítható jól magyarra.)
Egyébként, köszönöm a munkádat, kimondottan szórakoztató hallgatni ezt a két Ravel darabot. :-)
1119 takatsa 2023-12-27 09:24:31 [Válasz erre: 1117 Laci Kozlok 2023-12-27 03:29:34]
Én nem az "angol nyelv-féle fordításokra" hivatkoztam, hanem az angol nyelvű magyarázatra, tehát arra, hogy a kétféle fordítási lehetőségből miért inkább az "időt" kell használni, mint az "órát". Amúgy - ha esetleg elkerülte a figyelmedet - megismétlem, megadtam a találó magyar fordítást is, a "Pásztorórát", amely címen Budapesten játszották a művet. Az, hogy Pozsonyban milyen címen játszották a művet, nem érv, és teljesen indifferens. Ha megnézel egy francia szótárat, akkor láthatod a "heure" szó jelentéseit. Természetesen jogod van a francia címet másképpen fordítani, de ahhoz nincs jogod, hogy nagyon rossznak minősítsd az én cím-fordításomat, különösen akkor, ha semmi sem támasztja alá az állításodat. Azt írod, hogy ha te feliratot készítenél, akkor különös figyelmet szentelnél a mű elnevezésének. Nem tudom, hogy te milyen nyelvű feliratot készítenél, de a magyar felirat készítéséről lebeszélnélek. Mert ahhoz, hogy feliratot készítsél, vagy "nyelvészként" kritizáld, és sommásan elítéld a másik ember munkáját, sokkal jobban kellene tudnod magyarul. Én a te írásaidat nagyon nehezen tudom megfejteni, mert szinte az érthetetlenségig hemzsegnek a hibáktól. Nézzük pl. a tegnapi kritikádat: A Ravel opera címe fordítása nagyon rosz - nem az idorol / le temps/ de az orárol van szo. Túl azon, hogy iszonyatosan idegesítő, hogy hol használsz ékezeteket, hol nem, ez az egyetlen modat hemzseg a hibáktól. Itt van pl. a "rosz" szó. Amikor én általános iskolás voltam, akkor még osztályzatokat kaptunk, és a tanítónéni másodikban mindenkinek kiosztotta az egyest, aki a "rossz"-t egy "sz"-szel, vagy a "lesz"-t két sz-szel írta, erre a két szóra nagyon háklis volt. És vajon mit jelent ez? "A Ravel opera címe fordítása"? Nem tudom, hogy a szlovák nyelvben van-e birtokos szerkezet, de a magyarban van:. A megfejtés: A Ravel opera címének a fordítása. És a "de" szócska használatával is vannak gondok, mert a "nem az idorol / le temps/ de az orárol van szo" mondatrészben a "de" helyett "hanem"-et kell használni. És ez nemcsak a magyar anyanyelvűeknek evidens, hanem azoknak is, akik szervezett körülmények között tanulják a magyar nyelvet. A "de-hanem" használatáról itt olvasgathatsz angolul. És mi lehet az az "ORAMESTER". Ezt mifelénk órásmesternek mondják. Ezeket a példákat csak azért hoztam fel, hogy bizonyítsam: a magyar tudásod hiányos és csekély, és semmiképpen nem elégséges ahhoz, hogy fordítási kérdésekben tévedhetetlen orákulumnak állítsd be magadat. Sohasem állítottam azt, hogy az én fordításaim tökéletesek, nyilván sok hiba van bennük, és köszönettel fogadok minden olyan kritikát, amelyet a javító szándék vezérel, de esetedben sohasem ez volt a szándék.
Én nem az "angol nyelv-féle fordításokra" hivatkoztam, hanem az angol nyelvű magyarázatra, tehát arra, hogy a kétféle fordítási lehetőségből miért inkább az "időt" kell használni, mint az "órát". Amúgy - ha esetleg elkerülte a figyelmedet - megismétlem, megadtam a találó magyar fordítást is, a "Pásztorórát", amely címen Budapesten játszották a művet. Az, hogy Pozsonyban milyen címen játszották a művet, nem érv, és teljesen indifferens. Ha megnézel egy francia szótárat, akkor láthatod a "heure" szó jelentéseit. Természetesen jogod van a francia címet másképpen fordítani, de ahhoz nincs jogod, hogy nagyon rossznak minősítsd az én cím-fordításomat, különösen akkor, ha semmi sem támasztja alá az állításodat. Azt írod, hogy ha te feliratot készítenél, akkor különös figyelmet szentelnél a mű elnevezésének. Nem tudom, hogy te milyen nyelvű feliratot készítenél, de a magyar felirat készítéséről lebeszélnélek. Mert ahhoz, hogy feliratot készítsél, vagy "nyelvészként" kritizáld, és sommásan elítéld a másik ember munkáját, sokkal jobban kellene tudnod magyarul. Én a te írásaidat nagyon nehezen tudom megfejteni, mert szinte az érthetetlenségig hemzsegnek a hibáktól. Nézzük pl. a tegnapi kritikádat: A Ravel opera címe fordítása nagyon rosz - nem az idorol / le temps/ de az orárol van szo. Túl azon, hogy iszonyatosan idegesítő, hogy hol használsz ékezeteket, hol nem, ez az egyetlen modat hemzseg a hibáktól. Itt van pl. a "rosz" szó. Amikor én általános iskolás voltam, akkor még osztályzatokat kaptunk, és a tanítónéni másodikban mindenkinek kiosztotta az egyest, aki a "rossz"-t egy "sz"-szel, vagy a "lesz"-t két sz-szel írta, erre a két szóra nagyon háklis volt. És vajon mit jelent ez? "A Ravel opera címe fordítása"? Nem tudom, hogy a szlovák nyelvben van-e birtokos szerkezet, de a magyarban van:. A megfejtés: A Ravel opera címének a fordítása. És a "de" szócska használatával is vannak gondok, mert a "nem az idorol / le temps/ de az orárol van szo" mondatrészben a "de" helyett "hanem"-et kell használni. És ez nemcsak a magyar anyanyelvűeknek evidens, hanem azoknak is, akik szervezett körülmények között tanulják a magyar nyelvet. A "de-hanem" használatáról itt olvasgathatsz angolul. És mi lehet az az "ORAMESTER". Ezt mifelénk órásmesternek mondják. Ezeket a példákat csak azért hoztam fel, hogy bizonyítsam: a magyar tudásod hiányos és csekély, és semmiképpen nem elégséges ahhoz, hogy fordítási kérdésekben tévedhetetlen orákulumnak állítsd be magadat. Sohasem állítottam azt, hogy az én fordításaim tökéletesek, nyilván sok hiba van bennük, és köszönettel fogadok minden olyan kritikát, amelyet a javító szándék vezérel, de esetedben sohasem ez volt a szándék.
Szóval, kedves Ladiszláv, remélem, hogy mostani kis írásom bizonyítja, hogy kötözködni, "nyelvészkedni" a másik embert kritizálni, lejáratni nagyon könnyű. Sokkal nehezebb valami saját produktumot letenni az asztalra, azzal a szándékkal, hogy örömöt szerezzünk másoknak. Többször kértelek már itt a fórumon és magánban is, hogy ne kötözködj, ne járass le engem - változatlanul ez a kérésem.
