Bejelentkezés Regisztráció

Kedvenc felvételek


Téma ismertetése: lemezek, filmek, vélemények

938 Laci Kozlok 2023-07-05 22:04:07 [Válasz erre: 936 takatsa 2023-07-05 08:16:40]
Jol találtad.  Zora  Jesenská oroszbol fordított szlovákra ,és nagyon jol.  Bocsánat a fálreértásért, szlovákul  Vidéki lady Macbeth -  Vidiecka lady Macbeth.

937 Klára 2023-07-05 09:40:37 [Válasz erre: 935 lujza 2023-07-05 01:24:07]
Igen, a BSO mindig figyel a kalózfelvételekre, és ritkán enged TV közvetítést, akkor is csak olyan csatornán, mely korlátozza a vételi lehetőséget! Ezért lepett meg a hír, miszerint augusztus  elején a BSO kiadásában megjelenik a 2017.évi Andrea Chenier előadás felvétele DVD és Blu-ray változatban.
Ettől függetlenül, javaslom megtekintésre a STOP előadás felvételét is,


936 takatsa 2023-07-05 08:16:40 [Válasz erre: 933 Laci Kozlok 2023-07-04 17:44:57]
Én a hivatkozott műfordítótól ezt a könyvet találtam. De ebben nem találom a "vidéki" szót. Lehet, hogy nem is magyarra fordított? Persze, ha lefordítom a weboldalt Google-val, akkor kijön a "vidéki", de összességében az eredeti mű szlovák fordításának továbbfordítása magyarra, nem elegáns érv a magyarban meghonosodott cím kritizálására. Tehát maradjunk a magyar műfordítás címénél: Kisvárosi Lady Macbeth.

935 lujza 2023-07-05 01:24:07 [Válasz erre: 927 Klára 2023-07-04 09:30:27]
Kedves Klára, én a mai napig is csak nézni tudok, egy ilyen előadást letölteni végképp nem. És akkoriban nem is próbálkoztam megkérni valakit, hogy segítsen benne. És tudod, a BSO általában nagyon figyel, és nem hagyja, hogy valaki feltegye a tubusra a produkcióit. Pedig igazán jó előadás volt!

934 Laci Kozlok 2023-07-04 17:56:06 [Válasz erre: 933 Laci Kozlok 2023-07-04 17:44:57]
Apropos, Pozsonyban  1935-ben  Orosz lady Macbeth  címen ment az opera.

933 Laci Kozlok 2023-07-04 17:44:57 [Válasz erre: 931 Laci Kozlok 2023-07-04 15:00:10]
Ezt a címet nem én találtam ki. Zora Jesenská, szlovák neves mufordíto, fordította így 1967-ben, Tatran kiado. Ujezd inkáb járás  mint kisváros.

932 takatsa 2023-07-04 15:29:51
Kisvárosi Lady Macbeth: Leszkov kisregényét (Európa Könyvkiadó Budapest, 1957 és 1970) ezzel a címmel fordította Gyöngyi László műfordító, és ezen a címen honosult meg Sosztakovics operája is magyarul, amelynek librettója Leszkov kisregénye alapján készült. (Леди Макбет Мценского уезда szó szerinti fordítása: Lady Macbeth Mtsensk megyéből). Persze az "уезд" jelentésén is lehet vitatkozni, hiszen "megye" nem volt Oroszországban, és az уезд jelentése időről-időre némileg változott, történetünk idején a Tartománynál kisebb területi egységet illették ezen a néven.

931 Laci Kozlok 2023-07-04 15:00:10 [Válasz erre: 924 takatsa 2023-07-03 13:28:24]
Nem ismerek jobb Jekatyerinát mint Lukács Gyongyi  volt.
Az opera címe legyen inkáb  Vidéki Lady Macbeth.

930 Klára 2023-07-04 12:54:56 [Válasz erre: 928 -zéta- 2023-07-04 09:41:15]
Nagyon jó lenne, ha ez megtörténne! Válaszolni akartam egy korábbi bejegyzésre, alig találtam meg, annyi minden jött közbe!

929 Klára 2023-07-04 12:53:14 [Válasz erre: 902 Ch.Blondel 2023-06-27 20:40:36]
Igen, ez a Xerxesz felvétel megér egy meghallgatást, bár kicsit nehézkes így darabokban.Köszönet érte!:))

928 -zéta- 2023-07-04 09:41:15
Javasolnám, hogy a rendezői színházi témákkal térjetek át a Rendezői színház topikba...

927 Klára 2023-07-04 09:30:27 [Válasz erre: 925 lujza 2023-07-04 01:02:23]
Kedves Lujza,
a hivatkozott BSO előadást annak idején én sem láttam, akkoriban még nem ismertem azokat a lehetőségeket, amiket ma már igen. Az általad adott linket megnéztem, pár dolog kiderült belőle, de a teljes felvétel - ha jól látom - nincs mögötte. Ha esetleg annak a linkjét is meg tudnád adni, nagyon megköszönném!
Mindenesetre szép élményben lehetett részed, és ha megnézed a STOP előadás felvételét, lesz összehasonlítási alapod. Kérlek, írd meg véleményedet erről is!

926 kjános 2023-07-04 07:54:11 [Válasz erre: 923 Heiner Lajos 2023-07-02 14:11:00]
Ez az időszak volt a Rádió komoly zenei fénykora. Kroó, Meixner, Kertész, Boros, Zsoldos mindent tudtak a zenéről és az ismereteiket át is tudták adni a hallgatóknak. Egyetlen hibájuk talán az, hogy nem gondoskodtak hasonló színvonalú utánpótlásról, de ennek a később történések isméretében végül is nem volt jelentősége. Személyesen Meixner Mihályt ismerhettem és csak megerősíteni tudom, hogy minden beszélgetés élményszámba ment vele. Amit külön csodáltam benne, hogy érdeklődése és a zene iránti szeretete a sok zenével töltött évtized ellenére változatlan maradt.

925 lujza 2023-07-04 01:02:23 [Válasz erre: 924 takatsa 2023-07-03 13:28:24]
Kár, hogy ezt anno nem láttad: https://www.staatsoper.de/stuecke/lady-macbeth-von-mzensk?tx_sfstaatsoper_productionsdetail%5Bactivity%5D%5Babstract%5D=%3Cb%3ELady%20Macbeth%3C%2Fb%3E%20von%20Mzensk&tx_sfstaatsoper_productionsdetail%5Bactivity%5D%5Bdata%5D=8375&tx_sfstaatsoper_productionsdetail%5Bactivity%5D%5Bentity%5D=archivactivities&tx_sfstaatsoper_productionsdetail%5Bactivity%5D%5BisExtern%5D=0&tx_sfstaatsoper_productionsdetail%5Bactivity%5D%5BshowItem%5D=1&tx_sfstaatsoper_productionsdetail%5Bactivity%5D%5Btitle%5D=Lady%20Macbeth%20von%20Mzensk&tx_sfstaatsoper_productionsdetail%5Bactivity%5D%5Buid%5D=8375&tx_sfstaatsoper_productionsdetail%5Bactivity%5D%5Burl%5D=%2Fstuecke%2Flady-macbeth-von-mzensk%2F2016-11-28-1900-8375&tx_sfstaatsoper_productionsdetail%5Bactivity%5D%5BurlType%5D=intern&cHash=be488273e7c633b67a4f8852775baa8e
2016-ban ezt is közvetítették Münchenből, és megrázó előadás volt. Kirill Petrenko és Harry Kupfer remek produkciót hoztak létre, és Anja Kampét se tudom elfelejteni Katerinaként.

924 takatsa 2023-07-03 13:28:24
Sosztakovics a XX. század Mozartja, Sosztakovics a XX. század Mozartja. Folyton ezt mantrázom, ha szembejön velem Sosztakovics. Márpedig most alaposan szembejött velem, mint a bécsi gyors, bár próbáltam, de félre sem tudtam előle ugrani. Klárának köszönhetem az élményt, ő hívta fel a figyelmemet, hogy a STOP streamben közvetíti a Kisvárosi Lady Macbethet. Van nekem már jó Lady Macbeth felvételem (Westbroek, Ventris, Amsterdam, 2006), nincs és nem is lesz ennél jobb felvétel - gondoltam -, de aztán győzött a kíváncsiság és a streambe belepislantottam.  És, ahogyan mondani szokták, leesett az állam.
Hirtelenjében nem is tudom, hogy mit, de az biztos, hogy sokmindent szeretnék írni egyszerre, talán az első szó, amit le kell írnom az, hogy varázslatos, úgy az egész, en bloc. A díszletek, a rendezés végtelenül egyszerű, a naturalista részletek szinte csak jelzésszerűek, hiányzik az az agitált mozgalmasság, szinte már túljátszottság, ami a Westbroek-féle felvételre jellemző, itt minden külsőség csak egy célt szolgál: a zenét. Nincs, és nem is kell más, csak a zene, a zene, Sosztakovics zenéje, ez a mindenfelől és mindenfelé burjánzó, a mennyei szférákból és a pokol bugyraiból előtörő, egyszerre groteszk, durva és megejtően lírai, semmihez sem hasonlítható zene, amely csaknem három órán keresztül körülvesz, az arcodat cirógatja, a füledbe kúszik, szívedet facsarja, zsigereidet tépi, magasba repít és mélybe taszít, üvölt bömböl és halkan suttog, felkorbácsol és elandalít: ez Sosztakovics. Amit közben a színpadon látunk, egy-egy reflektorral megvilágított csodaszép emberi arc, és körülötte a megbúvó, ugrásra kész sötétség: fény és árnyék örömtánca - halálos viadala. 
Nagyszerű, és homogénen jól teljesítő szereplőgárda, élükön a Katerinát megszemélyesítő Elena Mikhailenkóval (kiemelendő még Golovnyin (Szergej), és Groissböck (Boris) alakítása), de ami ezt az előadást abszolút felejthetetlenné teszi, az a karmester Alexander Soddy és a zenekar teljesítménye, amelyet a kedvcsináló részletekben is megcsodálhatunk.  Alexander Soddy, én tájékozatlan vagyok, nem találkoztam még a nevével, de ahogyan elnéztem a tevékenységét, azt tippeltem, hogy ez biztosan egy ruszki, hiszen nemcsak benne él és lubickol, hanem szinte eggyé válik ezzel a zenével, ez egy olyan azonosulás, amelynek alapja csak a genetika lehet, de nem: ő egy angol fiatal karmester, biztos vagyok benne, hogy a jövő nagy-nagy karmestere.
Ez a pompás előadás bennünk is szép emlékeket ébreszthet, hiszen 20 évvel ezelőtt mi is részesei lehettünk ennek a nagyszerű operának világszínvonalú előadásában. Azóta (sajnos) sok víz lefolyt a Dunán, és - úgy gondolom - ilyen színvonalú hazai produkciókban nem is reménykedhetünk. Erre a régi előadásra emlékezve álljon itt egy pici részlet, amelyen a három Katerina (Lukács, Westbroek és Mikhailenko) énekel. és persze itt van az első, és második kedvcsináló részlet, amit már tegnap is belinkeltem.
A Wiener Staatsoper 2023. május 31-i előadásának teljes felvétele, magyar felirattal, 3 hétig számotokra is elérhető, a letöltési linket privátban kérjétek tőlem.

923 Heiner Lajos 2023-07-02 14:11:00 [Válasz erre: 916 gezakadocsa 2023-07-01 00:22:52]
Lassacskán ötven éve, hogy Boros Attilát megismertem - Klemperer Magyarországon. c. kötete miatt.
Atyai barátom lett, rengeteget tanultam Tőle a zenéről, énekesekről.
Meixner Mihály - Mihály Bátyám - mellett ő volt az, aki rányitotta a szememet arra, hogy egy magamfajta zenebarát, de zeneileg nem képzett ember mennyit tanulhat, ha jobban megismeri az énekesek, karmesterek, zongoristák szerepét abban, hányféleképpen lehet életre kelteni egy partitúrát.
Ebből a Nagy Generációból már csak Ő - és Czigány György - van köztünk...

922 takatsa 2023-07-02 13:50:03
Hamarosan... 1     2

921 Búbánat 2023-07-02 13:28:29 [Válasz erre: 916 gezakadocsa 2023-07-01 00:22:52]

Természetesen mindez igaz. Én is beírhattam volna ugyanezeket róla....-:)  Köszönöm, hogy most Te megtetted!

Alkalmanként belinkeltem a Dankó Rádió operettadásaiba beszerkesztett neves művészekkel készített régi interjúit, utóbb a Katolikus Rádió egynéhány adását is (lásd a "Kedvenc magyar operaénekesek" topikját is.)  Ugyanakkor amit Boros Attila Wagner-rajongásáról írtam: bizonyos körökben "közismert"...


920 Hangyászsün 2023-07-01 17:43:19 [Válasz erre: 918 Edmond Dantes 2023-07-01 11:49:35]
Elismerésem, ha nem olvasod e sajtótermékeket. ÓSZI-ról mindig is minimum fenntartással nyilatkoztam. A Belgiumra is átterjedt (nem októberi) sajnálatos eseményeket hadd ne részletezzem! Egy 80+ éves ember nézeteit pedig nem lehet már megreformálni. Én meg eleget láttam az elmúlt másfél évben Bécsben és több német városban ahhoz, hogy ne változzon a migrációról és OV CSAKIS A TÉREN folytatott politikájáról.

919 kjános 2023-07-01 12:40:26 [Válasz erre: 914 Edmond Dantes 2023-06-30 14:12:45]
Elnézést a félreérthető fogalmazásért. Nem véletlenül tettem idézőjelbe a szerzői változatot. Ez alatt természetesen nem azt értettem, hogy a műveket a bemutatásuk korabeli módon kellene előadni, csupán azt, hogy az alkotók szándékainak megfelelően. Vagyis egy előadás arról szóljon, amit az alkotók komponáltak, nem pedig arról, ami a rendezőnek éppen eszébe jut, sajnos egyre gyakrabban a művel szöges ellentétben.

918 Edmond Dantes 2023-07-01 11:49:35 [Válasz erre: 917 Hangyászsün 2023-07-01 11:03:24]
Tőled ennél udvariasabb beírás(oka)t várok. Nem olvasom egyik sajtóterméket sem. Olykor 1-1 ÉS-kritikát vagy tárcát valóban belinkeltem a netről, de ezentúl talán nem fogok, ha annyira irritáló(k), itt legalábbis. Olvashatod százszámra ÓSZIT(atjána)-leveleit és a vele tucatszámra készülő, önfényező és önigazoló, másokat és a sajtót támadó "interjúit". Ja és szabad örülni a párizsi eseményeknek ... csak ne itt, mert takatsa fórumtárs (ld. 911-915) a földbe döngöl. Engem és gondolatban biztosan. És nem először (próbál).

Senkire nem tartozik, de Boros Attilával jó sokszor játszottam az "igazi" Ki nyer mában és ha nem is közelről, de személyesen ismerem. Az idézett írásnak a rendezői színházról, "totális káoszról" és hasonlókról szóló része legalábbis vitatható. Ha vitathatatlan lenne, az kőkorszak és/vagy diktatúra lenne. Az élet pedig már évtizedekkel azelőtt felülírta, mint amikor Boros e sorokat papírra vetette. Az írás végi migránsozás és Európa "halálos megroppanásának" ökölrázó próféciája pedig minimum visszás, nem tartozik a tárgyhoz, más horizontról nézve pedig taszító. Részemről ennyi.

917 Hangyászsün 2023-07-01 11:03:24 [Válasz erre: 907 Edmond Dantes 2023-06-29 08:42:41]
A legnagyobb részével egyet lehet érteni. Persze te csak olvasd a Népszavát, hétvégén az ÉS-t. Szerinted a most Párizsban randalírozó neofranciák jártak-e valaha pl. a Louvre-ban vagy az Opérában (felőlem a Bastille is lehet)?

916 gezakadocsa 2023-07-01 00:22:52 [Válasz erre: 910 Búbánat 2023-06-30 10:17:48]
Boros Attila rengeteg műsort szerkesztett és vezetett a rádióban, s jóideje ezt a Katolikus rádióban teszi, olykor még ma is. Igen sokszor volt a Ki nyer ma? műsorvezetője is (ennek is sokáig a Katolikus rádióban volt utódműsora -Kitalálom! címmel-, s annak is egyik műsorvezetője ő volt) - magam ezek során soha nem tapasztaltam nála bárki, pláne jelentős zeneszerző lekicsinylését; általában igen mértéktartó, csaknem szűkszavú volt mindig is a stílusa. Nem egyszer hallottam Ki nyer ma? során a helyszínen is, s ott mikrofonon kívül is ugyanezt a magatartást tanusította. Konkrétan emlékszem esetre, amikor "bennfentes" hallgató aktuális zenei adással kapcsolatos megjegyzésére is elhárítóan és szerényen reagált, sőt egy másik, kritikus megjegyzéssel szemben mintegy mérsékletre intve válaszolt.

915 Edmond Dantes 2023-06-30 15:39:50 [Válasz erre: 911 takatsa 2023-06-30 10:18:40]
Bocsánat, csak most látom beírásodat, miután letelt az 1 órás "kegyelmi" = szerkesztési idő/m = már nem tudom legutóbbimat kiszedni. Kárpótlásul és kiváló kapcsolatunkra való tekintettel (mottó: Boccanegra) ezennel és ünnepélyesen javaslom a topik átnevezését "Kedvenc felvételek - takatsa" címre ... nem magánban  ;-)

914 Edmond Dantes 2023-06-30 14:12:45 [Válasz erre: 908 kjános 2023-06-30 08:46:02]
Rövid kérdéssel reagálok: ugyan ki ismeri a művek (operákról beszélünk) "szerzői" változatát? Mármint azokét a művekét, amik a filmezés elterjedése előtt születtek = a törzsrepertoár nagyjából 90-95%-a? Anélkül honnan tudjuk, mi az a "szerzői változat"? Másik rövid kérdés: ugyan ki (lenne) kíváncsi mondjuk egy akkor esetleg botrányosan (!) modernnek számító 1860-as Mozart-rendezésre, egy 1908-as Verdi-rendezésre, egy 1943-as -lehetőleg náci-bayreuth-i- Wagner-rendezésre? (Bár utóbbira talán ismét van-lenne igény...) A klasszikus művek (drámák, operák) színrevitelének a korszellem változásával kell haladniuk, mivel előadóművészeti termékek.  Festményeket nem festünk át (volt rá példa jócskán), szobrokat nem faragunk át (letakartak rajtuk sokszor sok mindent), verseket nem költünk át ... de azokat át- meg újrafordítják időről-időre, ahogyan a drámákat, regényeket is.  Átfordítás: igen, újraértelmezés: igen, újraírás-kiforgatás: nem, zenébe behatolás: nem, zene elleni rendezés: nem. És ez még szerintem egy elég konzervatív álláspont.

913 Nagy Katalin 2023-06-30 13:06:58 [Válasz erre: 911 takatsa 2023-06-30 10:18:40]
Igaz, máris átmásoltam. A szapulásra még sort keríthetünk, ha minden kétséget kizáróan igazolja, hogy ez a megkerülhetetlen tradíció. Nekem a hagyományos operajátszás elkötelezett híveként óvatosnak kell lennem, hogy nehogy szembemenjek valami hagyománnyal. 

912 Klára 2023-06-30 11:19:35 [Válasz erre: 909 Nagy Katalin 2023-06-30 10:11:03]
Nem járok a piacenzai színház előadásaira, még a környékén sem, sajnos. De őszintén örülök a bemásolt pár sornak! Azt jelenti számomra, hogy vannak még értelmes, az operát értő és érző rendezők, tehát van még remény! Köszönet érte!


911 takatsa 2023-06-30 10:18:40 [Válasz erre: 908 kjános 2023-06-30 08:46:02]
Ejnye már, menjetek a rendezői színház témával az abba való topikba. Azt sem tudom, hogy mi fán terem az a rendezői színház, de itt a kedvenc felvételek és az én szapulásom a fő téma, ragaszkodnék ehhez, ha lehetséges. :) Amúgy küldtem neked egy magánt, ha még nem jöttél rá, akkor katt a felül jobboldalt, a kilépés mellett látható levél borítékra.

910 Búbánat 2023-06-30 10:17:48 [Válasz erre: 908 kjános 2023-06-30 08:46:02]

Boros Attilát azért nem szeretem mert túlságosan "wagneriánus" (én "verdiánus" vagyok és "bel cantós" is), minden más operaszerzőről és művéről sokszor "lekicsinylően" nyilatkozik, úgymond a nagy német komponista árnyékában lehetnek csak. Ugyanakkor elismerem remek írásait, könyveit, rádiós szerkesztői-riporteri tevékenységét. És amiért viszont igenis kedvelem őt: "mer" Wagner zenéje mellett rajongani Lehár muzsikájáért is, aminek többször is tanújelét adta különböző műsoraiban, amikor beszerkesztett a nagy magyar zeneszerző műveiből valamit. Voltak a rádióban olyan adások, amiket kizárólag Lehárnak szentelt, és azokban szóban is elmondta miért tartja nagyszerű zeneköltőnek őt, milyen elragadó szépségek-értékek rejlenek a partitúráiban. Úgyhogy engem Lehárral nagyon könnyű "levenni a lábamról"...


909 Nagy Katalin 2023-06-30 10:11:03 [Válasz erre: 908 kjános 2023-06-30 08:46:02]
A piacenzai színház 2021/22 szezonja nyitóelőadásának füzetéből származik az alábbi idézet. Az előadás előtt olvastam el óriási megkönnyebbüléssel, hogy tényleg az Ernanit fogom látni a színpadon az Űrodüsszeia imitációja helyett.
"A rendező egy kicsit olyan, mint a házhoz jövő szakács, aki bejön hozzád és a nálad lévő alapanyagokkal kell megfőznie egy receptet, ami tökéletesen tükrözi a te ízlésedet. A rendezőnek ily módon az őt vendégül látó színházhoz, annak közönségéhez, hagyományához kell alkalmazni képességeit és személyiségét. (...) Nálam nincs dramaturgiai átírás, nincs időbeli áthelyezés, nincs új környezetbe helyezés, engem az az egyetlen cél vezérel, hogy végigkísérjem Önöket a drámán."
Szerény tapasztalataim alapján, ha az operalátogatók megsejtik, hogy hagyományos előadásra van kilátásuk, szívesebben elmennek az x. Traviátára is. Elég csak megnézni, hogy mennyivel többen vannak a "történelmi" rendezéseken (pl. Zeffirelli) a veronai Arénában. Nekem már sikerült megfűzni a darabot jól ismerő, vonakodó barátnőt azzal, hogy jöjjön el, mert ez a Figaró házassága szép lesz, azt fogja látni a színpadon, amit Mozart és Da Ponte írásban ránk hagyott.
Megadom az eredeti idézetet is, hogy a nálam jobb fordítók elkészíthessék a tökéletes magyarítást.
Un regista é un po' come un cuoco a domicilio, di quelli che arrivano in casa tua e con i tuoi ingredienti devono cucinare una ricetta che rispecchi perfettamente i tuoi gusti,. Cosí il registra deve adattare le sue abilitá e la sua firma al teatro che lo ospita, al suo pubblico, alla sua tradizione. (...) Nessuna riscrittura dramaturgica, nessuno spostamento temporale, nessuna riambientazione, il mio unico intento é guidarvi nella trama. (Gianmaria Aliverti)

908 kjános 2023-06-30 08:46:02 [Válasz erre: 907 Edmond Dantes 2023-06-29 08:42:41]
Nem hiszem, hogy Boros Attila véleménye lenne az érdektelenség oka. Egyébként Boros valószínűleg őszintén hisz abban, amit mond, hiszen jövőre 90 éves lesz és egy kitüntetésen kívül mást aligha kaphat/várhat a hatalomtól. Ez az ő meggyőződése, amit tiszteletben kell tartani, akkor is, ha az ideológiai részével egyáltalán nem értek egyet. A rendezői színházzal kapcsolatos gyakorlati megállapításaiban viszont rengeteg igazság van. Tény, hogy lassan generációk nőttek fel úgy, hogy nem ismerik a művek "szerzői" változatát. Aki például az amszterdami operaház előadásában látta a Pikk Dame-ot, Puskin művének ismerete vagy egy hagyományos előadás élménye nélkül sejtelme sem lehet arról, hogy miről is szól ez az opera. Úgy gondolom, hogy inkább megosztó jellege miatt hanyagoljuk ezt a fórumot. Ahogy láttam, van hasonló témájú másik rovat is, de oda sem írtak már három éve. Ókovács tevékenységén kívül talán a "modern" rendezés az, ami leginkább összeugraszthatja a fórumózókat. Ráadásul a rendezői színháznak van egy Pomádé király effektusa is. A néhai, általam egyébként nagyra becsült, Koltai Tamás például a Katharina Wagner-féle Lohengrin kapcsán gyakorlatilag lehülyézte a nézőket, akik meg sem érdemlik ezt a csodálatos ajándékot. És ki szeretné, ha ostobának, maradinak, a korral lépést nem tartónak, az újra nem fogékonynak bélyegeznék meg? Mára gyakorlatilag a rendezői színház átvette az uralmat az opera felett. Ebben nyilván közrejátszik az igazán nagy énekesek és karmesterek hiánya is. Korábban még volt némi tiltakozás a rendezői önkény ellen. Soha nem felejtem el, hogy az akkor Lipcsében intendáns Udo Zimmermann, milyen szellemesen próbálta kimagyarázni a nézők tiltakozását John Dew Don Giovanni rendezése ellen. Szerinte ugyanis a nézők nem bú-t, hanem Dew-t kiabáltak, mintegy éltetve a rendezőt. Mára a tiltakozás gyakorlatilag megszűnt és némán tűrjük a legeszementebb produkciókat is. Legfeljebb hazamegyünk a szünetben.

907 Edmond Dantes 2023-06-29 08:42:41 [Válasz erre: 905 -zéta- 2023-06-28 12:50:55]
Nem csoda, hogy az a topik befulladt. Amit a legutóbbi beírásában ott a jobb időket megért Boros Attila újságírás címén elkövetett, ahogy a "rendezői színház" ürügyén az azóta bebukott szennylap hasábjain bőszen migránsozik és Európa "halálos megroppanását" vizionálja, az legalja-szint szánalmas, mi több, röhejes. Ha egyszer megint összefutok vele, (szoktam látni a földalattin) megkérdezem tőle, komolyan gondolta ezt? 

906 kjános 2023-06-28 13:32:08 [Válasz erre: 904 Búbánat 2023-06-28 09:43:41]
Kedves Búbánat!
Nagyon köszönöm a tájékoztatást. Őszintén szólva meglep, hiszen manapság sajnos minden szinte csak a rendezésről szól, a zenei megvalósításról pedig jóval kevesebb. Ráadásul ez a legmegosztóbb téma. Úgy hogy megpróbálom majd felkavarni az állóvizet.

905 -zéta- 2023-06-28 12:50:55 [Válasz erre: 904 Búbánat 2023-06-28 09:43:41]
Így van, itten...

904 Búbánat 2023-06-28 09:43:41 [Válasz erre: 903 kjános 2023-06-28 09:25:38]
Kedves "kjános"!  
A fórumon van Rendezői színház című topic. Évek óta senki nem ír oda. Lehetne reaktiválni...

903 kjános 2023-06-28 09:25:38 [Válasz erre: 898 takatsa 2023-06-27 17:24:18]
Kedves takátsa, örülök a kedves fogadtatásnak. Bevallom, féltem egy kicsit, hogy mennyire szívesen fogadnak be egy meglehetősen zárt körű klubba egy újabb olyan alakot, akinek meglehetősen határozott véleménye van művekről, művészekről és előadókról. Magam is mindenevő vagyok, bár az opera a kedvenc műfajom. Talán négy éves lehettem, amikor édesapám, a maga nem különösebben szép hangján, elénekelt nekem néhány részletet a Don Pasqualéból és ezzel egy életre elkötelezett ennek a műfajnak. Számomra - legyen szó rendezésről vagy vokális megvalósításról - a legfontosabb a szerzőhöz, a műhöz való hűség. Callast szoktam idézni, aki azt nyilatkozta, hogy a mi (mármint a művészek) feladata a zsenik (mármint a szerzők) szolgálata. Minden olyan előadást, amely megfelel ennek a gondolatnak, legyen az hagyományos vagy modern, örömmel fogadok, a rendezői színház borzalmaival azonban nem tudok azonosulni. Azt lassan megszokom, hogy minden szereplő, játszódjék a mű bármilyen korban, mai ruhákban és konfekció öltönyökben ágál, római korban játszódó operában géppisztolyokkal hadonásznak stb. bár sokszor ilyenkor is elkapcsolok. Ezek a rendezések végső soron nem ártanak a műnek, bár komoly zavarokat is okozhatnak. Egy mai környezetbe helyezett Borisz Godunovnak például nincs semmi értelme, mert teljesen felesleges a kis Dimitrijt meggyilkolni, hiszen a hatalom napjainkban nem öröklődik és akár több évtized is eltelhet, amíg a felnövő kisgyerek hatalomra kerül. Arról nem beszélve, hogy a mai orosz határőrök nem valószínű, hogy analfabéták. Ezeket a rendezéseket a mindenáron való újat akarás és az a tévhit táplálja, hogy a mai ember képtelen megérteni az eredeti alkotásokat. Noha ezek a művek éppen azért maradtak fenn, olykor évszázadokon keresztül, mert olyan hatásuk van, amely mind a mai napig érvényesül. Bármilyen furcsa, a legtöbb gondot az okozza, amikor egy rendezőnek valódi és konzekvensen végigvitt koncepciója van (például Kovalik Bolygó hollandija vagy Katarina Wagner Mesterdalnokoka), mert  a végeredmény ilyenkor tér el leginkább a szerző szándékától és hamisítja meg legjobban a művet. Érdekes, hogy nincs - vagy legalábbis én nem láttam - a rendezői színházzal kapcsolatos rovatot. Érdemes lenne a különböző véleményeket ütköztetni. Ugyanakkor például Carsen párizsi Hoffmann meséi rendezése - noha minden csak nem tradicionális - életem egyik legnagyobb élménye, amely végre megmutatta, hogy az általában látványos meseoperaként játszott mű  valójában miről is szól. 
Ezekről a kérdésekről, akárcsak a kedvenc és nem kedvenc művészek teljesítményéről még sokat lehet beszélni és remélem, hogy fogunk is.

902 Ch.Blondel 2023-06-27 20:40:36 [Válasz erre: 901 takatsa 2023-06-27 20:08:08]
:) A Met előadásának egyértelmű gyenge pontja egyébként szerintem Harry Bicket vezénylete volt, nehezen értem, miért ő a rezidens "régizene-felelőse" a háznak. (Az újonnan kiadott Xerxész-felvételébe érdemes azonban belehallgatni.)

901 takatsa 2023-06-27 20:08:08 [Válasz erre: 900 Ch.Blondel 2023-06-27 19:31:10]
Ez nem kukacoskodás, végre egy kis igazi beszélgetés. Mindenki picit másképp látja a dolgokat, és jó, ha ezek a vélemények egymás mellett szerepelnek. Felkeltik az érdeklődést, és másokat is arra ösztönöznek, hogy letöltsék, megnézzék az előadásokat. Nekem pontosan ez a célom, köszönet. És talán előbb-utóbb szinkronba is kerülünk: a vélemények, a beszélgetés akkor lát napvilágot, amikor még él a letöltési link, és aki a beszélgetés kapcsán kap kedvet hozzá, letöltheti, megnézheti az egész előadást. :)

900 Ch.Blondel 2023-06-27 19:31:10 [Válasz erre: 800 takatsa 2023-03-22 20:35:53]
Engedtessék meg, hogy megkésve kukacoskodjak, miután kjános fórumtárs felelevenített egy általam korábban nem olvasott témát. Vállalalom, hogy elfogult vagyok Brenda Rae teljesítménye kapcsán, aki számomra (barokkon kívül-belül) az egyik legjobb mai koloratúrszoprán, de szigorúan a zenei anyag tekintetében nem lehetett nehéz olyan áriát találnod, amelyet mindkét előadásban énekel a két Poppea, ugyanis az áriák legalább fele – Vaghe perle, Se giunge un dispetto, valamint a Tuo ben è'l trono arietta – egyezik. A Metben az Ottonéval közös jelenet előtt a Bella pur nel mio diletto, Drottningholmban a Spera, alma mia, che il tuo diletto hangzik el, utóbbi valóban patetikusabb és némi változatosságot jelent, de énektechnikailag semmivel sem tekinteném nagyobb kihívásnak, mint a Per punir chi m'ha ingannatát, amit Rae énekel, Mameli viszont legjobb emlékezetem szerint nem. (Megkockáztatnám egyébként, hogy az áriák vágásáért-kicseréléséért elsősorban a rendező, illetve a karmester a felelősek, nem az énekes.) A többi – de gustibus.

Bruno de Sà énekhangja izgalmas, de még a barokkhoz sem átütő hangerejű, és ez még fülhallgatón keresztül is érződik. Hallenberg (mezzo-szoprán ;)) és Hammarström verhetetlenek, Davies szerintem ugyanakkor pont az Ottone-féle kicsit nyápic szerepekhez nagyon jól illő lírai hang és alkat (megjárta már a másik Ottonét is többször).

McVicar Verdi/Puccini (legutóbb: Cherubini) rendezéseit borzasztóan laposnak tartom, Händeljei azonban szerintem nagyon is jól megragadják az ambíciózus, gátlástalan, sokszor tenyérbemászó és barokkosan szélsőséges szereplőket és viszonyokat. A drottningholmi rendezésben vannak jó alakítások, jól illik a kicsit slapstick-szerű komikum, de ez a borzasztóan monokróm, és ráadásul depresszíven szürke díszletezés és jelmezterv pont egy autentikus (legalábbis kvázi-autentikus) előadáshoz hatalmas öngól. Spektákulumot tessék! (McVicar ennyit legalább tud-ért.)

899 Hangyászsün 2023-06-27 18:24:36 [Válasz erre: 897 kjános 2023-06-27 14:11:16]
ä = Alt132 ä = AltGra Ä = AltGr e
Amúgy üdv a fedélzeten/klubban/zárt osztályon!!! :ODDD

898 takatsa 2023-06-27 17:24:18 [Válasz erre: 897 kjános 2023-06-27 14:11:16]
Kedves KJános, örömmel üdvözöllek a Momuson és ebben a topikban, és nemcsak örömmel, hanem meglepődve is, hiszen manapság egyre ritkább az, hogy valaki itt, minden hátsó szándék nélkül, a zenéről kiván diskurzust folytatni. Én leginkább ebben a topikban próbálok már több éve zenéről beszélgetni, eddig szinte sikertelenül. Nem vagyok régizene fan, hanem komolyzenei mindenevő vagyok, ezen belül pedig az opera az igazi kedvencem, az opera, teljes spektrumában, kora-barokktól a kortársig, minden mennyiségben. Úgy látom, hogy az opera manapság Magyarországon válságban van, a vidéki operajátszás szinte megszűnt, az Operaház színvonala az elmúlt években jelentősen esett, az operarajongók tábora jelentősen beszűkült, a jegyek ára folyamatosan nő, a fiatalok számára a műfaj teljesen ismeretlen, stb. De ez a folyamat, amit én itthon tapasztalok, nem jellemző az egész világra, hiszen Nyugaton az opera szinte reneszánszát éli, az előadások telt házzal mennek, és sorra születnek a jelentős kortárs alkotások. A mai magyar helyzet oka sokrétű és komplex, nem hiszem hogy egyik-másik politikai kurzus, vagy operaházi igazgató tehet róla, hanem sokkal inkább az általános kulturális hanyatlásban, az ének-zene tanítás színvonalának folyamatos romlásában keresendő. Az opera, mint műfaj nem éri el a magyar fiatalokat, nincs jelen az őket érdeklő médiákban, és még az érdeklődő, az ismeretlen műfajra és zenére nyitott réteg sem kap sok támogatást, segítséget. Egyetlen kurrens opera DVD vagy Blu-ray sincs a piacon, amely magyar feliratot, vagy akár magyar nyelvű kísérőfüzetet tartalmazna, és a véletlenül egy-egy operaházi előadásra beeső érdeklődő is ki van téve annak, hogy az igencsak esetleges és hulllámzó minőségű előadásokból kifog egy olyat, amely örökre elriasztja a műfajtól. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetért nemcsak a politika vagy a zenei élet vezetői és reprezentánsai a felelősek, hanem mindenki, így mi magunk is, nekünk operaszeretőknek is meg kell tennünk mindent, hogy népszerűsítsük, és kedvet ébresszünk mindenkiben e műfaj iránt. Én évek óta törekszem, hogy közelebb hozzam az operát az érdeklődők, az operával ismerkedők számára, azzal, hogy hétről hétre ismert és ismeretlen, barokk, klasszikus, romantikus és kortárs operák nagyszerű, teljes felvételeit hozom ide közétek, rádásul magyar felirattal ellátva. Úgy gondoltam, hogy a fórumon belül, filmklub-szerűen, egy-egy megnézett remekműről közösen tudnánk beszélgetni, a beszélgetésbe belevonva az idetévedő érdeklődőket, népszerűsítve és kedvet ébresztve e csodálatos műfaj iránt. Hát, eddig ebből a tervemből - a rendszeres videó-feltöltések kivételével - semmi sem valósult meg, mert ehhez én egyedül kevés vagyok, kellene jó pár lelkes és nálam hozzáértőbb fórumtárs, aki részt venne egy ilyen "küldetésben".
Rátérve az írásod tárgyára, én valóban az autentikus előadásmód mellett török lándzsát, persze az autentikus előadást nem pontosan úgy értve, ahogyan a fogalmat te, vagy általában mások használják. Én az autentikus előadást úgy értem, hogy a zeneszerző elképzelése és akarata legyen az elsődleges, és a zene interpretálói - szakmai alázattal - ezt próbálják minden erejükkel megvalósítani. És ebben az értelmezésben az autentikus előadás minden korra érvényes. Ha egy zongorista Bartókot akar játszani, akkor alaposan tanulmányozza a kottában található instrukciókat, meghallgatja Bartók játékát, majd Kocsis felvételeit, és mindent megtesz azért, hogy játékában Bartók elképzeléseit valósítsa meg. Természetesen hozzáteszi a saját személyiségét és tehetségét, de úgy, hogy személyiségét és tehetségét Bartók szolgálatába állítja. Ez a megközelítési mód - gondolom - evidencia. Ugyanúgy evidensnek kellene lenni annak, hogy ha Magyarországon első ízben adják elő Gluck remekművét, akkor azt Gluck instrukciói és kottái szerint teszik, és nem egy Richard Strauss által teljesen átszerkesztett- és hangszerelt változatot adnak elő (2014, aztán 2023), vagy ha valakinek mégis ez az ötlete támad, akkor az illetékes karmester, a "magyar régizene atyja" a felkérést visszautasítja. Ebbe a sorba tartozik a  Mendelssohn féle Bach Máté passió is. Vagy - teszem azt - a Pelléas és Mélisande, amelyet 52 éve nem játszottak az Operaházban, a szerző kottájában írtak alapján valósult volna meg 2022-ben, abból a kottából, amelyben a szerző precíz pontossággal meghatározza a hangszerek fajtáját és számát, hiszen egy impresszionista műnél a zenekari megszólalás és hangszín elsődleges fontosságú. Ezzel szemben egy nyolc tagú kamarazenekar adta elő a művet, megfosztva az operát minden szépségétől és különlegességétől. Tehát én az autentikus kifejezést ebben az értelemben használom, és természetesen ez az értelmezés kiterjed nemcsak a karmester, a zenészek-énekesek munkájára és hozzáállására, hanem a rendezésre és a díszletekre is. Eszébe jutna egy épeszű embernek az, hogy Hemingway Az öreg halász és a tenger c. művét átírja, a halat tyrannosaurus rexre, Santiagót pedig egy időutazóvá változtatva? Mert a rendezők pontosan ezt teszik, persze nemcsak itthon, hanem a széles nagyvilágban. Elrettentő példa a bajorok tavaszi, Háború és béke előadása, ahol az egész opera egy hajléktalanszállóban játszódik. Persze egy modern rendezés is lehet csodálatos, és fel lehet használni a legújabb technikai lehetőségeket is, amelyek természetesen 200 évvel ezelőtt még nem állhattak rendelkezésre, de a lényeg: az előadó, rendező a szerző akaratát akarja megvalólsítani, ne a saját lázálmait. Szép és modern pl. Peter Sellars The Indian Queen rendezése.
Hivatkozol az általam közzétett két Agrippina felvételre. Nem tudom, hogy végignézted-e a két teljes felvételt, vagy csak a kiragadott részletekből vonod le a következtetésedet. Ha az ember végignézi mindkét felvételt, akkor rádöbbenhet arra, hogy mennyire izgalmas, élő és csodálatos lehet egy autentikus előadás, és mennyivel más ez a fényes és csillogó handeles hangzás, mint a sűrűbb állagú, "földhöz ragadtabb" modern zenekari. Én készséggel elismerem Kate Lindsey képességeit, de, hogy úgy mondjam, Bruno de Sá ebben az esetben, a földöntúli hangjával mindent visz.:) És ha Brenda Rae Poppea alakítását is megnézed, akkor azt hiszem nyilvánvalóvá válik, hogy a barokk éneklés egészen más énektechnikát igényel, mint amivel ő rendelkezik. DiDonato azon kevesek egyike, akik barokktól kortársig, minden műfajban otthonosan mozognak.

897 kjános 2023-06-27 14:11:16 [Válasz erre: 892 Klára 2023-06-25 13:25:23]
Új hozzászólóként szeretettel üdvözlök mindenkit. Hosszú ideje kísérem figyelemmel a fórumot és lassanként szinte mindenkit személyes ismerősnek tekintek. Úgy gondolom, hogy a nézetek ütköztetése természetes, részben ezt a célt is szolgálja a fórum, a hangnem az, amin néha változtatni kellene. Az, hogy valakinek a véleménye nem egyezik az enyémmel, még nem teszi ellenséggé, agyagba döngölendővé az illetőt.  Ahogy elnézem, a hölgyek természetesen kivételek, egyikünk sem tartozik a tinédzserek közé, teljesen természetes, hogy az elmúlt évek, évtizedek alatt mindnyájunknak kialakultak a nézetei, kedvenc művei, művészei, a művek interpretációjával kapcsolatos elképzelései, amelyek igazságában biztosak vagyunk, amelyekhez a végsőkig ragaszkodunk és amelyek csak meghatározó élmények hatására változnak. Számomra például Carol Neblett az emblematikus Minnie, viszont ahhoz foghatót még nemigen láttam, ahogy Antonietta Stella egy 1963-as tokiói előadáson berobban a veszekedő aranyásók közé. Egyszerűen elállt a lélegzetem. Amikor a véleményünket kifejtjük, gyakran eshetünk a tévedhetetlenség látszatába és ezen az sem sokat segít, ha magam az állításaimat mindig megtoldom a szerintem szócskával. Ha például kijelentem, hogy Harnoncourt korszakos jelentőségű teoretikus, de számomra az esetek többségében csapnivaló karmester, számíthatok rá, hogy nekem esnek mindazok, akiknek Harnoncourt életre szóló élményt adott. Mert biztos, ilyenek is vannak. És az ő véleményüket is tiszteletben kell tartanom. Engem egyáltalán nem zavar, ha például takácsa fórumtárs,akit tudásáért és lelkesedséért rendkívül tisztelek, sarkosan fejezi ki a véleményét, mondjuk a régi zene interpretációjával kapcsolatban. Más kérdés, hogy véleményét nem mindenben osztom, de ezt érvekkel próbálom alátámasztani. Megint más kérdés, hogy ez őt valószínűleg nem nagyon fogja meggyőzni. Takácsa írásaiból úgy gondolom, hogy ő a régi zene úgynevezett autentikus vagy historikus megszólaltatásának feltétlen híve, amely kurzus megpróbálja a lehető legnagyobb hűséggel rekonstruálni a korabeli hangzást. Most nem térek ki arra, hogy valóban az eredeti hangzást halljuk-e, hiszen például a zenekari műveket teljesen más körülmények között adták elő, mint napjainkban. Arra sem szeretnék rákérdezni, hogy ha a hangzás oldaláról olyan fontos a történelmi hűség, akkor az operák esetében a színpadi körítésnél miért nem törekszünk ugyanerre, hiszen a korabeli látványos kulisszák voltak arra hivatva, hogy a szép, de meglehetősen statikus műveket igazi színházi élménnyé varázsolják. Az autentikus vagy legalább azt megidéző színrevitel helyett ugyanazokat az eszement, a művel köszönő viszonyban sem levő rendezői megoldásokat látjuk, mint a későbbi operáknál. Az egyetlen általam ismert eset, amikor a barokk operát a maga teljességében próbálták felidézni a Rouen-i Operaház Dido és Aeneas előadása volt, ahol modern eszközökkel, teljesen illúziókeltően sikerült megidézni a kor látványvilágát. A historikus interpretáció kétségkívül új megvilágításba helyezte a barokk műveket, megfosztotta őket a rájuk aggatott ünnepélyességtől, méltóságtól, a világos, gyors tempók emberközelibbé hozták ezeket az alkotásokat. Ettől azonban nem lettek feltétlenül jobbak, legfeljebb mások. A befogadón múlik (és persze az előadás színvonalán), hogy melyik előadásmód áll közelebb a szívéhez. Takácsa nemrég az Agrippina egyik áriájának kétféle tolmácsolását bemutatva próbálta levezetni igazát.  A Drottningholm-i előadásból idézett ária kétségkívül a historikus interpretáció egyik mintapéldánya. Hitelességéhez nem férhet kétség. Kate Lindsey, a MET produkció mezzoszopránja, eleve hátrányban van, hiszen a szerző eredetileg nem is az ő hangfajára komponálta meg ezt az áriát. Látszólag semmi sem szól mellette. Azaz egyvalami mégis. A zsenialitás. Véleményem szerint (ez a két szó lenne hivatva elkerülni a kinyilatkoztatást) Kate Lindsey az elmúlt tizenöt év legzseniálisabb művésze, mondhatni szinte az egyetlen. Olyan erényekkel rendelkezik, mint kevesen: csodálatos, minden regiszterben kiegyenlített hang, remek technika, zseniális színpadi játék, hihetetlenül erős színpadi jelenlét, mérhetetlen alázat, tudatos és fokozatos karrierépítés és nem utolsósorban nem mindennapi női szépség. És számomra bizony a zsenialitás (esetleges tévedéseivel együtt is) felülírja a formai hitelességet. Ezért csodálatosak ma is Furtwaenger (sajnos nincs umlaut a-m), Klemperer, Karajan, Kleiber, Mengelberg vagy Jochum Bach interpretációi, noha semmiben sem felelnek meg a mai előadói követelményeknek. Hadd említsek néhány példát. Ki tudja ma olyan drámai erővel, mélységes átéléssel és ugyanakkor olyan természetes egyszerűséggel elénekelni a Máté Passió "Erbarme dich mein Gott" áriáját, mint Kathleen Ferrier a Karajan által vezényelt 1950-es bécsi előadáson? Már a hang puszta szépsége, különleges minősége a lelkünk legmélyéig megérint bennünket. És ki tudja csak megközelíteni is Janet Baker búcsújának nemességét és megrendítő erejét Purcell operájából? Melyik historikus szoprán rendelkezik Sena Jurinac kisugárzásával és művészi nagyságával Poppea szerepében? Ha már a Poppea, 1978-ban Párizsban előadták az operát olyan előadásban, amelyről a historikus előadásmód hívei csak megbotránkozással beszélnének (az előadás DVD-n is látható, pontosabban sajnos alig, éppen ezért senkinek sem ajánlom, élvezhetetlen). A főbb szerepeket Gwyneth Jones, Christa Ludwig, Jon Vickers és Nicolai Ghiaurov énekelték, Julius Rudel vezényelt. Csupa olyan művész, akiket napjainkban aligha hoznánk összefüggésbe a barokk operával - legfeljebb elrettentő példáként. És mégis. A sok vékony hangú, jellegtelen historikus basszista után Ghiaurov előadásában Seneca végre megkapja az őt megillető súlyt és hallgassuk meg a csodálatos "Pur ti Miro"-t Jones és Vickers előadásában, akik ebben az időben már inkább súlyos drámai szerepeket énekeltek. Ez a kettős az ő interpretációjukban számomra a mennyek zenéje. És még egy személyes élmény. Helene Grimaud legutóbbi budapesti fellépése. A nagy művész Bach egyik versenyművét játszotta. Úgy, ahogy a korhű interpretáció hívei szerint nem is lenne szabad. Zongorán és modern hangszeres zenekar kíséretében. De amikor az első hangok megszólaltak, mellettem mindenki mozdulatlanná merevedett és a lélegzetüket is visszafojtották, nehogy egyetlen hangot is elmulasszanak. Mert ebből az interpretációból Bach szólt hozzánk. És ez a legfontosabb. Számomra teljesen mindegy, hogy az előadás historikus vagy modern. Csak az számít, hogy megérint-e a tolmácsolás, hogy meghallom-e benne a mű igazságát. De azt hiszem, kezdetnek ennyi bőven elég. Valószínűleg sok is. A végén még megijednek, hogy egy újabb nagy dumás, fontoskodó alak került közénk.

896 takatsa 2023-06-26 22:29:15 [Válasz erre: 893 -zéta- 2023-06-26 20:24:54]
Hát, akkor hajrá. Örülök, hogy zeneileg minden rendben van az Operában. Csak játsszák a Hamletet, ha megy nekik, majd Kocsár úr elvezényli, olyan nagyszerűen, mint a Parsifált, azt is öröm volt hallani, és majd egy kamaraegyüttes alámuzsikál az Eiffelben (mint a Pelléásban), vagy esetleg jöhet valami playback zene (mint a Mester és Margaritában), és lehet hozni néhány külföldi énekest, aki majd Boncsér helyett eltalálja a hangot. Ja, volt Árnyéknélküli is, nem is akármilyen, akkoriban még főzeneigazgató is volt (Halász Péter), még néhány évig biztosan elő lehet adni, amíg Sümegi és Rálik nyugdíjba nem megy. Azt hiszem agyamra ment a sok videó, a sok hang befészkelte magát a fejembe, aztán ha elmegyek az Operaházba, akkor a fülembe valami egészen más ömlik befelé, mint ami az agyamban van. Ez lehet a hiba, köszönöm, hogy felhívtátok rá együttes erővel a figyelmemet. Hálás vagyok érte.

895 Momo 2023-06-26 20:54:45 [Válasz erre: 893 -zéta- 2023-06-26 20:24:54]
Igen. Nagyszerű, tehetséges emberek vannak a szakmában, és a Házban is. Ha helyzetbe vannak hozva, csodákra képesek. 

Ami a Die Soldatent illeti, jó lenne magyar felirattal megnézni. Elképesztő darab.

894 Momo 2023-06-26 20:50:09
Annyi történt, hogy a 879-es hozzászólásomban, barátságosan, kedvesen felhívtam takatsa figyelmét, hogy amikor ilyen sommás véleményt alkot az Operaház képességeit illetően, akkor egyszerűen nincs tisztában egy csomó dologgal. Ha tisztában lenne, nem alkotna ilyen véleményt. Erre folytatta, és további sértő megjegyzéseket tett ("az önismeret hiánya miatt születnek minősíthetetlen előadások").
Takatsa nem véleményt mondott, hanem egy buta sommás ítéletet. Ezt próbáltam vele előbb finoman, később határozottabban (amit ő sértésnek vett) észrevetetni.

893 -zéta- 2023-06-26 20:24:54
Azt gondolom, hogy az az Operaház, amelyik magas zenei színvonalon megvalósította Prokofjev Háború és békéjét, hosszú évek óta minőségi módon szinten tartja Az árny nélküli asszonyt, megfelelő minőségben tudná megvalósítani Dean Hamletjét is. A társulatban (amely, mint tudjuk, nem működik társulatként) benne rejlik ennyi potenciál. Lehet, hogy Zimmerman operájánál, A katonáknál én is ingatnám a fejemet, de itt nem...

892 Klára 2023-06-25 13:25:23
Két dolgot nem értek, persze nyilván bennem van a hiba ?!
1. Miért kell földbe döngölni valakit, aki megszólal, és Uram bocsá' - véleménye van, ráadásul nem egyezik a másik fórumtárs véleményével?
2. Hogyan lehetséges, hogy valaki valamit leír, aztán ha ez a beírás, vagy abban egy-két mondat egy fórumtársban ellenvéleményt vált ki, amit galád módon le mer írni, akkor kitör a felháborodás?
Egyik változat szerint: Az idézett mondat a szövegkörnyezettel együtt érvényes. Miért? a nélkül nem azt jelent?
Másik változat: Nem úgy értettem, írtam valami hasonlót , de ....

Nem lehetne tudomásul venni, hogy nem vagyunk egyformák, van saját véleményünk, elvárjuk hogy azt mások tartsák tiszteletben, de ennek alapja, hogy mi is tiszteletben tartjuk a másik fél véleményét?
Jelen esetben, ha kérhetem kellő tisztelettel, az enyémet is, és nem rögvest nekem esni?




891 Edmond Dantes 2023-06-25 11:06:41 [Válasz erre: 890 takatsa 2023-06-25 09:26:49]
off Nem tűnt fel, hogy Ő úgyszólván mindenkit ilyen stílusban oktat ki? Fő "érve", hogy akit csak elér, lehülyézi és/vagy lelibsizi. Valamint legszívesebben kiüldözné a fórumról. Nem buta ember. Sherlock Holmes-i attitüddel. Én már megtaláltam a hatékony ellenmérget: tiszta hegyi levegő.

890 takatsa 2023-06-25 09:26:49 [Válasz erre: 889 kétked 2023-06-25 07:31:17]
Ennyi volt a bejegyzésed. Mit kellene még belinkelnem? az egész topikot? Mindenesetre megfogalmaztál egy sommás véleményt az Operaházról. Ez a te véleményed, jogod van véleményt írni, még akkor is, ha az esetleg sért valakit-valakiket. Ugyanúgy, ahogyan nekem is van jogom véleményt nyilvánítani, ebben az esetben azt, hogy az Operaház jelenlegi helyzetében alkalmatlan a Dean opera jó színvonalú előadására. Lehet, hogy ez a vélemény sért egyeseket, és az is lehet, hogy nincs igazam. De ettől függetlenül nem kell úgy nekem esni, mint amit Momo csinált, és talán neked sem kellene azonnal kontráznod, ráadásul úgy, hogy az általam citált véleményed azt mutatja, hogy te sem vagy teljes mértékig megelégedve az Operaház jelenlegi működésével. Én nem rólad, vagy Momóról fogalmazok meg véleményt, hanem arról, ami a személyes élményem, amit látok és hallok, ha elmegyek egy koncertre, vagy ha hozzájutok egy lemezhez, videóhoz. Ha más a véleményetek, írjátok meg, fejtsétek ki racionálisan, érveljetek. Momo is nyugodtan leírhatja, hogy mit gondol a Dean operáról, és szerinte ki, és hogyan tudná ezt megvalósítani itthon a jelenlegi helyzetben. De írjon erről a konkrét ügyről, amiről most szó volt, és ne arról, hogy én ilyen, meg olyan, meg amolyan vagyok, mert ez nem egy korrekt érv, ez nem a vélemények ütköztetése, hanem egy másik ember megalázása, akinek annyi a vétke, hogy véleményt mert mondani egy előadásról, vagy az operajátszás jelenlegi színvonaláról, amelynek hosszú évek óta élvezője-elszenvedője. Szóval mindkettőtöknek csak annyit javasolhatok, nagyon kedvesen és szelíden, hogy a személyeskedés helyett próbáljatok a zenével foglalkozni a Momuson, ahogyan én is ezt próbálom itt, hétről-hétre.

889 kétked 2023-06-25 07:31:17 [Válasz erre: 888 takatsa 2023-06-24 12:20:51]
Ez a mondat a szövegkörnyezettel együtt érvényes csak. Artikulálj tisztán.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.