3453 kalahari 2004-08-07 12:32:05 [Válasz erre: 3452 kitudja 2004-08-07 09:04:19]
Ennyire szubjektív ez a dolog: Gyöngyi kapcsán egyetértünk - nagyon jó énekes. De nekem soha nem tűnt nagyképűnek egyetlen nyilatkozata sem.
Ennyire szubjektív ez a dolog: Gyöngyi kapcsán egyetértünk - nagyon jó énekes. De nekem soha nem tűnt nagyképűnek egyetlen nyilatkozata sem.
3452 kitudja 2004-08-07 09:04:19 [Válasz erre: 3451 Búbánat 2004-08-07 02:09:30]
Minden igy igaz. Csak ne lennének az öntelt, nagyképü nyilatkozatok! Ezzel L.GY.mindent elront, és miután ez a müfaj elég szubjektiv, hiába énekel kifogástalanul / és tele manirokkal/ én nem szeretem.
Minden igy igaz. Csak ne lennének az öntelt, nagyképü nyilatkozatok! Ezzel L.GY.mindent elront, és miután ez a müfaj elég szubjektiv, hiába énekel kifogástalanul / és tele manirokkal/ én nem szeretem.
3451 Búbánat 2004-08-07 02:09:30
Felkavaró, szép élményekkel bandukoltam le mintegy négy órája az Operaház márvány lépcsőin, hiszen jólesően nyugtázom: Lukács Gyöngyi ma este (is) ízig-vérig azt nyújtotta hódolóinak, amit tőle joggal elvárhatunk. És tényleg, ő egy igazi, la Donna appassionata volt, teli szenvedéllyel, lélekkel. Ezt a külsőségeiben, már az öltözetének viseletével és színével is hangsúlyozta, amikor az első részben a Verdi hősnőkhöz inkább közép árnyalatú rozsdaszínű ruhát öltött, míg a második részben a megformált realista alakokhoz jobban illő élénkebb, világosabb színű és vállban kivágott estélyi öltözetet választott. (Sejtésem szerint kapunk még itt kritikát, s amennyiben hölgy az illető, akkor nálam precízebben le fogja írni a gyönyörű ruhaköltemények anyagát, fazonját, színét.) S ami bámulatra méltó, milyen könnyedén tud átlényegülni: az egyik hősnőből kilépve máris benne van egy másik heroinában. Ezen a szinten ilyen minőségben erre csak a legnagyobbak képesek. Nagy volt a várakozás bennem, de nemcsak Lukács Gyöngyi miatt, elvégre, őt az utóbbi években volt szerencsém többször látni-hallani teljes operákban, premiereken is. Nagyon kíváncsi voltam arra a két meghívott vendégművészre, a tenor orosz Viktor Afanasenkóra és a bariton grúz Lado Atanelire, akiket Lukács választott ki magának partneréül ma estére. Most, hogy véget ért a gála, elmondhatom, hogy szerencsés választások voltak, mert két tehetséges fiatal énekest ismerhettem meg bennük, akik előtt még nagy karrier állhat. Különösen igaz ez Ataneli énekes teljesítményére, akinek a szépséges orgánumú hősies színezetű baritonját hatalmas tapssal, bravózással és üdvrivalgással ünnepelte a publikum. Nekem mind a hangja, mind a megjelenése a nagy olasz baritonistára, Piero Cappuccillire emlékeztetett. (A hátul lófarokba kötött sötét haja, pedig a néhány éve a Pesti Vígadóban fellépett Vlagyimir Csernyov utánzata.) A legnagyobb hatást rám az első részben a Macbeth IV. felvonásbeli áriájával tette. Ezt a második részben tovább tudta fokozni: az Andrea Chenier-ből Gérard monológjával bűvölte el a hallgatóságát. És akkor még nem is említettem a Lukáccsal való kettőseit, amelyekben méltó partnere volt a Donnának: mindenekelőtt a Parasztbecsületből az Alfio és Santuzza kettősében, amely után tombolt a Ház! Ugyanezt a hatást csak azért nem érték el az első rész zárásaként abszolvált Trubadúr IV. felvonásbeli Leonóra és Luna duettjükkel, mert megítélésem szerint a különben jól muzsikáló Budapesti Filharmonikus Zenekar és az énekesek közötti összhang a záró taktusok előtt néhány ütemmel szétesett. S bár a végére az énekesek és az igen meggyőzően vezénylő Héja Domonkos rutinjának köszönhetően helyre állt a partitúra szerinti rend, de érezhetően egy nüánsznyival kisebb volt a lelkesedés, azonban így is meg volt a rajongók jóvoltából a vastapsos fogadtatás. Lássuk a tenort. Afanasenkót először az Álarcosbál szerelmi kettősében hallhattuk, s itt érzésem szerint még alulmaradt önmagához képest, de ugyanebből az operából a „Ma se m’e forza perderti” kezdetű áriában már legyőzte a kezdeti elfogódottságát, és már tetszetős biztonsággal megoldotta jelenetét, elkezdve felzárkózását egy magasabb fokozatra. A második részben fokról fokra nagyobb önbizalommal és művészi megoldásokkal igazolta hírnevét, és előlegezte meg számunkra a valószínűsíthető későbbi karrierjének beindulását: Toscából a „levélária” már igen szépen szólt általa, a Parasztbecsületből a „búcsú a mamától” hasonlóképpen élvezetes volt. A hangok a magasságokban igen szépen, könnyedén és biztonsággal nyílnak ki. Ugyanakkor, a középső regiszterekben szerintem, még van mit csiszolnia rajta. S végül feltette a koronát énekével az Andréa Chénier fináléjának grandiózus kettősében. Itt Maddalena és Andréa katarzisát híven tükrözte vissza a Lukács és Afanasenkó páros, mindnyájunk nagy örömére. Afanasenko ebben a zárójelenetben felért a képletes csúcsra. Legalábbis ezen az estén. Mit mondjak még. Lukács Gyöngyi a Tosca „imáját” valami fantasztikus szépséggel adta elő mindkétszer ( a második alkalommal a második ráadásként.) A Maddaléna III. felvonásbeli áriája is gyönyörű volt. Az első részben A Végzet hatalmából Leonórának a „Pace, Pace mio Dio” áriája a IV. felvonásból ugyanolyan szépséges és igényes megformálású volt előadásában, mint a Lady Macbeth „La luce langue” – tőle már jól ismert – áriája. Persze, két teljesen eltérő megközelítésben, de egyformán klasszis technikával, sugárzóan, szívhez szólóan. Az ünneplésnek se vége, se hossza nem volt, így érkeztünk el az operagála hivatalos végéhez, amikor ráadásként felcsendült a tercett a Trubadúr első felvonásának fináléjából (Anima mia…). Leírhatatlan volt a hatása a három nagyszerű énekes együttes produkciójának. A szűnni nem akaró vastaps közben érkeztek a virágcsokrok. És Héja Domonkos sem panaszkodhatott, mert a többi énekeshez hasonlóan neki is jutott egy csokor belőle, amit aztán gálánsan átadott a hangversenymesternőnek, az első hegedűsnek: közösen kiérdemelték, hiszen a két zenekari részletben (A végzet hatalma- nyitány és a szünet után megszólaló Intermezzo a Parasztbecsületből) élményszerű volt a zenekari hangzás. Soha ennél rosszabb operagálát! De miért volt olyan foghíjas a nézőtér? Igaz, itt nem a Rigolettó -premier közönsége ült, hanem elsősorban Lukács Gyöngyi, meg az olasz operamuzsika szerelmesei. Meg azok az érdeklődők, akik nem sajnálták az elég borsos összegbe kerülő jegyeket megvenni. Talán a TV-közvetítés felvételének későbbi megtekintése is indokolhatta az operabarátok egy részének otthonmaradását. Akik azonban itt voltak, és azért így is elegen voltunk a forró légkör megteremtéséhez, egy szép emlékezetes operagála élményével a szívükben távozhattak este az Operából. Na meg Lukács Gyöngyi jóvoltából két nagyszerű partner emlékével, akiket remélhetőleg a későbbiekben módunk lesz viszontlátni, ezúttal, egy-egy teljes operaelőadásban is ünnepelve őket.
Felkavaró, szép élményekkel bandukoltam le mintegy négy órája az Operaház márvány lépcsőin, hiszen jólesően nyugtázom: Lukács Gyöngyi ma este (is) ízig-vérig azt nyújtotta hódolóinak, amit tőle joggal elvárhatunk. És tényleg, ő egy igazi, la Donna appassionata volt, teli szenvedéllyel, lélekkel. Ezt a külsőségeiben, már az öltözetének viseletével és színével is hangsúlyozta, amikor az első részben a Verdi hősnőkhöz inkább közép árnyalatú rozsdaszínű ruhát öltött, míg a második részben a megformált realista alakokhoz jobban illő élénkebb, világosabb színű és vállban kivágott estélyi öltözetet választott. (Sejtésem szerint kapunk még itt kritikát, s amennyiben hölgy az illető, akkor nálam precízebben le fogja írni a gyönyörű ruhaköltemények anyagát, fazonját, színét.) S ami bámulatra méltó, milyen könnyedén tud átlényegülni: az egyik hősnőből kilépve máris benne van egy másik heroinában. Ezen a szinten ilyen minőségben erre csak a legnagyobbak képesek. Nagy volt a várakozás bennem, de nemcsak Lukács Gyöngyi miatt, elvégre, őt az utóbbi években volt szerencsém többször látni-hallani teljes operákban, premiereken is. Nagyon kíváncsi voltam arra a két meghívott vendégművészre, a tenor orosz Viktor Afanasenkóra és a bariton grúz Lado Atanelire, akiket Lukács választott ki magának partneréül ma estére. Most, hogy véget ért a gála, elmondhatom, hogy szerencsés választások voltak, mert két tehetséges fiatal énekest ismerhettem meg bennük, akik előtt még nagy karrier állhat. Különösen igaz ez Ataneli énekes teljesítményére, akinek a szépséges orgánumú hősies színezetű baritonját hatalmas tapssal, bravózással és üdvrivalgással ünnepelte a publikum. Nekem mind a hangja, mind a megjelenése a nagy olasz baritonistára, Piero Cappuccillire emlékeztetett. (A hátul lófarokba kötött sötét haja, pedig a néhány éve a Pesti Vígadóban fellépett Vlagyimir Csernyov utánzata.) A legnagyobb hatást rám az első részben a Macbeth IV. felvonásbeli áriájával tette. Ezt a második részben tovább tudta fokozni: az Andrea Chenier-ből Gérard monológjával bűvölte el a hallgatóságát. És akkor még nem is említettem a Lukáccsal való kettőseit, amelyekben méltó partnere volt a Donnának: mindenekelőtt a Parasztbecsületből az Alfio és Santuzza kettősében, amely után tombolt a Ház! Ugyanezt a hatást csak azért nem érték el az első rész zárásaként abszolvált Trubadúr IV. felvonásbeli Leonóra és Luna duettjükkel, mert megítélésem szerint a különben jól muzsikáló Budapesti Filharmonikus Zenekar és az énekesek közötti összhang a záró taktusok előtt néhány ütemmel szétesett. S bár a végére az énekesek és az igen meggyőzően vezénylő Héja Domonkos rutinjának köszönhetően helyre állt a partitúra szerinti rend, de érezhetően egy nüánsznyival kisebb volt a lelkesedés, azonban így is meg volt a rajongók jóvoltából a vastapsos fogadtatás. Lássuk a tenort. Afanasenkót először az Álarcosbál szerelmi kettősében hallhattuk, s itt érzésem szerint még alulmaradt önmagához képest, de ugyanebből az operából a „Ma se m’e forza perderti” kezdetű áriában már legyőzte a kezdeti elfogódottságát, és már tetszetős biztonsággal megoldotta jelenetét, elkezdve felzárkózását egy magasabb fokozatra. A második részben fokról fokra nagyobb önbizalommal és művészi megoldásokkal igazolta hírnevét, és előlegezte meg számunkra a valószínűsíthető későbbi karrierjének beindulását: Toscából a „levélária” már igen szépen szólt általa, a Parasztbecsületből a „búcsú a mamától” hasonlóképpen élvezetes volt. A hangok a magasságokban igen szépen, könnyedén és biztonsággal nyílnak ki. Ugyanakkor, a középső regiszterekben szerintem, még van mit csiszolnia rajta. S végül feltette a koronát énekével az Andréa Chénier fináléjának grandiózus kettősében. Itt Maddalena és Andréa katarzisát híven tükrözte vissza a Lukács és Afanasenkó páros, mindnyájunk nagy örömére. Afanasenko ebben a zárójelenetben felért a képletes csúcsra. Legalábbis ezen az estén. Mit mondjak még. Lukács Gyöngyi a Tosca „imáját” valami fantasztikus szépséggel adta elő mindkétszer ( a második alkalommal a második ráadásként.) A Maddaléna III. felvonásbeli áriája is gyönyörű volt. Az első részben A Végzet hatalmából Leonórának a „Pace, Pace mio Dio” áriája a IV. felvonásból ugyanolyan szépséges és igényes megformálású volt előadásában, mint a Lady Macbeth „La luce langue” – tőle már jól ismert – áriája. Persze, két teljesen eltérő megközelítésben, de egyformán klasszis technikával, sugárzóan, szívhez szólóan. Az ünneplésnek se vége, se hossza nem volt, így érkeztünk el az operagála hivatalos végéhez, amikor ráadásként felcsendült a tercett a Trubadúr első felvonásának fináléjából (Anima mia…). Leírhatatlan volt a hatása a három nagyszerű énekes együttes produkciójának. A szűnni nem akaró vastaps közben érkeztek a virágcsokrok. És Héja Domonkos sem panaszkodhatott, mert a többi énekeshez hasonlóan neki is jutott egy csokor belőle, amit aztán gálánsan átadott a hangversenymesternőnek, az első hegedűsnek: közösen kiérdemelték, hiszen a két zenekari részletben (A végzet hatalma- nyitány és a szünet után megszólaló Intermezzo a Parasztbecsületből) élményszerű volt a zenekari hangzás. Soha ennél rosszabb operagálát! De miért volt olyan foghíjas a nézőtér? Igaz, itt nem a Rigolettó -premier közönsége ült, hanem elsősorban Lukács Gyöngyi, meg az olasz operamuzsika szerelmesei. Meg azok az érdeklődők, akik nem sajnálták az elég borsos összegbe kerülő jegyeket megvenni. Talán a TV-közvetítés felvételének későbbi megtekintése is indokolhatta az operabarátok egy részének otthonmaradását. Akik azonban itt voltak, és azért így is elegen voltunk a forró légkör megteremtéséhez, egy szép emlékezetes operagála élményével a szívükben távozhattak este az Operából. Na meg Lukács Gyöngyi jóvoltából két nagyszerű partner emlékével, akiket remélhetőleg a későbbiekben módunk lesz viszontlátni, ezúttal, egy-egy teljes operaelőadásban is ünnepelve őket.
3450 Norma 2004-08-07 01:45:06 [Válasz erre: 3449 kalahari 2004-08-07 01:30:26]
Bizony! :-)) Vennék is rá jegyet.
Bizony! :-)) Vennék is rá jegyet.
3449 kalahari 2004-08-07 01:30:26 [Válasz erre: 3448 Norma 2004-08-07 01:04:25]
Ebből micsoda Tosca lenne! :-)
Ebből micsoda Tosca lenne! :-)
3448 Norma 2004-08-07 01:04:25 [Válasz erre: 3447 kalahari 2004-08-07 00:53:55]
Akkor marad a két hölgy meg a bariton.
Akkor marad a két hölgy meg a bariton.
3447 kalahari 2004-08-07 00:53:55 [Válasz erre: 3446 Norma 2004-08-07 00:43:42]
Nem jó, nekem Kelen Péter kell a Toscába. Kenterbe veri az egész mezőnyt. Ataneli jöhet bármit énekelni. Biztos, hogy nem fogják hívni... :-(
Nem jó, nekem Kelen Péter kell a Toscába. Kenterbe veri az egész mezőnyt. Ataneli jöhet bármit énekelni. Biztos, hogy nem fogják hívni... :-(
3446 Norma 2004-08-07 00:43:42 [Válasz erre: 3445 kalahari 2004-08-07 00:24:58]
Akkor a két koncert szereplőiből ki lehetne hozni egy jó kis Toscát. A gyengébb pasik coverolnának. Megrendeznéd?
Akkor a két koncert szereplőiből ki lehetne hozni egy jó kis Toscát. A gyengébb pasik coverolnának. Megrendeznéd?
3445 kalahari 2004-08-07 00:24:58 [Válasz erre: 3444 Norma 2004-08-07 00:22:09]
A Sümegi-koncerten a bariton volt a kakukktojás, itt a tenor. Úgy látszik, valaki mindig kilóg.
A Sümegi-koncerten a bariton volt a kakukktojás, itt a tenor. Úgy látszik, valaki mindig kilóg.
3444 Norma 2004-08-07 00:22:09 [Válasz erre: 3443 kalahari 2004-08-07 00:19:31]
Ez a nagyobb baj. Ettől féltem én is...
Ez a nagyobb baj. Ettől féltem én is...
3443 kalahari 2004-08-07 00:19:31 [Válasz erre: 3442 Norma 2004-08-07 00:03:35]
A teljesítményére vonatkozott...
A teljesítményére vonatkozott...
3442 Norma 2004-08-07 00:03:35 [Válasz erre: 3441 kalahari 2004-08-06 23:59:10]
Köszi. Kivárjuk. Megint egy kicsi tenor?
Köszi. Kivárjuk. Megint egy kicsi tenor?
3441 kalahari 2004-08-06 23:59:10 [Válasz erre: 3439 Norma 2004-08-06 23:23:39]
A hír igaz: a tévé felvette a koncertet. Beszámoló lesz. Elöljáróban az est mérlege: egy világszép hangú bariton és egy tenorocska. +Gyöngyi - mint mindig.
A hír igaz: a tévé felvette a koncertet. Beszámoló lesz. Elöljáróban az est mérlege: egy világszép hangú bariton és egy tenorocska. +Gyöngyi - mint mindig.
3440 frushena 2004-08-06 23:26:12
És esetleg valaki a Mátyás-templomban? Händel : Messiás volt ma műsoron. Annyira játszhatnának tőle végre egy másik oratóriumot. Most nem írok példát, írt eleget ahhoz, hogy ne csak ezt az egyet nyomassák. Igazi barokk \"sláger\"! :)
És esetleg valaki a Mátyás-templomban? Händel : Messiás volt ma műsoron. Annyira játszhatnának tőle végre egy másik oratóriumot. Most nem írok példát, írt eleget ahhoz, hogy ne csak ezt az egyet nyomassák. Igazi barokk \"sláger\"! :)
3439 Norma 2004-08-06 23:23:39 [Válasz erre: 3438 frushena 2004-08-06 23:18:26]
Ha nem sikerül, kénytelen leszel beérni a tv-felvétellel. Nagyjából ugyanakkor lesz. A Gyöngyi-koncertből elsősorban a vendégek érdekelnének, Gyöngyi képességeit nagyjából ismerjük, a műsor összeállítása elég jónak ígérkezik. Kíváncsi vagyok inkább Gy. ízlésére, szerinte milyenek a pályájuk csúcsán, hangjuk teljében levő férfiak, akikkel szívesen lép fel egy estén. Remélem, igaz a felröppent hír, hogy a Duna felveszi. ÉS LEADJA! Nem úgy, mint a MTV a Jenufát.
Ha nem sikerül, kénytelen leszel beérni a tv-felvétellel. Nagyjából ugyanakkor lesz. A Gyöngyi-koncertből elsősorban a vendégek érdekelnének, Gyöngyi képességeit nagyjából ismerjük, a műsor összeállítása elég jónak ígérkezik. Kíváncsi vagyok inkább Gy. ízlésére, szerinte milyenek a pályájuk csúcsán, hangjuk teljében levő férfiak, akikkel szívesen lép fel egy estén. Remélem, igaz a felröppent hír, hogy a Duna felveszi. ÉS LEADJA! Nem úgy, mint a MTV a Jenufát.
3438 frushena 2004-08-06 23:18:26 [Válasz erre: 3437 Norma 2004-08-06 23:14:01]
Terveim között szerepel a holnapi előadás! Nem rajtam fog múlni! :) Én szeretnék ott lenni!
Terveim között szerepel a holnapi előadás! Nem rajtam fog múlni! :) Én szeretnék ott lenni!
3437 Norma 2004-08-06 23:14:01 [Válasz erre: 3436 frushena 2004-08-06 23:07:01]
És holnap egy Rigoletto? Most már annyi a vélemény, hogy megg kellene győződnöd róla!
És holnap egy Rigoletto? Most már annyi a vélemény, hogy megg kellene győződnöd róla!
3436 frushena 2004-08-06 23:07:01 [Válasz erre: 3435 Norma 2004-08-06 23:00:32]
Akkor már ketten várunk beszámolót! Sajna nem tudtam ott lenni, pedig érdekelt volna.
Akkor már ketten várunk beszámolót! Sajna nem tudtam ott lenni, pedig érdekelt volna.
3435 Norma 2004-08-06 23:00:32
Járt ma valaki a Lukács Gyöngyi-esten? Ha igen, szívesen olvasnék beszámolót. Köszi
Járt ma valaki a Lukács Gyöngyi-esten? Ha igen, szívesen olvasnék beszámolót. Köszi
3434 janomano 2004-08-06 18:05:44 [Válasz erre: 3431 kalahari 2004-08-05 20:45:18]
Köszi! :-) Én úgy tudom, hogy Arany János alkotta. Vagy korábbi és ő is csak használta? Hamlet 10. oldal: Bernardo: Hozott Isten, Horatio; téged is, Jó Marcellus Horatio: No, hát ma-éjjel is járt az izé? Aranynál tehát Hamlet atyjának szelleme. üdv.
Köszi! :-) Én úgy tudom, hogy Arany János alkotta. Vagy korábbi és ő is csak használta? Hamlet 10. oldal: Bernardo: Hozott Isten, Horatio; téged is, Jó Marcellus Horatio: No, hát ma-éjjel is járt az izé? Aranynál tehát Hamlet atyjának szelleme. üdv.
3433 Búbánat 2004-08-06 17:58:17 [Válasz erre: 3432 keksz 2004-08-06 17:54:57]
Pontosan ez volt a célom, hogy erre a következtetésre is rá jöjjön valaki...
Pontosan ez volt a célom, hogy erre a következtetésre is rá jöjjön valaki...
3432 keksz 2004-08-06 17:54:57 [Válasz erre: 3427 Búbánat 2004-08-05 16:35:16]
Mint egy, a közelmúltban végzett, csakk annyit szeretnék ez okossághoz hozzátenni, s vilárétsem megsértve senkit: Kövári Csaba, Póka Balázs, Markovics Erika, Peregi Péter, Klézli János, Gémes katalin, Pataki Antal, Lengyel Gábor, Clementis Tamás, Matkócsik Éva fényes karierjére nem hinném, hogy bármejikünk vágyna. Persze majd az élet eldönti...
Mint egy, a közelmúltban végzett, csakk annyit szeretnék ez okossághoz hozzátenni, s vilárétsem megsértve senkit: Kövári Csaba, Póka Balázs, Markovics Erika, Peregi Péter, Klézli János, Gémes katalin, Pataki Antal, Lengyel Gábor, Clementis Tamás, Matkócsik Éva fényes karierjére nem hinném, hogy bármejikünk vágyna. Persze majd az élet eldönti...
3431 kalahari 2004-08-05 20:45:18 [Válasz erre: 3430 janomano 2004-08-05 19:39:18]
Nem felejtettem el, csak gondoltam, utánanézek pontosan. Az az érdekes, hogy azt gondolhatnánk, hogy az\'izé\' modern korunk nyelvcsúfító leleménye, de nem így van. A nagyon régi szövegekben is előfordul, de beszédben nyilván már a magyar nyelvű írásbeliség előtt használták. Jelentése: vagy mindent jelent, vagy semmit. Nem vicc. Főnévként valami helyett használják, akkor azt jelenti, amit éppen helyettesít. Másik szófaja az interakciós mondatszó, ilyen minőségében társalgásszervező elemként funkcionál. Magyarul: a beszéd közbeni gondolkodási, hezitálási időt tölti ki, vagyis töltelékszó, jelentés nélkül. (Hasonlók: szóval, hm, hát, stb.) Remélem, kimerítő volt a válasz. (most már tényleg kellene egy külön topik nyelvészeti kérdéseknek... :-)))
Nem felejtettem el, csak gondoltam, utánanézek pontosan. Az az érdekes, hogy azt gondolhatnánk, hogy az\'izé\' modern korunk nyelvcsúfító leleménye, de nem így van. A nagyon régi szövegekben is előfordul, de beszédben nyilván már a magyar nyelvű írásbeliség előtt használták. Jelentése: vagy mindent jelent, vagy semmit. Nem vicc. Főnévként valami helyett használják, akkor azt jelenti, amit éppen helyettesít. Másik szófaja az interakciós mondatszó, ilyen minőségében társalgásszervező elemként funkcionál. Magyarul: a beszéd közbeni gondolkodási, hezitálási időt tölti ki, vagyis töltelékszó, jelentés nélkül. (Hasonlók: szóval, hm, hát, stb.) Remélem, kimerítő volt a válasz. (most már tényleg kellene egy külön topik nyelvészeti kérdéseknek... :-)))
3430 janomano 2004-08-05 19:39:18 [Válasz erre: 3410 kalahari 2004-08-04 23:00:05]
Köszönöm a választ!
Köszönöm a választ!
3429 Búbánat 2004-08-05 19:12:55
Holnap este Lukács Gyöngyi gálaestjét hallhatjuk az Operaházban, amelyet La Donna appassionata címen tűzte műsorára a BudaFest. Lukács Gyöngyi az operagála-estjének programjáról elmondta: a műsor első felében Verdi-áriákat lehet majd hallani. Nem szeretné elegyíteni a stílust, a műfajokat, ezért döntött az olasz operák mellett. A moszkvai Csajkovszkij Akadémia zongora-, ének-és zeneszerzés szakának végzettjeként összetettségében látja a muzsika univerzumát. Mint említette, a világszerte dívó rendezői diktatúrában csak a számára elfogadható helyzeteknek veti alá magát, s nem vállalja a magamutogatást, a puszta elképesztésre játszó felfogásban való részvételt. Teheti, mert impresszáriók sokaságának ajánlatai között válogathat. Műsorának második részében Mascagni-, Puccini-, Giodano-szerepeket énekel, ráadásul a Trubadúr Leonórájaként tercettet ad elő Viktor Afanasenko és Lado Ataneli oldalán. A nemzetközi karrierjének delelőjén lévő két fiatal operaénekes, a jekatyerinburgi, Ausztriában élő Afanasenko és a tbiliszi származású Lado Ataneli a világ nagy operaházainak állandó vendége. Azért esett rájuk a választása, mert nem hanyatló, lassan kikopó, ám neves sztárokkal akart föllépni, hanem művészi erejük teljében lévő énekesekkel. (Magyar Nemzet, 2004. 08.05. Metz Katalin)
Holnap este Lukács Gyöngyi gálaestjét hallhatjuk az Operaházban, amelyet La Donna appassionata címen tűzte műsorára a BudaFest. Lukács Gyöngyi az operagála-estjének programjáról elmondta: a műsor első felében Verdi-áriákat lehet majd hallani. Nem szeretné elegyíteni a stílust, a műfajokat, ezért döntött az olasz operák mellett. A moszkvai Csajkovszkij Akadémia zongora-, ének-és zeneszerzés szakának végzettjeként összetettségében látja a muzsika univerzumát. Mint említette, a világszerte dívó rendezői diktatúrában csak a számára elfogadható helyzeteknek veti alá magát, s nem vállalja a magamutogatást, a puszta elképesztésre játszó felfogásban való részvételt. Teheti, mert impresszáriók sokaságának ajánlatai között válogathat. Műsorának második részében Mascagni-, Puccini-, Giodano-szerepeket énekel, ráadásul a Trubadúr Leonórájaként tercettet ad elő Viktor Afanasenko és Lado Ataneli oldalán. A nemzetközi karrierjének delelőjén lévő két fiatal operaénekes, a jekatyerinburgi, Ausztriában élő Afanasenko és a tbiliszi származású Lado Ataneli a világ nagy operaházainak állandó vendége. Azért esett rájuk a választása, mert nem hanyatló, lassan kikopó, ám neves sztárokkal akart föllépni, hanem művészi erejük teljében lévő énekesekkel. (Magyar Nemzet, 2004. 08.05. Metz Katalin)
3428 Szilgyo 2004-08-05 16:38:41
Rost Andrea, Németh Judit és Bátori Éva ott vannak most is az élmezőnyben. A fiúk nem nagyon alkottak maradandót...
Rost Andrea, Németh Judit és Bátori Éva ott vannak most is az élmezőnyben. A fiúk nem nagyon alkottak maradandót...
3427 Búbánat 2004-08-05 16:35:16
A következő megmérettetésre 1988. június 16-án, már az Erkel Színházban került sor, és már nem zongorakísérettel: a Magyar Állami Operaház Ének-és Zenekara működött közre a vizsgaelőadáson. A tanárok ugyanazok voltak. A program a következő volt: 1.Gluck: Orfeusz Orfeusz: Németh Judit op.II. (4) Euridice: Markovics Erika op.II. (3) 2.Rossini: A sevillai borbély Rosina: Gémes Katalin op.II (3) Almaviva: Lengyel Gábor op.II (3) Figaro: Peregi Péter op.II. (3) 3.Mozart: Don Giovanni Donna Elvira: Matkócsik Éva op.II. (4) Zerlina: Rost Andrea op.I, (2) Leporello: Clementis Tamás op.I. (3) Don Giovanni: Klézli János V. évf. (2) Masetto: Kővári Csaba op. I. (6) 4.Verdi: Aida Aida: Bazsinka Zsuzsanna op. I. (1) Amneris: Németh Judit op.II. (4) 5.Verdi: Traviata Violetta: Bátori Éva op.II. (5) Alfréd: Lengyel Gábor op.II. (3) Gaston: Pataki Antal (III. évf. (4) 6.Massenet: Werther Charlotte: Gémes Katalin op.II. (3) Sophie: Bátori Éva op.II. (5) 7.Wagner: Tannhauser Erzsébet: Markovics Erika op.II. (3) Tannhauser: Peregi Péter op.II. (3) Wolfram: Klézli János V. évf. (2) 7.Verdi: Don Carlos Erzsébet: Markovics Erika op.II (3) Eboli: Ulbrich Andrea op.I. (1) Posa: Póka Balázs II. Fülöp: Kővári Csaba op.I. (6) Kérdéseim ugyanazok, mint az előbb voltak. Annyi azért látható, hogy az akkori tehetségek java része az eltelt 16 év során sok szép élménnyel, emlékezetes előadással gazdagították az Operaház hírnevét, sőt közülük néhányan a világhírnévre is szert tettek. Java részük még ma is énekel itthon; csak kevesen tűntek el a süllyesztőben. Elégedett lennék ezzel a kedvező aránnyal mához 16 év múlva is. Kérdés, hogy látunk-e erre most garanciát. És 16 évvel ezelőtt is mertünk volna-e fogadni azokra az ifjú tehetségekre?
A következő megmérettetésre 1988. június 16-án, már az Erkel Színházban került sor, és már nem zongorakísérettel: a Magyar Állami Operaház Ének-és Zenekara működött közre a vizsgaelőadáson. A tanárok ugyanazok voltak. A program a következő volt: 1.Gluck: Orfeusz Orfeusz: Németh Judit op.II. (4) Euridice: Markovics Erika op.II. (3) 2.Rossini: A sevillai borbély Rosina: Gémes Katalin op.II (3) Almaviva: Lengyel Gábor op.II (3) Figaro: Peregi Péter op.II. (3) 3.Mozart: Don Giovanni Donna Elvira: Matkócsik Éva op.II. (4) Zerlina: Rost Andrea op.I, (2) Leporello: Clementis Tamás op.I. (3) Don Giovanni: Klézli János V. évf. (2) Masetto: Kővári Csaba op. I. (6) 4.Verdi: Aida Aida: Bazsinka Zsuzsanna op. I. (1) Amneris: Németh Judit op.II. (4) 5.Verdi: Traviata Violetta: Bátori Éva op.II. (5) Alfréd: Lengyel Gábor op.II. (3) Gaston: Pataki Antal (III. évf. (4) 6.Massenet: Werther Charlotte: Gémes Katalin op.II. (3) Sophie: Bátori Éva op.II. (5) 7.Wagner: Tannhauser Erzsébet: Markovics Erika op.II. (3) Tannhauser: Peregi Péter op.II. (3) Wolfram: Klézli János V. évf. (2) 7.Verdi: Don Carlos Erzsébet: Markovics Erika op.II (3) Eboli: Ulbrich Andrea op.I. (1) Posa: Póka Balázs II. Fülöp: Kővári Csaba op.I. (6) Kérdéseim ugyanazok, mint az előbb voltak. Annyi azért látható, hogy az akkori tehetségek java része az eltelt 16 év során sok szép élménnyel, emlékezetes előadással gazdagították az Operaház hírnevét, sőt közülük néhányan a világhírnévre is szert tettek. Java részük még ma is énekel itthon; csak kevesen tűntek el a süllyesztőben. Elégedett lennék ezzel a kedvező aránnyal mához 16 év múlva is. Kérdés, hogy látunk-e erre most garanciát. És 16 évvel ezelőtt is mertünk volna-e fogadni azokra az ifjú tehetségekre?
3426 Búbánat 2004-08-05 16:32:53
Alább vita indult el, majd halt el arról, hogy jelenleg vannak- e olyan fiatal tehetségek, énekesek a pályán, akikről már most a jövő nagy reménységeiként, ígéreteiként szólhatunk. Pusztán szemléltetésül, idemásolom két Meghívó tartalmát az 1988-as évjáratból. Mindkettő a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola opera tanszakos hallgatóinak vizsgaelőadására invitál. A Főtárgy tanárok: (1) Andor Éva, (2) Bende Zsolt, (3) Fábry Edit, (4) Kutrucz Éva, (5) Sziklay Erika, (6) Sólyom-Nagy Sándor, vezényel Medveczky Ádám, tanár, a színpadi játékgyakorlat tanára: Mikó András. Az első nekifutásra 1988. február 1-jén került sor a Főiskola kistermében, zongorán Patkó József kísért. Íme a program és az akkor vizsgázó fiatalok névsora, zárójelben a tanárok sorszáma: 1. Mozart: Figaro házassága Gróf Almaviva: Peregi Péter op.II. (3) Grófné: Markovics Erika op.II.(3) Sudanna: Bátori Éva op.II. (5) Figaro: Clementis Tamás op. I.(3) Cherubin: Gémes Katalin op.II. (3) Marzellina: Ulbrich Andrea op.I. (1) Don Basilio: Lengyel Gábor op.II. (3) Don Bartolo: Kővári Csaba op. I. (6) 2. Rossini: Semiramis Semiramis: Rost Andrea op.I. (2) Arsace: Gémes katalin op.II. (3) 3. Donizetti: Szerelmi bájital Adina: Bátori Éva op.II. (5) Nemorino Lengyel Gábor op.II. (3) 4. Donizetti: Anna Bolena Jane Seymour: Ulbrich Andrea op. I. (1) VIII: Henrik: Clementis Tamás op.I. (3) 5. Puccini: Pillangókisasszony Butterfly: Bazsinka Zsuzsa op.I. (1) Scharpless: Peregi Péter op.II. (3) 6. Ponchielli: Gioconda Gioconda: Matkócsik Éva op.II. (4) Laura: Németh Judit op.II. (4) Anélkül, hogy véleményt formálnék most, érdemes elgondolkoznunk azon, hogy azóta mivé lettek, hol vannak ezek az akkor még csak tanulók? Mi lett az ifjú reménységek sorsa? És akár párhuzamot is vonhatunk a jelen utánpótlás helyzetével is, azokkal, akik idén most ugyanannyi idősek lehetnek, azonos évfolyamon tanulnak, akik ugyancsak vizsgáztak már ezzel - azzal. Akkor még nem volt operastúdió, ma már az is van. Ennyivel előrébb tartunk….A maiakból vajon kik és hányan maradnak fenn a rostán? Akikre úgy 16 év múlva úgy emlékszünk majd vissza, ahogy most én az 1988-as évfolyambeliekre? A másik programot is mindjárt ismertetem.
Alább vita indult el, majd halt el arról, hogy jelenleg vannak- e olyan fiatal tehetségek, énekesek a pályán, akikről már most a jövő nagy reménységeiként, ígéreteiként szólhatunk. Pusztán szemléltetésül, idemásolom két Meghívó tartalmát az 1988-as évjáratból. Mindkettő a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola opera tanszakos hallgatóinak vizsgaelőadására invitál. A Főtárgy tanárok: (1) Andor Éva, (2) Bende Zsolt, (3) Fábry Edit, (4) Kutrucz Éva, (5) Sziklay Erika, (6) Sólyom-Nagy Sándor, vezényel Medveczky Ádám, tanár, a színpadi játékgyakorlat tanára: Mikó András. Az első nekifutásra 1988. február 1-jén került sor a Főiskola kistermében, zongorán Patkó József kísért. Íme a program és az akkor vizsgázó fiatalok névsora, zárójelben a tanárok sorszáma: 1. Mozart: Figaro házassága Gróf Almaviva: Peregi Péter op.II. (3) Grófné: Markovics Erika op.II.(3) Sudanna: Bátori Éva op.II. (5) Figaro: Clementis Tamás op. I.(3) Cherubin: Gémes Katalin op.II. (3) Marzellina: Ulbrich Andrea op.I. (1) Don Basilio: Lengyel Gábor op.II. (3) Don Bartolo: Kővári Csaba op. I. (6) 2. Rossini: Semiramis Semiramis: Rost Andrea op.I. (2) Arsace: Gémes katalin op.II. (3) 3. Donizetti: Szerelmi bájital Adina: Bátori Éva op.II. (5) Nemorino Lengyel Gábor op.II. (3) 4. Donizetti: Anna Bolena Jane Seymour: Ulbrich Andrea op. I. (1) VIII: Henrik: Clementis Tamás op.I. (3) 5. Puccini: Pillangókisasszony Butterfly: Bazsinka Zsuzsa op.I. (1) Scharpless: Peregi Péter op.II. (3) 6. Ponchielli: Gioconda Gioconda: Matkócsik Éva op.II. (4) Laura: Németh Judit op.II. (4) Anélkül, hogy véleményt formálnék most, érdemes elgondolkoznunk azon, hogy azóta mivé lettek, hol vannak ezek az akkor még csak tanulók? Mi lett az ifjú reménységek sorsa? És akár párhuzamot is vonhatunk a jelen utánpótlás helyzetével is, azokkal, akik idén most ugyanannyi idősek lehetnek, azonos évfolyamon tanulnak, akik ugyancsak vizsgáztak már ezzel - azzal. Akkor még nem volt operastúdió, ma már az is van. Ennyivel előrébb tartunk….A maiakból vajon kik és hányan maradnak fenn a rostán? Akikre úgy 16 év múlva úgy emlékszünk majd vissza, ahogy most én az 1988-as évfolyambeliekre? A másik programot is mindjárt ismertetem.
3425 kalahari 2004-08-05 11:40:40 [Válasz erre: 3424 Norma 2004-08-05 11:26:50]
Nem hiszem, hogy igazolásra van szükséged.
Nem hiszem, hogy igazolásra van szükséged.
3424 Norma 2004-08-05 11:26:50 [Válasz erre: 3423 kalahari 2004-08-05 11:25:20]
Bízom benne, hogy igazolni fogsz.
Bízom benne, hogy igazolni fogsz.
3423 kalahari 2004-08-05 11:25:20 [Válasz erre: 3421 Norma 2004-08-05 11:15:37]
Erről okvetlenül meggyőződöm 11-én.
Erről okvetlenül meggyőződöm 11-én.
3422 Norma 2004-08-05 11:18:12 [Válasz erre: 3417 frushena 2004-08-05 07:20:29]
Feltétlenül tedd meg! Jó szórakozást hozzá, és mindenképp számolj be róla! Üdv.: Norma
Feltétlenül tedd meg! Jó szórakozást hozzá, és mindenképp számolj be róla! Üdv.: Norma
3421 Norma 2004-08-05 11:15:37 [Válasz erre: 3416 Infidele 2004-08-05 02:58:18]
Kedves Infidele! (?) Nem kritika, vélemény! Egyébként Felipe is \"alacsonyan\" énekelt :-))) Hidd el, Fekete jobb lett volna, de ízlések és pofonok... Az urolsó mondatodat viszont nem értem...
Kedves Infidele! (?) Nem kritika, vélemény! Egyébként Felipe is \"alacsonyan\" énekelt :-))) Hidd el, Fekete jobb lett volna, de ízlések és pofonok... Az urolsó mondatodat viszont nem értem...
3420 kalahari 2004-08-05 10:43:44 [Válasz erre: 3418 kitudja 2004-08-05 08:57:20]
Nem vagyok a tanulás ellen. Már csak azért sem, mert ez a szakmám: a tanítás. Zeneakadémiai diplomám nincs, nem is akartam soha. De lehet, hogy Te nem érted: tanulni nem csak ott lehet.
Nem vagyok a tanulás ellen. Már csak azért sem, mert ez a szakmám: a tanítás. Zeneakadémiai diplomám nincs, nem is akartam soha. De lehet, hogy Te nem érted: tanulni nem csak ott lehet.
3419 Megén 2004-08-05 09:14:43
Köszönet a tegnapi Rigolettó beszámolókért!
Köszönet a tegnapi Rigolettó beszámolókért!
3418 kitudja 2004-08-05 08:57:20 [Válasz erre: 3399 kalahari 2004-08-01 19:16:31]
Vitát befejeztem. Sajnos, nem érted a lényeget. Vajon Téged sem vettek fel, ezért vagy tanulás ellenes? Egyébként a Zeneakadémián nemcsak énekoktatás van, hanem sokrétü az oktatás, minek következtében ezután a tanulás és a szinpadi játék is könnyebben megy. Na, mindegy, kritizáljunk csak tovább a páholyból, ezt diploma nélkül is lehet.
Vitát befejeztem. Sajnos, nem érted a lényeget. Vajon Téged sem vettek fel, ezért vagy tanulás ellenes? Egyébként a Zeneakadémián nemcsak énekoktatás van, hanem sokrétü az oktatás, minek következtében ezután a tanulás és a szinpadi játék is könnyebben megy. Na, mindegy, kritizáljunk csak tovább a páholyból, ezt diploma nélkül is lehet.
3417 frushena 2004-08-05 07:20:29 [Válasz erre: 3415 Norma 2004-08-05 01:25:06]
Köszi a beszámolót Norma! (Úgy elvoltál tűnve mostanság!) Akkor szerintem elcsusszanok szombaton és meglesem én is. :)
Köszi a beszámolót Norma! (Úgy elvoltál tűnve mostanság!) Akkor szerintem elcsusszanok szombaton és meglesem én is. :)
3416 Infidele 2004-08-05 02:58:18 [Válasz erre: 3415 Norma 2004-08-05 01:25:06]
Gratulálok a remek \"kritikához\", kedves Norma, de szegény Fekete Attila a próbák során végig (tőle lassan már - más szerepekben is - megszokhatóan) alacsonyan énekelte a herceg szerepét. Én veled ellentétben azon csodálkozom, hogy mért ragaszkodik hozzá a vezetés. Ugyanis, szerintem Attilának ideje sem lesz beérni, mire nem lesz már a pályán, ha nem változik valami.
Gratulálok a remek \"kritikához\", kedves Norma, de szegény Fekete Attila a próbák során végig (tőle lassan már - más szerepekben is - megszokhatóan) alacsonyan énekelte a herceg szerepét. Én veled ellentétben azon csodálkozom, hogy mért ragaszkodik hozzá a vezetés. Ugyanis, szerintem Attilának ideje sem lesz beérni, mire nem lesz már a pályán, ha nem változik valami.
3415 Norma 2004-08-05 01:25:06
Jó volt hallani, hogy dübörög a Ház! Eszméletlen siker volt az esti Rigoletto. Volt itt minden: világszínvonal, világhírű vendégénekes, díszletek giccsbe hajló pompája és szokott MÁO színvonal is. Először essünk túl a nehezén: világhírűnek aposztrofált vendégművészből kettő is akadt - a 3 főszerepre osztva ez nem rossz arány! - , de valójában csak Gavanelliről merném állítani, hogy az. De ő feltétlenül. Nem tudom, kinek juthatott eszébe meghívni Felipe Rojast, amikor a 2. szereposztásra tartogatják Fekete Attilát. Ha mondjuk kettőt-hármat bakkantott volna, akkor is klasszisokkal jobb herceg lett volna, mint a chílei. Szegény Felipe nem tehet róla, hogy picike, arról sem, hogy az egyik legdekoratívabb énekesnőnkkel sorsolták össze, aki nem kevéssel magasabb nála; arról viszont igen, hogy ezt foggal-körömmel igyekszik leplezni. Egyszerűen el kellene fogadni a helyzetet, a közönség az elején nyugtázza, és el van intézve a dolog. Mit tesz e helyett Felipe? Egyik székről a másikra rogy, és rántja ölébe Gildát. A legmulatságosabb ez kettősük zárórészében, amikor sietve búcsúzniuk kell egymástól. Itt aligha volna lehetőség ücsörögni. Ennél is nagyobb probléma a hangi teljesítmény. Ez nem az a hang, amit rangos fesztivál meghívott sztárvendégétől vártam. Kb. pizzareklám szinten énekelte végig a szerepet, az utolsó felvonásra némileg összeszedte magát, így nagyjából Róka istván színvonalán teljesített. Gavanelli a címszerepben remek teljesítményt nyújtott, bámulatos dolgokat művel a hangjával. Meg színészileg is. Megérdemelten aratta le a vastapsot. Egy-két megoldásával nem értettem egyet, olykor ellentétes dolgot vitt véghez, mint az adott szituáció kívánt, de ez nem csökkenti azt a varázslatot, amivel elbűvölte közösségét. Amit sok énekes tanulhatna tőle: a hanggal játszani! Ha koncertszerű előadás lett volna, ez a hang akkor is tudott volna sírni, dühödten tombolni, féltőn szeretni vagy éppen bánatos emlékeket hordozni. A legnagyobb élményt mégis Miklósa Erika nyújtotta számomra, felülmúlva tavalyi, Fokanovval nyújtott teljesítményét. Ez elsősorban a bosszúkettősben és a viharjelenetben volt szembeötlő. Minden szempontból ideális Gilda, képes életet lehelni a sablonos operafigurába. Kár, hogy itthon ritkán énekli a szerepet. Nos, ők ketten képviselték a világszínvonalat. A további szereplők közül kiemelkedett Cserhalmi Ferenc Sparafucile szerepében, alakítása már most ígéretes, hangilag is bizton beérik. Kovács Annamária korrektül szólaltatta meg Maddalénát, egy-két helyen kissé berekedt. Azonban érezhetően ez nem az ő szerepköre. A további már jellegzetes MÁO: A kisebb szerepeket már nem tudták élvonalbeli énekesekre leosztani. Ötvös Csaba Monteronéja jelentéktelen, Airizer Csaba adja Ceprano figuráját. Egy agyonjátszott slágermű esetén nehéz a zenéből új színeket kiemelni, Kesselyák Gergelynek ezúttal sikerült, irányítása alatt magabiztosan játszott a zenekar, a kórusra sem lehetett panasz. A rendezés nem tolakodó, egy-egy szinefora becsúszik (öltözőtükör túlzott szerepeltetése, tortából előugró cicamica, borogatás, asztalba szúrás stb.), de összességében nem hamisítja meg a művet. El kellen azonban gondolkodni olyan részleteken, hogy helyes-e az átok után Rigoletto félrevonulása, lesminkelése. Vagy Gilda lepedőbe csavarása. Vagy a zárójelenetben állva énekeltetése. Nos, mindezektől függetlenül bátran ajánlom mindenkinek az előadást, élőben vagy a szombati tévéadásban. És még egy megjegyzés: már az is jó, hogy ez az előadás felváltja az eggyel korábbit. Annál mindenképp jobb.
Jó volt hallani, hogy dübörög a Ház! Eszméletlen siker volt az esti Rigoletto. Volt itt minden: világszínvonal, világhírű vendégénekes, díszletek giccsbe hajló pompája és szokott MÁO színvonal is. Először essünk túl a nehezén: világhírűnek aposztrofált vendégművészből kettő is akadt - a 3 főszerepre osztva ez nem rossz arány! - , de valójában csak Gavanelliről merném állítani, hogy az. De ő feltétlenül. Nem tudom, kinek juthatott eszébe meghívni Felipe Rojast, amikor a 2. szereposztásra tartogatják Fekete Attilát. Ha mondjuk kettőt-hármat bakkantott volna, akkor is klasszisokkal jobb herceg lett volna, mint a chílei. Szegény Felipe nem tehet róla, hogy picike, arról sem, hogy az egyik legdekoratívabb énekesnőnkkel sorsolták össze, aki nem kevéssel magasabb nála; arról viszont igen, hogy ezt foggal-körömmel igyekszik leplezni. Egyszerűen el kellene fogadni a helyzetet, a közönség az elején nyugtázza, és el van intézve a dolog. Mit tesz e helyett Felipe? Egyik székről a másikra rogy, és rántja ölébe Gildát. A legmulatságosabb ez kettősük zárórészében, amikor sietve búcsúzniuk kell egymástól. Itt aligha volna lehetőség ücsörögni. Ennél is nagyobb probléma a hangi teljesítmény. Ez nem az a hang, amit rangos fesztivál meghívott sztárvendégétől vártam. Kb. pizzareklám szinten énekelte végig a szerepet, az utolsó felvonásra némileg összeszedte magát, így nagyjából Róka istván színvonalán teljesített. Gavanelli a címszerepben remek teljesítményt nyújtott, bámulatos dolgokat művel a hangjával. Meg színészileg is. Megérdemelten aratta le a vastapsot. Egy-két megoldásával nem értettem egyet, olykor ellentétes dolgot vitt véghez, mint az adott szituáció kívánt, de ez nem csökkenti azt a varázslatot, amivel elbűvölte közösségét. Amit sok énekes tanulhatna tőle: a hanggal játszani! Ha koncertszerű előadás lett volna, ez a hang akkor is tudott volna sírni, dühödten tombolni, féltőn szeretni vagy éppen bánatos emlékeket hordozni. A legnagyobb élményt mégis Miklósa Erika nyújtotta számomra, felülmúlva tavalyi, Fokanovval nyújtott teljesítményét. Ez elsősorban a bosszúkettősben és a viharjelenetben volt szembeötlő. Minden szempontból ideális Gilda, képes életet lehelni a sablonos operafigurába. Kár, hogy itthon ritkán énekli a szerepet. Nos, ők ketten képviselték a világszínvonalat. A további szereplők közül kiemelkedett Cserhalmi Ferenc Sparafucile szerepében, alakítása már most ígéretes, hangilag is bizton beérik. Kovács Annamária korrektül szólaltatta meg Maddalénát, egy-két helyen kissé berekedt. Azonban érezhetően ez nem az ő szerepköre. A további már jellegzetes MÁO: A kisebb szerepeket már nem tudták élvonalbeli énekesekre leosztani. Ötvös Csaba Monteronéja jelentéktelen, Airizer Csaba adja Ceprano figuráját. Egy agyonjátszott slágermű esetén nehéz a zenéből új színeket kiemelni, Kesselyák Gergelynek ezúttal sikerült, irányítása alatt magabiztosan játszott a zenekar, a kórusra sem lehetett panasz. A rendezés nem tolakodó, egy-egy szinefora becsúszik (öltözőtükör túlzott szerepeltetése, tortából előugró cicamica, borogatás, asztalba szúrás stb.), de összességében nem hamisítja meg a művet. El kellen azonban gondolkodni olyan részleteken, hogy helyes-e az átok után Rigoletto félrevonulása, lesminkelése. Vagy Gilda lepedőbe csavarása. Vagy a zárójelenetben állva énekeltetése. Nos, mindezektől függetlenül bátran ajánlom mindenkinek az előadást, élőben vagy a szombati tévéadásban. És még egy megjegyzés: már az is jó, hogy ez az előadás felváltja az eggyel korábbit. Annál mindenképp jobb.
3414 Búbánat 2004-08-05 00:30:35
Ja, Verdi Rigolettójának tegnap esti új rendezése premierjén látottakat és hallottakat próbáltam néhány vonással az előbb érzékeltetni.
Ja, Verdi Rigolettójának tegnap esti új rendezése premierjén látottakat és hallottakat próbáltam néhány vonással az előbb érzékeltetni.
3413 Búbánat 2004-08-05 00:23:51 [Válasz erre: 3412 Búbánat 2004-08-05 00:19:07]
Cserhalmi volt Sparafucile. Ez lemaradt az előbb, sorry.
Cserhalmi volt Sparafucile. Ez lemaradt az előbb, sorry.
3412 Búbánat 2004-08-05 00:19:07
Csak az a hengergetés ne lett volna!!! Nem csodálom, hogy amíg minden szereplő megkapta a maga vastapsát és brávóját, addig Szinetárnak meg kellett elégednie a szimpla tapssal, amit viszont mindenki amúgy is megkapott az előadás végén. Képzeljük el, hogy adott egy ebédlőasztal, mondjuk négy-öt méter hosszú. Két cimbora-rabló a hercegi udvarból vállukon behozza Gildát, aki be van csavarva egy fehér lepelbe. Odamennek vele az asztal egyik széléhez, ráfektetik a lányt, és elkezdik hengergetni hosszában az asztalon úgy, hogy közben csavarodik le a testéről a lepel, s végül az asztal másik végén kigördül belőle a test, oda a Hercegnek csaknem az ölébe, aki az asztal másik végén egy széken foglal éppen helyet, arról énekelve, hogy talán a szolgák éppen a púpos lányát rabolták el és hozták el ide neki. Tovább nem mesélem, mert még most is ideges vagyok ettől az epizódtól, ha rá gondolok. Különben is, Szinetár rendezéséről nem is kívánok többet szólni, átengedem ezt a tisztet másnak nagy szeretettel. Még csak annyit, hogy Miklósa még csak-csak, de ha kétszer ekkora terebélyes szoprán hölgyeményt kell majd ehhez hasonlóan végig görgetni az asztallapon, azt hogyan viseli el az érintett, s az akkori publikum... Maga a díszlet jelmez igyekszik, szép, hagyományos lenni, ezzel igazán nincs is bajom; pl. a 3. felvonás miliője a viharos és kies tájjal és háttérrel nagyon tetszett. A hercegi palota belső termének falai tulajdonképpen semmi más nem volt, mint hatalmas festmények, amelyek bővérű ruhátlan egymásba kapaszkodó férfi és női testek, idomok megidézése a korabeli reneszánsz olasz udvari festők műterméből. Gavanelli és Miklósa tényleg vállukon vitték a produkciót. Az ő érdemük, hogy összességében szép sikerről beszélhetünk. Gavanellit másodszor láttam ebben a szerepben. Három éve a Verdi-fesztiválon Rost oldalán aratta le a babérokat. Ez ma is sikerült neki. Igazi nagy formátumú énekes-színész: ahogy eljut a gúnyolódó bohócból a szinte diadalmas bosszúállóig, az egy prózai színésznek is dicséretére válna. Szép, nem túlméretezett, de színes, kivált a „majdnem a capella” részletekben megrendítő. A Si vendetta végén az asz nem kötelező, de ha már egyszer megfújják, szóljon. De a legmegrendítőbb a zenekartól és a partnerektől alig vagy nem zavart Pari siamo maradt, igen tiszta és dinamikus g-vel ékítve. S a mozgás volt hatásos és újszerű, kivált az első képben. Miklósa már tavaly májusban is énekelte Sólyom-Nagy és Kovácsházi oldalán Gildát, akkor nekem valahogy jobban tetszett. Most is nagyon jó volt, hangját a szerep kívánalmai szerint erősen líraira vette, Rost nekem annak idején jobban tetszett. De így is sok örömem tellett benne. Vonalvezetése okos és érzelmes, de sohasem érzelgős. Hangja megint fejlődött, kivált a szűzi tisztaságú magasságok és a trillák, játékok vidékén. Talán csak az ária valamiféle bravúrosabb megoldása jönne jól. Persze, Miklósa hatalmas ovációban részesült, s röpködtek is be a csokrok a végén a lábai elé fentről a második emeleti páholyból: éppen annyi darab, ahány tagú rokon, barát ismerőse ült odafenn. Hiába, premieren ez így dukál. A Herceg szerepében a chilei származású fiatal tenor nem tett rám különösebb benyomásokat, korrektül elénekelte az összes áriát, amit Verdi a figurának komponált, és az együttes jelenetekben, valamint a kerti -együttlétben is igyekezett a legjobb képességeiről számot adni. Úgy érzem, technikája meg van már, a magasságok is hozzá, de érezni a forszírozottságot, ami viszont rontja a hangszín fényességét. Kovács Annamária Maddalenája, Cserhalmi Ferenc, Ötvös Csaba Monteronéja nem igazán hozott lázba. A zenekarral és a kórussal meg voltam elégedve, Kesselyák Gergely jól végezte dolgát; mondhatnám, újra teremtette a művet, ami ilyenformán előttünk született meg, és nyílttá tette a jellemek sorsát, az alaphelyzet megszületésétől a balsorsú végig. Érződött, hogy hisz a vadregényes rémhistóriában, sőt meggyőzte a racionálisabb művészeket és a közönséget is. A közönség igazi premier-közönség volt, közötte sok idegen ajkúval. Örömmel fedeztem fel Hamari Júliát, Polgár Lászlót, sőt, mintha az egyik páholy rejtekében Rost lapult volna párjával? De az is lehet, hogy valakivel keverem, aki nagyon hasonlított rá. Csak azt a hengerkedést feledni tudnám!
Csak az a hengergetés ne lett volna!!! Nem csodálom, hogy amíg minden szereplő megkapta a maga vastapsát és brávóját, addig Szinetárnak meg kellett elégednie a szimpla tapssal, amit viszont mindenki amúgy is megkapott az előadás végén. Képzeljük el, hogy adott egy ebédlőasztal, mondjuk négy-öt méter hosszú. Két cimbora-rabló a hercegi udvarból vállukon behozza Gildát, aki be van csavarva egy fehér lepelbe. Odamennek vele az asztal egyik széléhez, ráfektetik a lányt, és elkezdik hengergetni hosszában az asztalon úgy, hogy közben csavarodik le a testéről a lepel, s végül az asztal másik végén kigördül belőle a test, oda a Hercegnek csaknem az ölébe, aki az asztal másik végén egy széken foglal éppen helyet, arról énekelve, hogy talán a szolgák éppen a púpos lányát rabolták el és hozták el ide neki. Tovább nem mesélem, mert még most is ideges vagyok ettől az epizódtól, ha rá gondolok. Különben is, Szinetár rendezéséről nem is kívánok többet szólni, átengedem ezt a tisztet másnak nagy szeretettel. Még csak annyit, hogy Miklósa még csak-csak, de ha kétszer ekkora terebélyes szoprán hölgyeményt kell majd ehhez hasonlóan végig görgetni az asztallapon, azt hogyan viseli el az érintett, s az akkori publikum... Maga a díszlet jelmez igyekszik, szép, hagyományos lenni, ezzel igazán nincs is bajom; pl. a 3. felvonás miliője a viharos és kies tájjal és háttérrel nagyon tetszett. A hercegi palota belső termének falai tulajdonképpen semmi más nem volt, mint hatalmas festmények, amelyek bővérű ruhátlan egymásba kapaszkodó férfi és női testek, idomok megidézése a korabeli reneszánsz olasz udvari festők műterméből. Gavanelli és Miklósa tényleg vállukon vitték a produkciót. Az ő érdemük, hogy összességében szép sikerről beszélhetünk. Gavanellit másodszor láttam ebben a szerepben. Három éve a Verdi-fesztiválon Rost oldalán aratta le a babérokat. Ez ma is sikerült neki. Igazi nagy formátumú énekes-színész: ahogy eljut a gúnyolódó bohócból a szinte diadalmas bosszúállóig, az egy prózai színésznek is dicséretére válna. Szép, nem túlméretezett, de színes, kivált a „majdnem a capella” részletekben megrendítő. A Si vendetta végén az asz nem kötelező, de ha már egyszer megfújják, szóljon. De a legmegrendítőbb a zenekartól és a partnerektől alig vagy nem zavart Pari siamo maradt, igen tiszta és dinamikus g-vel ékítve. S a mozgás volt hatásos és újszerű, kivált az első képben. Miklósa már tavaly májusban is énekelte Sólyom-Nagy és Kovácsházi oldalán Gildát, akkor nekem valahogy jobban tetszett. Most is nagyon jó volt, hangját a szerep kívánalmai szerint erősen líraira vette, Rost nekem annak idején jobban tetszett. De így is sok örömem tellett benne. Vonalvezetése okos és érzelmes, de sohasem érzelgős. Hangja megint fejlődött, kivált a szűzi tisztaságú magasságok és a trillák, játékok vidékén. Talán csak az ária valamiféle bravúrosabb megoldása jönne jól. Persze, Miklósa hatalmas ovációban részesült, s röpködtek is be a csokrok a végén a lábai elé fentről a második emeleti páholyból: éppen annyi darab, ahány tagú rokon, barát ismerőse ült odafenn. Hiába, premieren ez így dukál. A Herceg szerepében a chilei származású fiatal tenor nem tett rám különösebb benyomásokat, korrektül elénekelte az összes áriát, amit Verdi a figurának komponált, és az együttes jelenetekben, valamint a kerti -együttlétben is igyekezett a legjobb képességeiről számot adni. Úgy érzem, technikája meg van már, a magasságok is hozzá, de érezni a forszírozottságot, ami viszont rontja a hangszín fényességét. Kovács Annamária Maddalenája, Cserhalmi Ferenc, Ötvös Csaba Monteronéja nem igazán hozott lázba. A zenekarral és a kórussal meg voltam elégedve, Kesselyák Gergely jól végezte dolgát; mondhatnám, újra teremtette a művet, ami ilyenformán előttünk született meg, és nyílttá tette a jellemek sorsát, az alaphelyzet megszületésétől a balsorsú végig. Érződött, hogy hisz a vadregényes rémhistóriában, sőt meggyőzte a racionálisabb művészeket és a közönséget is. A közönség igazi premier-közönség volt, közötte sok idegen ajkúval. Örömmel fedeztem fel Hamari Júliát, Polgár Lászlót, sőt, mintha az egyik páholy rejtekében Rost lapult volna párjával? De az is lehet, hogy valakivel keverem, aki nagyon hasonlított rá. Csak azt a hengerkedést feledni tudnám!
3411 janomano 2004-08-05 00:02:07 [Válasz erre: 3410 kalahari 2004-08-04 23:00:05]
Hát régebben... Annyi volt a lényege, hogy kérdeném, mi is az az izé. Már úgy nyelvművelésileg (sicc, csúnya macs!).
Hát régebben... Annyi volt a lényege, hogy kérdeném, mi is az az izé. Már úgy nyelvművelésileg (sicc, csúnya macs!).
3410 kalahari 2004-08-04 23:00:05 [Válasz erre: 3409 janomano 2004-08-04 22:54:09]
Lehet, sőt, ha a múlt héten írtad, akkor tutira nem olvastam. Nem voltam itthon. Ismételj, kérlek!
Lehet, sőt, ha a múlt héten írtad, akkor tutira nem olvastam. Nem voltam itthon. Ismételj, kérlek!
3409 janomano 2004-08-04 22:54:09 [Válasz erre: 3407 kalahari 2004-08-04 21:26:30]
Izé-ügyben nem gondoltad meg magad? Tudom, hogy unalmas, de hát egyszer sem méltattál válaszra. Lehet, hogy csak nem olvastad?
Izé-ügyben nem gondoltad meg magad? Tudom, hogy unalmas, de hát egyszer sem méltattál válaszra. Lehet, hogy csak nem olvastad?
3408 frushena 2004-08-04 21:32:54 [Válasz erre: 3407 kalahari 2004-08-04 21:26:30]
Jól emléxel! :) Természetesen olvastam és szimpi kis beszélgetés lett vele kerekítve! A Bohéméletnek meg örülök, akárcsak a művészúr!
Jól emléxel! :) Természetesen olvastam és szimpi kis beszélgetés lett vele kerekítve! A Bohéméletnek meg örülök, akárcsak a művészúr!
3407 kalahari 2004-08-04 21:26:30 [Válasz erre: 3406 frushena 2004-08-04 21:21:48]
Lassan vége. Én is várom a beszámolókat. Fruzsi, Szvétek-interjút olvastad? Ha jól emlékszem, vágytál egy ilyenre... :-)
Lassan vége. Én is várom a beszámolókat. Fruzsi, Szvétek-interjút olvastad? Ha jól emlékszem, vágytál egy ilyenre... :-)
3406 frushena 2004-08-04 21:21:48
Mai Rigoletto? Esetleg valaki? Talán bejutok szombaton! :)
Mai Rigoletto? Esetleg valaki? Talán bejutok szombaton! :)
3405 Sesto 2004-08-03 16:41:44 [Válasz erre: 3404 WiseGentleman 2004-08-03 14:36:44]
...azt nem mondom, hogy Breedt rossz volt, de nem is gyakorolt rám felemelö hatást!... Gyakorlatilag eddig én is csak kisebb szerepekben hallottam, ott Ok. volt, ez nem volt számomra annyira meggyözö... S elég szkeptikus vagyok azzal szemben, hogy pl. újabban Carmen-t is énekel: Carmen-ként mostanság Krasteva volt a nagy kiugrás errefelé: kis szerepében itt is helyén volt!
...azt nem mondom, hogy Breedt rossz volt, de nem is gyakorolt rám felemelö hatást!... Gyakorlatilag eddig én is csak kisebb szerepekben hallottam, ott Ok. volt, ez nem volt számomra annyira meggyözö... S elég szkeptikus vagyok azzal szemben, hogy pl. újabban Carmen-t is énekel: Carmen-ként mostanság Krasteva volt a nagy kiugrás errefelé: kis szerepében itt is helyén volt!
3404 WiseGentleman 2004-08-03 14:36:44 [Válasz erre: 3398 Sesto 2004-08-01 18:10:37]
Ami azt illeti, én elégedett voltam Breedt alakításával, persze nem emlékszem, hogy más szerepekben láttam volna őt. Számomra annyi meglepetés adódott, hogy az egyik szerepet az egyik szólista megbetegedése miatt Adrian Eröd énekelte a zenekari árokból, utóbbit pedig Marcello-alakítása miatt szívembe fogadtam (ez az a Bohémélet volt, amit a Coelho megbetegedése miatt elmaradt Jérusalem helyébe tettek be).
Ami azt illeti, én elégedett voltam Breedt alakításával, persze nem emlékszem, hogy más szerepekben láttam volna őt. Számomra annyi meglepetés adódott, hogy az egyik szerepet az egyik szólista megbetegedése miatt Adrian Eröd énekelte a zenekari árokból, utóbbit pedig Marcello-alakítása miatt szívembe fogadtam (ez az a Bohémélet volt, amit a Coelho megbetegedése miatt elmaradt Jérusalem helyébe tettek be).
