Azaz nem kellett 2030-ig várni arra, hogy utolérjük Ausztriát. Sőt, ezek szerint már ők próbálnak utolérni bennünket.
Copf és pihe
Köszi, tényleg érdemes belekukkantani, főleg annak, aki látta a pestit előadást, de amúgy mindenkinek...:-)
Remélem, akadtak, akik nézték a Háború és béke közvetítését Münchenből! Sajátos egybeesés, hogy nem sokkal a Magyar Állami Operaház bemutatója után a Bayerische Staatsoper is elővette ezt a művet. Takatsa fórumtársunk jóvoltából most kezdtem ismerkedni Prokofjev igen érdekes operáival, és ez a mű különösen magával ragadott. A hazai előadás is igazán kiváló volt, kivéve a számomra igen zavaró rendezést, nos, a münchenivel ilyen problémám sem volt. Remek előadás, és nyilván nagyobb lehetőségük is volt megválogatni valamennyi szereplőt, így még a karakterek is stimmeltek Boljonszkij és Bezuhov esetében. A kisebb szereplők között örömmel fedeztem fel Sándor Csabát, a fiatal hazai baritont is. És a szünetben egy érdekes beszélgetés is volt a karmesterrel és a rendezővel. Mivel az előadást vasárnap az Arte Concert adta, valószínűleg egy jó ideig még visszanézhető lesz, szívesen ajánlanám mindenkinek. És érdekelne a véleményetek róla!
A 26 éves mezzoszoprán, Elizabeth Hadjivassiliou családja és barátai, akinek testét DNS-sel azonosították, gyászba borultak.
Elizabeth szerepelt a halálos áldozatok eltűnt személyeinek listáján Vonat, ez 57 ember életébe került. Rendszeresen megtette az Athén - Thesszaloniki útvonalat a munka miatt. De a szerdai utazás volt az utolsó.
Így van, érdemes időről-időre benézni az operavisionba, általában igazi csemegéket találhatunk, én is gyakran merítek onnan. :)
Az kimondhatatlanul hangzó, 57 életet követelő balesetben sajnos egy 26 éves görög szoprán is eltünt:
Tempi: Elizabeth Hadjivassiliou színésznő és szoprán gyötrelme, aki hiányzik
Drámai információkérés Elizabeth Hadjivassiliou színésznő és szoprán rokonaitól és barátaitól, aki még mindig hiányzik a tempi vonatbaleset után.
Fotók, videók és személyes adatok birtokában a rokonok és a barátok azt kérik, hogy tudjanak meg valamit szeretteikről, akik továbbra is eltűntek, és a végzetes vonat fedélzetén voltak, amely kedd este (28. 02-án) frontálisan ütközött egy tehervonattal Tempiben, halált terjesztve.
Köztük van a 26 éves színésznő és szoprán Thesszalonikiből, Elizabeth Hadjivassiliou, akit eltűntként jelentettek be, barátai pedig információt kértek. "Minden héten oda-vissza járt Thesszaloniki Athénba, mindkét városban volt rezidenciája és szakmai foglalkozása" - mondta közeli barátja, Alexia Kouvela az ANT1-nek, hozzátéve, hogy a macskájával utazott, amelyet örökbe fogadott, és nagy gyengesége volt.
" Van egy cicája, akit megmentett magának, vak, vigyáz rá és nagyon szereti. Voltak álmai, és van, beszélni fogok a jelennel Elizabethről, mert bár nem találták meg, remélem, hogy ott van valahol, még a mobiltelefonja is normálisan csörög" - mondta a barátja. Ahogy korábban írta, Elizabeth Hadjivassiliou macskáját holtan találták, míg a zenészt még nem találták meg.
UI. Reméljük életben van, bár így hogy a cica se él, hát nem sok a remény...
12 darab nagyon élvezetes és nagyszerű Tell Vilmos-felvételem van DVD-n és CD-n (nem beszélve a rádióból kazettára felvett teljes előadás-vagy stúdiófelvételekről), lenyűgöző tolmácsolásokban, de most túl vagyok egy újabb, kitűnő előadás élvezetén...
Figyelmetekbe ajánlom Rossini grandiózus, utolsó operájának francia nyelvű, szerintem élményszámba menő előadását az Ír Nemzeti Opera produkciójában, amit az OperaVision streamelt és 2023. január 13-tól 6 hónapig ingyenesen hozzáférhetővé tett platformján.
WILLIAM TELL – Rossini – Irish National Opera
Az itt látható monstre produkció előadásának felvétele 2022. november 13-án volt, a helyszíne: Dublin, Gaiety Theatre.
Conductor: Fergus Sheil
Director: Julien Chavaz
Chorus director: Elaine Kelly
Set designer: Jamie Vartan
Costume designer: Severine Besson
Choreographer: Nicole Morel
Irish National Opera Chorus
Irish National Opera Orchestre
Szereposztás:
Guillaume Tell – Brett Polegato
Arnold Melchtal – Konu Kim
Mathilde – Máire Flavin
Jemmy – Amy Nì Fhearraigh
Hedwige – Imelda Drumm
Ruodi – Andrew Gavin
Melchtal segnior/Walter Furst – Lukas Jacobsi
Leuthold – Nagy Gyula
Rudolphe – Patrick Hyland
Hunter – Matthew Mannion
Gessler – David Ireland
Dancers – Laura Garcia Aguilera, Stephanie Dufresne, Jeanne Gumy, Sophia Preidel
A csodálatos opera ismét, teljesen varázsának hatalmába kerített!
Kritikákból idézek:
„Rossini csodálatos és extravagáns utolsó remekműve 145 év kihagyás után diadalmasan tér vissza Dublinba.”
„Rossini izgalmas eposza, utolsó remekműve a világ leghíresebb nyitányával, a legambiciózusabb, előremutató és hangilag legnagyobb kihívást jelentő operája. Rossini utolsó operája, amely az 1830-as forradalom felkiáltója lett Franciaországban, nem más, mint maga a forradalom. A svájci népi hős legendáját Schiller drámája alapján újramesélő Tell William grandiózus óda a szabadságról. Az 1875 óta először Írországban bemutatott produkciót Fergus Sheil vezényli, a mitológiai megközelítést alkalmazó Julien Chavaz rendezi. Számára 'a történet nem csak egy távoli svájci közösségről szól, amely az osztrák megszállókkal néz szembe. Ez egy olyan társadalom története, amelynek hirtelen szembe kell néznie civilizációs modellje fenyegetésével.'
„Nyitánya a klasszikus zene egyik leghíresebb dallamát tartalmazza, de a Guillaume Tell (hogy a megfelelő francia címet adja) Rossini egyik legelhanyagoltabb műve. Ez az utolsó operája, hosszú és epikus léptékű (majdnem négyórás), és kétségtelenül az egyik legnagyobb kihívást jelentő vokális műve, mind a kórus, mind a főénekesek számára. Az Ír Nemzeti Opera és a svájci Nouvel Opéra Fribourg ma esti koprodukciója fergeteges alakítást nyújtott számunkra, a művet 1875 óta először állították színpadra Írországban. Bár mindenki ismeri a híres almát, amelyet az apának a fia fejéből kell kilőnie, a cselekmény ennél összetettebb, és az ukrajnai invázió fényében ma is nagy visszhangot kelt. Miközben a luzerni városlakók néhány házasságot ünnepelnek az aratás idején, Tell William aggódik az osztrák határ felől érkező invázió miatt. Eközben Arnold, a város egyik fontos vénének fia szerelmes egy Habsburg-hercegnőbe, amely szerelem a későbbi invázióval lehetetlenné válik. A személyes és a politikai négy felvonáson keresztül fonódik össze, mielőtt a szerelem és a szabadság győzedelmeskedik. Julien Chavaz rendező mitológiai megközelítést alkalmaz. Számára 'a történet nem csak egy távoli svájci közösségről szól, amely az osztrák megszállókkal néz szembe. Ez egy olyan társadalom története, amelynek hirtelen szembe kell néznie civilizációs modellje fenyegetésével.' Mitológiai felfogású, de a produkciónak van szürrealista hangulata is. Ez különösen észrevehető Severine Besson tervező jelmezein, aki bináris színmintával jár: fehér és piros. A fehér a természettel harmóniában élő svájciak ártatlanságát jelképezi, míg az osztrák elnyomók pirosat viselnek. Az opera előrehaladtával a svájci falusiak ruhája pirosra fröccsen, ahogy az invázió erősödik. Az osztrákok időnként nagy madármaszkot viselnek (Gesslernek a legnagyobb maszkja van, amely a kalapját ábrázolja, és a 3. felvonásban meg kell hajolniuk), míg néhány svájci nőnek agancsa és szarva van. A hatás keveredik az eredetiséggel, amelyet elhomályosít a reduktív egyszerűség és a misztifikáló szürrealizmus.
Jamie Vartan díszletei a színpad két oldalán állandóan jelenlévő oszlopok
minimalista sorozatához nyúlnak vissza, míg a gonosz Gessler széke nevetségesen
magas és borzasztóan vörös. Chavaz döntése, hogy belefoglalja a
balettsorozatokat, hazárdjáték, de kifizetődő. Nicole Morel koreográfiája
rendkívül eredeti volt, örvendetes komikus megkönnyebbülést nyújtott, míg a
szarvasok mozgása a 2. felvonás vadászjelenetében és máskor is kitűnően
kiegyensúlyozott volt.
Az éneklés a nagyon jótól a kiválóig terjedt. Ez az opera annyit
követel a kórustól, mint a szólistáktól, és az INO Chorus kiemelkedő volt,
megható népdalokat és heves forradalmi buzgóság pillanatait adta
elő. Színészi játékuk rettenetesen meggyőző volt, különösen Gessler uralma
alatti rabszolgaságukban.
Brett
Polegato egy emlékezetes Tellt alkotott, finom, gazdag bariton
hangját öröm hallgatni. Egyetlen áriáját, a 'Be Still'-t nagy átéléssel
énekelte el, miközben összességében nagy nemességet hozott a szerepbe.
Ha az opera vitathatatlanul a hősről szól, legigényesebb szerepe Arnoldé a sztratoszférikusan magas bel canto hangjaival és mindvégig szükséges drámai súlyával. Konu Kim tenor hangja szépen megnyílt az opera előrehaladtával, és a 4. felvonásban nagy erővel és könnyedséggel énekelte felső hangjait. Belenőtt a szerepébe is, a kémia közte és Mathilde között a tettek felett nőtt. Máire Flavin szoprán Mathilde-je eleve meggyőző volt. Arnold iránti virágzó szerelmét tökéletesen megörökítették, miközben a 'Dark Forest' áriáját mély érzelmekkel énekelték. Amy Ní Fhearraigh, mint Jemmy, Tell fia, meglehetősen nagy show-lopó volt mind a színészi alakításában, mind a hangi mozgékonyságában. Az ikonikus almajelenet komikusan úgy készült, hogy az alma az egész fejét eltakarja, miközben a bebörtönzött apja miatti félelmét és aggodalmát tökéletesen ábrázolták. David Ireland meleg basszus-bariton hangja nagyon elégedetté tette Gesslert. Csodálatosan ujjongott, megrészegült a svájci nép feletti hatalmától, és minden alkalommal megfenyegette őket.
Fergus Sheil csodálatos
energiával és zenei látásmóddal vezényelte az Ír Nemzeti Opera
Zenekarát. A 'Freedom Descend from Heaven' utolsó refrénjét
gerincbizsergető mozzanattá tette, ezzel az operát méltó befejezésig. „
Az INO meseszerű olvasatában a gyönyörűen
minimalista díszletek (dizájner, Jamie Vartan) és a szimpatikus világítás
árnyjátéka (Sinéad Wallace) megható főszereplők. Metaforák
bővelkednek. Fehér cikkcakk határolja a svájci hegyláncokat, amelyek
később villámcsapássá változtak, amely kettéhasítja a sötét eget, majd
vérfolyóvá.
A Gessler (basszbariton, David Ireland) vezette
osztrák elnyomók úgy épültek fel, mint a tornaterembe illő Marvel rosszfiúk,
tetőtől talpig vérfürdő vörösbe öltözve. (A Vörös Hadsereg? Nem tűnik
véletlennek.) A hős svájci falvak rusztikus fehérbe és krémszínűbe öltözve,
némelyik szárnyakkal vagy csőrrel, agancscsal vagy nyuszifüllel egyek a
természettel. Severine Besson szemet gyönyörködtető jelmezei sokat
kölcsönöznek a látványnak.
A rendező, Julien Chavez a történetet a
természet kontra természetellenességként fogalmazza meg – a jó és a rossz erői
ritkán kerültek ilyen éles szembeállításra. A svájci vidéki idillt azonban
a lavinák, viharok és vad zuhatagok veszélye mérsékli. A természet,
akárcsak Mathilde (szoprán, Máire
Flavin) és Arnold (tenor, Konu Kim) szerelmi
története, ingatag. A démoni hosszúcsőrű lények – természetesen vérvörös –
a halál előhírnökeiként leselkednek a jelenetekre, míg a fehérszellem-figurák
az irgalom angyalaiként árnyékolják be az elnyomottakat.
Még levágva is, több mint három órával ez az Ír
Nemzeti Operazenekar és a karmester Fergus Sheil maratonja, de ők rezzenéstelen
energiával navigálnak Rossini fenséges partitúrájának
körvonalaiban. Folyamatosan adakozó lakoma ez, kórus a fontos kórus után,
megrendítő áriákkal tarkítva.
Felkavaró teljesítményt nyújt Brett Polegato mint
a rettenthetetlen Tell, és Lukas Jakobski, aki Gandalf-szerű Melchtalként
kezdődik, és a tüzes svájci hazafi Walter Furstként fejezi be. Konu Kim
pedig a kórus szárnyaira emelt gerincbizsergető áriákkal állítja be a színpadot
az izgalmas fináléban. Úgy érzi, joga van megfejni a tapsot.
Az alsó vég dübörgő dacával szemben Imelda Drumm
csodálatos mezzoszopránja Tell feleségeként, Hedwigeként, valamint Amy Ní
Fhearraigh nem kevésbé magával ragadó szopránhangja Jemmyként és Máire
Flavin Gessler nővéreként a remény és a nővére. racionalitás.
Az INO/NOF koprodukció egyik kulcsfontosságú
eleme a négy táncos, Laura Garcia Aguilera, Stephanie Dufresne, Jeanne Gumy és
Sophia Preidel szerepe, akik egyensúlyban tartják a baletikus kecsességet a
színházi érzékkel. Rossini híres nyitányára adott, humorral
megtűzdelt táncuk gyönyörködtető. A III. felvonásban, amikor Gessler
Altdorf véres városlakóit táncra kényszeríti Svájc Ausztria általi megszállása
alkalmából, a kvartett a dehumanizáltak makabrát vezeti, amely a neves francia
tánccsoport, a Compagnie Maguy Marin briliánsan zavaró munkáját idézi.
A négy táncos szarvassá változott, és hipnotikus
varázslatot vet fel, miközben olyan lágyan lépkednek, mint az erdőt beborító
köd – a Gaiety Színház közönsége láthatóan visszatartja a közös lélegzetét. Tisztelet Nicole Morelnek, akinek lenyűgöző koreográfiája mind
esztétikai, mind narratív erővel bír.
Magához a svájci Alpokhoz hasonlóan Rossini
partitúrája is tele van drámai csúcsokkal, ahogy a feszültség menthetetlenül nő
a félelmetes fináléig. A magaslatok közül oly sokat az Ír Nemzeti Operaház
kiemelkedő kórusa lép fel, Elaine Kelly rendezésében. A kóruselőadások nem
lesznek ennél jobbak.
Több mint 140 év telt el azóta, hogy Tell
William utoljára Dublinban szerepelt, de valójában az egész operavilág régóta
figyelmen kívül hagyja Rossini operai hattyúdalát. Lehet, hogy ez
megváltozik.
Az Ír Nemzeti Opera epikus, elbűvölő és
provokatív produkciója, az Ír Nemzeti Opera lenyűgöző produkciója, a William
Tell egymaga újraélesztheti Rossini elhanyagolt remekművét, és rugdosva és
sikoltozva visszahozhatja az opera mainstream
repertoárjába. Felejthetetlen.”
Tell és Arnold kettőséből: „Ou vas-tu?” – Brett Polegato és Konu Kim
Tell Vilmos - Arnold áriája és stretta, IV. felv. - Konu Kim
Kedves Laci, én is örülök, hogy előkerültél! Már aggódtam, bár én nem voltam olyan szorgalmas, hogy írjak is Neked.
Klárika, koszonom. Kérlek írd már meg nekem. hogy lehet privátot kuldeni vagy elolvasni. Az én e-mail cimem laciko111/kukac/gmail.com
Szervusz, Kedves Laci! Jó téged újra látni a Momuson. A hó elején írtam Neked, még a régi adatokkal. Lehet, hogy az új névvel azt már nem kaptad meg?
Szervusztok régi barátok. Most Laci Kozlok néven fogol jelentkezni. Három év után végre jo premier az operában. Bemutatták Eugen Suchoň SVäTOPLUK operáját. Ez a mi nemzeti operánk. Keddre még vannak jegyek, www.snd.sk
Valóban nagyon jó előadás lehetett, kár, hogy nem hozzáférhető. Még nagyobb kár, hogy a művésznőt nem latjuk, halljuk itthon
Nem láttam ezt az előadást, tényleg jó Eboli lehetett. De mikor hívott meg az Operaház külföldön élő vagy ott dolgozó magyar énekeseket fellépni? Láng Dorottya se énekelt még az Operában soha.
Tényleg nagyon jó interjú...
Találtam egy nagyon jó interjút Kutasi Judittal: https://faymiklos.hu/2023/01/31/a_bastille_bevetele
Töprengek, hogy megkérdezzem: látta valaki a mostani bécsi Aidát, akár élőben, akár közvetítésben? Az ORF3 ugyan leadta az előadást, de az nálunk nem volt fogható, bár az ügyesek mégis hozzá tudtak férni, és pár napig a you tube-on is fent volt a felvétel.
Kritika a párizsi Trubadúrról operawire.com-on ide kattintva olvasható. Ízelítőnek: "A címszerepet Yusif Eyvazov alakította, egy énekes, akit sajnos gyakrabban utálnak, mint amennyit valójában hallanak. ... az este nagy részében okos énekes volt, a technikájára gondolt, és így nem volt túl hősies." .. "Az est legfényesebb csillaga minden bizonnyal Kutasi Judit Azucénája volt. A színpadi koncepció (szerint -ED): Azucena nem egy gonosz roma, hanem a háború áldozata, bántalmazott menekült. Bosszúja több, mint személyes küldetés; ez minden olyan ember igazolása, akit valaha is leigáztak...Kutasi hangja különleges..."
Kieg. előzőhöz: Jaroussky nem vonulna vissza a zenés színpadtól: a "régi zenéről" vezénylésre és kortárs művekre váltana át.
Cecilia Bartoli, a Monte Carlo-i Operaház új igazgatója bemutatkozó produkciója Händel Alcinája volt, amiben önmagára osztotta ki a címszerepet. A neves kontratenor, Philippe Jaroussky először lép fel itt, de az is lehet, hogy ez lesz a hattyúdala. Teljes cikk/kritika operawire-n itt: https://operawire.com/opera-de-monte-carlo-2022-23-review-alcina/
Elképzelni sem tudtam, hogy a húsz évvel ezelőtti kultfilmből, Az órákból dalművet írnak. Michael Cunningham regénye Virginia Woolf Mrs. Dalloway c. alapművére építkezik, csakúgy, mint az annak alapján készült film, ami egyben három színésznő: Meryl Streep, Julianne Moore és Nicole Kidman jutalomjátéka volt; utóbbi, az írónő alakításáért az Oscar-díjat is bezsebelte. Jó ötlet(em) volt, hogy a MET előadásának megtekintése előtti napon kiástam a netről a filmet, harmadszor is megnéztem és láss csodát, harmadjára bejött. Enélkül nehezen tudtam volna követni egy 2011-ben komponált operájáért (Silent Night) már Pulitzer díjas Kevin Puts és a librettista, Greg Pierce új alkotását, aminek pár hete volt az ősbemutatója és szombaton volt az élő telecast-ja a Fesztivál Színházban. Az időben (1925-1949-1999) és persze térben is (Anglia-Los Angeles-New York) három, egymással bonyolult szálakkal összefonódó cselekmény három nő életének 1-1 napját követi. Woolf a Mrs. Dalloway-t írja (1925) és közben mindenből, mindenhonnan el- és visszavágyódik; a filmben azt is látjuk (az operában nem), ahogyan sok évvel később, lassan a folyóba sétálva véget vet családi és mentális megpróbáltatásokkal terhes életének. Laura (1949) második gyermekét várja a Los Angeles-kertvárosi jólét kellős közepén, közben a Mrs. Dalloway-t olvassa és azonosul a regény írójával és hősnőjével: ő is véget akar vetni saját életének. Utóbb kiderül, nem teszi, de a második gyermek születése után elhagyja egész családját. Clarissa (1999) partit szervez egykori tinédzser-szerelme, ma is jó barátja, a közben íróvá lett és frissen kitüntetett, AIDS-beteg Richard tiszteletére és azért szurkol, hogy Richard elmenjen a partira. Clarissa története sok ponton szintén a Mrs. Dalloway-hez nyúl vissza. Kis (?) spoiler: az csak a legvégén derül ki, hogy Richard, aki partira menetel helyett kiugrik lakása ablakából, nem más, mint Laura elsőszülött gyermeke. A film és az opera zárásaként az idős, fiát most elveszítő Laura felkeresi Clarissát és megköszöni mindazt, amit Clarissa tett -ő pedig nem- a fiáért.
A Scala évadnyitója a rongyrázás olyan kategóriájába tartozik, mint a bácsi operabál vagy az epsomi/ascoti derbi.
Egy analógia: I. János Károly spanyol király 2008-ban, amikor az országát súlyos gazdasági válság sújtotta, Botswanában elefántokra vadászott. A józanul gondolkodó spanyolokat ez ugyanannyira felháborította, mint az általad említett tény a józanul gondolkodó magyarokat.
Én gondolkodó embernek tartom magamat, éppen ezért a jelenlegi ellenzék pártjaira SEM szavazok.
Én nem botránkoztam meg azon, hogy Ursula von der Leyen asszony megjelent a Scala évadnyitó előadásán, ez olyan társadalmi esemény, amin mindenki megjelenik, aki él és mozog. Megjelent ott a korábbi években Angela Merkel és sok más állam- és kormányfő, akiket mindig tisztelettel köszöntöttek. Az olasz himnusz elmaradhatatlan, az Európai Unió himnusza a vendégnek szólt. Ez a jelenlét lehet az európai egység szimbolizálása, és nyilván alkalom egy kis megbeszélésre akár az olasz elnökkel, akár az új miniszterelnökkel, és sokkal kisebb port ver fel, mint egy hivatalos látogatás. Azonkívül a fehér asztal mellett sokkal könnyebb beszélgetni.
Remek! Köszönöm.
Segítek, itt a link:
Akit érdekel: az operaelőadást közvetlenül megelőzte a Scala zenekarának tolmácsolásában elhangzott - ugyancsak Riccardo Chailly vezényletével - Olaszország nemzeti himnusza (Michele Novaro zenéje) és Beethoven Örömódája, az EU hivatalos himnusza. (Ezek visszanézhetőek a 21638.sz. bejegyzésembe tett link bejátszásának második felében, 5:04 perctől.) Továbbá két linken trailer is megnyitható - képmontázsok az előadásból
Neki se kellett volna.
Bulvár helyett én inkább magát az előadást ajánlanám:
https://www.youtube.com/watch?v=fw31soiMo24
(Elnézést, hogy csak így linkeltem be!)
Én ugyan nem értek hozzá, de Netrebko is énekelt Ladyt.
Én inkább paprikáskrumplit ennék, azt nehezebb elszúrni, mint egy rántottszeletet! :)))
Huszonéve Bécsben beszélgettem egy magyar szopránnal. Arról panaszkodott, hogy nem énekelhette el a Ladyt (és Normat).
Aztán hatvan évesen elénekelte Odabellat...
Mattarella alla Prima del Teatro alla Scala (07.12.22)
/Pupia.tv/ - YouTube
(A Borisz Godunov-premierelőadást megelőzően elhangzik az olasz és az EU himnusza a Milánói Scalában – 2022.12.07. Vezényel: Riccardo Chailly)
Ha Grigorian Lady Macbethet fog énekelni, akkor ő is csak egy ostoba liba, mint annyi sok szoprán a múltban, akik rövid úton hangjukat vesztették, mert azt hitték, ők lesznek az egyetlenek, akik mindent énekelnek, de nem rokkannak bele. (A hölgyek nevének felsorolásától eltekintek, volt köztük magyar is, nem is egy.)
1991, Salzburg, Varázsfuvola. Néhai atyai barátom, Alan Blyth, talán van még valaki, aki emlékszik írásaira, jóvoltából a földszint hetedik sorában ülök.
Solti vezényelt.
S amikor az I. fináléban a Gockenspielé a szerep, lelép a pódiumról, s ő játssza a szólamot.
Ahogy 1937-ben, 54 évvel korábban.
Akkor Toscanini vezényelt.
De azon az előadáson nem voltam ott.
Nos, én Soltival láttam Salzburgban operaelőadásokat, meg a tenor Domingoval, Abbadoval, Soltival, Jansonsszal koncerteket, stb. stb.
Persze, ha nincs rántott szelet, a krumplifőzelék még mindig jobb, mint a zsíroskenyér.
Azért, ha lenne, aki szponzorálná, lesz egy-két olyan előadás jövőre is Salzburgban, amire szívesen kimennék. Nekem ugyan nem kedvencem a Macbeth, de Grigorianra kíváncsi lennék, bár Warlikowsky rendezésére kevésbé. És Tareq Nazmi is énekelt már más szerepet is, még fiatal és tehetséges, ki tudja? És akad még egyéb is: https://operawire.com/asmik-grigorian-andre-schuen-michael-spyres-renee-fleming-lead-salzburg-festivals-2023-season/?fbclid=IwAR23yz0KSeDV2hfl1a_bb5Sd5MTi1i0hsjWci5CAEIln6_s4yf3Eu6Rrv88
Kedves Búbánat, mindig csodálom, hogy miket vagy képes olvasni! Ez is olyasmi, amitől csak a hányinger kerülgeti az embert. Miért kell beszennyezni mindent? Igen, ott volt von der Leyen asszony, és nemcsak az olasz, de az uniós himnuszt is eljátszotta a zenekar. Na, és? (Mellesleg, az olasz elnökkel együtt úgy megtapsolták őket, ahogy nálunk biztos nem fordulhatna elő.) És valóban, elhangzott egyes ukránok részéről, hogy a Scala ne vegyen elő orosz operát a megnyitóra, de ez inadekvát kérés volt, nem úgy, mint az, hogy Putyin barátja ne vezényeljen most sehol. (Netrebko más tészta, ő mindent elkövetett, hogy tisztára mossa magát.).
De készült egy remek előadás, azt reméltem, hogy itt többen megnézték (a yt-n megtalálható), és netán véleményt is írnak róla, de ebben csalódnom kellett.
Ha valakit esetleg érdekel, a STOP 2022.12.11-én 17:00 órai kezdettel közvetíti a Nürnbergi mesterdalnokokat.
A BSO december 7.-i Lohengrin előadása a yt-n az alábbi linken megtalálható: http://youtube.com/watch?v=ysRjAxEW8EU
1990 óta meglehetős rendszerességgel látogatom a nyári Salzburgi Ünnepi Játékokat (három évad maradt ki).
Oly érdektelen szezonnal még nem találkoztam, mint amilyennek a 2023-as tűnik.
Sok "sztár" lép fel.
Pl. a Macbetben Bancot éneklő basszus szerepei között Zunigat és a Mesterdalnokok Éjjeliőrét emelik ki...
Egy beszámoló a milánói Boris Godunov-premierelőadás fogadtatásáról (az évadnyitóra érkezett, megjelent reprezentáns személyekről)
https://news.italy24.press/lifestyle/255290.html
Képek: Ursula a Milánói Scala évadnyitóján
/oroszhírek.hu - 2022. december 8./
„Az ukránok tiltakozása ellenére a Milánói Scala Muszorgszkij Borisz Godunov című operájával nyitotta évadát, amelyben a főszerepet Ildar Abdrazakov, az Oroszországi Föderáció Érdemes Művésze alakította.”
„A premieren részt vett Sergio Mattarella olasz elnök, Giorgia Meloni miniszterelnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság vezetője.”
Időnként óriási a drága Haandel hiánya! Ma volt az évadnyitó előadás (Szent Ambrus) a Scalában. Borisz Godunov premier volt Abdrazakovval a címszerepben. Remek előadás volt, nekem mindenki tetszett benne, és jó volt a rendezés is. Közvetítette a RAI Uno, az arte és a medici tv, de talán még más csatornák is. Talán visszanézhető is lesz, érdemes utánanézni!
https://www.youtube.com/watch?v=a2zDJBVfEWk
