Sajnos az én neolitikumból örökölt gépemen csak a leggyengébb minőségben élvezhető, főleg az Opera böngészővel. De így is érdemes belekukkantani.
Valóban, de a mondás szerint az ismétlés a tudás anyja (apja...) A jó híreket érdemes többször is megosztani (ellentétben a rosszakkal...).
Kicsit elaludtál ezúttal ld. 22320...
Ez szuper! Lassanként már nem is fogjuk győzni ezt a hatalmas kínálatot. :)) És nyilván a további versenytársak is kénytelenek lesznek felzárkózni Bécshez és Milánóhoz.
Ingyenessé válik a milánói Scala streamingoldala (Fidelio.hu cikke)
"Szeptember 1-től pusztán
regisztrálni szükséges ahhoz, hogy valaki megtekinthesse a LaScalaTv 2023 óta
rögzített opera- és balettelőadásait, valamint koncertjeit. Az elérhető
produkciók köre az idei évadban is bővülni fog.
A
közvetítőoldal fő támogatója, az Intesa Sanpaolo jóvoltából a 2023-ban alakult
LaScalaTv szeptember 1-jétől mindenki számára ingyenes hozzáférhetővé válik. A
Teatro alla Scala Alapítvány közlése szerint ezzel a változtatással is arra
törekszenek, hogy megosszák a nyilvánossággal kulturális örökségüket, és új
közönségrétegeket érjenek el.
A LaScalaTv
2023-ban jött létre, ekkor kilenc távvezérlésű kamerát telepítettek az operaház
auditóriumába."
Nem tudtam elmenni.
Ès neked "an Ort und Stelle" hogy tetszett Grigorian? A rendezèsről nem is merlek faggatni, màr "beàraztalak" e tekintetben :-)
Nem làttam, de olvastam a Momus vendègkritikusànak recenziòjàt az előadàsròl, szerinte hangilag sem passzol Grigorian a szerephez. Arcèlèt nem èn tartom szigorùnak, hanem takatsa fòrumtàrs. Èn csak az ő szòhasznàlatàt csentem el ... nem biztos, hogy szigorùnak talàlom.
"Úgy mutatták be az Aidát Nápolyban, ahogy talán már sosem látjuk többé
A nápolyi Teatro di San Carlo operaház a nyár végén, még a 2026–2027-es évad hivatalos megkezdése előtt műsorára tűzte Giuseppe Verdi Aida című operáját. A koncertszerű előadáson a műfaj két gigásza, Anna Netrebko és Jonas Kaufmann mutatta meg, hogy miért éppen róluk szólt az elmúlt két évtized operajátszása." ... "Mint azt az il Pungolo nápolyi napilap is megírta: „Aligha lehetünk tanúi életünkben még egy ilyen zenei hőskölteménynek. A közönség egyfolytában, s egyre jobban tombolt." Beszámoló az egyszerinek, megismételhetetlennek tartott előadásról, amit Riccardo Frizza vezényelt, Ramfist pedig Köpeczi Sándor énekelte, telex.hu-n itt.
Ezek szerint nem láttad a Carment Grigoriannal és Tetelmannal. Elég szörnyű rendezés volt, fekete-fehérben, ócska, topis öltözetű Carmen és semmi bővér. De elénekelni el tudta. És ha játszik, máris nem szigorú az arcéle.
Juditot, tudjuk, gyakran èneklik szoprànok vagy Zwischenfach hangfekvèsű ènekesnők. Nem hinnèm, hogy gondot okoz neki Judit szòlama, szìnèszileg is megoldja. Ha tènyleg szigorù arcèlű, mint takatsa ìrja, nincs az a Kèkszakàllù, aki iziben oda nem adja neki az összes kulcsot: vidd, vidd, ne is làssalak, te ràmenős hàrpia! :-)
Nem lehet, hogy kedvenc Asmikom túl sokféle különböző szerepet választ magának?
Oké, borítsunk fátylat a múltra. Rég volt, szép volt, de már nem lehet visszasírni, se a trabit, se az endékás lányokat. Vigasztalódjunk a szigorú arcélű Asmik Grigoriánnal.
És hogy valamelyest kiengeszteljelek Trabi-vonalért:
Szent Ferenc Salzburgban
/Magyar Kurír – Kultúra - – 2026. szeptember 5.,
szombat | 19:10
Pallós Tamás/
"Romeo Castellucci rendezte, Maxime Pascal vezényelte Olivier Messiaen 1983-ban bemutatott Assisi Szent Ferenc című operáját az idei Salzburgi Fesztiválon.
A vár alatt,
a Mönchsberg páholysorosra faragott szürke sziklafala az egyik nagy színház- és
koncertterem, a Felsenreitschule állandó természetes díszletháttere. Ideális
közege Castellucci látomásos avantgárd színházának, ahol különösen jól
érvényesül az olasz vagány felkavaró „testi radikalizmusa”, fényekre, színekre,
őselemekre, szimbólumokra épülő egyedi látványvilága.
Hatalmasra
nagyított fekete-fehér fotók: végtelenbe vesző országút; Bruno Mooser felvétele
egy siketnéma kisfiúról, aki átszellemülten feledkezik bele abba, hogy
audiométer segítségével először hall zenét; feje tetejére állított modern
városkép... Szent Ferenc útját követjük nyolc jeleneten át. A kanadai Philippe
Sly átlényegülésének lehetünk tanúi, aki testét, hangját, lelkét, épségét adja
azért, ami már nem is csak egy szerep. Némajáték indul: Ferenc leveti ruháit,
az idős, törődött szülők tanácstalanul, szomorúan követik, mint válik
mezítelenné; nem tudnak mit tenni, hagyják, elballagnak.
Messiaen
makacs leitmotívumokat görgető, meditatív, madárhangokkal teli, monotóniára
hajlamos zenéje nem nélkülözi a mennyeit, az éterit, ami rendre az angyal
alakjával jár együtt. Végül az isteni-krisztusi üzeneteket közvetítő,
„másvilági” énekkar és a mamutzenekar fényezi-fokozza káprázatossá Ferenc
tranzitusát.
Míg Messiaen rendre el- és felemel, a realista Castellucci folyamatosan lent tart, látszólag a szennybe ránt, a földbe döngöl és zavarba hoz. Már a civil öltözéket váltó rendi „habitus” sem lehet tiszta, Ferenc maga sározza, vérezi. A tisztaság világi(as), a sár lemondás a kényelmesről, az otthonosról."
Október 10-én Traviata, másnap Sir Simon és a Bajor Rádió Szimf. Zenekara produkcióját élvezhetem élőben!!! Nagyon rövidül a centi. :O)))
Nagyszerű hír, köszi.
Ingyenessé válik a milánói Scala streamingoldala
Szerintem Fischer Ádám a tudása és szerénysége miatt is kiemelkedik.
Minden karmester az előadàs főszereplője, èspedig làthatò főszereplője akar lenni. Az operakarmester többnyire az àrokban lenget, nem làtszik, ès az operàk főszereplői mègiscsak az ènekesek. Koncerteken, oratorikus előadàsokon a karmester az ùr. Hatàreset/ek az ùjabban divatos "fèlig szcenìrozott" operaelőadàs/ok, de szerintem azokon is az ènekesek viszik el a show-t. Kivètelek persze akadnak. Egy Karajan pl. mindig, mindenhol főszereplő volt, valszeg egy csavargyàri futòszalag mellett is ŏ lett volna a sztàr, erről mindig gondoskodott. A pesti Wagner-napok eszmei főszereplője a produkciò/k megàlmodòja, Fischer Àdàm, ő emiatt emelkedik ki a mezőnybŏl, ès mert az előadàsok rendezői, rendezèsei nem nyomjàk agyon az ő zenei megvalòsìtàsait.
Kleiber valóban elképesztő dinamikával vezényel. Nekem örök emlék gimnazista koromból, 1965-ből, amikor Gardelli vezényletével újította fel az Opera a Carment, mellesleg két remek szereposztással. Mi 12 forintos helyen ültünk, az oldalerkényen a harmadikon, ahonnan jól ráláttunk a karmesterre. Én olyan dinamikus vezénylést addig még sosem hallottam, egészen másképp szólt az a Carmen mint korábban.
Egy interjúban Pappano említette, hogy (sajnos nem jut eszembe melyik) szülője énektanár volt, így ő gyerekkorában sokat hallott az éneklés technikai részéről, és találkozott híres énekesekkel náluk. És voltak kis videók a YT-n vele, melyekben bemutatta az egyes hangfajokat. Neki mindig is fontosak voltak az operaénekesek, ezért is furcsa nekem, hogy most egy szimfonikus zenekar vezetője, bármilyen kiváló is az.
Nem azonosak, az újságíró jó 30 évvel idősebb a sportolónál.
Bizonyára érdekes lesz, de nyilván tanulságos is! Mikor melyik rendező mit "álmodott" bele ebbe a szegény operába.
Örülök, hogy megegyezik ebben a kérdésben a véleményünk.:) Pappano és a ROH bemutatja, hogy mennyi felfedezni való van ebben a jól, szinte az unalomig jól ismert, és a sok-sok előadásban megkopott operában. Pappano pálcája alatt (haha, nincs is pálcája) szinte ujjászületik ez a tündöklően zseniális alkotás, amelyet - remélem - az előző hozzászólásomban belinkelt részlet is bizonyít. Én nem DVD-ről, hanem bluray felvételről dolgozok, így a videó minősége is nagyságrenddel jobb. A magyar fordítás már készen van, de ahhoz még elég sok idő kell, hogy mind az 5 felvételhez illesszem. Érdekes lesz ezt a mindenki által ismert művet megnézni küölönböző előadásokban. :)
Ez a felvétel szerintem is tökéletes választás! Nekem is megvan DVD-n, de nagyon örülök, ha majd magyar felirattal is megkaphatom. Antonacci tényleg maga a tökéletes Carmen, pont olyan közönséges, amilyennek ezt a cigánylányt elképzelhetjük, semmi finomság és kozmetika. Kaufmann pedig már a csúcsra ért, hangja és játéka is remek. Ráadásul Pappano valóban vérbeli operakarmester, nem is értettem, hogy engedhette el őt a ROH. Tudom, hogy elfáradt, de akkor is érdemes lett volna legalább évente egy kisebb terheléssel megtartani őt. Egészen más egy hangversenyzenekart vezényelni, tudom, abban is jó, de operát manapság kevesebben tudnak úgy vezényelni mint ő.
De ugye, ez az újságíró ugyanaz, mint aki a curling játékos? A curling egy nagyon vicces sport, ráadásul olimpiai sportág, amíg a szocialista tv volt, közvetítettek is ilyen versenyeket, hát nagyon izgalmas volt, ahogyan egy nagy korong vánszorgott a jégen, és előtte egy kis söprűvel söprögették a jeget, azzal lehetett a korongot irányítani.
Nyugdíjas osztrák újságíró, aki a Die Presse főszerkesztője volt, amikor azt a lapot még komolyan lehetett venni.
A wikipedia szerint curling játékos és edző.
És ki az Andreas Unterberger? Én a saját tapasztalatomra hagyatkoztam.
A megtekintést Andreas Unterberger előfizetői sem javasolják, sőt undorítónak tartják.
Meghallgatásra érdemes!
Ajánlatos inkább hallgatni mint tekinteni!
Az idei új salzburgi Carmen Grigoriannal, Tetelmannal itt megtekinthető:
Aix-en-Provence-ban is magyarul hódított Kékszakáll
Mit jelent megismerni azt, akivel összekötjük az életünket?
Meddig tart a bizalom, és mikor válik a hallgatás hatalommá? Bartók A
kékszakállú herceg várának aix-en-provence-i koncertszerű előadása ezeket a
kérdéseket tette újra időszerűvé.
Nepszava.hu
- Publikálva:2026.07.22. 10:29
Szerző:
Horváth Patrícia, Aix-en-Provence
"Avignon a színházi fesztivál idejére megszűnik város lenni.
A negyvenfokos hőségben szórólapozó művészek és nézőik keringenek többnyire
kényelmes cipőben, hátizsákkal, műsorfüzettel a kezükben, két előadás között
valamelyik fal tövében vagy egy kávézó teraszán keresve menedéket. A színház
kiszivárog az utcákra, elfoglalja a tereket. A határok elmosódnak. Onnan alig
egyórányi autóútra az opera világa gyűlik össze az Aix-en-Provence-i
Fesztiválon. A Grand Théâtre de Provence-ba belépve magunk mögött hagyjuk
Avignon tornacipős bohém rendetlenségét. A tágas, kimért építészeti tér, az
elegáns ruhák és az opera évszázados társadalmi rítusai egy másik világba nyíló
átjárót alkotnak."
Nagy sikert aratott az OPERA japán turnéja
Több mint húszezer nézővel és hét telt házas előadással zárta 12 állomásos japán turnéját a Magyar Állami Operaház. Mozart A varázsfuvola című daljátéka Szinetár Miklós rendezésében vendégszerepelt 2026. június 21. és július 4. között a szigetországban. Az OPERA a tervek szerint 2028-ban a Bohémélettel tér vissza Japánba.
A tizenkét város, köztük Tokió, Oszaka, Nagoja és Omija több ezer fős, rangos színház- és koncerttermeit is megtöltő előadássorozat főbb szerepeiben Horváth István és Szappanos Tibor (Tamino), Topolánszky Laura és Kapi Zsuzsanna (Pamina), Kovács István és Cser Krisztián (Sarastro), Haja Zsolt (Papageno), valamint Balczó Péter (Monostatos) léptek színpadra. Az OPERA Zenekart és Énekkart Tóth Sámuel Csaba vezényelte.
A Magyar Állami Operaház együttesét a turnéra nemzetközi hírű előadók is elkísérték. Pamina szerepében Desirée Rancatore mutatkozott be a japán közönség előtt, míg az Éj királynőjét a Budapesten is rendszeresen fellépő Tetiana Zhuravel mellett a fiatal énekesgeneráció olyan ígéretes képviselői alakították, mint Katarzyna Drelich és Chiara Maria Fiorani.
Dr. Ókovács Szilveszter, az OPERA főigazgatója a turnén közreműködőknek mondott köszöntőjében a Magyar Állami Operaház csaknem három évtizedes japán jelenlétének jelentőségét hangsúlyozta. Mint mondta, a társulat vendégszerepléseivel a Magyarországról alkotott képet is formálja, a közönség lelkesedésének példájaként pedig megemlítette, olyan is volt a hallgatóság soraiban, aki azért járt a budapesti Operaházban, mert korábban Japánban hallotta az OPERA produkcióját.
A tervek szerint az OPERA 2028-ban Nádasy Kálmán addigra több mint 90 évadot megélt, klasszikus Bohémélet-rendezésével tér vissza Japánba.
Köpeczi Sándor: „Ebben a szakmában az elvárásoknak csak alsó határa van.”
/Fidelio.hu – Kondor Kata - 2026.06.30.
14:05/
Nemrég Verdi Macbethjének Banquójaként hallhatta a közönség a Magyar Állami Operaházban a világ nagy operaházait sorra meghódító fiatal basszust, Köpeczi Sándort. Milyen érzés a Metropolitan Operában énekelni? Mi kell a nemzetközi sikerhez? Miért szükséges hideg fejjel megformálni a legszenvedélyesebb karaktereket is? – ezekről beszélgettünk az énekessel.
Ezer köszönet ezért! Elképesztő, hogy mi mindent lehet megtalálni, ha az ember tudja, hol keresse! És micsoda kincsestár van még ezen az oldalon, ez az ember igazi gyűjtő. Érdemes még mást is megnézni itt. Például fent van a BSO tavalyi Rajna kincse előadása is.
Nagyon, nagyon köszönöm!!
Erre a YouTube-csatornára felkerült, de gondolom, csak ideig-óráig lesz elérhető...
Ezek szerint Neked is tetszett, nem vagyok egyedül! Én egyelőre csak az előadás felvételéhez szeretnék hozzájutni valahogy. Sajnos a BSO nem olyan, mint a Staatsoper, ahol még 48 óráig megnézhető a közvetítés.
Sőt böngészni is kezdtem utána a jövő évad műsorát, hogyan és mikor lehetne élőben is látni :)
Senki nem látta a BSO élő közvetítését, a Walkürt?
Kamionnal viszik az operát Róma külvárosába
A
színpadot egy kamion oldalt nyitott raktere adja, a jármű közvetlen közelében
pedig a zenekar helyezkedik el. A nézők nem páholyokból, hanem többnyire
otthonról hozott műanyag székekről követik a darabot.
A művészek ugyanazt az előadást adják
elő, mint az operaházban, azzal a különbséggel, hogy a színpad egy kamionban
elfér és „összecsukható”, így
minden este a város más helyszínén tudják felállítani.
A Teatro dell’Opera az egymást követő
harmadik évben indítja útjára az OperaCamion elnevezésű turnét, amely kamionnal
viszi el az opera világát Róma külső kerületeibe.
Május 31-től június 17-ig kilenc
helyszínen mutatják be Rossini A sevillai borbély operáját ingyenesen. Az első
állomás a népi negyedként ismert Quarticciolo lesz, az operaház
díszletraktárainak udvarán, az utolsó pedig a városon kívüli Valmontone. Az
előadásokat hetente többször, az esti órákban tartják.
A rendezésért, jelmezekért és
világításért felelős Manu Lalli az MTI-nek elmondta, a cél az opera megismertetése
és népszerűsítése azok számára is, akiknek nincsen lehetősége operaházba járni.
A tavalyi OperaCamion két héten át
bemutatott előadásaira tízezren voltak kíváncsiak, és a nézők között végzett
felmérés szerint negyven százalékuk életében először hallott operát.
Manu Lalli a kulturális kezdeményezés
sajátosságának a klasszikus daraboknak a „városi térhez” való
adaptációját nevezte. Úgy vélte, a színház ilyen esetekben az utcaművészettel
keveredik.
A szereposztásban Figaro szerepe Diego
Savininek jutott, Rosinát pedig Zas Martinez énekli. Utóbbi más énekesekkel
együtt a római operaszínház Fabbrica Youth elnevezésű tehetségkutató
iskolájának növendéke.
(Via MTI)
Szívesen. Remélem más is ráharap. :)
Köszönöm szépen, azért letöltöttem.
Ez a bécsi Anyegin közvetítés bizonyos szempontból csalódás volt. A videó minősége pazar, de a hangmérnökök gyatra munkát végeztek (és ez már nem az első eset).
Anyeginem másnapján (22279) nagy fába vágtam a fejszémet, konkrétan kőrisfába. A Walkür, mint "olyan", a Ring slágerdarabja, az 1. felvonást koncertszerűen is elő szokták adni. (Magam is hallottam egy régebbi BFZ-koncerten.) Nem új ez a bécsi Ring, a huszadik életévében jár, de jól tartja magát. Sven-Eric Bechtolf német film-, színházi és operarendező munkája visszafogottan modern, mondhatni hagyományos. A kosztümök a legkonzervatívabb igényeket is kielégítik (Marianne Glittenberg - feleség), a színpadképek (Rolf Glittenberg - férje), miként a ruhák túlnyomó többsége, a "szürke ötven árnyalatában" leledzenek. A 3. felvonás nyitójelenetében nyolc életnagyságú paci ácsorog a színpadon szanaszét, azokat szaladgálják csujjogva körbe a walkür-lányok és taszigálnak kifelé egy ki-tudja-honnan előkerült pasast. Ezt leszámítva minden kiszámítva. A Tűzvarázs vetített háttere akkora lángtenger, hogy még tűzoltó is előkerült a végén. (Tényleg volt tűzoltó, igaz, csak kifelé menet láttam a végén, ő még tovább tapsolt.)
