Téma ismertetése: lemezek, filmek, vélemények
809 fbcs 2023-03-30 23:23:24 [Válasz erre: 808 takatsa 2023-03-30 07:40:13]
Köszönet a felvételért (illetve a fordításért is). Egészen pazar opera, remélem, hamarosan ismét látható lesz az Eiffelben.
Köszönet a felvételért (illetve a fordításért is). Egészen pazar opera, remélem, hamarosan ismét látható lesz az Eiffelben.
808 takatsa 2023-03-30 07:40:13
Valamelyest én is a Covid áldozatának tekintem magam, bár viszonylag könnyen átestem a betegségen (csak hónapokig tartó láz maradt utána), viszont lemaradtam a Dead Man Walking-ról (Ments meg, Uram), amelyet az Eiffelben játszottak 2022. január-februárjában. Vártam-vártam, hogy majd visszatér ez az előadás, de hiába... A szerzőt már valamelyest ismertem, hiszen a 2010-ben írt Moby Dick c. operáját nektek is bemutattam, és nagyon kíváncsi voltam a 10 évvel korábban, 2000-ben, a San Franciscói Operaház felkérésére írt első operájára is.
Jake Heggie akkoriban kallódó zenész volt, háta mögött egy derékbatört zongorista karrierrel, dalszerzésből tartotta fenn magát. A librettót Terrence McNally drámaíró írta, Helen Prejean katolikus apáca 1993-ban megjelent azonos című, önéletrajzi ihletésű regénye alapján. Ebből a könyvből 1995-ben már készült egy típikus, mérsékelten giccses-szirupos amerikai film, Susan Sarandon és Sean Penn főszereplésével. McNally (aki addig leginkább musical-librettistaként tevékenykedett , pl. "A pókasszony csókja", "Alul semmi") viszont váratlanul megemberelte magát, hiszen a film forgatókönyvét messze meghaladó minőségű librettót tett az asztalra és Jake Heggie is élt a váratlan lehetőséggel: megszületett a csoda, egy olyan opera amely nemcsak az amerikai operaházak alap-repertoárjába került bele, hanem meghódítva az egész világot, még Budapestre is eljutott. Poulenc Karmeliták c. operája óta ez az első olyan mű, amely csaknem 25 éve, szerte a világban, változatlan népszerűségnek örvend.
Arra, hogy mi az oka ennek a népszerűségnek, nem könnyű a válasz. Különösen azért, mert ez az opera, illetve talán nem is az opera, hanem maga a mondanivaló, szembemegy a ma divatos trenddel; nehéz- és nagyon súlyos kérdéseket feszeget, olyan kérdéseket, amelyek minden ember lelkében motoszkálnak, de az ember, saját nyugalma érdekében megpróbálja ezeket a nagyon nyugtalanító gondolatokat minél mélyebben magába temetni, lehetőség szerint a tudatalattijába száműzni. Persze ez a törekvés kudarcra van ítélve, a lélek mélyéből újra és újra feltörnek a kérdések, bizonytalanságot, fájdalmat, keserűséget okozva. Valahol azt olvastam, hogy az igazán jó művek nem válaszokat adnak, hanem kérdéseket fogalmaznak meg. Lehet, hogy ebben az esetben is erről van szó, olyan kérdésekről, amelyeket nem merünk magunknak feltenni, de várjuk-várjuk, hogy valaki legyen annyira bátor, hogy helyettünk - a gyávák helyett - feltegye, mert az elhangzott szó már nem szívható vissza, nem temethető be: válaszra vár. Az én válaszomra, a te válaszodra, mindnyájunk válaszára. A kérdés pedig az: képes-e az ember legyőzni az individuumából fakadó önzését, képes-e a feltétel nélküli (határtalan) szeretetre, együttérzésre, megbocsátásra? Képes-e az ember beismerni a bűnét, megbánni a bűnét, kaphat-e bűnére feloldozást, van-e olyan bűn, amire nincs bocsánat, el lehet-e venni bármilyen indokkal egy másik ember életét, mi a bűnhődés, lehet-e a bűntől megtisztulni, lehet-e mindent újrakezdeni, lehet-e a sebeket begyógyítani? Ezek nem elvont filozófiai kérdések, hanem gyötrődésünk stációi az életnek nevezett játékban, ahol mi mindnyájan egyszerre vagyunk bűnösök és áldozatok: mindnyájan szenvedünk. Ez az opera szenvedéstörténet (passió). De nem egy ember szenvedéstörténete, nem is kettőé, hanem külön-külön az összes szereplőé és még ezen is, az opera keretein is túllépve: mindannyiunké. A napjainkban játszódó opera a bűnnel kezdődik: két fiatal brutális meggyilkolásával, és a bűnhődéssel ér véget: a bűnös kivégzésével. Ez végsősoron, különösen az USA-ban egy szokványos, mindennapos történet, nincs benne semmi különleges, szóra sem érdemes. Egy ilyen hírt a média 5 perc alatt elintéz, és a néző 10 perc alatt elfelejt, hiszen ennél ezerszer érdekesebb, véresebb és brutálisabb dolgok történnek nap-mint nap, és különben is 10 perc múlva kezdődik a meccs. De a történetünk a kezdet után egy érdekes fordulatot vesz: a halálsoron sínylődő gyilkos, levelet ír, majd levelezésbe bonyolódik egy katolikus apácával, végül megkéri az apácát, hogy látogassa meg. Az apáca nem utasítja el a kérést, hiszen a gyilkost is - a krisztusi alapelvnek megfelelően - Isten gyermekének tartja, így útnak indul, a Reménység Házából a Reménytelenség Házába, nem sejtve azt, hogy ez egyben az ő életének is Nagy utazása lesz: Utazás lélektől-lélekig. Számára is egy passió kezdődik, de most nem Jézus keresztjét, hanem a lator keresztjét cipeli, ráadásul nem a jobb, a jó lator, Dizmász, hanem a megátalkodott és névtelen bal lator keresztjét, aki még most is mindent tagad, nem ismer se Istent, se embert, nincs benne bűntudat, nincsen benne bűnbánat. És ez a kereszt rémségesen nehéz, próbára tesz Hitet, Reményt és Szeretetet, amely hármas most nem a falvédőről bámul ránk, hanem a lelkünket égeti, vájja és erodálja. Vajon sikerül-e ez az út, ha a testét nem is, de a lelkét meg lehet-e menteni a bal latornak, lehet-e őt valóban, és feltétel nélkül szeretni, lehet-e neki megbocsátani, lehet-e neki Isten fényét átadni, lehet-e bűnével szembesíteni és a szívében bánatot indítani? És lehet-e neki mindezt úgy átadni, hogy az adományozó közben ne üresedjen ki? Hát, nagyjából ez a történet, nekem legalábbis erről szól ez az opera. És persze a két ember keresztútja mellett ott van a többi szereplőé is: a gyilkos anyjáé, aki harcol a fiáért a kegyelmi tárgyaláson, aki benne csak a jót látja, aki a fia bűnét lehetetlennek tartja, aki az agyát bezárja, mert csak úgy tarthatja a szívét sarkig tárva: ilyen minden anya. És ott vannak az áldozatok szülei, két megkeseredett, megtört emberpár, tele fájdalommal, tele gyűlölettel, tele reménytelenséggel, őket vajon ki válthatja meg? És itt vagyunk mi nézők, akiket az előadás örvénye elnyel, mi vagyunk a gyilkos, az apáca, a szülők: két és fél óra alatt átéljük azt, hogy milyen szenvedés embernek lenni. Sírunk. Másképp ezt nem lehet. De a sírás talán a legértékesebb isteni adomány: tisztítja a lelket. A végén van katarzis is: a gyilkos lelke megmenekül. De velünk vajon mi lesz? "S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!"
Azt hinné az ember, hogy egy ilyen csodálatos és nagyon sok helyen játszott operának számtalan, jobbnál jobb hang- és videófelvétele van. De ez sajnos nincs így, összesen két CD-felvétel került forgalomba, a 2000-es ősbemutató és a 2010-es Houstoni előadás élő felvétele. És összesen egy videó-felvétel van, ez a 2018-as madridi előadás jó minőségű felvétele, amely viszont nem került kereskedelmi forgalomba. Ez egy csodálatos, az összes szereplő által mélyen átélt előadás. DiDonato egyik legjobb és leghitelesebb alakítása. A gyilkos szerepét Michael Mayes énekli, akiről annyit tudok, hogy egy texasi nyomortelepről származó, előzőleg csak epizód szerepeket kapó bariton, aki most a saját életét játszhatta el a színpadon, elképesztő szuggesztivitással. Kiemelném még Maria Zifchak-t az anya, és Measha Brueggergosmant Rose nővér szerepében, de ez a többi énekes, a kórus és a zenekar szempontjából is egy tökéletes előadás. Sajnos csak ez a ráégetett spanyol feliratos videó érhető el, és nem találtam angol nyelvű librettót sem, így kínlódtam a fordítással. Amúgy is túlzottan az előadás hatása alá kerültem, ezért félő, hogy a feliratba nemcsak kisebb pontatlanságok csúsztak be, hanem én magam is a kelleténél jobban belekerültem, ezért elnézést kérek. Tehát innen tölthető le 3 hétig a Dead Man Walking operafelvétel, magyar felirattal, lejátszáshoz javasolt a VLC lejátszó használata. Mind maga az opera, mind ez az előadás páratlan, megrázó és szinte fölülmúlhatatlan. Óriási élmény. Az érdeklődők kedvéért mellékelem Helen Prejean eredeti regényét is, angol nyelven, PDF formátumban. (Sajnos a regény magyarul nem jelent meg).
Nagyböjt vége felé közeledünk, mint írtam, ez az opera is egy sajátos keresztút, így ezekben a napokban ebből a szempontból is aktuális. De a Nagyhétre van más is a tarsolyomban, így hamarosan újra jelentkezek.
806 Nagy Katalin 2023-03-24 10:54:21 [Válasz erre: 800 takatsa 2023-03-22 20:35:53]
Szintén az Operavision kínálatában található egy másik barokk opera, Vivaldi Catone in Ustica c. kései darabja. Ezt a régi zene másik mestere, Federico Maria Sardelli vezényli. Érdemes és érdekes meghallgatni, hogy Sardelli milyen másként áll Vivaldihoz, mint Dantone.
Számomra nagy öröm, hogy mind a nagy színházak (Scala, Fenice, San Carlo), mind a közepes és kisebb vidéki színházak (pl. Verona, Piacenza, Ferrara) szezonjukba beillesztenek egy-egy barokk operát is. Valószínűleg nem árulok el nagy titkot, de talán van aki még nem gondolt rá, hogy magyarok számára nem elérhetetlen előadások ezek. Ha Olaszországban járnak a színházi szezonban (ősztől tavaszig, de a nagy színházak esetén egész évben játszanak) , érdemes egy kicsit kutakodni az interneten. Akár ritkaságokba is bele lehet futni. Szívesen segítek bármiben, amiben tudok.
805 takatsa 2023-03-23 23:04:44 [Válasz erre: 804 Nagy Katalin 2023-03-23 21:37:23]
Köszönöm, nagyszerű előadás. Hozzáteszem a bakancslistámhoz. :)
Köszönöm, nagyszerű előadás. Hozzáteszem a bakancslistámhoz. :)
804 Nagy Katalin 2023-03-23 21:37:23
https://operastreaming.com/spettacolo-il-tamerlano/
A barokk opera iránt érdeklődőknek szívből ajánlom az Accademia Bizantina (Ottavio Dantone vezetésével) vállalkozását. Emilia-Romagna tartomány több színházában is nagyjából azonos énekesi gárdával előadták Vivaldi Il Tamerlano (más néven Bajazet) operáját. Én a modenai előadást láttam, óriási siker volt.
803 Klára 2023-03-23 18:11:56 [Válasz erre: 800 takatsa 2023-03-22 20:35:53]
Nagyon köszönöm, evvel a feltöltéssel valóban figyelemreméltó operát kínálsz nekünk! Meghallgattam a részleteket, vegyes hatásúak, ebben is igazad van.
Nagyon köszönöm, evvel a feltöltéssel valóban figyelemreméltó operát kínálsz nekünk! Meghallgattam a részleteket, vegyes hatásúak, ebben is igazad van.
802 takatsa 2023-03-23 12:24:25 [Válasz erre: 801 Norna3in1 2023-03-23 10:02:46]
Kedves Norna, köszönöm a visszajelzést. Sok örömöt kívánok a zenehallgatáshoz. :)
Kedves Norna, köszönöm a visszajelzést. Sok örömöt kívánok a zenehallgatáshoz. :)
801 Norna3in1 2023-03-23 10:02:46
Kedves @takatsa! Hálásan köszönöm a svéd Agrippinát! (Továbbá egy csokorban a korábbi megosztásokat is...) Bruno da Sá mindig lenyűgöző, nemcsak hangja, de játéka által is. A barokk operajátszásról írottakkal pedig csak egyetérteni tudok.
Kedves @takatsa! Hálásan köszönöm a svéd Agrippinát! (Továbbá egy csokorban a korábbi megosztásokat is...) Bruno da Sá mindig lenyűgöző, nemcsak hangja, de játéka által is. A barokk operajátszásról írottakkal pedig csak egyetérteni tudok.
800 takatsa 2023-03-22 20:35:53
Jó pár éve osztom meg veletek opera-videó élményeimet, és ezzel kapcsolatban ért már néhány csalódás, de az első nagy csalódásom Purcell Indian Queen operájának fagyos, vagy inkább teljesen közönyös fogadtatása volt 2021 novemberében, amely csalódást még azóta sem hevertem ki. Fura hely ez a Momus, elsorvadt itt a barokk és a régi-zene fórum, pedig én azt vallom, hogy a barokk zene nemcsak a komolyzene, hanem az életünk napos oldala, és nagyon pórul jár, aki ezt kihagyja. Hogyan szeretheti valaki az operát a barokk, és a XX-XXI. századi operák nélkül? Vajon nem beszűkült-e az a látótér, amely csak Mozartot, Beethovent, az olasz-, a német- és a francia romantikát látja a széles palettából, kirekesztve magát abból az intellektuális izgalomból, abból a testi- és lelki gyönyörből, amely egy számára ismeretlen gyöngyszem megtalálásában és megismerésében rejlik? Én legalábbis így vagyok ezzel az opera-keresgéléssel, és ha találok egy számomra eddig ismeretlen csodát, akkor idehozom, lássátok-hallgassátok, örüljetek neki ti is.
Most pl. az Operavision-on találtam egy csodát, Händel Agrippináját, ráadásul egy elképesztően nagyszerű előadásban. Már az előadás helyszíne is különleges, a Drottningholm Palace Theatre. Ezt a színházat az 1750-es években az egyik Svéd királyi palotába építették, a királyi család kis színháza volt, csaknem 50 évig üzemelt, aztán sajnálatos események miatt (állítólag a színházban történt a II. Gusztáv halálát okozó merénylet) bezárták. A színház csipkerózsika álmából 120 évvel később ébredt fel, ekkor restaurálták és újranyitották, de igazi fénykorát napjainkban éli, mint a barokk opera egyik fellegvára. A színház külön érdekessége, hogy jelenleg is, a tökéletes állapotban levő eredeti színpadi-gépészetet és egyéb technikai berendezéseket használják, és saját régizene együttesük van, amely magas színvonalon tudja megszólaltatni a barokk és klasszikus operákat. Erre az előadásra egy egészen hihetetlen szólista-gárda verbuválódott. Olyan énekesek, akiket így együtt, garantáltan sohasem hallhatsz, itt nincs gyenge láncszem, az első taktustól az utolsóig bámulatos produkciót láthatunk. Agrippina szerepében Ann Hallenberg, a legjobb svéd barokk-szoprán, Nerone szerepében Bruno de Sá, a világ legjobb férfi-szopránja (nem kontratenor!), Ottone szerepében Kristina Hammarström, Európa egyik legtöbbet foglalkoztatott kontraaltja, Claudio szerepében Nahuel Di Pierro, argentin basszus, és így tovább, egyik ária a másik után, elképesztő élmény, ezt hallgatnotok-látnotok kell.
Az operáról csak néhány szó. Händel "olasz korszakában", 1709-ben írta ezt az opera seriát, Vincenso Grimani bíboros librettójára. Az opera seria elvileg tragikus, "komoly" operát jelent, de a bíboros által írt libretto alap-hangvétele egyáltalán nem tragikus, hanem csipetnyi szarkazmussal vegyítetten finoman ironikus, amelyhez jól illeszkedik Händel kimeríthetetlen találékonysággal megírt, sziporkázóan szellemes, zenei humorral átszőtt zenéje. A történet -Monteverdi Poppea megkoronázása c. operájához hasonlóan - a Claudius család viselt dolgairól szól, van itt rakásra ármány és szerelem, nevetés és könnyek, de vér, egy csepp sem. Ez a mű egy három és fél órán át tartó zenei orgia, recitativók és áriák végtelen sora, annyi, de annyi, hogy meg sem lehet számolni, de megunni sem lehet, annyira változatosak és élvezetesek. Egy tökéletes opera, tökéletes előadásban, maga az Aranykor tárul fel előttünk, ebben a XVIII. századi színházban.
Ahogyan hajózni kell, ugyanúgy barokk operát is elő kell adni, nincs mese, ezt minden valamirevaló operaház tudja. Na, de hogyan kell előadni, ez itt a kérdés. Elő lehet adni a meglévő, kommersz társulattal, érdekes kirándulás ez Verditől Händelig, zenésznek, énekesnek, karmesternek, közönségnek egyaránt. Persze önmagában uncsi ez a barokk zene, még popkornnal, pereccel is szinte elviselhetetlen, ezért egy jó rendezéssel, modernizálással fel kell dobni. Néhány géppisztoly, guminyuszi és számtalan lufi csak jót tehet Xerxesnek, vagy egy kricsmi tele részeggel, Monteverdinek. Ez az ismerős látvány biztosan tetszeni fog a közönségnek, és az sem baj, ha a figyelem fókusza a látványra irányul, és nem a technikai nehézségekkel kínlódó énekesekre-zenekarra. Persze van ennél fifikásabb megközelítési mód is. A standard énekesek közé jöhet néhány "barokk" énekes is, a zenekart felválthatja egy kis kamarazenekar, akár néhány korhű hangszer is lehet, de aztán fél óra zene után, amikor már mindenki belezsibbad a barokkba, nos, akkor gördüljön ki a sarokból egy dzsesszegyüttes, és játsszon valamit, ami kiemeli a hallgatóságot a mély letargiából, közben még a légkondit is be lehet kapcsolni, hogy frissüljön az elhasznált levegő. Vagy talán még jobb, ha a dzsessz helyett valami indiai zenekar gurul elő a sötétből, akkor aztán lesz hökkenet, mindenki találgathatja, hogy azok a nyikorgó zajkeltő eszközök vajon mik lehetnek.
Hát nem! Ha én valamiféle zenei próféta lennék, akkor egy nagyot csapnék az operaházi igazgatók asztalára, és azt dörögném: "mit féltek kicsinyhitűek?" Attól féltek, hogy nem elég Händel, Monteverdi vagy Vivaldi zenéje? Attól féltek, hogy nem elég a kottát elővenni, és azt eljátszani, azt elénekelni, ami a kottába van írva? És nem elég a librettót elővenni, és azt megrendezni, azt eljátszatni, amit a libretto tartalmaz? Kicsinyhitűek, ne féljetek. Bízzátok magatokat Händelre, Monteverdire, Vivaldira, Lully-re, Purcell-re, Rameau-ra és a többi zsenire és ne a saját kis nyomorult, közhelyes egótokra, és - nem utolsósorban - bízzátok magatokat a közönségre, aki nem rátok kiváncsi, hanem Händelre. Mert ez a Händel opera megáll a saját lábán, nem kell ennek mankó vagy járókeret.
Bizonyságul álljon itt egy másik felvétel is, a MET 2020-as előadása, amely magán viseli korunk minden mocskát-taknyát, vásári ripacskodásra züllesztve Händel és Grimani finom, intellektuális humorát, alkoholba-drogba fullasztva ezt a légies, felhőkben járó, madárcsicsergős alkotást.
Nagyon sajnálom, hogy a MET is elmegy az olcsó közönségszórakoztatás irányába, és azt hiszik, hogy elég egy DiDonato, és akkor már minden megy magától. DiDonato persze, mint mindig, remek, de nem tudja a hátán elvinni az egész előaadást, különösen úgy, hogy a szereplőgárdában van néhány minősíthetetlenül alacsony színvonalú énekes. Kénytelen vagyok állításomat néhány példával illusztrálni. Hallgassatok először egy áriát a két Agrippina csodálatos előadásában. Itt nincs mese, mindkét énekes nagyszerű. De ez egy sokszereplős opera, és itt nincsenek melllékszereplők, Poppea, Claudio, Ottone, Pallante, Narciso, közülük ha csak egy rossz van, akkor az tönkreveri az egész előadást. Nézzük meg tehát, hogyan énekel a két Nerone. Itt már kitér a mérleg nyelve, mert jól énekel Kate Lindsey a MET felvételen, de hol van az ő előadása Bruno de Sá alakításától? És most kezdődnek az igazi problémák, Claudióval, és a MET előadásban Poppeát megszemélyesítő, és egészen minősíthetetlen Brenda Rae-vel. Hallgassátok csak a két Claudiót és a két Poppeát.
(Megjegyzem, nagyon nehezen találtam olyan áriát, amelyet - ha más szöveggel is -, de mindkét Poppea énekel, mivel Brenda Rae kihagyja Poppea kulcs-áriáit, illetve helyettük egészen más, technikailag kevésbé igényes áriákat énekel. Persze ez nem idegen a barokk operáktól, az áriák abban az időben sokkal képlékenyebbek voltak, és maguk a szerzők is gyakran cserélgették őket, két előadás talán nem is volt sohasem egyforma, Ráadásul akkor még ismeretlen volt a plágium fogalma, minden operában feltünedeztek más szerzők dallamfoszlányai, vagy akár komplett áriái is. Szóval az nem baj, hogy a két felvétel zenei anyagában is jelentősen eltér egymástól, de az árulkodó jel, hogy a MEt felvétel sokkal igénytelenebb áriákat tartalmaz, különösen Poppea esetében.)
Végére hagytam Ottone figuráját, az opera egyetlen igazán pozitív szereplőjét. Ottone karaktere rendkívül összetett, az érzelmek teljes skáláját bemutatni tudó, lírai szépségű és drámai erejű hangot igényel. A MET előadásában Iestyn Daviesre, egy kontratenorra osztották ezt a szerepet, és ez egyáltalán nem volt szerencsés választás. Igaz, hogy Daevis egy nagyon képzett, remek technikával bíró barokk énekes, de hangja egysíkú, olyan árnyalt és sokrétű éneklésre képtelen, mint amit ez a szerep megkíván. Sokkal jobb választás, ha női kontraalt énekli a szerepet, és Kristina Hammarström tökéletes választás volt, a felvétel csúcspontja az ő szívbemarkoló áriája. Hallgassátok meg a két Ottone-t és ne csak az áriájukat, hanem az azt megelőző szakaszt is, ahol képet kaphattok az összes énekesről.
Én most ezt a két felvételt hoztam nektek. Két végletet. Innen lehet letölteni 3 hétig a két előadás teljes felvételét, magyar felirattal. Mindenkinek örömteli, szép élményt kívánok.
799 lujza 2023-03-17 00:37:48 [Válasz erre: 798 takatsa 2023-03-16 11:28:29]
Persze, hogy jó, sőt kiváló minőségű stúdiófelvétel, ugyanakkor mégis ott, abban a különleges hangversenyteremben készült, erről egy csomó fotó és videó is van.
Persze, hogy jó, sőt kiváló minőségű stúdiófelvétel, ugyanakkor mégis ott, abban a különleges hangversenyteremben készült, erről egy csomó fotó és videó is van.
798 takatsa 2023-03-16 11:28:29 [Válasz erre: 797 lujza 2023-03-15 04:59:27]
Ez a "felkerült" felvétel egy jó minőségű "stúdiófelvétel". Legalábbis a felvételt kiadó Warner classics annak tartja. :)
Ez a "felkerült" felvétel egy jó minőségű "stúdiófelvétel". Legalábbis a felvételt kiadó Warner classics annak tartja. :)
797 lujza 2023-03-15 04:59:27 [Válasz erre: 792 takatsa 2023-03-14 10:16:59]
Talán Pappano még elő fogja adni Londonban, bár már nem sokáig lesz ott. És maga ez a felvétel tulajdonképpen nem stúdióban, hanem a későbbi koncertszerű előadás helyszínén, a Parco della Musica színpadán és nézőterén készült.
Talán Pappano még elő fogja adni Londonban, bár már nem sokáig lesz ott. És maga ez a felvétel tulajdonképpen nem stúdióban, hanem a későbbi koncertszerű előadás helyszínén, a Parco della Musica színpadán és nézőterén készült.
796 lujza 2023-03-15 04:56:02 [Válasz erre: 793 Héterő 2023-03-14 17:23:55]
Bizony hallatszik a különbség még egy vacak laptopon is. Ez egy remek felvétel!
Bizony hallatszik a különbség még egy vacak laptopon is. Ez egy remek felvétel!
795 lujza 2023-03-15 04:06:52 [Válasz erre: 789 takatsa 2023-03-14 07:55:38]
Kedves Takatsa, köszönöm ezt a szép kritikát! Végül is azt írja, hogy a jelenlegi helyzetben nem várható, hogy az orosz nép szupremációját, stb. domborítsa ki az előadás. Talán ez érthető, még ha politikai célnak nevezed is. Már jóval előbb tervbe vették a mű bemutatását, ha végül lemondták volna, az okot jelentett volna pontosan olyan fanyalgásra, mint amilyen mondjuk Netrebko egyes helyekről történt kitiltása miatt volt. Amúgy azokat a dicsőítő részeket szegény Prokofjev valószínűleg pont politikai nyomásra írta, bár nagyon hatásosak lettek.
És látod, a kritikusnak nagyon is tetszett ez az előadás, ő nem fanyalgott, és nem érezte közepesnek egyáltalán. Én csak Kulchynskával kapcsolatban osztom a véleményedet, ő valóban nem volt az a naiv kislány, és nem volt olyan kiváló, mint Brassói-Jörös Andrea volt nálunk.
794 takatsa 2023-03-14 17:36:13 [Válasz erre: 793 Héterő 2023-03-14 17:23:55]
Nem véletlenül 2.4 GB. Persze kell hozzá egy normális hangkártya és fejhallgató is. Izgalmas felvétel. Örülök, hogy tetszik.
Nem véletlenül 2.4 GB. Persze kell hozzá egy normális hangkártya és fejhallgató is. Izgalmas felvétel. Örülök, hogy tetszik.
793 Héterő 2023-03-14 17:23:55
A Turandot "CD anyaga...", írják takatsa-fanok.
Néha a pazar képi élményt nyújtó streamelésnél szinte sajog az ember lelke, milyen gyalázatos a hang minősége. Most idekerült egy felvétel, ami a CD-minőség (44,1 kHz /16 bit) helyett 96 kHz / 24 bit jellemzőkkel bír, és már az első pár taktus után is ordít: emberek, füleljetek, ez igen!
Jóindulattal azt hihetnénk, hogy a hallgatói berendezés tökéletlensége miatt nem írt eddig senki a dinamika-gazdagságról, torzításmentességről, stb.
Vagy a vájt fül nem is annyira vájt?
A Turandot "CD anyaga...", írják takatsa-fanok.
Néha a pazar képi élményt nyújtó streamelésnél szinte sajog az ember lelke, milyen gyalázatos a hang minősége. Most idekerült egy felvétel, ami a CD-minőség (44,1 kHz /16 bit) helyett 96 kHz / 24 bit jellemzőkkel bír, és már az első pár taktus után is ordít: emberek, füleljetek, ez igen!
Jóindulattal azt hihetnénk, hogy a hallgatói berendezés tökéletlensége miatt nem írt eddig senki a dinamika-gazdagságról, torzításmentességről, stb.
Vagy a vájt fül nem is annyira vájt?
792 takatsa 2023-03-14 10:16:59 [Válasz erre: 791 Klára 2023-03-14 08:40:40]
Szívesen. Én Pappanót nagyon szeretem, olasz operák tekintetében talán ő most a legjobb karmester. Köszönet Heiner Lajosnak, hogy felhívta erre a felvételre a figyelmet. Sajnos - úgy tudom - ez stúdió felvétel, amely után bár történt egy közönség előtti, koncertszerű előadás is, videófelvétel nem lesz belőle. De talán majd előadják egyszer "rendes" operaként is.
Szívesen. Én Pappanót nagyon szeretem, olasz operák tekintetében talán ő most a legjobb karmester. Köszönet Heiner Lajosnak, hogy felhívta erre a felvételre a figyelmet. Sajnos - úgy tudom - ez stúdió felvétel, amely után bár történt egy közönség előtti, koncertszerű előadás is, videófelvétel nem lesz belőle. De talán majd előadják egyszer "rendes" operaként is.
791 Klára 2023-03-14 08:40:40 [Válasz erre: 789 takatsa 2023-03-14 07:55:38]
Először is külön köszönet a Turandot CD anyagnak feltöltéséért, yt-, vannak részletek, de azokat agyanként kell levarázsolni, ezt pedig csipkés tálcán kaptuk meg:) Érdekes lesz meghallgatni ezt, a nem rövidített változatot szintén Franco Alfano tollából. Sosem tartottam tulságosan meggyőzőnek, hogy Turandot egyetlen csók hatására kibújik a jégből, és beleszeret Kalafba!
A Háború és béke feltöltését is köszönöm, ezt elkezdtem nézni az arte csatornán, de magyar szöveggel sokkal jobb lesz! Addig nem tudok mit mondani róla, de annak is eljön az ideje!
790 Momo 2023-03-14 08:31:42 [Válasz erre: 789 takatsa 2023-03-14 07:55:38]
Hát... ami a politikai okot illeti: Maradjunk annyiban, hogy az biztos, hogy ők ezt mondták a sajtónak. Pontosan abból gondolom, hogy nem készültek fel rendesen, hogy nem csak húztak vadul a darabból, de gyengébb lett a minőség is. A Háború és béke hatalmas anyag. Nem elég hozzá, annyi idő, mint nulláról betanulni egy Nabucco-t, Aidát, vagy Turandotot.
(Alapvetően mindenféle váratlan, szokatlan formaingadozásnak külső oka van. Legyen az egy énekes, vagy egy egész társulat.)
De nem akarom innen eldönteni a kérdést, csak számolnék ezzel a lehetőséggel.
Hát... ami a politikai okot illeti: Maradjunk annyiban, hogy az biztos, hogy ők ezt mondták a sajtónak. Pontosan abból gondolom, hogy nem készültek fel rendesen, hogy nem csak húztak vadul a darabból, de gyengébb lett a minőség is. A Háború és béke hatalmas anyag. Nem elég hozzá, annyi idő, mint nulláról betanulni egy Nabucco-t, Aidát, vagy Turandotot.
(Alapvetően mindenféle váratlan, szokatlan formaingadozásnak külső oka van. Legyen az egy énekes, vagy egy egész társulat.)
De nem akarom innen eldönteni a kérdést, csak számolnék ezzel a lehetőséggel.
789 takatsa 2023-03-14 07:55:38 [Válasz erre: 788 Momo 2023-03-14 03:25:27]
Kedves Momo és Lujza. Az előadással foglalkozó összes "kritika" (pl. ez.) egyértelműen leírja, hogy a húzások tudatosak voltak, mind a Kutuzov-féle jelenet, mind a szinte összes kórus elhagyása a második felvonásban, politikai céllal történt. Persze a kórusnak azért maradt szerepe, a tapsrendben ukrán zászlót lobogtattak. A kritikusok elragadtatással írtak erről és az összes énekes, zenekar, énekkar munkájáról. Ugyanakkor, ha zeneileg összehasonlítjuk ezt a produkciót a régebbi zenei felvételekkel, akkor megállapítható, hogy ez az előadás igencsak közepesre sikeredett és nem éri el a Bajor Operaház produkcióinak átlagos minőségét. Számomra Kulchynska nagy csalódás volt, teljesen hiányzott belőle az az eredendő báj, tisztaság és naivitás, amely Natasa hiteles megformálásához szükséges. Valószínűleg a személyisége sem ideális erre a szerepre, és hiányzott belőle az átélésnek és az alázatnak az a foka, amely az énekest a szerepével egybeolvasztja. Érdekes összehasonlítani az ő szerepformálását Elena Pokrináéval. Vagy akár a mi Brassói-Jőrös Andreánkkal. :) Úgy gondolom, hogy a Budapesti Operaházban egy tisztességesebb és politikamentesebb előadást láttunk, amely zeneileg is bátran összevethető a Bajor Operaház produkciójával.
Kedves Momo és Lujza. Az előadással foglalkozó összes "kritika" (pl. ez.) egyértelműen leírja, hogy a húzások tudatosak voltak, mind a Kutuzov-féle jelenet, mind a szinte összes kórus elhagyása a második felvonásban, politikai céllal történt. Persze a kórusnak azért maradt szerepe, a tapsrendben ukrán zászlót lobogtattak. A kritikusok elragadtatással írtak erről és az összes énekes, zenekar, énekkar munkájáról. Ugyanakkor, ha zeneileg összehasonlítjuk ezt a produkciót a régebbi zenei felvételekkel, akkor megállapítható, hogy ez az előadás igencsak közepesre sikeredett és nem éri el a Bajor Operaház produkcióinak átlagos minőségét. Számomra Kulchynska nagy csalódás volt, teljesen hiányzott belőle az az eredendő báj, tisztaság és naivitás, amely Natasa hiteles megformálásához szükséges. Valószínűleg a személyisége sem ideális erre a szerepre, és hiányzott belőle az átélésnek és az alázatnak az a foka, amely az énekest a szerepével egybeolvasztja. Érdekes összehasonlítani az ő szerepformálását Elena Pokrináéval. Vagy akár a mi Brassói-Jőrös Andreánkkal. :) Úgy gondolom, hogy a Budapesti Operaházban egy tisztességesebb és politikamentesebb előadást láttunk, amely zeneileg is bátran összevethető a Bajor Operaház produkciójával.
788 Momo 2023-03-14 03:25:27 [Válasz erre: 786 takatsa 2023-03-13 15:23:17]
A sok húzás –
különösen az énekkari részeké – nem feltétlenül művészi vagy koncepcióbeli
szempontok miatt van. Simán megeshet, hogy nincs idő mindent megtanulni, vagy a
rendező nem tud / nem szeretne mit kezdeni a jelenetek tömegével, amit a szerző
beleírt a darabba. Esetleg sok az anyag, és kevés a rendpróba a premierre. Ilyenkor gondolnak egy merészet, és a karmesterrel közösen elkezdik kihúzogatni,
amit elhagyhatónak vélnek.
Nem biztos, hogy itt erről van szó, de nem egyszer láttam már ilyet.
Máig él bennem a mondat: Ide nem tudok nektek mit rendezni, majd nem jöttök be,
és eljátssza a zenekar.
;-)
787 lujza 2023-03-14 01:24:57 [Válasz erre: 786 takatsa 2023-03-13 15:23:17]
Először is duplán hálás vagyok Neked, nemcsak ezért az operáért, hanem a Turandot CD-ért is!
Münchenben az opera szünetében van egy félórás beszélgetés a darab rendezőjével és karmesterével. Egymástól függetlenül mindketten elmondták, hogy amikor ennek az operának a bemutatóját már hosszabb ideje megtervezték, de amikor az oroszok megtámadták Ukrajnát, mindketten vissza akarták adni ezt a munkát, és csak hosszabb gondolkodás után vállalták el mégis. Azt nem tudnám megmondani, hogy békében más lett volna-e a rendezés, de hogy ez a háború, és nyilván a már azt megelőző menekültválság is nyomot hagyott a mostani rendezésen, az biztos. De sajnos a mi saját itthoni előadásunk megrendezése, a szép díszletek ellenére se tűnt nekem jobbnak. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy idáig jutott az emberiség. A csodálatos technikai fejlődés és gazdagodás ellenére se lett jobb a világ, sőt, az emberiség folyamatosan rombolja maga körül és alatt mindazt az értéket, amit előzőleg ők vagy mások nagy munkával létrehoztak, és ez a kiábrándító kép némileg a mi vagy az unokáink jövője is lehet sajnos.
Igazad van, Kutuzov monológja nekem is hiányzott, speciel az nagyon tetszett itthon, Fried Péter előadásában. De ebből a műből általában húzni szoktak, itt is jelezték, hogy szemelvényeket fogunk látni a műből. Az a pompás oszlopcsarnok egy az egyben a moszkvai parlament, a duma egyik termének másolata, abban a teremben szokták a nagy társadalmi eseményeket, bálokat rendezni. Azt mi is tanultuk, hogy az orosz "mir" szó nemcsak békét, de világot is jelent. Ugyanezt Jurovszkij társadalomnak fordítja, szerinte már Tolsztoj is ebben az értelemben használta a szót. És ők sajnos egy társadalmat ábrázolnak itt, igazad van, meglehetősen kiábrándító módon.
Tulajdonképpen már kezdjük megszokni, hogy az énekelt szöveg és a színpadon lejátszódó cselekmény nincs mindig összhangban, erre már elég sok példa hozható. Bár én nagyon hálás vagyok Neked a magyar fordításokért, és nagy hasznukat is veszem, de bizony eddig elég sok operát láttam vagy hallottam úgy, hogy csak nagyjából ismertem a cselekményt, de a szöveget nem értettem (néha még a magyart se), ezért zavart engem kevésbé ez a diszkrepancia, amit említesz. A zene pedig így is a csodálatos Prokofjev zene volt, méghozzá minőségi kivitelben.
786 takatsa 2023-03-13 15:23:17
Nem terveztem, de röviden visszatérek Prokofjevre, mivel úgy látom, hogy néhány fórumtársamat érdekelte a Háború és béke müncheni bemutatója. A kedvükért most letölthető három hétig a teljes előadás, magyar felirattal. Első rész. Második rész.
Ha az Operaház előadásáról az volt a véleményem, hogy a jelenlegi politikai helyzetben jobb lett volna, ha nem mutatják be a művet, akkor ez hatványozottan érvényes a müncheni bemutatóra.
Szegény Prokofjev, ezt az operát gondolta élete fő művének, de aztán közbejött a politika, és a szorgos aparatcsikok közreműködésével, hosszas vajúdás után, a megálmodott remekmű szörnyszülöttként jött a világra, magán viselve a sztálinizmus kegyetlen és torz bélyegét, bizonyítva a közismert tényt: a művészetet meggyilkolja a politika. Pedig kár érte, mert ez a mű, még félholtan is csodálatos és megindító szépségű részeket tartalmaz, amelyek nem hagyják azt, hogy ez az opera örökre eltűnjön a süllyesztőben, hanem időről-időre új előadásra inspirálnak. De mit lehet kezdeni egy ilyen művel, láthatóvá lehet-e tenni azt a csodálatos belső ragyogást, amely áttűnik és felcsillan a durva sztálinista kéreg alatt? Az elmúlt 70 évben sok próbálkozás történt erre, kevés sikerrel. A mű nem adta meg magát, a csonkítások, átírások nem hozták meg a várt eredményt , az opera nem vált könnyebben emészthetővé. Úgy tűnik, a teljes mű megszólaltatása a legjobb megoldás és a hallgatóra kell bízni azt, hogy megküzdjön ezzel a szépségesen-szörnyű darabbal. Az 1991-es Kirov Opera előadása erre az eklatáns példa, úgy gondolom, azóta sem született jobb video-felvétel.
Itt áll tehát félhalottan ez a szerencsétlen Prokofjev remekmű, bizonyítva azt, hogy a politika és az aktualizálás minden művészetet tönkretesz. És most... most megkapta a kegyelemdöfést: újra közbeszól az aktuálpolitika, az ukrán háború, az orosz agresszor, be kell mutatni ezt a művet a világnak, mert ez a mű a bizonyítéka annak, hogy mit tesz az emberrel, az országgal, a néppel az agresszió, az az agresszió, amely az oroszok eredendő sajátossága, nincs béke, nincs háború, nincs szerelem, nincs gyűlölet, nincs öröm és bánat, hanem csak ez van: az emberi lélek éjszakája, a sötét, mindenen áthatoló és mindent elnyelő rettenet. Ebben az opera-verzióban már nincsenek jelenetek, nincsen történet. Egy valamikori palotában berendezett menekültszálló van, tele menekülttel, gönceikkel a vaságyon hevernek, vagy téblábolnak, ki-be járnak, viháncolnak, üvöltenek énekelnek. De hol van Tolsztoj, hol van Prokofjev?
A vaságyon aztán felül egy fickó, és ilyesmiket énekel: Ma, ahogy az erdőn át lovagoltam, / virágzott és zöldellt minden. / Új leveleket hozott a nyír és az éger. / De az erdei ösvény szélén, / egy hatalmas tölgyfa állott, /kicsavarodott, göcsörtös ágakkal, / kérgén sebekkel borítottan. / Zsenge nyírfák között dacos óriásként állva, /mintha e szavakat formázná a szája... Kisvártatva egy lány ül fel és ő pedig ezt énekli: Ilyen éjszaka talán sohasem volt. / Minden csendes és minden nyugodt. / És a sötét fák alatt, / a nedves fű ezüstként ragyog......./ A halász hálóit behúzva / kis csónakját a fák közé, / a parthoz kormányozza.
Igen, még itt van valahol Tolsztoj és Prokofjev, valami homályos emlékfoszlányként, lehet, hogy már csak a te agyadban, talán csak látomás-hallucináció, de te ne hallgass ezekre a halk, gyanús hangokra, kapcsold ki, fogd be a füledet, a valóságra koncentrálj, amit most mutatunk meg neked, a hajléktalanszállóra és a milliónyi menekültre, akit az agresszor idekergetett. Mert a lényeg ez, a többi csak csali, mint légyfogón a ragadós máz, hogy ide gyere, és hogy lásd, hogy értsd, és hogy befogadd azt, amit most mondunk. Mi kiválogattuk neked a legmegfelelőbb szereplőket. Jól tudnak oroszul, többségük anyanyelvi szinten, de nem oroszok, hanem örmények, ukránok, moldávok, grúzok, azerbajdzsánok, és ha akad is közöttük egy-két orosz, az jóorosz. Nézd meg például Natasát. Ő már nem az az orosz klisé, amit te megszoktál, az a bájosan naív, hol végtelenül szerelmes, hol végzetesen kétségbeesett leányka, hanem valami egészen más, mert ő már nem dédelgetett és leányregényekkel táplált kamaszlány, hanem a kemény, valóvilágban edzett menekült nő, hallgasd csak a kis ariosoját és hasonlítsd össze a múlt énekeseivel, és azonnal láthatod, hogy mennyit változott a világ 30 év alatt. Vagy itt van ez a másik menekült, a moldáv Andrej. Nehogy azt hidd, hogy ő egy orosz herceg, akit a franciák a háborúban megsebesítettek és seblázban haldoklik, ó dehogy. Ő öngyilkos lett, mert nem tudta megváltoztatni a rendszert, szíven lőtte magát egy pisztollyal, aztán még dalol 15 percet, mászkál-rohangál ide-oda a vaságyak között, nehéz megnyugtatni. Hallgasd csak. És tedd mellé a másik felvételeket (kb 5. perctől).
A második részből amúgy, szinte az összes kórus kimarad. És kimarad egy nagyon fontos jelenet, Kutuzov őrlődése Moszkva anyácska feladásáról. Kutuzové, akit a környezetében sokan pipogya, szenilis vénembernek tartanak, akinek fel kell áldoznia Szent Moszkvát, minden orosz féltett kincsét, mert a haza csak így menthető meg. Ez a második rész talán legszebb és mélyen emberi jelenete, nem csoda, hogy ki kellett hagyni, mert nem illett az alap-koncepcióba. Helyébe viszont kapunk kárpótlást, az opera végén Kutuzov-Sztálint felravatalozzák, és a zárókórus helyett egy rezesbanda búcsúztatja.
Jó szórakozást, tartalmas időtöltést kívánok a Háború és béke müncheni változatához. És e kis kitérő után, visszatérve eredeti célkitűzésemhez, hamarosan újra jelentkezem egy számomra valóban kedves opera-felvétellel.
785 Klára 2023-03-11 12:29:10 [Válasz erre: 784 takatsa 2023-03-10 22:23:11]
Nemrég egy kedves Fórumtárs felbátorított, azóta ismét merészelek ide írogatni. :)
Nemrég egy kedves Fórumtárs felbátorított, azóta ismét merészelek ide írogatni. :)
784 takatsa 2023-03-10 22:23:11 [Válasz erre: 783 Klára 2023-03-10 17:23:17]
Örülök, hogy tetszett, nekem is nagy élmény volt, minden percét élveztem. Néhány nap múlva még visszatérek Prokofjevre, a müncheni Háború és béke kapcsán, azután új vizekre evezek. Hiszen annyi, de annyi csodálatos opera van, nem lehet betelni velük. :)
Örülök, hogy tetszett, nekem is nagy élmény volt, minden percét élveztem. Néhány nap múlva még visszatérek Prokofjevre, a müncheni Háború és béke kapcsán, azután új vizekre evezek. Hiszen annyi, de annyi csodálatos opera van, nem lehet betelni velük. :)
783 Klára 2023-03-10 17:23:17 [Válasz erre: 776 takatsa 2023-02-17 22:42:40]
Előbb-utóbb minden sorra kerül, csak idő és egészség kell hozzá. Meg persze, türelem - ami most nem rózsát terem, hanem véleményt ehhez a Prokofjev - gyöngyszemhez! Mert valóban az! Remek zene, a cselekmény alapján akár Rossini, vagy Mozart opera is lehetne! Házsártos apa, nemszeretem vőlegényjelölt, ruhacsere, lányszöktetés, ráadásul egy talpraesett vérbő duena, szóval minden benne van, ami egy igazi vígoperához kell! Csakhogy se Mozart, se Rossini, se..
"Csak" egy Prokofjev. A csak nem véletlenül idézőjelben, ugyanis ha csak egy részletet hallok ebből a remekműből, sok mindenkire gondoltam volna, rá a legkevésbé. Fel nem tételeztem volna. Olcsó poén, de Verdiből se nézte volna ki senki a Falstaffot, egészen addig, míg meg nem komponálta. Annak csodájára járt a világ, és a nagy házak lelkesen tűzik műsorra. Ennek a Prokojev-műnek ez nem, vagy csak késve adatott meg, és nem azért, mert rossz zene! A zene nagyon jó,ráadásul ennek a Mariinsky előadásnak remek a rendezése, és remek énekesek lépnek fel benne. Nem csak a fiatal, éppen csak kibontakozásnak induló Netrebko. de a többiek is. Szép áriák remek kettősök, Senor Mendoza és a duena jelenete láttán nem egy prózai színház igazgatója és rendezője kocsit-lovat küldene értük! Szóval, megérte megnézni, meghallgatni. Kedves Takátsa, ismételt köszönet érte! Kérlek, búvárkodj még egy kicsit itt-ott, ahol szoktál.
782 Nagy Katalin 2023-03-02 18:24:28 [Válasz erre: 781 Héterő 2023-02-26 19:49:24]
Más körülmények között értékelném finom iróniáját az ukrán nemzeti érzés nyilvánvaló túlzásaival szemben. Most mosoly helyett inkább az a kedves ukrán ismerősöm jár a fejemben, aki a háború kitörése után azonnal itthagyta a békés bresciai életét, újdonsült feleségét és volt katonaként jelentkezett Kijevben. Nem érte meg a 39. születésnapját. Lehet, hogy az Ön által felsorolt írók felkészülnek, én csak azt tudom, hogy Ruszlána barátnőm nem volt felkészülve az özvegységre.
Más körülmények között értékelném finom iróniáját az ukrán nemzeti érzés nyilvánvaló túlzásaival szemben. Most mosoly helyett inkább az a kedves ukrán ismerősöm jár a fejemben, aki a háború kitörése után azonnal itthagyta a békés bresciai életét, újdonsült feleségét és volt katonaként jelentkezett Kijevben. Nem érte meg a 39. születésnapját. Lehet, hogy az Ön által felsorolt írók felkészülnek, én csak azt tudom, hogy Ruszlána barátnőm nem volt felkészülve az özvegységre.
781 Héterő 2023-02-26 19:49:24 [Válasz erre: 779 Nagy Katalin 2023-02-20 12:32:48]
A kérdéses kiejtés leginkább a magyar [ lj ]-re emlékeztet, ha orosz anyanyelvűeket hallgatunk.
De vajon aktuális-e még az orosz kiejtést elemezni Mykola Hohol esetében, ahogyan a kijevi Franko Színház emlegeti az Ukrajnában (?) született, álnéven ismeretségre szert tett, nagy ukrán (?) írót?
Nyikoláj Vaszíljevics Janóvszkij néven élt 12 éves koráig. Harmadik gyermekként született 18 éves orosz anyától és részben kozák atyától. Atyai nagyapja, Afanászij Gyemjánovics a lengyelségét emlegeti hivatalos iratban.
Ez az író egyetlen sort sem írt soha kisorosz nyelven (He never published a line in Ukrainian, írják róla).
A Tarasz Bulba /romantizált történelmi novella, A revizor /vígjáték, A köpönyeg /elbeszélés és a Holt lelkek /regény alkotója kezdi elveszíteni oroszos jellegét.
Felkészül:
Karamzin, Púskin, Lermontov, Goncsarov, Gribojedov, Turgenyev, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Csehov.
A kérdéses kiejtés leginkább a magyar [ lj ]-re emlékeztet, ha orosz anyanyelvűeket hallgatunk.
De vajon aktuális-e még az orosz kiejtést elemezni Mykola Hohol esetében, ahogyan a kijevi Franko Színház emlegeti az Ukrajnában (?) született, álnéven ismeretségre szert tett, nagy ukrán (?) írót?
Nyikoláj Vaszíljevics Janóvszkij néven élt 12 éves koráig. Harmadik gyermekként született 18 éves orosz anyától és részben kozák atyától. Atyai nagyapja, Afanászij Gyemjánovics a lengyelségét emlegeti hivatalos iratban.
Ez az író egyetlen sort sem írt soha kisorosz nyelven (He never published a line in Ukrainian, írják róla).
A Tarasz Bulba /romantizált történelmi novella, A revizor /vígjáték, A köpönyeg /elbeszélés és a Holt lelkek /regény alkotója kezdi elveszíteni oroszos jellegét.
Felkészül:
Karamzin, Púskin, Lermontov, Goncsarov, Gribojedov, Turgenyev, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Csehov.
780 Edmond Dantes 2023-02-21 07:03:40 [Válasz erre: 779 Nagy Katalin 2023-02-20 12:32:48]
Apró javítás: Gogol(j) családnevének végén nem ún. "keményítő" jel, hanem "lágyító" jel áll, kiejtésekor inkább egy puha "l" ("el") hallatszik semmint "j". Nagyapáink, dédapáink ráadásul még "Gogoly" átírásban olvashatták a nevét.
Apró javítás: Gogol(j) családnevének végén nem ún. "keményítő" jel, hanem "lágyító" jel áll, kiejtésekor inkább egy puha "l" ("el") hallatszik semmint "j". Nagyapáink, dédapáink ráadásul még "Gogoly" átírásban olvashatták a nevét.
779 Nagy Katalin 2023-02-20 12:32:48 [Válasz erre: 778 takatsa 2023-02-20 09:10:39]
Azt hiszem héterő tudja jól megválaszolni ezt a Gogol-Gogoj kérdést. Én csak annyira emlékszem, hogy a lágyság-keménység az orosz kiejtés rákfenéje és pont a "l" hangnál tapasztaltam az egyik számomra meghaladhatatlan akadályt. A lágy "l"-t egyszerűen egy magyar l-lel megoldottnak találtam, de a kemény "l" sajnos nem létezik a magyar hangzókészletben és a reprodukálására tett próbálkozásaim udvarias, szelíd mosolyt csaltak az orosz anyanyelvűek ajkára. Körülbelül úgy, mint amikor az olasz ajkúak "gy" kiejtésére tett kísérleteket dicsérem meg (nyomokban vagy még úgy sem hasonlít, de azért értékelni kell a jó szándékot és biztatni, hogy megy ez már). Összefoglalóan: azt hiszem az igazság az l és a j között van, sem egyik, sem másik, hanem egy olyan hang, amit a magyar betűkészlet nem jelöl.
Azt hiszem héterő tudja jól megválaszolni ezt a Gogol-Gogoj kérdést. Én csak annyira emlékszem, hogy a lágyság-keménység az orosz kiejtés rákfenéje és pont a "l" hangnál tapasztaltam az egyik számomra meghaladhatatlan akadályt. A lágy "l"-t egyszerűen egy magyar l-lel megoldottnak találtam, de a kemény "l" sajnos nem létezik a magyar hangzókészletben és a reprodukálására tett próbálkozásaim udvarias, szelíd mosolyt csaltak az orosz anyanyelvűek ajkára. Körülbelül úgy, mint amikor az olasz ajkúak "gy" kiejtésére tett kísérleteket dicsérem meg (nyomokban vagy még úgy sem hasonlít, de azért értékelni kell a jó szándékot és biztatni, hogy megy ez már). Összefoglalóan: azt hiszem az igazság az l és a j között van, sem egyik, sem másik, hanem egy olyan hang, amit a magyar betűkészlet nem jelöl.
778 takatsa 2023-02-20 09:10:39 [Válasz erre: 777 gezakadocsa 2023-02-19 23:13:46]
Kedves Gezakadocsa, örülök, hogy tetszett az Orr, jó kis opera ez, Sosztakovics első szárnypróbálgatása, ami ki is verte a biztosítékot az illetékes elvtársak fejében. "Már csak egy dobásod van" - feddték meg, és be is tartották a szavukat, mert a Kisvárosi Lady Macbeth után Sosztakovics több operát nem írhatott. Van néhány nagy tragédiája a zenetörténetnek (pl.zeneszerzők korai halála), de ennél tragikusabb, értelmetlenebb és gonoszabb talán nincsen, ki tudja, hány brilliáns műtől fosztottak meg minket a kommunista cenzorok. Igen, én is jobban szeretem Sosztakovicsot, gyorsan elő is bányásztam neked (és mindnyájatoknak) a Lady Macbethet, innen tölthetitek le a 2006-os amszterdami előadást, Westbroek élete legnagyobb alakításával. A magyar feliratot 2012-ben készítettem, most én is megdöbbentem azon, hogy már akkoriban is ilyesmire vetemedtem. :)
Kedves Gezakadocsa, örülök, hogy tetszett az Orr, jó kis opera ez, Sosztakovics első szárnypróbálgatása, ami ki is verte a biztosítékot az illetékes elvtársak fejében. "Már csak egy dobásod van" - feddték meg, és be is tartották a szavukat, mert a Kisvárosi Lady Macbeth után Sosztakovics több operát nem írhatott. Van néhány nagy tragédiája a zenetörténetnek (pl.zeneszerzők korai halála), de ennél tragikusabb, értelmetlenebb és gonoszabb talán nincsen, ki tudja, hány brilliáns műtől fosztottak meg minket a kommunista cenzorok. Igen, én is jobban szeretem Sosztakovicsot, gyorsan elő is bányásztam neked (és mindnyájatoknak) a Lady Macbethet, innen tölthetitek le a 2006-os amszterdami előadást, Westbroek élete legnagyobb alakításával. A magyar feliratot 2012-ben készítettem, most én is megdöbbentem azon, hogy már akkoriban is ilyesmire vetemedtem. :)
Megakadt a szemem Gogolyon. Mi Gogol-nak tanultuk, bár a gimiben az "eredeti" orosz tanárnénim mindig "Gogoj"-ként emlegette, tőle tanultam azt is, hogy ki volt Lényin, sajnos oroszból másra már nemigen emlékszem. De most utánanéztem, és a régi kiadásokban tényleg Gogoly az író neve, sőt, a kozák és lengyel ősöktől származó apukája neve Vaszil Panaszovics Hohol-Janovszkij volt (bár a Panaszovics arra utalhat, hogy némi magyar vér is folyhatott az ereiben :)). Mindenesetre Hohol-Gogoly-Gogol írónk a Janovszkij-t felnőttkorában már nem használta a nevében. Érdekes lenne megtudni, hogy hazánkban Gogoly hogyan és miét változott Gogol-ra, lehet, hogy ez az angol nyelvterületen használt név-írás hatása?
777 gezakadocsa 2023-02-19 23:13:46 [Válasz erre: 774 Klára 2023-02-16 15:44:55]
Kedves Klára és Mindenki!
Kedves Klára és Mindenki!
Én is örülök Klára bejegyzésének, természetesen nem annak, hogy volt, amikor megbánta lelkesedését és aktivitását.
Nos, azóta én -ismét takatsa-nak köszönhetően- Sosztakovics Az orr c. operáját is megnéztem, magyar fölirattal; orosz nyelvű előadás a Metből, 2013-ból, s az is nagyon tetszett. Nálam nem az operák állnak első helyen, de Sosztakovics zenéjét Prokofjevénél is jobban szeretem (egyiküket sem politikai magatartásuk miatt!), s három operája -köztük ez is- lemezen is megvan, de ehhöz semmilyen nyelvű librettó nincs benne, s azt utol sem tudtam érni. Ezért is örültem ennek a lehetőségnek, s mellé egy kiváló rendezésű, igen ötletes és színvonalas produkciót élvezhettem. (Mellesleg ez a mű teljesen szinkronban van Gogoly -kétségtelenül nem hosszú- novellájával, s ugyanez elmondható a szóban forgó fölvételről is, jóllehet van benne pár utalás az azóta történtekre is - de ez teljesen stimmel, hiszen Gogoly mondanivalója is koron és társadalmi berendezkedésen túlmutató.)
776 takatsa 2023-02-17 22:42:40
Bár Prokofjev a XX. század egyik legjelentősebb opera-szerzője, műveit méltatlanúl ritkán játsszák. Éppen ezért tartottam fontosnak ezen a fórumon bemutatni Prokofjev operáit magyar feliratos videókkal, és egy év leforgása alatt, ma érkeztem ennek a kis sorozatnak a végére, a Tüzes angyal, a Szemjon Kotko, a Három narancs, a Háború és béke és a Játékos után már csak egy opera maradt, az "Eljegyzés a kolostorban". A mű közvetlen előzménye az, hogy a közel 50 éves szerző szerelmes lett egy fiatal költőnőbe, Mira Mendelsonba. Ez a szerelem hallatlan energiát szabadított fel Prokofjevben, belekezdett a Háború és béke komponálásába, amelyet élete fő művének gondolt, és úgy mellékesen, 1940-ben írt egy vígoperát. Ehhez a témát is Mira Mendelson adta, ő hívta fel Prokofjev figyelmét Richard Brinsley Sheridan színművére, a Duennára, amelyből Thomas Linley 1775-ben írt egy vígoperát, amelyet évtizedekig nagy sikerrel játszottak a Covent Gardenben. Ez egy tipikus vígoperai történet, akár Rossini Sevillai borbélya, ráadásul ez is Sevillában játszódik: leánykáját a pénzéhes atya nem szerelméhez, hanem egy öreg és gazdag halkereskedőhöz akarja adni, de a dada a lányka segítségére siet, megszökteti a leányt, majd tévedések, félreértések és kacagtató jelenetek után a szerelmespár (sőt kettő, vagy akár három szerelmespár is) végre révbe ér, a zord atya is megenyhül mindenki megelégedett, boldog és vidám (akárcsak a való életben). A történet lehet, hogy bugyuta, de az opera nem, merem állítani, hogy ebben a műben jutott Prokofjev zsenialitásának csúcsára, egy tökéletes művet alkotott, amely nemcsak az orosz operának, hanem az egyetemes operának is az egyik legszebb és egyedülálló alkotása. Ez egy lírai vígopera, tele változatos, vidám és érdekfeszítő jelenettel, zeneileg nagyszerűen megrajzolt karakterekkel, az emberi bűnök-gyöngeségek mulatságos-, de ugyanakkor együttérző és szeretetteljes bemutatásával, és mindezen túl önfeledt és sugárzó szerelemmel, tehát mindazzal az érzéssel, hevülettel, jókedvvel, amelyet Mira Mendelson szabadított fel az idősödő zeneszerzőből. Prokofjevet ez a szerelem tudta kiszakítani a világháború és a kommunista rezsim fojtogató és keserű légköréből és megajándékozta azzal a boldogsággal, amelynek az operát nézve-hallgatva mi is részesei lehetünk.
Persze 1940-ben nem lehetett bemutatni az operát, meg kellett várni a háború végét, Prokofjev közben 1943-ban át is dolgozta a művet, amelyet végül 1946 novemberében a Kirov színház mutattak be. (Ez azon kevés opera egyike volt, amelyet a szerző életében sikerrel bemutattak.) 1948-ban volt a bemutató New Yorkban, majd 1963-ban Londonban. Az operát manapság szórványosan, itt-ott játsszák. Magyarországon a 60-as években Szeged mutatták be, majd 1983-ban az Erkel színházban játszották egy évadot (az előadás kísérőfüzetét itt olvashatod), majd 2003-ban a Debreceni színház is játszotta. Az operáról több hangfelvétel készült, de összesen csak egy DVD felvétel van forgalomban. Persze ez az egy elég is, mert ez az 1998-as (Gergiev; Gassiev, Gergalov, Netrebko, Diadkova, Akimov, Tarasova, Alexashkin, Shikliar) Mariinsky színházbeli élő felvétel minden szempontból tökéletes. Igen! A zenekar, a rendezés, a jelmezek, a díszletek az összes énekes, a balett minden tökéletes. Ez egy álomszerű felvétel. Ha sohasem láttál operát, akkor ezt meg kell nézned. Ha utálod az operát, akkor feltétlenül nézd meg, és a műfajt megszereted. És ha már mindent láttál, és már senki sem tud újat mutatni vagy mondani neked, akkor ezt kötelező megnézned. És persze ott van a fiatal Netrebko, egy igazi Hamupipőke, már elkezdett felfelé lépkedni a lépcsőn, már nem a Mariinsky takarítónője, hanem az előadás egyik főszereplője, de még közöttünk van, a szeme csillog-villog, bájos, durcás, akaratos és mint egy kismadár trillázik, csicsereg, imádnivaló, a világ egyik legszebb teremtménye, és ahogyan az első felvonásban, a kinyíló erkélyablakban sugárzó arccal megjelenik: ez maga az opera-történelem.
Én ezt a felvételt szántam nektek a Prokofjev-széria befejezéséül, jó kép-, és eredeti, 6 csatornás hangminőségben, magyar felirattal. A teljes felvételt három hétig kérhetitek privátban tőlem.
És, hogy ne csak bónusz, hanem málusz is legyen, letölthettek tőlem egy másik video-felvételt is, annak bizonyitékául, hogy "rendezéssel" mindent tönkre lehet tenni, mindent le lehet rombolni, szarrá lehet silányítani. Az érdeklődőknek rendelkezésére bocsátom a Prokofjev opera 2019-es, Barenboim vezényelte berlini felvételét, amelyben Dmitrij Csernyakov, igen jó hangú énekesek (pl. Garifullina, Urmana, és a csodás Goryachova) asszisztálásával szétrombolja és a sárba tapossa az operairodalom eme gyöngyszemét.
775 takatsa 2023-02-16 18:42:03 [Válasz erre: 773 Klára 2023-02-16 15:29:07]
Hétvégére feltöltöm. Addig is lehet nézegetni az előzetest. A két és fél órás műből kiragadott 5 részlet az opera csaknem harmadát tartalmazza. Próbáltam a részleteket úgy összeválogatni, hogy minden főszereplőt lássatok, és legyen valami benyomásotok a műről, de persze majd a komplett opera lesz az igazi :)
Hétvégére feltöltöm. Addig is lehet nézegetni az előzetest. A két és fél órás műből kiragadott 5 részlet az opera csaknem harmadát tartalmazza. Próbáltam a részleteket úgy összeválogatni, hogy minden főszereplőt lássatok, és legyen valami benyomásotok a műről, de persze majd a komplett opera lesz az igazi :)
774 Klára 2023-02-16 15:44:55 [Válasz erre: 770 gezakadocsa 2023-02-14 19:13:18]
Kedves Gezakadocsa!
Őszinte örömmel olvastam soraidat, végre VALAKI! Mármint rajtam kívül, aki megtekinti és értékeli ezeket a nagyon jó magyar nyelvű felirattal ellátott csodás műveket. Én minden alkalommal nagy lelkesedéssel fogadom, megnézem, írok is róluk. Eleinte hosszabban írtam, aztán sajnos lelohadt a lelkesedés, és pár nem éppen pozitív reakció után visszafogtam magam. De ezeket a felajánlott műveket valóban érdemes megtekinteni, és írni róluk. Nekem is nagyon tetszett, és örültem a Pikk Dámában megcsodált Galouzine ismételt megjelenésének, aki remek éneklés mellett színészileg is nagyon jót alakított. Érdekes a "fenn az ernyő, nincsen kas" család és a kapcsolatos társadalmi háttér megjelenítése!
773 Klára 2023-02-16 15:29:07 [Válasz erre: 772 takatsa 2023-02-15 18:25:55]
Ezek a részletek nagyon jók, kíváncsivá tettél az egészre!
Ezek a részletek nagyon jók, kíváncsivá tettél az egészre!
771 takatsa 2023-02-15 00:42:52 [Válasz erre: 770 gezakadocsa 2023-02-14 19:13:18]
Köszönöm az észrevételt, kedves Gezakadocsa. Számomra - mint gondolom, mindenki más számára is - fontos a visszajelzés, hiszen az a célom, hogy ezek a fantasztikus operák minél több emberhez eljussanak, és ha ez a célom sikerül, az örömmel tölt el és további munkára ösztönöz. :)
Köszönöm az észrevételt, kedves Gezakadocsa. Számomra - mint gondolom, mindenki más számára is - fontos a visszajelzés, hiszen az a célom, hogy ezek a fantasztikus operák minél több emberhez eljussanak, és ha ez a célom sikerül, az örömmel tölt el és további munkára ösztönöz. :)
770 gezakadocsa 2023-02-14 19:13:18 [Válasz erre: 769 takatsa 2023-02-01 11:33:33]
Mindenkit biztatok takatsa társunk nagylelkű fölajánlásának igénybevételére. Magam csak az A játékos Gergiev-féle fölvételét töltöttem le, de azt nagyon tudom ajánlani - két óra pár perc, remek darab, az ismert Dosztojevszkij-kisregénnyel gyakorlatilag és a lényeget tekintve majdnem teljes szinkronban, kiváló előadás, hagyományos, de több jó ötletet nyújtó rendezés, nagyszerű operatőri munka, s már ebben az elég korai műben is sokhelyütt megmutatkoznak Prokofjev jellegzetes, eredeti zenei megoldásai, jóllehet, itt-ott érezhető egyes nagy elődök (pl. Muszorgszkij) hatása is, de ez olyan, mint pl. Beethovennél a korai vonósnégyeseknél Haydn hatása. Egyiküknek sem válik szégyenére és a művek értékét (élvezhetőségét) sem csökkenti.
769 takatsa 2023-02-01 11:33:33 [Válasz erre: 768 lujza 2023-01-30 22:54:14]
Elsősorban mi lehetünk hálásak Prokofjevnek, ezekért az operákért. Jó lenne, ha egy kicsit ismertebbé válnának ezek a nagyszerű művek. Én a magam szerény lehetőségeivel ezt szeretném előmozdítani, elég kevés sikerrel.
Elsősorban mi lehetünk hálásak Prokofjevnek, ezekért az operákért. Jó lenne, ha egy kicsit ismertebbé válnának ezek a nagyszerű művek. Én a magam szerény lehetőségeivel ezt szeretném előmozdítani, elég kevés sikerrel.
768 lujza 2023-01-30 22:54:14 [Válasz erre: 766 takatsa 2023-01-29 17:08:52]
Tulajdonképpen Prokofjev a síron túl hálás lehet Neked, mert így olyan műveit ismerhetjük meg, amelyeket egyébként biztos nem. Viszont az Eljegyzés a kolostorban Netrebkoval valaha többször is ment a Classicán, emlékszem rá, aranyos opera.
Tulajdonképpen Prokofjev a síron túl hálás lehet Neked, mert így olyan műveit ismerhetjük meg, amelyeket egyébként biztos nem. Viszont az Eljegyzés a kolostorban Netrebkoval valaha többször is ment a Classicán, emlékszem rá, aranyos opera.
767 Klára 2023-01-30 11:56:41 [Válasz erre: 761 takatsa 2023-01-10 13:42:56]
Restellem magam, de most van módom és időm reagálni a The Listeners c. operára. Nem volt könnyű megnézni és megemészteni, de megérte!
Igazi modern zene, de élvezhető, ráadásul az előadásban valóban remek szereplőgárda vonul fel.
A mű témája a mai napok egyik égető társadalmi problémáját, az elmagányosodást boncolgatja. Miért
érzi magát egyedülállónak egy házasságban élő, szolid családanya, aki remek
tanárnő - ez abból látszik, ahogyan rögtön reagál Kyle problémájára. A vele
szemben tanúsított emberi gesztus félreértése, pontosabban
félreértelmezése lesz a mozgatórugója a továbbiaknak, egy hasonló problémával küzdő emberekből álló csoporthoz csapódásnak.
Miért
érzik magukat emberek annyira egyedülállónak, és kapcsolatra építésre
képtelennek, hogy egy idegen emberekből álló csoporthoz csatlakozzanak, ahol megtalálják,
majd megértik egymást, létrejön az" összhang és a kórus". Hogyan
használja ki a csoport vezetője Howard a helyzetet, hogyan manipulál mindenkit? Hogyan alakul a csoport további élete, miután rádöbbennek, hogy vezetőjük becsapta és kijátszotta őket?
Az opera a hallgatóban megfogalmazódó kérdésekre nem válaszol, ezekre neki magának kell megtalálnia a választ. De egy dolog sajnos tény: vannak emberek, akik evvel és hasonló problémákkal élnek, és esetlegesen csapódnak különféle csoportokhoz, csoportosulásokhoz. És ennek a való életben nem mindig van pozitív kimenetele!
766 takatsa 2023-01-29 17:08:52
"Mi vagyok én most? Egy semmi. Mi lehetek holnap? Holnap feltámadhatok halottaimból, és újrakezdhetem az életet. Megtalálhatom magamban az embert, mielőtt végképp elveszett..."
Dosztojevszkij 1863-tól közel 10 éven át maga is szerencsejátékos, rulett-függő volt, egyik játékteremből a másikba ingázott, ritkán nyert, szinte mindig vesztett, olykor szinte ingjét-gatyáját is, adósságokkal küszködött. Anyagi szorultságában így köthetett egy elég előnytelen szerződést Sztellovszkijjal: arra kötelezve magát, hogy csekély térítésért, igen rövid határidőre, 1866 november 1-jére egy új kisregényt ad át megbízójának, ellenkező esetben viszont Sztellovszkij 10 évre megszerzi Dosztojevszkij műveinek kiadási jogát, minden ellenszolgáltatás nélkül. Így született meg, kutyafuttában, a Játékos című kisregénye, amely egyes szám első személyben íródott, az író saját élményéből, saját életéből táplálkozott, és amelyet az idő rövidsége miatt Dosztojevszkíj tollbamondott a gyorsírni tudó második feleségének.
Prokofjev ezt a kisregényt választotta első operája témájának, amelyet a Mariinszkij színház felkérésére 1915-ben kezdett komponálni, és 1917-re fejezett be. Aztán - mint Prokofjev életében annyiszor - közbeszólt a történelem, az előadásból semmi sem lett, az opera sokáig az íróasztal fiókjában lapult, majd egy átdolgozást követően, Brüsszelben adták elő először, 1929-ben. És első opera ide vagy oda, ez a mű bizony egy igazi remekmű, méltón illeszkedik Prokofjev operáinak csokrába. Számomra érthetetlen, hogy miért játsszák annyira ritkán ezt a művet a világ operaházai. Magyarországon talán nem is mutatták be??? Mindenesetre most itt a nagy alkalom, velem együtt ti is megismerhetitek.
2 teljes, HD video-felvételt kínálok most letöltésre, magyar felirattal. Az első felvétel 2008-ban Berlinben készült, a karmester Barenboim, a főbb szereplők: Misha Didyk, Kristine Opolais, Vladimir Ognovenko, Stefanie Toczyska, Stephan Rügamer, Viktor Rud. A második felvétel pedig a Mariinszkij színház 2010-es élő felvétele, Gergiev vezényletével, a főbb szereplők: Vladimir Galouzine, Tatiana Pavlovskaya, Sergei Aleksashkin, Larissa Dyadkova, Nikolai Gassiev. A maga nemében mindkét felvétel nagyon jó, de megvallom, ilyen nagy különbséget még sohasem tapasztaltam két felvétel között, így nagyon izgalmas az összehasonlítás. Ez a különbség gondolom - javarészt a két karmester alapvetően eltérő értelmezéséből, a főszereplők eltérő személyiségéből, és a két zenekar kvalitásbeli különbségéből adódik. Prokofjev operája Dosztojevszkij kisregényének tökéletes adaptációja, és ahogyan a kisregény mondanivalója többrétegű, számtalan olvasatot és értelmezési lehetőséget kínálva, ugyanez jellemző az operára is. Ez a mű egy csillogó, izgalmas világot mutat be, az arisztokraták világát, a játékot, a pénzt, a szerelmet, a szenvedélyt. Barenboim vezényletével ez a csillogó világ kel életre, vidáman, humorosan, groteszken, és ehhez a felfogáshoz nagyon jól illik a főszerepet játszó Misha Didyk hangi adottsága és játéka. De, hogy József Attilát idézzem: "fecseg a felszín, hallgat a mély", a csillogó felszín alatt bizony valami egészen más világ rejtőzik, egy sötét, félelmetes, baljós világ, a múlékony boldogság, a csalóka remények, a soha be nem teljesülés világa. Fény és sötétség, árnyék és csillogás, édes álmok és keserű ébredés, Gergiev érti ezt a kettősséget pálca sem kell hozzá, mert kezével-karjával formázza meg ezt Dosztojevszkíj-Prokofjev féle tűnékeny és múlékony világot, ahol egy tőről fakad a kacagás és a zokogás. Igen, ehhez a varázslatos orosz zenéhez kevés Barenboim, ehhez Gergiev kell és az a csodálatos Mariinszkij-zenekar, amely követi Gergiev karjának és arcának minden rezdülését és Galouzine, akit megcsodálhattunk már a Pikk dámában is és aki a fiatal Alekszejt 54 évesen is képes ilyen káprázatosan eljátszani és annak a Tatiana Pavlovskayanak az érzékeny és drámai játéka, akit már a Szemjon Kotkóban is láthattunk.
Én, ha egy operával 2-3 hétig intenzíven foglalkozom, irkálom hozzá a magyar feliratot és éjjel nappal, taktusonként ezt hallgatom, hát akkor hajlamos vagyok talán kicsit túlzottan is lelkesedni, de most teljes meggyőződéssel állítom: ez egy nagyszerű alkotás, nektek is látni-hallani kell. Fogadjátok tőlem szeretettel ezt a két felvételt, a letöltési linkek három hétig élnek, magánban kérjétek.
Az elmúlt néhány hónapban közreadtam Prokofjev szinte összes operáját magyar felirattal, kezdve a Tüzes angyaltól, folytatva a Szemjon Kotkóval, a Három narancs szerelmesével, a Háború és Békével, most pedig a Játékossal. Már csak egy Prokofjev opera hiányzik, az Eljegyzés a kolostorban. Nem szoktam a terveimről írni, de most kivételt teszek, néhány héten belül ez az utolsó Prokofjev opera következik, ráadásul a nagyon-nagyon fiatal és tündöklően szép Netrebkóval. :)
765 Klára 2023-01-29 11:29:44 [Válasz erre: 764 takatsa 2023-01-28 16:48:12]
Hú! Más nevében nem nyilatkozom, de nálam a "kis ízelítő" bejött! Valami rémlik ifjúkorom olvasmányaiból, amit fel lehet eleveníteni. Örömmel fedeztem fel az egyik változatban Glalouzint, a másikban Kristine Opolaist. A többiek első megközelítésre ismeretlenek. (Mindig csodálom a nem orosz anyanyelvű énekeseket, akik vállalkoznak orosz operák eredeti nyelven történő bemutatására. )
Hú! Más nevében nem nyilatkozom, de nálam a "kis ízelítő" bejött! Valami rémlik ifjúkorom olvasmányaiból, amit fel lehet eleveníteni. Örömmel fedeztem fel az egyik változatban Glalouzint, a másikban Kristine Opolaist. A többiek első megközelítésre ismeretlenek. (Mindig csodálom a nem orosz anyanyelvű énekeseket, akik vállalkoznak orosz operák eredeti nyelven történő bemutatására. )
764 takatsa 2023-01-28 16:48:12
Hamarosan jön az újabb Prokofjev opera, a szokásos magyar felirattal, két nagyszerű előadásban. Itt van egy kis ízelítő belőle:
Hamarosan jön az újabb Prokofjev opera, a szokásos magyar felirattal, két nagyszerű előadásban. Itt van egy kis ízelítő belőle:
763 Edmond Dantes 2023-01-10 17:10:57
off Bár sok hívőnek fájhat, talán érdemes lenne az olyan valótlan és álhíreket lassan minél gyorsabban elfelejteni, miszerint az orosz alkotó- és előadóművészeket az utolsó szálig mindenhonnan és mindörökre el- és kitiltják a világ összes színházából, operaházából, tankönyvéből, képtárából és könyvesboltjából. Már viccnek is rossz az effajta híresztelés. Ami igaz és nem vicc, az a háború különleges hadművelet ... sajnos.
762 Klára 2023-01-10 13:47:59 [Válasz erre: 760 takatsa 2023-01-10 08:55:47]
Lehet, hogy még "a boldog békeidőkben" kötötték le a darabot és a szereplőket? Egyébként, ha nem közismert nevek, és nem vádolhatóak meg Putyinhoz kötődéssel, akkor nem nagyon lehet kifogást találni. A Scala is megtartotta a szezonnyitó Borisz Godunov előadást! (Nem örülnék, ha valamennyi szinházban és operában, stb. diszkvalifikálnák az orosz szerzőket, mert utána már csak a költők és írók szoktak következni.)
761 takatsa 2023-01-10 13:42:56
Hallottátok már Missy Mazzoli nevét? Mert én eddig nem, de a napokban ráakadtam egy igencsak jó és elgondolkoztató operájára, a The Listeners-re. Az opera premierje 2022. szeptemberében volt az Oslói Operaházban, a főszerepet a MET-ben is rendszeresen fellépő amerikai énekesnő, Nicole Heaston énekelte, partnerei voltak a szintén világhírű ír bariton, Simon Neal, és a nálunk talán kevésbé ismert, nagyszerű hangú norvég mezoszoprán Rone Kummervold, a fiatal tenor Eirik Grotvedt, és a sok-sok európai operaházban megforduló bariton, Johannes Weisser. Persze még sokan mások, és ahogy a zenekart, a kórust, az epizód-szereplőket hallgatom, igencsak magas színvonalat képvisel a Norvég Operaház.
Az 1980-ban született Missy Mazzolinak nem ez az első operája, hiszen előző művei - különösen a Breaking the Waves - zajos sikert arattak. Azt hiszem, hogy ő az első női zeneszerző, akitől a MET operát kért. Sokan a 21. század amerikai Mozartjának tartják, persze a media mindig hajlamos a túlzásokra, de az biztos, hogy korunk egyik legizgalmasabb zeneszerzője, aki mindannyiunk szerencséjére az opera-szerzésben is vitézkedik.
Ez az opera nem egy modern Rómeó és Júlia történet, amely történet szinte minden kommersz opera alapja, nem is valami elvont elmélkedés az élet értelméről, hanem a mindennapjainkról szól, a mi kis értékvesztett világunkról, a sodródó emberről-emberiségről, amely már nemcsak az Istent, a Hitet, a saját történelmét és identitását vesztette el, hanem lassan már a Tudományt és a Racionális gondolkodás képességét is, álhírek, tévhitek, konteók tengerében fuldoklik és kezét nyújtogatva próbál valamibe kapaszkodni, szalmaszálba, délibábba, saját hajába, bármibe. Ugye ti is hallottátok már biztos forrásból a híreket, hogy minden védőoltás ártalmas, sőt halálos lehet, az autizmus és az Alzheimer kór okozója, sőt, az új védőoltások megváltoztatják az ember genomját, ráadásul nanorobotokat zúdítanak az érpályánkba, és ezek a nanorobotok átveszik testünk irányítását, azután egy gombnyomással a halálunkat okozzák. És ugye hallottatok az 5G-mobiltornyokról, amelyek gyilkos sugárzást bocsátanak ránk, amelyek állandóan suttognak a fülünkbe, átprogramozzák az agyunkat, és a kormány rabszolgáivá tesznek minket. Nyissátok meg a twittert, a facebookot és olvasgassátok a legújabb híreket... Erről az utóbbi jelenségről szól az opera, a rejtelmes, alacsony frekvenciájú sugárzásról, amelyet vannak akik hallanak, vannak, akik nem, vannak műszerek, amelyek észlelik ezt, más műszerek nem, és számos sötét konteó épül erre a megmagyarázhatatlan jelensége. The Listeners. A fordításban már itt elakadtam, mert az önként adódó "A hallgatók" fordítás nem adja vissza a lényeget, talán jobb a kissé furcsán hangzó "A hallók" kifejezést használni. A hallók, akik hallják ezt a hangot, és ez a hang állandóan a fejükben zakatol, az őrületbe kergeti őket, tönkreteszi az életüket. Ez a helyzet az opera kiindulópontja és arról szól, hogy mivé válik az ember egy ilyen helyzetben, mit lehet tenni, hogy lehet ezzel megküzdeni, honnan, és kitől lehet segítséget kapni vagy -remélni. Korrajz és egyben a talajt veszített ember kórrajza is ez az opera, gondolkozásra és a saját magunkkal való szembenézésre késztet. A megoldásra nem ad receptet, ez nem az opera, henem a mi feladatunk, nekünk, nekem, neked kell a megoldást keresned. Itt van egy kis kedvcsináló, ízelítő az operából.
És, mivel tudjátok, hogy én szívügyemnek tekintem a kortárs operát, ezért ezt a gyöngyszemet három hétre szabadon letölthetővé teszem. Innen tudjátok letölteni a The Listener-t, magyar, angol és norvég felirattal, HD minőségben. Az opera lejátszására a VLC audio-player javasolt, és egy jó fejhallgató, hogy halljátok a hangot, halljátok az operát és lelkesedjetek, úgy, ahogyan én is lelkesedem.
760 takatsa 2023-01-10 08:55:47 [Válasz erre: 759 lujza 2023-01-09 23:51:36]
Igen, és ez egy nagyon érdekes egybeesés. Az operaház a 2021. szeptemberi genfi rendezést veszi át és csupa magyar előadóval valósítja meg az előadást, a müncheni viszont egy vadonatúj színre vitel, orosz rendezővel és orosz ajkú főszereplőkkel. Nem szívesen írok én ilyesmit, de a mostani politikai helyzetben több mint furcsa, hogy a müncheniek kirukkolnak egy ennyire problematikus darabbal.
