956Laci Kozlok2023-07-16 14:42:02 [Válasz erre: 955 Klára 2023-07-16 10:42:13] Klárika, mea culpa, én egy más Hamlet modern változatra gondoltam. Részleteket a Tubuson megnéztem és az írásodat nagyon jonak találom. Elore orulok a Die Soldaten kritikádra, jol írsz - mégis csak tanárno vagy.
Kedves Laci, ha szerinted ez a Hamlet klasszikusnak számít, talán írhattál volna/írhatnál róla pár sort!
1 Takatsa fórumtársnak lenne egy kis sikerélménye, hogy más is figyelemmel kíséri feltöltéseit
2 Talán megszabadítanál engem az egyetlen lelkes fegyverhordozó, és egyéb nem kívánatos jelzőktől, melyekkel azon fórumtársak tisztelnek meg esetenként, akik a más csepülésében lelik örömüket.
Őszintén érdekelne, ki hallott korábban erről a Hamlet-ről. ki vetemedett arra, hogy letöltse, megnézze és még írni is merjen róla!
Egyébként a Die Soldaten-t is meg fogom nézni, és nagyra értékelném, ha ezt az operát lelkesen ajánló "egyik fórumtársunk" is megnézné a felkínált magyar feliratos változatot, és megírná róla véleményét!
erről lemaradtam, bokros teendőim miatt, iskolás voltam megint.
Megkeresem, remélem, sikerül.
Érdekes dolog a címadás, és annak fordítása. Meg egyáltalán a műfordítás. 30-as éveim elején nagyon gondolkodtam, hogy átnyergeljek, de már akkor sem volt pénzbeli értéke egy jó fordításnak.
953takatsa2023-07-15 19:59:05 [Válasz erre: 951 Klára 2023-07-15 19:27:06] Kedves Klára, örülök, hogy tetszett neked a Hamlet, lehet hogy te voltál az egyedüli, aki végignézte, köszönöm. Deantől a a Glyndebourne-i Fesztivál rendelte ezt az operát, és a világpremier is ott volt 2017-ben, így felfedezni nem kellett, de persze, hogy ilyen jó, az nagy felfedezés lehetett mindekinek. :)
952Laci Kozlok2023-07-15 19:53:04 Ez a Hamlet már klasszikusnak számít. Nézd meg a Die Soldaten-t/ egyik forumtársunk ajánlja/, ez a zene és torténés félelmetes, nem konnyu befogadni.
Ez a Hamlet fantasztikus és félelmetes. Elképzelhetetlenül modern és elképzelhetetlenül nehéz zene, csak többedik nekifutásra és többszörös meghallgatás után értettem meg és jutottam el az értve, érezve nézés és hallgatás élményéig. Egyelőre a MET előadást néztem meg. A szereplők közül Brenda Rae volt ismerős az Agrippina-ból és Sarah Connolly neve cseng ismerősen, a többieket nem ismertem, nem is tudom, a MET hol talált ilyen remek énekeseket ehhez a szinte énekelhetetlen operához! Hamlet alakítója Allan Calyton színésznek, de akár pantomim-művésznek is elmehetne, jelenetei apjának szellemével, Opheliával, vagy a Királynővel pompásak és félelmetesek. Ophelia őrülési jelenete színészileg is ragyogó, hozzá még énekelnie is kell, nem is akármit és akárhogy. De ez elmondható valamennyi szereplőről is. Érdekes megoldás a szereplők fehérre sminkelt arca, a klasszikus színjátszás elemeit idézi, valamint ahogyan Hamlet "kórusként" kommentálja a színészek pantomimjeleneteit, mely a király megölését jeleníti meg.
Mindenképpen megnézem a Glyndebourne-i előadás felvételét is - érdekes lenne megtudni, ki és hogyan hogyan fedezte fel ezt az operát, mekkora merészség kellett, hogy ezt bemutassák!
950Héterő2023-07-14 19:34:49 [Válasz erre: 943 macskás 2023-07-13 19:59:12] Drága macskás, egyszer már kiveséztük. Nem igazán jó sem a "Kisvárosi", sem a "Vidéki". https://momus.hu/forum/dmitrij-dmitrijevics-sosztakovics 84 Héterő 2018-03-04 12:19:15 [Válasz erre: 83 ladislav kozlok 2018-03-04 08:33:35]
Miután a fő hangsúly azon van az opera szövegében és tartalmában, hogy Oroszország távoli, nagyon műveletlen lakossággal bíró vidékén az egyszerű néppel is megesik olyasmi, ami Shakespeare király-drámájában Skóciában, mai fejjel talán ezt a címet adnám: Lady Macbeth a messzi orosz vidéken .
És ne feledjük a Turgenyev-utalást sem, ahol Shakespeare Hamletja szerepel a címben, és van "újezd" is... Иван Тургенев: Гамлет Щигровского уезда - Рассказ, 1849 год; цикл «Записки охотника»
949Héterő2023-07-14 19:27:35 [Válasz erre: 946 Klára 2023-07-14 10:54:12] "Nem mindegy?" Nem! Sőt, nagyon nem, mint az édi-bédi Pilcsi kisasszonyka.
948takatsa2023-07-14 12:06:19
A szív csak egy apró szerv a mellkasban,
amely megkínoz minket olyan gyakran.
Sokan megszabadulnának tőle végleg,
ha tudnák, hogy belül mit viselnek.
Olykor kéjjel társul minden dobbanása,
de végül minden vágynak fájdalom az ára.
Ezzel a felütéssel kezdődik Bernd Alois Zimmermannak A katonák c. operája, és az első kép az alábbi négy sorral ér véget:
Szeretni, gyűlölni, küzdeni, reszketni,
mindig reménykedni, de legbelül rettegni.
Ó, az élet milyen könnyű lenne,
ha a fájdalom rá nem telepedne.
A helyszín egy polgári lakás szobája, egy testvérpár ül az asztalnál: a 15 éves Marie, az opera főszereplője, éppen egy levélkét fogalmaz szerelme anyjának, és Marie néhány évvel idősebb nővére, aki kézimunkázik. Az ő szájából hangoznak el a fent idézett sorok, egy versből, amely feltehetően a libretto alapját képező Jakob Michael Reinhold Lenz, XVIII. századi német költő drámájából származik. Igazi polgári idill, gondolhatnánk, a kislány levelet ír, miközben nővére kötöget és közben romantikus verseket olvasgat, de ez az idill néhány percnél nem tart tovább, mert az ablakon már karmos ujjaival kopogtat a nagybetűs Élet, amely a versre rimelve, az aprócska és gyorsan múló örömök mellett csak rettegést, fájdalmat és bánatot hoz. Valahol a közelben háború dúl, amiről semmit sem tudunk, hiszen nem a háborúról szól az opera, mindenesetre az utcákon katonák kószálnak, és egy jóképű tiszt, aki nem mellesleg báró, betéved a portára és hevesen udvarolni kezd Marie-nek. Apja óvatosságra inti a tinilányt, de ugyanakkor biztatgatja is, megcsillantva egy sokkal fényesebb, magasabbrendű élet lehetőségét, amely Marie osztályrésze lehet, ha a báró felesége lesz. Marie pedig sodródik, és hamarosan a báró karjaiban találja magát, megtagadva addigi szerelmét. Persze a báró úr hamar ráun a csitrire, és átpasszolja őt az egyik katona haverjának. Marie pedig egyre lejjebb csúszik, nővére szóhasználatával katonakurva lesz. Közben a díszes katona-társaság mulatozásának is szemtanúi lehetünk és megbizonyosodhatunk arról, hogy a katonák mindig és mindenhol egyformák, a közösségben megszűnik az erkölcs és a személyes felelősség, a "ne ölj" parancsának felülírása után pedig minden bűn megengedhetővé válik és relativizálódik. És amúgy is, minden nő kurva, harsogja teli szájjal a megvadult hímek gyülekezete. Marie-t is kézről-kézre adják, mígnem nyílik előtte egy halovány reménysugár, egy fiatal gróf szerelme képében. A gróf anyja Marie-t magához veszi, persze nem önzetlenül, hanem azért, mert fiát külföldre küldve majd megházísítva, csak így tudja megakadályozni a nem kívánt, rangon aluli aluli kapcsolatot. Marie a báróhoz menekül, aki, hogy egyszer s mindenkorra távol tartsa magától, Marie-t a vadásza "gondjaira bízza", aki őt brutálisan megerőszakolja. Közben Marie első szerelme, bosszút forralva, tisztiszolgává szegődik, és a bárót, majd saját magát is megmérgezi. Az utolsó színben Marie-t koldusként látjuk viszont, aki a járókelőktől, köztük saját apjától is kéreget, de apja a saját lányát már fel sem ismeri.
Az első taktustól az utolsóig nyomasztó ennek a jobb sorsra érdemes kis süldőlánynak a szenvedéstörténete, aki nemcsak a katonáknak, a férfi-brutalitásnak, az emberi erőszak végtelen spiráljának, hanem apja haszonlesésének, az egész világ közönyének és végül saját kis vágyainak is az áldozata, aki senkitől sem kap bölcs tanácsot vagy igaz szeretetet, akiért nem nyújt senki segítő kezet.
Vajon tényleg ilyen a világ? Az 1918-ban született, katolikus neveltetésű, és a világháború poklát Wehrmacht-katonaként megjáró Zimmermann mindenesetre ilyennek látta. Olyannak, amelyben élni lehetetlen, ez volt Zimmermann végső konklúziója, amikor súlyosan depressziósan, 1970-ben önkezével vetett véget az életének. Halála előtt jelentős oratóriukus műveket alkotott, így a Requiemet 1969-benés utolsó művét, az 1970-ben szerzett Ich wandte mich um und sah alles Unrecht das geschah unter der Sonne-t. Zimmermann emlékére álljon itt utolsó műve címének, a Prédikátorok könyve 4.1 idézetének magyar fordítása: Láttam azt is, hogy milyen sok elnyomás történik a nap alatt. Láttam az elnyomottak könnyeit, akiknek nincs vigasztalójuk.
Zimmermann a német avantgart zenemozgalom jelentős alakja volt, egyetlen operáját 1957-től 1963-ig szerezte. Mivel a művet kezdetben előadhatatlannak tartották, többször átírta, és végül Kölnben került sor a bemutatóra 1965. febr. 15-én. A mű óriási előadói apparátust, köztük 16 énekest, 10 beszélő szereplőt, 100 tagú zenekart, valamint az akkori korban egészen különleges technikai berendezést, így mozivásznakat, három filmvetítőt, több hangszórócsoportot igényel. Zimmermann szóhasználatával egy olyan színház megalkotása volt a célja, "amely nem lehet rosszabb felszerelésű, mint egy űrhajó". Ez nem könnyű zene, nehéz, nagyon nehéz, első hallásra szinte felfoghatatlan és értelmezhetetlen. Kiindulási alapja a dodekafónia, de Zimmermann továbblép a szerialisztikus szerkesztésmódon, egy csak rá jellemző, egyéni, pluralista technikát alkalmazva, amely a 12 fokú zenei fundamentumba ágyaz barokk, klasszikus és dzsessz zenei elemeket. A végeredmény nem kaleidoszkópszerű kollázs lesz, hanem egy organikus és homogén zenei szövet, amely többszöri meghallgatást követően lenyűgöz és hatalmába kerít minket, a káoszból rend születik, a dübörgő hang-alapból lírai szépségű kacsok burjánzanak és egy Bach-korált hallani a ködlepte távolban. Ez a zene nem adja meg könnyen magát, de érdemes rá időt- és energiát fordítani.
Ezt a szinte előadhatatlan nehézségű operát manapság az egyik legnagyobb XX. századi német operának tartják és bemutatása óta sok helyen előadták, többek között 1972-ben az Eidinburghi Fesztiválon, 1982-ben Bostonban, 1991-ben New Yorkban, 1996-ban Londonban. Az 1988-as stuttgarti előadásból készült az első teljes CD és DVD felvétel. Jelentős a 2012-es salzburgi, a 2014-es müncheni és a 2018-as madridi előadás.
Két felvételt hoztam, elsőként a Bajor Állami Operaház 2014-es felvételét (rendezte: Andreas Kriegenburg, karmester: Kirill Petrenko, a főbb szerepekben: Barbara Hannigan, Okka von der Damerau, Nicola Beller Carbone, C. Stephinger, Michael Nagy, Daniel Brenna). Ez a felvétel sajnos nem került hivatalos kiadásra, így csak egy nem igazán jó, de azért élvezhető minőségű, ráégetett német feliratú tv-felvétel állt rendelkezésemre. Ez az előadás a zimmermanni vízió tökéletes megtestesítője, egy minden részletében páratlan, szinte tökéletes színrevitel, elsősorban Barbara Hannigan lélegzetelállító játékának köszönhetően, de nemcsak ő, hanem az összes énekes ragyogó teljesítményt nyújt (hallgassuk csak meg az 5. számú ajánló végén hallható tercettet!!) és a zenekar Kirill Petrenko vezényletével Zimmermann zenéjének minden sokszínűségét és szépségét bemutatja. És igen, ilyennek kell lenni egy modern rendezésnek, amely a rendezői tehetség, intuíció és a technika minden lehetőségét a zene szolgálatába állítva, megvalósítja a lehetetlent: koherenssé és értelmezhetővé-megérthetővé varázsolja az egymásra vetülő és helyenként összecsúszó, egymásba vegyülő jelenetek halmazából álló operát. Mindenkinek ajánlom ezt a csodálatos és magával ragadó előadást.
A másik felvétel pedig a kritikusok által egekig magasztalt 2012-es salzburgi előadás (rendezte: Alvis Hermanis, karmester: Ingo Metzmacher , Vienna Philharmonic , főbb szerepekben: Laura Aikin, Tanja Ariane Baumgartner, Gabriela Benacková, Alfred Muff, Tomasz Konieczny, Daniel Brenna). Ez egy kiváló minőségű, bluray korongról készült HD másolat, amely tartalmazza mindkét (sztereo és 6 csatornás surround) hangsávot. Úgy gondolom, hogy ennek a szinte előadhatatlan, hatalmas technikai apparátust igénylő operának minden előadását dícséret illeti, így ezt a salzburgi színrevitelt is. Ugyanakkor - véleményem szerint - ez a felvétel, zenei minőségét tekintve meg sem közelíti a 2014-es BSO előadásét, és jótanácsként csak annyit mondhatok, hogy aki ezt az operát nem ismeri, az ne ezzel a felvétellel kezdje az ismerkedést. Ugyanakkor - természetesen - nem időpocsékolás ennek a felvételnek a megnézése sem, hiszen egyrészt fantasztikus a technikai minőség, másrészt pedig minden előadás hozzátesz valamit a "nagy egészhez", hozzásegítve a nézőt-hallgatót a mű alaposabb, komplexebb megismeréséhez.
A két csodás felvétel letöltési linkjét 20 napig kérhetitek tőlem privátban. Ha valakinek nem működik a fórum üzenetküldő szolgáltatása, az nyugodtan írjon nekem egy emailt, elég, ha a nick-nevemhez hozzábiggyeszti a kukac gmail.com-ot.
947takatsa2023-07-14 11:19:38 [Válasz erre: 946 Klára 2023-07-14 10:54:12] Hát igen, kedves Klára, a zenéről mindig nehezebb beszélni, mint egymást csépelni, címeken, szavakon vagy politikán "rúgózni". :)
Nem mindegy? De azért kíváncsi lennék, ha már annyira fontos a "figyelemfelkeltő" cím, vajon megnézte-e valaki ezt az operát?
Én megnéztem a STOP előadását, természetesen német felirattal. Mivel ismertem az operát - korábban láttam a Dutch National Opera előadásának felvételét is - elég jól elboldogultam a német szöveggel. Nagyon tetszett az előadás. Szokásomhoz híven letöltöttem és megnéztem a magyar feliratos változatot is, érdekes volt megfigyelni, mennyire másként hatott rám, mennyire más élményt jelentett!
941Momo2023-07-12 17:51:26 [Válasz erre: 932 takatsa 2023-07-04 15:29:51] Van egy bevett, és (majdnem jól) tükörfordított magyar címe is a darabnak: A mcenszki járás Lady Macbethje. (Леди Макбет Мценского уезда = ez itt egy birtokos szerkezet.)* Amikor az Operaház 2005-ben bemutatta a darabot, a Leszkov kisregény (1865) műfordított címét vették át a produkciónak.
* A dolog ott hibádzik, hogy az 'уезд' nem a járásnak megfelelő legkisebb területi közigazgatási egységet jelölte. Az a 'волость'. (Aztán 1923 és 1929 között megszüntették ezeket, és körzetesítettek, akárcsak később nálunk.)
Azt hiszem, kissé félreértettél! Semmi negatív nem volt a megjegyzésemben, csak közöltem, hogy kiadják a felvételt, persze, hogy joguk van hozzá. Jó néhány év eltelt már azóta, több operában műsoron van a Chénier, kétségtelenül sikerdarab. Az is megfordult a fejemben, hogy a covid alatti kényszerszünet és a jelenlegi gazdasági helyzet a BSO-t és érinti, tehát ezen az úton is hozzájutnak egy kis bevételhez.
Egyébként én megvettem a Halott város DVD-t, és csendben remélem, hogy a Chénier is elviselhető áron kapható lesz.
Saját előadásukat miért ne árulhatnák pénzért is? Ingyen közvetítették a Cheniert is anno, és mivel a szintén közvetített Halott város DVD felvételét nagy sikerrel adták ki, hát most ezzel is megpróbálkoznak. Bár még több felvételüket is kiadnák, általában jók voltak a közvetítéseik!
Mint ahogy a Müpa is készít felvételeket, a teljes Ring-et kiadták már így.
938Laci Kozlok2023-07-05 22:04:07 [Válasz erre: 936 takatsa 2023-07-05 08:16:40] Jol találtad. Zora Jesenská oroszbol fordított szlovákra ,és nagyon jol. Bocsánat a fálreértásért, szlovákul Vidéki lady Macbeth - Vidiecka lady Macbeth.
Igen, a BSO mindig figyel a kalózfelvételekre, és ritkán enged TV közvetítést, akkor is csak olyan csatornán, mely korlátozza a vételi lehetőséget! Ezért lepett meg a hír, miszerint augusztus elején a BSO kiadásában megjelenik a 2017.évi Andrea Chenier előadás felvétele DVD és Blu-ray változatban.
Ettől függetlenül, javaslom megtekintésre a STOP előadás felvételét is,
936takatsa2023-07-05 08:16:40 [Válasz erre: 933 Laci Kozlok 2023-07-04 17:44:57] Én a hivatkozott műfordítótól ezt a könyvet találtam. De ebben nem találom a "vidéki" szót. Lehet, hogy nem is magyarra fordított? Persze, ha lefordítom a weboldalt Google-val, akkor kijön a "vidéki", de összességében az eredeti mű szlovák fordításának továbbfordítása magyarra, nem elegáns érv a magyarban meghonosodott cím kritizálására. Tehát maradjunk a magyar műfordítás címénél: Kisvárosi Lady Macbeth.
935lujza2023-07-05 01:24:07 [Válasz erre: 927 Klára 2023-07-04 09:30:27] Kedves Klára, én a mai napig is csak nézni tudok, egy ilyen előadást letölteni végképp nem. És akkoriban nem is próbálkoztam megkérni valakit, hogy segítsen benne. És tudod, a BSO általában nagyon figyel, és nem hagyja, hogy valaki feltegye a tubusra a produkcióit. Pedig igazán jó előadás volt!
934Laci Kozlok2023-07-04 17:56:06 [Válasz erre: 933 Laci Kozlok 2023-07-04 17:44:57] Apropos, Pozsonyban 1935-ben Orosz lady Macbeth címen ment az opera.
933Laci Kozlok2023-07-04 17:44:57 [Válasz erre: 931 Laci Kozlok 2023-07-04 15:00:10] Ezt a címet nem én találtam ki. Zora Jesenská, szlovák neves mufordíto, fordította így 1967-ben, Tatran kiado. Ujezd inkáb járás mint kisváros.
932takatsa2023-07-04 15:29:51 Kisvárosi Lady Macbeth: Leszkov kisregényét (Európa Könyvkiadó Budapest, 1957 és 1970) ezzel a címmel fordította Gyöngyi László műfordító, és ezen a címen honosult meg Sosztakovics operája is magyarul, amelynek librettója Leszkov kisregénye alapján készült. (Леди Макбет Мценского уезда szó szerinti fordítása: Lady Macbeth Mtsensk megyéből). Persze az "уезд" jelentésén is lehet vitatkozni, hiszen "megye" nem volt Oroszországban, és az уезд jelentése időről-időre némileg változott, történetünk idején a Tartománynál kisebb területi egységet illették ezen a néven.
931Laci Kozlok2023-07-04 15:00:10 [Válasz erre: 924 takatsa 2023-07-03 13:28:24] Nem ismerek jobb Jekatyerinát mint Lukács Gyongyi volt.
Az opera címe legyen inkáb Vidéki Lady Macbeth.
930Klára2023-07-04 12:54:56 [Válasz erre: 928 -zéta- 2023-07-04 09:41:15] Nagyon jó lenne, ha ez megtörténne! Válaszolni akartam egy korábbi bejegyzésre, alig találtam meg, annyi minden jött közbe!
929Klára2023-07-04 12:53:14 [Válasz erre: 902 Ch.Blondel 2023-06-27 20:40:36] Igen, ez a Xerxesz felvétel megér egy meghallgatást, bár kicsit nehézkes így darabokban.Köszönet érte!:))
928-zéta-2023-07-04 09:41:15 Javasolnám, hogy a rendezői színházi témákkal térjetek át a Rendezői színház topikba...
a hivatkozott BSO előadást annak idején én sem láttam, akkoriban még nem ismertem azokat a lehetőségeket, amiket ma már igen. Az általad adott linket megnéztem, pár dolog kiderült belőle, de a teljes felvétel - ha jól látom - nincs mögötte. Ha esetleg annak a linkjét is meg tudnád adni, nagyon megköszönném!
Mindenesetre szép élményben lehetett részed, és ha megnézed a STOP előadás felvételét, lesz összehasonlítási alapod. Kérlek, írd meg véleményedet erről is!
926kjános2023-07-04 07:54:11 [Válasz erre: 923 Heiner Lajos 2023-07-02 14:11:00] Ez az időszak volt a Rádió komoly zenei fénykora. Kroó, Meixner, Kertész, Boros, Zsoldos mindent tudtak a zenéről és az ismereteiket át is tudták adni a hallgatóknak. Egyetlen hibájuk talán az, hogy nem gondoskodtak hasonló színvonalú utánpótlásról, de ennek a később történések isméretében végül is nem volt jelentősége. Személyesen Meixner Mihályt ismerhettem és csak megerősíteni tudom, hogy minden beszélgetés élményszámba ment vele. Amit külön csodáltam benne, hogy érdeklődése és a zene iránti szeretete a sok zenével töltött évtized ellenére változatlan maradt.
Kár, hogy ezt anno nem láttad: https://www.staatsoper.de/stuecke/lady-macbeth-von-mzensk?tx_sfstaatsoper_productionsdetail%5Bactivity%5D%5Babstract%5D=%3Cb%3ELady%20Macbeth%3C%2Fb%3E%20von%20Mzensk&tx_sfstaatsoper_productionsdetail%5Bactivity%5D%5Bdata%5D=8375&tx_sfstaatsoper_productionsdetail%5Bactivity%5D%5Bentity%5D=archivactivities&tx_sfstaatsoper_productionsdetail%5Bactivity%5D%5BisExtern%5D=0&tx_sfstaatsoper_productionsdetail%5Bactivity%5D%5BshowItem%5D=1&tx_sfstaatsoper_productionsdetail%5Bactivity%5D%5Btitle%5D=Lady%20Macbeth%20von%20Mzensk&tx_sfstaatsoper_productionsdetail%5Bactivity%5D%5Buid%5D=8375&tx_sfstaatsoper_productionsdetail%5Bactivity%5D%5Burl%5D=%2Fstuecke%2Flady-macbeth-von-mzensk%2F2016-11-28-1900-8375&tx_sfstaatsoper_productionsdetail%5Bactivity%5D%5BurlType%5D=intern&cHash=be488273e7c633b67a4f8852775baa8e
2016-ban ezt is közvetítették Münchenből, és megrázó előadás volt. Kirill Petrenko és Harry Kupfer remek produkciót hoztak létre, és Anja Kampét se tudom elfelejteni Katerinaként.
924takatsa2023-07-03 13:28:24
Sosztakovics a XX. század Mozartja, Sosztakovics a XX. század Mozartja. Folyton ezt mantrázom, ha szembejön velem Sosztakovics. Márpedig most alaposan szembejött velem, mint a bécsi gyors, bár próbáltam, de félre sem tudtam előle ugrani. Klárának köszönhetem az élményt, ő hívta fel a figyelmemet, hogy a STOP streamben közvetíti a Kisvárosi Lady Macbethet. Van nekem már jó Lady Macbeth felvételem (Westbroek, Ventris, Amsterdam, 2006), nincs és nem is lesz ennél jobb felvétel - gondoltam -, de aztán győzött a kíváncsiság és a streambe belepislantottam. És, ahogyan mondani szokták, leesett az állam.
Hirtelenjében nem is tudom, hogy mit, de az biztos, hogy sokmindent szeretnék írni egyszerre, talán az első szó, amit le kell írnom az, hogy varázslatos, úgy az egész, en bloc. A díszletek, a rendezés végtelenül egyszerű, a naturalista részletek szinte csak jelzésszerűek, hiányzik az az agitált mozgalmasság, szinte már túljátszottság, ami a Westbroek-féle felvételre jellemző, itt minden külsőség csak egy célt szolgál: a zenét. Nincs, és nem is kell más, csak a zene, a zene, Sosztakovics zenéje, ez a mindenfelől és mindenfelé burjánzó, a mennyei szférákból és a pokol bugyraiból előtörő, egyszerre groteszk, durva és megejtően lírai, semmihez sem hasonlítható zene, amely csaknem három órán keresztül körülvesz, az arcodat cirógatja, a füledbe kúszik, szívedet facsarja, zsigereidet tépi, magasba repít és mélybe taszít, üvölt bömböl és halkan suttog, felkorbácsol és elandalít: ez Sosztakovics. Amit közben a színpadon látunk, egy-egy reflektorral megvilágított csodaszép emberi arc, és körülötte a megbúvó, ugrásra kész sötétség: fény és árnyék örömtánca - halálos viadala.
Nagyszerű, és homogénen jól teljesítő szereplőgárda, élükön a Katerinát megszemélyesítő Elena Mikhailenkóval (kiemelendő még Golovnyin (Szergej), és Groissböck (Boris) alakítása), de ami ezt az előadást abszolút felejthetetlenné teszi, az a karmester Alexander Soddy és a zenekar teljesítménye, amelyet a kedvcsináló részletekben is megcsodálhatunk. Alexander Soddy, én tájékozatlan vagyok, nem találkoztam még a nevével, de ahogyan elnéztem a tevékenységét, azt tippeltem, hogy ez biztosan egy ruszki, hiszen nemcsak benne él és lubickol, hanem szinte eggyé válik ezzel a zenével, ez egy olyan azonosulás, amelynek alapja csak a genetika lehet, de nem: ő egy angol fiatal karmester, biztos vagyok benne, hogy a jövő nagy-nagy karmestere.
Ez a pompás előadás bennünk is szép emlékeket ébreszthet, hiszen 20 évvel ezelőtt mi is részesei lehettünk ennek a nagyszerű operának világszínvonalú előadásában. Azóta (sajnos) sok víz lefolyt a Dunán, és - úgy gondolom - ilyen színvonalú hazai produkciókban nem is reménykedhetünk. Erre a régi előadásra emlékezve álljon itt egy pici részlet, amelyen a három Katerina (Lukács, Westbroek és Mikhailenko) énekel. és persze itt van azelső, és második kedvcsináló részlet, amit már tegnap is belinkeltem.
A Wiener Staatsoper 2023. május 31-i előadásának teljes felvétele, magyar felirattal, 3 hétig számotokra is elérhető, a letöltési linket privátban kérjétek tőlem.
923Heiner Lajos2023-07-02 14:11:00 [Válasz erre: 916 gezakadocsa 2023-07-01 00:22:52] Lassacskán ötven éve, hogy Boros Attilát megismertem - Klemperer Magyarországon. c. kötete miatt.
Atyai barátom lett, rengeteget tanultam Tőle a zenéről, énekesekről.
Meixner Mihály - Mihály Bátyám - mellett ő volt az, aki rányitotta a szememet arra, hogy egy magamfajta zenebarát, de zeneileg nem képzett ember mennyit tanulhat, ha jobban megismeri az énekesek, karmesterek, zongoristák szerepét abban, hányféleképpen lehet életre kelteni egy partitúrát.
Ebből a Nagy Generációból már csak Ő - és Czigány György - van köztünk...
Természetesen mindez igaz. Én
is beírhattam volna ugyanezeket róla....-:) Köszönöm, hogy most Te megtetted!
Alkalmanként belinkeltem a Dankó Rádió operettadásaiba
beszerkesztett neves művészekkel készített régi interjúit, utóbb a Katolikus Rádió
egynéhány adását is (lásd a "Kedvenc magyar operaénekesek" topikját is.)
Ugyanakkor amit Boros Attila Wagner-rajongásáról írtam: bizonyos körökben
"közismert"...
920Hangyászsün2023-07-01 17:43:19 [Válasz erre: 918 Edmond Dantes 2023-07-01 11:49:35] Elismerésem, ha nem olvasod e sajtótermékeket. ÓSZI-ról mindig is minimum fenntartással nyilatkoztam. A Belgiumra is átterjedt (nem októberi) sajnálatos eseményeket hadd ne részletezzem! Egy 80+ éves ember nézeteit pedig nem lehet már megreformálni. Én meg eleget láttam az elmúlt másfél évben Bécsben és több német városban ahhoz, hogy ne változzon a migrációról és OV CSAKIS A TÉREN folytatott politikájáról.
919kjános2023-07-01 12:40:26 [Válasz erre: 914 Edmond Dantes 2023-06-30 14:12:45] Elnézést a félreérthető fogalmazásért. Nem véletlenül tettem idézőjelbe a szerzői változatot. Ez alatt természetesen nem azt értettem, hogy a műveket a bemutatásuk korabeli módon kellene előadni, csupán azt, hogy az alkotók szándékainak megfelelően. Vagyis egy előadás arról szóljon, amit az alkotók komponáltak, nem pedig arról, ami a rendezőnek éppen eszébe jut, sajnos egyre gyakrabban a művel szöges ellentétben.
918Edmond Dantes2023-07-01 11:49:35 [Válasz erre: 917 Hangyászsün 2023-07-01 11:03:24] Tőled ennél udvariasabb beírás(oka)t várok. Nem olvasom egyik sajtóterméket sem. Olykor 1-1 ÉS-kritikát vagy tárcát valóban belinkeltem a netről, de ezentúl talán nem fogok, ha annyira irritáló(k), itt legalábbis. Olvashatod százszámra ÓSZIT(atjána)-leveleit és a vele tucatszámra készülő, önfényező és önigazoló, másokat és a sajtót támadó "interjúit". Ja és szabad örülni a párizsi eseményeknek ... csak ne itt, mert takatsa fórumtárs (ld. 911-915) a földbe döngöl. Engem és gondolatban biztosan. És nem először (próbál).
Senkire nem tartozik, de Boros Attilával jó sokszor játszottam az "igazi" Ki nyer mában és ha nem is közelről, de személyesen ismerem. Az idézett írásnak a rendezői színházról, "totális káoszról" és hasonlókról szóló része legalábbis vitatható. Ha vitathatatlan lenne, az kőkorszak és/vagy diktatúra lenne. Az élet pedig már évtizedekkel azelőtt felülírta, mint amikor Boros e sorokat papírra vetette. Az írás végi migránsozás és Európa "halálos megroppanásának" ökölrázó próféciája pedig minimum visszás, nem tartozik a tárgyhoz, más horizontról nézve pedig taszító. Részemről ennyi.
917Hangyászsün2023-07-01 11:03:24 [Válasz erre: 907 Edmond Dantes 2023-06-29 08:42:41] A legnagyobb részével egyet lehet érteni. Persze te csak olvasd a Népszavát, hétvégén az ÉS-t. Szerinted a most Párizsban randalírozó neofranciák jártak-e valaha pl. a Louvre-ban vagy az Opérában (felőlem a Bastille is lehet)?
916gezakadocsa2023-07-01 00:22:52 [Válasz erre: 910 Búbánat 2023-06-30 10:17:48] Boros Attila rengeteg műsort szerkesztett és vezetett a rádióban, s jóideje ezt a Katolikus rádióban teszi, olykor még ma is. Igen sokszor volt a Ki nyer ma? műsorvezetője is (ennek is sokáig a Katolikus rádióban volt utódműsora -Kitalálom! címmel-, s annak is egyik műsorvezetője ő volt) - magam ezek során soha nem tapasztaltam nála bárki, pláne jelentős zeneszerző lekicsinylését; általában igen mértéktartó, csaknem szűkszavú volt mindig is a stílusa. Nem egyszer hallottam Ki nyer ma? során a helyszínen is, s ott mikrofonon kívül is ugyanezt a magatartást tanusította. Konkrétan emlékszem esetre, amikor "bennfentes" hallgató aktuális zenei adással kapcsolatos megjegyzésére is elhárítóan és szerényen reagált, sőt egy másik, kritikus megjegyzéssel szemben mintegy mérsékletre intve válaszolt.
915Edmond Dantes2023-06-30 15:39:50 [Válasz erre: 911 takatsa 2023-06-30 10:18:40] Bocsánat, csak most látom beírásodat, miután letelt az 1 órás "kegyelmi" = szerkesztési idő/m = már nem tudom legutóbbimat kiszedni. Kárpótlásul és kiváló kapcsolatunkra való tekintettel (mottó: Boccanegra) ezennel és ünnepélyesen javaslom a topik átnevezését "Kedvenc felvételek - takatsa" címre ... nem magánban ;-)
914Edmond Dantes2023-06-30 14:12:45 [Válasz erre: 908 kjános 2023-06-30 08:46:02] Rövid kérdéssel reagálok: ugyan ki ismeri a művek (operákról beszélünk) "szerzői" változatát? Mármint azokét a művekét, amik a filmezés elterjedése előtt születtek = a törzsrepertoár nagyjából 90-95%-a? Anélkül honnan tudjuk, mi az a "szerzői változat"? Másik rövid kérdés: ugyan ki (lenne) kíváncsi mondjuk egy akkor esetleg botrányosan (!) modernnek számító 1860-as Mozart-rendezésre, egy 1908-as Verdi-rendezésre, egy 1943-as -lehetőleg náci-bayreuth-i- Wagner-rendezésre? (Bár utóbbira talán ismét van-lenne igény...) A klasszikus művek (drámák, operák) színrevitelének a korszellem változásával kell haladniuk, mivel előadóművészeti termékek. Festményeket nem festünk át (volt rá példa jócskán), szobrokat nem faragunk át (letakartak rajtuk sokszor sok mindent), verseket nem költünk át ... de azokat át- meg újrafordítják időről-időre, ahogyan a drámákat, regényeket is. Átfordítás: igen, újraértelmezés: igen, újraírás-kiforgatás: nem, zenébe behatolás: nem, zene elleni rendezés: nem. És ez még szerintem egy elég konzervatív álláspont.
913Nagy Katalin2023-06-30 13:06:58 [Válasz erre: 911 takatsa 2023-06-30 10:18:40] Igaz, máris átmásoltam. A szapulásra még sort keríthetünk, ha minden kétséget kizáróan igazolja, hogy ez a megkerülhetetlen tradíció. Nekem a hagyományos operajátszás elkötelezett híveként óvatosnak kell lennem, hogy nehogy szembemenjek valami hagyománnyal.
Nem járok a piacenzai színház előadásaira, még a környékén sem, sajnos. De őszintén örülök a bemásolt pár sornak! Azt jelenti számomra, hogy vannak még értelmes, az operát értő és érző rendezők, tehát van még remény! Köszönet érte!
911takatsa2023-06-30 10:18:40 [Válasz erre: 908 kjános 2023-06-30 08:46:02] Ejnye már, menjetek a rendezői színház témával az abba való topikba. Azt sem tudom, hogy mi fán terem az a rendezői színház, de itt a kedvenc felvételek és az én szapulásom a fő téma, ragaszkodnék ehhez, ha lehetséges. :) Amúgy küldtem neked egy magánt, ha még nem jöttél rá, akkor katt a felül jobboldalt, a kilépés mellett látható levél borítékra.
Boros Attilát azért nem szeretem mert túlságosan
"wagneriánus" (én "verdiánus" vagyok és "bel cantós" is), minden más operaszerzőről és művéről sokszor
"lekicsinylően" nyilatkozik, úgymond a nagy német komponista árnyékában lehetnek csak. Ugyanakkor elismerem remek írásait,
könyveit, rádiós szerkesztői-riporteri tevékenységét. És amiért viszont igenis
kedvelem őt: "mer" Wagner zenéje mellett rajongani Lehár muzsikájáért
is, aminek többször is tanújelét adta különböző műsoraiban, amikor
beszerkesztett a nagy magyar zeneszerző műveiből valamit. Voltak a rádióban olyan adások, amiket kizárólag Lehárnak szentelt, és azokban szóban is elmondta miért tartja nagyszerű zeneköltőnek őt, milyen elragadó szépségek-értékek rejlenek a partitúráiban. Úgyhogy engem Lehárral nagyon könnyű "levenni a lábamról"...
A piacenzai színház 2021/22 szezonja nyitóelőadásának füzetéből származik az alábbi idézet. Az előadás előtt olvastam el óriási megkönnyebbüléssel, hogy tényleg az Ernanit fogom látni a színpadon az Űrodüsszeia imitációja helyett.
"A rendező egy kicsit olyan, mint a házhoz jövő szakács, aki bejön hozzád és a nálad lévő alapanyagokkal kell megfőznie egy receptet, ami tökéletesen tükrözi a te ízlésedet. A rendezőnek ily módon az őt vendégül látó színházhoz, annak közönségéhez, hagyományához kell alkalmazni képességeit és személyiségét. (...) Nálam nincs dramaturgiai átírás, nincs időbeli áthelyezés, nincs új környezetbe helyezés, engem az az egyetlen cél vezérel, hogy végigkísérjem Önöket a drámán."
Szerény tapasztalataim alapján, ha az operalátogatók megsejtik, hogy hagyományos előadásra van kilátásuk, szívesebben elmennek az x. Traviátára is. Elég csak megnézni, hogy mennyivel többen vannak a "történelmi" rendezéseken (pl. Zeffirelli) a veronai Arénában. Nekem már sikerült megfűzni a darabot jól ismerő, vonakodó barátnőt azzal, hogy jöjjön el, mert ez a Figaró házassága szép lesz, azt fogja látni a színpadon, amit Mozart és Da Ponte írásban ránk hagyott.
Megadom az eredeti idézetet is, hogy a nálam jobb fordítók elkészíthessék a tökéletes magyarítást.
Un regista é un po' come un cuoco a domicilio, di quelli che arrivano in
casa tua e con i tuoi ingredienti devono cucinare una ricetta che
rispecchi perfettamente i tuoi gusti,. Cosí il registra deve adattare le
sue abilitá e la sua firma al teatro che lo ospita, al suo pubblico,
alla sua tradizione. (...) Nessuna riscrittura dramaturgica, nessuno
spostamento temporale, nessuna riambientazione, il mio unico intento é
guidarvi nella trama. (Gianmaria Aliverti)
908kjános2023-06-30 08:46:02 [Válasz erre: 907 Edmond Dantes 2023-06-29 08:42:41] Nem hiszem, hogy Boros Attila véleménye lenne az érdektelenség oka. Egyébként Boros valószínűleg őszintén hisz abban, amit mond, hiszen jövőre 90 éves lesz és egy kitüntetésen kívül mást aligha kaphat/várhat a hatalomtól. Ez az ő meggyőződése, amit tiszteletben kell tartani, akkor is, ha az ideológiai részével egyáltalán nem értek egyet. A rendezői színházzal kapcsolatos gyakorlati megállapításaiban viszont rengeteg igazság van. Tény, hogy lassan generációk nőttek fel úgy, hogy nem ismerik a művek "szerzői" változatát. Aki például az amszterdami operaház előadásában látta a Pikk Dame-ot, Puskin művének ismerete vagy egy hagyományos előadás élménye nélkül sejtelme sem lehet arról, hogy miről is szól ez az opera. Úgy gondolom, hogy inkább megosztó jellege miatt hanyagoljuk ezt a fórumot. Ahogy láttam, van hasonló témájú másik rovat is, de oda sem írtak már három éve. Ókovács tevékenységén kívül talán a "modern" rendezés az, ami leginkább összeugraszthatja a fórumózókat. Ráadásul a rendezői színháznak van egy Pomádé király effektusa is. A néhai, általam egyébként nagyra becsült, Koltai Tamás például a Katharina Wagner-féle Lohengrin kapcsán gyakorlatilag lehülyézte a nézőket, akik meg sem érdemlik ezt a csodálatos ajándékot. És ki szeretné, ha ostobának, maradinak, a korral lépést nem tartónak, az újra nem fogékonynak bélyegeznék meg? Mára gyakorlatilag a rendezői színház átvette az uralmat az opera felett. Ebben nyilván közrejátszik az igazán nagy énekesek és karmesterek hiánya is. Korábban még volt némi tiltakozás a rendezői önkény ellen. Soha nem felejtem el, hogy az akkor Lipcsében intendáns Udo Zimmermann, milyen szellemesen próbálta kimagyarázni a nézők tiltakozását John Dew Don Giovanni rendezése ellen. Szerinte ugyanis a nézők nem bú-t, hanem Dew-t kiabáltak, mintegy éltetve a rendezőt. Mára a tiltakozás gyakorlatilag megszűnt és némán tűrjük a legeszementebb produkciókat is. Legfeljebb hazamegyünk a szünetben.
907Edmond Dantes2023-06-29 08:42:41 [Válasz erre: 905 -zéta- 2023-06-28 12:50:55] Nem csoda, hogy az a topik befulladt. Amit a legutóbbi beírásában ott a jobb időket megért Boros Attila újságírás címén elkövetett, ahogy a "rendezői színház" ürügyén az azóta bebukott szennylap hasábjain bőszen migránsozik és Európa "halálos megroppanását" vizionálja, az legalja-szint szánalmas, mi több, röhejes. Ha egyszer megint összefutok vele, (szoktam látni a földalattin) megkérdezem tőle, komolyan gondolta ezt?
A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.