Téma ismertetése: lemezek, filmek, vélemények
1090 takatsa 2023-11-28 17:36:23
A minap a Bécsi Staatsoper közvetítette Ligeti Le Grand Macabre-ját. Gondolom, sokan néztétek, de aki esetleg lemaradt, az most pótolhatja. Itt van egy kis kedvcsináló. Nem állítom, hogy ez a legjobhb Ligeti opera interpretáció, de a zenekar nagyon jó, és az énekesek többsége is. Nekem azért továbbra is a nagy kedvencem a 2011-es barcelonai felvétel maradt, amelyből - emlékeztetőül - itt egy pici részlet. Sajnos a Staatsoper feliratai technikailag nagyon pocsékak, de azért megpróbáltam illesztgetni hozzájuk a régebbi magyar feliratomat, több kevesebb sikerrel. Zavaró a bécsi felvételben az is, hogy csak a videó 15. percében kezdődik az előadás, és a videó tartalmazza a hosszú szünetet is, de - mint mindig - ha vlc-t használsz, akkor lehet ugrani egyik fejezetről a másikra (a megfelelő ikon segítségével, vagy a Shift+p, Shift+n gyorsbillentyűvel), így a szünetek könnyen átléphetők.
A minap a Bécsi Staatsoper közvetítette Ligeti Le Grand Macabre-ját. Gondolom, sokan néztétek, de aki esetleg lemaradt, az most pótolhatja. Itt van egy kis kedvcsináló. Nem állítom, hogy ez a legjobhb Ligeti opera interpretáció, de a zenekar nagyon jó, és az énekesek többsége is. Nekem azért továbbra is a nagy kedvencem a 2011-es barcelonai felvétel maradt, amelyből - emlékeztetőül - itt egy pici részlet. Sajnos a Staatsoper feliratai technikailag nagyon pocsékak, de azért megpróbáltam illesztgetni hozzájuk a régebbi magyar feliratomat, több kevesebb sikerrel. Zavaró a bécsi felvételben az is, hogy csak a videó 15. percében kezdődik az előadás, és a videó tartalmazza a hosszú szünetet is, de - mint mindig - ha vlc-t használsz, akkor lehet ugrani egyik fejezetről a másikra (a megfelelő ikon segítségével, vagy a Shift+p, Shift+n gyorsbillentyűvel), így a szünetek könnyen átléphetők.
Innen tudod letölteni mindkét operafelvételt (javaslom, hogy egyenként töltsd le, a lejátszáshoz VLC playeret használj).
Én személy szerint ennyit tudtam hozzátenni a Ligeti centenáriumhoz, tavasszal a komplett kórusművek, most pedig a két teljes operafelvétel közreadásával. Sajnos a magyar illetékesek nem nagyon csipkedték magukat. Még szerencse, hogy a sógorok nem feledkeztek meg erről a zseniális zeneszerzőről, akire büszkék, büszkébbek lehetnénk, és akit jobban megbecsülhetnénk.
1089 takatsa 2023-11-13 16:18:33 [Válasz erre: 1088 Klára 2023-11-13 16:11:14]
Az ember számtalan hibát vét, de ettől függetlenül törekedni kell a tökéletességre. :)
Az ember számtalan hibát vét, de ettől függetlenül törekedni kell a tökéletességre. :)
1088 Klára 2023-11-13 16:11:14 [Válasz erre: 1078 takatsa 2023-11-12 20:37:00]
Irígylem azt a fórumtársat, akinek ilyen jó szeme van, és annyira jól tud angolul, hog ezt észrevette! Ennél nagyobb hibát sose kövess el!
Irígylem azt a fórumtársat, akinek ilyen jó szeme van, és annyira jól tud angolul, hog ezt észrevette! Ennél nagyobb hibát sose kövess el!
1087 Klára 2023-11-13 16:08:11 [Válasz erre: 1080 maris 2023-11-12 21:57:45]
Ismeretlenül is köszönöm ezt az ajánlatot - valóban nagyon jó opera. Én végigböngésztem a google és a wikipédia erre a műre vonatkozó adatait, innen vannak az egyéb szereplőkre vonatkozó információim. Néha nem árt ezeket az oldalakat, vagy a yt kínálatát böngészni! Egyúttal köszönöm a kiegészítést is.
Ismeretlenül is köszönöm ezt az ajánlatot - valóban nagyon jó opera. Én végigböngésztem a google és a wikipédia erre a műre vonatkozó adatait, innen vannak az egyéb szereplőkre vonatkozó információim. Néha nem árt ezeket az oldalakat, vagy a yt kínálatát böngészni! Egyúttal köszönöm a kiegészítést is.
1086 maris 2023-11-13 15:27:31 [Válasz erre: 1085 Edmond Dantes 2023-11-13 14:54:59]
Az Anthony and Cleopatra orbitális bukás volt, annak ellenére, hogy a The Opera House c. film, amely jelentős részben ennek az előadásnak az előkészületeiről szól, ezt nem említi (a filmet ajánlom mindenki figyelmébe). Barber és Menotti később ezt is átdolgozta, a tubuson megtalálható a chicagói előadás felvétele. A 66-67-es évad repertoárjában még szerepelt egy másik kortárs opera is, de azután 1991-ig, a Ghosts of Versailles premierjéig kellett várni egy újabb ősbemutatóra, az viszont nagy siker lett (és annak is elég erős volt a szereposztása).
Az Anthony and Cleopatra orbitális bukás volt, annak ellenére, hogy a The Opera House c. film, amely jelentős részben ennek az előadásnak az előkészületeiről szól, ezt nem említi (a filmet ajánlom mindenki figyelmébe). Barber és Menotti később ezt is átdolgozta, a tubuson megtalálható a chicagói előadás felvétele. A 66-67-es évad repertoárjában még szerepelt egy másik kortárs opera is, de azután 1991-ig, a Ghosts of Versailles premierjéig kellett várni egy újabb ősbemutatóra, az viszont nagy siker lett (és annak is elég erős volt a szereposztása).
1085 Edmond Dantes 2023-11-13 14:54:59 [Válasz erre: 1084 maris 2023-11-13 14:01:04]
Köszönöm! Most nem vagyok könyvközelben, de ùgy emlèkszem, nagy buktàròl ìr Bing az ùj MET-et megnyitò ùj Barber-operàròl. Ami pedig Price-ot illeti, maximàlisan egyetèrtek :-) Kiràly(nő) ő ès örül(het)ünk, hogy mèg jelen idejű "anya"-kiràlynő = köztünk van.
Köszönöm! Most nem vagyok könyvközelben, de ùgy emlèkszem, nagy buktàròl ìr Bing az ùj MET-et megnyitò ùj Barber-operàròl. Ami pedig Price-ot illeti, maximàlisan egyetèrtek :-) Kiràly(nő) ő ès örül(het)ünk, hogy mèg jelen idejű "anya"-kiràlynő = köztünk van.
1084 maris 2023-11-13 14:01:04 [Válasz erre: 1082 Edmond Dantes 2023-11-13 09:33:47]
Ez mind igaz, de Callas sok olyan operát felvett a repertoárjára, amelyet régebben írtak, de szintén csak az ő kedvéért játszottak, tehát ilyen értelemben nincs sok különbség, viszont amikor a Vanessa szóba került, Callas már csak olasz szerepekben lépett fel (tudtommal), és ez is - egyik - oka lehetett az elutasításnak.
Másfelől viszont Barber nagyon értett az énekszólamokhoz, és talán ez is magyarázza Kiri te Kanawa érdeklődését, valamint hogy a 66-os, újabb bemutatójához sikerült Leontyne Price-t megnyerni Kleopátra szerepére, és ő azért állja az összehasonlítást Tebaldival.
1083 takatsa 2023-11-13 12:41:13 [Válasz erre: 1082 Edmond Dantes 2023-11-13 09:33:47]
Csak a pontosság kedvéért, a MET-ben nem egy évadban ment a Vanessa, hanem az 1957-58-as évadban (7 előadás), az 1958-59-es évadban (6 előadás) és az 1964-65-ös évadban (5 előadás).
Csak a pontosság kedvéért, a MET-ben nem egy évadban ment a Vanessa, hanem az 1957-58-as évadban (7 előadás), az 1958-59-es évadban (6 előadás) és az 1964-65-ös évadban (5 előadás).
1082 Edmond Dantes 2023-11-13 09:33:47 [Válasz erre: 1080 maris 2023-11-12 21:57:45]
Köszönöm a kiigazítást. A lényegen azonban nem változtat/ott: Bing nem kapta meg egyik dívát sem Vanessának. Bár Steber is jelentős sztár volt, de nem Tebaldi. Callasról nem is szólva. Említett kifogása pedig ürügy lehetett: nyilván nem volt sem ideje, sem kedve kortárs operát megtanulni, amit aztán egyetlen MET-széria után be is rakhat az elfekvő "áruk" közé. Egyetlen kortárs vagy újabb opera sem volt a repertoárján.
Köszönöm a kiigazítást. A lényegen azonban nem változtat/ott: Bing nem kapta meg egyik dívát sem Vanessának. Bár Steber is jelentős sztár volt, de nem Tebaldi. Callasról nem is szólva. Említett kifogása pedig ürügy lehetett: nyilván nem volt sem ideje, sem kedve kortárs operát megtanulni, amit aztán egyetlen MET-széria után be is rakhat az elfekvő "áruk" közé. Egyetlen kortárs vagy újabb opera sem volt a repertoárján.
1081 takatsa 2023-11-12 22:42:51 [Válasz erre: 1080 maris 2023-11-12 21:57:45]
Köszönöm szépen az érdekes infókat. Ezek után talán nem indiszkréció ha elárulom, hogy nem ez volt az első opera-javaslatod számomra, és remélem, hogy nem is az utolsó. :)
Köszönöm szépen az érdekes infókat. Ezek után talán nem indiszkréció ha elárulom, hogy nem ez volt az első opera-javaslatod számomra, és remélem, hogy nem is az utolsó. :)
1080 maris 2023-11-12 21:57:45
Hogy ne legyen titok: én vagyok az a fórumtárs, aki ezt az operát ajánlotta, és nagyon köszönöm takatsa fórumtársnak, hogy immár magyar felirattal élvezhetem ezt a remek darabot.
Hadd tegyek hozzá egy-két dolgot a fórumban írottakhoz: Bing ugyanebben a könyvben (191. oldal) írja, hogy Callasnak ajánlotta a címszerepet (igaz, ugyanabban a mondatban Tebaldi neve is szerepel). Már nem emlékszem, milyen forrásból hallottam, hogy Callas azzal az indokkal utasította el, hogy nem kíván egy olyan operában fellépni, amelyben a tenor a szopránt veszi feleségül, de a mezzóval bújik ágyba.
Ha már Gedda és
Tozzi szóba kerültek, érdemes még a bemutató teljes
szereposztását is megemlíteni: Eleonor Steber, Nicolai Gedda,
Rosalind Elias, Regina Resnik, Giorgio Tozzi, George Cehanovsky és
Nagy Róbert énekeltek Dmitri Mitropoulos irányítása alatt. A
művet (a 4 felvonásos verziót) ezzel a szereposztással cd-n is
meg lehet vásárolni, de a tubuson is megtalálható, nagyszerű felvétel, de azt hiszem, hogy a későbbi húzások, amelyek miatt az első két felvonás összeolvadt, csak jót tettek a darabnak.
Az ajánlóban is belinkelt "He has come" kezdetű ária számos angol vagy amerikai szopránénekesnő árialemezein megtalálható (Renee Fleming, Kate Royal, és mindenek előtt Leontyne Price).
Kiri Te Kanawával
készült egy portréfilm a kilencvenes évek elején, amelyben az is
elhangzik, hogy a Capriccio főszerepe volt az utolsó, amit
megtanult, mert már nincs neki való szerep, legfeljebb egy
öregasszony. Feltételezem, ezután ismerte meg ezt az operát,
ugyanis tudtommal minden követ megmozgatott, hogy elénekelhesse. Ez
többször meg is történt: a
tubuson található egy igen rossz minőségű videó a
Monte-Carloban rögzített előadásról, valamint rádión is közvetítették a MET
előadását, amelynek érdekessége továbbá, hogy a bemutató
Erikája, Rosalind Elias énekelte az idős baroneszt.
1079 Edmond Dantes 2023-11-12 21:33:38 [Válasz erre: 1076 Klára 2023-11-12 17:53:44]
Ez így igaz. A világ egyik legrangosabb fesztiváljának, az edinburghinak pedig Bing a lètrehozója és első direktora volt ... ameddig New York azaz a MET át nem csábította őt az óceán túloldalára.
Ez így igaz. A világ egyik legrangosabb fesztiváljának, az edinburghinak pedig Bing a lètrehozója és első direktora volt ... ameddig New York azaz a MET át nem csábította őt az óceán túloldalára.
1078 takatsa 2023-11-12 20:37:00
Az egyik fórumtársam jelzett a feltöltött videóban egy hibát: az első felvonás végén az utolsó sor magyar fordítása hiányzik. Én most töröltem a hibás fájlt, így a délelőtt megadott linkről már nem lehet letölteni a videót. Javítottamk a hibát, és itt van Barber Vanessa c. operájának az új letöltési linkje, amely három hétig él. Kérem, hogy aki eddig letöltötte a videót, az töltse le újra, hogy egy hibátlan példányt tudjon megnézni. Elnézést kérek a hibáért.
Az egyik fórumtársam jelzett a feltöltött videóban egy hibát: az első felvonás végén az utolsó sor magyar fordítása hiányzik. Én most töröltem a hibás fájlt, így a délelőtt megadott linkről már nem lehet letölteni a videót. Javítottamk a hibát, és itt van Barber Vanessa c. operájának az új letöltési linkje, amely három hétig él. Kérem, hogy aki eddig letöltötte a videót, az töltse le újra, hogy egy hibátlan példányt tudjon megnézni. Elnézést kérek a hibáért.
1076 Klára 2023-11-12 17:53:44 [Válasz erre: 1075 Edmond Dantes 2023-11-12 15:18:45]
Az az "illetékes elvtárs" a maga idején nagyon okos ember volt, és sokat alkotott. A MET-nél töltött éveire és érdemeire sokan emlékeznek, de hajlamosak elfelejteni, hogy a ma oly népszerű Glyndebourne-i Fesztiválnak - ahonnan ez a remek Vanessa felvétel is származik - egyik létrehozója, megteremtője. Az itt létrehozott fesztivál és annak kezdeti sikerei nyilván hozzájárultak ahhoz, hogy a MET-nél folytathatta nem kevésbé sikeres pályafutását!
Az az "illetékes elvtárs" a maga idején nagyon okos ember volt, és sokat alkotott. A MET-nél töltött éveire és érdemeire sokan emlékeznek, de hajlamosak elfelejteni, hogy a ma oly népszerű Glyndebourne-i Fesztiválnak - ahonnan ez a remek Vanessa felvétel is származik - egyik létrehozója, megteremtője. Az itt létrehozott fesztivál és annak kezdeti sikerei nyilván hozzájárultak ahhoz, hogy a MET-nél folytathatta nem kevésbé sikeres pályafutását!
1075 Edmond Dantes 2023-11-12 15:18:45 [Válasz erre: 1072 Edmond Dantes 2023-11-12 14:19:25]
Csupán idéztem egy "illetékes elvtárs" sorait egy kevéssé ismert műről. Sine ira et studio.
Csupán idéztem egy "illetékes elvtárs" sorait egy kevéssé ismert műről. Sine ira et studio.
1074 takatsa 2023-11-12 15:11:28 [Válasz erre: 1072 Edmond Dantes 2023-11-12 14:19:25]
Akkor most lehetőséged van rá, hogy ne csak olvasd, hanem nézd- és hallgasd is. Legalább lesz róla saját véleményed.
Akkor most lehetőséged van rá, hogy ne csak olvasd, hanem nézd- és hallgasd is. Legalább lesz róla saját véleményed.
1073 Klára 2023-11-12 14:50:54 [Válasz erre: 1072 Edmond Dantes 2023-11-12 14:19:25]
Amit Tebaldi később nyilván megbánt! Egyébként a maga fachjában Gedda vagy Gioggio Tozzi legalább akkora "név" volt, mint Tebaldi, csak a szokásos diva-allürők nélkül!
Az opera a maga nemében valóban csodálatos, persze a klasszikus örökké játszott operákhoz szokott füleknek szokatlan. De nem csak a fehérhajú veteránoknak kell operát "csinálni", az ifjabb generációnak is kell.
Köszönet a magyar feliratért, és köszönet annak, aki T: fórumtárs figyelmét erre az izgalmas operára felhívta!
1072 Edmond Dantes 2023-11-12 14:19:25
Rudolf Bing ezt írja a Vanessa MET-ősbemutatójáról (189.o.):
Rudolf Bing ezt írja a Vanessa MET-ősbemutatójáról (189.o.):
"Igazgatásom alatt az első világbemutató Samuel Barber Vanessa című műve volt, az 1957-58-as szezonban. Meglehetősen kedveltem annak ellenére, hogy unalmas volt a szövegkönyve (Gian Carlo Menotti írta); elsőrendű előadást kapott, Mitropoulos vezényelte, Menotti maga rendezte, a díszleteket és a jelmezeket Cecil Beaton tervezte; a főbb szerepeket Eleanor Steber, Nicolai Gedda, Giorgio Tozzi, Rosalind Elias és Regina Resnik énekelte. Körülbelül az a sikere volt, amit én és munkatársaim "koktélparti-sikernek" nevezünk: az első előadásokat megtöltötték Sam Barber barátai, hívei, akik így különféle koktélpartikon elmesélhették, hogy ők is ott voltak. Utána a ház üres volt, néhány türelmesen szenvedő bérlőt leszámítva." Idézet vége.
Egy más helyen Bing arról ír, hogy milyen nehéz kortárs operára nagy nevet szerződtetni, és ha jól emlékszem, példaként felhozza, hogy a Vanessa címszerepére Tebaldit próbálta megszerezni, de nem sikerült.
1071 takatsa 2023-11-12 11:11:31
Én eddig csak az Adagio-ját ismertem Samuel Barbernek, és hajlamos voltam azt hinni, hogy talán más jelentős művet nem is alkotott. Akár ebben a tévhitben élhettem volna halálomig, ha az egyik kedves fórumozó-barátom nem hívja fel a figyelmemet Barber operszerzői munkásságára, jelesül a Vanessa c. operájára. Azóta már utánanéztem egy kicsit ennek a dolognak, és kiderült számomra, hogy Barber a Vanessán kívül még két másik operát is szerzett (A Hand of Bridge: 1959 és Antony and Cleopatra:1966). Megemlíteném, hogy az "A Hand of Bridge", amely két boldogtalan, bridzset játszó házaspárról szól, biztosan szerepel a Guinness rekordok könyvében is, mint a világ legrövidebb operája, a maga 9 percével, de most nem erről a villámoperáról lesz szó, hanem a Vanessáról. Bemutatója 1958. január 15-én volt a MET-ben. A művet a közönség és a kritikusok óriási ovácóval fogadták, és a karmester Dimitri Mitropoulos az előadás után így sóhajtott fel: "Végre megszületett a nagy amerikai opera". Még ugyanebben az évben az operát Salzburgban is bemutatták, de ott a MET-nél hűvösebb fogadtatásban részesült. Az eredetileg 4 felvonásos operát 1964-ben Barber átdolgozta egy kompaktabb 3 felvonásos változatra, manapság ezt a verziót játsszák (ha játsszák.)
Az opera librettóját az ismert operaszerő Gian Carlo Menotti írta, a libretto alapjául pedig Karen Blixen Hét gótikus meséje szolgált. A történet, amely 1905 körül, egy meg nem nevezett északi országban játszódik, egy furcsa, romantikus szerelmi háromszög. A címszereplő Vanessa elzárkózva, anyjával és unokahúgával együtt él egy palotában, ebben a magányban és elzártságban, őrizve 20 évvel ezelőtti futó- és keserű kapcsolatának emlékét egy házas férfival, Anatollal. Vanessa számára megszűnt az idő, és ebben az időnkívüliségben, lehúzott függönyök mögött várja, hogy szerelme visszatérjen. És nem vár hiába, mert beteljesülni látszik reménytelen álma; hírt kap, hogy Anatol úton van hozzá. Vanessa az ablak mögött áll, kémleli a viharos téli éjszakát, hogy mikor bukkan fel a palotához tartó csilingelő szán: ezzel a képpel kezdődik az opera. És Anatol végre megérkezik, de nem a várva-várt Anatol, hanem egy ismeretlen fiatalember. Vanessa rémülten, kábultan és csalódottan tántorog fel a szobájába. Az idegen, a megterített asztalnál Vanessa unokahúgával, Erikával marad egyedül. Kiderül, hogy szintén Anatolnak hívják, és Vanessa Anatoljának a fia. Ő jött apja helyett, aki a napokban halt meg. Erika beleszeret a fiatalemberbe, és ágyába engedi, de kapcsolatuk csak egy éjszakára korlátozódik. Erika ugyan szerelmes, de látja, hogy ifjabb Anatol felületes, és nem képes a mélyebb érzelmekre, a teljes odaadásra. Erikának ez nem elég, ő nem futó kalandra, felületes kapcsolatra, hanem az örök szerelemre vágyik, így ismételten kikosarazza Anatolt. Vanessának közben az a rögesznéje támad, hogy ifjabb Anatol tulajdonképpen apjának a reinkarnációja, aki megújulva, újjászületve visszatért hozzá. Anatol kihasználja a tálcán nyújtott lehetőséget, a meggazdagodás, könnyű élet reményében megkéri Vanessa kezét. Az eljegyzés bejelentésekor Erika tébolyultan kiszalad a palotából a hideg és komor téli éjszakába, és hajnalra, mire a falusiak rátalálnak, elveszíti magzatát, Anatollal töltött éjszakájának keserű és megtestesült emlékét. Néhány héttel később Vanessa és Anatol távozik, Párizsba, életük új színterére utaznak, talán örökre búcsút mondva a palotának. Erika egyedül marad a behúzott függönyök mögött. Vanessa szerepét átvéve, most rajta a sor, ő vár és vár és vár...
Hát, ez elég szokványosan hangzik, de ebből a sovány történetből Menotti egy meglehetősen mély és elgondolkoztató librettót írt, és a zene egészen varázslatos, megindítóan lírai és súlyosan dármai, egyszerre Puccini és R. Strauss, az olasz és német opera legjobb hagyományainak szintézise, egy kicsi dzsessz, csipetnyi musical, de csak cseppenként és ízlésesen adagolva, feltöltve élettel, igazi és hihető emberi vágyakkal és valami súlyos megfejthetetlen borzongató titokkal, amely Barber és Menotti szoros kapcsolatából eredeztethető. A saját életüket, kínjukat, szenvedésüket, kilátástalanságukat és reményüket is beleírták ebbe a megrendítő operába. Ne féljetek tőle, ez nem egy vad és érthetetlen dodekafon zene, hanem valami időnkívüli, mindenkit megérintő szépség, egyszerre amerikai és egyetemes, földhözragadt és földöntúlian éteri.
Nem tudom, hogy hol játsszák ezt az operát, vagy egyáltalán játsszák-e. Számomra érthetetlen ez a mellőzés, és baljós gondolatokat támaszt bennem. Ha ez a műfaj sorvad és haldoklik, akkor annak az az oka, hogy az Operaházak mindig azt a 20-25 csontig lerágott népszerű művet mantrázzák, és az operarajongók hallgatni mindig csak ezeket akarják, holott az operairodalom tele van a barokktól napjainkig elfeledett vagy sohasem játszott remekművek garmadájával. Eljöhetne az opera, mint műfaj reneszánsza, ha hajlandóak lennénk kinyitni a szemünket, és mernénk meglátni azt a sok-sok csodát, amelyek - anélkül, hogy tudomásunk lenne róluk - körülvesznek minket.
És akkor itt van ez a csoda, a glyndebourne-i 2018-as előadás. Álomszép rendezéssel, Jakub Hrusa vezénylésével. A főszerepeket Emma Bell, Edgaras Montvidas, Virginie Verrez, Rosalind Plowright és Ray Albert énekli. 20 napig tölthetitek le, ráégetett angol, és automatikusan induló magyar felirattal. Javasolt VLC player és egy jó fejhallgató használata.
1070 takatsa 2023-11-12 11:00:10 [Válasz erre: 1068 Momo 2023-11-12 03:38:16]
Hát, ez egy nagyon érdekes információ. Azt tudtam, hogy Sosztakovics Sztravinszkij nagy tisztelője volt, és különösen Sztravinszkij neoklasszikus korszaka nagy hatással volt Sosztakovics zenéjére is. De, hogy éppen a Zsoltárszimfónia partitúráját hurcolta magával, az megdöbbent, különösen azért, mert Sztravinszkij többé-kevésbé tiltott zeneszerző volt a Szovjetúnióban, így ennek a partitúrának birtoklása és utaztatása kockázatos vállalkozás lehetett. Amúgy is szegény Sosztakovics örökös rettegésben élhetett, egész életében bukdácsolt az elismerés-dicsőítés és az elutasítás-börtönnel fenyegetés között. Ráadásul 1949-ben, egy New Yorki látogatása alkalmával, Nabokov provokációja miatt, Sosztakovicsnak nyilvánosan is el kellett ítélnie és meg kellett tagadnia Sztravinszkijt. Számára igazi keresztút lehetett szovjet állampolgárnak és zeneszerzőnek lenni, ezt egész életműve is tanúsítja.
Hát, ez egy nagyon érdekes információ. Azt tudtam, hogy Sosztakovics Sztravinszkij nagy tisztelője volt, és különösen Sztravinszkij neoklasszikus korszaka nagy hatással volt Sosztakovics zenéjére is. De, hogy éppen a Zsoltárszimfónia partitúráját hurcolta magával, az megdöbbent, különösen azért, mert Sztravinszkij többé-kevésbé tiltott zeneszerző volt a Szovjetúnióban, így ennek a partitúrának birtoklása és utaztatása kockázatos vállalkozás lehetett. Amúgy is szegény Sosztakovics örökös rettegésben élhetett, egész életében bukdácsolt az elismerés-dicsőítés és az elutasítás-börtönnel fenyegetés között. Ráadásul 1949-ben, egy New Yorki látogatása alkalmával, Nabokov provokációja miatt, Sosztakovicsnak nyilvánosan is el kellett ítélnie és meg kellett tagadnia Sztravinszkijt. Számára igazi keresztút lehetett szovjet állampolgárnak és zeneszerzőnek lenni, ezt egész életműve is tanúsítja.
1069 Heiner Lajos 2023-11-12 08:29:37 [Válasz erre: 1064 Momo 2023-11-11 14:56:45]
Nem tudom, mennyire ismert. Barber Adagiojának világpremierjét Toscanini dirigálta, 1938 nov. 5-én. Időnként azt írják, hogy Toscanini kevés kortárs darabot vezényelt. Ez marhaság. Neki a kortárs Puccini, Mascagni, stb. volt. De vezényelt Sosztakovicsot, Sztravinszkijt, Brucknert (!), Kodályhoz fűződő baráti kapcsolata közismert. De az talán nem köztudott, hogy tervezte, elvezényli a Psalmust, amire visszavonulása miatt nem került sor.
Nem tudom, mennyire ismert. Barber Adagiojának világpremierjét Toscanini dirigálta, 1938 nov. 5-én. Időnként azt írják, hogy Toscanini kevés kortárs darabot vezényelt. Ez marhaság. Neki a kortárs Puccini, Mascagni, stb. volt. De vezényelt Sosztakovicsot, Sztravinszkijt, Brucknert (!), Kodályhoz fűződő baráti kapcsolata közismert. De az talán nem köztudott, hogy tervezte, elvezényli a Psalmust, amire visszavonulása miatt nem került sor.
1068 Momo 2023-11-12 03:38:16 [Válasz erre: 1059 takatsa 2023-11-05 10:35:36]
Ami Sztravinszkijt illeti: Amikor Sosztakovicsot, 1941 őszén párthatározattal kiparancsolták az ostromlott Leningrádból (magától nem akart menni), akkor a kevés kotta között, amit magával vitt Moszkvába, majd Kujbisevbe a Zsoltárszimfónia partitúrája volt az egyik.
:-)
Ami Sztravinszkijt illeti: Amikor Sosztakovicsot, 1941 őszén párthatározattal kiparancsolták az ostromlott Leningrádból (magától nem akart menni), akkor a kevés kotta között, amit magával vitt Moszkvába, majd Kujbisevbe a Zsoltárszimfónia partitúrája volt az egyik.
:-)
1067 lujza 2023-11-11 22:59:00 [Válasz erre: 1063 takatsa 2023-11-11 13:18:29]
Sejtelmem sincs, mi lehet, de érdekes!
Sejtelmem sincs, mi lehet, de érdekes!
1065 takatsa 2023-11-11 17:06:55 [Válasz erre: 1064 Momo 2023-11-11 14:56:45]
Még, hogy gyönyörű? Csodás!! :)
Még, hogy gyönyörű? Csodás!! :)
1064 Momo 2023-11-11 14:56:45
Samuel Barber:
Adagio for Strings (1936), Agnus Dei (1967)
Agnus Dei (Wikipédia)
gyönyörű...
Samuel Barber:
Adagio for Strings (1936), Agnus Dei (1967)
Agnus Dei (Wikipédia)
gyönyörű...
1062 takatsa 2023-11-06 22:31:59 [Válasz erre: 1061 lento_barbaro 2023-11-06 20:18:25]
Ahány mű, annyiféle Sztravinszkij (nekem talán pont ez a bajom vele, de feleségem is nagy Sztravinszkij-fan, mióta lánykorában részt vett egy Földes kurzuson. Így aztán neki is szállítom a Sztravinszkij műveket). Ezt a két művet a neoklasszikus korszakában szerezte, ezért tele van barokk elemekkel. Számomra azért is nagyon érdekes a két Perszephoné előadás, mert ugyanaz a karmester, mégis alapvetően más a koncepció, és a hangzás. Mindkettő nagyon meggyőző és páratlanul szép. Számomra nagy öröm, ha néhányatoknak sikerül örömöt szereznem a feltöltéseimmel. Köszönöm.
Ahány mű, annyiféle Sztravinszkij (nekem talán pont ez a bajom vele, de feleségem is nagy Sztravinszkij-fan, mióta lánykorában részt vett egy Földes kurzuson. Így aztán neki is szállítom a Sztravinszkij műveket). Ezt a két művet a neoklasszikus korszakában szerezte, ezért tele van barokk elemekkel. Számomra azért is nagyon érdekes a két Perszephoné előadás, mert ugyanaz a karmester, mégis alapvetően más a koncepció, és a hangzás. Mindkettő nagyon meggyőző és páratlanul szép. Számomra nagy öröm, ha néhányatoknak sikerül örömöt szereznem a feltöltéseimmel. Köszönöm.
1061 lento_barbaro 2023-11-06 20:18:25 [Válasz erre: 1059 takatsa 2023-11-05 10:35:36]
Hálám walkür-elektronjai vágtatnak feléd! A Perszephoné passió nagy élmény volt! Nem éppen szórakoztató, hanem felkavaró, merengésre késztető. Ifjú korom rajongásának személye volt Sztravinszkij, akinek a nevét (persze angolosan, Stravinsky) a divatos grafitis betűkkel a rock zenekarok neve mellé pingáltam füzeteimre, iskolaköpenyemre. Persze a balett-slágereit szerettem igazán: Petruska, Tűzmadár, Sacre. Ebben, amit küldtél, alig lehet a stílusára bukkanni, talán a fagott, mint ritmushangszer használata a leginkább leleplező. A spanyol előadás is csodás! Modern, de nem rendezői. (Talán csak Plútó fiúcska zavart egy kicsit.) Elő fogom még venni, ott van a befőttek között!
Hálám walkür-elektronjai vágtatnak feléd! A Perszephoné passió nagy élmény volt! Nem éppen szórakoztató, hanem felkavaró, merengésre késztető. Ifjú korom rajongásának személye volt Sztravinszkij, akinek a nevét (persze angolosan, Stravinsky) a divatos grafitis betűkkel a rock zenekarok neve mellé pingáltam füzeteimre, iskolaköpenyemre. Persze a balett-slágereit szerettem igazán: Petruska, Tűzmadár, Sacre. Ebben, amit küldtél, alig lehet a stílusára bukkanni, talán a fagott, mint ritmushangszer használata a leginkább leleplező. A spanyol előadás is csodás! Modern, de nem rendezői. (Talán csak Plútó fiúcska zavart egy kicsit.) Elő fogom még venni, ott van a befőttek között!
1060 Klára 2023-11-06 12:29:59 [Válasz erre: 1059 takatsa 2023-11-05 10:35:36]
Köszi, köszi! Nekem a madridi Jolanta felvétel indításakor - íme bizonyíték, hogy megnéztem a felvételt - feltünt, hogy a tv műsorán 2 előadás szerepelt, de nem kérdeztem vissza. Most már értem.
Ezek szerint Sztravinszkij művei között is akad még felfedezni való, a görög mitológia pedig szinte határtalan. Biztosan érdekes és tanulságos élmény lesz!
1059 takatsa 2023-11-05 10:35:36
Néhány napja Csajkovszkij Jolantájának két felvételét mutattam be. A Currentzis és Sellars által jegyezett madridi előadás második félidejében Sztravinszkij egyfelvonásosát mutatták be, a Perszephonét. Ha már rajta volt ez a mű is a DVD-n, akkor megnéztem, és mivel tetszett, készítettem hozzá magyar feliratot és most elhoztam hozzátok.
Sztravinszkij - André Gide librettója alapján -, 1933-ban szerezte ezt az egyfelvonásos "melodrámát", amelynek nehéz a műfaji besorolása. Szravinszkij ebben a művében - mint több más munkájában is - a különböző előadói műfajok egyesítésére törekedett, így a Perszephonéban a tenor szólóénekesen kívül zenekar, énekkar és tánckar szerepel, és maga Perszephoné, pedig táncoló-beszélő szereplő. A művet először 1934. április 30-án adták elő, a párizsi Operában, azóta számos helyen játszották szerte a világban, de sohasem vált repertoár-darabbá. Magyarországi előadására nem találtam adatot.
Perszephoné története közismert: Perszephonét, a tavasz istennőjét, Zeusz, és Démétér lányát, a nagybácsi Hádész elcsalja-elrabolja. Démétér eszét vesztve gyászolja és keresi lányát, és közben a föld pusztává, élettelenné válik, örökös tél köszönt be. Zeusznak végül megesik a szíve Démétéren, és Hádészt utasítja, hogy engedje el a lányt az alvilágból. Perszephoné így a halottak birodalmából újra a napvilágra kerül, a természet feléled, tavasz lesz, minden kihajt, virágba borul. De aki egyszer már megjárta az alvilágot, az teljesen már nem tud tőle elszakadni. Perszephonénak is időről-időre vissza kell térnie férjéhez Hádészhoz, és a halott lelkekhez, akiknek onnan fentről, egy kis örömöt és megbékélést vihet. Így a földön ősz és tél lesz, de aztán Perszephoné anyjához újra visszatérhet, és a tavasz beköszönthet. Így váltakoznak az évszakok a földön, a tavaszra nyár, majd ősz és tél lesz, és
"Ahhoz, hogy visszatérjen a tavasz,
a magnak holtan kell feküdnie a föld alatt.
Majd újjá kell születnie,
hogy a jövő aranyló termését érlelje."
Sztravinszkij művében a történet kicsit más hangsúlyt kap: Perszephonét nem elrabolják, hanem önként megy az alvilágba, hogy gyógyírt, reménységet vigyen az ott sínylődő halott lelkeknek. És az alvilágból történő szabadulását követően, szintén önként, saját elhatározásából vállalja a kétlaki életet, megosztva tevékeny szeretetét a földi és alvilági férje, illetve az élők és a halottak között.
Két felvételt hoztam. Az első felvétel a már említett 2012-es Madridi előadáson készült, Peter Sellars rendezésében, a Madridi Opera zenekarát és énekkarát Teodor Currentzis vezényli. A tenor szólista Paul Groves, Perszephoné pedig Dominique Blanc. Az előadás különleges érdekessége, hogy egy kambodzsai hagyományos táncegyüttes szerepel benne. Így Sztravinszkij Perszephonéjának ez az előadása nemcsak az előadó-művészetek magas fokú szintézise lett, hanem a különböző emberi kultúrák találkozásának színterévé vált, a szerző törekvését megkoronázva és álmát beteljesítve.
Találtam egy másik Perszephoné előadást is, egy egészen friss, 2023. júliusi, szintén Currentzis vezényelte produkció élő felvételét. Az előadás rendezője Anna Guseva, a tenor szólista Egor Szemenkov, Perszephoné Aisylu Mirhafizkhan volt, közreműködött a MusicAeterna zenekar, -kórus és -balettkar, és a Vesna gyermekkórus. Az előadás a Diaghilev Fesztiválon hangzott el, a prológot Currentzis szerezte. Erről a fesztiválról annyit érdemes tudni, hogy 2003-tól, évente rendezik meg Permben, és mára Oroszország legjelentősebb komolyzenei fesztiváljává nőtte ki magát.
Az előadás második részében Sztravinszkij Zsoltárszimfóniája hangzott el, amelyet magyar feliarttal szintén mellékelek.
Sztravinszkij Perszephonéjének 2 előadása és a Zsoltárszimfónia 3 hétig erről a helyről tölthető le. Javaslom, hogy a videó-fájlokat egyenként töltsétek le. Lejátszás VLC lejátszóval javasolt, ebben az esetben a magyar felirat automatikusan indul. Örömteli zenehallgatást kívánok.
1058 takatsa 2023-11-05 10:18:25 [Válasz erre: 1057 Klára 2023-11-04 18:35:06]
Kedves Klára, örülök, hogy tetszett, ez a csodálatos madridi Jolanta felvétel. Serbacsenkóról én csak annyit tudok, hogy 1977-nben született, és a 2009-es Cardiffi énekversenyt megnyerve üstökösként robbant be a nemzetközi zenei életbe. A 2010-es évek első felében számos fellépése volt a nagy európai operaszínpadokon, azután valahogyan eltűnt, elfelejtődött, nem tudom, hogy miért. Oroszországban napjainkban is rendszeresen fellép, de nemzetközi szerepléséről nem tudok. A youtube-on számos felvétele fellelhető, álljon itt a Cardiffi énekverseny Liujaként egy felvétele és egy nagyon szép Ruszalka-ária.
Kedves Klára, örülök, hogy tetszett, ez a csodálatos madridi Jolanta felvétel. Serbacsenkóról én csak annyit tudok, hogy 1977-nben született, és a 2009-es Cardiffi énekversenyt megnyerve üstökösként robbant be a nemzetközi zenei életbe. A 2010-es évek első felében számos fellépése volt a nagy európai operaszínpadokon, azután valahogyan eltűnt, elfelejtődött, nem tudom, hogy miért. Oroszországban napjainkban is rendszeresen fellép, de nemzetközi szerepléséről nem tudok. A youtube-on számos felvétele fellelhető, álljon itt a Cardiffi énekverseny Liujaként egy felvétele és egy nagyon szép Ruszalka-ária.
1057 Klára 2023-11-04 18:35:06 [Válasz erre: 1050 Klára 2023-10-31 09:26:19]
Folytatás!
Mint írtam, annak idején láttam a MET Jolantát, most belenéztem, hogy jól emlékszem-e. Már a nyitány alatti bevezető képsorok sem "jöttek be", a marcona férfiak felvonultatása, Jolanta szobája piros és fehér virágokkal, minek egy vadász trófeákkal kidekorált fal egy szegény vak leánynak? De ez még elment, Szegény Joyce DiDonato bevezető szavai alatt Netrebko táncos balettos pantomim jelenete a háttérben - ennyi kb. elég volt, ilyesmire emlékeztem, akkor sem tetszett túlságosan,
Irány Madrid! Az viszont valóban egy csoda! Nem kell csicsás színpad, rafinált jelmezek, az egyszerű jelzésszerű díszletek szinte keretet adnak a történésnek, de jelzik Jolanta korlátait is. Itt a kevesebb valóban több a soknál. Az emberi érzések, érzelmek, Isten szeretete és a környező világ értékelése nincs időhöz kötve, kortalan,örök. (a Jolanta gyógyulását követő dicshimnusz, a Teremtő Isten dícsérete valóban kemény dió lehetett bizonyos Szovjetunión belüli előadásoknál. Hogy a MET milyen szövegből dolgozott és mi vezérelte őket, az rejtély). Nekem nagyon tetszettek a fényhatások, a homályba borult színpad, de megfelelő pillanatban a szereplők, énekesek arcának megvilágítása, és a "beszélő kezek". Az énekesek csodálatosak, Katerina Scherbachenko előttem ismeretlen, de remek énekesnő és nagyon jó színésznő, abszolut kifejező és hiteles alakítást nyújt, és csodálatosan énekel. Pavel Chernoch nevét már ismertem, azt hiszem, egy Janufából, de most is nagyon jó. A többi énekes is remek, a zenekar és a zárókórus is. Megkapóak és kifejezőek a "döntő pillanatok" megjelenítése, Jolanta könyörgése a lovag életéért, az a jelenet,a néma csend mikor a szereplők feszülten várják az orvosi kezelés eredményt, vagy mikor Jolanta hirtelen lát és érzékel mindent, de az élmény sokkszerúen éri - ennek a megjelenítése és feloldása is emlékezetes marad számomra. A finálé, vagy záró kórus - Isten és a Szentháromság dicsérete maga a csoda, valóban remekmű. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az orosz nép alapjában mélyen vallásos lelkületű, ez egy sor remek irodalmi műben, és az azok alapján készült operákban is megjelenik.
Nekem EZ a Jolanta nagyon tetszett, emlékezetes élmény, köszönet érte!
1055 Hangyászsün 2023-10-31 17:29:11 [Válasz erre: 1054 takatsa 2023-10-31 15:50:24]
Az szerintem az Ybl-palota volt, én legalábbis ott a kakasülőn figyeltem édesanyámmal együtt tátott szájjal a trónbitorló és a trónkövetelő történetét.
Az szerintem az Ybl-palota volt, én legalábbis ott a kakasülőn figyeltem édesanyámmal együtt tátott szájjal a trónbitorló és a trónkövetelő történetét.
1054 takatsa 2023-10-31 15:50:24 [Válasz erre: 1051 Hangyászsün 2023-10-31 10:31:52]
Köszi a kiegészítést, tehát Miskolcon, az Erkelben és a Müpában elhangzott az opera 1-1 alkalommal, külföldi együttesek vendégjátékaként.
Köszi a kiegészítést, tehát Miskolcon, az Erkelben és a Müpában elhangzott az opera 1-1 alkalommal, külföldi együttesek vendégjátékaként.
1053 takatsa 2023-10-31 15:42:12 [Válasz erre: 1052 Héterő 2023-10-31 11:17:50]
Mint írtam, a Jolanta elég ritkán játszott opera a nyugati fertályon. Gyakran csak Oroszországban adják elő. Ugyanakkor a XX. századi "orosz" előadások a Szovjetúnióban történtek, egy deszakralizált librettó alapján, az "Isten", "Úr", "Lélek", "Teremtő" szavak átírásával illetve mellőzésével az opera egyik fő mondanivalóját megváltoztatták, tompították, és Isten dicsérete helyett a természet dicsérete került fókuszba. Az öszes régebbi hangzó anyag, pl. az 1984-es, Rostropovich vezénylésével felvett párizsi felvétel, illetve a DVD-n is elérhető 1965-ös Bolsoj felvétel is ezzel a módosított librettóval lett felvéve, és interneten is ezek a librettók érhetőek el.. Én az 2012-es madridi felvétellel foglalkoztam, ahhoz készítettem el a feliratot, és aztán meglepődve tapasztaltam, hogy a 2015-ös MET felvétel feliratai sok tekintetben eltérnek a madriditól (ezt jeleztem is a video ajánlómban). Miben különbözik az én fordításom az általad megadottól tartalmilag?
Mint írtam, a Jolanta elég ritkán játszott opera a nyugati fertályon. Gyakran csak Oroszországban adják elő. Ugyanakkor a XX. századi "orosz" előadások a Szovjetúnióban történtek, egy deszakralizált librettó alapján, az "Isten", "Úr", "Lélek", "Teremtő" szavak átírásával illetve mellőzésével az opera egyik fő mondanivalóját megváltoztatták, tompították, és Isten dicsérete helyett a természet dicsérete került fókuszba. Az öszes régebbi hangzó anyag, pl. az 1984-es, Rostropovich vezénylésével felvett párizsi felvétel, illetve a DVD-n is elérhető 1965-ös Bolsoj felvétel is ezzel a módosított librettóval lett felvéve, és interneten is ezek a librettók érhetőek el.. Én az 2012-es madridi felvétellel foglalkoztam, ahhoz készítettem el a feliratot, és aztán meglepődve tapasztaltam, hogy a 2015-ös MET felvétel feliratai sok tekintetben eltérnek a madriditól (ezt jeleztem is a video ajánlómban). Miben különbözik az én fordításom az általad megadottól tartalmilag?
Párba szedtem a leglényegesebbeket: lélek - elme, igazság - valóság, fény - világosság. Azt hiszem, hogy ezek a szópárak pontosan tükrözik a kétfajta librettó koncepcionális különbözőségét.
1052 Héterő 2023-10-31 11:17:50 [Válasz erre: 1049 takatsa 2023-10-31 08:02:01]
Jolanta-ismertetőd elején a dőltbetűsen kiemelt, általad fogantatott részlet némileg csalóka. Valójában nem esik szó sem lelkünk által megismert Igazságról, sem hús sötétjébe hatoló Fényről, bármilyen cifrán hangozzék is.
Előzmény:
az atyai ellenkezés dacára Jolantának feltétlenül meg kell tudnia, meg kell értenie (она должна узнать своё несчастье), hogy vaksága miatt mennyire szerencsétlen. Hiszen hogyan is vágyhatna a látás boldogságára, ha fogalma sincs arról, mi az? Akarnia kell tehát, hogy meggyógyuljon! Ezt állítja az orvos minden pátosz nélkül, és egyszerű szavakkal magyarázza meg terápiás tanácsát:
Csak akkor, ha a valóság súlya tudatosul az elmében,
csak akkor képes, hatalmas uralkodó,
igen, csak akkor képes az akarat
világot kelteni a testi sötétségben.
Когда появится сознанье великой истины в уме,
тогда возможно, властитель мощный,
да, тогда возможно, что желанье
пробудит свет в телесной тьме.
Jolanta-ismertetőd elején a dőltbetűsen kiemelt, általad fogantatott részlet némileg csalóka. Valójában nem esik szó sem lelkünk által megismert Igazságról, sem hús sötétjébe hatoló Fényről, bármilyen cifrán hangozzék is.
Előzmény:
az atyai ellenkezés dacára Jolantának feltétlenül meg kell tudnia, meg kell értenie (она должна узнать своё несчастье), hogy vaksága miatt mennyire szerencsétlen. Hiszen hogyan is vágyhatna a látás boldogságára, ha fogalma sincs arról, mi az? Akarnia kell tehát, hogy meggyógyuljon! Ezt állítja az orvos minden pátosz nélkül, és egyszerű szavakkal magyarázza meg terápiás tanácsát:
Csak akkor, ha a valóság súlya tudatosul az elmében,
csak akkor képes, hatalmas uralkodó,
igen, csak akkor képes az akarat
világot kelteni a testi sötétségben.
Когда появится сознанье великой истины в уме,
тогда возможно, властитель мощный,
да, тогда возможно, что желанье
пробудит свет в телесной тьме.
1051 Hangyászsün 2023-10-31 10:31:52 [Válasz erre: 1045 takatsa 2023-10-30 15:25:26]
Hasból írom: A moszkvai Bolsoj talán 1987-ben lépett fel az Andrássy úton, ekkor már a dicső emlékezetű Misa mackó Gorbacsov aranykora árasztotta fényét Szent Oroszországon kívül a Duna-Tisza vidékére is. Nyesztyerenko lépett fel a Borisz címszereplőben, felejthetetlen élmény volt. A másik operai esten Rimszkij Mozart és Salierije mellett éppen a Jolanta volt műsoron. A korabeli kritika enyhén szólva unalmasnak nevezte, persze részben a darab ismeretlensége miatt is - szerintem nem az a fülbe mászó slágeropera. Aztán jó 30 évvel később álmélkodtak a kritikusok, mekkora remekmű is a vak királylány története.
Hasból írom: A moszkvai Bolsoj talán 1987-ben lépett fel az Andrássy úton, ekkor már a dicső emlékezetű Misa mackó Gorbacsov aranykora árasztotta fényét Szent Oroszországon kívül a Duna-Tisza vidékére is. Nyesztyerenko lépett fel a Borisz címszereplőben, felejthetetlen élmény volt. A másik operai esten Rimszkij Mozart és Salierije mellett éppen a Jolanta volt műsoron. A korabeli kritika enyhén szólva unalmasnak nevezte, persze részben a darab ismeretlensége miatt is - szerintem nem az a fülbe mászó slágeropera. Aztán jó 30 évvel később álmélkodtak a kritikusok, mekkora remekmű is a vak királylány története.
1050 Klára 2023-10-31 09:26:19 [Válasz erre: 1045 takatsa 2023-10-30 15:25:26]
Kedves Takatsa,
köszönöm ezt az úf feltöltést. A "rémségek kicsi boltja" - bár csodálatos operák voltak, de egyik sem az a szívmelengető - után egy kis felüdülés. Egy ember, aki véletlenül kerül kényes helyzetbe, önhibáján kívül lesz vétkes, de egyetlen percig sem érez haragot, nem vágyik bosszúra, nem mindennapi jelenség.
Olvasva a felvezető szöveget, nekem Verdi jutott eszembe, aki a Végzet hatalma, Don Carlos, Otello után élete alkonyán megírja a Falstaff-ot! A zseni útjai kifürkészhetetlenek!
A Jolantát ismerem, a MET is, a covid idején majd minden nap az aktuális stream-et nézte a fél világ, de a Mezzo tv is többször közvetítette. A történet megkapó, a zene csodálatos - egy fantasztikus zeneszerzői pálya és egy nem túl vidám emberi élet lezárása. A szereplőválogatás és rendezés tekintetében mindenben egyetértek Veled. Én megköszönöm, hogy a Kékszakállú MET - beli torzszülöttjétől megkímélsz bennünket, én annak idején sem tudtam végignézni. Máig fülemben csengenek egy másik Kékszakállú előadás csodás hangjai, a BSO mutatta be ezt az operát Nina Stemme és John Lundgren előadásában, csodálatos hibátlan magyar kiejtéssel! (Nina Stemme elmondta, hogy sokáig készült, Bécsben magyar anyanyelvű couch segítségével, számomra a mű iránti művészi alázat valahol itt kezdődik!)
A madridi előadást nem ismerem, de Peter Sellars neve sokat ígér, és az énekesek között is látok ismerős neveket!
1049 takatsa 2023-10-31 08:02:01 [Válasz erre: 1048 Héterő 2023-10-31 02:51:02]
Köszönöm a kiegészítést (miskolci előadás) és a helyesbítést (Mogyeszt öcs és nem báty).
Köszönöm a kiegészítést (miskolci előadás) és a helyesbítést (Mogyeszt öcs és nem báty).
Még folytathatnám, de egyrészt meguntam a linkelgetést, másrészt minek?
1048 Héterő 2023-10-31 02:51:02
Adatokra vadászó, momusra tévedő olvasók számára:
volt Jolanta-előadás 2004-ben Miskolcon, a jobb sorsra érdemes Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon.
Csajkovszkij: Jolanta - A Belorusz Állami Nagyszínház (Minszk) vendégjátéka
2004. június 13., vasárnap 19.30 óra, Nyári Színház, Miskolc
Csajkovszkij bátyja, Mogyeszt ... ?
Öccse lesz az, hiszen tíz évvel később született szegény Modest. Semmiképpen sem "gy"-vel ejtendő!
Ne legyen már senki oroszabb az oroszoknál, kérem, és célszerű kiritikával fogadni a wikipédiát is!
(Tanulság: az angolból fordított brother elmenne tesónak, fivérnek. Esetleg utána lehetne járni a részleteknek, hogy öccs-e vagy báty az a szegény flótás.)
Adatokra vadászó, momusra tévedő olvasók számára:
volt Jolanta-előadás 2004-ben Miskolcon, a jobb sorsra érdemes Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon.
Csajkovszkij: Jolanta - A Belorusz Állami Nagyszínház (Minszk) vendégjátéka
2004. június 13., vasárnap 19.30 óra, Nyári Színház, Miskolc
Csajkovszkij bátyja, Mogyeszt ... ?
Öccse lesz az, hiszen tíz évvel később született szegény Modest. Semmiképpen sem "gy"-vel ejtendő!
Ne legyen már senki oroszabb az oroszoknál, kérem, és célszerű kiritikával fogadni a wikipédiát is!
(Tanulság: az angolból fordított brother elmenne tesónak, fivérnek. Esetleg utána lehetne járni a részleteknek, hogy öccs-e vagy báty az a szegény flótás.)
1047 takatsa 2023-10-30 22:49:30 [Válasz erre: 1046 lujza 2023-10-30 22:02:28]
Kedves Lujza, köszönöm szépen a hozzászólásodat. Lehet, hogy a diótörő sem gyerekeknek szól elsődlegesen. A madridi előadás fájlnevét picit elírtam, nem 212, hanem 2012 a helyes. Ha valaki akarja, akkor a letöltés után a fájlnévbe betoldhatja azt a hiányzó 0-át, de persze így is használható a video. :)
Kedves Lujza, köszönöm szépen a hozzászólásodat. Lehet, hogy a diótörő sem gyerekeknek szól elsődlegesen. A madridi előadás fájlnevét picit elírtam, nem 212, hanem 2012 a helyes. Ha valaki akarja, akkor a letöltés után a fájlnévbe betoldhatja azt a hiányzó 0-át, de persze így is használható a video. :)
1046 lujza 2023-10-30 22:02:28 [Válasz erre: 1045 takatsa 2023-10-30 15:25:26]
Kedves Takatsa, nagyon köszönöm, hogy ezt a művet is megosztottad velünk! Mindkét felvételt ismertem, eredetileg a madridival találkoztam, amit a Classica régebben többször is műsorra tűzött. Így ismertem meg ezt az operát, és engem nagyon elbűvölt. Teljesen egyetértek vele, hogy ez a kedvenced, a MET produkció nekem is csalódás volt, bár nem mérhető az ottani Kékszakállú okozta csalódáshoz. Ehhez persze nemcsak Nadja Michael, de Trelinski is kellett, aki szerintem a lengyel rendezők közül a legnagyobb őrült (itthon más szót használtam akkor).
Egyébként ez az Isten kontra természet probléma szerintem nem 2015-tel függ össze, hanem a MET aktuális trehánysága volt, ahol akkor képesek voltak egy ilyen Kékszakállú produkciót is kihozni. Valószínűleg fel se tűnt nekik, hogy egy szovjet időből való librettót kaptak meg hozzá.
De az meglepett, hogy anno a Diótörővel játszották együtt, nem is a két mű hossza miatt, hanem mert a Jolanta szerintem egyáltalán nem gyerekeknek szóló mű.
És köszönöm a Csajkovszkij Himnuszt is!
1045 takatsa 2023-10-30 15:25:26
"Amikor lelkünk az Igazságot megismerte,
ó, király, a Fény akkor hatol be,
a hús sötétjébe."
Csajkovszkij 1890-ben fejezte be egyik fő művét, a Pikk dámát. Egy ilyen óriási alkotás után jogosan kételkedhetett abban, hogy maradt-e benne annyi intuíció és kreativitás, hogy egy újabb operát tudjon szerezni. Erre a kérdésre saját maga adta meg a csattanós választ. A témára nem kellett sokáig várnia, Csajkovszkij 1891-ben egy orosz irodalmi lapban bukkant rá Henrik Hertz, dán költő, René király lánya című egyfelvonásos drámájára. A Fjodor Miller által oroszra fordított drámából Csajkovszkij bátyja, Mogyeszt készítette el a librettót. Csajkovszkij 1891 júniusában látott munkához, és november végére kompletten el is készült a Jolanta.
A történetet akár Andersen is írhatta volna, bár hepienddel végződik, amely nem volt jellemző a borongós meseíróra. René királynak született egy vak lánya, Jolanta. A király meg akarja kímélni a gyermekét a kiváncsiskodástól, közbeszédtől, ezért egy erdőmélyi erdészházban elrejtve nevelteti, a gondozóknak szigorúan meghagyva, hogy a vak lány előtt ne fedjék fel fogyatékosságát, ne tudjon semmit a látásról, ne szenvedjen annak hiányától. A leányka, vakságáról mit sem sejtve, felcseperedik. A király egy híres arab orvossal az erdészházba toppan, lánya gyógyulását remélve. Az arab orvos helyteleníti azt, hogy Jolanta semmit sem tud a betegségéről. Kijelenti, hogy csak akkor van remény a gyógyulásra, ha Jolantát felvilágosítják, és a gyógyulást, a látást, saját maga akarja. De a gyógyulásra még ebben a helyzetben sincs garancia, mert egy ilyen állapot gyógyítására nem elég az orvostudomány, ehhez Isten segítsége és akarata szükséges. A király nem fogadja el az orvos érvelését, és továbbra is megtiltja, hogy lányának bárki beszéljen a betegségéről. Közben két jóbarát, Robert a burgundi herceg és kísérője, Vaudémont gróf eltéved a rengetegben, és a halálbüntetést ígérő tiltó tábla ellenére belép az erdészházba, ahol Jolanta éppen édes álmát alussza. Vaudémont gróf azonnal szerelmes lesz Jolantába. A lány felébred, beszélgetnek, és Vaudémont lassan rádöbben arra, hogy Jolanta vak. Megpróbálja Jolantának elmagyarázni, hogy mi is az a látás, beszél neki a teremtő Isten első ajándékáról, a Fényről, amely beragyogja az egész világot és amely nélkül a világot, a maga csodálatosságában, nem lehet megismerni, és megalkotásáért a Teremtőt sem lehet teljes szívvel dicsőíteni. Jolanta, bár a hallott szavak fellelkesítik, ellentmond, Isten dicsőítéséhez a látás nem szükséges, hiszen elég a madárcsicsergést, a patakzúgást hallani, a virágok illatát magunkba szívni, a szeretett arcot megsimogatni, a világ csodája így is megismerhető. Beszélgetésüknek a király és a szolgák megérkezése vet véget. A király haragra gerjed, hogy Jolanta megtudta az igazságot. Vaudémont grófot elfogja. Leányától megkérdezi, hogy meg akar-e gyógyulni, akar-e látni, de lánya kitér a válaszadás elől, hiszen nincs a látásról semmi tapasztalása, és az ismeretlen félelemmel tölti el. A királynak támad egy ötlete. Cselből a lovagot halálra ítéli, azzal a feltétellel, hogy csak akkor maradhat életben, ha a lánya visszanyeri a látását. A királylány mindent megtenne a szerelméért, ezért most már teljes szívéből kivánja, akarja, hogy láthasson. És az orvos közreműködésével megtörténik a csoda. A királylány látja a Fényt, látja maga teljességében a teremtett világot, és az össszes szereplő ujjongva dicsőíti Istent.
Ez hát Csajkovszkij utolsó operájának története. Csajkovszkij hattyúdala, mivel a szerző nem sokkal élte túl operáját, 1893. november 6-án, máig is vitatott körülmények között halt meg. A művet először 1892. december 18-án a szentpétervári Mariinsky színházban adták elő, a Diótörővel egy előadásban. Ez a párosítás az orosz színpadokon azóta is gyakori. Az első külföldi előadás 1893-ban Hamburgban volt, ahol Mahler vezényelte az operát, azóta - a rendszeres oroszországi előadások mellett - hébe-hóba játszották csak külföldön. Az opera 1997-ben érkezett meg az USÁ-ba, a MET-ben pedig csak 2015-ben debütált. Tudomásom szerint Magyarországon összesen egy alkalommal játszották a Jolantát, 2019. április 20-án a Müpában, Gergiev vezényletével, a Mariinsky színház zenekarának vendégjátékával.
Ez egy talányos-titokzatos opera, amelynek a szorosan vett mesén kívül többféle értelmezése lehetséges. Az egyik értelmezés szerint ez a felnőtté válás története. A szülői szeretet, gondoskodás és féltés, védett - túlvédett - környezetében felnőtt gyermek megismerkedik az addig tőle javarészt elzárt külvilággal, a szerelemmel, egy másfajta élet lehetőségével, és elhagyva a szülői fészket, felnőtté válik, új életet kezd. De van egy ennél mélyebb, komplexebb értelmezési lehetőség is, hiszen ez egy különös jelentőségű mű a zeneszerző életében, az utolsó operája, hattyúdala, összegzés és visszatekintés, felkészülés az elmúlásra. Csajkovszkij már életében is sikeres és ünnepelt zeneszerző volt, de volt jócskán keseregnivalója is, hiszen nem sok öröm jutott neki a magánéletében. Ahogy Jolantának a látás nem adatott meg, úgy Csajkovszkij az igazán mély és életreszóló emberi kapcsolatoktól, a szeretettől-szerelemtől volt elzárva, amelynek hiányától, és a tiltott szexuális irányultáság miatt érzett bűntudattól, egész életében szenvedett. Ezt a szelíden gyötrődő fájdalmát írta-kottázta bele királylány főhősébe, megadva neki azt az örömteli véget, amelyben ő sohasem részesülhetett. És végül ez az opera számvetés az életről, felkészülés a halálra, a sötétben botorkáló ember félelme az elmúlástól, és vágyódása a Fény, Isten, az öröklét után. Ez a mű a Parsifal megfelelője, a maga csajkovszkijos szelid, melodikus-melankolikus, orosz-lélek módján, egy nagy аминь, ahogyan ott keleten mondják.
Két videót osztok meg veletek. Az első, az én abszolút kedvencem, a 2012-es madridi előadás felvétele. Peter Sellars volt az előadás rendezője, a Teatro Real zenekarát és kórusát Teodor Currentzis vezényelte, főbb szereplők: Katerina Scherbachenko (Jolanta), Dmitry Ulianov (René király), Pavel Cernoch (Vaudémont gróf), Willard White (orvos), Ekaterina Semenchuk( Márta), Alexej Markov ( Robert). Jolanta szerepében Scherbachenko igazi telitalálat, ő a megtestesült ártatlanság, szelidség és báj, az Isten is Jolantának teremtette. Ideális szerelmespárt alkot Pavel Cernoch-al. A többi szereplő is fantasztikus. A zenekar és a kórus Currentzis keze alatt átszellemült produkciót nyújt, a zene az első hangtól az utolsóig maximálisan átélt, lírai, varázslatos. Sellars egyik legjobb rendezése, amit eddig láttam, minimális díszlet, a mozdulatok, a mimika, az árnyék és a fény tökéletes és költői egysége. Összegezve egy mélyen átélt, megrendítő szépségű produkció, igazi misztériumjáték, a Fény, a Teremtő keresése és megtalálása. Az előadás vége felé Sellars még a kottán is túlmegy, kissé önkényes módon az operába csempészve Csajkovszkij egyik legszebb kórusművének részletét. A madridi színpadon megismételhetetlen szépségben valósult meg Csajkovszkij utolsó operája, szerencsések vagyunk, hogy ez a páratlan előadás DVD-n is elérhető. (A madridi előadás második részében Sztravinszkij Perszephoné című operája hangzott el, erről majd következő alkalommal mesélnék.)
A másik videó, amit hoztam, a MET 2015-ös produkciója (Valery Gergiev, Anna Netrebko, Piotr Beczala, Aleksei Markov, Ilya Bannik, Elchin Azizov). Ebben a produkcióban a Jolanta a Kékszakállú herceg várával együtt hangzott el. A rendező (Mariusz Treliński) koncepciója szerint ez a két opera egymásnak párja, és mindkettő a női kiszolgáltatottságról szól. Jolantát, a születésétől fogva vak leányt, pszichopata apja elzárja a külvilágtól, hogy csak ő uralkodhasson felette. Jolanta-Csipkerózsika egy kalitkaszerű kis szobában él, a szoba falát agancsok díszítik, utalva az apa erőszakos hajlamára, és az erdészlakot szanaszét indázó, tüskés ágak fogják körbe, fonják be, lehetetlenné téve a bejutást. Jolantának a gróf segítségével - most ez egyszer - sikerül ebből a börtönből kitörnie, de az örömteli finálét beárnyékolja a zord atya, aki nem vesz részt az ünneplésben, hanem az opera végeztével, a sötétségből kilépve átballag a következő helyszínre, a bartóki horror-várba, a véres fegyverek, könnyek tava világába, ahol a szegény elcsalt nőket a teljes megsemmisülés várja. Egy ilyen prekoncepcionális és didaktikus, sötét környezetben kellene Jolantának színt, szelidséget, vágyakozást, a fény utáni sóvárgást és annak örömteli megtalálását hoznia, amely igyekezet (ha egyáltalán volt) eleve kudarcra van ítélve. Ráadásul Netrebko 2015-ben már csöppet sem Jolanta. Hol van már az a bájos, naív, ártatlan és törékeny kislány, ami egykor talán volt? Sehol. Az Áljolanta mellett pedig ott parádézik öntelt bájgúnárként, Beczala. Korunk rendezői színháza ezzel a produkcióval frappánsan bizonyítja, hogy a rendezői önkény hogyan tud porrá zúzni egy ilyen szép, bájos és komoly tartalommal bíró operát. Még egy furcsaságot hadd jegyezzek meg: én a magyar feliratot a madridi felvételhez készítettem, és amikor ezt a feliratot illesztettem a MET felvételhez, akkkor vettem észre, hogy a MET felvétele az "Isten", "Úr" megnevezés helyett konzekvensen a "természet" szót használja. Ennek a különbségnek az oka az lehet, hogy Madrid és a MET a librettónak nem ugyanazt a változatát használhatták. Próbáltam utánanézni, hogy mi lehet ennek az oka, de nem találtam semmi utalást. Ugyanakkor olvastam arról, hogy a Jolantát a Szovjet-érában is gyakran előadták, de egy átalakított librettóval, amelyből törölték Istent, és helyette a "természet" illetve az "univerzum" szavakat használták. Lehet, hogy 2015-re újra idáig jutottunk? Én mindenesetre a MET felvételen is a madridi feliratot szerpeltettem, ha ezzel valakinek belegázolok a lelkivilágába, akkor elnézést kérek.
A videó második részét levágtam, hogy fórumtársaimat megkíméljem a produkció második részétől, a Bartók-horrortól, amelyet ráadásul Juditként egy olyan énekes ad elő (Nadja Michael), akinek egy ép hang sem jön ki a torkán, és az állítólagos magyar szövegből egy szó sem érthető. A MET-nek ennyit jelent Bartók, legyen boldog vele.
Három hétig a következő linkekről tölthetitek le a Jolantát, magyar, és mindeféle más (angol, német, francia, spanyol, olasz, svéd, portugál) feliratokkal. Használjatok VLC lejátszót, akkor a magyar felirat automatikusan indul, és egy jó minőségű fejhallgatót. Sok örömöt kívánok mindenkinek a zenehallgatáshoz.
A madridi felvételen a színpad teljesen csupasz. Csak néhány kapu áll, zár nélkül, kilincs nélkül, nyitva. Rajtad áll, hogy bent maradsz a Sötétben, vagy kilépsz a Fényre...
1043 takatsa 2023-10-29 17:12:42 [Válasz erre: 1042 Klára 2023-10-29 16:29:26]
Örülök, hogy tetszett ez a valóban nagy opera és nagyszerű előadás. Holnap jön a következő adag Csajkovszkij. A MAO mindent elő tud adni, ahogyan azt bizonyítja is hétről-hétre, az már más kérdés, hogy milyen színvonalon...
Örülök, hogy tetszett ez a valóban nagy opera és nagyszerű előadás. Holnap jön a következő adag Csajkovszkij. A MAO mindent elő tud adni, ahogyan azt bizonyítja is hétről-hétre, az már más kérdés, hogy milyen színvonalon...
1042 Klára 2023-10-29 16:29:26 [Válasz erre: 1031 takatsa 2023-10-23 14:22:31]
"Van-e a gyűlöletnél veszélyesebb? Csajkovszkij Mazeppájának
furcsa és hátborzongató a válasza: a gyűlöletnél van egy dolog, ami
sokkal veszélyesebb, és ez a szeretet."
Megdöbbentően és félelmetesen találó megállapítás - hogyan lesz bosszúálló fúriává, férjét nem kívánt veje és áttételesen bár, de lánya ellen uszító, romlásukat kívánó szörnyeteggé egy anya, aki pár perccel korábban még könnyek között siratta elvesztett lányát. Miért is? Mert akaratuk ellenére ment férjhez egy idősebb emberhez, aki nem őt választottak. (mindezt egy olyan korban, mikor - ha a szülői érdek úgy kívánta, roskatag vénemberhez is hozzáadták lányukat, de persze az más helyzet)
Mikor elolvastam a Mazeppa felvezető tájékoztatóját, és elkezdtem nézni, megfordult a fejemben a gondolat, hogy ezt a Magyarországon szinte sosem látott operát a MÁO is műsorra tűzhetné, az Anyegin mellé. De kb. az első felvonás végére elvetettem ezt a gondolatot. Attól tartok, hogy ezt az operát így, ilyen létszámú együttessel, kórussal, tánckarral ilyen színvonalon jelen helyzetében a MÁO nem tudná bemutatni! Rossz előadást meg miért?
A nagyon jó énekkar és tánckar mellett csodálatos énekeseket, énekesnőket látunk - hallunk. Lehet, hogy Irina Loskutova első pillantásra kicsit idősnek tűnik Marija szerepéhez, de nagyon jó színésznő, remekül énekel és hihető alakítást nyújt. A tehetség, a szereppel szembeni művészi alázat csodákra képes, nem akarok hazai énekesnőkkel példálózni, akik a legszebb férfikorban még főszerepeket énekeltek! Csocsoszánt sem éneklik tinédzser korú énekesnők, pedig voltak ilyen ötletek! Nekem nagyon tetszett az lánya elvesztésén siránkozó, elkeseredett, majd pár pillanat múlva bosszút kiáltó anya megszemélyesítője, a remek bariton és basszus hangon megszólaló orosz énekesekhez Saljapin óta hozzászokott a világ!
Én a kissé sápatag, majd a cárnál végrehajtandó feljelentést vállaló Andrej alakítóját, Viktor Lutsiuot is el tudom fogadni - neki a sors rossz lapot osztott. Életszerű és megható az 1. felvonás jelenete, mikor Marija és Andrej jó barátként vigasztalják egymást, ki ki a saját bánatára gondolva. Mikor önként jelentkezik a kétes kimenetelű, de veszélyes feladatra, nekem Lenszkij jutott eszembe, aki szerelmében csalódva párbajozik, melynek során szinte kihívja a sorsot maga ellen.
Nagyon jó rendezés, külön értékelem a pompás jelmezeket, a korabeli ruházatot. (az orosz-svéd háború idején játszódó operát nehéz lett volna más korba átültetni, de egyes mai rendezők sok mindenre képesek!) Gergijev remegő kezében még nincs fogpiszkáló méretű karmesterpálca, de jól együtt tartja az együttest.
Nekem a magyar felirattal sincs bajom, értelmes és érthető. Amit csekélyke orosz tudásommal az egyes áriák szövegéből megértettem, annak nagyjából megfelelt. Ha több a felirat, és azt olvasom, nem sokat látok a történtekből.
(az operát nézve-hallgatva óhatatlanul eszembe jutott a jelenleg zajló orosz - ukrán háború, mely a két nép viharos történelmének egy újabb, tragikus fejezete)
Nagy élmény volt, köszönet érte!
1041 Klára 2023-10-29 09:58:41 [Válasz erre: 1040 takatsa 2023-10-29 07:26:29]
Szuper! Látom, az összes Csajkovszkij opera sorra kerül, csak ki kell várni.!
De ez után a csodálatos, egyben rettenetes Mazeppa után éppen jól jön egy kis felüdülés.
