Téma ismertetése: lemezek, filmek, vélemények
1155 Tzilike 2024-01-08 15:52:49 [Válasz erre: 1144 takatsa 2024-01-07 23:06:46]
Különben én is szeretek olyan operákat, amikről tudom is a hiányosságaikat...például a tavaly Szegeden bemutatott Il corsaro, szívem csücske, minden dramaturgiai következetlenségével (Byron) és zenei egyenetlenségével. Ugyanígy szeretem pl A legnanoi csatát, holott tudom hogy fasorban nincs a valódi nagy Verdi-operákhoz képest. Én is megnéztem és az a furi, hogy Dame Joan már elég idős kori felvételét hoztad, küzdött is kissé a magasságokkal.(Minden tiszteletet megadva a hatalmas pályájának) Nekem a Dessay-féle tetszett legjobban, egészen kivételesen jó állapotban énekelte, szerintem gyönyörű volt. Na mindegy, szóval én sajnos nem igazán szeretem ezt a művet, Delibes-nek a balettzenéit többre tartom. A francia operák közül a kedvencem a Gounod Romeo, az szerintem egészen fantasztikus,, gyönyörű opera. Láthatod, hogy a Hugenottákat is összesen két évadban játszottuk, pedig mennyi tanulás olt benne... és remek szólisták. Bezzeg Carmenből akárhányat el lehet adni, még a Bieito-féle is teltházas volt. Ez van.
Különben én is szeretek olyan operákat, amikről tudom is a hiányosságaikat...például a tavaly Szegeden bemutatott Il corsaro, szívem csücske, minden dramaturgiai következetlenségével (Byron) és zenei egyenetlenségével. Ugyanígy szeretem pl A legnanoi csatát, holott tudom hogy fasorban nincs a valódi nagy Verdi-operákhoz képest. Én is megnéztem és az a furi, hogy Dame Joan már elég idős kori felvételét hoztad, küzdött is kissé a magasságokkal.(Minden tiszteletet megadva a hatalmas pályájának) Nekem a Dessay-féle tetszett legjobban, egészen kivételesen jó állapotban énekelte, szerintem gyönyörű volt. Na mindegy, szóval én sajnos nem igazán szeretem ezt a művet, Delibes-nek a balettzenéit többre tartom. A francia operák közül a kedvencem a Gounod Romeo, az szerintem egészen fantasztikus,, gyönyörű opera. Láthatod, hogy a Hugenottákat is összesen két évadban játszottuk, pedig mennyi tanulás olt benne... és remek szólisták. Bezzeg Carmenből akárhányat el lehet adni, még a Bieito-féle is teltházas volt. Ez van.
1154 takatsa 2024-01-08 15:47:42 [Válasz erre: 1153 Momo 2024-01-08 13:55:06]
Reménykedem abban, hogy nemcsak megköszönöd, hanem letöltöd és meg is nézed a Devieilhe-féle változatot, mert akkor van rá remény, hogy a "kanyarban sincs" helyről előbbre lépteted. Én abból indultam ki, hogy ha egy operában van olyan látványos és magas minőségű ária, mint a Csengettyű ária, akkor az az opera nem lehet annyira rossz, hogy ne tegyek vele egy próbát. És amikor végighallgattam, akkor leesett az állam. Milyen szép! - ez volt az első gondolatom. A második, hogy mennyire profi módon van összerakva. Kórus-arioso-duett-ária-kis vidám közjáték-szoprán majd tenor ária - duett, és így tovább, nincs üresjárat, nincs megállás, hangulatban, dinamikában változatos, az érdeklődést fenntartja. Delibes nagyon profi volt a zeneszerzésben, és tulajdonképpen azt írta, amit a közönség szeretett és elvárt: szép, hangulatos, alapjaiban konzervatív zenét, a jól kitaposott úton, de magas minőségben. Egy ilyen zenét jó hallgatni, és nemcsak nekem, egy barokk és XXI. századi zenebolondnak, hanem bárkinek - mindenkinek. Azért mert bele van ágyazva a klasszikus-romantikus zenébe, annak legszebb hagyományait követve. Éppen azért úgy gondolom, hogy lenne közönsége, éppen azért, mert nem rétegzene, hanem mindenkihez szól, könnyen befogadható. Persze, ha tovább boncolgatjuk, akkor más is van benne, van benne előremutatás is a modernebb francia zene, impresszionizmus felé - Massenet sokat tanult tőle, és pl. Csajkovszkijra is nagy hatással volt Delibes zenéje. Jó kis zene ez, bármilyen oldaláról is közelítjük, jól fogyasztható, mindenki talál benne valamit, és ha mást nem, akkor natív szépséget, tehát éppen azt, amire mindannyian vágyunk, még akkor is, ha nem valljuk be.
Reménykedem abban, hogy nemcsak megköszönöd, hanem letöltöd és meg is nézed a Devieilhe-féle változatot, mert akkor van rá remény, hogy a "kanyarban sincs" helyről előbbre lépteted. Én abból indultam ki, hogy ha egy operában van olyan látványos és magas minőségű ária, mint a Csengettyű ária, akkor az az opera nem lehet annyira rossz, hogy ne tegyek vele egy próbát. És amikor végighallgattam, akkor leesett az állam. Milyen szép! - ez volt az első gondolatom. A második, hogy mennyire profi módon van összerakva. Kórus-arioso-duett-ária-kis vidám közjáték-szoprán majd tenor ária - duett, és így tovább, nincs üresjárat, nincs megállás, hangulatban, dinamikában változatos, az érdeklődést fenntartja. Delibes nagyon profi volt a zeneszerzésben, és tulajdonképpen azt írta, amit a közönség szeretett és elvárt: szép, hangulatos, alapjaiban konzervatív zenét, a jól kitaposott úton, de magas minőségben. Egy ilyen zenét jó hallgatni, és nemcsak nekem, egy barokk és XXI. századi zenebolondnak, hanem bárkinek - mindenkinek. Azért mert bele van ágyazva a klasszikus-romantikus zenébe, annak legszebb hagyományait követve. Éppen azért úgy gondolom, hogy lenne közönsége, éppen azért, mert nem rétegzene, hanem mindenkihez szól, könnyen befogadható. Persze, ha tovább boncolgatjuk, akkor más is van benne, van benne előremutatás is a modernebb francia zene, impresszionizmus felé - Massenet sokat tanult tőle, és pl. Csajkovszkijra is nagy hatással volt Delibes zenéje. Jó kis zene ez, bármilyen oldaláról is közelítjük, jól fogyasztható, mindenki talál benne valamit, és ha mást nem, akkor natív szépséget, tehát éppen azt, amire mindannyian vágyunk, még akkor is, ha nem valljuk be.
1153 Momo 2024-01-08 13:55:06 [Válasz erre: 1148 takatsa 2024-01-08 11:09:40]
Szuper. Nagyon jó. Köszönöm. :-)
Szuper. Nagyon jó. Köszönöm. :-)
1152 Momo 2024-01-08 13:53:15 [Válasz erre: 1143 Tzilike 2024-01-07 22:45:06]
Valószínűleg azért maradt ki egy idő után a repertoárból a Lakmé, amiért a Hugenották, a Sámson és Delila, a Gyöngyhalászok, vagy a Pelleas és Melisande (stb.), mert kiment mögülük a közönség közvetlen érdeklődése (ha volt), és igazából második vonalbeli darabok.
Szerethetők, de azért ez nem a Tosca, a Tannhäuser, vagy a Rigoletto színvonala. És nyilván inkább ez utóbbi kategória bemutatására és folyamatos műsoron tartására koncentrál a mindenkori opera-vezetés, minthogy súlyos (tíz-száz) milliókat öljön egy-egy másodvonalbeli darabba. Ezek néha előkerülnek, aztán eltűnnek. Az elmúlt 20-30 év repertoárjának is megvannak a hasonló másodvonalbeli darabjai.
(Egyébként jellemző, hogy a Hugenották legnagyobb, és visszatérő dallama, nem a szerző sajátja, hanem az Ein feste Burg ist unser Gott. Én (komolyan) tisztelem Meyerbeer elszántságát és befektetett munkáját, de Verdihez, Wagnerhez, vagy Puccinihez képest a kanyarban sincs.)
(Az meg már csak hab a tortán, hogy a Várnai-féle Operalexikonból, egyszerűen kimaradt. Amit freudilag érteni vélek, de azért szerintem kínos, egy operalexikonból kihagyni Meyerbeert... :-))))
Valószínűleg azért maradt ki egy idő után a repertoárból a Lakmé, amiért a Hugenották, a Sámson és Delila, a Gyöngyhalászok, vagy a Pelleas és Melisande (stb.), mert kiment mögülük a közönség közvetlen érdeklődése (ha volt), és igazából második vonalbeli darabok.
Szerethetők, de azért ez nem a Tosca, a Tannhäuser, vagy a Rigoletto színvonala. És nyilván inkább ez utóbbi kategória bemutatására és folyamatos műsoron tartására koncentrál a mindenkori opera-vezetés, minthogy súlyos (tíz-száz) milliókat öljön egy-egy másodvonalbeli darabba. Ezek néha előkerülnek, aztán eltűnnek. Az elmúlt 20-30 év repertoárjának is megvannak a hasonló másodvonalbeli darabjai.
(Egyébként jellemző, hogy a Hugenották legnagyobb, és visszatérő dallama, nem a szerző sajátja, hanem az Ein feste Burg ist unser Gott. Én (komolyan) tisztelem Meyerbeer elszántságát és befektetett munkáját, de Verdihez, Wagnerhez, vagy Puccinihez képest a kanyarban sincs.)
(Az meg már csak hab a tortán, hogy a Várnai-féle Operalexikonból, egyszerűen kimaradt. Amit freudilag érteni vélek, de azért szerintem kínos, egy operalexikonból kihagyni Meyerbeert... :-))))
1151 Búbánat 2024-01-08 12:33:52 [Válasz erre: 1150 takatsa 2024-01-08 11:53:43]
Itt pedig Gencsy Sári és Mátray Ferenc duettje a Lakméból: Lakmé és Gerald kettőse
Itt pedig Gencsy Sári és Mátray Ferenc duettje a Lakméból: Lakmé és Gerald kettőse
1150 takatsa 2024-01-08 11:53:43 [Válasz erre: 1149 Búbánat 2024-01-08 11:12:42]
Itt van Gencsy Sári. Milyen szép nő, micsoda hang, milyen virtuóz tempó!
Itt van Gencsy Sári. Milyen szép nő, micsoda hang, milyen virtuóz tempó!
1149 Búbánat 2024-01-08 11:12:42 [Válasz erre: 1146 Edmond Dantes 2024-01-08 09:51:29]
Rádiófelvételen Gencsy Sári, Bartha Alfonz vagy Mátray Ferenc hangja is
felcsendült a Lakmé szerepeiben.
Ugyanakkor bár az OPERA 1959 után nem játszotta az operát, Debrecenben elővették és bemutatták – a rádió is sugározta:
Közvetítés a Debreceni Csokonai Színházból – 1975. március 4. (Petőfi rádió, 19.00 - )
Delibes:
Lakmé
Magyar fordítás: Stephányi György és Blum Tamás
Km.: a Debreceni MÁV Filharmonikus zenekar és a Csokonai Színház énekkara Karigazgató: Tarnay György
Vezényel: Szabó László
Rendező: Horváth Zoltán
Szereposztás:
Lakmé – Marsay Magda
Nilakantha –
Tréfás György
Mallika –
Tibay Kriszta
Hadzsi – T.
Kiss Endre
Gerald –
Korcsmáros Péter
Ellen – Pallos
Gyöngyi
Frederick –
Krémer József
Rose – Perei
Irén
Miss Bentson
– Varga Magda
Tolvaj –
Bárány Paál László
Rendőr –
Farkas Tibor
Jövendőmondó
– Sándor József
Kereskedő –
Vasvári Géza
1148 takatsa 2024-01-08 11:09:40
Ahogyan a gyerek rácsodálkozik a világra, én ugyanúgy csodálkozom rá az operákra, és napról-napra felfedezek újabb és újabb csodálatos műveket - magamnak. És ki az, akit nem fog el a vágy, hogy szétkürtölje, és megossza másokkal is azt, ha belebotlik egy csodába? Én biztosan nem, tehát hallja meg mindenki, egy csodálatos operára bukkantam, egy romantikus nagyoperára, ráadásul franciára, ami - reményeim szerint - sok fórumtársamat fog érdekelni.
Delibes Lakmé c. operájáról van szó, amely operának virágduettjét és a koloratúr bravúráriát mindannyian ismerjük, de maga az opera - mint az egykori Atlantisz -, beleveszett az ismeretlenség homályába. Például a MET-ben hosszú sorozatokban, nagy sikerrel, összesen 63 alkalommal játszották a Lakmét, aztán 1947-ben eltűnt és máig sem került elő. Operaházunk pedig 1959-ben tűzte műsorra utoljára Delibes operáját. Fogós kérdés, hogy miért merült feledésbe ez az opera. Mi az oka annak, hogy a kezdeti, óriási sikerek után szinte teljesen eltűnt, és azóta is csak nagy-nagy ritkán kerül elő?
Mielőtt erre a kérdésre választ adnánk, beszéljünk egy picit magáról az operáról. Delibes (1836-1891) főleg balettjeiről (La Source, Coppélia, Sylvia) ismert romantikus zeneszerző, aki fiatal éveiben operetteket írt (összesen ötöt), majd 1860-tól 5 operát szerzett. Közülük az első hármat (Monsieur de Bonne-Étoile, Le Roi l’a dit, Jean de Nivelle) sohasem játsszák, az utolsót (Kassya) pedig nem tudta befejezni. Az Edmond Gondinet és Philippe Gille francia librettójára szerzett, három felvonásos Lakmé c. operájának 1883-ban, a párizsi Opera Comique-ban volt a bemutatója. A mű, a kor divatjának megfelelően egzotikus környezetben, a XIX. sz. közepi Indiában játszódik, és a Brahmának szentelt papnőnek, Lakménak egy angol tiszthez, Geraldhoz fűződő tragikus szerelmét meséli el. Indiában az angolok uralkodnak, az ősi hindu istenek hívői az őserdőbe rejtett kis templomokba kényszerültek. Gerald betéved Lakmé rejtett lakhelyére, találkozik Lakméval, és egymásba szeretnek. A hazatérő brahmin, Lakmé apja tudomást szerez erről, amely szemében szentségtörés, és bosszút esküszik. Másnap a városban, a mozgalmas piaci nap után következik Siva istennő ünnepe. A brahmin, lányával együtt koldusnak öltözik, lányát a főtérre állítja, és éneklésre kényszeríti, közben a tömeget lesve, hogy a halálra keresett angol tiszt az énekszót hallva elárulja magát. Lakmé, halálra váltan, elénekli a híres csengettyű áriát, de Gerald nem kerül elő. A felbőszült apa további éneklésre kényszeríti lányát, sikeresen, Gerald lelepleződik. Siva istennő körmenetében a hinduk körülveszik a mit sem sejtő Geraldot, és Lakmé apja leszúrja őt. Gerald azonban nem hal bele a sérülésbe, mert Lakmé, szolgálójával együtt elrejti egy kis kunyhóban, a dzsungel közepén, és meggyógyítja. A szerelmesek már-már révbe érnek, amikor - Lakmé rövid távollétében - megjelenik Gerald katonatársa, aki emlékezteti Geraldot arra, hogy csapatuk holnap indul a lázadó hinduk leverésére, és felszólítja Geraldot a kötelessége teljesítésére. A visszatérő Lakmé megérzi Geraldon a változást, rájön arra, hogy szerelmük nem teljesedhet be, Gerald el fogja hagyni, ezért megmérgezi magát. A haldokló Lakménak így teljesülhet csak kívánsága, haláláig Geraldé lehet.
Delibes ehhez a romantikus történethez, az indiai Rómeó és Júliához, a francia romantika hagyományaira épülő, lírai, melankolikusan érzelmes szép zenét szerzett, hatásos kórusokkal, színpompás balettel, és egy - nagyobbrészt zenekari kíséret nélkül előadott - koloratúr bravúráriával fűszerezve, amely méltán versenyezhet az operairodalom legnehezebben előadható koloratúr áriája címére. Az opera, megszületésekor közönségkedvenc lehetett, hiszen a francia romantika legjobb, és legbeváltabb hagyományait követő, letűnőben levő, de sokakban nosztalgiát ébresztő zene volt, egy olyan mű, amely egy szóval összefoglalható: szép. Sőt, nagyon szép. De ez a szépség kevésnek bizonyult, elsöpörte az új trend, az új divat, egyrészről a wagneri német romantika, másrészről az olasz verizmus, Puccini, majd jött a XX. század és a Lakmét elnyelték a feledés hullámai. Mára a Lakméval kapcsolatban az a közvélekedés alakult ki, hogy ez egy B kategóriás opera, sőt, egyesek szerint operába hajló zenei giccs, ráadásul a megvalósítása is túl drága, nem éri meg újra színpadra állítani, Delibes-ből elég a virágduett, a csengettyűária és néhány balett.
Valóban ennyi lenne a Lakmé? Hoztam két felvételt, amely nagyjából ezt látszik alátámasztani. Az első felvétel egy "ősrégi" 1976-os videó (Sutherland, Wilden Grant, Bonynge, Sydney) vállalható hangminőséggel. Ha valaki szereti Sutherlandot, az föltétlenül töltse le. A Sydney operaház még elmosódottan is pompás díszletei között énekel az 50 éves Sutherland, egy nagyon jó belcanto tenor és egy kissé hamiskás, de a régi nagyokat idéző basszus kíséretében. Hát igen, egy 50 éves Lakmé - még nagyjából intakt hang mellett is - kissé kiábrándító. A második felvétel amit hoztam, viszont minden igényt kielégít csillogás és pompa tekintetében, ez szintén a Sydney operaház, 2012-es produkciója. Bluray korongról másoltam ezt a felvételt, kiváló kép-, és csodálatos hangminőségben. A díszletek varázslatosak, a zenekar kiváló, és ezek az ausztrál énekesek - még a mellékszereplők is - osztályon felüliek, ó, ha ilyen hangokat hallanánk itthon, mind a 10 ujjunkat megnyalnánk. És itt van a főszereplő, Emma Matthews, egy benszülött ausztrál, talán nem is énekelt máshol, számomra nagy felfedezés. Lenyűgöző megjelenés, erőteljes, minden lágéban szépen csengő koloratúr-szoprán, aki könnyedén, mosolyogva, imponáló magabiztossággal énekli a gyilkos koloratúr áriát, óriási tetszést aratva. Ezt a színpompás felvételt nagyon ajánlom letöltésre, igazi hagyományos rendezés, megtestesíti és egyben bizonyítja is mindazt, ahogyan a mai kor vélekedik Delibes operájáról.
És akkor jöjjön a harmadik felvétel, a párizsi Opera Comique 2022-es előadása (Sabine Devieilhe, Frédéric Antoun, Stéphane Degout; Raphaël Pichon). Ez egy modern rendezés. Mi lesz akkor, ha a rendező (Laurent Pelly) eltávolítja az összes indiai díszletet, szinte teljesen kiüríti a színpadot, csak egy bambuszokból összetákolt ketrecet hagyva középen, aztán az üres színpadra tereli az egyszerű fehér tunikába öltöztetett énekeseket, majd a karmester kezébe nyomja a partitúrát, és felkiált: játsszatok! (Én legalábbis így képzeltem el a folyamatot.) És a zseniális fiatal karmester pálcájának intésére megszólal Delibes zenéje, minden külsőségtől és sallangtól megfosztva, talán először igazi valójában, és ott áll, ott énekel Devieilhe, elejétől a végéig, ő maga az opera, és ő az, aki életet lehel a műbe. Töredezik a szépséges zene andalítóan édes cukormáz kérge, és nemcsak a fölötte lebegő koloratúr magasságot látjuk-halljuk, hanem előbukkan alóla a szédítő mélység, egy helytől és időtől független Rómeó és Júlia, Delibes titkos üzenete. Ott áll a tér közepén, az apja által kényszerítve és odavetve, Devieilhe-Lakmé, hogy csalimadárként, sírásra görbült szájjal, az istenek hangján csacsogva-trillázva, hivogassa a halálába szerelmét, kiszolgáltatva bosszúálló apja gyűlöletének. A csodálatosan szárnyaló, földöntúli dallamban egyszerre materializálódik a szerelem és a gyűlölet, az élet és a halál. Erről szól ez az opera, ez Delibes üzenete nekünk, és a világnak, ez a Lakmé. Nézzétek, hallgassátok végig ezt a felvételt, érdemes. (Ezt a változatot használtam a fordításhoz, és a másik két felvételhez is ezt a feliratot illesztettem.)
Innen tölthető le 20 napig a 2022-es Opera Comique, és a 2012-es Ausztrál produkció, és innen az 1976-os Sutherland-féle Lakmé, VLC playert használva automatikusan induló magyar felirattal (ami természetesen kikapcsolható, illetve más nyelvre váltható).
És bonusként, 6 napig, az inyenceknek innen tölthető le az EMI 1998-as, 2 CD-s felvétele (Dessay, Kunde, Van Dam), valamint egy nagyon izgalmas, 2021-es moszkvai koncert-felvétel videója Sabine Devieilhe főszereplésével, egy nagyon szép hangú tenorral (Cyrille Dubois), és Sebestyén Miklóssal. BUÉK mindenkinek! :)
1147 takatsa 2024-01-08 10:54:06 [Válasz erre: 1146 Edmond Dantes 2024-01-08 09:51:29]
Itthon is, bármikor elő lehetne adni, ahogyan Cilike írja: "Amúgy lenne rá énekesgárda". A már más kérdés, hogy hogyan. :)
Itthon is, bármikor elő lehetne adni, ahogyan Cilike írja: "Amúgy lenne rá énekesgárda". A már más kérdés, hogy hogyan. :)
1146 Edmond Dantes 2024-01-08 09:51:29 [Válasz erre: 1145 Klára 2024-01-08 08:19:07]
"..a Lakmét a bemutatótól 1959-ig folyamatosan színpadon tartották, aztán snitt, eltűnt. Ki tudja miért?" A válasz egyszerű: Gyurkovics Mária. A háború után is az ő kedvéért vehették újra elő a darabot, rajta kívül többnyire a mára talán teljesen elfeledett Páka Jolán énekelte a (cím)szerepet és korábban is főleg csak "nagy nevek": Bianchi Bianca, Sándor Erzsi... A Lakmé olyan szerepdarab, amit mondjuk Nathalie Dessay kedvéért még sokan megnéznének 1-2 MüPa-előadáson (én is), de ő már visszavonult a színpadtól, az Andrássy útra pedig nem hívnak sztárokat szerepre. (Az Erkelbe sem, mert az meg zárva van az operák elől, drága a fűtés.) Szerencsémre Dessay-t még elcsíptem egy kiváló dalest erejéig, de ez már egy másik történet.
"..a Lakmét a bemutatótól 1959-ig folyamatosan színpadon tartották, aztán snitt, eltűnt. Ki tudja miért?" A válasz egyszerű: Gyurkovics Mária. A háború után is az ő kedvéért vehették újra elő a darabot, rajta kívül többnyire a mára talán teljesen elfeledett Páka Jolán énekelte a (cím)szerepet és korábban is főleg csak "nagy nevek": Bianchi Bianca, Sándor Erzsi... A Lakmé olyan szerepdarab, amit mondjuk Nathalie Dessay kedvéért még sokan megnéznének 1-2 MüPa-előadáson (én is), de ő már visszavonult a színpadtól, az Andrássy útra pedig nem hívnak sztárokat szerepre. (Az Erkelbe sem, mert az meg zárva van az operák elől, drága a fűtés.) Szerencsémre Dessay-t még elcsíptem egy kiváló dalest erejéig, de ez már egy másik történet.
1145 Klára 2024-01-08 08:19:07 [Válasz erre: 1143 Tzilike 2024-01-07 22:45:06]
Egy opera akkor lesz "ismert", ha bemutatják, gyakran játsszák, és azt a bizonyos falat áttörni nem egyszerű, ez igaz. A kinek mi tetszik, ki melyik operát tartja jónak, az egyéni ízlés kérdése. Elgondolkodtató, hogy a Lakmét a bemutatótól 1959-ig folyamatosan színpadon tartották, aztán snitt, eltűnt. Ki tudja miért? A Virág-kettős minden valamirevaló szoprán és mezzo koncertprogramján sűrűn szerepel, a Csengettyűária is, és még egyes áriák, a többi néma csend. Nem hiszem, hogy "a magyar közönséget nehéz kimozdítani" az alapművek köréből, de ehhez persze az alapműveken túl mást is kellene kínálni, és valahogyan a nem operalátogató közönséget megnyerni.
A tv és az internet komoly konkurencia, de nem biztos, hogy verhetetlen.
1144 takatsa 2024-01-07 23:06:46 [Válasz erre: 1143 Tzilike 2024-01-07 22:45:06]
Kedves Cilike, azt nem tudom, hogy el lehet-e adni, és amúgy sem vagyok tisztában hogy mennyit adnak most egy ilyen opera kilójáért, bár az inflációban biztos felment az ára. Én mindenesetre nagyon megszerettem ezt az operát, és majd holnap írok róla sokat, és a letöltési linkeket is kiteszem, de ma dolgoztam egész nap eredeti szakmámban, és nem maradt idő rá. Addig is ajánlom figyelmedbe az 1-es számú ajánlómat, amelyet egy nap alatt már 39-en megnéztek, elég szép szám önmagamhoz képest. Ez egy 40 perces kis összefoglaló, és valami nagyon-nagyon érdekes dolog történik benne. A többit majd holnap. :)
1143 Tzilike 2024-01-07 22:45:06 [Válasz erre: 1142 Klára 2024-01-07 12:04:28]
Igazából ezzel megint az a baj, mint a többi nem túl ismert és nem annyira jó operánál: nem nagyon lehetne eladni. Bevallom, én ugyanúgy, mint A hugenottákat, igencsak közepes műnek tartom. Amúgy lenne rá énekesgárda. A magyar közönséget nehéz ma már kimozdítani a legalapabb művek köréből. Szívből remélem, hogy legalább az általam rajongott Ruszalka sikeres lesz.
Igazából ezzel megint az a baj, mint a többi nem túl ismert és nem annyira jó operánál: nem nagyon lehetne eladni. Bevallom, én ugyanúgy, mint A hugenottákat, igencsak közepes műnek tartom. Amúgy lenne rá énekesgárda. A magyar közönséget nehéz ma már kimozdítani a legalapabb művek köréből. Szívből remélem, hogy legalább az általam rajongott Ruszalka sikeres lesz.
1142 Klára 2024-01-07 12:04:28 [Válasz erre: 1141 takatsa 2024-01-06 12:09:45]
És megint egy csoda, illetve több csoda! Sutherland is olyan valaki volt, aki majd mindent tudott, és sokáig "kortalan" tudott lenni. Nekünk csak a felvételek jutottak, maradtak, de így is sokat megtudunk és sok örömet szerez.
A másik két felvétel is sokat ígér, azokat is meg kell nézni.
Pár éve a Mezzo tv közvetítette a Wallon Királyi Opera előadását, akkor láttam először, azóta se...
Érdekes lenne ezt az operát élőben látni, a MÁO több évtizede adós vele, de kétlem, hogy megvalósítható lenne!
1140 Momo 2023-12-30 19:13:10
Azt mondja Tolsztoj a Háború és békében:
Azt mondja Tolsztoj a Háború és békében:
"Ha két ember összevész, mindig mind a kettő hibás."
1139 Laci Kozlok 2023-12-30 08:36:47
Takatsa, elég volt a sértegetéseidbol.
Takatsa, elég volt a sértegetéseidbol.
1138 takatsa 2023-12-30 00:06:23 [Válasz erre: 1135 Héterő 2023-12-29 19:01:46]
És most, hogy kibeszéltem magamat, hozzád fordulok, mint a nyelvészettel kapcsolatos kérdések elismert tudorához, egy konkrét kérdéssel. Kozlok fórumtárs azt írta, hogy a helyes cím: spanyol óra. Te is "spanyol órá"-nak fordítanád ezt a címet? Mert az én szánalmas, tudásnak nem is nevezhető ismereteim szerint a "spanyol óra" egy olyan órát jelent, amelyet Spanyolországban gyártottak. Ezt jelenti a japán óra, német óra, stb. is. Aztán van a spanyolóra, amit egybe írunk, de az meg azt jelenti, hogy hétfőn és pénteken van spanyolóránk. Sajnálatos módon a magyar nyelvben az óra bizonyos esetekben időt jelent, más esetekben pedig ketyegő tárgyat. A franciában a "heure" viszont sejtésem szerint csak időt jelent, és a ketyerékre pedig ott van pl. a "horloge". És ez okozza a címfordítás nehézségét, valahogyan jelezni kell a címben, hogy itt nem egy spanyol vekkerről van szó, hanem egy időtartamról, amely egyeseknek túl rövid, másoknak túl hosszú lehet, de az biztos, hogy ebben az időtartamban, Spanyolhonban, huncut dolgok történnek. Hát, én itt megakadtam, mert ennyi vígságot nem tudtam összesűríteni két szóban, és így inkább az eredeti francia címnél maradtam. Zárójelbe pedig két címet tettem: a meghonosodott és frappáns "Pásztorórá"-t, és a "Spanyol idő"-t, amin mindenki elmerenghet, hogy ez meg mi a fenét jelenthet. (Persze az is lehet, hogy nem nagy baj az, ha egy talányos cím elgondolkoztat.) Kíváncsi vagyok a véleményedre.
És most, hogy kibeszéltem magamat, hozzád fordulok, mint a nyelvészettel kapcsolatos kérdések elismert tudorához, egy konkrét kérdéssel. Kozlok fórumtárs azt írta, hogy a helyes cím: spanyol óra. Te is "spanyol órá"-nak fordítanád ezt a címet? Mert az én szánalmas, tudásnak nem is nevezhető ismereteim szerint a "spanyol óra" egy olyan órát jelent, amelyet Spanyolországban gyártottak. Ezt jelenti a japán óra, német óra, stb. is. Aztán van a spanyolóra, amit egybe írunk, de az meg azt jelenti, hogy hétfőn és pénteken van spanyolóránk. Sajnálatos módon a magyar nyelvben az óra bizonyos esetekben időt jelent, más esetekben pedig ketyegő tárgyat. A franciában a "heure" viszont sejtésem szerint csak időt jelent, és a ketyerékre pedig ott van pl. a "horloge". És ez okozza a címfordítás nehézségét, valahogyan jelezni kell a címben, hogy itt nem egy spanyol vekkerről van szó, hanem egy időtartamról, amely egyeseknek túl rövid, másoknak túl hosszú lehet, de az biztos, hogy ebben az időtartamban, Spanyolhonban, huncut dolgok történnek. Hát, én itt megakadtam, mert ennyi vígságot nem tudtam összesűríteni két szóban, és így inkább az eredeti francia címnél maradtam. Zárójelbe pedig két címet tettem: a meghonosodott és frappáns "Pásztorórá"-t, és a "Spanyol idő"-t, amin mindenki elmerenghet, hogy ez meg mi a fenét jelenthet. (Persze az is lehet, hogy nem nagy baj az, ha egy talányos cím elgondolkoztat.) Kíváncsi vagyok a véleményedre.
1137 takatsa 2023-12-29 22:43:36 [Válasz erre: 1135 Héterő 2023-12-29 19:01:46]
Drága jó Héterő, Először a kritikádra reagálnék:
Az eredeti szöveg:
Entre tous les amants, seul amant efficace,
Il arrive un moment, dans les déduits d’amour,
Où le muletier a son tour!
A google fordítás:
Minden szerelmes között az egyetlen hatékony szerető,
A szerelem levonásában eljön az idő,
Ahol az öszvérhajtóra kerül a sor!
És az én fordításom:
A szerelemben az a legfontosabb,
ha tettre kész és hatékony vagy.
És mindig eljön az a pillanat,
amikor az öszvérhajcsár bizonyíthat.
Tudod, ha nemcsak az összefoglalómat olvastad volna, hanem végignézted volna a youtube-ra feltöltött operát, akkor tapasztalhattad volna, hogy ez egy kacagtató vígopera, és az én kis 4 soros fogalmazványom, amelynek első kettő sorát voltál kedves idézni, pontosan összecseng és rímel az opera tartalmával. Tudod ugye, hogy van ez? Ahol végetér a google, ott kezdődik a költészet. :)
Drága Katalint nagyon sajnálom, mert gyanútlanul belekeveredett ebbe az egészbe, de óva intelek attól, hogy te interpretáld a bejegyzését, ehhez nem kell se műfordítás, se a te magyarázatod, majd megmagyarázza ő maga, ha akarja, hiszen legény ő a talpán, kényes a helyzet, de majd megoldja. :)
Szegény Ladiszlávot is sajnálom, nem róható fel neki, hogy töri a magyar nyelvet, sőt, dicséret illeti, hiszen látjuk, tapasztaljuk, derekasan küzd vele, bár nem jók az esélyei. A problémám az vele, amit elég nyersen fogalmaztam, de most már lehiggadva, újra megteszem: ilyen csekély magyar tudással nincs kompetenciája ahhoz, hogy egy magyar fordítást kritizáljon, vagy, ha mégis megteszi, mert kompetenciája ugyan nincsen, de joga az van hozzá természetesen, akkor ne csak azt hajtogassa, hogy nagyon rossz, hanem indokolja is meg, hogy miért. Aki á-t mond, az mondjon b-t is, ennyi elvárható tőle. Ráadásul nyitott ajtókat döngetett, nem adtam én ennek a műnek címet, meghagytam az eredetit, nézd csak meg a linkeket.
Látod, én empatikus vagyok, sokakat sajnálok, néha magamat is. Téged azonban nem sajnállak, sőt, örömmel tölt el, ha olvashatom írásaidat, hiszen - bár kemény a fejem -, de mindig tanulok valamit tőled. Pl. multkor is, ha nehezen is ment, de végül megértettem, hogy az élő - vagyis már régen megholt - Mazeppát egy p-vel írják, szemben a művekben megtestesült Mazeppával. Persze, hogy melyikük az élő és melyikük a holt az még mindig vita tárgya lehet, de látod, nem volt pusztába kiáltó a szavad, vettem az adást és köszönetet mondok neked. (Igaz, hogy Mazeppa-Mazepa vitánkat egy Csajkovszkij mű váltotta ki, amiről sajnálatosan kevés szót ejtettünk, de, mint mondják: a lényeg a lényeg, és a többi, egyáltalán nem lényeges.)
És most, hogy kibeszéltem magam, tőled, mint nyelvészettel aktívan foglalkozótól, lenne egy konkrét kérdésem: te is "spanyol órá"-nak fordítanád a Kozlok fórumtárs által kifogásolt címet?
1136 Nagy Katalin 2023-12-29 22:43:01 [Válasz erre: 1135 Héterő 2023-12-29 19:01:46]
Kedves Héterő!
Miután személyesen megszólítottál, személyesen hozzád intézem a választ. Az általad írtak alapján nem jár nekem dicséret, mert én nem azt akartam mondani, amire te utalsz.
Nem vagyok én bátor, csak eleven pontomon talált egy beírás. Tudod, én fordítóként is tevékenykedem. Évtizedekkel ezelőtt előfordult, hogy magyarról olaszra készített fordításomat tömören „rettenetes olaszsággal írtnak” minősített egy olasz iroda egy-két valóban meglévő, de anyanyelvű számára gond nélkül kijavítható hiba miatt. Akkor vezettük be családi körben, hogy minden olaszfordításomat az olasz anyanyelvű, hozzám hasonlóan jogvégzett (azaz nyelvi értelemben alteregómnak tekinthető) férjem az elsőtől az utolsó betűig átnéz. Ezek után is volt olyan eset, hogy csak akkor visszakozott iroda, amikor a férjem felhívta őket, bemutatkozott és kikérte magának, hogy az ő olaszságát minősíthetetlennek nyilvánítsák csak úgy en bloc. Máris kiderült, hogy tévedés történt és automatikusan átküldték az ügyfél reklamációját, pedig most, hogy megvizsgálják, valóban….
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, de bennem maradt a reflex, hogy a nem anyanyelvű védtelen egy olyan állítással szemben, hogy nem tudja jól a nyelvet és kivontam a kardom.
Kicsit elsiettem, és jobb lett volna, ha nem találom meg olyan gyorsan azt a kardhüvelyt.
Takatsa nem volt elegáns, ezt fenntartom, DE Kozlok Laci sem bánt vele kesztyűs kézzel. Ha visszanézzük az eseményeket, akkor röviden és nemes egyszerűséggel rossznak nevezte a cím fordítását. Takatsa magyarázattal szolgált és igyekezett elejét venni minden vitának, de ez nem szegte Laci kedvét. (Ha már az eredeti vitatémánál tartunk: Azt azért leszögezném, hogy az adott mű szlovák címe érdekes adat lehet, de nem perdöntő bizonyíték. A súlya pontosan annyi, mint egy angol címé. Ez is, az is fordítás, azaz értelmezés.)
Elgondolkodtam egy másik szemponton is: Ha nekem annyi munkaórám, töprengésem, és gondolatom lett volna ebben az ajándékban, mint takatsa fórumtársunknak, aki rendszeresen ingyen és bérmentve a köz rendelkezésére bocsátja hobbijának eredményeit, akkor könnyen lehet, hogy az én sem lettem volna finom és nőies a válaszban.
Végezetül:
1. Iskolázott, művelt olasz nyelvi választásairól lehet véleményem, gondolhatom akár tévesnek is, de ennek csak nagyon óvatosan, gondosan megfogalmazott kérdés formájában adnék hangot. Annak ítéletszerű közlése, hogy valami rossz, számomra elképzelhetetlen.
2. Nem gondolom, hogy nagyon körmönfontan fogalmaznék. Reményeim szerint felnőtt emberek önállóan is képesek értelmezni a szavaimat, nem igényelnek egyértelműsítést. A véleményemhez lehet csatlakozni, lehet azt vitatni, ignorálni, de a lefordítást nem látom szükségesnek. A saját szavaimért én vagyok a felelős, engem terhel egy esetleges magyarázat kötelezettsége is.
3. Semmi esetre sem vindikálok magamnak jogot arra, hogy bárkinek előírjam, mikor és miért kérjen bocsánatot.
1135 Héterő 2023-12-29 19:01:46 [Válasz erre: 1134 Nagy Katalin 2023-12-29 16:32:10]
Egyszer egy operával foglalkozó olasz fórumon egy olasz gúnyos megjegyzést tett egy külföldi hibás olaszságára is a vita során, mire azonnal felhívták a figyelmét arra, hogy ez bizony nagyon, de nagyon nem volt elegáns.
Brava, kedves Katalin!
Végre férfias bátorságot mutat valaki és minősíti azt a nemtelen kirohanást, amit külföldről író, kedvelt fórumtársunk volt kénytelen elszenvedni. A Momus valahavolt szuper-seprőjének, Momonak mindössze egy Bagaria-böffentésre futotta, pedig többet is elvárt volna az ember.
Figyelembe véve nőies finomságodat, nyelvi és jogi érzékenységedet, a többiek számára le kell fordítanom beírásod végét egyértelmű magyarra:
hatalmas bunkóság történt!
Védje meg a Café Momus külföldről író társait! Elvárható lenne, hogy a sértő fél bocsánatot kérjen.
Főleg akkor, ha saját nyelvhelyessége is meglehetősen ingatag:
...ha angol nyelvű fórumra írok - amely főként orgonás ügyelkben gyakran megesik
saját maga bőrét viszi a vásárra
Tartalomgyártási pontossága is vitatható:
A végső tanulság pedig ez:
A szerelemben az a legfontosabb, ha tettre kész és hatékony vagy.
Eredeti francia és annak magyar nyelvű értelme:
C'est la morale de Boccace:
entre tous les amants, seul amant efficace.
Boccaccio úr erkölcs-tana hiteles:
több udvarló közül csak egy lehet sikeres.
Ez a Café Momus internetes komolyzenei magazin sok ember életének meghatározó részévé vált. Ne gyilkolja senki!
Egyszer egy operával foglalkozó olasz fórumon egy olasz gúnyos megjegyzést tett egy külföldi hibás olaszságára is a vita során, mire azonnal felhívták a figyelmét arra, hogy ez bizony nagyon, de nagyon nem volt elegáns.
Brava, kedves Katalin!
Végre férfias bátorságot mutat valaki és minősíti azt a nemtelen kirohanást, amit külföldről író, kedvelt fórumtársunk volt kénytelen elszenvedni. A Momus valahavolt szuper-seprőjének, Momonak mindössze egy Bagaria-böffentésre futotta, pedig többet is elvárt volna az ember.
Figyelembe véve nőies finomságodat, nyelvi és jogi érzékenységedet, a többiek számára le kell fordítanom beírásod végét egyértelmű magyarra:
hatalmas bunkóság történt!
Védje meg a Café Momus külföldről író társait! Elvárható lenne, hogy a sértő fél bocsánatot kérjen.
Főleg akkor, ha saját nyelvhelyessége is meglehetősen ingatag:
...ha angol nyelvű fórumra írok - amely főként orgonás ügyelkben gyakran megesik
saját maga bőrét viszi a vásárra
Tartalomgyártási pontossága is vitatható:
A végső tanulság pedig ez:
A szerelemben az a legfontosabb, ha tettre kész és hatékony vagy.
Eredeti francia és annak magyar nyelvű értelme:
C'est la morale de Boccace:
entre tous les amants, seul amant efficace.
Boccaccio úr erkölcs-tana hiteles:
több udvarló közül csak egy lehet sikeres.
Ez a Café Momus internetes komolyzenei magazin sok ember életének meghatározó részévé vált. Ne gyilkolja senki!
1134 Nagy Katalin 2023-12-29 16:32:10 [Válasz erre: 1132 takatsa 2023-12-29 13:59:36]
Ez a bejegyzése többféle emlékeket ébresztett bennem. Hosszú évekig éltem én is abban a meggyőződésben, hogy mindenütt egy kicsit szülőhazámat is képviselem, amikor megnyilvánulok. A legnagyobb fiam 7 éves korában így is írta le a családját az iskolai fogalmazásában " Engem Pietrónak hívnak. Az apukámat Emanuelének hívják. Az anyukám magyar. Két testvérem van..." Úgy éreztem, hogy homlokomon a jel és ez kötelez, mígnem egy szép nap kedvesen rákérdeztek, hogy "Maga lengyel vagy csehszlovák, nemde?". Egyre inkább azt tapasztalom egy enyémnél jóval népesebb, világszerte elismert kultúrájú országban, hogy a kis nemzetek szülötteiben van valami (bizonyítási vágy vagy teher?), ami nagyobb nemzetek számára ismeretlen és teljességgel érthetetlen. Amennyire én meg tudom ítélni, az olaszok vállát a legkevésbé sem nyomja, hogy ők most Dante nyelvét használják, amikor beírnak valamit. Ők önmaguk és nem érzik, hogy az ő személyes megítélésük rávetül az Itáliáról alkotott véleményre. Egyszer egy operával foglalkozó olasz fórumon egy olasz gúnyos megjegyzést tett egy külföldi hibás olaszságára is a vita során, mire azonnal felhívták a figyelmét arra, hogy ez bizony nagyon, de nagyon nem volt elegáns.
1133 takatsa 2023-12-29 15:13:40 [Válasz erre: 1132 takatsa 2023-12-29 13:59:36]
mind-mint: most veszem észre, hogy én is milyen szarvashibákat vétek, ejnye!
mind-mint: most veszem észre, hogy én is milyen szarvashibákat vétek, ejnye!
1132 takatsa 2023-12-29 13:59:36
Én, ha angol nyelvű fórumra írok - amely főként orgonás ügyelkben gyakran megesik -, akkor többször átnézem a szöveget, átfuttatom helyesírásellenőrzésen, kijavítgatom a nyelvtani hibákat, keresem a minél frappánsabb és egyértelmű megfogalmazásokat, és csak azután adom közre. Egy idegen nyelvi környezetben az ember még gondosabban figyel mindenre, mint otthon. Olyan mindez kicsit, mind vendégségben lenni. Az ember nem akar a sorból kilógni, alkalmazkodik az ottani szokásokhoz és elvárásokhoz. Mindezt azért is teszi, mert nemcsak a saját maga bőrét viszi a vásárra, hanem azért is, mert egy picit a hazáját is képviseli, hiszen a helyiek az ő írásának kultúrájából, színvonalából nemcsak őt, hanem hazáját, nemzetségét is megítélik.
Én, ha angol nyelvű fórumra írok - amely főként orgonás ügyelkben gyakran megesik -, akkor többször átnézem a szöveget, átfuttatom helyesírásellenőrzésen, kijavítgatom a nyelvtani hibákat, keresem a minél frappánsabb és egyértelmű megfogalmazásokat, és csak azután adom közre. Egy idegen nyelvi környezetben az ember még gondosabban figyel mindenre, mint otthon. Olyan mindez kicsit, mind vendégségben lenni. Az ember nem akar a sorból kilógni, alkalmazkodik az ottani szokásokhoz és elvárásokhoz. Mindezt azért is teszi, mert nemcsak a saját maga bőrét viszi a vásárra, hanem azért is, mert egy picit a hazáját is képviseli, hiszen a helyiek az ő írásának kultúrájából, színvonalából nemcsak őt, hanem hazáját, nemzetségét is megítélik.
1131 lento_barbaro 2023-12-29 13:51:02 [Válasz erre: 1130 Laci Kozlok 2023-12-29 12:34:28]
Én köszönöm, hogy bejegyzésemet nem vetted zokon! Ahogy írtam, hozzászólásaid így még becsesebbek, hogy a nehézségeid ellenére is "ékesek"! Ahogy a barokk zenei előadások is, a megfelelően elhelyezett ékesítésekkel, díszítésekkel :-)
Neked is BUÉK!
1130 Laci Kozlok 2023-12-29 12:34:28 [Válasz erre: 1128 lento_barbaro 2023-12-29 08:26:19]
Köszönöm. Kár, hogy korábban nem tudtam, hogy milyen fontos Nektek az ékezet. Ügynök nem vagyok. Szlovákoknak pedig szeretem a magyar opera és zenei életet propagálni.
Köszönöm. Kár, hogy korábban nem tudtam, hogy milyen fontos Nektek az ékezet. Ügynök nem vagyok. Szlovákoknak pedig szeretem a magyar opera és zenei életet propagálni.
Mindenkinek BÚÉK .
1129 takatsa 2023-12-29 11:02:15 [Válasz erre: 1128 lento_barbaro 2023-12-29 08:26:19]
Ez egy nagyon bölcs és megfontolandó gondolat, köszönjük. Ha valaki több nyelven is gépel, akkor legegyszerűbb, ha angol nyelvű billentyűzetet használ. (Vásárlásánál csak arra kell vigyázni, hogy ne USA, hanem GB verziójú legyen, tehát a z(y) betű mellett legyen még egy billentyű, amelyet a 102 gonbos magyar billentyűzet a hosszú "í"-ként tud használni.) Ha beszereztél egy ilyen billentyűzetet, akkor már csak az van hátra, hogy telepítsed azokat a billentyűzeteket, amely nyelveken gépelni akarsz. A billentyűzetek telepítésére pl. itt találsz leírást. Telepítés után már csak egy kattintásodba kerül, és váltani tudsz a különböző billentyűzetek között. Az ember nagyon tanulékony, és igen hamar belejön abba, hogy azt a néhány ékezetes magyar betűt "vakon" tudja begépelni, hiszen ezeknek a betűknek a helye az angol billentyűzeten is a magyar billentyűzetnél megszokott helyen lesz. A munkahelyen használt laptopom nekem is angol billentyűzetes, és ugyanolyan gyorsasággal tudom rajta a magyar szöveget bevinni, mint az otthoni, magyar billentyűzetemen. Természetesen, akinek szlovák billentyűzete van, az is tud telepíteni hozzá magyar billentyűzetet, és ezt követően rendelkezésére áll az összes ékezetes magyar betű.
Ez egy nagyon bölcs és megfontolandó gondolat, köszönjük. Ha valaki több nyelven is gépel, akkor legegyszerűbb, ha angol nyelvű billentyűzetet használ. (Vásárlásánál csak arra kell vigyázni, hogy ne USA, hanem GB verziójú legyen, tehát a z(y) betű mellett legyen még egy billentyű, amelyet a 102 gonbos magyar billentyűzet a hosszú "í"-ként tud használni.) Ha beszereztél egy ilyen billentyűzetet, akkor már csak az van hátra, hogy telepítsed azokat a billentyűzeteket, amely nyelveken gépelni akarsz. A billentyűzetek telepítésére pl. itt találsz leírást. Telepítés után már csak egy kattintásodba kerül, és váltani tudsz a különböző billentyűzetek között. Az ember nagyon tanulékony, és igen hamar belejön abba, hogy azt a néhány ékezetes magyar betűt "vakon" tudja begépelni, hiszen ezeknek a betűknek a helye az angol billentyűzeten is a magyar billentyűzetnél megszokott helyen lesz. A munkahelyen használt laptopom nekem is angol billentyűzetes, és ugyanolyan gyorsasággal tudom rajta a magyar szöveget bevinni, mint az otthoni, magyar billentyűzetemen. Természetesen, akinek szlovák billentyűzete van, az is tud telepíteni hozzá magyar billentyűzetet, és ezt követően rendelkezésére áll az összes ékezetes magyar betű.
1128 lento_barbaro 2023-12-29 08:26:19 [Válasz erre: 1124 Momo 2023-12-27 11:58:41]
Mivel én alapvetően csak szemlélődő vagyok ezen a fórumon, kérlek ennek megfelelően véleményemet szorozzátok meg egy nulla és fél közötti számmal! A vita bennem is keltett némi viszketegséget; ez fórum, talán ideírhatom. Momo békítő célú bejegyzésével egyetértek, együttérzek.
A fórumot néhány éve böngészgetvén egy olyan érzésem lett Kozlok Laci fórumtársról, mintha a szlovák vagy cseh kultúra egy népszerűsítő ügynökeként tevékenykedett volna, de ez nem baj, sőt színesíti a fórumot, hiszen az opera egy nagyon nemzetközi műfaj, szélesedik a látókörünk.
Azt azonban már én is bajnak gondolom, hogy bejegyzései „éktelenkedtek” a többi – általában gondosan, nyelvhelyesen megfogalmazott – vélemény között. Én azt csak félig tartom felmentésnek, hogy nincs magyar billentyűzete. Néhány ezer Ft, egy sor webáruházból megrendelhető, az összes operációs rendszer fel van készítve a másodpercek alatti nyelv-váltásra. Erre biztatnám Kozlok Lacit! Tovább élvezhetnénk tájékozott, műértő hozzászólásait, és megtisztelve érezhetné magát a fórum közönsége is, hogy ezért ezt a kényelmetlenséget vállalta.
Megkérdőjelezhetetlen, hogy nyelvében él a nemzet és a kultúrája. Akinek ez fontos, az a nyelvének rongálását bántónak tartja. Ahogy talán ti is, más fórumokat is nézegetek néha, és bennem sajnos kialakult az az előítélet, hogy aki a hozzászólásokat ékezetek nélkül (international English) írja, annak le is értékelem rögtön a tartalmát. Okoskodó hülyegyerekek pötyögik be azonnal a nagyon fontos, nagyon megalapozott véleményüket, csak a drága idejüket venné el, ha mobiltelefonjukon ki kellene várniuk azt a két tized másodpercet, míg az ékezetes betűk megjelennek. Nehogy ezt Kozlok Laci magára vegye, neki egész más a helyzete! Bár, ha ismeri ezeknek a fórumoknak, un. közösségi alkalmazásoknak a hangulatát, akkor tudja, mit akarok kifejezni.
A XX. század után ezt a magyar „túlérzékenységet” talán meg lehet érteni. Jelenleg már a csehet, szlovákot is ugyanúgy, ha éreznek ilyet (biztosan igen).
„Az ohioi bányában megbicsaklik kezed,
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet.”
Bocs, az elkalandozásért! (globálul: off topic :-)
Mivel én alapvetően csak szemlélődő vagyok ezen a fórumon, kérlek ennek megfelelően véleményemet szorozzátok meg egy nulla és fél közötti számmal! A vita bennem is keltett némi viszketegséget; ez fórum, talán ideírhatom. Momo békítő célú bejegyzésével egyetértek, együttérzek.
A fórumot néhány éve böngészgetvén egy olyan érzésem lett Kozlok Laci fórumtársról, mintha a szlovák vagy cseh kultúra egy népszerűsítő ügynökeként tevékenykedett volna, de ez nem baj, sőt színesíti a fórumot, hiszen az opera egy nagyon nemzetközi műfaj, szélesedik a látókörünk.
Azt azonban már én is bajnak gondolom, hogy bejegyzései „éktelenkedtek” a többi – általában gondosan, nyelvhelyesen megfogalmazott – vélemény között. Én azt csak félig tartom felmentésnek, hogy nincs magyar billentyűzete. Néhány ezer Ft, egy sor webáruházból megrendelhető, az összes operációs rendszer fel van készítve a másodpercek alatti nyelv-váltásra. Erre biztatnám Kozlok Lacit! Tovább élvezhetnénk tájékozott, műértő hozzászólásait, és megtisztelve érezhetné magát a fórum közönsége is, hogy ezért ezt a kényelmetlenséget vállalta.
Megkérdőjelezhetetlen, hogy nyelvében él a nemzet és a kultúrája. Akinek ez fontos, az a nyelvének rongálását bántónak tartja. Ahogy talán ti is, más fórumokat is nézegetek néha, és bennem sajnos kialakult az az előítélet, hogy aki a hozzászólásokat ékezetek nélkül (international English) írja, annak le is értékelem rögtön a tartalmát. Okoskodó hülyegyerekek pötyögik be azonnal a nagyon fontos, nagyon megalapozott véleményüket, csak a drága idejüket venné el, ha mobiltelefonjukon ki kellene várniuk azt a két tized másodpercet, míg az ékezetes betűk megjelennek. Nehogy ezt Kozlok Laci magára vegye, neki egész más a helyzete! Bár, ha ismeri ezeknek a fórumoknak, un. közösségi alkalmazásoknak a hangulatát, akkor tudja, mit akarok kifejezni.
A XX. század után ezt a magyar „túlérzékenységet” talán meg lehet érteni. Jelenleg már a csehet, szlovákot is ugyanúgy, ha éreznek ilyet (biztosan igen).
„Az ohioi bányában megbicsaklik kezed,
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet.”
Bocs, az elkalandozásért! (globálul: off topic :-)
1126 takatsa 2023-12-28 15:48:23 [Válasz erre: 1125 Klára 2023-12-28 14:48:51]
Youtube-on fent van az egész zongorverseny, minden tétel külön linken. Érdemes az egészet meghallgatni.
Youtube-on fent van az egész zongorverseny, minden tétel külön linken. Érdemes az egészet meghallgatni.
1125 Klára 2023-12-28 14:48:51 [Válasz erre: 1114 takatsa 2023-12-26 17:53:10]
Boulez zseniális karmester, Zimmerman nagyon tehetséges zongorista, mindkettejük felvételeit szívesen hallgatom, Az általad javasolt zongoraverseny részlet valóban szép, megindító. Köszönöm, hogy meghallgatásra javasoltad. Számomra az a legszebb zene, amit éppen hallgatok, ezért összehasonlításra, vagy rangsorolásra nem vállalkoznék.
Boulez zseniális karmester, Zimmerman nagyon tehetséges zongorista, mindkettejük felvételeit szívesen hallgatom, Az általad javasolt zongoraverseny részlet valóban szép, megindító. Köszönöm, hogy meghallgatásra javasoltad. Számomra az a legszebb zene, amit éppen hallgatok, ezért összehasonlításra, vagy rangsorolásra nem vállalkoznék.
1124 Momo 2023-12-27 11:58:41
Drága Uraim!
Kérem, ne sértődjenek meg, és ne is bántsák meg egymást. Olyan szép közös hobbijuk van: A komolyzene. Azt hiszem ez, – ha hagyjuk – minden egyebet felülír.
M.
Drága Uraim!
Kérem, ne sértődjenek meg, és ne is bántsák meg egymást. Olyan szép közös hobbijuk van: A komolyzene. Azt hiszem ez, – ha hagyjuk – minden egyebet felülír.
M.
1123 Laci Kozlok 2023-12-27 11:43:22 [Válasz erre: 1119 takatsa 2023-12-27 09:24:31]
Sajnos nincsen magyar klaviatúrám.
Sajnos nincsen magyar klaviatúrám.
Magyar nyelvtant sohasem tanultam. De viszont pontosan tudom hol van a hosszu magánhagzo. A Te fordításod/ a címre gondolok / egyszeruen rossz. Engemet nem muszáj olvasni. Nagyon megsértettél.
1122 takatsa 2023-12-27 10:55:39 [Válasz erre: 1120 Momo 2023-12-27 09:44:19]
Igen, a Pásztoróra nagyon frappáns cím, a bevezetőben meg is adtam, ezt a meghonosodott címet. Lehet, hogy - ahogyan ED is utalt rá - kicsit régies a kifejezés, de biztos vagyok abban, hogy magyar színpadon mindig ez lesz ennek az operának a címe, ahogyan a Kolozsvári Magyar Opera is ezt használta. A pásztorórából egyedül a "spanyol" utalás hiányzik, amely egy fontos szempont lehet, hiszen a franciák déli szomszédai a spanyolok, így biztos vagyok benne, hogy egy kis csipkelődés egyiküktől sem áll távol. Éppen ezért gondolkoztam azon, hogy nyerő lehetne egy ilyen cím: Pásztoróra spanyol módra. De aztán elvetettem az ötletet, és maradtam az eredeti, francia, és többé-kevésbé lefordíthatatlan címnél, és csak zárójelben adtam meg a hozzávetőleges magyar megfelelőjét.
Igen, a Pásztoróra nagyon frappáns cím, a bevezetőben meg is adtam, ezt a meghonosodott címet. Lehet, hogy - ahogyan ED is utalt rá - kicsit régies a kifejezés, de biztos vagyok abban, hogy magyar színpadon mindig ez lesz ennek az operának a címe, ahogyan a Kolozsvári Magyar Opera is ezt használta. A pásztorórából egyedül a "spanyol" utalás hiányzik, amely egy fontos szempont lehet, hiszen a franciák déli szomszédai a spanyolok, így biztos vagyok benne, hogy egy kis csipkelődés egyiküktől sem áll távol. Éppen ezért gondolkoztam azon, hogy nyerő lehetne egy ilyen cím: Pásztoróra spanyol módra. De aztán elvetettem az ötletet, és maradtam az eredeti, francia, és többé-kevésbé lefordíthatatlan címnél, és csak zárójelben adtam meg a hozzávetőleges magyar megfelelőjét.
Igazad van abban, hogy nem érdemes foglalkozni ezekkel a beszólásokkal, de ezek az illető részéről újra és újra megtörténnek. Nyilván rosszul esik az, ha lakonikusan "nagyon rossz"-nak minősítik a munkámat, és emberből vagyok én is, időnként válaszolok, ahogyan más is, és még te is megteszed, bizonyos esetekben. :)
1121 Klára 2023-12-27 10:49:03 [Válasz erre: 1120 Momo 2023-12-27 09:44:19]
"......akkor érdemes nagyon rossznak minősíteni valamit, ha van jobb ötletünk.
Ennek híján inkább csak kötözködésnek tűnik a dolog"
Egyetértek!
1120 Momo 2023-12-27 09:44:19 [Válasz erre: 1119 takatsa 2023-12-27 09:24:31]
"de ahhoz nincs jogod, hogy nagyon rossznak minősítsd az én cím-fordításomat"
dehogy nincs... :-)))
Mindenkinek 100%-ig joga van a saját véleményéhez. Neked meg jogod van nem foglalkozni vele, ha nem érzed jogosnak. Ezt javasolnám. (Szerintem akkor érdemes nagyon rossznak minősíteni valamit, ha van jobb ötletünk. Ennek híján inkább csak kötözködésnek tűnik a dolog.)
A hagyományos 'Pásztoróra' cím egy viszonylag jó próbálkozás a probléma feloldására (ti., hogy ez a cím egy az egyben, a jelentéstartalmak megtartásával nem fordítható jól magyarra.)
Egyébként, köszönöm a munkádat, kimondottan szórakoztató hallgatni ezt a két Ravel darabot. :-)
"de ahhoz nincs jogod, hogy nagyon rossznak minősítsd az én cím-fordításomat"
dehogy nincs... :-)))
Mindenkinek 100%-ig joga van a saját véleményéhez. Neked meg jogod van nem foglalkozni vele, ha nem érzed jogosnak. Ezt javasolnám. (Szerintem akkor érdemes nagyon rossznak minősíteni valamit, ha van jobb ötletünk. Ennek híján inkább csak kötözködésnek tűnik a dolog.)
A hagyományos 'Pásztoróra' cím egy viszonylag jó próbálkozás a probléma feloldására (ti., hogy ez a cím egy az egyben, a jelentéstartalmak megtartásával nem fordítható jól magyarra.)
Egyébként, köszönöm a munkádat, kimondottan szórakoztató hallgatni ezt a két Ravel darabot. :-)
1119 takatsa 2023-12-27 09:24:31 [Válasz erre: 1117 Laci Kozlok 2023-12-27 03:29:34]
Én nem az "angol nyelv-féle fordításokra" hivatkoztam, hanem az angol nyelvű magyarázatra, tehát arra, hogy a kétféle fordítási lehetőségből miért inkább az "időt" kell használni, mint az "órát". Amúgy - ha esetleg elkerülte a figyelmedet - megismétlem, megadtam a találó magyar fordítást is, a "Pásztorórát", amely címen Budapesten játszották a művet. Az, hogy Pozsonyban milyen címen játszották a művet, nem érv, és teljesen indifferens. Ha megnézel egy francia szótárat, akkor láthatod a "heure" szó jelentéseit. Természetesen jogod van a francia címet másképpen fordítani, de ahhoz nincs jogod, hogy nagyon rossznak minősítsd az én cím-fordításomat, különösen akkor, ha semmi sem támasztja alá az állításodat. Azt írod, hogy ha te feliratot készítenél, akkor különös figyelmet szentelnél a mű elnevezésének. Nem tudom, hogy te milyen nyelvű feliratot készítenél, de a magyar felirat készítéséről lebeszélnélek. Mert ahhoz, hogy feliratot készítsél, vagy "nyelvészként" kritizáld, és sommásan elítéld a másik ember munkáját, sokkal jobban kellene tudnod magyarul. Én a te írásaidat nagyon nehezen tudom megfejteni, mert szinte az érthetetlenségig hemzsegnek a hibáktól. Nézzük pl. a tegnapi kritikádat: A Ravel opera címe fordítása nagyon rosz - nem az idorol / le temps/ de az orárol van szo. Túl azon, hogy iszonyatosan idegesítő, hogy hol használsz ékezeteket, hol nem, ez az egyetlen modat hemzseg a hibáktól. Itt van pl. a "rosz" szó. Amikor én általános iskolás voltam, akkor még osztályzatokat kaptunk, és a tanítónéni másodikban mindenkinek kiosztotta az egyest, aki a "rossz"-t egy "sz"-szel, vagy a "lesz"-t két sz-szel írta, erre a két szóra nagyon háklis volt. És vajon mit jelent ez? "A Ravel opera címe fordítása"? Nem tudom, hogy a szlovák nyelvben van-e birtokos szerkezet, de a magyarban van:. A megfejtés: A Ravel opera címének a fordítása. És a "de" szócska használatával is vannak gondok, mert a "nem az idorol / le temps/ de az orárol van szo" mondatrészben a "de" helyett "hanem"-et kell használni. És ez nemcsak a magyar anyanyelvűeknek evidens, hanem azoknak is, akik szervezett körülmények között tanulják a magyar nyelvet. A "de-hanem" használatáról itt olvasgathatsz angolul. És mi lehet az az "ORAMESTER". Ezt mifelénk órásmesternek mondják. Ezeket a példákat csak azért hoztam fel, hogy bizonyítsam: a magyar tudásod hiányos és csekély, és semmiképpen nem elégséges ahhoz, hogy fordítási kérdésekben tévedhetetlen orákulumnak állítsd be magadat. Sohasem állítottam azt, hogy az én fordításaim tökéletesek, nyilván sok hiba van bennük, és köszönettel fogadok minden olyan kritikát, amelyet a javító szándék vezérel, de esetedben sohasem ez volt a szándék.
Én nem az "angol nyelv-féle fordításokra" hivatkoztam, hanem az angol nyelvű magyarázatra, tehát arra, hogy a kétféle fordítási lehetőségből miért inkább az "időt" kell használni, mint az "órát". Amúgy - ha esetleg elkerülte a figyelmedet - megismétlem, megadtam a találó magyar fordítást is, a "Pásztorórát", amely címen Budapesten játszották a művet. Az, hogy Pozsonyban milyen címen játszották a művet, nem érv, és teljesen indifferens. Ha megnézel egy francia szótárat, akkor láthatod a "heure" szó jelentéseit. Természetesen jogod van a francia címet másképpen fordítani, de ahhoz nincs jogod, hogy nagyon rossznak minősítsd az én cím-fordításomat, különösen akkor, ha semmi sem támasztja alá az állításodat. Azt írod, hogy ha te feliratot készítenél, akkor különös figyelmet szentelnél a mű elnevezésének. Nem tudom, hogy te milyen nyelvű feliratot készítenél, de a magyar felirat készítéséről lebeszélnélek. Mert ahhoz, hogy feliratot készítsél, vagy "nyelvészként" kritizáld, és sommásan elítéld a másik ember munkáját, sokkal jobban kellene tudnod magyarul. Én a te írásaidat nagyon nehezen tudom megfejteni, mert szinte az érthetetlenségig hemzsegnek a hibáktól. Nézzük pl. a tegnapi kritikádat: A Ravel opera címe fordítása nagyon rosz - nem az idorol / le temps/ de az orárol van szo. Túl azon, hogy iszonyatosan idegesítő, hogy hol használsz ékezeteket, hol nem, ez az egyetlen modat hemzseg a hibáktól. Itt van pl. a "rosz" szó. Amikor én általános iskolás voltam, akkor még osztályzatokat kaptunk, és a tanítónéni másodikban mindenkinek kiosztotta az egyest, aki a "rossz"-t egy "sz"-szel, vagy a "lesz"-t két sz-szel írta, erre a két szóra nagyon háklis volt. És vajon mit jelent ez? "A Ravel opera címe fordítása"? Nem tudom, hogy a szlovák nyelvben van-e birtokos szerkezet, de a magyarban van:. A megfejtés: A Ravel opera címének a fordítása. És a "de" szócska használatával is vannak gondok, mert a "nem az idorol / le temps/ de az orárol van szo" mondatrészben a "de" helyett "hanem"-et kell használni. És ez nemcsak a magyar anyanyelvűeknek evidens, hanem azoknak is, akik szervezett körülmények között tanulják a magyar nyelvet. A "de-hanem" használatáról itt olvasgathatsz angolul. És mi lehet az az "ORAMESTER". Ezt mifelénk órásmesternek mondják. Ezeket a példákat csak azért hoztam fel, hogy bizonyítsam: a magyar tudásod hiányos és csekély, és semmiképpen nem elégséges ahhoz, hogy fordítási kérdésekben tévedhetetlen orákulumnak állítsd be magadat. Sohasem állítottam azt, hogy az én fordításaim tökéletesek, nyilván sok hiba van bennük, és köszönettel fogadok minden olyan kritikát, amelyet a javító szándék vezérel, de esetedben sohasem ez volt a szándék.
Szóval, kedves Ladiszláv, remélem, hogy mostani kis írásom bizonyítja, hogy kötözködni, "nyelvészkedni" a másik embert kritizálni, lejáratni nagyon könnyű. Sokkal nehezebb valami saját produktumot letenni az asztalra, azzal a szándékkal, hogy örömöt szerezzünk másoknak. Többször kértelek már itt a fórumon és magánban is, hogy ne kötözködj, ne járass le engem - változatlanul ez a kérésem.
1118 Edmond Dantes 2023-12-27 08:46:12
A Pàsztoròra roppant szellemes ès kifejező cìm ebben az esetben. Legfeljebb az a gond vele, hogy a mai fiatal sőt közèpkorosztàly sem tudja, mit jelent ez a szò. Viszont ùgysem ismerik Ravel operàjàt, sőt magàt Ravelt sem max. a Boleròt, azt sem koncertteremből, legfeljebb egy Màga- vagy Rieux-koncertrôl, màr ha jàtsszàk e nagy művèszek. Ugyan mi az, hogy "spanyol idő"? Ezt meg mèg talàn maguk a spanyolok/franciàk sem tudjàk, de egy spanyolos/franciàs fòrumtàrs talàn ràmcàfol.
A Pàsztoròra roppant szellemes ès kifejező cìm ebben az esetben. Legfeljebb az a gond vele, hogy a mai fiatal sőt közèpkorosztàly sem tudja, mit jelent ez a szò. Viszont ùgysem ismerik Ravel operàjàt, sőt magàt Ravelt sem max. a Boleròt, azt sem koncertteremből, legfeljebb egy Màga- vagy Rieux-koncertrôl, màr ha jàtsszàk e nagy művèszek. Ugyan mi az, hogy "spanyol idő"? Ezt meg mèg talàn maguk a spanyolok/franciàk sem tudjàk, de egy spanyolos/franciàs fòrumtàrs talàn ràmcàfol.
1117 Laci Kozlok 2023-12-27 03:29:34 [Válasz erre: 1116 takatsa 2023-12-26 22:55:33]
Én, ha feliratot készítenék akkor kulonos figyelmet szentelnék a a mu elnevezésének. Ne hivatkozz az angol nyelv-féle fordításokra. SPANYOL ORÁK, nem IDOK.
Én, ha feliratot készítenék akkor kulonos figyelmet szentelnék a a mu elnevezésének. Ne hivatkozz az angol nyelv-féle fordításokra. SPANYOL ORÁK, nem IDOK.
Ugye te is látod a kulombséget. Ezt a egyfelvonásost Pozsonyban is adték elo -
ŠPANIELSKE HODINY címmel 2017-ben. Ez nem kotozkodés számomrol.
E mu vígopera, nem bolcsész traktátum. / lásd az ORAMESTER figuráját/
1116 takatsa 2023-12-26 22:55:33 [Válasz erre: 1115 Laci Kozlok 2023-12-26 21:49:16]
Én, ha feliratot készítek, akkor a lehetőségeim szerint megpróbálok utánanézni a műnek. Ezt tettem most is, így neked is ezt ajánlom. Ezt találtam. A címmel, illetve a cím fordításával kapcsolatos részt ide másolom:
Én, ha feliratot készítek, akkor a lehetőségeim szerint megpróbálok utánanézni a műnek. Ezt tettem most is, így neked is ezt ajánlom. Ezt találtam. A címmel, illetve a cím fordításával kapcsolatos részt ide másolom:
The title can be translated literally as "The Spanish Hour", but the word "heure" also means "time" – "Spanish Time", with the connotation "How They Keep Time in Spain".
Nem is tudom, hogy már hányszor kötözködtél ebben a topikban az opera-címek fordításán, és nyitottál hosszantartó, meddő vitát. Lehet, hogy most is ez a szándékod, de én ebben nem kívánok partner lenni. Így inkább ünnepélyesen elismerem, hogy amint írod, "A Ravel opera címe fordítása nagyon rosz (!)" Én mindenkinek örömöt szeretnék szerezni, különösen karácsonykor, így számodra ez az elismervény az ajándékom. Remélem, boldog vagy vele.
1115 Laci Kozlok 2023-12-26 21:49:16 [Válasz erre: 1110 takatsa 2023-12-25 17:44:29]
Neked is szép Karácsonyt kívánok.
Neked is szép Karácsonyt kívánok.
A Ravel opera címe fordítása nagyon rosz - nem az idorol / le temps/ de az orárol van szo.
1114 takatsa 2023-12-26 17:53:10 [Válasz erre: 1113 Klára 2023-12-26 15:55:07]
Kedves Klára, örülök, hogy tetszett a két kis opera. Ravel egy csodálatos zeneszerző, és ha nem tör rá az a szörnyű betegség, akkor még sokmindent alkothatott volna, talán még operákat is. Az én igazi kedvencem a G-dúr Zongoraverseny, amikor először hallottam, a Bartók rádióban, éppen vezettem, és meg kellett állnom az út szélén, annyira lenyűgözött. Nem tudom, hogy van-e ennél szebb zene. Érdemes meghallgatni Zimermannal és Boulezzel, itt van kedvcsinálónak a második tétel.
Kedves Klára, örülök, hogy tetszett a két kis opera. Ravel egy csodálatos zeneszerző, és ha nem tör rá az a szörnyű betegség, akkor még sokmindent alkothatott volna, talán még operákat is. Az én igazi kedvencem a G-dúr Zongoraverseny, amikor először hallottam, a Bartók rádióban, éppen vezettem, és meg kellett állnom az út szélén, annyira lenyűgözött. Nem tudom, hogy van-e ennél szebb zene. Érdemes meghallgatni Zimermannal és Boulezzel, itt van kedvcsinálónak a második tétel.
1113 Klára 2023-12-26 15:55:07 [Válasz erre: 1110 takatsa 2023-12-25 17:44:29]
Kedves Takatsa!
Hálás köszönet a karácsonyi megduplázott meglepetésért! Igen, Glyndebourne-ban valóban tudnak valamit, ezt már több feltöltésed, több általad megismert opera alapján megállapíthattuk, megállapíthatták az érdeklődők! Ravel zenekari műveiből párat sokan ismerünk, a lelkes opera- illetve balettkedvelőknek a Bolero név hallatán is eszébe jut pár feledhetetlen élmény. De hogy Ravel operát is írt, ez számomra nagy meglepetés!
Neked is áldott karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kívánok, abban a reményben, hogy jövőre is lesznek csodás felfedezéseid!
1112 takatsa 2023-12-26 14:15:32 [Válasz erre: 1111 Búbánat 2023-12-26 12:59:13]
Köszi szépen a kiegészítést.
Köszi szépen a kiegészítést.
1111 Búbánat 2023-12-26 12:59:13 [Válasz erre: 1110 takatsa 2023-12-25 17:44:29]
Kedves takatsa!
A Házy Erzsébet topikba írtam egykor
(1399. sorszám) az alábbi ismertetést Ravel gyermekoperájáról - és annak rádiófelvételéről -, érdemesnek
találom ide áthozni, kapcsolódóan a most belinkelt DVD-felvételről /Ravel: L'
enfant et les sortilèges/ megosztott ajánlásodhoz:
Maurice Ravel (1875—1937): A gyermek és a varázslatok
/L’Enfant et les Sortiléges – 1925, Monte
Carlo/
Egyfelvonásos
balett-opera (fantaisie lyrique) – „lírai fantázia”
A Rádió Dalszínházának teljes felvétele – magyar nyelven
(1964)
Magyarra fordította: Raics István
Km. az MRT Szimfonikus Zenekara, Énekkarra (karigazgató: Sapszon Ferenc) és Gyermekkara (karigazgató: Botka Valéria)
Vezényel: Lukács Ervin
Rendező: Ruitner Sándor
Szereposztás:
A gyermek – Házy Erzsébet
Az anya; A kínai csésze;
A szitakötő – Komlóssy Erzsébet
A tűz; A hercegnő
(királykisasszony); A csalogány – László
Margit
A cica; A mókus – Sándor Judit
A kis fotel; A bagoly – Andor Éva
A denevér; A pásztorlány
– Berdál Valéria
A pásztor – Barlay Zsuzsa
A teáskanna – Réti József
A kis öregember; A béka
– Palcsó Sándor
A falióra; A kandúr – Bende Zsolt
A nagy fotel; A fa – Radnay György
Ruitner Sándor zenei
rendezőt idézem, aki a Rádió Dalszínházának „tótumfaktuma” volt egykor, és
ennek az egyfelvonásos gyermekoperának a felvételénél is ott „bábáskodott”: „Házy Erzsébetnek itt egy szófogadatlan
csínytevő kisfiút kellett megszemélyesítenie, akit egy csodatévő tündér
varázslatának köszönhetően a megrongált tárgyak, bútorok leckéztetnek meg,
tanítanak móresre. Szerette ezt a szerepet azért is, mert a cselekmény egyedül
az ő számára kínált sokszínű játéklehetőséget. Hazy Erzsébet a Gyermek
(mezzoszoprán hangra komponált) szerepét énekelte hangszalagra a Rádió
mikrofonja előtt.”
Igazán több adatom nincs
is erről a rádiófelvételről. Utána néztem a mű fontosabb paramétereinek:
Colette (Sidonie-Gabrielle Colette 1873 – 1954 íróként használt neve) azonos
című verse volt a szövegkönyv előzménye. Egyfelvonásos balett-opera (fantaisie
lyrique) A cselekmény Normandiában játszódik, a színhely egy átlagos család
otthona, a XX. század elején. Colette kiváló librettójának köszönhető, hogy
Ravel igen népszerű gyermekoperát írt, ami felnőtteknek is tanulságos és
gyönyörködtető. A cselekmény egyszerű: A gyermek (mezzoszoprán) rossz és
neveletlen, sok gondot okoz anyjának (alt). „Mindegy nekem” lehetne a gyerek
rosszcselekedeteinek mottója, de a Colette-Ravel-i világban a bűn nem marad büntetlen.
Sorra fellázadnak a tárgyak, játékok, állatok a rossz kisfiú ellen. Először a
két karosszék lép sztrájkba (szoprán és bariton), nem tűrik tovább a gyermek
rosszaságát. Az óra (basszus) már-már a legszorosabb értelemben véve ütni kezd,
mármint a gyereket kezdi ütni, aztán a kínai teáscsésze (koloratúr szoprán)
zsörtölődik, pásztorok és pásztorlányok (alt-szoprán), egy királykisasszony
(szoprán) lépnek elő a megrongált képeskönyvből, egy kis öregember (tenor)
ellenséges „csapatok” élén közeledik. A gyermek a kertbe menekül. A legszebb
természetzenékkel csábít Ravel kertje, de az állatok (a kandúr, a cica, a béka,
a mókus, a szitakötő, a csalogány, a denevér, a bagoly), amelyeket a gyermek
megkínzott, fellázadnak, s a rossz fiú először életében fájdalmat érez. Ami nem
sikerült az édesanyának, az sikerült most a fellázadt tárgyaknak és állatoknak:
a gyermek megjavul! Együtt hívják a mamát, aki egy jó kisfiút ölelhet magához.
Nagy létszámú zenekar, külön zongora, sok speciális hangeffektus (harangsor,
óraütés, xilofon, ütők, távolból hallatszó vonítás); kis létszámú gyermekkar (a
számok, fák, a tapéta mintájának pásztorai); közepes létszámú tánckar. Ravel a
tárgyaknak és az állatoknak származásukhoz, ill. „jellemükhöz” illő, pompás és
jellegzetes dallamokat írt, és amit a hangszerelés terén nyújt,
taktusról-taktusra tanítani kellene. Winkler Gábort idézem még: a mű zenéje
sziporkázóan szellemes. Lendületes, sok táncos elemet (a fotel és a párnásszék
sarabande-ja, a teáskanna és a kínai csésze foxtrottja, a békák tánca, a számok
tarantella ritmusú táncai stb.) tartalmazó, bő lehetőséget kínálva a
szereplőknek hangjuk, felkészültségük, énektechnikájuk csillogtatására.
Helyenként, mint a teáskanna és a csésze már említett kettősében („Keng-ça-fou,
Mahjong”) a musical határait súroló elemekkel találkozhatunk.
Magyarországon 1999.
május 30-án, a Budapesti Kongresszusi Központban játszották először a művet,
koncertszerű előadásban. Kocsis Zoltán vezényelte a Nemzeti Filharmonikus
Zenekart. A főbb szerepeket Gémes Katalin, Bokor Jutta, Kolonits Klára, Schöck
Atala és Gulyás Dénes énekelte. Az előadásból a Németországban élő világhírű
rendező, Darvas János irányításával televíziós felvétel is készült. Örömmel
töltene el, ha végre a Magyar Rádió ismét műsorra tűzné az 1964-ben felvett
teljes operát – benne Házy Erzsébettel és a többi közreműködő énekessel,
muzsikussal!
1110 takatsa 2023-12-25 17:44:29
Hála Istennek ebben az évben is eljött Karácsony (áldott, boldog, békés, kellemes) ünnepe, és ha már túljutottunk a kalács- bejgli- pulyka sütésen, megfőtt a halászlé megevődött minden és már a rokonok is hazamentek, akkor huppanjunk a fotelbe-székbe, és ejtőzésnek nézzük meg Ravel összes operáját. Nem kell megijedni, Ravel összesen két operát írt, és ezek is nyúlfarknyi, bájos operácskák, az egyik 52 perces, a másik pedig 48 perces, még együtt sem érik el egy közepes olasz- vagy német opera hosszúságát. Node, mint annyi minden másban, itt sem a hosszúság a lényeg, hanem a minőség. A minőséggel pedig nincs semmi probléma, ezek az ifjúkori művek Ravel zenéjének gyöngyszemei, és minden szépség megtalálható bennük, amiért mi szeretjük Ravelt, az impresszionizmust, a francia zenét, az operát, vagy csak egyszerűen magát, a zenét.
Ravel első operája a L'heure espagnole (Spanyol idő / meghonosodott magyar címe: Pásztoróra), amelynek bemutatója az Opéra-Comique-ben volt 1911. május 19-én. Ez egy igazi vígoperácska, amely a 18. századi Spanyolországban, egy órásmester műhelyében játszódik. Az órásmester kiteszi a lábát a házból, és bővérű felesége azon nyomban fűvel és fával próbálja megcsalni. De a félrelépés csak sok bohókás jelenet után, nagyon-nagyon nehezen jön össze, pedig vállalkozó akad bőven, egy költő, egy bankár és egy öszvérhajcsár személyében. Hogy ki lesz a befutó, azt sejthetitek. A végső tanulság pedig ez:
A szerelemben az a legfontosabb,
ha tettre kész és hatékony vagy.
És mindig eljön az a pillanat,
amikor az öszvérhajcsár bizonyíthat.
Az opera viszonylag gyorsan eljutott hozzánk, 1928-ban 8 előadásban, majd az 1962-es felújítás alkalmával (kettős szereposztásban) 12 alkalommal játszották az Operaházban. Azután a néma csend - mondhatnánk -, bár 1988-ban született egy TV-film, amit sajnos sohasem láttam, és nem is tudom, beszerezhető-e valahol. 2009-ben Szegeden adták elő, egy Bohuslav Martinů operával párban. 2021 májusában aztán majdnem felvirradt a nagy nap, mert a Kolozsvári Magyar Opera előadásában láthattuk volna a két Ravel operát, 5 előadásban, de az előadások sajnos elmaradtak.
Ravel második operája , a L' enfant et les sortilèges (A gyermek és a varázslatok) csaknem hat évig készült, és bemutatója 1925. március 21-én volt a Monte Carlói operában. A művet Ravel lírai fantáziának nevezte, és ez a kis opera az érett zeneszerző egyik legmegkapóbb alkotása. A sokszereplős mű apró, 2-3 perces miniatűrök füzére, amelyek elképesztően változatos stílusúak, kis áriákkal, kórusokkal, zenekari betétekkel, balettal-tánccal tarkítva. A barokktól a XX. századi Gershwinig mindent hallhatunk, megcsodálva Ravel kimeríthetetlen ötletességét és káprázatos hangszerelését. A történet itt is nagyon egyszerű: egy kisfiú nem akarja elkészíteni a leckéjét, emiatt mamája bezárja a szobájába (igen, a 100 évvel ezelőtti sötét középkori módszerek). A kisfiú dührohamában tör-zúz a szobájában, majd a padlón elalszik. Álmában megjelennek előtte először a tönkretett bútorok, majd a kert fái, állatai, amelyek a kisfiú vandalizmusa következtében sérültek meg. Ez egy igazi tanmese, és a tanulság sem marad el.
Én ezt a két mókás-bohókás, habkönnyű, kacagtató és elgondolkoztató pici remekművet hoztam most nektek. A két mű fantasztikus előadása (Glyndebourne 1987, London Philharmonic Orchestra, Simon Rattle) DVD-n is megjelent, ebből a DVD-ből készítettem a magyar feliratos videókat. Többen panaszolták, hogy túl bonyolult és időigényes letölteni a videóimat, és a VLC playerrel sincsenek tisztában. Ezért most, kivételesen, egy hetes időtartamra, a youtube-on is elérhetővé teszem a két operát, magyar felirattal.
Ha valaki le akarja tölteni a videókat, akkor azt ne a youtube-ról tegye, hanem jobb minőségben, a szokásos módon, három hétig, innen tölthető le a két Ravel opera.
Vidám karácsonyt!
1109 takatsa 2023-12-21 16:41:30 [Válasz erre: 1103 lujza 2023-12-21 01:13:36]
Kedves Lujza!
Ezt olvastam az Amazon értékelés-rovatában Corigliano Versailles szellemei c. operájáról:
"Amikor megkértem John Coriglianót, hogy dedikálja a CD kísérő füzetét, megkérdezte, hogy valóban szeretem-e ezt az operát. Azt válaszoltam, hogy a műve, a tíz kedvenc operám közé tartozik... Corigliano ezt válaszolta: Tizenhárom évet adtam az életemből, hogy megírjam ezt az operát. Mit gondolsz, megérte?"
Hogy megérte-e, ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie, aki megnézi ezt az operát. Az én válaszom mindenesetre az, hogy egy "Jaj"-nál sokkal, de sokkal többet ér.
És kedves Mindenki!
A MET 1983-ban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. 1980-ban Coriglianót, az olasz származású, neves amerikai zeneszerzőt kérték meg, hogy szerezzen egy, a jubileumhoz méltó operát. Corigliano, aki ekkor már dolgozott a darabon, elvállalta a felkérést, de a határidőn túl, még hét évig tartott, amíg sikerült befejeznie az operát. Az opera premierje 1991. december 19-én volt a MET-ben, James Levine vezényletével, a kor leghíresebb énekeseinek közreműködésével (Teresa Stratas, Håkan Hagegård, Renée Fleming, Graham Clark, Gino Quilico és Marilyn Horne, stb.)
Csak tippelni tudok, hogy milyen szempontok lehettek a MET elvárásai, talán ilyesmik, mint hogy legyen a jubileumhoz méltó nagyszabású, látványos, mozgalmas, pazar kivitelű, a sok-sok vezető énekesnek adjon "főszereplői" lehetőséget, tükrözze az elmúlt száz év előadásainak mozgalmasságát és sokszínűségét, legyen egyszerre gondolatébresztő és könnyed, tragikus és komikus, kacagtató és megríkató, legyen benne öröm és bánat, hősiesség és aljas árulás, líra, misztikum, szerelmes sóhajok, és legyen tanulság, katarzis, és - amennyire lehetséges - hepiend is. Legyen a MET 100 éves működésének ékköve, az operák szintézise, legyen egyszerre Mozart, Rossini, Verdi, Strauss, régi és modern, de legfőképpen legyen amerikai.
Corigliano valami ilyesmire vállalkozhatott, egy igazi "lehetetlen küldetés"-re. És most itt van ez az egyszerre zseniális és zavarbaejtő mű, amit alkotott. Már a története is rendkívül bonyolult és szerteágazó, egyszerre több idősíkon futó. Talán a legjobb módszer az, ha a cselekményt nem kívülről, hanem a belső magjából kiindulva próbáljuk megfejteni. És ez a belső mag, a színház a színházban, nem más, mint egy többé-kevésbé Mozart stílusában megírt Figaro opera.
Talán nem mindenki számára ismert, hogy Pierre Beaumarchais nemcsak a Sevillai borbély és a Figaro házassága c. színművet írta - amelyekből aztán csodás operák születtek -, hanem a Figaro triológiának volt egy harmadik darabja, a Bűnös asszony című, amelyet Beaumarchais 1792-ben írt. Ez a dráma az előző kettőnél kevésbé vicces és így kevésbé népszerű, éppen ezért Corigliano művéig nem született az idők viharát kiálló feldolgozása. A történet Figaro házassága után 20 évvel kezdődik. Húsz év nagy idő, mind Almaviva, mind Figaro házassága alaposan erodálódott. Almaviva felesége, Rosina, 20 évvel ezelőtt Cherubinóval félrelépett, és ebből Rosinának egy Léon nevű gyermeke született. Almaviva a gyermeket nem ismerte el sajátjának, de se feleségét, sem felesége gyermekét nem űzte el, és évek óta azon gyötrődik, hogy mit tegyen. Persze Almaviva sem makulátlan, neki is született egy ismeretlen hölgytől egy lánya, Florense, aki szintén az Almaviva-házban nevelkedik. Almaviva barátjának, Bégearss-nak szánja a lányát, de persze ember tervez Isten végez, Florense és Léon egymásba szeretnek. Bégearss egy rosszfiú, nem szereti Florense-t, csak a tervezett frigy által Almaviva vagyonához akar hozzájutni. Sok megpróbáltatás után az opera hepienddel ér véget, Bégearss hoppon marad, Léon és Florestine összeházasodnak, Almaviva és Rosina kibékülnek, és mindenki él boldogan, amíg meg nem hal.
És most lássuk a Corigliano operát. A helyszín téren és időn túli, kisérteties, és ebben a térben mászkálnak-röpködnek a szellemek: Versailles szellemei. Sok kóválygó szellemet láthatunk itt, a hajdani francia arisztokrácia szellemeit, köztük egy kalapos nőt, XVI. Lajost, akit a forradalomban lefejeztek, feleségét, a szintén fejét vesztett Maria Antoniette-t és magát Beaumarchais-t is, a Figarók íróját. Többé-kevésbé minden szellem meg van elégedve a helyzetével, kivéve Antoniette-t, aki állandóan kesereg, élni, újra élni akar. Beaumarchais, aki nem is egészen titokban, szerelmes Antoniette-be, elhatározza, hogy segít a királynénak. Ír számára egy operát, azért, hogy az opera szereplői, megváltoztatva a történelmet, még lefejezése előtt kiszabadíthassák a királynőt, és új életet adjanak Antoniette-nek. Felgördül hát a színház a színházban aprócska függönye, és kezdetét veszi a harmadik Figaro, Maria Antoniette Figarója. Figaro nem változott, ugyanolyan vicces és csélcsap, mint az előző részekben, igazi ezermester, mindenhez ért és semmihez sem, menekül hitelezői, szerelmei, zabigyerekei, munkaadója elől. Szemelvényeket kapunk Rosina és Cherubino történetéből, majd megjelenik Almaviva, aki Maria Antoniette nyakláncát megkapva esküt tesz, hogy a nyakláncot az angol nagykövetnek eladja, és az érte kapott pénz segítségével Maria Antoniette-t kiszabadítja és az Újvilágba menekíti. Almaviva a tervezett tranzakciót Szulejman pasa fogadásán akarja nyélbe ütni, ahol az angol nagykövet is jelen lesz. A tervről tudomást szerez Bégearss, Almaviva barátja és Florense várományosa, aki elhatározza, hogy nemcsak megszerzi a nyakláncot, hanem a forradalmároknál fel is jelenti Almavivát, hazaárulás miatt. Tervét és hitvallását az opera egyik legemlékezetesebb áriájában, a Féreg-áriában foglalja össze. Bégarss és szolgája beszélgetését a spanyolfal mögött gubbasztó Figaro és Susanna kihallgatja, és elhatározzák, hogy Bégearss tervét megakadályozzák. Szulejman pasa estjén sikerül Figarónak megszereznie a nyakláncot és megszökik vele. A Beaumarchais által írt libretto szerint Figarónak vissza kellene adnia a nyakláncot Almavivának, de Figaro, miután megtudja, hogy a nyaklánc a királynő menekülését szolgálná, erre nem hajlandó. A megírt szövegtől elszakadva önállósodik, a királynőt nem szereti, érte semmit sem akar tenni, a nyaklánc árát a saját javára kívánja felhasználni. Beaumarchais kétségbeesett lépésre szánja el magát, hogy a történetet visszaterelje a helyes mederbe, belép a saját operájába. Bemutatva a királynő törvényszéki tárgyalását, Figarót sikerül jobb belátásra bírnia, de nem számol azzal, hogy az operába belépve, elveszíti azt a hatalmat, amelyet a darab írójaként élvezett, ő is csak egyszerű szereplővé válik, így nem tudja a történések menetét befolyásolni. Beaumarchais színrelépésével az eddig elkülönült, két idősíkon zajló történet egybeolvad, az eddig csak a színjátékot néző szellemek is bekerülnek a történetbe. Közben a bosszút lihegő Bégearss a felbőszített csőcselékkel együtt elfogja Almavivát, családostul, szellemestül, és börtönbe veti őket. Csak Figarónak sikerül kereket oldania. A börtönben, utolsó éjszakájukon, a kivégzésükre váró család tagjai megbékélnek egymással, felhangzik az "Ó, szeretet Istene, fény Ura" kezdetű csodálatos ima, az opera lírai csúcspontja. De a történetnek még nincsen vége, Figaro kiszabadítja a foglyokat, és az áruló Bégearss-nak beteljesül a sorsa. Sikerült hát Beaumarchais terve, Maria Antoniette szabad, visszatérhet az életbe, az Újvilágba menekülhet, új életet kezdhet. De Antoniette nem él a felkínált új élettel, vállalja a sorsát, vállalja a halált, mert most már tudja, hogy a saját sorsunk elfogadása vezet a szabadsághoz, és a megbocsátás az, amely felszabadítja a lelket, hogy felszállhasson a csillagokba, a fénybe, a mennybe.
Igen, a történet nagyon szövevényes, bonyolult, nehezen követhető, és rengeteg betűt, szót, mondatot tartalmaz. Többször kell végignézni-végighallgatni, hogy megértsük, hogy végére jussunk. De megéri az időráfordítást, mert ebben a nagy szóhalmazban csodálatos mondatokra bukkanhatunk. A zene pedig pofátlanul szép, elegáns és lélegzetelállító. Corigliano szárnyal, lebeg, bukfencezik, szánkázik a különböző zenei stílusok között, az átmeneteket nem is érzékeljük, és a zene valami korokon és stílusokon kívüli, homogén egésszé válik. Olyan, mint egy mindent-bele leves, nyugodtan merítsetek belőle, mindenki a szívének legkedvesebb dallamokat fogja megkapni, meghallani, átélni. És persze folyik a könnyünk, hol a kacagástól, hol a megrendüléstől, ez az opra egy igazi odüsszeia, ahol szembesülünk az egész világgal, végezetül pedig saját magunkkal, megérezve azt, hogy a világ, az ember, az élet és a halál milyen nagy csoda.
Maris nevű fórumtársunk javasolta, hogy foglalkozzak ezzel az általam eddig sosem hallott operával; köszönet érte. Két felvételt hoztam. Az egyik a már említett 1991-es, MET felvétel, legendás szereplőkkel. Ez a felvétel nemcsak egy nagyszerű, jubileumi premier, hanem - sajnos - egy nagy korszak utolsó hírnöke, az aranykor vége. A másik pedig a Versaillesi Királyi Opera 2019-es felvétele, igen jó minőségű és látványos képi világgal, nagyszerű rendezéssel - és persze kevésbé jó hangokkal. Hálás vagyok ezért a felvételért, mert a felirata (igaz, hogy csak franciául) szinte a teljes librettót tartalmazza. Ennek a feliratnak, és az interneten fellelt teljes angol librettónak a segítségével készítettem el a MET felvétel magyar feliratát is (mert az ahhoz mellékelt angol felirat botrányosan hiányos volt). Mivel a két előadás nem 100%-ban kompatibilis egymással, ezért nézzétek el nekem a MET felvétel feliratozásának kisebb hiányosságait, hibáit.
A videókat a szokott módon, három hétig tölthetitek le az alábbi linkekről. A lejátszához javasolt VLC player használata.
Corigliano egy nálunk kevéssé ismert, szinte egyáltalán nem játszott zeneszerző. Összeszedtem néhány zenekari és zongorás, egyéb hangszeres művét, amit innen tölthettek le. (Ezek tömörített állományok, amelyeket megpóbálhattok VLC-vel direktben is lejátszani, ha ez nem megy, akkor tömörítsétek ki őket felhasználás előtt.)
Én ezzel az operával kívánok nektek meghitt, boldog és békés karácsonyt. Ez egy igazi karácsonyi zene, amely a "Heilige nacht"-nál közelebb visz minket az öröm, a szeretet és az emberi lélek megismeréséhez, elfogadásához.
1108 Norna3in1 2023-12-21 15:05:47 [Válasz erre: 1107 takatsa 2023-12-21 12:19:19]
Igen, tudom, de addig is :).. A teljes műre fenem már rá a fogam! Teresa Stratas istennő, Graham Clark pedig - maga az iszonyat, ami most kivételesen dícséret...
1107 takatsa 2023-12-21 12:19:19 [Válasz erre: 1106 Norna3in1 2023-12-21 11:49:19]
Szívesen, de ez csak egy pici előzetes. Az opera 3 órás. :)
Szívesen, de ez csak egy pici előzetes. Az opera 3 órás. :)
1106 Norna3in1 2023-12-21 11:49:19 [Válasz erre: 1102 takatsa 2023-12-20 15:43:13]
Kedves takatsa! Ez (is) nagyon hűha! Köszönöm!
Kedves takatsa! Ez (is) nagyon hűha! Köszönöm!
