Bejelentkezés Regisztráció

Házy Erzsébet művészete és pályája


3067 Búbánat 2014-09-26 11:50:25 [Válasz erre: 3064 IVA 2014-09-26 03:40:24]
Ez a hozzászólásod is azt erősíti, amit Neked itt több levélben felróttam, mondhatni: „címkéztem”. Bennem keresed a szálkát, de ha ugyanezzel a „fáddal” szembesítelek, kitérsz előle, meg tovább replikázol velem: előrántasz valamit az írásaim közül, csak hogy magadat minden szembesítés alól felmentsd. Házy Erzsébet topicjában (és nem csak itt) hagyd abba a velem való írásbeli kontaktust, kerüljél, ahogy én is teszem, és akkor itt (sem) nem kell folyamatosan „offolnunk” egymással; figyelmedet inkább szopránunkra irányozd, ahogy azt korábban tetted. Ha vannak értékes gondolataid, mert tudom, hogy Neked is vannak, akkor oszd meg anélkül, hogy az enyéimmel foglalkoznál: saját soraimat mindig vállalom. Elfogadom, hogy a helyénvaló helyesbítés hozzájárulhat ahhoz, hogy például Házy Erzsébet művészetével, korával, élete vonatkozásaival kapcsolatosan is minél világosabban lássuk egyebek között a mit?, miért?, hogyan?, kivel? kérdéseket. Ezekre keresem továbbra is a válaszokat. Ha mellékútra kanyarodnék, mely eltávolít célomtól, köszönettel veszem, ha valaki megfogja kezem, és visszakísér a helyes útra. Lehet ezt így is tenni.

3066 telramund 2014-09-26 09:43:19 [Válasz erre: 3065 IVA 2014-09-26 03:43:49]
Off:Giocondát levették és mivel ellopták a díszleteket nem is vették vissza.Mire ismét előveszik az arra még alkalmas szereplők,már nem biztos,hogy alkalmasak lesznek eléneklésére.Attól persze még egyik kedvenc operám és nagyszerű felvételim vannak.Pesze az élő az más!

3065 IVA 2014-09-26 03:43:49 [Válasz erre: 3056 telramund 2014-09-25 12:46:37]
OFF: Fél évszázadosnál hosszabb nézői gyakorlatunk általános tapasztalata, hogy a mindenkori igazgatók jobbnál jobb darabokat levettek a műsorról. Azokat aztán elsüllyesztették, vagy felújították másik rendezésben, némelyiket nem is egyszer. (Általában fokról fokra rosszabb rendezésekben és silányabb látvánnyal. A fokok alatt néha nem is lépcsőfokok, hanem szakadékok értendők.) Az én nemzedékemnek pl. egyáltalán nem volt alkalma színpadon látni olyan műveket, mint a Lakmé, vagy az Igor herceg. A maiak már Muszorgszkijtól sem láthatnak semmit. Én is szeretem az André Chénier-t, s bár Szinetárnak köszönhetjük, hogy elővették annak idején, a rendezését nem kedveltem. Viszont a közelebbi múltban felújították az Operában, és újból levették. Ezt, ugye, már nem Mihály András követte el? Amint a Gioconda levételéről sem ő döntött.

3064 IVA 2014-09-26 03:40:24 [Válasz erre: 3055 Búbánat 2014-09-25 11:53:10]
Komlóssy Erzsébet Mihály Andrásra vonatkozó kijelentései „felől” semmilyen találgatásba nem bocsátkoztam. Jeleztem saját tapasztalatomat: annak az éremnek is két oldala volt. OFF: „Pedagógiai ismereteket erőltetetten fitogtató útmutatásaim” nem lehetnek. Semmilyen utat nem mutatok: nem vagyok Toldi; pedagógiai ismereteim sem lehetnek, mert pedagógus sem vagyok, sőt nem is vallottam magam annak. A „tüskéimet irányodban” nyugodtan vélheted annak, hogy Te tüskéknek érzed, ha valamit másképp látok és gondolok. Ez tőlem független dolog. Nem tudom, milyen „gyökereimre” célzol, de őszintén megmondom: nem vagyok rá kíváncsi a Házy-topicban. Igen, mindaz, amit leírtál személyeskedés, mert ez a topic Házy Erzsébetről és pályájáról szólna, nem rólam, még az sem tartozik ide, hogy sajnálsz.

3063 Cilike 2014-09-25 23:59:35
Hát, azért annyit elmondanék, hogy Őt viszont többször láttam színpadon, Luciában főleg. Pedig már akkor sem lehetett húszéves. Meg Lehoczky Évát Gildában, ami elég vicces volt, mert megvolt 60 éves, de egyébként jól énekelt.

3062 kugli 2014-09-25 20:47:55 [Válasz erre: 3061 Búbánat 2014-09-25 20:34:06]
1983-ban köszöntötték 25 éves tagsági évfordulóján a Varázsfuvolában. A direktor beszédében kifejezte reményét, hogy még sokat fogják a nézők látni-hallani az Operaház színpadán. Aztán már csak egyetlen egyszer énekelhetett: 1993-ban Petrovics Emil igazgatósága alatt.

3061 Búbánat 2014-09-25 20:34:06 [Válasz erre: 3060 kugli 2014-09-25 20:19:35]
Azok kedvéért, akik nem tudják mire célzol, kérlek, leírnád az esetét?

3060 kugli 2014-09-25 20:19:35 [Válasz erre: 3055 Búbánat 2014-09-25 11:53:10]
Ha már emlegetjük MA igazgatóságát - a két névhez ( Házy E. és Komlóssy E. ) szorosan kapcsolódik egy harmadik is: Ágay Karoláé. ( 3 a magyar igazság... )

3059 Búbánat 2014-09-25 13:48:06 [Válasz erre: 3058 Búbánat 2014-09-25 13:42:33]
Javítom, mert elírtam: nem az MRT Szimfonikus zenekara, hanem a Magyar Állami Operaház Zenekara működött közre a Lili bárónő 1964-es rádiófelvételén. Sebestyén András vezényelt.

3058 Búbánat 2014-09-25 13:42:33
Ma délután a Dankó Rádióban újra meghallgathatjuk Huszka Jenő Lili bárónő című operettjéből az I. felvonás nagyszabású fináléját: „- Az ősi kastély ősi rendje,,,, /- szép éjszakán, ilyen korán, halálos bűn a szunnyadás, sétálni vágyom / - nem szokás…/- Csupán a kripta, van nyitva…/- Ha ősök az árnyak, éjjelte kijárnak…/- A méltóságos várkisasszony hálószobája erre van…˛/- Fojtogatónak éreztem szobámban, talán a holdas éj az ok…/- Álmaimban szeret egy leány…/- Szolgálhatok valamivel? /- Nem, köszönöm…/- Egy csillagfényes holdas éjen… /- Tündérkirálynő, légy a párom…. /- Elég ma éjszakára már, későre jár, vezessen hát szobámba, jó .éjszakát…” (Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, km. a MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András – 1964) És még egy vidám kettős csendült fel Huszka operettből Koltay Valéria és Kishegyi Árpád előadásában: „Hogyha szeretnél engemet, úgy mint én, tégedet…/ Gyere, csókolj meg, szaporán, tubicám…” Az operettműsor vendége ma is, és egész héten át: Peller Anna, az Operettszínház művésznője, kivel a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya beszélget. Az adás időpontja: 17 és 18 óra között. Interneten is meghallgatható a www.dankoradio.hu oldalon.

3057 telramund 2014-09-25 12:47:07 [Válasz erre: 3056 telramund 2014-09-25 12:46:37]
Mihály András

3056 telramund 2014-09-25 12:46:37
Mihájy András: na róla is volna mit regélni!Akkor kezdődött,hogy mindenki azt csinál ,amit akar.Na nem szerepekről van szó. Jobbnál ,jobb operákat levett a műsorról.Ott volt az Andre Chenier műsorról történő levétele előtti utolsó előadáson és a tomboló publikum hatására mondta,milyen jó opera,szereti a közönség !Még jó ,hogy életében egyszer meghallgatta. Na és így tovább.

3055 Búbánat 2014-09-25 11:53:10 [Válasz erre: 3054 IVA 2014-09-25 03:39:08]
Komlóssy Erzsébet élete végén tett, Mihály Andrásra vonatkozó kijelentései felől nem szerencsés találgatásokba bocsátkoznod. Idéztem két forrásból két énekesnő kijelentését róla, érzékeltetve, hogy nem Házy Erzsébet volt az egyetlen, akinek keserű véleménye volt a közös igazgató emberi hozzáállásáról. De van egy különbség közöttük: Házy nem ejtette ki a száján Mihály András nevét és az interjú a Mihály-éra alatt jelent meg. Ez a rosszfényű nyilatkozata nem kis kockázattal járhatott számára; „kiszólása”nyilvánosságot kapott, a bírálat bizonyosan tovább rontotta saját helyzetét. Komlóssy Erzsébet már Mihály András elhunyta után tette saját kijelentéseit, és nevén is nevezve az igazgató személyét. Én csak kettőjüket állítottam párhuzamba, így annak számomra nincs jelentősége, hogy a későbbi művészi igazgatások alatt mely művészek hogyan, milyen szavakkal minősítették főnökeiket. Én nem bírálok, csak megjelenítek valamit, szavakat, sorsokat, emberi tényezőket, melyek valamiről tudósítanak, és esetleg valamit tudatosítanak – utólag, ha egymás mellé tesszük a kockákat, ez szembetűnő lehet már. Szembesíteni az elhunytakat egymással már úgysem lehet. De bemutatni lehet, hogy ez volt és így volt. Ítélkezni nem az én dolgom. Én szerettem, kedveltem Mihály Andrást, mint karmestert is, hiszen az ő működése alatt sok kedvenc operám és balettem került színre a Dalszínházban (az Opera bezárása előtt és annak újra megnyitása után is) meg az Erkelben. Abban az időszakban nem tudtam arról, hogy egyes énekesekkel hogyan bánt el egészen addig, míg mostanság ezeket az interjúkat el nem olvastam. Ez csalódást okozott számomra, pedig szerettem Mihály Andrást azért is, ahogyan tisztelgő és megrendült szavakkal kedvenc énekesnőmről ravatalánál megemlékezett, ahogy tőle búcsúzott, és később is, a televízió egyik Házy-emlékműsorában művészetét felidéző mondataiért. Azért idéztem e két forrásból, hogy láttassam: nemcsak Házynak volt elkeseredett, és a mai kor emberének is joga van megismeri az érem másik oldalát is. Számomra mindenesetre az derült ki, hogy Mihály András személye és az az időszak, melyet az Opera élén hosszú ideig eltöltött, tele volt furcsa dolgokkal, amelyeket nem értek, nem is az én dolgom erről véleményt formálni, de fel kell erre hívni a figyelmet, mert ez a része is hozzátartozik Házy Erzsébet életéhez, korához, művészi pályafutása történetéhez. Vitatkozni csak azzal lehet érdemben, akiről tudni, szót érthetünk vele. Veled ez reménytelen, erre nem egy esetet tudnék felhozni, de felesleges. Téged meggyőzni valamiről, akár igazáról, akár az ellenkezőjéről, úgysem lehet – tudom. Én viszont eddig is sok esetben fejet hajtottam azok előtt, akik normális hangvétellel, ész érvekkel meggyőztek, ha valamiben nem értettek egyet fejtegetéseimmel, „szösszeneteimmel”. Mindenki tévedhet, és nem kell szégyellni ennek beismerését. Kulturáltan elfogadom a tényszerű megállapításokat – miért ne tenném? - ha azok őszinték, igazak, nem kioktatóak, bántók. Hiszen a jóakaratú, szelíd, nem tüntető és nem pedagógiai ismereteket erőltetetten fitogtató útmutatást csak örömmel fogadhatunk! Ebből csak magunk is okulhatunk, és újabb ismeretek szerzünk/kapunk. Ez józanul belátható. Senki sem születik bölcsnek! Az egész élet a tanulásról szól, és aki nálam többet tud, attól tanulni lehet, újabb ismereteket szerezni. Miért utasítanánk el ezt a lehetőséget vissza azt a törekvését, hogy kijavítson vagy rámutasson a helyesre. Mindenki tévedhet, lehet jóhiszemű is. (Van, aki meg eleve rosszhiszeműséget akar a másiknak tulajdonítani. ) Különben mindenki magából indul ki. Végezetül: az apróbb - nagyobb tüskéid irányomban (amiket máig nem tudok mire vélni) és melyeket mindig következetesen visszautasítottam, mert azokat igaztalannak éreztem, jóval korábbról datálhatóak; az általad felemlegetett „üstökös”- szóba való belecsimpaszkodásod csak újabb tanújele ennek az elfogultságnak – valakit kipécézni, belekötni okkal-oktalanul, csakhogy a felsőbbséges nézeteidet minél nagyobb nyilvánosság előtt kinyilatkoztathasd. Ez elég árulkodó. Képtelen vagy gondolatmenetem megértésére, befogadására, és mintha hiányozna belőled valami empatikus gondolkozás-kötődés is. Velem és hozzászólásaimmal foglalkozol. Felesleges. Úgysem értjük meg egymást soha. Érveléseid nem alkalmasak viszont érvelésre, mert nem tudsz szabadulni a „gyökereidtől”. Ha mindaz, amit leírtam személyeskedés, akkor vállalom, mert belekényszerítesz, hangsúlyozom, nem én kezdtem ezt. Olvass vissza. Sajnállak.

3054 IVA 2014-09-25 03:39:08 [Válasz erre: 3052 Búbánat 2014-09-24 12:30:24]
Komlóssy Erzsébet példája sajnos nem szerencsés. Bár ő ugyanannak az igazgatónak az eljárását sérelmezte, művészsorsa sok vonatkozásban hasonlított a Házyéhoz. Komlóssy (is) nagy énekes volt, gyönyörű hanggal, megjelenéssel, erős színészi játékkal és személyiséggel, erotikus kisugárzással. Pályájának derekán jelentkeztek technikai problémái. Művészi erényeivel még sokáig élvezetessé tudta tenni alakításait, de tudni lehetett, hogy pályája rövid lesz. Elhiszem, hogy bántotta őt Mihály András stílusa, de biztos, hogy valójában inkább a közlés ténye. Vajon a magánéletben lehet-e megmondani valakinek, hogy „már nem szeretlek, mást szeretek”, olyan stílusban, hogy az ne legyen bántó? (Lehet persze elhallgatni, hazudni is, és poklokat megélni évekig, évtizedekig.) A rossz hír közlésére soha sincs jó recept. Felhoztam már Pitti Katalin afférját Győriványi Ráth Györggyel, most hozzáteszem Tokody Ilona, számomra és nyilván sokak számára is fájdalmas pályazárását a közelebbi múltból, Ókovács Szilveszterrel. Különböző vezetők, eltérő politikai klímák, és eltérő klímák az Operaházban. Az emberi szituáció azonban ugyanaz. Említettem Lakatos Gabriella keserűségét, most a kor másik nagy prímabalerinájától idézek. Kun Zsuzsa a tízes évei végén lett vezető táncosnője az Operának, évtizedeken át ő kapott minden premiert (kivéve azokat az időszakokat, amikor családi vagy egészségi okok miatt távol maradt a színpadtól), eközben a Balettintézet igazgatója lett, jelenleg is professzor emerita a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Seregi László az ő egyéniségére koreografálta a Spartacus és a Sylvia főszerepeit. A Kaán Zsuzsa által lejegyzett és szerkesztett Kun Zsuzsa, a balerina című könyv 5. fejezete – A művészpálya vége – az alábbi dialógussal zárul: Kun Zs.: „– (...) Egyébként szerettem volna próbát vezetni.” Kaán Zs.: „– Bejelentetted Sereginek? – Igen, elmentem hozzá, hiszen szeptember elsejétől ő lett a balettigazgató. – Hogyan fogadta ezt a tervedet? – Nem díjazta. És rögtön azt is elmesélte, hogy orosz mestereket akar szerződtetni a próba- és gyakorlatvezetésre. – Mire te? – Szó nélkül tudomásul vettem, és búcsút mondtam az Operaháznak.” A dolgok általában egyszerűek. Az én észrevételeimet, nem érvekkel vitatod meg (az önismétlés nem érvelés), hanem személyeskedésnek minősíted, és valódi személyeskedéssel reagálsz rájuk. Az üstökös-kérdés óta már végképp reménytelen vitatkoznunk.

3053 Búbánat 2014-09-24 12:31:28 [Válasz erre: 3052 Búbánat 2014-09-24 12:30:24]
hozzászólásaikban

3052 Búbánat 2014-09-24 12:30:24 [Válasz erre: 3049 IVA 2014-09-24 05:24:41]
Lassacskán kilenc éve annak, hogy a fórumon ezt a topicot elindítottam. Kezdetben sokan látogatták és írtak ide, hozzászólásaikba megosztva gondolataikat, véleményüket. Mára többségük lemorzsolódott, elmentek.. Talán, ha négyen-öten vagyunk, akik több- kevesebb rendszerességgel még „értekezünk” Házyról. Te egyike vagy azon keveseknek, akik itt megmaradtak fórumon. Üdvözlöm bárkinek is a véleményét, ha az nem megy át velem való személyeskedésbe. Utóbbi időben Te ezt teszed velem, de én nem szeretnék ebbe a hibába esni; mégis olykor belekényszerülök, de csak azért, hogy „helyre tegyem” és következetesen visszautasítsam írásaim gondolatmenetéről táplált, hamis, tévúton járó következtetéseidet. Ezt a jövőre nézve is, megerősítem. Ez nem fenyegetés, inkább figyelmeztetés, részemről őszinte szókimondás – akár tetszik ez neked, akár nem. Egy idő után a kutatható források fogynak, elapadnak. Óhatatlan, hogy idővel „felhígul” a topic tartalma, meg ismétlődésekre is kényszerülünk, mert olykor magunkat is idézni kell, hogy az újra felröppenő, olykor hiányos, hibás, nem megalapozott hozzászólásokat helyre igazítsuk. Senki sem tévedhetetlen, így is jócskán lehet/van olyan adat, amit azóta az idő megcáfolt. De éppúgy megerősíthet. Hála a Dankó Rádiónak, most hallhatjuk is a rádióban azokat a Házy-operettfelvételeket, melyekről nyolc-kilenc éve még csak mint címdokumentum írhattam – mert hosszú évekig a rádió nem adott semmi operettet, és ezért sokaknak nem lehetett ismerete, fogalma kitűnő operaénekeseink ilyen jellegű zenei felvételeiről. Mégis, az ismétlések nem ártanak, tekintve a topic hosszú ideje meglétét. Sokan felejtenek, nem olvasták a korábban leírtakat, és új olvasók is vannak, tehát érdemes a régiek közül újra elővenni témákat, hátha azóta új szempontok merültek fel, melyek új gondolatokat keltenek bennünk; új körülmények jutottak tudomásunkra, más mire helyeződhet a hangsúly, amik új megvilágításba helyezik azt. Egyáltalán, hogy ne merüljenek feledésbe a korábban elmondottak, érdemes lehet visszaolvasni a leírtakat - már csak az ütköztetések miatt is újra visszatérni rájuk. Sok minden leírásra került már eddig Házyról és Házyval kapcsolatban. Ismereteink akár még bővülhetnek is – az is jó lenne, ha új hozzászólók bukkannának elő…. Várom azok jelentkezését is, akik ugyan itt vannak, olvassák is az ide írtakat – de hallgatnak, eddig hallgattak… Az én érdemem nem csekély: azon túl, hogy én hoztam létre a topicot, a legtöbb anyagot is én írtam be ide! Másrészt megérdemlem, hogy ne „szórakozzál” velem, és fogadd el, hogy amit beírok, az nem mind a saját véleményem, hanem olykor másokét teszem be ide, azokét, akik nem mernek vagy nem akarnak itt jelen lenni, még névtelenül sem bármi login név alatt. De hozzám eljutnak privátban vagy személyesen Házy életét és korát feltáró újabb információk, melyeket – tiszteletben tartva az inkognitót – én írom be a topicba. Ezzel vállaltam azt is, hogy az esetleg vitát gerjeszt a topicra író néhány hozzászóló közt és nekem támadnak. Helyesbítést, érdemi cáfolatot elfogadok, de arra nem számítottam, hogy átmész az irányomba személyeskedésbe. Úgyhogy ezt ki kell kérnem, és arra kérlek, hogy a jövőben ezt hagyd abba. Akkor én sem foglalkozom Veled többé. A „Házy-ügyben” az adatokat többségében „szolgáltatom”, a mindig „jól értesültek” mellé csatlakozva pedig én is olykor kommenteket fűzök hozzá. Ahogy Te is teszed. Legutóbb is, én tettem be először ide Házynak egy olyan interjúját, mely alig három évvel halála előtt készült – egy eléggé lehangoló időszakában. Telramund fórumtársunk erre úgy reagált, tudott a cikkről, de inkább nem kommentálja. Én is régen tudtam az interjúról, de most vettem a fáradságot, bementem egy könyvtárba, előkerestettem az újság évfolyamát, onnan pedig kimásoltam és ugyancsak időt szánva rá bemásoltam ide a topicba. Gondolatébresztőnek. Ugyancsak bizonyos forrásokra hagyatkozva, meg korábban itt a fórumon is már pedzett utalások alapján felvetettem Mihály András igazgató felelősségét is abban, hogy Házy élete alkonyán milyen méltatlan helyzetbe került az Operában. Hiszen mindnyájunkhoz eljutnak bizonyos híresztelések, „történetek”. Amelyeknek vagy van valós alapjuk, vagy nincs. Te sem tudhatsz mindent, csak sejtéseink lehetnek: én leírtam egyféle gondolatmenetet – kérdőjellel. A Te olvasatodban ez támadást, „gonoszkodást” jelent Mihály András személye ellen, és azonnal nekem támadsz, hogy merem „következtetéseimmel” hírbe hozni a volt igazgatót! Úgyhogy ezt ki kell kérnem magamnak! Remélem, ebbe belenyugszol. Továbbá, biztos vagyok abban is, hogy állításaid egy részét kapásból tudnák sokan cáfolni (én nem biztos) – de nem teszik, mert úgy gondolják, minek ártsák bele magukat olyasmibe, mely értelmetlen vitákba torkolna. Tévúton jársz, amikor azt írod, hogy egyoldalúan, úgymond gyanúsítgatásokkal illetem Mihály András személyét – egyébként Házy és Mihály hivatali és művészi kapcsolata, akár „történészi szemmel” is, érdekelheti a mai korban élőket - azokét is akik megérték azt az érát és még köztünk vannak: sokat tudnának mondani, ha akarnának… Megérné ez a téma is, hogy „kibeszélésre” kerüljön, és végre reálisan lássunk benne. Végezetül, én voltam az is, aki legelőször idéztem Mihály András szavait (hivatkoztam a forrásra is), linkeltem vagy bemásoltam, amint itt következik: „Mihály András zeneszerző, a Magyar Állami Operaház akkori főigazgatója a következő szavakkal búcsúzott az 53 évesen elhunyt énekesnőtől: ’Ilyen nagy hatású, intenzív, gyönyörű és ilyen szépen éneklő primadonnája nemigen volt még a Magyar Állami Operaháznak.’ „Az utolsó primadonna” - 2012. november 24. - • (nb) - Fidelio/MTI - Lásd még: http://vasarnap.ujszo.com/vasarnap/200451/kultura/az-enekesmadar „Mihály András zeneszerző, a Magyar Állami Operaház akkori főigazgatója a következő szavakkal búcsúzott az 53 évesen elhunyt énekesnőtől: ’Ilyen nagy hatású, intenzív, gyönyörű és ilyen szépen éneklő primadonnája nemigen volt még a Magyar Állami Operaháznak.’ Az alábbi linkekben pedig Mihály Andrást nevesíti Komlóssy Erzsébet operaénekes: Komlóssy Erzsébet: „Ahogy bementem, csöndben, úgy akartam eljönni" 2013. augusztus 5., Nagy Bálint/ Opera Magazin „…Erdára Mihály András tűzött ki, talán, hogy kiszúrjon velem. Aztán nagyon megszerettem ezt a szerepet is.” „Az 1980-as évek elején egyáltalán nem énekeltem, mert az akkori igazgató, Mihály András négy évig nem tűzött ki. Azt mondta, már mindent elénekeltem. Nyugdíjba akart volna küldeni, de túl fiatal voltam. Huszonöt éves operaházi jubileumom alkalmából én kértem, hogy a Székelyfonót elénekelhessem, ekkor tértem vissza.” Komlóssy Erzsébet: „Lebegett fölöttem egy angyal, aki vezetett és vitt az utamon” Operavilág.net, 2013. július 9. Jánosi Ildikó „– Az operaházi búcsúja nem úgy sikerült, ahogy tervezte volna. Fájdalmas pont a karrierjében? – Nem a tény, a stílus bántott igazán. Az 1980-as évek elején négy évig nem énekeltem, mert az akkori igazgató, Mihály András egy szerepre sem tűzött ki. Nyugdíjba akart küldeni, meg is kaptam tőle a felmondólevelemet. Kossuth-díjasként azonban az én beleegyezésem is kellett a nyugdíjazáshoz, és nem fogadtam el, kértem, hogy tovább dolgozhassak. Erre közölte, hogy azért sem tűz ki előadásra. Mondtam, jó, akkor bejárok a fizetésért. Így is történt négy éven át. A 25 éves jubileumom alkalmából én kértem, hogy a Székelyfonót elénekelhessem, akkor tértem vissza. S bizony három-négy hónapot kellett skáláznom, hogy visszataláljak a hangomhoz ilyen hosszú kihagyás után.”

3051 IVA 2014-09-24 05:28:51 [Válasz erre: 3047 Romeo 2014-09-23 23:24:09]
Házy Erzsébet életében a '80-as évek csak 1982-ig tartottak. Mivel A köpeny-beli fellépése 1980 októberében hiúsult meg, a Pillangókisasszonyban való fellépésének engedése/nem engedése a '80-as években már szóba sem kerülhetett.

3050 IVA 2014-09-24 05:26:25 [Válasz erre: 3046 Cilike 2014-09-23 13:45:46]
Sajnos nekem is voltak hasonló tapasztalataim, éppen ezekben a darabokban, amikor Házy teljesítménye hullámzó volt, egy előadáson belül és esténként is. De még ebben az időszakban is akadt olyan Porgy-előadás, amelyben csodát művelt! Visszatérését Örzse szerepében azonban már nem akartam megnézni.

3049 IVA 2014-09-24 05:24:41 [Válasz erre: 3044 Búbánat 2014-09-23 11:50:26]
Amikor internet-hozzáférésem lett, valaki ezzel a mondattal osztozott örömömben: ki fog tárulni előtted a világ. Igaza volt, noha ugyanez elmondható, amikor az ember megtanult írni-olvasni, vagy amikor televízió került az otthonába, sőt ez a gondolat most az Operaház szlogenje is. Amikor netezni kezdtem, első kalandjaim közt volt beírni a keresőbe Házy Erzsébet nevét. Mindjárt egy ismeretlen személy megkezdett és abbahagyott blog-szerűségének egyik oldalára jutottam, ahol mindössze ez állt: Szomorú napom van, ma X éve lett öngyilkos Házy Erzsébet, a gyönyörű színésznő. Nyilvánvaló, hogy aki ezt írta, aki Házy személyét így értelmezte, nem ismerte őt. Jó pár évvel később, 2009-ben ráakadtam a Wikipédián Házy Erzsébet szócikkére, amelynek az alján felsorolt kategóriák közt döbbenten olvastam: Öngyilkos személyek. Akkor regisztráltam szerkesztőnek, hogy ezt (s még egy-két dolgot) javítsak-javíttassak, ezt ma is tanúsítja [url]http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=H%C3%A1zy_Erzs%C3%A9bet&offset=20110210061605&action=history;a szócikk laptörténete[/url]. (Később időhiány miatt feladtam ezt a szép tevékenységet, ezért magamat is okolhatnám, amiért a szócikk mára ismét szánalmas, helyesebb tehát, ha senkit sem hibáztatok érte.) Mindezt csak azért írtam le, hogy a topicalany témáján érzékeltessem, amit mindenki tapasztalhat: a világ kitárul előttünk az interneten, de nemcsak a szépre, okosra, igazra, hanem ugyanannyi értéktelen, téves, hibás, hazug információra is. És mindkét minőség terjed a neten, mint a vírus. Amikor ráakadtam erre a topicra, amelyet lassacskán 10 évvel ezelőtt indítottál el, igencsak megörültem, hiszen a Café Momus-re mégiscsak a komolyzene világában és a körül élő emberek járnak, nem a piacról hozzák a híreket. Nemes ügyet szolgálónak találtam ezt az emléktopicot, ahová nyilván szakszerű vélemények, hiteles visszaemlékezések jegyeztetnek be, és ha mégsem egészen – hiszen ide az időben messziről jött hírek érkeznek –, mód van azok kulturált megvitatására, tisztázására. Tíz év nagy idő, és egyre azt tapasztalom, hogy a Házy Erzsébetről összegyűjtött, páratlanul bőséges és felbecsülhetetlenül értékes információhalmaz felhígul, hivalkodik a mennyiség a minőség rovására. Mintha időnként csak azért íródna egy bejegyzés, hogy a topic mindig a legfrissebb fórumok között legyen és gyarapodjon a terjedelme. Nem tragédia ez természetesen, de kár, hogy a mennyiségi igyekezetben be-bejutnak ismétlések és önismétlések, ellenőrizetlen mendemondák (erre utaltam lentebbi hozzászólásomban), túlzó vagy tényeket torzító vélemények, olykor kritikai megjegyzés nélkül is, és ha valaki helyesbítő vagy ellenvéleménnyel reagál – időnként történetesen jómagam –, a korábban tapasztalt vitakészség és köszönet helyett annak makacs megtagadása, legújabban a saját szavak letagadása és (a mindig érvelés helyett bedobott) személyeskedés a válasz. A másik fórumozó ismerete tudálékosság, gondolkodása, kételkedése immár okoskodás lett. Magamnak ártok, ha így folytatom? Ez valamiféle fenyegetés akar lenni? Érvek helyett a vitatott vélemény újramásolva, kétszer is. Ez nem ékessége a nemes szándékú topicnak. „Nem árt tudatosítanunk, hogy az Operában az idő tájt Mihály András zeneszerző-karmester volt az igazgató, az egyeduralkodó” – így kezdted legutóbbi eszmefuttatásodat (3038), majd azt írod: „Szó sincs "tudatosításról"” (3044). Valóban nem írtad le, hogy Mihály András gonosz volt, de az összeesküvésnek az a modellje, amit lehetségesként megszerkesztettél arról, hogyan akart Mihály „kitolni” a beteg és idősödő művésznővel, s akarta „kicsinálni”, „megalázni” őt (a Te szavaidat idéztem), egy kicsinyesen gonosz igazgató portréját veti fel, bizonyítékok nélkül. „Csak olyat írtam, amit mindenki tud, aki abban az időszakban az Opera közelébe került –hacsak nem volt vak, süket. (...) Azt az időszakot, nemcsak Házy, és Te meg én, hanem sokan mások is átélték. Voltak, akik akkor már nyitott szemmel jártak, "csupa fül" voltak” – írod ezeket. Tudod, hány könyvet írhatnék, ha összegyűjteném azokat az információkat, amelyeket az Operában és közelében hallottam „csupa füllel”, néhány zenésztől, zsöllye- és páholyszomszédtól, a foyer-ban, jegypénztárosoktól, ruhatárosoktól, jegyszedőktől? De ezeket még a fórumba sem hoznám be, különösen nem abból a célból, hogy valakit bizonyíték nélkül gyanúba keverjek azzal, hogy egy szomorú sorsú művészt közelebb taszított a sírhoz. A további személyeskedésedre: egyáltalán nem akarok tetszelegni magamnak, sem tetszeni másoknak. Jeleztem, hogy a barokkos szószaporításod – egy lehet, hogy cseppet sem bonyolult és mindennapos eset ügyében – felelőtlen vádaskodásba fordult.

3048 IVA 2014-09-24 05:07:12 [Válasz erre: 3043 Janus 2014-09-23 08:32:27]
Nádasdy Kálmán munkásságáról, annak hatásáról az Erkel-operákkal kapcsolatban hosszú évekkel ezelőtt leírtam a véleményemet a vonatkozó topicokban, s ahhoz képest, hogy mások hányszor kezdték újra- meg újratupírozni a témát, igen hamar kiszálltam a meddő vitából. Minek erről veszekedni kezdeni éppen annak a művésznek a topicjában, aki történetesen nem énekelt Erkelt? „Ennyit a régi zene előadási módjának leszólásairól, amiket itten folyton elhintesz annak tudatában, hogy a te kedvenceid milyen alázatosak voltak a művekkel kapcsolatban, holott a francokat voltak azok.” – Ebből a mondatodból kb. egyetlen szó sem igaz.

3047 Romeo 2014-09-23 23:24:09 [Válasz erre: 3046 Cilike 2014-09-23 13:45:46]
Eltudom képzelni, hogy ideges és vibráló volt a szinpadi jelenléte, ha attól kellett hogy féljen, hogy kijön e a következö magas hang...és ha ki is jön, milyen lesz. Lehet, hogy esetleg igaza volt Mihály Andrásnak hogy nem engedte Pillangókisasszonyként a 80-as években már színpadra.

3046 Cilike 2014-09-23 13:45:46
Szívszorító ez az interjú, még úgy is, ha én nem voltam (nem lehettem) Házy-rajongó. Kétszer láttam színpadon, kb. a 70-es évek végén, mindkétszer rossz állapotban hallottam. Igaz, még kamasz voltam, de volt összehasonítási alapom. A Cigánybáró Szaffijában és Bessben már nem nyújtott jó teljesítményt hangilag és ahogy megmaradt bennem, a színpadi jelenléte ideges, vibráló volt. Nem mondom, hogy Mihály András jól bánt vele, fogalmam sincs, de tény, hogy sajnos már nem hozta azt a színvonalat, amit elvárhattak tőle.Borzalmas, mikor egy művész így meg kell hogy keseredjen a karrierje végére.

3045 Búbánat 2014-09-23 11:50:49 [Válasz erre: 3042 IVA 2014-09-23 04:06:26]
Házy Erzsébet pályafutása tele volt diadalokkal és kudarcokkal is. Az utóbbiakat önkritikusan kezelte. Élete utolsó időszaka, sajnos, az önhibái mellett mások lehetséges gonoszkodásának, ármánykodásának, rosszindulatának áldozataként is felfogható. Az interjú biztosan szerkesztett volt, de Házy szavaiból átjön a lényeg: az igazság is, és az önkritika is.

3044 Búbánat 2014-09-23 11:50:26 [Válasz erre: 3041 IVA 2014-09-23 03:56:20]
"Mindez nem jelenti azt, és nem igazolja, hogy a vezető (ez esetben Mihály András operaigazgató) gonosz lett volna, amint a hozzászólás ezt „tudatosítaná”." Szó sincs "tudatosításról", le nem írtam, hogy „gonosz” –erre replikázva mondhatnám, hogy itt Te „gonoszkodsz” – teljesen értelmetlenül és feleslegesen vagdalkozva - valami önhitt, tudálékos és okoskodó mázba csomagolt körítéssel. Mihály Andrást nem kell mentegetned, vagy védelmedbe venned, mert csak olyat írtam, amit mindenki tud, aki abban az időszakban az Opera közelébe került –hacsak nem volt vak, süket. Némák biztosan sokan voltak akkor, ahogy ma is vannak. Akik meg beszélnek róla, ma már egyre hangosabban teszik, mert tehetik. Ugyanakkor mindig is voltak meg lesznek, akik a hamisat igaznak, a feketét fehérnek láttatják. De ennek fordítottjára is akad jócská n példa. Árnyaltabban is megfogalmazhattam volna azt, ami hozzám is eljutott és leírtam. Azonban ennyi év után éppen itt az ideje, hogy nyílt (de nem sugalmazott!) kérdésfeltevésre őszinte választ kapjunk. A Mihály-éráról sokunknak van véleménye, az is lehet, hogy az nem helytálló. De bizonyos jelenségeket akkor is a nevükön kell nevezni, még akkor, ha ez egyeseknek nem tetszik. Bizony, egyeduralkodó volt – ennek a szónak is van mögöttes értelme – akár tetszik neked, akár nem. Azt az időszakot, nemcsak Házy, és Te meg én, hanem sokan mások is átélték. Voltak, akik akkor már nyitott szemmel jártak, "csupa fül" voltak. És szívták be tüdejükbe – amikor megadatott nekik - a friss levegőt. Mások a mai napig is magyarázni próbálják azt, ami megmagyarázhatatlan. Mindenki más aspektusból vezeti le azt a kort, időszakot – már aki benne élt. Egyébként Mihály András Házy ravatalánál és később is, egy-egy televíziós emlékműsorban – tőle nem várt módon - szépen emlékezett meg Házyról. Persze, a holtakról csak szépet szokás mondani… Tessék, itt van még egyszer, és ha kell többször is leírom, idézem mondataimat: sugalmazásod hamis, téves, önmagadnak tetszeleghetsz - de ezeket úgysem fogod bevallani. Magadnak ártasz vele, ha így folytatod. „Ha Házy Erzsébet élete egyik utolsó interjúját elolvassuk - mindjárt bemásolom ide-, mely 1980. év elején, a Képes Újságban kapott publicitást, abból kiderül – és megérthetjük azt -, hogy milyen lelkiállapotban lehetett akkor és később is, ugyanennek az évnek a derekán, amikor felkínálták neki a Köpeny Szarka néni szerepét! Nem árt tudatosítanunk, hogy az Operában az idő tájt Mihály András zeneszerző-karmester volt az igazgató, az egyeduralkodó, akiről tudható volt, igyekezett háttérbe szorítani mindazokat, akiket - ki tudja miért? - nem kedvelt. Szóbeszéd lenne? Lehetséges volna, hogy a Kossuth-díjas Házy Erzsébet jelentős múltjával, hírnevével mit sem gondolva „kitolni” készült vele, megalázni azzal, hogy rábíz egy pindurka, nem neki való, alkatilag is tőle idegen figurát? - talán előre sejtve a „kicsinálásának” eredményét, hogy nem bírja idegekkel és végül „bedobja a törülközőt”? Tovább fűzve a gondolatmenetet, a direktor hatalmánál fogva könnyedén „rájátszhatott” erre, akár úgy is, hogy a háttérben egy-két „jóakaratú” kollégát megmozgatott célja elérése érdekében. Bár mindez „összeesküvés-elméletnek” tűnhet, és lehet, hogy semmi alapja, de semmi sem kizárt. Ha mégis ez volt a „forgatókönyv”, számomra különösnek és hihetetlennek tűnik annak ismeretében, hogy Mihály András operáját, az „Együtt és egyedül”-t éppen Házy vitte sikerre a hatvanas évek közepén (1966)! Az interjút elolvasva következtethetünk arra, Házy Erzsébetet milyen belső nyugtalanság, félelem gyötörte, milyen reménytelenség, apátia terhét hordozhatta később is, amikor próbálni kezdte a nem biztos, hogy örömmel fogadott Köpeny kis karakter alakját: az előzmények nem ismeretében csak a kívülállók számára lehetett meglepő hír Házy (vissza)lépése a szereptől.” A Mihály-éráról sokunknak van véleménye, az is lehet, hogy az nem helytálló. De bizonyos jelenségeket akkor is a nevükön kell nevezni, még akkor, ha ez egyeseknek nem tetszik. Bizony, egyeduralkodó volt – ennek a szónak is van mögöttes értelme – akár tetszik neked, akár nem. Azt az időszakot, nemcsak Házy, és Te meg én, hanem sokan mások is átélték. Voltak, akik akkor már nyitott szemmel jártak, "csupa fül" voltak. És szívták be tüdejükbe – amikor megadatott nekik - a friss levegőt. Mindenki más aspektusból vezeti le azt a kort, időszakot – mér aki benne élt. Egyébként Mihály András Házy ravatalánál és később is, egy-egy televíziós emlékműsorban – tőle nem várt módon - szépen emlékezett meg Házyról. Persze, a holtakról csak szépet szokás mondani… Ezt fenntartom Mihály András emlékének is.

3043 Janus 2014-09-23 08:32:27 [Válasz erre: 3037 IVA 2014-09-21 20:44:38]
Csak te olyan szépen ki tudod elemezni, hogy mi hogy van egy operában és hogy kell színpadra állítani, holott neked se lehet fogalmad róla, hogy pontosan hogy volt anno, mert egy dolog, ami le van írva a kottába és egy másik az előadási gyakorlat és hagyomány! Nádasdy se volt autentikus, mikor össze-szabdalta az Erkel operákat! Vagy mikor megrendezte a Boccanegrát, de neked mindig ő a mérce, aki még tudta hogy kell operát rendezni úgy, ahogy meg van írva. Ami ok, hogy van benne igazság, de a szerzői szándékot, meg az előadási gyakorlatot persze ő se tartotta feltétlenül tiszteletben! Ennyit a régi zene előadási módjának leszólásairól, amiket itten folyton elhintesz annak tudatában, hogy a te kedvenceid milyen alázatosak voltak a művekkel kapcsolatban, holott a francokat voltak azok. De ettől még képviselhetnek értéket! Ennyi.

3042 IVA 2014-09-23 04:06:26 [Válasz erre: 3039 Búbánat 2014-09-22 14:51:39]
Anélkül, hogy leszólnám a Képes Újságot és a cikk szerzőjét, megjegyzem: egy bulvárújságban megjelent riport nem tekinthető mélylélektani interjúnak. Mi fontosabbal is kezdődhetne, mint a Kossuth-díjjal? Hogy azt „elég fiatalon” kapta-e valaki, az régen sem az életkorától függött, ma sem attól függ. Akkor úgy tapasztaltam, és ma is úgy gondolom, hogy Házyt a munkássága és művészetének minősége okán évekkel korábban is megillette volna a Kossuth-díj, és határozottan úgy éreztem, hogy annak késlekedése magánéletének politikai szálaival függött össze. Házy válaszaiból ugyan annak az egyéniségnek a képe rajzolódik ki vázlatosan, akit annyira szerettünk és szeretünk, ám ennek nem mond ellent az, hogy nem tárgyilagosan látta a helyzetét. Nem idézem minden mondatát, amelyet kommentálok. Valószínű, hogy egy szabadabb, nyitottabb országban még fényesebb lett volna a karrierje, de bizony az itthoni, a valós is fényes volt: prófétának bizonyult idehaza is. Három évtizedes tündöklés után az a gyakoribb (mert sajnos természetes), hogy az énekesnőket ritkábban látjuk a színpadon. Egy korábbi (rádiós) beszélgetésben Házy úgy nyilatkozott, hogy amelyik szerepet nem énekelte el, az nem is lehetett annyira fontos. Nem a nyilatkozás következetességét kérem számon rajta, csak jelzem, hogy az aspektus változik: az idővel és a helyzettel. Tévedek abban, hogy a civil felé áramló információk alapján az Operaházban mindig is kellemetlen volt a légkör? „Az ember nem mindig tudja megválogatni az ellenségeit” – ez keserűen szellemes. A generációs problémákra vonatkozó sarkítás bájos és bocsánatos. Házy 1980-ban nem „harmincon túli” volt. A harmincéves, harmincon túli énekesnők pályájuk csúcsához érkeztek el, az interjú idején is, és húsz évvel korábban maga Házy is (harmincon túl találkozott a Manon Lescaut-val). Sajnos baj volt, hogy ő „sehogy” sem vigyázott a hangjára, mert bizony az – ha a hangi állapotot köznapian szólva hangnak nevezzük – nem maradt intakt. Sajnálom, hogy nem (vagy csak alkalmanként) adhatta át a tapasztalatait. Bár nem hiszek abban, hogy a kivételes jelenségnek való születés tanítható. Évtizedekkel később olvasva is elszomorít ez az interjú. Kísértetiesen idézi fel előttem a pályája végén sértetten nyilatkozó Lakatos Gabriellát, akit szintén nagyon szerettem, vagy Pitti Katalinnak és Győriványi Ráth Györgynek a rádió nyilvánossága előtt folytatott drámai telefonbeszélgetését. Szomorú, amikor a sértettnek és a „sértőnek” is igaza van. Vagy egyiküknek sem. Közben az ember úgy érzi, hogy rosszul van kitalálva a világ.

3041 IVA 2014-09-23 03:56:20 [Válasz erre: 3038 Búbánat 2014-09-22 14:50:12]
A Triptichon-felújítás premierjét 1980. október 18-án tartották az Erkel Színházban. Ez nem csupán az évad elejére esett, hanem egy drámai évadkezdés idejére is, amikor kiderült, és nagy nehezen nyilvánosságra is hozták, hogy a Népköztársaság útján nem tudják elindítani a szezont. Elképzelhető, hogy a Triptichont (vagy a két héttel előbb felújított Varázsfuvolát) eredetileg az Operaházban akarták műsorra tűzni, amint az is, hogy valamivel korábbi időpontban. Aligha tudható pontosan, hogy a Képes Újságnak készített interjú és a Triptichon próbáinak megkezdése között mikor kínálták fel Házy Erzsébetnek Szarka néni szerepét, megbeszélés formájában-e, vagy kiírták rá, az év derekán-e, vagy előbb. Kétségtelen, hogy az interjú rossz hangulatú, de még azt sem tükrözheti pontosan, hogy éppen akkor milyen lelkiállapotban volt az interjúalany (ez egy szerkesztett, majd nyomtatásban közölt riport), nemhogy a pár hónappal későbbi lelkiállapota, ami szintén lehetett változó, hetente vagy óránként, sok-sok tényezőtől függően. Hiszen egy már régóta nem egészséges emberről van szó. Mivel Mihály András nem társigazgatója volt az Operának, természetesen egyeduralkodó volt, amint a színházak történetében az igazgatók többnyire azok. Uralkodónak kell lenniük, különben a színházban nincs rend, esetleg anarchia lép fel. Természetes, hogy egy vezető nem kedvel mindenkit egyformán – „ki tudja, miért?” –, és nem erőlteti az együttműködést azzal, akivel nehezebb lesz a munkája, kockázatos a sikere. Mindez nem jelenti azt, és nem igazolja, hogy a vezető (ez esetben Mihály András operaigazgató) gonosz lett volna, amint a hozzászólás ezt „tudatosítaná”. Előrebocsájtom: Mihály Andrást nem ismertem, a zenéjét sem, karmesteri képességéről csak az általa vezényelt előadások összhatásának szintjén tudnék szólni, igazgatói tevékenységét illetően pedig nekem, a nézőnek őelőtte sem tetszett minden az Opera dolgaiban, utána meg pláne nem. Házy Erzsébetnek pedig rajongója, csodálója voltam évtizedeken át, a Fra Diavolo Zerlinájától egészen addig, amíg csodálni engedte az idő és a sors. Örülök annak, hogy emlékét nem csupán én őrzöm, hanem mások is ápolják és népszerűsítik, hogy az a nemzedék is sejthesse, milyen művész volt, aki csak pályája végén láthatta, vagy egyáltalán nem. De úgy gondolom, ennek az emléknek nem használ sem a tárgyilagosság mellőzése, sem a titkok maradéktalan feltárására való reménytelen törekvés. Úgy tartják, a művészetben nem a makulátlan, steril produkció a legnagyobb érték: a kivételes teljesítmény, a mű lelkének hiteles közvetítése esetében nem baj, ha apróbb hibák is becsúsznak. Azt gondolom, egy legendás énekesnő művészetének és pályájának feltárása (mely küldetésről e topic címe tájékoztat) sem attól lesz igazán értékes, ha a feltárhatatlan rejtélyeknek is a végére járunk, ha nem tűrünk meg szemernyi titkot sem egy művész életében, lelkében. Ekkora nyilvánosság előtt nem szerencsés feltételezéseket boncolgatni, mert azzal bizonyít(hat)atlan állítások terjedhetnek. Tapasztalhattuk már, éppen ennek a topicnak a történetében, milyen zavarba ejtő, ha olyan emberek „tudósítanak” Házyról nyilvánosság előtt – meglehetős magabiztossággal! –, akiknek hiányos, sőt számos téves ismeretük van róla, valószínűleg nem is látták színpadon, s bár nem ellenszenves modorban, saját fényezésükre használják fel a nevét, nagyságának népszerűségét. A leírt feltételezés-sorozat nemcsak „összeesküvés-elméletnek tűnhet”, hanem annak is tűnik. „Semmi sem kizárt” alapon: fikció. Úgy tudom – s ez az interjúban sem maradt titok –, Házy sem szívlelte Mihály Andrást igazgatósága idején. Róla is, sőt az operájáról is nyilatkozott terhelően, nem is szürke tónusban, de mivel ezt nem a saját fülemmel hallottam, természetesen nem fogom idézni; tessék is elfelejteni, hogy megemlítettem: példaként arra, hogy sok minden tárulhat illetéktelen fülek és szemek elé, és semmi jót nem szül, ha azokat tényként terjesztjük. Nézzük a tényeket. A Lulu bemutatása az Operában (1973. március 30.) Mihály András vesszőparipája volt, még nem igazgatóként. Kiváló érzékkel Házy Erzsébetnek szánták a címszerepet, de az elképzelés sajnos meghiúsult, mert szembesülni kellett az énekesnő akkori hangi állapotának korlátaival. Mihály 1978-ban lett az intézmény igazgatója: nem csupán az Együtt és egyedül bemutatásának 12 éves emlékével, hanem a Lulu (Házyval történő bemutatása) fiaskójának 5 éves emlékével is. A mellékelt interjú, majd a Triptichon felújításának idején Házy már túl volt az ötvenen. Akik láttuk őt az ezt megelőző időszakban, és ismertük az addigra felnövő, sőt felnőtt szoprán nemzedéket, pontosan tudhattuk, hogy a három Puccini-darab hősnőit jobban el tudják énekelni azok, akikre rábízták őket, mindkét szereposztásban. Tudomásul kellett venni: Házy Erzsébet lemaradt arról, hogy ezekkel a szerepekkel gyarapíthassa sikereit. Én is szomorú voltam emiatt, és nem örültem annak (pontosabban: meg voltam sértve a sorstól), hogy Házy nevét Szarka néni sorában olvasom a hirdetőoszlopra ragasztott színlapon. Amennyire lehetett tudni, hogy a szívesen komédiázó Moldován Stefánia lubickolni fog ebben a karakterszerepben, annyira sejthető volt, hogy ez Házytól idegen. Nem bántam, hogy az alakítás nem valósult meg. Hogy Házy Erzsébet bánta-e, miért és milyen ponton gondolta meg magát időközben, ha ő maga nem nyilatkozott róla, találgatásokkal nem lehet kideríteni. Úgy gondolom, Házynak a sikerei mellett megélt magánéleti és szakmai kudarcai között nem is lehetett jelentős ez az eset. Élnek és nem is idősek még, akik abban az időben közel álltak hozzá, illetve akik részesei voltak az 1980-as Triptichon-felújításnak, talán e fórum olvasói között is, és lehet, hogy okuk van arra, hogy az általuk ismert történet intim részeit nem osztják meg a nyilvánossággal. Ezzel a „titokkal” nem szegényebb, inkább hitelesebb lehet a Házy-mítosz.

3040 telramund 2014-09-22 15:02:39 [Válasz erre: 3039 Búbánat 2014-09-22 14:51:39]
Igen ilyen volt Ő!!!! Bár elolvasva a számomra ismert interjút felvetődik a kérdés!Változott 35 év alatt valami? Talán egy.A mai fiatal csak magára tekint piedesztálként na meg a számitógép Google keresőjére! Hát olyanok is!

3039 Búbánat 2014-09-22 14:51:39 [Válasz erre: 3038 Búbánat 2014-09-22 14:50:12]
Házy-interjú „Csend van körülötte” Képes Újság, 1980., 1. szám. A cikk szerzője: Kemény György „Házy Erzsébet, a kimagasló tehetségű szopránénekesnő, elég fiatalon megkapta a Kossuth-díjat, és neve nemcsak a hazai operakedvelők előtt, hanem országhatárokon túl is ismertté vált. És mert nemcsak vonzó, dekoratív jelenség, hanem mint prózai színésznő is ’otthon van’: nem csoda, hogy egyre-másra kapta a filmszerepeket, és nem is egy prózai színháztól kapott főszerep-ajánlatot. Házy Erzsébet sztár lett. Mint lenni szokott: ő sem nélkülözte a sztár-allűröket. Könnyen odamondogatott igazgatójának, rendezőjének, csípős nyelvével zavarba hozta a riportereket. ’Hisztériás, fékezhetetlen!’ – mondogatták. De az ellenségei is egyetértettek abban, hogy Házy Erzsébet a magyar opera egyik csillaga. Mégis, jó ideje csend van körülötte. Az Operaház színlapján csak ritkán olvasható a neve. Eközben Nyugat-Európában sok mozi játssza a Marica grófnő-t, vagy a Cigánybáró-t, amelynek ő az egyetlen magyar főszereplője. - Úgy látszik – mondja a művésznő -, igaz, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Külföldi sikereim után több éves szerződésre hívtak, de nem vállaltam. - Vajon, mi lehet az oka, hogy viszonylag ritkán láthatjuk, hallhatjuk ott, ahol csaknem három évtizeddel ezelőtt kezdte pályafutását, az Operaház színpadán? - Hosszú évekig én mutattam be a magyar operaszerzők műveinek nőalakjait. Most egy sincs repertoáron. Sajnos, közben lemaradtam jó néhány klasszikus nőalak megformálásáról, amelyet megálmodtam magamnak. - Új szerepek? - Úgy látszik, nem vagyok fontos a színház számára… - Véleménye szerint kielégítőek emberi kapcsolatai az Operaházban? - Egyáltalán nem. Kifejezetten kellemetlen a légkör. Nagyon sokat várok az új vezetéstől, hogy helyre tegye a dolgokat. - Voltak személyes konfliktusai? - Nem tagadom, voltak és vannak. Hiszen az ember nem mindig tudja megválogatni az ellenségeit. - Vannak generációs problémák az Operaházban? - Ezt senki sem ússza meg. Sorrendi kérdés az egész. A mai húszéves is lesz egyszer ötven. És a mai ötven is volt tizenkilenc. A sikert nem mindenki viseli el egyformán. Amikor idekerültem az Operába, a régi nagyok elérhetetlen piedesztálon álltak. Csak bámulni tudtuk őket, nagyon nagy tisztelettel. Ma egy harmincon túli énekesnőre könnyen kimondják: ’Mit akar ez a vén tyúk?’ - Egyáltalán, meddig énekelhet az operaénekesnő? - Tudok olyanról, aki túl a hatvan évén is felső esz-szel énekelte a Traviata áriáját. Ismerek olyant is, aki huszonéves korában sem tudta ugyanezt. - Hogyan vigyáz az operaénekesnő a hangjára? - Mindenki a maga módján. Én sehogy. Mégis megmaradt. Megszólal a telefon. A művésznőt vidéki fellépésre hívják. Később, miután letette a kagylót, megjegyzi: - Haknizom. Járom az országot. Nagyon megalázónak tartom a haknizást az én múltammal. De égető szükségem van arra, hogy kifejezhessem magam, és hogy el ne veszítsem a kontaktust a közönséggel. Mindenütt szeretettel fogadnak, és ez nagymértékben megkönnyíti a körülményeket. Nem tagadom, anyagi okaim is vannak. De gondolom, hogy ezért mégsem nekem kellene szégyenkeznem. - Pesszimista? - Inkább csak reális. Minden rosszindulat és görbe szem sért, ezért aztán legtöbbször bánatos vagyok. - Mi szórakoztatja leginkább? - Az emberi butaság és nagyképűség. - Távolabbi vágyai? - Szeretném egyszer átadni tapasztalataimat. Lenne mit mondanom. Még a kutyámat is megtanítottam énekelni. Úgy gondolom, ez már tréfálkozás. Ám a művésznő jelére Maggi kutya kivágja a magas C-t.” A Képes Újságban a cikket egy fekete-fehér fotó illusztrálja: Házy Erzsébet otthonában egy széken ül, ölében dajkálja kutyáját, egy sötét szőrű, közepes méretű ebet. (Fotó: Hegoczki Ferenc)

3038 Búbánat 2014-09-22 14:50:12
Ha Házy Erzsébet élete egyik utolsó interjúját elolvassuk - mindjárt bemásolom ide-, mely 1980. év elején, a Képes Újságban kapott publicitást, abból kiderül – és megérthetjük azt -, hogy milyen lelkiállapotban lehetett akkor és később is, ugyanennek az évnek a derekán, amikor felkínálták neki a Köpeny Szarka néni szerepét! Nem árt tudatosítanunk, hogy az Operában az idő tájt Mihály András zeneszerző-karmester volt az igazgató, az egyeduralkodó, akiről tudható volt, igyekezett háttérbe szorítani mindazokat, akiket - ki tudja miért? - nem kedvelt. Szóbeszéd lenne? Lehetséges volna, hogy a Kossuth-díjas Házy Erzsébet jelentős múltjával, hírnevével mit sem gondolva „kitolni” készült vele, megalázni azzal, hogy rábíz egy pindurka, nem neki való, alkatilag is tőle idegen figurát? - talán előre sejtve a „kicsinálásának” eredményét, hogy nem bírja idegekkel és végül „bedobja a törülközőt”? Tovább fűzve a gondolatmenetet, a direktor hatalmánál fogva könnyedén „rájátszhatott” erre, akár úgy is, hogy a háttérben egy-két „jóakaratú” kollégát megmozgatott célja elérése érdekében. Bár mindez „összeesküvés-elméletnek” tűnhet, és lehet, hogy semmi alapja, de semmi sem kizárt. Ha mégis ez volt a „forgatókönyv”, számomra különösnek és hihetetlennek tűnik annak ismeretében, hogy Mihály András operáját, az „Együtt és egyedül”-t éppen Házy vitte sikerre a hatvanas évek közepén (1966)! Az interjút elolvasva következtethetünk arra, Házy Erzsébetet milyen belső nyugtalanság, félelem gyötörte, milyen reménytelenség, apátia terhét hordozhatta később is, amikor próbálni kezdte a nem biztos, hogy örömmel fogadott Köpeny kis karakter alakját: az előzmények nem ismeretében csak a kívülállók számára lehetett meglepő hír Házy (vissza)lépése a szereptől.

3037 IVA 2014-09-21 20:44:38 [Válasz erre: 3034 Janus 2014-09-21 19:03:04]
Amint olvasom, Te mégannyira sem vagy híján a szkepticizmusnak. Ha Téged az enyém „süt”, a mondataimat, ha kérhetem, akkor se értelmezd át, inkább használj valamilyen fényvédő krémet.

3036 zalbarna 2014-09-21 20:36:34 [Válasz erre: 3035 zalbarna 2014-09-21 20:35:59]
Bocs, author...

3035 zalbarna 2014-09-21 20:35:59 [Válasz erre: 3034 Janus 2014-09-21 19:03:04]
A legnagyobb tisztelet mellett, jól hallom ki szavaidból, hogy az " autentikus " fogalmát némileg bizonytalannak, megfoghatatlannak érzed? Felhívnám a figyelmedet a szó gyökerére, ( authur = szerző ). A dolog sztem megfogható.

3034 Janus 2014-09-21 19:03:04 [Válasz erre: 3024 IVA 2014-09-21 15:57:09]
De a szkepticizmus folyamatosan süt a régizene autentikus előadásmódjával kapcsolatban tett megjegyzéseidből! Meg a hitetlenség, csak mert a te ízlésednek nem felel meg, vagy lehet rosszul értelmezem amit ezzel kapcsolatban olykor elhintesz. Egyébként szerintem még Verdi esetében se egyértelmű mi az autentikus. Honnan tudta akár Nádasdy is, hogy kell autentikusan megrendezni a Don Carlost, ha nem maradt fent rendezői példány, amiben benne vannak a rendezői utasításai az ősbemutatóról, amit esetleg maga Verdi felügyelt, de még ha fennmaradt is, nem látta élőben ő maga! Hangfelvétel megint csak nem készült róla, tehát honnan lehet tudni, hogy kell autentikusan elénekelni a címszerepet??? Ez kb. ugyanaz. És imádom, mikor Fodor Géza is biztos benne, hogy volt egy romantikus előadói hagyományokból táplálkozó előadó gárda anno (csak mert neki velük volt az első nagy opera élménye), akik még tudták hogyan kell autentikusan énekelni az Erkel operákat és közéjük sorolja Moldován Stefániát, akinek kb. köze nincs az autentikusan elénekelt Melindához, de mindegy. Az autentikusság nem minden, azt aláírom, de ez Verdivel kapcsolatban ugyanolyan bizonytalan lehet, mint Handel esetében.

3033 Búbánat 2014-09-21 17:14:52 [Válasz erre: 3031 mazig 2014-09-21 16:43:35]
Házynak erről a három Dido és Aeneas- előadás koncertjéről tudok: 1973. január 22., Petőfi Rádió, 19.35 – kb. 21.40 „Kapcsoljuk az Erkel Színházat” – a Magyar Állami Hangversenyzenekar hangversenye. Vezényel: Lehel György Purcell: Dido és Aeneas Szereposztás: Dido – Házy Erzsébet Belinda – Csengery Adrienne I. boszorkány – Barlay Zsuzsa II. boszorkány – Jablonkay Éva Varázslónő – Buday Lívia Udvarhölgy – Sudlik Mária Aeneas Bende Zsolt Matróz – Berkes János, Valamint közreműködött a Kodály Kórus. 1972. május 2, Kossuth adó 19,25: Kapcsoljuk a 6-os Stúdiót - Nyilvános hangverseny Purcell: Dido és Aeneas – háromfelvonásos opera /Benjamin Britten hangszerelése/ Szöveget Nahum Tate írta, fordította: Blum Tamás Szereposztás: Dido – Házy Erzsébet Aeneas – Bende Zsolt Belinda – Andor Éva Varázslónő – Szirmay Márta Udvarhölgy – Sudlik Mária I. boszorkány – Barlay Zsuzsa II. boszorkány – Jablonkay Éva Szellem – Sudlik Mária Tengerész – Berkes János Km.: a Magyar Kamarazenekar (hangversenymester: Tátrai Vilmos), az Ifjú Zenebarát Klubok Központi Kórusa (karigazgató: Ugrin Gábor) Vezényel: Lukács Ervin 1969. május 15. , Kossuth rádió 20.00 – 22.00 A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának hangversenye a Zeneakadémia Nagyterméből „Vezényelt: Lukács Ervin Purcell: Dido és Aeneas /Benjamin Britten hangszerelése/ Szöveget Nahum Tate írta, fordította: Blum Tamás Szereposztás: Dido – Házy Erzsébet Aeneas – Bende Zsolt Belinda – Andor Éva Varázslónő – Szirmay Márta Udvarhölgy – Sudlik Mária I. boszorkány – Várnai Edit II. boszorkány – Kovács Eszter Szellem – Fehér Zsuzsa Tengerész – Turpinszky Béla Km.: Az MRT Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)

3032 Búbánat 2014-09-21 16:51:02 [Válasz erre: 3031 mazig 2014-09-21 16:43:35]
Igen, pódiumra gondoltam. Köszi.

3031 mazig 2014-09-21 16:43:35 [Válasz erre: 3029 Búbánat 2014-09-21 16:16:23]
A Didot szerintem csak hangversenyen énekelte- nagyon szépen, a rádióban van egy élő koncert felvétel.

3030 Búbánat 2014-09-21 16:18:48 [Válasz erre: 3022 kugli 2014-09-21 12:03:57]
Erről Oberfrank Géza könyvében is olvashatunk. Sokat vezényelte Házy előadásait is.

3029 Búbánat 2014-09-21 16:16:23 [Válasz erre: 3017 IVA 2014-09-21 02:31:24]
Házy Erzsébet a Poppeán kívül más barokk operákban is énekelt (színpadon: Purcell: Dido és Aeneas, Gluck: Orfeusz; rádiófelvételen: Gluck: Iphigenia Aulisban.)

3028 Búbánat 2014-09-21 16:08:35 [Válasz erre: 3018 IVA 2014-09-21 02:36:36]
Igen, ez is egy lehetséges gondolatmenet.

3027 Búbánat 2014-09-21 16:07:40 [Válasz erre: 3015 telramund 2014-09-20 18:52:59]
Köszönöm a választ.

3026 Búbánat 2014-09-21 16:05:59 [Válasz erre: 3016 IVA 2014-09-21 02:26:20]
A lényegen nem változtat: üstökös volt, akárhonnan is nézzük-vesszük. Képletesen szólva.

3025 IVA 2014-09-21 15:59:46 [Válasz erre: 3022 kugli 2014-09-21 12:03:57]
... s aztán 1 hét híján 100 éves koráig élt.

3024 IVA 2014-09-21 15:57:09 [Válasz erre: 3021 Janus 2014-09-21 11:57:02]
Nem „csináltam úgy, hogy” a Poppeánk autentikus volt. Egészen mást írtam.

3023 telramund 2014-09-21 12:34:44
No és Franco Corelli? Hangja teljében vonult vissza. Oberfrank igen szubjectiv volt Házyval a miértet jobb ,ha nem keressük.

3022 kugli 2014-09-21 12:03:57 [Válasz erre: 3020 mazig 2014-09-21 11:07:42]
Azért írt Oberfrank Géza - név nélkül, de egyértelmű - elég kemény kritikát a hangi állapotáról. Meg volt a 25 éve ugyebár... Tehát másképp is véget érhetett volna egy nagyívű és sokáig nagyon sikeres pálya. Példaként Simionatot említhetném. Amikor jelentkeztek a nem kívánt változások, igen gyorsan és teljesen visszavonult.

3021 Janus 2014-09-21 11:57:02 [Válasz erre: 3017 IVA 2014-09-21 02:31:24]
Hát azért lehet tudni dolgokat, hogy mit nem csináltak a barokk énekesek. Plusz nálunk ha jól tudom a Leppard féle átirat ment, aminek meg inkább van köze a 19. századi zenéhez, mint a barokkhoz. Már engedtessék meg. Attól még lehetett jó az előadás, de ne csináljunk már úgy, hogy autentikus volt! Az Erkel operákat se játszották autentikusan, már csak azért se mert pl. Melindát hosszú éveken át nem koloratúr szopránok énekelték, Ágay Karoláig, holott arra íródott! Odaadták Osváthnak, meg Moldovánnak, holott nem illett a hangjukhoz!

3020 mazig 2014-09-21 11:07:42 [Válasz erre: 3014 Búbánat 2014-09-20 15:21:59]
Szubjektíven Szarka néniről: 1980-ban ott voltam a Triptichon felújításán.Előzőleg a Film Színház Muzsikában (nagyon hiányzik)én is láttam a képriportot a próbáról, hihetetlennek tűnt, hogy Szarka néni lesz Házy Erzsébet, de az utcai plakátokon is hirdették. Az Erkelben előadás előtt nem láttam szereplőváltozást kiírva,így szinte hideg zuhanyként ért, hogy nem Házy jelent meg Szarka néniként. Az Angelicát még végig néztem (nem nagyon ragadott meg), de azután eljöttem. Valahogy éreztem, hogy ez lett volna Házy Erzsébetnek az utolsó,-de hozzá nem méltó- premierje az Operában.

3019 telramund 2014-09-21 08:27:28 [Válasz erre: 3018 IVA 2014-09-21 02:36:36]
Házy mind Liut,mind Antóniát visszaadta,mert mindkettőt egyéniségétől távolinak érezte. Korabeli kritika azt írta,hogy Liu alakításában egy turandoti alkat jelenik meg(természetesen nem a hangjára gondolt).

3018 IVA 2014-09-21 02:36:36 [Válasz erre: 3014 Búbánat 2014-09-20 15:21:59]
Úgy emlékszem, máskor is felvetődött már e helyen Szarka néni szerepének története, és akkor is említettem azt a tárgyilagos és meghitt televíziós beszélgetést, amelyben többek közt Ilosfalvy Róbert, Darvas Iván és Mihály András is megemlékezett Házy Erzsébetről, halálának 10. évfordulóján. Mihály szerint Házy elszántan és igyekezettel készült Szarka néni szerepére, amelyet végül a vérbeli primadonna-öntudat vagy -ösztön mégsem engedett eljátszatni vele a közönség előtt. Mihály András szavai igen meggyőzőek voltak, és lehet, hogy magyarázatul szolgálhatnak arra a kérdésre is, hogy miért morzsolódott le Házy repertoárjáról Antónia és Liu szerepe. Ezeket a szép és nehéz szerepeket mindig is élvonalbeli szopránok szokták énekelni, de kétségtelen, hogy az előbbiben három, az utóbbiban két primadonna osztozik a közönségre való hatás terhén, a dicsőségben, a sikerben. Ez az eszmefuttatásom természetesen csak feltételezés, amire valószínűleg a hiányérzetem visz, amiért örök sajnálatomra lemaradtam Házynak erről a két alakításáról.





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.