Orbán György darabjai addig tartanak, amíg egy gondolat megszületik, egy érzés kialakul, egy tetőpont katarzist okoz, s lecseng. S ha történetesen egyetlen lélegzet az egész, akkor annyi.

A tizennégy, zömében a világ nagy színpadain is bemutatkozó énekest hallgatva az embernek már kezd olyan érzése lenni, hogy a múlt század első felében tenor-nagyhatalom lehettünk.

Verdi két nagyszabású oratóriumát Sir Georg Solti vezényli az archív felvételeken. Nem szerencsés ilyen előadások esetében nagy szavakat használni, de nem találok jobbat a megrendítőnél.

XVII. századi itáliai motetták - tiszta harmóniák, hatásos disszonanciák. S mindezt a fiatal kontratenor lenyűgöző könnyedséggel, hajlékonysággal, tökéletes technikával nyújtja át a hallgatónak.

Miért is adták ki ezt a felvételt? Na jó, talán akkor, a hatvanas években másféle felvételekhez lehetett viszonyítani őket. A legtöbben nyilván Palestrináról sem hallottak, nemhogy arról, hogyan kéne énekelni. A Regensburger Domspatzen - pedig nagyon nagy múltú kórus, 1975-ben ünnepelte fennállása ezredik évfordulóját!

Kivételesen azzal kezdeném, amivel általában zárni szokás egy lemezajánlatot: Thomas Hampson Schumann-lemeze csodálatos, hallgassa meg mindenki, aki csak teheti.

Ezek a kis dalocskák valószínűleg már rég bekerültek volna a magyarországi koncertélet vérkeringésébe, ha nem lenne kis hazánkban ilyen csekély érdeklődés a műfaj iránt.

A szerzőknek szoros kapcsolatuk volt az európai dalirodalom Mekkájával, Németországgal. Hampson pedig úgy nyúl a darabokhoz, ahogy a mintául szolgáló Mesterek művei esetében tenné.

Peter Schreier és Schiff András párosa eszményinek tekinthető, egymást inspiráló kapcsolatukból számos remek koncert és felvétel született - nem véletlenül találkoztak ők össze.

A felvételek öt évtizeddel ezelőtt, a Mozart-bicentenárium jegyében készültek, így alapos képet alkothatunk arról, hogyan értelmezte a világ fél évszázada Mozart egyházi zenéjét.