1977-ben George Perle, amerikai zeneszerző a világ elé tárta a Lírikus szvit titkát. Hogy van-e jogunk az ilyen magántitoksértéshez, az külön tanulmány témája lehetne - most elégedjünk meg annyival, hogy elkészült az \"eredeti\" mű hangfelvétele.

A levéltárak, könyvtárak tele vannak elfeledett zeneszerzők elfeledett, porosodó műveivel. Ezzel kapcsolatban pedig azt állapítják meg tudós koponyák: csak méltán elfeledett művek léteznek. Vagyis, oka van annak, ha valamit nem ismer az utókor.

Jobb érzésű ember ilyen borítójú lemezt eleve a kezébe sem vesz, nem hogy meg is hallgatná az abban rejlő korongot. Pedig nem volna butaság. Mármint belehallgatni Sáry tánczenéibe.

Némi spéttel, alig 13 és fél évvel elkészülte után jelentette meg a Hungaroton Reich 1976-os, egyórányi \"zenekari\" művét a Zene 18 előadóra című ópuszt.

Kurtág esetében egyelőre be kell érnünk esetlegesen megjelenő lemezeivel. Hat éve nem jelent meg új CD-je, így e most kiadottat, mely kétségkívül a kívánt \"mintakollekció\" része, fokozott várakozással hallgathatja minden eszes lény.

A húsz-harminc éve rögzített, a Vietórisz-kéziratból válogatott nyolcvan percnyi zene változatos hangszerelésben, egészen kiváló előadásban szólal meg.

Egy átgondolt válogatás, egy életmű-keresztmetszet. Remek ismerkedési lehetőség az 1925-ben született jeles francia karmester és zeneszerző kamaraműveivel

Korai avantgárd opuszai után keletkezett műveit sajátos tonalitás jellemzi. A hallgató a végén már azt sem tudja, hogy most az idézetet, az idézetre való utalást vagy annak visszavonását kell(ene) komolyan vennie.

Kelemen és Vásáry előadásában az a megkapó, hogy semmi különleges nincs benne. A sallangoktól mentes játékkal észrevétlenül lopják be a zenét a szívünkbe.

A kíséretes zongoraszonátákon már túlmutat a hangszerelés, a szólamvezetés, de szinte mindvégig azt érezzük, hogy egy redukált vonóskíséretes zongoraversennyel állunk szemben.