Megkésve bár... (Reich: Music for 18 musicians)

Steve Reich: Music for 18 musicians
Amadinda & musicians
Hungaroton
HCD 32208

Némi spéttel, alig 13 és fél évvel elkészülte után jelentette meg a Hungaroton Reich 1976-os, egyórányi \"zenekari\" művét a Zene 18 előadóra című ópuszt. A megjelenésnek adhatott némi aktualitás Reich magyarországi látogatása, bár úgy tudom, az ünnepi eseményen - technikai okokból - mégsem került árusításra a CD. Akkor pedig mi az oka a \"váratlan\" piacra kerülésnek? Nem tudom, bár sok és sokféle válasz lehetséges. Tény, hogy az amerikai szerző kultusza újra a magasba hágott. Legutolsó nagy dobása a Három mese diadalmenetben vonult végig Európa nagy fesztiváljain.

Reich zenéjének sikere - talán - kortalanságában rejlik. Nem kötődik sem az európai klasszikus zenei tradíciókhoz, sem az európai modernzenei hagyományokhoz. A gamelán, az indiai, afrikai stb. tradicionális zenék pedig épp\' oly távol vannak tőlünk most is a 21. század elején, mint száz évvel ezelőtt, például Debussy korában voltak. Ha találkozunk is velük, megmaradnak a National Geographic kuriózumainak szintjén. S mivel nincs hagyományos értelemben vett kötődés, nincs igazi változás sem. Reich és követői többé-kevésbé ugyanazt a zenét írják a hatvanas évek közepe/vége óta, mint napjainkban. Jó ritmusok, lassan bővülő osztinátók, kicsit jazzes harmóniák, szokatlan hangszerelés (zongorák, vibrafonok, marimbák és énekhang), lassú zenei változások.

A Zene 18 előadóra erénye és hátránya éppen ezekből az összetevőkből ered. Egyrészt nagy \"truváj\" hatvan percen át lüktető zenét írni, másrészt meglehetősen fárasztó is. A Reichre jellemző éles, percussiv hangzások egy ideig életben tartják az érdeklődést, de a fül természetes védelmi reakciója következtében - egyéntől függően hosszabb-rövidebb idő után - megszokottá, ebből kifolyólag érdektelenné válnak.

Pedig nem rossz zene ez. Mindenesetre sokkal érdekesebb, változatosabb, jobban hangszerelt és főleg ötletesebb, mint sok, azóta keletkezett ópusz. Sajnos a stílusból/technikából következően egy-egy darab hosszát nem a benne lévő zenei anyag, motívum, hanem az előre, íróasztal mellett megtervezett szerkezet, struktúra határozza meg. Így aztán ezek a művek rendre hosszabbak, mint az igazán jól esne.

Reich diszkográfiájában egyedülálló módon, koncertlemezt tarthatunk a kezünkben. S ha ezt a tényt is figyelembe vesszük, még nagyobb elismerés illeti a zenészeket, akik egészen elképesztő precizitással, hihetetlennek tűnő koncentrációval játsszák végig a művet.