Előadja a szerző (Sosztakovics zongorázik)
Sosztakovics zongorázik
DOREMI
DHR-7787
A huszadik század talán legellentmondásosabb zeneszerző egyénisége volt. Zenei tehetsége zongoraművészként, tanárként és komponistaként egyaránt a legnagyobbak közé emelte. 1906-tól 1975-ig tartó élete során mindent, és mindennek az ellenkezőjét is megélhette. A huszas években a művészi progresszivitás terén csak Berlinhez mérhető Leningrádban találkozhatott a kor valamennyi jelentős irányzatával, megismerhette a legújabb és legfontosabb zenei kísérletek eredményeit.
Korai avantgárd opuszai után keletkezett műveit sajátos tonalitás jellemzi. Az \"olyan mintha\" érzetét keltő ütemeket gyorsan elidegeníti, az érzelemkitöréseket visszamenőleg érvényteleníti, s teszi mindezt olyan cinkos mosollyal, hogy a hallgató a végén már azt sem tudja, hogy most az idézetet, az idézetre való utalást vagy annak visszavonását kell(ene) komolyan vennie. Mindeközben Sosztakovics folyamatosan hivatkozik olyan \"elavult\" formákra, mint a bachi preludim vagy fúga, a klasszikus scherzo vagy a romantikus intermezzo.
Op. 57-es zongorás kvintettje magán viseli szerzőjének valamennyi jó és rossz tulajdonságát. A helyenként dagályos és nehezen követhető formálást, a lebegő tonalitást gyorsan váltja a hihetetlenül szép fúga, a sátáni gúnnyal kacagó scherzo vagy a hatalmas dallamívű intermezzo. Hangszerelése szélsőséges. Előfordul, hogy percekig csak a vonósnégyest játszatja, majd ugyanilyen váratlanul hosszú zongoraszóló következik. A legtöbb esetben azonban a zongora plusz vonóshangszer duót részesíti előnyben.
Némileg hagyományosabb hangszerkezelésű a \'44 nyarán készült zongorás trió, melynek most a legelső felvételét hallhatjuk a CD-n. Hegedűs partnere itt is, akárcsak a kvintettben a Beethoven vonósnégyes primáriusa, Dimitrij Tziganov, aki gyönyörű hangon és perfekt technikával ideális partnere a zeneszerzőnek.
A lemez további része kicsit ad hoc jelleggel gyűjt csokorba néhányat a szerző zongorára írt műveiből. Hallhatunk itt kettőt a 24 prelűdből, a gyermekeknek szánt sorozatból hetet, és a korai Három fantasztikus táncot, mely egyszerre árulkodik a szerző mesterségbeli tudásáról, pianista képességeiről és az öngúnyra való hajlamáról.
Sosztakovicsot nem kell feltétlenül szeretni. De ismerni érdemes.