Két csodagyerek három kis csodája (Brahms hegedű-zongora szonátái)
Brahms:
G-dúr szonáta hegedűre és zongorára, op. 78.
A-dúr szonáta hegedűre és zongorára, op. 100.
d-moll szonáta hegedűre és zongorára, op. 108.
Kelemen Barnabás (hegedű), Vásáry Tamás (zongora)
Hungaroton - 2002
HCD 32028
Vásáry Tamás már rég nem gyermek, de mindenhol csodagyermekként jegyzik, ahol életrajzi adatok jelennek meg róla. Kelemen Barnabás sem mondható már éppenséggel kiskorúnak, de ő is korán tanúbizonyságot tett kiemelkedő tehetségéről, csupán nem kavart akkora vihart.
Nos, ez a két kiváló zenész találkozott, hogy lemezre rögzítsék Brahms hegedű-zongora szonátáit.
Brahms viszonylag későn írta meg e három művét, mondhatni túl volt már a zeniten, érett és letisztult zenét komponált. Egyúttal visszanyúlt a nagy elődhöz, a szonáták mesteréhez, Beethovenhez, s így hangulatában és olykor szerzői fogásaiban is gyakran emlékeztet rá. Mindhárom szonátára az egyszerű, tiszta, természetközeli világ jellemző. Inkább lágy, nem elementáris zene ez - nem virtuóz, de eljátszásához szükségeltetik a megfelelő technikai tudás is. Mégis, leginkább a régi házi zenélést idézi fel, koncertpódiumon manapság amúgy is ritkán játszanak ilyesmit.
Kelemen és Vásáry előadásában az a megkapó, hogy semmi különleges nincs benne. A sallangoktól mentes játékkal észrevétlenül lopják be a zenét a szívünkbe. Helyenként persze érzek némi erőltetettséget, főleg a hegedű részéről, de az nem vészes, a hangulatot nem rontja el.
A hegedű által felvezetett témákat a zongora támogatóan kíséri, amikor pedig a billentyűkhöz kerül a kezdeményezés, Vásáry csillogó játéka ténylegesen is kiemeli szólamát. Nemcsak partnere Kelemennek, hanem vezetője is jó néhány pillanatban.
Érdemes hát meghallgatni ezt a lemezt, főleg azoknak, akik egy kis nyugalmat szeretnének a rohanó nap után - csöndes, esős délutánon, egy jó tea/kávé mellett.